(A szerződés megerősítéséről szóló magyar jegyzék 1996. november 21-én, az ausztrál jegyzék 1997. március 26-án kelt; a szerződés 1997. április 25-én lépett hatályba.)
1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a kiadatásról szóló, Budapesten, az 1995. év október hónapjának 25. napján aláírt szerződést e törvénnyel kihirdeti.
2. § A szerződés hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság és Ausztrália
attól az óhajtól vezérelve, hogy hatékonyabbá tegyék kiadatási szerződés kötése révén a két ország együttműködését a bűnözés leküzdésében,
megállapodtak az alábbiakban:
A Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a jelen Szerződés rendelkezéseinek megfelelően kölcsönösen kiadják egymásnak a Szerződő Államok egyikének területén található azon személyeket, akik ellen a másik Szerződő Állam illetékes hatósága kiadatási bűncselekmény miatt büntetőeljárást kíván lefolytatni, vagy akikkel szemben ilyen bűncselekmény miatt ítéletet hoztak.
1. A jelen Szerződés alkalmazása szempontjából törvényi meghatározásuktól függetlenül kiadatási bűncselekmények mindazok a bűncselekmények, amelyek mindkét Szerződő Állam törvényei szerint legalább egyévi szabadságvesztéssel vagy ennél súlyosabb büntetéssel büntetendők. Abban az esetben, amikor a kiadatási kérelem kiadatási bűncselekmény miatt elítélt olyan személyre vonatkozik, akivel szemben a kiszabott szabadságvesztést kívánják végrehajtani, kiadatásnak csak akkor van helye, ha a letöltendő büntetés hátralévő tartama legalább hat hónap.
2. A jelen Cikk alkalmazása szempontjából annak meghatározásánál, hogy a bűncselekmény mindkét Szerződő Állam törvényei alapján bűncselekménynek minősül-e,
a) nincs jelentősége annak, hogy a bűncselekményt képező tevékenységet vagy mulasztást a Szerződő Államok törvényei a bűncselekmények ugyanazon kategóriájába sorolják-e, avagy ugyanolyan elnevezéssel illetik-e;
b) a kiadni kért személy terhére rótt cselekményt képező, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló magatartást teljességében kell tekintetbe venni, és nincs annak jelentősége, hogy a bűncselekmény tényállási elemeit a Szerződő Államok törvényei eltérően határozzák meg.
3. Ha a kiadatást olyan bűncselekmény miatt kérik, amelyet az adózásra, a vámkötelezettségekre, a külföldi fizetőeszközök ellenőrzésére vagy egyéb jövedékekre vonatkozó törvény megszegésével követtek el, a kiadatás nem tagadható meg azon a címen, hogy a Megkeresett Állam törvényei nem írnak elő a Megkereső Államéval azonos adókat vagy vámokat, avagy nem ismernek ez utóbbiéval azonos adó-, vám-, illeték- vagy devizaszabályozást.
4. Abban az esetben, amikor a bűncselekményt a Megkereső Állam területén kívül követték el, a kiadatást engedélyezni kell, ha a Megkeresett Állam törvénye a területén kívül elkövetett bűncselekményt hasonló esetben büntetni rendeli. Ha a Megkeresett Állam törvénye nem rendelkezik így, a Megkeresett Állam belátása szerint engedélyezheti a kiadatást.
5. A kiadatás a jelen Szerződés rendelkezései szerint a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetési idejére tekintet nélkül engedélyezhető, feltéve, hogy
a) a bűncselekményt képező tevékenység vagy mulasztás az elkövetés idején a Megkereső Államban bűncselekménynek minősült; és
b) amennyiben a kiadni kért személy terhére rótt tevékenységben vagy mulasztásban álló cselekményt a kiadatási kérelem előterjesztésének időpontjában a Megkeresett Állam területén követték volna el, e cselekmény a Megkeresett Állam hatályos törvényei értelmében bűncselekménynek minősült volna.
1. Kiadatásnak nincs helye az alábbi esetekben:
a) ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény politikai bűncselekmény. Nem vonható a politikai bűncselekmény fogalma alá:
(i) az a bűncselekmény, amely valamely személy életének kioltásával vagy veszélyeztetésével, ezeknek kísérletével, avagy ilyen cselekményekben részesként való közreműködéssel valósul meg, ha a bűncselekményt olyan körülmények között követik el, hogy az elkövetés folytán más személyek élete közvetlenül vagy közvetve közös veszélybe kerül,
(ii) az olyan bűncselekmény, amellyel kapcsolatban a Szerződő Államok olyan nemzetközi szerződés alapján, melynek mindketten részesei, kötelezettséget vállaltak vagy vállalni fognak arra, hogy az ügyet a kiadatás megtagadása esetén saját illetékes hatóságaik elé terjesztik büntetőeljárás lefolytatásának megfontolása végett,
(iii) a népirtás törvényi tilalmába ütköző bűncselekmény;
b) ha alapos ok van annak feltételezésére, hogy a köztörvényes bűncselekménnyel indokolt kiadatási kérelem célja az érintett személy faji, vallási, nemzeti hovatartozása vagy politikai nézetei miatt történő eljárás alá vonása vagy megbüntetése, vagy ha alapos okkal lehet tartani a fenti okok valamelyike miatt az érintett személy hátrányosabb helyzetbe kerülésétől;
c) ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény olyan katonai bűncselekmény, amely a Szerződő Államok törvényei szerint nem minősül köztörvényes bűncselekménynek;
d) ha a kiadni kért személlyel szemben a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a Megkeresett Államban vagy harmadik Államban jogerős ítéletet hoztak;
e) ha a kiadni kért személy büntethetősége vagy büntetésének végrehajthatósága valamelyik Szerződő Állam törvénye szerint elévülés miatt megszűnt;
f) ha a Megkereső Államnak kiadandó személy ügyében ezen Államban olyan bíróság vagy törvényszék tárgyalna vagy hozna ítéletet,
(i) amelyet kifejezetten e személy ügyének tárgyalására állítottak fel, vagy
(ii) amely csupán alkalomszerűen vagy kivételes körülmények között jogosult tárgyalni olyan bűncselekménnyel vádolt személyek ügyeit, mint amilyen bűncselekmény miatt a kiadatást kérik.
2. A kiadatást meg lehet tagadni a következő esetekben:
a) ha a kiadni kért személy a Megkeresett Állam állampolgára. Abban az esetben, ha a Megkeresett Állam megtagadja saját állampolgára kiadatását, köteles az ügyet – a másik Állam kérelmére, és amennyiben azt saját törvényei lehetővé teszik – saját illetékes hatóságai elé terjeszteni abból a célból, hogy a kiadni kért személlyel szemben a kiadatási kérelem alapjául szolgáló valamennyi vagy valamely bűncselekmény miatt büntetőeljárást indíthassanak;
b) ha a Megkeresett Állam illetékes hatóságai korábban úgy határoztak, hogy nem indítanak büntetőeljárást a kiadni kért személy ellen a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt;
c) ha az a cselekmény, amelyet a kiadni kért személy terhére rónak, vagy amely miatt elítélték, avagy bármely más bűncselekmény, amely miatt e személy a jelen Szerződés alapján fogva tartható vagy bíróság elé állítható, a Megkereső Állam törvényei szerint halálbüntetéssel büntetendő, kivéve, ha a Megkereső Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a halálbüntetést nem szabják ki, vagy ha kiszabják, akkor azt nem hajtják végre;
d) ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény a Megkeresett Állam törvénye szerint részben vagy egészben ezen Állam területén elkövetettnek tekintendő;
e) ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a kiadni kért személlyel szemben a Megkeresett Államban büntetőeljárás van folyamatban;
f) ha a Megkeresett Állam a bűncselekmény jellegét és a Megkereső Állam érdekeit is figyelembe véve úgy látja, hogy az eset összes körülményeire – egybek között a kiadni kért személy korára, egészségi állapotára és egyéb személyes körülményeire – tekintettel a kiadni kért személy kiadatása méltánytalan, megtorló jellegű, az emberiességi követelményekkel összeegyeztethetetlen lenne, avagy túl szigorú büntetést jelentene.
3. A jelen Cikk nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a Szerződő Államok bármely többoldalú Egyezmény alapján vállaltak, vagy a jövőben vállalni fognak.
A Megkeresett Állam elhalaszthatja a kiadatást annak érdekében, hogy a kiadni kért személlyel szemben a büntetőeljárás lefolytatható, illetőleg a reá kiszabott büntetés letölthető legyen olyan bűncselekmény miatt, amely nem azonos a kiadatási kérelemben megjelölt bűncselekményt képező tevékenységgel vagy mulasztással. Ilyen esetben a Megkereső Államot erről értesíteni kell.
1. A kiadatási kérelmet írásban kell előterjeszteni, és diplomáciai úton kell megküldeni. A kiadatási kérelemhez mellékelt valamennyi okiratot a 6. Cikkben előírt módon hitelesíteni kell.
2. A kiadatási kérelemhez mellékelni kell:
a) ha a kiadni kért személyt gyanúsítják vagy vádolják bűncselekmény elkövetésével: az ellene kibocsátott elfogatóparancsot vagy annak másolatát, a kiadatási kérelem alapjául szolgáló minden egyes bűncselekmény történeti tényállásának leírását, továbbá minden egyes bűncselekménnyel kapcsolatosan a kiadni kért személy terhére rótt valamennyi tevékenység vagy mulasztás leírását;
b) ha a kiadni kért személlyel szemben távollétében ítéletet hoztak bűncselekmény miatt: eredetiben vagy másolatban azt a bírósági vagy egyéb okiratot, amelynek alapján a kiadni kért személy elfogható és letartóztatható, a kiadatási kérelem alapjául szolgáló minden egyes bűncselekmény tényállásának leírását, továbbá minden egyes bűncselekménnyel kapcsolatosan a kiadni kért személy terhére rótt valamennyi tevékenység vagy mulasztás leírását;
c) ha a kiadni kért személyt nem távollétében ítélték el bűncselekmény miatt: azokat az okiratokat, amelyek bizonyítják az elítélés tényét, a büntetés mértékét, a büntetés azonnali végrehajthatóságának tényét, továbbá azt, hogy a büntetést milyen tartamban nem hajtották még végre;
d) ha a kiadni kért személlyel szemben nem távollétében hoztak ugyan ítéletet bűncselekmény miatt, de büntetést még nem szabtak ki: azokat az okiratokat, amelyek bizonyítják a bűnösség megállapítását, továbbá annak hivatalos megerősítését, hogy a kiadni kért személlyel szemben büntetést szándékoznak kiszabni;
e) minden esetben a bűncselekmény törvényi tényállását tartalmazó törvényszöveget, ennek hiányában nyilatkozatot az adott bűncselekmény esetében alkalmazandó törvényi rendelkezésekről, ideértve az esetleges eljárásjogi akadályokra vonatkozó rendelkezéseket és minden esetben nyilatkozatot a bűncselekmény miatt kiszabható büntetésről;
f) minden esetben a kiadni kért személy lehető legpontosabb személyleírását, személyazonosságának és állampolgárságának megállapítását elősegítő minden egyéb adattal együtt.
3. Amennyiben a Megkeresett Állam törvénye lehetővé teszi, a jelen Szerződés alapján a kiadatás az 1. és 2. pontban előírt követelmények teljesítésének hiányában is engedélyezhető, ha a kiadni kért személy egyetért azzal, hogy kiadatását elrendeljék.
4. A kiadatási kérelemhez mellékelt dokumentumokhoz csatolni kell azoknak a Megkeresett Állam nyelvén készült fordítását.
1. A kiadatási kérelem mellékleteként az 5. Cikk alapján megküldött okiratokat hitelességük esetén bizonyítékként kell elfogadni a Megkeresett Állam területén lefolytatott kiadatási eljárásban.
2. A jelen Szerződés alkalmazása szempontjából az okirat hiteles, ha
a) kitűnik az okiratból, hogy a Megkereső Államban bíró vagy tisztségviselő hitelesként ismerte el; és
b) kitűnik az okiratból, hogy azt a Megkereső Államnak avagy miniszterének, minisztériumának vagy kormánytisztviselőjének hivatalos állami pecsétjével látták el.
1. Ha a Megkeresett Állam úgy látja, hogy a kiadatási kérelem mellékleteiben rendelkezésre bocsátott adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a kiadatást a jelen Szerződés alapján engedélyezze, az általa megszabott határidőn belül további adatok közlését kérheti.
2. Ha a kiadni kért személy letartóztatásban van, és a kiegészítő adatok sem elegendőek a jelen Szerződés alapján történő döntéshez, vagy azok nem érkeztek meg a kitűzött határidőn belül, a kiadni kért személy szabadlábra helyezhető. A letartóztatás megszüntetése nem akadálya annak, hogy a Megkereső Állam később újabb kiadatási kérelmet terjesszen elő.
3. Ha a kiadni kért személyt a 2. pont alapján szabadlábra helyezik, a Megkeresett Állam köteles a Megkereső Államot, mihelyt lehetséges, erről értesíteni.
1. Sürgős esetben a Szerződő Állam az Interpol nyújtotta lehetőségek igénybevételével vagy egyéb módon kérheti a kiadni kért személy ideiglenes letartóztatását a kiadatási kérelem diplomáciai úton történő megküldéséig. Az ilyen kérelmet postán, táviratban vagy bármely más, írásban rögzített formában lehet megküldeni.
2. Az ideiglenes letartóztatás iránti kérelemnek tartalmaznia kell az érintett személyazonosságának megállapításához szükséges adatokat, a kiadatási kérelem diplomáciai úton történő megküldésének szándékára utaló nyilatkozatot, utalást arra, hogy létezik olyan, az 5. Cikk 2. pontjában felsorolt valamely okirat, amelynek alapján helye van az érintett letartóztatásának, nyilatkozatot a bűncselekmény miatt kiszabható vagy kiszabott büntetésről, végül – ha azt a Megkeresett Állam kéri – a letartóztatni kért személy terhére rótt, bűncselekményt képező tevékenység vagy mulasztás rövid összefoglalását.
3. A kérelem megérkeztét követően a Megkeresett Állam köteles megtenni a szükséges intézkedéseket a letartóztatás foganatosítása érdekében, és haladéktalanul értesítenie kell a Megkereső Államot ezek eredményéről.
4. A kérelem alapján letartóztatott személy szabadlábra helyezhető, ha a letartóztatásba helyezéstől számított 60 napon belül a kiadatási kérelem az 5. Cikkben meghatározott okiratokkal együtt nem érkezik meg.
5. A 4. pont alapján történt szabadlábra helyezés nem akadálya annak, hogy újabb eljárás induljon az érintett személy kiadatása érdekében, ha a kiadatási kérelem utóbb megérkezik.
1. Abban az esetben, ha egyazon személy kiadatása iránt két vagy több Állam terjeszt elő kérelmet, a Megkeresett Állam határoz arról, hogy melyik Államnak adja ki a kiadni kért személyt, és erről a Megkereső Államokat értesíti.
2. A Megkeresett Állam annak eldöntésénél, hogy melyik Államnak adja ki a kért személyt, az összes körülmények, különösen a következők figyelembevételével határoz:
a) ha a kérelmek különböző bűncselekményekre vonatkoznak: a bűncselekmények egymáshoz viszonyított súlya;
b) az egyes bűncselekmények elkövetési helye és ideje;
c) a kérelmek előterjesztésének ideje;
d) a kiadni kért személy állampolgársága;
e) a kiadni kért személy szokásos tartózkodási helye.
1. A Megkeresett Állam a kiadatási kérelem tárgyában hozott határozatát köteles haladéktalanul diplomáciai úton megküldeni a Megkereső Államnak.
2. Ha a kiadatást elrendelték, a Megkeresett Állam köteles a kiadandó személyt saját területén, a Megkereső Állam számára megfelelő útbaindítási helyen a Megkereső Államnak átadni.
3. A Megkereső Állam köteles a kiadni kért személyt a Megkeresett Állam által megszabott ésszerű határidőn belül a Megkeresett Állam területéről elszállítani. Ha ezt nem teszi meg, a Megkeresett Állam e személy kiadatását ugyanezen bűncselekmény miatt megtagadhatja.
4. Ha a Szerződő Államot a kiadandó személy átadásában vagy elszállításában erőhatalom akadályozza, erről a másik Szerződő Államot értesítenie kell. A két Szerződő Állam az átadás újabb időpontjában közösen állapodik meg, és a 3. pont alkalmazandó.
1. Amennyiben a Megkeresett Állam törvényei lehetővé teszik és nem jár harmadik személyek jogai kötelező tiszteletének sérelmével, a Megkeresett Állam területén található minden olyan dolgot, amelyet a bűncselekmény folytán szereztek meg, vagy amely bizonyítékul szolgálhat, a kiadatás engedélyezése esetén a Megkereső Államnak kérelmére át kell adni.
2. Az 1. pontban írt feltételektől függően a fentebb felsorolt dolgokat a Megkereső Államnak erre irányuló kérelme esetén akkor is át kell adni, ha az elrendelt kiadatást a kiadandó személy halála vagy szökése miatt nem lehet foganatosítani.
3. Ha a Megkeresett Állam törvénye vagy harmadik személyek jogainak tisztelete úgy kívánja, az átadott dolgokat a Megkeresett Államnak erre irányuló kérelmére díjmentesen vissza kell küldeni.
1. A 3. pontban írtaktól eltekintve a jelen Szerződés alapján kiadott személy a Megkereső Állam területén le nem tartóztatható, bíróság elé nem állítható és személyes szabadságában egyéb módon nem korlátozható a kiadatása előtt elkövetett, az alább felsoroltakon kívüli egyéb bűncselekmény miatt:
a) a kiadatás alapjául szolgáló bűncselekmény vagy bármely olyan kiadatási bűncselekmény, amelyben a kiadott személy bűnössége a kiadatási kérelem alapját képező tényekre vonatkozó bizonyítékok alapján megállapítható, feltéve, hogy annak büntetési tétele nem súlyosabb annak a bűncselekménynek a büntetési tételénél, amely miatt a kiadatást elrendelték;
b) bármely olyan kiadatási bűncselekmény, amelynek esetében a Megkeresett Állam hozzájárulását megadja.
2. A Megkeresett Állam hozzájárulásának kieszközlése érdekében a jelen Cikk alapján előterjesztett kérelemhez mellékelni kell az 5. Cikkben felsorolt okiratokat.
3. Az 1. pont nem alkalmazható, ha a kiadott személynek módja volt elhagyni a Megkereső Állam területét, de azt a kiadatás alapját képező bűncselekménnyel kapcsolatos eljárás végleges befejezését követő 45 napon belül nem tette meg, vagy miután azt elhagyta, oda ismét visszatért.
1. A Megkereső Állam a Megkeresett Állam által neki átadott személyt az átadás előtt elkövetett bűncselekmény miatt nem adhatja át harmadik Államnak, kivéve,
a) ha az átadáshoz a Megkeresett Állam hozzájárul; vagy
b) ha az átadott személynek módja volt elhagyni a Megkereső Államot, de azt azzal a bűncselekménnyel kapcsolatos eljárás végleges befejezését követő 45 napon belül nem tette meg, amely miatt a Megkeresett Állam átadta, vagy miután a Megkereső Államot elhagyta, oda ismét visszatért.
2. Az 1. pont a) alpontjában írt hozzájárulás megadása előtt a Megkeresett Állam kérheti az 5. Cikkben felsorolt okiratok megküldését.
1. Ha harmadik Állam által az egyik Szerződő Államnak kiadandó személyt a másik Szerződő Állam területén kell átszállítani, annak a Szerződő Államnak, amelynek a személyt kiadják, kérnie kell a másik Szerződő Államtól az átszállítás engedélyezését.
2. Ilyen kérelem előterjesztése esetén a Megkeresett Szerződő Állam köteles az engedélyt megadni, kivéve, ha meggyőződése szerint alapos okok szólnak a kérelem elutasítása mellett.
3. Ha a Megkeresett Állam törvénye másként nem rendelkezik, az átszállítás engedélyezése magában foglalja az átszállított személynek az átszállítás tartama alatti fogva tartása engedélyezését is.
4. Amennyiben az átszállított személy a 3. pont alapján őrizetben van, a területén az átszállítást engedélyező Szerződő Állam elrendelheti az átszállított személy szabadlábra helyezését, ha ésszerű időn belül az átszállítást nem fejezik be.
5. Az a Szerződő Állam, amelynek a személyt kiadják, köteles a másik Szerződő Államnak megtéríteni mindazt a költséget, amely ez utóbbi részéről az átszállítással kapcsolatosan felmerült.
1. A Megkeresett Állam köteles a kiadatási kérelem elintézése érdekében indult valamennyi eljárásban minden szükséges intézkedést megtenni, és az eljárás költségeit viselni, továbbá a Megkereső Állam érdekeit képviselni.
2. A Megkeresett Állam köteles viselni a kiadni kért személy letartóztatásával kapcsolatban területén felmerült költségeket e személynek a Megkereső Állam által megnevezett személy részére történt átadásáig.
3. A Megkereső Állam viseli az átadott személynek a Megkeresett Állam területéről való elszállításával kapcsolatosan felmerült költségeket.
1. A jelen Szerződés az azt követő harmincadik napon lép hatályba, amikor a Szerződő Államok kölcsönösen írásban értesítették egymást arról, hogy a jelen Szerződés hatálybalépése érdekében szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.
2. E Szerződés hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Köztársaság és Ausztrália között hatályát veszti a szökésben levő bűntettesek kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában, 1873. december 3-án, Magyarország és az Egyesült Királyság között létrejött Szerződés, módosításait is beleértve.
3. A jelen Szerződés a hatálybalépését követően előterjesztett kiadatási kérelmekre alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy a bűncselekmény elkövetése vagy az ítélet meghozatala a hatálybalépést megelőző vagy azt követő időben történt-e.
4. A jelen Szerződést bármelyik Szerződő Állam a másik Államhoz diplomáciai úton intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor felmondhatja. A felmondás az ettől számított hat hónap elteltével válik hatályossá.
Melynek hiteléül az alulírottak, akiket kormányaik erre kellően felhatalmaztak, aláírták a jelen Szerződést.
Készült Budapesten, 1995. október hó 25. napján, két példányban, magyar és angol nyelven; mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások)”
3. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, de rendelkezéseit 1997. április 25. napjától kell alkalmazni.
