6. rakományműveletek;

7. munka a parancsnoki hídon és őrszolgálat; és

8. géptéri ismeretek.

8. Rendkívül fontos, hogy a tisztjelölt megfelelő lehetőséget kapjon a felügyelet melletti őrszolgálati tapasztalat megszerzésére a parancsnoki hídon, különösen a fedélzeti képzési program későbbi szakaszaiban.

9. A képzési nyilvántartó könyvben tételesen fel kell tüntetni a tisztjelöltek teljesítményét az egyes feladatkörökben és beosztásokban, és azt egy képzett tiszt kézjegyével látja el, amikor az érintett tiszt véleménye szerint a tisztjelölt kielégítő jártassági színvonalat ért el. Lényeges hangsúlyozni, hogy esetleg egy tisztjelöltnek több alkalommal kell alkalmasságát bizonyítania, mielőtt egy szakképzett tiszt megalapozottan állíthatja, hogy a kielégítő színvonalat elérte.

Felügyelet és felülvizsgálat

10. Lényeges az iránymutatás és a felügyelet annak biztosítására, hogy a tisztjelöltek teljes mértékben tudatában legyenek előrehaladásuknak, és részt vehessenek jövőbeni programjukra döntések meghozatalában. A hatékonyság érdekében a felülvizsgálatot össze kell kapcsolni a képzési naplóból és más forrásokból értelemszerűen nyert más információval. A képzési naplót a parancsnok és a hajó oktatótisztje minden egyes út elején, alatt és végén vizsgálja meg és hivatalos záradékkal lássa el. A képzési naplót a vállalati oktatótiszt is vizsgálja meg, és záradékolja az egyes utak között.

Képességek és jártasságok értékelése navigációs őrszolgálat során

11. Az olyan képesítésre pályázó jelöltnek, aki különleges képzésben kell, hogy részesüljön, és őrszolgálati beosztásokban képességeinek és jártasságainak értékelése szükséges, kötelessége, hogy bemutatással vagy szimulátoron, vagy hajón egy jóváhagyott hajón folytatott képzés részeként megfelelően bizonyítsa, hogy elsajátította a navigációs őrszolgálatot teljesítő tiszttől megkövetelt ismereteket és alkalmasságot legalább a következő területeken, nevezetesen:

1. egy út előkészítése és végrehajtása, ideértve:

1.1 a térképekről nyert információ értelmezése és alkalmazása;

1.2 helyzetmeghatározás part menti vizeken;

1.3 az árapály táblázatokból, és más tengerészeti közleményekből nyert alapinformáció alkalmazása;

1.4 a parancsnoki híd eszközeinek ellenőrzése és működtetése;

1.5 a mágneses és pörgettyűs tájolók ellenőrzése;

1.6 a rendelkezésre álló meteorológiai információ értékelése;

1.7 égitestek segítségével végzett helyzetmeghatározás;

1.8 a tájoló hibájának meghatározása égitestek és parti tereptárgyak segítségével; és

1.9 számítások végzése 24 órás időtávban;

2. elektronikus navigációs rendszerek és a belőlük nyert információ alkalmazása;

3. radar, ARPA és EGDIS rendszerek üzemeltetése, és radarinformáció alkalmazása navigáció és összeütközés elkerülése céljából;

4. a főgép és a kormányrendszerek üzemeltetése az irány és sebesség tartására;

5. navigációs őrszolgálati rutinfeladatok és eljárások végrehajtása;

6. vízbe esett személyek mentéséhez szükséges műveletek végrehajtása;

7. közvetlen vészhelyzet esetén cselekvés kezdeményezése (például tűz, összeütközés, zátonyra futás) és cselekvés közvetlenül egy vészhelyzet után;

8. cselekvés kezdeményezése fődarab vagy főgép rendellenes működése vagy meghibásodása esetén (például kormánymű, hajtómű, navigációs rendszerek);

9. rádióforgalmazás és vizuális, valamint hangjelzés lebonyolítása szokásos és vészhelyzetben;

10. biztonsági és riasztórendszerek felügyelete és működtetése, ideértve a belső kommunikációt.

12. A képesség és jártasság értékelése navigációs őrszolgálat során terjedjen ki a következőkre:

1. Az A–II/1. táblázatban a navigációs funkció betöltéséhez szükséges alkalmasság értékelési szempontjai;

2. Annak biztosítása, hogy a jelölt a navigációs őrszolgálati feladatokat a Biztonságos navigációs őrszolgálat tartása során betartandó elvek (A–VIII/2. szakasz, 4–1. rész), és a Navigációs őrszolgálat tartására vonatkozó Útmutató (B–VIII/2. szakasz, 4–1. rész) szerint teljesíti.

Alkalmasság értékelése

13. A navigációs őrszolgálat felelős tisztjeként képesítésért teljesítendő alkalmassági követelményeket az A–II/1. táblázat sorolja fel. A követelmények meghatározzák a szükséges ismereteket és jártasságokat, valamint a tudás és jártasság alkalmazását a hajón szükséges teljesítményi színvonalnak megfelelően.

14. Az ismeretek mélysége összhangban van az alkalmassági koncepcióval. Az alkalmasság értékelése ezért többet kell, hogy követeljen, mint a beosztás közvetlen technikai követelményrendszere, a készségek és a végrehajtandó feladatok, tükrözzék azokat a szélesebb körű szempontokat, amelyek szükségesek a hajó tisztjeként a szakképzett teljesítménnyel szemben támasztott minden elvárás teljesítéséhez. Ez magába foglalja a releváns ismereteket, az elméleti tudást, az elvek és a megismerési ismeretek elsajátítását, amelyek különböző mértékig alátámasztják az alkalmasság minden szintjét. Ez egyúttal kiterjed arra a jártasságra is, amely választ ad a mi a teendő, hogyan és mikor kell a feladatot elvégezni, és miért kell azt elvégezni, típusú kérdésekre. Megfelelő alkalmazás esetén ez segít annak biztosításában, hogy egy jelölt legyen képes a következőkre:

1. felkészült munkavégzés különböző hajókon, és különböző körülmények között;

2. váratlan események előrelátása, azokra való felkészülés, és azok kezelése; és

3. alkalmazkodás az új és változó követelményekhez.

15. Az alkalmasság értékelésének szempontja (A–II/1. táblázat 4. oszlopa) meghatározzák elsősorban végeredmény tekintetében az alkalmas teljesítmény alapvető szempontjait. Ezeket úgy fejezik ki, hogy a jelölt teljesítménye ezekhez viszonyítva mérhető, és megfelelő dokumentálható a képzési nyilvántartás naplójában.

16. Alkalmasság értékelése az alábbiakra kiterjedő folyamat:

1. kellőképpen érvényes és megbízható bizonyíték összegyűjtése a jelölt tudásáról, megértéséről, és a feladatok, kötelezettségek és felelősségi körök teljesítésében való jártasságáról, az A–II/1. táblázat 1. oszlopában felsoroltak szerint; és

2. ennek a bizonyítéknak az értékelése a követelményekben előírt szempontok szerint.

17. Az alkalmasság értékelésére olyan intézkedéseket kell hozni, amely figyelembe veszi az értékelés különböző módszereit, és amelyekkel különböző típusú bizonyíték nyerhető a jelölt alkalmasságáról, például:

1. a munkatevékenységek közvetlen megfigyelése (ideértve a tengeri szolgálatot);

2. jártasság/szakismeret/hozzáértés vizsgái;

3. projektek és feladatok;

4. korábbi tapasztalatból nyert bizonyíték; és

5. írásbeli, szóbeli és számítógép-segítéses kérdésfeltevés módszerei.

18. A felsorolt egy vagy négy módszer közül egy vagy több csaknem mindig felhasználásra kerül a képesség bizonyítékának nyújtására a megfelelő kikérdezési technikák mellett, amellyel bizonyítható a megalapozott tudás és megértés.

Képzés az égitestek szerinti navigációban

19. Az alábbi területek foglalják össze az égitestek szerinti navigáció ajánlott képzését:

1. a szextáns helyes beállítása a korrigálható hibák figyelembe vételével;

2. az égitestek magasságának korrigált leolvasása a szextáns segítségével;

3. pontos látáscsökkentési számítás, egy előnyben részesített módszer alkalmazásával;

4. a nap meridián fölötti magasságának időmeghatározása;

5. a szélességi helyzet kiszámítása a Polaris (Északi Sarkcsillag) segítségével, vagy a Nap délkör fölötti magasságával;

6. helyzetvonal (vonalak) pontos felrajzolása és a hajó helyzetének megállapítása;

7. a látható napfelkelte/napnyugta időpontjának meghatározása egy kiválasztott módszerrel;

8. a legalkalmasabb égitestek beazonosítása és kiválasztása az alkonyati időszakban;

9. a tájoló hibájának megállapítása azimut vagy amplitudó segítségével, kiválasztott módszer alkalmazásával;

10. tengerészeti csillagászat a fenti 19.1–19.9 szakaszokban előírt szükséges jártasság alátámasztására.

20. A csillagászati navigáció témájában folytatott képzés kiterjedhet az elektronikus tengerészeti almanach és a csillagászati navigációs számítógépes szoftver alkalmazására.

B–II/2. szakasz

Útmutató az 500 BT tonnatartalmú vagy nagyobb hajók parancsnokainak és elsőtisztjeinek képesítéséhez

(Útmutatásként lásd a B–II/1. szakaszt.)

B–II/3. szakasz

Útmutató az 500 BT tonnatartalomnál kisebb hajókon navigációs őrszolgálatért felelős tisztek és parancsnokok képesítéséhez

(Útmutatásként lásd a B–II/1. szakaszt.)

B–II/4. szakasz

Útmutató a navigációs őrszolgálatban résztvevő legénységi állományú tengerészek kiképzéséhez és képesítéséhez

1. A jelen szabályzat A–III/4. táblázatában közölt követelményeken túlmenően biztonsági okokból bátorítjuk a Feleket, hogy a navigációs őrszolgálatban résztvevő legénységi állományú beosztott tengerészek képzésében a következő tárgyakat is oktassák:

1. a Tengeren történő összeütközések megakadályozásáról szóló módosított 1972. évi nemzetközi szabályzat alapfokú ismerete;

2. révkalauz feljáró felszerelése;

3. a révkalauzok által angol nyelven adott kormányzási parancsok megértése;

4. mentő vízi jármű és mentőcsónakok használatában jártassági képzés;

5. kisegítő feladatok kikötéskor és elkötéskor, valamint vontatási műveletek során;

6. a horgonyzás alapismeretei;

7. veszélyes rakományok ismerete;

8. rakományelhelyezési eljárások és raktárkészletek behajózásának alapfokú ismerete; és

9. a fedélzeti karbantartás, és a fedélzeten alkalmazott eszközök alapfokú ismerete.

B–II/5. szakasz

Útmutatás a fedélzeti beosztású legénységi állomány képesítéséhez

A hajón kapott képzést a naplóban megfelelő formában és tartalommal rögzíteni kell.

III. FEJEZET

Gépüzemre vonatkozó útmutatás

B–III/1. szakasz

Útmutatás állandó felügyeletű gépüzem őrszolgálatot adó géptisztjeinek és az időszakosan felügyelet nélküli géptér kijelölt géptisztjeinek képesítéséhez

1. Az A–III/1. táblázatban a hivatkozott eszközök terjedjenek ki a kéziszerszámokra, az általános mérőeszközökre, csúcsesztergákra, fúrógépekre, hegesztő berendezésekre, és marógépekre, értelemszerűen.

2. A parti képzést a műhelyismereteket oktató intézményben, vagy jóváhagyott műhelyben lehet lefolytatni.

3. A hajón folytatott képzést megfelelően dokumentálni kell a képzésről szóló nyilvántartó naplóban minősített vizsgáztatók bevonásával.

B–III/2. szakasz

Útmutató a 3.000 kW főgépteljesítményű, vagy nagyobb hajók gépüzemvezetőinek és másodgéptisztjeinek képesítéséhez

(Nincsenek rendelkezések)

Útmutató az 1.000 V fölötti feszültségszintű áramfejlesztő berendezés vezetési, üzemeltetési és biztonsági felügyeletéért felelős gépészszemélyzet képzéséhez.

1. Az 1.000 V fölötti feszültségszintű áramfejlesztő berendezés üzemeltetéséért és biztonságáért vezetési felelősséggel bíró gépészszemélyzet kiképzése legalább a következőket tartalmazza:

1. tengeri nagyfeszültségű rendszerek funkcionális, üzemeltetési és biztonsági követelményei;

2. megfelelően kvalifikált személyzet megbízása a különböző típusú, nagyfeszültségű kapcsolóberendezések karbantartásának és javításának végrehajtására;

3. nagyfeszültségű rendszer meghibásodása esetén szükségessé váló javító beavatkozás elvégzése;

4. kapcsolási stratégia végrehajtása nagyfeszültségű rendszer elemeinek leválasztására;

5. megfelelő készülék kiválasztása nagyfeszültségű berendezések leválasztásához és vizsgálatához;

6. tengeri nagyfeszültségű rendszer kapcsolási és leválasztási eljárásának végrehajtása, biztonsági dokumentációval együtt; és

7. berendezések szigetelési ellenállásának és polarizációs mutatójának vizsgálata.

B–III/3. szakasz

750 kW és 3000 kW közötti főgépteljesítményű hajók gépüzemvezetőinek és másodgéptisztjeinek képesítésére vonatkozó útmutató

(Nincsenek rendelkezések)

B–III/4. szakasz

Felügyelt géptérben őrszolgálatot adó, illetve időszakosan felügyelet nélküli géptérben feladatok végrehajtására kijelölt legénységi állomány képzésére és képesítésére vonatkozó útmutató

1. A jelen Szabályzat A–III/4. szakaszában közölt követelményeken túlmenően biztonsági okokból a nagy Feleket bátorítjuk, hogy a gépész őrszolgálat tagjaként tevékenykedő legénységi állomány kiképzésében alkalmazzák a következő tételeket:

1. rutin szivattyúzási műveletek alapismerete, mint például fenékvíz, ballaszt, és rakományszivattyúzó rendszerek;

2. elektromos rendszerek és kapcsolódó veszélyek alapfokú ismerete;

3. a géptérben használt gépek és szerszámok karbantartásának és javításának alapfokú ismerete; és

4. rakományelhelyezés, és készletek berakodásának alapfokú ismerete.

B–III/5. szakasz

Útmutató a legénységi állományú tengerészgépész képesítéséhez

A hajón kapott képzést a naplóban megfelelő formában és tartalommal rögzíteni kell.

B–III/6. szakasz

Útmutató az elektrotechnikus tisztek képzéséhez és képesítéséhez

A jelen Szabályzat A–III/6. táblázatában közölt követelményeket túlmenően, a Feleket ösztönözzük, hogy vegyék figyelembe az A.702(17) határozatot a képzési programjuk részeként a Global Maritime Distress and Safety System (GMDSS – globális tengeri havária és biztonsági rendszer) rádiókarbantartási útmutatóval kapcsolatban.

B–III/7. szakasz

Útmutató a legénységi állományú elektrotechnikus beosztottak képzéséhez és képesítéséhez

(Nincsenek rendelkezések)

IV. FEJEZET

Útmutató a rádióforgalmazással és rádiókezelőkkel kapcsolatban

B–IV/1. szakasz

Útmutató a IV. fejezet alkalmazásához

(Nincsenek rendelkezések)

B–IV/2. szakasz

A GMDSS rádiókezelők képzésére és képesítésére vonatkozó útmutató

ELSŐOSZTÁLYÚ RÁDIÓELEKTRONIKAI KÉPESÍTÉSSEL KAPCSOLATOS KÉPZÉS

Általános rendelkezések

1. A képzés megkezdése előtt a jelölnek meg kell felelnie az orvosi alkalmassági követelményeknek, különös tekintettel a hallásra, látásra és a beszédre.

2. A képzés legyen összhangban az STCW Egyezmény rendelkezéseivel, a Nemzetközi Távközlési Egyezmény (Rádiószabályzat) mellékleteként csatolt Rádiószabályzat rendelkezéseivel, valamint az Életbiztonság a tengeren nemzetközi egyezmény (SOLAS Egyezmény) aktuálisan hatályos rendelkezéseivel, külön figyelmet fordítva a Globális tengeri havária és biztonsági rendszer (GMDSS) rendelkezéseire.

A képzési követelmények kialakítása során figyelembe kell venni legalább az alábbi 3–14. pontban szereplő ismereteket és képzést.

Elmélet

3. A GMDSS rendszerben megkövetelt összes alrendszer és berendezés biztonságos és hatékony használatához szükséges általános elvek és alapfokú tényezők ismerete, a 13. szakaszban foglalt gyakorlati képzési rendelkezések alátámasztásához elégséges mértékig.

4. GMDSS alrendszerek használatának, üzemeltetésének és szolgálati területeinek ismerete, beleértve a műholdrendszerek jellemzőit, a navigációs és meteorológiai figyelmeztető rendszereket, valamint a megfelelő kommunikációs körök megválasztását.

5. Az elektromosság elveinek, valamint a rádiózás és az elektronika elméletének az alábbi 6–10 pontokban foglalt rendelkezések szerinti, kielégítő ismerete.

6. A GMDSS rádiókommunikációs berendezés elméleti ismerete, beleértve a keskenysávú közvetlen kinyomtatással üzemelő távíró rendszert és a rádiótelefon adó- és vevőkészülékeket, a szelektív digitális hívóberendezéseket, a hajózási földi állomásokat, a vészhelyzetjelző rádióbójákat (EPIRB), a tengeri rendszereket, a túlélési úszójármű rádióberendezéseit az összes kiegészítő tétellel együtt, beleértve az energiaellátást is, valamint a rádiónavigációhoz általában használt más berendezések elveinek alapfokú ismeretét, különös figyelemmel a berendezések üzemben tartására.

7. A rendszer megbízhatóságát, rendelkezésre állását befolyásoló tényezők, a karbantartási eljárások, és a vizsgálóberendezések megfelelő alkalmazásának ismerete.

8. Mikroprocesszorok és mikroprocesszorokat alkalmazó rendszerek hibadiagnosztikájának ismerete.

9. A GMDSS rádióberendezés vezérlőrendszereinek ismerete, beleértve a tesztelést és elemzést.

10. A GMDSS rádióberendezés számítógépes szoftvere használatának és a berendezés szoftvervezérlés kiesése által okozott hibák javítási módszereinek ismerete.

Szabályzat és dokumentálás

11. A következőkkel kapcsolatos ismeretek:

1. a SOLAS Egyezmény és Rádiószabályzat, különös hangsúllyal a következőkre:

1.1 vészhelyzeti, sürgősségi, és biztonsági rádiókommunikáció;

1.2 káros interferencia elkerülése, különös figyelemmel a vészhelyzeti és biztonsági rádióforgalmazásra; és

1.3 az engedély nélküli adások megakadályozása;

2. egyéb dokumentumok az üzemeltetési és kommunikációs eljárásokkal kapcsolatban a vészhelyzeti, biztonsági és nyílt forgalmazási szolgálatokhoz, ideértve a terheléseket, navigációs figyelmeztetéseket, és időjárás előrejelzéseket a Maritime Mobile Service és a Maritime Mobile Satellite Service hálózataiban; és

3. a nemzetközi jelzések szabályzata, és az IMO szabványos tengerészeti kommunikációs kifejezések alkalmazása.

Őrszolgálat és eljárások

12. Ismeretek és képzés a következő területeken:

1. kommunikációs eljárások és fegyelem alkalmazása a káros interferencia megakadályozására a GMDSS alrendszerek esetében;

2. eljárások a terjedés-előrejelző információ használatára az optimális forgalmazási frekvenciák megállapítására;

3. rádiókommunikációs őrszolgálat az összes GMDSS alrendszer, a rádiókommunikációs forgalmazás, különösen vészhívó, sürgősségi és biztonsági eljárások, valamint rádióközlemények terén;

4. a nemzetközi fonetikus abc alkalmazása;

5. vészhívási frekvencia figyelemmel kísérése, miközben legalább még egy frekvencián egyidejűleg figyelés vagy forgalmazás folyik;

6. hajójelentési rendszerek és eljárások;

7. a Nemzetközi Légiforgalmi és Tengerészeti Felkutatási és Mentési (IAMSAR) Kézikönyv rádiókommunikációs eljárásai

8. rádiótámogatásos egészségügyi rendszerek és eljárások; és

9. a téves vészriasztások okai és elkerülésük módjai.

Gyakorlati képzés

13. A megfelelő laboratóriumi munka által támogatott gyakorlati képzést az alábbi területeken kell biztosítani:

1. az összes GMDSS alrendszer és berendezés helyes és hatékony üzemeltetése normál terjedési állapotok és jellemző interferencia feltételek között;

2. az összes GMDSS kommunikációs berendezés és segédüzemi készülék biztonságos üzemeltetése, beleértve a biztonsági óvintézkedéseket;

3. megfelelő és pontos billentyűzethasználati jártasság a kommunikáció kielégítő végrehajtására;

4. üzemeltetési technikák az alábbiak területén:

4.1 vevő- és adókészülék beszabályozása a megfelelő üzemmódra, beleértve a digitális szelektív hívó és közvetlen nyomtató távírót;

4.2 antenna beszabályozás és átállítás, értelemszerűen;

4.3 életmentő rádiókészülékek használata; és

4.4 havária helyzetjelző rádióbóják (EPIRB) használata;

5. antennaszerelés javítás és karbantartás, értelemszerűen;

6. képi, logikai és áramköri kapcsolási rajzok olvasása és megértése;

7. a tengeri elektronikus karbantartás végrehajtásához szükséges szerszámok mérőműszerek használata és ápolása;

8. kézi forrasztási és leforrasztási módszerek, ideértve félvezető készülékek, modern áramkörök forrasztását, és képesség annak megállapítására, hogy vajon az áramkör alkalmas-e a kézi forrasztásra vagy leforrasztásra;

9. hibák nyomon követése és javítása részegység szinten, ahol gyakorlatilag megoldható, és áramköri lap/modul szinten, más esetekben;

10. a hibaelőforduláshoz vezető állapotok felismerése és elhárítása;

11. megelőző és javító karbantartási eljárások, az összes GMDSS rádiónavigációs és kommunikációs eszköz esetében; valamint

12. Elektromos és elektromágneses interferencia enyhítésének módszerei, mint például egyenpotenciálra hozás, árnyékolás és áthidalás.

Egyéb rendelkezések

14. Ismeretek és/vagy képzés egyéb területeken:

1. írott és beszélt angol nyelv a tengeri életbiztonsággal összefüggő kielégítő közleménycsere biztosítására;

2. a világ földrajza, különösen a fő hajózási útvonalak, a felkutatási koordinációs központok szolgálatai (RCC) és a kapcsolódó kommunikációs útvonalak;

3. túlélés a tengeren, mentőcsónakok, mentőhajók, életmentő tutajok, úszókészülékek és berendezéseik működtetése, különös tekintettel az életmentő rádiókészülékekre;

4. tűzoltás és tűzmegelőzés, különös tekintettel a rádió beépítésére;

5. megelőző intézkedések a hajó és a személyzet biztonsága érdekében a rádióberendezéssel összefüggő kockázatok miatt, ideértve az elektromos, sugárzási, kémiai és mechanikai kockázatokat;

6. elsősegély, ideértve a szívműködést és légzést újraindító módszereket; és

7. koordinált egyetemes időzóna (UTC) a világ időzónáinak és a nemzetközi dátumvonalnak az ismerete.

MÁSODOSZTÁLYÚ RÁDIÓELEKTRONIKUS KEZELŐ KÉPZÉSE

KÉPESÍTÉS

Általános rendelkezések

15. A képzés megkezdése előtt a jelölnek meg kell felelnie az orvosi alkalmassági követelményeknek, különös tekintettel a hallásra, látásra és a beszédre.

16. A képzés feleljen meg az aktuálisan hatályos STCV Egyezmény, és a SOLAS Egyezmény rendelkezéseinek, különös figyelemmel a Globális tengeri vészhívó és biztonsági rendszer (GMDSS) rendelkezéseire. A képzési követelmények kialakítása során figyelembe kell venni legalább az alábbi 17–14. pontban szereplő ismereteket és képzést.

Elmélet

17. A GMDSS rendszerben szükséges összes alrendszer és berendezés biztonságos és hatékony használatához szükséges általános elvek és alaptényezők ismerete, az alábbi 27. szakaszban megadott gyakorlati képzési rendelkezési támogatásához elégséges mértékben.

18. GMDSS alrendszerek használatának, üzemeltetésének és szolgálati területeinek ismerete, beleértve a műholdrendszerek jellemzőit, a navigációs és meteorológiai figyelmeztető rendszereket, valamint a megfelelő kommunikációs körök megválasztását.

19. A villamosság és a rádióelektronika elméletének ismerete az alábbi 20–24. szakaszokban foglalt követelmények teljesítéséhez szükséges mértékben.

20. A GMDSS rádiókommunikációs berendezés általános elméleti ismerete, beleértve a keskenysávú közvetlen kinyomtatással üzemelő távíró rendszert és a rádiótelefon adó- és vevőkészülékeket, a szelektív digitális hívóberendezéseket, a hajózási földi állomásokat, a vészhelyzetjelző rádióbójákat (EPIRB), a tengeri rendszereket, a túlélési úszójármű rádióberendezéseit az összes kiegészítő tétellel együtt, beleértve az energiaellátást is, valamint a rádiónavigációhoz általában használt más berendezések elveinek alapfokú ismeretét, különös figyelemmel a berendezések üzemben tartására.

21. A rendszer megbízhatóságát, rendelkezésre állását befolyásoló tényezők, karbantartási eljárások és vizsgálóberendezések megfelelő használatának általános ismerete.

22. A mikroprocesszorok és hibadiagnosztika általános ismerete a GMDSS rádió berendezésben, ideértve a vizsgálatot és elemzést.

23. A GMDSS rádióberendezés vezérlőrendszerinek általános ismerete, ideértve a tesztelést és elemzést.

24. A GMDSS rádióberendezés számítógépes szoftverének ismerete és használata, és a berendezés szoftvervezérlése kiesése által okozott hibák javítási módszerei.

Szabályzat és dokumentálás

25. A következőkkel kapcsolatos ismeretek:

1. a SOLAS Egyezmény, és a Rádiószabályzat, különös figyelemmel a következőkre:

1.1 havária, sürgősségi és biztonsági rádióközlemények;

1.2 káros interferencia elkerülése, különös figyelemmel a havária és biztonsági forgalmazásra; és

1.3 az engedély nélküli adások megakadályozása;

2. egyéb dokumentumok az üzemeltetési és kommunikációs eljárásokkal kapcsolatban a vészhelyzeti, biztonsági és nyílt forgalmazási szolgálatokhoz, ideértve a terheléseket, navigációs figyelmeztetéseket, és időjárás előrejelzéseket a Maritime Mobile Service és a Maritime Mobile Satellite Service hálózataiban; és

3. a nemzetközi jelzések szabályzata, és az IMO szabványos tengerészeti kommunikációs kifejezések alkalmazása.

Őrszolgálat és eljárások

26. Képzést kell biztosítani a következő területeken:

1. kommunikációs eljárások és fegyelem a káros interferencia megakadályozására a GMDSS alrendszerek esetében;

2. eljárások a terjedés-előrejelző információ használatára az optimális forgalmazási frekvenciák megállapítására

3. rádiókommunikációs őrszolgálat az összes GMDSS alrendszer, a rádiókommunikációs forgalmazás, különösen a vészhívó, sürgősségi és biztonsági eljárások, valamint a rádió nyilvántartásokra vonatkozóan;

4. a nemzetközi fonetikus abc alkalmazása;

5. vészhívási frekvencia figyelemmel kísérése, miközben legalább még egy frekvencián egyidejűleg figyelés vagy forgalmazás folyik;

6. hajójelentési rendszerek és eljárások;

7. a Nemzetközi Légiforgalmi és Tengerészeti Felkutatási és Mentési (IAMSAR) Kézikönyv rádiókommunikációs eljárásai;

8. rádiótámogatásos egészségügyi rendszerek és eljárások; és

9. a téves vészriasztások okai és elkerülésük módjai.

Gyakorlati képzés

27. A megfelelő laboratóriumi munkával kiegészített gyakorlati képzést az alábbi területeken kell biztosítani:

1. az összes GMDSS alrendszer és berendezés helyes és hatékony üzemeltetése normál terjedési állapotok és jellemző interferenciafeltételek között;

2. az összes GMDSS kommunikációs berendezés és segédüzemi készülék biztonságos üzemeltetése, beleértve a biztonsági óvintézkedéseket;

3. megfelelő és pontos billentyűzethasználati jártasság a kielégítő kommunikációcsere érdekében;

4. üzemeltetési technikák az alábbiak területén:

4.1 vevő- és adókészülék beszabályozása a megfelelő üzemmódra, beleértve a digitális szelektív hívó és közvetlen nyomtató távírót;

4.2 antenna beszabályozás és átállítás, értelemszerűen

4.3 életmentő rádiókészülékek használata; és

4.4 havária helyzetjelző rádióbóják (EPIRB) használata;

5. antennaszerelés javítás és karbantartás, értelemszerűen;

6. képi, logikai és áramköri kapcsolási rajzok olvasása és megértése;

7. a tengeri elektronikus karbantartás végrehajtásához szükséges szerszámok mérőműszerek használata és ápolása egység vagy modulcsere szintjén;

8. alapvető kézi forrasztási és leforrasztási módszerek és korlátaik;

9. hibák keresése és javítása áramköri lap/modul szinten;

10. a hiba bekövetkezéséhez hozzájáruló állapotok felismerése és javítása;

11. alapfokú karbantartási eljárások, megelőző és javító egyaránt, az összes GMDSS rádiónavigációs és kommunikációs eszköz esetében; valamint

12. A villamos és elektromágneses interferencia csökkentésének módszerei, mint például egyenpotenciálra hozás, árnyékolás és áthidalás.

Egyéb rendelkezések

28. Ismeretek és/vagy képzés egyéb területeken::

1. írott és beszélt angol nyelv a tengeri életbiztonsággal összefüggő kielégítő közleménycsere biztosítására;

2. a világ földrajza, különösen a fő hajózási útvonalak, a felkutatási koordinációs központok szolgálatai (RCC) és a kapcsolódó kommunikációs útvonalak;

3. túlélés a tengeren, mentőcsónakok, mentőhajók, életmentő tutajok, úszókészülékek és berendezéseik működtetése, különös tekintettel az életmentő rádiókészülékekre;

4. tűzoltás és tűzmegelőzés, különös tekintettel a rádió beépítésére;

5. megelőző intézkedések a hajó és a személyzet biztonsága érdekében a rádióberendezéssel összefüggő kockázatok miatt, ideértve az elektromos, sugárzási, kémiai és mechanikai kockázatokat;

6. elsősegély, ideértve a szívműködést és légzést újraindító módszereket; és

7. koordinált egyetemes időzóna (UTC) a világ időzónáinak és a nemzetközi dátumvonalnak az ismerete.

AZ ÁLTALÁNOS KEZELŐI KÉPESÍTÉSSEL KAPCSOLATOS KÉPZÉS

Általános rendelkezések

29. A képzés megkezdése előtt a jelölnek meg kell felelnie az orvosi alkalmassági követelményeknek, különös tekintettel a hallásra, látásra és a beszédre.

30. A képzés feleljen meg az aktuálisan hatályos STCV Egyezmény, a Rádiószabályzat, és a SOLAS Egyezmény rendelkezéseinek, különös figyelemmel a Globális tengeri vészhívó és biztonsági rendszer (GMDSS) rendelkezéseire. A képzési követelmények kialakítása során figyelembe kell venni legalább az alábbi 31–14. pontban szereplő ismereteket és képzést.

Elmélet

31. A GMDSS rendszerben szükséges összes alrendszer és berendezés biztonságos és hatékony használatához szükséges általános elvek és alaptényezők ismerete, az alábbi 35. szakaszban megadott gyakorlati képzési rendelkezési támogatásához elégséges mértékben.

32. GMDSS alrendszerek használatának, üzemeltetésének és szolgálati területeinek ismerete, beleértve a műholdrendszerek jellemzőit, a navigációs és meteorológiai figyelmeztető rendszereket, valamint a megfelelő kommunikációs körök megválasztását.

Szabályzat és dokumentálás

33. A következőkkel kapcsolatos ismeretek:

1. a SOLAS Egyezmény, és a Rádiószabályzat, különös figyelemmel a következőkre:

1.1 havária, sürgősségi és biztonsági rádióközlemények

1.2 káros interferencia elkerülése, különös figyelemmel a havária és biztonsági forgalmazásra; és

1.3 az engedély nélküli adások megakadályozása;

2. egyéb dokumentumok az üzemeltetési és kommunikációs eljárásokkal kapcsolatban a vészhelyzeti, biztonsági és nyílt forgalmazási szolgálatokhoz, ideértve a terheléseket, navigációs figyelmeztetéseket, és időjárás előrejelzéseket a Maritime Mobile Service és Service; és

3. a nemzetközi jelzések szabályzata, és az IMO szabványos tengerészeti kommunikációs kifejezések alkalmazása.

Őrszolgálat és eljárások

34. Képzés a következő területeken:

1. kommunikációs eljárások és fegyelem alkalmazása a káros interferencia megakadályozására a GMDSS alrendszerek esetében;

2. eljárások a terjedés-előrejelző információ használatára az optimális forgalmazási frekvenciák megállapítására;

3. rádiókommunikációs őrszolgálat az összes GMDSS alrendszer, a rádiókommunikációs forgalmazás, különösen vészhívó, sürgősségi és biztonsági eljárások, valamint rádióközlemények terén;

4. a nemzetközi fonetikus abc alkalmazása;;

5. vészhívási frekvencia figyelemmel kísérése, miközben legalább még egy frekvencián egyidejűleg figyelés vagy forgalmazás folyik;

6. hajójelentési rendszerek és eljárások;

7. a Nemzetközi Légiforgalmi és Tengerészeti Felkutatási és Mentési (IAMSAR) Kézikönyv rádiókommunikációs eljárásai;

8. rádiótámogatásos egészségügyi rendszerek és eljárások; és

9. a téves riasztások okai és elkerülésük módjai.

Gyakorlati képzés

35. Gyakorlati képzés:

1. az összes GMDSS alrendszer és berendezés helyes és hatékony üzemeltetése normál terjedési állapotok és jellemző interferenciafeltételek között;

2. az összes GMDSS kommunikációs berendezés és segédüzemi készülék biztonságos üzemeltetése, beleértve a biztonsági óvintézkedéseket;

3. megfelelő és pontos billentyűzethasználati jártasság a kommunikáció kielégítő végrehajtására;

4. üzemeltetési technikák az alábbiak területén:

4.1 vevő- és adókészülék beszabályozása a megfelelő üzemmódra, beleértve a digitális szelektív hívó és közvetlen nyomtató távírót;

4.2 antenna beszabályozás és átállítás, értelemszerűen

4.3 életmentő rádiókészülékek használata; és

4.4 havária helyzetjelző rádióbóják (EPIRB) használata.

Egyéb rendelkezések

36. Ismeretek és/vagy képzés egyéb területeken:

1. írott és beszélt angol nyelv a tengeri életbiztonsággal összefüggő kielégítő közleménycsere biztosítására;

2. a világ földrajza, különösen a fő hajózási útvonalak, a felkutatási koordinációs központok szolgálatai (RCC) és a kapcsolódó kommunikációs útvonalak;

3. túlélés a tengeren, mentőcsónakok, mentőhajók, életmentő tutajok, úszókészülékek és berendezéseik működtetése, különös tekintettel az életmentő rádiókészülékekre;

4. tűzoltás és tűzmegelőzés, különös tekintettel a rádió beépítésére;

5. megelőző intézkedések a hajó és a személyzet biztonsága érdekében a rádióberendezéssel összefüggő kockázatok miatt, ideértve az elektromos, sugárzási, kémiai és mechanikai kockázatokat;

6. elsősegély, ideértve a szívműködést és légzést újraindító módszereket; és

7. koordinált egyetemes időzóna (UTC) a világ időzónáinak és a nemzetközi dátumvonalnak az ismerete.

KORLÁTOZOTT KEZELŐI KÉPESÍTÉSSEL KAPCSOLATOS KÉPZÉS

Általános rendelkezések

37. A képzés megkezdése előtt a jelölnek meg kell felelnie az orvosi alkalmassági követelményeknek, különös tekintettel a hallásra, látásra és a beszédre.

38. A képzés feleljen meg az aktuálisan hatályos STCV Egyezmény, a Rádiószabályzat és a SOLAS Egyezmény rendelkezéseinek, különös figyelemmel a Globális tengeri vészhívó és biztonsági rendszer (GMDSS) rendelkezéseire. A képzési útmutató kidolgozásában figyelembe kell venni legalább az alábbi 39–44. szakaszokban közölt ismeretet és képzést.

Elmélet

39. Az általános alapelvek és elméleti tényezők ismerete, ideértve az URH sáv korlátait és az antenna magassági hatását, amely szükséges a GMDSS A1 tengeri területen megkövetelt összes alrendszer és berendezés biztonságos és hatékony használatáért, az alábbi 43. szakaszban megadott képzés alátámasztásához elégséges mértékben.

40. A GMDSS tengeri területének A1 alrendszereiben a használati, üzemeltetési és szolgáltatási területek ismerete, például navigációs és figyelmeztető rendszerek, valamint a megfelelő kommunikációs áramkörök.

Szabályzat és dokumentálás

41. A következőkkel kapcsolatos ismeretek:

1. a SOLAS Egyezmény és a Rádiószabályzat A1 tengeri terület szempontjából releváns részei, különös figyelemmel a következőkre:

1.1 vészhelyzeti, sürgősségi, és biztonsági rádiókommunikáció;

1.2 káros interferencia elkerülése, különös figyelemmel a vészhelyzeti és biztonsági rádióforgalmazásra; és

1.3 az engedély nélküli adások megakadályozása;

2. egyéb dokumentumok az üzemeltetési és kommunikációs eljárásokkal kapcsolatban a vészhelyzeti, biztonsági és nyílt forgalmazási szolgálatokhoz, ideértve a terheléseket, navigációs figyelmeztetéseket, és időjárás előrejelzéseket a Maritime Mobile Service A1 tengeri területén; és

3. a Nemzetközi jelzések szabályzata, és az IMO szabványos tengerészeti kommunikációs kifejezések alkalmazása.

Őrszolgálat és eljárások

42. Képzés a következő területeken:

1. kommunikációs eljárások és fegyelem alkalmazása a káros interferencia megakadályozására az A1 tengeri területen alkalmazott GMDSS alrendszerek esetében

2. URH kommunikációs eljárások az alábbi feladatokra:

2.1 rádiókommunikációs őrszolgálat, rádiókommunikációs forgalmazás, különösen a havária, sürgősségi és biztonsági eljárásokkal és rádiónyilvántartásokkal kapcsolatban;

2.2 vészhívási frekvencia figyelemmel kísérése, miközben legalább még egy frekvencián egyidejűleg figyelés vagy forgalmazás folyik;

2.3 a digitális szelektív hívórendszer;

3. a nemzetközi fonetikus abc alkalmazása

4. hajójelentési rendszerek és eljárások;

5. a Nemzetközi Légiforgalmi és Tengerészeti Felkutatási és Mentési (IAMSAR) Kézikönyv rádiókommunikációs eljárásai;

6. rádiótámogatásos egészségügyi rendszerek és eljárások; és

7. a téves vészriasztások okai és elkerülésük módjai.

Gyakorlati képzés

43. Gyakorlati képzést kell biztosítani az alábbi területen:

1. Az A1 tengeri területen működő hajók számára előírt GMDSS alrendszer és berendezések helyes és hatékony üzemeltetése normál terjedési állapotok és jellemző interferenciafeltételek között;

2. az összes GMDSS kommunikációs berendezés és segédüzemi készülék biztonságos üzemeltetése, beleértve a biztonsági óvintézkedéseket; és

3. üzemeltetési technikák az alábbiak területén:

3.1 URH, ideértve a csatorna, a zajelnyomást és üzemmód beszabályozást, értelemszerűen;

3.2 életmentő rádiókészülékek használata;

3.3 havária helyzetjelző rádióbóják (PIRB) használata; és

3.4 NAVTEX vevőkészülékek.

Egyéb rendelkezések

44. Ismeretek és/vagy képzés egyéb területeken::

1. írott és beszélt angol nyelv a tengeri életbiztonsággal összefüggő kielégítő közleménycsere biztosítására;

2. a felkutatási koordinációs központok szolgálatai (RCC)

3. túlélés a tengeren, mentőcsónakok, mentőhajók, életmentő tutajok, úszókészülékek és berendezéseik működtetése, különös tekintettel az életmentő rádiókészülékekre;

4. tűzoltás és tűzmegelőzés, különös tekintettel a rádió beépítésére;

5. megelőző intézkedések a hajó és a személyzet biztonsága érdekében a rádióberendezéssel összefüggő kockázatok miatt, ideértve az elektromos, sugárzási, kémiai és mechanikai kockázatokat; és

6. ideértve a szívműködést és légzést újraindító módszereket.

HAJÓN TELEPÍTETT GMDSS BERENDEZÉSEK KARBANTARTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KÉPZÉS

Általános rendelkezések

45. Hivatkozással a SOLAS Egyezmény IV/15. szabályzatban foglalt karbantartási követelményekre, valamint az IMO A.702(17) Rádiókarbantartási útmutatásokra, a GMDSS A3 és A4 tengeri területekkel kapcsolatos szakaszaira, amely mellékletében az alábbi rendelkezést tartalmazza:

„4.2 A tengeren folytatott elektronikus karbantartás funkcióinak elvégzésére kijelölt személy vagy rendelkezzen egy megfelelő képesítéssel a Rádiószabályzatban előírtak szerint, amint szükséges, vagy rendelkezzen egyenértékű tengeri elektronikus karbantartási minősítésekkel, az Igazgatás által jóváhagyottan, figyelembe véve a Szervezet ilyen személyzet képzésére vonatkozó ajánlásait.”

46. Az egyenértékű elektronikai karbantartási minősítésekhez az alábbi útmutatót adjuk az Igazgatások számára, értelemszerű alkalmazásra.

47. Az alábbi ajánlásoknak megfelelő képzés nem nyújt minősítést egyetlen személy számára sem, hogy GMDSS rádióberendezés kezelője legyen, amennyiben nem rendelkezik egy megfelelő rádiókezelői képesítéssel.

Elsőosztályú rádióelektronikai képesítéssel egyenértékű karbantartás, képzés

48. A felsorolt elsőosztályú rádióelektronikai képesítés elemeivel egyenértékű képzés meghatározásakor:

1. az elméleti tartalom legalább terjedjen ki a 3.10 szakaszokban megadott tárgyakra;

2. a gyakorlati tartalom terjedjen ki legalább a 13. szakaszban megadott tárgyakra; és

3. a képzésben foglalt egyéb ismeretek terjedjenek ki legalább a 14. szakaszban megadott tárgyakra.

Másodosztályú rádióelektronikai képesítéssel egyenértékű karbantartás, képzés

49. A felsorolt másodosztályú rádióelektronikai képesítés elemeivel egyenértékű képzés meghatározásakor

1. az elméleti tartalom legalább terjedjen ki a 17–24. szakaszokban megadott tárgyakra;

2. a gyakorlati tartalom terjedjen ki legalább a 27. szakaszban megadott tárgyakra; és

3. képzésben foglalt egyéb ismeretek terjedjenek ki legalább a 28. szakaszban megadott tárgyakra.

V. FEJEZET

Útmutatás bizonyos típusú hajókon szolgáló személyzet különleges képzési követelményeihez

B–V/1. szakasz

útmutató tartályhajó személyzet képzéséhez és minősítéséhez

Közvetlen felelősséggel rendelkező személy

1. A V/1–1. szabályzat 3. és 5. szakaszaiban, illetve a V/1–2. szabályzat 3. szakaszában alkalmazott „közvetlen felelősséggel rendelkező személy” kifejezés egy olyan személyt jelent, aki döntéshozási helyzetben van a rakomány berakodása, kirakodása, út alatti kezelése, a tartálytisztítás és egyéb rakománnyal összefüggő műveletek tekintetében.

ISMERTETŐ KÉPZÉS AZ ÖSSZES TARTÁLYHAJÓ SZEMÉLYZET SZÁMÁRA

2. Az összes tartályhajó személyzet vegyen részt a fedélzeten ismertető képzésben, és ahol alkalmazható, a parton, mielőtt megkapnák beosztásukat a hajón, amely oktatást az olaj, vegyianyag, vagy cseppfolyós gázszállítmányok kezelésében, és jellemzőit illetően tapasztalt szakképzett személyzet adjon, értelemszerűen, valamint az oda vonatkozó biztonsági eljárások területén. A képzés legalább az alábbi 3–8. szakaszokban foglalt tárgyakra terjedjen ki.

Szabályozások

3. A tartályhajón kikötőben és tengeren tartózkodó személyzet biztonságára vonatkozó szabályok és rendeletek ismerete.

Egészségi kockázatok és elővigyázatossági óvintézkedések

4. Az áru bőrrel való érintkezéséből, belélegzéséből és véletlen lenyeléséből adódó veszélyek; a szállított rakomány káros tulajdonságai, személyi balesetek és a kapcsolódó elsősegély; listák arról, hogy mit kell és mit nem szabad tenni.

Tűz megelőzése és tűzoltás

5. A dohányzás és főzési korlátozások ellenőrzése; gyújtás forrásai; tűz- és robbanás megelőzése; tűzoltási módszerek; hordozható tűzoltó készülékek és beépített rendszerek.

Szennyezés megakadályozása

6. Betartandó eljárások a levegő- és vízszennyezés megelőzésére, és kiömlés esetén meghozandó intézkedések.

Biztonsági berendezések és használatuk

7. Védőruházat és felszerelés, lélegeztető készülékek, menekülő és mentőfelszerelések megfelelő használata.

Vészhelyzeti eljárások

8. A haváriaterv eljárások megismerése.

KÉPESÍTÉS IGAZOLÁSA

9. Minden olajszállító, vegyianyag-szállító vagy cseppfolyósgáz-szállító tartályhajó parancsnoka győződjön meg arról, hogy a rakományért közvetlen felelősséget viselő tiszt vagy személy rendelkezik az V/1–1. szabályzat 3. szakaszában; az V/1–1. szabályzat 5. szakaszában, vagy értelemszerűen az V/1–2. szabályzat 3. szakaszában előírtak szerint kiadott, vagy jóváhagyott, illetve érvényesített megfelelő bizonyítvánnyal, és egy megfelelő típusú tartályhajón megfelelő friss gyakorlati tapasztalatot szerzett, amely alapján az adott tiszt vagy személy biztonsággal elvégezheti a számára megszabott feladatokat.

ÚTMUTATÓ A JÓVÁHAGYOTT KÉPZÉSHEZ A HAJÓN

Általános rendelkezések

10. A hajón teljesítendő minőségi szolgálat célja, hogy megadja azt a képzést és tudást, amely szükséges a megadott tartályhajó rakományok biztonságos szállításához.

11. Az V.1–1. szabály 4.2.2 pontjában; az V/1–1. szabály 6.2.2 pontjában és az V/1–2. szabály 4.2.2 pontjában hivatkozottak szerint ahhoz, hogy az adott tartályhajó típuson a beosztásuknak megfelelő tapasztalatot megszerezzék, a jelöltek hajón történő képzése során:

1. hangsúlyozni kell a gyakorlati „személyes tapasztalatszerzést” biztosító képzést, a tengerész megbízási viszonyával kapcsolatban, azaz a fedélzeti, illetve gépüzemi képzés eltérő lehet;

2. a hajó által szállított rakományok kezelésében, jellemzőivel és biztonsági eljárásaival kapcsolatban minősítést és tapasztalatot szerzett személy felügyelete alatt álljon;

3. olyan tartályhajón szolgáljon, amely a megpályázott tartályhajó jártassági/jóváhagyási bizonyítvánnyal összefüggő termékeket szállít, és a képzés során üzembe helyezik a különleges berendezéseket, azonban ez lehet egy ballasztúton két rakomány között az adott időszakban;

4. vegyen részt legalább három berakodási és kirakodási műveletben; és

5. legalább a 19. szakaszban meghatározott „fedélzeti képzési követelmények” szerinti tárgyakra terjedjen ki.

12. A fedélzeten folyó képzési program semmilyen módon nem érintheti a hajó biztonságos üzemelését vagy tengerállóságát.

Fedélzeti képzési program

13. A jelölt létszám felettiként legyen a fedélzeten (azaz a jelöltnek nem lehet más feladata, mint a képzési program és a vészhelyzeti feladatok teljesítése).

14. A fedélzeti képzési programot az a társaság irányítsa és koordinálja, amelyik a hajót üzemelteti, és amelyen a tengeri szolgálatot fogják végrehajtani, ezt a hajót a társaság iskolahajónak jelölje meg.

15. A jelölt mindenkor ismerjen két beazonosítható személyt, akik közvetlen felelősséggel rendelkeznek a hajón történő képzés programjának irányításáért. Közülük az első egy képesített tengerésztiszt, a „hajó oktatótisztje”, aki a parancsnok alárendeltjeként megszervezi a képzési programot és felügyeli azt. A második a társaság által kinevezett személy, „a vállalati oktatótiszt”, aki általános felelősséggel bír a képzési programért és az oktatószervezetekkel fenntartott koordinációért.

16. A jelölt kapjon egy jóváhagyott képzési nyilvántartó könyvet, amelyben vezetni lehet a tengeren lefolytatott gyakorlati képzés és tapasztalatszerzés átfogó nyilvántartását. A jóváhagyott képzési naplót úgy kell kialakítani, hogy részletes információt mutasson be azokról a feladatokról és kötelességekről, amelyeket a jelölt elvállalhat, és a teljesítésük irányában történő előrehaladást. A parancsnok által ellenjegyzett megfelelően kitöltött jóváhagyott nyilvántartási napló egyedülálló bizonyítéka annak, hogy teljesült a hajón folytatott képzés strukturált programja, amely biztosítja az előrehaladást a tartályhajó rakományműveleteire vonatkozó emeltszintű képzésről a megfelelő bizonyítvány kiadásához.

17. A jóváhagyott fedélzeti képzési program alatt a jelölt oktatást kap a rakomány berakásáról, kirakásáról, úton történő kezeléséről és gondozásáról, a tartály tisztításáról, és a tartályhajó egyéb rakománnyal összefüggő műveleteiről annak biztosítására, hogy az így megszerzett tapasztalat legalább egyenértékű azzal, amit a három hónapos szokásos szolgálat alatt lehetett volna megszerezni.

18. Amennyiben a három berakási és három kirakási követelmény nem teljesíthető az egy hónapos fedélzeti képzési időszak alatt, akkor meg kell hosszabbítani a hajón lefolytatott képzés időszakát, addig, amíg ezek a követelmények megfelelően nem teljesülnek.

A hajón történő képzés szempontjai

19. A hajón történő képzés az érintett tartályhajó típusra vonatkozó ismeretek és tapasztalatok szempontjából legalább az alábbiakat biztosítsa:

1. Biztonság

1.1 Összes tartályhajó típus

1. A hajó biztonságkezelési rendszere

2. Rakomány-specifikus tűzoltóberendezések és eljárások

3. Rakomány-specifikus elsősegélynyújtási eljárások, ideértve az egészségügyi elsősegélyről szóló útmutatást veszélyes árukkal kapcsolatos balesetek esetére (MFAG)

4. Hajó/rakományspecifikus kockázatok, ideértve a dohányzási előírásokat, a csökkentett oxigéntartalmú légkört, szénhidrogén-rakomány által okozott narkózist és mérgezést

5. Kockázatértékelési rendszerek

6. Munkavégzési engedély, ideértve a meleg körülmények között végzett munkát, valamint a zárt terekbe való belépések eljárásait

7. A személyes védőfelszerelés használata

1.2 Kiegészítés cseppfolyós gázt szállító tartályhajókhoz

1. Veszélyek és óvintézkedések a kriogén hőmérsékleteken végzett rakománykezeléssel és tárolással kapcsolatban

2. Szerkezet, rakomány, rakománytartályok és csővezetékek

2.1 Minden tartályhajó típus

1. Hajótest/tartály szerkezete és korlátok

2. Rakománycsatlakozók

3. A szállított rakománytípusokkal összefüggő tulajdonságok és kockázatok, ideértve az anyagbiztonsági lapok (MSDS) használatát

4. Annak kockázata, hogy a rakományműveletezés (mint például kiürítés/gázmentesítés/tartálytisztítás) érintheti a szálláshelyek szellőzőrendszereit, és az ilyen kockázatok enyhítésére irányuló cselekvések

5. A rakomány és ballasztrendszer elrendezése

6. Szivattyúk és kapcsolódó berendezések

7. A rakományműveletekkel összefüggő speciális berendezések

8. Tartályszerkezetek részletei, és az, hogy ezek miként érintik a rakományműveleteket

2.2 Kiegészítés a cseppfolyós gázt szállító tartályhajókhoz

1. Különválasztás alkalmazása, különválasztó és légzsilipek a gázmentes területek fenntartására

2. Rakománytartály, közbenső válaszfalak, szigetelőterek, csővezeték nyomásmentesítő szelepek és páralefúvató rendszerek

3. Rakománypára kompresszorok és kapcsolódó berendezések

3. Trimm és stabilitás

3.1 Az összes tartályhajó típusra vonatkozóan

1. A tartályhajó stabilitási információs és számítógépei

2. A stressz-szintek elfogadható határokon belül tartásának fontossága

3. A szabad felület hatás és az „lengő” hatás veszélyei

4. Rakományműveletek

4.1 Az összes tartályhajó típusra vonatkozóan

1. A berakodás/úton történő gondozás, kirakodás/ballasztműveletek előzetes tervezése

2. Nyilvántartás vezetése

3. Indulás/megállási eljárások, ideértve a havária leállást

4. A rakományműveletek során a kikötési megoldásokkal kapcsolatban szükséges figyelem

5. Kiürítési és közömbösítési követelmények, kapcsolódó kockázatok

6. Rakomány berakása, ideértve a kiegészítő feltöltési műveleteket

7. Rakomány kirakása, ideértve a leeresztési és lefejtési műveleteket

8. A rakomány figyelemmel kísérése a berakodási/kirakodási műveletek során, ideértve a mintavételezést, ahol szükséges

9. Tartály szintmérő és riasztó rendszerek

10. Elektrosztatikus kisülésből adódó kockázatok és azok megakadályozása

11. Ballasztbetöltési és kiürítési műveletek

12. Karbantartási követelmények, ideértve a bevonatok ellenőrzését

4.2 Kiegészítések vegyianyag-szállító tartályhajókhoz

1. Polimerizáció, a rakomány kompatibilitása, a tartálybevonat kompatibilitása és egyéb reakciók

2. Inhibitorok és katalizátorok funkciói

3. Pára/gáz diszperzió

4.3 Kiegészítés cseppfolyósgáz-szállító tartályhajókhoz

1. Polimerizáció, a rakomány kompatibilitása, a tartálybevonat kompatibilitása és egyéb reakciók

2. Inhibitorok és katalizátorok funkciói

3. Ellennyomás okai és hirtelen nyomásemelkedés hatásai

4. A lepárolódott gáz felhasználása üzemanyagként

5. Pára/gáz diszperzió

6. Kiürítési és lehűtési műveletek

7. Az újracseppfolyósító berendezés üzemeltetése és karbantartása

8. A jövedéki átfejtő rendszer megértése és használata

4.4 Kiegészítés olajszállító tartályhajókhoz

1. Nyersolaj mosórendszerek

5. Tartálymosás/tisztítás

5.1 Az összes tartályhajó típusra vonatkozóan

1. A tartályhajókon telepített tartálytisztító rendszerek és berendezések

2. Tartálymosási/tisztítási műveletek előzetes tervezése

3. Tartálymosási eljárások, ideértve az ürítést és a közömbösítést

4. Keverék/hulladéktermékek kezelése

5. Elektrosztatikus kockázatok

6. Tisztasági követelmények

7. Karbantartási követelmények

5.2 Kiegészítés vegyianyag-tartályokhoz

1. Gátlószerek és maradékok eltávolítása

2. Abszorpciós, tisztítószerek és detergensek alkalmazása

5.3 Kiegészítés cseppfolyós gázt szállító tartályhajókhoz

1. Folyékony maradékok forró gáz kezelése/lepárlása és az újragázosítási eljárás

6. Közömbösgáz rendszerek

6.1 Az összes tartályhajó típusra vonatkozóan

1. A tartályhajón telepített közömbösgáz rendszerek és berendezések

2. A terek közömbösítésével kapcsolatos kockázatok, különös figyelemmel a tartályokba való biztonságos belépésre

3. Ürítés, közömbös atmoszféra fenntartása és gázmentesítési műveletek

4. Karbantartási követelmények

7. Szennyezés megakadályozása és ellenőrzése

7.1 Az összes tartályhajó típusra vonatkozóan

1. A nemzetközi, a bejegyzés szerinti állam és a hajótársaság szabályai, dokumentációja és tervei

2. A tartályhajó szennyezésmegelőző rendszereinek és berendezéseinek üzeme, ideértve az ürítés felügyeletét

3. A tartályhajó szennyezését megfékező berendezésének üzeme

8. Gázészlelő berendezés és műszerek

8.1 Az összes tartályhajó típusra vonatkozóan

1. A személyi, hordozható és beépített gázanalizátorok használata és kalibrálása, különös figyelemmel az oxigén és szénhidrogén-ellenőrző berendezésekre

2. A rakománytartály szintmérő, szintriasztó és hőmérsékletmérő rendszerek üzeme, karbantartása és korlátai

8.2 Kiegészítés a cseppfolyósított gázt szállító tartályhajókhoz

1. A hajótest hőmérsékletmérésének üzeme és karbantartása

9. Kiadványok

9.1 Az összes tartályhajó típusra vonatkozóan

1. A tartályhajó üzemeltetésével kapcsolatos nemzetközi, a nyilvántartó állam és a hajóstársaság kiadványai, ideértve a SOLAS, a MARPON és a vonatkozó útmutató kézikönyveket

2. A hajó berendezéseire nézve specifikus üzemeltetési és karbantartási utasítások

3. Meghatározott ipari szabványok, és a biztonságos munkavégzési gyakorlat szabályzata (például ICS, OCIMF, SIGTTO)

B–V/1–1. szakasz

Az olajszállító és vegyianyag-szállító tartályhajók parancsnokai, tisztjei és legénységi beosztottjai képzéséhez és képesítéséhez kapcsolódó útmutató

KÉPZÉS OLAJSZÁLLÍTÓ TARTÁLYHAJÓHOZ

20. Az V/1–1. szabály 2.2 és 4.3 szakaszai által az olajtartályhajókra előírt képzést egy olyan képzési tervben kell elrendelni, amely világosan kifejti az összes érintett fél számára a képzés célkitűzéseit. Képzés biztosítható a hajón vagy adott esetben a parton. Azt fedélzeti gyakorlati oktatással, vagy adott esetben, egy arra alkalmas, parti objektumban történő oktatással kell kiegészíteni. A képzést és oktatást megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező személyzetnek kell biztosítania.

21. A lehető legmesszebb menőkig fel kell használni a hajón található üzemeltetési és gépkönyveket, filmeket és a megfelelő szemléltetőeszközöket, továbbá meg kell ragadni a lehetőséget a hajón található biztonsági szervezet, a biztonsági tisztek és a biztonsági bizottságok által betöltött szerepkör megvitatására.

VEGYIANYAGOT SZÁLLÍTÓ TARTÁLYHAJÓKHOZ KAPCSOLÓDÓ KÉPZÉS

22. A V/1–1. szabályzat 2.2 és 6.3 szakaszaiban előírt képzést vegyianyag-szállító tartályhajók vonatkozásában egy olyan képzési tervben kell meghatározni, amely minden érintett fél számára egyértelműen megállapítja a képzés célkitűzéseit. Képzés biztosítható a hajón vagy adott esetben a parton. Azt fedélzeti gyakorlati oktatással, vagy adott esetben, egy arra alkalmas, parti objektumban történő oktatással kell kiegészíteni. A képzést és oktatást megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező személyzetnek kell biztosítania.

23. A lehető legmesszebb menőkig fel kell használni a hajón található üzemeltetési és gépkönyveket, filmeket és a megfelelő szemléltetőeszközöket, továbbá meg kell ragadni a lehetőséget a hajón található biztonsági szervezet, a biztonsági tisztek és a biztonsági bizottságok által betöltött szerepkör megvitatására.

B–V/1–2. szakasz

A cseppfolyós gázt szállító tartályhajók parancsnokai, tisztjei és legénységi beosztottjai képzéséhez és képesítéséhez kapcsolódó útmutatás

24. Az V/1–2. szabály 2.2 és 4.3 szakaszai által az olajtartályhajókra előírt képzést egy olyan képzési tervben kell elrendelni, amely világosan kifejti az összes érintett fél számára a képzés célkitűzéseit. Képzés biztosítható a hajón vagy adott esetben a parton. Azt fedélzeti gyakorlati oktatással, vagy adott esetben, egy arra alkalmas, parti objektumban történő oktatással kell kiegészíteni. A képzést és oktatást megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező személyzetnek kell biztosítania.

25. A lehető legmesszebb menőkig fel kell használni a hajón található üzemeltetési és gépkönyveket, filmeket és a megfelelő szemléltetőeszközöket, továbbá meg kell ragadni a lehetőséget a hajón található biztonsági szervezet, a biztonsági tisztek és a biztonsági bizottságok által betöltött szerepkör megvitatására.

B–V/2. szakasz

Útmutatás személyszállító hajókon szolgáló tengerészek képzéséhez

EMELTSZINTŰ TŰZOLTÁS

1. Személyszállító hajókon szolgáló tisztek és személyzet számára kiegészítő képzést kell biztosítani, külön figyelemmel a tűzoltás nehézségeire, beleértve a zárt terekhez való hozzáférést, és a tűz szomszédos terekbe való átterjedésének megakadályozását.

ÚSZÓKÉPESSÉG FENNTARTÁSA

2. Az A–II/1., A–II/2. és A–III/2. szakaszokban megállapított képesítési követelmények kidolgozásában, amellyel elérhető a kárelhárítás és úszóképesség megőrzése területén az elméleti tudás, megértés és jártasság szükséges szintje, a vállalatok és a képző intézmények vegyék figyelembe a kárelhárítás és úszóképesség megőrzése érdekében szükséges minimális ismereteket, megértést és jártasságot az alábbiak szerint:

Alkalmasság

A vízzel való elárasztás kockázatának minimálisra csökkentése, és készültségi állapot fenntartása a vészhelyzetekre való reagálásra, ideértve a hajó úszóképességének sérülését.

Ismeret, megértés és jártasság

A hajó úszóképességének megőrzésére kidolgozott tervek és szervezet

A kárelhárítás rendszerei, berendezései (rekeszek) és vészhelyzeti menekülőutak

A stabilitás és úszóképesség megőrzésének fő elemei. Az elárasztás megfékezése és vízzáró válaszfalak fenntartásának fontossága.

A hajón elvégzendő műveletek robbanás, zátonyra futás vagy tűz esetén.

A hajón megtalálható berendezésekkel kapcsolatos úszóképesség fenntartási módszerek, ideértve a fenékvíz rendszereket és szivattyúkat.

B–V/a. szakasz

Nagyméretű hajók és szokatlan kormányképességű hajók parancsnokainak és elsőtisztjeinek kiegészítő képzésére vonatkozó útmutató

1. Lényeges, hogy azok a parancsnokok és elsőtisztek kapjanak megfelelő tapasztalatot és képzést, mielőtt elfoglalják nagyhajók és szokatlan manőverező- és kormányképességgel rendelkező hajókon beosztásukat, amely jellemzők lényegesen eltérnek azoktól, amelyek a korábbi beosztásukban megfigyelhetők voltak. Az ilyen jellemzők általában megtalálhatók azokon a hajókon, amelyek jelentős önsúlyúak, vagy hosszúságúak, illetve különleges felépítésűek, vagy nagysebességűek.

2. Mielőtt egy ilyen hajóra kineveznék őket, a parancsnokok és az elsőtisztek:

1. kapjanak tájékoztatást a társaságtól a hajó irányítási jellemzőiről, különösen az A–II/2. táblázat 2. oszlopában – Minimális képesítési követelmények előírásai az 50 BT tonnatartalmú vagy nagyobb hajók parancsnokai és elsőtisztjei számára címmel meghatározott ismeretekről, megértésről és jártasságról a hajók manőverképessége és kormányképessége tekintetében; és

2. megalapozott ismeretekkel rendelkezzenek az adott hajón megtalálható összes navigációs és manőverezési segédeszköz használatát illetően, beleértve ezek képességeit és korlátait.

3. Mielőtt elsőként átveszik a fentebb hivatkozott egyik hajó irányítását, a leendő parancsnok szerezzen kellő és alkalmas általános tapasztalatot parancsnoki vagy elsőtiszti beosztásban, és:

1. rendelkezzen elégséges és megfelelő tapasztalattal ugyanannak a hajónak az irányításában felügyelet alatt, vagy pedig egy hasonló manőverképességű hajó műveletezésében; vagy

2. végezzen el egy jóváhagyott hajóirányítási szimulátoros tanfolyamot olyan berendezés használatával, amely képes az adott típusú hajó manőverjellemzőinek szimulálására.

4. A dinamikus támogatású (DS) és nagysebességű hajó parancsnokainak és elsőtisztjeinek kiegészítő képzése és képesítése feleljen meg az IMO Dinamikus Támogatású Hajók Biztonsági Szabályzatában, illetve az IMO Nemzetközi Biztonsági Szabályzat Nagysebességű hajókhoz (1994 HSC Szabályzat és 2000 HSC Szabályzat), értelemszerűen vonatkozó útmutatásainak.

B–V/b. szakasz

Veszélyes és kockázatos anyagokat szilárd halmazállapotban ömlesztve szállító hajók rakománykezeléséért felelős tisztek és legénységi beosztottak képzésére vonatkozó útmutatás

1. A képzést két részre kell osztani, egy általános rész az érintett elvekkel kapcsolatban, és az ilyen elvek hajón történő üzemeltetési alkalmazásával foglalkozó rész. A képzést és oktatást megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező személyzetnek kell biztosítania és annak legkevesebb az alábbi 2–14. pontban szereplő tantárgyakra kell kiterjednie.

ELVEK

Tulajdonságok és jellemzők

2. A veszélyes és kockázatos anyagok fontos fizikai tulajdonságai és kémiai jellemzői, az ilyen anyagokkal járó valódi veszélyek és kockázatok alapvető megértéséhez szükséges mértékben.

Kémiai kockázatot jelentő anyagok osztályozása

3. IMO veszélyes áruk osztályai 4–9., és az egyes osztályokhoz kapcsolódó kockázatok; és a kizárólag ömlesztett állapotban veszélyes anyagok (MHB) a Nemzetközi Tengerészeti Szabályzat Szilárd Halmazállapotú Ömlesztett Rakományokról (IMSBC).

Egészségi kockázatok

4. Bőrrel való érintkezésből, belélegzésből, lenyelésből és sugárzásból adódó kockázatok.

Egyezmények, szabályok és ajánlások

5. Az 1974. évi módosított SOLAS Egyezmény II–2. és VII. fejezetei vonatkozó követelményeinek általános ismerete.

6. A Nemzetközi Tengerészeti Szabályzat Szilárd Halmazállapotú Ömlesztett Rakományokról (IMSBC) általános alkalmazása, ismerete, különös figyelemmel a következőkre:

1. a személyzet biztonsága, ideértve a biztonsági felszerelést, mérőműszereket, azok használatát és gyakorlati alkalmazását, valamint az eredmények értelmezését;

2. az elmozdulásra hajlamos rakományokból adódó kockázatok; és

3. kémiai kockázatot jelentő anyagok.

ALKALMAZÁS A HAJÓN

4.1. osztály Gyúlékony szilárd anyagok

4.2. osztály Öngyulladásra hajlamos anyagok

4.3. osztály Vízzel való érintkezéskor gyúlékony gázokat kibocsátó anyagok

7. Szállítás, rakomány elhelyezés és hőfokszabályozás a lebomlás és az esetleges robbanás megakadályozására; rakodási kategóriák; általános rakodási óvintézkedések, ideértve az önreakcióra képes és kapcsolódó anyagokra vonatkozó intézkedéseket; a különválasztási követelményeket a felmelegedés és gyulladás megelőzésére; a mérgező vagy gyúlékony gázok kibocsátását, és a robbanóelegyek képződését.

5.1. osztály – Oxidáló anyagok

8. Szállítás, rakomány elhelyezés és hőfokszabályozás a lebomlás és az esetleges robbanás megakadályozására; rakodási kategóriák; általános rakodási óvintézkedések és különválasztási követelmények biztosítva a különválasztást az éghető anyagtól, savaktól és hőforrásoktól, a tűz, robbanás, és mérgező gázok képződésének megakadályozására.

6.1. osztály – Mérgező anyagok

9. Élelmiszerek, munkaterületek és szálláshelyek, valamint szellőzőrendszer szennyezése.

7. osztály – Radioaktív anyagok

10. Szállítási index; ércek és koncentrátumok típusai; rakomány elhelyezés és különválasztás a személyektől, elő nem hívott fényképészeti filmek és lemezek, élelmiszerek; rakományelhelyezési kategóriák; általános rakományelhelyezési követelmények; különleges rakományelhelyezési követelmények; különválasztási követelmények és elválasztási távolságok; különválasztás más veszélyes áruktól.

8. osztály – Korrozív anyagok

11. Megnedvesedett anyagok által jelentett veszélyek.

9. osztály – Vegyes veszélyes anyagok és cikkek

12. Példák és kapcsolódó kockázatok; a kizárólag ömlesztett állapotban veszélyes anyagok kockázatai (IMSBC Szabályzat); általános és specifikus rakományelhelyezési óvintézkedések; munkavégzési és szállítási óvintézkedések; különválasztási követelmények.

Biztonsági óvintézkedések és vészhelyzeti eljárások

13. Elektromos biztonság a rakodóterekben; óvintézkedések a zárt terekbe való bejutásnál, ahol oxigénhiányos, mérgező vagy tűzveszélyes atmoszféra uralkodhat; az egyes osztályokba tartozó anyagok szállítmányaiban bekövetkező tűz esetleges hatásai; a veszélyes árukat szállító hajókra vonatkozó vészhelyzeti reagálási eljárások alkalmazása; a veszélyes és kockázatos anyagokat érintő események alkalmával betartandó haváriatervek és eljárások, és a Nemzetközi Tengerészeti Szabályzat Szilárd Halmazállapotú Ömlesztett Rakományokhoz (IMSBC) egyes rendelkezéseinek alkalmazása, értelemszerűen ebben a tekintetben.

Orvosi elsősegély

14. A veszélyes árukat érintő balesetek során alkalmazandó IMO Orvosi Elsősegély Útmutató (MFAG), annak használata és alkalmazása a további útmutatásokkal és a rádión kapott orvosi tanácsokkal együtt.

B–V/c. szakasz

A veszélyes és kockázatos anyagokat csomagolt formában szállító hajókon a rakománykezelésért felelős tisztek és legénységi beosztottak képzésére vonatkozó útmutató

1. A képzést két részre kell osztani, egy általános rész az alkalmazott elvekkel kapcsolatban, és egy rész az ilyen elvek hajóüzemeltetésre való alkalmazásáról. A képzést és oktatást megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező személyzetnek kell biztosítania és annak legkevesebb az alábbi 2–14. pontban szereplő tantárgyakra kell kiterjednie.

ELVEK

Tulajdonságok és jellemzők

2. A veszélyes és kockázatos anyagok fontos fizikai tulajdonságai és kémiai jellemzői, az ilyen anyagokkal járó valódi veszélyek és kockázatok alapvető megértéséhez szükséges mértékben.

Veszélyes és kockázatok anyagok, valamint kémiai kockázatot jelentő anyagok osztályozása

3. Az IMO veszélyes áruk osztályai 1-től 9-ig, valamint az egyes osztályokhoz tartozó kockázatok.

Egészségi kockázatok

4. Bőrrel való érintkezésből, belélegzésből, lenyelésből és sugárzásból adódó kockázatok.

Egyezmények, szabályok és ajánlások

5. Az 1974. évi SOLAS Egyezmény II–2. és VII. fejezeteinek, valamint a MARPOL 73/78. III. mellékletében foglalt vonatkozó követelmények általános ismerete, beleértve azok végrehajtását az IMDG Szabályzaton keresztül.

A Nemzetközi Tengeri Veszélyes Árukról Szóló Szabályzat (IMDG) alkalmazása és ismerete

6. Az IMDG Szabályzat követelményeinek általános ismerete a nyilatkozatok, dokumentáció, csomagolás, címkézés és feliratozás tekintetében; teherszállító konténer és jármű feltöltése; hordozható tartályok, tartálykonténerek és közúti tartályautók, valamint más szállító berendezések, amelyeket veszélyes anyagok szállítására alkalmaznak.

7. Az IMDG szabályzatban említett különböző hajótípusokon az azonosítás, a jelölés és a címkézés ismerete, rakományelhelyezés, biztosítás, különválasztás és szétválasztás céljából.

8. A személyzet biztonsága, ideértve a biztonsági felszerelést, a mérőműszereket, azok használatát és gyakorlati alkalmazását, valamint az eredmények kiértékelését.

ALKALMAZÁS A HAJÓN

1. osztály – Robbanóanyagok

9. A hat kockázati osztály és 13 kompatibilitási csoport; robbanóanyagok szállítására használt csomagok és tárak; szállítókonténerek és járművek szerkezeti szervizelhetősége; rakományelhelyezési rendelkezések; ideértve a fedélzeten és a fedélzet alatti rakományelhelyezés konkrét megoldásait; az 1. osztályon belül más osztályok veszélyes áruitól és a nem veszélyes áruktól való elkülönítést; szállítás és rakományelhelyezés személyhajókon; rakodóterek alkalmassága; biztonsági óvintézkedések; berakodáskor és kirakodáskor alkalmazandó óvintézkedések.

2. osztály – Gázok (sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt feloldott), gyúlékony, nem gyúlékony, nem mérgező és mérgező

10. Nyomást tartó edények és hordozható tartályok típusai, ideértve az alkalmazott nyomáscsökkentő és zárókészülékeket; tárolási kategóriák; általános tárolási óvintézkedések, ideértve a gyúlékony és mérgező gázokra vonatkozókat, valamint a tengert szennyező gázokat.

3. osztály – Gyúlékony folyadékok

11. Csomagolások, tartálykonténerek, hordozható tartályok és közúti tartályautók; rakományelhelyezési kategóriák, ideértve a műanyag göngyölegek specifikus követelményeit; általános rakományelhelyezési óvintézkedések; ideértve a tengeri szennyezőanyagokra vonatkozóak; különválasztási követelmények; gyúlékony folyadékok magas hőmérsékleten való szállításakor foganatosítandó elővigyázatossági óvintézkedések.

4.1. osztály Gyúlékony szilárd anyagok

4.2. osztály Öngyulladásra hajlamos anyagok

4.3. osztály Vízzel való érintkezéskor gyúlékony gázokat kibocsátó anyagok

12. Göngyölegek típusai; szállítás és rakományelhelyezés szabályozott hőmérsékleteken a lebomlás és az esetleges robbanás megakadályozására; rakományelhelyezési kategóriák; általános rakományelhelyezési óvintézkedések; ideértve azokat, amelyek az önreakció-képes és kapcsolódó anyagokra hatástalanított robbanóeszközökre és tengeri szennyezőanyagokra vonatkoznak; különválasztási követelmények a felmelegedés és gyulladás, a mérgező és gyúlékony gázok kibocsátásának és robbanóképes elegyek megakadályozására.

5.1. osztály Oxidáló anyagok

5.2. osztály Szerves peroxidok

13. Göngyölegek típusai; szállítás és rakományelhelyezés szabályozott hőmérsékleteken a lebomlás és az esetleges robbanás megakadályozására; rakományelhelyezési kategóriák; általános rakományelhelyezési óvintézkedések, ideértve azokat, amelyek tengeri szennyezőanyagokra vonatkoznak; különválasztási követelmények az elválasztás biztosítására éghető anyagtól, savaktól és hőforrásoktól, a tűz, robbanás, és mérgezőgázok képződésének megelőzésére, óvintézkedések a lebomlást esetleg elindítani képes súrlódás és ütés minimalizálására.

6.1. osztály Mérgezőanyagok

6.2. osztály Fertőzőképes anyagok

14. Csomagolóanyagok típusai; rakományelhelyezési kategóriák; általános rakományelhelyezési óvintézkedések ideértve azokat, amelyek mérgező és gyúlékony folyadékokra, tengeri szennyező anyagokra vonatkoznak; különválasztási követelmények, különösen figyelembe véve, hogy az ezeknek az anyagoknak általános jellemzője, hogy képesek halált vagy az emberi egészségben súlyos károsodást okozni; kiömlés esetén mentesítési intézkedések.

7. osztály Radioaktív anyag

15. Csomagolási típusok; szállítási index a rakományelhelyezés és különválasztás tekintetében; rakományelhelyezés és különválasztás személyektől; elő nem hívott fényképészeti filmektől és lemezektől, valamint élelmiszerektől; rakományelhelyezési kategóriák; általános rakományelhelyezési követelmények; különválasztási követelmények és elválasztási távolságok; különválasztás egyéb veszélyes árutól.

8. osztály Korrozív anyagok

16. Csomagolási típusok; rakományelhelyezési kategóriák; általános rakományelhelyezési óvintézkedések; ideértve azokat, amelyek korrozív, gyúlékony folyadékokra és tengeri szennyezőanyagokra vonatkoznak; különválasztási követelmények, különösen figyelemmel arra, hogy ezeknek az anyagoknak a közös jellemzője az, hogy képesek az élő szövetben súlyos sérülést okozni.

9. osztály Vegyes veszélyes anyagok és cikkek

17. Példák a veszélyekre, ideértve a tengeri szennyezést.

Biztonsági óvintézkedések és vészhelyzeti eljárások

18. Villamos biztonság a rakodóterekben; óvintézkedések az olyan zárt terekbe való belépéshez, amelyben oxigénhiányos, mérgező vagy tűzveszélyes atmoszféra létezhet; a kiömlés vagy tűz esetleges hatása az egyes osztályokba tartozó anyagszállítmányoknál; a fedélzeten vagy fedélzet alatt bekövetkezhető események figyelembe vétele; az IMO Vészhelyzeti reagálási eljárások veszélyes árukat szállító hajók számára című szabályzatának alkalmazása; veszélyes anyagokat érintő események alkalmával követendő vészhelyzeti tervek és eljárások.

Orvosi elsősegély

19. Az IMO Orvosi elsősegély útmutatója veszélyes árukkal előforduló balesetekben való felhasználásra (MFAG) és annak használata és alkalmazása más útmutatókkal és a rádión kapott orvosi tanáccsal együtt.

B–V/d. szakasz

Útmutató az STCW Egyezmény mobil tengeri egységekre (MOU) vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásához

1. Az STCW Egyezmény rendelkezései az önjáró MOU tengeri személyzetére vonatkoznak, akik részt vesznek az utakon.

2. Az STCW Egyezmény rendelkezései nem vonatkoznak a nem önjáró MOU egységekre, illetve az állomáshelyen tartózkodó MOU egységekre.

3. Az állomáshelyen tartózkodó MOU esetében a megfelelő képzési és képesítési követelmények vizsgálatakor a regisztert kezelő ország vegye figyelembe a vonatkozó IMO ajánlásokat. Különös fontosságú, hogy az önjáró MOU egységeken szolgáló összes tengerész személyzet, és amikor szükséges a további egységek személyzete is, feleljen meg a módosított STCW Egyezmény követelményeinek.

4. A nemzetközi utakra induló önjáró MOU egységek vigyenek magukkal biztonságos létszámra vonatkozó dokumentumokat.

5. Az állomáshelyen tartózkodó MOU egységekre annak a tengerparti államnak a nemzeti jogszabálya vonatkozik, melynek kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ) üzemelnek. Az ilyen tengerparti államok vegyék figyelembe a vonatkozó IMO ajánlásokat is, és nem írhatnak elő magasabb követelményeket a más országokban bejegyzett MOU egységekre, mint amilyen szabványok az adott tengerparti államban bejegyzett MOU egységekre vonatkoznak.

6. Az MOU egységeken alkalmazott minden speciális személyzetet (függetlenül attól, hogy önjáró vagy sem a mobil egység), megfelelő felkészítő és alapkiképzésben kell létesíteni a vonatkozó IMO ajánlások szerint.

B–V/e. szakasz

Tengeri ellátóhajókon navigációs őrszolgálatot ellátó parancsnokok és tisztek képzésével és képesítésével kapcsolatos útmutató

1. Fontos, hogy a tengeri ellátási műveletekben szerepet játszó parancsnokok és tisztek megfelelő tapasztalattal vagy képzéssel rendelkezzenek, mielőtt elfoglalják beosztásukat a tengeri ellátó hajókon. A hajón szerzett üzemeltetési tapasztalatra vagy az üzemeltetési tapasztalat és szimulátoros képzés kombinációjára kell összpontosítani.

2. A parancsnokok és tisztek értsék meg a tengeri ellátóhajókra általánosan vonatkozó egyedi műveletezési és kormányképességi jellemzőket.

3. A tengeri ellátási műveletek végrehajtása előtt a parancsnok és a tisztek:

1. rendelkezzenek a parti ipar ismeretével, és a különböző műveletek során alkalmazott kifejezésekkel;

2. értsék a biztonsági munkatávolság fenntartásának fontosságát mindenkor, amikor tengeri helyen/létesítményen végeznek munkát;

3. ismerjék a hajó manőverképességét és a helyzet megtartását különböző időjárási feltételek mellett;

4. értsék a hajó egyedi konstrukciós paramétereit; és

5. értsék annak szükségességét, hogy a munkaterületeken akadálymentes felügyelettel és kilátással rendelkezzenek.

4. Egy tengeri ellátóhajó fedélzetén szolgálva a parancsnok és a tisztek:

1. rendelkezzenek ismeretekkel a különböző hajtásmegoldásokkal felszerelt hajók kormányképességéről és viselkedéséről; és

2. legyenek képesek a tengeri ellátóhajó műveletezésére egy tengeri létesítmény és más hajók közvetlen közelében.

5. A parancsnokok értsék meg, hogy a tengeri ellátási műveletek végrehajtásában szerepet játszó, más hajón levő személyzet igényli, hogy megismerhessék feladataikat.

Horgonykezelési müveleteket végző tengeri ellátóhajók

6. Fontos, hogy a horgonyműveleteket végző tengeri szállítóhajókon navigációs őrszolgálatot teljesítő parancsnokok és tisztek újkeletű tapasztalattal és képzéssel rendelkezzenek.

7. A parancsnokok és a navigációs őrszolgálatért felelős tisztek a horgonykezelési műveleteket megelőzően:

1. legyenek jól tájékozottak a hajó kormányképességi jellemzőiről, a horgonykezeléssel kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül ideértve:

1.1 navigáció és helyzettartás;

1.2 a hajó irányítása;

1.3 a tengeri ellátóhajók stabilitásának alapos ismerete, különösen az alacsony GZmax, az alacsony nyitott fedélzet, és a nagy külső erők kombinációja tekintetében. Terhelési kalkulátorok használata és a merev hajó és a jó fedélzeti munkakörnyezet közötti konfliktus. Potenciális stabilitáscsökkenés a dőlésgátló rendszerek alkalmazásából; és

1.4 műveletezés veszélyes olajmező területeken, ideértve a tengerfenéken bármely csővezeték vagy egyéb létesítmény helyének meghatározását azon a területen, ahol valószínűleg a horgonyokat, vagy más kikötési eszközöket használnak; és

2. alapos megismerkedés a hajón telepített és a horgonykezeléssel összefüggő összes műszer és rendszer használatával, beleértve azok képességeit és korlátait, a teljesség igénye nélkül a következőket érintve:

2.1 különböző segédhajtóművek, hagyományos és azimut hajtóművek használata;

2.2 felemelés, kezelés, nehézemelés, kivontatás, horgonykezelés és horgonyvetés tengeri létesítmények, bárkák és berendezések esetében;

2.3 fúrótornyok, bárkák és egyéb hajók vontatása;

2.4 emelő- és vontatócsörlők üzemeltetése, legfeljebb 600 metrikus tonna vonóerővel a bakon;

2.5 a vontatócsörlők és horgonykezelő csörlők működési alapelvének részletes, alapos ismerete; különösen a terheléskorlátozó készülékek és kioldó rendszerek, valamint kapcsolódó berendezések funkciói, mint például vontatócsapok és ütközők; és

2.6 a jelentős különbség a vontatóhorgok és csörlők vészkioldása között.

8. A horgonykezelésért felelős parancsnokok és navigációs őrszolgálatot adó tisztek megfelelő és alkalmas kiképzettséggel és tapasztalattal rendelkezzenek oly módon, hogy felügyelet alatt több alkalommal vettek részt úszó létesítmény mozgatásában, az Igazgatás által alkalmasnak ítélt módon. A képzést megfelelő szimulátoros képzés egészítheti ki.

B–V/f. szakasz

Útmutatás a dinamikus helyzetbeállító rendszerek működtetését végző személyzet képzésére és tapasztalatára vonatkozóan

1. A dinamikus helyzetbeállítás a meghatározás szerint egy olyan rendszer, melynek segítségével egy önjáró hajó pozícióját és menetirányát automatikusan szabályozza saját hajtóberendezése.

2. A dinamikus pozicionálási (DP) rendszer működtetésében résztvevő személyzet megfelelő képzésben és gyakorlati tapasztalatszerzésben részesüljön. E képzés elméleti elemei a dinamikus pozicionálás kezelőit (DPO) tegyék alkalmassá, hogy megértsék a DP rendszer és elemeinek működését. A megszerzett ismeret, megértés és tapasztalat tegye képessé a személyzetet a hajók biztonságos üzemeltetésére DP üzemmódban, kellő figyelemmel a tengeri életbiztonságra és a tengeri környezet védelmére.

3. A képzés és tapasztalatszerzés tartalma terjedjen ki egy DP rendszer következő elemeire:

1. DP vezérlőállomás;

2. energiatermelés és irányítás;

3. hajtóművek;

4. helyzet referencia rendszerek;

5. irány referencia rendszerek;

6. környezetvédelmi referencia rendszerek; és

7. Külső erő referencia rendszerek, mint például vontatókötél feszültségmérő eszközök.

4. A képzés és tapasztalatszerzés terjedjen ki a rutinszerű DP műveletek teljes tartományára, valamint a DP meghibásodások, hibák, események és vészhelyzetek kezelésére, annak biztosítására, hogy a műveleteket biztonságosan folytathassák, vagy befejezhessék.

A képzés nem korlátozódhat a DPO személyzetre, és a DPO parancsnokokra kizárólag; a fedélzeten tartózkodó további személyzet, mint például az elektrotechnikus és gépésztisztek esetében szükség lehet további képzésre és tapasztalatszerzésre annak érdekében, hogy feladataikat képesek legyenek elvégezni egy DP hajón. Meg kell fontolni megfelelő DP gyakorlatok végrehajtását hajón folytatott képzés és tapasztalatszerzés részeként.

A DPO kezelők ismerjék a DP műveletekkel kapcsolatos dokumentációk típusát és célját, mint például kezelési utasítások, hibamódok és hatások elemzése (FMEA) és képesség grafikonok.

5. Az összes képzést megfelelően képesített és kellő tapasztalattal rendelkező személyzet biztosítsa.

6. DP üzemmódban működő hajóra való beosztáskor a parancsnok, a DP kezelők és más DP kiképzésben részesült személyzet ismerje az adott hajóra szerelt konkrét berendezést, és a hajó jellemzőit. Különös figyelmet kell fordítani a hajó munkájára, és a DP rendszer fontosságára e munka szempontjából.

B–V/g. szakasz

Sarkvidéki vizeken hajózó hajók parancsnokai és tisztjei kiképzésére vonatkozó útmutató

1. Lényeges, hogy a sarkvidéki vizeken hajózó hajókon szolgálatot teljesítő parancsnokok és navigációs őrszolgálatot, illetve géptéri őrszolgálatot ellátó tisztek megfelelő tapasztalattal és képzettséggel rendelkezzenek a következők szerint:

1. Mielőtt ilyen hajókra megkapnák beosztásukat:

1.1 A parancsnokok és a navigációs őrszolgálatért felelős tisztek képzése biztosítsa számukra legalább az alábbi 2–11. szakaszban megadott tárgyak alapvető ismeretét; és

1.2 Gépüzemi őrszolgálatért felelős tisztek esetében a képzés biztosítsa számukra az alábbi 3., 6., 10. és 11. szakaszokban felsorolt tárgyakban.

2. A parancsnokok és gépüzemvezetők elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezzenek a hajók sarkvidéki vizeken történő üzemeltetésében.

A jég jellemzői – jeges területek

2. A különböző jéghajózási térképek értelmezése, és a meteorológiai és oceonográfiai adatok korlátozottságának ismerete, jégfizika, képződmények, növekedés, öregedés és olvadási fázis, jégtípusok és koncentrációk; jégnyomás; hóval fedett jég súrlódási hatása; permet-jegesedés következményei és feljegesedés; óvintézkedések a feljegesedéssel szemben és a következmények enyhítése; különböző régiók és különböző évszakok jégrendszerei, ideértve az északi-sarki és a dél-sarki régiók közötti különbségeket; a jégviszonyok és időjárási feltételek gyors változása következményeinek felismerése; jéghegyek és jéghalmok mozgása.

A hajó teljesítménye jégben és hideg éghajlaton

3. Hajójellemzők, hajótípusok, hajótest konstrukciók; jégmegerősítés követelményei; különböző osztályozó társaságok jégosztályai – sarkvidéki osztály és helyi szabályozások; jégosztályok korlátai; a hajó téli felkészítése; alacsony hőmérsékleti rendszerek teljesítménye.

Egy hajó útja és útjának megtervezése jégben

4. Biztonságos útirány kidolgozása és út tervezése mindenütt ahol lehetséges, a jég elkerülésével, ideértve a különböző képalkotó formátumok és adatok értékelését, a stratégiai úttervezés előkészítésének segítésére, behatolás a jégbe a nyílt víz felől a jéghegyek és a veszélyes jégviszonyok elkerülésére; navigáció, annak meghatározása, hogy mikor biztonságos vagy nem biztonságos a jeget vagy jéghegyeket tartalmazót területekre való behajózás a sötétség, a holt hullámok, a köd, vagy a nyomójég miatt.

A hajó üzemeltetése és kezelése jégben

5. Előkészületek és kockázat kezelése a jeges vizek megközelítése előtt; a különböző jégosztályokba, és különböző jégtípusok szerint besorolt hajók segítség nélküli üzemeltetése; biztonságos sebesség jég és jéghegyek jelenlétében; kapcsolattartás egy jégtörővel és más hajókkal, hajózás különböző jégkoncentrációkban és jégfedettségi viszonyok között; a mozgási energianövekedés ismerete; a jéghegyek használata menedékként és bejutás jéghalmon keresztül.

6. Különböző típusú hajtórendszerek és kormányrendszerek alkalmazása, ideértve a rendszer szilárdsági és teljesítménykorlátainak ismeretét; az oldalirányú és hosszirányú (trimm) döntési rendszerek alkalmazását, a főgépterheléseket, és a hűtési problémákat.

Szabályok és ajánlások

7. A különböző régiókba való behajózási helyi követelményei, ideértve az Antarktiszi Szerződés előírásait, nemzetközi szabályok és ajánlások.

A berendezések korlátai

8. Parti navigációs segédeszközök használata és az ezekkel kapcsolatos kockázatok; a magas földrajzi szélességeken jelentkező tájolóhibák; a radaron célpontok és jégképződmények megkülönböztetése a jelek jégről való visszaverődése esetén, az elektronikus helyzetmeghatározó rendszerek korlátai magas szélességi körökön; a tengerészeti térképek és révkalauz leírások korlátai; a kommunikációs rendszerek korlátai.

Biztonsági óvintézkedések és vészhelyzeti eljárások

9. A biztonságos hajózáshoz szükséges vízrajzi adatok rendelkezésre állása; óvintézkedések nem részletesen feltérképezett vizeken való hajózáskor; a felkutatási és mentési készültség és felelősség korlátai, ideértve a GMDSS A4 terület, és annak SAR (felkutatás és mentés) kommunikációs szolgáltatásainak korlátait; a tartaléktervezés ismerete; a vontatási eljárások ismerete; a más hajókkal és a helyi SAR szervezettel fenntartott kapcsolat értéke; veszélyek felismerése, amikor a személyzet alacsony hőmérséklet hatása éri; hajóelhagyás eljárásai és technikái, valamint túlélés a jégen; a személyzet kifáradási problémái zaj és vibráció miatt; többletkészletek felvétele, mint például üzem- és kenőanyag, élelmiszer és kiegészítő ruházat; a sarkvidéki vizeken az események következményei halmozott szigorúságának ismerete.

10. Biztonságos munkavégzési eljárások megállapítása; a legáltalánosabb hajótest és berendezés sérülések ismerete és azok elkerülésének ismerete; a tűzoltórendszerek korlátozottsága.

Környezetvédelmi szempontok

11. Érzékeny tengeri területek kiürítés szempontjából; olyan területek, ahol a hajózás tilos, vagy el kell kerülni; különleges területek a MARPOL Egyezmény alapján; az olajkiömlést kezelő berendezések korlátai; tervek a megnövekedett hulladékmennyiség, fenékvíz, iszap, szennyvíz kezelésére; szennyezés következményei hideg éghajlaton.

VI. FEJEZET

Útmutató a vészhelyzeti, foglalkozásbiztonsági, biztonsági, egészségügyi és túlélési funkciókkal kapcsolatban

B–VI/1. szakasz

Útmutató a biztonsági ismeretek kötelező követelményeiről és az alapfokú képzésről és oktatásról minden tengerész számára

TŰZMEGELŐZÉS ÉS TŰZOLTÁS

1. Az A–VI/1. szakasz által előírt tűzmegelőzési és tűzoltási képzés legalább az alábbi 2–4. szakaszokban tételesen felsorolt elméleti és gyakorlati elemeket tartalmazza.

Elméleti képzés

2. Az elméleti képzés terjedjen ki a következőkre:

1. a tűz- és robbanás három eleme (a tűz három feltétele): üzemanyag, gyújtás forrása; oxigén;

2. gyújtási források: kémiai, biológiai, fizikai.

3. gyúlékony anyagok: gyúlékonyság, gyulladáspont; égési hőmérséklet; égés sebessége; hőérték; alsó gyulladási határ (LFL); felső gyulladási határ (UFL); égési tartomány; közömbösítés; statikus elektromosság; lobbanáspont; öngyulladás;

4. tűzveszély és a tűz terjedése sugárzás, konvekció és kondukció útján;

5. reaktivitás;

6. tüzek és alkalmazható oltószerek osztályozása;

7. hajótüzek fő okai: olajkiömlés a géptérben; cigaretta; túlmelegedés (csapágyak); hajókonyha berendezések (tűzhelyek, kürtők, mélysütők, rezsók, stb.); öngyulladás (rakomány, hulladék stb.); meleg (hegesztés, vágás stb.); villamos készülékek (zárlat, nem professzionális javítások); reakció, önmelegedés és öngyulladás, gyújtogatás; statikus elektromosság;

8. a tűz megelőzése;

9. tűz- és füstérzékelő rendszerek, automatikus tűzriasztók;

10. tűzoltó berendezések, beleértve a következőket:

10.1 beépített rendszerek és helyük; tűzoltó fővezetékek; hidránsok, nemzetközi parti csatlakozók; tüzelfojtó létesítmények, széndioxid (CO2), hab, nyomottvizes permetező rendszerek különleges kategóriájú terekben, stb.; automatikus spinkler rendszerek; vészhelyzeti tűzi szivattyúk, tartalékgenerátor, kémiai poroltó készülékek, a szükséges és rendelkezésre álló mobilkészülékek általános bemutatása, nagynyomású ködképző rendszer; nagykiterjedésű hab; új fejlesztések és berendezések;

10.2 tűzoltó felszerelése, személyi felszerelés, lélegzőkészülék; újraélesztő készülék; füstvédő sisak vagy maszk; tűzálló mentőkötél és hám; ezek elhelyezése a fedélzeten; és

10.3 általános felszerelés, ideértve a tűzoltótömőket, fúvókákat, csatlakozókat, tűzoltó fejszéket, hordozható tűzoltókészüléket; tűzelfojtó takarók;

11. kivitel és megoldások, menekülő útvonalakkal együtt; tartályok gázmentesítésének eszközei; A, B és C veszélyességi osztályok; semleges gázrendszerek;

12. a hajó tűzoltó szervezete, ideértve az általános riasztást, tűzoltótervek, riadóállomások és az egyének kötelmei; kommunikáció, beleértve a hajó és a part közötti kommunikációt, kikötőben való tartózkodáskor; a személyzet biztonsági eljárásai; időszakos gyakorlatok a hajón; járőrözési rendszerek;

13. az újraélesztési módszerek gyakorlati ismerete;

14. tűzoltási módszerek, ideértve a riasztójel megszólaltatását; lokalizálás és elszigetelés; tengerbedobás; gátlás; hűtés; elfojtás; kioltás; az ismételt fellobbanás ellenőrzése; füstelszívás; és

15. tűzoltóanyagok, ideértve a vizet, a tömör sugarat, a permetet, a ködöt, az elárasztást; nagy, közepes és kiskiterjedésű hab; széndioxid (CO2); vizes filmképző hab (AFF); száraz kémiai por, új fejlesztések és berendezések.

Gyakorlati képzés

3. Az alábbiakban megadott gyakorlati képzés olyan helyeken történjen, ahol valóban realisztikus képzési feltételek biztosíthatók (például szimulált hajófedélzeti feltételek), és mindenütt, amikor lehetséges, és gyakorlatilag megoldható a képzést sötétségben is, és nappal is végre kell hajtani, a jelöltek számára lehetőséget biztosítva, hogy megszerezzék az alábbi képességeket:

1. különböző típusú hordozható tűzoltókészülékek használata;

2. személyi légzőkészülék használata;

3. kisebb tüzek eloltása, például elektromos tüzek, olajtüzek, és propán-tüzek;

4. nagykiterjedésű tüzek oltása vízzel (sugárral és permetfúvókával);

5. tüzek oltása vagy habbal, porral, vagy bármely más alkalmas vegyi anyaggal;

6. belépés és áthaladás mentőkötéllel, de lélegeztető készülék nélkül egy olyan rekeszen, amelybe nagykiterjedésű habot injektáltak;

7. tűz oltása füsttel megtelt zárt terekben, személyi légzésbiztosító készülék viselésével;

8. tűzoltás vízköddel, vagy bármely más alkalmas tűzoltó anyaggal szállástérben vagy szimulált géptérben tűz és sűrű füst esetén;

9. olajtűz oltása ködgenerátorral és permetező fúvókákkal; száraz kémiai porral vagy habgenerátorral; és

10. mentés végrehajtása füsttel megtelt térben, légzés biztosító készüléket viselve.

Általános rendelkezések

4. A jelöltek egyúttal ismerjék meg a készültség fenntartásának szükségességét a hajón.

ALAPFOKÚ ELSŐSEGÉLY

5. Az alapfokú képzés részeként a VI–1. szabályban megkövetelt alapfokú elsősegély képzést a szakképzés korai szakaszában kell biztosítani, lehetőleg a tengeri képzést megelőzően, annak érdekében, hogy a tengerészek azonnal cselekedhessenek, amint baleset vagy más egészségügyi vészhelyzet fordul elő, amíg egy elsősegélyből felkészült személy, vagy a hajón az orvosi egészségügyi ellátásért felelős személy a helyszínre érkezik.

SZEMÉLYES BIZTONSÁG ÉS TÁRSADALMI FELELŐSSÉG

6. az Igazgatások vegyék figyelembe a kommunikáció és a nyelvi képességek jelentőségét a tengeri élet- és vagyonbiztonság fenntartásában, és a tenger szennyezésének megakadályozásában. A tengerészet nemzetközi jellegére figyelemmel, a hajók közötti, valamint a hajó- és a part közötti hangkommunikációra való támaszkodás, a többnemzeti személyzet növekvő arányú alkalmazása, és azon aggály miatt, hogy a személyzet tagjai épesek legyenek kommunikálni az utasokkal vészhelyzetben, a tengerészeti kommunikációban egy közös nyelv alkalmazása előmozdítja a biztonságos gyakorlatot azzal, hogy csökkenti a létfontosságú információ közvetítésében az emberi tévedés kockázatát.

7. Bár nem egyetemesen alkalmazott, az általános gyakorlat alapján az angol nyelv gyorsan a tengerészeti biztonsági kommunikáció céljára a szabványos nyelvvé válik, részben az IMO szabványos tengerészeti kommunikációs kifejezéseinek használata eredményeként.

8. az Igazgatások fontolják meg annak biztosításának előnyeit, hogy a tengerészek legalább is elemi angol szókincs használatára legyenek képesek, hangsúlyozva a tengerészeti kifejezéseket és helyzeteket.

B–VI/2. szakasz

Útmutató a jártassági képesítésre túlélő vízi jármüvek és gyors készenléti csónakok használatában

1. A képzés megkezdése előtt az egészségi alkalmassági követelményeket kell hogy teljesítse a jelölt, különös figyelemmel a látásra és a hallásra.

2. A képzés feleljen meg a Tengeri Életbiztonság Nemzetközi Egyezményében foglalt rendelkezéseknek (SOLAS), a módosítások szerint.

3. A Felek elfogadhatják a hajón szerzett képzést, és tapasztalatszerzést is, (mint például a gyakorlatokon való részvételt) az A/VI–2. táblázat alkalmassági követelményének fenntartására a A–VI/2. szakasz 6.1.2, 6.1.3, 6.1.4, 6.2.1, és 12.1.5. pontjaiban vázoltak szerint, az Igazgatások tartsák szem előtt, hogy a hajón folytatandó képzést ezeken a területeken csak jó időjárási feltételek mellett, és a kikötői jogszabályok figyelembe vételével lehet lefolytatni.

B–VI/3. szakasz

Útmutató az emeltszintű tűzoltási kiképzéssel kapcsolatban

(Nincsenek rendelkezések)

B–VI/4. szakasz

Útmutató az egészségügyi elsősegély és egészségügyi ellátás követelményeivel kapcsolatban

A tengerészek képzési programjai az A–VI–4/1. táblázat 1. oszlopában felsorolt feladatok, kötelességek és felelősségek teljesítéséhez a hajón történő egészségügyi elsősegély nyújtására, vegyék figyelembe a módosított Nemzetközi Egészségügyi Útmutató Hajók Számára című kiadványban foglalt iránymutatást, értelemszerűen.

B–VI/5. szakasz

Útmutató hajóvédelmi tisztek képzéséhez és képesítéséhez

1. A képzés feleljen meg az ISPS Szabályzat és a SOLAS Egyezmény rendelkezéseinek, a módosítások szerint.

2. A képzés befejezésekor a hajóbiztonsági tiszt rendelkezzen kellő angol nyelvi ismeretekkel, hogy helyesen értelmezhesse a hajó vagy a kikötői létesítmény biztonságára vonatkozó közleményeket, és ilyeneket közvetíthessen.

3. A kivételes szükségszerűség követelményei között, amikor egy személy, aki hajóbiztonsági tiszti jártassági képesítéssel rendelkezik, és ideiglenesen nem áll rendelkezésre, az Igazgatás engedélyezheti, hogy egy olyan tengerész, aki meghatározott biztonsági feladatokkal és felelősségekkel van megbízva és érti a hajóbiztonsági tervet, a hajó biztonsági tisztjeként szolgáljon, és végezze a hajó biztonsági tisztjének összes feladatát és felelősségét, a következő célkikötőig, vagy legfeljebb 30 napig, amelyik a kettő közül a nagyobb időszakot jelenti. A társaság, amint lehetséges, köteles tájékoztatni a következő kikötő (kikötők) illetékes hatóságait az aktuális intézkedésekről.

B–VI/6. szakasz

Az összes tengerész biztonsággal összefüggő kérdésének és oktatásának kötelező minimálkövetelményeire vonatkozó útmutató

Ismertető képzés és biztonsági tudatosság

1. A tengerészek és a hajón szolgáló személyzet nem biztonsági szakértőkből áll, és az Egyezménynek vagy a jelen Szabályzat rendelkezéseinek nem célja, hogy őket biztonsági szakemberekké képezze át.

2. A tengerészek és a hajón tartózkodó személyzet részesüljön megfelelő biztonsággal kapcsolatos kérdésben vagy oktatásban, és ismertető képzésben úgy, hogy megszerezzék saját feladataik végrehajtásához szükséges ismereteket és megértést, és együttesen hozzájárulhassanak a tengerészet biztonság erősítéséhez.

3. A meghatározott biztonsági feladatokkal meg nem bízott tengerészek az A–VI/6. szakaszban megállapított biztonsági tudatosító képzésben vagy oktatásban vegyenek részt karrierjük során legalább egyszer. E képzés felfrissítése vagy újraérvényesítése nem szükséges, ha az érintett tengerész, illetve hajószemélyzet megfelel a VI/6. szabály biztonsággal kapcsolatos bevezető követelményeknek és részt vesz az ISPS-szabályzat által előírt gyakorlatokon.

Biztonsági feladatok ellátására kijelölt tengerészek

4. A „biztonsági feladatok ellátására kijelölt” kifejezés az A–VI/6. szakaszban azokat a tengerészeket jelöli, akik a hajó biztonsági terve szerint meghatározott biztonsági feladatokkal és felelősségi körökkel vannak megbízva.

5. A biztonsági feladatok ellátására kijelölt tengerészek kötelesek karrierjük során legalább egyszer lefolytatni az A–VI/6. szakaszban meghatározott képzést. E képzés felfrissítése vagy újraérvényesítése nem szükséges, ha az érintett tengerész, illetve hajószemélyzet megfelel a VI/6. szabály biztonsággal kapcsolatos bevezető követelményeknek és részt vesz az ISPS-szabályzat által előírt gyakorlatokon.

6. Azok, akik a „biztonsággal kapcsolatos ismertető képzést nyújtják” az A–VI/6. szakasz szerint, nem kell, hogy teljesítsék sem az I/6. vagy az A–I/6. szakasz követelményeit.

7. Különleges szükség körülményei között, amikor a biztonsági feladatokra kijelölt képesített személynek kell ellátni a hajón a biztonsággal kapcsolatos feladatokat, és egy ilyen személy ideiglenesen nem áll rendelkezésre, az Igazgatás engedélyezheti, hogy a biztonsági feladatokra való kijelölés nélküli tengerész hajtsa végre ezeket a feladatokat, azzal a feltétellel, hogy az ilyen személy ismerje a hajó biztonsági tervét, a következő kikötőig, vagy a legfeljebb 30 napos időtartam alatt, amelyik a kettő közül nagyobb.

VII. FEJEZET

Alternatív (kettős) képesítésre vonatkozó útmutató

B–VII/1. szakasz

Útmutató az alternatív képesítések kiadásához

(Nincsenek rendelkezések)

B–VII/2. szakasz

Útmutató a különleges integrált fedélzeti és géptéri képzési programokhoz

1. Minden részes Fél biztosítsa azt, hogy az esetleges különleges integrált fedélzeti és géptéri képzési programot

1. jóváhagyott képzés program segítségével nyújtsák;

2. a parton tartsanak meg tengerészeti oktató intézményekben és/vagy jóváhagyott iskolahajók fedélzetén; és

3. dokumentálják a jóváhagyott képzési nyilvántartó naplóban.

B–VII/3. szakasz

Az alternatív képesítések kiadását szabályozó elvekre vonatkozó útmutatás

(Nincsenek rendelkezések)

VIII. FEJEZET

Őrszolgálatra vonatkozó útmutató

B–VIII/1. szakasz

A szolgálatra való alkalmasságot érintő útmutató

Fáradtság megelőzése

1. A pihenési időszakra vonatkozó követelmények betartásakor a „parancsoló üzemeltetési feltételek” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy csak alapvető munkát jelenthet a hajón, amelyet nem lehet késleltetni biztonsági vagy környezetvédelmi okok miatt, vagy amit ésszerűen nem lehetett előrelátni az út megkezdésekor.

2. Bár nincsenek egyetemlegesen elfogadott szakmai meghatározások a fáradtságra, a hajó üzemeltetésében szerepet vállaló minden személy ügyeljen azokra a tényezőkre, amelyek hozzájárulhatnak a fáradtsághoz, a teljesség igénye nélkül, a Szervezet által meghatározottakra, és ezeket vegyék figyelembe, amikor döntést hoznak a hajó műveleteiről.

3. A VIII/1. szabály alkalmazásakor a következőket kell figyelembe venni:

1. a fáradtság megelőzésére hozott intézkedések biztosítsák, hogy a túlzott vagy indokolatlan együttes munkaidőt nem követelik meg. Különösen az A–VIII. szakaszban előírt minimális pihenési időket nem szabad úgy értelmezni, mintha azt jelentené, hogy az összes többi órát őrszolgálatra vagy egyéb feladatra lehet fordítani;

2. a szabadidős időszakok gyakorisága és hossza, és az ellentételezési szabadidő biztosítása lényeges tényező abban, hogy megakadályozzák a fáradtság halmozódását egy időszakon keresztül; és

3. a rövid tengeri utakon közlekedő hajókon a rendelkezések megváltoztathatók, feltéve, hogy különleges biztonsági intézkedéseket vezetnek be.

4. Az A–VIII/1. szakasz, 9. pontjában felsorolt kivételeket úgy kell értelmezni, hogy azok megfeleljenek az ILO A tengerészek munkaidejéről és a hajók személyzetéről szóló Egyezményében, 1996. (180.sz.), illetve a hatálybalépésekor a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben, 2006. lefektetett kivételeknek. A részes Felek határozzák meg azokat a körülményeket, amelyek között az ilyen kivételeket alkalmazzák.

5. A tengeri halálesetek kivizsgálása eredményeként kapott információ alapján az Igazgatások folyamatosan vizsgálják felül a fáradtság megelőzésére vonatkozó rendelkezéseiket.

A kábítószerrel és alkohollal való visszaélés megelőzése

6. A kábítószeres és alkoholos visszaélés közvetlenül befolyásolja egy tengerész alkalmasságát és képességét, hogy őrszolgálati feladatait ellássa, vagy meghatározott biztonsági és szennyezésmegelőzési feladatokat végezzen. Amennyiben bebizonyosodik, hogy kábítószer vagy alkohol hatása alatt áll a tengerész, nem engedhető meg, hogy őrszolgálati feladatokat lásson el, vagy meghatározott biztonsági, szennyeződésmegelőzési kötelességeket teljesítsenek mindaddig, amíg már képességük nincs korlátozva az említett feladatok elvégzésére.

7. az Igazgatások gondoskodjanak arról, hogy megfelelő intézkedéseket hoznak arra, hogy az alkohol és a kábítószerek ne rontsák le az őrszolgálatot adó személyzet és a megjelölt biztonsági és szennyezésmegelőzési feladatokkal megbízott személyzet képességeit, és szűrési programokat vezessenek be szükség szerint, amelyek:

1. beazonosítják a kábítószeres és alkoholos visszaélés eseteit;

2. tiszteletben tartják az érintett személyek méltóságát, magánélethez való jogát, bizalmas és alapvető jogszabályban foglalt jogait; és

3. figyelembe veszik a vonatkozó nemzetközi útmutatásokat.

8. A társaságok fontolják meg egy egyértelmű, írásba foglalt drog- és alkohol visszaélés politika bevezetését, ideértve alkoholfogyasztás tilalmát az őrszolgálati munka megkezdése előtt négy órán belül, vagy a társaság minőségbiztosítási rendszerébe foglalva, vagy pedig a tengerészek megfelelő tájékoztatását és képzését szolgáló eszközként.

9. Azok, akik kábítószer és alkohol visszaélési programok bevezetésén dolgoznak, vegyék figyelembe az ILO kiadványát az esetlegesen módosított Kábítószer és alkoholprevenciós programok a tengerészetnél (Tervezői Kézikönyv).

B–VIII/2. szakasz

Útmutató az őrszolgálati szervezéshez, és a figyelembe veendő elvek

1. A következő operatív iránymutatást vegyék figyelembe a társaságok, a parancsnokok, és az őrszolgálatos tisztek.

I. RÉSZ – ÚTMUTATÓ A KÉPESÍTÉSHEZ

(Nincsenek rendelkezések)

2. RÉSZ – ÚTMUTATÓ AZ ÚTVONALTERVEZÉSHEZ

(Nincsenek rendelkezések)

3. RÉSZ – ÁLTALÁNOS ŐRSZOLGÁLATI ELVEK

(Nincsenek rendelkezések)

4. RÉSZ – ÚTMUTATÓ A TENGERI ŐRSZOLGÁLATHOZ

4–1. rész – Útmutató a navigációs őrszolgálat tartásához

Bevezetés

2. A különleges hajótípusokhoz, valamint a veszélyes, kockázatos, mérgező, vagy nagyon gyúlékony árut szállító hajókhoz egyedi útmutató lehet szükséges. A parancsnok értelemszerűen dolgozza ki ezt az üzemeltetési útmutatót.

3. Alapvető, hogy a navigációs őrszolgálatot adó tisztek mérjék fel, hogy hatékony feladatvégzésük szükséges a tengeri élet- és vagyonbiztonság, és a tengeri környezet szennyezésének megakadályozása érdekében.

Őrszolgálat horgonyon álláskor

4. Minden hajó parancsnoka, amikor nem védett helyen horgonyoz, egy nyitott előkikötőben, vagy más, lényegében „nyílt tengeri” körülmények között a VIII. fejezet, A–VIII/2. szakasz, 4–1. rész, 51. előírásai szerint az STCW Szabályzat alapján, köteles biztosítani, hogy az őrszolgálati intézkedések mindig a biztonságos őrszolgálat fenntartásának megfelelőek. A fedélzeten szolgálatot teljesítő tiszt mindig felelős a biztonságos őrszolgálat tartásáért horgonyon álláskor.

5. Az őrszolgálat tartásával kapcsolatos intézkedések meghatározásakor, és a hajó biztonságának, valamint a tengeri környezet védelmének megfelelő arányban, a parancsnok vegye figyelembe az összes vonatkozó körülményt és feltételt, mint például:

1. folyamatos figyelőszolgálat fenntartása látással és hallással, valamint minden más rendelkezésre álló eszközzel;

2. hajók egymás közötti és a hajó és a part közötti kommunikációs követelmények;

3. az uralkodó időjárási, tenger viszonyok, jég- és áramlati feltételek;

4. a hajó helyzetének folyamatos ellenőrzése;

5. a horgonyberendezés természete, mérete és jellemzői;

6. forgalmi feltételek;

7. a hajó biztonságát esetleg érintő helyzetek;

8. be- és kirakodási műveletek;

9. készenléti személyzet kijelölése; és

10. eljárás a parancsnok riasztására és a gépüzemi készültség fenntartására.

4–2. rész – Útmutató gépüzemi őrszolgálat tartásához

6. Egyedi útmutató lehet szükséges, különleges típusú hajtásberendezésekhez valamint veszélyes, kockázatos, mérgező vagy rendkívül gyúlékony anyagokat, illetve más különleges rakománytípusokat szállító hajókhoz. A gépüzem vezető értelemszerűen adja ki ezt az üzemeltetési útmutatót.

7. Alapvető fontosságú, hogy a géptéri őrszolgálatért felelős tisztek tudatában legyenek annak, hogy a géptéri őrszolgálati feladatok hatékony végrehajtása szükséges a tengeri élet- és vagyonbiztonság, valamint a tengeri környezet szennyeződésének megakadályozása érdekében.

8. A géptéri őrszolgálatot átvevő tiszt a szolgálat átvétele előtt köteles:

1. megismerni az életbiztonság érdekében a veszélyes vagy mérgező környezetben elhelyezett berendezés helyét és használatát;

2. meggyőződni arról, hogy a vészhelyzeti egészségügyi elsősegély nyújtásához szükséges anyagok könnyen hozzáférhetőek, különösen, ami az égések és forrázások kezeléséhez szükséges; és

3. kikötőben, biztonságos horgonyon álláskor, vagy kikötött állapotban, tudomással kell bírni:

3.1 a rakománnyal kapcsolatos tevékenységekről, a karbantartási és javítási műveletek helyzetéről és az őrszolgálatot érintő minden egyéb műveletről; és

3.2 az utasok és személyzet szálláshelyének ellátásában, a rakományműveletekben, az üzemeltetési vízellátásban, és az elszívó rendszerekben alkalmazott segédberendezések tekintetében.

4–3. rész – Útmutató a rádióforgalmazási őrszolgálat tartásához

Általános rész

9. Egyebek között a Rádiószabályzat megköveteli azt, hogy minden egyes fedélzeti rádióállomás engedéllyel rendelkezzen, a parancsnok vagy a hajóért felelős más személy végső hatáskörébe tartozzon, és kizárólag megfelelően képesített személy irányítása alatt üzemeljen. A Rádiószabályzat azt is előírja, hogy vészhívójelet csak a parancsnok, vagy a hajóért felelős más személy meghatalmazásával lehet küldeni.

10. A parancsnok legyen tisztában azzal, hogy az összes vészhívójel küldésére felelősséggel felruházott minden személyt utasítással kell ellátni a hajó összes rádióberendezésének ismerete és megfelelő üzemeltetése szempontjából, ahogyan azt az I/14. szabály 1.5 szakasza előírja. Ezt a fedélzeti vagy a rádiónyilvántartás könyvében kell rögzíteni.

Őrszolgálat

11. A rádiós őrszolgálat követelményein túlmenően, minden tengerjáróhajó parancsnoka biztosítsa a következőket:

1. a hajó rádióállomása megfelelően felügyelt legyen az általános kommunikáció rádióforgalmazás céljára, különösen ami a nyilvános forgalmazást illeti, figyelembe véve az engedélyezett személyzet kötelességei miatt felmerülő korlátokat; és

2. a hajón rendelkezésre álló rádióberendezés, és ahol fel van szerelve, a tartalék energiaforrás hatékony üzemállapotban legyen karbantartva.

12. A riadótervben a vészhelyzeti események során a rádió-hírközlésért elsődleges felelősséget viselő személy a riadótervben megjelöltek szerint, az összes érintett személyzet tagjának időszakosan adja meg a szükséges utasításokat és információt a rádióberendezés használatáról és a vészhelyzeti és biztonsági célú eljárásokról. Ezt a rádiónaplóban kell rögzíteni.

13. A SOLAS, 1974. hatálya alá nem tartozó minden hajó parancsnoka követelje meg, hogy a rádió őrszolgálatot az Igazgatás által meghatározott módon megfelelően fenntartják, figyelemmel a Rádiószabályzatra.

Üzemeltetési előírások

14. Indulás előtt a vészhelyzeti rádiókommunikációért elsődleges felelősséggel bíró kijelölt rádiókezelő győződjön meg az alábbiakról:

1. az összes vészhelyzeti és biztonsági rádióberendezés és a tartalékenergia forrás hatékony üzemi állapotban van, és hogy ezt a rádiónaplóban rögzítették;

2. a nemzetközi megállapodás által megkövetelt összes dokumentum, a hajó rádióállomásaihoz tartozó közlemények, és az Igazgatás által megkövetelt további dokumentumok mind rendelkezésre állnak, és a legutolsó közlemények szerint frissítettek, és az esetleges eltéréseket a parancsnoknak bejelentették;

3. a rádió-óra megfelelően van beállítva a szabványos pontos időjelzésnek megfelelően;

4. az antennák helyesen vannak beirányozva, sértetlenek és csatlakoztatás alatt állnak; és

5. a gyakorlatilag lehetséges mértékig az arra a területre vonatkozó rutinszerű időjárási és navigációs figyelmeztető közleményeket, ahol a hajó majd hajózik, frissítik együtt a parancsnok által meghatározott további területekre vonatkozó jelentésekkel, és ezeket az üzeneteket közvetítik a parancsnoknak.

15. Hajózás közben, és az állomás bekapcsolásakor az őrszolgálatot adó rádiókezelő köteles:

1. figyelni a megfelelő vészhívó frekvenciákat az esetleges aktuális vészhelyzetek megállapítására; és

2. forgalmazási jelentést (név, helyzet, és célkikötő stb.) küldeni a helyi parti állomásnak, és bármely más megfelelő parti állomásnak, ahonnan általános forgalmazás várható.

16. Amíg az állomás üzemel, az őrszolgálatot adó rádiókezelő köteles:

1. a rádió óráját legalább naponta egyszer egyeztetni a szabványos pontos időjelzéssel;

2. forgalmazási jelentést küldeni, amikor egy olyan parti állomás szolgálati területére lép be, vagy ahonnan távozik, amelytől általános közlemények várhatók; és

3. továbbítani a jelentéseket a hajójelentő rendszerekbe a parancsnok utasításai szerint.

17. A nyílt tengeren a vészhelyzeti események alkalmával a rádióforgalmazásért elsődleges felelősséggel megbízott vezető köteles biztosítani az alábbiak megfelelő működését:

1. digitális szelektív hívás (DSC), vészhívó és biztonsági rádióberendezés, legalább hetente egyszer egy próbahívás segítségével; és

2. a vészhívó és biztonsági rádióberendezést egy teszt segítségével legalább egyszer minden nap, de mindennemű jel kisugárzása nélkül.

E tesztek eredményeit rögzíteni kell a rádiónaplóban.

18. Az általános kommunikáció kezelésére kijelölt rádiókezelő köteles biztosítani hatékony figyelés fenntartását azokon a frekvenciákon, amelyeken várható a forgalmazás, figyelemmel a hajó helyzetére, az olyan parti állomások, illetve parti földi állomások vonatkozásában, ahonnan forgalmazás várható.

Forgalmazáskor a rádiókezelők kötelesek betartani a vonatkozó ITU ajánlásokat.

19. Kikötőbe érkezéskor az állomás kikapcsolásakor a szolgálatos rádiókezelő köteles tájékoztatni a helyi parti állomást, és a további olyan parti állomásokat, amelyekkel fenntartotta a kapcsolatot a hajó érkezéséről, és a rádióállomás kikapcsolásáról.

20. A rádióállomás kikapcsolásakor a vészhelyzeti események idejére a rádiókommunikációért elsődleges felelősséggel megbízott rádiókezelő köteles:

1. meggyőződni arról, hogy az adóantennák le vannak földelve; és

2. ellenőrizni, hogy a tartalék energiaforrások megfelelően fel vannak töltve.

Vészhelyzeti riasztások és eljárások

21. Minden más forgalmazással szemben abszolút elsőbbséggel rendelkeznek a vészhelyzeti riasztások, vagy vészhelyzeti hívások. Az ilyen jelet vevő összes állomást a Rádiószabályzat arra kötelezi, hogy azonnal szüntessenek meg minden olyan adást, amely zavarhatja a vészhelyzeti kommunikációt.

22. A saját hajót érintő vészhelyzetben a vészhelyzet esetére elsődleges rádiókommunikációs felelősséggel megbízott rádiókezelő haladéktalanul köteles átvenni a Rádiószabályzatban és a vonatkozó ITU–R ajánlásokban foglalt eljárások betartásáért a felelősséget.

23. Vészhelyzeti riasztás vételekor:

1. az őrszolgálatot adó rádiókezelő köteles riasztani a parancsnokot, és amennyiben alkalmas, a vészhelyzeti esetekre a rádiókommunikációért elsődleges felelősséggel felruházott rádiókezelőt, és

2. a vészhelyzet esetére a rádiókommunikációért elsődleges felelősséggel kijelölt rádiókezelő köteles értékelni a helyzetet, és haladéktalanul átvenni a felelősséget a Rádiószabályzat és a vonatkozó ITU–R ajánlások eljárásainak követéséért.

Sürgősségi közlemények

24. A saját hajót érintő sürgős esetekben a vészhelyzeti rádióforgalmazásért felelősként megjelölt rádiókezelő haladéktalanul köteles a Rádiószabályzat és a vonatkozó ITU–R ajánlások eljárásait követni.

25. Az egészségügyi tanáccsal kapcsolatos kommunikációk esetében a vészhelyzet idejére rádiókommunikációval elsődleges felelősséggel megbízott rádiókezelő köteles a Rádiószabályzat eljárásai követésére, és a vonatkozó nemzetközi dokumentációban (lásd a 14.2. szakaszt) közzétett feltételeket, illetve a műholdas szolgáltató által előírt módszereket betartani.

26. Az egészségügyi szállításokkal kapcsolatos kommunikáció esetében az 1949. augusztus 12-én kelt Genfi Egyezmények mellékletét képező jegyzőkönyvekben meghatározottak és a nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatai védelmére vonatkozó előírások szerint (I. jegyzőkönyv), a vészhelyzetben rádiókommunikációval elsődleges felelősséggel megbízott rádiókezelő köteles a Rádiószabályzat eljárásait betartani.

27. Sürgősségi üzenet vételekor az őrszolgálatot adó rádiókezelő köteles riasztani a parancsnokot, és megfelelő esetben a vészhelyzeti időre a rádiókommunikációért elsődleges felelősséggel megbízott rádiókezelőt.

Biztonsági üzenetek

28. Biztonsági üzenetek közvetítésekor a parancsnok és az őrszolgálatot adó rádiókezelő köteles a Rádiószabályzat eljárásait betartani.

29. Biztonsági üzenet vételekor az őrszolgálatot adó rádiókezelő köteles annak tartalmát rögzíteni, és a parancsnok utasításai szerint eljárni.

30. A hajó – hajó közötti URH rádiókommunikációt a 13.sz. csatornán kell lebonyolítani. A hajó – hajó közötti rádiókommunikációt a Rádiószabályzat „A hajók közötti navigációs biztonsági közlemények” cím alatt ismertetik.

Rádiózási feljegyzések

31. A rádiónaplóba további bejegyzéseket kell tenni a 10., 12., 14., 17. és 33. szakaszok szerint.

32. A nem engedélyezett adásokat, és a káros zavarási eseteket amennyire lehetséges be kell azonosítani, és feljegyezni a rádiónaplóba, valamint az Igazgatás tudomására hozni a Rádiószabályzatnak megfelelően, a rádiónaplóból egy megfelelő kivonat csatolásával.

Akkumulátor karbantartás

33. A rádióberendezés bármely része számára energiaforrást nyújtó akkumulátorok, ideértve a szünetmentes tápegységekhez tartozó akkumulátorokat is, a vészhelyzetben a rádiókommunikációért elsődleges felelősséggel megbízott rádiókezelő felelősségi körébe tartoznak, és:

1. naponta terhelés alatt és terhelés nélkül be kell vizsgálni, és szükség esetén teljesen fel kell tölteni;

2. hetente egyszer fajsúlymérővel ellenőrizni kell, amikor gyakorlatilag megoldható, vagy olyan esetekben, amikor fajsúlymérő nem alkalmazható, megfelelő terhelési próbát kell végezni; és

3. havonta egyszer ellenőrizni kell minden egyes akkumulátor biztonságát, annak csatlakozóit és az akkumulátorok és rekeszük, vagy rekeszeik állapotát.

Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit be kell jegyezni a rádiónaplóba.

5. RÉSZ – ÚTMUTATÓ A KIKÖTŐI ŐRSZOLGÁLATHOZ

(Nincs rendelkezés)

---