Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 10. § (2) bekezdésének e) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programot (a továbbiakban: AVOP) e rendelettel kihirdeti.
(2) Az AVOP teljes, az Európai Bizottság által angol nyelven elfogadott szövegének magyar nyelvű fordítását e rendelet mellékleteként a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő tartalmazza.
2. § Ahol az AVOP hiteles magyar nyelvű fordítása Döntés-előkészítő Bizottságot említ, az alatt a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási szabályairól szóló 14/2004. (VIII. 13.) TNM–GKM–FMM–FVM–PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 19. § (1) bekezdése szerinti bírálóbizottságot kell érteni.
3. § (1) Az AVOP Irányító Hatósága a pályázati felhívást, valamint az R. 8. § (3) bekezdése szerinti dokumentumokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben, továbbá a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: FVM), valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (a továbbiakban: MVH) internetes portálján teszi közzé. A határidők számításánál, valamint a támogatási feltételek teljesítésénél – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel – a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben való közzététel időpontja az irányadó.
(2) Aki 2004. május 1. után, de a rendelet hatálybalépése előtt az MVH internetes honlapján közzétett előzetes pályázati felhívás alapján nyújtott be pályázatot és pályázatát a végleges pályázati felhívásban foglaltaknak megfelelően az MVH írásbeli felszólítására 15 napon belül módosítja, illetve kiegészíti – figyelemmel arra, hogy az a Program-kiegészítő Dokumentum hivatalos elfogadását követően módosult, mely körülményre a pályázati felhívás XV. része külön felhívást is tartalmazott –, pályázatát a módosítás, illetve a kiegészítés határidőben történő teljesítésével az eredeti benyújtás napjával érvényesen benyújtottnak kell tekinteni.
(3) Az eredeti benyújtás napjával érvényesen benyújtottnak kell tekinteni azt a pályázatot, amelyet a rendelet hatálybalépését megelőzően, de 2004. május 1. után az előzetes pályázati felhívás alapján nyújtottak be, és az egyébként megfelel a végleges pályázati felhívásban foglaltaknak is.
4. § Az AVOP Monitoring Bizottsága által elfogadott AVOP Program Kiegészítő Dokumentum Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben való közzétételéről az Irányító Hatóság vezetője gondoskodik.
5. § (1) Az AVOP Irányító Hatóság vezetője:
a) az AVOP támogatására elkülönített költségvetési előirányzat tekintetében az államháztartás működési rendje szerint a költségvetési intézmény vezetőjét megillető kötelezettségvállalási jogosultsággal rendelkezik, valamint
b) javaslatot tesz a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek a kötelezettségvállalás ellenjegyzésére jogosult gazdasági vezető kinevezésére, továbbá
c) forráshiány, illetve agrárpiaci zavar bekövetkezése, illetve annak veszélye esetén a pályázatok érkeztetését, illetve befogadását felfüggesztheti.
(2) Az AVOP Irányító Hatóság vezetője az (1) bekezdés c) pontja szerinti intézkedésről az FVM, illetve az MVH internetes honlapján, valamint a sajtó útján közleményt tesz közzé.
5/A. § * Az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program alapján meghirdetett támogatási jogcímek alapján igénybe vett fejlesztési célú juttatás összegét tőketartalékba (tartalékba) kell helyezni.
6. § E rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba.
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
2004–2006
Magyar Köztársaság
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11.
Európai Bizottság jóváhagyta: 2004/VI/17, C(2004) 2093
A Strukturális Alapok felhasználásának általános szabályait meghatározó 1260/1999/EK Tanácsi Rendelet * értelmében az 1. Célkitűzés hatálya alá tartozó régiókban és országokban, azaz azokban a lemaradó régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75%-át, az EU által meghatározott tervezési időszakra vonatkozóan a tagállamnak stratégia dokumentumot, Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) kell készítenie. A magyar kormánnyal a Nemzeti Fejlesztési Tervről folytatott tárgyalások alapján az Európai Bizottság elkészíti a Közösségi Támogatási Keretet (KTK). A KTK jelenti a pénzügyi támogatás jogi keretét és magába foglalja az EU és a tagállam pénzügyi kötelezettségvállalásait az adott EU költségvetési időszakban a tagállam számára indított fejlesztési programokra vonatkozóan.
A Magyarország által beadott programozási dokumentumokról folytatott, 2003 végére lezárult tárgyalások alapján a 2004–2006 időszakban a Magyarország számára létrehozott Közösségi Támogatási Keret öt operatív programon keresztül valósul meg.
Ezek egyike az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), amely a többi operatív programmal együtt biztosítja a stratégiai célkitűzések megvalósítását. Az AVOP a mezőgazdaság és a vidéki térségek helyzetének elemzését, a célokat és fejlesztési irányokat meghatározó stratégiát, valamint az intézkedések céljának és tartalmának rövid összegzését foglalja magába. Az intézkedések tartalmi és végrehajtással kapcsolatos részleteit a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza.
– A Közösségi Támogatási Keret direktíváihoz és prioritásaihoz való kapcsolódás
A fenntarthatóbb és versenyképesebb agrárgazdaság (beleértve a mezőgazdaságot, halászatot és élelmiszer-feldolgozást), valamint a vidéki térségek jövedelemszint-növelésén és a munkalehetőségek bővítésén alapuló integrált fejlesztésének támogatása révén az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program hozzájárul a Közösségi Támogatási Keret stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához.
Az AVOP kapcsolódik a „Magyarország gazdasági versenyképességének növelése” specifikus célhoz, amely főleg a Közösségi Támogatási Keret első prioritásán keresztül valósítandó meg. A növekvő versenyképesség a vidéki térségek gazdasági potenciáljának erősödésén is alapszik: ezért a vidéki térségek integrált fejlesztése beépül ebbe a prioritásba, ugyanakkor a KTK másik specifikus céljához, a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődéshez is jelentősen hozzájárul. Számos, az AVOP által támogatott tevékenység hozzájárul a KTK két másik specifikus céljának, a humán erőforrások jobb kihasználása, valamint az infrastruktúra javítása és a környezet védelme megvalósításához.
– Az AVOP céljai és prioritásai
Az Operatív Program specifikus céljai a következők:
– A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása;
– A vidék felzárkóztatásának elősegítése.
A fent említett célokat a következő prioritások fejezik ki:
1. Prioritás: A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban:
A prioritás intézkedései a halászatot is magába foglaló mezőgazdasági termelés versenyképességét kívánják növelni a termelési költségeket csökkentő, a termékek hozzáadott értékét és minőségét növelő, a környezet védelmét, a higiéniai és állatelhelyezési feltételeket javító beruházások támogatásán keresztül. A prioritás ösztönzi a fiatal gazdák vállalkozásindítását, támogatja a gazdaságok gazdasági életképességének növelését, a mezőgazdasági tevékenységekkel foglalkozók számára megfelelő szakismeretek megszerzését, célzott tanfolyamokon való részvételét, a bővülő piacok által támasztott követelményekhez való alkalmazkodást és környezetbarátabb gazdaságirányítás kialakítását.
2. Prioritás – Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása:
A prioritás támogatja az élelmiszer-feldolgozó ipar fejlesztését a technológia, a kapcsolódó logisztikai, tároló- és raktárkapacitások, valamint az informatikai háttér modernizálása révén. A beruházások elsődlegesen a fogyasztók egészségének védelmét, az élelmiszer-biztonságot, a termékek minőségének javítását, a környezet védelmét (hulladék- és melléktermék-kezelés), valamint az értékesítési csatornákhoz való nagyobb alkalmazkodást szolgálják.
3. Prioritás – Vidéki térségek fejlesztése:
Ez a prioritás a vidéki térségek legfőbb strukturális gyengeségeinek, mint az infrastruktúra elmaradottságának és a vidéki települések mezőgazdasági termeléstől való nagyfokú függésének felszámolását célozza. Három specifikus célt tartalmaz: a vidéki gazdasági potenciál fejlesztése, a foglalkoztatás javítása; a vidéki környezet vonzóbbá tétele; kísérleti, integrált kistérségi programok (LEADER + megközelítés) kidolgozása és megvalósítása. Ezeket a célokat a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikációja, valamint a vidéki jövedelemszerző tevékenységek fejlesztése, mint a falusi turizmus (beleértve az „on-farm” turizmust), a kézműipar és a minőségi termékek értékesítése révén kívánja elérni. A prioritás támogatja a vidéki lakosság életminőségének és -körülményeinek javítását a megfelelő vidéki infrastruktúra fejlesztésével, az élettér vonzóbbá tételével, a vidéki közösségek erősítésével, valamint a természeti és kulturális örökség megőrzésével és állapotának javításával.
Technikai segítségnyújtás:
A prioritás a program végrehajtását segíti elő, és hozzájárul céljainak eléréséhez.
A 2004–2006 közötti időszakban az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programhoz az EU 317,2 millió euró pénzügyi hozzájárulást irányoz elő. Ez az összeg magába foglalja az EMOGA Orientációs Szekciójából folyósított 312,8 millió eurót és a HOPE 4,4 millió eurós hozzájárulását.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Irányító Hatósági Főosztálya látja el az AVOP Irányító Hatóság feladatait.
Az AVOP és a Programkiegészítő Dokumentum ex-ante értékelését a rotterdami székhelyű, holland ECORYSNEI cég (fővállalkozó) vezetésével és a budapesti Nemzetközi Bankárképző Központ segítségnyújtásával értékelési szakemberekből álló független értékelőcsoport végezte el. Az értékelésre 2003 áprilisa és decembere között került sor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízása alapján.
Az ex-ante értékelésre vonatkozó szerződést a felek 2003. március 31-én írták alá. Az AVOP kidolgozása már jelentősen előrehaladott állapotban volt, amikor az ex-ante értékelőcsoport hivatalosan munkához látott. Az értékelők szorosan együttműködtek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal és háttérintézményeivel: a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.-val és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézettel (AKII).
Az értékelés az AVOP és a Programkiegészítő Dokumentum teljes körű értékeléséből és ezzel párhuzamosan, az értékelőcsoport által az FVM, a VÁTI és az AKII szakértőinek nyújtott technikai segítségnyújtásból állt. Az ex-ante értékelés elsődleges céljai a következők voltak: (i) annak megállapítása, hogy vajon az Operatív Program alkalmas eszköz-e a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés előtt álló kihívások kezelésére; (ii) annak felmérése, hogy az Operatív Program rendelkezik-e jól körülhatárolt, tárgyhoz tartozó és megvalósítható stratégiai pontokkal, prioritásokkal és célokkal; valamint (iii) segítségnyújtás a magyar hatóságoknak az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások keretében az AVOP elfogadásának tekintetében.
Különböző időszakokban az ex-ante értékelőcsoport különböző javaslatokat és ajánlásokat tett a program szerkezetének és tartalmának javítása érdekében. Ebből a célból az FVM, a VÁTI és az AKII szakértőivel különböző megbeszéléseket, ún. brainstormingokat tartottak. Az értékelőcsoport az FVM és a PMO felé is jelentett, és kapcsolatokat alakított ki a többi Operatív Program értékelőcsoportjaival, valamint az NFT értékelőjével. Megbeszéléseket tartott a magyarországi EU Delegációval és az Európai Bizottsággal Brüsszelben (DG AGRI). Az értékelés időszakában az általános megközelítés intenzívnek és interaktívnak volt mondható.
Az értékelő tevékenységek a következőket foglalták magukba: (i) az értékelők javaslatokat tettek a jelenlegi helyzet értékelésének szerkezeti átdolgozására, amely számos szempontból kibővítésre és javításra szorult. Ez a munka kapcsolatban állt a stratégia ésszerűségének és általános összhangjának felmérésével; (ii) az értékelők interaktív egyeztetéseket folytattak, amelyek a SWOT analízis teljes átdolgozását eredményezték; hasonló megbeszéléseket tartottak a megfelelő probléma- és célfa kidolgozása érdekében; (iii) az értékelők áttekintették az indikátorokat az AVOP-ban és részleteiben a Programkiegészítő Dokumentumban is, és számos javaslatot fogalmaztak meg a kidolgozás és javítás során; (iv) az értékelők észrevételeket tettek az alkalmazott gazdaságpolitika indokolásával kapcsolatban, beleértve a költségvetési rendelkezéseket, figyelembe véve a forráselosztással kapcsolatban végrehajtott módosításokat, valamint a társfinanszírozású és kizárólagosan nemzeti finanszírozású intézkedések kérdését; (v) az értékelők felmérték a végrehajtási és monitoring eljárások minőségét is; ezen kívül (vi) megjegyzéseket fűztek a foglalkoztatási stratégiához, az esélyegyenlőség témájához és a környezet állapotának elemzéséhez. Ezenfelül az értékelők értékelték az egész Programkiegészítő Dokumentumot is mind önálló dokumentumként, mind pedig az AVOP-hoz való kapcsolódásának tükrében, amely magába foglalta a következetlenségek és lehetséges átfedések kiküszöbölésére vonatkozó ellenőrzést is.
A végső ex-ante jelentés előtt, mely az Operatív Program mellékletét képezi, egy helyzetfelmérő jelentés és négy technikai jelentés (1., 1.bis, 2. és 3.) született.
Általános következtetések
Az ex-ante értékelőcsoport arra a következtetésre jutott, hogy az AVOP végső változata lényegesen jobb, mint az Európai Bizottsághoz korábban benyújtott munkapéldány.
Az AVOP Irányító Hatóság és az értékelőcsoport közötti szoros együttműködésnek köszönhetően az értékelők legtöbb megállapítása visszatükröződik az Operatív Program szövegében. Ez főként a következő megállapításokra vonatkozik: (i) a halászat, a regionális jellemzők és a környezet helyzetelemzésének javítása; (ii) a program célkitűzései megalapozottabb indokolása érdekében jobb SWOT analízis, jobb probléma- és célfa-meghatározás; (iii) az AVOP és az NFT közötti szorosabb összhang megteremtése; (iv) az indikátorok keretének javítása a könnyebb monitoring és értékelés céljából; (v) a költségvetés elosztásának kiegyensúlyozottabbá tétele, valamint (vi) számos javítás a foglalkoztatás, az esélyegyenlőség és a környezet horizontális témák kidolgozásában.
Az értékelők szempontjából a 2004–2006-os időszakra vonatkozó AVOP-pal kapcsolatban a legfontosabb általános kérdés: Vajon az AVOP és a Programkiegészítő Dokumentum a megfelelő témákat kezeli-e, megalapozott stratégiával, költségvetési intézkedésekkel és megfelelő végrehajtási mechanizmussal, figyelembe véve és megfelelve az érvényben lévő EU politikának és rendeleteknek? Ezzel kapcsolatban: Az AVOP és a Programkiegészítő Dokumentum tartalma megfelelően alá van-e támasztva és meg van-e indokolva?
Mindkét kérdésre „igen” válasz adható, bár néhány téma még tisztázásra vár. Az értékelők azon a véleményen vannak, hogy a jelenlegi AVOP és Programkiegészítő Dokumentum megfelelő alapot teremtenek a végrehajtáshoz. Részletesebben:
– Stratégia, prioritások, intézkedések és költségvetés. Az ex-ante értékelőcsoport általános megítélése szerint az AVOP a megfelelő témákat kezeli. A költségvetési szerkezet elfogadható, még akkor is, ha az indokolásból még mindig hiányzik a jövőkép. A stratégia az indokolással, valamint a prioritások és intézkedések kidolgozásával szintén elfogadható.
– A célok mennyiségi kifejezése. A foglalkoztatásra vonatkozó célszámok valószínűleg túl optimisták, figyelembe véve az idő rövidségét és az agrárgazdaság hatékonysága javításának központba helyezését. A mennyiségben való kifejezés módszere és forrása még mindig nem jelenik meg sem az AVOP-ban, sem a Programkiegészítő Dokumentumban. Az indikátorok összetétele most már megfelelőnek mondható, de néhány hiba még mindig javításra szorul.
– Végrehajtás. A program végrehajtására vonatkozó lépések „papíron” megfelelőnek tűnnek, de még mindig szükség van igazításokra, ezért az értékelők nem készítettek „végső” értékelést: a program elfogadását követő hónapokban monitoringozni kell az előrehaladást.
– Horizontális témák. A horizontális témákkal kapcsolatban a következő megállapításokat tették. Az AVOP esélyegyenlőségre gyakorolt hatása nem mérhető, mert a kiinduló értékek hiányoznak. A nők helyzetére (foglalkoztatás) vonatkozóan léteznek adatok, ezeket szükséges beilleszteni. Nem állnak rendelkezésre azonban megbízható adatok a roma népességre vonatkozóan, ami felvet néhány kérdést az e csoportra irányuló politika hatékonyságát illetően. Ami a környezetet és a foglalkoztatást illeti, a programban található elemzést és tevékenységeket az értékelők összességében megfelelőnek ítélik.
Az ex-ante értékelők részletes következtetéseit és javaslatait az AVOP-hoz csatolt teljes szövegű ex-ante értékelő jelentés tartalmazza.
A Strukturális Alapokról szóló szabályozás (a Tanács 1260/1999/EK Rendeletének 8. cikke) hangsúlyozza a partnerség szükségességét a Strukturális Alapokból finanszírozott programok előkészítése, benyújtás előtti véglegesítése, végrehajtása, finanszírozása és értékelése során.
Az FVM az NFT részét képező agrár- és vidékfejlesztési stratégia elkészítésébe, a partnerség elve alapján társadalmi partnereit széles körben bevonta. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programot a tárca – a Kormány 2002. október 22-i ülésén született döntése alapján – társadalmi vitára bocsátotta, az AVOP és a társadalmi vitát kezdeményező felhívás az FVM honlapján is hozzáférhető volt. Az FVM a társadalmi egyeztetések keretében beérkezett véleményeket összesítette és kiértékelte, az észrevételeket fórumok keretében vitatták meg. A fórumokon az NFT, illetve az AVOP készítésében közreműködő szakértők is részt vettek.
A társadalmi egyeztetés, a tájékoztatás, a véleményezés igénye és kölcsönössége jellemző volt a programozási folyamat valamennyi szakaszára. Az EU szabályainak megfelelően társadalmi véleménykérés előzte meg az NFT és az AVOP célrendszerét, tartalmát megalapozó helyzetfeltárást. A helyzetértékelésbe a tudományos, a szakmai és a különféle civilszervezetek véleményei, javaslatai egyaránt beépültek. A véleményezés központi (minisztériumi) kérésre decentralizáltan, a régiók és a megyék szintjén történt, és az észrevételek központi összegzésével, minősítésével, illetve az elfogadott észrevételek dokumentumokba való beépítésével zárult. A folyamatban természetesen részt vettek az ágazati szakszervezetek és a mezőgazdasági termelők különféle érdek-képviseletei is.
A reálisnak ítélt helyzetfeltárást követően lehetőség nyílt az előnyöket és hátrányokat összegző, valamint a lehetőségeket és a veszélyeket felvázoló SWOT analízis véleményezésére, a fejlesztési célok, a kitörési pontok széleskörű szakmai-társadalmi egyetértésen nyugvó kijelölésére. Az NFT agrárstratégiáját, valamint az AVOP mindhárom prioritását tartalmazó tervezetének miniszteri elfogadását ugyancsak társadalmi-szakmai vita előzte meg.
Az Operatív Program társadalmi vitájában az alábbi szervezetek vettek részt:
Mezőgazdasági Szervezetek
1. Agrár Munkaadói Szövetség
2. AGRYA Országos Szövetség
3. Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szervezete (AOKDSZ)
4. Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellátó Dolgozók Szakszervezete
5. Dísznövény Szövetség és Terméktanács
6. FAGOSZ Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség
7. Földtulajdonosok Országos Érdekvédelmi Egyesülete
8. Hangya Együttműködés
9. Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
10. Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége
11. Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége
12. Magyar Agrárkamara
13. Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége
14. Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdek-képviseleti Tanács (MÁÉT)
15. Magyar Parasztszövetség
16. Mezőgazdasági Erdészeti és Vízgazdálkodási Dolgozók Országos Szövetsége (MEDOSZ)
17. Mezőgazdasági Gazdasági Társaságok Szövetsége
18. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ)
19. Országos Erdészeti Egyesület
20. Országos Gazdaszövetség
21. Haltermelők Országos Szövetsége
Élelmiszeripari Szervezetek
1. Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége
2. Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége
3. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Vidékfejlesztés terén tevékeny szervezetek
1. Falusi Turizmus Országos Szövetsége
2. Magyar Faluszövetség
3. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – Kézműves Tagozat
4. Magyar Természetvédők Szövetsége
5. Országos Környezetvédelmi Tanács
6. Vidék Parlamentje
Kisebbségi szervezetek
1. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal
2. Országos Romaügyi Tanács
3. Országos Cigányönkormányzat
4. Országos Fogyatékosügyi Tanács
Zöld szervezetek
1. WWF Magyarország
2. Biokontroll Hungária
3. Biokultúra Egyesület
4. Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége *
5. Város és Faluvédők Szövetsége
Nők érdekeit képviselő szervezetek
1. Nőképviseleti Tanács
2. Vidéki Nők Szövetsége
Egyéb
1. Magyar Kis- és Középvállalkozók Polgári Egylete
2. Regionális Fejlesztési Tanácsok:
| Területfejlesztési tanács | Munkaszervezet | |
| 1. Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács | DARFT Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. | |
| 2. Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács | Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. | |
| 3. Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács | Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. | |
| 4. Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács | Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség | |
| 5. Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács | Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. | |
| 6. Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács | Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Szolgáltató Kht. | |
| 7. Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács | Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. |
Az előbb felsorolt 38 szervezetet négy kategóriába lehet sorolni:
– valamennyi, az agrárgazdaságban tevékenykedő érdekképviselet és szakmai szervezet,
– civilszervezetek (kiemelten a Vidék Parlamentje, amely mintegy 500 tagszervezetével önálló fórumokat is szervezett),
– regionális szervezetek (regionális fejlesztési tanácsok, fejlesztési ügynökségek),
– kisebbségek érdekeit képviselő szervezetek.
A szervezeteken kívül az AVOP-ról véleményt mondott a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tanácsadó testülete, a mintegy harminc neves mezőgazdasági szakértőből és tudósból álló Agrárgazdasági Tanács (AT) is. A testület négy alkalommal értékelte az AVOP-ot, majd közös álláspontot alakított ki és azt a miniszternek megküldte. A konzultációk során beérkezett véleményeket és felvetéseket az AT jellegük szerint az alábbi csoportokba sorolta:
– szorosan az NFT agrárstratégiájához, illetve az AVOP-hoz tartozó,
– az 1257/1999 EK Rendelet szerint a vidékfejlesztés kérdésköréhez kapcsolódó, de a kísérő intézkedésekre (például agrár-környezetvédelem) vonatkozó,
– az agrárgazdaság fontos problémáit érintették, de más Operatív Programok tárgykörébe tartoznak (például kutatás-fejlesztés).
A vélemények és észrevételek szerint a helyzetfeltárás érinti a mezőgazdaság és a vidék azon fontos összefüggéseit, melyek a hatályos, a Strukturális Alapokra vonatkozó EU jogszabályokhoz kapcsolódnak. Konkrét megállapításai helytállóak, megalapozzák, illetve kellően indokolják azt, hogy Magyarországon az 1257/1999 EK Rendelet szerint támogatható összes vidékfejlesztési intézkedést szükséges alkalmazni.
A célkitűzések illeszkednek a KAP, a Strukturális Alapok, illetve kiemelten az EMOGA célkitűzéseihez és szervesen kapcsolódnak az NFT-ben megfogalmazott nemzetgazdasági célokhoz is. A konkrét célrendszer összehangolja az AVOP-ot a kísérő intézkedések alkalmazására készülő programmal (az EMOGA Garancia Részleg által társfinanszírozott intézkedésekre irányuló Nemzeti Vidékfejlesztési Tervvel) és az NFT más Operatív Programjaival is. Mindezek alapján a társadalmi egyeztetésben résztvevő szervezetek az AVOP tervezett intézkedéseit a nemzeti érdekekkel, az EU hatályos jogszabályaival összehangoltnak, szakmailag megalapozottnak tartották, az intézkedések megvalósítását támogatták.
A civilszervezetek rendkívül aktívak voltak, a közreműködésükkel szervezett fórumok hozzájárultak az NFT és az AVOP megismertetéséhez és társadalmi elfogadtatásához is. A viták résztvevői képet kaptak az EU csatlakozás követelményeiről, a támogatás igénybevételének feltételeiről, és a csatlakozás várható agrár- és vidékfejlesztési hatásairól. A civilszervezetek fontosnak tartják a vidékfejlesztési intézményrendszer, illetve a nonprofit és civil szféra megerősítését még a csatlakozás előtt. A Vidék Parlamentje fórumain résztvevők, a kérdőíveket kitöltők, illetve az érintett országos civilszervezetek szükségesnek ítélték néhány kiemelt vidékfejlesztési célnak a tervezetben megfogalmazottnál sokkal hangsúlyosabb megjelenítését, és elsősorban a vidékfejlesztési források arányának növelését
– az ökológiai gazdálkodás,
– a közösségi gazdaságfejlesztés,
– a helyi hozzáadott érték támogatása,
– az informatika és szervezetfejlesztés,
– a női agrárvállalkozók támogatása terén.
Szintén a vidékfejlesztési témakörben javaslat hangzott el a civilszervezetek részéről, hogy az NFT stratégiájában külön fejezetként jelenjen meg egy olyan átfogó vidékpolitikai program, amely az AVOP-ot összeköti más operatív programoknak a vidékfejlesztést (is) célzó intézkedéseivel, pontosan megjelölve, hogy mely kérdés megoldásával mely operatív program foglalkozik.
Az Agrárgazdasági Tanácsban és a civilfórumokon egyaránt hangsúlyozták, hogy az agrár- és vidékfejlesztés indokolt fejlesztési célkitűzései csak a célokhoz, illetve intézkedésekhez rendelt jelentős pénzügyi forrásokkal (EU- és nemzeti támogatás) valósíthatók meg.
A megbeszélések résztvevőinek általános elvárása volt, hogy az AVOP járuljon hozzá az agrárágazat felzárkózásához és a vidéki térségek fejlődéséhez. Becslésük szerint a pénzügyi és időbeli korlátoknak köszönhetően ezeknek az elvárásoknak még a SAPARD és a Vidékfejlesztési terv forrásaival együtt sem fog tudni teljes mértékben megfelelni, ezért jelentős mértékű plusz állami támogatásra lesz szükség. A gazdasági számítások szerint mintegy 1000 milliárd forintnyi tőkeinjekcióra van szükség az elmúlt tíz év alatt felhalmozódott tőkehiány felszámolásához
Az érintett partnerekkel folytatott konzultációk legfőbb eredményei a következőképpen foglalhatók össze:
Tekintettel a résztvevő szervezetek nagy számára, amelyek jól tükrözték a program prioritásait, a szociális és gazdasági partnerekkel folytatott egyeztetések négy szekcióban zajlottak. A partnerek között megtalálhatók voltak a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakmai szervezetek, más ágazati testületek, a mikrorégiók, valamint a Vidék Parlamentje ernyőszervezet képviselői. Általános elvárásként fogalmazódott meg a program összeállítói felé, hogy az AVOP tartalmazzon több célt, és legyen átfogóbb. A magyar kormány és az EU között Koppenhágában megkötött pénzügyi megállapodás korlátai, valamint a 1257/1999 Tanácsi Rendeletben ajánlott intézkedési kör miatt nem lehetett az AVOP körét bővíteni. Az eredeti szövegtervezethez képest, részben a partnerek véleményének következtében, emelkedett a társfinanszírozott intézkedések száma, a harmadik, vidékfejlesztési prioritás aránya, valamint a melioráció és az öntözés szerepe. A vonatkozó jogszabályi tilalom miatt néhány kérést nem lehetett teljesíteni, ilyen az erdősítés támogatása állami erdőkben, vagy az iskolarendszerbe tartozó tanfolyamok finanszírozása. Az egyeztetéseken kiderült, hogy az EU-val kapcsolatos kérdésekben, beleértve az agrár- és vidékfejlesztési politika összefüggéseit, a szakmai- és civilszervezetek, valamint a lakosság tájékozottsága még nem megfelelő. Ezért a Minisztérium intenzív kampányt indít az agrár- és vidékfejlesztési politika, különösen az AVOP megismertetésére a társadalom széles köreiben.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részt vett az AVOP összeállításában, a környezetvédelem helyzetének leírása és a SWOT analízis témájában egy munkacsoport felállítására került sor az FVM és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselőinek részvételével, mind a természet-, mind a környezetvédelmi részlegekből.
Az Operatív Programban használt „mezőgazdaság” kifejezés az 1992. január 1-jétől érvényes ágazati besorolás szerint magában foglalja a mezőgazdaságot, az erdő- és vadgazdálkodást, továbbá a halászatot (A+B nemzetgazdasági ágak).
A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya az elmúlt évtizedben Magyarországon is csökkent. Gazdasági szerepvesztése nemcsak a többi ágazathoz viszonyítva, hanem a ráfordítások és a teljesítmények abszolút értékében is bekövetkezett.
I.1. A mezőgazdaság szerepének néhány mutatója
| A mezőgazdaság | ||||||
| Év | hozzájárulása | részesedése | ||||
| a GDP-hez | az összes hozzáadott értékhez | a kivitelből (élelmiszeriparral együtt) | a beruházásokból | a foglalkoztatásból | ||
| 1990 | 12,5 | 14,5 | 23,1* | 8,7 | 14,2 | |
| 1991 | 7,8 | 8,5 | 25,1* | 4,3 | 11,9 | |
| 1992 | 6,5 | 7,2 | 26,0 | 2,9 | 11,3 | |
| 1993 | 5,8 | 6,6 | 23,4 | 3,1 | 9,1 | |
| 1994 | 6,0 | 6,7 | 22,7 | 2,9 | 8,7 | |
| 1995 | 5,9 | 6,8 | 23,6 | 2,9 | 8,0 | |
| 1996 | 5,8 | 6,6 | 21,6 | 3,4 | 8,3 | |
| 1997 | 5,2 | 5,9 | 15,5 | 3,6 | 7,9 | |
| 1998 | 4,9 | 5,5 | 12,0 | 3,6 | 7,5 | |
| 1999 | 4,2 | 4,8 | 9,2 | 3,4 | 7,1 | |
| 2000 | 3,7 | 4,2 | 8,4 | 3,3 | 6,5 | |
| 2001 | .. | 4,3 | 7,5 | 3,0 | 6,3a) | |
| Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv 1991., KSH | ||||||
| a) A KSH által revideált, de publikálásra még nem került adat. | ||||||
| Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv KSH 2001., és Magyarország Nemzeti Számlái KSH 1999., A munkaerő-felmérés idősorai 1992–2000., KSH, 2001. A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása 2000-ben KSH, 2002., Magyar Statisztikai Zsebkönyv 2001. KSH, 2002. | ||||||
A bruttó hozzáadott értékhez a mezőgazdaság 2000-ben 4,2%-kal járult hozzá, 1990-ben 14,5%-kal. A bruttó hazai termékből (GDP) való részesedése 1990–2000 között 12,5%-ról 3,7%-ra esett vissza. Az ágazat nem tudta megőrizni kiemelkedően jó külkereskedelmi pozícióját sem. A mezőgazdaság az élelmiszeriparral együtt az összes kivitelből 1990-ben 23,1%-kal, 2000-ben 8%-kal, 2001-ben 7,5%-kal részesedett. A termelő ágazatok közül egyedüliként az élelmiszerek külkereskedelmi forgalmának kiviteli többlete – az árualaptól függő ingadozásokkal – napjainkig fennmaradt. A mezőgazdaság külkereskedelmi egyenleg formálásában betöltött szerepe a kilencvenes évtized tendenciáit figyelembe véve igen jelentős.
I.2. A külkereskedelmi forgalom egyenlege (1990–2001)
Forrás: KSH Külkereskedelmi Évkönyvek, AKII adatbázison alapuló számítás
A mezőgazdasági beruházások aránya a kilencvenes évtized elején 8,7%, 2000-ben 3,3% volt. A mezőgazdaság foglalkoztatási részesedése 1990–2000 között – 1994-ig erőteljesen, majd mérsékeltebben – 14,2%-ról 6,5%-ra csökkent, 2001-ben 6,2% (239,4 ezer fő) volt. A 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) szerint az összes népesség 20,3%-a, a munkavállalási korú népességnek 23,7%-a végez valamilyen (hobby, kiegészítő, megélhetési vagy főfoglalkozás jellegű) mezőgazdasági tevékenységet. Az agrárágazat tehát túlnő, túlmutat a tevékenység elsődlegesen gazdasági keretein. Jelentős szerepet játszik a vidéki értékek megőrzésében, a vidék fejlesztésében, a vidéki társadalom formálásában, a vidéken élő nem mezőgazdasági foglalkozású népesség megélhetésében, a szociális problémák és a területi különbségek tompításában.
A mezőgazdasági termelés főbb jellemzőit az alábbi táblázatok tartalmazzák:
I.3. Földterület művelési ágak szerint
| Megnevezés | Terület, ezer hektár | Megoszlás,% | |
| Szántó | 4516 | 48,5 | |
| Kert | 99 | 1,1 | |
| Gyümölcsös | 97 | 1,0 | |
| Szőlő | 93 | 1,0 | |
| Gyep | 1063 | 11,4 | |
| Mezőgazdasági terület | 5867 | 63,1 | |
| Erdő | 1772 | 19,0 | |
| Nádas | 60 | 0,6 | |
| Halastó | 33 | 0,4 | |
| Termőterület | 7732 | 83,1 | |
| Művelés alól kivett terület | 1571 | 16,9 | |
| Összesen | 9303 | 100,0 | |
| Forrás. KSH | |||
I.4. Főbb növények vetésterülete, termésmennyisége és termésátlaga 2002-ben
| Megnevezés | Összes vetésterület (ezer hektár) | Arány a mezőgazdasági területből (%) | Termésmennyiség (ezer tonna) | Átlagtermés (t/ha) | |
| Gabonafélék | 2975 | 50,7 | 11 630 | – | |
| ebből: búza * | 1112 | 18,9 | 3 896 | 3,51 | |
| kukorica | 1238 | 21,2 | 6 087 | 5,07 | |
| Dohány | 5,4 | 0,1 | 11,3 | 2,01 | |
| Napraforgó | 421 | 7,2 | 779 | 1,86 | |
| Burgonya | 34 | 0,6 | 745 | 19,58 | |
| Lucerna | 161 | 2,7 | 700 | 4,51 | |
| Zöldségfélék * | 114,6 * | 19,5 | 1 850 | – | |
| Gyep | 1063 | 18,1 | – | – | |
| Forrás. KSH | |||||
I.5. Szőlő- és gyümölcstermelés 2002-ben *
| Megnevezés | Terület ezer hektár | Megoszlás (%) | Termésmennyiség (ezer tonna) | Átlagtermés (t/ha) | |
| Összes szőlő | 93 | 100,0 | 501 | – | |
| ebből termő | 83 | 89,2 | 476 | 5,75 | |
| Összes gyümölcsös | 97 | 100,0 | 699 | – | |
| ebből termő | 76 | 78,3 | 631 | – | |
| ebből: Alma | 35,8 | 47,1 | 527 | 14,04 | |
| Körte | 1,9 | 0,2 | 13 | 4,46 | |
| Meggy | 10,6 | 13,9 | 38 | 3,15 | |
| Szilva | 5,9 | 7,8 | 49 | 5,76 | |
| Kajszi | 4,9 | 6,4 | 7 | 1,25 | |
| Őszibarack | 6,8 | 8,9 | 22 | 2,52 | |
| Forrás. KSH | |||||
I.6. Állatállomány 2002-ben
| Megnevezés | Állatlétszám (ezer db) | Állatsűrűség (db/100 hektár) | |
| Szarvasmarha | 770 | 13,1 | |
| ebből: tehén | 362 | 6,2 | |
| Sertés | 5 082 | 86,6 | |
| ebből: anyakoca | 381 | 6,5 | |
| Juh | 1 103 | 18,8 | |
| ebből: anyajuh | 854 | 14,6 | |
| Tyúkfélék | 32 206 | 548,9 | |
| ebből: tojó | 287,2 | ||
| Forrás. KSH | |||
I.7. Főbb állati termékek termelése és fogyasztása 2002
| Megnevezés | Termelés | Egy főre jutó fogyasztás* | |||
| Mértékegység | Mennyiség | Mértékegység | Mennyiség | ||
| Vágómarha | ezer tonna | 95 | kg/fő | 3,9 | |
| Vágósertés | ezer tonna | 700 | kg/fő | 25,2 | |
| Vágójuh | ezer tonna | 19 | kg/fő | 0,4 | |
| Vágóbaromfi | ezer tonna | 690 | kg/fő | 36,2 | |
| Vágónyúl | ezer tonna | 4 | kg/fő | .. | |
| Kifejt tehéntej | millió liter | 2100 | l/fő | 140 | |
| Tyúktojás | millió db | 3400 | db/fő | 284 | |
| Étkezési hal | ezer tonna | 11 | kg/fő | 2,9 | |
| *2001-es adatok | |||||
| Forrás. KSH | |||||
Az állatállomány területi megoszlását tekintve megállapítható, hogy 2002-ben a száz hektár mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha állomány Közép- és Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb (17 db), míg Észak-Magyarországon csupán 8 db. A juhállomány sűrűsége kiugróan magas az észak-alföldi régióban (31,8 db/100 ha), de viszonylag magas (20 db/100 ha) a Dél-Alföldön, valamint Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon. A sertésállomány területegységre (száz hektárra) vetített mennyisége a dél-alföldi és a közép-dunántúli régióban a legmagasabb, meghaladja a száz darabot. A tyúkfélék állománysűrűsége a közép-dunántúli régióban kimagasló (1083 db/100 ha), amely közel kétszerese az országos átlagnak.
A mezőgazdasági termékek termelési értékének nagyobb hányada (55–59%-a) 1994–1997 között a növénytermelésből származott, miközben az állattenyésztés részaránya alig haladta meg a 40%-ot. A két főágazat termelési értéke 2000-ben közel fele-fele arányban oszlott meg (2001-ben: növénytermelés: 49,9%; állattenyésztés 50,1%).
A szántóterület döntő hányadát (68,4%-át) a gabonafélék foglalják el. Közülük a gabonatermő területen belüli arányát tekintve a kukorica (28,5%) és a búza (26,8%) termelése a legjelentősebb. A többi gabonaféle területi részesedése néhány százaléknyi, legjelentősebbnek az árpatermesztés tekinthető. Az ipari növények közül arányában a napraforgó területlekötése a legmagasabb, 7%. Az állatlétszám jelentős csökkenése miatt a takarmánytermő terület 1990. évi, 16–17%-os aránya 2001-ben 5–6%-ra esett vissza. Változatlanul jelentős, jelenleg kihasználatlan takarmánybázist jelentenek a kedvezőtlen adottságú területek és a feltétlen gyepek. A szántóföldi növények termésmennyisége és átlaghozama a kedvezőtlen időjárás és az egyre szerényebb agrotechnikai ráfordítások miatt erőteljesen ingadozik. A növényi termékek kedvező termőhelyi adottságokra visszavezethető minőségi, beltartalmi értékei viszont kihasználható külpiaci előnyt jelentenek. Hasonló minőségi jellemzők figyelhetők meg a zöldség- és gyümölcstermelés, valamint a borászat terén is, amelyek piaci érvényesülését az elavult faj-, és fajtaszerkezet, valamint a korszerűtlen telepítési rendszer fékezi.
A növénytermesztés vetésszerkezete alapvetően hagyományos, inkább a talajszerkezettől és a klimatikus tényezőktől függ, és kevésbé a piaci szükségletektől. Ebből következőleg a vetésszerkezetben évről-évre alig történik változás (maximum 10–20% az eltérés). A hagyományos vetésforgót nem is említve, ahol a növényi sorrendet legfőképpen az agronómiai és a növényvédelmi szempontok határozzák meg. Egynövényes monokulturális gazdálkodás Magyarországon nem jellemző.
Az állomány jelentős csökkenése ellenére az állattenyésztésben meghatározó állatfajnak a sertés, a hús-marha és a baromfi tekinthető. A juhászat extenzív természeti adottságokhoz igazodó korábbi jelentősége lényegében megszűnt. A meghatározó állatfajok állományában 1990-hez képest erőteljes (40–50%-os) visszaesés következett be. Az állatsűrűségi mutatók rendre elmaradnak az EU–15 átlagától. Az állati termékek minősége, a tartás és termelés körülményei – főként az arányaiban növekvő egyéni gazdaságokban – nem kielégítő. Az állattenyésztés biológiai háttere fejlett ugyan, de alkalmazásának elterjedtsége korántsem megfelelő. Ez a tény a kapacitások és a termelés volumenének jelenlegi szintje mellett is fékezi a kiegyenlített minőségű, exportképes termelés fokozását.
A mezőgazdaság főbb ágazatainak előnyös és hátrányos vonásai az alábbiakban összegezhetők.
Növénytermelés
Előnyös vonások:
– az ország területéből magas a szántó aránya,
– a mérsékelt égöv bármely növénye számára találhatunk alkalmas területet,
– gazdálkodásunk már bizonyította, hogy képes világszínvonalú termelésre,
– a termelésben a környezetterhelés (műtrágya- és növényvédőszer-használat) viszonylag alacsony,
– potenciálisan jó termőképességű fajták és hibridek,
– számos növény termelése alternatív, környezetbarát energiaforrásként is számításba vehető.
Hátrányos vonások:
– jelentős olyan területet tartunk szántóföldi művelésben, amelynek hasznosítása extenzív módon, illetve más művelési ágban lenne célszerű,
– műszakilag elavult, elöregedett a géppark,
– általában, de különösen a betakarítási fázis technológiai színvonala alacsony,
– a raktárkapacitások hiánya több termék esetében rontja a termelői alkupozíciót,
– a lecsökkent állatállomány miatt kisebb a kereslet a takarmányok iránt,
– a földtulajdon és földhasználat elkülönült, nem működik hosszabb időtartamra szóló földbérleti rendszer (tartós bérlet),
– a fajlagos hozamszintek több termék esetén elmaradnak a piacvezető versenytársakétól, az EU-átlagtól,
– tartósan alacsony jövedelmezőség.
Zöldség- és gyümölcstermelés
Előnyös vonások:
– természeti adottságaink és a termelés hagyományai lehetőséget adnak jó minőségű zöldség és gyümölcs termelésére,
– kiváló ízű, biológiai szempontból is egyedülálló beltartalmi összetételű termékeink vannak, amelyek a nemzetközi piacokon is keresettek,
– számottevő a különleges, egyedi minőségű termékek előállítására alkalmas terület, ahol a tájjellegű termékek „márkázott” termékként, védjeggyel jelenhetnek meg az igényes piacokon is,
– külpiacokon jelentősebb mennyiségi korlátozással nem találkoznak termékeink,
– a hagyományos termelési körzetekben a humán feltételek is jók a minőségi termelés számára,
– a termőhelyek minőségéről kataszterszerű felméréssel rendelkezünk, amely segíti a leginkább megfelelő termőhelyek kiválasztását.
Hátrányos vonások:
– a kilencvenes években, a rendszerváltozást követően a termelés jövedelmezősége romlott, a gyümölcstermelés 51%-kal, a zöldségtermelés 21%-kal visszaesett,
– a hazai zöldség- és gyümölcsfogyasztás a nyolcvanas évtizedhez képest több mint egyharmadával csökkent, így viszonylag alacsony a belföldi kereslet,
– az elaprózott birtokstruktúra rontja a termelés hatékonyságát (a magántulajdonosok átlagos területe 0,8 ha),
– néhány termék esetében a minőség nem egyenletes és kiszámítható,
– az új, egyéni ültetvénytulajdonosok egy része nem rendelkezik kellő tőkével, esetenként szaktudással sem, ezért magas a gondozatlan, sorsára hagyott ültetvények aránya,
– alacsony a korszerű ültetvények aránya, az ültetvénytelepítések üteme csak lassú szerkezetváltást tesz lehetővé,
– nincs jelentősebb mennyiségű, magas minőségű, „márkázott”, a piacon bevezetett termékünk, specialitásunk,
– a hozamokhoz képest magas költséggel termelünk,
– a termelőknek csak kis része képes öntözéses gazdálkodásra, és általában hiányosak a korszerű termelés technikai feltételei,
– a termelők szervezettsége alacsony szintű, inkább önállóan jelennek meg a piacon, így nem jelentenek kellő piaci erőt (alkupozíciót),
– a tartós piaci jelenléthez elengedhetetlen tárolási és szállítási feltételek (hűtőlánc a termelőtől a fogyasztóig, hűtőtárolók) nem kielégítőek,
– a termelők „nyers árut” igyekeznek – esetenként forráshiány miatt kénytelenek – értékesíteni, pedig az ágazat versenyképességét, piaci helyzetét segítené a magasabb feldolgozottsági fokú termékek arányának növelése.
Szőlőtermelés
Előnyös vonások:
– kiváló termőhelyi adottságok, termőhelyi kataszterrel rendelkezünk,
– növekvő hazai borfogyasztás (előző évtized alatt 20%),
– a törvényi szabályozás szigorú, az Európai Unió normáinak megfelelő,
– vannak „márkázott”, a külpiacokon is bevezetett termékek.
Hátrányos vonások:
– a minőségi borszőlő-fajták aránya alacsony,
– alacsony a piacon keresettebb vörösbort adó világfajták aránya,
– elöregedett az ültetvényállomány,
– ingadozó, alacsony átlaghozamok,
– az elhagyott, gondozatlan ültetvények fertőzési (gyom- és kártevő, kórokozó) gócok,
– a termelésben a törpebirtokok vannak túlsúlyban,
– a kistermelők integrálása hiányos,
– kevés a korszerű technológiát alkalmazó borászati üzem.
Szarvasmarha ágazat (tej- és hústermelés)
Előnyös vonások:
– a tejipari felvásárlás mintegy 85%-a szakosított tejtermelő telepekről származik, amelyeken az átlagos ágazati méret (tehénlétszám) viszonylag magas,
– az állomány fajtaszerkezete kedvező, a tejtermelő telepeken 90% fölötti a jó genetikai képességű állomány aránya, a kistermelői állomány mintegy 70%-át a jó húsminőséget adó magyartarka fajta teszi ki,
– a magyar szarvasmarha állomány BSE kórtól mentes,
– az EU követelményeknek megfelelő tejminőséget garantáló intézményrendszer kialakult és működőképes, a termelőknél a megfelelő minőség technológiakorszerűsítéssel elérhető,
– a vágásra kerülő marhák húsminősége jó, különösen a magyartarka és a meglévő nagytestű, húsmarha fajtáké,
– a szerves trágyából nyerhető biogáz pozitív környezeti hatásai.
Hátrányos vonások:
– a kisüzemi tejtermelésben csak részben vannak meg az elfogadható minőségű tej termelésének feltételei,
– a hazai támogatási rendszer nem eléggé ösztönzi az alacsony tejtermelésű kistermelői állomány átállítását hústermelésre,
– a termelés műszaki-technikai feltételei leromlottak,
– hiányoznak a kisüzemi termelés integrációs szervezetei,
– a szálastakarmány-betakarítás, -tartósítás és -tárolás technológiáinak műszaki-technikai feltételei elavultak, kapacitásuk sem elegendő,
– a korszerű telepi termelésirányító számítógépes rendszerek nem elegendők az ágazatban.
Juhászat
Előnyös vonások:
– bőségesen van az országban olyan gyepterület, melynek hasznosítása extenzív juhászattal lehetséges, illetve növényvédelmi – tájápolási szempontból indokolt,
– vannak még olyan juhászdinasztiák, akikkel az extenzív juhászat munkaerő feltételei megalapozhatók,
– a termékpályán működő terméktanács alkalmassá tehető a termékpálya integrálására.
– a szerves trágyából nyerhető biogáz pozitív környezeti hatásai.
Hátrányos vonások:
– kedvezőtlen a fajtaösszetétel (95%-ban magyar merinó), alacsony a bárányszaporulat,
– általánosan jellemző a kényszertakarékosság a tenyészanyag, de más inputok esetében is,
– a tenyésztői munkában túlértékelt a gyapjú,
– a vágójuh meghatározó része az év első hónapjaiban jelenik meg a piacon,
– nincs elterjedt jól bevált hizlalási technológia,
– az értékesítésre szánt bárányok minősége nem felel meg a szűkülő piac igényeinek,
– a konkurens országok áruival és áraival a magyar termék nem tudja állni a versenyt, „egypiacúvá” vált az élőjuh- és juhhúsexport,
– alacsony a tejhozam, gyenge a gyapjú minősége is, a hazai feldolgozóipar igényeinek nem megfelelő,
– a humán feltételek nem kedveznek az új fajták, technológiák bevezetésének,
– a műszaki-technikai eszközök, különösen az épületek elavultak, jórészt hiányoznak a takarmány – kiemelten pedig a tömegtakarmány – korszerű tárolásának feltételei,
– a gépesítettség színvonala nagyon alacsony,
– hiányoznak a tej minőség megóvásának technikai feltételei, a gépi fejés korlátozottan terjed,
– a juhászatok üzemi mérete általában nem elegendő egy-egy család megélhetéséhez.
Vágósertés
Előnyös vonások:
– a vágósertés termelésben a fajták és hibridek korszerűek, elérik a versenytársak színvonalát, bár kistermelőknél az anyakoca-állomány minőségi cseréje indokolt,
– a takarmánygabona szükséglet a mainál 60–70%-kal magasabb állomány esetén is kielégíthető hazai termelésből,
– a szerves trágyából nyerhető biogáz pozitív környezeti hatásai.
Hátrányos vonások:
– a férőhelyek műszaki állapota igen heterogén képet mutat, az 50 kocaférőhelynél nagyobb kapacitású sertésférőhelyeknek mindössze 3,4%-a épült 1990 után,
– az egy kocára vetített hízókibocsátás lényegesen kevesebb, mint az EU-ban, de alacsonyabb a hazai tíz évvel ezelőtti átlagnál is,
– magas a fajlagos takarmányfelhasználás,
– a napi súlygyarapodás 77–160 gramm/nappal gyengébb, mint a fejlett sertéstartó országok eredményei,
– a vágóállatok színhúskihozatala 3–7%-kal kevesebb az EU átlagánál,
– az állattartó telepek szinte minden elemükben korszerűsítésre szorulnak,
– fejlesztési forrást igényel az állathigiéniai rendszerek korszerűsítése, az állatvédelmi (állat-elhelyezési) előírásoknak való megfeleltetés is.
Vágóbaromfi és tojástermelés
Előnyös vonások:
– a tyúkféléknél és a pulykatenyésztésben világszínvonalú termelési mutatókat képviselő fajtaválasztékkal rendelkezünk,
– jó feltételekkel rendelkezünk a természetszerű tartásban, amelyek a különleges minőségű, valamint a biotermékek iránti piaci igények növekedésével jól kihasználhatók,
– a szerves trágyából nyerhető biogáz pozitív környezeti hatásai.
Hátrányos vonások:
– csak a brojler-pulykatermelésben tekinthető jónak a férőhelyek műszaki állapota,
– a telepi infrastruktúra korszerűsítésre szorul,
– az állatvédelmi (állatelhelyezési) előírásoknak való megfeleltetés fejlesztési forrásokat igényel,
– takarmányminőségi problémák miatt nem egyenletes a termékminőség, brojlertermelésben esetenként a magasabb zsírtartalom okoz gondot,
– a szaporulati- és az elhullási mutatók a versenytársainkhoz képest rosszabbak.
Erdőgazdálkodás
Előnyös vonások:
– az erdőgazdálkodás törvények által szabályozott,
– a teljes erdőterületen erdőterv szerinti gazdálkodás folyik,
– rendelkezünk részletesen kidolgozott, elfogadott hosszú távú telepítési programmal,
– a földhasználatban az erdő arányának növelése javítja a mezőgazdasági termelés gazdasági hatékonyságát,
– az ország faanyag-szükségletének hazai forrásból történő egyre nagyobb arányú kielégítése javítja a kereskedelmi mérleget,
– az erdők, különösen a védelmi célú erdők, javítják az ország környezeti állapotát,
– az erdősítések helyi munkaalkalmat teremtenek, javítják a vidék népességmegtartó képességét,
– fokozódik a társadalmi igény a rekreációs lehetőségek iránt, a kielégítésben az erdő szerepe – különösen a falusi és az ökoturizmushoz kapcsolódva – kiemelkedő,
– az erdőgazdálkodás képes megújuló, környezetbarát energiatermelésre.
Hátrányos vonások:
– a magántulajdonú erdők elaprózódtak, a kistulajdonosok nehezen társulnak, a magántulajdonú erdőterület közel felén nem folyik gazdálkodás,
– a vagyonvédelem nem megfelelő.
Halászat
Előnyös vonások:
– egészséges, nagy biológiai értékű halállomány,
– az édesvízi haltermelés ökológiai adottságai jók,
– a geotermikus energia használatának lehetősége a haltermelő üzemekben,
– a haltermelésben jelentős a természetes vízi halfogás,
– a halászati ágazat jól szervezett.
Hátrányos vonások:
– a halastavak közel 70%-a régen épült, felújításra, korszerűsítésre szorul,
– alacsony hazai halfogyasztás,
– szegényes a feldolgozott termékválaszték,
– a halfeldolgozó kapacitások terület és teljesítmény szerinti eloszlása nem megfelelő.
A kilencvenes évtized gazdasági-társadalmi változásai gyökeresen átalakították a mezőgazdaság szervezeti rendszerét és tulajdonviszonyait. A tulajdonviszonyok változása következtében ma már a termőföld 86–88%-a (az erdők 41%-a) magántulajdonban van. A földhasználat gyökeresen átalakult és erősen elkülönült a tulajdontól. Az összes gazdasági méretet elérő, illetve meghaladó mezőgazdasági tevékenységet folytató, területtel rendelkező 5392 gazdasági társaság és átalakult szövetkezet a termőterület nagyobb hányadát (59,9%-át) bérlőként használja. Az egyéni gazdaságok a termőterület 40,5%-át művelik. A mezőgazdasági szervezetek száma 1990–2000 között több mint 12-szeres növekedést mutat, közöttük számarányukat tekintve a jogi személyiség nélküli vállalkozások – közkereseti és betéti társaságok, egyéni vállalkozók – 76%-os aránya a meghatározó. Az agrárágazatra a kis létszámú szervezetek dominanciája jellemző, a vállalkozások 96%-a 20 fő alatti, a 250 főt meghaladó szervezetek számaránya ma már az 1%-ot sem éri el. A mezőgazdaság tehát döntően a kis- (mikro-) és a középvállalkozások színtere.
A mezőgazdasági termelés gazdasági eredményeit jelentősen korlátozza a hatásaiban igen szerteágazó, a társadalmi-gazdasági átalakulás előtti állapottól jelentős mértékben eltérő földhasználat. A földhasználók köre, mezőgazdasági területből való részesedése lényegesen átrendeződött. Ennek 1989–2001 közötti változását a következő ábra szemlélteti.
I.8. A földhasználat változása
A természetbeni (a korábban magántulajdonú földterületet részben visszajuttató) kárpótlás, az üzemstruktúra megváltozása, a privatizáció, a nagyüzemek csődje miatt a rendszerváltást követően erőteljesen csökkent az átlagos üzemméret, visszaszorult a nagyüzemek kisgazdaságokat integráló tevékenysége. Az egyéni gazdaságok között kevés a gazdaságilag életképes üzem, és ennek ellensúlyozásához igen szerény az együttműködési hajlam. Kevés termelői értékesítő-beszerző szervezet, termelői csoport működik.
A földhasználat üzemméret és gazdálkodási forma szerint erőteljesen differenciált. 2000-ben – a KSH Általános Mezőgazdasági Összeírása (ÁMÖ) szerint – a gazdaságok használatában lévő földterület 40,5%-át közel 925 ezer, a statisztikai gazdaságméretet elérő * egyéni gazdaság használta.
Az egyéni gazdaságok földterületének 34,2%-át (mintegy 891 ezer hektárt) használó 874 ezer gazdaság (az összes egyéni gazdaság 94,5%-a!) 10 hektár alatti területen gazdálkodott. Átlagos területük 1,0 hektár volt, amely azt jelzi, hogy többségük 5 hektár alatti, kis méretű területtel rendelkezik. Ezek jellemzően részmunkaidős, döntően nem fejlődőképes gazdaságok. A 10–50 hektár közötti kategóriába 43,6 ezer gazdaság tartozik, földterületük átlagos mérete 21 hektár, a földhasználatból való részesedésük 35,1%. A földterület 30,8%-át használó, 50 hektár feletti több mint 7 ezer gazdaság többsége gazdaságilag életképesnek tekinthető, jó fejlődési lehetőséggel. A termőterülettel rendelkező gazdasági szervezetek (többségük gazdasági társaság – rt. és kft. – kisebb hányaduk szövetkezet) száma 2000-ben 5,4 ezer volt. Meghatározó hányaduk (91,6%) földterülete a 300 hektár fölötti méretkategóriába tartozik, átlagosan 2258,5 hektár területtel.
I.9. Az egyéni gazdaságok és a gazdasági szervezetek száma és termőterülete birtokméret szerint, 2000
| Megnevezés | Gazdaságok* | Földterülete | Egy gazdaság átlagos területe, | |||
| számaa) | megoszlása,% | hektár | megoszlása,% | ha | ||
| Egyéni gazdaságok | ||||||
| 10 ha alatti | 874 037 | 94,51 | 890 590 | 34,07 | 1,02 | |
| 10–50 ha | 43 630 | 4,72 | 916 730 | 35,07 | 21,01 | |
| 50–100 ha | 4 653 | 0,50 | 324 920 | 12,43 | 69,83 | |
| 100–300 ha | 2 219 | 0,24 | 360 209 | 13,78 | 162,33 | |
| 300 ha felett | 249 | 0,03 | 121 551 | 4,65 | 488,16 | |
| Összesen | 924 788 | 100,00 | 2 614 000 | 100,00 | 2,83 | |
| Gazdasági szervezetek | ||||||
| 10 ha alatti | 787 | 12,71 | 3 067 | 0,08 | 3,90 | |
| 10–50 ha | 1 356 | 21,13 | 40 640 | 1,06 | 29,97 | |
| 500–100 ha | 593 | 9,65 | 45 625 | 1,19 | 76,94 | |
| 100–300 ha | 1 101 | 19,51 | 232 724 | 6,07 | 211,38 | |
| 300 ha felett | 1 555 | 37,01 | 3 511 944 | 91,60 | 2258,48 | |
| Összesen | 5 392 | 100,00 | 3 834 000 | 100,00 | 711,05 | |
| * Termőterülettel rendelkező | ||||||
| a) A KSH Mezőgazdasági Főosztály által közölt, még nem publikált adatok | ||||||
| Forrás: Általános Mezőgazdasági Összeírás, 2000 – Területi Adatok, KSH 2000 | ||||||
A földterületre tehát a tulajdonjog és a használat szempontjából egyaránt az ésszerűtlen tagoltság, elaprózottság jellemző. A tulajdonosok átlagosan 3 hektár körüli földterülete 5–6 különböző helyen lévő parcellában található. Ez a használatot, a bérbeadást is hátrányosan érinti, és aránytalanul megnöveli a földnyilvántartás adminisztratív terheit is. A korábbi nagyüzemek utódszervezetei lényegében bérlő szervezetek, bérelt földterülettel mintegy kétharmaduk (64,2%) rendelkezik. A gazdálkodó szervezetek fennmaradó része (35,8%) a bérelhető területek szűkössége miatt „föld nélkül” gazdálkodik, állattenyésztéssel, szolgáltatással foglalkozik. A földet használó egyéni gazdaságok részesedése – a terület elaprózottsága, tagoltsága mellett – az előbbinél jóval magasabb, 96,5%. Az egyéni gazdaságok földbérlete is jelentős. A bérletek gazdálkodási formától függetlenül jellemzően rövid (átlagosan 3–5 év) időtartamúak. A rövid bérleti időtartam a földhasználók számára bizonytalanságot jelent. Ennek kedvezőtlen hatásai, a beruházásoknál, a hosszú hatástartamú talajerő visszapótlásnál, a termelési szerkezet megváltoztatásánál jelentkeznek, de fékezik az ésszerű birtokkoncentrációt is. A minimális bérleti időt törvény nem írja elő, a helyzet változása a rövidesen módosuló földtörvénytől várható.
A viszonylag kedvező éghajlati-, talaj- és domborzati adottságok miatt az ország területéből az EU-átlaghoz képest magas a mezőgazdasági hasznosítású és a szántóterület aránya. Lényegesen alacsonyabb viszont az erdő és gyep aránya. A földellátottság (egy mezőgazdasági foglalkoztatottra jutó mezőgazdasági terület) 23,3 ha, amely a viszonylag magas mezőgazdasági foglalkoztatás ellenére is meghaladja az EU átlagát (19,3 ha).
Az egyéni és a társas vállalkozások földhasználata, de általában a gazdálkodásuk szerkezete is nagyon leegyszerűsödött. Általánosan jellemző az alacsony élőmunka-igényű termelési szerkezet, amelynek a vidéki foglalkoztatásra, a vidéken élők megélhetésére igen kedvezőtlen hatása van. Ebben jelentős szerepet játszik, hogy a korábbi nagyüzemek és a termelési együttműködéssel hozzájuk kapcsolódó egyéni (háztáji) gazdaságok összehangolt tevékenység- és termékszerkezete az átalakulás hatására megbomlott, új szerveződések pedig még nem alakultak ki. A kilencvenes évtizedben folyamatosan nyílt az agrárolló, és tovább romlott a mezőgazdaság jövedelmezősége. A mezőgazdasági termelői árak 1990–2001 közötti négyszeres növekedését, az ipari inputok 5,6-szeres árnövekedése kísérte. Ez a tendencia a mezőgazdasági termelői árak erőteljes növekedése miatt 2000-ben mérséklődött, majd 2001-ben ismét növekedésnek indult. A tesztüzemi rendszer (FADN) adatai szerint a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége szektorsemlegesen rendkívül alacsony, mindössze 2–3%.
A gazdálkodókat és általában a vidéki népességet ellátó szolgáltatások még fejletlenek. A termelést, feldolgozást és értékesítést segítő szolgáltatások szintén hiányosak. A magas minőségű mezőgazdasági termékek piacra jutását segítő szervezetek kezdetlegesek, hálózatuk fejlesztésre szorul.
A mezőgazdasághoz főfoglalkozásszerűen 1990-ben 693 ezer, 2000-ben 250 ezer, 2002-ben pedig 241 ezer fő kötődött, valamint további közel 1,9 millió fő nem főállásban, töredék munkaidejét hasznosítva végzett mezőgazdasági tevékenységet. Közöttük igen magas – 40% körüli – a nyugdíjasok aránya. Az egyéni gazdaságok családi munkaerejének átlagos életkora 47 év. A gazdaság vezetők életkora átlagosan 55 év (férfiak: 53, nők: 60 év).
I.10. A mezőgazdasági munkaerő kor szerinti összetétele
| Foglalkoztatottak * | Családi munkaerő * | ||||
| Megnevezés | létszáma, fő | megoszlása,% | létszáma, fő | megoszlása,% | |
| 14–29 éves | 43 569 | 17,9 | 93 396 | 4,7 | |
| 30–39 éves | 56 225 | 23,1 | 529 007 | 26,7 | |
| 40–49 éves | 82 999 | 34,1 | 409 697 | 20,7 | |
| 50–X éves | 60 607 | 24,9 | 950 579 | 47,9 | |
| Összesen | 243 400 | 100,0 | 1 982 679 | 100,0 | |
| Forrás: Az egyéni gazdaságok munkaerő felhasználása 2000., KSH, Budapest 2001. | |||||
| Népszámlálás 2001. 2., Részletes adatok reprezentatív minta alapján, KSH, 2001. | |||||
A szakképzés általános színvonala jó, bár még nem kellően igazodik a megváltozott üzemi és gazdasági körülményekhez. A mezőgazdasági foglalkoztatottak 7,7%-a felsőfokú, 58,2%-a középfokú végzettségű volt 2001-ben, 34,1%-uk pedig általános iskolai, alapfokú végzettséggel rendelkezett. Az egyéni gazdálkodók 27,9%-ának nincs mezőgazdasági végzettsége, 64,3%-uk csak alapfokú, 5,9%-uk középfokú és 1,9%-uk felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkezik. Az egyéni gazdálkodók közel egynegyede nő, rájuk a férfiaknál kedvezőtlenebb korösszetétel (átlagéletkoruk hét évvel haladja meg a férfiakra jellemző 53 évet), és a szakirányú képzettség alacsonyabb szintje jellemző. Míg a férfiak 2%-a rendelkezik felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel, addig ez a nők csupán 0,2%-ára mondható el. Az egyéni gazdálkodóknál elsősorban az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek (piac- és termelésszabályozás, támogatási rendszer, a termékek minőségi előírásai, az állatelhelyezés követelményei, környezetvédelmi előírások), valamint a gazdaságvezetéssel összefüggő szakismeretek hiányosak, melyhez hozzájárul az is, hogy az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés kiforratlan. A fentiek miatt a gazdálkodók új piaci körülményekhez való alkalmazkodó és kezdeményező készsége nem megfelelő.
I.11. A mezőgazdasági munkaerő iskolai végzettség szerinti összetétele
| Megnevezés | Foglalkoztatottak * | Családi munkaerő * | |||
| létszáma, fő | megoszlása, % | létszáma, fő | megoszlása, % | ||
| Általános iskola és alacsonyabb | 82 999 | 34,1 | 1 084 586 | 54,7 | |
| Középiskola | 141 658 | 58,2 | 773 570 | 39,0 | |
| Felsőfokú iskola | 18 743 | 7,7 | 124 523 | 6,3 | |
| Összesen | 243 400 | 100,0 | 1 982 679 | 100,0 | |
| Forrás: Az egyéni gazdaságok munkaerő felhasználása 2000., KSH, Budapest 2001. | |||||
| Népszámlálás 2001. 2., Részletes adatok a képviseleti minta alapján, KSH, 2001. | |||||
Az egyéni gazdaságok jelentős hányada (60,4%-a) csak önellátási céllal foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, tehát a család megélhetésében betöltött szerepe nem elhanyagolható, de korántsem meghatározó. Valamivel több, mint 30%-uk jelezte, hogy a megtermelt termékek saját szükségleten felüli részét értékesíti, tehát jövedelemkiegészítéshez jut. * Az árutermelő gazdaságok aránya mindössze 8% (76,6 ezer gazdaság), a gazdasági szolgáltatást végzők részesedése pedig mindössze 0,2%.
I.12. Az egyéni gazdaságok száma és megoszlása gazdálkodási cél szerint 2000
A kifejezetten árutermeléssel foglalkozó gazdaság munkaerejének minőségi jellemzői (kor- és képzettség szerinti összetétel) az önellátásra berendezkedett termelőkhöz mérten jóval kedvezőbbek.
I.13. A családi munkaerő gazdasági aktivitása a gazdálkodási cél szerint elkülönülő gazdaságcsoportokban (2000)
| Ebből: | |||||||
| Megnevezés | Mezőgazdasági munkát végzők | saját fogyasztásra termelő | felesleget értékesítő | főként árutermelő | főként szolgáltató | ||
| összesen, fő | aránya,% | gazdaságokban dolgozók aránya,% | |||||
| Korösszetétel | |||||||
| 14–29 éves | 346 243 | 17,5 | 16,2 | 18,2 | 21,9 | 22,4 | |
| 30–39 éves | 276 160 | 13,9 | 13,8 | 13,6 | 15,6 | 21,9 | |
| 40–49 éves | 409 697 | 20,7 | 20,0 | 20,8 | 24,3 | 27,7 | |
| 50–59 éves | 375 080 | 18,9 | 18,4 | 19,6 | 19,6 | 15,5 | |
| 60–64 éves | 175 089 | 8,8 | 9,1 | 9,0 | 6,7 | 4,3 | |
| 65 év feletti | 400 410 | 20,2 | 22,5 | 18,4 | 11,8 | 8,0 | |
| Családi munkaerő összesen | 1 982 679 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | |
| Legmagasabb iskolai végzettség | |||||||
| Alapfokú sincs | 34 359 | 1,7 | 2,2 | 1,2 | 0,9 | 1,3 | |
| Alapfokú | 1 050 227 | 53,0 | 57,0 | 50,4 | 35,6 | 40,1 | |
| Középfokú | 773 570 | 39,0 | 36,2 | 41,5 | 48,8 | 50,0 | |
| Felsőfokú | 124 523 | 6,3 | 4,7 | 6,9 | 14,7 | 8,7 | |
| Családi munkaerő összesen | 1 982 679 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | |
| Legmagasabb mezőgazdasági végzettség | |||||||
| Alapfokú sincs | 769 714 | 38,8 | 43,2 | 33,1 | 31,6 | 35,5 | |
| Alapfokú | 1 098 917 | 55,4 | 53,0 | 59,7 | 55,2 | 49,3 | |
| Középfokú | 89 073 | 4,5 | 3,2 | 5,7 | 8,2 | 11,7 | |
| Felsőfokú | 24 975 | 1,3 | 0,6 | 1,5 | 5,0 | 3,5 | |
| Családi munkaerő összesen | 1 982 679 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | |
| Forrás: Az egyéni gazdaságok munkaerő felhasználása 2000., KSH Budapest 2001. | |||||||
Az agrárágazat jól működő és fejlett intézményi és szellemi háttérrel rendelkezik. Magas színvonalú a kutatás, szakoktatás, fajtanemesítés rendszere, fejlett a talajvédelmi, növény- és állat-egészségügyi, élelmiszer-higiéniai intézményrendszer. A mezőgazdasági menedzsment szaktudása, hozzáértése nemzetközileg is elismert.
A mezőgazdaság technikai-műszaki feltételei az átalakulást követő bő egy évtized alatt nem javultak. Nyíló agrárolló mellett az egész időszakra szerényen növekvő, de az 1990. évi volumentől 2000-ben még mindig 20%-kal elmaradó termelőfelhasználás volt jellemző. A rendszerváltást követő évtizedben mintegy 1000 milliárd forintra tehető az elmaradt műszaki fejlesztés. A korábbi nagyüzemek kapacitásainak egy része használaton kívül került, leromlott az állaga, elavultsága miatt nem vonható termelésbe. Tehát a méretében, formájában átrendeződött, jelentősen lecsökkent termeléshez sem állnak rendelkezésre megfelelő minőségű és összetételű termelőkapacitások. Megújításukra, pótlásukra az ágazat alacsony jövedelmezősége, a kedvezőtlen és a bizonytalan értékesítés nem nyújt fedezetet. Az eszközök átlagos életkora, avultságának foka növekedett. 2000-ben Magyarországon a száz hektár mezőgazdasági területre jutó traktorok száma 35%-a, a kombájnok száma fele volt az Európai Unió átlagának. A trágyakezelő berendezések szintén elavultak, átlagos életkoruk meghaladja a 15 évet.
I.14. A mezőgazdaság gép- és épületállományának átlagos életkora (2000)
| Megnevezés | Egyéni gazdaságokban | Gazdasági szervezeteknél | Összes gazdaságban | |
| Gépállomány, év | ||||
| Traktor | 16,4 | 11,7 | 14,9 | |
| Gabonakombájn | 18,3 | 11,5 | 14,5 | |
| Tehergépkocsi | 11,9 | 12,4 | 12,1 | |
| Épületállomány, év | ||||
| Szarvasmarha istálló | 33,2 | 29,3 | 30,9 | |
| Sertésól | 23,4 | 26,6 | 24,6 | |
| Juhhodály | 20,2 | 28,3 | 22,5 | |
| Magtár | 28,2 | 27,1 | 27,6 | |
| Tároló | 29,0 | 18,4 | 26,3 | |
| Hűtőtároló | 12,1 | 12,1 | 12,1 | |
| Gabonasiló | 14,9 | 19,8 | 19,2 | |
| Forrás: A mezőgazdaság gép és épületállománya 1991–2000., ÁMÖ 2000., Budapest, 2001. | ||||
A mezőgazdaság tulajdoni, szervezeti átalakulását nem követte az egyéni gazdaságok eszközállományának változása. A szerkezetében hasonló, de méretében eltérő termelés miatt az egyéni gazdaságok egyáltalán nem, vagy csak részben tudták hasznosítania korábbi nagyüzemek eszközeit. Korszerű felszerelésüket a tőkehiány korlátozza, ezen eddig a beruházásokat segítő költségvetési támogatások sem tudtak számottevően javítani.
A mezőgazdasági beruházások folyó áras értéke 1994 után évről évre bővült ugyan, de az összes agrárberuházás (változatlan áron számolt) volumene 2000-ben az 1990. évinek csupán 48,6%-a, 2001-ben 49,1%-a.
I.15. Beruházások alakulása a mezőgazdaságban (1990–2001)
| Megnevezés | 1990 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | |
| A beruházás változása változatlan áron, 1990=100% | |||||||||
| Összes beruházás | 100,0 | 36,7 | 40,4 | 47,0 | 56,0 | 55,6 | 48,6 | 49,1 | |
| ebből: építés | 100,0 | 27,2 | 30,3 | 37,9 | 46,2 | 41,6 | 37,8 | 24,2 | |
| gép | 100,0 | 46,2 | 50,0 | 56,9 | 67,3 | 58,0 | 47,4 | 45,3 | |
| egyéb | 100,0 | 35,6 | 42,7 | 41,6 | 46,9 | 118,0 | 113,4 | 202,3 | |
| Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv és a Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv (KSH) megfelelő kötetei alapján számított adatok | |||||||||
Hasonló tendencia figyelhető meg az agrotechnikai ráfordítások terén is. 2000-ben az egy hektár mezőgazdasági területre jutó műtrágya-felhasználás (60,6 kg/ha) az 1990. évinek mindössze 58,4%-át érte el (az 1986–90 évek átlagának pedig 26%-át), és 2001-ben is csak 64,4 kg/ha volt a műtrágya-felhasználás. A helytelen földhasználat következtében a talaj-degradációs folyamatok (talajsavanyodás, erózió, defláció, szikesedés, tömörödés) egyes területeken felerősödtek. A talajvédelmi és a talajjavító beruházások az elmúlt évtized elejéhez képest nagymértékben csökkentek. A talajok termőképességét, szerkezetét javító, megőrző szervestrágyázás mennyisége és aránya szintén jelentősen mérséklődött. Az istállótrágyázott terület 1990–2000 között egyharmadára, a felhasznált szerves trágya mennyisége pedig 68%-kal csökkent (az 1981–1985 közötti időszakhoz képest a csökkenés 75%-os). A mezőgazdasági termelés alacsony jövedelmezősége, a fizetőképes kereslet hiánya miatt nem elégséges – az egyébként rendelkezésre álló – jó minőségű biológiai alapok (vetőmag, szaporítóanyag, tenyészállat) alkalmazása. Ez a jelenség kiterjedten a számukban jelentős, kis méretű egyéni gazdaságokra jellemző. A magas biológiai értékű anyagok használatát főként a tőkehiány, kisebb mértékben pedig (döntően az egyéni gazdaságokban) a nem kielégítő szakértelem is fékezi. Az integrált növénytermelés részeként javításra szorul a növényvédő szer felhasználás és a kijuttatás technológiája. Elsősorban az elavult eszközállomány és a ráfordítások alacsony szintje miatt a kedvező adottságok ellenére a mezőgazdaságban alacsonyak és ingadozók a hozamok. Az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban jelentkező aszályos évek a meglévő vízkészletek és az öntözésre berendezett (a mezőgazdasági terület csupán 4%-át kitevő) területek felét alig meghaladó öntözés fokozását igénylik.
Magyarország természeti értékei megfelelő lehetőséget teremtenek az ökológiai, illetve a kevésbé intenzív technológiákat alkalmazó termelési módszerek elterjesztéséhez, a munka-intenzív, különleges minőségű termékek előállításához, illetve a falusi és az ökoturizmus fejlesztéséhez is, amely egyben az előállított termékek helyi-regionális felvevőpiacaként is működtethető. A mezőgazdasághoz kötődő termelési és kulturális hagyományok jelentősek, de ma még az idegenforgalom szempontjából többnyire kihasználatlanok, bár ebben is jelentős térségi és regionális egyenlőtlenségek vannak. Jelenleg az idegenforgalom alapját a tömegturizmus adja, amely az ország néhány kiemelkedő idegenforgalmi nevezetességére épít.
A falusi és zöldturizmus elterjedéséhez szükséges műszaki infrastrukturális hátrányok mellett, fejletlen és nem megfelelő a térséget, településeket összekapcsoló, együttműködéssel kialakított komplex kínálat. Hiányos a piacra jutást elősegítő szolgáltatási és marketing hálózat, valamint a vendéglátók több irányú, konvertálható képzettsége is.
Az EU és Magyarország mezőgazdaságának főbb összehasonlító adatait a következő táblázat foglalja össze.
I.16. Összehasonlító adatok (Magyarország – Európai Unió)
| Megnevezés | Év | Mértékegység | Magyarország | EU 15 | EU 15=100% * | |
| Mezőgazdasági terület * | 2000 | 1000 ha | 5 853,9 | 130 471,0 | 4,5 | |
| ebből: szántóterület | 2000 | 1000 ha | 4 499,8 | 73 691,0 | 6,1 | |
| ültetvények * | 2000 | 1000 ha | 201,3 | 11 176,0 | 1,8 | |
| gyep * | 2000 | 1000 ha | 1 051,2 | 47 203,0 | 2,2 | |
| Mezőgazdasági terület aránya az összes területből | 2000 | % | 62,9 | 40,3 | –22,6 | |
| A mezőgazdasági területből: szántó | 2000 | % | 76,9 | 56,5 | –20,4 | |
| ültetvények | 2000 | % | 3,4 | 8,6 | 5,2 | |
| gyep | 2000 | % | 18,0 | 36,2 | 18,2 | |
| Erdőterület | 2000 | 1000 ha | 1 769,6 | 113 567,0 | 1,6 | |
| Erdősültség | 2000 | % | 19,2 | 35,1 | 16,1 | |
| A mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez | 2000 | % | 3,7 | 1,7 | –2,0 | |
| A mezőgazdaság és élelmiszeripar részesedése a kivitelből | 2000 | % | 8,4 | 6,2 | –1,8 | |
| A mezőgazdaság részesedése a beruházásból | 1996 | % | 3,4 | 2,9 | –0,5 | |
| A mezőgazdaságban foglalkoztatottak: száma | 2000 | ezer fő | 251,7 | 6 770,0 | 3,7 | |
| aránya | 2000 | % | 6,5 | 4,3 | –2,2 | |
| számának változása (1990=100%) | 2000 | % | 26,4 | 70,8 | 44,4 | |
| Földellátottság * | 2000 | ha/fő | 23,3 | 19,3 | 120,7 | |
| Az egyéni gazdaságok számának birtokméret szerinti megoszlása * | ||||||
| –5,0 ha alatti | 2000 | % | 89,9 | 57,6 | –32,3 | |
| 5,1–50 ha | 2000 | % | 9,3 | 33,4 | 24,1 | |
| 50,1–100 ha | 2000 | % | 0,5 | 5,5 | 5,0 | |
| 100,1 ha feletti | 2000 | % | 0,2 | 3,5 | 3,3 | |
| Az egyéni gazdaságok területének birtokméret szerinti megoszlás * | ||||||
| –5,0 ha alatti | 2000 | % | 22,5 | 5,2 | –17,3 | |
| 5,1–50 ha | 2000 | % | 46,7 | 31,0 | –15,7 | |
| 50,1–100 ha | 2000 | % | 12,4 | 20,3 | 7,9 | |
| 100,1 ha feletti | 2000 | % | 18,4 | 43,5 | 25,1 | |
| Az összes gazdaság számának megoszlása * : | ||||||
| 10,0 ha alatti | 2000 | % | 94,1 | 69,0 | –25,1 | |
| 10,1–50,0 ha | 2000 | % | 4,8 | 22,4 | 17,6 | |
| 50,1 ha feletti | 2000 | % | 1,1 | 8,6 | 7,5 | |
| Az összes gazdaság területének megoszlása * : | ||||||
| 10,0 ha alatti | 2000 | % | 13,9 | 10,5 | –3,4 | |
| 10,1–50,0 ha | 2000 | % | 14,8 | 28,1 | 13,3 | |
| 50,1 ha feletti | 2000 | % | 71,3 | 61,4 | –9,9 | |
| Mezőgazdasági termelés értéke * | 2000 | millió € | 4 468,7 | 240 120,0 | 1,9 | |
| – ebből: növénytermelés értéke | 2000 | millió € | 2 298,0 | 130 588,0 | 1,8 | |
| állattenyésztés értéke | 2000 | millió € | 2 170,7 | 109 532,0 | 2,0 | |
| Az önellátás foka: búzából | 2000 | % | 135,3 | 116,0 | –19,3 | |
| rozsból | 2000 | % | 111,9 | 156,6 | 44,7 | |
| árpából | 2000 | % | 97,5 | 121,6 | 24,1 | |
| kukoricából | 2000 | % | 103,8 | 97,9 | –5,9 | |
| cukorból | 1999 | % | 116,6 | 112,8 | –3,8 | |
| borból | 1999 | % | 107,9 | 117,5 | 9,6 | |
| tejből | 1998 | % | 123,0 | 100,0 | –23,0 | |
| tojásból | 1999 | % | 126,1 | 104,1 | –22,0 | |
| marha- és borjúhúsból | 1999 | % | 138,9 | 101,2 | –37,7 | |
| sertéshúsból | 1999 | % | 136,0 | 107,9 | –28,1 | |
| baromfihúsból | 1999 | % | 153,4 | 109,6 | –43,8 | |
| Főbb növények vetésterülete: | ||||||
| Gabonafélék összesen: | 2000 | 1000 ha | 2 818,0 | 37 672,0 | 7,5 | |
| – ebből: búza | 2000 | 1000 ha | 1 047,5 | 14 412,0 | 7,3 | |
| kukorica | 2000 | 1000 ha | 1 244,9 | 4 300,0 | 29,0 | |
| Cukorrépa | 2001 | 1000 ha | 66,9 | 1 806,0 | 3,7 | |
| Repce | 2000 | 1000 ha | 121,8 | 3 035,0 | 4,0 | |
| Napraforgó | 1999 | 1000 ha | 521,3 | 1 997,0 | 26,1 | |
| Szója | 2000 | 1000 ha | 22,3 | 349,0 | 6,4 | |
| Burgonya | 2000 | 1000 ha | 46,3 | 1 356,0 | 3,4 | |
| Főbb növények termésmennyisége: | ||||||
| Gabonafélék összesen: | 2000 | 1000 t | 10 025,1 | 214 700,0 | 4,7 | |
| – ebből: búza | 2000 | 1000 t | 3 692,5 | 95 975,0 | 3,8 | |
| kukorica | 2000 | 1000 t | 4 984,3 | 38 727,0 | 12,9 | |
| Cukorrépa (fehér cukorban) * | 2001 | 1000 t | 425,2 | 14 877,0 | 2,9 | |
| Repce | 2000 | 1000 t | 179,3 | 9 379,0 | 1,9 | |
| Napraforgó | 1999 | 1000 t | 792,9 | 3 323,0 | 23,9 | |
| Szója | 2000 | 1000 t | 30,8 | 1 424,0 | 2,2 | |
| Burgonya | 2000 | 1000 t | 863,5 | 48 808,0 | 1,8 | |
| Főbb növények termésátlaga: | ||||||
| Gabonafélék összesen: | 2000 | t/ha | 3,7 | 5,7 | 64,9 | |
| – ebből: búza | 2000 | t/ha | 3,6 | 6,7 | 53,7 | |
| kukorica | 2000 | t/ha | 4,2 | 9,0 | 46,7 | |
| Cukorrépa (fehér cukorban) * | 2001 | t/ha | 6,3 | 8,1 | 77,8 | |
| Repce | 2000 | t/ha | 1,5 | 3,1 | 48,4 | |
| Napraforgó | 1999 | t/ha | 1,5 | 1,7 | 88,2 | |
| Burgonya | 2000 | t/ha | 15,3 | 36,0 | 42,5 | |
| Szója | 2000 | t/ha | 1,4 | 4,1 | 34,1 | |
| Műtrágya-felhasználás (hatóanyag): | ||||||
| Műtrágya-felhasználás: összesen | 2000 | 1000 t | 355,0 | 15 658,0 | 2,3 | |
| – egy hektár mezőgazdasági területre | 2000 | kg | 60,6 | 120,0 | 50,5 | |
| Állatállomány: | ||||||
| Szarvasmarha | 2001 | 1000 db | 783,0 | 81 573,0 | 1,0 | |
| Sertés | 2001 | 1000 db | 4 822,0 | 122 909,0 | 3,9 | |
| Juh | 2000 | 1000 db | 1 129,0 | 96 652,0 | 1,2 | |
| Kecske | 2000 | 1000 db | 189,0 | 11 496,0 | 1,6 | |
| Tojótyúk | 2000 | 1000 db | 14 261,0 | 297 739,0 | 4,8 | |
| 100 hektár mezőgazdasági területre jutó: | ||||||
| – szarvasmarha | 2000 | db | 13,8 | 63,4 | 21,8 | |
| – sertés | 2000 | db | 82,6 | 95,3 | 86,7 | |
| – juh | 2000 | db | 19,3 | 74,1 | 26,0 | |
| – kecske | 2000 | db | 3,2 | 8,8 | 36,4 | |
| – tojótyúk | 2000 | db | 240,9 | 228,2 | 105,6 | |
| Főbb állati termékek termelése: | ||||||
| Marha- és borjúhús | 2000 | 1000 t | 117,2 | 7 401,0 | 1,6 | |
| Sertéshús | 2000 | 1000 t | 760,0 | 17 563,0 | 4,3 | |
| Juhhús (Magyarországon vágójuh) | 2000 | 1000 t | 20,0 | 1 150,0 | 1,7 | |
| Baromfihús | 2000 | 1000 t | 616,1 | 8 734,0 | 7,1 | |
| Tehéntej | 2000 | 1000 t | 2 080,5 | 121 790,0 | 1,7 | |
| Egy tehénre jutó: tejtermelés | 2000 | kg | 5 475,0 | 5 765,0 | 95,0 | |
| marha és borjúhús-termelés | 2000 | kg | 308,4 | 358,1 | 86,1 | |
| Egy anyakocára jutó sertéshús * termelés | 2000 | kg | 1 038,8 | 1 407,0 | 73,8 | |
| Traktorállomány | 2000 | db | 113 000 | 7 076 493 | 1,6 | |
| Kombájnállomány | 2000 | db | 12 000 | 516 138 | 2,3 | |
| 100 ha mezőgazdasági területre jutó traktor | 2000 | db | 1,9 | 5,4 | 35,2 | |
| 100 ha mezőgazdasági területre jutó kombájn | 2000 | db | 0,2 | 0,4 | 50,0 | |
| Forrás: Uniós adatok: Agriculture in the European Union 2000, 2001, Luxembourg 2002 Agriculture Statistical Yearbook, 1998, 1999, 2000, 2001, Luxembourg 2002 FAOSTAT Database, http://www.fao.org Statistical databases 2002 Employment in Europe 2000, Luxembourg 2000 Eurostat Yearbook 1988–1998, Luxembourg 2000 Magyar adatok: KSH megfelelő kiadványai | ||||||
Magyarország halászati ágazatát az édesvízi akvakultúra, a természetes vízi halászat, a halfeldolgozás és a halászati marketing jelenti. A tógazdasági és intenzív üzemi haltermelésből származó étkezési hal mennyisége 2002-ben 11,6 ezer tonna, a természetes vízi, étkezési célokat szolgáló összes fogás (üzemi halászat és horgászat együtt) pedig 6,4 ezer tonna volt. Magyarország 2002-es halfogása a következő év telepítési anyagával együtt 2002-ben 25,9 ezer tonna volt. A halhústermelés alapvetően a tógazdasági termeléshez kötődik, 2002-ben a halastavak tófelülete 24,1 ezer hektár volt, amelyből az üzemelő tófelület 21,1 ezer hektár, melyen 277 vállalkozás gazdálkodik. A 2002-ben üzemelt halastó terület tulajdonosi forma szerinti összetétele a következő volt: állami gazdálkodó szervezetek (8) 5,5 ezer, mezőgazdasági szövetkezetek (15) 0,8 ezer, halászati szövetkezetek (8) 0,9 ezer, horgászati szervezetek (41) 0,9 ezer, kft.-k, bt.-k, kht.-k, rt.-k és kistermelők (171) 12,3 ezer, valamint az egyéb szervezetek (34) 0,6 ezer hektár. A tógazdasági haltermelés több, mint 16 ezer hektár üzemelő tóterülettel három fő körzetben koncentrálódik. Ezek a dél-alföldi (5166 hektár), észak-alföldi (6563 hektár) és a dél-dunántúli (4584 hektár) haltermelő régiók.
A halastavak közel 70%-a régen létesített, korszerűsítésre, technológiai fejlesztésre szorul. Az árualap biztosításához és a választék bővítéséhez nem elegendő a jelenlegi tóterület, és a meglévő intenzív haltermelő üzemek száma. A halállomány utánpótlásához hazánk ugyan rendelkezik megfelelő számú halkeltetővel, de azok műszaki állapota nem megfelelő. Hazánk gazdaságilag legfontosabb halfaja a ponty, mely az éves haltermelésből 65–70%-kal részesedik és 2002-ben az akvakultúrában megtermelt mennyisége 7,7 ezer tonna volt. A második legjelentősebb, a termelés 15–18%-át adó halfaj a busa (fehér és pettyes) és az amur, a termelt mennyiség 2002-ben fehér busából 1,5 ezer, pettyes busából 0,3 ezer és amurból 0,5 ezer tonnának felelt meg. A fennmaradó mennyiség 100 tonna harcsából, 30 tonna süllőből 10 tonna compóból, 40 tonna csukából és a 500 tonna egyéb halból tevődik össze. Az intenzív üzemi haltermelés meghatározó halfaja 2002-ben az afrikai harcsa volt 900 tonnás produktumával. A fennmaradó 80 tonnát a pisztráng, a tokfélék, az angolna és egyéb halak tették ki.
A természetes vízi halászat célja kétirányú, kereskedelmi és rekreációs halászat. A kereskedelmi célú halászat a közel 140 ezer hektárnyi természetes vízterületről és víztározóból évente mintegy 2–3 ezer tonna halat zsákmányol. A természetes vizek területe közel ezer adminisztratív egységre, úgynevezett halászati vízterületre tagolódik, melyek halászati jogát általában 15 éves időtartamra pályázat útján nyerhetik el a hasznosítók. 2002-ben a halászati vízterületek mérete összesen 134 ezer hektár volt. Az üzemi halászat nagyobb és kisebb szereplőinek eszközállománya elöregedett, pótlásuk a munkahely-megőrzés és a tradíciók fennmaradása szempontjából is indokolt.
A feldolgozó üzemek a megtermelt, illetve kifogott hal 20%-át dolgozzák fel hazánkban. 2002-ben 17 halfeldolgozó üzem működött, melyből 11 elsődleges halfeldolgozással foglalkozik, további 6 üzem a halfeldolgozás különböző formáit (pácolthal-gyártás, halfüstölés) végzi, 4 üzem pedig importhal átcsomagolással foglalkozik. A feldolgozók jelenleg még nem rendelkeznek EU minősítéssel, de néhányuknál a feltételeknek való megfelelés már folyamatban van. A halfeldolgozók kapacitáskihasználtsága átlagosan 30%-os, mely a haltermelés szezonális jellegéből, illetve az esetenként és helyenként a túlméretezett kapacitásokból adódik. A halfogásokhoz közeli helyeken hiányoznak a kis kapacitású, mini halfeldolgozók.
Az értékesítési csatornákra a komplexitás és a változatosság jellemző. Egyidejűleg megfigyelhető a tópartról való értékesítés, az üzletláncoknak való beszállítás, a halnagykereskedőknek való értékesítés és a feldolgozó üzemeknek alapanyagként való halbeszállítás. Sok kis gazdaság nem rendelkezik megfelelő szállítási és értékesítési kapacitással és infrastruktúrával, ezért többnyire viszonteladóknak értékesítenek.
A halászati ágazatban dolgozók számának meghatározása a statisztikai nyilvántartási rendszer és az ágazati átfedések miatt igen nehéz, figyelembe véve, hogy a többi ágazatokhoz képest viszonylag kevés munkaerő foglalkoztatását igényli. A halászati ágazatban foglalkoztatottak számát 5–6 ezer főre becsüljük.
Magyarország 2002-es halimportja halliszt nélkül a 2001-es 31,1 millió €-ról 33,3 millió €-ra, 7%-kal növekedett, és főleg fagyasztott halból, halfiléből, valamint konzervált termékekből állt. Ugyanakkor a kivitel szintén halliszt nélkül számítva 5,5 millió €-ról 4,4 millió €-ra, 19%-kal esett vissza 2002-ben. Az export többségét mennyiségben és értékben az élőhal (elsősorban étkezési ponty) szállítások tették ki 1,8 ezer tonnával, 2,1 millió € értékben (az értékadatok kiszámítása az MNB hivatalos, évi átlagos árfolyamai alapján történt). Az import túlsúlya és növekedése az étkezési szokások változásával magyarázható, mely szerint a lakosság egyre jobban igényli a feldolgozott termékeket és a bővebb választékot.
Magyarországon az egy főre jutó halfogyasztás 3,1 kg/fő volt 2002-ben, ami nemzetközi mércével mérve is igen alacsony. Ennek oka az elsősorban a karácsonyi és húsvéti ünnepekhez kötött hal- és húsfogyasztási szokások. A halfogyasztási szokások megváltoztatására irányuló marketing akciók, az utóbbi években megjelent nagy üzletláncok folyamatos és széles skálájú haltermék kínálatának eredményeként a halfogyasztás lassú ütemben, de növekszik.
Az élelmiszeripar a mezőgazdasági termékek és alapanyagok 75%-ának feldolgozásával a bruttó hazai termék (GDP) mintegy 3,0%-át állítja elő.
Az élelmiszer, az ital és a dohánytermék árufőcsoport a nemzetgazdasági export mintegy 7%-át adja, az ágazat külkereskedelmi egyenlege tartósan pozitív * . Az elmúlt évtizedben befejeződött az ágazat privatizációja, a vállalkozások száma gyors ütemben nőtt. Az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma a nemzetgazdaság munkaerőmérlege szerint 1990–2000 között 35%-kal csökkent, foglalkoztatási részaránya 4–5% körüli.
I.17. Fontosabb élelmiszer-ipari termékek termelése 2002-ben
| Megnevezés | Hozzáadott érték (millió HUF) | Átlagos alkalmazotti létszám (fő) | |
| Hús | 36 229 | 16 254 | |
| Baromfi | 36 092 | 16 046 | |
| Hús- és baromfitermékek | 13 527 | 5 264 | |
| Zöldség, gyümölcs | 33 801 | 12 155 | |
| Tej és tejtermékek | 27 189 | 8 506 | |
| Gabonafélék | 20 437 | 6 766 | |
| Takarmány | 28 857 | 5 502 | |
| Bor és gyümölcsbor, erjesztett italok | 13 482 | 4 458 | |
| A felsorolt ágazatok összesen | 209 614 | 74 951 | |
| Élelmiszeripar összesen | 583 772 | 120 726 | |
| Forrás: KSH | |||
Az ágazat munkaerő-kibocsátása az üzem- és tulajdoni struktúra átalakulására, a piacvesztésre, összességében a termelés mérséklődésére és az iparági racionalizálásra, technológiai korszerűsítésére vezethető vissza. A mintegy 8000 élelmiszer-ipari vállalkozás 95%-a az 50 főnél kevesebb munkaerőt foglalkoztató mikro- és kisvállalkozásokhoz sorolható. Mindössze 120 vállalkozás (1,4%) foglalkoztat 250 főnél több alkalmazottat. Az ágazat privatizációja befejeződött, de az élelmiszer-feldolgozó kapacitásokban csekély mértékű a termelői érdekeltség.
Az állati termékek feldolgozását végző élelmiszer-ipari vállalkozások egy része nem felel meg az EU környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, higiéniai és állatvédelmi előírásainak. (Lásd: a Csatlakozási Szerződésben 44 vágóhíd derogációja). Környezetvédelmi beruházások leginkább az állatitermék-feldolgozó, zöldség- és gyümölcsfeldolgozó, takarmánykeverő üzemekben, valamint a bor- és paprikafeldolgozóknál szükségesek. Az elsődleges élelmiszer-feldolgozást végző vállalkozások jelentős részében az alkalmazott technológia elavult, a termékszerkezet korszerűtlen, a termékek minősége nem egyenletes. Az átalakítás nehézségei miatt néhány perspektivikus, stratégiainak nevezhető szakágazat – amely részben kimaradt a 90-es évek elején megvalósult tőkebevonásos privatizációból (hús-, baromfi-, malomipar, zöldség-gyümölcs feldolgozás) – tőkehiánnyal küzd.
A tartósan garantált minőségi követelményeknek megfelelő mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapacitásainak térben és időben történő összehangolása, korszerűsítése a mezőgazdasági foglalkozásúak, tágabban, a vidéken lakó népesség gazdasági aktivitásának, biztonságos megélhetésének, és ezáltal a vidékfejlesztésnek is alapvető feltétele.
I.1.7. A vidéki térségek jellemzői
Az Európai Unióban használt kritériumok szerint Magyarország területének 96%-a vidéki térségnek * minősül, ahol a népesség 74,5%-a él. Az alapvetően vidéki területek részaránya 58,3%, az össznépességből való részesedésük 31,3%, mely 3,2-szer magasabb az EU (9,7%) átlagánál. Az összlakosság 35,9%-a él községekben, s több mint egyötöde a községek 54,3%-át kitevő 1000 főnél kisebb településeken. A „város” címet – a Területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény alapján – olyan település kaphatja, mely a törvény által előírt feltételeknek megfelel. Ilyen feltétel többek között, hogy viszonylag fejlett legyen az infrastruktúrája, rendelkezzen megfelelő gazdasági potenciállal, képes legyen a környező települések számára különböző szolgáltatásokat (például: egészségügyi, oktatási) nyújtani.
I.18. KSH körzetek (NUTS IV) OECD szempontok szerinti besorolása
Forrás: KSH TSTAR adatbázis
A vidék élőkörnyezete bár több szempontból veszélyeztetett, alapvetően egészséges, üdülési-rekreációs célokra is alkalmas. A vidéki területek jellegzetesen gazda – de leromlott állapotú – építészeti és kulturális örökséggel rendelkeznek. A gazdálkodókat és általában a vidéki népességet segítő szolgáltatások (a gazdálkodás hatékonyságát, a vidéki élet minőségét javító szolgáltatások; piaci/munkaerőpiaci, EU csatlakozással kapcsolatos információáramlás, szaktanácsadás, termelői együttműködések) azonban fejletlenek. Az energiaellátás- és a hírközlés lehetőségei általában kielégítik az igényeket. Az infrastruktúra más elemei azonban nem elég fejlettek, településtípusok szerint igen jelentős különbséget mutatnak. A községekben a lakások 30,6%-a komfort nélküli, amely mintegy 60%-kal haladja meg az országos átlagot (18,4%). A legkedvezőtlenebb helyzetben a kistelepülések (jellemzően az észak-magyarországi és dél-dunántúli régiókban) és a tanyák (Észak- és Dél-Alföldön) vannak. Ellátottságuk (közmű, infrastruktúra, szolgáltatások) általában elmarad a nagyobb községek szintjétől is, és különösen rosszak a közlekedési, megközelítési lehetőségeik. Ebből eredően gazdasági fejlődésük jelentős mértékben korlátozott. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó infrastruktúra (az egyéni gazdaságok telepei, az üzemi úthálózat, a vízszolgáltató- és csapadékelvezető rendszerek, a korszerű trágyaelhelyezés) elhanyagolt, rossz állapotú és nem igazodik a megváltozott földtulajdoni és földhasználati viszonyokhoz. A vidéki térségek, faluközösségek önszervező képessége, összetartó ereje gyenge, a fejlesztési kezdeményezések egymástól elszigeteltek. A program- és projektírási ismeretek, tapasztalatok hiányosak. A vidéki (különösen a fiatal korosztályokhoz tartozó) lakosság helyi kötődése gyengül, környezettudatossága alacsony szintű.
Magyarországon a vidéki térségek demográfiai viszonyai kedvezőtlenebbek, mint a városias térségeké. A természetes szaporodás erőteljesen csökken, a népesség korstruktúrája kedvezőtlen és öregedő, a kistelepülésekről jelentős a népesség elvándorlása, magas a gazdaságilag inaktív népesség aránya. Az 1000 főnél kisebb lélekszámú településéken élők korstruktúrája a legkedvezőtlenebb, mert itt a legalacsonyabb a legfiatalabb (14 év alatti), és legmagasabb a legidősebb korosztály (60 év felettiek) aránya. Az ezer főnél kevesebb lakosú falvakban, a 14 évnél fiatalabb korúak aránya 17,7%, a 60 év fölöttiek aránya 23,8% volt 2002-ben.
A munkanélküliségi ráta a falvakban magasabb, és különösen a kevésbé képzett és idősebb munkavállalók számára nincs elegendő, helyi munkaalkalom. Általánosan elterjedt életforma az ingázás.
Magyarországon a „munkanélküliségi csúcs” 1993-ban jelentkezett (12%-ot meghaladó értékkel), a munkanélküliségi ráta 2000-ben 6,4%, 2002-ben 5,7%. A munkanélküliség kilencvenes évtized elején kialakult differenciáltsága erősödött, de az egyes megyék és régiók veszélyeztetettségi sorrendje nem változott. A munkanélküliség csökkenő országos rátája mögött a régiók 3,5-szeres, a községek népességszám szerint képzett csoportjai, illetve az országos átlag és a főváros között több mint kétszeres különbség figyelhető meg. A vidéki térségekben általában jelentős, a kisebb lélekszámú települések felé haladva pedig egyre magasabb a munkanélküliség aránya, hasonlóan romlanak a megélhetési feltételek is. Kifejezetten kritikus foglalkoztatási helyzetben vannak az alacsony képzettségű és idősebb korú népesség-csoportok. Különösen az alacsony szakképzettségű, középkorú, vagy idősebb, gyermekeiket egyedül nevelő nők elhelyezkedési, munkavállalási esélyei korlátozottak. A foglalkoztatási helyzetet nézve azonban leginkább hátrányos helyzetű a lakosság 5–6%-át alkotó roma népesség, melynek népességen belüli aránya a kisebb lélekszámú településeken és az ország tartósan kritikus helyzetű régióiban az országos átlaghoz képest lényegesen magasabb, arányuk a tartós munkanélküliek között jelentős.
A munkavállalási korú népesség aktivitási rátája 1990–2000 között jelentősen csökkent. A gazdasági aktivitás igen alacsony a falvakban (30,4%-os) és a tartósan legrosszabb helyzetben lévő észak-alföldi, észak-magyarországi régiókban. Az 1000 fő alatti falvakban az inaktív, lényegében eltartásra – társadalmi, családi segítségre – szoruló népesség aránya meghaladja a 70%-ot. A munkavállalási korú nők között az inaktívak aránya 44%, 10 százalékponttal magasabb, mint a férfiaknál.
A kistelepüléseken a mezőgazdálkodáson kívül alig folyik másfajta gazdasági tevékenység, ezért a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó tevékenységek alapvetően befolyásolják a népességmegtartó képességet.
Számos vidéki térség, település rendelkezik kiemelkedő tájjellegű gasztronómiai hagyományokkal, nagy múltra visszatekintő, máig megőrzött kézműiparral, falusi mesterséggel. Az értékek turisztikai attraktivitása kihasználatlan, mely részben a hiányos idegenforgalmi felkészültségre, a szolgáltatások igen szerény választékára és alacsony színvonalára vezethető vissza. A borturizmus fejlesztésére elsősorban a nagy múltú borvidékeken kínálkozik lehetőség, különösen Baranya, Tolna, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében. A zöldturizmus fejlesztésére a kimagasló természeti értéket képviselő tájakon (például Észak-Magyarország, Hortobágy, Bugac, Balaton térsége) nyílik lehetőség. Termálturizmus a már fejlett turisztikai központok mellett (például a Dunántúlon: Hévíz, Bük, Balf, Harkány, Észak-Magyarországon: Mezőkövesd, Bogács, az Alföldön: Gyula, Hajdúszoboszló, Berekfürdő) a kisebb települések már feltárt hőforrásaira alapozva (az Alföldön, Észak-Magyarországon és a Dunántúlon) is lehetséges.
Széles választékú Magyarországon az egy-egy tájegységre jellemző, magas, és speciális minőséget képviselő mezőgazdasági termékkör. Közülük azonban csak kevés rendelkezik minőségtanúsítvánnyal, márka védjeggyel.
A vidéki térségekben, különösen a falvakban, kisebb lélekszámú településeken tehát beavatkozások nélkül számolni kell:
– a lakosság kedvezőtlen kor- és képzettség szerinti összetételével, a fiatalabb korosztályhoz tartozók elvándorlásával, következésképp a legkisebb települések fokozatos elnéptelenedésével;
– a munkanélküliség magas – az országos átlagot többszörösen meghaladó – arányával, tartósságával;
– gazdasági bázis híján a munkahelyek csökkenő számával, a munkahelyteremtés erőteljes korlátaival;
– az infrastrukturális ellátottság, a szolgáltatások és az életminőség alacsony színvonalával.
A vidék súlyosbodó gazdasági – társadalmi – szociális gondjai elsődlegesen az elhúzódó strukturális változásokra, a mezőgazdaság gazdasági súlyának, a jövedelemtermelésben és a foglalkoztatásban betöltött szerepének csökkenésére vezethetők vissza. A vidéki területek magas aránya, az agrártermelés kedvező természeti adottságai miatt hazánkban a mezőgazdaság – multifunkcionális szerepét erősítve – továbbra is jelentős gazdasági, és ezáltal foglalkoztatási szerepet betöltő nemzetgazdasági ág marad. Ezen túl a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódva az ágazat kiemelt fontosságú a környezet fenntartásában, a kulturális örökségek, a hagyományok megőrzésében, de sokszínű és új lehetőséget kínál a szabadidő eltöltésére, a rekreációra (üdülés, pihenés) is. Mindezek az agrárágazat gazdasági hatékonyságnövelő szándékait és a Közös Agrárpolitika (KAP) második pilléreként, az európai mezőgazdasági modell fenntarthatóságát is szolgálják.
Magyarország területének mintegy 85%-a a talajok termékenységétől függően különböző mező- és erdőgazdasági célú hasznosításra alkalmas, ebből adódik, hogy a mezőgazdaság a legnagyobb területhasználó. A termőföld minősége, a talajtípusok, a fizikai adottságok, a lejtésviszonyok, a klimatikus viszonyok az általános minősítés szerint jók a mezőgazdasági termelés számára, bár jelentős területi különbséget mutatnak.
Az elmúlt évtizedekben jellemző az agro-ökológiai viszonyokat sokszor figyelmen kívül hagyó, igen intenzív gazdálkodás eredményeként, romlott a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapota. A 90-es évek elején bekövetkezett politikai-gazdasági változások jelentős mértékben befolyásolták a mezőgazdasági ágazat folyamatait, így nagy kihatással voltak a mezőgazdasággal összefüggő környezet állapotára.
Egy kissé ellentmondásos helyzet alakult, mert bár a kárpótlást követően a birtokok elaprózódásával, valamint a gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulásából származó ágazati közgazdasági állapotokkal egy jóval alacsonyabb növényvédő szer és műtrágya (általánosan alacsonyabb input felhasználású) extenzívebb gazdálkodás vált jellemzővé, sok esetben az „alulhasználat” okozta környezeti problémák jelentek meg (pl. tápanyag-gazdálkodási problémák, trágyázás elmaradása, tápanyagmérleg negatívba fordulása, parlagosodás, értékes természetvédelmi területek művelésének felhagyása).
A korábbi évtizedek értékeihez képest a műtrágyahasználat intenzitása jelentős mértékben visszaesett. Ebből is adódik, hogy a probléma nem elsődlegesen a magas műtrágyadózisokból származó környezeti károk jelentik, inkább a tápanyag-utánpótlás elmaradásából származó talajdegradáció. A talajok termőképességét, szerkezetét javító, megőrző szervestrágyázás mennyisége és aránya az elmúlt évtizedben jelentősen mérséklődött. Az istállótrágyázott terület 1990–2000 között egyharmadára, a felhasznált szerves trágya mennyisége pedig 68%-kal csökkent (az 1981–1985 közötti időszakhoz képest a csökkenés 75%-os).
I.19. Az 1900–2000 évek NPK mérlegek egyenlegei a mezőgazdaságilag hasznosított területen, kg/ha/év
| Időszak | N | P2O5 | K2O | Összesen | |
| Terméssel felvett | |||||
| 1900–1950 | 40 | 15 | 38 | 93 | |
| 1961–1965 | 47 | 18 | 48 | 113 | |
| 1971–1975 | 72 | 27 | 69 | 168 | |
| 1986–1990 | 88 | 40 | 97 | 225 | |
| 1991–1995 | 83 | 32 | 79 | 194 | |
| 1996–2000 | 73 | 26 | 46 | 145 | |
| Pótolt műtrágyával | |||||
| 1900–1950 | 0 | 1 | 0 | 1 | |
| 1961–1965 | 24 | 17 | 9 | 50 | |
| 1971–1975 | 80 | 54 | 67 | 201 | |
| 1986–1990 | 93 | 47 | 58 | 202 | |
| 1991–1995 | 29 | 4 | 4 | 37 | |
| 1996–2000 | 47 | 7 | 8 | 62 | |
| Összes visszapótlás | |||||
| 1900–1950 | 7 | 7 | 16 | 30 | |
| 1961–1965 | 23 | 19 | 24 | 66 | |
| 1971–1975 | 84 | 62 | 105 | 251 | |
| 1986–1990 | 120 | 64 | 111 | 295 | |
| 1991–1995 | 53 | 19 | 51 | 123 | |
| 1996–2000 | 64 | 14 | 24 | 102 | |
| Egyenleg | |||||
| 1900–1950 | –33 | –7 | –22 | –62 | |
| 1961–1965 | –24 | +1 | –23 | –46 | |
| 1971–1975 | +13 | +35 | +31 | +79 | |
| 1986–1990 | +32 | +24 | +14 | +70 | |
| 1991–1995 | –30 | –13 | –28 | –71 | |
| 1996–2000 | –9 | –12 | –22 | –43 | |
| Forrás: Kádár Imre számításai, MTA–TAKI | |||||
A mezőgazdasági termelés környezetterhelése jórészt a termelés intenzitásának, koncentráltságának csökkenése, a környezetkárosító ráfordítások (kemikáliák) mérséklődése miatt nem számottevő, ami óriási előnyt jelent az élelmiszerbiztonság érvényesítése terén is. Veszélyt inkább a termelés túlzott szétaprózottsága, helyenként pedig a szakszerűtlen termelés, és a környezetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó agrotechnikai beavatkozások jelentenek. Másrészről viszont egyes térségekben, jól prosperáló vállalkozások esetében továbbra is megfigyelhető a környezeti erőforrások túlzott használata, a környezettudatos gazdálkodás teljes hiánya és az ebből származó környezeti problémák jelenléte (intenzív peszticid és műtrágyahasználatból eredően a biodiverzitás csökkenése, diffúz és pontszerű talaj és vízszennyezés).
Ehhez társul, hogy az elmúlt évtizedek (különösen például a kárpótlás utáni visszakapott területeken értékes gyepterületek szántóművelésbe vonása) agrárfolyamatainak a tájképre tett kedvezőtlen hatásai a mai napig orvoslásra várnak.
I.20. Növényvédő szerek értékesítése, 1990–1998
I.21. Növényvédő szerek felhasználása, 1980–1995
A korábbiakban kialakított nagyméretű táblákon a megfelelő szervesanyag-utánpótlás elmaradása, a helytelen vetésváltás és talajművelés általános gyakorlata, a talajtakarás teljes hiánya, valamint a 70–80-as években létrehozott mezővédő erdősávok kipusztítása miatt a szél és vízerózió már riasztó méreteket ölt. A mezőgazdasági technológiák amerikai modellt követő fejlesztése, az intenzív növényvédő szer és műtrágyahasználat általánossá válása az 1970-es és 80-as években, valamint a 90-es évek dekonjunktúrális okokra is visszavezethető mezőgazdasági válsága a hagyományos, környezetorientált, erőforrás takarékos gazdálkodási módszerek majdnem teljes eltűnéséhez vezetett. Ez nemcsak a talajok és a vizek állapotában bekövetkezett negatív változások miatt jelent nagy problémát, hanem a biodiverzitás csökkenése is főként erre vezethető vissza. Magyarországon a természeti értékek jelentős része valójában természetközeli élőhelyeket és ahhoz kötődő növény és állatfajokat jelent, melyek bizonyos emberi, konkrétan mezőgazdasági tevékenységek, módszerek széleskörű alkalmazásából származnak. Ebből azonban az is következik, hogy ezek a természeti értékek, a hagyományos, hazai gazdálkodási módszereknek az eltűnésével együtt el fognak tűnni. E tekintetben a művelés, hasznosítás felhagyása és a túlzott intenzitású gazdálkodás egyforma veszélyforrást jelent, bár jelenleg kiterjedésében, a fent említett okok miatt, inkább az első okoz nagyobb problémát.
A fentiekből kitűnik, hogy Magyarországon a környezettudatos gazdálkodás elősegítése, az ország összetett adottságai és a fennálló problémák széles köre miatt számos területre ki kell, hogy terjedjen. Az alábbiakban részletezett alfejezetekben – a környezeti elemek bontásában – bemutatásra kerül a környezet állapotának jelenlegi helyzete és a közelmúltban bekövetkezett változások. A legfontosabb agrár-környezetgazdálkodási problémákat, a megadott prioritási szempontok figyelembevételével, az alábbi táblázatban foglaltuk össze.
I.22. Agrá környezeti problémák
| Agrárkörnyezeti probléma | Érintett terület nagysága | Környezeti jelentőség | Összesen | |
| 1. Szél- és vízerózió | +++ | +++ | 6+ | |
| 2. Biodiverzitás csökkenése művelés felhagyása miatt értékes természeti területeken | ++ | +++ | 5+ | |
| 3. Talajtömörödés | +++ | ++ | 5+ | |
| 4. Intenzív gazdálkodás miatt a természeti értékek pusztulása | + | +++ | 4+ | |
| 5. A földhasználat (intenzitásának) változása miatti tájpusztulás | ++ | ++ | 4+ | |
| 6. Mezőgazdaság okozta vízszennyezés (nitrát és foszfát bemosódás) | + | ++ | 3+ | |
| Értékelés: + mérsékelt, ++ erős, +++ igen erős | ||||
Az AVOP végrehajtása során minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében, hogy ez a helyzet ne romoljon.
Magyarországon az alábbi, a mezőgazdasághoz köthető, talajfizikai degradációs folyamatai jelentősek:
1. Az erózió és a defláció; 2. a tömörödés; 3. a talajsavanyodás; 4. a belvízveszély; 5. a szikesedés miatt bekövetkező talajszerkezet leromlás; 6. feltalaj kérgesedése, cserepesedése.
A legnagyobb károkat Magyarországon a defláció és az erózió, valamint a művelt rétegben megjelenő tömör záróréteg(ek) okozzák.
I.2.2.1. Erózió
Magyarországon a talajerózió a mezőgazdasági területeken a domborzati viszonyok figyelmen kívül hagyása, a helytelen parcellázási viszonyok, a nagytáblás monokultúrás növénytermesztés, a kapás kultúrák lejtős területen való termesztése, a hegy-völgy irányú ültetvénytelepítés és művelés, illetve a köztesvetések, takarónövények elhagyása és a nem megfelelő talajművelési eljárások alkalmazása jelentős mértékben hozzájárulnak az erózió felerősödéséhez. Az erózió jelenlegi kiterjedésének és mértékének megbízható, pontos megállapítása nehéz feladat, továbbá igen nehéz megbecsülni gazdasági és környezeti hatását.
Magyarországon a talajdegradációs folyamatok egyik legjelentősebb típusa a vízerózió, amely a mezőgazdasági területek több mint harmadát (35,3%), összesen 2 297 000 ha-t érint * . Jelenleg évente mintegy 100 millió t a vízerózió okozta talajveszteség. Hazánkban a szélerózió szintén jelentős (1,4 millió ha veszélyeztetett), pontos adatok nem állnak rendelkezésre megfelelő monitoring rendszer működésének hiányában. Különösen homok, illetve homokos csernozjom talajainkon jelentkezik deflációs kár.
I.23. Erózió Magyarországon, 1999
| Erózió | ||
| Vízerózió által sújtott terület | 2,297 millió ha | |
| ebből: | ||
| erősen, | 0.557 millió ha | |
| közepesen, | 0.89 millió ha | |
| gyengén erodált | 0.86 millió ha | |
| Évi átlagos talajveszteség | ||
| ebből: | ||
| erősen, | 70 t/ha | |
| közepesen, | 40 t/ha | |
| gyengén erodált területeken | 20 t/ha | |
| Évi összes talajveszteség | 100 millió tonna | |
| Évi összes szervesanyag-veszteség | 1,5 millió tonna | |
| Szélerózió által sújtott terület | 1,4 millió hektár | |
| Forrás: MTA–TAKI, 1999 | ||
A szél pusztító hatásának (defláció) főleg a homoktalajok, illetve a helytelenül művelt (löszös) csernozjom talajok vannak kitéve. A helytelen földhasználat következtében (vetésforgók elmaradása, szervestrágyázás hiánya, mezővédő erdősávok felszámolása, a talajfelszín takaratlansága) az ország területének közel 50%-át alkotó szántókon a folyamatos növénytakarás nélküli nagyüzemi táblák jelentős része deflációs szempontból veszélyeztetett. Az elkövetkezendő évtizedben el kell érni, hogy a széles körben alkalmazott talajvédő/talajkímélő agrotechnikai módszerekkel, a táblák környezetében fasorok, erdősávok, illetve eróziófogó táblaszegélyek kialakításával és folyamatos talajtakarás alkalmazásával jelentős mértékben csökkenjen az eróziós folyamatok által okozott talajpusztulás. Ott, ahol azt az eróziós veszély mértéke indokolja, a területet talajvédelmi célból erdősíteni szükséges.
I.24. Magyarország eróziós térképe
Forrás: MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet
Az erdők jelentős szerepet töltenek be a talajképződésben és a talajok védelmében. Az ország közel egyötödét borító erdők alatt minimális, vagy egyáltalán nincs is erózió. Ezáltal a jelenlegi erdők évi 32 millió tonna termőtalaj pusztulását akadályozzák meg. A laza talajú alföldi térségekben lévő 465 ezer hektár erdő a defláció és az elsivatagosodás elleni védelemben játszik jelentős szerepet. A Nemzeti Erdőtelepítési Program (700 ezer hektár) megvalósítása évente mintegy 12,6 millió tonna termőtalajt fog megóvni az erózió pusztításától és közel 400 ezer hektáron fogja csökkenteni a deflációt.
Talajvédelmi eljárások a talajerózió ellen:
– művelési ág váltás,
– talajvédelmi szempontból helyes agrotechnika (talajművelés iránya, módja),
– műszaki talajvédelem (melioráció, teraszok, sáncok, övárok kialakítása).
A szélerózió elleni védelem lehetséges eszközei:
– talajvédelmi célú művelési ág váltás (gyepesítés, fásítás),
– a terület táblásítása (optimális tábla méretek),
– talajjavítás (szervesanyag-pótlás),
– a talajfedettség kialakítása, megőrzése (takarónövény, köztes növény vagy mulcsozás),
– talajvédő agrotechnikai módszerek alkalmazása (talajművelési eljárások),
– talajvédő erdősávok kialakítása.
I.2.2.2. Talajtömörödés
A talajtömörödés Magyarországon az alábbi okokra vezethető vissza:
– Természeti tényezők: leginkább a kevés szerves és szervetlen kolloidokat tartalmazó talajokra vagy genetikai talajszintekre jellemző. Tömörödhetnek a talajok időjárási szélsőségek (csapadéktöbblet, illetve hiány miatt bekövetkező belvíz, kiszáradás, ülepedés) hatására is.
– A nedves talajon történő gépmozgás és művelés. A deformáció mértéke függ a kiváltó tényező erősségétől, hatásának időtartamától, az egységnyi területre eső terheléstől, a talaj tulajdonságaitól és egyéb tényezőktől. (öntözés, vízjárta területeken helytelen agrotechnika)
– A művelőelemek talajra gyakorolt ismételt nyomásának hatására a többször, ugyanabban a mélységben végzett művelés következményeként. Leggyakrabban a tárcsázás (16–20 cm) és a szántás (22–25 cm, 28–32 cm, 38–40 cm) mélységében alakulhat ki. Kedvezőtlen esetben egy talajszelvényben két-három károsan tömörödött réteg is kimutatható.
Korábbi felmérések szerint Magyarországon mintegy 1,4 millió hektárnyi szántóföldön zavarja tömör záróréteg jelenléte a növénytermesztést. Az utóbbi években e tekintetben tovább romlott a helyzet, amit hazai vizsgálatok igazolnak. A 2000-es évek óta Magyarország szántóterületeinek mintegy felén mutatható ki tömörödöttség.
I.25. A különböző mértékben tömörödött talajok területe Európában és Magyarországon (millió ha)
| A tömörödés foka | Európa | Magyarország | |
| Enyhe | 24,8 | 1,05 | |
| Közepes | 7,8 | 0,33 | |
| Erős | 0,4 | 0,02 | |
| Összes | 33,0 | 1,40 | |
| Forrás: Gyuricza, 2000. | |||
A talajtömörödés kialakulásának enyhítésére, megelőzésére és megszüntetésére agrotechnikai megoldások, valamint megfelelő termesztéstechnológiai és új művelési eljárások jöhetnek számításba. Kivételes esetekben a tömörödés enyhülése természetes úton is bekövetkezhet, azonban ez vagy csak hosszú évek alatt valósul meg vagy csak a talaj legfelső néhány centiméterét érinti.
Termesztéstechnológiai és művelési megoldások:
– A talaj vízbefogadó képességének folyamatos fenntartása a tömör rétegnél mélyebb műveléssel vagy rendszeres altalajlazítással.
– A szántóföldi munkák megfelelő összevonása, kombinálása.
– A talajon a gépek mozgásának a víztelítettségi állapothoz való igazítása, speciális gépek alkalmazása.
– Művelés nélküli direktvetés alkalmazása.
– A művelési mélység változtatása és összevonható talajmunka-műveletek alkalmazása.
– Periódusos mélyművelés.
– Sávos talajállapot-javítás.
– Talajállapot-javítás a szokásos alapművelési mélység alatti rétegben (mélylazítás).
I.2.2.3. Talajsavanyodás
Magyarország talajainak 13%-a erősen, 42%-a pedig közepesen, illetve gyengén savanyú kémhatású. Magyarországon a talajok 50%-a savanyú. A talajok savanyodása az elmúlt két évtized során fokozódott, de területi kiterjedése nem nőtt számottevően. A talajok kedvezőtlen kémhatásának kialakulásában a szakszerűtlen műtrágyázás, a légköri savas ülepedés, a különböző savas kémhatású ipari melléktermékek, a hulladékok káros hatása, valamint az indokolt mértékű talajjavítás (meszezés) elmaradása is szerepet játszik. Környezetbarát tápanyag-gazdálkodás alkalmazásával, a talaj szervesanyag-tartalmának növelésével, zöldtrágyázással, a savanyító műtrágyák mellőzésével, valamint rendszeres meszezéssel a talajsavanyodási folyamatok jelentős mértékben visszaszoríthatóak.
Magyarország 93 000 km2-nyi területével a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik. Területének kétharmad része 150 m tengerszinti magasság alatti alföldi, sík, vagy közel sík medencefenék, fennmaradó egyharmad részének túlnyomó hányada pedig 150 m feletti hegy- és dombvidék. A Kárpát-medence időjárását a szárazabb és nedvesebb periódusok rendszeres váltakozása jellemzi. Az ország medence jellegéből következik, hogy rendszeresen hol hatalmas mennyiségű víz torlódik össze – árvizek és belvizek formájában – hol aszály veszélyezteti a mezőgazdasági termelés biztonságát. Az árvízzel és belvízzel veszélyeztetett terület nagysága az ország területének 52%-a, a művelt földterület kétharmada. A mezőgazdaságban az aszály az árvízhez és belvízhez hasonló nagyságú területeket érint és az aszály által okozott károk elérik, illetve meghaladják az árvizek, illetve belvizek által okozott károk nagyságát.
Az erdők vízgazdálkodásra gyakorolt pozitív hatásai: az ivóvízbázisok védelme, a csapadékvíz tárolása, a csapadék lefolyásának lassításával az árvízveszély csökkentése, a víztisztítás, vízminőség javítása az ország hegy- és dombvidéki területeinek erdeiben mindenütt tapasztalhatók. A vízgazdálkodási célú erdőtelepítési intézkedések között kiemelten szerepel a vízgyűjtők és a folyók árterületeinek erdősítése.
I.2.3.1. Árvizek
Árvizeink keletkezése szempontjából nem a hazai domborzati viszonyok a döntőek. Folyóink vízhozama jelentős mértékben függ a lefolyás szempontjából felettünk elhelyezkedő, ún. felvízi országok vízgazdálkodásától. Az országhatáron belül a folyók és a kisebb vízfolyások mentén fekvő árterület nagysága 35 000 km2. Magyarországon 1995–2000 között 1997 kivételével minden évben volt rövidebb-hosszabb ideig tartó árvíz és rendkívüli védekezés. Fő folyónk a Duna átlagosan 2–3, a Tisza 1,5–2 évente lép ki medréből. Árterületen található az ország megművelhető területének egyharmada, a vasutak 32%-a, a közutak 15%-a és több mint 700 település, ahol 2,5 millió lakos él. Különösen a Tisza-völgyi árvizekkel egyidejűleg gyakran fordul elő belvíz is.
Az évtizedekkel ezelőtt történt folyószabályozások során árvédelmi töltéseket emeltek, amelyek hosszú időn a levonuló árvizeket a töltések között tartották. A vízgyűjtő területeken – elsősorban az országhatáron túl – a megváltozott földhasználat (erdőirtások) és a hullámtér elhanyagolása miatt különösen a Tisza és mellékfolyóin emelkedtek az árvízszintek, az így ismétlődő árvízveszély elhárítása a töltések további magasításával gazdasági megfontolásból már nem célszerű. Ezért a magyar kormány olyan programot dolgozott ki a leginkább veszélyeztetett Tisza folyó környékére (elnevezése: Vásárhelyi terv * az árvízveszély csökkentésére, melynek keretében a kevésbé értékes mezőgazdasági területeken vésztározókat alakítanak ki, és átalakul a hullámtéri területek hasznosítása is. A hosszabb távra szóló program végrehajtása már 2004-ben megkezdődik, a 2004. évi költségvetésben a megvalósításra 8 milliárd forint áll rendelkezésre.
I.2.3.2. Belvizek
Magyarország területének körülbelül egynegyede olyan mély fekvésű sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz. A rendszeresen művelt közel 5 millió hektár szántóterületnek mintegy 10–15%-át gyakran évenként időszakosan káros felszíni víz (belvíz) borítja. Több év adatainak értékelése szerint évente átlagban mintegy 130 000 hektár a belvízzel borított terület 2–4 hónap hosszan. Kiugróan magas volt a belvizes területek nagysága 2000-ben amikor is az év elején 343 ezer hektár volt a belvízzel elöntött terület. A belvizek levezetésére és tározására jelenleg 27 500 kilométer hosszúságú belvízcsatorna-hálózat, és 235 darab, összesen 259 millió m3 térfogatú belvíztározó szolgál. Az ország belvíz által leginkább veszélyeztetett területei a Tisza-völgy, valamint a Duna-völgy mély fekvésű részei.
I.2.3.3. Aszály
Az elmúlt években a mérsékelt aszály előfordulásának valószínűsége minden évszakban jelentősen nőtt és emellett a tavaszi és téli időszakban a rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége is nagyobb lett. Az utóbbi száz év évenkénti csapadékeloszlását figyelembe véve megállapítható, hogy 17 évet tekinthetünk kedvezőnek, 32 száraz és 28 igen száraz. A rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége – foltonként eltérő mértékben – főként az alföldi térségekben nagy, a Dunántúlon csak mérsékeltebb aszályokra kell számítani. Szárazság minden második évben előfordulhat. A súlyos aszályok átlagos visszatérési ideje az Alföldön 10–20 év között van. Szárazabb periódusban a csapadék tényleges szintje mélyen az átlag alatt marad, ezzel szemben a nedvesebb időszakokban annak két-háromszorosát is elérheti. A tenyészidőszak csapadék viszonyait figyelembe véve megállapítható, hogy a vegetációs vízigényeket az eső önmagában nem tudja kielégíteni.
I.2.3.4. Felszíni és felszín alatti vizek minősége
Magyarországon a mezőgazdasági eredetű diffúz, illetve pontszerű vízszennyezés mértéke nem jelentős, elsődlegesen a bevezetőben felsorolt átalakulásból és a kapcsolódó ágazati krízisből eredő inputcsökkenési folyamatoknak köszönhetően. Nagyon fontos ennek – igaz, hogy gazdasági, pénzügyi kényszerhelyzetből kialakult spontán helyzetnek – a megőrzése a tudatos környezetbarát technikák és módszerek elterjesztésének elősegítésével.
A vizek védelme szempontjából problémát egyedül a nagy állatlétszámú, iparszerű állattartó telepek (sertés, baromfi, szarvasmarha) hígtrágya- és szennyvízkibocsátásai jelentenek. A vizek állapotára az alábbi mezőgazdasági tényezők jelentenek (mérsékelt) veszélyt:
– helyenként továbbra fennáll a veszélye a túlzott mennyiségű műtrágya, illetve szerves (híg)trágya nem megfelelő (körültekintő) használatából adódó környezetszennyezésnek,
– felszíni és felszín alatti vizek nem megfelelően tárolt és kezelt szerves, főként hígtrágyából és egyéb folyékony szennyvizekből eredő szennyezése intenzív állattartó telepeken,
– felszíni és felszín alatti vizek nem megfelelő kijuttatásából eredő peszticid szennyezése.
A felszíni és felszín alatti vizek mezőgazdasági eredetű nitrát és foszfát (esetleg) peszticid szennyezése pontosan nem számszerűsíthető, mivel célirányos monitoring jelenleg nem működik. A környezeti állapot nyomon követésére a legnagyobb segítséget az FVM Növény- és Talajvédelmi Szolgálata által működtetett Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer szolgáltatja, mely többek között a talajok nitráttartalmát is monitorozza (lásd következő térkép).
I.26. Nitrátérzékeny területek
I.2.3.4.1. Nitrát direktíva végrehajtása
A 49/2001. (IV. 3.) Korm. határozat 2. számú melléklete tartalmazza a magyarországi nitrátérzékeny területek településsoros jegyzékét (mintegy 1500 település), valamint a „trágyázás jó mezőgazdasági gyakorlata” címszó alatt azokat a szabályokat is, melyek betartásával a gazdálkodók meg tudnak felelni a követelményeknek. A cselekvési programok természetes részei a jó mezőgazdasági gyakorlatnak, miként azt a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben megfogalmazták.
A fenti kormányrendeletben foglaltak végrehajtását megalapozó döntések, a nitrátszennyezés mértékével kapcsolatos országos felmérések és azok értékelése, valamint a KSH 2000-ben végzett Általános Mezőgazdasági Összeírásából hozzárendelt adatok alapján történt. A mérések egyaránt vonatkoztak a felszíni vizekre, illetve azok vízgyűjtőterületeire, a vizek eutrofizációs állapotára, valamint arra, hogy a mezőgazdasági tevékenység milyen mértékben befolyásolja a vizek nitrátkoncentrációját. A vizek nitráttartalma alapján megtörtént a nitrátérzékeny területek lehatárolása, valamint elkészült egy 12 évre szóló akcióprogram is (2002. január 1-jétől 2012. december 31-ig). A nitrátérzékeny területeket a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 2. számú melléklete tartalmazza településsoros jegyzék formájában. A felszíni és felszín alatti vizek nitrátérzékenysége alapján kijelölt települések listája mintegy 1500 települést tartalmaz.
A felszín alatti vizek esetében a nitrátérzékeny területek kijelölése „a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő, egyes feladatokról” szóló 33/2000. (II. 17.) Korm. rendelettel bevezetett nitrátérzékenységi kategóriákra alapozva történt a települések közigazgatási határainak megfelelően. A felszíni vizek közül különösen nitrátérzékenynek tekintették a felmérés szempontjából azokat, amelyek „a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő területük kijelöléséről szóló” 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet hatálya alá tartoznak (pl. nagy tavaink vízgyűjtő területei, ivóvízellátást szolgáló tározók vízgyűjtő területe stb.). Az akcióprogram 4 éves szakaszokra határolódik azzal, hogy a 4 évenkénti felülvizsgálata, a gazdálkodók folyamatos adatszolgáltatása és a helyszíni ellenőrzések során nyert tapasztalatok alapján módosítható. A talajvizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezése elsősorban az intenzív tartású, nagy létszámú állattartó telepekkel függ össze, ezek közül is főleg a hígtrágyás technológiával üzemelő telepek okozzák a legtöbb problémát. (A tároló telepek 1996–98. évi felmérése szerint az évente termelődött hígtrágya mennyisége mintegy 11 millió m3. Ennek az elhelyezéséhez kb. 80 ezer ha mezőgazdasági terület szükséges. Éves szinten a nitrátérzékeny területeken mintegy 3,4 millió m3 istállótrágya képződik.) Legfontosabb feladat a nitrátkibocsátás csökkentése. Európai szinten erről rendelkezik a „nitrát direktíva” (91/676/EGK irányelv), melynek alkalmazását a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelettel biztosítottak a hazai jogrendszerben.
I.2.3.4.2. Vízvédelmi Program
Magyarország közüzemi ivóvízellátásának több mint 90%-át felszín alatti vízkészletekre telepített ivóvízbázisok adják. Ezek mintegy 2/3 része sérülékeny földtani környezetben van, azaz a felszínről származó szennyeződés hosszabb-rövidebb idő alatt elérheti a vízkivétel helyét.
A kormány által 1997-ben indított ivóvíz bázisvédelmi célprogram keretében megtörténik a már működő és a távlati hasznosításra kijelölt sérülékeny ivóvízbázisok utánpótlódási területeinek meghatározása, a jogszabálynak megfelelő 20 napos, 6 hónapos, 5 éves és 50 éves elérési idejű védőterületek kijelölése, a szennyező források és folyamatok feltárása, a vízbázisok komplex állapotfelmérése. A program várható befejezése 2009. Az összesen 700 sérülékeny ivóvízbázis védőterülete az ország egészének mintegy 8%-át fedik le. A vízvédelmi program a vízbázisok védőterületein – többek között – a környezetkímélő mezőgazdasági tevékenységre való átállás ösztönzésére szolgál.
I.2.4.1. Biodiverzitás és mezőgazdaság
Magyarország természeti értékeinek jelentős hányada az extenzív mezőgazdasági termeléshez és annak színteréhez, a mezőgazdasági élőhelyekhez kötött. A hazai biodiverzitás sokszínűségében igen fontos szerepet játszik az eltérő környezeti adottságokhoz alkalmazkodó változatos tájhasználat. A hazai agro-biodiverzitás számos fajának hathatós védelme csak a természetvédelmi érdekek széleskörű mezőgazdasági művelésbe való integrálásával valósítható meg.
A természetvédelmi szempontból kedvező extenzív gazdálkodás leginkább a gyenge termőképességű, hátrányos helyzetű, gyakran gyenge infrastruktúrájú területeken maradt fenn. Ezeken a területeken a helyi lakosság fizetéskiegészítésként, gyakran részmunkaidőben, nagy élőmunka-ráfordítással folytatta és folytatja a mezőgazdasági termelést, megőrizve a hagyományos eljárásokat. Esetenként az extenzív gazdálkodás intenzív termeléssel keveredett. A napjainkban zajló és lezajlott folyamatok, mint a privatizáció is hasonló ellentmondásos állapotot formál. A privatizált földterületeken néhol még intenzívebb a termelés, másutt a hagyományos eszközökkel kezdik újra a gazdálkodást. Ez utóbbiak hosszú távú továbbélésében – pedig természetvédelmi szempontból sok területen kívánatos lenne – segítő beavatkozás nélkül nem bízhatunk. Jelenleg Magyarország területének közel 10%-a áll természetvédelmi oltalom alatt, ami több mint 900 ezer hektár. Az országos jelentőségű területek mintegy 40%-át hasznosítják mezőgazdálkodással. Ezek a részek általában gyenge termőképességű talajokon találhatók, ahol sokkal nehezebb eredményesen gazdálkodni. A természetvédelmi szempontokra tekintettel lévő extenzív gazdálkodás lehet az egyik megoldás az ilyen területeken élő gazdálkodók számára, feltéve, hogy megfelelő anyagi ösztönzőkkel tud hozzájárulni a bevételeikhez.
Az ország különböző területein még ma is megtalálhatók az extenzív rendszerek bizonyos formái, átmenetei vagy maradványai. Szinte mindegyik földrajzi nagy tájunk rendelkezik még valamilyen hagyományos gazdálkodási formával, igaz ezeknek a módja, kiterjedése, nagyságrendje területenként más és más. Jó példa erre az alföldi szikes gyepeken folytatott juhászat, az őrségi gyümölcstermesztés és gyepgazdálkodás, a dunántúli fás legelők szarvasmarhával történő legeltetése, a kiskunsági tanyarendszer vagy az aggteleki karsztfelszín extenzív használata. A füves puszták és az extenzív szántók csak mozaikos, feldarabolódott formában maradtak fenn főleg a nagyobb folyóink szabályozás előtti árterein. A gyepek láncolata és szigetei nélkülözhetetlenek a veszélyeztetett fajok túléléséhez, ilyen madárfaj például a haris.
A művelési ágak közül a nád és a halastó kiemelkedően fontos. Hazai kiterjedésük európai szinten is jelentős. A vízhez kötődő életközösségek megőrzésében a nádasoknak és a halastavaknak meghatározó szerepük van. A szőlő- és gyümölcsültetvények esetében elenyésző az extenzív rendszerek aránya, de ezeknek a megőrzése természetvédelmi szempontból is kívánatos. A felsoroltak mellett tájaink és a természeti értékeink, európai szinten is kimagasló gazdaságának megőrzése érdekében a jobb mezőgazdasági adottságú területen is szükséges a jelenleg alkalmazott gazdálkodási módszerek közé minél több extenzív elemet beilleszteni.
Az Érzékeny Természeti Területeken igénybe vehető támogatási rendszer kiemelt jelentősége, hogy a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken olyan gazdálkodási rendszereket tesz életképessé, mely a természetvédelmi érdekeket a messzemenőkig figyelembe veszi. A védett természeti területek aránya az Érzékeny Természeti Területeken belül jelenleg kevesebb, mint 25%. A rendszer jövőjét illetően kiemelten fontosnak ítéljük azon területek minél nagyobb arányú beemelését a támogatási struktúrába, melyek természeti értékeik alapján bekerültek a hazai Natura 2000 hálózatba és ezen értékek megőrzéséhez hozzájárul a természet közeli mezőgazdasági művelés. Hazánkban két igen fontos faj, a haris (Crex crex) és a túzok (Otis tarda) védelmével kapcsolatos célt lehet kiemelni, amely közvetlenül bizonyos speciális gazdálkodási módszerek alkalmazását feltételezi.
Haris (Crex crex): A Madárvédelmi Irányelv I. függelékében felsorolt faj. Hazai állománya a 1970-es évek közepétől folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Jelenlegi hazai állománya 1500 pár körülre tehető. Az agrár-környezetvédelmi támogatások a haris védelmét figyelembe vevő kritériumokkal (a nedves réteken az első kaszálás elhalasztása, parcellaméretek biztosítása, maximum évi kétszeri kaszálás, talajszerkezet kímélő agrotechnológia) a következő ÉTT területeken vehetők igénybe: Észak-Cserehát, Marcal-medence, Turján-vidék, Szatmár-Bereg, Duna-völgyi sík.
Túzok (Otis tarda): A Madárvédelmi Irányelv I. függelékében felsorolt faj. A magyarországi állomány drasztikus csökkenése a 80-as évek elejére tehető, amikor a párok száma 1000 alá csökkent. Az utóbbi évek szinkronszámlálásai szerint a túzok jelenlegi állománya kb. 1200 példány. A hazai túzokállomány élőhelyét tekintve a jelenlegi gazdálkodási körülmények között elsősorban az őszi káposztarepce és lucerna szántóföldi termesztéshez, illetve a kiterjedt gyepterületekhez kötődik. A túzok védelmét célzó gazdálkodási csomagok a következő ÉTT-k területén vehetők igénybe: Dévaványa környéke, Duna-völgyi sík, Hevesi-sík, Borsodi Mezőség.
Az erdők mint a legösszetettebb életközösségek, a biológiai sokféleség megőrzésének legfontosabb színterei. Az ország erdeinek 57%-a természetszerű faállománytípus (ÁESz 2001), amelyekben az őshonos fa- és cserjefajok dominálnak. 43%-a az erdőknek meghonosodott fafajokból áll, ezek túlnyomó része akác (Robinia pseudoacacia) és nemesnyár (Populus cv.). Ezek az erdők biodiverzitás szempontjából kisebb értékűek, szerepük azonban jelentős a vidék gazdasági potenciáljának növelésében és környezetvédelmi szerepük sem elhanyagolható (szénmegkötés, levegőtisztítás, szél elleni védelem stb.). A Rio de Janeiró-i ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia alapelveinek megvalósítására a magyar kormány által felvállalt feladatok magukba foglalják az erdei ökoszisztémák produktivitásának, egészségének fenntartását, a biológiai sokféleség megőrzését, továbbá a védelmi és szocio-ökonómiai funkciók fejlesztését. A biológiai sokféleség megőrzésének és növelésének az erdőtelepítési intézkedések között is hangsúlyos szerepe van. Ez a természetszerű erdők telepítésének kiemelt támogatásában és a biodiverzitás gazdagítását szolgáló további kiegészítő intézkedések alkalmazásában nyilvánul meg.
A magyar erdők 19,5%-a természetvédelem alatt áll (KÖM, 2002.), a védett területek 47%-a erdő. A védelem alá helyezett erdőkben minden erdészeti beavatkozás a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött, a gazdálkodás a természetvédelmi érdekeknek van alárendelve. Erdőterületeinkből 9731 ha magterületen 49 erdőrezervátum teremt speciális védettséget, itt semmiféle erdészeti beavatkozás nem végezhető. A védett természeti területekre tervezett erdőtelepítések esetében kötelező a természetvédelmi hatóság előzetes engedélye, ami biztosítja a természetvédelemmel az összhangot, a biodiverzitást és a természeti értékek védelmét.
I.2.4.2. Natura 2000
Elkészült a Natura 2000 hálózat területeinek a javasolt jegyzéke, mely 1 233 110 ha kiterjedésű különleges madárvédelmi területet és az előbbivel részleges átfedésben 1 370 038 ha közösségi jelentőségű területet tartalmaz. A már jelenleg is működő érzékeny természeti területekkel való átfedés 22%. A Natura 2000 hálózatban nem szereplő érzékeny természeti területek is jelentősek azonban EU jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése kapcsán, amennyiben közösségi jelentőségű fajok élőhelyéül szolgálnak, mivel e fajok általános védelme a Natura 2000 hálózaton túlmenően is kötelezettsége a tagországoknak. A védett természeti területek hálózata jelentős része a Natura 2000 rendszernek. A kialakítandó hálózat közel 40%-a már természetvédelmi oltalom alatt áll. A közösségi jelentőségű fajok megőrzése esetenként éppen az érdekükben folytatott gazdálkodás fenntartásával vagy extenzív, természetközeli gazdálkodási forma kialakításával lehetséges. A fajok élőhelyéül szolgálnak a legeltetett rétek, kaszálók, de táplálkozó területként a szántóföldi művelésű területek is jelentősek.
Különös figyelmet kell fordítani az AVOP intézkedései alkalmazása során, hogy azokkal ne veszélyeztessék a NATURA területek környezeti állapotát.
Táj alatt a földtani, földhasználati, természetes és épített környezet elemei, a flóra és a fauna, valamint a vízfolyások és a klíma által rendszerként működő elemek összességét értjük.” (Directions towards sustainable agriculture, Brussels, COM (1999) 22 final, Communication of the EU Commission) A mezőgazdaság nem minden esetben része a tájnak, de Magyarországon, ahol a földhasználat jelentős részét (közel 85%-át) teszi ki, mindenképpen a legfontosabb befolyásoló tényező. Magyarországon a mezőgazdasági területek tájképének szerkezete és a biodiverzitás állapota nagyban függ az adott térségekben alkalmazott gazdálkodás módjától, jellegétől, intenzitásától. A mezőgazdasági tevékenység komoly befolyást gyakorol a tájképre, legfőképpen a tájképi elemek térbeli elhelyezkedésére, és annak szerkezetére. A gazdálkodási módok megváltozása, a specializálódás, az intenzifikáció, illetve esetenként a művelés felhagyása, valamint a tájképi elemek közvetlen rombolása Magyarország esetében az EU-tagállamokhoz képest még jelentősebb mértékben veszélyezteti a tájkép diverzitásának megőrzését. A kis területen gazdálkodók számának csökkenése, valamint az intenzifikáció hatására a változatosan fragmentált táj, a mozaikjellegű kultúrállapot sok térségben szinte teljesen eltűnt.
A tájképi értékeket másrészről a gazdálkodásról egyéb ágazatba való átszervezés (például a turizmus), illetve a nem megfelelően szabályozott urbanisztikai célú terjeszkedés (ipari parkok, belterületbe vonás) is veszélyeztethetik. A múltban Magyarországon történt térségfejlesztési politikának köszönhetően jelentős kiterjedésű vizes élőhelyek kerültek lecsapolásra, valamint ártereket mezőgazdasági művelésre alkalmassá alakítottak. Az ilyen mértékű tájátalakítások az elmúlt években csökkentek, ezek helyett az urbanisztikai célú és infrastrukturális fejlesztések, valamint az engedély nélküli építkezések jelentenek komoly problémát.
Nincsenek pontos számadatok és statisztikák arra vonatkozóan, hogy milyen tájképi értékek pusztultak el. A tájdegradáció a következő okokra vezethető vissza:
– A parcellaméret növekedése miatt (vonalas) tájképi elemek elpusztítása (intenzifikáció).
– Művelésfelhagyás következtében nem kívánt cserjésedés, spontán beerdősülés.
– Vetésszerkezet egyszerűsödése, specializált gazdálkodási formák, monokultúrák.
– Vizes élőhelyek lecsapolása, gyepek feltörése (intenzifikáció).
– Humán és állati eredetű hulladék kijuttatása a mezőgazdasági területekre.
– Ember alkotta táji elemek karbantartásának felhagyása.
– Nem szabályozott területfejlesztés, mezőgazdasági területek csökkenése utak és települések kialakításának céljából.
A felvázolt problémák megoldását mindenképpen az agro-ökológiai adottságokhoz igazodó környezettudatos gazdálkodás elterjedése, valamint a hiányzó, vagy elpusztított tájelemek (újbóli) létrehozása jelenti, mely elsődlegesen agrár-környezetvédelmi intézkedések révén valósítható meg.
Magyarországot illetően kevés adat áll rendelkezésre a mezőgazdasági eredetű levegőszennyeződésről, a mezőgazdaság ugyanis nagyon kis mértékben járul hozzá a levegőszennyezéshez, a nemzeti kezdeményezések az ipari és a közlekedéssel összefüggő szennyeződésekre koncentrálódnak. Ennek ellenére a cél a nem megfelelő szerves trágya és hígtrágya tárolásból és alkalmazásból származó metán- és ammóniakibocsátás csökkentése.
Regionális szinten jelentős számú, nagy mennyiségű hígtrágyát kibocsátó állattartó telep létezik nem megfelelő tárolási lehetőségekkel. A gazdaságok legnagyobb részénél a hígtrágyás (magas vízhasználatú) technológia a szokásos, ezért a metán és ammónia kibocsátás, valamint a szagszennyezés eléggé általános. A hulladékgazdálkodást elősegítő beruházások finanszírozása hiányának következtében az állattenyésztési technológiák ezekben a gazdaságokban folytatódnak és ezzel bizonyos ideig a levegőszennyezés forrásává válnak.
Az állattartással kapcsolatos levegőszennyezésen túl, más levegőminőséget befolyásoló problémák is felmerülnek. Különösen a szélerózióra érzékeny területeken a talaj felső rétege a szél hatására elhordásra kerül, amely porszennyezést okoz és olykor az elhordott talajhoz kötődő peszticidek és műtrágyaszennyezést okozhatnak. Megoldást a hígtrágyás telepek technológiaváltása, illetve alternatívaként a hígtrágya felhalmozásának elkerülése, például biogáz-előállításba történő bekapcsolódás, illetve a szélerózió csökkentése jelenthet. Az utóbb említett példa bizonyítja környezeti problémák komplexitását és szoros összefüggését, hiszen egy probléma súlyosbodása kihatással lehet egy másik probléma megjelenésére vagy annak fokozódására.
Az erdők fontos szerepet játszanak a légköri szén-dioxid tartalom szabályozásában és a levegő tisztításában, a káros anyagok kiszűrésében, továbbá kiemelkedő szerepük lehet a klímaváltozásból eredő problémák kezelésében. Magyarország a szén-dioxid-kibocsátás 6%-os csökkentését vállalta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye aláírásakor. Ehhez jelentős mértékben hozzá fog járulni az a 30–50 millió tonna szén, amelyet a Nemzeti Erdőtelepítési Programban előirányzott 700 ezer hektár erdősítés faanyaga köthet meg. A tervezett erdőtelepítések nagy része az Alföldön fog létesülni, ahol nagy szerepe lesz a levegő deflációs eredetű por- és homokszennyeződésének megkötésében.
I.27. Erdőgazdálkodás 2002-ben
| Megnevezés | Mértékegység | Mennyiség | |
| Erdőterület | ezer hektár | 1772 | |
| Erdősültség * | % | 19,6 | |
| Bruttó fakitermelés | ezer m3 | 7013 | |
| Nettó fakitermelés | ezer m3 | 5642 | |
| Ebből: ipari fa | ezer m3 | 3052 | |
| tűzifa | ezer m3 | 2590 | |
| Forrás. KSH | |||
Az ország területének közel 20%-a erdészeti hasznosítású. Az erdőművelési-ágban lévő terület 1990-ben 1697 ezer, 2000-ben 1773 ezer hektár. Az ország erdősültsége európai összehasonlításban alacsony, mintegy 19%-os, a terület 85%-át lombos fafajok foglalják el. Hazánkban a teljes erdőterületen erdőterv szerinti gazdálkodás folyik. Az állami erdők aránya Magyarországon 59%, ezáltal a magántulajdonosi érdekek sérelme nélkül érvényesíthető az erdők közjóléti szerepének maradéktalan érvényesülése. A rendszerváltást követően mintegy 700 ezer hektár erdő került magántulajdonba, amely erdőtelepítések révén mára 755 ezer hektárra növekedett. A magánerdő-tulajdonosok száma az erdőterület működőképes részén megközelíti a 250 ezer főt, amely a tulajdon elaprózottságára utal. Az okszerű, fenntartható erdőgazdálkodás kiterjesztéséhez nélkülözhetetlen az erdőtulajdonosi társaságok működése. Számuk, az alacsony a társulási hajlandóság miatt korántsem elegendő. Az erdőgazdálkodás multifunkcionális tevékenység, amely egyszerre szolgál gazdasági, védelmi és jóléti célokat. Elsődleges funkció szerint a magyarországi erdők mintegy 74%-a gazdasági rendeltetésű, 24%-a védelmi, 2%-a pedig közjóléti és egyéb hasznosítású.
A fakitermelésben az állami erdészetek aránya csökken, a kitermelt fatömeg 56%-a ipari fa. Az erdőművelés, a fakitermelés technológiája, különösen a magánerdők fakitermelésének eszközállománya elavult. A megújuló energiatermelést szolgáló energetikai célú erdőtelepítésre főként az alföldi és a folyó menti területeken jók a termőhelyi adottságok.
Természeti, termőhelyi, gazdaság-szerkezeti, elérhetőségi különbségek figyelhetők meg az egyes régiók, településcsoportok és a települések lélekszám szerint képzett csoportjai között.
I.28. Az aktív korú összes és mezőgazdasággal foglalkozó népesség korösszetétele régiók szerint (2000)
| Aktív korú népesség | ||||||||
| ebből: | ebből: | |||||||
| Megnevezés | összesen, fő | 15–59 | 60– | mezőgaz- dasággal foglalkozó népesség * , fő | 15–59 | 60– | A mező- gazdasággal foglalkozók aránya,% | |
| éves,% | éves,% | |||||||
| Közép-Magyarország | 2 403 185 | 76,3 | 23,7 | 158 387 | 70,5 | 29,5 | 6,6 | |
| Közép-Dunántúl | 914 718 | 77,9 | 22,1 | 188 173 | 71,1 | 28,9 | 20,6 | |
| Nyugat-Dunántúl | 823 370 | 76,4 | 23,6 | 222 595 | 69,3 | 30,7 | 27,0 | |
| Dél-Dunántúl | 808 417 | 76,0 | 24,0 | 259 134 | 71,0 | 29,0 | 32,1 | |
| Észak-Magyarország | 1 037 605 | 75,3 | 24,7 | 287 772 | 69,4 | 30,6 | 27,7 | |
| Észak-Alföld | 1 226 118 | 77,2 | 22,8 | 450 486 | 72,5 | 27,5 | 36,7 | |
| Dél-Alföld | 1 112 568 | 75,0 | 25,0 | 409 226 | 70,9 | 29,1 | 36,8 | |
| Összesen | 8 325 981 | 76,3 | 23,7 | 1 975 773 | 70,9 | 29,1 | 23,7 | |
| Forrás: Az egyéni gazdaságok munkaerő felhasználása 2000, KSH Budapest 2001 | ||||||||
A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó népesség aránya és területi megoszlása határozottan jelzi a mezőgazdaság szempontjából kiemelkedően fontos területeket. A mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó népesség arányaiban 5,5-szeres különbség figyelhető meg a régiók között. Dél-Alföldön és Dél-Dunántúlon, illetve Észak-Alföldön a népesség 30%-ot meghaladó aránya kötődik különböző erősséggel a mezőgazdasági termeléshez. Az előbbi két esetben a mezőgazdaság dominanciája a termelés kedvező adottságaiból, hagyományaiból ered, míg a harmadik régióban a kritikus foglalkoztatási helyzet, a munkahelyek hiánya említhető elsődleges okként.
A mezőgazdasági termelés népességszámmal mért jelentősége a gazdaságilag konszolidáltabb nyugati országrészben 20% körüli, míg a főváros és a vidéki nagyvárosok környezetében mindinkább visszaszorul.
Legerőteljesebb és növekvő területi differenciálódás mutatkozik:
– a termőhelyi adottságok és az átalakult gazdaságszerkezet függvényében az egyes régiók között – (a mezőgazdaság súlya a szerényebben iparosodott, átlagosnál jobb termőhelyi adottságú térségekben az országos átlag kétszerese, a kisebb településeken pedig szinte meghatározó; más a helyzet a fejlettebb iparral, de a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlenebb adottságú területeken; nagyon lényeges a mezőgazdaság adottságokhoz igazodó súlyának, az extenzív és az intenzív gazdálkodás megfelelő arányainak kialakítása);
– a gazdasági teljesítményekben – (az egy főre jutó GDP szélsőértékeinek 1994. évi 2,1-szeres különbsége 2000-ben közel 2,4-szeresre nőtt, miközben a régiók sorrendje változatlan maradt; a fenti teljesítménymutató főváros nélkül számolt átlagát meghaladó megyék (Csongrád megye kivételével) rendre a nyugati, az átlag alatt teljesítők pedig a keleti országrészben találhatók; a mezőgazdasági jellegű térségek és megyék többsége az alacsonyabb teljesítményű, kritikus helyzetű területeken találhatók);
– a munkaerő gazdasági aktivitásában – (a munkavállalási korú népesség gazdasági aktivitása 1990–2000 között 77%-ról 61%-ra csökkent, miközben a inaktívak létszáma 1,7-szeres növekedést mutatott; az aktivitási ráta szélsőértékei között, a korábbi évtized elejére jellemző 5%-nyi differencia helyett, több mint 10%-os különbség alakult ki; a foglalkoztatás, az ismételt elhelyezkedés terén tartósan hátrányos helyzetben vannak a vidéken, a kistelepüléseken élő nők és az alacsony képzettségű roma népesség);
– a munkanélküliség mértékében – (növekvő szélsőségek mellett, a regisztrált munkanélküliség mértékét (5,6%), 3–4%-kal meghaladja az állás, biztos megélhetés nélkül lévők aránya; a falvak 30,4%-os gazdasági aktivitása közel azonos színvonalú a tartósan legrosszabb helyzetben lévő észak-alföldi, észak-magyarországi régiókéval; az 1000 főnél kisebb lélekszámú falvakban az inaktív, társadalmi vagy családi segítségre szoruló népesség aránya meghaladja a 70%-ot);
– a kereseti viszonyokban, a szegénység mértékében – (a mezőgazdasági keresetek 30–35%-os diszparitását a garantált minimálbérek 2001–2002-ben jelentősen megnövelt mértéke 2–3%-kal mérsékelte ugyan, de a régiók közötti különbségek továbbra is fennmaradtak; hazánkban a szegénységi ráta 25–30%, a szegénység kockázata 6–9-szer nagyobb a kritikus foglalkoztatási helyzetű északi, észak-keleti régiókban és az 1000 fő alatti kistelepüléseken);
– az infrastrukturális ellátottságban és a szolgáltatások színvonalában – (a vidéki térségek, kistelepülések infrastrukturális ellátottsága – telefon, vezetékes gáz – az utóbbi évtizedben számottevően javult, de az életminőséget javító infrastruktúra használatát esetenként a fizetőképes kereslet hiánya korlátozza; elmaradás van a környezet védelme miatt fontos szennyvízelvezetés- és -tisztítás terén, valamint a nehezen megközelíthető települések elérhetőségét és a termőhelyek jó megközelítését szolgáló úthálózat tekintetében; a szolgáltatások kínálata és színvonala a vidéki térségekben igen szerény, a szociális infrastruktúra – idősek, betegek gondozása – a társadalmi igényekhez mérten rendkívül alacsony).
A fenti tényezők együttesen fékezik a vidék gazdasági-társadalmi fejlődését, rontják a vidéken élők esélyeit, sőt egyes térségek, településcsoportok visszafordíthatatlan leszakadásával is fenyegetnek. Mielőbbi változások nélkül az esélyegyenlőtlenség – a következő generáció sorsát is érintő – növekedésével kell számolni.
Az egyéni vállalkozók közel egynegyede nő, akik korösszetétele kedvezőtlenebb (átlagéletkoruk hét évvel magasabb, mint a férfiakra jellemző 53 év), és szakképzettségi szintjük is alacsonyabb, mint a férfiaké. A férfiak 2%-a, míg a nőknek csak 0,2%-a rendelkezik magasabb iskolai végzettséggel.
Más nemzetgazdasági ágazatokkal összehasonlítva a mezőgazdaságban a legalacsonyabb a nők foglalkoztatottsága. A nehéz munkakörülmények soha nem engedték meg a nők intenzívebb foglalkoztatását az ágazatban. Az ipari és a munkaintenzív tevékenységek hanyatlása, valamint az adminisztratív munkahelyek felszámolása tovább csökkentette a nők addig is alacsony foglalkoztatottsági arányát.
2000-ben a mezőgazdaságban dolgozó nők jövedelme 15–20 százalékkal volt alacsonyabb, mint a férfiaké. Mind az ipari ágazatok csoportjához, mind a nemzeti átlaghoz hasonlítva a mezőgazdaságban dolgozó nők keresete 28–32 százalékkal marad el a férfiakétól.
Az agrárágazat 1990 óta kedvezményezettje a Phare programnak. 2003-ig hét program kivitelezése fejeződött be, az összes uniós támogatás elérte a 109,4 millió eurót.
– Az első program (HU9004, támogatási keret: 20 millió €) célja a szektor olyan intézményeinek a megerősítése, illetve kialakítása, amelyek vagy nem rendelkeztek a piacgazdasági körülmények közötti működéshez megfelelő kapacitással, vagy a korábbi struktúrában teljes mértékben hiányoztak.
– A második program (HU9104, támogatási keret 13 millió €) a támogatást két területre koncentrálta. Az induló magyarországi agrárgazdasági privatizáció segítésére a gabona-, tej- és húsipari szektorban, valamint az erdészet és a faipar területén. A segítség másik részét az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek átalakításához nyújtott szakértői tanácsadás formájában kaptuk.
– A harmadik program (HU9202, támogatási keret: 5 millió €) abban segített, hogy létrejöjjön egy, a vidéki gazdaság finanszírozási feladatait ellátni képes pénzügyi/banki infrastruktúra.
– A negyedik program (HU9304, támogatási keret: 30,5 millió €) a szektor vállalkozóinak és az általuk végrehajtandó beruházások megvalósításához kívánt segítséget nyújtani.
– Az ötödik program (HU9505, támogatási keret: 10 millió €) az agrárágazat legfontosabb intézményeinek integrációs felkészítésére koncentrált.
– Az 1998. évi program (HU9806) keretében összesen 16 millió eurót használtak fel az állat- és a növény-egészségügyi intézményrendszer fejlesztése, a Közös Agrárpolitika intézményrendszerének létrehozása, a minőségbiztosítás és élelmiszer-ipari versenyképesség fokozása témakörében, valamint a vidékfejlesztési és agrár-környezetvédelmi intézményfejlesztésre.
– Az 1999. évi programban (HU9909) 14,9 millió euró uniós támogatást használtak fel a növényvédelmi szolgálat és határátkelők fejlesztésére, a birtoknyilvántartás fejlesztésére, agrárstatisztikai rendszer fejlesztésére.
– A 2000. évi még lezáratlan programban (HU0003) 8 millió € uniós támogatást irányoztak elő az állat-egészségügyi intézményrendszer (sertésregisztrációs adatbázis, határátkelőhelyek kiépítése, állatjóléti intézkedések kidolgozása) fejlesztésére.
– A 2001. évi még lezáratlan program (HU0102) projektjei 5,5 millió € uniós forrás értékben az állat- és növény-egészségügyi intézményrendszer továbbfejlesztése, erdészeti szolgálat fejlesztése témakört érintik (EU-konform növényvédő és hozamfokozó szer regisztráció, vasúti határátkelőhelyekhez kapcsolódó állat- és növény-egészségügyi rendszer kiépítése, EU-konform statisztikai rendszer létrehozása az Erdészeti Szolgálatnál, SAPARD Hivatal akkreditációjának segítése)
– 2002. évi még lezáratlan program (2002/000–180–01) hat projektet foglal magában 11,05 millió € uniós támogatással: a közös piaci szervezetek eljárásrendjeinek bevezetése; a fertőző szivacsos agyvelőgyulladás ellenőrzése; az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) intézkedéseinek bevezetése; a vetőmagok, a szaporítóanyagok és a takarmányok minősítésének fejlesztése; a juh- és kecske regisztrációs rendszer felállítása; Élelmiszerbiztonsági Hivatal megszervezése.
– A 2003. évi még lezáratlan agrárgazdasági Phare program uniós támogatásának értéke 17,33 millió €. A projektek az integrált igazgatási rendszer kialakítására; a veszettség elleni védelemre; a növény- és talajvédelmi szolgálat laboratóriumi fejlesztésére irányulnak.
Főbb eredmények:
A programok eredményeképpen Magyarországon kialakultak, illetve jelenleg is megvalósítás alatt állnak az uniós intézményi háttér elemei. Kialakulnak az áruforgalmat bonyolító növény- és állat-egészségügyi határállomások (közúti, vasúti, légi határátkelők). A számítógépes birtok-nyilvántartási rendszer hozzájárul az uniós támogatási források felhasználásához. 2003-ban megalakult az Élelmiszerbiztonsági Hivatal. Ugyancsak 2003-ban jött létre a kifizető ügynökség feladatait ellátó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. Megteremtődtek a számítógépes szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecske nyilvántartás feltételei. Megkezdődött a felkészülés a vidékfejlesztési és halászati közösségi intézkedések fogadására. Az Erdészeti Szolgálat az EU előírásai szerint modernizálja információs és regisztrációs rendszerét, különös tekintettel a törvényi szabályozásra.
A program tervezése
A Kormány a SAPARD Program keretében nyújtott közösségi agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevétele érdekében tett intézkedésekről, az intézményi háttér megteremtéséről szóló 2349/1999. (XII. 21.) Korm. határozata a SAPARD program keretében az alábbi intézkedéseket hagyta jóvá:
– mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása,
– mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése,
– szakképzés,
– agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése,
– termelői csoportok felállítása, működtetése,
– falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése,
– a tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése,
– a vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása,
– technikai segítségnyújtás.
A SAPARD Program megvalósításában 2001 jelentett fordulópontot. Ennek az évnek a második felében meghozott miniszteri döntések eredményeként felgyorsult a SAPARD Hivatal létrehozásának folyamata, illetve az akkreditációs kritériumokat kielégítő intézményfejlesztés. Az Európai Unió Bizottsága 2001. decemberi ellenőrzése már jelentős előrehaladást állapított meg, amelynek eredményeként 2002 januárjától sor került a hét regionális iroda hivatalos megnyitására. 2002. november 26-án hirdették ki az Európai Bizottság 927/2002 (EC) számú határozatát, amely felhatalmazza a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium SAPARD Hivatalát a Program keretében rendelkezésre bocsátott Európai Uniós pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos önállóan döntéshozatalra.
A hivatal a Magyarország SAPARD Tervében leírt intézkedések közül az alábbi négy végrehajtására kapta meg az engedélyt:
– mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak fejlesztése,
– mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése,
– vidéki infrastruktúra fejlesztése,
– technikai segítségnyújtás.
Az intézményrendszer továbbfejlesztésének újabb elemeként 2003. július 1-jétől a SAPARD Hivatal és az Agrárintervenciós Központ összevonásából megszületett a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), amelynek egyik feladata a SAPARD Program továbbvitele.
A program kivitelezése
A pályázati folyamat eddig három szakaszban zajlott.
I. szakasz: 2002. szeptembertől december 1-ig tartó határozott idejű pályázatbeadás.
II. szakasz: 2003. februártól folyamatos pályázatbeadásra közzétett felhívás.
III. szakasz: 2003. augusztus 13-tól módosított feltételekkel meghirdetett, folyamatos pályázatbeadásra szóló pályázati felhívás.
A SAPARD Hivatal 2002. szeptember 26-án tette közzé az előbb felsorolt intézkedésekre vonatkozóan az első pályázati felhívást. A pályázók számára relatíve rövid idő állt rendelkezésre, hogy elkészítsék pályázataikat, mivel a határidő egy intézkedésnél 2002. november 15., míg további kettőnél december 1. volt. A rövid határidő és a pályázatok elkészítésének bonyolultsága ellenére sok pályázat érkezett be. A hét regionális irodába összesen 1160 pályázat érkezett. Ezek intézkedések szerinti alakulását az I.29. táblázat mutatja.
I.29. A SAPARD pályázatok jellemzői (2002. szept. 26.–dec. 1.)
| Pályázatok | Átlagos | |||||||
| Intézkedések megnevezése | db | megoszlása (%) | Projekt- érték (E Ft) | Támogatási igény (E Ft) | Projekt- érték | Támogatási | ||
| igény | arány, % | |||||||
| 111 Mezőgazdasági vállalkozások beruházásai | 308 | 26,6 | 14 667 700 | 5 526 576 | 47 622 | 17 943 | 37,7 | |
| 1111 Gépbeszerzés | 60 | 5,2 | 1 778 931 | 512 100 | 29 649 | 8 535 | 28,8 | |
| 1113 Állattartás épületfejlesztése | 152 | 13,1 | 8 199 265 | 3 126 885 | 53 943 | 20 572 | 38,1 | |
| 1114 Egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos fejlesztések | 96 | 8,3 | 4 689 504 | 1 887 591 | 48 849 | 19 662 | 40,3 | |
| 114 Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének a fejlesztése | 251 | 21,6 | 25 023 701 | 9 733 201 | 99 696 | 38 778 | 38,9 | |
| 1308 Vidéki infrastruktúra fejlesztése | 601 | 51,8 | 14 778 828 | 10 523 396 | 24 590 | 17 510 | 71,2 | |
| Összesen | 1160 | 100,0 | 54 470 229 | 25 783 173 | ||||
A benyújtott pályázatoknak több mint a felét, 51,4%-át gazdasági társaságok adták be, de a szövetkezetekkel együtt 649 társas vállalkozás vett részt a pályázásban. Az egyéni vállalkozások 290 pályázatot adtak be, ami egynegyede az összes pályázatnak. Az önkormányzatok 195 pályázatot készítettek, amelyek a vidéki infrastruktúra fejlesztését célozták meg. Az egyéb szervezetek, mint kistérségi társulás és különböző civil szerveződések 26 pályázatot nyújtottak be, ami alig valamivel több mint 2%-a az összes pályázatnak. A pályázatok feldolgozása terén problémát jelentett egyrészről, hogy az első pályázati fordulóban egy adott határidőre sok pályázat érkezett be. Ugyanakkor az eljárásrendet folyamatos, viszonylag egyenletes beadási ütemre készítette el a hivatal és a kapacitásokat is így tervezték meg. Az első szakaszban ugyanakkor a megadott határidő előtti néhány napon érkeztek be a pályázatok. További problémát jelentett, hogy feltehetően a pályázati feltételek összetettsége és a rövid határidő miatt a pályázatoknak szinte mindegyike hiánypótlásra szorult.
A második szakaszban, 2003 februárjában a pályázatok folyamatosan érkeztek. Ebben a fordulóban változtak a pályázatok feltételei. Ennek leglényegesebb eleme, hogy gépbeszerzésre már nem volt igényelhető SAPARD támogatás.
A magyar kormányzat kezdeményezésére a Brüsszeli Bizottság a nyár folyamán további módosításokat hagyott jóvá a pályázati feltételrendszerben. Ettől kezdve beszélhetünk III. szakaszról a pályáztatási folyamatban. A támogatások hatékonyabbá tétele érdekében nőtt az egyes intézkedéseknél a támogatási összegek felső határa, a támogatási arány (általában 50%, a gépbeszerzés esetében 40%), és a projektek támogatható maximális teljes bekerülési értéke. Enyhültek a pályázók gazdasági életképessége elbírálásánál alkalmazott feltételek is, és a támogatást kiterjesztették valamennyi szántóföldi növénytermesztési ágazatra.
A két új pályázati felhívásra 2003. november 1-jéig további 718 pályázat érkezett a hivatalba, így az összes beérkezett pályázat száma 1878-ra nőtt. Mivel az új pályázatok között több volt a mezőgazdasági üzemi beruházás és kevesebb a vidéki infrastruktúra fejlesztését célzó, azért az összes pályázatok között a mezőgazdasági üzemi beruházásokat célzó pályázatok aránya 26,6%-ról 34%-ra nőtt, míg a vidéki infrastruktúra javítását célzók aránya 51,8%-ról 46%-ra csökkent. A támogatási igény tekintetében azonban továbbra is a mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának javítását célzó pályázatok vezetik a mezőnyt.
I.30. A pályázatok megoszlása intézkedések szerint
A források felhasználása
Az eddig odaítélt támogatások alapján az első év forrásait az első pályázati fordulóra beérkezett projektekkel gyakorlatilag teljes mértékben le lehet kötni. Annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló forrásokat maximálisan ki lehessen használni az egyes intézkedésekre előirányzott keretek között átcsoportosítás történt, amivel a vidéki infrastruktúra fejlesztésére beadott pályázatok támogatási igényét sikerült kielégíteni.
I.31. A támogatott projektek adatai
| Projektek | Támogatási összeg (euró) | Támogatási összeg (euró) | ||||||||
| Intézke- dések | száma | megoszlás (%) | nemzeti | EU | összesen | megoszlás (%) | nemzeti | EU | összesen | |
| 111 | 132 | 25 | 529,0 | 1587,1 | 2116,1 | 17 | 2,0 | 6,0 | 8,0 | |
| 114 | 136 | 26 | 1348,9 | 4046,7 | 5395,6 | 43 | 5,1 | 15,4 | 20,5 | |
| 1308 | 257 | 49 | 1291,4 | 3874,3 | 5165,7 | 41 | 4,9 | 14,7 | 19,6 | |
| Összesen | 525 | 100 | 3169,4 | 9508,1 | 12677,4 | 100 | 12,0 | 36,1 | 48,1 | |
A 2003. februárja óta érkezett további 718 pályázat gyakorlatilag megduplázta a támogatási igényt 25,78 Mrd forintról 45,9 Mrd forintra. Tekintettel arra, hogy a magyar kormány arra számít, hogy 2004. január 1-je után folytatódnak a SAPARD keretében a szerződéskötések, a kifizető ügynökség arra számít, hogy beérkezik annyi pályázat, amennyi elegendő a 2002-es és 2003-as Éves Pénzügyi Megállapodások kereteinek lekötésére.
Az eddigi tapasztalatok alapján levonható következtetések
A SAPARD Program jelentős részben hasonló elvek, eljárások alapján épült fel, mint a Strukturális Alapok és az ezen belül az EMOGA Orientációs Részlege által finanszírozott agrár- és vidékfejlesztési programok. A már megpályázható, illetve rövidesen megpályázható intézkedések szerkezete is hasonló az AVOP-hoz. Ez elősegíti a Strukturális Alapok fogadásához szükséges készségek megszerzését mind a pályázók, mind pedig a pályázatot elbíráló intézmény részéről.
Az AVOP keretében beérkező nagyszámú pályázat feldolgozásához (és a SAPARD keretében folyamatban levő szerződések kezelésének és ellenőrzésének biztosítására) az MVH jelentős létszámnövelési tervet készített. Ez 2004 első felében meghaladja a 100 főt, függetlenül attól, hogy az AVOP pályázatkezelés terén csökkenteni fogja a Hivatalra nehezedő terhet egy pályázatkezelő informatikai rendszer bevezetése.
A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és a vidék helyzetét, előnyös és hátrányos vonásait, a fejlesztés lehetőségeit részletes helyzetértékelés tárta fel. A leírtak alapján a legfontosabb és ezért mielőbbi beavatkozást igénylő területek – amelyek egyben a fejlesztési irányokat is jelzik – az alábbiakban összegezhetők:
(1.) A mezőgazdaság feszítő tőkehiánya az utóbbi évtizedben a beruházások drasztikus csökkenéséhez, a termelőkapacitások elhasználódásához vezetett, melynek következménye a versenyképesség fokozatos csökkenése. A tulajdoni és szervezeti változások következtében megbomlott a gazdálkodási formák és a termelési kapacitások (gépek, épületek, öntöző berendezések, ültetvények) közötti összhang.
(2.) A földtulajdon és a földhasználat elkülönült, ezért a gazdálkodóknál nagyarányú a földbérlet, de a bérleti szerződések jellemzően rövid időtartamúak. Az üzemstruktúra kétpólusú, kevés a tőkeerős, korszerű, viszonylag nagy- és közepes méretű egyéni gazdaság.
(3.) Bár a mezőgazdasági termelés környezetterhelése alacsony (a kemikáliák alacsony felhasználása és az állatállomány alacsony sűrűsége miatt), a szél és vízerózió jelentős mértékű termőtalaj veszteséget okoz.
(4.) A mezőgazdasági népesség korösszetétele rendkívül kedvezőtlen: az alkalmazottak és az egyéni gazdálkodók között igen alacsony a (40 év alatti) fiatal korosztályok aránya.
(5.) Az egyéni gazdálkodók képzettségi színvonala nem megfelelő, különösen hiányosak a komplex gazdálkodási (üzemgazdasági, üzemviteli, pénzügyi és marketing) és az EU-val kapcsolatos (EU standardok, támogatási lehetőségek követelményei) ismereteik, és nem kellően kiépített az ilyen irányú szolgáltató, szaktanácsadási rendszer sem.
(6.) A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és az értékesítés terén egyaránt hiányoznak a beszerzést, az értékesítést szervező szövetkezetek, termelői együttműködések.
(7.) A mezőgazdasági termékeket feldolgozó kis- és középvállalatok tőkehiánnyal küzdenek, amely a termékminőség, az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem terén egyaránt akadályozza az EU előírásoknak megfelelő fejlesztések megvalósítását.
(8.) Az erdőgazdálkodásban viszonylag magas az erdészeti szakismerettel nem rendelkező erdőtulajdonosok aránya, de még csak kis számban működnek az őket összefogó erdőművelési társulások. Az erdőművelés és az elsődleges fafeldolgozás fejlesztésre szorul.
(9.) A halászat versenyképességét az elavult, korszerűtlen halastavak rontják. Nem kielégítő a halfeldolgozás színvonala sem, ezért kevés a magas feldolgozottságú, egyenletes minőségű feldolgozott piaci termék.
(10.) A vidékies térségek, minden mutató vonatkozásában hátrányos helyzetben vannak a városias térségekhez képest. Különösen kedvezőtlenek a demográfiai folyamatok, a foglalkoztatási lehetőségek, emiatt magas munkanélküliség és jelentős – egyben növekvő – jövedelemdiszparitás is jelentkezik.
(11.) Az alacsony színvonalú vidéki termelői és a lakossági infrastruktúra, a szolgáltatások színvonala hátrányos a vidéken élők számára, de rontja a vidék tőkevonzó képességét és megnehezíti a diverzifikációt is.
Jövőkép
A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás, valamint a vidék helyzetelemzése számos előnyös vonást tárt fel. Ezek támogatási forrásokkal fokozottabban kihasználhatók a tervidőszakban. A gyengeségek, illetve a kedvezőtlen feltételek ésszerű fejlesztésekkel, a kimagasló teljesítményű biológiai alapok (vetőmagvak, kertészeti szaporító anyagok, tenyészállatok) termelésbe vonásával, az integrált termelés lehetőségeivel, pótlólagos befektetésekkel tompíthatók. A fejlesztések egyben egy racionálisabb üzemstruktúra kialakulásához is hozzájárulhatnak. Mindezekkel javulnak a versenyképes termelés és feldolgozás, a magasabb minőségi követelményeknek megfelelő, a hozzáadott értéket fokozó, piacképes és speciálisan magyar termékek arányának növekedési feltételei. Az agrárágazat és a vidéki térségek lehetőségei, piaci esélyei a termelés mennyiségi növelése, a termelői kapacitások bővítése nélkül, a magas minőségű termékek arányának fokozása fejleszthetők. Lehetőség nyílik a korszerű termeléstechnikai eljárások, a környezetkímélő, környezetbarát termelési módszerek szélesebb körű elterjesztésére, a földhasználat racionalizálására, a mezőgazdasági tevékenységek megújuló energiaforrások révén történő bővítésére, megteremthetők az EU előírásainak megfelelő higiéniai, környezetvédelmi, állatelhelyezési feltételek, diverzifikáció révén nagyrészt megőrizhetők a mezőgazdasági munkahelyek, illetve növelhető a mezőgazdaságból élő népesség jelenleg kritikusan alacsony gazdasági aktivitása. Megtartható az egészséges vidéki környezet, javíthatók a vidéki életkörülmények és megélhetési feltételek.
A helyzetfeltáráshoz szorosan kapcsolódik a SWOT analízis, amely mezőgazdaságra és az élelmiszer-feldolgozásra, valamint a mezőgazdasággal kapcsolatos vidékfejlesztésre vonatkozó előnyös és hátrányos vonásokat, a veszélyeket és a lehetőségeket összefoglalóan tartalmazza a következő táblázatban.
SWOT analízis: Mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás
| Erősségek | Gyengeségek | Lehetőségek | Veszélyek | |
| – az ország területének kiemelkedően magas hányada alkalmas mezőgazdasági termelésre, a mezőgazdasági terület mintegy kétharmadán igen kedvezőek az ökológiai adottságok, | – a mezőgazdaság alacsony jövedelmezősége és a fedezethiány miatt nehéz tőkéhez jutni, több ágazatban alacsony a termelékenység, elaprózott a birtokszerkezet, | – a belpiacokon növekvő fizetőképes élelmiszer-kereslet, fokozódó külföldi tőkebeáramlás, | – a hazai élelmiszerek jelentős része nem lesz versenyképes, | |
| – számottevőek a különleges, egyedi minőségű (táj-specifikus) termékek előállítására alkalmas területek, – a mezőgazdasági termelés környezetterhelése viszonylag alacsony, – a legtöbb ágazatban adottak a kimagasló teljesítőképességű biológiai alapok (fajták, hibridek), | – a termékek minősége nem egyenletes, az eszközállomány elhasználódott, a technológiai színvonal alacsony; – a jelentős mértékű szél- és vízerózió talajdegradációt okoz, és a környezetbarát technológiák többnyire hiányoznak a kis méretű egyéni gazdaságokban, – az ültetvények faj- és fajta összetétele nem megfelelő, a telepítés rendszere korszerűtlen; az elavult és kiépítetlen mezőgazdasági infrastruktúra korlátozza a környezetbarát eljárások elterjedését, | – a termékek minősége javul, az egyenletesebb minőség hatására az exportpozíciók erősödnek, a mezőgazdasági termelésfejlesztési lehetőségei bővülnek – a program által támogatott beruházások hozzájárulnak a talaj védelméhez, elterjednek a környezettudatos, környezetbarát termelési eljárások, nő a kereslet az egyedi minőségű, organikus és (táj)specifikus termékek iránt | – további piacvesztés, erősödő – regionálisan is megjelenő – különbségek a mezőgazdasági fejlesztés- és a foglalkoztatás terén, – a talajdegradáció visszafordíthatatlan károkat okoz a nemzeti értékben, | |
| – jól működő intézmény-rendszer (talajvédelem, törzskönyvezés, növény- és állategészségügy, élelmiszer-higiénia), magas szintű a mezőgazdaság tudásbázisa (szakoktatás, kutatás, fajtanemesítés), nemzetközileg is elismert szaktudású mezőgazdasági menedzsment, | – a munkaerő korösszetétele kedvezőtlen, hiányosak az egyéni gazdálkodók szakmai ismeretei, az alapanyag-termelés, -feldolgozás, -értékesítés nem megfelelően szervezett, | – termelési integrációk (szövetkezések, egyéb szerveződések) | – az egyéni gazdaságok piacvesztése, csökkenő mezőgazdasági foglalkoztatás | |
| – jók az édesvízi haltermelés lehetőségei, a halászati termelők szervezettek | – elavult állóeszköz állomány, csekély a halászati termékek választéka | – az egészséges élelmiszerek iránt növekvő kereslet a termelőkapacitásokat leköti | – kihasználatlan haltermelő kapacitások, piacvesztés | |
| – többcélú, hosszú távú erdőterv szerinti erdőgazdálkodás, nagyrészt egészséges erdőállomány | – hiányoznak az egyéni erdőtulajdonosok társulásai | – erdészeti termékek biztonságos piaca | – az egyéni erdőtulajdonosok piaci esélyei romlanak | |
| – stabil hazai piac, bevezetett exportpiacok; az exportorientált üzemek megfelelő műszaki, higiéniai, élelmiszer-biztonsági állapota; szakképzett, még mindig olcsó munkaerő | – strukturális gyengeségek; tőkehiány, elavult műszaki színvonal az alapvetően hazai piacra termelő vállalatoknál; piaci csatornákhoz való alkalmazkodás hiánya, vállalatok közötti együttműködés hiánya | – a belpiacokon növekvő fizetőképes élelmiszerkereslet, javuló exportlehetőségek | – növekvő verseny, piacvesztés a nem elég hatékony, műszakilag elmaradott, gyenge marketingmunkát végző üzemeknél; szigorodó előírások miatti költségnövekedés |
SWOT analízis: Vidék (mezőgazdasághoz kapcsolódó)
| Erősségek | Gyengeségek | Lehetőségek | Veszélyek | |
| – különleges biodiverzitás, változatos tájak, egészséges vidéki környezet | – hiányos környezettudatosság | – környezettudatos gazdálkodás és ökológiai termesztés elterjedése, erdei termékek fokozódó hasznosítása (bogyók, magvak, gombák, gyógynövények), – egészség- és ökoturizmus népszerűsödése, – munkahelyteremtés a tradicionális és ökoélelmiszerek előállításával | – szegényedő biodiverzitás, – csökkenő fizetőképes kereslet | |
| – gazdag természeti és épített környezet, jellegzetes kulturális örökségek | – a kistelepülések pusztuló képet mutatnak, – alacsony a vidéki térségek épített, természeti és kulturális értékeinek gazdasági kihasználtsága, – hiányzó vagy alacsony színvonalú alapszolgáltatások, elmaradott infrastruktúra | – társadalmi igény a falvak értékeinek megőrzésére, – falusi szálláshelyek és turisztikai szolgáltatások választékának és minőségének bővülése, – javuló és bővülő infrastruktúra és szolgáltatások által megfelelő háttér a vidéki vállalkozások működéséhez, az életminőség javulásához | – a természeti és a kulturális örökség további eróziója, – a vidéki életminőség további romlása, – fokozódó elvándorlás, elnéptelenedés, a lakosság kedvezőtlen kor- és képzettség szerinti összetétele | |
| – kedvező termőhelyi adottságok és gazdag hagyományok a tájjellegű, egyedi minőségű mezőgazdasági termékek előállításához, – nagy múltú és megőrzött kézműipar, – kiemelkedő, tájjellegű gasztronómiai hagyományok | – alternatív foglalkoztatási lehetőségek hiánya, az országos átlagot meghaladó munkanélküliség, – szegényes termékskála, alacsony hozzáadott érték, kevés minősített termék, fejletlen marketingeszközök, – elaprózott birtokstruktúra, a kizárólag önellátásra termelő gazdaságok magas aránya, – vállalkozókészség- és ismerethiány | – tájjellegű, helyben előállított, magas hozzáadott értékű, minőségi termékek iránti növekvő kereslet – tájjellegű ételspecialitások és kézműipari termékek iránti növekvő igény | – hagyományok és helyi ismeretek eltűnése, – tovább szűkül a mezőgazdaság munkaerő lekötése, növekvő vidéki munkanélküliség | |
| – gyenge a vidéki közösségek önszervező-összetartó ereje, – rosszak a vidéken élők nők elhelyezkedési esélyei, – kedvezőtlen demográfiai folyamatok (öregedés, elvándorlás) | – a kritikus helyzetű népcsoportok (romák, tartósan munkanélküliek) társadalmilag periférikus helyzete, – az esélyegyenlőség romlása gazdasági fejlődésben, és foglalkoztatásban |
Magyarországon a rendszerváltást követően gyökeresen megváltoztak a mezőgazdaság földhasználati és tulajdonviszonyai, és átalakult a gazdálkodás szervezeti rendszere, üzemi struktúrája is. A változásokkal párhuzamosan felszínre kerülő feszültségekkel egy időben a hazai és az exportpiacokon is jelentős piacvesztés következett be. A szervezeti változások – többek között a korábbi tulajdonosok természetbeni kárpótlása, az állami és a szövetkezeti vagyon nevesítése miatt – jelentős mezőgazdasági tőkekivonást okoztak, amelynek még részleges visszapótlását sem tette lehetővé a termelés kritikusan alacsony jövedelmezősége. A termelésre visszahatott a csökkenő hazai kereslet, amit a gyakorlatilag nyitottá vált hazai élelmiszerpiac, a fokozódó élelmiszer-import a hagyományos bel- és külpiacok szinte egy időben történt elvesztésével is súlyosbított. Mindezek a hazai mezőgazdaságra és élelmiszer-feldolgozásra kedvezőtlenül ható tényezők együttesen korlátozzák az ország mezőgazdasági termék-előállításra kiválóan alkalmas adottságainak, komparatív előnyeinek, az agrárszakemberek korábban már nemzetközileg is bizonyított felkészültségének, szaktudásának hasznosítását.
A társadalmi-gazdasági átalakulás igen érzékenyen érintette a sérülékenyebb vidéki térségeket, s nőtt a területi differenciálódás a vidék rovására. Ennek következménye a mezőgazdaságból élők jövedelemdiszparitásának növekedése, a vidék elszegényedése, az életfeltételek kedvezőtlenebbé válása, a hátrányos helyzetű, a gazdaságilag inaktív néprétegek számottevően növekvő aránya, valamint a legkritikusabb helyzetű területekről a népesség fokozódó elvándorlása.
Az agrárpolitika célja ebben a gyökeresen megváltozott környezetben kettős. Egyrészt a komparatív előnyök hasznosításával a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése, a termelők verseny-, piaci és jövedelem pozíciójának kedvezőbbé, biztonságosabbá tétele. Másrészt, a gazdasági fejlődésre, a bel- és külpiaci térnyerésre kevésbé alkalmas területeken pedig a fenntarthatóságot célzó, többfunkciós mezőgazdasági politika kerül előtérbe. A célok megfelelő arányban történő elérése alapvető nemzeti érdek, de igazodik az Európai Unió által követett célokhoz is. A célok megvalósulását az EU csatlakozás, az uniós és a hazai források együttes felhasználása, időben, ütemében, hatékonyságában egyaránt segítheti. A célok elérése érdekében alkalmazott intézkedések elősegítik a fenntartható fejlődést, az európai agrármodell kialakulását, egy új mezőgazdasági- és élelmiszer-feldolgozási vállalkozási, üzemi struktúra kialakulását, a gazdaságilag életképes üzemek fokozódó térnyerését különösen az egyéni gazdaságok körében, a termelés hatékonyságának, a versenyképes termékek arányának növelését, amelyek egyben fékezik a területi differenciálódást, mérséklik a területi különbségek hátrányos gazdasági, társadalmi és szociális következményeit is.
A stratégia a helyzetelemzésre, az ehhez kapcsolódó SWOT analízisre, valamint az agrár- és vidékfejlesztés főbb területeit megjelölő ágazatfejlesztési törvényben (1997. évi CXIV. törvény) megfogalmazott teendőkre épül, összehangolva az 1257/1999/EK rendelet (továbbiakban: Rendelet) II. cím alatt megfogalmazott vidékfejlesztési intézkedések célkitűzéseivel. A stratégia összhangban áll a Vidéki Térségek Európai Kartájában (Európa Tanács, 1995) és a Corki Nyilatkozatban (1996) deklarált vidékfejlesztési elvekkel is. A célok eléréséhez olyan intézkedések társulnak, melyek az addicionalitás elve szerint összekapcsolják a nemzeti támogatásokat, a fejlesztéseket megvalósítók saját forrásait és az EU támogatásait.
Az agrár- és vidékfejlesztés céljait összhangba hoztuk a nemzeti célokkal és prioritásokkal. A Nemzeti Fejlesztési Terv (lásd: II. 3. ábra) négy specifikus célkitűzést és négy prioritást tartalmaz.
Az agrár- és vidékfejlesztés céljai mind a négy specifikus célhoz kapcsolódnak, legszorosabban a „Versenyképesebb gazdaság” megteremtése nemzeti célhoz, és „A gazdasági szektor versenyképességének növelése” prioritáshoz kapcsolódnak. Az agrár- és vidékfejlesztés intézkedéseit egy egységes célrendszer mentén, de – a célokat szolgáló intézkedések jellegének megfelelően – két tervezési dokumentum tartalmazza. Az egységes célrendszert, az agrár- és vidékfejlesztés céljainak a nemzeti célokkal való kapcsolatát az alábbiakban mutatjuk be.
Az agrár- és vidékfejlesztés céljai:
– a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása,
– a mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése, a földhasználat racionalizálása * ,
– a vidék felzárkóztatásának elősegítése.
A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása mind a négy nemzeti célhoz, legszorosabban „A versenyképesebb gazdaság” nemzeti célhoz kapcsolódik, és magában foglalja:
– a mezőgazdasági termelés korszerűsítését,
– a termelés humán feltételeinek javítását,
– az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítését.
Ez a célkitűzés a mezőgazdaság erősségei közül különösen az agrártermelés számára kedvező ökológiai, termőhelyi adottságokra, az alacsony környezetterhelésre, a tapasztalt munkaerőre, a magas színvonalú, és teljesítő képességű biológiai alapokra, a kutatás-fejlesztés (K+F) elismert szellemi hátterére, a nemzetközi piacba integrálódott élelmiszer-feldolgozásra, a jó minőségű élelmiszerek iránti piaci keresletre épít. A cél megvalósításával a gyengeségek – így különösen az, hogy a földtulajdon és a földhasználat elkülönült; az egyéni gazdálkodók földtulajdona és földhasználata elaprózódott; a melioráció, az öntözés színvonala nem megfelelő; az egyéni gazdák vállalkozói-piaci ismeretei hiányosak; az ültetvényeknek elavult a faj- és fajtaösszetétele; nem megfelelő színvonalú a műszaki-technológiai eszközrendszer és infrastruktúra, az alapanyag-termelésben és feldolgozásban jelentkező tőkehiány – jelentős részben ellensúlyozható. A célok megvalósulását szolgáló intézkedésekkel a veszélyek – piacvesztés, korszerűtlen termékstruktúra, a foglalkoztatás csökkenése – számottevően csökkenthetők. Az eredmények elsősorban középtávon a versenyképesség és hatékonyság javulásában, a piaci pozíciók megerősítésében jelentkeznek. Az ültetvényfejlesztések csak a közös agrárpolitika szabályai szerint, a korlátozásokkal összhangban valósulhatnak meg.
A mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése, a földhasználat racionalizálása cél legszorosabban a „Jobb minőségű környezet és alapinfrastruktúra” és „A humán erőforrások fejlesztése” nemzeti célhoz kapcsolódik.
A mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése, a földhasználat racionalizálása elősegíti a környezetbarát, környezetkímélő termelési eljárások elterjedését, a kedvezőtlen adottságú területeken a termelés extenzív irányban történő átalakítása mellett a termelés fenntartását. A megújuló energiaforrások, mint az erdészeti hulladékok és a biogáz, elektromos áram és hő termelésére való felhasználása a környezet minőségének javulásához és ésszerű gazdasági előnyökhöz vezet. Ezekhez kapcsolódnak az AVOP intézkedései keretében támogatott beruházások, amelyek csak az EU hatályos előírásainak és direktíváinak megfelelő környezetvédelmi előírások betartása esetén valósulhatnak meg, és prioritást kapnak a környezet terhelést csökkentő és a környezetvédelmet nagyobb mértékben szolgáló – mint például a trágyakezeléssel, a hulladékok és melléktermékek jobb kezelésével és hasznosításával – összefüggő beruházások. A cél megvalósulásával a mezőgazdasági termelés számára gyengébb adottságú területek erdősítése is előtérbe kerül. Az eredmények a környezet megóvásában, a környezetállapot javulásában, a mezőgazdasági termelés átlagos hatékonyságának növekedésében jelentkeznek. A felszabaduló munkaerő jelentős része a termelés diverzifikálásával, a vidéki térségekben más nemzetgazdasági ágak fejlesztésével leköthető, illetve a fellépő szociális feszültségek a mezőgazdasági foglalkozásúak átképzésével és korkedvezményes nyugdíjazással mérsékelhetők. Új erdők telepítése és a meglévő erdők fejlesztése, átalakítása hozzájárul a vidéki térségek környezeti állapotának javulásához – csökkentheti az ár- és belvízveszélyt, illetve az aszálykárokat – javíthatja más, az erdőre alapozott vidéki tevékenységek lehetőségeit, mint például az erdei, illetve falusi turizmus, a biomassza energianyerési célú hasznosítás, vadászat, rekreációs tevékenységek.
A mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése, a földhasználat racionalizálása célkitűzést részben az AVOP-ba beépített környezetvédelmi előírásai, részben pedig a „Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garancia Részleg intézkedéseire” elnevezésű vidékfejlesztési program valósítja meg. Ebben a programban konkrétan a következő intézkedések szerepelnek: agrár-környezetvédelem, kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi megszorítások hatálya alá tartozó térségek támogatása, korai nyugdíjazás, mezőgazdasági területek erdősítése, félig önellátó gazdaságok támogatása, termelői közösségek (csoportok) létrehozása, EU standardoknak való megfelelés támogatása, és a technikai segítségnyújtás.
A vidék felzárkóztatásának elősegítése legszorosabban „A kiegyensúlyozottabb területi fejlesztés” nemzeti célhoz kötődik, és magában foglalja:
– a vidéki gazdasági potenciál fejlesztését, és a foglalkoztatás javítását,
– a vidéki környezet vonzóbbá tételét.
Ez a célkitűzés az egészséges környezetre; a változatos táji adottságokra és a nagyfokú biodiverzitásra; az értékes vízkészletekre, a vidéki közösségek kulturális hagyományaira, tárgyi és szellemi értékeire épít. A cél elérését szolgáló intézkedések a gyengeségeket részben ellensúlyozzák, így a munkaalkalmak hiányát, a fejletlen infrastruktúrát, az alacsony vállalkozói potenciált, a vidéki települések túlzott függőségét a mezőgazdasági termeléstől, de a társadalom számára elősegítik az egészséges életmódra való törekvést is. További tőkebevonással enyhül a vidéki kis- és közepes méretű vállalkozások tőkehiánya, erősödnek az integrációk, javulnak az egyedi (specifikus) termékek piacra jutási esélyei, az infrastruktúra fejlesztése a gazdálkodás feltételeit javítja. Csökkennek a vidéket érintő veszélyek, nevezetesen a kistelepülések fokozódó elnéptelenedése, a vidéki életfeltételek romlása. A cél megvalósulásával – a megújuló
energiaforrások (biomassza) hasznosítása és energianövények termesztése révén – javul az egészséges vidéki környezet megőrzésének esélye, csökken a vidéki települések függősége az agrártermeléstől, erősödik a vidék alkalmazkodó képessége, kedvezőbbek lesznek a vidéki foglalkoztatás és a vidéki élet feltételei. A vidéki foglalkoztatási viszonyok javítását – a mezőgazdaságon kívüli tevékenységek fejlesztésével – más operatív programok is segítik.
A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és a vidék problémáit, a fő következtetéseket, az AVOP fő célkitűzését és prioritásait, a kapcsolódó intézkedéseket a II.4. ábra szemlélteti.
Tekintettel az agrár- és vidékfejlesztés céljaira, a megvalósításukat szolgáló intézkedések és támogatható tevékenységek kapcsolatrendszerére az AVOP három fő fejlesztési irányt, prioritást határoz meg, ezek a következők:
1. Prioritás: A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban.
2. Prioritás: Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása.
3. Prioritás: A vidéki térségek fejlesztése.
A program indikátorai:
Az alábbiakban felsorolt indikátorok tükrözik az operatív program célkitűzései megvalósulásának hatását. Az indikátorok mennyiségi meghatározása a jelenlegi helyzet, a rendelkezésre álló pénzügyi források és a kitűzött célok figyelembevételével történt.
| Indikátor megnevezése | Az indikátor típusa | Változás mértéke (2004–2006) | |
| A mezőgazdaság bruttó hozzáadott értékének növekedése (változatlan áron, 2000–2003 évek átlaga = 100%) | hatás | 1,5% | |
| A programnak köszönhetően létrehozott és megtartott munkahelyek száma (FTE, AWU) | output | 3500 | |
| A foglalkoztatási szint növekedése a vidéki térségekben (2001. évi = 100%) | hatás | 1% | |
| Az elvándorlás mérséklődése a vidéki térségekből (2000–2003. évek átlaga = 100%) | hatás | 2% | |
| A környezetterhelés csökkenése (szöveges) | |||
| A vidéki térségekben élő hátrányos helyzetűek életminőségének javulása (szöveges) |
Ahogy azt a helyzetértékelés és a SWOT analízis feltárta, a szociális-gazdasági átalakulás nem csak kedvezőtlenül érintette, de vissza is vetette a mezőgazdaság teljesítőképességét. A bonyolult okok közé tartozik a tulajdoni viszonyok és a szervezeti rendszer átalakulása, a túlságosan leegyszerűsített és alacsony jövedelmezőségű termelési szerkezet, a növekvő értékesítési problémák, a mezőgazdaságnak a foglalkoztatásban elfoglalt szerepének csökkenése, a területi különbözőségek és a vidéki térségek fokozódó szociális nehézségei.
A mezőgazdaság színterét is jelentő vidék fejlesztése a meglévő termelőkapacitások korszerűsítésében, a termelés életképes vállalkozásokból álló szerkezetéhez, méretéhez igazodó új termelési eszközök termelésbe vonására irányul. Ezekhez a fejlesztésekhez a környezetvédelem és a környezetkímélő termelési eljárások, a minőségi és az élelmiszer-biztonsági, higiéniai előírások széleskörű alkalmazása alapvető követelményként társul. A területi különbségek tompításának elősegítése pedig a vidéken élők életfeltételeinek, foglalkoztatási (megélhetési) körülményeinek javítása, a rendkívül alacsony vidéki foglalkoztatási szint fokozása miatt szükségesek.
A stratégia támaszkodik az egyéni és a társas vállalkozások, valamint a vidéken élők kezdeményezőkészségére, a termelés kedvező adottságainak kiaknázására, a helyi igények és lehetőségek által motivált fejlesztések felkarolására.
A stratégiát a kormányprogramra, a tárca agrárstratégiájára, a helyzetfeltárásra és a hozzá kapcsolódó SWOT analízisre alapoztuk, összehangolva az 1257/1999/EK rendelet (továbbiakban: Rendelet) II. cím alatt megfogalmazott vidékfejlesztési intézkedések célkitűzéseivel.
A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban
A mezőgazdasági termelés (beleértve az erdőgazdálkodást és a halászatot) korszerűsítése azért szükséges, mert elősegíti a versenyképesség növelését azáltal, hogy a termelési költségek csökkentésére, a termelékenység növelésére, a termelési szerkezet javítására (beleértve a termőföld nem élelmiszer-termelési célú hasznosítását is), a minőség javítására, a környezet-, a higiéniai állapotok és az állatelhelyezési feltételek javítására irányul, összhangban a Rendelet 4. cikkével. A célkitűzések alapján megfogalmazható intézkedés (A mezőgazdasági beruházások támogatása) azáltal is szolgálja a versenyképesség és hatékonyság javítását, hogy támogatást olyan gazdaságok kapnak, melyek: gazdaságilag életképesek; megteremtik és betartják a környezetvédelmi, higiéniai és az állatelhelyezéssel kapcsolatos minimális elvárásokat; ahol a gazdálkodók megfelelő szakmai ismeretekkel és alkalmassággal rendelkeznek, összhangban a Rendelet 5. cikkével. Nem kapnak támogatást olyan fejlesztések, melyek termékei megfelelő piaci lehetőségekkel nem rendelkeznek, összhangban a Rendelet 6. cikkével, viszont előnyt élveznek azok az ágazatok, melyek termékei hosszabb távon is versenyképesek. E cél teljesítésére rendelkezésre álló források hozzájárulnak a mezőgazdaság általános fejlesztéséhez, modernizálásához, így a versenyképesség javításához, elsődlegesen a gazdaságilag életképes üzemeknél.
A halászati ágazat strukturális átalakítása elsősorban az akvakultúrára és a feldolgozásra, illetve a marketingre vonatkozik. Különösen az akvakultúra területén indokolt a strukturális támogatás.
Az akvakultúra területén szükséges lépéseket az a közlemény is ösztönözte, amelyet a Bizottság a közelmúltban nyújtott be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek „Az európai akvakultúra fenntartható fejlesztésének stratégiájáról” (COM (2002)511 final). Ennek keretében különösen nagy jelentőségű olyan termékek kínálata a fogyasztók részére, amelyek egészségesek, biztonságosak és kiváló minőségűek, egyidejűleg elősegítve az állat-egészségügyi és állatjóléti normák magas szintű betartását és környezeti szempontból megfelelő iparág kialakítását. Ezek a követelmények – megfelelő kiigazításokkal – a feldolgozó ágazatra is érvényesek.
A halászati ágazat különböző lépései hozzá kell, hogy járuljanak a versenyképesség javításához és gazdaságilag életképes vállalkozások kialakításához. A halászati ágazat további fejlesztésében olyan szemléletnek kell uralkodnia, amely a haltermelést, a feldolgozási technológiákat, a társadalmi-gazdasági szempontokat, a természetes erőforrások használatát és szabályozását integrálja, hogy a fenntartható fejlődés elérhetővé váljon. Az akvakultúra kedvező hatással lehet a vidékfejlesztésre.
A termelés humán feltételeinek javítása a versenyképesség növelését a személyi feltételek oldaláról alapozza meg, elsősorban az egyéni gazdaságok körében. E tekintetben fontos szerepet kap a fiatal gazdálkodók támogatása – a Rendelet 8. cikke alapján –, mely a korstruktúra javítását és a birtokkoncentráció erősítését is szolgálja. Ehhez – hasonló célokkal – szorosan kapcsolódik az EMOGA Garancia Részlegéből finanszírozott korai nyugdíjazás (a Rendelet 10. cikke).
A gazdák továbbképzése – a Rendelet 9. cikke – a gazdák szakmai felkészítésére irányul, elsősorban azoknak az ismereteknek az átadásával, melyek az Európai Unióval kapcsolatosak és a termelők számára a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, a gazdálkodás korszerűsítése miatt fontosak (például: piacszabályozás, támogatási lehetőségek, alternatív jövedelemszerzés, alternatív gazdálkodás – biotermelés ismeretei).
Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása
Az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése – a Rendelet 25. cikke – új technológiák bevezetésével, a piacra jutás feltételeinek javításával, a termékek minőségének javításával, az élelmiszer-biztonság növelésével közvetlenül szolgálja a versenyképesség javítását. Közvetve pedig azáltal, hogy az élelmiszer-feldolgozóknak segítséget nyújt a környezetvédelmi előírások teljesítéséhez, továbbá a melléktermékek és hulladékok megfelelő kezeléséhez, vagyis ahhoz, hogy ezek az üzemek az előírások betartásával működhessenek.
A vidéki térségek fejlesztése
Az elmúlt évtized társadalmigazdasági változásai által különösen hátrányosan érintett vidéki területek fejlesztése és a vidéki gazdaság új növekedési pályára állítása, valamint az ott élő népesség felzárkóztatása a társadalom alapvető érdeke. A vidéken élők életkörülményeinek, jövedelmi és foglalkoztatási helyzetének javítása, az elnéptelenedés, a népesség egyre kedvezőtlenebb korösszetételét előidéző folyamatok megállítása fontos feltétele a vidék társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti megújulásának.
A vidéki gazdasági potenciál és a foglalkoztatás javítása
A vidéki területek fejlesztésének egyik fontos eleme a vidéki gazdasági potenciál fejlesztése, a foglalkoztatás javítása. Ennek egyik módja a fenntartható, termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodó mezőgazdasági termelést és helyi feldolgozást megalapozó infrastruktúra fejlesztése (föld minőségének javítása, mezőgazdasági vízi erőforráshasznosítás fejlesztése). A vidéki foglalkoztatás és jövedelemszerzési lehetőségek javításának eszköze a vidéki gazdasági tevékenységek bővítése (a falusi- és az agroturizmus, a kézművesség fejlesztése, a termelés és feldolgozás diverzifikációja helyi jellegzetességű élelmiszerek és nem élelmiszer-termékek előállításával), a megújuló energiaforrások számára új piaci lehetőségek teremtése, a vidéken termelt termékek, a lakossági és a termelő szolgáltatások skálájának és minőségének növelése, valamint az értékesítés és marketing hatékonyabbá tétele. Ezzel teremthető esély a termelés modernizációja miatt a mezőgazdasági foglalkoztatásból esetleg kiszoruló munkaerő egy részének a megélhetésére. A vidéki életlehetőségek javítását a vonzó települési környezet kialakítása (falumegújítás) biztosíthatja. Ez több gazdasági tevékenység (kereskedelem, turisztika) alapját jelentheti. A „mainstream” intézkedések individuális projektjei, a fejlesztés különböző szereplői és szektorai közötti integrációt és koherenciát a LEADER+ intézkedés keretein belül kialakított térségi vidékfejlesztési stratégiák teremthetik meg.
A támogatott fejlesztések mindegyikével szemben alapkövetelmény, hogy azok nem jelenthetnek növekvő terhelést a környezetre. A környezeti, gazdasági és társadalmi értelemben vett fenntarthatóság érvényesítése az integrált megközelítés követelményének betartásával érhető el.
Ennek érdekében az NFT-n belül az egyes Operatív Programok intézkedéseinek részletes kidolgozásakor a fejlesztési területek pontos lehatárolása, az átfedések kiküszöbölése megtörtént, ugyanakkor érvényesült a fejlesztések egymást megalapozó, kiegészítő összhangja is. Első lépésként az NFT Operatív Programjai intézkedéseinek részletes kidolgozásakor meg kell határozni a fejlesztési területeket oly módon, hogy a fejlesztések egymásra épüljenek, egymást kiegészítsék, az átfedések pedig megszüntetésre kerüljenek.
A koherencia elve szerint a stratégia számol azoknak a kísérő intézkedéseknek a hatásaival is, melyeket a „Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garancia Részleg intézkedéseire” című program tartalmaz. Ezek az intézkedések erősítik a strukturális intézkedések hatásait többek között azáltal, hogy:
– az agrárkörnyezeti intézkedés elősegíti a környezetkímélő termelési eljárások elterjedését, a földhasználat racionalizálását,
– a kedvezőtlen adottságú területeken ösztönzik az alacsony eszközigényű termelési szerkezet kialakítását úgy, hogy nem kerül veszélybe a kultúrtáj megőrzése,
– előtérbe helyezik a jobb földhasználati struktúra kialakulását, így a leggyengébb adottságú területek erdősítését, minek következtében a ráfordítások a jobb adottságú területeken nagyobb hatékonysággal hasznosulnak,
– a félig önellátó egyéni gazdaságok támogatásával e gazdasági kör jelentős része gazdaságilag életképes árutermelővé válik,
– a korkedvezményes nyugdíjazás – társulva a fiatal gazdálkodók támogatásával – a mezőgazdasági termelőknél elősegíti az egészségesebb korstruktúra kialakulását,
– termelői szervezetek létrehozásával erősödik a termelők együttműködése, integrálása,
– a gazdálkodókat hozzásegítik ahhoz, hogy a termék-előállítás körülményei megfeleljenek az állat-egészségügyi-, higiéniai és állatjóléti előírásoknak,
– az agroenergetikai koordináció megszervezése a bioenergia-források használatát segíti elő, ami helyi szinten munkahelyeket teremt, helyileg elérhető energiaforrást, valamint gazdaságilag életképes földhasználati alternatívákat kínál,
– lehetőség nyílik a technikai segítségnyújtás igénybevételére is.
A stratégia a fejlesztések megvalósítása során a társfinanszírozás elve szerint, egyrészt az EMOGA és a HOPE támogatási lehetőségeivel, a kapcsolódó nemzeti támogatásokkal, és a fejlesztéseket megvalósítók saját forrásaival is számol. Ezen kívül figyelembe veszi azt is, hogy a többi strukturális alap (ERFA, ESZA) intézkedései előnyös hatást fejtenek ki vidéki térségekben is.
Vidéken nagy számban élnek romák és más hátrányos helyzetű rétegek – így mezőgazdasági termeléssel jórészt nem az árutermelő gazdaságok keretében foglalkozó mezőgazdasági kényszervállalkozók, és egyedülálló nők – akiknek a helyzetén az AVOP megvalósítása során úgy fogunk segíteni, hogy az egyes intézkedéseknél más pályázókhoz képest kiemelten kedvezményezettek lesznek. Ezeket a lehetőségeket a Programkiegészítő Dokumentumban részletezzük. Az AVOP ezáltal elősegíti a nemek- és különböző társadalmi rétegek esélyegyenlőtlenségének mérséklését, tekintettel az 1257/1999/EK rendelet 2. cikkének utolsó fordulatában megfogalmazott célra.
A program célja a mezőgazdasági, halászati és élelmiszer-feldolgozó ágazatokban tevékenykedő gazdasági szereplők versenyképességének javítása, tekintettel az uniós, nemzeti és magánforrásokból közösen finanszírozott Egységes Piacba való integrálásukra. A versenyképesség elérésének együtt kell járnia a termékek minőségének és az élelmiszerbiztonság javulásával, ugyanakkor elengedhetetlen a környezetvédelmi, állathigiéniai és -elhelyezési normák teljes körű betartása is.
A vidékfejlesztés középpontjában a hátrányos helyzetű vidéki térségeknek a lemaradásuk csökkentésére nyújtott segítség áll az infrastruktúra fejlesztése, a vidéki népesség foglalkoztatási lehetőségeinek javítása érdekében a vidéki vállalkozások számára alternatív jövedelemszerzési lehetőségek biztosítása, valamint élő, vonzó és egészséges környezet megteremtése révén.
A részletes helyzetértékelés és a hozzá kapcsolódó SWOT elemzés alapján az agrár- és vidékfejlesztés céljainak eléréséhez Magyarországon mindazokat az intézkedéseket szükséges alkalmazni, melyeket az 1257/1999/EK rendelet alapján az EMOGA támogat.
Az AVOP költségvetése azonban nem teszi lehetővé, hogy az egyes prioritásokhoz kapcsolódó minden támogatható intézkedés társfinanszírozott legyen. Ebből következően bizonyos vidékfejlesztési támogatások kizárólag nemzeti költségvetésből valósulnak meg (állami támogatások). Azért tüntetjük fel a prioritások között, hogy a stratégia konzisztenciáját bizonyítsuk, mivel ezek is hozzájárulnak a program átfogó céljainak eléréséhez.
Ezek az intézkedések nem képezik részét az operatív programnak, mivel külön notifikációs és jóváhagyási eljárás alá esnek, a hatályos állami támogatások szabályai szerint.
A prioritás indokolása:
A magyar mezőgazdaság versenyképessége – annak ellenére, hogy a természeti adottságok az átlagosnál kedvezőbbek – nem megfelelő, melynek legfőbb okai:
– több mint egy évtizeden át a termelés műszaki – technikai – technológiai fejlesztései elmaradtak a szükségletektől,
– az elavult eszközállomány megnehezíti a magas minőségi követelményeknek megfelelő termékek előállítását, növeli a termelési költségeket,
– nem alakult ki a birtokméretek és a termelőeszközkapacitások (gépek, épületek, öntöző berendezések, ültetvények) közötti összhang,
– a tőkehiány akadályozza a termelés hozzáadott értékének növelését,
– kevés a tőkeerős-, korszerű-, viszonylag nagyméretű egyéni gazdaság,
– a mezőgazdasági munkaerő általában, de a mezőgazdasági vállalkozók korösszetétele különösen kedvezőtlen, az alkalmazottak és az egyéni gazdálkodók között is alacsony a fiatal (40 év alatti) korosztályok aránya,
– az egyéni gazdálkodók képzettségi színvonala nem megfelelő, különösen hiányosak a komplex gazdálkodási (üzemgazdasági, üzemviteli, pénzügyi és marketing) és az EU-val kapcsolatos (EU-standardok, támogatási lehetőségek követelményei) ismereteik, és nem kellően kiépített az ilyen irányú szolgáltatórendszer (beleértve a szaktanácsadási rendszert) sem.
A fentiekből eredően, az alapanyag-termelés elmaradó korszerűsítése azzal a veszéllyel jár, hogy a hazai termelők versenyhátránya tovább nő és nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai piacokról is kiszorulnak. A további piacvesztés következményeként az eddigiekhez képest is jelentősen romlik a mezőgazdaság foglalkoztatási és eltartó-képessége, amely elsősorban az egyébként is hátrányos helyzetű vidéki térséget érinti, így közvetlenül is hozzájárul a meglévő regionális különbségek felerősödéséhez.
A prioritás intézkedései a mezőgazdasági, az erdőgazdasági és a halászati termék-előállítás versenyképességét kívánják növelni. Az igénybe vehető támogatások a termelési költségeket csökkentő beruházásokra, az állattartó telepek rekonstrukciójára, az új szervezeti struktúrához igazodó telepek kialakítására, de különösen a viszonylag rövid idő alatt eredményt hozó gépvásárlásokra, a termékminőséget javító technológiák, termelési eljárások bevezetésére, magas teljesítőképességű biológiai alapok termelésbe vonására, valamint a szőlő- és a gyümölcsültetvények faj- és fajtaszerkezetének, telepítési rendszerének korszerűsítésére ösztönöznek. A termelés műszaki-technikai, technológiai megújítása egyúttal a termékek hozzáadott értékének növelését is segíti, továbbá messzemenően érvényesíti a környezet- és természetvédelem, az állatelhelyezés javításának szempontjait is. Fontosnak tekinti az erdészeti és a halászati tevékenységek feltételrendszerének, elsősorban a beruházások hatékonyságának a javítását, erdőgazdálkodásban ezen túlmenően az erdőtulajdonosok társulásainak létrehozását. Kedvezőbbé teszi a munkaerő korstruktúráját, képzettségét és alkalmazkodókészségét, különösen elősegíti a gazdálkodók piaci, vállalkozói ismereteinek bővítését. Az intézkedések eredményeként a termelés erőforrásainak összehangolt, hatékonyságot fokozó működtetése várható, amely az egyéni gazdálkodók körében különösen fontos.
A prioritás célja és számszerűsítése:
Alapvető cél a mező- és erdőgazdasági, továbbá halászati termelés modernizálása, konkrétan:
– a termelés fajlagos költségeinek csökkentése, technikai-technológiai megújulás,
– a termelékenység növelése,
– a termelési szerkezet javítása,
– a termékek minőségének javítása,
– a mezőgazdasági munkaerő, a mezőgazdasági vállalkozók jobb korstruktúrájának kialakítása,
– a képzettségi szint emelése.
A célok megvalósítását szolgáló intézkedések megfelelnek az 1263/1999/EK rendeletben és az 1257/1999/EK rendelet II. címében megfogalmazottaknak, nevezetesen:
– A mezőgazdasági beruházások támogatása (1257/1999/EK rendelet II. cím, I. fejezet)
– Fiatal gazdálkodók támogatása (1257/1999/EK rendelet II. cím, II. fejezet és 1783/2003/EK rendelet 1. cikk, 3. pont)
– Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása (1257/1999/EK rendelet II. cím, III. fejezet)
– A halászati ágazat strukturális támogatása [1263/1999/EK rendelet 1. cikk (1) bekezdés, 2. cikk (5) bekezdés]
A mezőgazdasági termelés korszerűsítésére, valamint a termelés humán feltételeinek javítására irányuló intézkedések hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítását szolgáló cél teljesítéséhez. Az intézkedések ezáltal tehát kapcsolódnak „A versenyképesebb gazdaság” megteremtését szolgáló nemzeti fejlesztési célhoz is. A prioritás és intézkedéseinek támogatása az EMOGA és a HOPE pénzforrásaiból történik az 1257/1999/EK és az 1263/1999/EK rendelet alapján.
Indikátorok:
| Indikátor megnevezése | Az indikátor típusa | Változás mértéke (2004–2006) | |
| A mezőgazdasági tevékenység jövedelmezőségének növelése (főbb mezőgazdasági termékenként, 2000–2003 évek átlaga = 100%) % | hatás | 1–2% | |
| Fiatal gazdálkodók által létrehozott gazdaságok száma | eredmény | 254 | |
| ebből nők által létrehozott gazdaságok száma: | eredmény | 40 | |
| Az elfogadott pályázatok száma | output | 15 700 |
A prioritás leírása:
A mezőgazdasági termelés versenyképességének növelésére irányuló prioritás komplex célrendszere közös keretbe helyezi a termelési eszközök és erőforrások korszerűsítését, eredményesebb hasznosítását, a költségkímélő technológiák alkalmazását, ösztönző fejlesztéseket, a működtetésükhöz szükséges munkaerő szakképzettségének növelésével. Mindezek hatására, a mezőgazdasági termelés fajlagos költségeinek csökkentése, a termelékenység javulása, a termelési és a tevékenységszerkezet korszerűsítése érhető el. A minőségi termékek növekvő aránya kedvezően befolyásolja az értékesítést, a termelést, a termelésben résztvevő vállalkozások jövedelmezőségét, a vállalkozók és alkalmazottaik megélhetését. A prioritás vidéki térségek fenntartható fejlődését kedvezően érinti azáltal is, hogy az erdőgazdálkodás és a halászat szervezeti és szakképzettségi feltételeinek javítását is célul tűzte ki.
A prioritás részesedése az AVOP költségvetéséből: 57%
Támogató alapok: EMOGA Orientációs Részleg, HOPE
Ez az intézkedés a szűkebb értelemben vett mezőgazdasági termelés (a növénytermesztés és állattenyésztés) modernizálására irányul. Az erdőgazdálkodás modernizálására (állami forrásokból) és a halászati ágazat strukturális támogatására önálló intézkedést alkalmazunk.
Az intézkedés indokolása:
Mint a helyzetfeltáró részben kifejtettük, az elmúlt évtized gazdaságot érintő változásai miatt a korábbi nagyüzemek eszközállományának egy része az új üzemstruktúrában nem hasznosul, állaga erősen leromlott, vagy tönkrement. A kisebb méretű és eltérő termelési szerkezetű egyéni gazdaságok eszközigénye az eddigiektől jelentősen különbözik. Sürgető igény jelentkezik az új gazdaságszerkezet műszaki-technológiai hátterének megteremtése, korszerű eszközökkel való felszerelése iránt, amelyet azonban a gazdaságok jelentős tőkehiánya korlátoz.
Az összes mezőgazdasági beruházás az 1994-től mérhető jelentős javulás ellenére – 1990. évi változatlan áron számolva – 2000-ben csak 48,6%-a volt az 1990. évinek, amely ezt követően évente kis mértékben nőtt (1,5–2,0%-kal). A műszaki-technikai eszközrendszer megújulása tehát elmaradt, a termelés jövedelmezősége tartósan alacsony, kevés olyan ágazat található, melyben a realizált jövedelem lehetővé teszi a technológiai korszerűsítést.
A korábbi termelőkapacitások kihasználtsága leginkább az állattartásban romlott. A szarvasmarha állomány nagyarányú csökkenése miatt 2000-ben az állatférőhelyek kihasználtsága csupán 56%-os volt. Az épületállomány életkora magas, az újnak számító állattartó épületek aránya csupán 2–5%-ra tehető. A gazdasági szervezetek használatban lévő szarvasmarha-istállói és sertéstelepei többnyire korszerűek, víz-, villanyvezetékkel ellátottak, de az épületek csak közel fele csatornázott. Az egyéni gazdaságokban jellemzően rosszabb a helyzet, a marhaistállóknak csak egyharmadában van vízvezeték, és mindössze tizedük csatornázott.
A sertésólak még ennél is korszerűtlenebbek. A korszerűtlen termeléstechnikai, technológiai eljárások nem teszik lehetővé a magas minőségi követelményeknek megfelelő termékek arányának növelését. Az állattartás környezetvédelmi, higiéniai, állatjóléti feltételei – különösen az egyéni gazdaságokban – messze elmaradnak a követelményektől.
Magyarországon a szőlő- és gyümölcstermelés adottságai kiválóak. Az ültetvények kor- és fajtaösszetétele, valamint a telepítés rendszere azonban igen kedvezőtlen, így a magyar mezőgazdaság csak részben képes kihasználni a termőhelyi adottságok kínálta előnyöket. Mind a szőlő-, mind pedig a gyümölcsültetvényekre jellemző az elaprózott birtokszerkezet, a törpebirtokok túlsúlya. A szőlőültetvények 89%-a, a gyümölcsösök 66%-a fél hektárnál kisebb. Az ültetvénytelepítések fejlesztése azért is fontos, mert ezek az élelmiszeripar számára alapanyagot termelő ágazatok igen jelentős szerepet töltenek be a vidéki népesség foglalkoztatásában.
Az intézkedés támogatható az 1257/1999/EK rendelet II. cím I. fejezet 4–7. cikke alapján.
Az intézkedés céljai:
Globális célok:
– a gazdaságok jövedelmi helyzetének javítása,
– a környezet védelme és javítása,
– a higiéniai és állatjóléti körülmények színvonalának emelése.
Specifikus célok:
– a termelési költségek csökkentése,
– a termelés hatékonyságának növelése,
– a mezőgazdasági alaptevékenységek diverzifikációja, a termelési szerkezet korszerűsítése,
– a technológiai színvonal fokozása az állatjólét (állatelhelyezési feltételek javítása) és a környezet védelme érdekében,
– a termékek minőségének, hozzáadott értékének növelése.
Operatív célok:
– a termelési költséget csökkentő és a hatékonyságot javító beruházások,
– a termelési szerkezet változtatását/diverzifikációját célzó beruházások,
– a környezet védelmét, a higiéniai és állatjóléti feltételek megteremtését, fejlesztését szolgáló beruházások,
– új technológiák bevezetését és minőségjavítást célzó beruházások.
Az intézkedés leírása:
Az intézkedés kiemelten az alábbi fejlesztésekre irányul:
– termelési költségeket csökkentő, és hatékonyságot javító beruházások, a növénytermelésben (beleértve a betakarítás utáni fázist is) és állattenyésztésben a gépek, technológiai berendezések korszerűsítése, a technológiai színvonal emelése,
– a termékek minőségét javító technológiák és információs rendszerek bevezetése,
– az állattenyésztésben a környezetvédelmi, higiéniai és állatjóléti feltételek javítása,
– az alma-, körte- és őszibarack-ültetvények fejlesztésére, figyelemmel a közös piaci szervezetek előírásaira.
A termelés műszaki-technikai, technológiai korszerűsítése (beleértve az információs rendszereket), viszonylag gyorsan megtérülő erő- és munkagépek, technológiai berendezések beszerzése kiemelt fontosságú a növénytermelés meghatározó ágazataiban. Ilyen fejlesztésnek tekinthető például a gabonafélék, ipari- és takarmánynövények termelése, veszteségcsökkentő betakarítása, minőségmegőrző tárolása.
Az ültetvénytelepítési fejlesztések a változó piaci és minőségi igényekhez igazodó faj-, és fajtaösszetétel módosítására, a telepítési rendszer modernizálására irányul.
Az alma-, körte- és őszibarack-ültetvények pótlás jellegű telepítését, valamint igazoltan meglévő felvevőpiacokat kiszolgáló bővítő jellegű telepítéseket társfinanszírozás keretében tervezzük támogatni, a CMO előírásainak betartása mellett. Az egyéb gyümölcsös ültetvények fejlesztését – a felvevőpiac függvényében – nemzeti forrásból tervezzük finanszírozni. A szőlőültetvények fejlesztését az EU borpiaci szabályozásának keretén belül, az EMOGA Garancia részlegéből nyújtott támogatás igénybevételével tartjuk megoldhatónak. Ezek a fejlesztések a termékek magasabb, helyenként speciális minősége és a bővülő keresletet kielégítő kínálata révén hasznosulnak.
A gazdaságon belüli öntözésfejlesztési és meliorációs beruházások támogatása szintén a termékek minőségének javítását, a hozamingadozás mérséklését szolgája és egyben lehetővé teszi a rendelkezésre álló vízkészletek hasznosítását is.
Az állattenyésztés domináns (sertés, szarvasmarha, baromfifélék), valamint a kisebb jelentőségű, de a hazai adottságok jobb kihasználását jelentő ágazataiban (juh, méhészet, kisállattartás) a támogatások főként az elavult állattartó épületek férőhelyet nem bővítő korszerűsítésére, a trágyakezelés, takarmányozás és tárolás berendezéseinek fejlesztésére irányulnak.
Az állati eredetű melléktermék kezelését illetően, az AVOP csak azokat a beruházásokat támogatja, amelyek a gazdaságok mindennapos működéséhez szükségesek, mint például a trágyakezelő és tároló kialakítása és fejlesztése. Az AVOP nem érinti azokat a infrastrukturális beruházásokat, melyeket olyan állami szervezetek működtetnek (mint például ATEV), amelyek feladata a melléktermékek és hulladékok begyűjtése, feldolgozása és megsemmisítése, e tevékenységekre a KIOP kizárólagosan nyújt támogatást, ezért a KIOP keretében finanszírozott tevékenységek az AVOP-ban kizárásra kerülnek.
Beruházási támogatást csak olyan üzem kaphat, mely megfelel a minimális környezetvédelmi előírásoknak, a higiénia és az állatjólét terén. Ez magába foglalja a vonatkozó EU környezetvédelmi előírásainak betartását (a részleteket a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza). A 91/676/EGK irányelv, amelynek alkalmazását a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet biztosítja, különösen nagy jelentőséggel bír. Különös figyelmet kell fordítani a nitrátproblémákkal érintett területeken az állatállomány-sűrűségre. Trágyatárolási kapacitásra vonatkozó beruházást csak abban az esetben lehet jóváhagyni, ha összhangban van a minimális tárolási időszak követelményével, mely az NVT-ben a Jó Mezőgazdasági Gyakorlatban van meghatározva.
Beruházási támogatást csak olyan üzem kaphat, mely megfelel a gazdaságilag életképes üzem Standard Fedezeti Hozzájárulás alapján kalkulált kritériumának, valamint megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezik (a részleteket a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza).
Támogatható mezőgazdasági ágazatok, a beruházás főbb típusai és korlátozások
a) Állattartó létesítmények:
Szarvasmarhatartás és tejtermelés:
– épületek, ezek épületgépészeti, technológiai berendezéseivel együtt,
– állatállomány első beszerzése és törzskönyvezett, vagy annak megfelelő, minőségi tenyészállatok beszerzése az állatállomány genetikai minőségének javítása céljából (kvótahatárokon belül),
– tartástechnológia modernizálása, ideértve gépek beszerzése az épületek, építmények, a kiszolgáló szociális létesítmények – mint például öltözők és mosdók – és az épületfejlesztéshez kapcsolódó telepen belüli infrastrukturális létesítmények, takarmánytárolók, valamint a trágya kezelését és elhelyezését szolgáló létesítmények, kapcsolódva a környezetvédelmi, állatjóléti, higiéniai és állatelhelyezési fejlesztéshez.
Támogatás csak annyi fejlesztéshez adható, melynek következtében a termelés Magyarország Csatlakozási Szerződésben meghatározott kvótákat nem haladja meg. Az állatlétszám az Egységes Nyilvántartási és Azonosító Rendszer (ENÁR) alapján ellenőrzött, amely az IIER része.
Sertéstartás:
– épületek, ezek épületgépészeti, technológiai berendezéseivel együtt,
– állatállomány első beszerzése és törzskönyvezett, vagy annak megfelelő, magas genetikai értékű tenyészállatok vásárlása az állomány genetikai minőségének fejlesztése céljából,
– tartástechnológia modernizálása, ideértve gépek beszerzése az épületek, építmények, a kiszolgáló szociális létesítmények – mint például öltözők és mosdók – és az épületfejlesztéshez kapcsolódó telepen belüli infrastrukturális létesítmények, takarmánytárolók, valamint a trágya kezelését és elhelyezését szolgáló létesítmények, kapcsolódva a környezetvédelmi, állatjóléti, higiéniai és állatelhelyezési fejlesztéshez.
A meglévő termelés az intézkedés keretében támogatott fejlesztések eredményeképpen programszinten nem emelkedhet. Az állatlétszám az Egységes Nyilvántartási és Azonosító Rendszer (ENÁR) alapján ellenőrzött, mely az IIER része.
Juhászat:
– épületek, ezek épületgépészeti, technológiai berendezéseivel együtt,
– állatállomány első beszerzése és törzskönyvezett, vagy annak megfelelő, magas genetikai értékű tenyészállatok vásárlása az állomány genetikai minőségének fejlesztése céljából,
– tartástechnológia modernizálása, ideértve gépek beszerzése az épületek, építmények, a kiszolgáló szociális létesítmények – mint például öltözők és mosdók – és az épületfejlesztéshez kapcsolódó telepen belüli infrastrukturális létesítmények, takarmánytárolók, valamint a trágya kezelését és elhelyezését szolgáló létesítmények, kapcsolódva a környezetvédelmi, állatjóléti, higiéniai és állatelhelyezési fejlesztéshez.
Az intézkedés keretében megvalósuló fejlesztések következtében az anyajuhállomány nem haladhatja meg a csatlakozási szerződésben meghatározott kvótát. Az állatlétszám az Egységes Nyilvántartási és Azonosító Rendszer (ENÁR) alapján ellenőrzött, mely az IIER része.
Baromfitartás:
– épületek, ezek épületgépészeti, technológiai berendezéseivel együtt,
– tartástechnológia modernizálása, ideértve gépek beszerzése az épületek, építmények, a kiszolgáló szociális létesítmények – mint például öltözők és mosdók – és az épületfejlesztéshez kapcsolódó telepen belüli infrastrukturális létesítmények, takarmánytárolók, valamint a trágya kezelését és elhelyezését szolgáló létesítmények, kapcsolódva a környezetvédelmi, állatjóléti, higiéniai és állatelhelyezési fejlesztéshez.
A meglévő termelés az intézkedés keretében támogatott fejlesztések eredményeképpen programszinten nem emelkedhet.
Egyéb állattartás (kecske, házinyúl, méh)
– épületek, ezek épületgépészeti, technológiai berendezéseivel együtt,
– tartástechnológia modernizálása (ideértve az épületek, építmények, a kiszolgáló szociális és az épületfejlesztéshez kapcsolódó telepen belüli infrastrukturális létesítmények, takarmánytárolók, valamint a trágya kezelését és elhelyezését szolgáló eljárások kialakítását, korszerűsítését).
b) Növénytermesztési beruházások
– Gépek beszerzése, ingatlanok építése és felújítása (magtárak, raktárak, géptárolók, tároló létesítmények, hűtőházak, silók, faiskola-, szőlőiskola-épületek, növényházak – prioritást élveznek a geotermikus és megújuló energiát felhasználók –, takarmánykeverők és terményszárítók, egyéb létesítmények (termékmanipuláló, osztályozó és csomagoló létesítmények) gombatermesztés létesítményei.
– Gazdaságon belüli meliorációs tevékenységek (talajjavítás, víztakarékos öntözőrendszerek létesítése és fejlesztése).
– Alma-, körte- és őszibarack-ültetvények rekonstrukciója (az ültetvényterület növekedésével járó telepítések csak abban az esetben jogosultak támogatásra, ha a pályázó világosan bizonyítja (az Irányító Hatóság hivatalos beleegyezése után) normál értékesítési lehetőségek meglétét).
– A növénytermesztésben a beruházások eredményeként a termelés nem haladhatja meg a kvótákat, küszöbértékeket és más mennyiségi korlátozásokat, amelyeket a különböző közös piaci szervezetekre vonatkozó szabályok, valamint a Csatlakozási Szerződés, különösen a durumbúza, cukor, izoglükóz, szárított takarmányok, rizs, rostkender, dohány, komló, paradicsom, feldolgozásra szánt őszibarack és körte, valamint bor esetében előírnak.
Kivétel iránti kérelem a Tanács 1257/1999/EK rendelet 37(3) cikke alapján
Az AVOP Irányító Hatósága az 1257/1999/EK tanácsi rendelet 37(3) cikke alapján kivétel iránti kérelemmel él a gyümölcs és zöldség közös piaci szervezeteket illetően. A kivétel lehetővé tenné a termelői szervezetek önálló tagjainak vagy maguknak a termelői szervezeteknek, hogy az 1257/1999/EK tanácsi rendelet 4–7. cikkeire vonatkozóan támogatást kérjenek az AVOP keretében olyan projektek és beruházások megvalósítására, amelyek kívül esnek a termelői szervezet működési tervén, vagy amelyet személyes minőségükben valósítanak meg.
A zöldség-gyümölcs közös piaci szervezettel (CMO) való koherencia biztosítása érdekében a következő elvek irányadóak:
– Bármely olyan önálló jellegű beruházás, amelyet a gazdálkodók (egy termelői szervezet tagjai) személyes minőségükben kezdeményeznek és valósítanak meg, és nem a termelői szervezet kollektív döntése alapján, és amely célja nem ássa alá, vagy korlátozza a termelői szervezet jövőbeni fejlődését, kizárólag az AVOP keretében kerülhet finanszírozásra.
– Az alma-, körte- és őszibarack-ültetvények esetében a beruházások kizárólag az AVOP keretében finanszírozhatók.
– A termelői szervezetek csak olyan termékekkel vagy konkrét tevékenységekkel kapcsolatos kollektív fellépés esetén férhetnek hozzá az AVOP támogatásaihoz, amelyek nem tartoznak a jóváhagyott működési programjuk keretébe.
– Kerülendő az AVOP alá tartozó minden olyan támogatás, amely eltéríti szándékuktól a termelői szervezetbe belépni szándékozókat.
– Az AVOP keretében végrehajtott lépések nem gyengítik az érintett területen a termelői szervezetek által végrehajtott lépéseket, illetve nem mondanak ellent azoknak.
Az AVOP Irányító Hatósága biztosítja, hogy nem fordulnak elő átfedések a közös piaci szervezetek (CMO) keretében társfinanszírozott beruházási támogatásokkal. A Programkiegészítő Dokumentum részletezi az ebből a célból kidolgozott végrehajtási szabályokat és mechanizmusokat.
Az érintett termékek normál piaci lehetőségeinek monitoringja
Az Irányító Hatóság kötelezi magát a meglévő kapacitások és a termelés szoros monitoringjára a kereslet és piaci fejlemények vonatkozásában valamennyi támogatott szektorban. Amennyiben fennáll annak a veszélye, hogy a meglévő keresletet meghaladó kapacitás jön létre, illetve előreláthatólag nincsen piaci elhelyezési lehetőség egy adott termékre, az Irányító Hatóság azonnal felfüggeszti a termelés növekedését tervező beruházásokra vonatkozó pályázatok befogadását. A felfüggesztés addig marad érvényben, amíg új értékesítési lehetőségek létrejötte nyilvánvalóvá válik. A monitoring eljárását a Programkiegészítő Dokumentum részletesen ismerteti.
A támogatás mértékének felső határa:
– Általános esetben: az elismerhető összes költség 45%-a.
– Fiatal gazdálkodók esetében: az összes elismerhető költség 50%-áig, az indulásuktól számított 5 éven belül.
– Kedvezőtlen adottságú területeken: az összes elismerhető költség 55%-áig.
– Fiatal gazdálkodók, kedvezőtlen adottságú területeken: az összes elismerhető költség 60%-áig, az indulásuktól számított 5 éven belül.
A közösségi hozzájárulás nem haladhatja meg az elismerhető összes költség 35%-át.
A támogatási arányok a PKD-ban találhatók.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
Kedvezményezettek: Regisztrált * mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, mely Magyarországon működik.
Az intézkedés indokolása:
Magyarországon a természetes vízi halászati tevékenység közel 140 ezer hektár vízfelületen folyik, az összes étkezési haltermelés (2002-ben 18 ezer tonna) több mint 60%-át a mintegy 24 ezer hektár területen termelő tógazdaságok adják. Az étkezési hal több mint felét a magántulajdonban lévő egyéni- és társas vállalkozások, valamint kistermelők termelik. A halastavak döntő része régebben létesített, korszerűsítésre szorul. A jellemzően haltermelő gazdaságokban az étkezési hal mintegy 20%-át dolgozzák fel. Az egészséges, nagy biológiai értékű halállomány utánpótlásához elengedhetetlen a halgazdaságok (halastavak) korszerűsítése, technológiai fejlesztése. Az intenzív haltermelő üzemek építésénél, illetve korszerűsítésénél a környezetvédelmi követelmények messzemenő figyelembevétele mellett a geotermikus energiaforrások (másodlagos) hasznosítása is előtérbe kerül.
Az intézkedés támogatható az 1263/1999/EK rendelet 1–8. cikke, és a 2369/2002/EK rendelettel módosított 2792/1999/EK rendelet 6–17. cikke, a 336/2001/EK, valamint a 438/2001/EK rendelet alapján.
A programon belül tervezett nemzeti támogatásokra vonatkozó tevékenységeket a HOPE-ból finanszírozzák a 2369/2002/EK rendelet 19(2) cikke értelmében.
Az intézkedés célja:
Globális célok:
– a jövedelmi helyzet javítása a halászati ágazatban,
– a halfeldolgozó egységekben és a támogatott gazdaságokban a hozzáadott érték növelése,
– munkahelyek létrehozása és megtartása a halászati ágazatban,
– az alacsony hazai halfogyasztás növelése.
Specifikus célok:
– a hazai halászat és halfeldolgozás versenyképességének növelése,
– a halászati termékek minőségének javítása,
– a termelékenység, hatékonyság növelése.
Operatív célok:
– a halászati termékek feldolgozásának, marketingjének és promóciójának fejlesztése,
– a tógazdaságok halastavainak, keltetőházainak és azok berendezéseinek, műszaki, technológiai korszerűsítése,
– iparszerű haltermelő rendszerek építése és felújítása.
Az intézkedés leírása:
Az intézkedés egyrészt a tógazdaságok tóépítéseinek, az elöregedett tavak rekonstrukciójának és telepi infrastruktúrájának fejlesztésére, iparszerű intenzív üzemek korszerűsítésére, valamint újak építésére irányul. Továbbá a geotermikus energiát hasznosító, iparszerű intenzív haltermelő rendszerek építésének, halfeldolgozók korszerűsítésének és kiskapacitású halfeldolgozók építésének támogatását, a halértékesítést, valamint a halválaszték bővítése érdekében, az új termékek piacra történő bevezetését is szolgálja. A természetes vízi halászat tradíciójának megőrzését, a halászati eszközök megújításának támogatása szolgálja.
Az akvakultúra területén a beruházásoknak garantálniuk kell az élelmiszer-biztonságot, az állategészséget és -jólétet, valamint tekintettel kell lenniük a környezeti hatásokra.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
A támogatás mértékének felső határa: az elismerhető összes költség 50%-a, a 2369/2002/EK rendelet alapján.
Kedvezményezettek: Magyarországon mezőgazdasági tevékenységet folytató természetes személyek, magángazdálkodók, halászati szervezetek és csoportok, jogi- vagy jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezetek.
Az intézkedés indokolása:
A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is megfigyelhető a mezőgazdasági tevékenységet főfoglalkozásként végző munkaerő elöregedése. Az egyéni gazdaságok gazdaságvezetőinek átlagéletkora 55 év. Viszonylag kevés azoknak a fiataloknak a száma, akik főfoglalkozásként a mezőgazdasági tevékenységet választják, pedig a mezőgazdaság jövője szempontjából fontos, hogy fiatal, jól felkészült gazdálkodók gazdaságilag életképes üzemeket hozzanak létre, melyek hosszú távra szóló munkahelyeket is jelentenek a vidéki térségekben.
A támogatás jogi alapja az 1257/1999/EK tanácsi rendelet II. cím, II. fejezet 8. cikke és a 1783/2003/EK tanácsi rendelet 1. cikk 3. pontja alapján.
Az intézkedés célja:
Globális célok:
– a munkaerő korstruktúrájának javítása,
– munkahelyek megőrzése és létrehozása,
– gazdaságilag életképes üzemek létrehozása.
Specifikus célok:
– a kezdő fiatal gazdálkodók (különösen nők) számának növelése,
– a korai nyugdíjazás intézkedésével való összhang megteremtése.
Operatív cél:
– fiatal gazdálkodók vállalkozásindításának ösztönzése.
Az intézkedés leírása:
Egyszeri, vissza nem térítendő tőkejuttatás és kamattámogatás nyújtása olyan fiatal agrárvállalkozók indulási költségeinek fedezése céljából (20-tól 40 évig, de akik még a negyvenedik életévüket nem töltötték be), akik rendelkeznek a megfelelő szakmai gyakorlattal és tudással, és akik első alkalommal kezdenek vállalkozáshoz saját vagy tartósan (legalább tíz évre) bérelt földeken vagy idősebb gazdálkodótól átvett gazdaságban.
A támogatás feltétele a következő: Az üzem gazdasági életképessége bizonyítható és a környezetre, higiéniára és állategészségügyre vonatkozó előírásoknak megfelel.
A Programkiegészítő Dokumentum részletezni fogja a jogosultsági feltételeket, közöttük azokat, amelyek a gazdálkodónak, mint a gazdaság vezetőjének az elismeréséhez szükségesek (meghatározott feltételek alkalmazhatók ott, ahol a fiatal gazdálkodó nem kizárólagos vezetője a gazdaságnak) és feltünteti a támogatás összegét.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
Kedvezményezettek: Főállású fiatal gazdálkodók, első gazdaság indításakor * .
Az intézkedés indokolása:
Magyarország a különböző szintű (alap-, közép-, felsőfokú) szakképzés kiforrott oktatási bázisaival rendelkezik, amelyek elsősorban a fiatal korosztály szakirányú felkészítését valósítják meg. Nincs még hagyománya és kialakult rendszere viszont a vállalkozó gazdák át-, és továbbképzésének, a gazdálkodást elősegítő rövidebb idejű képzéseknek, amelyek kiterjednek a vidéki élet egyéb területeit érintő ismeretátadásra, beleértve az EU előírások és követelmények ismertetését is az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben.
A képzés szükségességét igazolja, hogy az egyéni gazdaságok irányítóinak közel 30%-a semmilyen mezőgazdasági szakképesítéssel nem rendelkezik, 64%-ának pedig csak alapfokú szakképesítése van. Az EU csatlakozás számos új ismeret elsajátítását igényli az agrárgazdaságban tevékenykedőktől. Ezek egyrészt a gazdaságok, a multifunkcionális vállalkozások gyakorlati működtetéséhez (pénzügyi, üzem- és ügyviteli, piaci, menedzseri ismeretek), a termékértékesítés csatornáinak biztonságos kiépítéséhez (kapcsolatépítés, szövetkezés), valamint az alternatív, mezőgazdasághoz társítható tevékenységekhez (szolgáltatás, kézműipar, feldolgozás, vendégfogadás) szükségesek.
A munka intenzív, különleges, magas minőségű, nagy hozzáadott értéket képviselő egyedi termékek előállítása szerteágazó, alapos ismereteket igényel. A változó piaci körülményekhez való alkalmazkodás szintén több szakterület célirányos ismereteinek elsajátításán, hasznosításán alapul (termékpályás gazdálkodás, marketing, informatika, környezetvédelem, a hagyományos vagy megújuló energiaforrások alkalmazása, vendégfogadás, szervezés, nyelvismeret, idegenforgalom, kézművesség, vállalkozási ismeretek). A mezőgazdaságból és a vidéki munkaerőpiacról kiszoruló népesség jövedelemszerzési esélyeinek, adaptációs készségeinek javulása várható a tovább- és átképzést nyújtó tréningektől, tanfolyamoktól. Az új gazdálkodási módszerek (biogazdálkodás, tájgazdálkodás) bevezetése egyaránt szolgálja a helyi adottságokhoz való jobb alkalmazkodást és a környezetterhelés csökkentését, amelyek új, a korábbiaktól eltérő ismereteket is igényelnek.
Sajátos agrár-szakképzési igény jelentkezik azoknak a roma közösségeknek a részéről, amelyek bekapcsolódtak a korábbi években indított speciális mezőgazdasági programokba (szociális földprogramok). Ezek a családok jórészt saját szükségletre termelnek, de egy részük már árutermeléssel is foglalkozik.
Szükségesek továbbá olyan képzések is, amelyek a gazdálkodók családjában élő nők részére nyújtanak speciális ismereteket a farm-, ill. az erdőgazdaság tevékenységéhez kapcsolódó munkalehetőségek megismertetésével a kiegészítő jövedelemszerzés lehetőségeit bővítik.
Az intézkedés támogatható az 1257/1999/EK rendelet II. cím, III. fejezet 9. cikke alapján.
Az intézkedés céljai:
Globális célok:
– a képzésben résztvevők foglalkoztatási feltételeinek és esélyeinek javítása,
– a képzések hatásaként az agrárszektor termelési színvonalának növelése,
– megőrizni a mezőgazdaság környezetre gyakorolt kedvező hatását a fejlesztési fázis során.
Specifikus célok:
– az agrárszektorban dolgozók szakismeretének, szakmai színvonalának fokozása különösen az alábbi területeken: minőségi termelés, higiéniai és állatjóléti előírások, környezetkímélő módszerek, vállalkozási ismeretek,
– környezettudatos képzés az intenzív mezőgazdálkodás (műtrágyahasználat, növényvédelem, öntözés, valamint a nagyüzemi állattartás) vízvédelmi, talaj- és levegőtisztaság-védelmi előírásaira vonatkozóan.
Operatív célok:
– a mezőgazdálkodásra irányuló szakmai továbbképzés,
– az erdőgazdálkodásra és halászatra irányuló szakképzés,
– a mezőgazdaságban tevékenykedő roma közösségek speciális agrár- és gazdálkodási képzése,
– a gazdálkodók, ill. családtagjaik által végezhető – és kiegészítő jövedelem szerzését lehetővé tevő – tevékenységek megismertetése.
Az intézkedés leírása:
Az intézkedés keretében olyan szakképzés támogatható, amely hozzájárul a gazdálkodók, és a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységet végző egyéb személyek szakmai jártasságainak és kompetenciájának fejlesztéséhez. Kiterjed a tanárok és oktatók olyan célirányos továbbképzésére is, amely nem része az általános képzési rendszernek, és nem támogatott az Európai Szociális Alapból, sem a Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program, sem a Regionális Fejlesztési Program keretében.
A képzések főbb irányai a következők:
– termelési eljárások, amelyek összhangban vannak a tájkép megőrzéssel és gazdagítással, a környezetvédelemmel beleértve az ökológiai és biogazdálkodást; a talaj- és vízvédelem biztosítása a gazdálkodás, trágyahasználat és okszerű növényvédő szer használat során. Erdészeti és halászati üzemvezetési módszerek,
– farm-menedzsmenttel kapcsolatos jártasságok,
– az EU szabályozási rendszerei; termeléshez kapcsolódó előírások,
– a vidéken élők alternatív, kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségei.
Államilag elismert alapfokú szakképesítést adó tanfolyamok, ill. tanfolyami modulok esetében a szakterületre vonatkozó EU-szabályozás minden esetben a tanterv részét képezi.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
A szakképzési tevékenységet az agrár szakképző intézetek és egyéb akkreditált felnőttképzési szervezetek végzik. Ezek az intézmények és/vagy szervezetek a szolgáltatásokra vonatkozó EU-szabályoknak megfelelő módon, és minden esetben áttekinthető, nyílt és diszkriminációtól mentes eljárás keretében kerülnek kiválasztásra.
A támogatás felső határa: az összes elszámolható költség 100%-áig terjed. Az EAGGF hozzájárulása nem haladhatja meg az összes elszámolható költség 75%-át.
A támogatási mértékek a Programkiegészítő Dokumentumban kerülnek meghatározásra.
Kedvezményezettek: Mezőgazdasági és erdészeti tevékenységgel foglalkozó gazdálkodók és más személyek. Prioritást élveznek a vidéken élő nők és a hátrányos helyzetű etnikai közösségek tagjai.
Az élelmiszeripar a hazai mezőgazdasági alapanyagok feldolgozásával rendkívül fontos ágazat, hiszen tevékenysége tartósan pozitív külkereskedelmi egyenleget mutat, de jelentős a szerepe a vidéki népesség foglalkoztatásában is annak ellenére, hogy 1990 és 2000 között a munkaerő-lekötése mintegy 35%-kal csökkent. A feldolgozó kapacitások döntő többsége vidéki térségekben található. Gazdasági pozíciója műszaki-technikai fejlesztésekkel, a piacbővítő marketing javításával növelhető, és ez az alapanyag-termelő mezőgazdaság stabilitása, eltartó képessége szempontjából is fontos.
Az 1990-es években az élelmiszer-ipari beruházások látványos növekedésének forrásai, főként a privatizációban résztvevő külföldi tőke technikát-technológiát megújító befektetései voltak. A privatizált vállalatok szerkezetátalakítása, modernizációja jelentősen javított egyes szakágazatok helyzetén (például: ásványvíz- és üdítőital-gyártás, édesipar, növényolaj ipar, söripar, szeszipar, dohányipar). Ezekben a szakágazatokban a vállalati méretek, a technikai, technológiai, minőségi fejlesztések, az előírásoknak való megfelelés, a termelés jövedelmezősége megközelíti, vagy el is éri az EU átlagos színvonalát.
Néhány speciális, stratégiainak nevezhető szakágazatban (hús-, tej-, baromfi-, malom-, takarmányipar, zöldség-gyümölcs feldolgozás, borászat) az átalakítás nehézségei miatt a külföldi tőke beáramlása eleinte akadozott, és nem volt számottevő a hazai tőkebefektetés sem. A helyi (regionális) ellátásra termelő kis- és közepes méretű vállalkozások, de számos nagyvállalat fejlesztését is a tőkehiány, az élelmiszer-előállításra vonatkozó uniós élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi és állatvédelmi feltételeknek való megfelelés részleges, vagy teljes hiánya akadályozza. A hiányosságok a vállalatok, vállalkozások további működését is kérdésessé tehetik.
A mezőgazdasági és a halászati termékek elsődleges feldolgozását végző ágazatok (az úgynevezett agri-food szektor) közül a legjelentősebbek a hús-, a baromfi-, a tojás-, a tej-, a zöldség-gyümölcs feldolgozás, valamint a borászat. Az agri-food szektorba a 35 élelmiszer-ipari szakágazat közül 15 szakágazat tartozik, a vállalkozások száma 2900 körüli. A vállalkozások döntő többsége (97%-a) 250 főnél kevesebb munkaerőt foglalkoztat. Az agri-food szektor működésével és alapanyagigényével jelentős mértékben járul hozzá a vidéki térségek foglalkoztatásának megőrzéséhez.
A fogyasztók az utóbbi években különösen figyelik az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatását, fokozódott az élelmiszer-biztonság iránti igény. Azok a feldolgozók, melyek nem képesek megfelelni a szigorodó élelmiszer-biztonsági és minőségi követelményeknek, kiszorulnak a hazai piacokról is.
Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása prioritás keretében „A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése” intézkedés hozzájárul a mezőgazdasági termelékenység és az élelmiszer-feldolgozás versenyképessége javítása célok megvalósításához.
Indikátorok:
| Indikátor | Típus | Alapadat (2003) | Érték (2006) | |
| A hozzáadott érték növekedése a támogatott szakágazatokban 2004–2006 (%) | hatás | 0 | 1,5 (0,5% évente) | |
| Az élelmiszer-biztonság növelését célzó fejlesztések értékének aránya (%) | eredmény | 0 | 10 | |
| A környezetterhelés csökkentését célzó fejlesztések értékének aránya (%) | eredmény | 0 | 15 | |
| A támogatásban részesített projektek száma (fő ágazatonkénti felbontás a Programkiegészítő Dokumentumban) | output | 0 | 200 |
A hozzáadott érték növekedése a támogatott szakágazatokban az intézkedésnek az érintett szakágazatokra gyakorolt általános hatását mutatja. A hozzáadott érték a versenyképesség egyik legfontosabb tényezőjének tekinthető. Az indikátorhoz éves statisztikai adatok állnak rendelkezésre.
Az élelmiszer-biztonság növelését és a környezetterhelés csökkentését célzó fejlesztések értékének aránya azt jelzi, hogy milyen mértékben tartják fontos tényezőnek az élelmiszer-biztonságot és a környezetet a vállalkozások a sikeres működéshez.
Végezetül, a támogatott projektek száma becsléseken alapulva mutatja a rendelkezésre álló források keretein belül az intézkedés valószínűsíthető felhasználását. A monitoring rendszer az indikátort szakágazatokra bontja le.
A prioritás részesedése az AVOP költségvetéséből: 14%.
Támogató alap: EMOGA Orientációs Részleg.
Az intézkedés indokolása:
A mezőgazdaság üzemi szerkezetének elaprózottsága és a feldolgozóipar nagyüzemi struktúrájának fennmaradása miatt a termelés és feldolgozás összhangja megbomlott. Jelentős kapacitásfeleslegek alakultak ki egyes élelmiszer-ipari vállalatoknál, főleg a húsiparban, a malomiparban, a konzerviparban.
A kapacitásfeleslegek mellett az élelmiszer-feldolgozást strukturális gondok, a kapacitások kedvezőtlen területi megoszlása (malomipar), üzemszerkezeti problémák (borászat, tejfeldolgozás, takarmánygyártás), a koncentráció és a specializáció elmaradása, alacsony szintje (húsfeldolgozás, malomipar, zöldségfeldolgozás, szesz, szeszes ital és gyümölcsborok előállítása) is jellemzi. A feldolgozóüzemek hatékonyságának javítása, a szakosodás és a koncentráció elősegítése, valamint a veszteségesen működő termelőüzemek bezárása gazdasági megfontolásokból, a termelés racionalizálása érdekében szükséges.
A hazai élelmiszer-feldolgozó üzemek jelentős részében a feldolgozás műszaki-technikai, technológiai színvonala alacsony. A technológiai homogenitás hiánya, valamint a korszerűtlen, elöregedett épületek majdnem minden kis- és közepes méretű üzemre, de számos nagyüzemre is jellemzőek. Az alkalmazott technológiák leginkább a hús-, tej- és konzerviparban, takarmánygyártásban, mézfeldolgozásban tekinthetők korszerűtlennek. A borászatban a fehérborok készítése terén tapasztalható a legnagyobb technológiai lemaradás.
A feldolgozás technológiájának modernizációjával párhuzamosan a kapcsolódó logisztikai, tároló- és raktárkapacitások, valamint informatikai háttér folyamatos fejlesztése is szükséges. A mezőgazdasági termelés és a feldolgozás szerkezeti eltérései, egyes szakágazatoknál (például zöldség-gyümölcs feldolgozás, hűtőipar) pedig a területi különbségek és a folyamatosan változó piaci igények is szükségessé teszik az alkalmazkodást. Az élelmiszer-feldolgozáshoz kapcsolódó logisztika elmaradott, a szállítási infrastruktúra alacsony színvonala, a szállítókapacitások (különösképpen a speciális kialakítású szállítóeszközök) hiánya, korszerűtlensége jellemzi. A mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó informatikai háttér szintén hiányos termelési-, vezetésirányítási-, valamint a raktárnyilvántartó- és logisztikai-informatikai rendszerek bevezetése, ill. fejlesztése szükséges.
A feldolgozott termékek értékesítési csatornáinak javítása és ésszerűsítése, új értékesítési lehetőségek feltárása alapvetően hozzájárul az élelmiszer-feldolgozók, és ezáltal a mezőgazdasági alapanyag-termelők piaci pozíciójának erősítéséhez. Az élelmiszer-feldolgozók és az élelmiszer-kereskedelem kapcsolatában a hazai és a multinacionális kereskedelmi láncok, valamint a különféle beszerzési társaságok fokozottabb gazdasági térnyerésével egyre inkább a kereskedők erősebb alkupozíciója a meghatározó. Az élelmiszer-feldolgozó vállalkozásoknak egyrészt meg kell felelniük az élelmiszer-kereskedelem által támasztott követelményeknek, másrészt pedig alkalmazkodniuk kell a piac és a fogyasztók igényeihez. A feldolgozói integrációs rendszerek működtetése a piaci helyzet javításának hatékony eszköze. A borászatban, a szőlőfeldolgozásban, a takarmánygyártásban és a méz feldolgozásában már kialakult néhány integráció, mely versenyképessé válhat. A feldolgozói integráció szerepének további növelését kívánja meg a zöldség-gyümölcs ágazat is.
A túltelített élelmiszerpiacokon a minőségi szemlélet vállalati erősítése és a minőségközpontú termelés alapvető fontosságú. A fogyasztói és a piaci igények maradéktalan kiszolgálása, az élelmiszerekkel szemben támasztott sajátos minőségi követelmények magas hozzáadott értéket képviselő, korszerűen csomagolt termékek kifejlesztését, előállítását, az új termékek piaci bevezetését, a feldolgozási folyamat egészére kiterjedő azonosítási és minőségbiztosítási rendszerek alkalmazását teszik szükségessé. A zöldség-, gyümölcs- és a húsfeldolgozást az alacsony hozzáadott értékű termékek túlsúlya jellemzi. Ezen a téren jelentős szerep hárul a termékfejlesztésre, az új termékek előállítására, illetve bevezetésére, valamint az új felhasználási módok kidolgozására (például gyógyszergyártás). A piac differenciált igényeihez való jobb alkalmazkodást elősegítő osztályozás, valamint a csomagolás korszerűsítése (a borászatban palackozás) a zöldség-gyümölcs feldolgozóiparban, a malomiparban, a tojásfeldolgozásban elengedhetetlen. A minőség javítása és a fogyasztói bizalom erősítését szolgáló minőség-ellenőrzés hangsúlyozottan érvényesítendő a hús-, tej-, takarmányzöldség- és gyümölcsfeldolgozásban. A szőlőfeldolgozásban a minőségi fehérbor termelés fokozása igényel fejlesztéseket.
Az élelmiszer-biztonsági, higiéniai szempontok fokozott érvényesítése, a fogyasztók egészségének védelme alapvető követelmény. Különösen fontos az üzemi higiéniai körülmények folyamatos javítása az állati termékek feldolgozása, a takarmánygyártás és a borászat-szőlőfeldolgozás területén. A higiéniai viszonyok javításával és a termékek nyomon követésének fejlesztésével csökkenthető az élelmiszer-fogyasztáshoz és a -feldolgozáshoz kapcsolódó kockázat, megvalósítható a lakosság egészséges és biztonságos élelmiszerekkel történő folyamatos ellátásának alapkövetelménye és az élelmiszer-iparban foglalkoztatottak egészségvédelme is.
A levegő, víz, talaj élelmiszer-feldolgozásból származó terhelése, a hulladékok keletkezésének megelőzése, minimalizálása, a fajlagos nyersanyag-, víz- és energiafelhasználás csökkentése – a termelési költségek csökkentése mellett – hozzájárul a környezet és a természet értékeinek megóvásához, a vidéki életkörülmények javításához. Az állati termékek feldolgozásában, a zöldség-gyümölcs feldolgozásban, a takarmánykeverő üzemeknél, a borászatban, valamint a fűszerpaprika feldolgozásban hiányoznak leginkább környezetvédelmi beruházások. Igen nagy problémát jelent a hulladékok megfelelő elhelyezése, a keletkezett szennyvíz előtisztítása (húsfeldolgozás, tejipar, zöldség-gyümölcs feldolgozás, borászat). A melléktermékek és a technológiai hulladékok hasznosításának aránya, felhasználási lehetőségeinek szélesítése tovább növelendő, hiszen értékesítésükkel elhelyezésük költségei csökkenthetők.
Az állati eredetű hulladékok kezelését illetően az AVOP kizárólag a hulladékkezelési beruházásokat támogatja, mint a mindennapos élelmiszer-ipari tevékenység helyszínén történő tárolás és/vagy eltávolítás. Az AVOP nem érinti az infrastrukturális beruházásokat, melyeket olyan állami szervezetek működtetnek (mint például ATEV), amelyek feladata az állati eredetű hulladékok begyűjtése, feldolgozása és megsemmisítése, e tevékenységekre a KIOP kizárólagosan nyújt támogatást, ezért a KIOP keretében finanszírozott tevékenységek az AVOP-ban kizárásra kerülnek.
Az élelmiszer-feldolgozás energia- és vízfelhasználása, valamint szennyvíz-kibocsátása igen magas, melynek csökkentése nemzetgazdasági és környezetvédelmi szempontból is indokolt. A vállalkozások működésében a környezeti szempontok előtérbe helyezése, a környezetközpontúság, az elérhető legjobb technikák (BAT – Best Available Technics) alkalmazása jelentősen hozzájárulhat a termék-előállítás kockázatainak minimalizálásához, valamint a környezetterhelés csökkentéséhez.
Ez az intézkedés nem terjed ki a halfeldolgozásra, a halfeldolgozás modernizálásának támogatása a 3.1.3. intézkedésben (A halászati ágazat strukturális támogatása) szerepel. Ennek az a magyarázata, hogy Magyarországon halfeldolgozást jellemzően a haltermeléssel foglalkozó tógazdaságok folytatnak.
Az intézkedés támogatható az 1257/99/EK tanácsi rendelet 25–28. cikke alapján.
Az intézkedés célkitűzései:
Az intézkedés célkitűzése a mezőgazdasági termékfeldolgozás és értékesítés infrastruktúrájának fejlesztése, a termékek minőségének emelése és konkrét piaci igényeket kielégítő, illetve új piaci lehetőségeket kihasználó termékek előállítása.
Globális célok:
– a mezőgazdasági termelés és feldolgozás jövedelemtermelő képességének javítása,
– az ember egészségének és jólétének javítása,
– a környezet védelme.
Specifikus célok:
– a mezőgazdasági termékek feldolgozását végző vállalkozások versenyképességének javítása,
– a feldolgozás és az értékesítési csatornák közötti kapcsolat racionalizálása és javítása,
– az élelmiszer-biztonság és az élelmiszer-ipari termékek minőségének javítása,
– a környezetterhelés csökkentése,
– az élelmiszer-feldolgozás területén dolgozók munkafeltételeinek javítása.
Operatív célok:
– szerkezetátalakítást szolgáló fejlesztések,
– korszerűsítést és a termelési költségek csökkentését szolgáló fejlesztések,
– új, magasabb feldolgozottságú termékek előállítására irányuló fejlesztések,
– a különböző értékesítési csatornákhoz való alkalmazkodást elősegítő fejlesztések,
– az élelmiszer-biztonsággal és minőséggel összefüggő fejlesztések, beleértve az organikus és ICM termékeket,
– a környezetterhelést csökkentő, a melléktermékek újrahasznosítását, valamint a hulladékok/veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtését és kezelését szolgáló, a feldolgozó üzem területén belüli fejlesztések, korszerűsítések,
– a munka feltételeit javító fejlesztések.
Az intézkedés leírása:
Az intézkedés keretein belül azok a fejlesztések részesülnek támogatásban, melyek a fenti célok közül legalább egyet teljesítenek. Az intézkedés alapvetően a feldolgozás korszerűsítésére irányul, amely magában foglalja a technikai-technológiai, a környezetvédelmi, az élelmiszer-higiéniai fejlesztéseket, valamint a termékek minőségi, innovatív fejlesztését, a változó piaci igényekhez igazodó termékválaszték szélesítését. Támogatásban részesülnek továbbá a feldolgozáshoz, ill. a különböző kereskedelmi csatornákhoz való alkalmazkodáshoz kapcsolódó informatikai és logisztikai rendszerek fejlesztései. A támogatással érintett szakágazatok modernizálása révén életképesebbé, gazdaságosabbá tehető a hazai mezőgazdasági alapanyag-termelés, megtartható és biztonságosabbá tehető az élelmiszerek piaca, valamint a minőség növelése révén növelhető az élelmiszer választéka és színvonala.
A megfelelő vállalatvezetésre, valamint az életképességre vonatkozó követelményeket tartalmazó jogosultsági és kiválasztási kritériumokat a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza.
A beavatkozás típusai és a jogosult költségek:
– ingatlan építése és megszerzése a földvásárlás kivételével; ingatlan korszerűsítése, bővítése, átalakítása;
– új gépek és berendezések beszerzése és üzembe állítása, beleértve a számítógép szoftvert is;
– általános költségek, mint például az építészek, mérnökök és tanácsadók díjai, megvalósíthatósági tanulmányok, szabadalmak és licencek vásárlása az (a) és (b) pontban hivatkozott költségeken túlmenően, és legfeljebb az ilyen költségek 12%-a erejéig. A 1257/1999 EK rendelet 25(2) cikk negyedik bekezdése értelmében az új technológiák fejlesztése esetén a felső határ 25%-ig emelhető.
Támogatásra jogosult szakágazatok:
Az alábbi ágazatok körében a módosított Európai Közösséget létrehozó szerződés (Treaty establishing the European Community – Consolidated version, 1997) I. mellékletében felsorolt (Annex I) termékek feldolgozására irányuló fejlesztések részesülnek támogatásban.
1. Hús
– Húsfeldolgozás
– Hús-, baromfihús-készítmény gyártása
Kizárt beruházások:
– Olyan beruházások, melyek marhavágásra irányulnak.
– Olyan beruházások, amelyek a sertésvágó kapacitás növekedéséhez vezetnek, kivéve, ha több elavult vágóhíd megszüntetésére és azonos vagy kisebb kapacitás létrehozására irányulnak (koncentráció, szakosodás).
– Olyan beruházások, amelyek vegyes profilú tevékenységek fenntartását eredményezik, kivéve, ha az állatfajok (sertés, marha, juh) vágásának és feldolgozásának különválasztására irányulnak, feltéve, hogy az eredeti vágókapacitás nem növekszik.
2. Tej és tejtermékek
– Tejtermék gyártása
Kizárt beruházások:
– Olyan beruházások, melyek a következő tehéntejből készített termékekkel kapcsolatosak: kazein és kazeinát, tejcukor (laktóz), tejcukorszirup-, vaj-, vajolaj-, tejpor-, tejsavópor.
– A friss termékek készítésével kapcsolatos beruházások, kivéve: amelyek a kereslet fejlődésének megfelelő új termékek létrehozását célzó innovációval jönnek létre; a hagyományos módszerekkel készített vagy biotermékekkel kapcsolatos beruházások, a közösségi szabályozás meghatározásai szerint.
– Olyan beruházások, amelyek túllépik azoknak az egyéni referencia-tejmennyiségeknek az együttesét, amelyekkel azok a termelők rendelkeznek, akik a feldolgozóegységnek beszállítanak.
– Tej és tejtermék imitátumok vagy helyettesítők előállítására irányuló beruházások.
3. Tojás és baromfi
– Baromfihús feldolgozása
– Tojásfeldolgozás
Kizárt beruházások:
– Olyan beruházások, amelyek a baromfivágó kapacitás növekedéséhez vezetnek, kivéve, ha több elavult vágóhíd megszüntetésére és azonos vagy kisebb kapacitás létrehozására irányulnak (koncentráció, szakosodás).
– Olyan beruházások, amelyek vegyes profilú tevékenységek fenntartását eredményezik, kivéve, ha az állatfajok (különféle baromfi fajok) vágásának és feldolgozásának különválasztására irányulnak, feltéve, hogy az eredeti vágókapacitás nem növekszik.
– A tojásfeldolgozó kapacitás nemzeti szintű növekedését eredményező beruházások.
4. Egyéb állati termékek
– Például nyúlfeldolgozás, vadfeldolgozás.
5. Gabonafélék
– Malomipari termék gyártása
Korlátozások:
– Beruházások csak abban az esetben támogathatók, ha azok a jobb minőséghez/hatékonysághoz járulnak hozzá, és nem eredményezik az érintett üzemek kapacitásnövekedését – kivéve, ha a kapacitásnövekedést kompenzálja egy ugyanakkora (vagy nagyobb mértékű) kapacitáscsökkenés ugyanannak vagy egy másik vállalkozásnak a keretében.
– Az áruátvétellel, raktározással, szárítással kapcsolatos olyan beruházások, amelyek az összes kapacitás növekedését eredményezik, kivéve a malom saját alapanyag-ellátásához bizonyítottan szükséges és azt meg nem haladó mértékű kapacitás létesítését.
6. Olajnövények (nyers növényolaj és finomított növényolaj)
– Ki van zárva minden beruházás, kivéve a hagyományos, hidegsajtolási technológiát alkalmazó, különleges minőségi igények kielégítésére alkalmas, évi 5000 tonnát meg nem haladó kapacitású egységekben megvalósítandó beruházásokat, amelyek nem járnak együtt a kapacitás emelkedésével, kivéve, ha leépítenek azonos termelési mennyiséget ugyanannál vagy más meghatározott vállalkozásnál.
7. Takarmánygyártás (haszonállat-eledel gyártása)
Ki van zárva minden beruházás, kivéve:
– azok a beruházások, amelyek az állattenyésztési-takarmányozási integrációk keretében a jobb minőséghez/hatékonysághoz járulnak hozzá, és nem eredményezik az érintett üzemek kapacitásnövekedését – kivéve, ha a kapacitásnövekedést kompenzálja egy ugyanakkora (vagy nagyobb mértékű) kapacitáscsökkenés ugyanannak vagy egy másik vállalkozásnak a keretében,
– az áruátvétellel, raktározással, szárítással kapcsolatos olyan beruházások, amelyek a gyártó üzem saját alapanyag-ellátásához bizonyítottan szükséges és azt meg nem haladó mértékű kapacitás létesítését célozzák.
8. Bor
– Bortermelés
Kizárt beruházások:
– A feldolgozó kapacitás nem lépheti túl a minőségi bor jelenlegi termelési kapacitását.
– Nem jogosultak támogatásra az asztali bor termelésére irányuló kapacitások.
9. Gyümölcs- és zöldségfélék
– Gyümölcs-, zöldséglé gyártása
– Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás
Kizárt beruházások:
– Olyan, paradicsomsűrítménnyel, hámozott paradicsommal és egyéb paradicsom alapú termékekkel kapcsolatos beruházások, amelyek a globális kapacitást a megfelelő CMO-ban rögzített kvóta fölé emelnék.
– A gyümölcs- és zöldség közös piaci szervezetek keretében támogatott termékek értékesítésére irányuló beruházások.
10. Egyéb termékek
– Fűszer, ételízesítő gyártása
– Méztermelés
– Biológiai ecet gyártása
Az intézkedés alá eső ágazatokban a fejlesztések országos szinten nem növelhetik azoknak a termékeknek a feldolgozó kapacitásait, amelyekre a Közös Piaci Szervezetek bármilyen termelési megszorítást vagy korlátozást alkalmaznak. Kizárt, illetve korlátozott a támogatás továbbá a fölösleges kapacitásokkal rendelkező szakágazatok, illetve az igazolható piaccal nem rendelkező termékek esetében. Ezek a kizárások nem vonatkoznak olyan beruházásokra, amelyek kizárólag a higiéniára, állategészségügyre és az állattartás körülményeire, a termékek minőségének és biztonságának javítására, a környezetvédelemre, illetve a környezetvédelemmel összefüggő infrastrukturális létesítményekre irányulnak.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
A támogatás mértéke: az összes jogosult költség legfeljebb 50%-a. A közösségi hozzájárulás nem lépheti túl az összes jogosult költség 35%-át.
A támogatási szintek meghatározása a Programkiegészítő Dokumentumban történik.
Kedvezményezettek: Magyarországon működő jogi személyiség, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely a Szerződés I. mellékletében szereplő mezőgazdasági termékeket dolgoz fel és értékesít, a halfeldolgozás kivételével.
A prioritás indokolása:
Az elmúlt évtized gazdasági-társadalmi változásai érzékenyen, többnyire kedvezőtlenül érintették a vidéket, a vidéken élő népességet. A térségek közötti és a térségeken belül a területi különbségek a gazdaság és a társadalom szinte minden összetevőjét érintve, a vidéki térségek rovására növekedtek. Kedvezőtlenül alakultak a demográfiai folyamatok: a községek átlagos népsűrűsége 54 fő/km2, szemben az országos átlaggal, amely 108 fő/km2. A mezőgazdasági foglalkoztatottak létszáma az 1990-es közel 1 millió főről egy évtized elteltével alig több mint 200 ezer főre csökkent. A statisztikai gazdaságméretet elérő egyéni gazdaságoknak alig több mint 8%-a kifejezetten árutermelő, 31,4%-a félig önellátó, 60,4%-a csak önellátásra termel, és csak 0,2%-a végez gazdasági szolgáltatást. A gazdasági és társadalmi lemaradás mérséklése, a vidéki életlehetőségek javítása érdekében szükséges olyan fejlesztési célú forrásokat koncentrálni a vidéki térségekbe, amelyek a fejlesztési prioritás kereteiben megfogalmazott célok elérését szolgálják.
A prioritás célja és számszerűsítése:
A vidéki térségek fejlesztése” című prioritás legfőbb célja a vidék felzárkózásának elősegítése. Ezen belül csökkenteni a vidéki térségekben kialakult gazdasági és társadalmi hátrányokat, javítani a vidéki lakosság életminőségét, életfeltételeit, jövedelmi helyzetét, és ez által megelőzni, mérsékelni a kistelepülések elnéptelenedését, elöregedését, a humán potenciál további romlását, a gazdaság jobb infrastrukturális ellátottságú (városi) térségekbe áramlását, a vidék tájelemeinek és arculatának további erózióját.
Az említett általános szakterületi cél az alábbi részletes célok megvalósításával érhető el:
1. A vidéki gazdasági potenciál fejlesztése, a foglalkoztatás javítása: amely a jövedelemszerzési lehetőségek és tevékenységi körök bővítésével, a vidéken előállított termékek, szolgáltatások skálájának, hozzáadott értékének és minőségének növelésével, valamint az értékesítés és marketing hatékonyabbá tételével érhető el. A mezőgazdasági termelés infrastruktúrájának javítása és a termelőknek nyújtandó szolgáltatások bővítése és színvonalának emelése jelentősen hozzájárul a termelés hatékonyságának, így a mezőgazdaságból élők jövedelem-színvonalának emeléséhez. A fent felsorolt konkrét célok megvalósításának eredményei új munkahelyek teremtése és régiek megőrzése, szolgáltatások, mikro-, és kisvállalkozások létrejötte, amelyekhez elengedhetetlen feltétel a vidékre általánosan jellemző tőkehiány mérséklése, a vállalkozási kedv és kezdeményezőkészség fokozása, ösztönzése.
2. A vidéki környezet vonzóbbá tétele: A vidéki térségek épített, kulturális és természeti értékeinek megőrzése és megújítása nemcsak egy, a helyben élők számára vonzó élettér kialakítását alapozza meg, de a vidékre irányuló turizmus és a kereskedelmi szolgáltatások fejlődéséhez is jelentősen hozzájárul. A cél megvalósítása elősegíti az egészséges vidéki környezet, a kultúrtáj fenntartását is.
3. Kísérleti minta-értékű integrált kistérségi programok kidolgozása és megvalósítása: A vidéki közösségek társadalmi és gazdasági kohéziója erősítésének hatékony eszköze kistérségi szintű integrált vidékfejlesztési tervek készítése és megvalósítása. Ennek kapcsán megvalósul a vállalkozói, civil és önkormányzati szektor együttműködése, a különböző ágazatok közötti integráció, a térségben megvalósítandó fejlesztések koherenciája és érvényesülhetnek a szinergikus hatásai. Fontos következménye a közösségi részvétellel kialakított és megvalósított programoknak a vitális közösségek, és a jövőjüket formálni képes aktív vidéki társadalom kialakulása.
Indikátorok:
| Indikátor megnevezése | Alapadat | Az indikátor típusa | Változás mértéke (2004–2006) | |
| A 3. prioritás intézkedései keretében nyújtott támogatásnak köszönhetően a vidéki térségekben megőrzött és létrehozott munkahelyek száma munkaerő egyenértékben (FTE, AWU) (db) | 0 | hatás | 500 | |
| A falusi szálláshelyeken töltött vendégéjszakák számának növekedése (%) (2000–2002 évek átlaga = 100%) | 540 836 vendégéjszaka | eredmény | 20% | |
| A támogatott vállalkozások száma (beleértve a LEADER+-t is) (db) | 0 | eredmény | 3.140 | |
| A falumegújítással és/vagy helyi piacok és felvásárlóhelyek fejlesztésével érintett települések száma (db) | 0 | eredmény | 250 | |
| Helyi vidékfejlesztési programjuk megvalósításával támogatott helyi akciócsoportok száma (db) | 0 | output | 30–40 |
Mivel a vidéki térségek szükségletei jóval meghaladják a rendelkezésre álló források kínálta lehetőségeket, ezért a változások mértékének becslése a források nagysága alapján történt.
A foglalkoztatás növelése a vidéki gazdaság fejlesztésének egyik fő célja, ezért a támogatott fejlesztések foglalkoztatásra gyakorolt hatásának mérése lényeges. A mutató számszerűsítése a négy intézkedés keretében támogatott fejlesztések várható számán alapul. A nemzeti költségvetésből finanszírozott hasonló intézkedések végrehajtásából szerzett tapasztalatok alapján becsülhetővé vált az átlagos projektméret intézkedésenként és alintézkedésenként. Az intézkedésenként és alintézkedésenként rendelkezésre álló források és az azokhoz tartozó átlagos projektméret hányadosa eredményezi a támogatott projektek intézkedésenként és alintézkedésenként várható számát. A támogatott fejlesztések típusát és a foglalkoztatásra gyakorolt becsült hatását figyelembe véve összesen hozzávetőlegesen 500 létrehozott/megőrzött munkahely várható.
A támogatott vállalkozások száma megállapításának alapja úgyszintén az összes támogatott projekt várható száma. A korábbi tapasztalatok alapján (SAPARD) a pályázók kb. 10–15%-a ad be több mint egy pályázatot. Közösen benyújtott pályázatok nem voltak jogosultak támogatásra, ami azt jelenti, hogy egy pályázat közvetlenül egy vállalkozást érinthetett.
A vendégéjszakák számának növekedése a várható szálláshelyfejlesztést szolgáló projektek számából, valamint a falumegújítás és a turisztikai szolgáltatások fejlesztésének falusi turizmusra gyakorolt várható hatásából kalkulálható, figyelembe véve a 2000–2002-es időszakot jellemző növekedést is.
A falumegújítással és a helyi piacok és felvásárlóhelyek fejlesztésével érintett települések számára vonatkozó mutatót a vonatkozó intézkedésre és alintézkedésre rendelkezésre álló források és a maximális támogatás hányadosának a korábban a nemzeti költségvetésből támogatott tevékenységek alapján tapasztalt átlagos projektmérettel korrigált értéke adja.
A támogatott Helyi Akciócsoportok száma az erre rendelkezésre álló források és a Helyi Akciócsoportok által elnyerhető maximális támogatás hányadosa. Az egy Helyi Akciócsoportra jutó maximális támogatás hozzávetőlegesen 100 millió Ft (400 000 euró). Az adminisztrációs kapacitás a másik limitáló tényező a támogatható Helyi Akciócsoportok számát illetően.
A prioritás leírása:
A vidéki Magyarország alapvető problémája a hagyományos társadalmi és gazdasági struktúra felbomlása és az ennek következtében fellépő népességfogyás, elöregedés. A probléma közvetlen okai többek között a következők:
– a mezőgazdaság eltartóképességének drasztikus csökkenése és az egyéb munkalehetőségek hiánya,
– a tőke és a vállalkozói ismeretek hiánya,
– a vidéken elérhető, a vállalkozásokat és vidéki életminőséget javító szolgáltatások minőségének elmaradása a városokban elérhetőkhöz képest,
– a vidéki infrastruktúra és életminőség elmaradása a városi színvonaltól,
– a hagyományos vidéki közösségek felbomlása, együttműködés hiánya.
A „Vidéki térségek fejlesztése” című prioritáshoz kapcsolódó stratégia négy intézkedése ezeket a problémákat célozza meg a vidéki térségek felzárkóztatása érdekében.
A vidékfejlesztési intézkedések többsége – a közvetlenül a mezőgazdasági termőterületek állapotának javítását és optimális hasznosításukat célzó tevékenységeken kívül – azokra a szűkebb értelemben vett vidéki térségekre * koncentrál, amelyekre egyidejűleg jellemző:
– a demográfiailag kedvezőtlen helyzet,
– a népesség elöregedése és a tartós elvándorlás,
– fejlődésdinamikájukban és gazdaságilag átlagosak vagy elmaradottak,
– magas és tartós munkanélküliség,
– infrastrukturálisan átlagosak vagy elmaradottak.
A célok megvalósulásának biztosítéka, hogy a prioritáson belül megvalósuló intézkedések jelentős része esetében a relatíve kicsi projektméretek (alacsony beruházási költségek) és a kedvezőbb támogatási kondíciók azoknak a célcsoportoknak nyújtanak lehetőséget a fejlődésbe való bekapcsolódásra, amelyeknél a tőkehiány nem teszi lehetővé az egyébként meglévő komparatív előnyök, lehetőségek és belső erőforrások kihasználását. Ezen célcsoportok többek között az árutermelő mezőgazdasági termelésből jelen kondícióik alapján kiszoruló, de fejlődőképes félig önellátó gazdaságok, mikro- és kisvállalkozások, vidéki települések önkormányzatai, társadalmi szervezetek.
A mezőgazdasági alapanyagok feldolgozásával, a helyben hozzáadott érték növelésével, a minőség és az értékesítés fejlesztésével kedvezőbb arányban realizálódik a haszon a vidéki térségekben.
A „Vidéki térségek fejlesztése” prioritás legszorosabban a Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott „A termelőszektor versenyképességének javítása”, valamint „A regionális és helyi potenciál erősítése” című prioritáshoz kapcsolódik. A vidéki térségek fejlesztése ugyanakkor hozzájárul az AVOP-on belüli másik két fejlesztési terület, a versenyképes alapanyag termelés és feldolgozás megvalósításához is. Az alapanyag termelés modernizációját az ehhez tartozó mezőgazdasági infrastruktúra-fejlesztéssel, valamint a mezőgazdasági szolgáltatások (mezőgazdasági vízkészlet gazdálkodás) fejlesztésével támasztja alá. „Az élelmiszer-feldolgozás modernizációja” című fejlesztési célt – a tevékenységek diverzifikációjának támogatásával – a kis léptékű, helyben feldolgozott magas minőségű termékeket előállító vállalkozások fejlesztésével egészíti ki.
A fentieken túl a „Vidéki térségek fejlesztése” prioritás kiegészítő elemét képezi „A foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése”, illetve a „Jobb infrastruktúra és tisztább környezet biztosítása” című nemzeti prioritásoknak a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítésével és a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztésével. A táji és természeti értékek megőrzése a megújuló energiaforrások előállításának és felhasználásának ösztönzésével szintén erősíti a környezetvédelem és infrastruktúra prioritás hatását.
A prioritáson belül a mezőgazdaság alapinfrastruktúrájának, valamint a mezőgazdasági szolgáltatásoknak a fejlesztése alapfeltétele a mezőgazdasági termelés korszerűsítése szakterületi cél megvalósulásának, így hozzájárul a gazdasági versenyképesség növelését szolgáló nemzeti cél megvalósításához.
A prioritáshoz tartozó intézkedések más alapok (ERFA, ESZA) vidéki térségeket is érintő intézkedéseit kiegészítik, és megfelelnek az 1257/1999/EK rendelet 33. cikkében szereplő intézkedéseknek.
A prioritás céljait megvalósító intézkedések a következők:
– a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése,
– a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése,
– falufejlesztés- és megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése,
– LEADER+.
A „Falufejlesztés- és megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése” és „A vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése” című intézkedések közvetlenül egymást erősítő hatásúak, hiszen az alternatív jövedelemszerzési lehetőségek jelentős része a rekreációs és idegenforgalmi vonzerők és kínálatok megfelelő színvonalára épít, amelyek fejlesztését a „Falufejlesztés- és megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése” intézkedés biztosítja. Ugyanakkor a vidéki élettér és közösségek fejlesztése jelentős mértékben befolyásolja a vállalkozói és közösségi aktivitást is. A „Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése” a mezőgazdasági termelés hatékonyságának és minőségi színvonalának emeléséhez járul hozzá. A LEADER+ intézkedés valamennyi intézkedés hatékonyságát jelentősen növelheti a közösségi részvétel, a helyi szándékokat ötvöző, a belső erőforrásokra alapozott programozás segítségével. A tervezett intézkedések tehát koherens módon szolgálják a vidéki térségek fejlesztése prioritás érvényesülését.
A prioritás intézkedéseinek részletes kidolgozása során kiemelt fontosságú a „Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg Intézkedéseire” című tervdokumentum intézkedéseinek és az AVOP intézkedéseinek „összekapcsolása”.
Az AVOP „Vidéki térségek fejlesztése” című prioritása intézkedései szempontjából különösen nagy jelentőséggel bír a kísérő intézkedések közül az agrár-környezetgazdálkodás, a kedvezőtlen adottságú térségek támogatása, a mezőgazdasági területek erdősítése, valamint a szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása. A források összehangolt felhasználása jelentősen javítja mindkét tervdokumentum céljainak hatékony megvalósulását, valamint a források felhasználásának biztonságát.
A prioritás részesedése az AVOP költségvetéséből: 26,5%
Támogató alap: EMOGA Orientációs Részleg
Az intézkedés indokolása:
Az általános helyzetfeltáró fejezet részletesen leírja a vidéki térségek jövedelemszerzési és foglalkoztatási viszonyainak kedvezőtlen alakulását, térségi különbségeit és szerkezetét. Megállapítja azt is, hogy a vidéki térségekben a mezőgazdaságon kívüli munkalehetőségek száma alacsony. A foglalkoztatási mutatók és a mezőgazdasági keresetek a nemzetgazdasági ágazatok közül a legalacsonyabbak, és a különbség a mezőgazdaság rovására nő.
A mezőgazdasági termékek helyben hozzáadott értéke alacsony, a megtermelt mezőgazdasági alapanyagok jobbára feldolgozatlan formában kerülnek értékesítésre, így alacsony a termelőknél realizálódó gazdasági haszon. Hiányosak a helyi termékek és szolgáltatások értékesítését segítő marketing eszközök és értékesítési csatornák. Szegényes az előállított termékek skálája. Kiaknázatlanok a térségek termékdiverzifikációt biztosító adottságai (energiaültetvények, tájjellegű, speciális élelmiszer és nem élelmiszer termékek előállítása).
A vidék rendkívül gazdag táji, természeti és kulturális értékekben és hagyományokban, amelyek külső beavatkozás nélkül folyamatosan erodálódnak, gazdasági kihasználtságuk messze elmarad a lehetőségektől. A falusi szálláshelyek és turisztikai szolgáltatások kapacitása és minősége elmarad a növekvő igényektől. A még fellelhető értékes kézműves hagyományok megőrzése mind a foglalkoztatás és hagyományőrzés, mind pedig a térség arculatának fontos eleme.
Az intézkedés az 1257/1999/EK rendelet IX. fejezetének 33. cikke alapján támogatható (m, p, s).
Az intézkedés céljai:
Globális célok:
– munkahelyteremtés- és megtartás,
– a vidéki vállalkozások gazdasági életképességének/jövedelemszintjének fenntartása, emelése,
– jövedelemforrás-lehetőségek teremtése.
Specifikus célok:
– helyi termékek/szolgáltatások minőségének fejlesztése, választékbővítés,
– az értékesítés hatékonyságának növelése,
– a helyi termékek hozzáadott értékének növelése.
Operatív célok:
– az agrártevékenységek diverzifikációja,
– kiváló minőségű, helyi, tájjellegű (élelmiszer és nem élelmiszer) termékek előállításának, feldolgozásának fejlesztése, a minőségi termék-előállítás ösztönzése,
– a minőségi mezőgazdasági termékek marketingjének fejlesztése: helyi és kiváló minőségű mezőgazdasági (élelmiszer és nem élelmiszer) termékek marketing eszközeinek és értékesítési csatornáinak fejlesztése,
– az idegenforgalmi és kézműipari tevékenységek fejlesztése:
= kézműipari tevékenységek fejlesztése,
= falusi turizmus fejlesztése.
Az intézkedés leírása:
Az intézkedés célja a mezőgazdaságon kívüli (falusi turizmus, kézművesség), vagy azon belüli tevékenységi körök bővítése, egyedi, kiváló minőségű élelmiszertermékek előállítása, a nem élelmiszer célú termelés és feldolgozás fejlesztése (például energiaültetvények, gyógynövény, kozmetikumok), és az előállított termékek értékesítési lehetőségeinek javítása.
A többi OP-hoz és az AVOP termelői beruházásokat és feldolgozást célzó alapintézkedéseihez viszonyított alacsony projektméretek és a támogatás intenzitása miatt ez az intézkedés elsősorban a kisméretű mezőgazdasági egyéni vállalkozások, azok félig önellátó szegmensei (a család, illetve a háztartástagokkal együtt mintegy 2,5 millió fő), a kézműiparban, illetve a falusi vendéglátásban, idegenforgalomban érdekelt mikro- és kisvállalkozások (kiegészítő jellegű tevékenységek miatt számuk nehezen becsülhető, de a család-, illetve a háztartástagokkal együtt körülbelül 500 ezer fő) számára nyújt fejlesztési lehetőséget. Az intézkedés közvetetten a vidéki gazdaság és társadalom többi szereplőjére is pozitív hatással van.
Az intézkedés keretén belül az alábbiak megvalósítása támogatandó:
III.3.1.1. Az agrártevékenységek diverzifikációja (1307):
Adott tájegységre jellemző, piaci réseket betöltő termékek kis léptékű előállításának fejlesztése, ezen belül:
– Új tevékenységként gazdaságon belül új termékek (élelmiszer és nem élelmiszer alapanyagok, beleértve a biomasszát, mint megújuló energiaforrást) előállításának fejlesztése. A támogatott új tevékenységek jellemzője, hogy kisléptékű, kézimunka igényes, melynek eredménye nem tömegterméknek számító mezőgazdasági termék. A támogatható termékek listáját a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza. A listán szereplő termékek támogatása a „Mezőgazdasági üzemek beruházásainak támogatása” című intézkedésből nem jogosult támogatásra.
– Alapanyagok élelmiszer és nem élelmiszer célú kisléptékű feldolgozásának fejlesztése, változatosabb termékkínálat kialakítása – bizonyos élelmiszertermékek tekintetében, az integrált megközelítés alkalmazásából kifolyólag a diverzifikációs projektek megbontása nem volna megalapozott. Alapvető követelmény a termékek feldolgozása esetén, hogy a feldolgozott termékek egy minimális százaléka más gazdaságból származzon vagy a beruházás kollektív módon, több termelő összefogásával valósuljon meg. Minden esetben, amikor mezőgazdasági üzemekben történik a beruházás, a „mezőgazdasági üzemek beruházásai” intézkedés jogosultsági kritériumaival azonos feltételek érvényesülnek, amelyeket a Programkiegészítő Dokumentum részletez.
– Termékfejlesztés, a termékek minőségének javítása, új minősítések bevezetése és a meglévő minősítéseknek való megfelelés biztosítása, amelyek az Európai Unióban (2081/92/EK és 2082/92/EK tanácsi rendelet) és nemzeti szinten elismertek (amelyhez a feltételeket a 1783/2003/EK tanácsi rendelet tartalmazza).
– Kisléptékű élelmiszer-feldolgozók újonnan bevezetett minimális követelményeknek való megfelelés érdekében végzett beruházásainak esetén a 1783/2003/EK tanácsi rendelet VI.a.13) érvényesül.
III.3.1.2. Minőségi mezőgazdasági termékek értékesítése (1304)
– Helyi, kiváló minőségű mezőgazdasági termékek marketing eszközeinek és értékesítési csatornáinak kialakítása, továbbfejlesztése (kiállítások, vásárok rendezése, kiállításokon és vásárokon történő részvétel, kiadványok készítése, minőségi termékek eladására szakosodott árusító helyek és azok hálózatának kialakítása, fejlesztése).
– Minőségtanúsítási rendszerek által igazolt * termékek minőségének és előállításának továbbfejlesztése. Az előállítás léptéke és az előállított termékek típusa megegyezik az „agrártevékenységek diverzifikációja” komponensben szereplőkkel (kisléptékben előállított, mezőgazdasági alapanyag-feldolgozás, piaci réseket betöltő termékek, munka intenzív előállítás).
III.3.1.3. Idegenforgalmi, és kézműipari tevékenységek ösztönzése (1310, 1311)
– Kézműves mesterségek támogatása, kézműves termékek közvetlen értékesítése, bemutatása (turisztikai szolgáltatásként is)
– Falusi magánszálláshelyek, és az azokhoz, vagy gazdálkodáshoz közvetlenül kapcsolódó rurális turisztikai szolgáltatások kialakítása, fejlesztése.
Ezen intézkedésnek az ERFA-ból finanszírozott Regionális Operatív Programmal és a Gazdaság és Versenyképesség Operatív Programmal való lehatárolása a következő:
Kézműipar:
Az AVOP az 1994. évi XVI. törvény 1. melléklete (kézműves szakmák jegyzéke) alapján meghatározott kézműipari tevékenységet folytató mikro- és kisvállalkozásokat támogatja, melyek egyedileg vagy kisszériában, kisüzemi módszerekkel, és a hagyományos kismesterségek, a népi mesterségek, a tárgyalkotó népművészet, a népi iparművészet körébe sorolhatók. Az AVOP által támogatandó kézműipari mesterségek listáját a PKD mellékletként tartalmazza.
Ezek a tevékenységek a Gazdaság és Versenyképesség Operatív Program támogatásaiból kizártak. A Regionális Operatív Program hasonló jellegű fejlesztéseket nem támogat.
Idegenforgalom:
A turisztikai szálláshelyfejlesztés esetén a lehatárolás alapja a 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet a magánszálláshelyek * idegenforgalmi hasznosításáról, valamint a 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet a kereskedelmi * és fizetővendéglátó * szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek * minősítéséről. Ezek alkotják a jogszabályi alapját a falusi szállásadás és a kereskedelmi szálláshely kategóriák elválasztásának, amely alapján a két OP közötti lehatárolás egzakt módon elvégezhető.
A turisztikai szálláshely fejlesztés esetén az AVOP a nemzeti szabályozás alapján a gazdaságon belüli és egyéb falusi magánszálláshely kategóriába eső, maximum 10 szállás férőhely kapacitású, városon, kiemelt vagy nem kiemelt üdülő- és gyógyhelyeken kívül elhelyezkedő fejlesztéseket támogatja. A ROP a kereskedelmi szálláshely kategóriájába eső beruházásokat célozza. Minden szálláshelyfejlesztés vagy szállásadói tevékenység esetén kötelező a regisztráció és minősítés, vagyis egy adott szálláshely csak egyetlen kategóriába tartozhat, így az operatív programok közötti átfedés kizárt.
A turisztikai szolgáltatások fejlesztése esetén az AVOP a fent meghatározott falusi szállásadáshoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokat, valamint az „on-farm” jellegű turisztikai szolgáltatások fejlesztését támogatja. Ezek a kedvezményezettek (falusi szállásadók, gazdálkodók) a ROP turisztikai szolgáltatások fejlesztése tevékenysége keretén belül nem támogathatók.
A VII.4-es fejezet tartalmazza a különböző Alapok közötti koordinációs mechanizmusokat.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
A támogatás maximális mértéke:
Agrártevékenységek diverzifikációja: Általános esetben az összes elismerhető költség 50%-a, Kedvezőtlen Adottságú Területek esetén 60%, fiatal gazdálkodó esetén maximum 55% és Kedvezőtlen Adottságú Területen gazdálkodó fiatal gazdálkodó esetén maximum 65%.
Minőségi mezőgazdasági termékek marketingje: Kollektív fejlesztés esetén 80%, egyéni fejlesztés esetén általános esetben az összes elismerhető költség 50%-a, Kedvezőtlen Adottságú Területek esetén 60%, fiatal gazdálkodó esetén maximum 55% és Kedvezőtlen Adottságú Területen gazdálkodó fiatal gazdálkodó esetén maximum 65%.
Idegenforgalmi és kézműipari tevékenység ösztönzése: az összes elismerhető költség 50%-a, Kedvezőtlen Adottságú Területek esetén 60%, fiatal gazdálkodó esetén maximum 55% és Kedvezőtlen Adottságú Területen gazdálkodó fiatal gazdálkodó esetén maximum 65%.
Mindhárom alintézkedés esetén az EMOGA részesedése a támogatáson belül nem haladhatja meg az összes jogosult költség 35%-át.
Kedvezményezettek köre: Természetes személyek (csak idegenforgalmi fejlesztés esetén), regisztrált őstermelők, egyéni vállalkozók, Magyarországon működő mikro- vagy kisvállalkozások, gazdálkodó szervezetek és integrációik (a kedvezményezettek éves nettó árbevételére vonatkozó korlátozást, amely fölött nem jogosultak a támogatásra, valamint a további szűkítéseket a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza).
Amennyiben az intézkedés előirányoz állami támogatást a Szerződés 1. számú mellékletében felsorolt („Annex 1”) mezőgazdasági termékek termelésén, feldolgozásán és marketingjén kívül álló tevékenységekre, ebben az esetben ez a támogatás a 69/2001/EK bizottsági rendelet alapján kizárólag „de minimis” támogatásként adható.
Az intézkedés indokolása:
A mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztését egyrészt a meglévő mezőgazdasági utak és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra (öntözőrendszerek, meliorációs létesítmények, csapadék és talajvíz elvezető árkok és átereszek, hidak, egyéb műtárgyak, belvíz-elvezető rendszerek) hiánya vagy rossz állapota, másrészt a megváltozott és jelenleg is átalakuló földtulajdoni és földhasználati viszonyok indokolják.
A mezőgazdaság átalakulását kísérő tulajdoni és használati viszonyok megváltozásával szükségessé vált a meglévő mezőgazdasági- és erdészeti utaknak és a hozzájuk tartozó építményeknek az új struktúrákhoz igazítása, felújítása és karbantartása, valamint új utak kialakítása az egyes területek elérhetővé tétele érdekében. A melioráció és a vízrendezés sem követte a tulajdon- és birtokviszonyok változását.
Az öntözött és meliorált területek aránya – az ország klimatikus viszonyaihoz mérten – indokolatlanul alacsony (a ténylegesen öntözött terület az engedélyezetthez képest 53,2%, amely az összes mezőgazdasági terület mindössze 2%-a). Ennek egyik oka a meglévő vízi infrastruktúra rossz állapota, több térségben annak hiánya.
Hiányoznak a mezőgazdasági termelés stabilitását és kiszámíthatóságát, a takarékos és fenntartható vízfelhasználást biztosító vízgazdálkodási létesítmények (vízpótlás, öntözővíz-tározás, vízvisszatartás). Emellett a belvíz is jelentős problémát jelent: síkvidéken a sokévi átlagos belvízi elöntés 85 ezer hektárnyi területet érint, amely szélsőséges esetekben megközelítheti a 600 ezer hektárt. A belvizek gyakoriságára jellemző, hogy az utóbbi 57 évből mindössze három olyan év volt (1973, 1976 és 1990), amikor nem került sor belvízvédekezésre. Az állam kizárólagos tulajdonát képező 19% belvízcsatorna hálózaton kívül eső 19 600 km (46%) forgalomképes állami csatornahossz, valamint az önkormányzati tulajdonban lévő 4%, illetve a magántulajdonban lévő 31% belvízelvezető csatornahálózat fejlesztésére és fenntartására az elmúlt években nem volt elég anyagi forrás. A területek kettős kárveszélyeztetettsége a jellemző, azaz a vízbőség és az aszálykár egyazon területeket sújthatja. Nincs összhang a vízbőség és a vízhiány kezelésében. Egyes területeken jelentősek a talaj-degradációs folyamatok (erózió, defláció): az erózió 2,3 millió hektárnyi területet károsít, a deflációval veszélyeztetett területek kiterjedése kb. 1,4 millió hektár.
A vállalkozások és gazdaságok egy részénél hiányos a gazdaságos működés egyik alapvető feltétele, a korszerű és hatékony energiaellátás. A megújuló energiaforrások (napenergia, biomassza, szél, víz, geotermikus) alkalmazása elenyésző.
Alacsony a vidéki térségekben a termékek helyben történő értékesítésére alkalmas megfelelő infrastruktúrával ellátott helyi piacok és felvásárlóhelyek száma, ezért a termékek nagy része közvetítő kereskedők révén a nagyvárosokban cserél gazdát, úgy kerül vissza a vidéki térségekbe, amelynek jelentős áremelő hatása van.
A FAO a magyar Alföldet egy hosszútávú előrejelzésében a félsivatagi jellegű övezetbe sorolta. Magyarország csatlakozott az ENSZ Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelem Egyezményéhez (UNCCD), mely konkrét intézkedési tervek végrehajtását határozza meg. Az aszály elleni küzdelem egyik leghatásosabb, ugyanakkor legdrágább módja az öntözés. Az öntözés fejlesztése mérsékli az aszálykárt, növeli a vízfelhasználás hatékonyságát, a termésbiztonságot és elősegíti a jobb minőségű termékek termelését. A korlátozottan rendelkezésre álló felszíni és felszín alatti vízkészletek kímélése érdekében víz- és energiatakarékos öntözési módok elterjesztése, technológiaváltás válik szükségessé, a vízvisszatartás, -tározás és -elosztás feltételeinek egyidejű megteremtésével, a meglévő művek felújításával. A termelés intenzifikációja nem célja az öntözés fejlesztésének.
Az öntözővíz kitermelésére, felhasználására vonatkozóan jelenleg is a hazai vízügyi szakhatóságok engedélye szükséges. A hazai jogszabályok európai uniós jogharmonizációja keretében bevezetett Víz Keret Irányelv előírja a felszíni és felszín alatti vízbázisok védelmét, a jó minőségű víz biztosítását. Az öntözésfejlesztési beruházások engedélyezése ezen jogszabályi előírások betartásával történik.
Valamennyi öntözővíz kitermelésével és felhasználásával kapcsolatos fejlesztést engedélyeztetni kell a kompetens vízügyi hatósággal. Ez az engedély magában foglalja a többi érintett hatóság engedélyét, úgy mint a környezetvédelmi, természetvédelmi, növény-egészségügyi és talajvédelmi stb. hatóságokét, tekintettel többek között a felszín alatti vizek védelmére, a vízgyűjtő területekre, a talajra és a környezetre gyakorolt hatásra. A vízügyi hatóságok a fejlesztést a vonatkozó területalapú fejlesztési terv teljesítésére vonatkozólag is értékelik. Ezen engedély beszerzése a Programkiegészítő Dokumentumban meghatározott jogosultsági kritérium.
Az intézkedés az 1257/1999/EK rendelet IX. fejezet, 33. cikke alapján támogatható (j, q, r).
Az intézkedés céljai:
Globális célok:
– a gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozók jövedelemszintjének és árbevételének javítása,
– az élet-, munka- és termelési körülmények javítása a vidéki térségekben,
– munkahelyteremtés és -megőrzés,
– a környezet védelme, a környezeti állapot javítása.
Specifikus célok:
– a gazdaságok elérhetőségének és energiaellátásának javítása,
– a termelési és értékesítési feltételek javítása,
– az öntözővíz biztosításához szükséges létesítmények állapotának javítása a víz és az energia gazdaságos felhasználása érdekében,
– a termékminőség javítása, a termésbiztonság fokozása.
Operatív célok:
– mezőgazdasági utak és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények építése, javítása,
– mezőgazdasági telephelyek energiaellátásának kiépítése, javítása, a megújuló energiaforrások használatának ösztönzése,
– helyi piacok és nagybani piacrajutási lehetőségek kiépítése,
– öntöző és vízszolgáltató létesítmények kiépítése,
– a termőföld termőképességének megőrzése, javítása (melioráció),
– a közcélú vízgazdálkodási művek fejlesztésével a belvízkárok megelőzése, csökkentése, elhárítása.
Az intézkedés leírása:
Az intézkedés horizontális jellegű, vagyis nem korlátozódik a 3. prioritás szerinti szűkebb értelembe vett kedvezményezett területekre. Keretein belül a mezőgazdasági termeléshez és termékértékesítéshez szükséges hiányzó infrastruktúra megteremtése, vagy a meglévők fejlesztése támogatandó * . Az intézkedés a következő támogatható tevékenységeket tartalmazza:
III.3.2.1. Mezőgazdasági vízkészlet gazdálkodás (1308)
A támogatás az önkormányzatok és földhasználók tulajdonában lévő vízilétesítmények és kapcsolódó infrastruktúra (amelyek működtetését a tulajdonosok vagy egyéb vízkészlet-gazdálkodással foglalkozó szervezetek egyaránt végezhetik) fejlesztésére irányul, melynek célja a vízilétesítmények teljesítményének javítása, a vízveszteség csökkentése és a vizek és vízitársulások jó ökológiai állapotba hozása. Ez a következőket foglalja magába:
– öntözőrendszerek fejlesztésére irányuló kollektív beruházások; öntözővíz biztosításához (vízbeszerzés, -ellátás, -tározás, -szállítás, -szétosztás, -kormányzás) vízilétesítmények építése, bővítése, korszerűsítése,
– a vízkárelhárítás létesítményeinek kollektív beruházásai (árvízvédelem kizárva),
– belvízkárok megelőzése, csökkentése, a mezőgazdasági termelés biztonsága és a vizek és vizes élőhelyek jó ökológiai állapotának elérése és megőrzése érdekében mezőgazdasági célú vizek és vízi-létesítmények létrehozása, fejlesztése, felújítása.
III.3.2.2. A mezőgazdaság fejlődéséhez szükséges infrastruktúra fejlesztése és korszerűsítése (1309)
– kimondottan mezőgazdasági és erdészeti célokat szolgáló, szám nélküli (csak helyrajzi számmal ellátott) külterületi utak és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra építése, felújítása,
– a mezőgazdasági vállalkozások korszerű energiaellátásának kialakítása, fejlesztése, elsősorban a megújuló energiahasználat fejlesztése mezőgazdasági üzemekben,
– helyi piacok, felvásárlóhelyek létrehozása, meglévők fejlesztése, felújítása, bővítése.
III.3.2.3. Földterület-fejlesztés (1301)
Több termelő összefogásával (például: TÉSZ, BÉSZ) megvalósítandó, művenként több gazdálkodó területét érintő, a mezőgazdasági területek erózió, defláció, kilúgozódás elleni védelmét célzó meliorációs és talajvédelmi létesítmények építése, felújítása. A támogatható beruházások kollektívek, az egyéni beruházások a „mezőgazdasági üzemek beruházásai” intézkedés keretén belül támogathatók.
Az intézkedés lehatárolása az ERFA-ból finanszírozott, a Regionális Operatív Programban és a Környezet és Infrastruktúra Operatív Programban támogatott tevékenységektől a következő:
Utak fejlesztése esetén:
– Az AVOP kizárólag a közúti számmal nem rendelkező (csak helyrajzi számmal ellátott) külterületi utak, míg a ROP a 4, 5 számjegyű közúti számmal rendelkező és belterületi önkormányzati utak fejlesztését támogatja.
Energiaellátás fejlesztése esetén:
– Az AVOP kizárólag a mezőgazdasági üzemek és tevékenységek energiaellátását támogatja. Minden más energiatermelő tevékenység a KIOP keretén belül támogatott.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
A támogatás maximális mértéke általános esetben: 85%
Önkormányzatok beruházása esetén a közpénzek maximális aránya 100%, amelyen belül az EMOGA és a nemzeti támogatások aránya nem haladja meg a 85%-ot.
Energiaellátás fejlesztése esetén általános esetben: 50%, Kedvezőtlen Adottságú Területek esetén 60%, abban az esetben, ha a beruházó fiatal gazdálkodó 55%, ha a beruházó fiatal gazdálkodó és Kedvezőtlen Adottságú Területeken gazdálkodik 65%.
Kedvezményezettek köre:
Mezőgazdasági vízkészlet-gazdálkodás esetén:
– Magyarországon működő jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezetek és társulásaik,
– az 1995. évi LVII. törvény szerint működő közcélú vízgazdálkodási műveket működtető vízi-társulatok,
– azon önkormányzatok, illetve főfoglalkozású mezőgazdasági termelők társulásai, akik külterületi vizek, illetve vízilétesítmények tulajdonosai, illetve kezelői.
A mezőgazdaság fejlődéséhez szükséges infrastruktúra fejlesztése és korszerűsítése esetén:
– önkormányzatok, Magyarországon működő jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezetek, és a fentiek társulásai.
– energiaellátás fejlesztése esetén: Magyarországon működő jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezetek, és a fentiek társulásai.
Földterület-fejlesztés, melioráció esetén:
– önkormányzatok, Magyarországon működő jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezetek társulásai.
Az ezen intézkedés keretén belül nyújtott támogatás az EK Szerződés 87. cikke alapján nem minősül állami támogatásnak.
Az intézkedés indokolása:
A munkalehetőségeken és az alapvető szolgáltatásokon kívül a helyben maradás és a helyi identitás kialakulásának fontos motiváló tényezője a lakókörnyezet, a települések fizikai állapota, összképe, a közösségi terek, szolgáltatások elérhetősége, színvonala. A helyzetfeltáró rész és a SWOT elemzés több helyen említi a vidéki térségekben fellelhető épített, természeti és kulturális örökségkincset. Ezek nagy része olyan állapotban van, ami akadálya a bennük rejlő gazdasági és közösségi cselekvési potenciál kihasználásának, újrahasznosításuknak, annak, hogy a térség turisztikai vonzóerejévé váljanak, mind pedig annak, hogy az élhető környezet kialakításával a helyi emberek kötődését erősítsék, életminőségüket javítsák. Megfelelő közösségi terek hiányában fokozatosan leépülnek a vidéki térségek gazdag szellemi, kulturális, épített és természeti örökségei. Fokozódik a kultúrtáj és a vidéki közösségek eróziója, a természeti és történeti tájelemek fokozatos eltűnése, elidegenedés, elvándorlás.
Az intézkedés az 1257/1999/EK rendelet IX. fejezet 33. (o) cikke alapján támogatható.
Az intézkedés célja:
Globális célok:
– a vidéki térségekből történő elvándorlás csökkentése,
– a vidéki élet- és munkakörülmények javítása.
Specifikus célok:
– a vidéki települések és környezet javítása,
– az épített, természeti és kulturális örökség és identitás megőrzése és megújítása.
Operatív célok:
– a faluképet és a közvetlen épített és természeti környezetet javító beruházások támogatása, eredeti közösségi és gazdasági funkciók megtartásával, újak betelepítésével,
– a természeti és a történelmi tájkép és az azt alkotó táji elemek állapotának javítása, megőrzése,
– közösségi terek kialakítása, fejlesztése.
Az intézkedés leírása:
A fent említett célok elérése érdekében többek között a következő tevékenységek támogathatóak:
– a településképet rontó épületek felújítása közösségi és gazdasági célokra, többfunkciós épületek létrehozása a jelenlegi funkció megtartásával és új funkciók betelepítésével (kivételt képeznek ez alól a kötelező önkormányzati és lakófunkciók),
– építészeti értékkel rendelkező épületek településszerkezeti egységek (legalább 3 elemből álló egységek) felújítása, az eredeti karakter megtartásával,
– műemléki (történelmi, építészeti), és egyéb kulturális értéket hordozó épületek, építmények, történelmi és régészeti emlékek felújítása,
– természeti értékek, táji elemek rendbetétele, védelme, tájképmegőrzés (például: fasorok, teraszok stb. felújítása, helyi ökoszisztémák helyreállítása, vízfolyások, folyómedrek helyreállítása, játszóterek, közösségi terek, közösségi használatú zöldfelületek létrehozása, felújítása).
Az AVOP (EMOGA-ból finanszírozott) és a Regionális Operatív Program (ERFA-ból finanszírozott) közötti lehatárolás a következő:
A lehatárolás alapja a települések közigazgatási státusa. Az AVOP keretén belül a község közigazgatási kategóriába tartozó települések fejlesztése támogatható, míg a ROP a városok fejlesztését támogatja. Kivételek:
– A világörökség helyszínek idegenforgalmi vonzerőt képviselő létesítményei nem támogathatók az AVOP-ból, kizárólag a ROP-ból, tekintet nélkül a települések közigazgatási besorolására. Ez ösztönzi a világörökséghelyszínek integrált tervek alapján történő komplex fejlesztését.
– A kastélyok, várak és múzeumok nemcsak a városok, hanem a kiemelt üdülő és gyógyhelyek [a települések listáját a 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet melléklete tartalmazza] esetén is a ROP-ból támogatottak. Ennek oka, hogy ezek a fejlesztések magas költségigénnyel rendelkeznek, így meghaladják az AVOP falumegújítás intézkedésének maximális mérethatárát.
– Nemzeti parkok és egyéb természetvédelmi területek esetén, amelyek kiemelt üdülő és gyógyhelyek területén helyezkednek el, a fenti térségek komplex, integrált fejlesztése keretében a ROP támogatja a következő típusú tevékenységeket: gyalogos és kerékpáros útvonalak, tanösvények, meglévő vízi útvonalak, meglévő kisvasutak, amelyek nem tartoznak az erdészeti társulások tulajdonába, látogatóközpontok kialakítása, fejlesztése. A fenti térségekben ezeknek a tevékenységeknek a támogatása az AVOP-ból kizárt.
Az ERFA-ból társfinanszírozott KIOP-pal történő lehatárolás a következő:
Az AVOP a falvakhoz tartozó táji elemek megőrzését és felújítását célzó falumegújítás keretében gazdasági és környezeti célokat szolgáló beruházásokat támogatja. Kizárólag a KIOP támogatja a NATURA 2000 által támogatott természetvédelmi tevékenységeket és a hozzájuk kapcsolódó beruházásokat.
Közreműködő szervezet: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
A támogatás maximális mértéke:
– közcélú (önkormányzatok) fejlesztés esetén az elismerhető költségek 85%-a; ebben az esetben a közpénzek aránya maximálisan 100%, amelyből az EMOGA és nemzeti támogatások aránya maximálisan 85%.
– Vállalkozás esetén, amennyiben a fejlesztés nem jövedelemtermelő beruházás: 85%.
– Vállalkozás esetén, amennyiben a fejlesztés jövedelemtermelő beruházás: 50%.
Kedvezményezettek köre: Magyarországon működő egyéni vállalkozók, jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, társadalmi szervezetek, alapítványok, valamint a fentiek integrációi, önkormányzatok és társulásaik, természetes személyek.
Állami támogatás
Amennyiben a támogatás nem-termelő beruházást érint, az EK Szerződés 87. cikke alapján nem minősül állami támogatásnak. Vállalkozások mezőgazdasági tevékenységen kívüli támogatására [a Szerződés I. sz. mellékletében („Annex I”) felsorolt mezőgazdasági termékek termelésén, feldolgozásán és értékesítésén kívüli tevékenységek támogatása] esetében a támogatás a 69/2001/EK bizottsági rendelet alapján kizárólag „de minimis” támogatásként adható.
Az intézkedés indokolása:
A vidéki térségekre jellemző a hagyományos helyi közösségek szétbomlása, a térségi szereplők közötti együttműködés és partnerség alacsony szintje. A fejlesztések egymástól elszigetelten valósulnak meg, így nem tudják megfelelő mértékben mozgósítani a helyi erőforrásokat. Az egyes térségek vállalkozóinak, önkormányzatainak és társadalmi szervezeteinek önálló fejlesztési elképzelései nem ágyazódtak koherens, helyi/kistérségi szintű stratégiákba a közösen kialakított jövőkép megvalósítása érdekében. A LEADER+ intézkedés jelentős mértékben hozzájárulhat egy térség arculatának kialakításához, amelyre több gazdasági ág is építhet (turizmus, vendéglátás, helyi jellegzetességű élelmiszerek, kézmű- és kisipari termékek előállítása). Az intézkedés leghatékonyabban az élet- és cselekvőképes helyi közösségek feltámasztásával, együtt gondolkodással segíti majd a többi intézkedés hatékony megvalósítását.
Az intézkedés támogatható a Csatlakozási Szerződés IX. a) fejezet 1. alfejezet 33. f cikke, valamint a 2000/C 139/05 Bizottsági Közlemény alapján.
Az intézkedés céljai:
Az intézkedés általános célja a szükséges képességek és tapasztalatok biztosítása, a LEADER+ megközelítés erősítése a helyi fejlesztésekben, partnerségi alapon helyi szinten megtervezett és végrehajtott integrált területi alapú fejlesztési stratégiák megvalósítása által.
Globális célok:
– a vidéki élet- és munkalehetőségek javítása, a vidéki jólét növelése,
– hozzájárulás az életképes vidéki közösségek kialakulásához, az együttműködési képesség és szervezettség javításához,
– új, fenntartható jövedelemszerzési lehetőségek teremtése,
– munkahelyteremtés és megőrzés.
Specifikus célok:
– gazdasági tevékenységek diverzifikációja,
– helyi termékek versenyképességének javítása,
– új, magasabb színvonalú szolgáltatások kialakítása, fejlesztése, amelyek igazodnak a helyi lakosság igényeihez,
– megfelelő módszerek és lehetőségek biztosítása, a helyi szintű közösségi részvétel és szervezettség javítására a vidék fejlesztése érdekében,
– a helyi szereplők fejlesztésben történő részvételének ösztönzése az alulról jövő kezdeményezések kialakítása és megvalósítása érdekében.
Operatív célok:
– térségi közösségi együttműködések felkészítése helyi akciócsoportok kialakítására és a LEADER+ megközelítésnek megfelelő működtetésére, a LEADER+ intézkedésbe történő aktív és hatékony bekapcsolódásra,
– korlátozott számú, megfelelően felkészült kísérleti helyi akciócsoport vidékfejlesztési stratégiáinak elkészítése és megvalósítása,
– vidéki térségek egymás közötti hazai és más tagállamok vidéki térségei közötti együttműködésének fejlesztése,
– az elért eredmények, tapasztalatok és tudás átadása, információk és következtetések rendelkezésre bocsátása a hálózatépítés segítségével.
Az intézkedés leírása, támogatható tevékenységek:
1. Tevékenység: Készségek elsajátítása
Támogatható a helyi lakosság ösztönzése felkészítés és információadás által a fejlesztési folyamatokban való aktív részvételre, a reprezentatív helyi fejlesztési partnerségek, együttműködések létrehozására. Módszertani és adminisztratív felkészítés a LEADER+ típusú intézkedések megtervezésére és végrehajtására, a helyi közösségek, közösségi vezetők, potenciális helyi akciócsoporttagok és vezetők kapacitásfejlesztése, az adott térségre vonatkozó tanulmányok elkészítése, területalapú kísérleti fejlesztési stratégiák kialakítása, módszertani anyagok elkészítése és terjesztése, képzések, műhelyek, előadások, folyamatos konzultációk tartása, kiadványok készítése.
Az akció végrehajtását végző szerződő fél kiválasztásának eljárását és időbeli ütemezését illetően: 2004 első felében átfogó felkészítő program indul és áll valamennyi vidéki közösségi szerveződés vagy szövetség rendelkezésére. Az előkészítést az Irányító Hatóság végzi nemzeti és külföldi szakértők bevonásával, a Technikai Segítségnyújtás eljárásrendjének megfelelően. A folyamattal kapcsolatos részletes információt a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza.
2. Tevékenység: Kísérleti jellegű integrált vidékfejlesztési stratégiák
Indokolás: magyarországi vidékfejlesztési típusú megközelítés tapasztalatainak leírása, az akció végrehajtására rendelkezésre álló adminisztratív kapacitás.
Magyarországon az 1999–2001 között lezajlott integrált agrárstruktúra és vidékfejlesztési kistérségi programozás eredményeképpen az egész országot lefedően létrejöttek a vidéki települések önkéntes társulásai (vidékfejlesztési kistérségek), megalapozódott és megerősödött számos helyi kezdeményezés mind programozási, mind menedzsment kapacitás, mind pedig a helyi partnerség kialakítása terén. A Vidékfejlesztési Programok Főosztálya 2001-ben LEADER+ típusú kísérleti programot indított azzal a céllal, hogy előkészítse a LEADER+ Közösségi kezdeményezés bevezetését és megvalósítását a megfelelő dokumentumok és eljárásrend létrehozásával, valamint a helyi, regionális és nemzeti szinten nélkülözhetetlen gyakorlati tapasztalatok megszerzésével. A nemzeti vidékfejlesztési támogatási forrásból finanszírozott kísérleti program három tevékenységre koncentrált: felkészítő képzések, korlátozott számú helyi stratégia megvalósítása és hálózatépítés.
A programban 40 potenciális helyi kezdeményezés vett részt meghívásos alapon. Tárcaközi Bizottság választotta ki azt a 14 helyi kezdeményezést, amelyek önkormányzatok, társadalmi szervezetek és a vállalkozások szövetségeként helyi akciócsoportot alakítottak. A helyi akciócsoportok minimum 5000 lakost és legalább 5 települést foglaltak magukba. A helyi akciócsoport tagjai konzorciumi szerződést kötöttek egymással a kísérleti program közös megvalósítására és támogatási keretszerződést kötöttek az FVM-mel helyi vidékfejlesztési tervük végrehajtására. A helyi akciócsoport kiválasztotta azt a jogi személyiséggel rendelkező szervezetet, amely felvállalta a program végrehajtásának gesztor szerepét, amely magában foglalta a helyi vidékfejlesztési terv elkészítésének koordinálását, a helyi kommunikációs terv megvalósítását, a projektkiválasztási folyamat koordinálását, a program helyi szintű adminisztrációját, menedzsmentjét. A kísérleti program végrehajtásának alapja a nemzeti szakértő csoport, a Vidékfejlesztési Főosztály Regionális Vidékfejlesztési Irodái, valamint a Magyar Államkincstár közreműködésével kialakított, részletes működési Kézikönyv. Ez alapján történik a helyi vidékfejlesztési programok végrehajtása, beleértve a helyi szintű projektkiválasztást is (Nemzeti Bíráló és Monitoring Bizottság hozza meg a végső döntést minden projekt vonatkozásában). A Magyar Államkincstár látja el a pénzügyi feladatokat.
Az FVM Vidékfejlesztési Főosztálya Regionális Vidékfejlesztési Irodái (REVI) szakmai segítségnyújtási és egyben törvényességi felügyeleti feladatokat láttak el a Helyi Akciócsoportoknak a pályáztatás adminisztratív feladataira, szabályaira történő felkészítésében való részvétel által. Megfigyelőként részt vettek a helyi bíráló bizottságok munkájában, ellátva a folyamat felügyeletét a kiadások törvényességére és jogszerűségére való tekintettel, valamint folyamatosan gyakorlati tanácsokkal látták el a Helyi Akciócsoportokat a partnerség, programírás, projektkiválasztás, folyamat menedzsment és adminisztráció során. Ennek az eredményes és intenzív együttműködésnek következtében a vidéki térségek közösségeinek egy része alkalmassá vált a LEADER+ elveinek megfelelő Helyi Akciócsoportok létrehozására, működtetésére, a stratégiakészítésre és megvalósításra, az akció végrehajtásához szükséges adminisztratív kapacitás megszerzésére.
A tevékenység tartalma:
Támogatás nyújtandó a helyi akciócsoportok által a Bizottság 2000. április 14-i Közleményének 12. és 14. pontjában rögzítetteknek megfelelően elkészített kísérleti jellegű integrált, terület alapú vidékfejlesztési stratégiák megvalósításához (úgymint pályázatok elkészítése, kisebb vállalkozások létrehozása és támogatása stb.).
A Helyi Akciócsoportok kiválasztása
Az 1-es tevékenységben résztvevő potenciális Helyi Akciócsoportok számára két alkalom áll rendelkezésre, hogy pályázzanak az elkészített stratégiájukkal a 2-es tevékenységbe történő csatlakozásra: 2004 második felében, majd második körben 2005-ben azzal céllal, hogy a 2-es tevékenység 2005–2006 folyamán megvalósul.
A kiválasztott Helyi Akciócsoportok maximális száma 40.
A Programkiegészítő Dokumentum részletezi a Helyi Akciócsoportok kiválasztásához alkalmazott jogosultsági és kiválasztási kritériumokat a Bizottsági Közlemény 12. és 14. pontjának megfelelően. Alapkövetelmény a Helyi Akciócsoportokkal szemben, hogy földrajzilag összefüggő területen alakuljanak meg, továbbá gazdaságilag és szociálisan homogén egységet alkossanak. Az egy akciócsoporthoz tartozó településeken élő lakosság létszáma általános esetben 10 000-től 100 000 főig terjed. Azokban a megyékben (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém, Zala), ahol a népesség száma a települések több mint 25%-a esetében alacsonyabb, mint 500, az egy akciócsoporthoz tartozó minimális lakosok száma 5000 fő.
A Helyi Akciócsoportok kiválasztásával kapcsolatosan minden teljes és jogosult pályázat a következő szempontok szerint kerül értékelésre: a pályázó helyi akciócsoport adminisztrációs kapacitása és tapasztalata közpénzek kezelésének vonatkozásában, valamint a helyi vidékfejlesztési tervek tartalma és minősége, amely a következő szempontokat foglalja magában: innovativitás, a helyzetfeltárás – stratégia (prioritások, célok) – jövőkép közötti koherencia szintje, a program gyakorlati megvalósíthatósága, a megvalósítás szükségességének alátámasztása, egyes programelemek közötti szinergia, kapcsolódás erőssége, gazdasági, társadalmi, környezeti fenntarthatóság, partnerség, közösségi részvétel a programírásban, partnerség a helyi vidékfejlesztési terv megvalósításban.
3. tevékenység: Térségek egymás közötti és nemzetközi együttműködés támogatása
A tevékenység a Bizottsági Közlemény 15–18. pontjai alapján kerül megvalósításra. Nem támogatható egyszerű információ és tapasztalatcsere, mivel az együttműködés célja közösen megtervezett speciális közös projektek megvalósítása kell, hogy legyen.
4. tevékenység: Kommunikációs hálózatépítés európai, nemzeti és regionális szinten.
A nemzeti koordinációs egység létrehozása. A vidéki térségek hálózatba történő bekapcsolása.
Közreműködő szervezet:
– Irányító Hatóság * : jóváhagyási szakasz, tanácsadás és törvényességi felügyelet
– Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal: pénzügyi lebonyolítás
A támogatás maximális mértéke:
– 1. és 4. tevékenység esetén: az összes jogosult költség 100%-áig,
– A 2. és 3. tevékenység esetén a fejlesztési projektekre alkalmazott támogatási arányok és feltételek megegyeznek a program azonos típusú intézkedései esetén alkalmazottakkal:
a) jövedelemtermelő beruházás esetén: 50–65%
b) nem jövedelemtermelő beruházás esetén: 95%
c) önkormányzatok beruházásai esetén a közpénzek maximális aránya 100%, amelyen belül az EMOGA és a nemzeti támogatás aránya nem haladja meg a 95%-ot.
Kedvezményezettek köre:
1. tevékenység: Kiválasztás előtt a helyi együttműködések, potenciális helyi akciócsoportok, kiválasztás után az együttműködési megállapodással rendelkező helyi akciócsoportok.
2. tevékenység: A 2000/C 139/05 Bizottsági Közlemény előírásainak megfelelő helyi akciócsoportok (döntéshozói szinten a gazdasági és szociális partnerek és társulások a helyi partnerség legalább 50%-át kell, hogy alkossák).
3. tevékenység: Önkormányzatok és társulásaik, Magyarországon működő jogi személyek, és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók, és integrációik, társadalmi szervezetek, alapítványok, valamint a fentiek integrációi, természetes személyek.
4. tevékenység: Közbeszerzés útján kiválasztott nemzeti koordinációs egység, a nemzeti LEADER obszervatórium.
Amennyiben a támogatás a Szerződés 1. számú mellékletében felsorolt („Annex 1”) mezőgazdasági termékek termelésével, feldolgozásával és marketingjével kapcsolatos tevékenységekre irányul, ez a támogatás kizárólag a 1257/1999/EK rendeletben megállapított feltételekkel és mértékekkel összhangban adható, ahogy ez a Program egyéb intézkedéseinél meghatározásra került.
Amennyiben az intézkedés előirányoz állami támogatást a Szerződés 1. számú mellékletében felsorolt („Annex 1”) mezőgazdasági termékek termelésén, feldolgozásán és marketingjén kívül álló tevékenységekre, ez a támogatás kizárólag „de minimis” támogatásként adható a 69/2001 bizottsági rendelet alapján.
A prioritás a Strukturális Alapok támogatásainak az AVOP keretén belüli hatékony lebonyolítását segíti elő. A prioritáson belül egy intézkedés található, amely az AVOP mindhárom prioritásához kapcsolódó valamennyi intézkedés és tevékenység megvalósítása során felmerülő technikai segítségnyújtással összefüggő igények kielégítését szolgálja.
Cél:
Jelen intézkedés célja az, hogy segítse a Program irányítását, végrehajtását, folyamatos nyomon-követését és ellenőrzését. Az intézkedés az alábbi fő célkitűzések megvalósításához járul hozzá:
– a Program folyamatos nyomon követésének és értékelésének támogatása (beleértve a tanulmányokat, workshop-okat és szemináriumokat),
– a segítségnyújtás és a program tevékenységei előkészítésének, kiválasztásának, értékelésének és nyomonkövetésének támogatása (beleértve az auditot és a helyszíni ellenőrzéseket, a környezet védelmét és fejlesztését a környezetvédelmi kritériumok alkalmazásával, az egyenlőtlenségek kiküszöbölésének előmozdítását, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elősegítését),
– információnyújtás, a nyilvánosság folyamatos tájékoztatása a Programmal kapcsolatban, összhangban a 1159/2000/EK rendelet előírásaival.
Az intézkedés leírása:
A technikai segítségnyújtás intézkedés két alintézkedést, illetve tevékenységet foglal magába.
1. tevékenység, amely a 1145/2003/EK rendelet 11. szabályának 2.1. pontjában megfogalmazott feltételek szerint (és a szabály 2.4. pontjában meghatározott felső értékhatárt figyelembe véve) a következőket foglalja magába:
– a program tevékenységei és a segítségnyújtás előkészítésével, kiválasztásával, értékelésével és nyomon követésével kapcsolatos költségek, figyelmet fordítva a horizontális témákra is,
– a segítségnyújtás végrehajtásával kapcsolatos, a Monitoring Bizottság ülései alkalmával felmerülő költségek,
– az audithoz és a helyszíni ellenőrzéshez kapcsolódó költségek.
2. tevékenység, amely egyéb, a 1145/2003/EK rendelet 11. szabályának 3. pontjában meghatározottak szerinti költségeket fedez, például: tanulmányok, szemináriumok, workshop-ok, tájékoztatási tevékenységek, értékelés, ide értve a Program megfelelő végrehajtásához szükséges számítógépes rendszer beszerzését és üzembe helyezését.
A Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza a források pénzügyi lebontását a két tevékenység között a fent említett felső értékhatár betartásának igazolása érdekében.
Az AVOP számára kalkulált 1. tevékenység költségkategóriáinak felső határa 6 844 375 euró. Ebből 2 000 000 euró indikatív összeg levonásra kerül, amely a Közösségi Támogatási Keret technikai segítségnyújtás részére kerül jóváírásra a KTK Irányító Hatóság részéről az adott kategóriában felmerülő költségek fedezése céljából. Ebből következően az AVOP Technikai Segítségnyújtás intézkedés 1. tevékenyégének felső költséghatára 4 844 375 euró.
A támogatás mértékének és az Alap hozzájárulásának felső határa:
Közcélú kiadás esetén az összes jogosult költség maximum 100%-ig.
Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap hozzájárulása: az összes jogosult költség 75%-áig.
A jelen intézkedés keretében nyújtott támogatás az EK Szerződés 87. cikke alapján nem minősül állami támogatásnak.
A támogatás formája: vissza nem térítendő támogatás.
Kedvezményezett: az AVOP Irányító Hatósága (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Az AVOP Irányító Hatósága biztosítja a más Strukturális Alapok és az EMOGA Garancia Szekciójából társfinanszírozott technikai segítségnyújtási tevékenységekkel való megfelelő koordinációt a 1260/1999/EK tanácsi rendelet 28. cikkében megfogalmazott előírások betartása érdekében.
A prioritás részesedése az AVOP költségvetéséből: 2,5%.
Mivel Magyarország egész területe az 1. közösségi cél hatálya alá tartozik, az Operatív Program intézkedéseinek kidolgozásánál a regionalitás közvetett szempontként szerepelt. Kétségtelen viszont, hogy az intézkedések iránti igényeket, a támogatások hatásait a területi adottságok és különbségek jelentősen befolyásolják majd. A régiók eltérő sajátosságaiból eredően egyes intézkedések hatásai néhol erősebben, míg máshol gyengébben, vagy más hangsúlyokkal érvényesülnek majd.
Az ország térségi folyamatait, regionális különbségeit vizsgálva határozottan körvonalazódnak azok a területek, ahol a mezőgazdasági termelés a kedvező termőhelyi adottságok, a termelési hagyományok és a viszonylagos gazdasági előnyök miatt jelentősebb. Ilyennek mondható a Dél-Dunántúl, valamint a két alföldi régió (Észak- és Dél-Alföld), ahol a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása az országos átlag (4,3%) kétszeresét is meghaladja. Az ágazat foglalkoztatási súlya szintén ebben a három régióban a legszámottevőbb, és kiemelkedő a Dél-Alföldön, ahol a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya megközelíti a 15%-ot, amely több mint az országos átlag kétszerese.
III. 1. A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya régiónként
| A mezőgazdaság * | |||
| Régió | hozzájárulása a bruttó hozzáadott értékhez * , % | részesedése a foglalkoztatásból * , % | |
| Közép-Magyarország | 1,0 | 2,0 | |
| Közép-Dunántúl | 4,8 | 5,9 | |
| Nyugat-Dunántúl | 4,3 | 5,6 | |
| Dél-Dunántúl | 8,4 | 10,0 | |
| Észak-Magyarország | 4,6 | 4,2 | |
| Észak-Alföld | 8,6 | 7,7 | |
| Dél-Alföld | 10,8 | 14,7 | |
| Országosan | 4,3 | 6,3 | |
| Forrás: A Magyar régiók zsebkönyve 2002 KSH, 2003.; A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása 2001-ben, KSH, 2003. | |||
A régiók különböző mutatói alapján az alábbiakban ismertetjük, hogy várhatóan az egyes intézkedések hatásai hol, mely régiókban jelentkeznek erőteljesebben.
Az 1–2. prioritás regionális hatásai intézkedésenként:
1. intézkedés: A mezőgazdasági beruházások támogatása
A mezőgazdasági termelés két alapvető formáját – az egyéni, illetve a társas vállalkozások szám- és területi arányát – tekintve a mezőgazdasági termelés erőteljesebb jellege az ország azonos térségeiben figyelhető meg.
Az egyéni gazdaságok megoszlását tekintve, a mezőgazdaság kedvező adottságai, hagyományai miatt a gazdaságok aránya legmagasabb az észak-alföldi (23%) és a dél-alföldi (21,8%) régióban. Ezeknek az egyéni gazdaságoknak azonban csak egy része nevezhető potenciális pályázónak, mivel a gazdaságok meghatározó többsége kis méretű, 80,2%-uk nem éri el az 500 ezer Ft termelési értéket sem. Ebben a két alföldi régióban a gazdaságoknak mindössze 15,2%-a (Dél-Alföld), illetve az Észak-Alföldön (11,8%-a) haladja meg az 1 millió Ft-os termelési értéket. Ezt a két régiót követi a nyugat-dunántúli és közép-magyarországi régió, ahol 1 millió Ft feletti termelési értéket a gazdaságok 8%-a ér el. Az egyéni gazdaságok termőterületének méret szerinti megoszlását vizsgálva, szintén a két alföldi régióban jellemzőek az életképesebb, nagyobb termőterülettel rendelkező gazdaságok.
A gazdasági társaságok egy gazdaságra jutó termelési értékét tekintve hasonló sorrend állítható fel a régiók között is. Ez alapján várhatóan a mezőgazdasági beruházások támogatása intézkedésre ezekből a régiókból érkezik be magasabb számú pályázat, így az intézkedés hatásai is ezekben a régiókban fognak erősebben érvényesülni.
III. 2. Az egyéni gazdaságok és gazdasági társaságok száma és megoszlása régiónként, 2000
| Régió | Egyéni gazdaságok | Gazdasági társaságok | |||
| száma, db | megoszlása,% | száma, db | megoszlása,% | ||
| Közép-Magyarország | 81 112 | 8,5 | 819 | 9,8 | |
| Közép-Dunántúl | 89 803 | 9,4 | 1039 | 12,4 | |
| Nyugat-Dunántúl | 100 806 | 10,5 | 1073 | 12,8 | |
| Dél-Dunántúl | 122 824 | 12,8 | 1417 | 16,9 | |
| Észak-Magyarország | 134 655 | 14,0 | 970 | 11,6 | |
| Észak-Alföld | 220 191 | 23,0 | 1547 | 18,5 | |
| Dél-Alföld | 209 143 | 21,8 | 1517 | 18,1 | |
| Összesen | 958 534 | 100,0 | 8382 | 100,0 | |
| Forrás: Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben területi adatok AMÖ 2000, KSH, 2000. | |||||
Az eszközellátottság a Nyugat-Dunántúlon a legkedvezőbb. Ezer hektár mezőgazdasági területre jutó traktorállomány 26,5 db. Észak-Magyarországon az átlagos traktor darabszám azonban nem éri el a 23 darabot, a Nyugat-Dunántúlon pedig megközelíti a 36 darabot. A közép-magyarországi és közép-dunántúli, valamint az észak-alföldi régióban szintén az országos átlag alatti a traktorellátottság. A kombájnellátottság szintén a Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb, (70%-kal nagyobb, mint Közép-Magyarországon). Mindezek figyelembevételével a „Mezőgazdasági beruházások támogatása” intézkedés gép- és eszközbeszerzésre irányuló része az alföldi régiók mellett, várhatóan a középső régiókban indukál erőteljesebb pályázati szándékot. A legelmaradottabb észak-magyarországi régióban gazdálkodók viszont kevésbé lesznek képesek a fejlesztéshez szükséges saját forrás finanszírozására.
Az állattartó épületek felújítására, korszerűsítésére várhatóan a Közép-Dunántúli régióban lesz a legnagyobb igény, hiszen az egy állattartó gazdaságra jutó férőhelyek száma minden állatfaj esetében itt a legmagasabb. A szarvasmarha férőhely kapacitás a két alföldi régióban, a sertésférőhely kapacitás pedig Közép- és Észak-Magyarországon a legalacsonyabb.
2. Intézkedés: A halászati ágazat strukturális támogatása
Az alábbi táblázat tóterületi adatai alapján kitűnik, hogy a legnagyobb tóterülettel az észak-alföldi, a dél-alföldi és a dél-dunántúli régiók rendelkeznek. Ezért várhatóan „A halászati ágazat strukturális támogatása” intézkedés ebben a három régióban fejt ki erőteljesebb hatást. A nyugat-dunántúli és az észak-magyarországi régióban az intézkedés iránti igény sokkal kisebb mértékű lesz, hiszen ezek a régiók a teljes tóterület mindössze 1,4-1,4%-ával rendelkeznek.
III. 4. Tóterületi adatok
| Régió | Tóterület összesen | Üzemelt tóterület | Nem üzemelt tóterület | Kihasználtság | Tóterület megoszlása régiónként | |
| ha | % | |||||
| Közép-Magyarország | 3 658 | 3 430 | 228 | 93,8 | 14,7 | |
| Közép-Dunántúl | 1 886 | 1 649 | 234 | 87,4 | 7,6 | |
| Nyugat-Dunántúl | 351 | 255 | 96 | 72,6 | 1,4 | |
| Dél-Dunántúl | 4 999 | 4 808 | 191 | 96,2 | 20,1 | |
| Észak-Magyarország | 354 | 354 | – | 100,0 | 1,4 | |
| Észak-Alföld | 7 151 | 5 967 | 1 169 | 83,4 | 28,7 | |
| Dél-Alföld | 6 495 | 5 998 | 497 | 92,3 | 26,1 | |
| Ország összesen | 24 894 | 22 463 | 2 414 | 90,2 | 100,0 | |
| Forrás: FVM | ||||||
Az ország összes haltermelésének mintegy 80%-a, míg az étkezési hal termelésnek is szintén közel 80%-a erre a három régióra (Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Dél-Alföld) összpontosul.
A haltermelés elsődleges feldolgozása is a legnagyobb tóterülettel rendelkező régiókban (Észak-Alföld, Dél-Dunántúl, Dél-Alföld) dominál, ezért várhatóan ezekből a régiókból fog nagyobb számú pályázat beérkezni az intézkedésen belül a „halfeldolgozók építése és felújítása” tevékenységre, mint ahogy a „tógazdasági halkeltetők és intenzív üzemi haltermelő rendszerek építése, felújítása és korszerű technológiák bevezetése” tevékenységre is.
3. Intézkedés: Fiatal gazdálkodók induló támogatása
Ez az intézkedés várhatóan a két mezőgazdasági dominanciájú alföldi régióban fejti ki erőteljesebben a hatását, hiszen itt van legnagyobb hagyománya a családi munkaerőn alapuló egyéni gazdaságoknak.
4. Intézkedés: Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása
Ennek az intézkedésnek nincs olyan hatása, amely az egyes régiókat speciálisan érintené, hiszen a gazdálkodással, vállalkozásvezetéssel, az Európai Unióban érvényesülő szabályozási rendszerekkel, előírásokkal kapcsolatos ismeretek általánosan, országrésztől függetlenül hiányosak a gazdálkodók, különösen az egyéni gazdálkodók körében.
5. Intézkedés: A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése
Ez az intézkedés várhatóan azokban a régiókban fejti ki nagyobb mértékben hatását, amelyekben a mezőgazdasági alapanyag-termelés is jelentősebb (Észak- és Dél-Alföld, Dél-Dunántúl). Jelenleg az élelmiszeriparban foglalkoztatottak mintegy 20%-a a Dél-Alföldön, 18%-a Közép-Magyarországon, továbbá 16-16%-a Észak-Alföldön és Nyugat-Dunántúlon található. Az élelmiszer feldolgozó kapacitásunk ebben a négy régióban van jelen nagyobb mértékben, ezért innen várható nagyobb számú pályázat beérkezése is.
A 3. prioritáshoz kapcsolódó intézkedések regionális hatásai: Vidéki térségek fejlesztése
A vidéki területek problémáinak legjobb indikátorai a növekvő területi egyenlőtlenségben jelentkeznek. A vidék és ezen belül jellemzően a kistelepülések gazdasági, szociális és kulturális lemaradása áll az egyre erősödő elvándorlási folyamatok mögött. A „vidéki térségek fejlesztése” prioritásnak ezért legfontosabb feladata a lemaradó térségek felzárkóztatása, a gazdasági, társadalmi hátrányok leküzdése.
A vidékfejlesztési intézkedések a területi kiegyenlítést célozva földrajzilag szűkítettek. Kivételt képez ez alól a „Mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése” című intézkedés, amely horizontális. Az intézkedések többsége azokat a vidéki térségeket célozza, ahol jellemző a gazdasági, infrastrukturális elmaradottság és az ezek következtében fellépő tartós elvándorlás és a kedvezőtlen demográfiai helyzet. A ruralitást reprezentáló vizsgált mutatók összesítése azt mutatja, hogy a ruralitás komplex mutatója által meghatározott terület megegyezik a 120 fő/km2, vagy az alatti népsűrűségű települések területével. A népsűrűség jelzőszáma tehát a vidéki jelleg jó indikátora. A vidéki karakterű, de valamilyen okból az átlagosnál kisebb területű (és így nagyobb népsűrűségű) települések kizárásának elkerülése érdekében a 10 000 fő lakónépességű települések kedvezményezettnek számítanak akkor is, ha népsűrűségük magasabb, mint 120 fő/km2. Az így vidékinek minősített terület az ország területének 83,7%-a, ahol az ország népességének 38,3%-a él. A kedvezményezett települések listáját az AVOP 4. számú melléklete tartalmazza.
A vidékfejlesztési intézkedések várható hatása, hogy a viszonylag magas támogatási arányok és az alacsony projektméretek lehetővé teszik, hogy a pályázati forrásokhoz az elmúlt évtized társadalmi-gazdasági átalakulásai miatt lemaradó rétegek is hozzáférjenek, és ezzel növekedjen az esélyük a felzárkózásra. Különösen érintettek az elsősorban mezőgazdasági dominanciájú területeken az agrárgazdaság átalakítása során (jellegzetesen az alföldi régiókban), illetve az ipari-, szerkezetátalakítás miatt a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló rétegek (az észak-magyarországi, illetve a dél-dunántúli régiók egyes térségeiben).
Az egyes régiók pályázati pénzek fogadására való felkészültségére és pályázati aktivitására az eddigi vidékfejlesztési célelőirányzat (továbbiakban: VFC) és SAPARD pályázati statisztikák alapján lehet következtetni. A 2000 és 2002 közötti nyertes VFC pályázatok megoszlása a régiók között többé-kevésbé egyenletesnek mondható. Az abszolút különbségek főként a régiók méretbeli különbözőségére vezethetők vissza. Ez alól kivétel a közép-dunántúli régió, amely méretéhez viszonyítva aránylag kevesebb támogatást tudott megszerezni. A VFC pályázati jogcímei közötti megoszlás enyhe különbözőségeket mutat, így az alföldi régiókban és a Dél-Dunántúlon a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztésére, míg a közép- és a nyugat-dunántúli régiókban falufelújításra pályáztak arányában többet.
Az egyes régiókra 2000–2002 között jutó VFC támogatás nagysága és megoszlása
A SAPARD támogatás eddigi tapasztalatai alapján a Dunától keletre elhelyezkedő régiók mutatnak nagyobb pályázási potenciált. A VFC pályázati tapasztalatához hasonlóan itt is az látszik, hogy ezekben a régiókban a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztése arányaiban nagy hangsúlyt kap.
Pályázatok intézkedésenként és régiónként
Mindkét grafikon jól érzékelteti az agrárszektor visszaszorulását a Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon. Az Alföldön és a dél-dunántúli régióban a mezőgazdaság továbbra is meghatározó ágazata, melynek fontosságát a felhasznált források is bizonyítják.
A régiók gazdasági teljesítményét leíró statisztikai adatok (a területegységenként előállított GDP (KSH 2001)) egyértelműen mutatják Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl kiemelkedő fejlettségi szintjét a többi régióhoz képest. Mivel mindkét támogatási rendszerben (VFC, SAPARD) a források legnagyobb részét a négy fejletlenebb régió hasznosította, ezért a két támogatási rendszert „kiváltó” AVOP pénzügyi eszközei várhatóan jelentős regionális kiegyenlítő hatást fejtenek majd ki.
A vidékfejlesztés regionális hatásai intézkedésenként:
A Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése intézkedés a hagyományosan agrár-orientált térségekben a gazdasági átalakulás során, a mezőgazdasági termelésből kiszoruló rétegek gazdasági lehetőségeit kívánja javítani.
A mezőgazdaság eltartóképességének és a mezőgazdasági munkalehetőségek számának drasztikus csökkenése az elvándorlás legfőbb oka ezekben a térségekben, és ezáltal a területi egyenlőtlenségek további növekedésének motorja. A turizmus jelentős kapacitással rendelkezik Magyarország minden térségében, és az intézkedés keretein belül támogatható kézműves tevékenységek is enyhíthetik egyes lemaradó rétegek megélhetési gondjait. Az előállított termékek minőségének és helyben hozzáadott értékének növelése jelentősen emeli a vidéki térségekben realizálódó gazdasági értéket.
A Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése intézkedés azokat a vidéki területeket célozza, ahol jelentős mezőgazdasági termelés folyik, valamint a megváltozott földtulajdoni és földhasználati viszonyok következtében nem megfelelő vagy nem elégséges a termelés infrastrukturális ellátottsága. A földtulajdoni és földhasználati viszonyok megváltozása legsúlyosabban az ország azon területeit érintette, ahol a táji adottságok lehetővé tették a nagyüzemi monokultúrás mezőgazdaság igényei szerinti nagymértékű terület-összevonásokat, ami maga után vonta a korábbi út- és vízelvezető-árok hálózat jelentős részének ésszerűtlen megszűntetését. A helyi piacok fejlesztése a közvetlen értékesítési lehetőségeket javítja, amely a jövedelem helyben tartásának jó eszköze.
A Falufejlesztés és -megújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése intézkedés a területi egyenlőtlenségek hatására meginduló migráció megállításának egyik eszköze. A lakókörnyezet fizikai állapota, összképe, a szellemi, kulturális, épített és természeti örökség, és az ezekkel járó helyi identitástudat a helyi közösség alapja. Ezek hiányában az elvándorlás szükségszerűen megindul a jobb gazdasági lehetőségeket kínáló régiók felé. Az intézkedés alatti támogatás az PKD 4. számú mellékletében szereplő kedvezményezett településeken vehető igénybe.
A LEADER+ intézkedés elszigetelt projektek helyett alulról szerveződő, közösségi részvételen alapuló, térségi fejlesztési programok megvalósulását támogatja. Az intézkedés végrehajtásának kulcsa a vállalkozói, önkormányzati és civil szféra együttműködése, amelyet egy helyi szinten működő vidékfejlesztési akciócsoport testesít meg, amely feltárja, gondozza, és integrált program formájában valósítja meg a helyi fejlesztési elképzeléseket. Így biztosítja az egyébként elszigetelt fejlesztések közötti szinergiát.
Az intézkedés másik jelentős eleme a hálózatépítés, a különböző térségek közötti együttműködés, tapasztalat és információcsere intézményesítése. Mindez jelentős mértékben szolgálja a lemaradó térségek felzárkózását, illetve a régiók (országok) közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok erősödését.
Az intézkedés jelentős része a megvalósításra történő felkészítés, tájékoztatók, képzések, programírás, amely jelentős pozitív hatással lehet az AVOP és más OP-k forrásainak felhasználására.
Minden intézkedés esetén a kiválasztási kritériumok alapján előnyben részesülnek azok a fejlesztések, amelyeknek bizonyított a kapcsolata más fejlesztésekkel, megalapozzák, kiegészítik azokat, vagy integrált program részét alkotják.
Felkészülés a Strukturális Alapok fogadására
A potenciális kedvezményezettek felkészítését a Strukturális Alapok fogadására, hatékony és eredményes felhasználására jelentős mértékben segítheti a Vidékfejlesztési Főosztály által támogatott, 1999–2000-ben az ország valamennyi kistérségében elkészült kistérségi agrár- és vidékfejlesztési programok most induló felülvizsgálata. E folyamat során a térségi szereplők értékes információkat kapnak a csatlakozás utáni pályázati lehetőségekről, feltételekről, valamint strukturált programba foglalják a térség fejlesztési elképzeléseit a számba vett rendelkezésre álló helyi potenciálok és a közösen kialakított jövőkép alapján.
A vidékfejlesztési intézkedések várható hatásai a regionális folyamatokra
A ROP helyzetfeltárása alapján a népesség gazdasági aktivitását, vagyis a foglalkoztatási és a munkanélküliségi rátát tekintve a legrosszabb helyzetben lévő régiók az észak-magyarországi, a dél-dunántúli és az észak-alföldi. Ugyanezek a régiók mutatják a legrosszabb statisztikákat a jövedelmi viszonyok terén. A dél-dunántúli és az észak-alföldi régiókban egyúttal igen magas a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, itt a magas munkanélküliség elsődleges oka az agrárgazdaság átalakulásában keresendő. Az észak-magyarországi régióban (és a dél-dunántúli régió egyes térségeiben) a foglalkoztatási problémák az ipari övezetek szerkezetátalakításához kapcsolhatók. A dél-dunántúli régióban ehhez járulnak még az aprófalvas településstruktúrával járó nehézségek. Mindezek hatására a legmagasabb népességfogyás a dél-dunántúli és az észak-magyarországi régiókban tapasztalható.
A fentiek alapján várható, hogy a „Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése” intézkedés pozitív hatással lesz a nagy munkanélküliségi problémákkal küzdő, ugyanakkor a mezőgazdasági ágazat dominanciájával jellemezhető dél-dunántúli és észak-alföldi régiók jövedelmi és foglalkoztatottsági viszonyainak alakulására. Ehhez járul a „Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése” intézkedés keretében a minőségi mezőgazdasági termékek marketing-fejlesztése és a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikációja a nagyüzemi mezőgazdaságból kiszoruló vállalkozói réteg felzárkóztatásával.
Az észak-magyarországi régióban a legalacsonyabb a turisztikai szolgáltatásban foglalkoztatottak száma, holott természeti és kulturális értékeit tekintve ez a régió kiemelkedő potenciállal rendelkezik. A „Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése” intézkedés keretén belül az idegenforgalmi tevékenységek ösztönzése az a beavatkozási terület, ami várhatóan nagy szerepet kap a térség foglalkoztatási és jövedelmi viszonyainak javításában.
A VFC pályázati tapasztalatai alapján a dunántúli régiók jellegzetesen aprófalvas térségeiben a „Falufejlesztés és -megújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése” intézkedés keretében nyújtott támogatásra nagy szükség van. A dél-dunántúli régióban tapasztalható az országban a legmagasabb elvándorlási arány, ezért a falumegújítás és azon belül a közösségi élet helyszíneinek és tevékenységeinek megújítása különösen fontos ebben a régióban. A jövedelemszerzési lehetőségek bővülése intézkedéssel szinergiában a falumegújítás intézkedés keretein belül pályázható támogatás növelheti a régió népességmegtartó képességét.
Az EU-csatlakozásra való felkészülés részeként 1990 óta az EU követelmények, irányelvek és célkitűzések fokozatosan épültek be a magyar jogrendszerbe és közigazgatásba.
A hosszú távon megvalósítandó célkitűzéseket az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény határozza meg a következőképpen:
– a mezőgazdasági termelés versenyképességének javítása,
– esélyegyenlőség megteremtése, arányos tőke- és munkajövedelem elérése,
– a mezőgazdaság fenntartható fejlődésének megalapozása és feltételeinek megteremtése a termelőtevékenység, valamint a környezet- és természetvédelem érdekeinek összehangolásával,
– a mezőgazdasági termelés komparatív előnyeinek kihasználása a jövedelmezőség és az élelmiszerexport növelése érdekében,
– a vidéki foglalkoztatás és az alternatív jövedelemszerzés ösztönzése, a vidék népességmegtartó képességének javítása,
– a gazdaság emberi erőforrásainak fejlesztése, az agár-innováció térnyerésének előmozdítása.
A közelmúltban a magyar kormány mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégiája a következő jogszabályokban és programokban öltött testet:
– 2253/1999. (X. 7.) Korm. határozat a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről,
– a kormányprogram és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium mezőgazdasági stratégiája,
– az EU Erdészeti Stratégiáján alapuló Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram (kidolgozás és partnerségi egyeztetés alatt áll).
A fenti célok elérése és a stratégia megvalósítása érdekében a magyar támogatási rendszer számos olyan eszközt vezetett be, amelyek a mezőgazdaság korszerűsítését és strukturális átalakítását, a vidék hátrányos helyzetének csökkentését, valamint a környezetileg fenntarthatóbb fejlődést szolgálják.
A költségvetési törvény alapján ezek az eszközök három csoportba sorolhatók:
a) Mezőgazdasági támogatások
A mezőgazdasági támogatások alapjául a mezőgazdasági célkitűzések pénzügyi forrásairól szóló földművelésügyi miniszteri rendeletek szolgálnak. 2001-re és 2002-re a támogatás legfőbb irányait és területeit a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény XII. fejezetének (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) 10. Címe (Fejezeti kezelésű előirányzatok) 4. alcíme és a 3. alcíme (Támogatási célelőirányzatok) tartalmazza. Az e jogszabályok alapján nyújtott támogatások összhangban állnak a 1257/1999/EK tanácsi rendelet vidékfejlesztési intézkedéseivel.
b) A vidékfejlesztési és területfejlesztési célelőirányzatok
A célelőirányzatokat és felhasználásuk részletes szabályait a 104/2001. (VI. 21.) Korm. rendelet, a 89/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet és a földművelésügyi miniszter 50/2001. (VII. 20.) FVM rendelete határozzák meg.
A vidékfejlesztési támogatások kiterjednek többek között az állami pénzekből létrehozott, az egyéni gazdaságokat segítő falugazdász hálózatra, a földhasználat racionalizálására (a 2002-ben létrehozott Nemzeti Földalapon keresztül) és a LEADER+ típusú integrált helyi fejlesztési kísérleti projektre.
c) Környezetvédelmi intézkedések
A környezetvédelmi intézkedések több éve részét képezik a magyar jogi szabályozásnak (ilyenek például a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény).
Ezekre a törvényekre épül a 2002-ben bevezetett Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP). A Program, amelynek indításáról a Kormány 2253/1999. (X. 7.) határozata rendelkezett, mintegy 2,2 milliárd forintos költségvetés hozzárendelésével, a környezetvédelmi szempontok mezőgazdasági tevékenységekbe való beépítését célozza (az integrált védelem és a környezetbarát művelési módszerek támogatásával).
Ez a nemzeti mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások jelenlegi rendszerének általános kerete.
Ezt a rendszert fogja kiegészíteni egy sor, az 1257/1999/EK tanácsi rendeletben felsorolt, de a magyar hatóságok által kizárólag nemzeti forrásból finanszírozni szándékozott támogatás (erdőgazdálkodás, alapvető szolgáltatások a vidéki térségekben élő népességnek). Ezeket az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program céljainak eléréséhez szükséges intézkedéseket az OP nem tartalmazza a rendelkezésre álló költségvetés behatároltsága miatt. Azonban az átláthatóság és a magyar mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégia általános konzisztenciájának megítélhetősége érdekében röviden ismertetésre kerülnek ebben a részben. Mivel kizárólag nemzeti forrásból kerülnek finanszírozásra, az Operatív Program részeként a Bizottság nem értékeli és nem hagyja azokat jóvá. Az EK Szerződés 93. (ma 88.) cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet értelmében állami támogatásként bejelentésre kerülnek a Bizottság felé.
IV.1.2.1. A Közös Agrárpolitika (KAP)
Az AVOP a KAP legutóbbi reformja során megfogalmazott európai „agrármodell” teljes megvalósítását célozza azzal, hogy alapot teremt a mezőgazdasági termelés ésszerű és fenntartható fejlesztéséhez, a vidéki térségek felzárkóztatásához, valamint a területi különbségek csökkentéséhez, amint azt a Cork-i Deklaráció és a Vidéki Térségek Európai Kartája kifejti.
Az AVOP megfogalmazása biztosítja az összhangot a Közös Agrárpolitika egyéb eszközeinek keretében kialakított intézkedésekkel, különösen a közös piaci szervezetekkel. Ebben a tekintetben az AVOP nem nyújt támogatást, kivéve egy különleges, a „Mezőgazdasági beruházások” intézkedés keretében meghatározott kivételes esetet.
Az AVOP-ot kiegészíti a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, amely az EMOGA Garancia Szekciójából társfinanszírozott intézkedéseket tartalmaz a 2004–2006-os programozási időszakra vonatkozóan, az 1257/1999/EK tanácsi és a 445/2002/EK bizottsági rendeletben meghatározott követelményekkel összhangban. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv célja a gazdálkodók jövedelmi szintjének növelése és az életkörülmények javítása a vidéki térségekben, a termelés hatékonyságának javítása a vidéki régiók környezetvédelmi előírásaira és fenntartható fejlődésére való tekintettel, valamint a vidéki népesség megtartása.
Ezeket a következő intézkedésekkel szándékozik elérni: agrárkörnyezetvédelem; hátrányos helyzetű és környezetvédelmi korlátozás alá eső térségek; korai nyugdíjazás; termelői csoportok támogatása; félig önellátó mezőgazdasági birtokok támogatása; EU-szabványoknak való megfelelés; erdősítés. Ezek az intézkedések a következőképpen erősítik az Operatív Program strukturális intézkedéseinek a hatását:
– Az extenzív (low-input) gazdálkodási rendszerek, valamint a gyengébb természeti adottságokkal rendelkező mezőgazdasági területek erdősítésének támogatása révén a vidékfejlesztési terv elsőbbséget ad a racionálisabb földhasználatnak a hátrányos helyzetű térségekben. Ez összhangban van az AVOP azon választásával, hogy előnyben részesíti a hatékonyabb, gazdaságilag életképesebb vállalkozásokat, ily módon hozzájárulva a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználásához és a természeti és kultúrtáj megőrzéséhez a mezőgazdaság multifunkcionális szerepének elismerésével.
– Az agrár-környezetvédelmi intézkedés hozzájárul a környezetbarát termelési eljárások elterjesztéséhez és a földhasználat racionalizálásához, összhangban az AVOP 1. és 2. prioritásának beruházási intézkedéseivel. A félig önellátó gazdaságokat támogató intézkedés célja, hogy e gazdaságok jelentős része gazdaságilag életképessé váljon. Az intézkedés, amely segítséget nyújt a gazdálkodóknak abban, hogy megfeleljenek a környezetvédelmi, higiéniai és állatjóléti minimum előírásoknak, erősíti az AVOP beruházási intézkedéseit.
– A korai nyugdíjazás – az AVOP fiatal gazdáknak nyújtott induló támogatásával együtt – megteremti a lehetőséget a mezőgazdasági termelők kedvezőbb korösszetételének kialakítására.
– Termelői szervezetek létrehozásával erősödni fog a termelők közötti együttműködés és integráció.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban koordinációs bizottság fogja a két program végrehajtásának összhangját biztosítani. A szükségnek megfelelően a bizottság rendszeresen tart üléseket. A bizottság összetétele a Minisztérium felelős szervezeti egységein (végrehajtás, tervezés, ellenőrzés, jogi kérdések), és az AVOP Irányító Hatóságon alapul. A bizottság megteszi a szükséges lépéseket a két program végrehajtása közötti ellentmondások elkerülésére.
IV.1.2.2. Fenntartható fejlődés
Az Amszterdami Szerződés 2. cikkének megfelelően az AVOP intézkedései magukba foglalják a fenntartható fejlődés horizontális célt is. Végrehajtásuk összhangban áll a környezetvédelmi közösségi joganyaggal (97/11/EK, 91/676/EGK, 92/43/EGK, 75/442/EGK, 76/464/EGK, 80/68/EGK, 86/278/EGK, 96/61/EGK tanácsi irányelvek: a Programkiegészítő Dokumentum részletesen ismerteti az intézkedésekre alkalmazandó jogszabályokat). Az acquis communautaire * részeként a megújuló energiaforrások használatának támogatása hozzájárul mind a környezet védelméhez, mind a gazdasági és társadalmi kohézió megteremtéséhez, különösen a vidéki térségekben.
Elsőbbséget élveznek azok a projektek, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez, fenntartható módon használják a természeti erőforrásokat, és támogatják a környezetbarát termékeket, illetve szolgáltatásokat. A technikai segítségnyújtás magába foglalja a környezeti monitoringot is. A pályázók környezetvédelmi iránymutatásokat fognak kapni. Környezetvédelmi szervezetek képviselői is részt vesznek a Monitoring Bizottság munkájában.
Az AVOP megfelelő eszközökkel rendelkezik a kitűzött környezetvédelmi célok elérésével kapcsolatos monitoringhoz és értékeléshez. Az éves végrehajtási jelentések beszámolnak az érintett témák fejleményeiről.
IV.1.2.3. Közös Halászati Politika
A halászatot, különösen az akvakultúrát és a feldolgozást érintő strukturális beavatkozásoknak összhangban kell lenniük a Közös Halászati Politika céljaival.
Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása során különös figyelemmel kell lenni a 1263/1999/EK, valamint a legutoljára a 2369/2002/EK tanácsi rendelettel módosított 2792/1999/EK tanácsi rendeletben rögzített specifikus követelményekre és előírásokra. Ezeket az előírásokat még abban a különleges esetben is be kell tartani, ha egy halászati tevékenységet más Alapból finanszíroznak.
A vízi erőforrások védelmét, az akvakultúrát, a feldolgozást és az értékesítést, valamint a belvízi halászatot érintő beavatkozásoknak fenntartható gazdasági hatást kell eredményezniük. A kitűzött strukturális tevékenységeknek megfelelően garantálniuk kell a technikai és gazdasági életképességet, és semmiféleképpen nem eredményezhetik termelési kapacitásfelesleg létrejöttét.
IV.1.2.4. Foglalkoztatás
Az AVOP egyik fontos prioritása – az EU vidékfejlesztési irányelveivel összhangban – a vidéki térségekben élők foglalkoztatottságának javítása. Rendkívül fontos a vidéki térségek szociális, gazdasági, kulturális és környezeti szempontból történő fejlesztése az elvándorlás, illetve az ennek következtében kedvezőtlen korstruktúra kialakulásának megakadályozása céljából.
A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása” cél átmenetileg negatív hatással lehet a foglalkoztatásra, amit hosszabb távon várhatóan teljes mértékben kompenzálnak a termékek kedvezőbb piaci pozíciói és értékesítési lehetőségei a jobb minőség és biztonság, valamint a munkaerő szakértelmének növekedése révén, a munkavállalóknak pedig hasznára válik a szakképzés, és kedvezőbb kilátásokkal nézhetnek szembe a munkaerőpiaci kihívásokkal.
A „Vidéki térségek fejlesztése” prioritás intézkedései hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és -megőrzéshez, különösen „A vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése” intézkedés, amely közvetlenül a mezőgazdasági és mezőgazdaságon kívüli (kézműipar, idegenforgalom) munkahelyteremtésre és -megőrzésre irányul. Azáltal, hogy megfelelő alapot biztosítanak a gazdasági tevékenységekhez (idegenforgalom, termelés), a mezőgazdasághoz és vidéki településekhez kapcsolódó infrastruktúra javítását szolgáló intézkedések közvetve szintén hozzájárulnak a munkalehetőségek bővüléséhez.
IV.1.2.5. Esélyegyenlőség
Az AVOP figyelembe veszi a különböző hátrányos helyzetű rétegek, úgymint a vidéken élő, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó nők, lemaradó gazdálkodók, vidéki településeken nagyszámban élő romák helyzete javításának szükségességét.
Bizonyos intézkedések egyenesen úgy lettek kialakítva, hogy ezek a csoportok prioritást élvezzenek, minden más intézkedésben pedig a kiválasztási kritériumok között megfelelő súlyt kapnak.
A Monitoring Bizottság a 1260/1999/EK tanácsi rendelet 8. cikkében foglaltak szerint biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesülését, valamint az érintett szociális és gazdasági partnerek közötti széles és hatékony együttműködést.
A 1260/1999/EK tanácsi rendelet 12. cikke alapján a Strukturális Alapok által társfinanszírozott intézkedéseknek összhangban kell lenniük a Szerződés rendelkezéseivel, valamint a közösségi jogszabályokkal és politikákkal.
Az Operatív Program végrehajtásának hatékonyságáért és szabályszerűségéért felelős Irányító Hatóság biztosítja e rendelkezések végrehajtását.
Külön figyelmet kap:
– versenypolitika,
– közbeszerzés,
– környezetvédelem,
– esélyegyenlőség.
Mezőgazdasági ágazat
A Bizottság azon jogköre, hogy ellenőrizze és felügyelje a mezőgazdasági szektorban nyújtott állami támogatásokat, a Tanács által a Szerződés 37. cikke alapján elfogadott jogforrásból ered.
Tekintettel az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programra, a Szerződés I. Mellékletében felsorolt termékek előállításához, feldolgozásához és értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységekre, ezt a jogszabályi alapot a Csatlakozási Szerződés által módosított 1257/99/EK tanácsi rendelet 51. és 52. cikke határozza meg.
Az Operatív Programot az 1257/99/EK tanácsi rendeletnek a támogatás mértékére, az odaítélés intenzitására és körülményeire vonatkozó szabályaival való összhang szempontjából értékelik, majd a Bizottság elfogadja, a programozás részeként az állami támogatások szempontjából is, amint azt a rendelet 40. cikke meghatározza.
Amennyiben a Szerződés 1. Mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek előállításához, feldolgozásához és értékesítéséhez nyújtott támogatás kizárólag nemzeti finanszírozású, az 1257/99/EK tanácsi rendelet 40. cikkében meghatározott programozás részeként nem kerül sem értékelésre, sem elfogadásra. Az EK Szerződés 93. (ma 88.) cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendeletben lefektetett eljárás szerint, valamint a Magyarország Csatlakozási Szerződésében foglalt egyedi rendelkezéseknek megfelelően ezeket a támogatásokat be kell jelenteni a Bizottságnak.
A halászati termékekre és ezekből származó termékekre vonatkozó jogi alapot a 2369/2002/EK rendelet biztosítja. Az AVOP-ban ugyanezen rendelet 19. cikkének (2) bekezdése vonatkozik a nemzeti támogatásokra a HOPE által finanszírozott intézkedések esetében.
Magyarország Csatlakozási Szerződése kimondja, hogy valamennyi mezőgazdasági állami támogatásnak a következő feltételeknek kell megfelelnie annak érdekében, hogy létező támogatásként elfogadható legyen.
Az EK-Szerződés 88. cikkében előírt, a létező támogatásokra vonatkozó eljárások sérelme nélkül, a halászati termékek és ezekből származó termékek kivételével az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek előállításával, feldolgozásával vagy forgalmazásával kapcsolatos tevékenységekre nyújtott, az új tagállamokban a csatlakozás időpontja előtt bevezetett és azt követően is alkalmazandó támogatási programok vagy egyedi támogatások az EK-Szerződés 88. cikke (1) bekezdésének értelmében létező támogatásnak minősülnek a következő feltételek mellett: a támogatásokról a csatlakozás időpontját követő négy hónapon belül tájékoztatni kell a Bizottságot. A tájékoztatásnak adatokat kell tartalmaznia minden egyes támogatás jogalapjára vonatkozóan. A csatlakozást megelőzően a Bizottsággal közölt létező támogatások, illetve támogatások megadására vagy módosítására vonatkozó tervek a csatlakozás időpontjában bejelentettnek minősülnek. A Bizottság közzéteszi e támogatások listáját. E támogatások a csatlakozás időpontját követő harmadik év végéig minősülnek az EK Szerződés 88. cikke (1) bekezdésének értelmében „létező” támogatásnak.
Amennyiben szükséges, az új tagállamok módosítják a fenti támogatásokat annak érdekében, hogy azok legkésőbb a csatlakozást követő harmadik év végére megfeleljenek a Bizottság által alkalmazott iránymutatásoknak. Ezen időpontot követően az iránymutatásokkal összeegyeztethetetlen támogatások új támogatásnak minősülnek.
Egyéb ágazatok
Amennyiben a jelen Operatív Program a Szerződés I. Mellékeltében felsorolt termékek előállításán, feldolgozásán és értékesítésén kívül más tevékenységre is támogatást tervez, a támogatás a 69/2001/EK * bizottsági rendelettel összhangban kizárólag „de minimis” támogatásként adható, vagy a Szerződés 87. és 88. cikkének a kis és középméretű vállalkozások támogatására történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelettel * , vagy a Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásra történő alkalmazásáról szóló, 68/2001/EK bizottsági rendelettel * összhangban nyújtható.
Az Irányító Hatóság felelőssége a bejelentés és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok betartatása.
IV.1.3.1. Közbeszerzés
A Strukturális Alapokból finanszírozott intézkedések végrehajtásának összhangban kell lennie a közbeszerzési irányelvekben rögzített közösségi követelményekkel, valamint az irányelveknél szigorúbb nemzeti szabályokkal. Az összhangot a következő lépések garantálják:
– A támogatási szerződésekben külön fejezet szól a közbeszerzésről. A standard szerződéseket nyilvánosságra hozzák annak érdekében, hogy a kedvezményezettek időben megismerkedhessenek kötelezettségeikkel.
– A projekt időközi jelentésekben a kedvezményezetteknek be kell számolniuk a megtett közbeszerzési intézkedésekről. Nem kerül sor kifizetésre abban az esetben, ha a közbeszerzésre vonatkozó irányelveket megsértik.
– Az audit alkalmával a közbeszerzési intézkedések bizonyítékait ellenőrzik.
– Az eljárásról bejelentést kell tenni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététel érdekében.
A magyar nemzeti közbeszerzési hivatal a Közbeszerzések Tanácsa. Saját jogi háttérrel rendelkező, független állami szervezet. A szervezet a közbeszerzések teljes körére vonatkozóan jogilag garantált, széleskörű ellenőrzési és regisztrációs hatáskörrel rendelkezik.
IV.1.3.2. Környezetvédelem
Az AVOP az EU környezetvédelmi előírásaival összhangban kerül végrehajtásra.
Nevezetesen minden, az Operatív Program keretében végzett tevékenységnek összhangban kell lennie az Élőhelyvédelmi és Vadmadárvédelmi irányelvekkel (92/43/EGK és 79/409/EGK) és ahol releváns, a Környezeti Hatásvizsgálatról szóló irányelvvel (85/337/EGK és módosítása, a 97/11/EK). Ezen felül minden, az Operatív Program keretében végzett tevékenységnek meg kell felelnie a magyar környezetvédelmi jogszabályoknak. Azokban az esetekben, amikor az alkalmazható közösségi környezetvédelmi jogszabályt még nem emelték át a nemzeti joganyagba, a vonatkozó EU irányelv közvetlenül érvényes hatályos átemeléséig.
IV.1.3.3. Esélyegyenlőség
A vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban a esélyegyenlőség messzemenő figyelmet kap az AVOP végrehajtása során. Már a partnerségi egyeztetések idején nagy hangsúly helyeződött a programtervezés e pontjára, és a résztvevők részéről egyhangú elfogadásra talált.
Az AVOP különös figyelmet szentel a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, úgymint a vidéken élő, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó nők, megélhetési gondokkal küzdő mezőgazdasági vállalkozók, és a vidéki településeken nagy számban élő roma népesség helyzete és esélyegyenlősége javításának. Ezeknek a csoportoknak laza kötődésük van a mezőgazdasághoz mint egyedüli megélhetési forráshoz, és részarányuk sem túl jelentős. Mivel a vidéki térségekben a mezőgazdaság a legnyilvánvalóbb megélhetési forrás, minden eszközt igénybe kell venni a mezőgazdasági tevékenységek bátorításához és a mezőgazdasághoz kötődő lehetőségek bővítéséhez.
Minden intézkedés igyekszik érvényesíteni az esélyegyenlőség elvét. A vidéki térségekben élő fiatal emberek gazdasági lehetőségeit javítja a „Fiatal gazdák induló támogatása” intézkedés, amely a nők által indított első vállalkozásokat külön elbánásban részesíti. A speciális, iskolarendszeren kívüli képzési és átképzési programok, amelyek mind az alkalmazkodást, mind a tevékenységek diverzifikációját segítik, jelentősen javítják a munkahelyteremtés és -megtartás esélyeit. Az AVOP Programkiegészítő Dokumentuma tartalmazza a kiválasztási kritériumokat, amelyek azonos minősítésű pályázatok esetén előnyben részesítik a leszakadó társadalmi csoportokat és a kritikus helyzetben lévő nőket.
Az esélyegyenlőség elvének érvényesítését szolgálja az AVOP különböző irányító, monitoring és végrehajtó testületeiben a nők egyenlő arányú részvétele, beleértve a Monitoring Bizottságban az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó kompetens szervezetek aktív részvételét is.
Az AVOP prioritásai és intézkedései szoros összhangban állnak a Magyarország számára kidolgozott Közösségi Támogatási Keret globális és specifikus céljaival, valamint vezérelveivel.
Ezek a Magyarország „gazdasági versenyképessége” specifikus célhoz kapcsolódnak, és főként a KTK első prioritásán keresztül valósulnak meg. A gazdasági versenyképesség növelése az agrárágazat versenyképességének és fenntarthatóságának javulásán és a vidéki térségek gazdasági potenciáljának erősödésén alapul. Ezért a vidéki térségek integrált fejlesztése beépült ebbe a prioritásba, ugyanakkor jelentősen hozzájárul a KTK egy másik specifikus céljához, a „kiegyensúlyozottabb regionális fejlődéshez” is. Számos, az AVOP által támogatott tevékenység hozzájárul a KTK két másik specifikus céljához, a „humán erőforrások jobb kihasználása”, valamint „az infrastruktúra javítása és a környezet védelme” célokhoz.
A programozási folyamat során különleges figyelmet kapott a különböző operatív programok közötti átfedések kiküszöbölése és a szinergia megteremtése.
– A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) első prioritásával:
Az AVOP alternatív jövedelemszerzési lehetőségek bővítése a vidéki vállalkozások számára vidékfejlesztési intézkedése kapcsolódik a munkanélküliség megelőzése célhoz. A nemek közti arányosság és az esélyegyenlőség szintén támogatást kap az AVOP-on keresztül.
– A HEFOP harmadik prioritásával:
Az AVOP a mezőgazdaságban foglalkoztatottak speciális szükségleteihez szabott szakképzési intézkedése a prioritás különböző általános képzési intézkedéseit egészítik ki.
– A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) első és második prioritásával:
A gazdasági versenyképesség növelése a vállalkozási és infrastrukturális beruházásokon keresztül az AVOP több intézkedésének is stratégiai célja, legfőképpen a „Mezőgazdasági beruházások támogatása”, „Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása”, a „Fiatal gazdálkodók induló támogatása”, A mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése”, valamint „A halászati ágazat strukturális támogatása” céloknak. Az AVOP ágazatspecifikus megközelítése jól kiegészíti a GVOP szélesebb, ágazatokon átívelő megközelítését.
– A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program első prioritásával:
Az AVOP a legkülönfélébb környezetvédelmi témákat öleli fel, a megfelelő trágyakezeléstől a feldolgozóipari és vízkészlet-gazdálkodási hulladék- és melléktermék-kezelésig, főként a következő intézkedésekben: „Mezőgazdasági beruházások támogatása”, „Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása” és „A mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése”, amelyekben az EU normák betartásának megkövetelése révén szoros elkötelezettséget épít ki a környezetbarát mezőgazdasági termelés iránt. A megújuló energiaforrások használatának támogatása szintén megfelelő figyelmet kapott.
– A Regionális Operatív Program (ROP) első prioritásával:
Azzal, hogy új szálláshelyek teremtésével, a falumegújítás, a vidéki örökség megőrzésének támogatásával és a kézműipar elősegítésével az AVOP előrelendíti a vidéki turizmus fejlődését, szoros kapcsolatot teremt a ROP turisztikai vonzerők fejlesztése céljával.
– A ROP második prioritásával:
Az AVOP a mezőgazdasági területek jobb megközelíthetősége érdekében támogatja a számjelzés nélküli külterületi utak fejlesztését, ezzel világosan kapcsolódik a ROP-hoz, amely a 4–5 számjeggyel jelzett utak fejlesztését támogatja.
A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás, valamint a vidéki térségek (kezelendő problémák) jelenlegi helyzetének elemzéséből levont következtetések alapján, amelyek az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek (SWOT) analízis keretében kerültek összegzésre, az AVOP három célra épül:
Az AVOP prioritásai tehát:
1. a versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban,
2. az élelmiszer-feldolgozás modernizálása,
3. a vidéki térségek fejlesztése.
Az első prioritás a következő intézkedések révén kerül megvalósításra: „A mezőgazdasági beruházások támogatása”, „A halászati ágazat strukturális támogatása”, „Fiatal gazdák induló támogatása”, valamint a „Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása”. Ezek az intézkedések szorosan összefüggnek egymással, mivel egyrészt mindegyikük elősegíti a termelés modernizálását a mezőgazdaságban és a halászatban, másrészt (a szakképzésen keresztül) hozzájárulnak a modernizált gazdaságok hatékonyabb vezetéséhez. Az AVOP költségvetési keretének legnagyobb részét (57%-át) ez a prioritás teszi ki, mivel az elemzés azt mutatta, hogy amennyiben a termelés modernizálása elmarad, a gazdák versenyhátránya minden bizonnyal tovább nő, ami további piacvesztéshez vezet. Az elvárások szerint ezek az intézkedések hozzájárulnak az állatelhelyezési feltételek javulásához, a környezeti terhelés csökkentéséhez a technológiai fejlesztés révén, valamint a kedvezőbb korstruktúrának és a megnövekedett szakértelemnek köszönhetően a mezőgazdasági foglalkoztatás megőrzéséhez. Mivel a főként kistelepülésekkel (1000-nél kevesebb lakosú) rendelkező vidéki térségekben a helyi foglalkoztatás elsődleges forrása a mezőgazdaság, a mezőgazdasági és halászati termelés modernizálása a vidékfejlesztés szempontjából is nagy jelentőséggel bír.
A második prioritás, az élelmiszer-feldolgozás modernizálása, amely egy intézkedésből áll („A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése”), 14%-kal részesedik a teljes pénzügyi keretből. Az intézkedés főként a feldolgozás javítására van hatással, de pozitívan hat az alapanyag-termelőkre is a feldolgozók értékesítési lehetőségeinek biztosítása révén. Az intézkedés főként az olyan beruházásokra koncentrál, amelyek jobb termékminőséget, magasabb feldolgozottsági szintet, nagyobb élelmiszer-biztonságot, kisebb környezetterhelést és jobb munkakörülményeket eredményeznek.
A harmadik, a „Vidéki térségek fejlesztése” prioritás, amely 26,5%-kal részesedik a költségvetésből, mind az érintett területek részleges felzárkózását, mind a vidéki lakosság életfeltételeinek javítását szolgálja. Ez a prioritás több intézkedésből áll. A „Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése” intézkedés a vidéki térségekben gyakran súlyos foglalkoztatottsági helyzet javítását célozza a mezőgazdaságon belüli és kívüli diverzifikáció révén. A támogatott tevékenységek munkaintenzív, egyedi, kiváló minőségű termékek előállítására irányulnak. Az intézkedés kiterjed a falusi idegenforgalmi és kézműipari tevékenységekre. A „Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése” prioritás célja a mezőgazdasági utak korszerűsítése, a gazdaságok energiaellátásának javítása, víztakarékos öntözőrendszerek bevezetése, valamint a csatorna- és vízelvezetőárok-hálózat kibővítése. Ezért az intézkedés hozzájárul a termelés infrastruktúrájának és a munkakörülményeknek, valamint a környezet állapotának a javításához. A „Falufejlesztés és -megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése” elnevezésű intézkedés különösen kedvezően fogja befolyásolni a helyi lakosság helyben maradását, az elvándorlás csökkenését és a helyi életkörülmények javulását. Következésképp ezek az intézkedések mind a regionális különbségek csökkentését szolgálják. A LEADER+ bevezetésének célja a helyi, alulról jövő kezdeményezések segítése. Az AVOP összeállítói messzemenőkig tekintettel voltak a horizontális kérdésekre, mint a környezetvédelem és az esélyegyenlőség. Az ex-ante értékelés, amely több szakaszban került kivitelezésre, mindig nagy figyelmet fordított az AVOP céljaira és prioritásaira. A program kidolgozói figyelembe vették az ex-ante értékelők véleményét a programozási dokumentum ebből a szempontból való véglegesítésekor: forrásátcsoportosításra került sor a prioritások között, így nagyobb hangsúlyt kapott a vidékfejlesztés, és nőtt az AVOP keretében társfinanszírozott intézkedések száma és terjedelme. Az ex-ante értékelés elfogadja a célok és prioritások jelenlegi körét, és megfelelőnek tartja a hozzájuk rendelt forrásokat.
Tekintettel a 1260/1999/EK rendelet 29. cikkének (2) bekezdésére, a HOPE-ból származó támogatást a teljes elismerhető költség arányában számítottuk.
Az EMOGA Orientációs Részlegből származó támogatást pedig az összes közkiadás (vagy annak megfelelő nemzeti, regionális, helyi vagy Közösségi kiadás) alapján számítottuk. Ezért az indikatív pénzügyi terv a HOPE által társfinanszírozott tevékenységeknél csak a magán társfinanszírozást tartalmazza.
| EUR, folyó áron | |||||||||||||||||||
| Közösségi | |||||||||||||||||||
| Prioritás | Összes költség | Összesen | EU-támogatás | Nemzeti államháztartási finanszírozás | Magán | Kohé- ziós Alap | Egyéb pénz- esz- közök | EIB hitelek | |||||||||||
| Összesen | ERFA | ESZA | EMOGA | HOPE | Összesen | Központi | Régio-nális | Helyi | Egyéb | ||||||||||
| A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban | 246 825 880 | 241 094 962 | 180 912 912 | 0 | 0 | 176 523 030 | 4 389 882 | 60 182 050 | 60 182 050 | 0 | 0 | 0 | 5 730 918 | 0 | |||||
| 2004 | 57 706 144 | 56 366 296 | 42 296 158 | 0 | 0 | 41 269 835 | 1 026 323 | 14 070 138 | 14 070 138 | 0 | 0 | 0 | 1 339 848 | 0 | |||||
| EMOGA | 55 026 448 | 55 026 448 | 41 269 835 | 0 | 0 | 41 269 835 | 0 | 13 756 613 | 13 756 613 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| HOPE | 2 679 696 | 1 339 848 | 1 026 323 | 0 | 0 | 0 | 1 026 323 | 313 525 | 313 525 | 0 | 0 | 0 | 1 339 848 | 0 | |||||
| 2005 | 82 384 873 | 80 472 023 | 60 384 622 | 0 | 0 | 58 919 379 | 1 465 243 | 20 087 401 | 20 087 401 | 0 | 0 | 0 | 1 912 850 | 0 | |||||
| EMOGA | 78 559 173 | 78 559 173 | 58 919 379 | 0 | 0 | 58 919 379 | 0 | 19 639 794 | 19 639 794 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| HOPE | 3 825 700 | 1 912 850 | 1 465 243 | 0 | 0 | 0 | 1 465 243 | 447 607 | 447 607 | 0 | 0 | 0 | 1 912 850 | 0 | |||||
| 2006 | 106 734 863 | 104 256 643 | 78 232 132 | 0 | 0 | 76 333 816 | 1 898 316 | 26 024 511 | 26 024 511 | 0 | 0 | 0 | 2 478 220 | 0 | |||||
| EMOGA | 101 778 423 | 101 778 423 | 76 333 816 | 0 | 0 | 76 333 816 | 0 | 25 444 607 | 25 444 607 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| HOPE | 4 956 440 | 2 478 220 | 1 898 316 | 0 | 0 | 0 | 1 898 316 | 579 904 | 579 904 | 0 | 0 | 0 | 2 478 220 | 0 | |||||
| Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása | 59 196 895 | 59 196 895 | 44 397 671 | 0 | 0 | 44 397 671 | 0 | 14 799 224 | 14 799 224 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| 2004 | EMOGA | 13 839 815 | 13 839 815 | 10 379 861 | 0 | 0 | 10 379 861 | 0 | 3 459 954 | 3 459 954 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| 2005 | EMOGA | 19 758 580 | 19 758 580 | 14 818 935 | 0 | 0 | 14 818 935 | 0 | 4 939 645 | 4 939 645 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| 2006 | EMOGA | 25 598 500 | 25 598 500 | 19 198 875 | 0 | 0 | 19 198 875 | 0 | 6 399 625 | 6 399 625 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| A vidéki térségek fejlesztése | 112 008 511 | 112 008 541 | 84 006 380 | 0 | 0 | 84 006 380 | 0 | 28 002 131 | 21 951 315 | 0 | 6 050 816 | 0 | 0 | ||||||
| 2004 | EMOGA | 26 186 797 | 26 186 797 | 19 640 096 | 0 | 0 | 19 640 096 | 0 | 6 546 701 | 5 132 063 | 0 | 1 414 638 | 0 | 0 | |||||
| 2005 | EMOGA | 37 385 898 | 37 385 898 | 28 039 423 | 0 | 0 | 28 039 423 | 0 | 9 346 475 | 7 326 850 | 0 | 2 019 625 | 0 | 0 | |||||
| 2006 | EMOGA | 48 435 816 | 48 435 816 | 36 326 861 | 0 | 0 | 36 326 861 | 0 | 12 108 955 | 9 492 402 | 0 | 2 616 553 | 0 | 0 | |||||
| Technikai segítségnyújtás | 10 535 717 | 10 535 717 | 7 901 787 | 0 | 0 | 7 901 787 | 0 | 2 633 930 | 2 633 930 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| 2004 | EMOGA | 2 463 176 | 2 463 176 | 1 847 382 | 0 | 0 | 1 847 382 | 0 | 615 794 | 615 794 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| 2005 | EMOGA | 3 516 583 | 3 516 583 | 2 637 437 | 0 | 0 | 2 637 437 | 0 | 879 146 | 879 146 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| 2006 | EMOGA | 4 555 958 | 4 555 958 | 3 416 968 | 0 | 0 | 3 416 968 | 0 | 1 138 990 | 1 138 990 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| Összesen | 428 567 003 | 422 836 085 | 317 218 750 | 0 | 0 | 312 828 868 | 4 389 882 | 105 617 335 | 99 566 519 | 0 | 6 050 816 | 0 | 5 730 918 | ||||||
| EMOGA | 417 105 167 | 417 105 167 | 312 828 868 | 0 | 0 | 312 828 868 | 0 | 104 276 299 | 98 225 483 | 0 | 6 050 816 | 0 | |||||||
| HOPE | 11 461 836 | 5 730 918 | 4 389 882 | 0 | 0 | 0 | 4 389 882 | 1 341 036 | 1 341 036 | 0 | 0 | 0 | 5 730 918 | ||||||
| 2004 | 100 195 932 | 98 856 084 | 74 163 497 | 0 | 0 | 73 137 174 | 1 026 323 | 24 692 587 | 23 277 949 | 0 | 1 414 638 | 0 | 1 339 848 | ||||||
| 2005 | 143 045 934 | 141 133 084 | 105 880 417 | 0 | 0 | 104 415 174 | 1 465 243 | 35 252 667 | 33 233 042 | 0 | 2 019 625 | 0 | 1 912 850 | ||||||
| 2006 | 185 325 137 | 182 846 917 | 137 174 836 | 0 | 0 | 135 276 520 | 1 898 316 | 45 672 081 | 43 055 528 | 0 | 2 616 553 | 0 | 2 478 220 | ||||||
| Megjegyzés: Az AVOP-ban a program teljes futamideje alatt az EMOGA Orientációs Alap által társfinanszírozott intézkedések tervezett magánforrásainak összege 453 millió euro (Indikatív adat) | |||||||||||||||||||
| Millió forint, folyó áron (€ = 255 HUF) | |||||||||||||||||||
| Közösségi | |||||||||||||||||||
| Prioritás | Összes költség | Összesen | EU-támogatás | Nemzeti államháztartási finanszírozás | Magán | Kohé- ziós Alap | Egyéb pénz- esz- közök | EIB hitelek | |||||||||||
| Összesen | ERFA | ESZA | EMOGA | HOPE | Összesen | Központi | Régio-nális | Helyi | Egyéb | ||||||||||
| A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban | 62 941 | 61 479 | 46 133 | 0 | 0 | 45 013 | 1 119 | 15 346 | 15 346 | 0 | 0 | 0 | 1 461 | 0 | |||||
| 2004 | 14 715 | 14 373 | 10 786 | 0 | 0 | 10 524 | 262 | 3 588 | 3 588 | 0 | 0 | 0 | 342 | 0 | |||||
| EMOGA | 14 032 | 14 032 | 10 524 | 0 | 0 | 10 524 | 0 | 3 508 | 3 508 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| HOPE | 683 | 342 | 262 | 0 | 0 | 0 | 262 | 80 | 80 | 0 | 0 | 342 | 0 | ||||||
| 2005 | 21 008 | 20 520 | 15 398 | 0 | 0 | 15 024 | 374 | 5 122 | 5 122 | 0 | 0 | 0 | 488 | 0 | |||||
| EMOGA | 20 033 | 20 033 | 15 024 | 0 | 0 | 15 024 | 0 | 5 008 | 5 008 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| HOPE | 976 | 488 | 374 | 0 | 0 | 0 | 374 | 114 | 114 | 0 | 0 | 0 | 488 | 0 | |||||
| 2006 | 27 217 | 26 585 | 19 949 | 0 | 0 | 19 465 | 484 | 6 636 | 6 636 | 0 | 0 | 0 | 632 | 0 | |||||
| EMOGA | 25 953 | 25 953 | 19 465 | 0 | 0 | 19 465 | 0 | 6 488 | 6 488 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| HOPE | 1 264 | 632 | 484 | 0 | 0 | 0 | 484 | 148 | 148 | 0 | 0 | 0 | 632 | 0 | |||||
| Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása | 15 095 | 15 095 | 11 321 | 0 | 0 | 11 321 | 0 | 3 774 | 3 774 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| 2004 | EMOGA | 3 529 | 3 529 | 2 647 | 0 | 0 | 2 647 | 0 | 882 | 882 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| 2005 | EMOGA | 5 038 | 5 038 | 3 779 | 0 | 0 | 3 779 | 1 260 | 1 260 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| 2006 | EMOGA | 6 528 | 6 528 | 4 896 | 0 | 0 | 4 896 | 0 | 1 632 | 1 632 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| A vidéki térségek fejlesztése | 28 562 | 28 562 | 21 422 | 0 | 0 | 21 422 | 0 | 7 141 | 5 598 | 0 | 1 543 | 0 | 0 | ||||||
| 2004 | EMOGA | 6 678 | 6 678 | 5 008 | 0 | 0 | 5 008 | 0 | 1 669 | 1 309 | 0 | 361 | 0 | 0 | |||||
| 2005 | EMOGA | 9 533 | 9 533 | 7 150 | 0 | 0 | 7 150 | 0 | 2 383 | 1 868 | 0 | 515 | 0 | 0 | |||||
| 2006 | EMOGA | 12 351 | 12 351 | 9 263 | 0 | 0 | 9 263 | 0 | 3 088 | 2 421 | 0 | 667 | 0 | 0 | |||||
| Technikai segítségnyújtás | 2 687 | 2 687 | 2 015 | 0 | 0 | 2 015 | 0 | 672 | 672 | 0 | 0 | 0 | 0 | ||||||
| 2004 | EMOGA | 628 | 628 | 471 | 0 | 0 | 471 | 0 | 157 | 157 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| 2005 | EMOGA | 897 | 897 | 673 | 0 | 0 | 673 | 0 | 224 | 224 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| 2006 | EMOGA | 1 162 | 1 162 | 871 | 0 | 0 | 871 | 0 | 290 | 290 | 0 | 0 | 0 | 0 | |||||
| Összesen | 109 285 | 107 873 | 80 891 | 0 | 0 | 79 771 | 1 119 | 26 932 | 25 389 | 0 | 1 543 | 0 | 1 461 | ||||||
| EMOGA | 106 362 | 106 362 | 79 771 | 0 | 0 | 79 771 | 0 | 26 590 | 25 047 | 0 | 1 543 | 0 | |||||||
| HOPE | 2 923 | 1 461 | 1 119 | 0 | 0 | 0 | 1 119 | 342 | 342 | 0 | 0 | 0 | 1 461 | ||||||
| 2004 | 25 550 | 25 208 | 18 912 | 0 | 0 | 18 650 | 262 | 6 297 | 5 936 | 0 | 361 | 0 | 342 | ||||||
| 2005 | 36 477 | 35 989 | 27 000 | 0 | 0 | 26 626 | 374 | 8 989 | 8 474 | 0 | 515 | 0 | 488 | ||||||
| 2006 | 47 258 | 46 626 | 34 980 | 0 | 0 | 34 496 | 484 | 11 646 | 10 979 | 0 | 667 | 0 | 632 | ||||||
A Strukturális Alapok hatékony kezeléséhez szükséges adminisztratív kapacitás kialakítása, a megfelelő intézményi struktúrák kiépítése komoly szakértelmet és előkészítést igényel. A szervezeti felépítés kialakításában legfontosabb jogszabály a Strukturális Alapokra vonatkozó általános szabályokat ismertető 1260/1999/EK tanácsi rendelet, továbbá az ennek keretében nyújtott támogatások kezelési és ellenőrzési rendszereiről szóló, az előbbi rendelet végrehajtásának részleteit bemutató 438/2001/EK és a 448/2001/EK bizottsági rendelet.
Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program Irányító Hatósága a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban az Irányító Hatósági Főosztály keretein belül került felállításra.
Kapcsolattartás:
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Irányító Hatóság vezetője: dr. Nyujtó Ferenc
EU-tagállami és nemzetközi helyettes államtitkár
H-1860 Budapest Pf. 1
Tel.: +36-1-301-4657, +36-1-301-4815
Fax: 36-1-301-5949, +36-1-301-4663
e-mail: avopih@posta.fvm.hu, maaczm@posta.fvm.hu
Az 1260/1999/EK rendelet értelmében az Irányító Hatóság osztatlan és teljes körű felelősséggel tartozik az operatív program végrehajtásáért. Ezen rendelet 34. cikke alapján az IH felelős a következőkért:
– egy olyan rendszer létrehozásáért, amely a végrehajtásról megbízható pénzügyi és statisztikai információt gyűjt össze a monitoring jelzőszámokhoz, valamint az értékeléshez; ezeknek az adatoknak a továbbításáért, összhangban a tagállamok és a Bizottság között egyeztetett konstrukcióval, felhasználva – ahol lehetséges – a számítógépes adatcsere lehetőségeit a Bizottsággal kapcsolatban;
– a Programkiegészítő Dokumentum elkészítéséért;
– az éves végrehajtási jelentés kidolgozásáért és – a Monitoring Bizottság jóváhagyásának megszerzése után – a Bizottság elé terjesztéséért;
– annak biztosításáért, hogy a támogatás bonyolításában és megvalósításában résztvevő szervezetek elkülönült számviteli rendszert, vagy ennek megfelelő számviteli szabályzatot működtetnek a támogatással kapcsolatos összes tranzakció tekintetében;
– a támogatás alapján finanszírozott tevékenységek korrektségének biztosításáért, különösen olyan belső szabályozók bevezetése útján, melyek összhangban vannak a megfelelő pénzügyi gazdálkodás elveivel és fellépnek válaszul minden észrevételre vagy korrekciós intézkedés iránti kérelemre;
– a közösségi alapelvek követésének biztosításáért; a közbeszerzésre vonatkozó közösségi szabályok alkalmazásával kapcsolatban, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő közzétételre megküldött hirdetmények meghatározzák, hogy mely projektekkel kapcsolatban alkalmaztak vagy nyújtottak hozzájárulást az alapokból;
– a tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért, ahogy azt Bizottság 1159/2000 rendelete előírja;
– továbbá az 1260/1999/EK rendeletben foglalt, a programirányítás hatékonyságának növeléséért az IH;
– folyamatos koordináció révén gondoskodik a többi operatív program keretében megvalósuló tevékenységekkel való összhangról;
– állandó és hatékony partneri együttműködést alakít ki az érintett szervezetekkel annak érdekében, hogy a program végrehajtása során hasznosulhasson a partnereknél rendelkezésre álló szakértelem, illetve biztosított legyen a program a folyamatosan fejlődő kormányzati szakpolitikákkal való összhangja;
– elfogadott projektértékelési rendszerek alkalmazásával gondoskodik arról, hogy a Strukturális Alapok forrásainak terhére jó minőségű és az OP stratégiai céljaihoz illeszkedő projektek kerüljenek kiválasztásra;
– a Monitoring Bizottsággal együttműködve folyamatosan nyomon követi és értékeli a programot, a kitűzött output és eredmény mutatók teljesítéséhez szükséges lépések, illetve a program teljes életciklusa során a megvalósítás a kormányzati politikákkal való összhangja tekintetében;
– az OP Monitoring Bizottság határozataival, a vonatkozó közösségi és tagállami jogszabályokkal, az Operatív Programban megfogalmazott feltételekkel összhangban és a célcsoportok igényeihez illeszkedve megvalósítja a támogatási programot;
– folyamatos értékelés készítése, beleértve a közbeszerzési eljárások végrehajtását a Technikai Segítségnyújtás keretében;
– a LEADER+ intézkedésre vonatkozó összes jóváhagyási feladat végrehajtása melyek a LEADER+ intézkedés Működési Szabályzatában vannak meghatározva az AVOP IH Működési Szabályzat részeként.
Az AVOP, valamint a SAPARD Program irányító hatósági feladatait az Irányító Hatósági Főosztály látja el. Az Irányító Hatóság a kapcsolattartó a külföldi szakértőkkel és a KTK-val való koordináció tekintetében.
Az Irányító Hatóságra vonatkozóan nemzeti jogszabály kerül elfogadásra. Ezen belül a 2004. évi költségvetésről szóló törvény minden Strukturális Alap Irányító Hatósága számára lehetővé teszi, hogy döntsön a források felhasználásról program elfogadott céljainak és prioritásainak megfelelően, valamit a Monitoring Bizottság jóváhagyása esetén azok átcsoportosításáról.
Az Irányító Hatóságok feladatait meghatározó Szervezeti és Működési Szabályzatok megfelelően biztosítják az irányítási, kifizetési és ellenőrzési funkciók elkülönítését. Az EK 438/2001-es rendeletének megfelelően a belső ellenőrzési tevékenység működési függetlensége, az Irányító Hatóság vezetőjének közvetlenül jelentő és az irányítási tevékenységektől elválasztott osztályon keresztül valósul meg: a feladatok és felelősségek egyértelmű meghatározását a szervezeti és működési szabályzatok, valamint a munkaköri leírások tartalmazzák.
VI.1.2.1. Menedzsment Bizottság
Az Irányító Hatóság és a Monitoring Bizottság szerepét és feladatait nem befolyásolva az AVOP Irányító Hatóság munkáját segíti egy Menedzsment Bizottság.
A Menedzsment Bizottság keretében olyan intézkedések, vagy az OP egészének végrehajtására vonatkozó, aktuális kérdések kerülnek megvitatásra, amelyek nem igénylik a Monitoring Bizottság döntését. A Bizottság célja az OP végrehajtásával kapcsolatos hatékony koordináció megvalósítása, az ilyen típusú végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok megosztása, illetve a „best practice” (legjobb módszer) elterjesztése a társfinanszírozott intézkedéseknél.
A Menedzsment Bizottságot a következő tagok alkotják:
– az AVOP Irányító Hatóság (elnök),
– Közreműködő Szervezet,
– a program kidolgozásában és végrehajtásban résztvevő főosztályok,
– KTK Irányító Hatóság,
– az FVM és a Közreműködő Szervezet ellenőrzési részlegeinek képviselői, mint megfigyelők. Az AVOP Irányító Hatósága látja el a Menedzsment Bizottság titkársági feladatait.
VI.1.2.2. Közreműködő Szervezet
Az operatív program végrehajtása az Irányító Hatóság felelőssége, amely a 438/2001/EK bizottsági rendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően számos feladatot delegál a közreműködő szervezet számára, amely a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal.
Az Irányító Hatóság meghatározta a Közreműködő Szervezet feladatait az Operatív Program intézkedéseinek végrehajtása során.
Az alábbi táblázatban látható, hogy a pályázati eljárás egyes lépéseire vonatkozóan mely feladatokért felelős a KSZ, és melyeket tartotta meg az Irányító Hatóság.
A pályázatkezelés lépései
| feladatot ellátja (felelős) | |||||
| Feladat | IH | KSZ | FVM Ellenőrzési Osztály | Megjegyzés | |
| Pályázati felhívások elkészítése | + | ||||
| Pályázati felhívás jóváhagyása | + | ||||
| Pályázati dokumentumok és útmutatók elkészítése | + | ||||
| Pályázati dokumentumok és útmutatók jóváhagyása | + | ||||
| Pályázati felhívás közzététele | + | ||||
| Pályázati felhíváshoz kapcsolódó nyilvánosság biztosítása | + | + | Program szinten: IH Projekt szinten: KSZ | ||
| Pályázatok befogadása és regisztrálása | + | ||||
| Pályázatok formai és jogosultsági ellenőrzése | + | ||||
| Pályázók értesítése hiányos vagy jogosulatlan pályázat esetén | + | ||||
| Projekt-kiválasztási kritériumok kidolgozása | + | ||||
| Projektértékelés, támogatási lista | + | ||||
| Támogatási lista elfogadása | + | ||||
| Pályázók értesítése a döntésről | + | ||||
| A támogatott projektek adatainak nyilvánosságra hozatala | + | ||||
| Szerződéskötés | + | ||||
| Ellenőrzés (az EK 438/2001/EK rendelet 4. cikke alapján) | + | ||||
| Mintavételi ellenőrzés (az EK 438/2001/EK rendelet 10. cikke alapján) | + | A Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal közösen | |||
| Számlák fogadása és ellenőrzése | + | ||||
| Kifizetési kérelmek (transfer-order) továbbítása | + | ||||
| Az EU források kifizetési kérelmének továbbítása az IH felé | + | ||||
| Az EU források kifizetési kérelmének továbbítása a KH felé | + | ||||
| Az intézkedés végrehajtásához kapcsolódó adatok bevitele az elektronikus információs rendszerbe | + | + | A Technikai Segítség- nyújtás esetében az IH felelős. | ||
Ezen táblázat érvényes az összes OP intézkedésre, a LEADER+ intézkedést és a Technikai Segítségnyújtást kivéve, tekintettel az „alulról induló” kezdeményezések sajátosságaira a Helyi Akciócsoportok (LAG) esetében. Az Irányító Hatóság minden engedélyezéssel kapcsolatos feladatot ellát a Helyi Akciócsoportok és a helyi pályázatok jóváhagyását is ideértve (Helyi Akciócsoportok fejlesztési terve és ezen belül az egyéni projektek). A szerződéskötés, kifizetés és ellenőrzés a többi intézkedéshez hasonlóan történik.
Az Irányító Hatóság, valamint a Közreműködő Szervezetek intézményes-szakmai felkészültsége előre rögzített, objektív szempontrendszer alapján mérő, úgynevezett akkreditációs rendszer keretében került felmérésre. A feladatok fent említett tényleges delegálásának előfeltétele, hogy az Irányító Hatóság és a Közreműködő Szervezet az akkreditáció során a delegált feladat elvégzéséhez szükséges erőforrások és szervezeti feltételek meglétéről bizonyítottan számot adjon. Az akkreditációt (értékelést) a 1218/2002. (XII. 29.) Korm. határozat értelmében a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) végezte 2003 őszén.
Tekintettel a közreműködő szervezet által ellátandó széles körű végrehajtási és ellenőrzési feladatokra, a közreműködő szervezetnek gondoskodnia kell a hazai és közösségi források szabályszerű felhasználását biztosító, megfelelő menedzsment és ellenőrzési rendszerek kialakításáról és működtetéséről.
Továbbá, a 438/2001/EK bizottsági rendelet 3. cikkében foglalt követelmények teljesítése érdekében, az Irányító Hatóság a megfelelő szervezeti szabályzatok kidolgoztatásával, az operatív program megvalósítására vonatkozó részletes eljárásrendek, irányelvek kibocsátásával gondoskodik arról, hogy:
– a program működtetéséhez (menedzsment), az ellenőrzéshez és a pénzügyi lebonyolításhoz kapcsolódó feladatok pontos meghatározásra, a szervezeti egység, illetve személyi szintű felelősök egyértelműen kijelölésre, illetve a funkciók (menedzsment, ellenőrzés, kifizetés) szétválasztásra kerüljenek;
– a Közreműködő Szervezet a feladatok végrehajtásáról és a végrehajtás módjáról, eszközeiről az Irányító Hatóság számára rendszeresen információt szolgáltasson;
– a Közreműködő Szervezet beszámoljon az Irányító Hatóság számára a szervezeten belül kialakított és működtetett menedzsment és ellenőrzési rendszerekről, illetve az alkalmazott pályázatkezelési, pénzügyi, ellenőrzési és egyéb végrehajtási eljárásokról és az ezekhez kapcsolódó belső szabályzókról;
– a Közreműködő Szervezet az Irányító Hatóság által előírt rendszerességgel megfelelő információt szolgáltasson az IH számára a pénzügyi, fizikai és eljárásrendi mutatók teljesülésének nyomon követéséhez;
– A Közreműködő Szervezet kettős könyvvitelt vezessen a támogatás kezelésére és elszámolására;
– a Közreműködő Szervezet haladéktalanul tájékoztassa az Irányító Hatóságot minden szabálytalanságról,
– a Közreműködő Szervezet haladéktalanul eljuttasson minden, a program végrehajtását, illetve az Irányító Hatóság felelősségi körébe tartozó tevékenységet érintő polgári jogi, büntetőjogi vagy közigazgatási eljárásra vonatkozó információt az Irányító Hatóság számára.
Az FVM-en belül független belső ellenőrzési egység (Ellenőrzési Főosztály) működik.
Az IH elkészítette Működési Kézikönyvét, amely a fent leírtaknál részletesebben írja le az IH intézményi kérdéseit. A Működési Kézikönyv alapjául szolgál a már említett, KEHI által folytatott akkreditációnak is.
VI.1.2.3. Döntés-előkészítő Bizottságok (DEB)
Az Irányító Hatóság Döntés-előkészítő Bizottságokat állít fel, amelyeknek feladata, hogy javaslatot tegyenek az Irányító Hatóság részére az OP intézkedéseiből támogatandó projektekre.
Az OP minden intézkedése tekintetében létrejön egy Döntés-előkészítő Bizottság.
A Bizottság, a Közreműködő Szervezet által jogosultnak talált és rangsorolt pályáztok alapján, az OP keretében rendelkezésre álló források figyelembevételével javaslatot tesz az Irányító Hatóság vezetője részére a támogatandó projektekről. Szintén megvitat bármely pályázatot vagy a pályázati eljárást érintő problémát.
A DEB tagjai intézkedéseként:
Szavazattal rendelkező tagok:
– DEB elnöke (a minisztériumban az intézkedésért felelős szakfőosztály képviselője),
– DEB alelnöke,
– Közreműködő Szervezet képviselője,
– Irányító Hatóság képviselője,
– a minisztérium jogi részlegének képviselője.
Ezen tagokat az IH vezetője nevezi ki.
Szavazattal nem rendelkező tagok:
– Titkár (Irányító Hatóság),
– Ellenőrzési Főosztály képviselője,
– Közreműködő Szervezet képviselői, akik a projekt értékelési listát ismertetik * .
Az állandó tagok javaslatot tehetnek bármilyen szakértő vagy intézmény DEB ülésre történő meghívására.
Az Irányító Hatóság felelőssége, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szakértők kizárólag szakmai alapon kerültek kiválasztásra, és nem merül fel összeférhetetlenség.
VI.1.2.4. Tájékoztatás és nyilvánosság
Az Operatív Programot érintő minden tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos intézkedést a 1159/2000/EK bizottsági rendelet követelményeinek megfelelően kell végrehajtani.
Ennek alapján a nyilvánosságot érintő intézkedések célja:
– Átláthatóság biztosítása a potenciális és végső kedvezményezettek, a regionális és helyi szereplők, az egyéb érintett szervezetek, az üzleti és kereskedelmi szervezetek, a gazdasági és szociális partnerek, civil szervezetek, különösen a nők és férfiak közti esélyegyenlőség megteremtését és a környezetvédelem fejlesztését elősegítő szervezetek, valamint a pályázatírók és a pályázatírást segítők tájékoztatásával a Strukturális Alapokról, a finanszírozási lehetőségekről, továbbá a pályázati eljárásokról.
– A Közösségi intézkedések megértésének elősegítése a közvélemény figyelmének a Strukturális Alapok és az Európai Unió magyarországi regionális fejlesztésében, valamint a gazdasági és szociális kohézió erősítésében játszott szerepére való felhívásával. Az intézkedések feladata a Strukturális Alapokból az AVOP (az EMOGA és a HOPE) keretében nyújtott támogatások feladatainak, valamint a mezőgazdaság (beleértve a halászat és a vidékfejlesztés) versenyképességének növeléséhez való hozzájárulásának ismertetése.
Az említett 1159/2000/EK bizottsági rendeletben előírtaknak megfelelően az EU logóját fel kell tüntetni minden kommunikációs anyagon, (könyveken, szóróanyagokon, tájékoztató táblákon és újságokon stb.) kérelmezési nyomtatványon, támogatási jóváhagyáson és a kifizető hatóság dokumentumain.
Az AVOP-ot érintő, tájékoztatással és a nyilvánossággal kapcsolatos teendők megvalósítására az Operatív Program Irányító Hatósága Kommunikációs Tervet készít, amely meghatározza a vonatkozó intézkedések célját, végrehajtásuk stratégiáját, tartalmát, a megcélzott társadalmi és gazdasági csoportokat, az intézkedések hatékonyságát mérő értékelési kritériumokat, az intézkedések ajánlott költségvetését, valamint a megvalósításért felelős adminisztratív egységeket. Az Operatív Program nyilvánosságát biztosító intézkedéseket és tevékenységeket a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza.
VI.1.2.5. Adatgyűjtés és elektronikus adatcsere
A 1260/1999/EK bizottsági rendelet 34. cikkének (1) bekezdése alapján az Irányító Hatóság feladata egy olyan rendszer felállítása, amely a végrehajtásról megbízható pénzügyi és statisztikai információt gyűjt össze a monitoring indikátorokhoz és az említett bizottsági rendelet 42. és 43. cikk rendelkezéseit végrehajtó értékeléshez. Feladata továbbá ezeknek az adatoknak a továbbítása, összhangban a tagállamok és a Bizottság között egyeztetett módszerrel és ahol lehetséges, a számítógépes adatcsere lehetőségeinek kihasználása a Bizottsággal a 18. cikk (3) bekezdésének (e) pontjában definiáltak szerint.
A program megvalósulását, beleértve a monitoring tevékenységek ellátását központilag kifejlesztésre kerülő, valamennyi operatív programot, illetve irányító hatóságot és közreműködő szervezetet egységesen kiszolgáló számítógépes információs rendszer segíti. Az AVOP végrehajtásában részt vevő szervezetek az egymás közötti adatáramlást, adatközlést az információs rendszeren keresztül tervezik megvalósítani.
Az információs rendszer tartalmazni fogja minden, az operatív program keretében finanszírozott projekt adatait, beleértve a megvalósulás pénzügyi és fizikai jelzőszámait. Az Irányító Hatóság biztosítja, hogy a rendszer a Bizottság által monitoringra, értékelésre és vidékfejlesztésre jóváhagyott indikátorokat tartalmazza. Az Irányító Hatóság információs rendszer által összegzett jelzőszámok alapján hozza meg döntéseit az Irányító, valamint ezek alapján kerülnek összeállításra a jelentések a Monitoring Bizottság, illetve a Kormány és az Európai Bizottság részére. A számítógépes információs rendszer ugyancsak lehetővé fogja tenni az elektronikus adatcserét az Irányító Hatóság és az Európai Unió Bizottsága között.
Az információs rendszer adatainak helyességét és naprakészségét biztosítja, hogy az információs rendszer használata a napi munkafolyamatok integráns részét képezi.
A Bizottság 1260/1999/EK rendeletének 37. cikke értelmében az Irányító Hatóságnak minden naptári évet követő hat hónapon belül éves jelentést kell készítenie az Operatív Program megvalósításáról. A jelentést a Monitoring Bizottság hagyja jóvá, majd az Európai Bizottság részére kerül megküldésre.
Az éves jelentés kiterjed:
– az általános feltételekben bekövetkezett változásokra, amennyiben azok jelentősek a program megvalósítása szempontjából,
– a prioritások és intézkedések megvalósításában elért előrehaladásra, a Programkiegészítőben meghatározott pénzügyi és fizikai indikátorokkal számszerűsítve,
– a program pénzügyi megvalósítására, összegezni kell a Kifizető Hatóság által minden intézkedésre vonatkozó aktuális kifizetést, és rögzíteni kell a Bizottságtól visszaküldött teljes kifizetést,
– az Irányító Hatóság és a Monitoring Bizottság által a program megvalósítása, minőségének és hatékonyságának biztosítása érdekében tett lépésekre,
– a közösségi alapelvek (a versenyszabályozás, a közbeszerzés, a környezetvédelem és az esélyegyenlőség) érvényesítése, illetve az összes strukturális támogatás koordinációja érdekében tett lépésekre,
– a program menedzselésében és a mérésekben keletkező összes probléma összesítésére.
A végső jelentés – a fenti elemeken kívül – tartalmazza a SWOT elemzés és az elért eredmények összevetését, valamint a célok és elért eredmények átfogó összehasonlítását a programban meghatározott indikátorok segítségével.
A 1260/1999/EK rendelet 35. cikkének (3) bekezdése értelmében a Monitoring Bizottság felelős a program megvalósításának minőségéért és eredményességéért.
Ennek megfelelően az AVOP Monitoring Bizottság a következő feladat- és hatáskörökkel rendelkezik:
a) megerősíti vagy kiigazítja a Programkiegészítő Dokumentumot, beleértve a támogatás monitoringja során használatos fizikai és pénzügyi mutatókat. A Monitoring Bizottság előzetes jóváhagyása szükséges valamennyi, a Programkiegészítő Dokumentumban eszközölt módosításhoz.
b) a támogatás jóváhagyásától számított hat hónapon belül megvizsgálja és jóváhagyja az egyes intézkedések keretében finanszírozott tevékenységek kiválasztására vonatkozó kritériumokat;
c) rendszeres időközönként megvizsgálja a Program sajátos célkitűzéseinek megvalósításában elért eredményeket;
d) megvizsgálja a Program eredményeit, különös tekintettel a különböző intézkedésekre meghatározott célok elérésére;
e) megtárgyalja és jóváhagyja a megvalósításról szóló éves és végső jelentéseket, mielőtt megküldik azokat az Európai Unió Bizottságának;
f) megtárgyalja és jóváhagyja a Strukturális Alapok hozzájárulására vonatkozó bizottsági határozat tartalmának módosításával kapcsolatban tett javaslatokat;
g) bármely esetben javasolhatja az Irányító Hatóságnak a program kiigazítását a 1260/1999/EK rendelet 35. cikke (3) bekezdésének megfelelően, vagy a programirányítási és -végrehajtási, beleértve pénzügyi menedzsment rendszereinek javítását.
A tagország Monitoring Bizottságot állít fel az Irányító Hatóság egyetértésével, a partnerekkel történő egyeztetés után. A tagországnak egy széles körű és hatékony együttműködést kell megvalósítania az összes érintett szervezettel, elősegítve a férfiak és nők közötti egyenlőséget, az esélyegyenlőséget általában véve, valamint a fenntartható fejlődést. A partnerség elve érvényesülni fog a Monitoring Bizottság összetételében, ideértve a kiemelt minisztériumi partnereket, a társadalmi és gazdasági partnereket, a horizontális érdekek képviseletét ellátó intézményeket és a régiókat.
Ennek megfelelően az AVOP Monitoring Bizottságát az alábbiak alkotják:
– Irányító Hatóság,
– minisztériumok (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium), és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium azon főosztályai, amelyek a program végrehajtásban részt vesznek,
– a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervért felelős egység a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban,
– gazdasági és társadalmi partnerek (beleértve a munkáltatói és munkavállalói oldalt, kereskedelmi kamarát, regionális fejlesztési tanácsokat),
– horizontális témát képviselő szervezetek (esélyegyenlőség, környezetvédelem, roma kérdés stb.),
– Kifizető Hatóság,
– Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóság,
– Európai Unió Bizottságának képviselője tanácskozási joggal.
A többi Operatív Program irányító hatóságának megvan a lehetősége, hogy az üléseken részt vegyen, amennyiben ez szükséges.
A Monitoring Bizottság részletes taglistáját a Programkiegészítő Dokumentum tartalmazza. A Monitoring Bizottság elnöki és titkársági feladatait az Irányító Hatóság látja el. Az OP Monitoring Bizottság évente legalább kétszer ülésezik, döntéseit alapelvként konszenzussal hozza.
A támogatás elnyerésének feltétele, hogy a kedvezményezett szolgáltatja azokat az adatokat, melyek alapján az intézkedés hatásai értékelhetők. Az intézkedések pályázati felhívásai tartalmazzák a pályázótól bekérendő adatok listáját. Minden adatot, ami szükséges lehet a fizikai és pénzügyi monitoringhoz, és az intézkedések hatásainak az értékeléséhez, a pályázati adatlapon kell kérni annak érdekében, hogy a fontos adatok ne hiányozzanak. Különös figyelmet biztosítunk a horizontális témáknak (pl. környezet, esélyegyenlőség: minden adat, ahol lehetséges, nemekre bontva lesz megadva) és a prioritást élvező csoportoknak (ide értve a romákat). A használt eljárási, fizikai és pénzügyi indikátorok konzisztensek lesznek a Bizottság vidékfejlesztési programok számára készített munkaanyagában javasolt indikátorokkal.
A pályázók által biztosított adatokat a Közreműködő Szervezet (MVH) folyamatosan gyűjti, és rendszeresen vagy kérésre megküldi az Irányító Hatóságnak. Az AVOP tágabb gazdasági és társadalmi hatásainak értékeléséhez szükséges makro-, ágazati -vagy szakterületi szintű adatok gyűjtéséért és azok elemzéséért az Irányító Hatóság felelős.
A 1260/1999/EK rendelet 36. cikkének megfelelően az Irányító Hatóságnak és a Monitoring Bizottságnak az indikátorok összeállításánál figyelembe kell vennie a beavatkozási területek Bizottság által javasolt kategóriáit (a LEADER+ esetén a Mezőgazdasági Főigazgatóság által javasolt alkódokat). E kategóriák alkalmazása a Strukturális Alapokról szóló jelentések összeállításában is segíti az EU Bizottságot.
A kategóriákat részletesen a 438/2001/EK bizottsági rendelet 4. számú melléklete mutatja be (lásd következő táblázat).
6.1. táblázat: A beavatkozási területek kategóriái
| Intézkedések | Kategória száma | Kategória neve | |
| Mezőgazdasági beruházások támogatása | 111 | Mezőgazdasági beruházások | |
| 142 | A halászati ágazat szereplőinek akciói és belvízi halászat | ||
| A halászati ágazat strukturális támogatása | 143 | Halászati termékek feldolgozása, marketing és reklám | |
| 144 | Akvakultúra | ||
| Fiatal gazdálkodók induló támogatása | 112 | Fiatal gazdálkodók induló támogatása | |
| Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása | 113 | Mezőgazdasági jellegű szakképzés | |
| 128 | Erdőgazdasági szakképzés | ||
| A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése | 114 | A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése | |
| 1304 | Minőségi mezőgazdasági termékek marketingje | ||
| A vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése | 1307 | A mezőgazdasági és a mezőgazdasághoz közeli tevékenységek diverzifikációja többféle tevékenység és alternatív jövedelemforrások biztosítására | |
| 1310 | Idegenforgalmi tevékenységek ösztönzése | ||
| 1311 | Gazdaságokhoz kapcsolódó kézműipari tevékenységek ösztönzése | ||
| 1301 | Talajjavítás | ||
| 1308 | Mezőgazdasági vízkészlet-gazdálkodás | ||
| A mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése | 1309 | A mezőgazdaság fejlődéséhez szükséges infrastruktúra fejlesztése és korszerűsítése | |
| 1313 | Természeti katasztrófák által károsított mezőgazdasági termelési lehetőségek helyreállítása és megfelelő prevenciós eszközök bevezetése | ||
| 1306 | Községek felújítása és fejlesztése és a vidéki történelmi és kulturális örökség védelme és megóvása | ||
| Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése | 1312 | Földdel, erdőkkel és tájvédelemmel összefüggő környezetvédelmi tevékenység, valamint az állattartás körülményeinek javítása | |
| Leader+ | 414 | Innovatív intézkedések |
Az AVOP keretében nyújtott támogatásokat a Program hatékonyságát mérő értékeléseknek kell alávetni. Ex-ante és ex-post értékeléseket különböztethetünk meg.
Az ex-ante értékelés szerves részét képezi az OP-nak és a Programkiegészítőnek. Az ex-ante értékelést független szakértők végezték: a végrehajtott feladatok meghatározását és munkájuk főbb eredményeit az OP külön fejezete tartalmazza.
A rövid tervezési időszak miatt az OP időközi értékelésére nem kerül sor. Az Irányító Hatóság ehelyett – szükség esetén – évente áttekinti a mutatókat, és független értékelők bevonásával elemzi az intézkedések végrehajtását.
Az ex-post értékelés az EU Bizottság feladata az IH és Magyarország együttműködése mellett. Az ex-post értékelés elvégzésének végső határideje 2009 vége.
Az AVOP a SAPARD tapasztalataiból táplálkozik, melynek független értékelők által készített időközi jelentését 2003. december 31-ig be kellett nyújtani az EU Bizottságnak.
Az AVOP IH figyelembe veszi a SAPARD időközi értékelésének következtetéseit. A támogatási intézkedéseknek és a Program végrehajtási eljárásainak kidolgozása során – amelyeket a program kiegészítő dokumentum tartalmaz – figyelembe lesznek véve az értékelési jelentés ajánlásai (pl. kiválasztási kritériumok, pontozási rendszer, gazdasági életképesség, végrehajtási eljárások).
A résztvevő minisztériumok közötti folyamatos és hatékony koordináció biztosítása a KTK Irányító Hatóság feladata a KTK egészét tekintve, az egyes programok tekintetében pedig a releváns OP Irányító Hatósága felelős. A különböző Strukturális Alapok közti koordinációt a KTK és programvégrehajtás monitoringja és értékelése során is biztosítani kell. Ez a KTK és az OP Monitoring Bizottságok elsődleges feladata.
Az IH-k és a Monitoring Bizottságok felelőssége és szerepének sértetlensége mellett a KTK Irányító Hatóság munkáját „KTK Menedzsment Bizottság” fogja segíteni a napi koordináció biztosítására. A KTK Menedzsment Bizottság a Kohéziós Alap és az OP-k horizontális jelentőségű napi menedzsment és adminisztratív témáival foglalkozik.
A Menedzsment Bizottság – a KTK Monitoring Bizottság, az Irányító Hatóságok és Kohéziós Alap minisztériumai, a Kifizető Hatóság és az Állami Belső Pénzügyi Ellenőrző Egység felelőssége és szerepe fenntartása mellett – ezen témákra vonatkozó horizontális útmutatókat javasol és vitat meg, hogy biztosítsa – szükség esetén – az SA és/vagy Közös Keret műveletek egysége irányvonalainak és követelményeinek alkalmazását, valamint legjobb közös gyakorlatainak megfogalmazását.
A KTK Menedzsment Bizottság elnöke a KTK Irányító Hatóság vezetője. A Menedzsment Bizottság állandó tagjai az alábbiak: az Operatív Programok Irányító Hatóságainak vezetői, a Kifizető Hatóság Vezetője, a Kohéziós Alap Irányító Hatóságának képviselője, és a Pénzügyminisztériumban az Állami Belső Pénzügyi Ellenőrzési Egység elnöke. Indokolt esetben más szervek képviselői is részt vehetnek a KTK Menedzsment Bizottság ülésén.
A minisztériumok és más érintett szervek közötti folyamatos koordináció biztosítása érdekében munkacsoportok segíthetik a KTK Irányító Hatóság és a KTK Monitoring Bizottság munkáját. Már több munkacsoport alakult – pl. az Információs és nyilvánossági munkacsoport (IPTF), a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap Működési Kézikönyvének munkacsoportja –, melyek rendszeresen jelentenek a KTK Menedzsment Bizottságnak, valamint a KTK Monitoring Bizottságának ülésein.
VI.5.1.1. A Kifizető Hatóság
A Strukturális és Kohéziós Alapok Kifizető Hatóságaként a Kormány a Pénzügyminisztériumot jelölte ki. A Kifizető Hatóság felelős az igazolt költségkimutatásokkal alátámasztott kifizetési kérelmek összeállításáért és a Bizottsághoz történő benyújtásáért, valamint a Bizottságtól érkező kifizetések fogadásáért.
A Kifizető Hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy az Irányító Hatóság igazgatási, számviteli, kifizetési és belső ellenőrzési eljárásai biztosítják az alkalmazandó szabályok tiszteletben tartását, tekintettel a következőkre:
1. a kérelmek jogosultságának ellenőrzése a kifizetések engedélyezését megelőzően,
2. a vállalt kötelezettségek és teljesített kifizetések (közösségi és hazai) pontos és hiánytalan nyilvántartása, könyvelése,
3. a pályázatok jogosultságának ellenőrzése a kedvezményezettel való szerződéskötést és a kötelezettségvállalás nyilvántartásba vételét megelőzően.
A Kifizető Hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy az Irányító Hatóság alábbi tevékenységei (szabályok és eljárások) szabályozásra kerültek:
– megfelelő ellenőrzési nyomvonal fenntartása,
– az irányítási és ellenőrzési rendszerek szabályos és hatékony működése,
– az alkalmazandó szabályok tiszteletben tartása,
– a költségek ellenőrzése és hitelesítése.
VI.5.1.1.1. A Kifizető Hatóság pénzügyi és számviteli feladatai
a) Biztosítja az Alapokból származó, számlákon lévő, (előleg, közbenső kifizetések, záróegyenleg formájában érkező) kifizetések kezelését és az Irányító Hatóság által lehívott kifizetések (közösségi hozzájárulás) folyamatos rendelkezésre bocsátását.
b) Igazolja a költségkimutatások pontosságát és a számviteli rendszerekből származó eredmények, adatok ellenőrizhető dokumentumokkal való alátámaszthatóságát az irányítási és ellenőrzési eljárásokkal kapcsolatban, az Irányító Hatóság által szolgáltatandó információkra (beleértve a belső ellenőrzési jelentéseket és az 5%-os ellenőrzéseket), valamint amennyiben szükséges saját ellenőrzéseire támaszkodva.
c) Összeállítja az Irányító Hatóság által elkészített kimutatásokon, illetve a végső kedvezményezettnél felmerült tényleges költségeken alapuló, igazolt kifizetési kérelem dokumentációját (költségigazoló nyilatkozat, költségkimutatás, kifizetési kérelem) és benyújtja a Bizottsághoz.
d) Összeállítja a tárgyévre és a következő évre vonatkozó kifizetési előrejelzéseket az Irányító Hatóságok által benyújtott előrejelzések alapján és évente, legkésőbb április 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
e) Biztosítja az Irányító Hatóságok által visszafizetett (visszautalt), az Alapokból származó összegek megtérítését és az adminisztratív szabálytalanságok, a program irányítása során bekövetkezett szabálytalanságok következtében szükségessé váló pénzügyi korrekciók végrehajtását.
f) Biztosítja évente egyszer kimutatás elkészítését és Bizottsághoz való benyújtását azon összegekről, amelyek az adott időpontban behajtásra várnak, a behajtási eljárás megindításának éve szerinti csoportosításban.
g) Saját, valamint az Irányító Hatóság vagy a Közreműködő Szervezet által működtetett számviteli informatikai rendszerére alapozva a Kifizető Hatóság számviteli nyilvántartást vezet intézkedésenként, prioritásonként és alaponként, amely nem csak a Strukturális Alapokból, hanem a központi költségvetésből folyósított és az egyéni hozzájárulásokat is tartalmazza.
VI.5.1.1.2. A (Végső) Kedvezményezett részére történő kifizetés folyamata
a) A Kedvezményezettek fizetési kérelmeiket (kifizetett számláikat vagy az azonos bizonyító értékű számviteli dokumentumokat) a Közreműködő Szervezetnek, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak (MVH) nyújtják be.
b) A Közreműködő Szervezet fogadja és ellenőrzi a számlákat, illetve igazolja a költségjogosultságot. Az igazolt számlák alapján a Közreműködő Szervezet engedélyezi a kifizetést és elküldi az átutalási megbízást a Magyar Államkincstár részére.
c) Az adott intézkedés lebonyolítási számlájáról a Kedvezményezett megkapja az őt megillető támogatást.
d) A Kedvezményezettnek történt kifizetés alapján a Közreműködő Szervezet benyújtja az Irányító Hatóságnak a forrás biztosítására vonatkozó kérelmét.
e) Az Irányító Hatóság által benyújtott kérelem alapján a Kifizető Hatóság az EU hozzájárulást az adott intézkedés lebonyolítási számlájára utalja. (A Kifizető Hatóság az Operatív Programokra kapott félévnyi likviditási előleget elkülönített kincstári devizaszámlákon tartja mindaddig, míg a kifizetési igény az irányító hatóságon keresztül intézkedésenkénti bontásban megérkezik.)
Pénzügyi folyamatok és lehívási kérelmek kifizetése a Strukturális Alapok pénzügyi irányítási rendszerében Magyarországon
Az OP Irányító Hatóság felelőssége
Az Irányító Hatóság elsőrendű felelőssége a helyes irányítás és végrehajtás biztosítása az Operatív Program keretében végrehajtott, a Strukturális Alapokból finanszírozott műveletek esetében (34.1 cikk).
Az Irányító Hatóság a pénzügyi irányítást illető feladatai egy részét delegálja az MVH felé a VI.1.2 fejezet szerint. Az MVH megbízható pénzügyi irányítási rendszert működtet. A Hivatalon belül külön részlegek végzik a delegált feladatokat és külön egységek a közreműködő szervezet egyéb feladatait.
Pénzügyi ellenőrzés
Az OP Irányító Hatóság a megbízható pénzügyi irányítás érdekében folyamatba épített ellenőrzést folytat. Biztosítja, hogy a közreműködő szervezeteket, valamint a kedvezményezetteket megfelelő módon tájékoztassák a pénzügyi irányítással kapcsolatos felelősségükről. Biztosítja továbbá, hogy a közbeszerzéseknél érvényesüljenek a közösségi szabályozások. Az FVM a fizetési kérelmeket alátámasztó forrásdokumentáció vizsgálatára helyszíni ellenőrzéseket végez.
Függetlenített belső ellenőrzés
Minden, az Operatív Program lebonyolításába bevont szervezet és intézmény saját, függetlenített belső ellenőrzési egységet hoz létre és működtet. Ennek megfelelően a közreműködő szervezet saját függetlenített belső ellenőrzési egységgel rendelkezik.
Az IH belső ellenőrzését az AVOP Irányító Hatóságtól szervezetileg független belső ellenőrzési részleg látja el a Minisztériumon belül (FVM Ellenőrzési Főosztály). A szervezeti egység közvetlenül a közigazgatási államtitkárnak jelent, és tájékoztatja az AVOP Irányító Hatóság vezetőjét vizsgálati eredményeiről.
Műveletek ellenőrzése
Az uniós alapok felhasználása keretében elvégzett műveletek, a 438/2001/EK rendelet 4. cikke szerinti (első szintű) ellenőrzését a közreműködő szervezet végzi.
A közreműködő szervezet – irányítási és ellenőrzési rendszerei keretében – részletes eljárásokat dolgoz ki és működtet a társfinanszírozott termékek leszállításának, szolgáltatások teljesítésének, az igényelt költségek valós voltának igazolására, továbbá a vonatkozó bizottsági határozat és az alkalmazandó nemzeti és közösségi szabályok, a vonatkozó támogatás keretében a költségjogosultságra, a közbeszerzésre, az állami támogatásokra, a környezetvédelemre és esélyegyenlőségre vonatkozó rendelkezéseknek való megfelelés biztosítására. A kifizetési kérelmek jóváhagyására az első szintű ellenőrzés lefolytatását követően kerülhet csak sor.
Helyszíni ellenőrzést végző szervezetek (5%-os ellenőrzés)
A 438/2001/EK rendelet 10. cikke szerinti helyszíni ellenőrzéseket az FVM belső ellenőrzési részlege és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal végzi. A helyszíni ellenőrzések feladatainak tervezését és végrehajtását a 2213/2002. (VII. 24.) Korm. határozatban foglaltak értelmében a pénzügyminiszter koordinálja. A koordinációs feladatok előkészítése érdekében a pénzügyminiszter létrehozta és vezeti a Nemzetközi Támogatás Ellenőrzési Tárcaközi Bizottságot.
Az ellenőrzési és audit tevékenység megfelelő koordinációja érdekében a Pénzügyminisztérium létrehozta és vezeti az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottságot. A Pénzügyminisztérium felügyelete alatt a Bizottság koordinálja és harmonizálja az érintett minisztériumok pénzügyi irányítását, ellenőrzését és belső tevékenységét, különösen a Strukturális és Kohéziós Alapokkal összefüggésben.
Zárónyilatkozat kiadása
A zárónyilatkozat kiadása a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feladata az 1260/1999/EK rendelet 38. cikke (1) bekezdésének f) pontja és a 438/2001/EK rendelet 15. cikke alapján.
A pénzügyi végrehajtás jogi hátterét egy kormányrendelet adja, amely az EU Strukturális és Kohéziós Alapok pénzügyi irányításáról, könyveléséről és ellenőrzéséről szól.
A konkrét meghatározása és a végrehajtásban résztvevők feladatainak elhatárolásán kívül a rendszer célja, hogy egyszerűsítse és lerövidítse a kifizetési folyamatot, csökkentse az ellenőrzési szintek számát, és megbízható, ellenőrizhető rendszert biztosítson a releváns bizottsági rendeletek alapján (1260/1999/EK tanácsi rendelet, 438/2001/EK, 448/2001/EK, 1386/2002/EK és 1605/2002/EK bizottsági rendelet). A pénzügyi folyamat minden egyes fázisára vonatkoznak határidők. Ez követelményeket támaszt az igazoló ellenőrzések, az 5–15%-os ellenőrzések és támogatások megszűnéséhez.
Az Irányító Hatóság és a Kifizető Hatóság közti kétoldalú megállapodások egyértelműen elkülönítik a feladatköröket a fő résztvevők szerepének és felelősségének meghatározásával, illetve a kifizetésekhez, pénzügyi ellenőrzésekhez, kiadási nyilatkozatok igazolásához, számlázáshoz és a szabálytalanságok kezeléséhez szükséges információk megállapításával.
A Kifizető Hatóság, az Irányító Hatóság és a Közreműködő Szervezetek működési kézikönyvei tartalmazzák tevékenységüket, részletes eljárásrendjüket a szükséges dokumentumok mellékleteivel és az egyes munkafázisok határidejével.
A III.1.1. „Mezőgazdasági beruházások támogatása” és a III.2.1. „A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése” intézkedések felsorolják a támogatott ágazatokat, a kvótahatárok figyelembevételét és minden más piaci korlátozást, amely kizárja és/vagy korlátozza a támogatott beruházásokat. Az intézkedések bizonyos érzékeny ágazatokra vonatkozóan is tartalmaznak korlátozásokat, ahol a meglévő kapacitás a támogatott beruházások következményeként programszinten nem nőhet. A Programkiegészítő Dokumentum részletesen ismerteti a követelményeket és a betartatásuk biztosítására hozott végrehajtási előírásokat.
Jelen melléklet a főbb támogatott ágazatokra vonatkozó információkat tartalmaz, ismerteti azokat a termelési területeket, termelt mennyiségeket, fogyasztási és keresleti irányvonalakat, amelyek alapján a piaci lehetőségek megfelelően felmérhetők. A leírás a legfrissebb hozzáférhető adatokon alapul, amelyek a programozási időszak alatt módosulhatnak.
A jelen mellékletben foglaltak AVOP Programkiegészítő Dokumentumának mellékletében módosításra kerülhetnek.
Ágazatok
Magyarországon a gyümölcs- és zöldségtermelés területén az önellátás foka 135%. A zöldség-gyümölcs ágazat hagyományosan exportorientált tevékenység, a termelési értékhez viszonyítva az export aránya átlagosan 40%.
A zöldségtermelés főbb jellemzői, 2001
| Megnevezés | Betakarított terület, hektár | Összes betakarított termelés, tonna | Átlagos hozam tonna/hektár | Export, tonna | Változás az exportban 2001-ben, (1999=100%) | |
| Zöldségfélék | 101 073 | 1 857 460 | – | 20 529 | 105,7 | |
| amelyből | ||||||
| hagyma | 6 093 | 174 327 | 24,7 | 8 561 | 256,5 | |
| paradicsom | 6 316 | 235 835 | 29,5 | 1 328 | 94,3 | |
| zöldpaprika | 4 521 | 99 823 | 12,1 | 6 970 | 102,2 | |
| magyar fűszerpaprika | 6 476 | 59 737 | 9,0 | 4 775 | 84,1 | |
| csemegekukorica | 25 876 | 415 603 | 14,9 | 244 | 82,9 | |
| zöldborsó * | 19 113 | 113 257 | 5,2 | 23 | 6,3 | |
| Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv KSH 2001, CSO | ||||||
1998 és 2001 között Magyarországon a szántóföldi zöldségtermelés területe 90 és 112 ezer hektár között ingadozott, ami az 1980-ban mért 121 ezer hektár és az 1990-ben mért 116 ezer hektár alá esik.
1998 és 2001 között az össztermelés elérte vagy meghaladta a 1,5 millió tonnát, de ez még mindig alatta marad az 1980-as 1,9 millió és az 1990-es 2 millió tonnának.
2001-ben a zöldség és gyümölcs export 25%-a irányult az EU-ba, míg az import 16%-a is az EU-ból származott. Az exportált termékek többségét Németországba, Oroszországba és Ausztriába szállították, míg az import főleg Németországból, Spanyolországból és Görögországból érkezett. Az előrejelzések szerint Magyarország stabil exportpiacokkal számolhat.
A szántóföldi zöldségek közül 1998 és 2001 között paradicsomot 6–12 ezer hektáron termeltek, a termés mennyisége az összes zöldségmennyiség 12–20%-át tette ki. Ez a termőterület elmarad az 1980 és 1990 közötti 15 ezer hektáros területtől, amikor a paradicsom az összes megtermelt zöldségmennyiség 22–26%-át tette ki. 1998 és 2001 között a kertészetekben, fóliasátrakban, illetve üvegházakban termelt paradicsom mennyisége 50–70 ezer tonna között mozgott.
Az elmúlt években az ipari paradicsom hagyományos szántóföldi termesztése jelentősen, bár változó mértékben, visszaszorult. Míg az export mennyisége csökken, a termés több mint 50%-a exportra kerül. Bár a termelés a hazai igények kielégítése mellett jelentős export árualapot lenne képes biztosítani, Magyarország nettó importőr. A friss paradicsom exportja nő, a legfontosabb célországok Oroszország, Lengyelország, Litvánia és Libanon. A fagyasztott paradicsom legnagyobb vásárlója Németország. Friss paradicsomot a déleurópai országokból, főleg Spanyolországból importálunk.
Bár számos zöldségféle hazai termelése némiképp meghaladja a belső szükségleteket (zöldpaprika, hagyma, uborka, káposzta és gyökérzöldségek), ugyanakkor importáljuk is ezeket, főleg olyan időszakokban, amikor a hazai termékek még nem jelennek meg a piacon. E zöldségfélék piaci helyzete kiegyensúlyozott, nem képződik felesleg.
Az elmúlt években a következő zöldségfélék termelése nőtt: hagyma, burgonya, zöld- és pirospaprika, valamint csemegekukorica.
A Magyarországon termelt görögdinnye mintegy egynegyedét a tőlünk északra fekvő országokba exportáljuk, ugyanakkor nyár elején importálunk is a délebbi országokból. A görögdinnye piaca kiegyensúlyozott, bizonyos években a termelői árak viszonylag alacsonyak az erős piaci versenynek köszönhetően.
A gyümölcs-, szőlő- és bortermelés főbb jellemzői, 2001
| Megnevezés | Termőterület, hektár | Termesztés termőterületen tonna | Átlagos hozam tonna/hektár | Export, tonna | Az export változás, 2001-ben, (1999=100%) | |
| Szőlő | 82 186 | 771 391 | 9,4 | 894 | 296,0 | |
| Bor * (hektoliter) | – | 5 406 222 | – | – | – | |
| Gyümölcs összesen | 75 938 | 916 624 | – | 8 711 | 104,3 | |
| amelyből | ||||||
| alma | – | 605 440 | – | 25 414 | 346,6 | |
| körte | – | 21 077 | – | – | – | |
| meggy | – | 56 016 | – | 20 853 | 122,4 | |
| őszibarack | – | 56 682 | – | 203 | 44,5 | |
| szilva | – | 89 824 | – | 21 219 | – | |
| Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2001, KSH | ||||||
Magyarországon 1998 és 2001 között a gyümölcsösök összes területe 96 ezer hektárról 97 ezer hektárra nőtt, de ez még mindig csak 70 százaléka az 1980-as gyümölcsös területnek. Az alma, körte és őszibarack gyümölcsösök területe 35 819, 1941, illetve 6760 hektár. (KSH 2002).
1998 és 2001 között a betakarított gyümölcsmennyiség 820 ezer és 1 millió tonna között mozgott, aminek 54–67 százalékát az alma tette ki évenként változó arányban. Ez mindössze 57 százaléka az 1980-as, és 65 százaléka az 1990-es termésmennyiségnek.
Az új ültetvénytelepítéseknek és a növekvő keresletnek köszönhetően a meggy, cseresznye, szilva, dió és málna termelés várhatóan növekedni fog. Az almatermesztésen belül az ipari alma (léalma) aránya 70 százalék, míg az étkezési almáé 30 százalék. Mind a léalma, mind az étkezési alma piaca kielégítő. Az étkezési alma importja meghaladja az exportot. Az almatermékek legnagyobb piaca Németország, az étkezési alma legfőbb vásárlói pedig Oroszország, Románia és Ausztria. Olaszország és Ausztria a legfontosabb importőrök.
A kereslethez képest a többi gyümölcs termelése kicsi. 2002-ben 13 ezer tonna körte, 38 ezer tonna meggy, 49 ezer tonna szilva, 7 ezer tonna kajszibarack és 22 ezer tonna őszibarack termett, a mennyiség az időjárástól függően változik. A termelés döntő része hazai fogyasztásra kerül (friss és konzerv gyümölcs). Az exportra csak szezonálisan van lehetőség, főként akkor, amikor a Magyarországtól délebbre fekvő országok kínálata csökken.
A gyorsfagyasztott termékeknek jelenleg stabil piaca van, a termelés több mint 50%-a kerül exportra. Az EU piacain csak a különleges és szezonálisan eltérő termékekkel van esély a szállítások bővítésére.
Magyarországon a friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs fogyasztás együttes mértéke az elmúlt évtizedben összességében nem változott. A zöldség-gyümölcs feldolgozó szakágazatok, a konzervipar és hűtőipar helyzete hasonló, kilátásaik azonban eltérőek. Míg a hagyományos, hővel tartósított konzervek piacán nem várható tartós bővülés, addig a fagyasztott élelmiszereké még jelentős mértékben fog bővülni a fogyasztói szokások változása következtében.
Hűtő és konzervipari termékeink exportpiacai főleg a környező országokban találhatók. A kis és közepes méretű cégeknek is van helye a konzervek piacán. Ezek a vállalkozások tudják gyártani a jellemzően nagy kézimunka-igényű, magas hozzáadott értékű termékeket. A belföldi piacon jelenleg 10 százalék körüli az import konzervek aránya, de a csatlakozást követően a jövő évtől ez várhatóan 1–2%-kal növekedni fog. A zöldség- és gyümölcsfeldolgozás exportorientációja tovább fog erősödni, ami keleti és nyugati irányban egyaránt várható.
A hőkezelt és fagyasztott zöldségek exportja 2000-ben 89 084 tonna volt, míg az import volumene 19 596 tonna volt. A fő partner Németország.
Az 1990-es években fokozatosan csökkent Magyarországon a szőlőültetvények területe. Ma az ültetvényterület 93 ezer hektár (ez mindössze 56 százaléka az 1980-as és 67 százaléka az 1990-es területnek), amelyből 83 ezer hektár termőterület.
A bortermelés 2001-ben 5 millió hektoliter volt. Magyarország szőlőterülete az 1990-es évtizedben folyamatosan csökkent: az ültetvényterület jelenleg 93 ezer hektár – ez csak 56%-a az 1980-as és 67%-a az 1990-es területnek-, amiből 82 ezer hektár a termőterület.
A bortermelés 2001-ben 5 millió hektoliter volt. Az új ültetvények telepítésének üteme az 1990-es évek második felében felgyorsult – 2001-re elérte az évi 1700 hektárt – de még mindig nem éri el azt a mennyiséget, ami az ültetvények korszerűsítéséhez indokolt lenne. A modernizáció során kevesebb fajtát kell használni, olyanokat, amelyek jobban alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz. A rekonstrukció során a magasabban fekvő területekre kell koncentrálni, ahol kisebb a fagyveszély. Ezért a sűrűbb telepítésű ültetvények előnyt élveznek.
Az előállított évi bormennyiség kétharmadát itthon, egyharmadát külföldön értékesítjük. A magyar borok fő piacai Németország és Nagy-Britannia, továbbá Lengyelország, Csehország és Szlovákia.
A hazai piac rendkívüli módon polarizálódott. Széles a borfajták választéka, az egyszerűtől a magas minőségű palackozott borokig terjed. Mintegy 1 millió hektoliter palackozva, a többi kannás borként, vagy „önfogyasztás” keretében értékesül. Az átlagos fogyasztási szint ötödét teszi ki a termelői önfogyasztás. A sokrétű fogyasztói igény kielégítésével a 30–33 1/fő/év körüli átlagfogyasztás stabilizálódni látszik. Az elmúlt évtizedben az „önfogyasztás” és a termelők közvetlen értékesítése érezhetően megnövekedett.
Az exportértékesítés az 1992. évi mélypontról (663 ezer hektoliter) elmozdult, napjainkra csaknem megkétszereződött. A szőlőtermés 25–30%-a különféle feldolgozottsági szintű késztermékként kerül kivitelre. A jövőben csak a jó, vagy kiváló minőségű fehér- és vörösborok, várhatóan a jelenleginél nagyobb arányban palackozva, lesznek eladhatóak. Növelni kell a termékek hozzáadott értékét (pl. gasztronómiai ajánlások).
A magyarországi borfogyasztás az elmúlt tíz évben lassú növekedést mutatott. A belföldi piacon egyre növekszik az import borok nyomása. Ennek ellenére a magyar borászat számára a minőség további növelése az egyetlen út a piac megtartására, a korábbi piacok egy részének visszaszerzésére. Az EU borpiaci szabályozásának jó hatása lehet a hazai borszektorra. Magyarországon az éves átlagos (egyszer fejtett) bortermelés 4 és 4,5 millió hektoliter, a belföldi fogyasztás 3,1–3,3 millió liter.
Magyarországon évente 1 millió tonna feletti mennyiségben őrölnek gabonát étkezési célra. A malomiparnak fontos szerepe van az egyes továbbfeldolgozó élelmiszer-ipari ágazatok nyersanyag-ellátásában, illetve a megtermelt hazai nyersanyag megfelelő hatékonyságú feldolgozásban.
A malomipari vállalatok mintegy 40%-a értékesít a CEFTA, 30%-a a FÁK államaiba. Az EU tagállamokba nem forgalmazunk malomipari termékeket. A csatlakozással nem kerül veszélybe a belföldi lisztpiac.
Az ágazatban csak azok a beruházások kapnak támogatást, amelyek célja a jobb minőség vagy hatékonyság elérése, és amelyek nem eredményezik a kapacitások növekedését.
A keveréktakarmányt előállító szakágazat kibocsátása erősen függ az állati termékeket előállító termékpályák teljesítményétől. A takarmánygyártók közötti verseny nagyon kiélezett. A termelés 50 százaléka sertéstáp, 40 százaléka baromfitáp és 10 százaléka marhatáp előkeverék, illetve koncentrátum. A kisebb takarmánykeverők viszonylag nagy száma annak következménye, hogy e tevékenység jórészt integrált az állattenyésztési, gabonatárolási tevékenységgel. Az átlagos kapacitáskihasználás 50%.
Az ágazatban a fejlesztések alapvetően a nyomonkövethetőség feltételeinek megteremtését és a kérődzők számára készülő takarmány gyártásának a többi takarmánytól való elkülönítését, valamint a minőség javítását és a környezetterhelés csökkentését célozzák.
Az állattenyésztés jellemzői, 2001
| Megnevezés | Állomány/db | Kapacitás/ férőhely | Termelés 1000 tonna | Összfogyasztás 1000 tonna | Fogyasztás kg/fő | |
| Szarvasmarha | 783 | 1 436 798 | 58,2 | 41,9 | 4,4 | |
| amelyből tehén | 368 | |||||
| Sertés | 4 822 | 8 911 068 | 393,7 | 289,5 | 28,5 | |
| amelyből anyakoca | 343 | |||||
| Juh | 1 136 | 1 929 223 | 8,5 * | 4,2 * | – | |
| amelyből anyajuh | 849 | |||||
| Tyúkfélék | 34 343 | 11 077,7 * | 379,5 | 247,4 | 34,4 | |
| amelyből tojó | 16 606 | |||||
| Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2001 | ||||||
A magyar tejgazdaság hagyományosan (nettó) önellátó és az évente változó mennyiségű, rendszerint 5–10 százalékos alapanyag-felesleget exporttal vezetik le.
A külkereskedelem szerepe marginális: az export jelentős része puffer-célt szolgál, az import részesedése a belpiacon összességében 6–8%-os. Egyes magas hozzáadott értékű termékek piacain azonban a behozatal igen jelentős, mint például a sajtkülönlegességek esetében.
A tejtermékek iránti kereslet az 1990-es évek közepéig csökkent, a fogyasztás több mint 20%-kal esett vissza a fogyasztói árak emelkedésének és az életszínvonal romlásának következményeként. Az 1990-es évek közepétől a kereslet lassú élénkülése figyelhető meg, de a tejtermékek fogyasztása még mindig jelentősen elmarad az évtized elején regisztrált értéktől. A jövedelmek várható emelkedésének következményeként a hazai tej-tejtermék piacon is fogyasztásnövekedés prognosztizálható, azonban a meghatározó termékek esetében az import növekedésével nem számolunk.
A beruházások a következőket célozzák: a hatékonyság és versenyképesség javítása a belföldi piac megőrzése érdekében, a hagyományos és biotermékek kínálatának növelése, a magas feldolgozottsági fokú termékek kínálatának növelése, a környezetterhelés csökkentése.
2.2.1. Hús
2.2.2. Húsfeldolgozás
A húsipar hagyományosan exportorientált ágazat. Magyarországon a sertés-, marha- és juhhús területén az önellátás átlagosan 135%. A húsipari termékek hazai kereslete a csökkenő reáljövedelem és a vöröshúsokra nézve kedvezőtlen fogyasztói preferenciák miatt a kilencvenes években jelentősen visszaesett.
A belföldi piac jelenleg kiegyensúlyozott, a fogyasztás szerkezete azonban érzékelhetően változik a magasabb feldolgozottsági fokú termékek irányába.
A belföldi húspiaci csatornák között folyamatosan erősödik a nagy áruházláncok szerepe. Az elkövetkező években a reáljövedelem emelkedésre lehet számítani Magyarországon, ezért a gazdasági prognózisok szerint a sertés- és marhahús fogyasztás növekedésével számolnak.
A húságazat kivitele három nagy termékcsoportból tevődik össze: élőállatok, húsok és húskészítmények, amely csoportosítás egyúttal a feldolgozottsági fokot is mutatja. A magyar export szerkezetén belül a magasabb feldolgozottsági fokú termékek aránya az 1990-es években nem nőtt.
2.2.3. Baromfihús
Baromfihús feldolgozása
Magyarország baromfihús-termelése exportorientált, az önellátás színvonala 130–160% között alakul. A broilernél fontos, a többi baromfifajnál (pulyka, liba, kacsa) meghatározó termelési cél az export. A feldolgozott baromfiipari termékek döntő része az Európai Unió országaiban kerül értékesítésre.
A magyar baromfiipar sajátossága, hogy a feldolgozás termékskálája világviszonylatban szélesnek mondható.
A baromfifeldolgozó üzemek túlnyomó többsége két vagy több fajta baromfit vág, ami szintén magyar sajátosság.
A világ más országaival összehasonlítva megállapítható, hogy Magyarország nemcsak a fajlagos vágóbaromfi termelésben emelkedik ki, hanem a fogyasztási mutatók tekintetében is. A magyar adatok – az egy főre jutó fogyasztás terén – meghaladják az EU átlagát és a legmagasabb szintet elérő országokéval közel azonos. A kilencvenes évek emelkedő tendenciát mutatnak. Az 1990-es évek elejére jellemző 20–24 kg/fő szintről napjainkra a magyar baromfihús fogyasztás meghaladja a 30 kg/fő mennyiséget.
A baromfiipar piaci szempontból kedvező helyzetben van, exportja várhatóan nem csökken a csatlakozás után.
Az ágazatban a beruházások alapvetően a következőket célozzák: a vágó, daraboló, feldolgozó technológiák modernizációja, a nyomon követhetőség feltételeinek megteremtése, a minőség és a termék előállítás biztonságának javítása, az önkéntes minőségtanúsítású termékek választékának és arányának növelése, a környezetterhelés csökkentése, a melléktermék- és hulladékgazdálkodás feltételeinek javítása.
2.3.1. Kecske
Magyarországi kecskeállomány 2000-ben 106 ezer volt. A vágóállat termelés egymást követő években rendkívül ingadozó, 2000-ben 774 tonna volt, tejtermelés 2001-ben 10,857 ezer litert tett ki. A kecskehús kivitele 2000-ben 86, 2001-ben 56 tonna volt. A termékek iránti kereslet kiegyensúlyozott.
2.3.2. Nyúl
A hazai házinyúl állomány 2000-ben mintegy 1,1 millió volt. A vágóállat-termelés ugyanebben az évben 12,5 tonna, 2001-ben 11,4 tonna. Magyarország a világ nyúlhús termelésében körülbelül a 20. helyet foglalja el. A világ legnagyobb importőre Olaszország, ide irányul a magyar nyúlexport legnagyobb része, ezen kívül még Svájcba, Németországba, Belgiumba és Franciaországba exportálunk. Ezeken a piacokon tartós kereslet tapasztalható.
2.3.3. Méhészet
Magyarország természeti adottságai kedvezőek a méztermeléshez, jó időjárási feltételek mellett a termelés meghaladhatja az évi 16 ezer tonnát. A magyar méz Európában elismert minőségű, termelésünk 50 százalékát az Unióban viszonylag ritka akácméz adja. Magyarországon körülbelül 17 000 gazdálkodó foglalkozik méhészettel, és mintegy 800 ezer méhcsaládot gondoz. Az ágazatra a szétaprózottság jellemző, az Unióban támogatható 150 méhcsaládot meghaladó méhészetek aránya mindössze 17%-ot tesz ki. A hazai mézfogyasztás rendkívül alacsony, 0,4 kg/fő/év. Ez 50–57 százalékkal alacsonyabb a nyugat-európai 0,7–0,8 kilogrammos átlagos fogyasztásnál, így a hazai fogyasztás növekedésével is számíthatunk.
A méz részesedése a magyar élelmiszergazdasági exportból alig 1%-ot tesz ki, de nemzetközi összehasonlításban nem tartozunk a kis exportőrök közé. A világ teljes mézexportja évente 280–339 ezer tonna között ingadozik, ebből hazánk részesedése 4,5–5%. Az EU önellátási foka mézből a 2000/2001-es időszakban 46%-os volt. A magyar mézből 10–13 ezer tonna került exportra, fő felvevőpiacai Németország, Olaszország, Franciaország, Ausztria.
A fűszertermelésen belül Magyarország hagyományos nemzeti terméke, a fűszerpaprika jelentős szerepet játszik. A fűszerpaprika-feldolgozó ipar technológiai színvonala elmaradott. A gépek jelentős része 20 éves, vagy annál is idősebb, és nem felel meg a higiéniai és környezetvédelmi előírásoknak. A mosás során keletkező szennyvíz tárolása és tisztítása különösen nagy problémát okoz. Ezért a beruházások a gépek és az alapanyagtárolás feltételeinek javítását célozzák.
