1. § A Kormány e rendelettel felhatalmazást ad az Egyesült Nemzetek (a továbbiakban: ENSZ) 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.
2. § A Kormány a Megállapodást és a 4. §-ban meghatározott nyilatkozatot e rendelettel kihirdeti.
3. § A Megállapodás hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
The States Parties to this Agreement,
Recalling the relevant provisions of the United Nations Convention on the Law of the Sea of 10 December 1982,
Determined to ensure the long-term conservation and sustainable use of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks,
Resolved to improve cooperation between States to that end,
Calling for more effective enforcement by flag States, port States and coastal States of the conservation and management measures adopted for such stocks,
Seeking to address in particular the problems identified in Chapter 17, programme area C, of Agenda 21 adopted by the United Nations Conference on Environment and Development, namely, that the management of high seas fisheries is inadequate in many areas and that some resources are over-utilised; noting that there are problems of unregulated fishing, over-capitalisation, excessive fleet size, vessel reflagging to escape controls, insufficiently selective gear, unreliable databases and lack of sufficient cooperation between States,
Committing themselves to responsible fisheries,
Conscious of the need to avoid adverse impacts on the marine environment, preserve biodiversity, maintain the integrity of marine ecosystems and minimise the risk of long-term or irreversible effects of fishing operations,
Recognising the need for specific assistance, including financial, scientific and technological assistance, in order that developing States can participate effectively in the conservation, management and sustainable use of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks,
Convinced that an agreement for the implementation of the relevant provisions of the Convention would best serve these purposes and contribute to the maintenance of international peace and security,
Affirming that matters not regulated by the Convention or by this Agreement continue to be governed by the rules and principles of general international law, have agreed as follows:
1. For the purposes of this Agreement:
(a) ’Convention’ means the United Nations Convention on the Law of the Sea of 10 December 1982;
(b) ’conservation and management measures’ means measures to conserve and manage one or more species of living marine resources that are adopted and applied consistent with the relevant rules of international law as reflected in the Convention and this Agreement;
(c) ’fish’ includes molluscs and crustaceans except those belonging to sedentary species as defined in Article 77 of the Convention; and
(d) ’arrangement’ means a cooperative mechanism established in accordance with the Convention and this Agreement by two or more States for the purpose, inter alia, of establishing conservation and management measures in a subregion or region for one or more straddling fish stocks or highly migratory fish stocks.
2. (a) ’States Parties’ means States which have consented to be bound by this Agreement and for which the Agreement is in force.
(b) This Agreement applies mutatis mutandis:
(i) to any entity referred to in Article 305(1)(c), (d) and (e), of the Convention and
(ii) subject to Article 47, to any entity referred to as an ’international organisation’ in Annex IX, Article 1, of the Convention
which becomes a Party to this Agreement, and to that extent ’States Parties’ refers to those entities.
3. This Agreement applies mutatis mutandis to other fishing entities whose vessels fish on the high seas.
The objective of this Agreement is to ensure the long-term conservation and sustainable use of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks through effective implementation of the relevant provisions of the Convention.
1. Unless otherwise provided, this Agreement applies to the conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks beyond areas under national jurisdiction, except that Articles 6 and 7 apply also to the conservation and management of such stocks within areas under national jurisdiction, subject to the different legal regimes that apply within areas under national jurisdiction and in areas beyond national jurisdiction as provided for in the Convention.
2. In the exercise of its sovereign rights for the purpose of exploring and exploiting, conserving and managing straddling fish stocks and highly migratory fish stocks within areas under national jurisdiction, the coastal State shall apply mutatis mutandis the general principles enumerated in Article 5.
3. States shall give due consideration to the respective capacities of developing States to apply Articles 5, 6 and 7 within areas under national jurisdiction and their need for assistance as provided for in this Agreement. To this end, Part VII applies mutatis mutandis in respect of areas under national jurisdiction.
Nothing in this Agreement shall prejudice the rights, jurisdiction and duties of States under the Convention. This Agreement shall be interpreted and applied in the context of and in a manner consistent with the Convention.
In order to conserve and manage straddling fish stocks and highly migratory fish stocks, coastal States and States fishing on the high seas shall, in giving effect to their duty to cooperate in accordance with the Convention:
(a) adopt measures to ensure long-term sustainability of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks and promote the objective of their optimum utilisation;
(b) ensure that such measures are based on the best scientific evidence available and are designed to maintain or restore stocks at levels capable of producing maximum sustainable yield, as qualified by relevant environmental and economic factors, including the special requirements of developing States, and taking into account fishing patterns, the interdependence of stocks and any generally recommended international minimum standards, whether subregional, regional or global;
(c) apply the precautionary approach in accordance with Article 6;
(d) assess the impacts of fishing, other human activities and environmental factors on target stocks and species belonging to the same ecosystem or associated with or dependent on the target stocks;
(e) adopt, where necessary, conservation and management measures for species belonging to the same ecosystem or associated with or dependent on the target stocks, with a view to maintaining or restoring populations of such species above levels at which their reproduction may become seriously threatened;
(f) minimise pollution, waste, discards, catch by lost or abandoned gear, catch of non-target species, both fish and non-fish species, (hereinafter referred to as ’non-target species’) and impacts on associated or dependent species, in particular endangered species, through measures including, to the extent practicable, the development and use of selective, environmentally safe and cost-effective fishing gear and techniques;
(g) protect biodiversity in the marine environment;
(h) take measures to prevent or eliminate overfishing and excess fishing capacity and to ensure that levels of fishing effort do not exceed those commensurate with the sustainable use of fishery resources;
(i) take into account the interests of artisanal and subsistence fishers;
(j) collect and share, in a timely manner, complete and accurate data concerning fishing activities on, inter alia, vessel position, catch of target and non-target species and fishing effort, as set out in Annex I, as well as information from national and international research programmes;
(k) promote and conduct scientific research and develop appropriate technologies in support of fishery conservation and management, and
(l) implement and enforce conservation and management measures through effective monitoring, control and surveillance.
1. States shall apply the precautionary approach widely to conservation, management and exploitation of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks in order to protect the living marine resources and preserve the marine environment.
2. States shall be more cautions when information is uncertain, unreliable or inadequate. The absence of adequate scientific information shall not be used as a reason for postponing or failing to take conservation and management measures.
3. In implementing the precautionary approach, States shall:
(a) improve decision-making for fishery resource conservation and management by obtaining and sharing the best scientific information available and implementing improved techniques for dealing with risk and uncertainty;
(b) apply the guidelines set out in Annex II and determine, on the basis of the best scientific information available, stock-specific reference points and the action to be taken if they are exceeded;
(c) take into account, inter alia, uncertainties relating to the size and productivity of the stocks, reference points, stock condition in relation to such reference points, levels and distribution of fishing mortality and the impact of fishing activities on non-target and associated or dependent species, as well as existing and predicted oceanic, environmental and socioeconomic conditions, and
(d) develop data-collection and research programmes to assess the impact of fishing on non-target and associated or dependent species and their environment, and adopt plans which are necessary to ensure the conservation of such species and to protect habitats of special concern.
4. State shall take measures to ensure that, when reference points are approached, they will not be exceeded. In the event that they are exceeded, States shall, without delay, take the action determined under paragraph 3(b) to restore the stocks.
5. Where the status of target stocks or non-target or associated or dependent species is of concern, States shall subject such stocks and species to enhanced monitoring in order to review their status and the efficacy of conservation and management measures. They shall revise those measures regularly in the light of new information.
6. For new or exploratory fisheries, States shall adopt as soon as possible cautious conservation and management measures, including, inter alia, catch limits and effort limits. Such measures shall remain in force until there are sufficient data to allow assessment of the impact of the fisheries on the long-term sustainability of the stocks, whereupon conservation and management measures based on that assessment shall be implemented. The latter measures shall, if appropriate, allow for the gradual development of the fisheries.
7. If a natural phenomenon has a significant adverse impact on the status of straddling fish stocks or highly migratory fish stocks, States shall adopt conservation and management measures on an emergency basis to ensure that fishing activity does not exacerbate such adverse impact. States shall also adopt such measures on an emergency basis where fishing activity presents a serious threat to the sustainability of such stocks. Measures taken on an emergency basis shall be temporary and shall be based on the best scientific evidence available.
1. Without prejudice to the sovereign rights of coastal States for the purpose of exploring and exploiting, conserving and managing the living marine resources within areas under national jurisdiction as provided for in the Convention, and the right of all States for their nationals to engage in fishing on the high seas in accordance with the Convention:
(a) with respect to straddling fish stocks, the relevant coastal States and the States whose nationals fish for such stocks in the adjacent high seas area shall seek, either directly or through the appropriate mechanisms for cooperation provided for in Part III, to agree upon the measures necessary for the conservation of these stocks in the adjacent high seas area;
(b) with respect to highly migratory fish stocks, the relevant coastal States and other States whose nationals fish for such stocks in the region shall cooperate, either directly or through the appropriate mechanisms for cooperation provided for in Part III, with a view to ensuring conservation and promoting the objective of optimum utilisation of such stocks throughout the region, both within and beyond the areas under national jurisdiction.
2. Conservation and management measures established for the high seas and those adopted for areas under national jurisdiction shall be compatible in order to ensure conservation and management of the straddling fish stocks and highly migratory fish stocks in their entirety. To this end, coastal States and States fishing on the high seas have a duty to cooperate for the purpose of achieving compatible measures in respect of such stocks. In determining compatible conservation and management measures, States shall:
(a) take into account the conservation and management measures adopted and applied in accordance with Article 61 of the Convention in respect of the same stocks by coastal States within areas under national jurisdiction and ensure that measures established in respect of such stocks for the high seas do not undermine the effectiveness of such measures;
(b) take into account previously agreed measures established and applied for the high seas in accordance with the Convention in respect of the same stocks by relevant coastal States and States fishing on the high seas;
(c) take into account previously agreed measures established and applied in accordance with the Convention in respect of the same stocks by a subregional or regional fisheries management organisation or arrangement;
(d) take into account the biological unity and other biological characteristics of the stocks and the relationships between the distribution of the stocks, the fisheries and the geographical particularities of the region concerned, including the extent to which the stocks occur and are fished in areas under national jurisdiction;
(e) take into account the respective dependence of the coastal States and the States fishing on the high seas on the stocks concerned, and
(f) ensure that such measures do not result in harmful impact on the living marine resources as a whole.
3. In giving effect to their duty to cooperate, States shall make every effort to agree on compatible conservation and management measures within a reasonable period of time.
4. If no agreement can be reached within a reasonable period of time, any of the States concerned may invoke the procedures for the settlement of disputes provided for in Part VIII.
5. Pending agreement on compatible conservation and management measures, the States concerned, in a spirit of understanding and cooperation, shall make every effort to enter into provisional arrangements of a practical nature. In the event that they are unable to agree on such arrangements, any of the States concerned may, for the purpose of obtaining provisional measures, submit the dispute to a court or tribunal in accordance with the procedures for the settlement of disputes provided for in Part VIII.
6. Provisional arrangements or measures entered into or prescribed pursuant to paragraph 5 shall take into account the provisions of this Part, shall have due regard to the rights and obligations of all States concerned, shall not jeopardize or hamper the reaching of final agreement on compatible conservation and management measures and shall be without prejudice to the final outcome of any dispute settlement procedure.
7. Coastal States shall regularly inform States fishing on the high seas in the subregion or region, either directly or through appropriate subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, or through other appropriate means, of the measures they have adopted for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks within areas under their national jurisdiction.
8. States fishing on the high seas shall regularly inform other interested States, either directly or through appropriate subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, or through other appropriate means, of the measures they have adopted for regulating the activities of vessels flying their flag which fish for such stocks on the high seas.
1. Coastal States and States fishing on the high seas shall, in accordance with the Convention, pursue cooperation in relation to straddling fish stocks and highly migratory fish stocks either directly or through appropriate subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, taking into account the specific characteristics of the subregion or region, to ensure effective conservation and management of such stocks.
2. States shall enter into consultations in good faith and without delay, particularly where there is evidence that the straddling fish stocks and highly migratory fish stocks concerned may be under threat of overexploitation or where a new fishery is being developed for such stocks. To this end, consultations may be initiated at the request of any interested State with a view to establishing appropriate arrangements to ensure conservation and management of the stocks. Pending agreement on such arrangements, States shall observe the provisions of this Agreement and shall act in good faith and with due regard to the rights, interests and duties of other States.
3. Where a subregional or regional fisheries management organisation or arrangement has the competence to establish conservation and management measures for particular straddling fish stocks or highly migratory fish stocks, States fishing for the stocks on the high seas and relevant coastal States shall give effect to their duty to cooperate by becoming members of such organisation or participants in such arrangement, or by agreeing to apply the conservation and management measures established by such organisation or arrangement. States having a real interest in the fisheries concerned may become members of such organisation or participants in such arrangement. The terms of participation in such organisation or arrangement shall not preclude such States from membership or participation; nor shall they be applied in a manner which discriminates against any State or group of States having a real interest in the fisheries concerned.
4. Only those States which are members of such an organisation or participants in such an arrangement, or which agree to apply the conservation and management measures established by such organisation or arrangement, shall have access to the fishery resources to which those measures apply.
5. Where there is no subregional or regional fisheries management organisation or arrangement to establish conservation and management measures for a particular straddling fish stock or highly migratory fish stock, relevant coastal States and States fishing on the high seas for such stock in the subregion or region shall cooperate to establish such an organisation or enter into other appropriate arrangements to ensure conservation and management of such stock and shall participate in the work of the organisation or arrangement.
6. Any State intending to propose that action be taken by an intergovernmental organisation having competence with respect to living resources should, where such action would have a significant effect on conservation and management measures already established by a competent subregional or regional fisheries management organisation or arrangement, consult through that organisation or arrangement with its members or participants. To the extent practicable, such consultation should take place prior to the submission of the proposal to the intergovernmental organisation.
1. In establishing subregional or regional fisheries management organisations or in entering into subregional or regional fisheries management arrangements for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks, States shall agree, inter alia, on:
(a) the stocks to which conservation and management measures apply, taking into account the biological characteristics of the stocks concerned and the nature of the fisheries involved;
(b) the area of application, taking into account Article 7(1), and the characteristics of the subregion or region, including socioeconomic, geographical and environmental factors;
(c) the relationship between the work of the new organisation or arrangement and the role, objectives and operations of any relevant existing fisheries management organisations or arrangements, and
(d) the mechanisms by which the organisation or arrangement will obtain scientific advice and review the status of the stocks, including, where appropriate, the establishment of a scientific advisory body.
2. States cooperating in the formation of a subregional or regional fisheries management organisation or arrangement shall inform other States which they are aware have a real interest in the work of the proposed organisation or arrangement of such cooperation.
In fulfilling their obligation to cooperate through subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, States shall:
(a) agree on and comply with conservation and management measures to ensure the long-term sustainability of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks;
(b) agree, as appropriate, on participatory rights such as allocations of allowable catch or levels of fishing effort;
(c) adopt and apply any generally recommended international minimum standards for the responsible conduct of fishing operations;
(d) obtain and evaluate scientific advice, review the status of the stocks and assess the impact of fishing on non-target and associated or dependent species;
(e) agree on standards for collection, reporting, verification and exchange of data on fisheries for the stocks;
(f) compile and disseminate accurate and complete statistical data, as described in Annex I, to ensure that the best scientific evidence is available, while maintaining confidentiality where appropriate;
(g) promote and conduct scientific assessments of the stocks and relevant research and disseminate the results thereof;
(h) establish appropriate cooperative mechanisms for effective monitoring, control, surveillance and enforcement;
(i) agree on means by which the fishing interests of new members of the organisation or new participants in the arrangement will be accommodated;
(j) agree on decision-making procedures which facilitate the adoption of conservation and management measures in a timely and effective manner;
(k) promote the peaceful settlement of disputes in accordance with Part VIII;
(l) ensure the full cooperation of their relevant national agencies and industries in implementing the recommendations and decisions of the organisation or arrangement, and
(m) give due publicity to the conservation and management measures established by the organisation or arrangement.
In determining the nature and extent of participatory rights for new members of a subregional or regional fisheries management organisation, or for new participants in a subregional or regional fisheries management arrangement, States shall take into account, inter alia:
(a) the status of the straddling fish stocks and highly migratory fish stocks and the existing level of fishing effort in the fishery;
(b) the respective interests, fishing patterns and fishing practices of new and existing members or participants;
(c) the respective contributions of new and existing members or participants to conservation and management of the stocks, to the collection and provision of accurate data and to the conduct of scientific research on the stocks;
(d) the needs of coastal fishing communities which are dependent mainly on fishing for the stocks;
(e) the needs of coastal States whose economies are overwhelmingly dependent on the exploitation of living marine resources, and
(f) the interests of developing States from the subregion or region in whose areas of national jurisdiction the stocks also occur.
1. States shall provide for transparency in the decision-making process and other activities of subregional and regional fisheries management organisations and arrangements.
2. Representatives from other intergovernmental organisations and representatives from non-governmental organisations concerned with straddling fish stocks and highly migratory fish stocks shall be afforded the opportunity to take part in meetings of subregional and regional fisheries management organisations and arrangements as observers or otherwise, as appropriate, in accordance with the procedures of the organisation or arrangement concerned. Such procedures shall not be unduly restrictive in this respect. Such intergovernmental organisations and non-governmental organisations shall have timely access to the records and reports of such organisations and arrangements, subject to the procedural rules on access to them.
States shall cooperate to strengthen existing subregional and regional fisheries management organisations and arrangements in order to improve their effectiveness in establishing and implementing conservation and management measures for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks.
1. States shall ensure that fishing vessels flying their flag provide such information as may be necessary in order to fulfil their obligations under this Agreement. To this end, States shall in accordance with Annex I:
(a) collect and exchange scientific, technical and statistical data with respect to fisheries for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks;
(b) ensure that data are collected in sufficient detail to facilitate effective stock assessment and are provided in a timely manner to fulfil the requirements of subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, and
(c) take appropriate measures to verify the accuracy of such data.
2. States shall cooperate, either directly or through subregional or regional fisheries management organisations or arrangements:
(a) to agree on the specification of data and the format in which they are to be provided to such organisations or arrangements, taking into account the nature of the stocks and the fisheries for those stocks, and
(b) to develop and share analytical techniques and stock assessment methodologies to improve measures for the conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks.
3. Consistent with Part XIII of the Convention, States shall cooperate, either directly or through competent international organisations, to strengthen scientific research capacity in the field of fisheries and promote scientific research related to the conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks for the benefit of all. To this end, a State or the competent international organisation conducting such research beyond areas under national jurisdiction shall actively promote the publication and dissemination to any interested States of the results of that research and information relating to its objectives and methods and, to the extent practicable, shall facilitate the participation of scientists from those States in such research.
In implementing this Agreement in an enclosed or semi-enclosed sea, States shall take into account the natural characteristics of that sea and shall also act in a manner consistent with Part IX of the Convention and other relevant provisions thereof.
1. States fishing for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks in an area of the high seas surrounded entirely by an area under the national jurisdiction of a single State and the latter State shall cooperate to establish conservation and management measures in respect of those stocks in the high seas area. Having regard to the natural characteristics of the area, States shall pay special attention to the establishment of compatible conservation and management measures for such stocks pursuant to Article 7. Measures taken in respect of the high seas shall take into account the rights, duties and interests of the coastal State under the Convention, shall be based on the best scientific evidence available and shall also take into account any conservation and management measures adopted and applied in respect of the same stocks in accordance with Article 61 of the Convention by the coastal State in the area under national jurisdiction. States shall also agree on measures for monitoring, control, surveillance and enforcement to ensure compliance with the conservation and management measures in respect of the high seas.
2. Pursuant to Article 8, States shall act in good faith and make every effort to agree without delay on conservation and management measures to be applied in the carrying out of fishing operations in the area referred to in paragraph 1. If, within a reasonable period of time, the fishing States concerned and the coastal State are unable to agree on such measures, they shall, having regard to paragraph 1, apply Article 7(4)(5) and (6) relating to provisional arrangements or measures. Pending the establishment of such provisional arrangements or measures, the States concerned shall take measures in respect of vessels flying their flag in order that they not engage in fisheries which could undermine the stocks concerned.
1. A State which is not a member of a subregional or regional fisheries management organisation or is not a participant in a subregional or regional fisheries management arrangement, and which does not otherwise agree to apply the conservation and management measures established by such organisation or arrangment, is not discharged from the obligation to cooperate, in accordance with the Convention and this Agreement, in the conservation and management of the relevant straddling fish stocks and highly migratory fish stocks.
2. Such State shall not authorise vessels flying its flag to engage in fishing operations for the straddling fish stocks or highly migratory fish stocks which are subject to the conservation and management measures established by such organisation or arrangement.
3. States which are members of a subregional or regional fisheries management organisation or participants in a subregional or regional fisheries management arrangement shall, individually or jointly, request the fishing entities referred to in Article 1(3) which have fishing vessels in the relevant area to cooperate fully with such organisation or arrangement in implementing the conservation and management measures it has established, with a view to having such measures applied de facto as extensively as possible to fishing activities in the relevant area. Such fishing entities shall enjoy benefits from participation in the fishery commensurate with their commitment to comply with conservation and management measures in respect of the stocks.
4. States which are members of such organisation or participants in such arrangement shall exchange information with respect to the activities of fishing vessels flying the flags of States which are neither members of the organisation nor participants in the arrangement and which are engaged in fishing operations for the relevant stocks. They shall take measures consistent with this Agreement and international law to deter activities of such vessels which undermine the effectiveness of subregional or regional conservation and management measures.
1. A State whose vessels fish on the high seas shall take such measures as may be necessary to ensure that vessels flying its flag comply with subregional and regional conservation and management measures and that such vessels do not engage in any activity which undermines the effectiveness of such measures.
2. A State shall authorise the use of vessels flying its flag for fishing on the high seas only where it is able to exercise effectively its responsibilities in respect of such vessels under the Convention and this Agreement.
3. Measures to be taken by a State in respect of vessels flying its flag shall include:
(a) control of such vessels on the high seas by mens of fishing licences, authorisations or permits, in accordance with any applicable procedures agreed at the subregional, regional or global level;
(b) establishment of regulations:
(i) to apply terms and conditions to the licence, authorisation or permit sufficient to fulfil any subregional, regional or global obligations of the flag State,
(ii) to prohibit fishing on the high seas by vessels which are not duly licensed or authorised to fish, or fishing on the high seas by vessels otherwise than in accordance with the terms and conditions of a licence, authorisation or permit,
(iii) to require vessels fishing on the high seas to carry the licence, authorisation or permit on board at all times and to produce it on demand for inspection by a duly authorised person,
(iv) to ensure that vessels flying its flag do not conduct unauthorised fishing within areas under the national jurisdiction of other States;
(c) establishment of a national record of fishing vessels authorised to fish on the high seas and provision of access to the information contained in that record on request by directly interested States, taking into account any national laws of the flag State regarding the release of such information;
(d) requirements for marking of fishing vessels and fishing gear for identification in accordance with uniform and internationally recognisable vessel and gear marking systems, such as the Food and Agriculture Organisation of the United Nations Standard Specifications for the Marking and Identification of Fishing Vessels;
(e) requirements for recording and timely reporting of vessel position, catch of target and non-target species, fishing effort and other relevant fisheries data in accordance with subregional, regional and global standards for collection of such data;
(f) requirements for verifying the catch of target and non-target species through such means as observer programmes, inspection schemes, unloading reports, supervision of transhipment and monitoring of landed catches and market statistics;
(g) monitoring, control and surveillance of such vessels, their fishing operations and related activities by, inter alia:
(i) the implementation of national inspection schemes and subregional and regional schemes for cooperation in enforcement pursuant to Articles 21 and 22, including requirements for such vessels to permit access by duly authorised inspectors from other States,
(ii) the implementation of national observer programmes and subregional and regional observer programmes in which the flag State is a participant, including requirements for such vessels to permit access by observers from other States to carry out the functions agreed under the programmes,
(iii) the development and implementation of vessel monitoring systems, including, as appropriate, satellite transmitter systems, in accordance with any national programmes and those which have been subregionally, regionally or globally agreed among the States concerned;
(h) regulation of transhipment on the high seas to ensure that the effectiveness of conservation and management measures is not undermined;
(i) regulation of fishing activities to ensure compliance with subregional, regional or global measures, including those aimed at minimising catches of non-target species.
4. Where there is a subregionally, regionally or globally agreed system of monitoring, control and surveillance in effect, States shall ensure that the measures they impose on vessels flying their flag are compatible with that system.
1. A State shall ensure compliance by vessels flying its flag with subregional and regional conservation and management measures for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks. To this end, that State shall:
(a) enforce such measures irrespective of where violations occur;
(b) investigate immediately and fully any alleged violation of subregional or regional conservation and management measures, which may include the physical inspection of the vessels concerned, and report promptly to the State alleging the violation and the relevant subregional or regional organisation or arrangements on the progress and outcome of the investigation;
(c) require any vessel flying its flag to give information to the investigating authority regarding vessel position, catches, fishing gear, fishing operations and related activities in the area of an alleged violation;
(d) if satisfied that sufficient evidence is available in respect of an alleged violation, refer the case to its authorities with a view to instituting proceedings without delay in accordance with its laws and, where appropriate, detain the vessel concerned;
(e) ensure that, where it has been established, in accordance with its laws, a vessel has been involved in the commission of a serious violation of such measures, the vessel does not engage in fishing operations on the high seas until such time as all outstanding sanctions imposed by the flag State in respect of the violation have been complied with.
2. All investigations and judicial proceedings shall be carried out expeditiously. Sanctions applicable in respect of violations shall be adequate in severity to be effective in securing compliance and to discourage violations wherever they occur and shall deprive offenders of the benefits accruing from their illegal activities. Measures applicable in respect of masters and other officers of fishing vessels shall include provisions which may permit, inter alia, refusal, withdrawal or suspension of authorisations to serve as masters or officers on such vessels.
1. States shall cooperate, either directly or through subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, to ensure compliance with and enforcement of subregional and regional conservation and management measures for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks.
2. A flag State conducting an investigation of an alleged violation of conservation and management measures for straddling fish stocks or highly migratory fish stocks may request the assistance of any other State whose cooperation may be useful in the conduct of that investigation. All States shall endeavour to meet reasonable requests made by a flag State in connection with such investigations.
3. A flag State may undertake such investigations directly, in cooperation with other interested States or through the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement. Information on the progress and outcome of the investigations shall be provided to all States having an interest in, or affected by, the alleged violation.
4. States shall assist each other in identifying vessels reported to have engaged in activities undermining the effectiveness of subregional, regional or global conservation and management measures.
5. States shall, to the extent permitted by national laws and regulations, establish arrangements for making available to prosecuting authorities in other States evidence relating to alleged violations of such measures.
6. Where there are reasonable grounds for believing that a vessel on the high seas has been engaged in unauthorised fishing within an area under the jurisdiction of a coastal State, the flag State of that vessel, at the request of the coastal State concerned, shall immediately and fully investigate the matter. The flag State shall cooperate with the coastal State in taking appropriate enforcement action in such cases and may authorise the relevant authorities of the coastal State to board and inspect the vessel on the high seas. This paragraph is without prejudice to Article 111 of the Convention.
7. States Parties which are members of a subregional or regional fisheries management organisation or participants in a subregional or regional fisheries management arrangement may take action in accordance with international law, including through recourse to subregional or regional procedures established for this purpose, to deter vessels which have engaged in activities which undermine the effectiveness of or otherwise violate the conservation and management measures established by that organisation or arrangement from fishing on the high seas in the subregion or region until such time as appropriate action is taken by the flag State.
1. In any high seas area covered by a subregional or regional fisheries management organisation or arrangement, a State Party which is a member of such organisation or a participant in such arrangement may, through its duly authorised inspectors, board and inspect, in accordance with paragraph 2, fishing vessels flying the flag of another State Party to this Agreement, whether or not such State Party is also a member of the organisation or a participant in the arrangement, for the purpose of ensuring compliance with conservation and management measures for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks established by that organisation or arrangement.
2. States shall establish, through subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, procedures for boarding and inspection pursuant to paragraph 1, as well as procedures to implement other provisions of this Article. Such procedures shall be consistent with this Article and the basic procedures set out in Article 22 and shall not discriminate against non-members of the organisation or non-participants in the arrangement. Boarding and inspection as well as any subsequent enforcement action shall be conducted in accordance with such procedures. States shall give due publicity to procedures established pursuant to this paragraph.
3. If, within two years of the adoption of this Agreement, any organisation or arrangement has not established such procedures, boarding and inspection pursuant to paragraph 1, as well as any subsequent enforcement action, shall, pending the establishment of such procedures, be conducted in accordance with this Article and the basic procedures set out in Article 22.
4. Prior to taking action under this Article, inspecting States shall, either directly or through the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement, inform all States whose vessels fish on the high seas in the subregion or region of the form of identification issued to their duly authorised inspectors. The vessels used for boarding and inspection shall be clearly marked and identifiable as being on government service. At the time of becoming a Party to this Agreement, a State shall designate an appropriate authority to receive notifications pursuant to this Article and shall give due publicity of such designation through the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement.
5. Where, following a boarding and inspection, there are clear grounds for believing that a vessel has engaged in any activity contrary to the conservation and management measures referred to in paragraph 1, the inspecting State shall, where appropriate, secure evidence and shall promptly notify the flag State of the alleged violation.
6. The flag State shall respond to the notification referred to in paragraph 5 within three working days of its receipt, or such other period as may be prescribed in procedures established in accordance with paragraph 2, and shall either:
(a) fulfil, without delay, its obligations under Article 19 to investigate and, if evidence so warrants, take enforcement action with respect to the vessel, in which case it shall promptly inform the inspecting State of the results of the investigation and of any enforcement action taken; or
(b) authorise the inspecting State to investigate.
7. Where the flag State authorises the inspecting State to investigate an alleged violation, the inspecting State shall, without delay, communicate the results of that investigation to the flag State. The flag State shall, if evidence so warrants, fulfil its obligations to take enforcement action with respect to the vessel. Alternatively, the flag State may authorise the inspecting State to take such enforcement action as the flag State may specify with respect to the vessel, consistent with the rights and obligations of the flag State under this Agreement.
8. Where, following boarding and inspection, there are clear grounds for believing that a vessel has committed a serious violation, and the flag State has either failed to respond or failed to take action as required under paragraphs 6 or 7, the inspectors may remain on board and secure evidence and may require the master to assist in further investigation including, where appropriate, by bringing the vessel without delay to the nearest appropriate port, or to such other port as may be specified in procedures established in accordance with paragraph 2. The inspecting State shall immediately inform the flag State of the name of the port to which the vessel is to proceed. The inspecting State and the flag State and, as appropriate, the port State shall take all necessary steps to ensure the well-being of the crew regardless of their nationality.
9. The inspecting State shall inform the flag State and the relevant organisation or the participants in the relevant arrangement of the results of any further investigation.
10. The inspecting State shall require its inspectors to observe generally accepted international regulations, procedures and practices relating to the safety of the vessel and the crew, minimise interference with fishing operations and, to the extent practicable, avoid action which would adversely affect the quality of the catch on board. The inspecting State shall ensure that boarding and inspection is not conducted in a manner that would constitute harassment of any fishing vessel.
11. For the purposes of this Article, a serious violation means:
(a) fishing without a valid licence, authorisation or permit issued by the flag State in accordance with Article 18(3)(a);
(b) failing to maintain accurate records of catch and catch-related data, as required by the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement, or serious misreporting of catch, contrary to the catch reporting requirements of such organisation or arrangement;
(c) fishing in a closed area, fishing during a closed season or fishing without, or after attainment of, a quota established by the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement;
(d) directed fishing for a stock which is subject to a moratorium or for which fishing is prohibited;
(e) using prohibited fishing gear;
(f) falsifying or concealing the markings, identity or registration of a fishing vessel;
(g) concealing, tampering with or disposing of evidence relating to an investigation;
(h) multiple violations which together constitute a serious disregard of conservation and management measures; or
(i) such other violations as may be specified in procedures established by the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement.
12. Notwithstanding the other provisions of this Article, the flag State may, at any time, take action to fulfil its obligations under Article 19 with respect to an alleged violation. Where the vessel is under the direction of the inspecting State, the inspecting State shall, at the request of the flag State, release the vessel to the flag State along with full information on the progress and outcome of its investigation.
13. This Article is without prejudice to the right of the flag State to take any measures, including proceedings to impose penalties, according to its laws.
14. This Article applies mutatis mutandis to boarding and inspection by a State Party which is a member of a subregional or regional fisheries management organisation or a participant in a subregional or regional fisheries management arrangement and which has clear grounds for believing that a fishing vessel flying the flag of another State Party has engaged in any activity contrary to relevant conservation and management measures referred to in paragraph 1 in the high seas area covered by such organisation or arrangement, and such vessel has subsequently, during the same fishing trip, entered into an area under the national jurisdiction of the inspecting State.
15. Where a subregional or regional fisheries management organisation or arrangement has established an alternative mechanism which effectively discharges the obligation under this Agreement of its members or participants to ensure compliance with the conservation and management measures established by the organisation or arrangement, members of such organisation or participants in such arrangement may agree to limit the application of paragraph 1 as between themselves in respect of the conservation and management measures which have been established in the relevant high seas area.
16. Action taken by States other than the flag State in respect of vessels having engaged in activities contrary to subregional or regional conservation and management measures shall be proportionate to the seriousness of the violation.
17. Where there are reasonable grounds for suspecting that a fishing vessel on the high seas is without nationality, a State may board and inspect the vessel. Where evidence so warrants, the State may take such action as may be appropriate in accordance with international law.
18. States shall be liable for damage or loss attributable to them arising from action taken pursuant to this Article when such action is unlawful or exceeds that reasonably required in the light of available information to implement the provisions of this Article.
1. The inspecting State shall ensure that its duly authorised inspectors:
(a) present credentials to the master of the vessel and produce a copy of the text of the relevant conservation and management measures or rules and regulations in force in the high seas area in question, pursuant to those measures;
(b) initiate notice to the flag State at the time of the boarding and inspection;
(c) do not interfere with the master’s ability to communicate with the authorities of the flag State during the boarding and inspection;
(d) provide a copy of a report on the boarding and inspection to the master and to the authorities of the flag State, noting therein any objection or statement which the master wishes to have included in the report;
(e) promptly leave the vessel following completion of the inspection if they find no evidence of a serious violation; and
(f) avoid the use of force except when and to the degree necessary to ensure the safety of the inspectors and where the inspectors are obstructed in the execution of their duties. The degree of force used shall not exceed that reasonably required in the circumstances.
2. The duly authorised inspectors of an inspecting State shall have the authority to inspect the vessel, its licence, gear, equipment, records, facilities, fish and fish products and any relevant documents necessary to verify compliance with the relevant conservation and management measures.
3. The flag State shall ensure that vessel masters:
(a) accept and facilitate prompt and safe boarding by the inspectors;
(b) cooperate with and assist in the inspection of the vessel conducted pursuant to these procedures;
(c) do not obstruct, intimidate or interfere with the inspectors in the performance of their duties;
(d) allow the inspectors to communicate with the authorities of the flag State and the inspecting State during the boarding and inspection;
(e) provide reasonable facilities, including, where appropriate, food and accommodation, to the inspectors;
(f) facilitate safe disembarkation by the inspectors.
4. In the event that the master of a vessel refuses to accept boarding and inspection in accordance with this Article and Article 21, the flag State shall, except in circumstances where, in accordance with generally accepted international regulations, procedures and practices relating to safety at sea, it is necessary to delay the boarding and inspection, direct the master of the vessel to submit immediately to boarding and inspection and, if the master does not comply with such direction, shall suspend the vessel’s authorisation to fish and order the vessel to return immediately to port. The flag State shall advise the inspecting State of the action it has taken when the circumstances referred to in this paragraph arise.
1. A port State has the right and the duty to take measures, in accordance with international law, to, promote the effectiveness of subregional, regional and global conservation and management measures. When taking such measures a port State shall not discriminate in form or in fact against the vessels of any State.
2. A port State may, inter alia, inspect documents, fishing gear and catch on board fishing vessels, when such vessels are voluntarily in its ports or at its offshore terminals.
3. States may adopt regulations empowering the relevant national authorities to prohibit landings and transhipments where it has been established that the catch has been taken in a manner which undermines the effectiveness of subregional, regional or global conservation and management measures on the high seas.
4. Nothing in this Article affects the exercise by States of their sovereignty over ports in their territory in accordance with international law.
1. States shall give full recognition to the special requirements of developing States in relation to conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks and development of fisheries for such stocks. To this end, States shall, either directly or through the United Nations Development Programme, the Food and Agriculture Organisation of the United Nations and other specialised agencies, the Global Environment Facility, the Commission on Sustainable Development and other appropriate international and regional organisations and bodies, provide assistance to developing States.
2. In giving effect to the duty to cooperate in the establishment of conservation and management measures for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks, States shall take into account the special requirements of developing States, in particular:
(a) the vulnerability of developing States which are dependent on the exploitation of living marine resources, including for meeting the nutritional requirements of their populations or parts thereof;
(b) the need to avoid adverse impacts on, and ensure access to fisheries by, subsistence, small-scale and artisanal fishers and women fishworkers, as well as indigenous people in developing States, particularly small island developing States;
(c) the need to ensure that such measures do not result in transferring, directly or indirectly, a disproportionate burden of conservation action onto developing States.
1. States shall cooperate, either directly or through subregional, regional or global organisations:
(a) to enhance the ability of developing States, in particular the least-developed among them and small island developing States, to conserve and manage straddling fish stocks and highly migratory fish stocks and to develop their own fisheries for such stocks;
(b) to assist developing States, in particular the least-developed among them and small island developing States, to enable them to participate in high seas fisheries for such stocks, including facilitating access to such fisheries subject to Articles 5 and 11;
(c) to facilitate the participation of developing States in subregional and regional fisheries management organisations and arrangements.
2. Cooperation with developing States for the purposes set out in this Article shall include the provision of financial assistance, assistance relating to human resources development, technical assistance, transfer of technology, including through joint-venture arrangements, and advisory and consultative services.
3. Such assistance shall, inter alia, be directed specifically towards:
(a) improved conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks through collection, reporting, verification, exchange and analysis of fisheries data and related information;
(b) stock assessment and scientific research;
(c) monitoring, control, surveillance, compliance and enforcement, including training and capacity-building at the local level, development and funding of national and regional observer programmes and access to technology and equipment.
1. States shall cooperate to establish special funds to assist developing States in the implementation of this Agreement, including assisting developing States to meet the costs involved in any proceedings for the settlement of disputes to which they may be parties.
2. States and international organisations should assist developing States in establishing new subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, or in strengthening existing organisations or arrangements, for the conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks.
States have the obligation to settle their disputes by negotiation, inquiry, mediation, conciliation, arbitration, judicial settlement, resort to regional agencies or arrangements, or other peaceful means of their own choice.
States shall cooperate in order to prevent disputes. To this end, States shall agree on efficient and expeditious decision-making procedures within subregional and regional fisheries management organisations and arrangements and shall strengthen existing decision-making procedures as necessary.
Where a dispute concerns a matter of a technical nature, the States concerned may refer the dispute to an ad hoc expert panel established by them. The panel shall confer with the States concerned and shall endeavour to resolve the dispute expeditiously without recourse to binding procedures for the settlement of disputes.
1. The provisions relating to the settlement of disputes set out in Part XV of the Convention apply mutatis mutandis to any dispute between States Parties to this Agreement concerning the interpretation or application of this Agreement, whether or not they are also Parties to the Convention.
2. The provisions relating to the settlement of disputes set out in Part XV of the Convention apply mutatis mutandis to any dispute between States Parties to this Agreement concerning the interpretation or application of a subregional, regional or global fisheries agreement relating to straddling fish stocks or highly migratory fish stocks to which they are parties, including any dispute concerning the conservation and management of such stocks, whether or not they are also Parties to the Convention.
3. Any procedure accepted by a State Party to this Agreement and the Convention pursuant to Article 287 of the Convention shall apply to the settlement of disputes under this Part, unless that State Party, when signing, ratifying or acceding to this Agreement, or at any time thereafter, has accepted another procedure pursuant to Article 287 for the settlement of disputes under this Part.
4. A State Party to this Agreement which is not a Party to the Convention, when signing, ratifying or acceding to this Agreement, or at any time thereafter, shall be free to choose, by means of a written declaration, one or more of the means set out in Article 287(1), of the Convention for the settlement of disputes under this Part. Article 287 shall apply to such a declaration, as well as to any dispute to which such State is a party which is not covered by a declaration in force. For the purposes of conciliation and arbitration in accordance with Annexes V, VII and VIII to the Convention, such State shall be entitled to nominate conciliators, arbitrators and experts to be included in the lists referred to in Annex V, Article 2, Annex VII, Article 2, and Annex VIII, Article 2, for the settlement of disputes under this Part.
5. Any court or tribunal to which a dispute has been submitted under this Part shall apply the relevant provisions of the Convention, of this Agreement and of any relevant subregional, regional or global fisheries agreement, as well as generally accepted standards for the conservation and management of living marine resources and other rules of international law not incompatible with the Convention, with a view to ensuring the conservation of the straddling fish stocks and highly migratory fish stocks concerned.
1. Pending the settlement of a dispute in accordance with this Part, the parties to the dispute shall make every effort to enter into provisional arrangements of a practical nature.
2. Without prejudice to Article 290 of the Convention, the court or tribunal to which the dispute has been submitted under this Part may prescribe any provisional measures which it considers appropriate under the circumstances to preserve the respective rights of the parties to the dispute or to prevent damage to the stocks in question, as well as in the circumstances referred to in Article 7(5), and Article 16(2).
3. A State Party to this Agreement which is not a Party to the Convention may declare that, notwithstanding Article 290(5), of the Convention, the International Tribunal for the Law of the Sea shall not be entitled to prescribe, modify or revoke provisional measures without the agreement of such State.
Article 297(3), of the Convention applies also to this Agreement.
1. States Parties shall encourage non-parties to this Agreement to become parties thereto and to adopt laws and regulations consistent with its provisions.
2. States Parties shall take measures consistent with this Agreement and international law to deter the activities of vessels flying the flag of non-parties which undermine the effective implementation of this Agreement.
States Parties shall fulfil in good faith the obligations assumed under this Agreement and shall exercise the rights recognised in this Agreement in a manner which would not constitute an abuse of right.
States Parties are liable in accordance with international law for damage or loss attributable to them in regard to this Agreement.
1. Four years after the date of entry into force of this Agreement, the Secretary-General of the United Nations shall convene a conference with a view to assessing the effectiveness of this Agreement in securing the conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks. The Secretary-General shall invite to the conference all States Parties and those States and entities which are entitled to become Parties to this Agreement as well as those intergovernmental and non-governmental organisations entitled to participate as observers.
2. The Conference shall review and assess the adequacy of the provisions of this Agreement and, if necessary, propose means of strengthening the substance and methods of implementation of those provisions in order better to address any continuing problems in the conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks.
This Agreement shall be open for signature by all States and the other entities referred to in Article 1(2)(b), and shall remain open for signature at United Nations Headquarters for 12 months from the 4 December 1995.
This Agreement is subject to ratification by States and the other entities referred to in Article 1(2)(b). The instruments of ratification shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.
This Agreement shall remain open for accession by States and the other entities referred to in Article 1(2)(b). The instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.
1. This Agreement shall enter into force 30 days after the date of deposit of the 30th instrument of ratification or accession.
2. For each State or entity which ratifies the Agreement or accedes thereto after the deposit of the 30th instrument of ratification or accession, this Agreement shall enter into force on the 30th day following the deposit of its instrument of ratification or accession.
1. This Agreement shall be applied provisionally by a State or entity which consents to its provisional application by so notifying the depositary in writing. Such provisional application shall become effective from the date of receipt of the notification.
2. Provisional application by a State or entity shall terminate on the entry into force of this agreement for that State or entity or on notification by that State or entity to the depositary in writing of its intention to terminate provisional application.
No reservations or exceptions may be made to this Agreement.
Article 42 does not preclude a State or entity, when signing, ratifying or acceding to this Agreement, from making declarations or statements, however phrased or named, with a view, inter alia, to the harmonisation of its laws and regulations with the provisions of this Agreement, provided that such declarations or statements do not purport to exclude or to modify the legal effect of the provisions of this Agreement in their application to that State or entity.
1. This Agreement shall not alter the rights and obligations of States Parties which arise from other agreements compatible with this Agreement and which do not affect the enjoyment by other States Parties of their rights or the performance of their obligations under this Agreement.
2. Two or more States Parties may conclude agreements modifying or suspending the operation of provisions of this Agreement, applicable solely to the relations between them, provided that such agreements do not relate to a provision derogation from which is incompatible with the effective execution of the object and purpose of this Agreement, and provided further that such agreements shall not affect the application of the basic principles embodied herein, and that the provisions of such agreements do not affect the enjoyment by other States Parties of their rights or the performance of their obligations under this Agreement.
3. States Parties intending to conclude an agreement referred to in paragraph 2 shall notify the other States Parties through the depositary of this Agreement of their intention to conclude the agreement and of the modification or suspension for which it provides.
1. A State Party may, by written communication addressed to the Secretary-General of the United Nations, propose amendments to this Agreement and request the convening of a conference to consider such proposed amendments. The Secretary-General shall circulate such communication to all States Parties. If, within six months from the date of the circulation of the communication, not less than one half of the States Parties reply favourably to the request, the Secretary-General shall convene the conference.
2. The decision-making procedure applicable at the amendment conference convened pursuant to paragraph 1 shall be the same as that applicable at the United Nations Conference on Straddling Fish Stocks and Highly Migratory Fish Stocks, unless otherwise decided by the conference. The conference should make every effort to reach agreement on any amendments by way of consensus and there should be no voting on them until all efforts at consensus have been exhausted.
3. Once adopted, amendments to this agreement shall be open for signature at United Nations Headquarters by States Parties for 12 months from the date of adoption, unless otherwise provided in the amendment itself.
4. Articles 38, 39, 47 and 50 apply to all amendments to this Agreement.
5. Amendments to this Agreement shall enter into force for the States Parties ratifying or acceding to them on the 30th day following the deposit of instruments of ratification or accession by two thirds of the States Parties, Thereafter, for each State Party ratifying or acceding to an amendment after the deposit of the required number of such instruments, the amendment shall enter into force on the 30th day following the deposit of its instrument of ratification or accession.
6. An amendment may provide that a smaller or a larger number of ratifications or accessions shall be required for its entry into force than are required by this Article.
7. A State which becomes a Party to this Agreement after the entry into force of amendments in accordance with paragraph 5 shall, failing an expression of a different intention by that State:
(a) be considered as a Party to this Agreement as so amended;
(b) be considered as a Party to the unamended Agreement in relation to any State Party not bound by the amendment.
1. A State Party may, by written notification addressed to the Secretary-General of the United Nations, denounce this Agreement and may indicate its reasons. Failure to indicate reasons shall not affect the validity of the denunciation. The denunciation shall take effect one year after the date of receipt of the notification, unless the notification specifies a later date.
2. The denunciation shall not in any way affect the duty of any State Party to fulfil any obligation embodied in this Agreement to which it would be subject under international law independently of this Agreement.
1. In cases where an international organisation referred to in Annex IX, Article 1, of the Convention does not have competence over all the matters governed by this Agreement, Annex IX to the Convention shall apply mutatis mutandis to participation by such international organisation in this Agreement, except that the following provisions of that
Annex shall not apply:
(a) Article 2, first sentence;
(b) Article 3(1).
2. In cases where an international organisation referred to in Annex IX, Article 1, of the Convention has competence over all the matters governed by this Agreement, the following provisions shall apply to participation by such international organisation in this Agreement:
(a) at the time of signature or accession, such international organisation shall make a declaration stating:
(i) that it has competence over all the matters governed by this Agreement;
(ii) that, for this reason, its Member States shall not become States Parties, except in respect of their territories for which the international organisation has no responsibility;
(iii) that it accepts the rights and obligations of States under this Agreement;
(b) participation of such an international organisation shall in no case confer any rights under this Agreement on Member States of the international organisation;
(c) in the event of a conflict between the obligations of an international organisation under this Agreement and its obligations under the agreement establishing the international organisation or any acts relating to it, the obligations under this Agreement shall prevail.
1. The Annexes form an integral part of this Agreement and, unless expressly provided otherwise, a reference to this Agreement or to one of its Parts includes a reference to the Annexes relating thereto.
2. The Annexes may be revised from time to time by States Parties. Such revisions shall be based on scientific and technical considerations. Notwithstanding the provisions of Article 45, if a revision to an Annex is adopted by consensus at a meeting of States Parties, it shall be incorporated in this Agreement and shall take effect from the date of its adoption or from such other date as may be specified in the revision. If a revision to an Annex is not adopted by consensus at such a meeting, the amendment procedures set out in Article 45 shall apply.
The Secretary-General of the United Nations shall be the depositary of this Agreement and any amendments or revisions thereto.
The Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts of this Agreement are equally authentic.
In witness whereof, the undersigned Plenipotentiaries, being duly authorised thereto, have signed this Agreement.
Opened for signature at New York, this fourth day of December, one thousand nine hundred and ninety-five, in a single original, in the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish languages.
1. The timely collection, compilation and analysis of data are fundamental to the effective conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks. To this end, data from fisheries for these stocks on the high seas and those in areas under national jurisdiction are required and should be collected and compiled in such a way as to enable statistically meaningful analysis for the purposes of fishery resource conservation and management. These data include catch and fishing effort statistics and other fishery-related information, such as vessel-related and other data for standardising fishing effort. Data collected should also include information on non-target and associated or dependent species. All data should be verified to ensure accuracy. Confidentiality of non-aggregated data shall be maintained. The dissemination of such data shall be subject to the terms on which they have been provided.
2. Assistance, including training as well as financial and technical assistance, shall be provided to developing States in order to build capacity in the field of conservation and management of living marine resources. Assistance should focus on enhancing capacity to implement data collection and verification, observer programmes, data analysis and research projects supporting stock assessments. The fullest possible involvement of developing State scientists and managers in conservation and management of straddling fish stocks and highly migratory fish stocks should be promoted.
The following general principles should be considered in defining the parameters for collection, compilation and exchange of data from fishing operations for straddling fish stocks and highly migratory fish stocks:
(a) States should ensure that data are collected from vessels flying their flag on fishing activities according to the operational characteristics of each fishing method (e.g., each individual tow for trawl, each set for long-line and purse-seine, each school fished for pole-and-line and each day fished for troll) and in sufficient detail to facilitate effective stock assessment;
(b) States should ensure that fishery data are verified through an appropriate system;
(c) States should compile fishery-related and other supporting scientific data and provide them in an agreed format and in a timely manner to the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement where one exists. Otherwise, States should cooperate to exchange data either directly or through such other cooperative mechanisms as may be agreed among them;
(d) States should agree, within the framework of subregional or regional fisheries management organisations or arrangements, or otherwise, on the specification of data and the format in which they are to be provided, in accordance with this Annex and taking into account the nature of the stocks and the fisheries for those stocks in the region. Such organisations or arrangements should request non-members or non-participants to provide data concerning relevant fishing activities by vessels flying their flag;
(e) such organisations or arrangements shall compile data and make them available in a timely manner and in an agreed format to all interested States under the terms and conditions established by the organisation or arrangement; and
(f) scientists of the flag State and from the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement should analyse the data separately or jointly, as appropriate.
1. States shall collect and make available to the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement the following types of data in sufficient detail to facilitate effective stock assessment in accordance with agreed procedures:
(a) time series of catch and effort statistics by fishery and fleet;
(b) total catch in number, nominal weight, or both, by species (both target and non-target) as is appropriate to each fishery. (Nominal weight is defined by the Food and Agriculture Organisation of the United Nations as the live-weight equivalent of the landings);
(c) discard statistics, including estimates where necessary, reported as number or nominal weight by species, as is appropriate to each fishery;
(d) effort statistics appropriate to each fishing method;
(e) fishing location, date and time fished and other statistics on fishing operations as appropriate.
2. States shall also collect where appropriate and provide to the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement information to support stock assessment, including:
(a) composition of the catch according to length, weight and sex;
(b) other biological information supporting stock assessments, such as information on age, growth, recruitment, distribution and stock identity;
(c) other relevant research, including surveys of abundance, biomass surveys, hydro-acoustic surveys, research on environmental factors affecting stock abundance, and oceanographic and ecological studies.
1. States should collect the following types of vessel-related data for standardising fleet composition and vessel fishing power and for converting between different measures of effort in the analysis of catch and effort data:
(a) vessel identification, flag and port of registry;
(b) vessel type;
(c) vessel specifications (e.g., material of construction, date built, registered length, gross registered tonnage, power of main engines, hold capacity and catch storage methods);
(d) fishing gear description (e.g., types, gear specifications and quantity).
2. The flag State will collect the following information:
(a) navigation and position fixing aids;
(b) communication equipment and international radio call sign;
(c) crew size.
A State shall ensure that vessels flying its flag sends to its national fisheries administration and, where agreed, to the relevant subregional or regional fisheries management organisation or arrangement, logbook-data on catch and effort, including data on fishing operations on the high seas, at sufficiently frequent intervals to meet national requirements and regional and international obligations. Such data shall be transmitted, where necessary, by radio, telex, fax or satellite transmission or by other means.
States or, as appropriate, subregional or regional fisheries management organisations or arrangements should establish mechanisms for verifying fishery data, such as:
(a) position verification through vessel monitoring systems;
(b) scientific observer programmes to monitor catch, effort, catch composition (target and non-target) and other details of fishing operations; .
(c) vessel trip, landing and transshipment reports;
(d) port sampling.
1. Data collected by flag States must be shared with other flag States and relevant coastal States through appropriate subregional or regional fisheries management organisations or arrangements. Such organisations or arrangements shall compile data and make them available in a timely manner and in an agreed format to all interested States under the terms and conditions established by the organisation or arrangement, while maintaining confidentiality of non-aggregated data, and should, to the extent feasible, develop database systems which provide efficient access to data.
2. At the global level, collection and dissemination of data should be effected through the Food and Agriculture Organisation of the United Nations. Where a subregional or regional fisheries management organisation or arrangement does not exist, that organization may also do the same at the subregional or regional level by arrangement with the States concerned.
1. A precautionary reference point is an estimated value derived through an agreed scientific procedure, which corresponds to the state of the resource and of the fishery, and which can be used as a guide for fisheries management.
2. Two types of precautionary reference points should be used: conservation, or limit, reference points and management, or target, reference points. Limit reference points set boundaries which are intended to constrain harvesting within safe biological limits within which the stocks can produce maximum sustainable yield. Target reference points are intended to meet management objectives.
3. Precautionary reference points should be stock-specific to account, inter alia, for the reproductive capacity, the resilience of each stock and the characteristics of fisheries exploiting the stock, as well as other sources of mortality and major sources of uncertainty.
4. Management strategies shall seek to maintain or restore populations of harvested stocks, and where necessary associated or dependent species, at levels consistent with previously agreed precautionary reference points. Such reference points shall be used to trigger pre-agreed conservation and management action. Management strategies shall include measures which can be implemented when precautionary reference points are approached.
5. Fishery management strategies shall ensure that the risk of exceeding limit reference points is very low. If a stock falls below a limit reference point or is at risk of falling below such a reference point, conservation and management action should be initiated to facilitate stock recovery. Fishery management strategies shall ensure that target reference points are not exceeded on average.
6. When information for determining reference points for a fishery is poor or absent, provisional reference points shall be set. Provisional reference points may be established by analogy to similar and better-known stocks. In such situations, the fishery shall be subject to enhanced monitoring so as to enable revision of provisional reference points as improved information becomes available.
7. The fishing mortality rate which generates maximum sustainable yield should be regarded as a minimum standard for limit reference points. For stocks which are not overfished, fishery management strategies shall ensure that fishing mortality does not exceed that which corresponds to maximum sustainable yield, and that the biomass does not fall below a predefined threshold. For overfished stocks, the biomass which would produce maximum sustainable yield can serve as a rebuilding target.
E megállapodás részes államai,
emlékeztetve az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt vonatkozó rendelkezésekre,
azzal a szándékkal, hogy biztosítják a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását,
azzal az elhatározással, hogy e célból erősítik az államok közötti együttműködést,
emlékeztetve az említett halállományok vonatkozásában elfogadott védelmi és kezelési intézkedéseknek a lobogó szerinti államok, a kikötő szerinti illetékes államok és a parti államok részéről történő hatékonyabb végrehajtására,
törekedve különös tekintettel arra, hogy megoldást találjanak az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciája által elfogadott Agenda 21 17. fejezetének C. programterületében meghatározott problémákra, nevezetesen arra, hogy a nyílt tengeri halászat kezelése sok területen nem megfelelő és, hogy egyes erőforrások felhasználása túlzott mértékű; tudomásul véve a szabályozatlan halászat, a túlzott felszereltség, a túlzott flottaméret, a lobogónak az ellenőrzések elkerülése érdekében történő lecserélése, a nem megfelelően összeállított felszerelés, a megbízhatatlan adatbázis és az államok közötti megfelelő együttműködés hiánya jelentette problémák meglétét,
elkötelezve magukat a felelősségteljes halászat iránt,
annak tudatában, hogy szükség van a tengeri környezetet érő káros hatások elkerülésére, a biológiai sokféleség megőrzésére, a tengeri ökoszisztémák integritásának fenntartására és a halászati műveletekből adódó hosszú távú vagy visszafordíthatatlan hatások kockázatának minimalizálására,
felismerve a különleges támogatások, beleértve a pénzügyi, tudományos és technológiai segítségnyújtás szükségességét annak érdekében, hogy a fejlődő államok hatékony módon részt vegyenek a különleges gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmében, kezelésében és fenntartható hasznosításában,
meggyőződve arról, hogy egy, az egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló megállapodás szolgálja legjobban az említett célokat és hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához,
megerősítve, hogy az egyezményben vagy az e megállapodásban nem szabályozott kérdésekre továbbra is az általános nemzetközi jog szabályai és elvei alkalmazandók, a következőkben állapodtak meg:
(1) E megállapodás alkalmazásában:
a) „egyezmény” az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezménye;
b) „védelmi és kezelési intézkedések” az élő tengeri erőforrások egy vagy több fajának védelmére és kezelésére vonatkozó intézkedések, amelyek elfogadása és alkalmazása, az egyezményben és az e megállapodásban tükröződő nemzetközi joggal összhangban áll;
c) „halak” magukban foglalják a puhatestűeket és a rákféléket, kivéve az egyezmény 77. cikkében meghatározott, helyhez kötött fajokhoz tartozókat; valamint
d) „megállapodás” az egyezménnyel és e megállapodással összhangban kialakított olyan együttműködési mechanizmus két vagy több állam között, amelynek célja, többek között, egy vagy több kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományra vagy hosszú távon vándorló halállományra vonatkozó védelmi és irányítási intézkedések kialakítása regionális és régió alatti szinten.
(2) a) „részes államok” azok az államok, amelyek vállalták e megállapodás rájuk nézve kötelező erejét és amelyekre e megállapodás hatálya kiterjed.
b) E megállapodás mutatis mutandis alkalmazandó:
(i) az egyezmény 305. cikke (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett minden jogalany és
(ii) a 47. cikkre is figyelemmel, az egyezmény IX. mellékletének 1. cikkében „nemzetközi szervezet”-ként említett minden jogalany esetében,
amelyek e megállapodás részeseivé válnak és ebben a vonatkozásban, az említett jogalanyok „részes államok”.
(3) E megállapodás mutatis mutandis alkalmazandó az olyan egyéb halászatot folytató jogalanyokra is, amelyek hajói a nyílt tengeren halásznak.
E megállapodás célkitűzése a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hosszú távú védelmének és fenntartható hasznosításának biztosítása, az egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek hatékony végrehajtásával.
(1) Eltérő rendelkezés hiányában, e megállapodás a nemzeti joghatóságon kívüli területeken élő kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére alkalmazandó, azzal a kivétellel, hogy a 6. és 7. cikk a nemzeti joghatóság alá tartozó területeken élő említett halállományok védelmére és kezelésére is alkalmazandó, a nemzeti joghatóság alá tartozó és a nemzeti joghatóságon kívüli területeken alkalmazott különböző jogrendszerek sérelme nélkül, az egyezményben előírtak szerint.
(2) A parti állam, a nemzeti joghatósága alá tartozó területeken élő kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok felkutatását és hasznosítását, védelmét és kezelését célzó szuverén jogainak gyakorlása során, mutatis mutandis alkalmazza az 5. cikkben felsorolt általános alapelveket.
(3) E megállapodásnak megfelelően, az államok kellő figyelmet fordítanak a fejlődő államok kapacitására az 5., 6. és 7. cikknek, a fejlődő államok nemzeti joghatósága alá tartozó területeken történő alkalmazásakor, valamint a fejlődő államok támogatási igényére. E célból a VII. rész mutatis mutandis alkalmazandó a nemzeti joghatóság alá tartozó területek tekintetében.
E megállapodás egyik rendelkezése sem sérti az államok egyezmény szerinti jogait, joghatóságát és kötelezettségeit. E megállapodás az egyezmény szövegösszefüggésében és annak megfelelően alkalmazandó.
A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése érdekében a parti államok és a nyílt tengeren halászatot folytató államok, eleget téve az egyezmény szerinti együttműködési kötelezettségüknek:
a) intézkedéseket fogadnak el a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok tartós megőrzésének biztosítása érdekében és előmozdítják az állományok optimális hasznosítását;
b) biztosítják, hogy az említett intézkedések a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokon alapulnak és céljuk a halállományok legmagasabb fenntartható hozamának szinten tartása vagy visszaállítása a vonatkozó környezeti és gazdasági tényezőknek megfelelően, beleértve a fejlődő államok különleges igényeit, és figyelembe véve a halászati módszereket, a halállományok egymás közötti függőségi viszonyát és minden, szubregionális, regionális és globális szinten általánosan ajánlott nemzetközi minimumszabályt;
c) a 6. cikkel összhangban alkalmazzák az elővigyázatossági megközelítést;
d) felmérik a halászat, az egyéb emberi tevékenységek és a környezeti tényezők által a célállományokra és az ugyanazon ökoszisztémába tartozó, illetve a célállományokkal társult vagy azoktól függő célfajokra gyakorolt hatásokat;
e) adott esetben, védelmi és kezelési intézkedéseket fogadnak el az ugyanazon ökoszisztémába tartozó, illetve a célállományokkal társult vagy azoktól függő fajokra vonatkozóan azzal a céllal, hogy az említett fajok populációit a szaporodásukra komoly veszélyt jelentő szint felett tartsák vagy arra a szintre visszaállítsák;
f) minimálisra csökkentik a szennyezés mértékét, a hulladék és a szemét mennyiségét, az elveszett vagy elhagyott felszereléssel történő fogást, a nem célfajok, akár halfajok akár nem halfajok, (a továbbiakban: nem célfajok) fogását, valamint a társult vagy függő fajokra, különösen a veszélyeztetett fajokra gyakorolt hatásokat olyan intézkedéseken keresztül, mint a szelektív, környezetvédelmi szempontból biztonságos és költséghatékony halászati felszerelések és technikák kifejlesztése és alkalmazása, a megvalósítható mértékben;
g) védik a tengeri környezet biodiverzitását;
h) intézkedéseket hoznak a túlhalászás és a halászati kapacitás túllépésének megakadályozására, illetve elkerülésére, valamint annak biztosítására, hogy a halászati erőkifejtés mértéke nem lépi túl a halászati erőforrások fenntartható hasznosításával arányos szintet;
i) figyelembe veszik kisüzemi és jövedelemkiegészítő halászok érdekeit;
j) összegyűjtik, és a megfelelő időben megosztják, többek között a hajók helyzetére, a célfajok és a nem célfajok fogására és a halászati erőkifejtésre vonatkozó teljes és pontos adatokat az I. mellékletben megállapítottak szerint, valamint az országos és nemzetközi kutatási programokból származó információkat;
k) tudományos kutatásokat támogatnak és folytatnak le, és megfelelő technológiákat fejlesztenek ki a védelem és a kezelés céljából, valamint
l) hatékony nyomon követés, ellenőrzés és felügyelet mellett végrehajtják és érvényesítik a védelmi és kezelési intézkedéseket.
(1) Az államok széles körben alkalmazzák az elővigyázatosság elvét a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme, kezelése és hasznosítása során az élő tengeri erőforrások védelme és a tengeri környezet megőrzése érdekében.
(2) Az államok nagyobb körültekintéssel járnak el, ha az információk bizonytalanok, megbízhatatlanok vagy nem megfelelőek. A megfelelő tudományos információk hiánya nem használható kifogásként a védelmi és kezelési intézkedések elhalasztására vagy elmulasztására.
(3) Az elővigyázatosság elvének alkalmazása során az államok:
a) a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok begyűjtésével és megosztásával, valamint a kockázatok és a bizonytalanság kezelésére szolgáló fejlett technikák bevezetésével emelik a halászati erőforrások védelmével és kezelésével kapcsolatos döntéshozatal hatékonyságát;
b) alkalmazzák a II. mellékletben meghatározott iránymutatásokat, és a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján az egyes állományok vonatkozásában referenciapontokat és az ezek túllépése esetén meghozandó intézkedéseket határoznak meg;
c) figyelembe veszik, többek között az állományok méretére és szaporodási ütemére, a referenciapontokra, az állományok ezen referenciapontokhoz viszonyított állapotára, a halállomány-pusztulás mértékére és megoszlására, valamint a halászati tevékenységek által a nem célfajokra és a társult vagy függő fajokra gyakorolt hatásokra vonatkozó bizonytalanságokat, továbbá az aktuális és az előre jelzett óceáni, környezeti és társadalmi-gazdasági viszonyokat, valamint
d) adatgyűjtési és kutatási programokat indítanak a halászat által a nem célfajokra és a társult vagy függő fajokra, valamint környezetükre gyakorolt hatások felmérésére, továbbá az említett fajok védelmének biztosításához és a különleges jelentőségű élőhelyek megóvásához szükséges terveket fogadnak el.
(4) Az állam intézkedéseket hoz annak biztosítása érdekében, hogy a referenciapontok megközelítése esetén ne következzen be azok túllépése. Túllépés esetén az államok az állományok helyreállítása érdekében haladéktalanul meghozzák a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott intézkedéseket.
(5) Amennyiben a célállományok, a nem célfajok és a társult vagy függő fajok állapota aggodalomra ad okot, úgy az államok fokozott ellenőrzés alá vonják az említett állományokat és fajokat annak érdekében, hogy megvizsgálják azok állapotát, valamint a védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát. Az államok az új adatok szerint rendszeresen felülvizsgálják ezen intézkedéseket.
(6) Új vagy kísérleti halászat esetén az államok a lehető leghamarabb, megfelelő körültekintéssel védelmi és kezelési intézkedéseket fogadnak el, beleértve többek között a fogásra és az erőkifejtésre vonatkozó korlátozások tekintetében hozott intézkedéseket. Az említett intézkedések mindaddig hatályban maradnak, amíg nem áll rendelkezésre elegendő adat a halászatnak az állományok hosszú távú fenntarthatóságára gyakorolt hatásának kiértékeléséhez, amely kiértékelés után kerülnek végrehajtásra a védelmi és kezelési intézkedések. A védelmi és kezelési intézkedések, adott esetben, lehetővé teszik a halászat fokozatos fejlesztését.
(7) Ha valamilyen természeti jelenség jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok vagy a hosszú távon vándorló halállományok állapotára, akkor az államok sürgősséggel védelmi és kezelési intézkedéseket fogadnak el, annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenység nem súlyosbítja tovább a kedvezőtlen hatást. Az államok akkor is sürgősséggel fogadnak el intézkedéseket, ha a halászati tevékenység az említett állományok fenntarthatósága tekintetében komoly veszélyt jelent. A sürgősséggel hozott intézkedések átmeneti jellegűek és a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokon alapulnak.
(1) Az egyezmény rendelkezéseinek megfelelően, a parti államoknak, a nemzeti joghatóság alá tartozó területeken az élő tengeri erőforrások feltárására és hasznosítására, védelmére és kezelésére vonatkozó szuverén jogainak sérelme nélkül, továbbá az államok azon jogának sérelme nélkül, hogy állampolgárai számára az egyezménnyel összhangban folytatott nyílt tengeri halászatot engedélyezzék:
a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok tekintetében, az érintett parti államok és azon államok, amelynek állampolgárai ilyen állományokat halásznak a szomszédos nyílt tengeri területen, arra törekednek, akár közvetlenül, akár a III. részben előírt megfelelő együttműködési mechanizmusokon keresztül, hogy megállapodjanak az ezen állományoknak a szomszédos nyílt tengeri területen történő védelméhez szükséges intézkedésekben;
b) a hosszú távon vándorló halállományok tekintetében az érintett parti államok és azok az egyéb államok, amelynek állampolgárai ilyen állományokat halásznak a régióban, együttműködnek, akár közvetlenül, akár a III. részben előírt megfelelő együttműködési mechanizmuson keresztül, hogy biztosítsák az említett állományok védelmét és elősegítsék azok optimális hasznosítását az egész régióban, a nemzeti joghatóság alá tartozó és az azon kívüli területeken is.
(2) A nyílt tenger tekintetében meghatározott és a nemzeti joghatóság alá tartozó területek tekintetében elfogadott védelmi és kezelési intézkedéseknek, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmének és kezelésének biztosítása érdekében összeegyeztethetőeknek kell lenniük. Ezért a parti államok és a nyílt tengeren halászó államok kötelesek együttműködni annak érdekében, hogy az említett állományokra vonatkozó intézkedések összeegyeztethetőek legyenek. Az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedések meghatározásakor az államok:
a) figyelembe veszik az ugyanazon állományok tekintetében a parti államok által a nemzeti joghatóság alá tartozó területekre vonatkozóan az egyezmény 6.1. cikkével összhangban elfogadott és alkalmazott védelmi és kezelési intézkedéseket, és biztosítják, hogy az említett állományok tekintetében a nyílt tengerre vonatkozóan meghatározott intézkedések ne ássák alá az említett intézkedések hatékonyságát;
b) figyelembe veszik az ugyanazon állományok tekintetében az érintett parti államok és a nyílt tengeren halászó államok által az egyezménnyel összhangban a nyílt tengerre vonatkozóan megállapított és alkalmazott, korábban egyeztetett intézkedéseket;
c) figyelembe veszik az ugyanazon állományok tekintetében a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások által az egyezménnyel összhangban meghatározott és alkalmazott, korábban egyeztetett intézkedéseket;
d) figyelembe veszik az állományok biológiai egységét és egyéb biológiai jellemzőit, valamint az állományok eloszlása, a halászat és az érintett terület földrajzi adottságai közötti kapcsolatot, beleértve az állományok nagyságát és halászatának mértékét a nemzeti joghatóság alá tartozó területeken;
e) figyelembe veszik a parti államoknak és a nyílt tengeren halászó államoknak az érintett állományoktól való kölcsönös függését, továbbá
f) gondoskodnak arról, hogy az intézkedések összességében ne legyenek káros hatással az élő tengeri erőforrásokra.
(3) Együttműködési kötelezettségük teljesítése során, az államok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy ésszerű határidőn belül megállapodás jöjjön létre az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedésekről.
(4) Ha ésszerű határidőn belül nem sikerül megállapodást elérni, akkor az érintett államok bármelyike a VIII. részben meghatározott eljárást kezdeményezheti a vitás ügyek rendezésére.
(5) Az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedésekről szóló megállapodás létrejöttéig, az érintett államok, az egyetértés és az együttműködés szellemében, minden erőfeszítést megtesznek gyakorlati jellegű ideiglenes szabályok életbe léptetéséhez. Amennyiben nem tudnak az említett szabályok tekintetében megállapodásra jutni, akkor bármelyik érintett állam a vitás ügyben, ideiglenes intézkedések kialakítása céljából és a VIII. részben előírt, a vitás ügyek rendezésére vonatkozó eljárásokkal összhangban bírósághoz fordulhat.
(6) A foganatosított vagy az (5) bekezdés szerint előírt ideiglenes szabályok és intézkedések figyelembe veszik e rész rendelkezéseit, kellő tekintettel vannak az érintett felek jogaira és kötelezettségeire, nem hátráltatják és nem akadályozzák az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedésekre vonatkozó végső megállapodás létrejöttét, továbbá nem érintik a vitás ügyek rendezésére irányuló eljárások egyikének végső kimenetelét sem.
(7) A parti államok rendszeresen, akár közvetlenül, akár a megfelelő szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül, vagy egyéb megfelelő módon, tájékoztatják az alrégióban vagy régióban nyílt tengeren halászó államokat az általuk elfogadott, a saját nemzeti joghatóságuk alá tartozó területeken található kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó intézkedésekről.
(8) A nyílt tengeren halászó államok rendszeresen, akár közvetlenül, akár megfelelő szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül, vagy egyéb megfelelő módon, tájékoztatják a többi érdekelt államot az általuk elfogadott, a lobogójuk alatt közlekedő és az említett állományok nyílt tengeren történő halászatával foglalkozó halászhajók tevékenységeinek szabályozására vonatkozó intézkedésekről.
(1) A parti államok és a nyílt tengeren halászó államok, az egyezménnyel összhangban együttműködésre törekednek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok tekintetében, akár közvetlenül, akár megfelelő szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek vagy megállapodások keretében az említett állományok hatékony védelme és kezelése érdekében, figyelembe véve az alrégió vagy a régió különleges adottságait.
(2) Az államok jóhiszeműen és haladéktalanul konzultációt kezdenek, különösen akkor, ha bizonyíték van arra, hogy az érintett kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokat és hosszú távon vándorló halállományokat a túlzott mértékű kiaknázása veszélye fenyegeti, vagy ha az említett állományok tekintetében újfajta halászat vette kezdetét. E célból bármelyik érintett állam konzultációt kezdeményezhet az állományok védelmét és kezelését biztosító megfelelő szabályok kialakítására. Az említett szabályokra vonatkozó megállapodás létrejöttéig, az államok betartják e megállapodás rendelkezéseit, továbbá jóhiszeműen és a többi állam jogainak, érdekeinek és kötelezettségeinek kellő figyelembevételével járnak el.
(3) Amennyiben egy szubregionális vagy regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás hatáskörébe tartozik a meghatározott kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra vagy hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések meghatározása, akkor a nyílt tengeren ilyen állományokat halászó államok és az érintett parti államok, együttműködési kötelezettségük teljesítése során az említett szervezet tagjává vagy az említett megállapodás részeseivé válnak, vagy megegyeznek az említett szervezet vagy megállapodás által meghatározott védelmi és kezelési intézkedések alkalmazásáról. Az érintett halászatban ténylegesen érdekelt államok az említett szervezet tagjai vagy az említett megállapodás részesei lehetnek. Az említett szervezet vagy megállapodás részvételi szabályzata nem zárhatja ki az említett államokat a tagságból vagy a részvételből; továbbá, az abban foglalt feltételek nem alkalmazhatók oly módon, amely megkülönböztetést tesz az érintett halászatban ténylegesen érdekelt államok vagy államcsoportok bármelyikével szemben.
(4) Kizárólag az említett szervezetben tagsággal bíró vagy az említett megállapodásban részes állam, vagy az említett szervezet vagy megállapodás által meghatározott védelmi és kezelési intézkedések alkalmazásáról megállapodást kötött államok férhetnek hozzá az ezen intézkedések tárgyát képező halászati erőforrásokhoz.
(5) Egy adott, kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállomány vagy hosszú távon vándorló halállomány tekintetében védelmi és kezelési intézkedéseket meghatározó szubregionális vagy regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás hiányában, az érintett parti államok és az alrégióban vagy a régióban az említett állományokat nyílt tengeren halászó államok együttműködnek egy ilyen szervezet létrehozásában vagy más, megfelelő megállapodást kötnek az említett állományok védelmének és kezelésének biztosítására, valamint részt vesznek a szervezet vagy megállapodás munkájában.
(6) Bármely állam, amely élő erőforrások tekintetében hatáskörrel rendelkező kormányközi szervezet által foganatosítandó intézkedést szándékozik javasolni és, amennyiben az említett intézkedés jelentős hatást gyakorolna egy illetékes szubregionális és regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás által már meghatározott védelmi és kezelési intézkedésekre, konzultál az adott szervezet tagjaival vagy az adott megállapodás részeseivel. Lehetőség szerint az ilyen konzultációra azelőtt kell sort keríteni, hogy a kormányközi szervezet részére a javaslat benyújtásra kerülne.
(1) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokkal és a hosszú távon vándorló halállományokkal kapcsolatos szubregionális és regionális halászati irányítószervezet létrehozásakor, illetve szubregionális vagy regionális megállapodások megkötésekor az államok, többek között, megállapodnak:
a) a védelmi és kezelési intézkedések tárgyát képező állományok tekintetében, figyelembe véve az érintett állományok biológiai jellegzetességeit és az érintett halászat jellegét;
b) az alkalmazási terület tekintetében, figyelembe véve a 7. cikk (1) bekezdését, valamint az alrégió és régió jellegzetességeit, beleértve a társadalmi-gazdasági, földrajzi és környezeti tényezőket;
c) az új szervezet és megállapodás működése, és a már létező halászati irányítószervezetek és megállapodások feladata, célkitűzései és tevékenységei közötti kapcsolat tekintetében, valamint
d) azon rendszer tekintetében, amely révén a szervezet vagy megállapodás tudományos visszajelzéseket szerezhet és, amely révén az állományok állapota vizsgálhatóvá válik, adott esetben egy tudományos tanácsadó testület létrehozásával.
(2) A szubregionális és regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás létrehozásában együttműködő államok az említett együttműködésről tájékoztatják azokat az államokat, amelyekről tudják, hogy ténylegesen érdekeltek a tervezett szervezetben vagy megállapodásban.
A szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül történő együttműködési kötelezettségük teljesítése során, az államok:
a) megállapodnak a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hosszú távú fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések tekintetében, és azokat teljesítik;
b) megállapodnak, adott esetben a részes államokat megillető jogosultságok tekintetében, mint például az engedélyezhető fogás elosztása vagy a halászati erőkifejtés mértéke;
c) elfogadják és alkalmazzák a halászati műveletek felelősségteljes folytatására vonatkozó, általánosan ajánlott nemzetközi minimumszabályokat;
d) tudományos adatokat gyűjtenek és azokat értékelik, vizsgálják az állományok állapotát, és felmérik a halászat nem célfajokra vagy társult és függő fajokra gyakorolt hatását;
e) megállapodnak az állományokra vonatkozó halászati adatok gyűjtésére, jelentésére, ellenőrzésére és átadására vonatkozó szabályokban;
f) az I. mellékletben meghatározottak szerinti pontos és hiánytalan statisztikai adatállományt készítenek és tesznek közzé a lehető legjobb tudományos adatok elérhetőségének biztosítására, ugyanakkor, adott esetben fenntartják az adatok bizalmas kezelését;
g) tudományos állomány-felméréseket és egyéb kapcsolódó kutatásokat kezdeményeznek és folytatnak le, és azok eredményeit közzéteszik;
h) a nyomon követés, ellenőrzés, felügyelet és végrehajtás hatékonyságának biztosítására megfelelő együttműködési rendszert hoznak létre;
i) megállapodnak azon eszközökben, amelyek révén a szervezet új tagjainak vagy a megállapodás új részeseinek halászati érdekei figyelembe vehetők;
j) megállapodnak azon döntéshozatali eljárásokban, amelyek egyszerűsítik a védelmi és kezelési intézkedések időben és hatékony módon történő elfogadását;
k) előmozdítják a vitás ügyeknek a VIII. résszel összhangban történő békés rendezését;
l) biztosítják az érintett nemzeti szervek és iparuk teljes együttműködését a szervezet vagy a megállapodás ajánlásainak és határozatainak végrehajtása során, valamint
m) kellő nyilvánosságot biztosítanak a szervezet vagy a megállapodás által meghatározott védelmi és kezelési intézkedéseknek.
A szubregionális és regionális halászati irányítószervezet új tagjait, illetve a szubregionális vagy regionális halászati irányítási megállapodás új résztvevőit megillető jogosultságok jellegének és mértékének meghatározásakor az államok figyelembe veszik többek között:
a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok állapotát, valamint a halászati erőkifejtés tényleges mértékét a halászterületen;
b) az új és a régi tagok vagy résztvevők kölcsönös érdekeit, halászati rendjét és halászati gyakorlatát;
c) az új és a régi tagok vagy résztvevők kölcsönös hozzájárulását az állományok védelméhez és kezeléséhez, a pontos adatok begyűjtéséhez és közzétételéhez, valamint az állományokra vonatkozó tudományos kutatások lefolytatásához;
d) azoknak a parti halászközösségeknek a szükségleteit, amelyek főként az állományok halászatától függnek;
e) azoknak a parti államoknak a szükségleteit, amelyek gazdasága túlnyomó részben az élő tengeri erőforrások kiaknázásától függ, valamint
f) az alrégió vagy a régió azon fejlődő államainak az érdekeit, amelyek nemzeti joghatósága alá tartozó területeken az állományok szintén előfordulnak.
(1) Az államok előírják a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások döntéshozatali eljárásának és egyéb tevékenységeinek átláthatóságát.
(2) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok tekintetében érintett más kormányközi szervezetek képviselői és nem kormányzati szervezetek képviselői lehetőséget kapnak, hogy a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások ülésein, az adott szervezet vagy megállapodás eljárásaival összhangban megfigyelői vagy, adott esetben egyéb minőségben, részt vegyenek. Az említett eljárások ebben a tekintetben nem lehetnek indokolatlanul korlátozóak. Az említett kormányközi szervezetek vagy nem kormányzati szervezetek számára időben történő hozzáférést biztosítanak az említett szervezetek és megállapodások nyilvántartásaihoz és jelentéseihez, a hozzáférés eljárásrendje szerint.
Az államok együttműködnek a létező szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások erősítésében, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések meghatározásával és végrehajtásával kapcsolatos hatékonyság növelése érdekében.
(1) Az államok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók közlik azon információkat, amelyek szükségesek lehetnek az e megállapodás szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez. E célból, az I. mellékletnek megfelelően az államok:
a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó tudományos, műszaki és statisztikai adatokat gyűjtenek és osztanak meg egymással;
b) biztosítják, hogy az adatok a hatékony állományfelmérés elősegítéséhez szükséges megfelelő részletességgel kerüljenek begyűjtésre és, hogy az adatokat a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek vagy megállapodások követelményeinek teljesítéséhez megfelelő időben közlik, valamint
c) megfelelő intézkedéseket hoznak az említett adatok pontosságának ellenőrzésére.
(2) Az államok, közvetlenül vagy szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül együttműködve:
a) megállapodnak az adatgyűjtésre vonatkozó előírások és az adatoknak a szervezetek és megállapodások számára történő közlésére vonatkozó formai követelmények tekintetében, figyelembe véve az állományok jellegét és halászatát, valamint
b) vizsgálati technikákat és állományfelmérési módszereket dolgoznak ki és osztanak meg egymással, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével kapcsolatos intézkedések javítása céljából.
(3) Az egyezmény XIII. részével összhangban, az államok, közvetlenül vagy illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül, együttműködnek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével kapcsolatos tudományos kutatás eszközeinek erősítése érdekében. E célból, a nemzeti joghatóságon kívüli területeken kutatásokat végző állam vagy illetékes nemzetközi szervezet tevőlegesen támogatja a kutatás eredményeinek, valamint célkitűzéseinek és módszereinek az érdekelt államok számára történő közlését és közzétételét, továbbá segíti ezen államok tudósainak részvételét a kutatásban, a megvalósítható mértékben.
E megállapodás zárt vagy félig zárt tengeren történő végrehajtása esetén az államok figyelembe veszik az adott tenger természeti jellegzetességeit, és az egyezmény IX. részével és annak más vonatkozó rendelkezéseivel összhangban járnak el.
(1) Az egyetlen állam nemzeti joghatósága alá tartozó terület által teljes egészében körülvett nyílt tengeri területen kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokat és hosszú távon vándorló halállományokat halászó állam, a joghatósággal bíró állammal együttműködik az említett nyílt tengeri állományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések meghatározásában. Tekintettel a terület természeti jellegzetességeire, az államok különös figyelmet fordítanak a 7. cikk szerinti összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedések megállapítására az említett állományok tekintetében. A nyílt tengerekre vonatkozó intézkedések meghozatala során figyelembe veszik a parti állam egyezmény szerinti jogait, kötelezettségeit és érdekeit, a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján hozzák meg azokat, valamint figyelembe veszik mindazokat a védelmi és kezelési intézkedéseket is, amelyeket a parti állam az egyezmény 61. cikkével összhangban, ugyanezen állományok tekintetében fogadott el és alkalmaz a nemzeti joghatósága alá tartozó területen. Az államok megállapodnak továbbá a nyílt tengerekre vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések teljesítését biztosító nyomon követésre, ellenőrzésre, felügyeletre és végrehajtásra vonatkozó intézkedésekben is.
(2) A 8. cikknek megfelelően, az államok jóhiszeműen járnak el és minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy késedelem nélkül megállapodjanak az (1) bekezdésben említett területen folytatott halászati műveletek folytatása során alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedésekben. Ha az érintett halászó államok és a parti állam nem tudnak ésszerű határidőn belül megállapodásra jutni az említett intézkedésekről, akkor tekintettel az (1) bekezdésre, az ideiglenes szabályokra vagy intézkedésekre vonatkozó 7. cikk (4), (5) és (6) bekezdését alkalmazzák. Az említett ideiglenes szabályok és intézkedések létrejöttéig, az érintett államok intézkedéseket hoznak a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók tekintetében azzal a céllal, hogy azok ne folytathassanak az érintett állományokat veszélyeztető halászati tevékenységet.
(1) Egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben tagsággal nem rendelkező vagy egy szubregionális vagy regionális halászati irányító megállapodásban nem részes állam, amely egyéb módon sem állapodik meg az említett szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedések alkalmazásáról, nem mentesül az egyezmény és e megállapodás szerinti együttműködési kötelezettség alól az adott kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, és hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése tekintetében.
(2) Az említett állam nem ad engedélyt a lobogója alatt közlekedő hajók számára olyan halászati műveletek végzésére, amelyek az említett szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedések tárgyát képező kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra vagy hosszú távon vándorló halállományokra irányul.
(3) Az egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben tagsággal rendelkező vagy egy szubregionális vagy regionális halászati irányító megállapodásban részes államok, egyénileg vagy együttesen, felkérik az adott területen halászhajókkal rendelkező, az 1. cikk (3) bekezdésében említett halászati tevékenységet folytató jogalanyokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az említett szervezettel vagy megállapodással az általuk megállapított védelmi és kezelési intézkedések végrehajtásában, azzal a céllal, hogy az említett intézkedések de facto a lehető legszélesebb körben alkalmazhatóak legyenek az adott térségben folyó halászati tevékenységekre. Az említett halászati tevékenységet folytató jogalanyok annak arányában részesülnek a halászatból származó előnyökből, amilyen mértékű kötelezettséget vállaltak az állományokkal kapcsolatos védelmi és kezelési intézkedések betartásának tekintetében.
(4) Az említett szervezetben tagsággal rendelkező vagy az említett megállapodásban részes államok megosztják egymással a szervezetben tagsággal nem rendelkező, illetve a megállapodásban nem részes államok lobogója alatt közlekedő és az érintett állományokra halászó halászhajók által folytatott tevékenységekről szóló információkat. Az államok e megállapodással és a nemzetközi joggal összhangban intézkedéseket hoznak az említett hajók által folytatott, a szubregionális vagy regionális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát aláásó tevékenységek megakadályozására.
(1) A nyílt tengeren halászatot folytató hajókkal rendelkező állam a szükséges mértékben intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók betartják a szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedéseket és, hogy az említett hajók nem folytatnak olyan tevékenységet, amelyek aláássák az említett intézkedések hatékonyságát.
(2) Egy állam csak abban az esetben engedélyezi a lobogója alatt közlekedő hajók számára a nyílt tengeri halászatot, amennyiben az adott hajók tekintetében képes” az egyezmény és az e megállapodás szerinti kötelezettségeinek hatékony teljesítésére.
(3) Az állam által foganatosítandó intézkedések a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében a következők:
a) az említett hajók nyílt tengeri ellenőrzése halászatra való jogosultság, felhatalmazás vagy engedély tekintetében, a szubregionális, regionális és globális szinten egyeztetett vonatkozó eljárásokkal összhangban;
b) szabályok elfogadása:
(i) a lobogó szerinti állam szubregionális, regionális és globális kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges jogosultságok, felhatalmazások és engedélyek feltételeinek alkalmazására,
(ii) a nyílt tengeri halászat tilalmára olyan hajók esetében, amelyek nem rendelkeznek megfelelő halászati jogosultságokkal és engedélyekkel vagy nem a jogosultságoknak, felhatalmazásoknak és engedélyeknek megfelelően folytatnak nyílt tengeri halászati tevékenységet,
(iii) annak kötelezővé tételére, hogy a jogosultságokat, felhatalmazásokat és engedélyeket mindig a nyílt tengeri halászatot folytató hajók fedélzetén tartsák és azokat egy kellően felhatalmazott személy kérésére vizsgálat céljából bemutassák,
(iv) annak biztosítására, hogy a saját lobogója alatt közlekedő hajók nem folytatnak engedély nélküli halászatot más államok nemzeti joghatósága alá tartozó területeken;
c) a nyílt tengeri halászatra engedéllyel rendelkező halászhajók nemzeti nyilvántartásának létrehozása, és az említett nyilvántartásban szereplő információkhoz való hozzáférés biztosítása a közvetlenül érintett államok kérésére, figyelembe véve a lobogó szerinti államnak az említett információk kiadására vonatkozó nemzeti jogát;
d) a halászhajók és a halászati felszerelések azonosító jelzéseire vonatkozó követelmények, olyan egységes és nemzetközileg elismert jelzésrendszerekkel összhangban, mint az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a halászhajók jelzésére és azonosítására vonatkozó szabványelőírások;
e) a hajó helyzetének, a célfajok és a nem célfajok fogásának, a halászati erőkifejtésnek és más halászatra vonatkozó adatnak nyilvántartására és időbeni jelentésére vonatkozó követelmények, összhangban az említett adatok összegyűjtésére vonatkozó szubregionális, regionális és globális szabályokkal;
f) a célfajok és nem célfajok fogásának megfigyelői programokkal, vizsgálati rendszerekkel, kirakodási jelentésekkel, az átrakodás felügyeletével és a kirakodott fogás ellenőrzésével, valamint piaci statisztikákkal történő ellenőrzésére vonatkozó szabályok megállapítása;
g) az említett hajók, az általuk végzett halászati műveletek és az ezzel kapcsolatos tevékenységek nyomon követése, ellenőrzése és felügyelete, többek között:
(i) nemzeti vizsgálati rendszerek, valamint a 21. és a 22. cikk szerinti szubregionális és regionális rendszerek az együttműködés végrehajtásával, beleértve az említett hajókra vonatkozó azon követelményeket, hogy hozzáférést biztosítsanak más államok megfigyelői számára a programok szerint egyeztetett feladatok elvégzésére,
(ii) nemzeti megfigyelői programok, valamint olyan szubregionális és regionális megfigyelői programok végrehajtásával, amelyekben a lobogó szerinti állam is részt vesz, beleértve az említett hajókra vonatkozó azon követelményeket, hogy hozzáférést biztosítsanak más államok megfigyelői számára a programok szerint egyeztetett feladatok elvégzésére,
(iii) hajómegfigyelési rendszerek kialakításával és végrehajtásával, beleértve adott esetben a műholdas kommunikációs rendszereket, a nemzeti programokkal, valamint az érintett államok között szubregionális, regionális és globális szinten egyeztetett programokkal összhangban;
h) a nyílt tengeren történő átrakodás szabályozása annak biztosítására, hogy a védelmi és kezelési intézkedések hatékonysága ne sérüljön;
i) a halászati tevékenységek szabályozása a szubregionális, regionális és globális intézkedések betartásának biztosítására, beleértve a nem célfajok fogásának minimalizálására irányuló intézkedéseket.
(4) Amennyiben már létezik valamilyen hatályos szubregionális, regionális vagy globális szinten egyeztetett nyomon követési, ellenőrzési és felügyeleti rendszer, az államok gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók tekintetében általuk meghozott intézkedések összhangban vannak az említett rendszerrel.
(1) Az állam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megfelelnek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatozó szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedéseknek. E célból az állam:
a) érvényesíti az említett intézkedéseket tekintet nélkül a jogsértés helyszínére;
b) haladéktalanul és teljes körűen kivizsgálja a szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedések bármely állítólagos megsértését, amely vizsgálat magában foglalhatja az érintett hajók átvizsgálását is, és haladéktalanul jelentést készít a jogsértést bejelentő állam, valamint az illetékes szubregionális és regionális szervezet vagy megállapodás felé a vizsgálat állásáról és eredményéről;
c) kötelezi a lobogója alatt közlekedő hajókat, hogy a hajó helyzetére, a fogásokra, a halászati felszerelésre, a halászati műveletekre és az azzal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó információkat az állítólagos jogsértés területén a vizsgálatot végző hatóság rendelkezésére bocsássák;
d) ha megbizonyosodik arról, hogy elegendő bizonyíték áll a rendelkezésére egy állítólagos jogsértés tekintetében, az ügyet átadja saját hatóságainak azzal, hogy az saját jogszabályaival összhangban haladéktalanul megindítsa az eljárást, és adott esetben, visszatartsa az érintett hajót;
e) biztosítja, hogy amennyiben saját jogszabályaival összhangban megállapítást nyer, hogy egy hajó érintett az említett intézkedések tekintetében történt súlyos jogsértés elkövetésében, az adott hajó nem folytat nyílt tengeri halászati műveleteket addig, amíg a lobogó szerinti állam által a jogsértés tekintetében kiszabott valamennyi szankciónak eleget nem tesz.
(2) Az összes vizsgálatot és bírósági eljárást gyorsan kell lefolytatni. A jogsértések tekintetében alkalmazandó szankciók a teljesítés hatékony biztosításához és a jogsértésektől való elrettentéshez megfelelő súlyosságúak, tekintet nélkül arra, hol fordulnak elő, és megfosztják a jogsértőket az illegális tevékenységből származó előnyöktől. A halászhajók parancsnoka és egyéb tisztjei tekintetében alkalmazandó intézkedések magukba foglalnak olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, többek között, az említett hajókon kapitányként vagy tisztként történő munkavégzésre vonatkozó engedély elutasítását, visszavonását és felfüggesztését.
(1) Az államok közvetlenül vagy szubregionális és regionális halászati irányító szervezeteken vagy megállapodásokon keresztül együttműködnek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedések betartásának és érvényesítésének biztosítása érdekében.
(2) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedések állítólagos megsértése ügyében vizsgálatot folytató lobogó szerinti állam kérheti bármely olyan állam segítségét, amelynek együttműködése hasznos lehet az adott vizsgálat lefolytatásában. Minden állam törekszik az egy lobogó szerinti állam részéről az említett vizsgálatok tekintetében tett indokolt kérések teljesítésére.
(3) Lobogó szerinti állam az említett vizsgálatokat végezheti közvetlenül, más érintett állammal együttműködve, vagy az érintett szubregionális és regionális halászati irányító szervezeten vagy megállapodáson keresztül. A vizsgálatok állására és eredményére vonatkozó információkat az állítólagos jogsértésben érdekelt vagy érintett valamennyi állam rendelkezésére kell bocsátani.
(4) Az államok segítik egymást azon hajók azonosításában, amelyek a jelentések szerint a szubregionális, regionális és globális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát aláásó tevékenységet folytatnak.
(5) Az államok a nemzeti jogszabályok és rendelkezések keretén belül, szabályokat állapítanak meg arra, hogy az említett intézkedések állítólagos megsértésére vonatkozó bizonyítékok a többi állam bűnüldöző hatóságainak rendelkezésére álljanak.
(6) Amennyiben igazolhatóan feltételezhető, hogy égy hajó a nyílt tengeren jogosulatlan halászatot folytat valamely parti állam nemzeti joghatósága alá tartozó területen, a hajó lobogója szerinti állam, az érintett parti állam kérésére, haladéktalanul és teljes körűen kivizsgálja az ügyet. A lobogó szerinti állam együttműködik a parti állammal az adott esetekben megfelelő kényszerítő intézkedések meghozatalában, valamint felhatalmazhatja a parti állam illetékes hatóságait arra, hogy átvizsgálják és ellenőrizzék a hajót a nyílt tengeren. Ez a bekezdés nem érinti az egyezmény 111. cikkét.
(7) Azok a részes államok, amelyek tagsággal rendelkeznek egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben, illetve résztvevői egy szubregionális vagy regionális halászati irányító megállapodásnak, amíg a lobogó szerinti állam nem hozza meg a megfelelő intézkedéseket, a nemzetközi joggal összhangban, akár az e célra megállapított szubregionális vagy regionális eljárásokat alkalmazva, intézkedéseket hozhatnak az alrégióban vagy a régióban végzett nyílt tengeri halászat megakadályozására azon hajók tekintetében, amelyek az adott szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát gyengítő vagy azokat más módon sértő tevékenységet folytatnak.
(1) Egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által szabályozott bármely nyílt tengeri területen, egy részes állam, amely egy említett szervezetben tagsággal rendelkezik, vagy egy említett megállapodásban részt vesz, kellően felhatalmazott ellenőrein keresztül, a (2) bekezdéssel összhangban, az e megállapodás egy másik részes államának lobogója alatt közlekedő hajót átvizsgálhat és ellenőrizhet az adott szervezet vagy megállapodás által megállapított, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések betartásának biztosítására, függetlenül attól, hogy az említett részes állam szintén tagja-e a szervezetnek, illetve részt vesz-e a megállapodásban.
(2) Az államok szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezeteken vagy megállapodásokon keresztül megállapítják az (1) bekezdés szerinti átvizsgálásra és ellenőrzésre vonatkozó eljárásokat, valamint az e cikk egyéb rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges eljárásokat. Az említett eljárások összhangban vannak ezzel a cikkel és a 22. cikkben megállapított alapeljárásokkal, továbbá nem jelentenek hátrányos megkülönböztetést azokkal szemben, akik nem tagjai a szervezetnek, illetve nem résztvevői a megállapodásnak. A hajó átvizsgálását és ellenőrzését, valamint minden további kényszerítő intézkedést az említett eljárásokkal összhangban kell végrehajtani. Az államok megfelelő nyilvánosságot biztosítanak az e bekezdés szerint megállapított eljárásoknak.
(3) Ha az e megállapodás elfogadásától számított két éven belül, valamely szervezet vagy megállapodás nem állapítja meg az említett eljárásokat, akkor azok megállapításáig, az (1) bekezdés szerinti átvizsgálást és ellenőrzést, valamint minden további kényszerítő intézkedést e cikkel és a 22. cikkben megállapított alapeljárásokkal összhangban kell végrehajtani.
(4) Az e cikk alapján történő bármilyen eljárás megkezdése előtt, az ellenőrzést végző államok, közvetlenül vagy az érintett szubregionális és regionális halászati irányító szervezeten vagy megállapodáson keresztül tájékoztatják az alrégióban vagy a régióban nyílt tengeri halászatot folytató összes hajó lobogó szerinti államát a kellően felhatalmazott ellenőreik személyazonosságának megállapítására szolgáló igazolványról. Az átvizsgálás és ellenőrzés során használt hajókon olyan külső jelzéseket kell elhelyezni, amelyek révén egyértelműen felismerhető, hogy hatósági feladatokat lát el. Az e megállapodásnak részesévé váló állam kijelöl egy megfelelő hatóságot az e cikk szerinti értesítések fogadására, valamint kellő nyilvánosságot biztosít az említett kijelölésnek az adott szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezeten vagy megállapodáson keresztül.
(5) Amennyiben egy hajó átvizsgálását és ellenőrzését követően alapos gyanú merül fel arra vonatkozólag, hogy egy hajó az (1) bekezdésben említett védelmi és kezelési intézkedéseket sértő tevékenységet folytat, akkor az ellenőrzést végző állam, adott esetben, biztonságba helyezi a bizonyítékokat és haladéktalanul értesíti a lobogó szerinti államot az állítólagos jogsértésről.
(6) A lobogó szerinti állam a kézhezvételtől számított három munkanapon, vagy a (2) bekezdéssel összhangban megállapított eljárásokban előírt egyéb időtartamon belül válaszol az (5) bekezdésben említett értesítésre, és vagy:
a) haladéktalanul teljesíti a 19. cikk szerinti kivizsgálási kötelezettségét és, ha a bizonyítékok azt indokolttá teszik, kényszerítő intézkedést hoz a hajóval szemben, amely esetben azonnal értesíti az ellenőrzést végző államot a kivizsgálás eredményéről és a meghozott kényszerítő intézkedésről; vagy
b) felhatalmazza az ellenőrzést végző államot a kivizsgálás lefolytatására.
(7) Amennyiben a lobogó szerinti állam felhatalmazza az ellenőrzést végző államot egy állítólagos jogsértés kivizsgálására, az ellenőrzést végző állam haladéktalanul közli a vizsgálat eredményét a lobogó szerinti állammal. Ha a bizonyítékok azt indokolttá teszik, a lobogó szerinti állam teljesíti kötelezettségét, és kényszerítő intézkedést hoz a hajóval szemben. Ellenkező esetben, a lobogó szerinti állam felhatalmazza az ellenőrzést végző államot olyan kényszerítő intézkedés meghozatalára, amelyet a lobogó szerinti állam határozhat meg a hajó vonatkozásában, a lobogó szerinti állam e megállapodás szerinti jogaival és kötelezettségeivel összhangban.
(8) Amennyiben egy hajó átvizsgálását és ellenőrzését követően alapos gyanú merül fel arra vonatkozólag, hogy egy hajó súlyos jogsértést követett el, és a lobogó szerinti állam elmulasztott válaszolni vagy elmulasztott intézkedést hozni a (6) és (7) bekezdésben előírtaknak megfelelően, akkor az ellenőrök a fedélzeten maradhatnak és biztonságba helyezhetik a bizonyítékokat, valamint a parancsnokot együttműködésre kötelezhetik a kivizsgálás további szakaszában, beleértve adott esetben azt is, hogy hajót haladéktalanul vigye a legközelebbi megfelelő kikötőbe vagy a (2) bekezdéssel összhangban megállapított eljárásokban meghatározott egyéb kikötőbe. Az ellenőrzést végző állam azonnal tájékoztatja a lobogó szerinti államot annak a kikötőnek a nevéről, ahová a hajó tart. Az ellenőrzést végző állam és a lobogó szerinti állam, valamint adott esetben a kikötő szerinti illetékes állam minden szükséges intézkedést meghoz a legénység megfelelő ellátásának biztosítására, függetlenül a legénység tagjainak állampolgárságától.
(9) Az ellenőrzést végző állam értesíti a lobogó szerinti államot és az érintett szervezetet vagy a vonatkozó megállapodás résztvevőit minden további kivizsgálás eredményéről.
(10) Az ellenőrzést végző állam előírja ellenőrei számára a hajó és legénysége biztonságára vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi rendelkezések, eljárások és gyakorlat tiszteletben tartását, a halászati műveletek lehető legkisebb mértékű hátráltatását, és lehetőség szerint olyan tevékenységek kerülését, amelyek káros hatással járnának a fedélzeten lévő fogás minőségére. Az ellenőrzést végző állam biztosítja, hogy a hajó átvizsgálása és ellenőrzése nem minősül zaklatásnak halászhajóval szemben.
(11) E cikk alkalmazásában a súlyos jogsértés:
a) a lobogó szerinti állam által, a 18. cikk (3) bekezdésének a) pontjával összhangban kiadott érvényes jogosítvány, felhatalmazás vagy engedély nélkül folytatott halászat;
b) a fogásra és a fogással kapcsolatos adatokra vonatkozó, az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által előírt pontos nyilvántartás vezetésének elmulasztása vagy az említett szervezet vagy megállapodás fogásra vonatkozó jelentési követelményeivel ellentétes, súlyosan téves jelentés;
c) zárt területen, halászati idényen kívül folytatott, és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által megállapított kvóta alá nem tartozó, illetve a megállapított kvótát meghaladó halászat;
d) olyan állomány célzott halászata, amelyre moratórium érvényes, vagy amelynek halászata tilos;
e) tiltott halászati felszerelések használata;
f) valamely halászhajó jelzéseinek, azonosságának vagy nyilvántartásának meghamisítása és elrejtése;
g) egy vizsgálat bizonyítékainak elrejtése, meghamisítása vagy megsemmisítése;
h) olyan többszöri jogsértés, amely összességében a védelmi és kezelési intézkedések súlyos figyelmen kívül hagyásának minősül; vagy
i) olyan egyéb jogsértések, amelyek az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által megállapított eljárásokban kerülhetnek meghatározásra.
(12) E cikk egyéb rendelkezései ellenére, a lobogó szerinti állam bármikor intézkedést hozhat a 19. cikk szerinti kötelezettségének teljesítése céljából egy állítólagos jogsértés tekintetében. Amennyiben a hajó az ellenőrzést végző állam irányítása alatt áll, úgy az ellenőrzést végző állam, a lobogó szerinti állam kérésére átadja a hajót a lobogó szerinti államnak a vizsgálat állására és eredményére vonatkozó teljes körű információkkal együtt.
(13) E cikk nem sérti a lobogó szerinti állam azon jogát, hogy saját jogszabályainak megfelelően intézkedést hozzon, beleértve a szankciók bevezetésére vonatkozó eljárások megállapítását is.
(14) E cikk mutatis mutandis alkalmazandó az olyan részes állam által végzett átvizsgálás és ellenőrzés esetén, amely tagsággal rendelkezik egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben, illetve résztvevője egy szubregionális vagy regionális halászati irányítási megállapodásnak, és amely alapos okkal hiheti, hogy egy másik részes állam lobogója alatt közlekedő halászhajó az (1) bekezdésben említett védelmi és kezelési intézkedéseket sértő tevékenységet folytatott az említett szervezet vagy megállapodás hatáskörébe tartozó nyílt tengeri területen, továbbá, hogy az említett hajó még ugyanazon hajóút során az ellenőrzést végző állam nemzeti joghatósága alá tartozó területre lépett.
(15) Amennyiben egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás olyan rendszert alakított ki, amely gyakorlatilag mentesíti tagjait vagy résztvevőit az e megállapodás szerinti azon kötelezettség alól, hogy a szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedéseknek megfeleljenek, úgy az ilyen szervezet tagjai, illetve az ilyen megállapodás résztvevői megállapodhatnak az (1) bekezdés alkalmazásának egymás közötti korlátozásáról a kérdéses nyílt tengeri területen megállapított védelmi és kezelési intézkedések tekintetében.
(16) A szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedéseket sértő tevékenységeket folytató hajók tekintetében a lobogó szerinti államon kívüli államok által hozott intézkedések arányban állnak a jogsértés súlyosságával.
(17) Amennyiben alapos gyanú merül fel arra vonatkozólag, hogy a nyílt tengeren tartózkodó valamely halászhajó honosság nélküli, akkor bármely állam átvizsgálhatja és ellenőrizheti a hajót. Ha a bizonyítékok azt indokolttá teszik, akkor az állam, a nemzetközi joggal összhangban megfelelő intézkedéseket hozhat.
(18) Az államok felelősek az e cikk alapján foganatosított intézkedéseikből adódó károkért és veszteségért, amennyiben az említett intézkedések törvénytelenek, vagy túllépik a rendelkezésre álló információk alapján azt az ésszerű mértéket, ami az e cikkben foglalt rendelkezések végrehajtásához szükséges.
(1) Az ellenőrzést végző állam biztosítja, hogy a kellően felhatalmazott ellenőrei:
a) bemutatják megbízólevelüket a hajó parancsnokának és átadják az érintett nyílt tengeri területre vonatkozó hatályos védelmi és kezelési intézkedések, illetve szabályok és rendeletek szövegének egy példányát, az említett intézkedések szerint;
b) a hajó átvizsgálásának és ellenőrzésének időpontjában értesítik a lobogó szerinti államot;
c) nem akadályozzák a parancsnokot abban, hogy a hajó átvizsgálása és ellenőrzése alatt kapcsolatba lépjen a lobogó szerinti állam hatóságaival;
d) a hajó átvizsgálásáról és ellenőrzéséről készült jelentés egy példányát a parancsnok és a lobogó szerinti állam hatóságai rendelkezésére bocsátják, tudomásul véve minden olyan kifogást és megállapítást, amelyet a parancsnok a jelentésben szerepeltetni kíván;
e) az ellenőrzés végeztével azonnal elhagyják a hajót, amennyiben nem találnak semmilyen, súlyos jogsértésre utaló bizonyítékot; továbbá
f) kerülik kényszerítő eszközök alkalmazását, kivéve, ha azt az ellenőrök biztonságának biztosítása szükségessé teszi és, ha az ellenőröket akadályozzák feladatuk végrehajtásában. Az alkalmazott kényszerítő eszközök nem haladhatják meg az adott körülmények között ésszerűen szükséges mértéket.
(2) Egy ellenőrzést végző állam kellően felhatalmazott ellenőreinek jogukban áll ellenőrizni a hajót, annak engedélyét, felszerelését, berendezéseit, nyilvántartásait, az egyes helyiségeket, a halakat és haltermékeket, valamint a vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések betartásának ellenőrzéséhez szükséges valamennyi dokumentumot.
(3) A lobogó szerinti állam biztosítja, hogy a hajóparancsnokok:
a) elfogadják és elősegítik az ellenőrök által végzett átvizsgálás gyors és biztonságos lebonyolítását;
b) együttműködnek és segítenek a hajó említett eljárások szerint végzett ellenőrzésében;
c) nem akadályozzák, nem félemlítik meg és nem zavarják az ellenőröket feladatuk végzése során;
d) lehetővé teszik az ellenőrök számára azt, hogy a hajó átvizsgálása és ellenőrzése során kapcsolatba lépjenek a lobogó szerinti állam és az ellenőrzést végző állam hatóságaival;
e) megfelelő ellátást biztosítanak az ellenőröknek, beleértve adott esetben az étkezést és a szállást is;
f) elősegítik az ellenőrök biztonságos partra szállását.
(4) Abban az esetben, ha valamely hajó parancsnoka megtagadja a hajó e cikkel és a 21. cikkel összhangban történő átvizsgálásának és ellenőrzésének elfogadását, a lobogó szerinti állam utasítja a hajó parancsnokát a hajó átvizsgálásának és ellenőrzésének azonnali engedélyezésére, kivéve azon körülményeket, amikor a tengeri biztonságra vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi előírások, eljárások és gyakorlat szerint a hajó átvizsgálásának és ellenőrzésének halasztása szükséges; ha a parancsnok nem tesz eleget ezen utasításnak, a lobogó szerinti állam felfüggeszti a hajó halászati engedélyét és elrendeli a hajó azonnali visszatérését a kikötőbe. A lobogó szerinti állam értesíti az ellenőrzést végző államot az e bekezdésben említett körülmények esetén hozott intézkedésekről.
(1) A kikötő szerinti illetékes államnak joga és kötelessége olyan intézkedéseket hozni, a nemzetközi joggal összhangban, amelyek javítják a szubregionális, regionális és globális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát. Az említett intézkedések meghozatalakor a kikötő szerinti illetékes állam nem alkalmazhat semmilyen formai vagy tényleges hátrányos megkülönböztetést egyik állam hajóival szemben sem.
(2) A kikötő szerinti illetékes állam, többek között megvizsgálhatja a halászhajók fedélzetén található dokumentumokat, halászati felszereléseket és fogást, amikor az említett hajók a kikötő szerinti illetékes állam kikötőiben vagy tengeri termináljaiban állomásoznak.
(3) Az államok olyan rendelkezéseket fogadhatnak el, amelyek felhatalmazzák az érintett nemzeti hatóságokat a kirakodás és átrakodás megtiltására, amennyiben kiderül, hogy a fogás olyan módon került kifogásra, amely aláássa a szubregionális, regionális és globális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát a nyílt tengeren.
(4) E cikk egyik rendelkezése sem érinti az államoknak a területükön található kikötők feletti szuverenitásának a nemzetközi joggal összhangban történő gyakorlását.
(1) Az államok teljes mértékben elismerik a fejlődő államoknak a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével, valamint az említett állományok halászatának fejlesztésével kapcsolatos különleges igényeit. E célból az államok közvetlenül vagy az ENSZ Fejlesztési Programján, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén és más szakosított szervezetein, a Globális Környezeti Alapon, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottságon, valamint más megfelelő nemzetközi és regionális szervezeteken és testületeken keresztül segítséget nyújtanak a fejlődő államok számára.
(2) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések megállapításában való együttműködési kötelezettségük teljesítése során, az államok figyelembe veszik a fejlődő államok különleges igényeit, különös tekintettel a következőkre:
a) azon fejlődő államok veszélyeztetettsége, amelyekben a lakosság vagy annak egy részének élelmiszerellátása az élő tengeri erőforrások kiaknázásától függ;
b) annak szükségessége, hogy a jövedelemkiegészítő, a kisüzemi és a kisipari halászok által folytatott halászat, a női halászmunkaerő foglalkoztatása, továbbá az őslakosok halászata ne sérüljön és biztosítva legyen a fejlődő államokban, különösen szigetországokban;
c) annak biztosítása, hogy az említett intézkedések eredményeképpen a fejlődő államokra se közvetve, se közvetlenül ne háruljon aránytalanul nagy teher a védelmi tevékenységek miatt.
(1) Az államok együttműködnek, közvetlenül vagy szubregionális, regionális és globális szervezeteken keresztül annak érdekében, hogy:
a) erősítsék a fejlődő államok, közülük is különösen a legkevésbé fejlett államok és a szigetországok képességét a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére, valamint az említett állományok önerejű halászatának fejlesztésére;
b) segítsék a fejlődő államokat, közülük is különösen a legkevésbé fejlett államokat és a szigetországokat abban, hogy lehetővé tegyék számukra az említett állományok nyílt tengeri halászatában való részvételt, beleértve az ilyen halászathoz való szabad hozzáférésnek az 5. és a 11. cikknek megfelelő elősegítését;
c) elősegítsék a fejlődő államoknak a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetekben és megállapodásokban való tagságát, illetve részvételét.
(2) Az e cikkben megállapított célokból történő együttműködés a fejlődő államokkal magában foglalja a pénzügyi támogatás nyújtását, a humán erőforrás fejlesztésével kapcsolatos segítségnyújtást, a technikai segítségnyújtást, a technológiaátadást, többek között vegyes vállalati megállapodásokon keresztül, valamint a tanácsadói és konzultációs szolgáltatásnyújtást.
(3) Az említett segítségnyújtás, többek között a következőkre irányul:
a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hatékonyabb védelme és kezelése a halászati adatok és a kapcsolódó információk begyűjtése, jelentése, ellenőrzése, cseréje és elemzése útján;
b) állományfelmérés és tudományos kutatás;
c) nyomon követés, ellenőrzés, felügyelet, megfelelőség és végrehajtás, beleértve a helyi szinten történő képzést és kapacitásépítést is, országos és regionális megfigyelői programok kialakítása és finanszírozása, valamint hozzáférés technológiákhoz és berendezésekhez.
(1) Az államok együttműködnek különleges pénzalapok létrehozásában, amelyek segítik a fejlődő államokat e megállapodás végrehajtásában, beleértve az olyan költségek fedezésében adandó segítségnyújtást is, amelyek a vitás ügyek rendezésének bármely olyan eljárása kapcsán merülnek fel, amelynek a fejlődő államok is részesei lehetnek.
(2) Az államok és a nemzetközi szervezetek segítséget nyújtanak a fejlődő államoknak új szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetek és megállapodások létrehozásában, illetve a meglévő szervezetek és megállapodások megerősítésében, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése céljából.
Az államoknak kötelezettsége, hogy vitás ügyeiket tárgyalás, vizsgálat, közvetítés, békéltetés, választottbíróság, bírósági rendezés, regionális szervezetek és megállapodások igénybevétele, vagy az általuk választott bármilyen egyéb békés eszköz útján rendezzék.
Az államok együttműködnek a vitás ügyek megelőzése érdekében. E célból az államok hatékony és gyors döntéshozatali eljárásokban állapodnak meg a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetek és megállapodások keretén belül, valamint szükség szerint megerősítik a már meglevő döntéshozatali eljárásokat.
Amennyiben egy vita valamilyen technikai jellegű kérdéssel kapcsolatos, az érintett államok a vitás ügyben egy általuk létrehozott ad hoc szakértői testülethez fordulnak. A testület tárgyal az érintett államokkal és a vitás ügyet gyors eljárással rendezi anélkül, hogy a vitás ügyek rendezésére szolgáló kötelező eljárásokat alkalmazná.
(1) Az egyezmény XV. részében a vitás ügyek rendezésére megállapított eljárások, mutatis mutandis alkalmazandók minden olyan, az e megállapodás értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitás ügy esetén, amely az e megállapodást aláíró államok között merül fel, függetlenül attól, hogy e megállapodás részes államai az egyezménynek is részesei.
(2) Az egyezmény XV. részében, a vitás ügyek rendezésére megállapított eljárások, mutatis mutandis alkalmazandók az e megállapodás részes államai közötti bármely olyan vitás ügyben, beleértve a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével kapcsolatos vitás ügyeket is, amelynek tárgya az említett halállományokra vonatkozó olyan szubregionális, regionális és globális megállapodás értelmezése vagy alkalmazása, amelynek ők is részesei, függetlenül attól, hogy e megállapodás részes államai az egyezménynek is részesei.
(3) Az e megállapodás és az egyezmény valamely részes állama által az egyezmény 287. cikke szerint elfogadott eljárást kell alkalmazni az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezésére, hacsak az adott részes állam, az e megállapodás aláírásának, megerősítésének vagy az ahhoz való csatlakozásának időpontjában, vagy bármikor azt követően, a 287. cikk szerint valamilyen más eljárást fogad el az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezésére.
(4) Az e megállapodás azon részes állama, amely az egyezménynek nem részese, az e megállapodás aláírásának, megerősítésének vagy az ahhoz való csatlakozásának időpontjában, vagy bármikor azt követően, írásos nyilatkozat útján szabadon választhat egyet vagy többet az egyezmény 287. cikkének (1) bekezdésében megállapított, az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezésére szolgáló eszközök közül. Az említett nyilatkozat esetében, valamint bármely olyan vitás ügyben, amelyben az említett részes állam az egyik fél és, amelyre nem vonatkozik hatályos nyilatkozat, a 287. cikket kell alkalmazni. Az egyezmény V., VII. és VIII. mellékletének megfelelő egyeztetés és választottbírósági eljárás tekintetében, az említett államnak jogában áll békéltetőket, választottbírókat és szakértőket kijelölni az V. melléklet 2. cikkében, a VII. melléklet 2. cikkében és a VIII. melléklet 2. cikkében említett listákra az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezéséhez.
(5) Minden olyan bíróság, amelyhez az e rész alapján valamely vitás ügyet terjesztettek, alkalmazza az egyezmény, e megállapodás és minden vonatkozó szubregionális, regionális és globális halászati megállapodás vonatkozó rendelkezéseit, valamint az élő tengeri erőforrások védelmére és kezelésére vonatkozó általánosan elfogadott szabályokat, továbbá a nemzetközi jognak az egyezménnyel nem összeegyeztethetetlen egyéb szabályait, az érintett kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és hosszú távon vándorló halállományok védelmének biztosítására.
(1) Valamely vitás ügy ezen résszel összhangban történő rendezéséig, a vitás ügyben érintett felek minden tőlük telhetőt megtesznek egy gyakorlati jellegű, ideiglenes megállapodás megkötésére.
(2) Az egyezmény 290. cikkének sérelme nélkül, azon bíróság, amelyhez az e rész alapján valamely vitás ügyet terjesztettek, a körülmények ismeretében általa megfelelőnek tartott ideiglenes intézkedéseket állapíthat meg a vitás ügyben érintett felek jogainak védelmére és az érintett állományok károsodásának megelőzésére, valamint a 7. cikk (5) bekezdésében és a 16. cikk (2) bekezdésében említett körülmények esetére.
(3) Az e megállapodás azon részes állama, amely az egyezménynek nem részese, kijelentheti, hogy az egyezmény 290. cikkének (5) bekezdése ellenére, a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság nem jogosult ideiglenes intézkedések megállapítására, módosítására és visszavonására az adott állam beleegyezése nélkül.
Az egyezmény 297. cikkének (3) bekezdése e megállapodásra is alkalmazandó.
(1) A részes államok arra ösztönzik az e megállapodásban nem részes államokat, hogy váljanak e megállapodás részeseivé és, hogy az e megállapodásban foglalt rendelkezésekkel összhangban lévő jogszabályokat és rendelkezéseket fogadjanak el.
(2) A részes államok az e megállapodásnak és a nemzetközi jognak megfelelő intézkedéseket hoznak a nem részes államok lobogója alatt közlekedő hajók olyan tevékenységeinek megakadályozására, amelyek aláássák e megállapodás hatékony végrehajtását.
A részes államok jóhiszeműen teljesítik az e megállapodás értelmében vállalt kötelezettségeket és oly módon gyakorolják az e megállapodásban biztosított jogokat, amely nem minősül joggal való visszaélésnek.
A részes államok a nemzetközi jognak megfelelően felelősek az e megállapodás vonatkozásában nekik tulajdonítható károkért vagy veszteségekért.
(1) Az e megállapodás hatálybalépésétől számított négy év elteltével az Egyesült Nemzetek főtitkára konferenciát hív össze e megállapodás hatékonyságának kiértékelésére a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmének és kezelésének biztosítását illetően. A főtitkár meghívja a konferenciára valamennyi részes államot, valamint azon államokat és jogalanyokat, amelyek jogosultak arra, hogy e megállapodás részeseivé váljanak, továbbá azokat a kormányközi és nem kormányzati szervezeteket, amelyek megfigyelőként való részvételre jogosultak.
(2) A konferencia felülvizsgálja és kiértékeli az e megállapodásban foglalt rendelkezések megfelelőségét, és szükség esetén javaslatot tesz arra, hogy miként lehetne javítani a rendelkezések tartalmát és végrehajtásuk módszereit a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése terén továbbra is fennálló problémák hatékonyabb kezelése érdekében.
E megállapodás nyitva áll aláírásra minden állam és az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyéb jogalanyok számára, és aláírás céljából nyitva marad 1995. december 4-től kezdve 12 hónapon át az Egyesült Nemzetek székhelyén.
E megállapodás az államok és az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyéb jogalanyok általi megerősítéshez kötött. A megerősítő okiratot az Egyesült Nemzetek főtitkáránál helyezik letétbe.
E megállapodás nyitva áll az államok és az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyéb jogalanyok csatlakozására. A csatlakozási okiratot az Egyesült Nemzetek főtitkáránál helyezik letétbe.
(1) E megállapodás a 30. megerősítő és csatlakozási okirat letétbe helyezése után 30 nappal lép hatályba.
(2) Minden olyan állam és társaság esetében, amelyek a 30. megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése után erősítik meg e megállapodást, illetve csatlakoznak ahhoz, e megállapodás a saját megerősítő vagy csatlakozási okiratuk letétbe helyezése után 30 nappal lép hatályba.
(1) E megállapodást ideiglenesen alkalmazza azon állam és jogalany, amely a letéteményes írásban történő értesítése útján beleegyezik az ideiglenes alkalmazásba. Az ideiglenes alkalmazás az értesítés átvételének időpontjától lép hatályba.
(2) Az ideiglenes alkalmazás valamely állam vagy jogalany részéről akkor szűnik meg, amikor e megállapodás az adott állam vagy jogalany számára hatályba lép, vagy amikor az adott állam vagy jogalany írásban értesíti a letéteményest az ideiglenes alkalmazás megszüntetésének szándékáról.
E megállapodás vonatkozásában fenntartással élni nem lehet és kivétel nem tehető.
A 42. cikk egyik állam vagy társaság számára sem tiltja az e megállapodás aláírásakor, megerősítésekor vagy az e megállapodáshoz való csatlakozáskor olyan nyilatkozatok vagy bejelentések megtételét, bárhogyan is legyenek azok megfogalmazva vagy elnevezve, amelyek célja, többek között, a saját jogszabályok és rendelkezések harmonizálása e megállapodás rendelkezéseihez, feltéve, hogy az említett nyilatkozatok vagy bejelentések célja nem az, hogy kizárják vagy módosítsák e megállapodás rendelkezéseinek joghatását azoknak az adott államra vagy társaságra való alkalmazása során.
(1) Ez a megállapodás nem változtatja meg a részes államok azon jogait és kötelezettségeit, amelyek az e megállapodással összeegyeztethető egyéb megállapodásokból származnak és, amelyek más részes államok e megállapodás szerinti jogainak gyakorlását, illetve kötelezettségeinek teljesítését nem érintik.
(2) Két vagy több részes állam, kizárólag a közöttük levő kapcsolatra alkalmazandóan köthet olyan megállapodásokat, amelyek módosítják vagy felfüggesztik e megállapodás rendelkezéseit, feltéve, hogy az ilyen megállapodások nem vonatkoznak egyetlen olyan rendelkezésre sem, amelyektől az eltérés összeegyeztethetetlen e megállapodás céljának és szándékának hatékony megvalósításával, feltéve továbbá, hogy az ilyen megállapodások nem érintik az e megállapodásban foglalt alapelvek alkalmazását, valamint, hogy az ilyen megállapodások rendelkezései nem érintik más részes államok e megállapodás szerinti jogainak gyakorlását, illetve kötelezettségeinek teljesítését.
(3) A (2) bekezdésben említett megállapodást megkötni szándékozó részes államok e megállapodás letéteményesén keresztül értesítik a többi részes államot a megállapodás megkötésére vonatkozó szándékukról és az abban előírt módosításról vagy felfüggesztésről.
(1) Az Egyesült Nemzetek főtitkárához címzett írásos közlemény útján a részes államok javaslatot tehetnek e megállapodás módosítására és a javasolt módosítások tanulmányozása céljából konferencia összehívását kérhetik. Az említett közleményt a főtitkár minden részes állam részére eljuttatja. Ha a közlemény eljuttatásának napjától számított hat hónapon belül a részes államoknak legalább a fele pozitív választ ad a közleményre, a főtitkár összehívja a konferenciát.
(2) A konferencia eltérő határozatának hiányában, az (1) bekezdés szerint, a módosítás ügyében összehívott konferencián alkalmazandó döntéshozatali eljárás megegyezik az Egyesült Nemzetek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokkal és a hosszú távon vándorló halállományokkal foglalkozó konferenciáján alkalmazott eljárással. A konferencia során minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy konszenzussal, minden módosításban megállapodás szülessen, és a módosításokról mindaddig nem szavaznak, amíg az összes konszenzusra irányuló törekvés ki nem merült.
(3) Magában a módosításban lévő eltérő rendelkezés hiányában, a módosítások elfogadását követően, a módosított megállapodás az elfogadás napjától számított 12 hónapon keresztül nyitva áll aláírásra a részes államok számára az Egyesült Nemzetek székhelyén.
(4) A 38., 39., 47. és 50. cikket e megállapodás valamennyi módosítására alkalmazni kell.
(5) E megállapodás módosításai az azokat megerősítő vagy az azokhoz csatlakozó részes államok számára a 30. napon lépnek hatályba azt követően, hogy a részes államok kétharmada letétbe helyezi a megerősítő vagy csatlakozási okiratot. Ezt követően, minden olyan részes állam számára, amely az említett okiratok kellő számban történő letétbe helyezése után erősít meg egy módosítást, vagy csatlakozik ahhoz, a módosítás az adott állam megerősítő vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezését követő 30. napon lép hatályba.
(6) A módosítás előírhatja, hogy hatálybalépéséhez az e cikkben előírtnál kisebb vagy nagyobb számú megerősítő és csatlakozási okirat szükséges.
(7) Az állam, amely a módosításoknak az (5) bekezdéssel összhangban történő hatálybalépését követően válik e megállapodás részesévé, és az alábbiaktól eltérő szándékát nem jelzi:
a) e megállapodás módosított változatának részeseként tekintendő;
b) e megállapodás módosítás nélküli változatának részeseként tekintendő azon államokkal szemben, amelyek nem fogadták el a módosítást.
(1) Az Egyesült Nemzetek főtitkárához címzett írásos értesítés útján bármely részes állam felmondhatja e megállapodást és megjelölheti a felmondás okait. Az okok megjelölésének elmulasztása nem érinti a felmondás érvényességét. Az értesítésben meghatározott későbbi időpont hiányában a felmondás az értesítés kézhezvételétől számított egy év elteltével lép hatályba.
(2) A felmondás semmilyen módon nem érinti a részes államnak az e megállapodásban foglalt feladatok teljesítésére vonatkozó azon kötelezettségét, amely rá a nemzetközi jog értelmében e megállapodástól függetlenül is vonatkozna.
(1) Amennyiben egy, az egyezmény IX. mellékletének 1. cikkében említett nemzetközi szervezet nem rendelkezik hatáskörrel az e megállapodással szabályozott összes kérdésben, az egyezmény IX. melléklete mutatis mutandis alkalmazandó az említett nemzetközi szervezet ezen megállapodásban való részvételére, kivéve az említett melléklet következő rendelkezéseit:
a) a 2. cikk első mondata;
b) a 3. cikk (1) bekezdése.
(2) Amennyiben egy, az egyezmény IX. mellékletének 1. cikkében említett nemzetközi szervezet az e megállapodással szabályozott összes kérdésben hatáskörrel rendelkezik, az említett nemzetközi szervezet ezen megállapodásban való részvételére a következő rendelkezések alkalmazandók:
a) az aláírás vagy a csatlakozás alkalmával az említett nemzetközi szervezet nyilatkozatot tesz arról, hogy:
(i) az e megállapodással szabályozott összes kérdésben hatáskörrel rendelkezik,
(ii) emiatt tagállamai nem válnak részes államokká, kivéve azokat a saját területeiket, amelyekért a nemzetközi szervezet nem tartozik felelősséggel,
(iii) elfogadja az államok e megállapodás szerinti jogait és kötelezettségeit;
b) az említett nemzetközi szervezet részvétele az e megállapodás szerinti jogok egyikével sem ruházza fel a nemzetközi szervezet tagállamait;
c) amennyiben ellentét támadna valamely nemzetközi szervezet e megállapodás szerinti kötelezettségei és a nemzetközi szervezetet létrehozó megállapodás vagy azzal kapcsolatos jogi aktusok szerinti kötelezettségei között, úgy az e megállapodás szerinti kötelezettségek elsőbbséget élveznek.
(1) A mellékletek e megállapodás szerves részét képezik és, attól kifejezetten eltérő rendelkezés hiányában, az e megállapodásra vagy annak bármely részére való hivatkozás a mellékletekre való hivatkozást is jelenti.
(2) A részes államok időről időre felülvizsgálhatják a mellékleteket. Az említett felülvizsgálatok tudományos és technikai megfontolásokon alapulnak. A 45. cikk rendelkezései ellenére, ha a részes államok valamely ülésén egy melléklet felülvizsgálatát konszenzussal fogadnak el, akkor az bekerül e megállapodásba és elfogadásának napjától vagy a felülvizsgálatban meghatározott más időponttól hatályos. Ha az említett ülés nem konszenzussal fogadja el egy melléklet felülvizsgálatát, akkor a 45. cikkben rögzített módosítási eljárások alkalmazandók.
E megállapodás és annak minden módosításának vagy felülvizsgálatának letéteményese az Egyesült Nemzetek főtitkára.
E megállapodás arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvű szövegei egyaránt hitelesek.
Fentiek hiteléül, alulírott meghatalmazottak, a kellő felhatalmazás birtokában aláírták e megállapodást.
Aláírásra megnyitva New Yorkban, a mai napon, vagyis ezerkilencszázkilencvenöt december negyedikén, egyetlen arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányban.
(1) Az adatok megfelelő időben történő begyűjtése, összeállítása és elemzése alapvető fontosságú a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hatékony védelmében és kezelésében. E célból szükség van az említett állományok nyílt tengeri és nemzeti joghatóság alá tartozó területeken történő halászatának adataira, amelyeket oly módon kell begyűjteni és összeállítani, hogy az lehetővé tegye a halászati erőforrások védelmének és kezelésének statisztikai szempontból érdemi elemzését. Az említett adatok közé tartoznak a fogásra és a halászati erőkifejtésre vonatkozó statisztikák, valamint a halászattal kapcsolatos olyan egyéb információk, mint a hajókra vonatkozó és a halászati erőkifejtés szabványosítását célzó egyéb adatok. A begyűjtött adatok magukba foglalják a nem célfajokra és a társult vagy függő fajokra vonatkozó információkat is. A pontosság biztosítása érdekében minden adatot ellenőrizni kell. A nem összesített adatok bizalmas jellegét fenn kell tartani. Az ilyen adatok terjesztésére azon feltételek vonatkoznak, amelyek alapján szolgáltatásuk történt.
(2) A fejlődő országok az élő tengeri erőforrások védelme és kezelése terén, kapacitásuk növelése céljából támogatást kapnak, beleértve a képzést, valamint a pénzügyi és technikai segítségnyújtást is. A támogatást az adatgyűjtési és adatellenőrzési kapacitás növelésére, megfigyelői programokra, adatelemzésre és az állományfelmérést segítő kutatási projektekre kell összpontosítani. Elő kell mozdítani a fejlődő államok tudósainak és vezetőinek a lehető legnagyobb mértékű bevonását a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmébe és kezelésébe.
A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra irányuló halászati műveletekből származó adatok begyűjtésére, összeállítására és cseréjére vonatkozó paraméterek meghatározásánál a következő általános alapelvek követendők:
a) az államok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajókról begyűjtésre kerülnek a halászati tevékenységre vonatkozó adatok, az egyes halászati módszerek műveleti jellemzői szerint (pl. minden egyes vontatás fenékvonóhálós halászat esetén, minden egyes rögzítés horogsorral és zsákos kerítőhálóval történő halászat esetén, minden egyes kifogott halraj horgászbotos halászat esetén, valamint minden egyes halászati nap vonóhálós halászat esetén) és a hatékony állományfelmérést elősegítő pontossággal;
b) az államok biztosítják, hogy a halászati adatok ellenőrzése megfelelő rendszeren keresztül történik;
c) az államok összeállítják a halászattal kapcsolatos adatokat és egyéb, kiegészítő tudományos adatokat, és azokat az egyeztetett formátumban és megfelelő időben eljuttatják az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás számára, amennyiben van ilyen. Eltérő esetben az államok, közvetlenül vagy az egymás között egyeztetett más együttműködési rendszeren keresztül együttműködnek az adatcsere érdekében;
d) az államok megállapodnak, a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetek vagy megállapodások keretén belül, vagy egyéb módon az adatok meghatározásában és az adatok megosztásának formájában, e melléklettel összhangban, és figyelemmel a régióban található állományok jellegére és azok halászatára. Az említett szervezetek és megállapodások felkérik a szervezetben tagsággal nem rendelkezőket, illetve megállapodásban nem résztvevőket a lobogójuk alatt közlekedő hajók által folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó adatok beszolgáltatására;
e) az említett szervezetek vagy megállapodások összeállítják az adatokat, és megfelelő időben, egyeztetett formában minden érdekelt állam számára hozzáférhetővé teszik azt, a szervezet vagy megállapodás által megállapított feltételek szerint; valamint
f) a lobogó szerinti állam tudósai és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás tudósai külön-külön vagy adott esetben közösen elemzik az adatokat.
(1) A hatékony állományfelmérés elősegítése érdekében, az államok, az egyeztetett eljárásokkal összhangban és megfelelő részletességgel, összegyűjtik és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás számára hozzáférhetővé teszik a következő adatokat:
a) a fogások időbeli sorrendje és a halászati és a flottára vonatkozó erőkifejtési statisztika;
b) az összes fogás száma, névleges súlya vagy mindkettő, fajok (mind a célfajok, mind a nem célfajok) szerinti bontásban, az egyes halászatoknak megfelelően. (A névleges súly az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének meghatározása szerint a fogás kirakodott részének élősúly-egyenértéke);
c) a visszaengedett halállományra vonatkozó statisztika, adott esetben becslések, a fajok számában vagy névleges súlyában megadva, az egyes halászatoknak megfelelően;
d) a halászati erőkifejtésre vonatkozó statisztika, az egyes halászati módszerek szerint;
e) a halászat helye, dátuma és időtartama, valamint adott esetben a halászati műveletekre vonatkozó egyéb statisztikai adatok.
(2) Az államok adott esetben ugyancsak begyűjtik és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás rendelkezésére bocsátják a következő, állományfelmérést segítő információkat:
a) fogás összetétele hossz, súly és ivar szerint;
b) az állományfelmérést segítő egyéb biológiai információk, mint például az életkorral, a növekedéssel, a természetes szaporulattal, az eloszlással és az állományazonosítással kapcsolatos információk;
c) egyéb vonatkozó kutatások, beleértve az állománygazdagsági felméréseket, a biomassza-felméréseket, a hidroakusztikai felméréseket, az állománygazdagságot befolyásoló környezeti tényezők tanulmányozását, valamint az oceanográfiai és ökológiai vizsgálatokat is.
(1) Az államok begyűjtik a következő hajókkal kapcsolatos adatokat annak érdekében, hogy szabványosítani lehessen a flottaösszetételt és a hajók halászati kapacitását, illetve, hogy konvertálni lehessen a halászati tevékenységek különböző mérőszámait a fogási és halászati adatok elemzése során:
a) hajóazonosítás, lobogó és lajstromozási kikötő;
b) hajótípus;
c) a hajó részletes leírása (pl. a hajó szerkezeti anyaga, az építés időpontja, regisztrált hossz, bruttó regisztertonna, a főmotorok teljesítménye, tárolási kapacitás, a fogások tárolási módja);
d) a halászati felszerelések leírása (pl. típusok, felszerelések részletezése és mennyisége).
(2) A lobogó szerinti állam a következő információkat gyűjti össze:
a) navigációs és helyzetmeghatározási segédberendezés;
b) kommunikációs felszerelések és nemzetközi rádióhívójel;
c) legénység létszáma.
Minden állam gondoskodik arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megküldik az adott állam országos halászati igazgatási szerveinek és, amennyiben arról megállapodás jött létre, az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezetnek vagy megállapodásnak a fogásokra és erőkifejtésre vonatkozó hajónapló-adatokat, beleértve a nyílt tengeri halászati műveletekre vonatkozó adatokat is, az országos követelmények, valamint a regionális és nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges gyakorisággal. Az adatok továbbítása, adott esetben, rádió, telex, fax vagy műholdas adatátvitel útján, illetve egyéb módon történik.
Az államok vagy adott esetben a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetek vagy megállapodások a halászati adatok ellenőrzésére olyan rendszereket hoznak létre, mint:
a) pozícióellenőrzés hajómegfigyelési rendszereken keresztül;
b) tudományos megfigyelői programok a fogás, az erőkifejtés, a fogásösszetétel (célfajok és nem célfajok) és az egyéb halászati műveletek részleteinek nyomon követéséhez;
c) a hajó kifutásáról, a kirakodásról és az átrakodásokról készített jelentések;
d) kikötői mintavétel.
(1) A lobogó szerinti államok által begyűjtött adatokat a megfelelő szubregionális és regionális halászati irányító szervezeteken vagy megállapodásokon keresztül meg kell osztani a többi lobogó szerinti állammal és az érintett parti államokkal. Az említett szervezetek és megállapodások összeállítják, valamint megfelelő időben és egyeztetett formában hozzáférhetővé teszik az adatokat minden érdekelt állam számára, a szervezet vagy megállapodás által megállapított feltételek szerint, fenntartva a nem összesített adatok bizalmas jellegét, valamint a gyakorlati szempontból lehetséges mértékben olyan adatbázis-rendszereket alakítanak ki, amelyek hatékony adathozzáférést biztosítanak.
(2) Globális szinten az adatok begyűjtését és terjesztését az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén keresztül kell végezni. Szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás hiányában, az említett szervezet az érintett államokkal történő megállapodás szerint szubregionális és regionális szinten is elláthatja ugyanezt a feladatot.
1. Az elővigyázatossági referenciapont egy egyeztetett tudományos eljáráson keresztül kapott olyan becsült érték, amely megfelel az erőforrás és a halászat állapotának, és amely iránymutatásként használható a halászat szabályozása során.
2. Kétféle elővigyázatossági referenciapontot kell használni: a védelemre vonatkozó referenciapontokat vagy kritikus pontokat, és a kezelésre vonatkozó referenciapontokat vagy célpontokat. A kritikus referenciapontok azokat a határokat rögzítik, amelyek célja, hogy a halászat mértékét azokon a biztonságos biológiai határértékeken belül tartsák, ahol az állományok a fenntartható maximális hozam előállítására képesek. A célpontok a kezelési célok teljesítésére irányulnak.
3. Az elővigyázatossági referenciapontoknak állományspecifikusnak kell lenniük, hogy figyelembe vehessék többek között minden egyes állomány reprodukciós képességét és rugalmasságát, illetve az állományok hasznosítására irányuló halászat jellegzetességeit, valamint a halpusztulás egyéb forrásait és a főbb bizonytalansági forrásokat.
4. A kezelési stratégiák feladata az, hogy a korábban megállapított elővigyázatossági referenciapontoknak megfelelő szinteken tartsák, vagy azokra visszaállítsák a halászott állományok és szükség esetén a járulékos és függő fajok populációit. Az említett referenciapontok arra szolgálnak, hogy elindítsák az előzetesen egyeztetett védelmi és kezelési intézkedéseket. A kezelési stratégiák olyan intézkedéseket is tartalmaznak, amelyek végrehajtására a referenciapontok megközelítése esetén kerülhet sor.
5. A halászati kezelési stratégiák biztosítják, hogy a kritikus referenciapontok túllépésének kockázata nagyon alacsony legyen. Ha valamely állomány egy kritikus referenciapont alá esik vagy ennek megvan a kockázata, akkor az állomány helyreállításának elősegítése érdekében védelmi és kezelési intézkedést kell kezdeményezni. A halászati kezelési stratégiák biztosítják azt, hogy a célpontok túllépése az átlagot tekintve ne következzen be.
6. Ha egy adott halászat referenciapontjainak meghatározásához szükséges információk hiányosak vagy hiányoznak, akkor ideiglenes referenciapontokat kell megállapítani. Az ideiglenes referenciapontok kialakítása a hasonló vagy a jobban ismert állományok analógiájára történhet. Ilyen helyzetekben az adott halászatot fokozottan figyelemmel kísérik azért, hogy lehetőség legyen az ideiglenes referenciapontok felülvizsgálatára, mihelyt bővebb információ áll rendelkezésre.
7. Azt az állománypusztulási rátát, amely a fenntartható maximális hozamot eredményezi, a kritikus referenciapontok legalacsonyabb mértékének kell tekinteni. A nem túlhalászott állományoknál a halászati kezelési stratégiák biztosítják azt, hogy az állománypusztulás ne lépje túl a fenntartható maximális hozamnak megfelelő halpusztulást és, hogy a biomassza ne essen egy előre meghatározott küszöbérték alá. A túlhalászott állományoknál a fenntartható maximális hozam előállítására képes biomassza tekinthető a helyreállítás céljának.”
4. § A Kormány felhatalmazást ad arra, hogy a Magyar Köztársaság a Megállapodás 43. cikke alapján a következő nyilatkozatot tegye a csatlakozási okirat letétbe helyezésekor:
„1. A Magyar Köztársaság Kormánya egyetért azzal, hogy a „földrajzi sajátosságok”, „az alrégió és a régió egyedi jellegzetességei”, „a társadalmi-gazdasági, földrajzi és környezeti tényezők”, „az adott tenger természeti jellemzői” kifejezések és a valamely földrajzi régióra vonatkozóan alkalmazott más hasonló kifejezések nem sértik az államok nemzetközi jog szerinti jogait és kötelezettségeit.
2. A Magyar Köztársaság Kormánya egyetért azzal, hogy e megállapodás egyik rendelkezése sem értelmezhető oly módon, hogy az ellentétes legyen a nyílt tenger szabadságának a nemzetközi jog által elismert elvével.
3. A Magyar Köztársaság Kormánya egyetért azzal, hogy „az államok, amelyek állampolgárai a nyílt tengeren halásznak” kifejezés nem a nyílt tengeren halászó személyek állampolgársága, hanem a lobogó szerinti állam joghatóságának elve alapján jelent új joghatósági alapot.
4. A megállapodás egyik államot sem jogosítja fel egyoldalú intézkedések fenntartására és alkalmazására a 21. cikk (3) bekezdésében említett átmeneti időszak alatt. Ezt követően, ha nem sikerült megállapodásra jutni, az államok csak a megállapodás 21. és 22. cikkében meghatározott rendelkezésekkel összhangban járhatnak el.
5. A 21. cikk alkalmazása tekintetében a Magyar Köztársaság Kormánya egyetért azzal, hogy ha egy lobogó szerinti állam kijelenti, hogy a 19. cikk rendelkezéseivel összhangban, szándékában áll joghatóságát gyakorolni egy, a lobogója alatt közlekedő halászhajó felett, akkor a 21. cikk rendelkezései értelmében az említett hajó felett ellenőrzést végző állam hatóságai nem gyakorolhatnak semmilyen további joghatóságot.
Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos bármely vitás ügy rendezése a megállapodás VIII. részében meghatározott eljárásokkal összhangban történik. Egyik állam sem kezdeményezhet ilyen jellegű vitát azzal a céllal, hogy megtartsa ellenőrzését egy olyan hajó felett, amely nem az ő lobogója alatt közlekedik.
A Magyar Köztársaság Kormánya úgy ítéli meg, hogy a megállapodás 21. cikkének (18) bekezdésében szereplő „jogellenes” szó a teljes megállapodás és különösen annak 4. és 35. cikke szerint értelmezendő.
6. A Magyar Köztársaság Kormánya újra megerősíti, hogy kapcsolataiban tartózkodik a fenyegetés és a kényszer alkalmazásától, a nemzetközi jog általános alapelveinek, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának, valamint az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezményének megfelelően.
Továbbá, a Magyar Köztársaság Kormánya hangsúlyozza, hogy a 22. cikkben említettek szerint a kényszer alkalmazása olyan rendkívüli intézkedést jelent, amelynek az arányosság elvének legszigorúbb betartásán kell alapulnia, és hogy az azzal való visszaélés az ellenőrzést végző állam nemzetközi felelősségét vonja maga után.
A visszaélést minden esetben békés eszközökkel és a vitás ügyek rendezésére vonatkozó eljárásokkal összhangban kell tisztázni.
Továbbá, a Magyar Köztársaság Kormánya úgy ítéli meg, hogy a hajó átvizsgálására és ellenőrzésére vonatkozó feltételeket a nemzetközi jog vonatkozó elveivel összhangban és a megfelelő regionális és szubregionális halászati irányító szervezetek és megállapodások keretén belül kell tovább finomítani.
7. A Magyar Köztársaság Kormánya egyetért azzal, hogy a 21. cikk (6), (7) és (8) bekezdésének alkalmazásában a lobogó szerinti állam támaszkodhat saját jogrendszerének azon jogszabályaira, amelyek alapján a bűnüldöző hatóságok saját belátásuk szerint döntenek arról, hogy az eset összes tényének ismeretében büntetőeljárást kezdeményeznek-e vagy sem. A lobogó szerinti állam ilyen jogszabályokon alapuló döntései nem értelmezhetők a válasz vagy az intézkedés elmaradásaként.”
5. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2–3. § a Megállapodás 40. cikkének (2) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba. *
(3) A Megállapodás, illetve a 2. és 3. § hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. *
(4) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedésekről a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gondoskodik.
