1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 81. ülésszakán elfogadott, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 175. számú egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. § Az Egyezmény hiteles, angol nyelvű szövege, valamint annak hivatalos, magyar nyelvű fordítása a következő:
The General Conference of the International Labour Organization,
Having been convened at Geneva by the Governing Body of the International Labour Office, and having met in its 81st Session on 7 June 1994, and
Noting the relevance, for part-time workers, of the provisions of the Equal Remuneration Convention, 1951, the Discrimination (Employment and Occupation) Convention, 1958, and the Workers with Family Responsibilities Convention and Recommendation, 1981, and
Noting the relevance for these workers of the Employment Promotion and Protection against Unemployment Convention, 1988, and the Employment Policy (Supplementary Provisions) Recommendation, 1984, and
Recognizing the importance of productive and freely chosen employment for all workers, the economic importance of part-time work, the need for employment policies to take into account the role of part-time work in facilitating additional employment opportunities, and the need to ensure protection for part-time workers in the areas of access to employment, working conditions and social security, and
Having decided upon the adoption of certain proposals with regard to part-time work, which is the fourth item on the agenda of the session, and
Having determined that these proposals shall take the form of an international Convention;
adopts this twenty-fourth day of June of the year one thousand nine hundred and ninety-four the following Convention, which may be cited as the Part-Time Work Convention, 1994:
For the purposes of this Convention:
(a) the term part-time worker means an employed person whose normal hours of work are less than those of comparable full-time workers;
(b) the normal hours of work referred to in subparagraph (a) may be calculated weekly or on average over a given period of employment;
(c) the term comparable full-time worker refers to a full-time worker who:
(i) has the same type of employment relationship;
(ii) is engaged in the same or a similar type of work or occupation; and
(iii) is employed in the same establishment or, when there is no comparable full-time worker in that establishment, in the same enterprise or, when there is no comparable full-time worker in that enterprise, in the same branch of activity,
as the part-time worker concerned;
(d) full-time workers affected by partial unemployment, that is by a collective and temporary reduction in their normal hours of work for economic, technical or structural reasons, are not considered to be part-time workers.
This Convention does not affect more favourable provisions applicable to part-time workers under other international labour Conventions.
1. This Convention applies to all part-time workers, it being understood that a Member may, after consulting the representative organizations of employers and workers concerned, exclude wholly or partly from its scope particular categories of workers or of establishments when its application to them would raise particular problems of a substantial nature.
2. Each Member having ratified this Convention which avails itself of the possibility afforded in the preceding paragraph shall, in its reports on the application of the Convention under article 22 of the Constitution of the International Labour Organization, indicate any particular category of workers or of establishments thus excluded and the reasons why this exclusion was or is still judged necessary.
Measures shall be taken to ensure that part-time workers receive the same protection as that accorded to comparable full-time workers in respect of:
(a) the right to organize, the right to bargain collectively and the right to act as workers’ representatives;
(b) occupational safety and health;
(c) discrimination in employment and occupation.
Measures appropriate to national law and practice shall be taken to ensure that part-time workers do not, solely because they work part time, receive a basic wage which, calculated proportionately on an hourly, performance-related, or piece-rate basis, is lower than the basic wage of comparable full-time workers, calculated according to the same method.
Statutory social security schemes which are based on occupational activity shall be adapted so that part-time workers enjoy conditions equivalent to those of comparable full-time workers; these conditions may be determined in proportion to hours of work, contributions or earnings, or through other methods consistent with national law and practice.
Measures shall be taken to ensure that part-time workers receive conditions equivalent to those of comparable full-time workers in the fields of:
(a) maternity protection;
(b) termination of employment;
(c) paid annual leave and paid public holidays; and
(d) sick leave,
it being understood that pecuniary entitlements may be determined in proportion to hours of work or earnings.
1. Part-time workers whose hours of work or earnings are below specified thresholds may be excluded by a Member:
(a) from the scope of any of the statutory social security schemes referred to in Article 6, except in regard to employment injury benefits;
(b) from the scope of any of the measures taken in the fields covered by Article 7, except in regard to maternity protection measures other than those provided under statutory social security schemes.
2. The thresholds referred to in paragraph 1 shall be sufficiently low as not to exclude an unduly large percentage of part-time workers.
3. A Member which avails itself of the possibility provided for in paragraph 1 above shall:
(a) periodically review the thresholds in force;
(b) in its reports on the application of the Convention under article 22 of the Constitution of the International Labour Organization, indicate the thresholds in force, the reasons therefor and whether consideration is being given to the progressive extension of protection to the workers excluded.
4. The most representative organizations of employers and workers shall be consulted on the establishment, review and revision of the thresholds referred to in this Article.
1. Measures shall be taken to facilitate access to productive and freely chosen part-time work which meets the needs of both employers and workers, provided that the protection referred to in Articles 4 to 7 is ensured.
2. These measures shall include:
(a) the review of laws and regulations that may prevent or discourage recourse to or acceptance of part-time work;
(b) the use of employment services, where they exist, to identify and publicize possibilities for part-time work in their information and placement activities;
(c) special attention, in employment policies, to the needs and preferences of specific groups such as the unemployed, workers with family responsibilities, older workers, workers with disabilities and workers undergoing education or training.
3. These measures may also include research and dissemination of information on the degree to which part-time work responds to the economic and social aims of employers and workers.
Where appropriate, measures shall be taken to ensure that transfer from full-time to part-time work or vice versa is voluntary, in accordance with national law and practice.
The provisions of this Convention shall be implemented by laws or regulations, except in so far as effect is given to them by means of collective agreements or in any other manner consistent with national practice. The most representative organizations of employers and workers shall be consulted before any such laws or regulations are adopted.
The formal ratifications of this Convention shall be communicated to the Director-General of the International Labour Office for registration.
1. This Convention shall be binding only upon those Members of the International Labour Organization whose ratifications have been registered with the Director-General.
2. It shall come into force 12 months after the date on which the ratifications of two Members have been registered with the Director-General.
3. Thereafter, this Convention shall come into force for any Member 12 months after the date on which its ratification has been registered.
1. A Member which has ratified this Convention may denounce it after the expiration of ten years from the date on which the Convention first comes into force, by an act communicated to the Director-General of the International Labour Office for registration. Such denunciation shall not take effect until one year after the date on which it is registered.
2. Each Member which has ratified this Convention and which does not, within the year following the expiration of the period of ten years mentioned in the preceding paragraph, exercise the right of denunciation provided for in this Article, will be bound for another period of ten years and, thereafter, may denounce this Convention at the expiration of each period of ten years under the terms provided for in this Article.
1. The Director-General of the International Labour Office shall notify all Members of the International Labour Organization of the registration of all ratifications and denunciations communicated to him by the Members of the Organization.
2. When notifying the Members of the Organization of the registration of the second ratification communicated to him, the Director-General shall draw the attention of the Members of the Organization to the date upon which the Convention will come into force.
The Director-General of the International Labour Office shall communicate to the Secretary-General of the United Nations for registration in accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations full particulars of all ratifications and acts of denunciations registered by him in accordance with the provisions of the preceding Articles.
At such times as it may consider necessary, the Governing Body of the International Labour Office shall present to the General Conference a report on the working of this Convention and shall examine the desirability of placing on the agenda of the Conference the question of its revision in whole or in part.
1. Should the Conference adopt a new Convention revising this Convention in whole or in part, then, unless the new Convention otherwise provides –
(a) the ratification by a Member of the new revising Convention shall ipso jure involve the immediate denunciation of this Convention, notwithstanding the provisions of Article 14 above, if and when the new revising Convention shall have come into force;
(b) as from the date when the new revising Convention comes into force this Convention shall cease to be open to ratification by the Members.
2. This Convention shall in any case remain in force in its actual form and content for those Members which have ratified it but have not ratified the revising Convention.
The English and French versions of the text of this Convention are equally authoritative.”
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
Amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe, és amely 1994. június 7-én nyolcvanegyedik ülésszakára ült össze,
Figyelembe véve az egyenlő díjazásról szóló 1951. évi Egyezmény, a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló 1958. évi Egyezmény és a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókról szóló 1981. évi Egyezmény és Ajánlás rendelkezéseinek jelentőségét a részmunkaidős munkavállalókra vonatkozóan, valamint
Figyelembe véve a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliség elleni védelemről szóló 1988. évi Egyezmény és a foglalkoztatáspolitikáról szóló 1984. évi Ajánlás (kiegészítő rendelkezések) rendelkezéseinek jelentőségét ezen munkavállalókra vonatkozóan, valamint
Felismerve a hatékony és szabadon választható foglalkoztatás fontosságát minden munkavállaló számára, a részmunkaidős foglalkoztatás gazdasági jelentőségét, az olyan foglalkoztatáspolitika iránti igényt, amely számításba veszi a részmunkaidős foglalkoztatás szerepét a további foglalkoztatási lehetőségek biztosításában; valamint felismerve, hogy szükség van a részmunkaidős munkavállalók védelmére a munkához jutás, a munkafeltételek és a társadalombiztosítás területén,
Miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozóan, amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt, és
Miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat egy nemzetközi Egyezmény formájában adja közre;
a mai napon, 1994. június 24-én elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 1994. évi Egyezmény” néven idézhető:
A jelen Egyezmény szempontjából:
(a) a „részmunkaidős munkavállaló” kifejezés azt a foglalkoztatott személyt jelenti, akinek szokásos munkaideje kevesebb, mint az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállalók munkaideje;
(b) az (a) pontban említett szokásos munkaidőt heti alapon, vagy a foglalkoztatás valamilyen adott időszakának átlagára is ki lehet számítani;
(c) „az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállaló” kifejezés olyan teljes munkaidős munkavállalóra vonatkozik, aki:
(i) ugyanolyan típusú munkaviszonyban áll;
(ii) ugyanolyan vagy hasonló munkát végez, vagy ugyanolyan vagy hasonló foglalkozású; és
(iii) ugyanannál a létesítménynél, illetve ha nincs összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállaló az adott létesítménynél, akkor ugyanannál a vállalatnál, illetve ha nincs összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállaló az adott vállalatnál, ugyanabban az ágazatban dolgozik,
mint az érintett részmunkaidős munkavállaló;
(d) azok a részleges munkanélkülinek számító teljes munkaidős munkavállalók, akik gazdasági, műszaki vagy strukturális okokból, csoportosan és átmenetileg a rendes munkaidőhöz képest csökkentett munkaidőben dolgoznak, nem tartoznak a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókhoz.
A jelen Egyezmény nem befolyásolja a más nemzetközi munkaügyi egyezmények által megállapított, a részmunkaidős munkavállalókra vonatkozó kedvezőbb rendelkezéseket.
1. A jelen Egyezmény minden részmunkaidős munkavállalóra vonatkozik. A tagállam azonban, az érintett munkáltatók és munkavállalók képviseleti szervezeteivel folytatott konzultációk után, a munkavállalók vagy a létesítmények bizonyos kategóriáit – teljesen vagy részben – kivonhatja az Egyezmény hatálya alól, amennyiben annak alkalmazása jelentős problémákat vetne fel.
2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt megerősítette, és a fenti bekezdésben biztosított lehetőséggel él, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke alapján az Egyezmény alkalmazásáról készített jelentéseiben közölje a munkavállalók vagy a létesítmények azon kategóriáit, melyeket kizárt, valamint az okokat, amelyek a kizárást indokolták, vagy még mindig indokolják.
Intézkedéseket kell életbe léptetni annak érdekében, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállalókkal azonos védelemben részesüljenek az alábbiak vonatkozásában:
(a) szervezkedési jog, a kollektív tárgyaláshoz való jog, illetve a munkavállalók képviseletéhez való jog;
(b) munkahelyi biztonság és egészség;
(c) foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő megkülönböztetés.
A nemzeti törvényekkel és gyakorlattal összhangban lévő intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak munkaórával, teljesítménnyel vagy darabszámmal arányos módon meghatározott alapbére nem lehet alacsonyabb az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállalók ugyanazon módon kiszámított alapbérénél, pusztán amiatt, mert részmunkaidőben dolgozik.
Olyan szakmai alapú, törvény által szabályozott társadalombiztosítási rendszert kell kialakítani, amely azonos feltételeket biztosít a részmunkaidős és az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállalók részére; ezen feltételeket a munkaidő, a hozzájárulások vagy a keresetek arányában, vagy a nemzeti törvényekkel és gyakorlattal összhangban lévő más egyéb módszerek segítségével lehet meghatározni.
Intézkedéseket kell életbe léptetni annak érdekében, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállalókkal azonos feltételek vonatkozzanak az alábbi területeken:
(a) anyasági védelem;
(b) foglalkoztatás megszüntetése;
(c) fizetett éves szabadság és fizetett munkaszüneti napok; és
(d) betegszabadság,
ahol a pénzbeli jogosultságok a munkaórák vagy a keresetek arányában kerülhetnek megállapításra.
1. Azon részmunkaidős munkavállalókat, akiknek munkaideje vagy keresete nem ér el egy meghatározott határértéket, a tagállam kizárhatja:
(a) a 6. cikkben említett törvényes társadalombiztosítási rendszer bármely területéről, az üzemi balesetek esetén járó ellátások kivételével;
(b) a 7. cikkben felsorolt területek vonatkozásában megtett bármely intézkedés köréből, a társadalombiztosítási rendszeren kívül biztosított anyavédelmi intézkedések kivételével.
2. Az 1. bekezdésben említett határértéket kellően alacsonyan kell megállapítani, nehogy a részmunkaidős munkavállalók indokolatlanul nagy hányada legyen kizárva.
3. Az a tagállam, amely a fenti 1. bekezdés szerinti lehetőséggel él:
(a) köteles rendszeresen felülvizsgálni az érvényben lévő határértéket;
(b) a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke alapján az Egyezmény alkalmazásáról készített jelentéseiben ismertetnie kell az érvényben lévő határértéket, meg kell indokolnia annak nagyságát, valamint be kell mutatnia, hogy tett-e lépéseket a védelem fokozatos kiterjesztésére a kizárt munkavállalók vonatkozásában.
4. A jelen cikkben említett határérték megállapítását, felülvizsgálatát és módosítását meg kell tárgyalni a legreprezentatívabb munkaadói és munkavállalói szervezetekkel.
1. Intézkedéseket kell hozni az olyan hatékony és szabadon választható részmunkaidős foglalkoztatáshoz történő hozzájutás elősegítése érdekében, amely mind a munkáltatók, mind a munkavállalók érdekeinek megfelel, feltéve, hogy a 4–7. cikkek szerinti védelmet biztosítják.
2. Ezen intézkedések közé az alábbiak tartoznak:
(a) azon törvények és jogszabályok felülvizsgálata, amelyek megakadályozhatják, illetve meggátolhatják a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetését, illetve elfogadását;
(b) a foglalkoztatási szolgálatok, ahol vannak ilyenek, bevonása a részmunkaidős munkalehetőségek feltárásába és publikálásába tájékoztatási és munkaközvetítési tevékenységeik során;
(c) különleges figyelem fordítása a foglalkoztatáspolitikában bizonyos csoportok, például a munkanélküliek, a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalók, az idős munkavállalók, a megváltozott munkaképességű munkavállalók, továbbá a képzésben vagy oktatásban részt vevő munkavállalók igényeire és preferenciáira.
3. Ezen intézkedések része lehet a kutatás és ismeretterjesztés is, olyan mértékben, amennyiben a részmunkaidős foglalkoztatás megfelel a munkaadók és a munkavállalók gazdasági és szociális céljainak.
Intézkedéseket kell hozni, ahol az helyénvaló, annak érdekében, hogy a teljes és részmunkaidős foglalkoztatás között oda-vissza történő átállás önkéntes alapon történjen, összhangban a nemzeti törvényekkel és gyakorlattal.
A jelen Egyezmény rendelkezéseit törvények, illetve rendeletek útján kell végrehajtani, kivéve amennyiben hatályukat kollektív megállapodások útján, vagy az adott országban szokásos más módon biztosítják. A munkáltatók és munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel egyeztetni kell az ilyen törvények vagy rendeletek elfogadása előtt.
A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.
1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.
2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.
3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.
1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam azt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezmény első hatálybalépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.
2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tízéves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, újabb tízéves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben előírt feltételek szerint.
1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás, illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.
2. A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatálybalépésének időpontjára is.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke szerint valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.
1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában –
(a) az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 14. cikk rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;
(b) az új módosító Egyezmény hatálybalépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.
2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem.
A jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.”
4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2. és 3. § az Egyezmény 13. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba. *
(3) Az Egyezmény, illetve a 2. és 3. § hatálybalépésének naptári napját, annak ismertté válását követően, a külpolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett, egyedi határozatával állapítja meg. *
(4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
