Az Országgyűlés
a nyugdíjak között kialakult aránytalanságok vállalható, mérséklése céljából,
annak érdekében, hogy az érintett nyugdíjak arányaiban jobban kifejezésre jussanak az aktív korban teljesített szolgálati időben és az elért, a járulékfizetés alapjául szolgáló keresetekben meglevő különbségek, enyhüljenek az e téren a nyugdíjas évek során létrejött ellentmondások,
azzal a szándékkal, hogy mérséklődjenek ezen nyugdíjak összegeiben a nyugdíjazás éve szerinti eltérések,
ugyanakkor figyelembe véve a nyugdíjak korrekciójának jelentős, csak több egymást követő évben vállalható, illetve megtervezhető forrásigényét
a következő törvényt alkotja:
1. § (1) A 2006. január 1-jét megelőző időponttól kezdődően megállapított ötvenszázalékos mértékű özvegyi (baleseti özvegyi) és szülői (baleseti szülői) nyugdíjat – ideértve az ideiglenes özvegyi (ideiglenes baleseti özvegyi) nyugdíjat is –
a) 2006. január 1-jétől 10 százalékkal,
b) 2007. január 1-jétől az ellátás egytizenegyed részének megfelelő összeggel
fel kell emelni.
(2) A 2006. január 1-je és december 31-e közötti időponttól kezdődően megállapított ötvenöt százalékos mértékű özvegyi (baleseti özvegyi) és szülői (baleseti szülői) nyugdíjat – ideértve az ideiglenes özvegyi (ideiglenes baleseti özvegyi) nyugdíjat is – 2007. január 1-jétől az ellátás egytizenegyed részének megfelelő összeggel fel kell emelni.
2. § (1) 2007. január 1-jétől az 1988. január 1-jét megelőző időponttól kezdődően megállapított saját jogú nyugellátást a (2) és a (3) bekezdés szerint meghatározott százalékos mértékek együttes összegével fel kell emelni.
(2) Az emelés mértéke a férfiak esetében 3 százalék, a nők esetében 5 százalék.
(3) A legalább 30 – nők esetében legalább 28 – év elismert szolgálati idő alapján megállapított saját jogú nyugellátást – ide nem értve a baleseti rokkantsági nyugdíjat – annyiszor 0,5 százalékkal kell emelni, ahány évvel több az elismert szolgálati idő a 29 – nők esetében a 27 – évnél. Az emelés így számított mértéke azonban a 10 százalékot nem haladhatja meg.
3. § (1) 2008. január 1-jétől az 1991. január 1-je és 1996. december 31-e közötti időponttól kezdődően megállapított saját jogú nyugellátást a (2)–(3) bekezdés szerint meghatározott százalékos mértékek együttes összegével fel kell emelni.
(2) Az emelés mértéke 4 százalék.
(3) A legalább 30 év elismert szolgálati idő alapján megállapított nyugellátást – ide nem értve a baleseti rokkantsági nyugdíjat – annyiszor 0,5 százalékkal kell emelni, ahány évvel több az elismert szolgálati idő a 29 évnél. Az emelés így számított mértéke azonban a 10 százalékot nem haladhatja meg.
4. § 2010. január 1-jétől *
a) az 1988. január 1-je és 1990. december 31-e közötti időponttól kezdődően megállapított saját jogú nyugellátást 2 százalékkal,
b) az 1992. január 1-je és 1995. december 31-e közötti időponttól kezdődően megállapított saját jogú nyugellátást 4 százalékkal,
c) az 1997. január 1-je és 1998. december 31-e közötti időponttól kezdődően megállapított saját jogú nyugellátást 4 százalékkal
kell felemelni.
5. § *
6. § (1) Az emeléseket az évenkénti rendszeres nyugdíjemelést megelőzően, a január havi nyugellátásnak *
a) a nem társadalombiztosítási ellátás,
b) az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelés, továbbá a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék,
c) az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett nyugdíj-kiegészítés helyébe lépő pótlék
nélküli összegére kell végrehajtani.
(2) Az e törvény szerint megállapított korrekciós célú emelés a külön jogszabályban meghatározott együttfolyósítási összeghatáron felül is jár. *
7. § (1) Saját jogú nyugellátáson e törvény alkalmazásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti öregségi nyugdíjat, továbbá a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját és a szolgálati nyugdíjat, illetve a Tny. 6. §-a (1) bekezdésének b)–c) pontja szerinti rokkantsági nyugdíjat és baleseti rokkantsági nyugdíjat kell érteni.
(2) A központi költségvetés megtéríti a Nyugdíjbiztosítási Alapnak
a) a bányásznyugdíjak,
b) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet szerint az előadóművészek részére megállapított öregségi nyugdíjak
emelésének fedezetét és a végrehajtás költségeit. A megtérítendő összegek átutalására és elszámolásának módjára külön jogszabály rendelkezései irányadóak.
8. § (1) E törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a korrekciós célú emelés folyósításának részletes szabályait rendeletben határozza meg.
(3) 2006. január 1-jén a Tny. 50. §-ának (1) bekezdésében az „ötven százaléka” szövegrész helyébe az „ötvenöt százaléka” szövegrész, 50. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „ötven százaléka” szövegrész helyébe az „ötvenöt százaléka” szövegrész, 50. §-ának (3) bekezdésében az „ötvenszázalékos mértékben” szövegrész helyébe az „ötvenöt százalékos mértékben” szövegrész lép.
(4) 2007. január 1-jén a Tny. 50. §-ának (1) bekezdésében az „ötvenöt százaléka” szövegrész helyébe a „hatvan százaléka” szövegrész, 50. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „ötvenöt százaléka” szövegrész helyébe a „hatvan százaléka” szövegrész, 50. §-ának (3) bekezdésében az „ötvenöt százalékos mértékben” szövegrész helyébe a „hatvanszázalékos mértékben” szövegrész lép.
(5) A Tny. 50. §-ának (1) bekezdése, valamint 50. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti
a) ötvenöt százalékos mértéket a 2006. január 1-je és december 31-e közötti,
b) hatvanszázalékos mértéket a 2006. december 31-ét követő
időponttól kezdődően megállapításra kerülő özvegyi nyugdíjakra kell alkalmazni.
(6) *
