Az Országgyűlés azon kötelezettségére tekintettel, hogy a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, a művészeti alkotás szabadságának megvalósulását és a testkultúra, különösen a sport fejlődését előmozdítsa, figyelemmel arra, hogy mint törvényalkotó egyes alkotmányos és társadalompolitikai célkitűzéseinek érvényesítése érdekében a közterhek vonatkozásában kedvezményeket állapíthat meg, elismerve azon személyek tevékenységének sajátosságait, akik e célok elérésében közreműködnek, a következő törvényt alkotja: *
1. § (1) * Magyarországon egyes, az e törvényben meghatározott foglalkozásnak megfelelő tevékenységet munkaviszonyban vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján folytató magánszemély és a magánszeméllyel e szerződéses kapcsolatban álló munkáltató, kifizető (a továbbiakban: kifizető) – a magánszemély erre vonatkozó nyilatkozatával tett választása alapján – az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után a közteherviselési kötelezettségeit e törvény szerint egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) által teljesíti.
(2) Az ekho az e törvényben meghatározott megoszlásban a központi költségvetést és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait – magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében a magánszemély javára a magánnyugdíj-pénztárát is – illeti meg.
(3) * A kifizető és a magánszemély az ekhóval összefüggő adókötelezettségeit e törvény, a személyi jövedelemadóról szóló törvény (a továbbiakban: Szja tv.) és az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései szerint teljesíti.
(4) Az ekhóval összefüggő adóztatási feladatok az állami adóhatóság hatáskörébe tartoznak.
2. § E törvény alkalmazásában
a) munkaviszony: az Art. szerinti munkaviszony;
b) * vállalkozási szerződés: a magánszemély által a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szabályai szerint kötött vállalkozási szerződés;
c) megbízási szerződés: a magánszemély által kötött, a Ptk. szerinti megbízási szerződés, ideértve a felhasználási szerződést is;
d) nyugdíjas: a saját jogú nyugdíjas vagy az olyan özvegyi nyugdíjas, aki betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 3. § (1) bekezdésének b) alpontja, valamint a 3. § (4) bekezdésének c) alpontja alkalmazásában mindkét esetben csak akkor, ha az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas;
e) * FEOR-számmal azonosított foglalkozás: a Központi Statisztikai Hivatal elnökének 7/2010. (IV. 23.) számú közleményével kiadott Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (a továbbiakban: FEOR–08) alapján meghatározott foglalkozás, azzal, hogy e törvény alkalmazásában a FEOR–08 2011. december 31-én hatályos besorolási rendjét és osztályozási szempontjait kell irányadónak tekinteni.
3. § (1) * Ekhoval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély – ideértve az EGT-állam olyan polgárát is, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján nem tartozik a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá, de biztosított személy valamely EGT-államban és rendelkezik az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával (a továbbiakban: EGT-államban biztosított személy) – *
a) * az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben
aa) munkaviszonyból származó,
ab) egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén,
ac) társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén,
ad) * vállalkozási, megbízási szerződés alapján az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként
olyan jövedelmet szerez, amely után a közteherviselési kötelezettségek (EGT-államban biztosított személy esetében a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség) teljesítése az általános szabályok szerint történik, vagy
b) nyugdíjas
és
c) * a tevékenysége alapján a (3) és (3c) bekezdésben meghatározott foglalkozásúnak minősül, valamint
d) – figyelemmel a (2)–(5) bekezdés rendelkezéseire is – a kifizetőnek írásban nyilatkozik arról, hogy a c) pont szerinti tevékenysége alapján számára kifizetett bevételt, vagy annak a nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az e törvény rendelkezéseinek alkalmazását választja.
(2) * A közterhek e törvény szerinti megfizetését a (3) és (3c) bekezdésben említett foglalkozású magánszemély azon bevételére választhatja, amely az adóévben Magyarország törvényes fizetőeszközében történő kifizetéssel (folyósítással)
a) * – a (7) bekezdés rendelkezéseiben foglalt korlátozással – munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg, feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti tevékenységet folytat, és/vagy
b) a foglalkozása szerinti tevékenységére kötött
ba) vállalkozási szerződés és/vagy
bb) megbízási szerződés
alapján illeti meg,
és az a)–b) pontban említett esetekben külön-külön és együttesen sem haladja meg az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott összeghatárt.
(2a) *
(3) * Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, FEOR-számmal azonosított foglalkozás:
2123 Telekommunikációs mérnök foglalkozásból
Akusztikus mérnök
Audiotechnikai mérnök
Hangmérnök
Televíziós műszaki adásrendező
2136 Grafikus és multimédia-tervező
2627 Nyelvész, fordító, tolmács foglalkozásból
Filmszöveg fordító
Lírai művek fordítója
Műfordító
Prózai és drámai művek fordítója
2714 Kulturális szervező foglalkozásból
Producer (kulturális)
Produkciós menedzser (szórakoztatóipar)
2715 Könyv- és lapkiadó szerkesztője
2716 Újságíró, rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő
2719 Egyéb kulturális és sportfoglalkozású (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó) foglalkozásból
Művészeti tanácsadó
Zenei konzulens, tanácsadó
2721 Író (újságíró nélkül)
2722 Képzőművész
2723 Iparművész, gyártmány- és ruhatervező
2724 Zeneszerző, zenész, énekes
2725 Rendező, operatőr
2726 Színész, bábművész
2727 Táncművész, koreográfus
2728 Cirkuszi és hasonló előadóművész
2729 Egyéb alkotó- és előadó-művészi foglalkozású (felsőfokú végzettséghez kapcsolódó)
3122 Villamosipari technikus (elektronikai technikus) foglalkozásból
Koncert-fénytechnikus
Koncert-színpadtechnikus
3145 Műsorszóró és audiovizuális technikus foglalkozásból
Filmstúdió technikus
Hangmester
Hangrestaurációs technikus
Hangstúdió-technikus
Hangtechnikus
Képtechnikus
Rögzítéstechnikai technikus
Stúdiótechnikus
Videótechnikus
Zenei technikus
3711 Segédszínész, statiszta
3712 Segédrendező
3714 Díszletező, díszítő
3715 Kiegészítő filmgyártási és színházi foglalkozású
3719 Egyéb művészeti és kulturális foglalkozású
5211 Fodrász foglalkozásból
Színházi fodrász
Színházi parókakészítő
5212 Kozmetikus foglalkozásból
Maszkmester
Sminkes
Sminkmester
Színházi kikészítő
7212 Szabó, varró foglalkozásból
Jelmez- és alkalmiruha-készítő
Színházi varró
7213 Kalapos, kesztyűs foglalkozásból
Színházi fejdíszkészítő
7217 Cipész, cipőkészítő, -javító foglalkozásból
Színházi cipész
(3a) * Elnevezésétől függetlenül is az ekho választására jogosít az a tevékenység, amely a FEOR–08 osztályozási szempontjai szerint tartalma alapján megfelel a (3) bekezdés szerinti foglalkozásoknak, munkaköröknek.
(3b) * A (3) bekezdés szerinti foglalkozásúnak minősülő magánszemély – munkakörének elnevezésétől függetlenül – akkor választhatja az ekhot, ha tevékenysége alapján a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel vesz részt.
(3c) * Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett foglalkozásúnak minősül:
a) a szakképzett edző, sportszervező, -irányító (FEOR–08 2717), feltéve, hogy rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel;
b) a hivatásos sportoló, sportmunkatárs, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: sportról szóló törvény) 11/A. §-ában meghatározott sportszakember, feltéve, hogy a magánszemély sportszervezettel vagy a sportról szóló törvény 19. § (3) bekezdése szerinti sportszövetséggel fennálló jogviszonya keretében sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el, és a sportszövetség szabályzata szerint sportszakembernek minősül, vagy a sportszövetség vagy a sportszervezet főállású munkavállalója, a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén feltéve, hogy a sportmunkatárs, sportszakember rendelkezik a jegyzékben meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel;
c) a sportról szóló törvény szerint Magyarországon nyilvántartásba vett nemzetközi sportszövetség által foglalkoztatott magánszemély (a továbbiakban: nemzetközi sportszövetség munkavállalója).
(3d) * A (2) bekezdésben előírt szabályoktól függetlenül a nemzetközi sportszövetség munkavállalója a külföldi pénznemben megszerzett bevételére is alkalmazhatja e törvény előírásait, feltéve, hogy tevékenységét nem kizárólag belföldön látja el. A külföldi pénznemben megszerzett bevétel forintra történő átszámítására az Szja tv. 5. és 6. §-ában foglalt szabályokat kell alkalmazni.
(4) * A (2) bekezdésben említett összeghatár
a) * évi 60 millió forint, feltéve, hogy a magánszemély (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét,
b) * az a) pontban meghatározott feltétel hiányában az évi 60 millió forintnak olyan hányada, amilyen arányt az (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelem összege az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel,
c) * nyugdíjas esetében – az a)–b) pontokban foglaltaktól függetlenül – évi 60 millió forint,
d) * az a)–b) pontban említett összeghatár helyett
da) * évi 500 millió forint, ha a magánszemély az adóévben az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolója,
db) * évi 250 millió forint, ha a magánszemély az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet edzője, vagy az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség edzője, válogatott vezetőedzője (szövetségi kapitánya), vagy a nemzetközi sportszövetség munkavállalója
azzal, hogy ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, az összeghatáron az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő.
(5) *
(6) * Nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély azt követően, hogy a (4) bekezdés szerinti összeghatárt már elérte.
(7) * Ha a magánszemély munkaviszonyban folytat ekho választására jogosító tevékenységet, az ellenértéket kifizető munkáltató a tevékenység adott havi ellenértékeként kifizetett összegnek a hónap első napján érvényes havi minimálbért meghaladó részére veszi figyelembe a magánszemély ekho választására vonatkozó nyilatkozatát. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha
a) a magánszemély nyugdíjas;
b) a magánszemélynek a munkáltatóval fennálló más jogviszonyában legalább a hónap első napján érvényes havi minimálbér alapulvételével a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint megtörténik;
c) * a magánszemély igazolja, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett címen az adott hónapban legalább a havi minimálbérnek megfelelő olyan jövedelmet szerzett, amely után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik.
4. § (1) Az ekho alapja a 3. § (2) bekezdésének rendelkezésében meghatározott bevétel, csökkentve – ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett – az általános forgalmi adóval. *
(2) * A magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott ekhoalap összegéből 15 százalék ekhót fizet. Ettől eltérően, ha a magánszemély az adóév 183 napját meghaladóan a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint saját jogú nyugdíjas, az ekho mértéke 9,5 százalék. Ha a magánszemély nyugdíjas, e körülményről a kifizetést megelőzően nyilatkozhat.
(3) *
(4) * A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhot levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján – akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek – teljesíti, kivéve, ha a magánszemély az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz.
(5) * Az (1)–(4) bekezdés rendelkezésétől eltérően az EGT-államban biztosított személy esetében a kifizető ekhot nem fizet, a magánszemélynek juttatott ekho alapul szolgáló bevételből 9,5 százalék ekhot állapít meg és von le.
(6) *
5. § (1) Az a magánszemély, aki a 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozását munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban folytatja, az ekho választására, illetőleg mértékére vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti, azzal, hogy a kifizető a nyilatkozatot a még nem számfejtett összegre veszi figyelembe. A kifizető mindaddig a magánszemély említett nyilatkozata szerint jár el az adóévben, amíg a magánszemély a (2) bekezdés szerint vissza nem vonja az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát.
(2) Az (1) bekezdésben említett magánszemélynek a számfejtést megelőzően az adóévben esedékes további kifizetések tekintetében vissza kell vonnia az ekho választására tett nyilatkozatát, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján a továbbiakban az ekho már nem alkalmazható az adóévben.
(3) * Ha a magánszemély az olyan tevékenységét, amely alapján a 3. § (3) és (3c) bekezdése szerinti foglalkozásúnak minősül, vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt nyilatkozik, ekkor nyilatkozhat arról is, hogy a kifizetőt és az őt terhelő ekho megállapítását, bevallását és megfizetését átvállalja a kifizetőtől.
(4) * A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, vagy annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja a továbbiakban az ekhót, ha a magánszemély tőle származó olyan bevétele, amely után ekhót fizetett, az adóévben a 3. § (4) bekezdése szerinti összeghatárt meghaladja.
6. § (1) Amennyiben a kifizetőnek tett nyilatkozata alapján a magánszemély valamely bevétele után e törvény szerint történt a közterhek megfizetése, de az ekho választására a magánszemély bármely ok miatt nem volt jogosult:
a) * e bevétel ekhóalapnak tekintett részét a személyijövedelemadó-kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni, azzal, hogy a bevétel ekhóalapnak tekintett része 9,5 százalékát kifizető által levont személyijövedelemadó-előlegnek kell tekinteni, valamint
b) e bevétele ekhoalapnak tekintett része 9 százalékát ekho különadóként
köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.
(2) A magánszemély az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezésétől eltérően 18 százalék különadót köteles megfizetni azon ekhoalap után,
a) * amely az adóévben a 3. § (4) bekezdése szerinti összeghatárt meghaladja, és/vagy
b) amelyre az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg.
7. § * A nyugdíjas magánszemély az őt terhelő ekho tartozatlanul megfizetett részét a személyi jövedelemadó bevallásában igényli vissza.
8. § * A jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel után a közterhek e törvényben szabályozott megfizetésével teljesülnek
a) a szociális hozzájárulási adóra vonatkozó törvényi rendelkezésekben meghatározott, a kifizetőt terhelő közterheket,
b) * a Tbj.-ben meghatározott biztosítottat terhelő járulékot
érintő befizetési, illetve levonási, továbbá
c) a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadózási
kötelezettségek.
9. § * (1) * A 15 százalékos mértékkel levont, magánszemélyt terhelő ekhoból az ekhoalap *
a) 9,5 százaléka személyi jövedelemadónak,
b) 5,5 százaléka társadalombiztosítási járuléknak
minősül.
(1a) * A 9,5 százalékos mértékkel levont, magánszemélyt terhelő ekho személyi jövedelemadónak minősül.
(2) * A 6. § szerint a magánszemélyt terhelő különadó szociális hozzájárulási adónak minősül.
(3) * A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag magánszemélyt terhelő ekhoból – az (1) bekezdés c) pontjától eltérően – az ekhoalap 3,9 százaléka nyugdíjjáruléknak minősül.
10. § (1) A kifizetőt terhelő – megállapított és a magánszemélytől levont – ekhót a kifizető az Art. rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg.
(2) *
11. § * Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 9,5 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegét személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság 63,3 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 26 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 10,7 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak utal át.
12. § * Az állami költségvetésbe fizetett 15 százalékos mértékű ekho alapján a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíjbiztosítási ellátásra jogosult.
12/A. § * Az a bevétel, ellenérték, amely az ekho szabályai szerint adózik, a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások [Tbj. 5. § (2) bekezdés b) pont] számítása során nem vehető figyelembe.
13. § (1) Az általános forgalmi adóalany magánszemély az általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségeit az általános forgalmi adóról szóló törvény és az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint teljesíti.
(2) A magánszemélynek az Szja tv. rendelkezéseiben előírt nyilvántartásait úgy kell vezetnie, hogy azok alkalmasak legyenek az e törvény rendelkezéseiben előírt kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására, különös tekintettel az ekho választásával kapcsolatos nyilatkozat(ok) jogszerű megtételéhez szükséges adatok megállapítására.
(3) Az Szja tv. alkalmazásában a magánszemély által jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, illetőleg az nem minősül vállalkozói bevételnek.
(4) A vállalkozói szerződés alapján elért bevétele után ekhót fizető egyéni vállalkozó magánszemély az Szja tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhóalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel.
(5) *
(6) * A kifizető az ekho alapjaként figyelembe vett kifizetésről, a levont, megfizetett ekhóról a magánszemély részére a kifizetéssel egyidejűleg igazolást ad. Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a kifizető az adóévet követő január 31-ig a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével adatot szolgáltat az adóhatósághoz a magánszemély részére az adóévben juttatott ekhoalapot képező bevételről. *
(7) * Az ekhót fizető magánszemély biztosítási jogviszonyára és e jogviszonyával összefüggő nyilvántartási, adatszolgáltatási, a járulékfizetési kötelezettség teljesítésére, valamint jogosultságaira az e törvényben meghatározott eltéréssel a Tbj. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(8) * Az ekhót választó magánszemély önadózóként az adóévről az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallás benyújtásával vagy az állami adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezettel teljesíti bevallási kötelezettségét, amelyben feltünteti a jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételét és az abból levont ekho összegét. Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a magánszemély az általa megállapított ekhot negyedévente, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg, az e nyilatkozat szerinti ekho alapját és fizetendő összegét – a kifizetőtől átvállalt és a magánszemélyt terhelő összegek szerint külön – negyedéves bontásban a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként az éves személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített bevallásban vallja be.
(9) * A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben az e törvényben szabályozott kötelezettségeken túlmenően – ide nem értve a kifizető e törvényben szabályozott kötelezettségei megsértésével összefüggő, az Art. szerint kiszabható mulasztási bírságot – egyéb adóval és más közteherrel összefüggő fizetési kötelezettség nem terheli.
(10) Az e törvényben nem szabályozott egyéb kérdésekben – így különösen a fogalmi meghatározások, az ekhoalapot nem képező bevétellel összefüggő kifizetői adó- és más kötelezettségek tekintetében, valamint a magánszemélyt kifizetői minőségében terhelő, illetőleg más jogszabály előírása szerint rá vonatkozó nyilvántartási, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási, a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség tekintetében – az egyes, ilyen előírásokat megállapító törvények rendelkezései az irányadóak.
(11) * Az EGT-államban biztosított személy esetében a 12. §, valamint e § (7) bekezdésének rendelkezése nem alkalmazható.
14. § (1) E törvény 2006. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követő időponttól megszerzett bevételre és az azzal összefüggő kötelezettségekre kell alkalmazni.
(2)-(3) *
14/A. § * Az Ekho. tv. 3. § (3)–(4) és (6) bekezdésének, 5. § (4) bekezdésének, és 6. § (2) bekezdés a) pontjának a sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXIII. törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésük napját követően megszerzett bevételre kell alkalmazni.
14/B. § * (1) E törvénynek a sport támogatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXII. törvénnyel módosított rendelkezéseit – a (2) bekezdésben említett kivétellel – a hatálybalépés napját követően megszerzett bevételekre kell alkalmazni.
(2) A 3. § (4) bekezdés db) alpontjának a sport támogatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXII. törvénnyel megállapított rendelkezését a 2011. január 1-jétől megszerzett bevételekre kell alkalmazni.
14/C. § * E törvény 2012. december 31-én hatályos 4. § (2) bekezdését kell alkalmazni a 2013. január 10-éig megszerzett, 2012 decemberi ekho alapot képező olyan jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott bevallásban kell bevallani.
14/D. § * E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvénnyel megállapított 7. §-a a 2016. évi adókötelezettség megállapításánál is alkalmazható.
14/E. § * Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 3. § (4) bekezdés d) pontját a 2017. január 1-jétől megszerzett bevételekre kell alkalmazni.
14/F. § * (1) E törvénynek a sportvállalkozásokat érintő egyes adózási tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi CLXIII. törvénnyel megállapított 4. § (6) bekezdése – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a 2017. szeptember 1-jét követően kifizetett jövedelmekre is alkalmazható.
(2) A 2017. szeptember 1-jét követően kifizetett jövedelmekre a sportvállalkozásokat érintő egyes adózási tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi CLXIII. törvény hatálybalépését megelőzően megállapított egyszerűsített közteherviselési hozzájárulási kötelezettség az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint helyesbíthető.
14/G. § * A nemzetközi sportszövetség munkavállalója a sportról szóló törvény 30/B. § (3) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától kezdődően megszerzett bevételére választhatja e törvény előírásait azzal, hogy a kérelem benyújtásának időpontjától a nemzetközi sportszövetség adószámának kiadásáig terjedő időszakban a nemzetközi sportszövetség által juttatott bevételek utáni adókötelezettségeket a nemzetközi sportszövetség adószámának megállapítása hónapjának kötelezettségeként kell teljesíteni.
