A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 88. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben – az alábbiakat rendelem el:
1. § A rendelet hatálya kiterjed a hát-, derék- és deréktáji sérülés (a továbbiakban: együtt hátsérülés) kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményei tekintetében
a) minden munkáltatóra, aki az Mvt. 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés (a továbbiakban: szervezett munkavégzés) keretében munkavállalót foglalkoztat,
b) az a) pont szerinti munkáltató által foglalkoztatott minden munkavállalóra, ideértve a közhasznú munka végzésére irányuló foglalkoztatást is.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) * kézi tehermozgatás: olyan terhek, egy vagy több munkavállaló által történő szállítása, tartása – beleértve azok felemelését, levételét, letevését, tolását, húzását, továbbítását vagy mozgatását –, amelyek jellemző tulajdonságaik vagy a kedvezőtlen ergonómiai feltételek miatt a munkavállalóknak – különösen – hátsérülést okozhatnak;
b) hátsérülés: elsősorban a gerinc és a mellette lévő lágyrészek sérülése (húzódása, szakadása, bevérzése), valamint tartósan fennmaradó kóros állapotot okozó betegségének kialakulása.
3. § (1) A munkáltató műszaki, illetve szervezési intézkedések megvalósításával
a) kiküszöböli a kézi tehermozgatást, ha ez nem oldható meg
b) a tevékenységgel járó kockázatot – az 1. számú melléklet szerinti tényezők figyelembevételével – (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a lehető legkisebbre csökkenti.
(2) Ha a munkavállalók részéről súlyos terhek kézi mozgatása nem kerülhető el, a munkáltató a munkavégzés helyeit – amennyiben ez lehetséges – oly módon alakítja ki, hogy az ilyen kézi anyagmozgatás feltételei a legbiztonságosabbak és az egészségre ártalmatlanok legyenek, ennek keretében – figyelembe véve az 1. számú mellékletben foglaltakat –
a) a munkavégzés megkezdése előtt felméri az adott munka jellegének megfelelő egészségügyi és biztonsági követelményeket, és különösen a teher jellemzőit,
b) megfelelő intézkedések megtételével a lehető legkisebbre csökkenti a munkavállalókat fenyegető hátsérülés kockázatát.
(3) A munkaköri alkalmasság orvosi véleményezése során a foglalkozás-egészségügyi szolgálat, illetve a munka elrendelésekor a munkáltató a 2. számú melléklet szerinti egyéni kockázati tényezőket figyelembe veszi.
4. § (1) * A munkáltatónak általános tájékoztatást kell nyújtania a munkavállaló részére az Mvt. 55. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, és – amennyiben ez lehetséges – a legpontosabb információt kell adnia a munkavégzés megkezdése előtt
a) a teher súlyáról (tömegéről), továbbá
b) egyenlőtlen tehereloszlás esetén a súlypontról vagy a teher legnehezebb oldaláról.
(2) * A munkáltató köteles biztosítani a munkavállalók, illetve azok képviselői számára a tájékoztatást, az oktatást és a konzultációt a rendelet hatálya alá tartozó tevékenységekkel kapcsolatosan, az Mvt. rendelkezései szerint.
5. § * Az e rendeletben foglaltak végrehajtását a fővárosi és vármegyei kormányhivatal mint munkavédelmi hatóság ellenőrzi.
6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről szóló 90/269/EGK irányelvével.
1. A teher jellemzői
A teher kézi mozgatása elsősorban akkor jelentheti hátsérülés kockázatát, ha a teher
– túl nehéz vagy túl nagy,
– nem kézreálló vagy nehéz fogni,
– instabil vagy tartalma elmozdulhat,
– olyan módon helyezkedik el, hogy annak mozgatása során nincs lehetőség a törzs közelében történő elhelyezésére, vagy a törzs hajlításával vagy elfordításával lehet tartani, illetve mozgatni,
– körvonalai (felszíne) vagy halmazállapota (állaga) miatt valószínű, hogy a munkavállaló sérülését okozza ütközés esetén.
2. Szükséges fizikai erőkifejtés
A fizikai erőkifejtés elsősorban hátsérülés kockázatával akkor járhat, ha a tehermozgatás
– túl megerőltető,
– csak a törzs elcsavarodásával kivitelezhető,
– a teher hirtelen elmozdulhat,
– a test labilis helyzetében következik be,
– ha nem kerülhető el, hogy előrehajolt helyzetben történjék az emelés.
3. A munkakörnyezet jellemzői
A munkakörnyezet jellemzői a hátsérülés kockázatát növelhetik, ha
– nincs elég hely, különösen a függőleges irányban a teher mozgatásához,
– a padozat vagy munkavégzés szintje változó, emiatt a terhet különböző szinteken kell mozgatni,
– a padozat vagy a láb megtámasztása labilis,
– a hőmérséklet, a páratartalom vagy a szellőzés nem megfelelő.
4. A tevékenység követelményei
Elsősorban a hátsérülés kockázatával jár a tevékenység, ha az alábbiak közül egy vagy több feltétellel jár együtt:
– főként a gerincet érintő túl gyakori vagy túl hosszan tartó fizikai erőkifejtés,
– a testi pihenési vagy a regenerációs periódus elégtelen,
– az emelési, lerakási vagy továbbítási távolságok túlzottak,
– a munkaritmust olyan folyamat szabja meg, amelyet a munkavállaló nem változtathat meg.
A munkavállaló megnövekedett hátsérülése kockázatával kell számolni, ha
a) fizikailag (a testi adottságai miatt) alkalmatlan az adott tevékenység végzésére,
b) olyan gerincelváltozása ismert, amely a gerincsérülésre fokozott hajlamot jelent (spondylosis, Sheuermann-betegség, discopathia),
c) a munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, lábbelit vagy más személyes tárgyat visel,
d) nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, illetve gyakorlattal.
Az a)–b) pontban felsorolt tényezőkre a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése során különös figyelmet kell fordítani.
