1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1994. december 7-én aláírt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. (A Megállapodás megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1996. március 3-án megtörtént, és a Megállapodás 1996. március 3-án hatályba lépett.)
2. § A Megállapodás hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság (a továbbiakban: Szerződő Felek),
attól az óhajtól vezetve, hogy a gazdasági együttműködést mindkét Állam javára erősítsék,
azzal a szándékkal, hogy kedvező feltételeket teremtsenek és tartsanak fenn az egyik Állam beruházóinak beruházásaihoz a másik Állam területén,
annak tudatában, hogy a beruházásoknak a jelen Megállapodással összhangban történő előmozdítása és kölcsönös védelme ösztönzi az üzleti kezdeményezéseket ezen a területen,
megállapodtak a következőkben:
A Megállapodás alkalmazásában:
1. A „beruházás” kifejezés magában foglal mindenfajta olyan vagyoni értéket, melyet az egyik Szerződő Fél valamely beruházója gazdasági tevékenységgel összefüggően fektetett be a másik Szerződő Fél területén ez utóbbi törvényeivel és jogszabályaival összhangban, és különösen – de nem kizárólag – a következőket jelenti:
a) az ingó és ingatlan tulajdont, valamint minden egyéb dologi jogot, mint például a jelzálogot, a zálogjogot, a kézizálogjogot és hasonló jogokat;
b) a részvényeket, üzletrészeket és vállalati kötvényeket, illetve a társasági érdekeltség egyéb formáit;
c) olyan pénzköveteléseket vagy gazdasági értékkel bíró teljesítés nyújtásra vonatkozó követeléseket, amelyek beruházáshoz kapcsolódnak;
d) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, ideértve a beruházáshoz kapcsolódó szerzői jogokat, védjegyeket, szabadalmakat, ipari mintákat, technológiákat, know-how-t, kereskedelmi titkokat, kereskedelmi neveket és a goodwill-t;
e) minden jogszabály vagy szerződés keretében biztosított jogot és jogszabályon alapuló mindenfajta engedélyt és jóváhagyást, beleértve a természeti erőforrások kutatására, kitermelésére, művelésére vagy kiaknázására vonatkozó koncessziókat.
A vagyoni érték beruházási formájának későbbi megváltozása nem érinti annak beruházás jellegét.
2. A „beruházó” kifejezés minden olyan természetes vagy jogi személyt jelent, aki a másik Szerződő Fél területén beruházást eszközöl.
a) A „természetes személy” kifejezés azt a természetes személyt jelenti, aki bármelyik Szerződő Fél állampolgára annak jogszabályai értelmében.
b) A „jogi személy” kifejezés, mindkét Szerződő Fél tekintetében, mindazon jogalanyokat jelenti, amelyeket az adott Szerződő Fél jogszabályaival összhangban alapítottak, és jogi személynek ismernek el. A Magyar Köztársaság esetében ez a kifejezés vonatkozik minden olyan személyi egyesülésre is, mely nem rendelkezik jogi személyiséggel, de a magyar jogszabályok szerint társaságnak tekintendő.
3. A „hozam” kifejezés a beruházásból pénzben vagy természetben származó értéket jelenti, és magában foglalja – különösen, de nem kizárólag – a nyereséget, kamatot, tőkenyereséget, részvényt, osztalékot, jogdíjakat vagy egyéb díjakat.
1. Mindkét Szerződő Fél ösztönzi és kedvező feltételeket biztosít a másik Szerződő Fél beruházói számára ahhoz, hogy területén beruházásokat eszközöljenek, és törvényeivel és jogszabályaival összhangban lehetővé teszi az ilyen beruházások létrehozását.
2. Bármelyik Szerződő Fél beruházója által eszközölt beruházások a másik Szerződő Fél területén igazságos és méltányos bánásmódban részesülnek, továbbá teljes körű védelmet és biztonságot élveznek.
1. Mindkét Szerződő Fél saját területén a másik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait és hozamait olyan bánásmódban részesíti, amely igazságos és méltányos és nem kedvezőtlenebb, mint a saját beruházói beruházásainak és hozamainak, illetve bármely harmadik állam beruházói beruházásainak és hozamainak biztosított bánásmód közül a kedvezőbb.
2. Mindkét Szerződő Fél saját területén a másik Szerződő Fél beruházóit olyan bánásmódban részesíti beruházásaik irányítása, fenntartása, használata, élvezete vagy a velük való rendelkezés tekintetében, amely igazságos és méltányos és nem kedvezőtlenebb, mint a saját beruházói vagy bármely harmadik állam beruházói számára biztosított bánásmód közül a kedvezőbb.
3. E cikk 1–2. bekezdésének rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mintha az egyik Szerződő Felet arra köteleznék, hogy a másik Szerződő Fél beruházóira bármilyen olyan elbánásnak, preferenciának vagy kiváltságnak az előnyeit kiterjessze, amelyet az előbbi Szerződő Fél a következők alapján nyújthat:
a) hogy tagja vagy tagjává válik valamely vámuniónak, vagy szabadkereskedelmi övezetnek, vagy pénzügyi uniónak, vagy részese vagy részesévé válik az ilyen uniók, intézmények létrehozásához vezető hasonló nemzetközi megállapodásoknak, vagy a regionális együttműködés más formáinak;
b) bármely nemzetközi megállapodás vagy megegyezés, amely egészben vagy főként az adózással kapcsolatos.
1. Ha bármelyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásai háború, fegyveres összeütközés, országos szükségállapot, felkelés, lázadás, zavargás vagy egyéb hasonló esemény miatt a másik Szerződő Fél területén veszteséget szenvednek, az utóbbi Szerződő Fél a helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy egyéb rendezés tekintetében olyan elbánásban részesíti azokat, amely nem kedvezőtlenebb annál, amelyet az utóbbi Szerződő Fél saját beruházóinak vagy bármely harmadik állam beruházóinak biztosít.
2. Nem érintve a jelen cikk 1. bekezdésében foglaltakat, az egyik Szerződő Fél azon beruházói számára, akik a fenti bekezdésben foglalt események kapcsán a másik Szerződő Fél területén veszteségeket szenvednek abból kifolyólag, hogy
a) tulajdonukat a másik Szerződő Fél erői, illetve hatóságai igénybe vették,
b) tulajdonukat a másik Szerződő Fél erői, illetve hatóságai megsemmisítették, és erre nem harci cselekmények folytán vagy szükséghelyzet miatt került sor,
igazságos és megfelelő kárpótlást kell nyújtani az igénybevétel időszaka alatt elszenvedett vagy a tulajdon megsemmisülése következtében előállt veszteségeikért. Az ezzel kapcsolatos kifizetéseket szabadon átváltható pénznemben szabadon és késedelem nélkül kell átutalni.
1. Egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait sem államosíthatják, sajátíthatják ki vagy vethetik olyan intézkedések alá a másik Szerződő Fél területén, melyek hatása megegyezik az államosítással vagy kisajátítással (a továbbiakban: kisajátítás), kivéve, ha az közérdekből történik. A kisajátítást hátrányos megkülönböztetésektől mentesen, megfelelő törvényes eljárás keretében kell végrehajtani, és egyidejűleg rendelkezni kell az azonnali, megfelelő és tényleges kártalanítás megfizetéséről. A kártalanításnak egyenértékűnek kell lennie a beruházásnak a kisajátítást, illetve a közelgő kisajátítás közismertté válását közvetlenül megelőző időpontban érvényes piaci értékével, tartalmaznia kell a kisajátítás időpontjától számított kamatokat, késedelem nélkül teljesítendőnek, továbbá ténylegesen hozzáférhetőnek és szabadon átváltható pénznemben szabadon átutalhatónak kell lennie.
2. Az érintett beruházónak joga van az intézkedést hozó ezen Szerződő Fél bírói vagy egyéb független hatósága által az ügyét és beruházásának az e cikkben rögzített elvekkel összhangban történő értékelését haladéktalanul felülvizsgáltatni.
3. A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók akkor is, amikor valamelyik Szerződő Fél egy olyan társaság vagyonát sajátítja ki, amely ezen Szerződő Fél területének bármely részén a hatályos jogszabályok alapján jött létre, illetve került bejegyzésre, és amelyben a másik Szerződő Fél beruházói üzletrészekkel bírnak.
1. A Szerződő Felek garantálják a beruházásokkal és a hozamokkal kapcsolatos kifizetések szabad átutalhatóságát. Az átutalásoknak szabadon átváltható pénznemben kell történniük, korlátozás és indokolatlan késedelem nélkül. Az ilyen átutalások különösen – de nem kizárólag – a következőket foglalják magukban:
a) a tőkét és a beruházás fenntartására vagy növelésére fordított pótlólagos összegeket;
b) a nyereséget, kamatot, osztalékot és más folyó jövedelmet;
c) a hitelek visszafizetésére szolgáló összegeket;
d) a jogdíjakat és egyéb díjakat;
e) a beruházás eladásából vagy felszámolásából befolyó összegeket;
f) a természetes személyek keresetét azon Szerződő Fél jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően, amelyben a beruházás megvalósult.
2. A jelen Megállapodás alkalmazásában érvényes árfolyamnak – eltérő megegyezés hiányában – az átutalás időpontjában az adott ügyletekre vonatkozó hivatalos átváltási árfolyam tekintendő.
1. Amennyiben az egyik Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége a másik Szerződő Fél területén megvalósult beruházásra vonatkozóan biztosított garancia keretében saját beruházóinak kifizetést teljesít, az utóbbi Szerződő Fél elismeri:
a) a beruházó bármilyen jogának vagy követelésének átszállását az előbbi Szerződő Félre vagy annak kijelölt ügynökségére az annak országában érvényes valamely jogszabály vagy jogügylet útján, valamint
b) hogy az előbbi Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége a jogutódlás címén jogosult a beruházó jogainak gyakorlására és követeléseinek érvényesítésére, és átvállalja a beruházással kapcsolatos kötelezettségeket.
2. Az átruházott jogok és követelések nem haladhatják meg a beruházó eredeti jogait és követeléseit.
1. Az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti, az utóbbi Szerződő Fél területén lévő beruházással kapcsolatos vitákat a vitában álló feleknek tárgyalások útján kell egymással rendezniük.
2. Ha az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti vita ily módon hat hónapon belül nem rendezhető, az érintett beruházónak jogában áll az ügyet beterjeszteni:
a) a Washingtonban, 1965. március 18-án aláírásra megnyílt, az Államok és Más Államok Természetes és Jogi Személyei Közötti Beruházási Vitákról szóló Egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (ICSID), amennyiben mindkét Szerződő Fél részesévé vált az Egyezménynek,
b) vagy pedig olyan választottbíróhoz, illetve olyan nemzetközi ad hoc választottbírósághoz, amely az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) Választottbírósági Szabályai szerint jött létre. A vitában álló felek írásban megegyezhetnek ezen Szabályok módosításában. A bírósági döntés végleges és kötelező a vitában részt vevő mindkét fél számára.
1. A Szerződő Felek között jelen Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerült vitákat lehetőség szerint konzultációk, illetve tárgyalások útján kell rendezni.
2. Ha a vita ily módon hat hónapon belül nem rendezhető, azt bármelyik Szerződő Fél kérésére a jelen cikk rendelkezései szerinti választottbíróság elé kell terjeszteni.
3. A választottbíróságot minden egyes esetben a következő módon kell megalakítani: A választottbírósági eljárás iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül mindkét Szerződő Fél kijelöli a bíróság egy-egy tagját. Ezen két tagnak azután egy harmadik Állam állampolgárát kell kiválasztania, akit a két Szerződő Fél jóváhagyása után a bíróság elnökévé (a továbbiakban: elnök) kell kijelölni. A bíróság elnökét a két másik tag kijelölésének időpontjától számított három hónapon belül ki kell jelölni.
4. Amennyiben a jelen cikk 3. bekezdésében meghatározott határidőkön belül a szükséges kijelölések nem történtek meg, úgy a Nemzetközi Bíróság elnökét lehet felkérni a szükséges kijelölések megtételére. Ha a Nemzetközi Bíróság elnöke valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy valamilyen más ok akadályozza az említett tisztség ellátásában, az alelnököt kell felkérni a szükséges kijelölések megtételére. Ha az alelnök valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy ő is akadályoztatva van az említett tisztség ellátásában, a Nemzetközi Bíróságnak azt a rangidős tagját kell felkérni a kijelölések megtételére, aki egyik Szerződő Félnek sem állampolgára.
5. A választottbíróság döntését egyszerű szavazattöbbséggel hozza. Ez a döntés kötelező érvényű. Mindkét Szerződő Fél viseli az általa választott bírónak, valamint a bírósági eljárásban való képviseletének a költségeit; az elnök költségeit és a fennmaradó költségeket a Szerződő Felek egyenlő arányban viselik. Eljárási szabályait a bíróság maga határozza meg.
1. Amennyiben valamely ügyre egyaránt vonatkoznak a jelen Megállapodás és valamely olyan más nemzetközi egyezmény rendelkezései, melynek mindkét Szerződő Fél részese, úgy ezen Megállapodás egyetlen rendelkezése nem akadályozhatja meg sem a Szerződő Feleket, sem a másik Szerződő Fél területén beruházással bíró beruházóikat abban, hogy az ügyükre nézve kedvezőbb szabályozás előnyeit élvezzék.
2. Amennyiben az egyik Szerződő Fél törvényei és rendelkezései vagy más különleges szerződéses rendelkezései a másik Szerződő Fél beruházói számára kedvezőbb bánásmódot biztosítanak mint a jelen Megállapodás, úgy a kedvezőbbet kell alkalmazni.
A jelen Megállapodás rendelkezései az egyik Szerződő Fél beruházóinak a másik Szerződő Fél területén 1991. december 16-a után eszközölt beruházásaira érvényesek.
1. A Szerződő Felek értesítik egymást arról, hogy a Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek. A Megállapodás a második értesítés időpontjában lép hatályba.
2. Jelen Megállapodás tíz évig marad hatályban, és azt követően is mindaddig hatályban marad, amíg az egyik Szerződő Fél az eredeti vagy bármelyik későbbi időszak lejárta előtt egy évvel írásban nem tájékoztatja a másikat arról a szándékáról, hogy a Megállapodást fel kívánja mondani.
3. A jelen Megállapodás felmondása előtti időszakban megvalósított beruházások tekintetében a Megállapodás rendelkezései a felmondást követő további tíz évig érvényben maradnak.
Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Megállapodást aláírták.
Készült Budapesten, 1994. december 7. napján, két eredeti példányban, magyar, kazah, orosz és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.
| A Magyar Köztársaság nevében | A Kazah Köztársaság nevében” |
3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1996. március 3-tól kell alkalmazni.
