(A diplomáciai jegyzékváltás 2000. december 11-én megtörtént, az Egyezmény 2001. február 8-án hatályba lépett.)
1. § A Kormány a Magyar Köztársaság Kormánya és az Argentin Köztársaság Kormánya között Buenos Airesben, 1997. április 8-án aláírt, a vámügyekben történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezményt e rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Argentin Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: Felek)
figyelembe véve, hogy a vámjogszabályokat sértő cselekmények kárt okoznak országaik gazdasági, pénzügyi és társadalmi érdekeinek,
figyelembe véve, hogy a kábítószerek és a pszichotrop anyagok jogellenes kereskedelme veszélyt jelent a közegészség és a társadalom számára,
figyelembe véve az áruk behozatala vagy kivitele során esedékes vámok, adók és egyéb illetékek pontos kiszabásának, valamint a tiltó, korlátozó és ellenőrző rendelkezések megfelelő alkalmazásának fontosságát,
meggyőződve arról, hogy a vámjogszabályokat sértő cselekmények megelőzése, valamint a kiviteli és behozatali vámok, adók és egyéb illetékek pontos beszedése érdekében tett erőfeszítéseket a vámhatóságaik közötti szoros együttműködés révén hatékonyabbá lehet tenni,
figyelembe véve a kétoldalú kölcsönös segítségnyújtást előmozdító nemzetközi okmányokat, különösen a Vámegyüttműködési Tanács (Vámigazgatások Világszervezete) 1953. december 5-i, a Kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló ajánlását,
figyelembe véve az ENSZ égisze alatt megkötött 1961. évi Egységes kábítószer egyezmény és az 1971. évi Pszichotrop anyagokról szóló egyezmény rendelkezéseit, valamint a Kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni 1988. évi ENSZ Egyezményt
az alábbiakban állapodtak meg:
A jelen Egyezmény alkalmazásában:
a) „vámjogszabályok” a vámhatóságok által alkalmazott jogi rendelkezéseket és szabályokat jelentik, amelyek az áruk behozatalára és kivitelére, valamint egyéb vámeljárásokra, rendszerekre és intézményekre vonatkoznak;
b) „vámhatóság” a Magyar Köztársaságban a Vám- és Pénzügyőrséget, az Argentin Köztársaságban a Nemzeti Vámigazgatást jelenti;
c) „jogszabálysértés” bármilyen vámjogszabálysértést, valamint ennek kísérletét jelenti;
d) „személyes információ” a meghatározott természetes és jogi személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, a természetes és jogi személyre vonatkozó információ;
e) „terület” a Felek szuverenitása alá tartozó szárazföldi, tengeri és légi teret, valamint a javukra kialakított enklávékat is jelenti.
1. A Felek vámhatóságaikon keresztül a jelen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak:
a) a vámjogszabályok megfelelő betartásának biztosítása érdekében;
b) a vámjogszabályok megsértésének megelőzése, felderítése, kivizsgálása érdekében;
c) a vámjogszabályok alkalmazására vonatkozó okmányok és információk megküldésével;
d) a vámigények érvényesítése terén;
e) a vámok, adók és egyéb illetékek pontos behajtásának biztosítása érdekében;
f) a bírósági és adminisztratív eljárásokban és a vizsgálatokban, ideértve többek között a vámjogszabályok alkalmazására vonatkozó tarifális, értékelési eljárásokat és egyéb ügyeket.
2. A jelen Egyezmény keretei között a segítséget a megkeresett vámhatóság a nemzeti jogszabályokkal összhangban hatáskörén belül és rendelkezésére álló lehetőségei szerint nyújtja. Amennyiben szükséges, a megkeresett vámhatóság továbbíthatja a kérelmet egy másik illetékes hatóságnak.
3. A jelen Egyezmény rendelkezései nem jelentik azt, hogy a Felek lemondanak azon jogukról, hogy nemzeti bűnügyi jogszabályaikat alkalmazzák.
1. A Felek vámhatóságai saját kezdeményezésre vagy a másik Fél vámhatóságának megkeresése alapján figyelemmel kísérik:
a) a másik Fél területén érvényes vámjogszabályokat megsértő vagy ezzel gyanúsítható személyeket;
b) olyan gyanús áru- és pénzmozgást, amely a másik Fél területén jogellenes kereskedelmet eredményez vagy eredményezhet;
c) a másik Fél területén érvényes vámjogszabályok megsértéséhez bizonyosan vagy feltehetően igénybe vett szállítóeszközöket;
d) olyan helyeket, amelyeket olyan áruk tárolására használnak, amelyek a másik Fél területén jelentős jogellenes forgalom tárgyát képezhetik.
2. A Felek vámhatóságai hatáskörükön belül megakadályozzák:
a) azon áruk kivitelét, amelyeket bizonyosan vagy feltehetően nem a Felek közötti törvényes kereskedelem céljaira exportálnak a másik Fél országának területére;
b) olyan áruk exportját, amelyeknek a másik Fél területére történő importálása tiltott.
1. A vámhatóságok előzetes megállapodás alapján, és a nemzeti jogszabályokban meghatározott hatáskörük keretei között végezhetnek ellenőrzött szállítást a vámjogszabálysértést elkövető személyek azonosítása érdekében. Amennyiben az ellenőrzött szállítás alkalmazására vonatkozó döntés nem tartozik a vámhatóság hatáskörébe, együttműködést kezdeményez az ilyen hatáskörrel rendelkező hatósággal, illetve átadja az ügyet a hatáskörrel rendelkező hatóságnak.
2. Azon jogellenes szállítmányok, amelyek ellenőrzött szállításáról megállapodnak az illetékes hatóságok, megfigyelhetők, és sértetlen szállításként, illetve a tiltott áruk kiemelésével és lefoglalásával, teljes vagy részleges behelyettesítésével nyomon követhetők.
3. Ellenőrzött szállítás alkalmazására mindig eseti döntés alapján kerül sor, és szükség esetén figyelembe kell venni az illetékes hatóságok közötti pénzügyi megállapodásokat és jóváhagyásokat.
A vámhatóságok saját kezdeményezésre vagy a másik Fél vámhatóságának megkeresése alapján késedelem nélkül megadnak egymásnak minden olyan cselekménnyel kapcsolatos információt, amelyek bizonyosan vagy feltehetően az egyik Fél területén hatályos vámjogszabályokba ütköznek, a következő területeken:
a) fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok és robbanószerkezetek mozgása, egyidejűleg tájékoztatva az illetékes nemzeti hatóságokat e tényről, amennyiben a Felek hazai jogszabályai ezt megkövetelik;
b) érzékeny vagy stratégiai áruk mozgása, amelyek nemzetközi szerződések vagy vonatkozó többoldalú megállapodások (vagy szabályok) értelmében ellenőrzés tárgyát képezik és/vagy megfelel az atomsorompó egyezményben támasztott követelményeknek;
c) kábítószerek és pszichotrop anyagok mozgása;
d) művészeti tárgyak és régiségek, melyek az egyik Fél számára jelentős történelmi, kulturális vagy archeológiai értéket képviselnek;
e) mérgező anyagok, valamint a környezetre vagy egészségre káros áruk és anyagok, továbbá veszélyes hulladékok mozgása;
f) magas adó-, vám- vagy költségtartalmú áruk mozgása, különös tekintettel a szeszes italokra és a dohánygyártmányokra.
1. A Felek vámhatóságai saját kezdeményezésre vagy a másik Fél vámhatóságának megkeresése alapján megadnak egymásnak minden olyan információt, amely elősegíti:
a) vámok, egyéb adók és illetékek pontos beszedését, különösen a vámérték pontos megállapítását és az áruk tarifális osztályozását;
b) a behozatali, kiviteli és tranzit korlátozások és tilalmak pontos alkalmazását.
2. Amennyiben a megkeresett vámhatóság nem rendelkezik a kért információval, azt a nemzeti vámjogszabályokkal összhangban beszerzi.
Az egyik Fél vámhatósága a másik Fél vámhatóságának megkeresése alapján tájékoztatja a másik Fél vámhatóságát, hogy:
a) a megkereső Fél területére bevitt árukat a jogszabályokkal összhangban vitték-e ki a megkeresett Fél területéről;
b) a megkereső Fél területéről kivitt árukat a jogszabályokkal összhangban vitték-e be a megkeresett Fél területére.
Az egyik Fél vámhatósága saját kezdeményezésére vagy a másik Fél vámhatóságának megkeresése alapján a másik Fél vámhatóságához eljuttat minden olyan vámjogszabálysértésekkel kapcsolatos információt, amelyet az felhasználhat, különös tekintettel az alábbiakra:
a) a másik Fél vámjogszabályait megsértő vagy ezzel gyanúsítható természetes vagy jogi személyek;
b) bizonyosan vagy feltehetően jogellenes forgalom tárgyát képező áruk;
c) a másik Fél államában hatályban levő vámjogszabályokat sértő bűncselekmények során bizonyosan vagy feltehetően használt szállítóeszközök;
d) a vámjogszabálysértések során bizonyosan vagy feltehetően alkalmazott módszerek és eszközök.
Az egyik Fél vámhatósága saját kezdeményezésére vagy a másik Fél vámhatóságának megkeresése alapján megküldi a másik Fél vámhatóságának mindazokat a jelentéseket, bizonyítékokat vagy okmányok hitelesített másolatát, amelyek minden rendelkezésre álló információt tartalmaznak a másik Fél államának vámjogszabályai megsértését bizonyító vagy ennek alapos gyanúját keltő, felderített vagy tervezett cselekményekről.
A jelen Egyezmény értelmében átadott okmányok helyettesíthetők az ugyanilyen célra bármilyen formában készített számítógépes információval. Az anyag értelmezéséhez vagy felhasználásához szükséges minden információt egyidejűleg meg kell küldeni.
1. Eredeti okmányok csak abban az esetben kérhetők, ha a hitelesített másolatok nem elegendőek.
2. A másik Fél vámhatóságától kapott eredeti okmányokat a lehető legrövidebb időn belül vissza kell küldeni.
1. Ha az egyik Fél vámhatósága kéri, a másik Fél vámhatósága hivatalos vizsgálatokat kezdeményezhet azon cselekményekkel kapcsolatban, amelyek a megkeresett Fél területén érvényes vámjogszabályokkal bizonyosan vagy feltehetően ellentétesek. Az ilyen vizsgálatokkal kapcsolatos eredményeket közlik a megkereső vámhatósággal.
2. A vizsgálatokat a megkeresett Fél törvényeinek megfelelően kell lefolytatni. A megkeresett hatóságnak úgy kell eljárnia, mintha saját ügyében, vagy pedig egy saját országabeli hatóság kérelmére járna el.
3. Az egyik Fél vámhatóságának tisztviselői, kivételes esetekben és a másik Fél vámhatóságának egyetértésével, jelen lehetnek a másik Fél területén a megkereső Fél vámjogszabályai megsértésének felderítése esetén.
1. Az egyik Fél bíróságának vagy hatóságának kérésére, vámjogszabályok megsértése esetén, a másik Fél vámhatósága felhatalmazhatja tisztviselőit, hogy tanúként vagy szakértőként megjelenjenek a bíróságok vagy hatóságok előtt. A felkérésben világosan közölni kell, hogy milyen ügyben és milyen minőségben kell a tisztviselőnek megjelennie.
2. A szakértőnek vagy tanúnak felkért tisztviselőnek joga van megtagadni a bizonyíték- vagy nyilatkozatadást, ha saját államának vagy a megkereső Fél törvényeinek értelmében erre jogosult vagy köteles.
Ha jelen Egyezmény értelmében az egyik Fél vámhatóságának tisztviselői jelen vannak a másik Fél területén, minden esetben bizonyítaniuk kell a hivatalos minőséget. A tisztviselők nem viselhetnek egyenruhát és fegyvert.
1. A jelen Egyezmény alapján kapott információk és okmányok csak a jelen Egyezményben meghatározott célokra használhatók fel. Semmilyen más célra nem használhatók fel, kivéve, ha az eltérő célú felhasználáshoz a kibocsátó vámhatóság írásban hozzájárul.
2. A Felek jogszabályainak megfelelően a személyes információkra az alábbi feltételek érvényesek:
a) a megkereső vámhatóság a személyes információkat csak a megkeresett vámhatóság által meghatározott feltételekkel és célokra használhatja fel, és megkeresés alapján a megkereső vámhatóság tájékoztatást nyújt a személyes információk felhasználásának eredményeiről;
b) a személyes információkat a bűnüldöző hatóságokon kívüli szervezeteknek csak a megkeresett vámhatóság beleegyezésével lehet átadni;
c) a megkeresett vámhatóság köteles meggyőződni az átadandó személyes információ helyességéről és hitelességéről. Ha kiderül, hogy helytelen vagy át nem adható személyes információ került átadásra, a megkeresett vámhatóságnak azonnal tájékoztatnia kell a megkereső vámhatóságot erről a tényről. A megkereső vámhatóság kijavítja, megsemmisíti vagy törli a személyes információt, ha erre kérik;
d) a megkeresett vámhatóság a személyes információval együtt közli a saját jogrendjében érvényes adattörlési határidőket. A személyes információt a szükségesség megszűnésekor törölni kell;
e) a vámhatóságok kötelesek az átadott és átvett személyes információkról nyilvántartást vezetni, és hatásosan védeni a személyes információkat az illetéktelen hozzáférés, változtatás, nyilvánosságra hozatal, sérülés vagy megsemmisülés ellen.
1. A Felek vámhatóságai a jelen Egyezmény céljaival összhangban és keretei között bírósági és adminisztratív eljárásokban bizonyítékként felhasználhatják a jelen Egyezmény alapján beszerzett információkat, okmányokat és tanúvallomásokat.
2. Az ilyen információknak és okmányoknak a bíróság előtt bizonyítékként való felhasználását és bizonyító erejét a belső törvények határozzák meg.
1. Ha az egyik Fél vámhatósága úgy ítéli meg, hogy a megkeresésben foglaltak teljesítése sértené állama szuverenitását, közrendjét, biztonságát vagy más lényeges érdekét vagy ipari, kereskedelmi és szakmai titok megsértését eredményezné, vagy a hazai jogszabályok alapelveivel ellentétes lenne, teljesen vagy részben visszautasíthatja a segítségnyújtást, vagy a segítségnyújtást bizonyos feltételekhez kötheti.
2. Ha a segítségnyújtást visszautasítják, azonnal írásban tájékoztatni kell a megkereső vámhatóságot a döntésről és annak okairól.
3. Amennyiben az egyik vámhatóság olyan segítséget kér, amelyet maga képtelen lenne megadni, ha azt a másik Fél vámhatósága kérné, akkor kérelmében fel kell hívni e tényre a figyelmet. Az ilyen kérés teljesítését a megkeresett Fél törvényeinek megfelelően kell végrehajtani.
1. Az egyik Fél vámhatóságának megkeresése alapján a másik Fél vámhatósága megküldi a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatosan készült intézkedéseket és határozatokat tartalmazó, az érintett megkereső ország hatóságainál keletkezett okmányokat a területén lakhellyel vagy telephellyel rendelkező, az okmányok átvételére jogosult személyek részére.
2. Az okmányok megküldése a megkeresett Fél törvényei szerint történik. Az okmányok megküldése történhet a megkeresésben szereplő más módon és formában is, feltéve, hogy az nem ellentétes a megkeresett Fél törvényeivel.
3. Az okmányküldés tényét egy dátummal és az érintett személy aláírásával ellátott átvételi elismervényen, vagy pedig a megkeresett Fél illetékes hatósága által kiállított bizonylaton kell rögzíteni, megjelölve az okmányküldés módját és időpontját.
1. A megkeresett vámhatóság intézkedik a vámigények érvényesítése iránt. Az igények magukban foglalják a vámhatóságok által a belső jogszabályokkal összhangban kiszabott és beszedett adókat, díjakat, költségeket, ezek kamatait, valamint bírságokat, szemledíjakat.
2. Az 1. pont rendelkezéseit csak kiemelkedő összegű vámigény esetén lehet alkalmazni. Ezen összegről a Felek kölcsönösen megállapodnak.
3. A segítségnyújtási megkereséshez mellékelni kell a végrehajthatóságról szóló okirat eredeti példányát vagy hitelesített másolatát, és a 21. Cikk 3. pontja szerinti fordítást.
4. A megkeresett Fél elfogadja, elismeri, kiegészíti vagy helyettesíti a vámigényt indokló okmányt.
5. A vámigény végrehajthatóságának elévülése utáni kérdésekben a megkeresett Fél jogszabályai szerint kell eljárni.
6. Az adós ellen csődeljárást csak akkor lehet kezdeményezni vámigény alapján, ha ezzel a megkereső és a megkeresett vámhatóság is egyetért.
7. A vámigényeket a megkeresett Fél fizetőeszközében kell érvényesíteni a kérés kézhezvétele napján érvényes valuta átváltási árfolyamnak megfelelően.
8. A beszedett összeget a megkeresett vámhatóság átutalja a megkereső vámhatóságnak, a megkeresett Fél belső jogszabályaival összhangban kirótt illetékek és költségek levonása után.
A jelen Egyezményben meghatározott együttműködés és segítségnyújtás közvetlenül a Felek vámhatóságai között történik.
1. A jelen Egyezmény szerinti megkereséseket írásban kell elkészíteni. A megkeresések végrehajtásához szükséges okmányokat mellékelni kell a megkereséshez. A sürgősséggel szóban előterjesztett megkereséseket írásban, késedelem nélkül meg kell erősíteni.
2. Az 1. pont szerinti megkereséseknek az alábbi információkat kell tartalmazniuk:
a) a megkereső vámhatóság megnevezését;
b) a kért intézkedést;
c) a megkeresés tárgyát és okát;
d) a törvényeket, szabályokat és egyéb jogi eszközöket;
e) a jogszabálysértések elkövetésével gyanúsított természetes és jogi személyekre vonatkozó adatokat;
f) a fontosabb tények összefoglalását.
3. A megkeresés a Felek hivatalos nyelvén vagy angol nyelven történik.
4. Ha a megkeresés nem felel meg a formai követelményeknek, akkor a megkeresés helyesbítését vagy kiegészítését lehet kérni, de ez nem befolyásolja a halaszthatatlan intézkedések megtételét.
1. A Felek vámhatóságai lemondanak a jelen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban felmerülő költségekkel kapcsolatos minden igényről, a 13. Cikkben meghatározott tanúk és szakértők költségeinek kivételével.
2. A vámhatóságok azonban megállapodhatnak abban, hogy a megkereső vámhatóság megkeresésének teljesítése során felmerült különleges és jelentős költségeket vállalják, feltéve, ha a megkereső vámhatóság előzetesen hozzájárult ezen költségek megtérítéséhez.
1. Jelen Egyezményt a Magyar Köztársaság területén és az Argentin Köztársaság területén kell alkalmazni.
2. Jelen Egyezmény nem zárja ki, hogy a Felek nagyobb mértékű segítséget nyújtsanak egymásnak más nemzetközi megállapodások értelmében, vagy ha saját törvényeik ezt megengedik.
3. A Felek vámhatóságai megállapodnak az Egyezmény teljesítéséhez szükséges intézkedések részleteiről.
4. A vámhatóságok a jelen Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban felmerülő minden nézeteltérést az illetékes külügyminisztériumok útján oldanak meg.
1. Jelen Egyezmény 60 nappal azután lép hatályba, hogy a Felek diplomáciai úton értesítik egymást, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos intézkedéseket megtették.
2. A Felek megállapodnak, hogy a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított öt év elteltével a vámhatóságok képviselői találkoznak az Egyezmény felülvizsgálata céljából, amennyiben diplomáciai úton nem értesítették egymást arról, hogy a felülvizsgálat nem szükséges.
3. Jelen Egyezményt határozatlan időre kötik, és azt a Felek bármelyike felmondhatja a másik Fél részére diplomáciai úton megküldött írásos értesítéssel. Az Egyezmény hatálya a másik Félhez küldött értesítés megérkezését követő hat hónap elteltével szűnik meg.
Készült Buenos Airesben, 1997. április 8-án, két példányban, magyar, spanyol és angol nyelven. Értelmezési eltérés esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.
(Aláírások)”
3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 2001. február 8-tól kell alkalmazni.
