(A Magyar Köztársaság Minisztertanácsa csatlakozó okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél 1989. július 28-án megtörtént. Az egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 1989. október 28-án hatályba lépett.)
1. § A Minisztertanács az atomkárokért való polgári jogi felelősségről Bécsben, 1963. május 21-én kelt nemzetközi egyezményt e rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény hiteles magyar fordítása a következő:
A SZERZŐDŐ FELEK
ELISMERVE, hogy célszerű meghatározni az atomenergia békés célú, bizonyos módokon való alkalmazásaiból eredő károk elleni anyagi védelem biztosításához szükséges minimális szabályokat,
ABBAN A MEGGYŐZŐDÉSBEN, hogy az atomkárokért való polgári jogi felelősségről szóló egyezmény is elősegíti a népek közötti baráti kapcsolatok fejlődését, bármely legyen is alkotmányos és társadalmi rendjük,
ELHATÁROZTÁK, hogy e célból egyezményt kötnek, és következésképpen, az alábbiakról állapodtak meg:
1. Az Egyezmény alkalmazásában,
a) A „személy” meghatározás jelent minden olyan természetes személyt, bármely közjogi vagy magánjogi jogalanyisággal rendelkező jogi személyt, bármely olyan nemzetközi szervezetet, amely annak az Államnak a joga értelmében, ahol a létesítmény található, jogalanyisággal rendelkezik, bármely Államot és politikai alrendszereit, továbbá bármely, jogalanyisággal nem rendelkező állami vagy magán szervezetet.
b) „A Szerződő Fél állampolgára” meghatározás a Szerződő Felet vagy a Szerződő Fél bármely politikai alrendszerét vagy bármely közjogi, illetőleg magánjogi jogalanyisággal rendelkező jogi személyt, valamint bármely olyan, az egyik Szerződő Fél területén elhelyezkedő állami vagy magán szervezetet jelöl, amely nem rendelkezik jogalanyisággal.
c) „Az üzemeltető” meghatározás a nukleáris létesítmény tekintetében azt a személyt jelenti, akit az az Állam, ahol a létesítmény található, a létesítmény működtetőjének kijelölt vagy elismert.
d) Az „az az Állam, ahol a létesítmény található” meghatározás, a nukleáris létesítmény tekintetében, azt a Szerződő Felet jelenti, amelynek területén a létesítmény elhelyezkedik, vagy, ha a létesítmény egyik Állam területén sem helyezkedik el, azt a Szerződő Felet jelöli, amelyik a létesítményt üzemelteti vagy működtetését engedélyezi.
e) „Az illetékes bíróság joga” meghatározás annak a bíróságnak a jogát jelenti, amely az Egyezmény értelmében joghatósággal rendelkezik, ide értve a kollíziós jogszabályokat is.
f) „A nukleáris üzemanyag” kifejezés minden olyan anyagot jelöl, amely atommag-hasadásos önfenntartó láncreakció útján energiatermelést tesz lehetővé.
g) „A radioaktív termék vagy hulladék” meghatározás minden olyan radioaktív anyagot jelent, ami a nukleáris üzemanyag előállításának vagy felhasználásának folyamatában keletkezett, illetőleg minden olyan anyagot jelöl, ami az e folyamatból származó radioaktív sugárzásnak lévén kitéve, radioaktívvá vált, az olyan radioizotópok kivételével, amelyek az utolsó gyártási szakasz végtermékei és amelyek tudományos, gyógyászati, mezőgazdasági, kereskedelmi vagy ipari célú hasznosításra alkalmasak.
h) „A nukleáris anyag” jelöl
i) bármely, a természetes vagy a szegényített uránon kívüli olyan nukleáris üzemanyagot, amely energiatermelést tesz lehetővé atomreaktoron kívül önfenntartó láncreakció útján, akár tiszta formájában, akár pedig más anyagokkal alkotott vegyületében;
ii) bármely radioaktív terméket vagy hulladékot.
i) „az atomreaktor” meghatározás minden olyan szerkezetet jelöl, amiben a nukleáris üzemanyag oly módon van elhelyezve, hogy alkalmas legyen maghasadásos önfenntartó láncreakció létrehozására, neutron forrás bevitele nélkül,
j) „A nukleáris létesítmény” jelent:
i) minden atomreaktort, kivéve az energiaforrásként a tengeri vagy a légiközlekedésben alkalmazott atomreaktorokat, attól függetlenül, hogy a jármű meghajtására vagy egyéb célokra használják-e;
ii) Minden olyan üzemet, amely nukleáris anyagok előállítására nukleáris üzemanyagot használ, valamint minden nukleáris anyagot feldolgozó üzemet, ideértve a kiégett nukleáris üzemanyagot újrafeldolgozó üzemeket is; és
iii) azokat a létesítményeket, amelyek a nukleáris anyagok mindennemű raktározására szolgálnak, kivéve a szállítás közbeni ideiglenes tárolást.
Természetesen, az az Állam, ahol a létesítmény található úgy dönthet, hogy egy nukleáris létesítménynek tekinthet több olyan nukleáris létesítményt, amely ugyanazon a telephelyen található, és amelyért ugyanazon üzemeltető felel.
k) „Az atomkár” jelent:
i) minden olyan halálesetet, a személyekben keletkezett minden olyan kárt, a javak minden olyan elveszítését, illetőleg minden olyan vagyoni kárt, ami a nukleáris üzemanyag, a nukleáris létesítményben levő radioaktív termékek vagy hulladékok vagy az ilyen nukleáris létesítményből származó, abból kibocsátott, illetőleg oda küldött nukleáris anyagok radioaktív tulajdonsága vagy a radioaktív tulajdonságnak mérgező, robbanó és más veszélyes tulajdonságokkal való együttes jelentkezése miatt állt be vagy annak eredménye;
ii) az így előidézett bármely más veszteséget vagy kárt, abban az esetben és oly mértékben, ahogy erről az illetékes bíróság szerinti jog rendelkezik;
iii) ha a létesítmény helye szerinti Állam joga úgy rendelkezik, a nukleáris létesítményben levő bármely más, sugárforrásból kibocsátott ionizáló sugárzásból származó vagy ennek eredményeként fellépő minden haláleset, testi károsodás, vagyon elveszítése, illetőleg bármely vagyoni kár;
l) „A nukleáris baleset” jelent minden olyan eredetű eseményt vagy eseménysorozatot, amely atomkárt keletkeztet.
2. A létesítmény helye szerinti Állam, ha a vállalt kockázat megfelelőképpen korlátozott, kis mennyiségű nukleáris anyagokat kivonhat az Egyezmény alkalmazása alól, azzal a feltétellel, hogy:
a) e mennyiségek kivételének felső határértékeit a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Kormányzótanácsa állapítja meg; * és
b) a létesítmény helye szerinti Állam által alkalmazott mindennemű kivétel esetében tiszteletben tartják ezeket a határértékeket.
A Kormányzótanács rendszeresen felülvizsgálja ezeket a határértékeket.
1. A nukleáris létesítmény üzemben tartója felel minden olyan atomkárért, amelyről bebizonyosodott, hogy olyan nukleáris baleset okozta, amely
a) a nukleáris létesítményben keletkezett; vagy
b) olyan nukleáris anyag révén keletkezett, amely az adott létesítményből származik vagy lett kibocsátva és akkor jött létre
i) mielőtt az adott anyag által okozott balesetekért való felelősséget, írásos szerződés értelmében, más nukleáris létesítmény üzemeltetője magára vállalta volna;
ii) ilyen szerződés kifejezett rendelkezéseinek hiányában, mielőtt egy másik nukleáris létesítmény üzemeltetője ezt a nukleáris anyagot át nem vette; vagy
iii) ha ezt a nukleáris anyagot szállítóeszköz energiaforrásául szolgáló atomreaktorba szánták, akár meghajtás, akár pedig más célból, mielőtt az e reaktor üzemeltetésére kellően felhatalmazott személy átvette volna a nukleáris anyagot; de
iv) ha ezt az anyagot nem Szerződő Állam területén található személynek küldték, csak addig mielőtt kirakták volna arról a szállítóeszközről, amellyel e nem Szerződő Állam területére érkezett;
c) a nukleáris létesítménybe küldött nukleáris anyag révén az az alábbiak szerint következett be:
i) miután az anyag által okozott nukleáris balesetek miatti felelősséget, írásos szerződés rendelkezései szerint, másik nukleáris létesítmény üzemeltetőjétől átvállalta;
ii) írásos szerződés kifejezett rendelkezései hiányában, miután átvette azt a nukleáris anyagot; vagy
iii) miután ezt a nukleáris anyagot átvette a szállítóeszköz által energiaforrásként használt atomreaktort üzemeltető személytől, akár meghajtás, akár pedig más célra használják is az atomreaktort; de
iv) ha a nukleáris anyagot, az üzemeltető írásos hozzájárulásával, nem Szerződő Állam területén található személlyel küldték el, csak azt követően, hogy berakták abba a szállítóeszközbe, amellyel el kell hagyni ennek a nem Szerződő Államnak a területét;
azzal a feltétellel, hogy ha az atomkárt olyan nukleáris baleset okozta, amely nukleáris létesítményben keletkezett, és olyan nukleáris anyag révén jött létre, amelyeket szállításuk során ideiglenesen itt tárolnak, e bekezdés a) pontjának rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha kizárólag egy másik üzemeltető, vagy más személy felelős az e bekezdés b) vagy c) pontjaiban foglalt rendelkezések értelmében.
2. A létesítmény helye szerinti Állam belső jogszabályaiban úgy rendelkezhet, hogy az abban meghatározott feltételek mellett, a nukleáris anyagok fuvarozója, vagy a radioaktív hulladékot kezelő személy, kérelmére és az érintett üzemeltető, hozzájárulásával, üzemben tartónak jelölhető ki vagy ismerhető el, ahelyett a személy helyett, akit a nukleáris anyagok, illetőleg a radioaktív hulladék érint. Ez esetben, a fuvarozó vagy ez a személy az Egyezmény alkalmazásában, a létesítmény helye szerinti Államban a nukleáris létesítmény üzemeltetőjének tekintendő.
3. a) Ha az atomkár miatt több üzemeltető felelőssége áll be, az üzemeltetők együttesen és egyetemlegesen felelősek, ha nem lehetséges bizonyosan meghatározni, milyen mértékben oszlik meg közöttük a károkozás.
b) Ha a nukleáris baleset a nukleáris anyagok szállítása közben következik be, akár egy és ugyanazon szállítási eszközben, akár szállítás közbeni tárolás esetén egy és ugyanazon nukleáris létesítményben, és olyan atomkárt idéz elő, amely több üzemeltető felelősségét váltja ki, a teljes felelősség nem lehet nagyobb annál a legnagyobb összegnél, amely valamelyikükkel szemben alkalmazandó az V. cikk szerint.
c) A fenti a) és b) pontok szerinti egyetlen esetben sem lehet az üzemeltető felelőssége nagyobb annál az összegnél, amely vele szemben alkalmazandó az V. cikk szerint.
4. A fenti (3) bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, amikor egy és ugyanazon üzemeltetőhöz tartozó több nukleáris létesítmény okozza a nukleáris balesetet, az üzemeltető minden egyes nukleáris létesítményért felel annak az összegnek az erejéig, amely vele szemben az V. cikk szerint alkalmazandó.
5. Ha az Egyezmény másként nem rendelkezik, csak az üzemeltető és semmilyen más személy nem felel az atomkárért. E rendelkezés azonban nem érvényesül semmilyen nemzetközi szállítási szerződés alkalmazásakor, amely már hatályban volt vagy aláírásra, megerősítésre vagy csatlakozásra nyitva állt abban az időpontban, amikor az Egyezmény aláírásra megnyílt.
6. Senki sem tehető felelőssé olyan veszteség vagy kár miatt, ami nem minősül az I. cikk (1) bekezdésének k) pontja értelmében atomkárnak, de ami atomkárnak minősülhetett volna az ugyanezen bekezdés k) pontjának ii) alpontja értelmében.
7. Közvetlenül indítható kereset azzal a személlyel szemben, aki pénzgaranciát vállal a VII. cikk szerint, ha az illetékes bíróság joga ezt lehetővé teszi.
Az Egyezmény értelmében felelős üzemeltető köteles a fuvarozónak a VII. cikk értelmében megkövetelt, a biztosító, vagy a pénzgaranciát vállaló személy által vagy nevében kiállított bizonyítványt szolgáltatni. A bizonyítványban fel kell tüntetni az üzemeltető nevét és címét, valamint a garanciavállalás összegét, természetét és érvényességének idejét; az a személy, aki kiállította vagy akinek nevében kiállították a bizonyítványt, nem vitathatja az abban feltüntetett adatokat. Ezen kívül a bizonyítványban pontosan meg kell jelölni, milyen nukleáris anyagra vonatkozik a garanciavállalás és tartalmaznia kell a létesítmény helye szerinti Állam illetékes hatóságának nyilatkozatát, amely igazolja, hogy a megnevezett személy az Egyezmény értelmében az üzemeltető.
1. Az üzemeltető abszolút felelősséggel tartozik minden atomkárért az Egyezmény értelmében.
2. Ha az üzemeltető bebizonyítja, hogy az atomkár teljesen vagy részben a kárt szenvedett személy súlyos mulasztásának tudható be, vagy hogy ez a személy cselekedett úgy, vagy mulasztott el cselekedni, hogy emiatt a kár bekövetkezett, ha az illetékes bíróság joga így rendelkezik, az illetékes bíróság mentesítheti az üzemeltetőt, egészben vagy részben az e személy által elszenvedett kár miatti kártérítési kötelezettség alól.
3. a) Az Egyezmény értelmében semmiféle felelősség nem terheli az üzemeltetőt azért az atomkárért, amelyet fegyveres konfliktus, háború, polgárháború vagy lázadás által közvetlenül kiváltott nukleáris baleset okozott.
b) Az üzemeltető, kivéve, ha a létesítmény helye szerinti Állam joga másként nem rendelkezik, nem tehető felelőssé azokért az atomkárokért, amelyet kivételes jellegű természeti katasztrófa nyomán közvetlenül bekövetkezett nukleáris baleset okozott.
4. Ha atomkárt és nem-atomkárt nukleáris baleset okozott vagy együttesen nukleáris baleset és egy vagy több más esemény, ez a másfajta kár, ha teljes bizonyossággal elválasztható az atomkártól, az Egyezmény alkalmazásában a nukleáris baleset által okozott atomkárnak tekintendő. Amikor azonban a kárt együttesen okozza az Egyezmény szerinti nukleáris baleset és az Egyezményben nem tárgyalt ionizáló sugárzás kibocsátás, az Egyezmény egyik rendelkezése sem korlátozza vagy szabályozza eltérően a felelősséget az atomkárt szenvedett személyekkel szemben vagy az igényérvényesítést, illetőleg a kármegosztást mindazon személyek ellen, akik ténylegesen felelőssé tehetők az ionizáló sugárzás kibocsátásáért.
5. Az üzemeltető nem felelős az Egyezmény értelmében azért az atomkárért, amely:
a) magában a nukleáris létesítményben vagy az olyan vagyonban keletkezett, amely e létesítmény telephelyén található és amelyet ezzel kapcsolatban használnak, vagy amelyet ezzel kapcsolatosan kell használni;
b) abban a szállítóeszközben keletkezett, amelyen az adott nukleáris anyag volt a nukleáris baleset időpontjában.
6. Bármely, a nukleáris létesítmény helye szerinti Állam, belső jogszabályaiban úgy is rendelkezhet, hogy nem alkalmazza a fenti (5) bekezdés b) pontját, azzal a feltétellel, hogy a szállítóeszközön bekövetkezett atomkárt kivéve, az üzemeltető atomkárért való felelőssége semmiképpen nem lehet 5 millió USA dollárnál kevesebb nukleáris balesetenként.
7. Az Egyezmény egyik rendelkezése sem érinti:
a) az olyan természetes személy felelősségét, aki károkozási szándékkal elkövetett cselekményével vagy mulasztásával olyan atomkárt okozott, amelyért az üzemeltető a fenti (3) bekezdés vagy az (5) bekezdés szerint az Egyezmény értelmében nem felel;
b) az üzemeltetőnek az Egyezményen kívüli olyan atomkárért való felelősségét, amelyért, a fenti (5) bekezdés b) pontja értelmében az üzemeltető az Egyezmény szerint nem felelős.
1. A létesítmény helye szerinti Állam korlátozhatja az üzemeltető felelősségét olyan összegre, amely nukleáris balesetenként nem lehet alacsonyabb 5 millió USA dollárnál.
2. Az e cikk szerint meghatározott kártérítési felelősség összege nem foglalja magában a kamatokat és azokat a költségeket, amelyeket a bíróság az atomkárért való kártalanítás címén állapított meg.
3. Az Egyezmény szerinti USA dollár olyan számítási egység, amely az USA dollár arany-értékének az 1963. április 29-i állapot szerint felel meg, vagyis, 35 dollár ér egy uncia finom-aranyat.
4. A IV. cikk (6) bekezdésében és a fenti (1) bekezdésben említett összeg kerekítve számítható át a nemzeti pénznemre.
1. A kártalanításra való jogosultság az Egyezmény értelmében elévül, ha a nukleáris baleset időpontjától számított tíz éven belül nem indítanak iránta keresetet. A létesítmény helye szerinti Állam joga szerint azonban, ha az üzemeltető kártérítési felelősségét biztosítás vagy bármely más pénzbeli garancia illetőleg állami alap fedezi tíz évet meghaladó időtartamra, az illetékes bíróság joga úgy is rendelkezhet, hogy az üzemeltetővel szembeni kártalanítási igény csak akkor évül el, amikor eltelik az az időszak, amely alatt az üzemeltető kárfelelősségét így biztosították a létesítmény helye szerinti Állam jogszabályainak megfelelően. Az elévülési időnek ez a meghosszabbodása semmi esetre sem sérti azoknak a személyeknek az Egyezmény szerinti kártérítéshez való jogát, akik az említett tíz éves határidő lejárta előtt elhalálozás vagy személyi károsodás miatt keresetet indítottak az üzemeltető ellen.
2. Ha az atomkárt olyan nukleáris baleset okozta, amely a nukleáris baleset időpontjában lopott, elveszített, kidobott vagy elhagyott volt, a fenti (1) bekezdés szerinti határidő a nukleáris baleset időpontjától kezdve számítandó, de semmi esetre sem lehet húsz évnél hosszabb a lopás, az elveszítés, a kidobás vagy az elhagyás időpontjától kezdve.
3. Az illetékes bíróság joga olyan elévülési határidőt is megállapíthat, amely nem lehet három évnél rövidebb attól a naptól számítva, amikor az atomkárosult tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna a kárról és az ezért felelős üzemeltető kilétéről, anélkül, hogy a fenti (1) és (2) bekezdések szerinti határidőket túllépné.
4. Ha az illetékes bíróság joga másként nem rendelkezik, bárki, aki azt állítja, hogy atomkárt szenvedett és aki az e cikk értelmében alkalmazható határidőn belül kártérítési keresetet indított, még az említett határidőn túl is módosíthatja kérelmét, figyelemmel a kár súlyosbodására, mindaddig, amíg az ügyben végérvényes ítéletet nem hoztak.
5. Ha az illetékességet a XI. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint kell megállapítani és az erre jogosult valamelyik Szerződő Félnek ez irányú kérelmet terjesztettek be, az e cikkben foglalt határidőn belül, bármely per megindítható az illetékesség megállapítását követő hat hónapon belül abban az esetben, ha erre kevesebb, mint hat hónapon belül kerülne sor a határidő letelte előtt.
1. Az üzemeltető köteles biztosítást, vagy bármilyen más pénzügyi garanciát fenntartani, amely fedezi az atomkárért való kárfelelősségét; a biztosítás vagy a garancia összegét, jellegét és feltételeit a létesítmény helye szerinti Állam határozza meg. A létesítmény helye szerinti Állam biztosítja az üzemeltetőnek felróhatónak elismert atomkárért való kártalanítás kifizetését a szükséges pénzösszegek rendelkezésre bocsátásával abban az esetben, ha a biztosítás vagy a pénzügyi garancia nem lenne elegendő, anélkül azonban, hogy ez a kifizetés meghaladná az V. cikk értelmében esetleg megállapított mértéket.
2. Az (1) bekezdésben foglaltak szerint semmi sem kötelezi a Szerződő Felet, sem pedig politikai alrendszereit, úgymint a tagállamokat vagy tagköztársaságokat, hogy olyan biztosítást vagy bármely más pénzügyi garanciát tartson fenn, amely fedezi az üzemeltetői kárfelelősségét.
3. A biztosításból vagy bármely más pénzügyi garanciából származó alapoknak és az (1) bekezdés szerint a létesítmény helye szerinti Állam által rendelkezésre bocsátott alapoknak kizárólag az Egyezmény alkalmazásából származó kártérítés a rendeltetésük.
4. A biztosító vagy az egyéb pénzügyi kezes nem függesztheti fel az (1) bekezdés szerinti biztosítást vagy garanciát vagy szüntetheti azt meg a felfüggesztést vagy a felmondást legalább két hónappal megelőzően az illetékes közhatóságnak benyújtott írásbeli értesítés nélkül, sem pedig akkor, ha a szóban forgó biztosítás vagy garancia a nukleáris anyag szállítására vonatkozik, a szállítás időtartama alatt.
Az Egyezmény rendelkezéseinek fenntartásával, a kártérítés jellegét, formáját, mértékét, valamint a kártalanítás méltányos megosztását az illetékes bíróság joga szabályozza.
1. Ha a betegségbiztosítás, szociális biztosítás, a társadalombiztosítás, munkahelyi baleseti biztosítás és a foglalkozási betegségbiztosítás rendelkezései tartalmazzák az atomkárokért való kártalanítást, e biztosítások kedvezményezettjeinek az Egyezmény szerinti kártérítéshez való jogosultságát, valamint az e biztosítások által szabályozott, az üzemeltetővel szemben érvényesíthető jogokat, az Egyezmény rendelkezéseinek fenntartásával, annak a Szerződő Félnek a joga, illetőleg annak a kormányközi szervezetnek a rendelkezései szabályozzák, amelyik a biztosítási rendszert létrehozta.
2. a) Ha egy Szerződő Fél állampolgára, aki nem üzemeltető, nemzetközi szerződés vagy nem Szerződő Állam joga értelmében atomkárért kártérítést fizetett, az átutalt összeg erejéig jogátruházással megszerzi azokat a jogosultságokat, amelyeket az így kártalanított személy élvezhetett volna az Egyezmény értelmében. Senki sem szerezhet ily módon semmiféle jogosultságot abban az esetben és oly mértékben, ha az üzemeltető jogosult vele szemben igényét érvényesíteni az Egyezmény értelmében.
b) Az Egyezmény rendelkezései nem gátolhatják az üzemeltetőt, aki a VII. cikk (1) bekezdése szerinti alapokon kívüli módon fizetett kártérítést atomkárért abban, hogy visszakapja az általa kifizetett összeg erejéig attól a személytől, aki az említett bekezdés szerint garanciát vállalt, vagy a létesítmény helye szerinti Államtól azt az összeget, amelyet az így kártalanított személy kapott volna az Egyezmény értelmében.
Az üzemeltető csak akkor jogosult igényt érvényesíteni:
a) ha ezt a jogot írásbeli szerződésben kifejezetten biztosították;
b) vagy ha a nukleáris baleset szándékos károkozásra irányuló cselekmény, vagy mulasztás eredménye, azzal a természetes személlyel szemben, aki ilyen értelemben cselekedett, vagy mulasztott el cselekedni.
1. Azoknak az eseteknek a kivételével, amelyekre vonatkozóan e cikk másként nem rendelkezik, egyedül annak a Szerződő Félnek a bírósága illetékes a II. cikk szerint indított perek tárgyalására, amelynek területén a nukleáris baleset bekövetkezett.
2. Ha a nukleáris baleset minden Szerződő Fél területén kívül következett be, vagy a baleset helyét nem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, annak az Államnak a bíróságai illetékesek az ilyen keresetek tárgyalására, ahol az a létesítmény található, amelynek üzemeltetője felelősségét meg lehet állapítani.
3. Ha több Szerződő Fél bíróságai illetékesek az (1) és a (2) bekezdés értelmében, az illetékesség az alábbiak szerint állapítandó meg:
a) ha a nukleáris baleset részben minden Szerződő Fél területén kívül és csak részben az egyik Szerződő Fél területén következett be, az utóbbi bíróságai illetékesek;
b) minden más esetben, annak a Szerződő Félnek a bíróságai illetékesek, amelyet azoknak a Szerződő Feleknek a megállapodásával jelöltek ki, amelyek illetékesek lettek volna az (1) és a (2) bekezdés értelmében.
1. Minden olyan végérvényes ítéletet, amelyet a XI. cikk értelmében illetékes bíróság hozott, minden más Szerződő Fél területén el kell ismerni, kivéve, ha
a) az ítéletet csalárd módon eszközölték ki;
b) az a személy, akivel szemben az ítéletet hozták, nem kapott lehetőséget a megfelelő körülmények között való védekezésre;
c) az ítélet ellentétes annak a Szerződő Félnek a közrendjével, ahol el kell ismerni és nem felel meg igazságszolgáltatási alapelveinek.
2. Minden olyan végérvényes ítéletet, amelyet elismertek, és amelynek végrehajtását annak a Szerződő Félnek a joga szerint megkövetelt formában kérik, ahol az végrehajtandó, úgy kell végrehajtani, mintha e Szerződő Fél bírósága hozta volna.
3. Semmilyen olyan ügy, amelyben már ítéletet hoztak, nem lehet újabb érdemi vizsgálat tárgya.
Az Egyezményt, valamint a rendelkezései értelmében alkalmazandó belső jogot mindenfajta, az állampolgárságon, az állandó vagy az ideiglenes lakóhelyen alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni.
Ha az Egyezmény értelmében a XI. cikk szerint illetékes bíróság előtt a pert megindították, semmiféle, a belső és a nemzetközi jogon alapuló joghatósági mentességre nem lehet hivatkozni, kivéve a végrehajtási cselekményeket.
Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az atomkár miatti kártérítés, valamint a bíróság által ezen a jogcímen megítélt kamatok és költségek, a biztosítási és a viszontbiztosítási díjak, valamint a biztosításból és a viszontbiztosításból, vagy más pénzügyi garanciából származó alapok, illetőleg a létesítmény helye szerinti Állam által az Egyezmény értelmében nyújtott alapok szabadon konvertálhatók legyenek annak a Szerződő Félnek a pénznemére, amelynek területén a kárt szenvedték, illetőleg annak a Szerződő Félnek a pénznemére, amelynek területén a kérelmező szokásos tartózkodási helye van, ami pedig a biztosítási és viszontbiztosítási jutalékokat és kifizetéseket illeti, a biztosítási és a viszontbiztosítási szerződésben meghatározott pénznemre.
Senki sem jogosult az Egyezmény szerint kártérítésre, ha ugyanazért az atomkárért már kártérítést kapott más, az atomenergia területén érvényesülő polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi szerződés értelmében.
Az Egyezmény nem sérti az atomkárért való polgári jogi felelősségről szóló más nemzetközi szerződések és megállapodások alkalmazását, amelyek már hatályba léptek vagy aláírásra, megerősítésre, vagy csatlakozásra nyitva állnak azon a napon, amikor az Egyezmény aláírásra megnyílik, az előbbi megállapodások és szerződésekben részes Szerződő Felek tekintetében.
Az Egyezmény nem értelmezhető oly módon, hogy sértse azokat a jogokat, amelyek a Szerződő Felet megilletnék a nemzetközi jog általános szabályai értelmében az atomkárok tekintetében.
1. Minden olyan Szerződő Fél, amely megállapodást köt a XI. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében, haladéktalanul közli a szóban forgó megállapodás szövegét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatójával, tájékoztatásul és avégett, hogy közölje azt a többi Szerződő Féllel.
2. Minden Szerződő Fél, tájékoztatásul és a többi Szerződő Féllel való közlés céljából közli a Főigazgatóval az Egyezmény által tárgyalt kérdésekre vonatkozó törvényeinek és jogszabályainak szövegét.
Ha egy Szerződő Fél nem alkalmazná tovább az Egyezményt saját magára nézve a XXV. cikk szerint, vagy a XXVI. cikk szerint felmondaná, az Egyezmény rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell minden olyan atomkárra, amelyet az azelőtt az időpont előtt történt nukleáris baleset okozott, amikor az Egyezmény alkalmazása megszűnt e Szerződő Fél tekintetében.
Az Egyezmény aláírásra nyitva áll azon Államok számára, amelyek képviseltették magukat 1963. április 29. és május 19. között Bécsben, az atomkárokért való polgári jogi felelősségről tartott nemzetközi értekezleten.
Az Egyezményt meg kell erősíteni, és a megerősítésről szóló okiratokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatójánál kell letétbe helyezni.
Az Egyezmény az ötödik megerősítési okirat letétbe helyezését követő három hónap múltán lép hatályba, és azon Államok tekintetében, amelyek ezt követően erősítik meg az Egyezményt, az adott Állam megerősítési okiratának letétbe helyezését követő három hónap múlva.
1. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, szakosított intézményeinek vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek minden olyan Tagállama, amely nem képviseltette magát az atomkárokért való polgári jogi felelősségről Bécsben, 1963. április 29. és május 19. között tartott nemzetközi értekezleten, csatlakozhat az Egyezményhez.
2. A csatlakozásról szóló okiratokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatójánál kell letétbe helyezni.
3. A csatlakozó Államok tekintetében az Egyezmény a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő három hónap múlva lép hatályba, azzal a feltétellel, hogy az Egyezmény a XXIII. cikk szerint hatályba lépett.
1. Az Egyezményt a hatálybalépésétől számított tízéves időtartamra kötötték. Minden Szerződő Fél, a maga részéről, megszüntetheti az Egyezmény alkalmazását ezen az időszakon belül, oly módon, hogy egy évvel korábban ilyen értesítést ad a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatójának.
2. Ezt követően az Egyezmény hatálya további öt évre meghosszabbodik az olyan Szerződő Felek tekintetében, akik nem szüntették meg alkalmazását az (1) bekezdés szerint, a későbbiekben pedig, egymást követő ötéves időszakonként hosszabbodik meg azon Szerződő Felek tekintetében, akik valamelyik időszak folyamán nem szüntették meg alkalmazását, ilyen értelmű, a megszüntetést megelőzően legalább egy évvel korábban értesítés küldésével a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatójának.
1. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatója az Egyezmény hatálybalépésének időpontjától számított öt év elmúltával bármikor értekezletet hívhat össze az Egyezmény felülvizsgálatának megvizsgálása céljából, ha a Szerződő Felek egyharmada erre irányuló kívánságát terjeszti elő.
2. Bármely Szerződő Fél felmondhatja az Egyezményt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatójának címzett értesítéssel, az (1) bekezdés szerint tartott első felülvizsgálati értekezlet utáni tizenkét hónapos határidőn belül.
3. Minden felmondás az azt követő egy év múltán lép hatályba, amikor a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója az erre irányuló értesítést kézhez vette.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatója értesítést küld az atomkárokért való polgári jogi felelősség tárgyában, Bécsben, 1963. április 29. és május 19. között tartott értekezletre meghívott Államoknak és az Egyezményhez csatlakozott Államoknak:
a) Az aláírásokról, valamint a megerősítésről vagy a csatlakozásról szóló okiratok kézhezvételéről a XXI., a XXII. és XXIV. cikk alkalmazásában;
b) arról az időpontról, amikor az Egyezmény hatályba lép a XXIII. Cikk alkalmazásában;
c) a visszavonásról és a felmondásról szóló értesítés kézhezvételéről, a XXV. és a XXVI. cikk alkalmazásában;
d) az Egyezmény felülvizsgálata céljából összehívandó értekezlet iránti kérelmekről, a XXVI. cikk alkalmazásában.
Az Egyezményt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatója nyilvántartásba veteti, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke szerint.
Az Egyezmény eredeti szövegét, amelynek angol, spanyol, francia és orosz nyelvű változata egyaránt hiteles, letétbe helyezik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatójánál, aki arról hiteles másolatokat ad ki.
ENNEK HITELÉÜL, az e célból megfelelő módon felhatalmazott, alulírott Meghatalmazottak, az Egyezményt aláírták.
KÉSZÜLT Bécsben, 1963. május 21-én.
A KORMÁNYZÓTANÁCS
a) Az atomkárokért való polgári jogi felelősségről szóló, 1963. május 21-én elfogadott Bécsi Egyezmény (a továbbiakban Bécsi Egyezmény) I. Cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekben kapott azon FELHATALMAZÁS alapján, hogy az előidézett kockázat kis mértékét figyelembe véve megállapítsa a Bécsi Egyezmény alkalmazási köréből kizárható kis nukleáris anyagmennyiségekre vonatkozó felső határértékeket,
b) OSZTVA az Atomkárokért való polgári jogi felelősség Állandó Bizottságának álláspontját, miszerint ezeket a határértékeket meg kell határozni a szállítás alatt lévő vagy nukleáris létesítményen kívül lévő nukleáris anyagokra vonatkozóan, de a nukleáris létesítményben hulladékként elhelyezendő, illetőleg a nukleáris létesítményből lopás, elveszítés, kidobás vagy elhagyás folytán kikerült kis nukleáris anyagmennyiségek nem vonhatók ki a Bécsi Egyezmény alkalmazási területéről,
c) FIGYELEMBE VÉVE az 1964. szeptember 11-én hozott határozatát a kis nukleáris anyagmennyiségeknek a Bécsi Egyezmény alkalmazási köréből való kizárására vonatkozó felső határértékek meghatározásáról, és
d) TEKINTETBE VÉVE, hogy az Ügynökségnek a Radioaktív Anyagok Biztonságos Szállításáról szóló szabályzata (a továbbiakban „az Ügynökség Szállítási Szabályzata”) 1964. évi módosított kiadását, amelyre a fent említett határozat melléklete hivatkozik, helyettesíti az 1967. évi kiadás és az 1973. évi módosított kiadás,
1. ÚGY DÖNT, hogy
a) az üzemeltető által a felhasználás céljából a címzetthez küldött nukleáris anyagok kizárhatók a Bécsi Egyezmény alkalmazási köréből mindaddig, amíg a nukleáris létesítményen kívül találhatók, azzal a feltétellel, hogy a küldemény, amikor elhagyja a nukleáris létesítményt, eleget tesz a Határozat mellékletében foglalt feltételeknek, valamint az Ügynökség Szállítási Szabályzatának hatályos kiadásában foglalt más követelményeknek, és
b) az 1964. szeptember 11-én hozott határozat a kis nukleáris anyagmennyiségeknek a Bécsi Egyezmény alkalmazási köréből való kizárásánál figyelembe veendő felső határértékek meghatározásról hatályát veszti; és
2. FELKÉRI a Főigazgatót, hogy tartsa napirenden az így meghatározott rendszert és, hogy terjessze a kormányzótanács elé az annak alkalmazásáról, valamint a módosítására vonatkozó minden hasznos javaslatról szóló jelentést körülbelül a Bécsi Egyezmény hatálybalépését követő két év múlva, vagy korábban, ha a tapasztalatok és az említett Szállítási Szabályzat változásai indokolttá teszik.
Általános szabályok
1. A jelen rendelkezésekben az „A2”, a „hasadó anyag” és a „speciális formájú radioaktív anyag” meghatározás az Ügynökségnek az 1973-ban felülvizsgált „Szállítási szabályzata”, a I. fejezetében meghatározott értelemben szerepel.
Valamennyi radionuklidra alkalmazandó rendelkezések
2. Az ugyanazon csoporthoz tartozó egy vagy több radionuklid összes aktivitása valamely küldeményben nem haladhatja meg a következő értékeket:
| Csoport | Radionuklidok a csoportban | Határérték curie-ban kifejezve | |
| 1. | 0,01 curiet meg nem haladó A2 értékű radionuklidok a) | 2 | |
| 2. | 0,01 curiet meghaladó, de 1 curiet meg nem haladó A2 értékű radionuklidok | 20 | |
| 3. | 1 curiet meghaladó, de 100 curiet meg nem haladó A2 értékű radionuklidok | 200 | |
| 4. | 100 curiet meghaladó, de 1000 curienél kisebb A2 értékű radionuklidok | 5000 | |
| 5. | 1000 curie, vagy ennél nagyobb A2 ér-tékű radionuklidok | 50 000 |
a) A radionuklidok A2 szerinti osztályozásához lásd az Ügynökség 1973-ban felülvizsgált Szállítási Szabályzata IV. fejezetét.
A nem azonosított radionuklidokat az 1. csoportba kell sorolni.
3. A speciális formájú radioaktív anyagokból álló radionuklid-küldemény összes aktivitása nem haladhatja meg az 500 curie-t.
4. Ha egy küldemény speciális formájú radioaktív anyagokat és olyan radionuklidokat tartalmaz, amelyek nem speciális formájú radioaktív anyagok vagy olyan radionuklidokat, amelyek különböző csoportokhoz tartoznak, minden egyes radionuklid aktivitásának a (2) vagy a (3) bekezdés szerint alkalmazandó határértékével való osztása során kapott hányadosok összege nem lehet egynél nagyobb, attól függetlenül, hogy az anyagokat együtt, vagy külön-külön csomagolták. Ha az ilyen küldeményben lévő egyes radionuklidok egyedi aktivitása nem ismert, a radionuklidok közül annak a határértékét kell közös osztóként venni az összaktivitás meghatározására, amelynél ez a határérték a legkisebb. Ha egyetlen egyedi aktivitás sem ismert, a küldemény összaktivitása nem lehet nagyobb, mint a jelen lévő radionuklidokra előírt legalacsonyabb határérték.
A hasadóanyagokra alkalmazandó kiegészítő szabályok
5. A hasadóanyagokat tartalmazó küldeményeknek eleget kell tenniük a rájuk vonatkozó, fenti rendelkezéseknek és ezen kívül:
a) olyan csomagolással kell ellátni őket, amely megfelel vagy
(i) az Ügynökség 1967. évi kiadású Szállítási Szabályzatának c–5 részében az I. és II. osztályú hasadó anyag csomagokra vonatkozó előírásoknak, kivéve az ezen kiadás C–5.1.2. részében meghatározott eseteket, vagy
(ii) az Ügynökség 1973. évi felülvizsgált kiadású Szállítási Szabályzatának VI. részében az I. és II. osztályú hasadó anyag csomagokra vonatkozó előírásoknak, kivéve az ezen kiadás 601. pontjában meghatározott eseteket, és
b) meg kell felelniük az alábbi mennyiségi határértékeknek:
(i) egyetlen radionuklidot tartalmazó küldemény esetén:
| Radionuklid | Határérték, grammokban | |
| Plutónium–239 | 375 | |
| Plutónium–241 | 375 | |
| Urán–233 | 375 | |
| Urán–235 | 600 |
(ii) Olyan küldemény esetében, amely többfajta radionuklidot tartalmaz, a jelenlévő minden egyes anyagfajta tömegét az adott anyagra alkalmazandó, a táblázat szerinti határértékekkel elosztva kapott hányadosok összege nem lehet egynél nagyobb.”
3. § (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1989. október 28. napjától kezdődően kell alkalmazni.
(2) * A rendelet végrehajtásáról az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik.
