A Kormány a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 57. §-ában foglalt felhatalmazás alapján egyes nyugdíjjogi hátrányok enyhítése céljából a következőket rendeli el:
1. § (1) E rendelet hatálya azokra terjed ki, akiknek
a) az 1929. január 1. előtti közszolgálatban, bányanyugbér-biztosításban, vállalati nyugdíjbiztosításban;
b) az 1945. évi 1. 146. M. E. rendelet alapján hozott igazolóbizottsági határozattal díjazás nélküli (csökkentett díjazású) munkavégzésre kötelezetten munkában
eltöltött idejét a nyugdíj megállapításánál szolgálati időként nem vették figyelembe.
(2) Az (1) bekezdés szerinti időket a már megállapított és az e rendelet hatálybalépését követően megállapításra kerülő nyugdíjaknál szolgálati időként kell figyelembe venni. Az így elismert szolgálati idő figyelembevételével a már megállapított nyugdíjakat módosítani kell.
2. § Az e rendelet hatálybalépését megelőzően megállapított nyugdíjakat – a szolgálati időnek az 1. § (2) bekezdésében foglalt figyelembevételén túlmenően – annyiszor havi 100 forinttal meg kell emelni, ahány év szolgálati időt e rendelet alapján utólag be kell számítani. Az egész évet el nem érő időtartamra is havi 100 forint emelés jár.
3. § Az 1. § hatálya alá tartozó személy halála esetén a hozzátartozó részére járó hozzátartozói nyugellátást, hozzátartozói baleseti nyugellátást a jogszerzőt megillető összeg felével kell emelni.
4. § Az e rendelet alapján járó emelés összegét a rendelet hatálybalépése előtti időponttól megállapított ellátásoknál a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 65/A. §-ában meghatározott együttfolyósítási összeghatár és a házastársi pótlékra (házastárs utáni jövedelempótlékra) jogosultság meghatározásnál irányadó összeghatárok szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.
5. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezései alapján a nyugdíjat a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 98. §-a (1) bekezdésének, illetőleg a végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 251. §-ának alkalmazásával – legkorábban azonban a hatálybalépés hónapjának első napjától – kell módosítani, illetőleg emelni. Ha az egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló 93/1992. (VI. 10.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó nyugdíjas az e rendeleten alapuló igénybejelentését a hatálybalépést követő hat hónapon belül megteszi, nyugdíjának a 93/1992. (VI. 10.) Korm. rendelet szerinti emelését – 1992. január 1-jéig visszamenően – az 1992 júliusában járt nyugdíjösszeg, valamint az e rendelet folytán meghosszabbodó szolgálati idő és emelés alapulvételével módosítani kell.
(2) Az 1. § (1) bekezdésben jelzett időtartamok szolgálati időként történő elismerésénél és a nyugdíjkülönbözet összegének meghatározásánál az e rendeletben nem érintett kérdésekben a nyugdíj megállapítása idején hatályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni. A szolgálati idő növekedéséből adódó különbözettel az időközi emeléseket, kiegészítéseket és az e rendelet alapján járó emelést is tartalmazó nyugdíjat kell növelni.
(3) A szolgálati időnek az 1. § (2) bekezdése szerinti figyelembevételéről, valamint a 2. §-ban és a 3. §-ban meghatározott emelésről a jogosult lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatási szerv, illetőleg a vasutak illetékes igazgatási szerve – igénybejelentés alapján – határozatot hoz. Az államigazgatási és bírói eljárások ezen igények ügyében illetékmentesek.
(4) Az 1. § (1) bekezdésének b) pontja alapján felmerülő költségeket, ideértve az emelésekből adódókat is, a központi költségvetésből a Társadalombiztosítási Alap részére meg kell téríteni. Ennek részleteit a Pénzügyminisztérium és a Társadalombiztosítási Alap kezelője megállapodásban rendezi.
