AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013. június 26-i 2013/36/EU IRÁNYELVE

a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről ^* 

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére ^* ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ^* , valamint a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ^*  több alkalommal jelentősen módosították. A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv számos rendelkezése hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó. Az egyértelműség és a rendelkezések következetes alkalmazásának biztosítása érdekében e rendelkezéseket új, a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó jogalkotási aktusokban, mégpedig ezen irányelvben és az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 2013. június 26 ^*  kell egyesíteni. Az elérhetőbbé tétel érdekében a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvek mellékleteinek rendelkezéseit be kell építeni ezen irányelv és az említett rendelet rendelkező részébe.

(2) Ennek az irányelvnek célszerű tartalmaznia többek között az üzleti tevékenység engedélyezését, a befolyásoló részesedések szerzését, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását, a székhely szerinti és fogadó tagállamok felügyeleti hatóságainak hatásköreit e tekintetben szabályozó rendelkezéseket, valamint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások induló tőkéjét és felügyeleti felülvizsgálatát szabályozó rendelkezéseket. Ezen irányelv fő célja és tárgya a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tevékenységéhez való hozzáférésre vonatkozó nemzeti rendelkezések koordinálása, valamint irányításuk részletes szabályainak és felügyeleti keretüknek a megállapítása. A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményeket is tartalmazott. Ezeket a követelményeket az 575/2013/EU rendeletbe kell belefoglalni, amely a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozóan egységes és közvetlenül alkalmazandó prudenciális követelményeket állapít meg, mivel az ilyen követelmények a hitelintézetek és befektetési vállalkozások által birtokolt több eszköz tekintetében is szorosan kapcsolódnak a pénzügyi piacok működéséhez. Ennek megfelelően ezt az irányelvet az 575/2013/EU rendelettel együtt kell értelmezni és az említett rendelettel együtt alkotja a banki tevékenységeket, a felügyeleti keretet és a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális szabályokat szabályozó jogi keretet.

(3) Az 575/2013/EU rendeletben meghatározott általános prudenciális követelményeket olyan egyedi intézkedések egészítik ki, amelyekről az illetékes hatóságok hoznak döntést a hitelintézetek és befektetési vállalkozások folyamatos felügyeleti felülvizsgálatát követően. Az ilyen felügyeleti intézkedések körét többek között ebben az irányelvben kell meghatározni, az illetékes hatóságok számára pedig lehetővé kell tenni, hogy mérlegeljék, melyik intézkedést kell alkalmazni. A likviditásra vonatkozó ilyen egyedi intézkedések tekintetében az illetékes hatóságoknak többek között figyelembe kell venniük az Európai Bankfelügyeleti Bizottságnak a likviditási költséghaszon allokációról szóló, 2010. október 27-i iránymutatásában meghatározott elveket.

(4) A pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  lehetővé teszi a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és e hatóságok által felügyelt befektetési vállalkozások számára fióktelepek létrehozását és a szabad szolgáltatásnyújtást más tagállamokban. Az említett irányelv ennek megfelelően rendelkezik a befektetési vállalkozások működésének engedélyezésére és üzleti tevékenységének folytatására vonatkozó szabályok összehangolásáról. Nem határozza meg azonban ezen vállalkozások indulótőkéjének összegét, sem pedig az ezen vállalkozások által viselt kockázatok figyelemmel kísérésére szolgáló közös keretet, amiről ennek az irányelvnek kell rendelkeznie.

(5) Ennek az irányelvnek a belső piac működéséhez nélkülözhetetlen eszközt kell képeznie a hitelintézeti tevékenység területén mind a letelepedés, mind a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadsága szempontjából.

(6) A belső piac zavartalan működése nemcsak jogi szabályozást tesz szükségessé, hanem a tagállamok illetékes hatóságai közötti szoros és rendszeres együttműködést, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlat jelentősen megerősített konvergenciáját is.

(7) Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  létrehozta az EBH-t. Ennek az irányelvnek figyelembe kell vennie az EBH említett rendeletben meghatározott szerepét és funkcióját, valamint az EBH-ra történő feladatátruházáskor követendő eljárásokat.

(8) Mivel ez az irányelv és az 575/2013/EU rendelet kibővíti az EBH feladatkörét, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy megfelelő humán és pénzügyi erőforrások álljanak az EBH rendelkezésére.

(9) A bankunió felé vezető első lépést jelentő egységes felügyeleti mechanizmusnak biztosítania kell a hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos uniós szakpolitika koherens és eredményes végrehajtását és a pénzügyi szolgáltatások egységes szabálykönyvének valamennyi érintett tagállam hitelintézeteire azonos módon való alkalmazását, továbbá e hitelintézetek minden nem prudenciális megfontolástól mentes, legjobb minőségű felügyeletét. Az egységes felügyeleti mechanizmus az alapja a bankunió irányába teendő következő lépéseknek is. Ez azt az elvet tükrözi, amely szerint közös intervenciós mechanizmusok válság esetén történő bevezetése előtt közös ellenőrzéseket kell végrehajtani annak érdekében, hogy csökkenjen annak a valószínűsége, hogy az intervenciós mechanizmusokat ténylegesen alkalmazni kelljen. Az Európai Tanács a 2012. december 14-i következtetéseiben megállapította, hogy „a Bizottság 2013 folyamán javaslatot fog benyújtani az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokra vonatkozó egységes szanálási mechanizmusra vonatkozóan, amelyet a társjogalkotóknak prioritásként kell megvizsgálniuk, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus alatt sor kerülhessen az elfogadásukra.”. Tovább lehetne erősíteni a pénzügyi keret integrációját egy megfelelő és hatékony óvintézkedéseket tartalmazó egységes szanálási mechanizmus létrehozásával, biztosítandó, hogy a bankszanálási határozatok meghozatala gyorsan, pártatlanul és minden fél érdekeit szem előtt tartva történjen.

(10) A bizonyos tagállamokat érintő felügyeleti feladatok Európai Központi Bankra (EKB) ruházásának összhangban kell lennie a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének 2010-ben létrehozott keretrendszerével, valamint azzal a célkitűzéssel, hogy egységes szabálykönyvet kell kidolgozni és az Unió egészében fokozni kell a felügyeleti gyakorlatok konvergenciáját. Az EKB-nak a feladatait a vonatkozó releváns elsődleges és másodlagos uniós jogra, az állami támogatások, a versenyszabályok és az összefonódás-ellenőrzési szabályok területén hozott bizottsági határozatokra és a minden tagállamra vonatkozó egységes szabálykönyvre figyelemmel és azoknak megfelelően kell végeznie. Az Unión belüli felügyeleti konvergenciát és a felügyeleti eredmények következetességét biztosító szabályozástechnikai és végrehajtástechnikai standardtervezetek, iránymutatások és ajánlások kidolgozása az EBH feladata. Az EKB-nak nem szabad elvégeznie ezeket a feladatokat, azonban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 132. cikke szerinti, rendeletek elfogadására vonatkozó hatásköreit az EBH által kidolgozott tervezetek alapján az Európai Bizottság által elfogadott uniós jogi aktusokkal összhangban, illetve az 1093/2010/EU rendeletnek az EBH által kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról szóló 16. cikkével összhangban kell gyakorolnia.

(11) Az EBH kötelező erejű közvetítői hatásköre alapvetően hozzájárul a koordinációnak, a következetes felügyeletnek és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának az előmozdításához. Az EBH közvetítői eljárását vagy saját kezdeményezésére - amennyiben azt konkrét rendelkezés írja elő -, vagy pedig a véleménykülönbségben érintett egy vagy több illetékes hatóság kérésére indítja meg. A felügyeleti gyakorlatok következetességének fokozása érdekében ezen irányelvnek és az 575/2013/EU rendeletnek ki kell terjesztenie azon helyzetek körét, amelyekben az EBH saját kezdeményezésére közvetítési eljárást indíthat. Az EBH saját kezdeményezésére nem indíthat közvetítési eljárást ezen irányelv szerint a fióktelepek jelentőssé minősítése és az intézményspecifikus prudenciális követelmények megállapítása kapcsán. Mindazonáltal a koordináció előmozdítása és a következetes felügyeleti gyakorlatoknak ezeken az érzékeny területeken való biztosítása szempontjából kívánatos, hogy az illetékes hatóságok véleménykülönbség esetén már a folyamat korai szakaszában az EBH közvetítését kérjék. Az EBH ilyen korai közvetítésének elő kell segítenie a véleménykülönbség rendezését.

(12) A hitelintézetek felügyeletének koordinációját szolgáló intézkedéseknek minden ilyen hitelintézetre vonatkozniuk kell, mind a megtakarítások védelme, mind az ilyen intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében. Kellően figyelembe kell azonban venni azokat az objektív különbségeket, amelyek az intézmények alapszabályait és a nemzeti jogszabályok által megállapított sajátos céljaikat jellemzik.

(13) A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében átlátható, kiszámítható és összehangolt felügyeleti gyakorlatokra és döntésekre van szükség az üzleti tevékenységek folytatásához és a hitelintézetek határon átnyúló csoportjainak irányításához. Az EBH-nak ezért fokoznia kell a felügyeleti gyakorlatok összehangolását. A felügyeleti eljárásoknak és döntéseknek nem szabad akadályozniuk a belső piac szabad tőkeáramlással kapcsolatos működését. A felügyeleti kollégiumoknak közös és összehangolt munkaprogramot, valamint összehangolt felügyeleti döntéseket kell biztosítaniuk. A székhely szerinti és a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai közötti együttműködést magasabb szintű átláthatóság és az információ megosztása révén kell erősíteni.

(14) A hitelintézetek felügyeletének koordinációjára vonatkozó intézkedések hatályát ezért amennyire csak lehet, ki kell szélesíteni, hogy az kiterjedjen mindazokra az intézményekre, amelyek üzleti tevékenységük keretében betéteket gyűjtenek vagy egyéb módon, úgymint kötvények és más hasonló értékpapírok folyamatos kibocsátása révén visszafizetendő pénzeszközöket fogadnak el a nyilvánosságtól, és amelyek saját maguk hiteleket nyújtanak. Kivételeket kell azonban biztosítani egyes olyan hitelintézetek esetében, amelyekre ez az irányelv nem alkalmazandó. Az irányelv nem érintheti az olyan különleges kiegészítő engedélyekről rendelkező nemzeti jogszabályok alkalmazását, amelyek alapján a hitelintézetek sajátos tevékenységeket folytathatnak vagy bizonyos fajta műveleteket végezhetnek.

(15) Helyénvaló az olyan harmonizáció megvalósítása, amely szükséges és elégséges ahhoz, hogy biztosítsa az engedélyek és a prudenciális felügyeleti rendszerek kölcsönös elismerését, lehetővé téve egyetlen, az Unió egész területén érvényes engedély kiadását, valamint a székhely szerinti tagállam általi prudenciális felügyelet elvének alkalmazását.

(16) A kölcsönös elismerés és a székhely szerinti tagállam általi felügyelet elvei megkövetelik, hogy a tagállamok illetékes hatóságai megtagadják az engedély kiadását, illetve vonják vissza azt, amennyiben bizonyos tényezők, többek között a tevékenységi programok tartalma, a tevékenységek földrajzi eloszlása vagy a tényleges tevékenységek egyértelműen jelzik, hogy egy hitelintézet azért választotta egy bizonyos tagállam jogrendszerét, hogy megkerülje a szigorúbb előírásokat annak a másik tagállamnak a területén, ahol tevékenységeinek nagyobb hányadát végezni szándékozik vagy végzi. Amennyiben erre nincs egyértelmű utalás, azonban az egy bankcsoporthoz tartozó vállalatok összes eszközeinek többsége egy másik tagállamban található, amelynek illetékes hatóságai látják el az összevont alapú felügyeletet, akkor az összevont alapú felügyelet gyakorlására vonatkozó illetékesség csak az említett illetékes hatóságok jóváhagyásával módosítható.

(17) Az illetékes hatóságok nem adhatnak engedélyt, illetve nem engedélyezhetik tovább egy hitelintézet működését, ha felügyeleti feladataik hatékony gyakorlásában akadályozhatják őket az intézmény és más természetes vagy jogi személyek között fennálló szoros kapcsolatok. A szoros kapcsolatok tekintetében a már engedélyezett hitelintézeteknek is meg kell felelniük az illetékes hatóságok elvárásainak.

(18) A felügyeleti hatóságok felügyeleti hatásköreinek hatékony gyakorlására vonatkozó feltétel kiterjed az összevont alapú felügyeletre is, amelyet olyan a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás felett kell gyakorolni, amely esetében az uniós jog így rendelkezik. Ilyen esetekben az engedély iránti kérelemmel megkeresett hatóságoknak tudniuk kell azonosítani a szóban forgó a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás feletti összevont alapú felügyelet gyakorlására illetékes hatóságokat.

(19) A székhely szerinti tagállamukban engedélyezett hitelintézetek számára lehetővé kell tenni, hogy fióktelepek létesítése vagy szolgáltatásnyújtás útján az Unió egész területén folytassák a kölcsönös elismerés alá tartozó tevékenységek jegyzékében említett tevékenységek valamelyikét vagy mindegyikét.

(20) Indokolt kiterjeszteni a kölcsönös elismerést azon tevékenységekre, amelyeket a hitelintézetek leányvállalataként működő pénzügyi vállalkozások végeznek, feltéve, hogy az ilyen leányvállalatokra kiterjed anyavállalataik összevont felügyelete, és megfelelnek bizonyos szigorú feltételeknek.

(21) A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlásával összefüggésben a fogadó tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy megkövetelhesse a székhely szerinti tagállamukban hitelintézetként nem engedélyezett intézményektől, hogy megfeleljenek a saját nemzeti törvényei, illetve rendeletei egyedi rendelkezéseinek a kölcsönös elismerés alá tartozó tevékenységek jegyzékében nem említett tevékenységek tekintetében, feltéve, hogy egyrészt az 575/2013/EU rendelet nem tartalmaz eleve ilyen rendelkezéseket, a rendelkezések összhangban állnak az uniós joggal és a közjó védelmét hivatottak szolgálni, másrészt, hogy az ilyen jogalanyok vagy az ilyen tevékenységekre nem vonatkoznak egyenértékű szabályok a székhely szerinti tagállamuk joga vagy rendelkezései szerint.

(22) A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozóan közvetlenül alkalmazandó prudenciális követelményeket megállapító 575/2013/EU rendeleten túlmenően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy semmi sem gátolja azt, hogy a kölcsönös elismerésben részesülő tevékenységeket ugyanolyan módon lehessen végezni, mint a székhely szerinti tagállamban, amennyiben az nem ütközik a közjó védelmét szolgáló törvényi rendelkezésekbe a fogadó tagállamban.

(23) Valamennyi tagállamban azonos tartalmú szabályokat kell alkalmazni az olyan hitelintézetek fiókjaira, amelyek központi irodája harmadik országban van. Fontos azt biztosítani, hogy ezek a rendelkezések ne lehessenek kedvezőbbek a más tagállamból származó hitelintézetek fióktelepeire alkalmazandó szabályoknál. Az Unió számára lehetővé kell tenni, hogy olyan megállapodást kössön harmadik országokkal, amely az említett fióktelepek számára az Unió egész területén azonos elbánást biztosító szabályok alkalmazását írja elő. A harmadik országban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei nem élhetnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával vagy a letelepedés szabadságával azon a tagállamon kívül, ahol magukat a fióktelepeket létesítették.

(24) Megállapodásra van szükség az Unió és a harmadik országok között avégett, hogy az összevont felügyelet gyakorlati megvalósítása a lehető legtágabb földrajzi területre terjedhessen ki.

(25) Helyénvaló, hogy a hitelintézetek rendezett pénzügyi helyzetének, különösen fizetőképességüknek az összevont alapú felügyeletéért a székhelyük szerinti tagállam legyen felelős. Az uniós bankcsoportok felügyeletének a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti szoros együttműködés tárgyát kell képeznie.

(26) A fogadó tagállamok illetékes hatóságainak hatáskörrel kell rendelkezniük az intézmények fióktelepei által a területükön végzett tevékenységek eseti alapú helyszíni ellenőrzésének és vizsgálatának lefolytatására, továbbá a fiókteleptől annak tevékenységeire vonatkozó, valamint statisztikai, tájékozódási vagy felügyeleti célú információk bekérésére, amennyiben azt a fogadó tagállamok a pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából lényegesnek ítélik.

(27) A fogadó tagállam illetékes hatóságainak tájékozódniuk kell a területükön folytatott tevékenységekről. Felügyeleti intézkedéseket a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak kell hozniuk, kivéve, ha a fogadó tagállam illetékes hatóságainak óvintézkedéseket kell tenniük vészhelyzet esetén.

(28) A belső bankpiac zavartalan működése nemcsak jogi szabályozást tesz szükségessé, hanem a tagállamok illetékes hatóságai közötti szoros és rendszeres együttműködést, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlat jelentősen megerősített konvergenciáját is. E célból az egyes hitelintézeteket érintő problémák megfontolásának és a kölcsönös információcserének az EBH-n keresztül kell történnie. Ez a kölcsönös tájékoztatási eljárás semmi esetre sem helyettesítheti a kétoldalú együttműködést. A fogadó tagállam illetékes hatóságainak mindig képeseknek kell lenniük arra, hogy szükséghelyzetben saját kezdeményezésükre vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak kezdeményezésére ellenőrizzék, hogy a területükön letelepedett hitelintézetek tevékenysége megfelel-e a rájuk vonatkozó jogszabályoknak, a megbízható ügyviteli és számviteli eljárások elveinek és a kielégítő belső ellenőrzés követelményeinek.

(29) Ajánlatos megengedni az információcserét az illetékes hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek között, amelyek rendeltetésüknél fogva elősegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának fokozását. A megküldött információk bizalmas jellegének megőrzése érdekében a címzettek körét szigorúan korlátozni kell.

(30) Bizonyos magatartások, mint a csalás vagy a bennfentes kereskedelem befolyásolhatják a pénzügyi rendszer stabilitását és integritását. Meg kell ezért határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az információcsere ilyen esetekben engedélyezett.

(31) Ha a rendelkezések szerint az információ csak az illetékes hatóságok kifejezett egyetértésével hozható nyilvánosságra, e hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy szigorú feltételek betartásától tegyék függővé hozzájárulásukat.

(32) Szintén engedélyezni kell az információcserét az illetékes hatóságok és a központi bankok és más, monetáris hatósági minőségben hasonló feladatot ellátó szervek, valamint - ha arra a prudenciális felügyelet, illetve a fizetésképtelenné váló intézmények megelőző vagy helyreállító kezelése miatt szükség van, továbbá adott esetben vészhelyzetben - a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a befektetési szolgáltatások és a biztosítók felügyeletének jogi szabályozása megteremtéséért felelős más hatóságok és a központi kormányzat apparátusának ugyanezért felelős hivatali szervei, továbbá a fizetési rendszerek felett gyakorolt felügyeletért felelős hatóságok között.

(33) Az intézmények prudenciális felügyeletének és az intézmények ügyfelei védelmének erősítése céljából a könyvvizsgáló kötelessége azonnal jelenteni az illetékes hatóságoknak, ha munkájának ellátása során olyan tények jutnak tudomására, amelyek jelentősen befolyásolhatják az intézmény pénzügyi helyzetét, illetve igazgatási és számviteli szervezetét. Ugyanebből a célból a tagállamoknak azt is elő kell írniuk, hogy e kötelezettség minden körülmények között fennáll, amikor a könyvvizsgáló munkavégzése során ilyen tényeket tár fel olyan vállalkozásnál, amely szoros kapcsolatban áll egy intézménnyel. A könyvvizsgálók azon kötelessége, amelynek értelmében az illetékes hatóságokkal szükség esetén közölniük kell az intézménnyel kapcsolatos bizonyos tényeket, illetve döntéseket, amelyeket egy nem pénzügyi vállalkozásnál végzett munkájuk során tárnak fel, önmagában nem változtathat a szóban forgó vállalkozásnál elvégzendő feladataik természetén, sem azon, ahogyan e feladatokat annál a vállalkozásnál el kell látniuk.

(34) Ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet célja, hogy biztosítsa az intézmények fizetőképességét. Ha a fizetőképességre vonatkozó követelmények ellenére válság következne be, biztosítani kell azt, hogy az intézményeket rendezett módon, a reálgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatások korlátozása mellett szanálni lehessen, elkerülve azt, hogy az adófizetőknek közbe kelljen lépniük. Ezért - az uniós szintű további koordinációtól is függően - az EBH-nak az 1093/2012/EU rendelettel összhangban fel kell mérnie és össze kell hangolnia a rendezési és szanálási tervekre irányuló kezdeményezéseket, elősegítendő ezen a területen a konvergenciát. Ehhez az EBH-t teljes körűen előre tájékoztatni kell a rendezési és szanálási tervekkel kapcsolatos megbeszélések szervezéséről, és fel kell jogosítani az ilyen megbeszéléseken való részvételre. Néhány tagállam hatóságai már bevezették az intézmények és hatóságok számára a rendezési és szanálási tervek elkészítésére vonatkozó kötelezettséget. Ezért helyénvaló az intézményektől már most megkövetelni, hogy e tekintetben működjenek együtt a nemzeti hatóságokkal. Az EBH-t teljes körűen előre tájékoztatni kell a rendezési és szanálási tervekkel kapcsolatos megbeszélések szervezéséről, és fel kell jogosítani az ilyen megbeszéléseken való részvételre. A rendezési vagy szanálási tervek készítésekor az EBH-nak a 1093/2010/EU rendelettel összhangban hozzá kellene járulnia ezek hatékony és következetes kidolgozásához és koordinációjához, és abban aktívan részt kell vennie. Elsőbbséget kell biztosítani a rendszerszinten jelentős intézményeket érintő ilyen terveknek.

(35) Az ezen irányelvből és az 575/2013/EU rendeletből eredő kötelezettségeknek az intézmények, az intézmény üzleti tevékenységét és az intézmény vezető testületének tagjait ténylegesen ellenőrző személyek által való megfelelés és annak biztosítása érdekében, hogy az említettek az egész Unióban egyforma elbánásban részesülnek, a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és más közigazgatási intézkedéseket kell előírniuk. A tagállamok által meghatározott közigazgatási szankcióknak és más közigazgatási intézkedéseknek ezért eleget kell tenniük bizonyos alapvető követelményeknek a címzettekkel, az alkalmazásukkor figyelembe veendő kritériumokkal, a közzétételükkel, a legfontosabb szankcionálási hatáskörökkel és a közigazgatási pénzbírságok mértékével kapcsolatban.

(36) Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni különösen olyan közigazgatási pénzbírságok kiszabására, amelyek kellően magasak a várható haszon ellensúlyozásához, és még a nagyobb intézmények és vezetőik számára is visszatartó erővel bírnak.

(37) Annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási szankciókat, vagy más közigazgatási intézkedéseket minden tagállamban következetesen alkalmazzák, a közigazgatási szankciók vagy más közigazgatási intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírságok mértékének meghatározása során a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az illetékes hatóságok az összes lényeges körülményt figyelembe vegyék.

(38) Annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási szankcióknak visszatartó erejük legyen, azokat - bizonyos jól meghatározott eseteket kivételével - nyilvánosságra kell hozni.

(39) Annak megállapításához, hogy a vezető testület igazgatói és tagjai jó hírnévvel rendelkeznek-e, hatékony információcsere-rendszerre van szükség, amelyben az EBH - szakmai titoktartási és adatvédelmi követelmények mellett - jogosult arra, hogy központi adatbázist tartson fenn a közigazgatási szankciók részleteiről, beleértve a fellebbezési szakaszban lévő szankciókat is, amely adatbázishoz kizárólag az illetékes hatóságok férnek hozzá. Mindenesetre a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletekről információt kell cserélni a 2009/315/IB tanácsi kerethatározatnak ^*  és a 2009/316/IB tanácsi határozatnak ^*  megfelelően, azok nemzeti jogba átültetett formájában, valamint a nemzeti jog más releváns rendelkezéseinek megfelelően.

(40) Az ezen irányelvet és az 575/2013/EU rendeletet végrehajtó nemzeti rendelkezések potenciális megsértésének felfedése érdekében az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörökkel, és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyekkel ösztönzik a potenciális vagy tényleges jogsértések bejelentését. Ezek a mechanizmusok nem sérthetik a gyanúsított személyek védelemhez való jogát.

(41) Ennek az irányelvnek közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket kell előírnia, hogy biztosítsa a lehető legszélesebb körű fellépést a jogsértést követően és hogy segítse a további jogsértéseket megelőzni, tekintet nélkül arra, hogy a nemzeti jog szerint közigazgatási szankcióról vagy közigazgatási intézkedésről van-e szó. A tagállamoknak jogosultnak kell lenniük az ezen irányelvben foglaltakon túl egyéb szankciókat és nagyobb mértékű közigazgatási pénzbírságokat előírni.

(42) Ez az irányelv nem sértheti a tagállamok büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos jogának rendelkezéseit.

(43) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások megfelelő mennyiségű, minőségű és elosztású belső tőkével rendelkezzenek az olyan kockázatokra tekintettel, amelyeknek ki vannak vagy ki lehetnek téve. Ennek megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások olyan stratégiákkal és eljárásokkal rendelkezzenek, amelyekkel értékelhetik belső tőkeellátottságukat, és megfelelő szinten tarthatják azt.

(44) Az illetékes hatóságokra kell bízni annak biztosítását, hogy az intézmények jó szervezeti struktúrával és megfelelő szavatolótőkével rendelkezzenek, tekintettel azokra a kockázatokra, amelyeknek az intézmények ki vannak vagy ki lehetnek téve.

(45) Annak biztosítása érdekében, hogy a több tagállamban tevékenykedő intézmények az engedélyezés és felügyelet tekintetében ne viseljenek az egyes tagállamok illetékes hatóságainak folytatódó felelősségéből fakadó, aránytalanul nagy terheket, alapvető jelentőségű, hogy az illetékes hatóságok szorosabbra fűzzék együttműködésüket. Az EBH-nak támogatnia és erősítenie kell az ilyen együttműködést.

(46) Az egész Unióra kiterjedő átfogó piaci fegyelem biztosítása érdekében helyénvaló, hogy az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tevékenységének folytatására vonatkozó információkat. Az ilyen információknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a tagállamok különböző illetékes hatóságai által alkalmazott módszerek összehasonlítását, és ki kell egészíteniük Az 575/2013/EU rendeletben foglalt, a technikai információk intézmények általi nyilvánosságra hozatalára vonatkozó követelményeket.

(47) Az intézmények összevont alapú felügyeletének arra kell irányulnia, hogy védje az intézmények betéteseinek és befektetőinek érdekeit és biztosítsa a pénzügyi rendszer stabilitását. Annak érdekében, hogy az összevont alapú felügyelet hatékony legyen, azt minden bankcsoportra alkalmazni kell, beleértve azokat is, amelyek anyavállalatai nem hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az illetékes hatóságok számára az ilyen felügyelet ellátásához szükséges jogi eszközöket.

(48) A különböző tevékenységeket folytató olyan csoportok esetében, amelyek anyavállalatai legalább egy leányvállalatot irányítanak, az illetékes hatóságoknak fel kell mérniük az ilyen csoporthoz tartozó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás pénzügyi helyzetét. Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük legalább azokkal az eszközökkel, amelyek révén az egy csoportba tartozó valamennyi vállalkozás vonatkozásában hozzáférnek a feladatuk ellátásához szükséges információkhoz. Többféle pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozások csoportjai esetében meg kell teremteni a különböző pénzügyi ágazatok felügyeletéért felelős hatóságok közötti együttműködést.

(49) A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megtagadják vagy visszavonják a hitelintézetek engedélyét egyes olyan csoportstruktúrák esetében, amelyeket nem tartanak alkalmasnak a banki tevékenységek folytatására, mert e struktúrákat nem lehet hatékonyan felügyelni. E tekintetben az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges hatáskörökkel, hogy biztosíthassák a hitelintézetek eredményes és prudens irányítását. A fenntartható és sokszínű, elsődlegesen az emberek érdekeit szolgáló uniós banki kultúra biztosítása érdekében ösztönözni kell a kisléptékű banki tevékenységeket, így például a hitelegyesületek és szövetkezeti bankok működését.

(50) Az illetékes hatóságok megbízatásában megfelelően figyelembe kell venni az uniós dimenziót. Az illetékes hatóságoknak ezért kellően mérlegelniük kell döntéseiknek nemcsak a tagállamaik, hanem az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatását is. A nemzeti jogra is figyelemmel, ez az elv, amelynek célja, hogy az Unió egészében előmozdítsa a pénzügyi stabilitást, jogilag nem kötelezheti konkrét eredmény elérésére az illetékes hatóságokat.

(51) A pénzügyi válság rávilágított a bankszektor és az úgynevezett árnyékbankrendszer közötti kapcsolatokra. Az árnyékbankrendszer bizonyos mértékig hasznosnak bizonyul, mert elkülönítve tartja a kockázatokat a bankszektortól, és ezáltal kivédi az esetlegesen az adófizetőkre gyakorolt negatív hatást vagy a rendszerre gyakorolt hatást. Mindazonáltal a pénzügyi rendszer stabilitásának szükségszerű részét képezi az árnyékbanki műveleteknek és azok a pénzügyi ágazat jogalanyaihoz való kapcsolódásának a jobb megértése, valamint az átláthatóságot, a rendszerkockázatok csökkentését és az esetleges helytelen gyakorlatok megszüntetését biztosító szigorúbb szabályozás. Az intézmények kiterjesztett beszámolóival ennek egy része megvalósítható, de specifikus új szabályozásra is szükség van.

(52) Az uniós polgárok pénzügyi ágazatba vetett bizalmának helyreállításához elengedhetetlen, hogy nagyobb fokú átláthatóságot biztosítsunk az intézmények tevékenységeire vonatkozóan, különös tekintettel a realizált profitra, a befizetett adókra és a kapott támogatásokra. Az e területre vonatkozó kötelező jelentéstétel ezért fontos elemét képezi az érdekelt feleket és a társadalmat illető vállalati felelősségvállalásnak.

(53) A vállalatirányítás gyengeségei több intézmény esetében is hozzájárultak a bankszektor túlzott és felelőtlen kockázatvállalásához, amely egyes intézmények felszámolásához, valamint tagállami és globális rendszerszintű problémákhoz vezetett. Az alapvetően önkéntes magatartási kódexeken alapuló vállalatirányítási keret jelentős részének nem kötelező jellege, valamint az intézmények irányítására vonatkozó túlzottan általános rendelkezések nem segítették elő kellően a megbízható vállalatirányítási gyakorlatok intézmények általi hatékony végrehajtását. Bizonyos esetekben az intézményeken belüli hatékony felügyelet és egyensúlyok hiánya a vezetői döntéshozatal hatékony felügyeletének elmaradását eredményezte, amely súlyosbította a rövid távú és túlzottan kockázatos vezetői stratégiákat. Az illetékes hatóságoknak az intézményi vállalatirányítási rendszerek felügyeletében játszott tisztázatlan szerepe nem tette lehetővé a belső irányítási folyamatok hatékonyságának elégséges felügyeletét.

(54) A rosszul kialakított vállalatirányítási rendszerek által az eredményes kockázatkezelésre gyakorolt esetleges káros hatások elkerülése érdekében a tagállamoknak elveket és standardokat kell bevezetniük, hogy biztosítsák a vezető testület általi hatékony felügyeletet, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások minden szintjén elősegítsék a megbízható kockázatkezelési kultúrát és lehetővé tegyék az illetékes hatóságok számára a belső irányítási rendszerek megfelelőségének ellenőrzését. Az elveket és standardokat az intézmény tevékenységének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve kell alkalmazni. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok az ezen irányelvben előírtakon túl további vállalatirányítási elveket és standardokat állapíthassanak meg.

(55) A tagállamok különböző irányítási struktúrákat használnak. A legtöbb esetben az egy vagy két testületből álló irányítás, vagy mindkettő jellemző. Az ezen irányelvben alkalmazott fogalommeghatározásokban arra törekedtünk, hogy azok bármely konkrét struktúra támogatása nélkül valamennyi létező struktúrára vonatkozzanak. A fogalommeghatározások kizárólag egy adott eredmény elérését szolgáló szabályok megállapításához szükségesek, függetlenül az egyes tagállamokban valamely intézményre alkalmazandó nemzeti társasági jogtól. A fogalommeghatározások tehát nem érinthetik a nemzeti társasági jog szerinti általános hatáskörmegosztást.

(56) A vezető testületnek végrehajtói és felügyeleti feladatokkal kell rendelkeznie. A vezető testületek hatásköre és felépítése tagállamonként különböző. Azokban a tagállamokban, ahol a vezető testületek szerkezete egyszintű, a testület általában igazgatási és felügyeleti feladatokat lát el. A kétszintű vezető testülettel rendelkező tagállamokban a felügyeleti funkciót külön felügyeleti testület látja el, amely nem rendelkezik végrehajtói feladatkörrel, a végrehajtói feladatokat pedig külön igazgatási testület látja el, amely a vállalat napi igazgatási feladataiért felelős, és e tekintetben elszámoltatható. Ennek következtében a vezető testületen belül a különböző részek különböző feladatokat látnak el.

(57) A vezető testület nem ügyvezető tagjai intézményen belüli szerepének magában kell foglalnia az alábbiakat: az intézmény stratégiájának konstruktív vitatása, és ezzel hozzájárulás annak fejlesztéséhez; a vezetés teljesítményének vizsgálata a célkitűzések teljesítése szempontjából; megbizonyosodás arról, hogy a pénzügyi információk helytállók, a pénzügyi ellenőrzés és a kockázatkezelési rendszerek pedig megbízhatók és védhetők; az intézmény javadalmazási szabályozása kidolgozásának és végrehajtásának vizsgálata; valamint a források, a kinevezések és a magatartási előírások objektív véleményezése.

(58) A vezetői intézkedések és döntések hatékony ellenőrzése érdekében az intézmény vezető testületének elegendő időt kell feladatai ellátására fordítania, és képesnek kell lennie az intézmény tevékenységének, fő kockázati kitettségeinek és az üzleti tevékenység és a kockázatkezelési stratégia hatásainak megértésére. Túl nagy számú igazgatói tisztség kombinálása kizárná, hogy a vezető testület tagja kellő időt fordítson ezen felvigyázói szerep teljesítésére. Ezért korlátozni kell azon igazgatói megbízatások számát, amelyeket az intézmény vezető testületének tagja egyidejűleg több szervezetben vállalhat. E korlátozás szempontjából azonban nem kell figyelembe venni az olyan szervezetekben betöltött vezetői pozíciókat, amelyek elsősorban nem üzleti jellegű tevékenységet folytatnak, ideértve például a nonprofit szervezeteket és a jótékonysági szervezeteket.

(59) Kívánatos, hogy a vezető testület tagjainak kiválasztásakor az intézmény részvényesei vagy tagjai megvizsgálják, hogy a jelöltek rendelkeznek-e az intézmény megfelelő és prudens irányításához szükséges tudással, képzettséggel és készségekkel. Ennek átlátható és nyílt kiválasztási eljárás keretében kell megvalósulnia a vezető testület tagjainak esetében.

(60) A vezetői döntések vezető testület általi ellenőrzésének hiánya részben a csoportgondolkodás jelenségére vezethető vissza. Ezt a jelenséget többek között a változatosságnak a vezető testület összetételében való hiánya okozza. A független vélemények és a kritikus kifogásolás elősegítése érdekében a vezető testületeknek ezért kellően változatosnak kell lenniük az életkor, nem, földrajzi származás, képzettségi és szakmai háttér tekintetében, hogy sokféle nézetet és tapasztalatot képviseljenek. A nemek közötti egyensúly különösen fontos a népesség megfelelő képviseletének biztosítása érdekében. Az alulreprezentált nemre vonatkozó küszöbértéket nem teljesítő intézményeknek ezért sürgősen megfelelő intézkedéseket kell tenniük. A vezető testületekben való munkavállalói képviselet a változatosság bővítésének egyik módja lehet, mivel az intézmények belső működésének kulcsfontosságú nézőpontjával és valós ismeretével egészíti ki e testületek munkáját. A változatosabb vezető testületek hatékonyabban ellenőrizhetik a vezetést és ezért javítják a kockázatfelügyeletet és az intézmények ellenálló képességét. A változatosságnak ezért a vezető testület összetételének kritériumai között kell lennie. A változatosság szempontját általánosságban is érvényesíteni kell az intézmény felvételi politikájában. Ez megvalósulhat például úgy, hogy az intézmények egy olyan szűkített listáról választják ki a jelölteket, amely férfiakat és nőket egyaránt tartalmaz.

(61) A jogszabályoknak való megfelelés és a vállalatirányítás megerősítése érdekében a tagállamoknak hatékony és megbízható mechanizmusokat kell létrehozniuk annak érdekében, hogy bátorítsák az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet nemzeti végrehajtási rendelkezései potenciális vagy tényleges megsértésének az illetékes hatóságok felé történő bejelentését. A saját intézményekben elkövetett jogsértésekről beszámoló munkavállalókat teljes körű védelemben kell részesíteni.

(62) Az olyan javadalmazási szabályok, amelyek ösztönzik a túlzott kockázatvállalást, alááshatják a hitelintézetek és befektetési vállalkozások hatékony és eredményes kockázatkezelését. A G20 tagjai vállalták a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) helyes javadalmazási gyakorlatokra vonatkozó elveinek és végrehajtási standardjainak átültetését, amelyekkel elkerülhető, hogy a rosszul kidolgozott javadalmazási rendszerek esetleg káros hatást gyakoroljanak az eredményes kockázatkezelésre és a természetes személyek kockázatvállalási magatartására. Ennek az irányelvnek a célja a nemzetközi elvek és standardok uniós szintű végrehajtása azáltal, hogy kifejezett kötelezettséget vezet be a hitelintézetek és befektetési vállalkozások számára arra vonatkozóan, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások kockázati profiljára szakmai tevékenységük révén jelentős hatással bíró munkavállalók tekintetében a hatékony kockázatkezeléssel összhangban álló javadalmazási szabályozást és gyakorlatot hozzanak létre és tartsanak fenn.

(63) Annak érdekében, hogy az intézmények helytálló javadalmazási szabályozással rendelkezzenek, célszerű meghatározni az irányítás és a javadalmazási szabályok szerkezetének egyértelmű alapelveit. A javadalmazási szabályokat mindenekelőtt össze kell hangolni a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás kockázatvállalási hajlandóságával, értékeivel és hosszú távú érdekeivel. E célból a javadalmazás teljesítményalapú összetevőinek értékelése során a hosszú távú teljesítményre kell összpontosítani, és figyelembe kell venni a teljesítmény tekintetében fennálló jelenlegi és jövőbeli kockázatokat is.

(64) A változó javadalmazásra vonatkozó szabályozás kapcsán különbséget kell tenni a rögzített alapjavadalmazás - amely magában foglalja az alapbért, az arányos és szokásos nyugdíjjárulékokat és az esetleges juttatásokat (amennyiben e juttatások nem teljesítményalapúak) - és változó javadalmazás között, amely további kifizetéseket, illetve olyan juttatásokat tartalmaz, amelyek az elért teljesítményen vagy rendkívüli esetben egyéb szerződéses elemeken alapulnak, amelyek azonban nem lehetnek a szokásos foglalkoztatási csomagok részét képező elemek (például egészségügyi ellátás, bölcsődei ellátás vagy arányos és szokásos nyugdíjjárulék). A pénzbeli és a természetbeni juttatásokat egyaránt be kell számítani.

(65) Mindenesetre a túlzott kockázatvállalás elkerülése érdekében meg kell határozni a teljes javadalmazás rögzített és változó része közötti maximális arányt. E tekintetben célszerű bizonyos mértékben bevonni az intézmények részvényeseit, tulajdonosait, illetve tagjait is. A tagállamoknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy a teljes javadalmazás rögzített és változó része közötti kapcsolat tekintetében szigorúbb követelményeket is meghatározhassanak. Annak érdekében, hogy ösztönözzék a változó javadalmazás részeként, hosszú távú halasztási szabályok szerint nyújtott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy tulajdonviszonyt megtestesítő eszközök alkalmazását, a tagállamoknak lehetővé kell tudniuk tenni, hogy az intézmények bizonyos korlátok között névleges diszkontrátát alkalmazzanak akkor, amikor kiszámítják az ilyen értékpapíroknak és eszközöknek a maximális arány alkalmazása szempontjából irányadó értékét. Helyénvaló azonban, hogy a tagállamok számára ne legyen kötelező e lehetőség biztosítása, illetve hogy a tagállamok úgy rendelkezhessenek, hogy az említett diszkontráta a teljes változó javadalmazásnak az ezen irányelv szerintinél alacsonyabb maximális arányára legyen alkalmazandó. Annak érdekében, hogy biztosítsa a teljes egységes piacon egyenlő versenyfeltételeket garantáló, harmonizált és koherens megközelítés alkalmazását, az EBH-nak megfelelő iránymutatást kell adnia az alkalmazandó névleges diszkontrátáról.

(66) Annak biztosítása érdekében, hogy a javadalmazási szabályok kidolgozása az intézmény kockázatkezelésének szerves részévé váljon, a vezető testületnek el kell fogadnia és rendszeres időközönként felül kell vizsgálnia a meglévő javadalmazási szabályzatot. Az ezen irányelv javadalmazásra vonatkozó rendelkezéseinek arányosan tükrözniük kell a különböző típusú intézmények közötti eltéréseket a méretük, belső szervezetük és tevékenységük jellege, nagyságrendje és összetettsége szerint. Bizonyos típusú befektetési vállalkozások esetében aránytalan lenne annak előírása, hogy mindezen elveknek megfeleljenek.

(67) A pénzügyi stabilitásnak az Unióban való védelme és előmozdítása, valamint az ezen irányelv szerinti előírások megkerülésének megakadályozása érdekében az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a javadalmazási elvek és szabályok intézmények általi betartását összevont alapon, azaz csoport-, anyavállalati és leányvállalati szinten, a harmadik országban működő fióktelepeket és leányvállalatokat is figyelembe véve.

(68) A rosszul kidolgozott javadalmazási szabályok és ösztönző rendszerek elfogadhatatlan szintre képesek fokozni a hitelintézetek és befektetési vállalkozások kockázatait, ezért azonnali helyreigazító lépéseket kell tenni, és szükség esetén megfelelő korrekciós intézkedéseket kell hozni. Következésképpen célszerű biztosítani, hogy az illetékes hatóságoknak hatásköre legyen a releváns intézmények számára olyan minőségi vagy mennyiségi intézkedéseket előírni, amelyek célja a felügyeleti felülvizsgálat során a javadalmazási szabályokkal kapcsolatban azonosított problémák kezelése.

(69) A javadalmazásra vonatkozó rendelkezések nem sérthetik az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdése által garantált alapvető jogok maradéktalan gyakorlását, a nemzeti kötelmi és munkajog általános elveit, a részvényesek jogaira és részvételére vonatkozó uniós és nemzeti jogot, az érintett intézmény vezető testületeinek általános kötelezettségeit, valamint adott esetben a szociális partnerek azon jogát, hogy a nemzeti jogszabályoknak és szokásoknak megfelelően kollektív szerződéseket kössenek és azokat érvényesítsék.

(70) A hitelkockázatra és a piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények csak a szükséges mértékig alapulhatnak külső hitelminősítésen. Ha a hitelkockázat jelentős, az intézményeknek általánosságban belső minősítésen alapuló módszerek vagy belső modellek alkalmazására kell törekedniük. Mindazonáltal használhatók a külső hitelminősítésre támaszkodó sztenderd módszerek, ha a hitelkockázat kevésbé jelentős, ami jellemzően a kevésbé fejlett intézmények esetében áll fenn a nem jelentős kitettségi osztályok kapcsán, vagy olyan helyzetekben, ha a belső módszer használata túlzottan megterhelő lenne.

(71) A 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv az egyik olyan pillér, amelyre a külső hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozás épült. Ezen irányelvnek figyelembe kell venni a G20 következtetéseit és a Pénzügyi Stabilitási Tanács azon elveit, amelyek a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodás csökkentésére vonatkoznak. Ezért az intézményeket arra kell ösztönözni, hogy a külső hitelminősítések helyett belső hitelminősítést alkalmazzanak még a tőkekövetelmények kiszámításának céljából is.

(72) Csökkenteni kell a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodást, és fokozatosan meg kell szüntetni az azokból származó összes automatikus hatást. Meg kell követelni az intézményektől, hogy megfelelő hitelezési kritériumokat és hitelbírálati eljárásokat vezessenek be. Az intézményeknek jogosultaknak kell lenniük külső hitelminősítéseket felhasználni e folyamat során a számos tényező egyikeként, de nem támaszkodhatnak kizárólag vagy automatikusan azokra.

(73) A hitelminősítő intézetek külső hitelminősítő intézetként (KHMI) való elismerése nem járhat azzal, hogy a már egyébként is három vállalat által uralt piacra való bejutás gyakorlatilag lehetetlenné válik a versenytársak számára. Anélkül, hogy a folyamatot könnyebbé vagy kevésbé megerőltetővé tennék, az EBH-nak, a tagállamok központi bankjainak és az EKB-nak a piac más vállalatok előtti megnyitása érdekében lehetővé kell tenniük több hitelminősítő intézmény külső hitelminősítő intézetté minősítését.

(74) Tekintettel arra, hogy a belső modellezési módszereket alkalmazó intézmények e módszerek széles skáláját alkalmazzák, fontos, hogy az illetékes hatóságok és az EBH átlássa, hogy hasonló kitettségek esetében e módszerek milyen értékeket adnak a kockázattal súlyozott eszközökre és tőkekövetelményekre. E célból az intézmények számára elő kell írni, hogy tájékoztassák az illetékes hatóságokat arról, hogy belső modelljeik milyen eredményt adnak az EBH által kidolgozandó, a kitettségek széles skáláját lefedő referenciaérték (benchmark)-portfóliókra alkalmazva. Az illetékes hatóságoknak az így kapott információk alapján megfelelő lépéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a hasonló kitettségekkel kapcsolatos eredményekben megmutatkozó hasonlóságok vagy eltérések a felmerülő kockázat tekintetében megindokolhatók legyenek. Általánosságban az illetékes hatóságoknak és az EBH-nak garantálniuk kell azt, hogy a belső modellezési módszer és a sztenderd módszer közötti választás ne vezessen a tőkekövetelmények alulbecsléséhez. Igaz ugyan, hogy a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket nehezebb az egyedi kitettségek szintjén elkülöníteni, és ezért célszerű kizárni ezt a kockázati kategóriát a referenciaértékhez viszonyítás (benchmarking) folyamatából, mindazonáltal az illetékes hatóságoknak követniük kell a működési kockázatra vonatkozó belső modellezési módszerek fejleményeit abból a célból, hogy figyelemmel kísérjék az alkalmazott gyakorlatokat és fejlesszék a felügyeleti módszereket.

(75) Ösztönözni kell az ügyfélkapcsolatra alapozott hitelezés kifejlesztését, amely azt jelenti, hogy az ügyfelekkel fennálló folyamatos üzleti kapcsolatból nyert információkat használnak fel annak érdekében, hogy pusztán a sztenderd információkból és a hitelpontszámból leszűrhetőnél jobb minőségű átvilágítás és kockázatértékelés szülessen.

(76) Helyénvaló, hogy a likviditási felügyelet tekintetében a székhely szerinti tagállamoké legyen a felelősség, amint a likviditásfedezeti követelményekre vonatkozó részletes kritériumok alkalmazandók. Ezért ezen a területen meg kell valósítani a felügyelet koordinációját annak érdekében, hogy addigra bevezethető legyen a székhely szerinti tagállam általi felügyelet. A hatékony felügyelet biztosítása érdekében a székhely szerinti és a fogadó tagállambeli illetékes hatóságoknak jobban együtt kell működniük a likviditás területén.

(77) Ha egy csoporton belül egy intézmény likvid eszközei stresszhelyzetben megfelelnek a csoport egy másik tagja likviditási szükségleteinek, az illetékes hatóságoknak jogosultnak kell lennie arra, hogy mentesítse az intézményt a likviditásfedezeti követelmények alól, és ehelyett összevont alapon alkalmazza az említett követelményeket.

(78) Az ezen irányelv alapján hozott intézkedések nem érinthetik a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ^*  megfelelően hozott intézkedéseket. A felügyeleti intézkedések nem vezethetnek a különböző tagállamokból származó hitelezők megkülönböztetéséhez.

(79) A pénzügyi válság és a prociklikus mechanizmusok fényében, amelyek hozzájárultak annak kialakulásához és súlyosbították hatását, az FSB, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban (BCBS) és a G-20-ak ajánlásokat tettek a pénzügyi szabályozás prociklikus hatásainak enyhítésére. 2010 decemberében a BCBS új globális szabályozási standardokat (a Bázel III. szabályok) bocsátott ki a banki tőkemegfelelésről, többek között tőkefenntartási pufferek és anticiklikus tőkepufferek tartását előíró szabályokat.

(80) Indokolt ezért előírni a hitelintézetek és az érintett befektetési vállalkozások számára, hogy a többi tőkekövetelményen felül tartsanak tőkefenntartási puffert és anticiklikus tőkepuffert annak biztosítása érdekében, hogy azok gazdasági növekedés időszakában elegendő tőkét halmozzanak fel ahhoz, hogy stresszidőszakokban képesek legyenek a veszteségeket viselni. Az anticiklikus tőkepuffer feltöltésére akkor kerülne sor, amikor úgy ítélik meg, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások kockázati profiljára jelentős hatást gyakorló hitelek és más eszközosztályok összesített növekedése rendszerszintű kockázat kialakulásához kapcsolódik, lehívása pedig a stresszidőszakokban történne.

(81) Annak érdekében, hogy az anticiklikus tőkepufferek megfelelően tükrözzék a túlzott hitelnövekedésnek a banki ágazatra gyakorolt kockázatát, a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak intézményspecifikus puffereiket azon anticiklikus pufferráták súlyozott átlagaként kell kiszámítaniuk, amelyek azon országokra vonatkozóan alkalmazandók, ahol hitelkockázati kitettségeik találhatók. Ezért minden tagállamnak ki kell jelölnie egy hatóságot, amely felelős az abban a tagállamban található kitettségekre vonatkozó anticiklikus puffer negyedévenkénti meghatározásáért. Ennek a pufferrátának figyelembe kell vennie az adott tagállamban a hitelszintek növekedését és a hitel/GDP arány változását, és minden egyéb, a pénzügyi rendszer stabilitásának kockázatai szempontjából lényeges tényezőt.

(82) Az anticiklikus puffer rátáinak meghatározása során a nemzetközi egységesség előmozdítása érdekében a BCBS kidolgozott egy, a hitelek és a GDP arányán alapuló módszert. Ennek közös kiindulópontként kell szolgálnia az érintett nemzeti hatóságok által a pufferrátákra vonatkozóan hozott döntésekhez, de nem eredményezhet automatikus puffermeghatározást, és nem is kötheti a kijelölt hatóságot. A pufferrátának érdemi módon tükröznie kell a hitelciklust és az adott tagállamban a hitelállomány túlzott növekedéséből fakadó kockázatokat, továbbá meghatározásakor megfelelően figyelembe kell venni a nemzetgazdaság sajátosságait.

(83) A változó javadalmazásra vonatkozó korlátozások fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások visszaállítsák tőkeszintjüket, amikor a pufferterjedelmen belül működnek. A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra már most is alkalmazandó az az elv, hogy a munkavállalók azon kategóriáira vonatkozóan, akiknek szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, a változó javadalmazás odaítélésének és nem kötelező kifizetésének az intézmény pénzügyi helyzetére tekintettel fenntarthatónak kell lennie. Annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény szavatolótőkéjének szintjét kellő időben helyreállítsa, az intézmény állapotának hosszú távú alakulása figyelembevételével indokolt a változó javadalmazás és a nem kötelező nyugdíjjuttatások odaítélését az intézmény nyereségességéhez igazítani azon időszakok során, amikor a kombinált pufferkövetelmény nem teljesül.

(84) Kívánatos, hogy az intézmények írott szabályzatok és eljárások alapján kezeljék a koncentrációs kockázatokat. A közszektornak való kitettség jellege miatt a koncentrációs kockázatok visszaszorítása eredményesebb az ilyen kitettségekre vonatkozó kockázati súlyozásnál, tekintettel e kitettségek nagyságára és a tőkekövetelmények kalibrálásának nehézségére. A Bizottságnak célszerű megfelelő időben jelentést tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a koncentrációs kockázatok prudenciális kezelését illetően szükségessé váló esetleges változtatásokról.

(85) A tagállamok elő kell, hogy tudják írni bizonyos intézmények számára, hogy a tőkefenntartási pufferen és az anticiklikus tőkepufferen kívül tartsanak rendszerkockázati tőkepuffert is Az 575/2013/EU rendeletben nem tárgyalt olyan hosszú távú nem ciklikus, rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok megelőzése és csökkentése érdekében, amelyek a pénzügyi rendszer zavarának veszélyét hordozzák, és esetlegesen súlyos kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak egy adott tagállam pénzügyi rendszerére és reálgazdaságára. A rendszerkockázati tőkepufferrátát alkalmazni kell minden olyan intézményre, illetve ezen intézmények egy vagy több csoportjára, amelyek üzleti tevékenységükben hasonló kockázati profillal rendelkeznek.

(86) Az egész Unióra kiterjedő következetes makroprudenciális felügyelet biztosítása érdekében indokolt, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) az uniós gazdaságra szabott elveket dolgozzon ki, és felelős legyen azok alkalmazásának ellenőrzéséért. Ez az irányelv nem akadályozhatja meg az ERKT-t abban, hogy a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  alapján meghozza az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket.

(87) A tagállamoknak el kell tudniuk ismerni a valamely más tagállam által megállapított rendszerkockázati tőkepufferrátát, és alkalmazhatják ezt a rátát a belföldön engedélyezett intézményekre a pufferrátát megállapító tagállamban lévő kitettségek vonatkozásában. A pufferrátát megállapító tagállamnak fel kell tudnia kérnie továbbá az ERKT-t, hogy az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően adjon ki a pufferráta elismerését javasló ajánlást egy vagy több olyan tagállam részére, amelyeknek módjában áll elismerni azt. Ezen ajánlásra az említett rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében és 17. cikkében szereplő „tartsd be vagy indokold meg” szabály vonatkozik.

(88) Helyénvaló, hogy a tagállamok által az anticiklikus pufferrátákra vonatkozóan hozott döntéseket a lehető legnagyobb mértékben koordinálják. E tekintetben az ERKT - az illetékes, vagy kijelölt hatóságok erre irányuló felkérése alapján - elősegítheti ezen hatóságok között a tervezett pufferráták - többek között a releváns változók - meghatározására irányuló megbeszéléseket.

(89) Ha egy hitelintézet vagy befektetési vállalkozás nem teljesíti teljes mértékben a kombinált pufferre vonatkozó követelményeket, olyan intézkedéseket kell számára előírni, amelyekkel biztosítható, hogy szavatolótőkéjének szintjét megfelelő időn belül helyreállítsa. A tőkefenntartás érdekében indokolt arányos korlátozást bevezetni a diszkrecionális nyereségfelosztásokra, beleértve az osztalékfizetést és a változó javadalmazás kifizetését. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen intézmények vagy vállalkozások a szavatolótőke szintjének helyreállítására hiteles stratégiával rendelkezzenek, elő kell írni számukra egy olyan tőkefenntartási terv elkészítését és az illetékes hatóságokkal való egyeztetését, amely meghatározza, hogy hogyan fogják alkalmazni a kifizetési korlátozásokat és az egyéb olyan intézkedéseket, amelyeket az intézmény vagy vállalkozás a teljes pufferkövetelménynek való megfelelés biztosítása érdekében meghozni szándékozik.

(90) Kívánatos, hogy a hatóságok szigorúbb tőkekövetelményeket írjanak elő a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozóan, kompenzálva azt, hogy ezek az intézmények nagyobb kockázatot jelentenek a pénzügyi rendszerre nézve, fizetésképtelenségük pedig jelentős mértékben érintené az adófizetőket. Amennyiben valamely hatóság rendszerkockázati tőkepuffert határoz meg és a globálisan rendszerszinten jelentős intézményre vonatkozó tőkepuffer alkalmazandó, a kettő közül a magasabb értékűt kell alkalmazni. Amennyiben a rendszerkockázati tőkepuffer csak a tagállamon belüli kitettségekre vonatkozik, azt a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre, illetve az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, az ezen irányelv szerint alkalmazott pufferkövetelményt kiegészítő követelményként kell alkalmazni.

(91) A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak biztosítaniuk kell a következetes harmonizációt és a betétesek, a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy az EBH, mint nagyon jelentős szakértelemmel rendelkező szerv, olyan szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, és benyújtsa azokat a Bizottsághoz. A technikai standardok kidolgozása során az EBH-nak hatékony közigazgatási és jelentéstételi eljárásokat kell biztosítania.

(92) A Bizottságnak az EBH által a hitelintézetek engedélyezése és a bennük való jelentős részesedésszerzés, az illetékes hatóságok közötti információcsere, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása, a felügyeleti együttműködés, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások javadalmazási szabályai, valamint a vegyes pénzügyi holding társaságok felügyelete terén kidolgozott szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelően kell elfogadnia. A Bizottságnak és az EBH-nak biztosítania kell, hogy az említett standardokat valamennyi érintett intézmény olyan módon tudja alkalmazni, hogy az arányban álljon az adott intézmények és azok tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(93) Tekintettel az ezen irányelvvel összhangban elfogadandó szabályozástechnikai standardok részletességére és számára, adott esetben indokolt egy hónappal kiterjeszteni azon időszakot, amelynek során az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet valamely szabályozástechnikai standarddal szemben, amennyiben a Bizottság az EBH által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel azonos szabályozástechnikai standardot fogadott el. Emellett a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat olyan időpontban nyújtsa be, amely biztosítja, hogy az Európai Parlament és a Tanács teljes vizsgálatot végezhessen, figyelembe véve a szabályozástechnikai standardok mennyiségét és összetettségét, valamint az Európai Parlament és a Tanács eljárási szabályzatának részletességét, munkatervét és összetételét.

(94) A Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy a hitelintézetek engedélyezése és a bennük való jelentős részesedésszerzés, az illetékes hatóságok közötti információcsere, a felügyeleti együttműködés, az egyedi prudenciális követelmények és az információk felügyeleti hatóságok általi nyilvánosságra hozatala terén az EBH által kifejlesztett végrehajtástechnikai standardokat fogadjon el az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően.

(95) Ezen irányelv egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell a Bizottságra ruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ^*  megfelelően kell gyakorolni.

(96) Az ebben az irányelvben meghatározott követelmények pontosítása érdekében az EUMSZ 290. cikke szerinti, jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskört kell a Bizottságra ruházni az ebben az irányelvben használt fogalommeghatározások és terminológia egyértelműsítése, a kölcsönös elismerés alá tartozó tevékenységek jegyzékének kibővítése és a hitelintézetek fióktelepeit érintő információcsere javítása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassa az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(97) A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre és az 575/2013/EU rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

(98) A pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^* , a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^* , az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^* , az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^* , az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  hivatkozik a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv tőkekövetelményekkel foglalkozó rendelkezéseire, amelyeket ezen irányelvnek és az 575/2013/EU rendeletnek kell meghatároznia. Következésképpen az említett irányelvekben a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvre való hivatkozásokat az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben a tőkekövetelményekre irányadó rendelkezésekre való hivatkozásként kell értelmezni.

(99) Ennek megfelelően módosítani kell a 2002/87/EK irányelvet abból a célból, hogy technikai standardokat lehessen kidolgozni annak érdekében, hogy a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó intézmények a konszolidált alapon szükséges tőke meghatározásához a megfelelő számítási módszert alkalmazzák.

(100) A belső bankpiac egyre hatékonyabb működése érdekében, valamint, hogy biztosított legyen az Unió polgárai számára a szükséges mértékű átláthatóság, szükséges, hogy az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák ezen irányelv végrehajtásának módjával kapcsolatos információt, lehetővé téve az értékelhető összehasonlítást.

(101) A likviditási felügyelet tekintetében olyan időtartamot kell megállapítani, amely alatt a tagállamok végrehajtják az azon szabályozási rendszerre való átállást, amelynek keretében a likviditásfedezeti követelményekre vonatkozó részletes kritériumok alkalmazandók.

(102) Ahhoz, hogy az intézmények számára biztosítsák a stabil, zökkenőmentes és fokozatos átmenetet a likviditásra és a stabil forrásellátásra vonatkozó új uniós szintű követelmények irányába, az illetékes hatóságoknak teljes mértékben ki kell használniuk az ezen irányelv szerinti, valamint az alkalmazandó nemzeti jogszabályokban foglalt felügyeleti hatáskörüket. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy szükséges-e közigazgatási szankciók vagy más közigazgatási intézkedések - köztük prudenciális bírságok - alkalmazása, amelyek szintjének nagymértékben az intézmény tényleges likviditási helyzete, valamint a likviditásra és a stabil forrásellátásra vonatkozó követelmények közötti eltéréstől kell függnie. Ennek értékelésekor az illetékes hatóságoknak megfelelő módon figyelembe kell venniük a piaci feltételeket. Ezeket a közigazgatási szankciókat vagy más közigazgatási intézkedéseket addig kell alkalmazni, amíg a likviditásra és a stabil forrásellátásra vonatkozó követelményekkel kapcsolatos, kötelező erejű, részletes jogi aktusokat uniós szinten be nem vezetik.

(103) A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok ezen irányelv céljaira történő feldolgozására.

(104) Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az intézmények tevékenységéhez való hozzáférésre, valamint az intézmények prudenciális felügyeletére vonatkozó szabályok bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a javasolt intézkedés terjedelme és hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(105) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely részletesen ismerteti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(106) A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban az európai adatvédelmi biztossal konzultáltak, és a biztos véleményt ^*  nyilvánított.

(107) A 2002/87/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvet pedig hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A IRÁNYELVET:

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOM-MEGHATÁROZÁSOK

1. cikk ^* 

Tárgy

Ez az irányelv az alábbiakra vonatkozó szabályokat állapítja meg:

a) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférés;

b) felügyeleti hatáskörök és eszközök a hitelintézetek illetékes hatóságok általi prudenciális felügyeletéhez;

c) a hitelintézetek illetékes hatóságok általi prudenciális felügyelete az 575/2013/EU rendeletben meghatározott egységes szabályokkal összhangban;

d) az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelmények a hitelintézetek prudenciális szabályozása és felügyelete terén.

2. cikk

Hatály

(1) Ez az irányelv az intézményekre alkalmazandó.

(2) ^* 

(3) ^* 

(4) A 34. cikk és a VII. cím 3. fejezete azon pénzügyi holding társaságokra, vegyes pénzügyi holding társaságokra és vegyes tevékenységű holding társaságokra alkalmazandó, amelyek központi irodája az Unió területén található.

(5) ^*  Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

1. ^* 

2. központi bankok;

3. postai elszámolóközpontok;

4. ^*  Dániában a „Danmarks Eksport- og Investeringsfond”, a „Danmarks Skibskredit A/S” és a „KommuneKredit;

4a. ^*  Csehországban a „Národní rozvojová banka”;

5. ^*  Németországban a „Kreditanstalt für Wiederaufbau”, a „Landwirtschaftliche Rentenbank”, a „Bremer Aufbau-Bank GmbH”, a „Hamburgische Investitions- und Förderbank”, az „Investitionsbank Berlin”, az „Investitionsbank des Landes Brandenburg”, az „Investitionsbank Sachsen-Anhalt”, az „Investitionsbank Schleswig-Holstein”, az „Investitions- und Förderbank Niedersachsen - NBank”, az „Investitions- und Strukturbank Rheinland-Pfalz”, a „Landeskreditbank Baden-Württemberg - Förderbank”, az „LfA Förderbank Bayern”, az „NRW.BANK”, a „Saarländische Investitionskreditbank AG”, a „Sächsische Aufbaubank - Förderbank”, a „Thüringer Aufbaubank”, a „Wohnungsgemeinnützigkeitsgesetz” alapján az állami lakáspolitika szerveiként elismert vállalkozások, amelyek túlnyomórészt nem banki ügyletekkel foglalkoznak, valamint az említett törvény értelmében non-profit lakásépítési vállalkozásként elismert vállalkozások;

6. Észtországban a »hoiu-laenuühistud«, azaz a »hoiu-laenuühistu seadus« alapján szövetkezeti vállalkozásoknak minősülő vállalkozások;

7. Írországban a »Strategic Banking Corporation of Ireland«, a »credit unions« és a »friendly societies«;

8. Görögországban a »Tapdo naparaia9r|Kwv mi Aavdrnv« (Tamio Parakatathikon kai Danion);

9. Spanyolországban az »Instituto de Crédito Oficial«;

10. Franciaországban a »Caisse des dépőts et consignations«;

11. Horvátországban a »kreditne unije« és a »Hrvatska banka za obnovu i razvitak«;

12. Olaszországban a »Cassa depositi e prestiti«;

13. Lettországban a »krajaizdevu sabiedrïbas«, a »Krajaizdevu sabiedrïbu« alapján szövetkezeti vállalkozásoknak minősülő vállalkozások, amelyek kizárólag a tagjaik részére nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokat;

14. Litvániában a »centrinés kredito unijos«-on kívüli »kredito unijos«;

15. Magyarországon az »MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság« és a »Magyar ExportImport Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság«;

16. Máltán a »The Malta Development Bank«;

17. Hollandiában a »Netherlandse Investeringsbank voor Ontwikkelingslanden NV«, az »NV Noordelijke Ontwikke- lingsmaatschappij«, az »NV Limburgs Instituut voor Ontwikkeling en Financiering«, az »Ontwikkelingsmaat- schappij Oost-Nederland NV« és a »kredietunies«;

18. ^*  Ausztriában a közhasznú lakásépítési egyesületként elismert vállalkozások és az „Österreichische Kontrollbank AG”, valamint az „Oesterreichische Entwicklungsbank - OeEB”;

19. Lengyelországban a »Spóldzielcze Kasy Oszczçdnosciowo - Kredytowe« és a »Bank Gospodarstwa Krajowego«;

20. Portugáliában az 1986. január 1-jén létező »Caixas Económicas«, kivéve azokat, amelyeket részvénytársasági formában alapítottak, és a »Caixa Económica Montepio Geral«-t;

20a. ^*  Romániában a „Banca de Investiții şi Dezvoltare - S.A.”;

21. Szlovéniában a »SID-Slovenska izvozna in razvojna banka, d.d. Ljubljana«;

22. Finnországban a »Teollisen yhteisyön rahasto Oy/Fonden för industrielt samarbete AB« és a »Finnvera Oyj/Finnvera Abp«;

23. Svédországban a »Svenska Skeppshypotekskassan«;

24. ^* 

(6) ^*  „Az e cikk (5) bekezdésének 3-23. pontjában említett jogalanyok a 34. cikk és a VII. cím 3. fejezetének alkalmazásában pénzügyi vállalkozásnak minősülnek.

3. cikk

Fogalom-meghatározások

1. Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1. „hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

2. „befektetési vállalkozás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 2. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

3. „intézmény”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 3. pontjában meghatározott intézmény;

4. ^* 

5. „biztosító”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 5. pontjában meghatározott biztosító;

6. „viszontbiztosító”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 6. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

7. „vezető testület”: valamely intézménynek a nemzeti joggal összhangban kinevezett testülete, vagy testületei, amely

jogosult, vagy amelyek jogosultak az intézmény stratégiájának, célkitűzéseinek és általános irányításának a meghatározására, és amely felügyeli és monitorozza a vezetői döntéshozatalt, és amelybe beletartoznak azok a személyek, akik az intézmény üzleti tevékenységét ténylegesen irányítják;

8. „vezető testület felügyeleti funkcióban”: a vezető testületnek a vezetői döntéshozatal felügyeletét és monitorozását ellátó szerepe;

8a. ^*  „irányítási funkciót ellátó vezető testület”: a vezető testület, amikor intézmény irányításával kapcsolatos feladatkörében jár el, és amely az intézmény üzleti tevékenységét ténylegesen irányító személyeket foglalja magában;

9. ^*  „felső vezetés”: az intézménynél vezetői feladatot ellátó természetes személyek, akik közvetlenül elszámoltathatók a vezető testület előtt, de annak nem tagjai, és amelynek irányítása alatt felelősek az intézmény mindennapi vezetéséért;

9a. ^*  „kiemelt funkciót betöltő személyek”: azon személyek, akik jelentős befolyással rendelkeznek valamely intézmény irányítása felett, de nem tagjai a vezető testületnek, ideértve a belsőkontroll-funkciók vezetőit és a pénzügyi igazgatót is, amennyiben e vezetők és ezen igazgató nem tagjai a vezető testületnek;

9b. ^*  „belsőkontroll-funkciók”: kockázatkezelési, megfelelőség-ellenőrzési és belső ellenőrzési funkciók;

9c. ^*  „belsőkontroll-funkciók vezetői”: egy intézmény belsőkontroll-funkcióinak napi szintű tényleges irányításáért felelős, a hierarchia legmagasabb szintjén álló személyek;

9d. ^*  „pénzügyi igazgató”: egy intézmény pénzügyi forrásainak kezeléséért, pénzügyi tervezéséért és pénzügyi jelentéstételért általános felelősséget viselő személy;

10. „rendszerkockázat”: a pénzügyi rendszer olyan zavarának veszélye, amely potenciálisan súlyosan negatív következményekkel járhat a pénzügyi rendszerre és a reálgazdaságra nézve;

11. ^*  „modellkockázat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 52b. pontjában meghatározott modellkockázat;

12. „értékpapírosítást kezdeményező”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 13. pontjában meghatározott értékpapírosítást kezdeményező;

13. „szponzor”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 14. pontjában meghatározott szponzor;

14. „anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 15. pontjában meghatározott anyavállalat;

15. „leányvállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 16. pontjában meghatározott leányvállalat;

16. „fióktelep”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 17. pontjában meghatározott fióktelep;

17. „járulékos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 18. pontjában meghatározott járulékos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás;

18. „vagyonkezelő társaság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 19. pontjában meghatározott vagyonkezelő társaság;

19. „pénzügyi holding társaság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 20. pontjában meghatározott pénzügyi holding társaság;

20. „vegyes pénzügyi holding társaság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 21. pontjában meghatározott vegyes pénzügyi holding társaság;

21. „vegyes tevékenységű holding társaság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 22. pontjában meghatározott vegyes tevékenységű holding társaság;

22. „pénzügyi vállalkozás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 26. pontjában meghatározott pénzügyi vállalkozás;

23. „pénzügyi ágazatbeli szervezet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 27. pontjában meghatározott pénzügyi ágazatbeli szervezet;

24. „tagállami anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 28. pontjában meghatározott tagállami anyavállalat;

25. „EU-szintű anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 29. pontjában meghatározott EU-szintű anyavállalat;

26. „tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 30. pontjában meghatározott tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat;

27. „EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 31. pontjában meghatározott EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat;

28. „tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 32. pontjában meghatározott tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

29. „EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 33. pontjában meghatározott EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

29a. ^*  „az Unióban működő önálló intézmény”: olyan intézmény, amely nem tartozik az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti prudenciális konszolidáció hatálya alá az Unióban, és amely nem rendelkezik ilyen prudenciális konszolidáció hatálya alá tartozó EU-szintű anyavállalattal;

30. „rendszerszinten jelentős intézmény”: uniós anyavállalat, uniós pénzügyi holding társaság anyavállalat, uniós vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, vagy olyan intézmény, amelynek felszámolása vagy hibás működése rendszerkockázathoz vezethet;

31. „központi szerződő fél”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 34. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

32. „részesedés”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 35. pontjában meghatározott részesedés;

33. „befolyásoló részesedés”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 36. pontjában meghatározott befolyásoló részesedés;

34. „ellenőrzés”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 37. pontjában meghatározott ellenőrzés;

35. „szoros kapcsolat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 38. pontjában meghatározott szoros kapcsolat;

36. „illetékes hatóság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 40. pontjában meghatározott illetékes hatóság;

37. „összevont felügyeletet ellátó hatóság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 41. pontjában meghatározott összevont felügyeletet ellátó hatóság;

38. „engedély”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 42. pontjában meghatározott engedély;

39. „székhely szerinti tagállam”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 43. pontjában meghatározott székhely szerinti tagállam;

40. „fogadó tagállam”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 44. pontjában meghatározott fogadó tagállam;

41. „a KBER-hez tartozó központi bankok”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 45. pontjában meghatározott KBER-hez tartozó központi bankok;

42. „központi bankok”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 46. pontjában meghatározott központi bankok;

43. „konszolidált helyzet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 47. pontjában meghatározott konszolidált helyzet;

44. „konszolidált alapon”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 48. pontjában meghatározott konszolidált alapon;

45. „szubkonszolidált alapon”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 49. pontjában meghatározott szubkonszolidált alapon;

46. „pénzügyi instrumentum”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 50. pontjában meghatározott pénzügyi instrumentum;

47. „szavatolótőke”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 118. pontjában meghatározott szavatolótőke;

47a. ^*  „figyelembe vehető tőke”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 71. pontjában meghatározott figyelembe vehető tőke;

48. „működési kockázat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 52. pontjában meghatározott működési kockázat;

49. „hitelkockázat-mérséklés”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 57. pontjában meghatározott hitelkockázatmérséklés;

50. „értékpapírosítás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 61. pontjában meghatározott értékpapírosítás;

51. „értékpapírosítási pozíció”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 62. pontjában meghatározott értékpapírosítási pozíció;

52. „különleges célú gazdasági egység”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 66. pontjában meghatározott különleges célú gazdasági egység;

53. „nem kötelező nyugdíjjuttatás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 73. pontjában meghatározott nem kötelező nyugdíjjuttatás;

54. „kereskedési könyv”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 86. pontjában meghatározott kereskedési könyv;

55. „szabályozott piac”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 92. pontjában meghatározott szabályozott piac;

56. „tőkeáttétel”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 93. pontjában meghatározott tőkeáttétel;

57. „túlzott tőkeáttétel kockázata”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 94. pontjában meghatározott túlzott tőkeáttétel kockázata;

58. „külső hitelminősítő intézet (KHMI)”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 98. pontjában meghatározott külső hitelminősítő intézet;

59. ^*  „belső módszerek”: az 575/2013/EU rendelet 143. cikkének (1) bekezdésében említett belső minősítésen alapuló módszer, a 221. cikkében említett belső modellen alapuló módszer, a 283. cikkében említett belső modell módszer, a 325az. cikkében említett alternatív belső modellen alapuló módszer, valamint a 265. cikke (2) bekezdésében említett belső értékelési módszer;

60. ^*  »szanálási hatóság«: a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  2. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott szanálási hatóság;

61. ^*  »globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 133. pontjában meghatározott globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

62. ^*  »nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 134. pontjában meghatározott nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

63. ^*  »csoport« az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 138. pontjában meghatározott csoport;

64. ^*  »harmadik országbeli csoport«: olyan csoport, amelynek anyavállalata harmadik országban letelepedett;

65. ^*  „nemi szempontból semleges javadalmazási politika”: a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának elvén alapuló javadalmazási politika;

66. ^*  „nagy méretű intézmény”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 146. pontjában meghatározott nagy méretű intézmény;

67. ^*  „kényszerítő bírság”: időszakos pénzbeli kényszerítő intézkedés, amelynek célja az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések folytatódó megsértésének, az 575/2013/EU rendelet megsértésének vagy az illetékes hatóság által az átültető rendelkezések vagy az említett rendelet alapján hozott határozatok megsértésének megszüntetése, valamint a természetes vagy jogi személyek arra való kötelezése, hogy újra megfeleljenek a megsértett rendelkezéseknek vagy határozatoknak;

68. ^*  „környezeti, társadalmi és irányítási kockázat” vagy „ESG-kockázat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 52d. pontjában meghatározott környezeti, társadalmi és irányítási kockázat;

69. ^*  „klímasemlegesség”: az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott azon általános célkitűzés, amely a klímasemlegesség 2050-ig való elérésére irányul;

70. ^*  „kriptoeszköz”: az (EU) 2023/1114 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  3. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában meghatározott olyan kriptoeszköz, amely nem központi banki digitális fizetőeszköz.

2. Amikor ezen irányelv a vezető testületre hivatkozik és a nemzeti jog szerint a vezető testület ügyvezetői és felügyeleti funkcióit eltérő testületekre vagy egyetlen testületen belül eltérő tagokra bízzák, a tagállam a nemzeti jog szerint azonosítja a felelős testületeket vagy a vezető testület felelős tagjait, kivéve, ha azt ezen irányelv másképpen határozza meg.

3. ^*  Az ezen irányelvben vagy az 575/2013/EU rendeletben megállapított követelmények vagy felügyeleti hatáskörök összevont vagy szubkonszolidált alapon, ezen irányelvvel és az említett rendelettel összhangban történő alkalmazásának biztosítása érdekében az „intézmény”, a „tagállami anyavállalat”, az „EU-szintű anyavállalat” és az „anyavállalat” fogalmába bele kell érteni a következőket is:

a) azok a pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok, amelyek ezen irányelv 21a. cikkével összhangban megkapták a jóváhagyást;

b) EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött kijelölt intézmények, amelyek esetében ezen irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban az anyavállalatra nem vonatkozik a jóváhagyás követelménye; és

c) ezen irányelv 21a. cikke (6) bekezdésének d) pontja értelmében kijelölt pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság vagy intézmény.

II. CÍM

ILLETÉKES HATÓSÁGOK

4. cikk

Az illetékes hatóságok kijelölése és hatáskörei

(1) A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat, amelyek ellátják az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben meghatározott funkciókat és feladatokat. A tagállamok erről tájékoztatják a Bizottságot és az EBH-t, feltüntetve a funkciók és feladatok esetleges megosztását.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok oly módon kísérjék figyelemmel az intézmények, illetve adott esetben a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok tevékenységeit, hogy értékelhessék, hogy azok megfelelnek-e az ezen irányelv és Az 575/2013/EU rendelet előírásainak.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő intézkedések álljanak az illetékes hatóságok rendelkezésére ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges információkat, amelyekkel értékelhetik, hogy az intézmények, illetve adott esetben a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok teljesítik-e a (2) bekezdésben említett kötelezettségeket, valamint kivizsgálhatják a szóban forgó kötelezettségek esetleges megszegését.

(4) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az ebben az irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben meghatározott prudenciális felügyeleti és vizsgálati feladatok elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, forrásokkal, működési kapacitással, hatáskörrel és függetlenséggel, valamint a kényszerítő bírságok és szankciók kiszabásához szükséges hatáskörrel.

(5) A tagállamok előírják, hogy az intézmények biztosítsák a székhely szerinti tagállamuk illetékes hatóságai számára mindazt az információt, amely annak értékeléséhez szükséges, hogy az intézmények megfelelnek-e az ezen irányelvvel és az 575/2013/EU rendelettel összhangban elfogadott szabályoknak. A tagállamok azt is biztosítják, hogy az intézmények belső ellenőrzési mechanizmusai, illetve adminisztratív és számviteli eljárásai bármikor lehetővé tegyék annak ellenőrzését, hogy az említett szabályoknak megfelelnek-e.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy az intézmények nyilvántartják minden olyan tranzakciójukat, és dokumentálják azokat a rendszereket és eljárásokat, amelyek az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet hatálya alá tartoznak, mégpedig oly módon, hogy az illetékes hatóságok mindenkor ellenőrizhessék az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendeletnek való megfelelést.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet … szerinti felügyeleti funkciói és minden egyéb funkciói a szanáláshoz kapcsolódó funkcióktól elkülönültek és függetlenek legyenek. A tagállamok erről tájékoztatják a Bizottságot és az EBH-t, feltüntetve az esetleges feladatmegosztást.

(8) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az illetékes hatóságoktól eltérő hatóságok rendelkeznek a szanálási hatáskörrel, ezek a szanálási hatáskörrel felruházott egyéb hatóságok szorosan együttműködjenek és konzultáljanak az illetékes hatóságokkal a szanálási tervek előkészítését illetően, és minden egyéb olyan esetben, amikor az ilyen együttműködést és konzultációt ez az irányelv, a 2014/59/EU irányelv vagy az 575/2013/EU rendelet előírja.

4a. cikk ^* 

Az illetékes hatóságok felügyeleti függetlensége

(1) E cikk alkalmazásában „az illetékes hatóság irányító testületének tagjai”: az illetékes hatóság legfelsőbb kollektív döntéshozó testületét alkotó azon természetes személyek, akik az illetékes hatóság felügyeleti funkciója tekintetében a mindennapi irányításra vonatkozó ügyvezetői feladatkör ellátásához szükséges hatáskörrel rendelkeznek, a nemzeti központi bankok elnökei kivételével.

(2) Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatásköreik gyakorlása során megőrizzék függetlenségüket, a tagállamok előírják a szükséges szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok - beleértve személyzetük és irányító testületeik tagjait is - függetlenül és objektíven gyakorolhassák a felügyeleti hatáskörüket anélkül, hogy a felügyelt intézményektől, valamely európai uniós szervtől vagy valamely tagállam kormányától, illetve bármely más köz- vagy magánjogi szervtől utasításokat kérnének vagy fogadnának el. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok irányító testületei funkcionálisan függetlenek legyenek más köz- és magánjogi szervektől. E szabályok nem érintik azokat a nemzeti jogi intézkedéseket, amelyek értelmében az illetékes hatóságok nyilvános és demokratikus elszámoltathatóság alatt állnak.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok irányító testületének 2026. január 11-t követően kinevezett tagjai 14 évnél hosszabb ideig ne maradjanak hivatalban. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok irányító testülete tagjainak kinevezésére objektív és átlátható nyilvános kritériumok alapján kerüljön sor, valamint azt, hogy e tagok elbocsáthatóak legyenek, amennyiben már nem felelnek meg a kinevezési kritériumoknak, vagy ha velük szemben súlyos bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősséget állapítottak meg. Az elbocsátás okait nyilvánosságra kell hozni, kivéve ha az illetékes hatóság irányító testületének érintett tagja kifogást emel a nyilvánosságra hozatallal szemben.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hozzák nyilvánosságra célkitűzéseiket, legyenek elszámoltathatóak az e célkitűzésekre irányuló vonatkozó feladataik ellátásáért, valamint pénzügyi ellenőrzés hatálya alá tartozzanak oly módon, amely nem érinti függetlenségüket.

E bekezdés nem érintheti az illetékes hatóságoknak a nemzetközi vagy európai pénzügyi felügyeleti rendszerek, különösen az 1093/2010/EU rendelet ^*  alapján létrehozott Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere, az 1024/2013/EU tanácsi rendelet ^*  és az Európai Központi Bank 468/2014/EU rendelete ^*  alapján létrehozott egységes felügyeleti mechanizmus, valamint a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  alapján létrehozott Egységes Szanálási Mechanizmus szerinti jogait és kötelezettségeit.

(3) A tagállamok biztosítják különösen azt, hogy az illetékes hatóságok minden szükséges eszközzel rendelkezzenek a személyzetük tagjait és az irányító testületeik tagjait érintő összeférhetetlenség megelőzéséhez. E célból a tagállamok megállapítják a személyzet tagjainak és az irányító testületek tagjainak szerepével és felelősségi körével arányos szabályokat, és megtiltják számukra legalább a következőket:

a) az illetékes hatóságaik által felügyelt intézmények, valamint ezen intézmények közvetlen vagy közvetett anyavállalatai, leányvállalatai vagy kapcsolt vállalkozásai által kibocsátott vagy azokra hivatkozó pénzügyi instrumentumokkal való kereskedés, a következők kivételével:

i. a harmadik felek által kezelt instrumentumok, feltéve hogy az instrumentumok tulajdonosai ki vannak zárva a portfólió kezelésébe való beavatkozásból;

ii. kollektív befektetési formákba történő befektetések;

b) egy meghatározott időszak (a továbbiakban: várakozási időszak) alatt munkaviszony létesítése a következők bármelyikével vagy tőlük szakmai szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés elfogadása:

i. olyan intézmények, amelyek felügyeletében vagy döntéshozatalában az illetékes hatóság személyzetének tagja vagy irányító testületének tagja közvetlenül részt vett, ideértve ezen intézmények közvetlen vagy közvetett anyavállalatait, leányvállalatait vagy kapcsolt vállalkozásait is;

ii. azon szervezetek, amelyek az i. alpontban említett bármely szervezetnek szolgáltatásokat nyújtanak, kivéve ha az illetékes hatóság személyzetének tagja vagy irányító testületének tagja a várakozási időszak alatt szigorúan ki van zárva az ilyen szolgáltatások nyújtásában való részvételből;

iii. az illetékes hatóságra irányuló, olyan ügyekkel kapcsolatos lobbitevékenységet és érdekérvényesítési tevékenységet folytató szervezetek, amely ügyek az illetékes hatóság személyzete tagjának vagy irányító testülete tagjának a felelősségi körébe tartoztak az említett tag munkaviszonya vagy hivatali ideje alatt.

Az első albekezdés a) pontjának i. és ii. alpontjában foglalt kivételek csak abban az esetben alkalmazandók, ha a harmadik felek, illetve a kollektív befektetési vállalkozások túlnyomórészt nem az a) pontban említett szervezetek által kibocsátott vagy azokra hivatkozó instrumentumokba fektetnek be.

(4) A várakozási időszak a (3) bekezdés b) pontjának i. alpontjában említett szervezetek felügyeletében való közvetlen részvétel megszűnésének napjától kezdődik. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy személyzetük és irányító testületeik tagjai a várakozási időszak alatt ne rendelkezzenek hozzáféréssel az adott intézményre vonatkozó bizalmas vagy érzékeny információkhoz. A (3) bekezdés b) pontjának i. és ii. alpontjában említett szervezetekkel létesített munkaviszony tekintetében a várakozási időszak hossza a személyzet (3) bekezdés b) pontjának i. alpontjában említett szervezetek felügyeletében közvetlenül részt vevő tagjai esetében legalább hat hónap, az illetékes hatóság irányító testületének tagjai esetében pedig legalább tizenkét hónap. A (3) bekezdés b) pontjának iii. alpontjában említett szervezetekkel létesített munkaviszony tekintetében a várakozási időszak hossza mind a személyzet tagjai esetében, mind pedig az illetékes hatóság irányító testületének tagjai esetében legalább három hónap.

A tagállamok lehetővé tehetik az illetékes hatóságok számára, hogy személyzetük, illetve irányító testületük azon tagjaival szemben, akikre vonatkozóan teljesül a (3) bekezdés b) pontjának i. alpontja, várakozási időszakot írjanak elő, ha e személyek az említett pont szerinti valamely szervezet közvetlen versenytársával létesítenek munkaviszonyt. Ennek alkalmazása céljából a várakozási időszak hossza a személyzet említett szervezetek felügyeletében közvetlenül részt vevő tagjai esetében legalább három hónap, az illetékes hatóság irányító testületének tagjai esetében pedig legalább hat hónap.

(5) A (4) bekezdéstől eltérve a tagállamok lehetővé tehetik az illetékes hatóságok számára, hogy rövidebb, legalább három hónapos várakozási időszakot alkalmazzanak a személyzetnek az intézmények felügyeletében közvetlenül részt vevő tagjai esetében, de csak akkor, ha a hosszabb várakozási időszak:

a) különösen a nemzeti munkaerőpiac kis méretére figyelemmel indokolatlanul korlátozná az illetékes hatóság azon képességét, hogy a felügyeleti feladatainak ellátásához megfelelő vagy szükséges készségekkel rendelkező új alkalmazottakat vegyen fel; vagy

b) az érintett tagállam alkotmányában vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert bármely vonatkozó alapvető jognak vagy a munkavállalóknak a nemzeti munkajogban meghatározott bármely releváns jogának a megsértését jelentené.

(6) Az illetékes hatóságok személyzetének és irányító testületének a (3) bekezdés b) pontjában előírt tilalom hatálya alá tartozó tagjai megfelelő kompenzációra jogosultak e tilalom miatt. Az ilyen kompenzáció megfelelő formájáról a tagállamok határoznak.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok személyzetének és irányító testületének tagjai érdekeltségi nyilatkozattételi kötelezettség hatálya alá tartozzanak. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell a tagok részvények, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok, kötvények, kölcsönös befektetési alapok, befektetési alapok, vegyes alapok, fedezeti alapok és tőzsdén kereskedett alapok formájában fennálló olyan részesedéseire vonatkozó információkat, amelyek összeférhetetlenségi aggályokat vethetnek fel. Az érintett személyeknek kinevezésük előtt, azt követően pedig évente be kell nyújtaniuk az érdekeltségi nyilatkozatot.

Az érdekeltségi nyilatkozat nem érintheti az alkalmazandó nemzeti szabályok szerinti, vagyonnyilatkozat benyújtására vonatkozó követelményeket.

(8) Amennyiben egy illetékes hatóság személyzetének vagy irányító testületének valamely tagja a munkaviszony létesítésének vagy a kinevezésének időpontjában vagy azt követően bármikor olyan pénzügyi instrumentumokkal rendelkezik, amelyek összeférhetetlenséghez vezethetnek, az illetékes hatóság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy eseti alapon előírja ezen instrumentumok észszerű időn belüli értékesítését vagy elidegenítését. Az illetékes hatóságok hatáskörrel rendelkeznek arra is, hogy eseti alapon engedélyezzék, hogy az említett személyek értékesítsék vagy elidegenítsék azokat a pénzügyi instrumentumokat, amelyek a munkaviszonyuk létesítésének vagy a kinevezésük időpontjában a tulajdonukban voltak.

(9) E cikk arányos alkalmazásának biztosítása érdekében az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2026. július 10-ig az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat bocsát ki az illetékes hatóságoknál felmerülő összeférhetetlenségek megelőzéséről és az illetékes hatóságok függetlenségéről, figyelembe véve a legjobb nemzetközi gyakorlatokat.

5. cikk ^* 

A tagállamokon belüli koordináció

Azok a tagállamok, amelyekben több illetékes hatóság foglalkozik a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások prudenciális felügyeletével, megteszik a szükséges intézkedéseket az ilyen hatóságok közötti koordináció megszervezése érdekében.

6. cikk

A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerén belül folytatott együttműködés

Feladataik teljesítése során, az ezen irányelv és a 575/2013/EU rendelet alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor az illetékes hatóságok ügyelnek a felügyeleti eszközök és a felügyeleti gyakorlat közelítésére. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy:

a) az illetékes hatóságok mint a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) tagjai - az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének megfelelően - a bizalmon és a teljes körű kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést alakítsanak ki, különösen az egymás közötti, valamint a PFER más tagjaira is kiterjedő megfelelő és megbízható információáramlás biztosítása terén;

b) az illetékes hatóságok részt vegyenek az EBH tevékenységeiben és adott esetben a felügyeleti kollégiumokban;

c) az illetékes hatóságok mindent elkövessenek azért, hogy megfeleljenek az EBH által az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kibocsátott iránymutatásoknak és ajánlásoknak, valamint reagáljanak az ERKT által az 1092/2010/EU rendelet 16. cikke szerint kiadott figyelmeztetésekre és ajánlásokra;

d) az illetékes hatóságok szorosan együttműködjenek az ERKT-val;

e) az illetékes hatóságok nemzeti megbízatásai ne akadályozzák az EBH vagy adott esetben az ERKT tagjaként, illetve az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet értelmében elvégzendő feladatok ellátását.

7. cikk

A felügyelet uniós dimenziója

Minden tagállam illetékes hatósága általános feladatai végrehajtása során - és különösen vészhelyzetekben - az adott időben rendelkezésre álló információk alapján kellően mérlegeli a döntéseik által az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatást.

III. CÍM

A HITELINTÉZETEK TEVÉKENYSÉGÉHEZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS KÖVETELMÉNYEI

1. FEJEZET

A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférés általános követelményei

8. cikk

Engedély

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy a hitelintézetek a tevékenységük megkezdése előtt engedélyeztessék a tevékenység végzését. A tagállamok a 10-14. cikk sérelme nélkül megállapítják az ilyen engedélyezés követelményeit, és azokról tájékoztatják az EBH-t.

(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározására:

a) ^*  a hitelintézetek engedély iránti kérelmében az illetékes hatóságok számára benyújtandó információ, a 10. cikkben előírt üzleti tervet, szervezeti felépítést és vállalatirányítási rendszert is ideértve;

b) ^*  a 14. cikk értelmében befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesekre és tagokra vonatkozó követelmények, illetve, amennyiben nincsenek befolyásoló részesedések, a 20 legnagyobb részvényesre vagy tagra vonatkozó követelmények; és

c) azon tényezők, amelyek akadályozhatják az illetékes hatóságot a 14. cikkben említett felügyeleti feladatok hatékony ellátásában.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az információnyújtás során a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett alkalmazandó egységes formanyomtatványokra, mintadokumentumokra és eljárásokra vonatkozóan.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4) Az EBH a (2) és (3) bekezdésben említett technikai standardtervezeteket 2015. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

(5) ^*  Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kibocsátania az illetékes hatóságok számára, amelyekben meghatározza az engedélyek ezen irányelvvel összhangban történő megadásánál alkalmazandó közös értékelési módszertant.

8a. cikk ^* 

Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett hitelintézetek engedélyezésére vonatkozó egyedi követelmények

(1) A tagállamok előírják, hogy az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett azon vállalkozások, amelyek a 2014/65/EU irányelv II. címe alapján már szereztek engedélyt, a 8. cikkel összhangban engedély iránti kérelmet nyújtsanak be azon a napon, amikor a következő események bármelyike bekövetkezik:

a) az eszközeik havi összértékének 12 egymást követő hónapra számított átlaga legalább 30 milliárd EUR; vagy

b) ^*  az eszközeik havi összértékének 12 egymást követő hónapra számított átlaga legfeljebb 30 milliárd EUR, és a vállalkozás olyan csoport tagja, amelynek esetében az Unióban letelepedett csoporthoz tartozó valamennyi olyan vállalkozás - ideértve annak esetleges harmadik országban letelepedett fióktelepeit és leányvállalatait is - konszolidált eszközeinek összértéke, amelyek egyedi szinten 30 milliárd EUR-nál kisebb összértékű eszközökkel rendelkeznek és a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett valamely tevékenységet végzik, legalább 30 milliárd EUR, és az említett összegek mindkét esetben a megelőző 12 egymást követő hónap átlagában kerültek kiszámításra.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett vállalkozások az e cikk (1) bekezdésében említett engedély megszerzéséig folytathatják az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett tevékenységek végzését.

(3) Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve, az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett azon vállalkozások, amelyek 2019. december 24-én a 2014/65/EU irányelv alapján engedélyezett befektetési vállalkozásként végzik tevékenységüket, 2020. december 27-ig kötelesek ezen irányelv 8. cikkével összhangban engedélyért folyamodni.

(3a) ^*  E cikk (1) bekezdésétől eltérve, az említett bekezdéssel összhangban beérkezett kérelem és a 2014/65/EU irányelv 95a. cikkének megfelelően kapott információk alapján az illetékes hatóság valamely, e cikk (1) bekezdésében említett vállalkozás kérelmének kézhezvételét követően határozhat úgy, hogy az adott vállalkozás esetében eltekint az ezen irányelv 8. cikke szerinti hitelintézeti engedély megszerzésének követelményétől.

A mentesség iránti kérelem kézhezvételét követően az illetékes hatóságnak értesítenie kell arról az EBH-t. Az EBH-nak az illetékes hatóság általi értesítés napjától számított egy hónapon belül véleményt kell kiadnia az említett, mentesség iránti kérelemről. Az illetékes hatóságnak a mentesség iránti kérelemről az EBH véleményének, valamint legalább az alábbi elemeknek a figyelembevételével kell meghoznia határozatát:

a) ha a vállalkozás vállalatcsoport része, akkor a csoport szervezeti felépítése, a csoporton belül irányadó könyvelési gyakorlatok, valamint az eszközöknek a csoportot alkotó szervezetek közötti allokációja;

b) a vállalkozás által a letelepedési helye szerinti tagállamban és az Unió egészében végzett tevékenységek jellege, volumene és összetettsége;

c) a vállalkozás által a letelepedési helye szerinti tagállamban és az Unió egészében végzett tevékenységek jelentősége és az azokból fakadó rendszerszintű kockázat.

Amennyiben az illetékes hatóság határozata eltér az EBH véleményétől, az illetékes hatóságnak a határozatában meg kell indokolnia az eltérést.

Az illetékes hatóságnak értesítenie kell határozatáról az érintett vállalkozást és az EBH-t. Az EBH-nak a határozatot saját véleményével együtt közzé kell tennie a honlapján.

Az illetékes hatóságnak háromévente újra kell értékelnie határozatát.

(4) Amennyiben az illetékes hatóság az információknak a 2014/65/EU irányelv 95a. cikkével összhangban történő kézhezvételét követően azt állapítja meg, hogy valamely vállalkozást hitelintézetként kell engedélyezni ezen irányelv 8. cikkével összhangban, értesítenie kell a vállalkozást és a 2014/65/EU 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontja szerinti illetékes hatóságot, és ezen értesítés napjától át kell vennie az engedélyezési eljárást.

(5) Ismételt engedélyezés esetén az engedélyező illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy az eljárás a lehető legegyszerűbb legyen, és figyelembe vegyék a meglévő engedélyezésekből származó információkat.

(6) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők meghatározása érdekében:

a) az engedély iránti kérelmében az illetékes hatóságok számára a vállalkozás által benyújtandó információ, a 10. cikkben előírt üzleti tervet is ideértve;

b) az (1) bekezdésben említett küszöbértékek kiszámításának módszertana.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse ezt az irányelvet az első albekezdés a) és b) pontjában említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. december 26-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

(7) ^*  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azoknak az elemeknek a további pontosítása céljából, amelyeket az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie az arra vonatkozó határozathozatalkor, hogy megadja-e a (3a) bekezdés szerinti mentességet, figyelembe véve különösen a vállalkozások partnerkockázatnak való kitettségének a mértékét.

Az EBH 2026. január 10-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

(8) ^*  Az EBH 2028. december 31-ig jelentést nyújt be a Bizottság számára az e cikk (3a) bekezdése szerinti mentesség igénybevételéről, valamint az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontján belüli b) pont iii. alpontjának alkalmazásáról.

9. cikk

A betétek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő gyűjtésére irányuló üzletszerű tevékenység tilalma személyek és nem hitelintézeti vállalkozások számára

(1) A tagállamok megtiltják a személyek és a hitelintézetnek nem minősülő vállalkozások számára, hogy betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő gyűjtésére irányuló, üzletszerű tevékenységet folytassanak.

(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik betétek és más visszafizetendő pénzeszközök olyan gyűjtésére, amelyet egy tagállam vagy annak regionális vagy helyi hatóságai, illetve olyan nemzetközi szervezetek végeznek, amelyeknek egy vagy több tagállam tagja, valamint olyan esetekre, amelyeket nemzeti vagy uniós jog kifejezetten szabályoz, feltéve, hogy a szóban forgó tevékenységek a betétesek és a befektetők védelmét szolgáló szabályozás és ellenőrzés alá tartoznak.

(3) ^*  A tagállamok értesítik a Bizottságot és az EBH-t azokról a nemzeti jogszabályokról, amelyek kifejezetten lehetővé teszik, hogy hitelintézetektől eltérő vállalkozások a nyilvánosságtól üzletszerűen betéteket és egyéb visszafizetendő pénzeszközöket gyűjtsenek.

(4) ^*  E cikk értelmében a tagállamok nem mentesíthetik a hitelintézeteket ennek az irányelvnek és az 575/2013/EU rendeletnek az alkalmazása alól.

10. cikk ^* 

Üzleti terv, szervezeti felépítés és vállalatirányítási rendszer

(1) A tagállamok előírják, hogy az engedély iránti kérelemhez olyan üzleti tervet kell csatolni, amely meghatározza a folytatni kívánt üzleti tevékenységek fajtáit és a hitelintézet szervezeti felépítését, és amelyben szerepeltetni kell a csoporton belüli anyavállalatokat, pénzügyi holding társaságokat és vegyes pénzügyi holding társaságokat is. A tagállamok azt is előírják, hogy az engedély iránti kérelmekhez csatolni kell a 74. cikk (1) bekezdésében említett rendszerek, eljárások és mechanizmusok leírását.

(2) Az illetékes hatóságoknak meg kell tagadniuk a hitelintézet tevékenysége megkezdésének engedélyezését, amennyiben nincsenek meggyőződve arról, hogy a 74. cikk (1) bekezdésében említett rendszerek, eljárások és mechanizmusok lehetővé teszik az adott intézmény általi hatékony és eredményes kockázatkezelést.

11. cikk

Gazdasági igények

A tagállamok nem követelik meg az engedély iránti kérelemnek a piac gazdasági igényei szempontjából történő vizsgálatát.

12. cikk

Indulótőke

(1) A nemzeti jogszabályokban megállapított egyéb általános feltételek sérelme nélkül, az illetékes hatóságok megtagadják a hitelintézeti tevékenység megkezdésére vonatkozó engedélyt, ha a hitelintézet nem rendelkezik elkülönített szavatolótőkével, vagy ha az indulótőke nem éri el az 5 millió EUR-t.

(2) Az indulótőke az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (1) bekezdésének a)-e) pontjában meghatározott elemek közül egy vagy többől - áll.

(3) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy azok a hitelintézetek, amelyek nem felelnek meg az elkülönített szavatolótőkére vonatkozó feltételeknek, de 1979. december 15-én már működtek, tovább folytathatják üzleti tevékenységüket. A tagállamok felmentést adhatnak az ilyen hitelintézetek számára a 13. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt követelmény teljesítése alól.

(4) A tagállamoknak jogukban áll a következő feltételek mellett engedélyt adni adott hitelintézeti kategóriák számára, amelyeknek indulótőkéje nem éri el az (1) bekezdésben meghatározott összeget:

a) az indulótőke nem kevesebb, mint 1 millió EUR;

b) az érintett tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az EBH-t azon indokaikról, amelyek alapján élnek ezzel a lehetőséggel.

13. cikk

Az üzleti tevékenység tényleges irányítása és a központi iroda helye

(1) Az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az engedélyt a hitelintézeti tevékenység megkezdésére, ha a kérelmező hitelintézet üzleti tevékenységének tényleges irányítását legalább két személy végzi.

Az illetékes hatóságok megtagadják az engedélyt, ha a vezető testület tagjai nem teljesítik a 91. cikk (1) bekezdésében említett követelményeket.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy:

a) a jogi személyiséggel és a rá vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező hitelintézetnek a központi irodája ugyanabban a tagállamban legyen, mint amelyikben a létesítő okirat szerinti székhelye található;

b) az a) pontban említettektől különböző hitelintézetnek abban a tagállamban legyen a központi irodája, amely számára az engedélyt kiadta, és ahol üzleti tevékenységét ténylegesen folytatja.

14. cikk

Részvényesek és tagok

(1) Az illetékes hatóságok csak akkor adnak engedélyt a hitelintézeti tevékenység megkezdésére, ha a hitelintézettől tájékoztatást kaptak azoknak az akár természetes, akár jogi személy részvényeseknek vagy tagoknak a személyazonosságáról, akik vagy amelyek közvetve vagy közvetlenül befolyásoló részesedéssel rendelkeznek, valamint az ilyen részesedések összegéről, illetve abban az esetben, ha nem létezik befolyásoló részesedés, a 20 legnagyobb részesedéssel rendelkező részvényes vagy tag személyazonosságáról.

Annak megállapítására, hogy teljesülnek-e a befolyásoló részesedés kritériumai, a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint az említett irányelv 12. cikkének (4) és (5) bekezdésében meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket kell figyelembe venni.

A tagállamok nem veszik figyelembe azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel az intézmények a pénzügyi instrumentumok jegyzési garanciavállalása vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése révén rendelkeznek, beleértve a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltakat is, feltéve, hogy az említett jogokat nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

(2) ^*  Az illetékes hatóságoknak meg kell tagadniuk a hitelintézeti tevékenység megkezdésére vonatkozó engedélyt, ha - figyelembe véve, hogy biztosítani kell a hitelintézet megbízható és prudens vezetését - nincsenek meggyőződve a részvényeseknek vagy tagoknak a 23. cikk (1) bekezdésében megállapított kritériumok szerinti alkalmasságáról. A 23. cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a 24. cikket alkalmazni kell.

(3) Amennyiben szoros kapcsolatok állnak fenn a hitelintézet és más természetes vagy jogi személyek között, az illetékes hatóságok csak akkor adnak engedélyt, ha ezek a kapcsolatok nem gátolják a felügyeleti feladataik hatékony ellátását.

Az illetékes hatóságok megtagadják a hitelintézeti tevékenység megkezdésére vonatkozó engedélyt, ha egy harmadik ország törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, amelyek a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkoznak, illetve az említett törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések végrehajtási nehézségei akadályozzák a felügyeleti feladataik hatékony ellátását.

Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézetek számára, hogy bocsássák rendelkezésükre azokat az információkat, amelyek az e bekezdésben említett feltételek teljesítésének folyamatos figyelemmel kíséréséhez szükségesek.

15. cikk

Az engedély megadásának megtagadása

Ha az illetékes hatóság megtagadja a hitelintézeti tevékenység megkezdésére vonatkozó engedélyt, a kérelmezőt a kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül, vagy, amennyiben a kérelem hiányos, a határozathoz szükséges összes információk kézhezvételétől számított hat hónapon belül tájékoztatja a döntésről és annak indokairól.

Az engedély megadására vagy megtagadására vonatkozó határozatot a kérelem kézhezvételétől számított 12 hónapon belül mindenképpen meg kell hozni.

16. cikk

Előzetes konzultáció más tagállamok illetékes hatóságaival

(1) Az illetékes hatóságnak valamely hitelintézet engedélyezése előtt konzultálnia kell a másik tagállam illetékes hatóságaival, ha az érintett hitelintézet:

a) a másik tagállamban engedélyezett hitelintézet leányvállalata;

b) a másik tagállamban engedélyezett hitelintézet anyavállalatának a leányvállalata;

c) ugyanazon természetes vagy jogi személyek ellenőrzése alatt áll, mint akik ellenőrzése alatt a másik tagállamban engedélyezett hitelintézet áll.

(2) Az illetékes hatóságnak, mielőtt kiadná a hitelintézetnek az engedélyt, konzultációt kell folytatnia a hitelintézet székhelye szerinti érintett tagállamnak a biztosítók, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelős illetékes hatóságával, ha az érintett hitelintézet:

a) az Unióban engedélyezett biztosító vagy befektetési vállalkozás leányvállalata;

b) az Unióban engedélyezett biztosító vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata;

c) ugyanazon természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt áll, mint akinek, vagy amelynek az ellenőrzése alatt az Unióban engedélyezett valamely biztosító vagy befektetési vállalkozás áll.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett érintett illetékes hatóságok konzultációt folytatnak egymással különösen az ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezet részvényesei alkalmasságának, valamint a vállalkozás vezetésében részt vevő vezető testületi tagok jó hírnevének és tapasztalatának értékelése során. Az illetékes hatóságoknak át kell adniuk egymásnak a részvényesek alkalmasságára, valamint a vezető testületi tagok jó hírnevére és tapasztalatára vonatkozó információkat, amelyek fontosak lehetnek egy engedély kiadásához, továbbá a működési feltételek betartásának folyamatos értékeléséhez.

17. cikk

Másik tagállamban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei

A fogadó tagállamok nem írnak elő engedélyezési, illetve dotációs tőkére vonatkozó követelményeket más tagállamban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei részére. Az ilyen fióktelepek létesítése és felügyelete a 35. cikkel, a 36. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével, a 37. cikkel, a 40-46. cikkel, a 49. cikkel, a 74. cikkel és a 75. cikkel összhangban történik.

18. cikk

Az engedély visszavonása

Az illetékes hatóságok csak akkor vonhatják vissza a hitelintézetnek kiadott engedélyt, ha a szóban forgó intézmény:

a) 12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy hat hónapnál hosszabb időre felhagyott üzleti tevékenységének folytatásával, kivéve, ha az érintett tagállam rendelkezett arról, hogy ezekben az esetekben az engedély érvényét veszti;

aa ^* ) kizárólag az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett tevékenységek végzésére használja az engedélyét, és eszközei összértékének öt egymást követő évre számított átlaga az említett cikkben meghatározott küszöbértékek alatt van;

b) valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

c) már nem felel meg az engedély kiadásának alapjául szolgáló feltételeknek;

d) ^*  már nem teljesíti az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik vagy hatodik részében - a 92a. és a 92b. cikk kivételével -, vagy az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában vagy 105. cikkében megállapított prudenciális követelményeket, vagy már nem lehet számítani arra, hogy eleget tesz a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeinek és különösen akkor, ha már nem képes tovább szavatolni a betétesei által rábízott eszközök biztonságát;

e) egyéb olyan helyzetbe kerül, amelyre vonatkozóan a nemzeti jogszabályok az engedély visszavonásáról rendelkeznek; vagy

f) elköveti a 67. cikk (1) bekezdésében említett valamelyik jogsértést;

g) ^*  teljesíti a következő feltételek mindegyikét:

i. a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének a) pontjával vagy a 806/2014/EU rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban megállapítást nyert, hogy fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik;

ii. a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában vagy a 806/2014/EU rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltétel az adott hitelintézet tekintetében teljesül;

iii. a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének c) pontjában vagy a 806/2014/EU rendelet 18. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltétel az adott hitelintézet tekintetében nem teljesül.

19. cikk

A hitelintézetek neve

Tevékenységük gyakorlásához a hitelintézetek - a „bank”, „takarékpénztár” vagy egyéb banki elnevezések használatát szabályozó fogadó tagállami rendelkezésektől függetlenül - az Unió egész területén ugyanazt a nevet használhatják, mint amelyet abban a tagállamban használnak, amelyben központi irodájuk található. Az összetéveszthetőség veszélye esetén a fogadó tagállam az egyértelműség céljából előírhatja, hogy a nevet egy meghatározott magyarázó résszel egészítsék ki.

20. cikk

Értesítés az engedély megadásáról és visszavonásáról

(1) Az illetékes hatóságok a 8. cikk alapján kiadott minden engedélyről értesítik az EBH-t.

(2) ^*  Az EBH nyilvánosságra hozza és legalább évente frissíti a honlapján a mindazon hitelintézetek nevét tartalmazó jegyzéket, amelyek számára engedélyt adtak ki.

(3) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az érintett illetékes hatóságok és az EBH rendelkezésére bocsát a hitelintézetcsoportra vonatkozó minden információt a 14. cikk (3) bekezdésével, a 74. cikk (1) bekezdésével és a 109. cikk (2) bekezdésével összhangban, különös tekintettel a csoport jogi és szervezeti felépítésére és irányítására.

(3a) ^*  Az e cikk (2) bekezdésében említett jegyzéknek tartalmaznia kell az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett vállalkozások nevét is, és ezeket hitelintézetként kell azonosítania. Az említett jegyzéknek ezenkívül tükröznie kell az előző változathoz képest történt esetleges változásokat is.

(4) Az e cikk (2) bekezdésében említett jegyzéknek tartalmaznia kell az olyan hitelintézetek nevét, amelyek nem rendelkeznek a 12. cikk (1) bekezdésében meghatározott tőkével és ilyenként azonosítania kell e hitelintézeteket.

(5) Az illetékes hatóságok minden esetben értesítik az EBH-t az engedély visszavonásáról, közölve a visszavonás indokait is.

21. cikk

Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek mentessége

(1) Az illetékes hatóságok az 575/2013/EU rendelet 9. cikkében említett hitelintézeteket - az abban meghatározott feltételek mellett - mentesíthetik az ezen irányelv 10. és 12. cikkében, valamint a 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a hitelintézetekre vonatkozó követelmények alól.

Az ilyen mentesítésre vonatkozó nemzeti jogot a tagállamok mindaddig érvényben tarthatják és alkalmazhatják, amíg nem ütközik az ezen irányelvvel vagy az 575/2013/EU rendelettel.

(2) Az (1) bekezdésben említett mentesség az illetékes hatóságok által valóalkalmazása esetén a 17., 33., 34., 35. cikk, a 36. cikk (1)-(3) bekezdése, a 39-46. cikk, a VII. cím 2. fejezetének II. szakasza, valamint a VII. cím 4. fejezete a központi szerv és a kapcsolt intézmények által együttesen alkotott egységre alkalmazandó.

21a. cikk ^* 

Pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok jóváhagyása

(1) ^*  A tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalatoknak, a tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatoknak, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatoknak és az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatoknak e cikkel összhangban jóváhagyást kell szerezniük. Az egyéb pénzügyi holdingtársaságoknak, illetve a vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak abban az esetben kell e cikkel összhangban jóváhagyást szerezniük, ha szubkonszolidált alapon kell megfelelniük ennek az irányelvnek vagy az 575/2013/EU rendeletnek, vagy ha az e cikk (4) bekezdésének c) pontjában említettek szerint őket jelölték ki felelősként azért, hogy biztosítsák a prudenciális követelményeknek összevont alapon történő csoportszintű megfelelést.

Az illetékes hatóságoknak rendszeresen és minden esetben legalább évente felül kell vizsgálniuk az intézmény anyavállalatait annak ellenőrzése érdekében, hogy az adott intézmény, a 8. cikk alapján engedélyt kérelmező szervezet vagy a prudenciális követelményeknek összevont alapon történő csoportszintű megfelelés biztosításáért felelősként kijelölt szervezet (a továbbiakban: a kijelölt szervezet) helyesen feltüntetett-e minden olyan vállalatot, amely megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalatnak, tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatnak, EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatnak vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatnak minősül.

E bekezdés második albekezdésének alkalmazása céljából, amennyiben az anyavállalatok az intézmény, a 8. cikk alapján engedélyt kérő szervezet vagy a kijelölt szervezet letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban találhatók, akkor az adott tagállamok illetékes hatóságainak szorosan együtt kell működniük a felülvizsgálat elvégzése érdekében.

Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük a honlapjukon és évente aktualizálniuk kell az e cikkel összhangban a tagállamban jóváhagyott vagy jóváhagyás alól mentesített pénzügyi holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok jegyzékét. Jóváhagyás alóli mentesség megadása esetén a jegyzékben fel kell tüntetni a kijelölt szervezetet is.

(2) ^*  Az (1) bekezdés alkalmazásában az ott említett pénzügyi holding társaságoknak és vegyes pénzügyi holding társaságoknak az összevont felügyeletet ellátó hatóság vagy - amennyiben ezek eltérnek egymástól - a letelepedési helyük szerinti tagállam illetékes hatósága rendelkezésére kell bocsátaniuk a következő információkat:

a) a pénzügyi holding társaságot vagy a vegyes pénzügyi holding társaságot magában foglaló csoport szervezeti felépítése, egyértelműen feltüntetve a leányvállalatokat és adott esetben az anyavállalatokat, valamint a csoportba tartozó összes szervezet által folytatott tevékenységek típusa és helye;

b) ^*  tájékoztatás a pénzügyi holdingtársaságot vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságot ténylegesen irányító legalább két személy kinevezéséről, valamint a 91. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumoknak és követelményeknek való megfelelésről;

c) információ a 14. cikkben a részvényesekre és a tagokra vonatkozóan meghatározott kritériumoknak való megfelelésről, amennyiben a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság hitelintézet leányvállalattal rendelkezik;

d) a csoport belső szervezeti felépítése és a feladatok csoporton belüli megosztása;

e) bármely olyan egyéb információ, amelyre az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett értékelések elvégzéséhez szükség lehet.

Amennyiben az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság jóváhagyására vagy jóváhagyás alóli mentesítésére a 8., a 22. vagy a 27a. cikk alapján elvégzett értékeléssel egyidejűleg kerül sor, az említett cikkek alkalmazása céljából illetékes hatóságnak szükség szerint koordinálnia kell az összevont felügyeletet ellátó hatósággal, illetve - amennyiben ezek eltérnek egymástól - a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságával. A 22. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében vagy a 27a. cikk (6) bekezdésében említett értékelési időszakot fel kell függeszteni mindaddig, amíg az ebben a cikkben meghatározott eljárás le nem zárul.

(3) A pénzügyi holding társaságok vagy a vegyes pénzügyi holding társaságok csak akkor kaphatják meg az e cikk szerinti jóváhagyást, ha valamennyi következő feltétel teljesül:

a) a csoporton belüli belső szabályok és feladatmegosztás alkalmasak annak biztosítására, hogy a csoport összevont vagy szubkonszolidált alapon megfeleljen az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet által előírt követelményeknek, és hatékony eszközt jelentenek különösen a következők tekintetében:

i. a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság valamennyi leányvállalata közötti koordináció, többek között szükség esetén a feladatoknak a leányintézmények közötti megfelelő megosztásával;

ii. a csoporton belüli konfliktusok megelőzése és kezelése; és

iii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által meghatározott csoportszintű előírások végrehajtása az egész csoportban;

b) annak a csoportnak a szervezeti felépítése, amelynek a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság a része, nem hátráltatja, illetve egyéb módon nem akadályozza a leány- vagy anyavállalatoknak az egyedi, összevont vagy adott esetben szubkonszolidált alapon általuk teljesítendő kötelezettségekre irányuló hatékony felügyeletét. E kritérium teljesülésének értékelésekor figyelembe kell venni különösen a következőket:

i. azt, hogy a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság milyen helyet foglal el a többszintű csoporton belül;

ii. a részvényesi struktúrát; és

iii. a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság csoporton belül betöltött szerepét;

c) ^*  a hitelintézetek részvényeseire és tagjaira vonatkozó, a 14. cikkben meghatározott kritériumok és a 121. cikkben meghatározott követelmények teljesülnek.

(4) A pénzügyi holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság mentességet kérhet az e cikk szerinti jóváhagyás alól, amit engedélyezni kell, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül: ^* 

a) a pénzügyi holding társaság fő tevékenysége tulajdoni részesedés szerzése leányvállalatokban, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság esetében annak intézményeket vagy pénzügyi vállalkozásokat érintő fő tevékenysége tulajdoni részesedés szerzése leányvállalatokban;

b) a pénzügyi holding társaságot vagy a vegyes pénzügyi holding társaságot az érintett szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv értelmében meghatározott szanálási stratégiának megfelelően nem jelölték ki a csoport valamely szanálás alá vonható csoportján belüli szanálás alá vonható szervezetnek;

c) ^*  a prudenciális követelményeknek összevont alapon történő csoportszintű megfelelés biztosításáért felelősként olyan leányvállalat hitelintézetet vagy leányvállalat pénzügyi holdingtársaságot vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságot jelöltek ki, amely e cikkel összhangban jóváhagyásban részesült, és felruházták minden eszközzel és jogi hatáskörrel ahhoz, hogy ezeket a kötelezettségeket ténylegesen teljesíteni tudja;

d) a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság nem hoz olyan irányítási, működési vagy pénzügyi döntéseket, amelyek a csoport egészét vagy annak olyan leányvállalatait érintik, amelyek intézménynek vagy pénzügyi vállalkozásnak minősülnek;

e) semmi nem akadályozza, hogy a csoport tényleges felügyeletét összevont alapon végezzék.

Azok a pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok, amelyeket e bekezdéssel összhangban mentesítettek a jóváhagyás megszerzése alól, nem zárhatók ki az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben megállapítottak szerinti konszolidációs körből.

(4a) ^*  A (4) bekezdés sérelme nélkül, az összevont felügyeletet ellátó hatóság eseti alapon engedélyezheti a jóváhagyás alól mentesített pénzügyi holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok kivonását a konszolidáció köréből, feltéve hogy a következő feltételek teljesülnek:

a) a kivonás nem érinti a leányvállalat hitelintézet vagy a csoport felügyeletének hatékonyságát;

b) a pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak nincs más részvényjellegű kitettsége, mint a leányvállalat hitelintézetével, illetve a leányvállalat hitelintézetét ellenőrző pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság közbenső anyavállalattal szembeni részvényjellegű kitettség;

c) a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság nem vesz igénybe jelentős mértékű tőkeáttételt, és nem rendelkezik olyan kitettségekkel, amelyek nem kapcsolódnak a leányvállalat hitelintézetében, illetve a leányvállalat hitelintézetét ellenőrző pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság közbenső anyavállalatban meglévő tulajdonához.

(5) Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak folyamatosan nyomon kell követnie a (3) vagy adott esetben a (4) bekezdésben említett feltételek teljesülését. A pénzügyi holding társaságoknak és a vegyes pénzügyi holding társaságoknak az összevont felügyeletet ellátó hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk az ahhoz szükséges információkat, hogy a hatóság folyamatosan nyomon tudja követni egyrészt a csoport szervezeti felépítését, másrészt a (3) vagy adott esetben a (4) bekezdésben említett feltételek teljesülését. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak meg kell osztania ezeket az információkat annak a tagállamnak az illetékes hatóságával, amelyben a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság letelepedett.

(6) Ha az összevont felügyeletet ellátó hatóság azt állapítja meg, hogy a (3) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek vagy már nem teljesülnek, a pénzügyi holding társaságra vagy a vegyes pénzügyi holding társaságra vonatkozóan megfelelő felügyeleti intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy esettől függően biztosítani lehessen vagy helyre lehessen állítani az összevont felügyelet folyamatosságát és integritását, valamint az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben megállapított követelményeknek összevont alapon történő megfelelést. Vegyes pénzügyi holding társaságok esetében a felügyeleti intézkedések megállapításakor figyelembe kell venni különösen azt, hogy azok milyen hatást gyakorolnak a pénzügyi konglomerátumra.

Az első albekezdésben említett felügyeleti intézkedések magukban foglalhatják a következőket:

a) a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság által birtokolt leányvállalati részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztése;

b) a rendelkezések megsértésének megszüntetésére irányuló határozatok meghozatala vagy szankciók alkalmazása a pénzügyi holding társasággal, a vegyes pénzügyi holding társasággal vagy a vezető testület tagjaival és a vezetőkkel szemben, a 65-72. cikkre figyelemmel;

c) a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság utasítása arra, hogy adja át részvényeseinek a leányintézményeiben meglévő tulajdoni részesedéseit, vagy ilyen értelmű útmutatás adása;

d) a csoporton belüli másik pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság vagy intézmény ideiglenes kijelölése arra, hogy felelősséget vállaljon az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben megállapított követelményeknek összevont alapon történő megfelelés biztosításáért;

e) a részvényesek részére történő nyereség- vagy kamatkifizetések korlátozása vagy megtiltása;

f) annak előírása a pénzügyi holding társaságok, illetve a vegyes pénzügyi holding társaságok számára, hogy váljanak meg az intézményekben vagy más pénzügyi ágazatbeli szervezetekben meglévő részesedéseiktől, vagy csökkentsék azokat;

g) annak előírása a pénzügyi holding társaságok, illetve a vegyes pénzügyi holding társaságok számára, hogy haladéktalanul nyújtsanak be tervet arra vonatkozóan, hogy hogyan fogják mihamarabb ismét biztosítani a megfelelést.

(7) Amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság azt állapítja meg, hogy már nem teljesülnek a (4) bekezdésben meghatározott feltételek, a pénzügyi holding társaságnak vagy a vegyes pénzügyi holding társaságnak e cikkel összhangban kérelmeznie kell a jóváhagyást.

(8) ^*  Amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság eltér a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságától, a két hatóságnak teljes körű konzultáció mellett együtt kell működnie a (3), a (4), és a (4a) bekezdésben említett jóváhagyásra, a jóváhagyás alóli mentesítésre és a konszolidáció köréből való kivonásra, valamint a (6) és a (7) bekezdésben említett felügyeleti intézkedésekre vonatkozó határozathozatal céljából. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak értékelést kell készítenie az adott esettől függően a (3), a (4), a (4a), a (6) és a (7) bekezdésben említett kérdésekről, és továbbítania kell ezt az értékelést a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságához. A két hatóságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy az említett értékelés kézhezvételétől számított két hónapon belül együttes határozatot hozzon.

Együttes határozat meghozatala esetén, amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság eltér a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságától, az együttes határozat a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság letelepedési helye szerinti tagállamban is végrehajtandó, illetve - amennyiben a nemzeti jog ezt megengedi - közvetlenül alkalmazandó.

Az együttes határozatot megfelelően dokumentálni és indokolni kell. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak közölnie kell az együttes határozatot a pénzügyi holding társasággal vagy a vegyes pénzügyi holding társasággal.

Véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak, illetve azon tagállam illetékes hatóságának, ahol a pénzügyi holding társaság vagy a vegyes pénzügyi holding társaság letelepedett, tartózkodnia kell a határozathozataltól és az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé kell terjesztenie. Az EBH-nak az ügy előterjesztésének kézhezvételétől számított egy hónapon belül kell határozatot hoznia. Az érintett illetékes hatóságoknak az EBH határozatával összhangban álló együttes határozatot kell hozniuk. A kéthónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem terjeszthető az EBH elé.

(9) Vegyes pénzügyi holding társaságok esetében, amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság vagy annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol a vegyes pénzügyi holding társaság letelepedett, nem azonos a 2002/87/EK irányelv 10. cikkével összhangban meghatározott koordinátorral, az adott esettől függően az e cikk (3), (4), (6) és (7) bekezdésében említett kérdésekben hozott határozatokhoz vagy együttes határozatokhoz a koordinátor jóváhagyása szükséges. Amikor a koordinátor jóváhagyására van szükség, a véleménykülönbségeket az érintett európai felügyeleti hatóságokhoz - nevezetesen az EBH-hoz vagy az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ^*  létrehozott európai felügyeleti hatósághoz (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj- hatóság) (EIOPA) - kell utalni, amelyeknek az ügy előterjesztésének kézhezvételétől számított egy hónapon belül kell határozatot hozniuk. Az e bekezdéssel összhangban hozott határozatok nem érintik a 2002/87/EK, illetve a 2009/138/EK irányelv szerinti kötelezettségeket.

(10) ^*  Ha egy pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság e cikk szerinti jóváhagyása, illetve jóváhagyás alóli mentesítése megtagadásra kerül, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak a kérelem kézhezvételétől számított négy hónapon belül, vagy amennyiben a kérelem hiányos, a határozathoz szükséges összes információ kézhezvételétől számított négy hónapon belül értesítenie kell a kérelmezőt a határozatról és annak indokairól.

A jóváhagyás megadására vagy megtagadására vonatkozó határozatot a kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül mindenképpen meg kell hozni. A jóváhagyás megtagadása esetén - amennyiben erre szükség van - a (6) bekezdésben említett intézkedések bármelyike elrendelhető.

21b. cikk ^* 

Közbenső EU-szintű anyavállalat

(1) Az ugyanazon harmadik országbeli csoporthoz tartozó kettő vagy több unióbeli intézménynek egyetlen, az Unióban letelepedett közbenső EU-szintű anyavállalattal kell rendelkeznie.

(2) Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az (1) bekezdésben említett intézmények számára, hogy két közbenső EU-szintű anyavállalattal rendelkezzenek, amennyiben megállapítják, hogy egyetlen közbenső EU-szintű anyavállalat létrehozása:

a) nem lenne összeegyeztethető a tevékenységek különválasztását előíró, kötelező előírással, amelyet azon harmadik ország szabályai vagy felügyeleti hatóságai írnak elő, ahol a harmadik országbeli csoport legfelső szintű anyavállalatának központi irodája található; vagy

b) a közbenső EU-szintű anyavállalat illetékes szanálási hatósága által elvégzett értékelés szerint kevésbé hatékony szanálást tenne lehetővé, mint két közbenső EU-szintű anyavállalat esetén.

(3) A közbenső EU-szintű anyavállalat a 8. cikkel összhangban engedélyezett hitelintézet, vagy a 21a. cikkel összhangban jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság lehet.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, ha az e cikk (1) bekezdésében említett intézmények közül egyik sem hitelintézet, vagy ha az e cikk (2) bekezdésében említett kötelező előírás teljesítése érdekében a befektetési tevékenységekkel összefüggésben egy második közbenső EU-szintű anyavállalatot kell létrehozni, a közbenső EU-szintű anyavállalat vagy a második közbenső EU-szintű anyavállalat a 2014/65/EU irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban engedélyezett, a 2014/59/EU irányelv hatálya alá tartozó befektetési vállalkozás is lehet.

(4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés nem alkalmazandó, ha a harmadik országbeli csoport unióbeli eszközeinek összértéke kevesebb mint 40 milliárd EUR.

(5) ^*  E cikk alkalmazásában:

a) a harmadik országbeli csoport unióbeli eszközeinek összértékét a következők összegeként kell meghatározni:

i. a harmadik országbeli csoporthoz tartozó minden unióbeli intézmény eszközeinek összértéke az összevont mérlege alapján, illetve az egyéni mérlegük alapján, ha egy intézmény mérlegét nem konszolidálják; és

ii. a harmadik országbeli csoportnak az ezen irányelvvel, a 600/2014/EU európai parlament és tanácsi rendelettel ^* , illetve a 2014/65/EU irányelvvel összhangban az Unióban engedélyezett összes fióktelepe eszközeinek összértéke;

b) az „intézmény” fogalma magában foglalja a befektetései vállalkozásokat is.

(6) Az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell az EBH-t a joghatóságuk alatt működő minden egyes harmadik országbeli csoporttal kapcsolatban a következő információkról:

a) a harmadik országbeli csoporthoz tartozó felügyelt intézmények neve és eszközeik összértéke;

b) az adott tagállamban ezzel az irányelvvel, a 2014/65/EU irányelvvel, illetve a 600/2014/EU rendelettel összhangban engedélyezett fióktelepek neve és a hozzájuk kapcsolódó eszközök összértéke, valamint azoknak a tevékenységeknek a típusai, amelyeknek a végzésére engedéllyel rendelkeznek;

c) az adott tagállamban létrehozott közbenső EU-szintű anyavállalat neve és a (3) bekezdésben említett típusa, valamint annak a harmadik országbeli csoportnak a neve, amelynek részét képezi.

(6a) ^*  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki azoknak az egységes formátumoknak és fogalommeghatározásoknak a meghatározása céljából, valamint kifejleszti azokat az Unióban alkalmazandó informatikai megoldásokat, amelyek a (6) bekezdésben említett információk bejelentése céljából szükségesek.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2026. január 10-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés második albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) Az EBH-nak a honlapján közzé kell tennie az Unióban működő valamennyi harmadik országbeli csoportot és azok közbenső EU-szintű anyavállalatát vagy adott esetben anyavállalatait tartalmazó listát.

Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk alatt működő valamennyi olyan intézmény, amely harmadik országbeli csoport része, megfeleljen a következő feltételek egyikének:

a) közbenső EU-szintű anyavállalata van;

b) közbenső EU-szintű anyavállalatnak minősül;

c) a harmadik országbeli csoport egyetlen intézménye az Unióban; vagy

d) egy olyan harmadik országbeli csoport része, amelynek esetében az unióbeli eszközök összértéke kevesebb mint 40 milliárd EUR.

(8) Az (1) bekezdéstől eltérve, azoknak a harmadik országbeli csoportoknak, amelyek több intézményen keresztül működnek az Unióban, és az Unióban levő eszközeik összértéke 2019. június 27-én eléri vagy meghaladja a 40 milliárd EUR-t, 2023. december 30-tól rendelkezniük kell egy közbenső EU-szintű anyavállalattal, vagy ha a (2) bekezdés alkalmazandó, két közbenső EU-szintű anyavállalattal.

(9) A Bizottság 2026. december 30-ig - az EBH-val való konzultációt követően - felülvizsgálja az e cikkben az intézmények számára előírt követelményeket, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentésben ki kell térni legalább a következőkre:

a) kivitelezhetők, szükségesek és arányosak-e az e cikkben megállapított követelmények, illetve más intézkedések alkalmasabbak lennének-e;

b) kell-e módosítani az e cikkben az intézmények számára előírt követelményeket a legjobb nemzetközi gyakorlatok követése érdekében.

(10) Az EBH-nak 2021. június 28-ig jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak arról, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályai értelmében milyen elbánásban részesülnek a harmadik országbeli fióktelepek. E jelentésben ki kell térni legalább a következőkre:

a) az egyes tagállamok harmadik országbeli fióktelepekre vonatkozó, nemzeti jog szerinti felügyeleti gyakorlata eltér-e, és ha igen, milyen mértékben;

b) a harmadik országbeli fióktelepeknek a nemzeti jog szerinti eltérő kezelése szabályozási arbitrázshoz vezethet-e;

c) szükséges és indokolt lenne-e a harmadik országbeli fióktelepekre vonatkozó nemzeti rendszerek további harmonizációja, különös tekintettel a jelentős harmadik országbeli fióktelepekre.

A Bizottság az EBA által tett ajánlások alapján adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

21c. cikk ^* 

A harmadik országbeli vállalkozások általi banki szolgáltatásnyújtás céljából fióktelep létrehozására vonatkozó követelmény

(1) A tagállamok előírják a 47. cikkben említett, harmadik országbeli székhelyű vállalkozások számára, hogy a területükön fióktelepet hozzanak létre, és a VI. címmel összhangban kérjenek engedélyt a 47. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységeiknek az adott tagállamban való megkezdése vagy folytatása céljából.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmény nem alkalmazandó abban az esetben, ha a harmadik országban letelepedett vállalkozás olyan, az Unióban letelepedett vagy az Unióban található ügyfél vagy partner számára nyújt szolgáltatást vagy végez tevékenységet, amely:

a) lakossági ügyfél, vagy a 2014/65/EU irányelv II. mellékletének I. és II. szakasza szerinti, az Unióban letelepedett vagy az Unióban található jogosult partner vagy szakmai ügyfél, amennyiben az adott partner vagy ügyfél valamely, ezen irányelv 47. cikkének (1) bekezdésében említett szolgáltatás nyújtása vagy tevékenység végzése céljából saját kizárólagos kezdeményezése alapján keres fel egy harmadik országbeli székhelyű vállalkozást;

b) hitelintézet;

c) a harmadik országbeli székhelyű vállalkozás vállalatcsoportjába tartozó vállalkozás.

Az első albekezdés c) pontjának sérelme nélkül, amennyiben egy harmadik országbeli vállalkozás valamely, saját javára eljáró szervezeten, vagy az adott harmadik országbeli vállalkozással szoros kapcsolatban álló szervezeten, vagy ilyen vállalkozást képviselő bármely egyéb személyen keresztül az említett albekezdés a) pontjában említett ügyfelet, illetve partnert, vagy potenciális ügyfelet, illetve partnert keres fel ajánlatával , az nem tekinthető az ügyfél, illetve partner, vagy a potenciális ügyfél, illetve partner saját kizárólagos kezdeményezése alapján biztosított szolgáltatásnak.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatáskörrel rendelkezzenek arra, hogy a tagállam területén letelepedett hitelintézetektől és fióktelepektől bekérjék az olyan szolgáltatások nyomon követéséhez szükséges információkat, amelyek nyújtására az adott tagállam területén letelepedett vagy ott található ügyfél vagy partner saját kizárólagos kezdeményezése alapján kerül sor, és amely szolgáltatást ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó, harmadik országban letelepedett vállalkozások nyújtják.

(3) Az ügyfél vagy partner (2) bekezdésben említettek szerinti kezdeményezése nem jogosítja fel a harmadik országbeli vállalkozást arra, hogy az ügyfél vagy a partner által kért termék-, tevékenység- vagy szolgáltatás-kategóriákon kívül más termék-, tevékenység- vagy szolgáltatás-kategóriákat más módon forgalmazzon, mint uniós tagállamban létesített, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep révén. Nem írható elő azonban a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep létesítése az olyan szolgáltatások, tevékenységek vagy termékek forgalmazása céljára, amelyek az ügyfél vagy partner által eredetileg kért szolgáltatás, termék vagy tevékenység nyújtásához szükségesek vagy ahhoz szorosan kapcsolódnak, akkor sem, ha az ilyen szorosan kapcsolódó szolgáltatások, tevékenységek vagy termékek nyújtására az eredetileg kértekhez képest utólagosan kerül sor.

(4) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelmény nem alkalmazandó a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének A. szakaszában felsorolt olyan szolgáltatásokra és tevékenységekre, ideértve az azokhoz tartozó kiegészítő szolgáltatásokat - például a kapcsolódó betétgyűjtést vagy hitelnyújtást - is, amelyek célja az említett irányelv szerinti szolgáltatásnyújtás.

(5) Az ügyfelek meglévő szerződésekből fakadó jogainak megőrzése érdekében az (1) bekezdésben megállapított követelmény nem érinti azokat a meglévő szerződéseket, amelyeket 2026. július 11. előtt kötöttek.

(6) Az EBH-nak az EIOPA-val és az ESMA-val folytatott konzultációt követően 2025. július 10-ig felül kell vizsgálnia, hogy a hitelintézetek mellett egyéb pénzügyi ágazatbeli szervezeteket is mentesíteni kell-e a harmadik országbeli vállalkozások általi banki szolgáltatásnyújtás céljából fióktelep létesítésére vonatkozó, e cikk szerinti követelmény alól. Az EBH-nak a felülvizsgálatról jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. A jelentésben figyelembe kell venni a pénzügyi stabilitással kapcsolatos megfontolásokat, valamint az Unió versenyképességére gyakorolt hatást.

E jelentés alapján a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére.

2. FEJEZET

Befolyásoló részesedés hitelintézetben

22. cikk

A szándékolt részesedésszerzés bejelentése és értékelése

(1) A tagállamok minden olyan természetes vagy jogi személy, vagy összehangoltan fellépő több ilyen személy (a részesedést szerezni kívánó személy) részére, aki döntést hozott befolyásoló részesedésnek egy hitelintézetben való közvetlen vagy közvetett megszerzéséről vagy egy hitelintézetben meglévő befolyásoló részesedésnek a közvetlen vagy közvetett további növeléséről, aminek eredményeképpen szavazati jogainak vagy tőkerészesedésének aránya elérné vagy meghaladná a 20, 30 vagy 50%-ot, vagy a hitelintézet a leányvállalatává válna (szándékolt részesedésszerzés), előírják, hogy a 23. cikk (4) bekezdésében említett releváns információkat a részesedés megszerzése előtt írásban jelentse be annak a hitelintézetnek az illetékes hatósága számára, amelyben befolyásoló részesedés megszerzésére vagy ilyen részesedés növelésére törekszik. A tagállamoknak nem kötelesek a 30%-os határértéket alkalmazni abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az egyharmados határértéket alkalmazzák.

(2) ^*  Az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdésben említett bejelentés vagy a (3) bekezdés szerinti további információk átvételét haladéktalanul, de minden esetben a bejelentés vagy az információk átvételét követő 10 munkanapon belül írásban vissza kell igazolniuk.

Az illetékes hatóságoknak a bejelentés és a tagállam által a 23. cikk (4) bekezdésében említett lista alapján előírt, a bejelentéshez csatolandó valamennyi dokumentum átvételét igazoló írásbeli elismervény kiadásának napjától számított legfeljebb 60 munkanap (értékelési időszak) áll a rendelkezésére a 23. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés (értékelés) elvégzésére.

Az illetékes hatóságok az átvétel elismerésekor tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt az értékelési időszak lejártának időpontjáról.

(3) Az illetékes hatóságok az értékelési időszak során - de legkésőbb az értékelési időszak 50. munkanapján - szükség esetén további információt bekérhetnek, amely az értékelés elvégzéséhez szükséges. Az igényelt pótlólagos információkat azok pontos megjelölésével, írásban kell bekérni.

Az illetékes hatóságok általi információkérés napja és a részesedést szerezni kívánó személy arra adott válaszának átvétele közötti időszakban az értékelési időszakot felfüggesztik. A felfüggesztés nem tarthat tovább 20 munkanapnál. Az illetékes hatóságok általi bármely - az információk kiegészítését vagy pontosítását szolgáló - további kérésről az illetékes hatóságok szabad mérlegelésük szerint döntenek, azonban ez nem járhat az értékelési időszak felfüggesztésével.

(4) Az illetékes hatóságok a (3) bekezdés második albekezdésében említett felfüggesztést legfeljebb 30 munkanapra meghosszabbíthatják, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy harmadik országban található, vagy annak szabályozása alá tartozik, vagy olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik ezen irányelv, vagy a 2009/65/EK, a 2009/138/EK vagy a 2004/39/EK irányelv szerinti felügyelet alá.

(5) Ha az illetékes hatóságok a szándékolt részesedésszerzés ellenzése mellett döntenek, erről az értékelés befejezésétől számított két munkanapon belül és az értékelési időszakot nem meghaladva írásban értesítik a részesedést szerezni kívánó személyt, megadva annak indokait. A nemzeti jog függvényében, a részesedést szerezni kívánó személy kérésére a döntés indokait megfelelően tartalmazó nyilatkozatot a nyilvánosság számára hozzáférhetővé lehet tenni. Ez nem akadályozza, hogy a tagállam lehetővé tegye az illetékes hatóság számára, hogy az információt a részesedést szerezni kívánó személy kérése nélkül is nyilvánosságra hozza.

(6) Ha az illetékes hatóságok az értékelési időszakon belül nem ellenzik írásban az (1) bekezdésben említett szándékolt részesedésszerzést, akkor a szándékolt részesedésszerzést jóváhagyottnak kell tekinteni.

(7) Az illetékes hatóságok megszabhatják a szándékolt részesedésszerzés végrehajtásának maximális időtartamát, és azt adott esetben meghosszabbíthatják.

(8) A szavazati jogok vagy tőkerészesedés közvetlen vagy közvetett megszerzése tekintetében a tagállamok nem szabhatnak meg az illetékes hatóságoknak történő bejelentésre vagy az azok általi jóváhagyásra vonatkozó, az ebben az irányelvben megállapítottnál szigorúbb követelményeket.

(9) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az érintett illetékes hatóságok közötti, a 24. cikkben említett konzultációs folyamatra vonatkozó egységes eljárások, formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

Az EBH a (9) és (10) bekezdésben említett technikai standardtervezeteket 2015. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

23. cikk

Értékelési kritériumok

(1) ^*  A 22. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés és a 22. cikk (3) bekezdésében említett információ értékelésekor az illetékes hatóságok - a részesedésszerzés tárgyát képező hitelintézet hatékony, eredményes és prudens irányításának érdekében és a részesedést szerezni kívánó személynek a hitelintézetre gyakorolt valószínűsíthető befolyását figyelembe véve - az alábbi kritériumok alapján értékelik a részesedést szerezni kívánó személy alkalmasságát és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megbízhatóságát:

a) a részesedést szerezni kívánó személy jó hírneve;

b) ^*  a vezető testület bármely olyan tagjának a 91. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerinti jó hírneve, szaktudása, készségei és tapasztalata, aki a tervezett részesedésszerzés eredményeképpen a hitelintézet üzleti tevékenységét irányítani fogja;

c) a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, különösen a részesedésszerzés tárgyát képező hitelintézetben folytatott és tervezett üzleti tevékenység típusával kapcsolatban;

d) annak kérdése, hogy a hitelintézet képes lesz-e teljesíteni és képes-e folyamatosan teljesíteni az ezen az irányelven, az 575/2013/EU rendeleten és adott esetben egyéb uniós jogon - különösen a 2002/87/EK és a 2009/110/EK irányelven - alapuló prudenciális követelményeket, beleértve azt, hogy az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezetű-e, amely lehetővé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását, az illetékes hatóságok közötti hatékony információcserét és az azok közötti hatáskörmegosztás meghatározását;

e) ^*  a szándékolt részesedésszerzéssel összefüggésben észszerűen feltételezhető-e, hogy az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  1. cikkének értelmében vett pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti ezek kockázatát.

Az e bekezdés első albekezdésének e) pontjában meghatározott kritérium értékelése céljából az illetékes hatóságoknak az ellenőrzéseik keretében konzultálniuk kell a hitelintézetek felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságokkal.

Az illetékes hatóságok kifogást emelhetnek a szándékolt részesedésszerzéssel szemben, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy olyan, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országként nyilvántartott harmadik országban található, amelynek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszereit az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikke szerint stratégiai hiányosságok jellemzik, vagy olyan harmadik országban, amely uniós korlátozó intézkedések hatálya alatt áll, és az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez befolyásolja a részesedést szerezni kívánó személy azon képességét, hogy rendelkezzen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni rendszer követelményeinek való megfeleléshez szükséges gyakorlatokkal és eljárásokkal.

(2) ^*  Az illetékes hatóságok csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján ésszerű okuk van, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy által szolgáltatott információ hiányos.

E bekezdés alkalmazása céljából és az e cikk (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott kritériumra tekintettel az illetékes hatóságnak a szándékolt részesedésszerzés értékelésekor megfelelően figyelembe kell vennie a hitelintézetek felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságok által benyújtott, az illetékes hatóságok által az eredeti kérelem dátumától számított 30 munkanapon belül kézhez kapott negatív véleményt, és az észszerű okát képezheti a kifogásemelésnek.

(3) A tagállamok nem szabhatnak előzetes feltételeket a megszerzendő részesedési arány tekintetében, és nem engedélyezhetik illetékes hatóságaik számára a szándékolt részesedészszerzésnek a piac gazdasági igényei alapján való vizsgálatát.

(4) A tagállamok közzéteszik az értékeléshez szükséges és a 22. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés időpontjában az illetékes hatóságok számára nyújtandó információk listáját. A kért információknak arányosnak kell lenniük, és azokat a részesedést szerezni kívánó személy és a szándékolt részesedésszerzés jellegéhez kell igazítani. A tagállamok nem kérhetnek a prudenciális értékelés szempontjából nem a tárgyhoz tartozó információkat.

(5) A 22. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül, amennyiben ugyanazon hitelintézet tekintetében kettő vagy több, befolyásoló részesedés szerzésére vagy növelésére vonatkozó ajánlatról érkezik bejelentés az illetékes hatósághoz, úgy az utóbbinak a részesedést szerezni kívánó személyeket megkülönböztetéstől mentes módon kell kezelnie.

(6) ^*  Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza azon minimuminformációk listáját, amelyeket a részesedést szerezni kívánó személynek a 22. cikk (1) bekezdésében említett bejelentéssel egyidejűleg meg kell adnia az illetékes hatóság számára.

Az első albekezdés alkalmazása céljából az EBH-nak figyelembe kell vennie az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  II. címében foglaltakat.

Az EBH 2026. január 10-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet..

24. cikk

Az illetékes hatóságok közötti együttműködés

(1) Az érintett illetékes hatóságoknak az értékeléskor teljes körűen együtt kell működniük egymással, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy az alábbiak egyike:

a) egy másik tagállamban vagy a szándékolt részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti alapkezelő társaság (ÁÉKBV alapkezelő társaság);

b) egy másik tagállamban vagy a szándékolt részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság anyavállalata;

c) egy másik tagállamban vagy a szándékolt részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy.

(2) Az illetékes hatóságok haladéktalanul egymás rendelkezésére bocsátanak minden - az értékelés szempontjából alapvető vagy lényeges - információt. E tekintetben az illetékes hatóságok a releváns információkat kérésre, az alapvető információkat pedig saját kezdeményezésükre közlik egymással. A szándékolt részesedésszerzésben érintett hitelintézetet engedélyező illetékes hatóságnak a határozatában fel kell tüntetnie a részesedést szerezni kívánó személy felügyeletéért felelős illetékes hatóság által kinyilvánított bármilyen véleményt vagy fenntartást.

25. cikk

Bejelentés elidegenítés esetén

A tagállamok minden természetes vagy jogi személytől, aki vagy amely döntést hozott egy hitelintézetben fennálló befolyásoló részesedésének közvetlen vagy közvetett elidegenítéséről, megkövetelik, hogy ezt a tényt az elidegenítés előtt írásban jelentse be az illetékes hatóságoknak, az érintett részesedés nagyságának megjelölésével. Hasonlóképpen be kell jelenteni az illetékes hatóságoknak azt is, ha egy személy a befolyásoló részesedésének oly mértékű csökkentéséről döntött, hogy ezáltal szavazati jogának, vagy a tőkerészesedésének az aránya 20, 30 vagy 50% alá csökkenne, vagy a hitelintézet megszűnne a befolyásoló részesedéssel rendelkező személy leányvállalata lenni. A tagállamok nem kötelesek a 30%-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az egyharmados határértéket alkalmazzák.

26. cikk

Tájékoztatási kötelezettségek és szankciók

(1) A hitelintézetek, ha a tudomásukra jut a tőkéjüket érintő bármely olyan részesedésszerzés, illetve - elidegenítés, amelynek következtében a részesedés a 22. cikk (1) bekezdésében és a 25. cikkben említett valamelyik küszöbértéket meghaladja vagy az alá csökken, kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságokat az ilyen részesedésszerzésről, illetve - elidegenítésről.

A szabályozott piacokra bevezetett hitelintézetek évente legalább egyszer tájékoztatják az illetékes hatóságokat a befolyásoló részesedéseket birtokló részvényesek, illetve tagok nevéről és a részesedésük nagyságáról, amint az például a részvényesek, illetve tagok éves közgyűlésein vagy a szabályozott piacokra bevezetett vállalatokkal kapcsolatos rendeletek teljesítése során kapott információkból kiderül.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy amennyiben a 22. cikk (1) bekezdésében említett személyek által gyakorolt befolyás várhatóan az intézmény prudens és megbízható vezetésének rovására érvényesülhet, az illetékes hatóságok hozzák meg a szükséges intézkedéseket az ilyen helyzet megszüntetése érdekében. Ezek az intézkedések jelenthetnek ideiglenes intézkedéseket, a vezető testület tagjaival és a vezetőkkel szemben elrendelt, a 65-72. cikk szerinti szankciókat, vagy az illető hitelintézet részvényesei vagy tagjai által birtokolt részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztését.

Hasonló - a 65-72. cikk figyelembevételével hozott - intézkedések alkalmazandók azokra a természetes vagy jogi személyekre, akik vagy amelyek nem teljesítik a 22. cikk (1) bekezdésében megállapított előzetes bejelentési kötelezettségüket.

Ha egy tulajdoni részesedést az illetékes hatóságok kifogása ellenére szereznek meg, a tagállamok - minden egyéb meghozandó szankciótól függetlenül - gondoskodnak az ahhoz kapcsolódó szavazati jogok felfüggesztéséről, vagy a leadott szavazatok érvénytelenségéről, illetve érvénytelenítésének lehetőségéről.

27. cikk

A befolyásoló részesedések kritériumai

Annak megállapítására, hogy a befolyásoló részesedés 22., 25. és 26. cikkben említett kritériumai teljesülnek-e, a 2004/109/EK irányelv 9., 10. és 11. cikkében említett szavazati jogokat, valamint az említett irányelv 12. cikkének (4) és (5) bekezdésében meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket kell figyelembe venni.

Annak megállapítására, hogy teljesülnek-e a befolyásoló részesedésnek a 26. cikkben említett kritériumai, a tagállamok nem veszik figyelembe azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel az intézmények - a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében - a pénzügyi instrumentumok jegyzési garanciavállalása vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, hogy az említett jogokat nem gyakorolják, vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra és azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

3. FEJEZET ^* 

Jelentős részesedés megszerzése vagy elidegenítése ^* 

27a. cikk ^* 

A részesedésszerzés bejelentése és értékelése ^* 

(1) A tagállamok előírják a 21a. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó intézmények, valamint pénzügyi holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok (a továbbiakban: részesedést szerezni kívánó személy) számára, hogy írásban előre jelentsék be illetékes hatóságuknak, ha közvetlenül vagy közvetve jelentős részesedést kívánnak szerezni (a továbbiakban: szándékolt részesedésszerzés). A bejelentésben fel kell tüntetni a szándékolt részesedésszerzés nagyságát, és meg kell adni a 27b. cikk (5) bekezdésében meghatározottak szerinti releváns információkat.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából egy részesedés akkor tekintendő jelentősnek, ha a részesedést szerezni kívánó személy figyelembe vehető tőkéjének 15%-ával egyenlő vagy annál nagyobb összegű.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy intézmény, a (2) bekezdésben említett küszöbértéket mind egyéni alapon, mind a csoport konszolidált helyzete alapján alkalmazni kell. Ha a (2) bekezdésben említett küszöbérték túllépése csak egyéni alapon valósul meg, a részesedést szerezni kívánó személynek értesítenie kell a letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságát. A szándékolt részesedésszerzés értékelését az említett illetékes hatóságnak kell elvégeznie. Ha az említett küszöbérték túllépése mind egyéni alapon, mind a csoport konszolidált helyzete alapján megvalósul, a részesedést szerezni kívánó személynek értesítenie kell az összevont felügyeletet ellátó hatóságot is. A szándékolt részesedésszerzés értékelését az említett, összevont felügyeletet ellátó hatóságnak szintén el kell végeznie.

(4) Amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy a 21a. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, az e cikk (2) bekezdésében említett küszöbértéket a konszolidált helyzet alapján kell alkalmazni, és e cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából az összevont felügyeletet ellátó hatóság az illetékes hatóság.

(5) Az illetékes hatóságnak az (1) bekezdésben említett bejelentés vagy a (9) bekezdés értelmében benyújtott esetleges további információk átvételét haladéktalanul, de legkésőbb a bejelentés vagy a további információk átvételét követő 10 munkanapon belül írásban vissza kell igazolnia.

(6) Az illetékes hatóságnak a bejelentés és valamennyi dokumentum - köztük a tagállam által előírt, a 27b. cikk (5) bekezdésével összhangban a bejelentéshez csatolandó dokumentumok - írásos átvételi visszaigazolásának dátumától számítva 60 munkanap áll rendelkezésére (a továbbiakban: értékelési időszak) a 27b. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzésére.

Ha a szándékolt részesedésszerzés a 22. cikk (1) bekezdése szerinti hitelintézetben való befolyásoló részesedésre vonatkozik, akkor a részesedést szerezni kívánó személyre szintén alkalmazandó az említett cikk szerinti bejelentési kötelezettség és értékelés. Ebben az esetben a mind a 27b. cikk (1) bekezdésében előírt, mind pedig a 22. cikk (2) bekezdésében említett értékelés elvégzésére az illetékes hatóság rendelkezésére álló idő csak akkor jár le, amikor a vonatkozó két értékelési időszak közül a későbbi lejár.

(7) Ha a jelentős részesedés szándékolt megszerzésére az 575/2013/EU rendelet 113. cikke (6) bekezdésében említettek szerint azonos csoporthoz tartozó szervezetek között, vagy pedig az említett rendelet 113. cikke (7) bekezdésében említettek szerint azonos intézményvédelmi rendszerbe tartozó szervezetek között kerül sor, az illetékes hatóság nem köteles elvégezni az ezen irányelv 27b. cikkének (1) bekezdésében előírt értékelést.

(8) Az illetékes hatóságnak az átvétel (5) bekezdés szerinti visszaigazolásakor tájékoztatnia kell a részesedést szerezni kívánó személyt az értékelési időszak lejártának időpontjáról.

(9) Az illetékes hatóság az értékelési időszak során - de minden esetben legkésőbb az értékelési időszak 50. munkanapján - szükség esetén a 27b. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzéséhez szükséges további információkat kérhet be. A szükséges kiegészítő információkat azok pontos megjelölésével, írásban kell bekérni.

(10) Az értékelési időszakot fel kell függeszteni a további információk illetékes hatóság általi bekérésének időpontja és a részesedést szerezni kívánó személy összes kért információt tartalmazó válaszának kézhezvételi időpontja között. A felfüggesztés nem tarthat tovább 20 munkanapnál. Az illetékes hatóság bármely, a benyújtott információk kiegészítésére vagy pontosítására irányuló további kérésről szabad mérlegelése szerint dönt, azonban ez nem járhat az értékelési időszak felfüggesztésével.

(11) Az illetékes hatóság a (10) bekezdésben említett felfüggesztést legfeljebb 30 munkanapra meghosszabbíthatja a következő esetekben:

a) amennyiben a részesedésszerzés tárgyát képező szervezet harmadik országban található vagy harmadik ország szabályozási keretének hatálya alá tartozik;

b) amennyiben az ezen irányelv 27b. cikkének (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzéséhez információcserére van szükség a részesedést szerezni kívánó személy felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságokkal.

(12) Amennyiben valamely, a 21a. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság jóváhagyására a 27b. cikk (1) bekezdésében előírt értékeléssel egyidejűleg kerül sor, a 21a. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából illetékes hatóságnak szükség szerint koordinálnia kell az összevont felügyeletet ellátó hatósággal, illetve a pénzügyi holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságával, amennyiben e két utóbbi hatóság különböző. Ebben az esetben az értékelési időszakot fel kell függeszteni addig, amíg a 21a. cikkben meghatározott eljárás le nem zárul.

(13) Ha az illetékes hatóság úgy határoz, hogy kifogást emel a szándékolt részesedésszerzéssel szemben, erről a 27b. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés befejezésétől számított két munkanapon belül, de még az értékelési időszak lejárta előtt értesítenie kell a részesedést szerezni kívánó személyt, és közölnie kell kifogásának indokait.

(14) Ha az illetékes hatóság az értékelési időszakon belül nem emel írásban kifogást a szándékolt részesedésszerzéssel szemben, akkor azt jóváhagyottnak kell tekinteni.

(15) Az illetékes hatóság megszabhatja a szándékolt részesedésszerzés végrehajtásának maximális időtartamát, és azt adott esetben meghosszabbíthatja.

27b. cikk ^* 

Értékelési kritériumok ^* 

(1) A szándékolt részesedésszerzésre vonatkozóan a 27a. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés és a 27a. cikk (9) bekezdésében említett információk értékelése során az illetékes hatóságnak az alábbi kritériumokkal összhangban értékelnie kell, hogy mennyire lehet számítani arra, hogy a részesedést szerezni kívánó személy a részesedésszerzést követően megbízható és prudens módon gyakorolja az irányítást, és különösen azt, hogy a részesedést szerezni kívánó személy a szándékolt részesedésszerzést követően milyen kockázatoknak van vagy lehet kitéve:

a) a részesedést szerezni kívánó személy képes lesz-e teljesíteni és képes-e folyamatosan teljesíteni az ebben az irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben, valamint adott esetben más uniós jogi aktusokban meghatározott prudenciális követelményeket;

b) a szándékolt részesedésszerzéssel kapcsolatban észszerű okok alapján feltételezhető-e, hogy az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikke értelmében pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti ezek kockázatát.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kritérium értékelése céljából az illetékes hatóságnak az ellenőrzései keretében konzultálnia kell a részesedést szerezni kívánó személy felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságokkal.

(3) Az illetékes hatóság csak akkor emelhet kifogást a szándékolt részesedésszerzéssel szemben, ha erre az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok alapján észszerű oka van, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy által szolgáltatott információ - a 27a. cikk (9) bekezdése szerinti kérés ellenére is - hiányos.

E bekezdés alkalmazása céljából és az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumra tekintettel az illetékes hatóságoknak a szándékolt részesedésszerzés értékelésekor megfelelően figyelembe kell vennie a részesedést szerezni kívánó személy felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságok negatív véleményét, amelyet az illetékes hatóságok az eredeti kérelem dátumától számított 30 munkanapon belül kézhez kaptak, és az észszerű okát képezheti a kifogásemelésnek.

(4) A tagállamok nem szabhatnak előzetes feltételeket a szándékolt részesedésszerzés aránya tekintetében, és nem engedélyezhetik az illetékes hatóság számára a szándékolt részesedésszerzésnek a piac gazdasági igényei alapján való vizsgálatát.

(5) A tagállamok közzéteszik az értékelés elvégzéséhez szükséges információk listáját. A részesedést szerezni kívánó személynek az említett információkat a 27a. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés alkalmával kell az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátania. A bekért információknak arányosaknak és a szándékolt részesedésszerzés jellegéhez igazodóknak kell lenniük. A tagállamok nem kérhetnek az e cikk szerinti prudenciális értékelés szempontjából nem releváns információkat.

(6) A 27a. cikk (5)-(11) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben ugyanazon szervezetben kettő vagy több jelentős részesedés szerzésére vonatkozó ajánlatról érkezik bejelentés, az illetékes hatóságnak a részesedést szerezni kívánó személyeket megkülönböztetéstől mentesen kell kezelnie.

(7) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:

a) a 27a. cikk (1) bekezdésében, a 27f. cikk (1) bekezdésében és a 27i. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés alkalmával a részesedést szerezni kívánó személy által az illetékes hatóság részére megadandó minimuminformációk listája;

b) az e cikkben és a 27j. cikkben meghatározott kritériumok közös értékelési módszertana;

c) a 27a. és a 27i. cikkben előírt bejelentésre és prudenciális értékelésre alkalmazandó eljárás.

Az első albekezdés alkalmazása céljából az EBH-nak figyelembe kell vennie az (EU) 2017/1132 irányelv II. címében foglaltakat.

Az EBH 2026. július 10-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

27c. cikk ^* 

Együttműködés az illetékes hatóságok között ^* 

(1) Az illetékes hatóságnak a 27b. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzése során konzultálnia kell az egyéb érintett pénzügyi ágazatbeli szervezetek felügyeletének közfeladatával megbízott hatóságokkal, amennyiben a szándékolt részesedésszerzés az alábbiak egyikére vonatkozik:

a) egy másik tagállamban vagy a részesedést szerezni kívánó személy ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy eszközkezelő társaság;

b) egy másik tagállamban vagy a részesedést szerezni kívánó személy ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy eszközkezelő társaság anyavállalata;

c) egy másik tagállamban vagy a szándékolt részesedésszerzés tárgyának ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy eszközkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló jogi személy.

(2) Amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy intézmény és a 27a. cikk (2) bekezdésében említett küszöbérték túllépése csak egyéni alapon valósul meg, a szándékolt részesedésszerzést értékelő illetékes hatóságnak a részesedést szerezni kívánó személy bejelentésének kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül értesítenie kell az összevont felügyeletet ellátó hatóságot a szándékolt részesedésszerzésről, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy egy csoport része és az illetékes hatóság nem azonos az összevont felügyeletet ellátó hatósággal. Az illetékes hatóságnak szintén továbbítania kell az értékelését az összevont felügyeletet ellátó hatóság részére.

Amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy a 21a. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, a szándékolt részesedésszerzést értékelő, összevont felügyeletet ellátó hatóságnak a részesedést szerezni kívánó személy bejelentésének kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül értesítenie kell a részesedést szerezni kívánó személy letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságát a szándékolt részesedésszerzésről, feltéve hogy az említett illetékes hatóság nem azonos az összevont felügyeletet ellátó hatósággal. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak szintén továbbítania kell az értékelését az említett illetékes hatóság részére.

Amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy intézmény és a 27a. cikk (2) bekezdésében említettek szerinti küszöbérték túllépése mind egyéni alapon, mind a csoport konszolidált helyzete alapján megvalósul, a szándékolt részesedésszerzést értékelő illetékes hatóságnak és összevont felügyeletet ellátó hatóságnak törekednie kell az értékelésük koordinálására, különösen az e cikk (1) bekezdésében említett, a releváns hatóságokkal folytatott konzultációjuk tekintetében.

(3) Amennyiben a szándékolt részesedésszerzés értékelését a 27a. cikk (3) bekezdésében említett, összevont felügyeletet ellátó hatóságnak kell elvégeznie, és az összevont felügyeletet ellátó hatóság nem azonos a részesedést szerezni kívánó személy letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságával, a két hatóságnak teljes körű konzultáció mellett együtt kell működnie. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak értékelést kell készítenie a szándékolt részesedésszerzésről, és ezt az értékelést továbbítania kell a részesedést szerezni kívánó személy letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. A két hatóságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy az említett értékelés kézhezvételétől számított két hónapon belül együttes határozatot hozzon. Az együttes határozatot megfelelően dokumentálni és indokolni kell. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak tájékoztatnia kell a részesedést szerezni kívánó személyt az együttes határozatról.

Amennyiben az értékelés kézhezvételétől számított két hónapon belül nem kerül sor együttes határozat meghozatalára, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak, illetve a részesedést szerezni kívánó személy letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságának tartózkodnia kell a határozathozataltól, és az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé kell utalnia. Az EBH-nak az ügy előterjesztésének kézhezvételétől számított egy hónapon belül kell határozatot hoznia. Az érintett hatóságoknak az EBH határozatával összhangban álló együttes határozatot kell hozniuk.

(4) Az illetékes hatóságoknak késedelem nélkül egymás rendelkezésére kell bocsátaniuk minden - az értékelés szempontjából alapvető vagy releváns - információt. E tekintetben az illetékes hatóságoknak kérésre vagy saját kezdeményezésük alapján közölniük kell egymással valamennyi, az értékelés szempontjából releváns információt.

Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell az értékeléseik összehangolására és a határozataik következetességének a biztosítására. E célból az értékelésért felelős illetékes hatóság határozatában jelezni kell a többi érintett illetékes hatóság véleményeit vagy fenntartásait.

(5) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az egységes eljárások és formanyomtatványok meghatározása céljából, valamint sablonokat dolgoz ki az érintett illetékes hatóságok közötti, e cikkben említett konzultációs folyamatra vonatkozóan.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2026. július 10-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

27d. cikk ^* 

Elidegenítés bejelentése ^* 

A tagállamok előírják az intézmények, valamint a 21a. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy jelentsék be az illetékes hatóságnak, ha közvetlenül vagy közvetve a 27a. cikk (2) bekezdése szerinti jelentős részesedést kívánnak elidegeníteni. Ezt a bejelentést írásban, az elidegenítést megelőzően kell megtenni, feltüntetve az érintett részesedés nagyságát.

27e. cikk ^* 

Tájékoztatási kötelezettségek és szankciók

Amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy elmulasztja a szándékolt részesedésszerzésnek a 27a. cikk (1) bekezdése szerinti előzetes bejelentését, vagy az illetékes hatóság általi kifogásemelés ellenére megszerezte az említett cikk szerinti jelentős részesedést, a tagállamok előírják a szóban forgó illetékes hatóság számára, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket. Amennyiben a jelentős részesedés megszerzésére az illetékes hatóság általi kifogásemelés ellenére kerül sor, a tagállamok - az esetleges szankciók sérelme nélkül - előírják a megfelelő szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztését vagy a leadott szavazatok semmissé nyilvánítását.

4. FEJEZET ^* 

Jelentős eszköz- és kötelezettségátruházás ^* 

27f. cikk ^* 

A jelentős eszköz- és kötelezettségátruházásbejelentése ^* 

(1) A tagállamok előírják az intézmények, valamint a 21a. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy illetékes hatóságuk számára írásban előre jelentsék be az olyan jelentős vagyonátruházásokat, amelyet értékesítés vagy bármely más típusú ügylet útján hajtanak végre (a továbbiakban: tervezett művelet).

Amennyiben a tervezett művelet csak egy és ugyanazon csoporthoz tartozó szervezeteket érint, az első albekezdésben foglaltak ezekre a szervezetekre is vonatkoznak.

Az első és második albekezdés alkalmazása céljából az ugyanazon tervezett műveletben részt vevő minden egyes szervezet külön-külön köteles az említett albekezdésekben meghatározott bejelentési kötelezettségnek eleget tenni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából a tervezett művelet a szervezet számára akkor minősül jelentősnek, ha az értéke a szervezet összes eszközének vagy kötelezettségének legalább 10%-ával egyenlő, kivéve ha a tervezett művelet ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek között megy végbe, amely esetben a tervezett művelet akkor minősül a szervezet számára jelentősnek, ha az értéke a szervezet összes eszközének vagy kötelezettségének legalább 15%-ával egyenlő.

E bekezdés első albekezdésének alkalmazása céljából az (1) bekezdésben említett pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok és vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok esetében a százalékarányokat a konszolidált helyzetük alapján kell alkalmazni.

A következők nem vehetők figyelembe az e bekezdés első albekezdésében említett százalékos arány kiszámításakor:

a) a nemteljesítő eszközök átruházása;

b) az (EU) 2019/2162 európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  3. cikkének 3. pontjában meghatározott fedezeti halmazba való felvétel céljából átadott eszközök átruházása;

c) az értékpapírosítandó eszközök átruházása;

d) az eszközöknek vagy kötelezettségeknek a 2014/59/EU irányelv IV. címében meghatározott szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok alkalmazásával összefüggésben történő átruházása.

(3) Az illetékes hatóságnak - haladéktalanul, de minden esetben a bejelentés átvételét követő 10 munkanapon belül - írásban vissza kell igazolnia az (1) bekezdésben említett bejelentés átvételét.

27g. cikk ^* 

Tájékoztatási kötelezettségek és szankciók ^* 

Amennyiben a szervezetek elmulasztják a tervezett műveletnek a 27f. cikk (1) bekezdése szerinti előzetes bejelentését, a tagállamok előírják az illetékes hatóságok számára, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket.

5. FEJEZET ^* 

Egyesülések és szétválások ^* 

27h. cikk ^* 

Hatály és fogalommeghatározások ^* 

Ez a fejezet nem érinti a 139/2004/EK tanácsi rendelet ^*  és az (EU) 2017/1132 irányelv alkalmazását.

A 2014/59/EU irányelv alkalmazásából eredő egyesülések és szétválások nem tartoznak az e fejezetben előírt kötelezettségek hatálya alá.

E fejezet alkalmazásában:

1. »egyesülés«: a következő műveletek bármelyike:

a) egy vagy több társaság a felszámolás nélküli megszűnésének időpontjában az eszközeit és kötelezettségeit részben vagy egészben egy már létező társaságra, az átvevő társaságra ruházza, az említett átvevő társaság tőkéjéből kibocsátás útján a saját tagjainak biztosított részesedés és adott esetben - az említett tőkerészesedés névértékének, illetve névérték hiányában könyv szerinti értékének 10%-át vagy az alkalmazandó nemzeti jog szerinti arányát meg nem haladó - készpénzkifizetés ellenében;

b) egy vagy több társaság a felszámolás nélküli megszűnésének időpontjában az eszközeit és kötelezettségeit részben vagy egészben egy már létező társaságra, az átvevő társaságra ruházza, anélkül, hogy az átvevő társaság új társasági részesedést bocsátana ki, amennyiben az egyesülő társaságok összes részesedésével közvetlenül vagy közvetetten egy személy rendelkezik, vagy az egyesülő társaságok tagjai valamennyi egyesülő társaságban azonos arányú részesedéssel rendelkeznek;

c) két vagy több társaság a felszámolás nélküli megszűnésének időpontjában az eszközeit és kötelezettségeit részben vagy egészben egy általuk alapításra kerülő társaságra, az új társaságra ruházza, az említett új társaság tőkéjéből kibocsátás útján a saját tagjainak biztosított részesedés és adott esetben - az említett tőkerészesedés névértékének, illetve névérték hiányában könyv szerinti értékének 10%-át vagy az alkalmazandó nemzeti jog szerinti arányát meg nem haladó - készpénzkifizetés ellenében;

d) egy társaság a felszámolás nélküli megszűnésének időpontjában az eszközeit és kötelezettségeit részben vagy egészben arra a társaságra ruházza át, amely a tőkéjében kizárólagos részesedéssel rendelkezik;

2. »szétválás«: a következők bármelyike:

a) olyan művelet, amelynek során egy társaság a felszámolás nélküli megszűnésekor eszközeinek és kötelezettségeinek összességét egynél több társaságra ruházza, a szétválásból eredő vagyoni hozzájárulást fogadó társaságok tőkéjéből allokáció útján a saját részvényeseinek biztosított részesedés és adott esetben - az említett tőkerészesedés névértékének, illetve névérték hiányában könyv szerinti értékének 10%-át vagy az alkalmazandó nemzeti jog szerinti arányát meg nem haladó összegű - készpénzkifizetés ellenében;

b) olyan művelet, amelynek során egy társaság a felszámolás nélküli megszűnésekor eszközeinek és kötelezettségeinek összességét egynél több újonnan alapított társaságra ruházza, a fogadó társaságok tőkéjéből allokáció útján a saját részvényeseinek biztosított részesedés és adott esetben - az említett tőkerészesedés névértékének, illetve névérték hiányában könyv szerinti értékének 10%-át vagy az alkalmazandó nemzeti jog szerinti arányát meg nem haladó összegű - készpénzkifizetés ellenében;

c) az a) és b) pontban leírt műveletek kombinációjából álló művelet;

d) olyan művelet, amelynek során egy szétváló társaság az eszközeit és kötelezettségeit részben átruházza egy vagy több fogadó társaságra, a fogadó társaságok tőkéjéből vagy a saját tőkéjéből vagy mind a fogadó társaságok tőkéjéből, mind a saját tőkéjéből kibocsátás útján a saját tagjainak biztosított részesedés és adott esetben - az említett tőkerészesedés névértékének, illetve névérték hiányában könyv szerinti értékének 10%-át vagy az alkalmazandó nemzeti jog szerinti arányát meg nem haladó összegű - készpénzkifizetés ellenében;

e) olyan művelet, amelynek során egy szétváló társaság az eszközeit és kötelezettségeit részben átruházza egy vagy több fogadó társaságra, a fogadó társaságok tőkéjéből kibocsátás útján számára biztosított részesedés ellenében.

27i. cikk ^* 

Az egyesülés vagy szétválás bejelentése és értékelése ^* 

(1) A tagállamok előírják a 21a. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó, egyesülést vagy szétválást (a továbbiakban: tervezett művelet) végrehajtó intézmények, valamint pénzügyi holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok (a továbbiakban: pénzügyi érdekelt felek) számára, hogy a tervezett művelet végrehajtását - a tervezett művelet tervezett feltételeinek elfogadását követően és a tervezett művelet végrehajtását megelőzően - a 27j. cikk (5) bekezdésével összhangban meghatározott releváns információk közlésével jelentsék be annak az illetékes hatóságnak, amely felelős lesz a tervezett művelet eredményeként létrejövő szervezetek felügyeletéért.

E bekezdés első albekezdésének alkalmazása céljából, amennyiben a tervezett művelet szétválás, a tervezett műveletet végrehajtó szervezet felügyeletéért felelős illetékes hatóság lesz az az illetékes hatóság, amelyet értesíteni kell, és amely a 27j. cikk (1) bekezdésében előírt értékelésért felelős.

(2) E cikk (1) bekezdésétől eltérve, ha a tervezett művelet olyan egyesülés, amelyben kizárólag ugyanazon csoporthoz - többek között egy központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek csoportként felügyelt csoportjához - tartozó pénzügyi érdekelt felek vesznek részt, az illetékes hatóság nem köteles elvégezni a 27j. cikk (1) bekezdésében előírt értékelést.

(3) A 27j. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés nem végezhető el, ha a tervezett művelethez a 8. cikk szerinti engedélyre vagy a 21a. cikk (4) bekezdése szerinti jóváhagyásra van szükség.

(4) Az illetékes hatóságnak haladéktalanul, de legkésőbb a bejelentés vagy a további információk átvételét követő 10 munkanapon belül írásban vissza kell igazolnia az (1) bekezdésben említett bejelentés vagy az (5) bekezdés értelmében benyújtott további információk átvételét.

Amennyiben a tervezett műveletben csak ugyanazon csoporthoz tartozó pénzügyi érdekelt felek vesznek részt, az illetékes hatóságnak a bejelentés írásos átvételi visszaigazolásának dátumától, valamint a tagállam által a 27j. cikk (5) bekezdésével összhangban a bejelentéshez csatolandó valamennyi dokumentum kézhezvételétől számítva 60 munkanap (a továbbiakban: értékelési időszak) áll rendelkezésére a 27j. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzésére.

Az illetékes hatóságnak az átvétel elismerésekor tájékoztatnia kell a pénzügyi érdekelt feleket az értékelési időszak lejártának időpontjáról.

(5) Az illetékes hatóság a 27j. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzéséhez szükséges kiegészítő információkat kérhet be. A szükséges kiegészítő információkat azok pontos megjelölésével, írásban kell bekérni.

Amennyiben a tervezett műveletben csak ugyanazon csoporthoz tartozó pénzügyi érdekelt felek vesznek részt, az illetékes hatóság legkésőbb az értékelési időszak ötvenedik munkanapjáig kérhet be kiegészítő információkat.

Az értékelési időszakot fel kell függeszteni a kiegészítő információk illetékes hatóság általi bekérésének időpontja és a pénzügyi érdekelt felek összes kért információt tartalmazó válaszának kézhezvételi időpontja között. E felfüggesztés nem tarthat tovább 20 munkanapnál. Az illetékes hatóság bármely - a benyújtott információk kiegészítésére vagy pontosítására irányuló - további kérésről szabad mérlegelése szerint dönt, azonban ez nem járhat az értékelési időszak felfüggesztésével.

(6) Az illetékes hatóság az (5) bekezdés harmadik albekezdésében említett felfüggesztést legfeljebb 30 munkanapra meghosszabbíthatja a következő esetekben:

a) amennyiben a pénzügyi érdekelt felek legalább egyike harmadik országban található, vagy harmadik ország szabályozási keretének hatálya alá tartozik;

b) amennyiben az ezen irányelv 27j. cikkének (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzéséhez információcserére van szükség a pénzügyi érdekelt felek felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős illetékes hatóságokkal.

(7) A tervezett művelet nem hajtható végre azelőtt, hogy az illetékes hatóság pozitív véleményt bocsátott volna ki.

(8) Az illetékes hatóságnak az értékelése elvégzését követő két munkanapon belül írásban, indokolással ellátott pozitív vagy negatív véleményt kell kiadnia a pénzügyi érdekelt felek számára. A pénzügyi érdekelt feleknek továbbítaniuk kell az említett, indokolással ellátott véleményt a tervezett művelet vizsgálatáért a nemzeti jog szerint felelős hatóságok részére.

(9) Amennyiben a tervezett műveletben csak ugyanazon csoporthoz tartozó pénzügyi érdekelt felek vesznek részt, és az illetékes hatóság az értékelési időszakon belül írásban nem ellenzi a tervezett műveletet, úgy a véleményt pozitívnak kell tekinteni.

(10) Az illetékes hatóság az indokolással ellátott, pozitív véleményében rendelkezhet egy korlátozott időszakról, amelyen belül a tervezett műveletet végre kell hajtani .

27j. cikk ^* 

Értékelési kritériumok ^* 

(1) A tervezett művelet 27i. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentésének és a 27i. cikk (5) bekezdésében említett információknak a vizsgálata során - annak biztosítása érdekében, hogy megbízható profilt lehessen készíteni a pénzügyi érdekelt feleknek a tervezett művelet végrehajtását követő prudenciális helyzetéről, és különösen azon kockázatok kezelése céljából, amelyeknek a pénzügyi érdekelt felek a tervezett művelet során ki vannak vagy ki lehetnek téve, valamint amelyeknek a tervezett művelet eredményeként létrejövő szervezet ki lehet téve - az illetékes hatóságnak a következő kritériumokkal összhangban kell értékelnie a tervezett műveletet:

a) a tervezett műveletben részt vevő pénzügyi érdekelt felek hírneve;

b) a tervezett műveletben részt vevő pénzügyi érdekelt felek pénzügyi stabilitása, különösen a tervezett művelet eredményeként létrejövő szervezet által folytatni szándékozott üzleti tevékenység-típussal kapcsolatban;

c) a tervezett művelet eredményeként létrejövő szervezet képes lesz-e teljesíteni és képes-e folyamatosan teljesíteni az ebben az irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben, valamint adott esetben más uniós jogi aktusokban, különösen a 2002/87/EK és a 2009/110/EK irányelvben meghatározott prudenciális követelményeket;

d) a tervezett művelet végrehajtási terve prudenciális szempontból reális és megbízható-e;

e) a tervezett művelettel összefüggésben észszerű okok alapján feltételezhető-e, hogy az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikke értelmében pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg, vagy hogy a tervezett művelet növelheti ezek kockázatát.

Az első albekezdés d) pontjában említett végrehajtási tervet az illetékes hatóságnak a tervezett művelet végrehajtásáig megfelelő figyelemmel kell kísérnie.

(2) Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott kritérium értékelése céljából az illetékes hatóságnak az ellenőrzései keretében konzultálnia kell a pénzügyi érdekelt felek felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságokkal.

(3) Az illetékes hatóság csak akkor adhat negatív véleményt a tervezett műveletre vonatkozóan, ha az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok nem teljesülnek, vagy ha a pénzügyi érdekelt felek által szolgáltatott információk a 27i. cikk (5) bekezdése szerinti kérelem ellenére hiányosak.

Az e cikk (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott kritériumra tekintettel az illetékes hatóságnak a tervezett művelet értékelésekor megfelelően figyelembe kell vennie a pénzügyi érdekelt felek felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős illetékes hatóság által benyújtott, az illetékes hatóságok által az eredeti kérelem dátumától számított 30 munkanapon belül kézhez kapott negatív véleményt, és az észszerű okát képezheti az e bekezdés első albekezdésében említett negatív véleménynek.

(4) A tagállamok nem engedélyezhetik az illetékes hatóságok számára, hogy a tervezett műveletet a piac gazdasági igényei szempontjából vizsgálják.

(5) A tagállamok közzéteszik az e cikk (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzéséhez szükséges információk listáját. A pénzügyi érdekelt feleknek az említett információkat a 27i. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés alkalmával kell az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátaniuk. A bekért információknak arányosaknak és a tervezett művelet jellegéhez igazodóknak kell lenniük. A tagállamok nem kérhetnek az e cikk szerinti prudenciális értékelés szempontjából nem releváns információkat.

27k. cikk ^* 

Együttműködés az illetékes hatóságok között ^* 

(1) Az illetékes hatóságnak a 27j. cikkének (1) bekezdésében előírt értékelés elvégzése során konzultálnia kell az egyéb érintett pénzügyi ágazatbeli szervezetek felügyeletének közfeladatával megbízott hatóságokkal, amennyiben a tervezett művelet - a pénzügyi érdekelt feleken túl - olyan szervezeteket is magában foglal, amelyek a következők bármelyikének minősülnek:

a) egy másik tagállamban vagy a tervezett művelet végrehajtásának ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy eszközkezelő társaság;

b) egy másik tagállamban vagy a tervezett művelet végrehajtásának ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy eszközkezelő társaság anyavállalata;

c) egy másik tagállamban vagy a tervezett művelet végrehajtásának ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy eszközkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló jogi személy.

(2) Az illetékes hatóságoknak késedelem nélkül egymás rendelkezésére kell bocsátaniuk minden - az értékelés szempontjából alapvető vagy releváns - információt. E tekintetben az illetékes hatóságoknak kérésre vagy saját kezdeményezésük alapján közölniük kell egymással valamennyi, az értékelés szempontjából releváns információt. A pénzügyi érdekelt fél illetékes hatóságának véleményében meg kell jelölni minden olyan véleményt vagy fenntartást, amelyet az (1) bekezdésben felsorolt egy vagy több szervezetet felügyelő illetékes hatóság fogalmazott meg.

Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell az értékeléseik összehangolására és a véleményeik következetességének a biztosítására.

(3) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az egységes eljárások és formanyomtatványok meghatározása céljából, valamint sablonokat dolgoz ki az érintett illetékes hatóságok közötti, e cikkben említett konzultációs folyamatra vonatkozóan.

Az első albekezdés alkalmazása céljából az EBH-nak figyelembe kell vennie az (EU) 2017/1132 irányelv II. címét.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2027. január 10-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

27l. cikk ^* 

Tájékoztatási kötelezettségek és szankciók ^* 

Amennyiben a pénzügyi érdekelt felek elmulasztják a tervezett műveletnek a 27i. cikk (1) bekezdése szerinti előzetes bejelentését, vagy annak ellenére végrehajtották az említett cikk szerinti tervezett műveletet, hogy az illetékes hatóságok előzetesen pozitív véleményt nyilvánítottak volna, a tagállamok előírják az illetékes hatóságok számára, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket.

IV. CÍM ^* 

28-32. cikk ^* 

V. CÍM

A LETELEPEDÉS SZABADSÁGÁRA ÉS A SZOLGÁLTATÁS-NYÚJTÁS SZABADSÁGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

Általános elvek

33. cikk

Hitelintézetek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket a 35. cikk, a 36. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 39. cikk (1) és (2) bekezdése valamint a 40-46. cikk értelmében fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján egy másik tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt bármely hitelintézet folytathassa, feltéve, hogy engedélye kiterjed ezekre a tevékenységekre.

34. cikk

Pénzügyi vállalkozások

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket a 35. cikk, a 36. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 39. cikk (1) és (2) bekezdése valamint a 40-46. cikk értelmében fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján folytathassa bármely, egy másik tagállamból származó pénzügyi vállalkozás - akár hitelintézet leányvállalata, akár két vagy több hitelintézet közös tulajdonában lévő leányvállalat - amelynek alapító okirata és alapszabálya lehetővé teszi az említett tevékenységek folytatását, és amely megfelel a következő feltételek mindegyikének:

a) az anyavállalat vagy anyavállalatok hitelintézeti engedéllyel rendelkeznek abban a tagállamban, amelynek joga a pénzügyi vállalkozásra nézve irányadó;

b) a szóban forgó tevékenységeket ténylegesen ugyanannak a tagállamnak a területén folytatják;

c) az anyavállalat vagy anyavállalatok a pénzügyi vállalkozás tőkéjét képviselő részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok 90%-át vagy annál nagyobb hányadát birtokolják;

d) az anyavállalat vagy anyavállalatok biztosítják az illetékes hatóságokat a pénzügyi vállalkozás prudens vezetése felől, és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak hozzájárulásával nyilatkoznak arról, hogy egyetemlegesen garantálják a pénzügyi vállalkozás kötelezettségvállalásait;

e) a pénzügyi vállalkozást ténylegesen be vonják az anyavállalat vagy az anyavállalatok mindegyikének összevont felügyeletébe - különösen a szóban forgó tevékenységek tekintetében -, az ezen irányelv VII. címe 3. fejezetének, és az 575/2013/EU rendelet első része II. címe 2. fejezetének megfelelően, és különösen az említett rendelet 92. cikkében előírt minimális tőkekövetelmények tekintetében, valamint az említett rendelet negyedik részében előírtak szerint a nagykockázatok ellenőrzésére és az említett rendelet 89. és 90. cikkében meghatározott részesedésszerzési korlátra vonatkozóan.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik az első albekezdésben előírt feltételeknek való megfelelést, és a megfelelésről szóló igazolást - amely igazolásnak a 35. és 39. cikkben említett értesítés részét kell képeznie - a pénzügyi vállalkozás rendelkezésére bocsátják.

(2) Ha egy az (1) bekezdés első albekezdése szerinti pénzügyi vállalkozás már nem felel meg az előírt feltételeknek, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai értesítik a fogadó tagállam illetékes hatóságait, és a szóban forgó pénzügyi vállalkozás által a fogadó tagállamban folytatott tevékenységek a fogadó tagállam jogának hatálya alá kerülnek.

(3) Az (1) és (2) bekezdést megfelelően kell alkalmazni az (1) bekezdés első albekezdése szerinti pénzügyi vállalkozás leányvállalataira.

2. FEJEZET

A hitelintézetek letelepedési joga

35. cikk

Bejelentési kötelezettség és az illetékes hatóságok közötti kapcsolat

(1) Az a hitelintézet, amely egy másik tagállam területén kíván fióktelepet létesíteni, köteles bejelenteni ezt a szándékát a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak.

(2) A tagállamok minden hitelintézettől, amely egy másik tagállamban fióktelepet kíván létesíteni, megkövetelik, hogy az (1) bekezdésben említett bejelentési kötelezettségének teljesítése során valamennyi alábbi információt bocsássa rendelkezésre:

a) a tagállam, amelynek területén fióktelep létesítését tervezi;

b) üzleti terv, amely többek között tartalmazza a folytatni kívánt tevékenységtípusokat és a fióktelep szervezeti felépítését;

c) az a cím a fogadó tagállamban, ahonnan a dokumentumok beszerezhetők;

d) a fióktelep vezetéséért felelős személyek neve.

(3) Amennyiben a folytatni kívánt tevékenységeket figyelembe véve a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak nincs okuk kételkedni a hitelintézet adminisztratív felépítésének és pénzügyi helyzetének megfelelőségében, a (2) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított három hónapon belül közlik azokat a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, és ennek megfelelően tájékoztatják a hitelintézetet.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a hitelintézet szavatolótőkéjének összegét és összetételét, valamint az 575/2013/EU rendelet 92. cikke szerinti tőkekövetelményeknek az összegét.

A második albekezdéstől eltérve, a 34. cikkben említett esetben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a pénzügyi vállalkozás szavatolótőkéjének összegét és összetételét, valamint az anyavállalatát jelentő hitelintézetnek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) és (4) bekezdése szerint számított teljes kockázati kitettség értékét.

(4) Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megtagadják, hogy a (2) bekezdésben említett információkat közöljék a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, a tájékoztatás megtagadását az összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül megindokolják az érintett hitelintézet számára

A tájékoztatás megtagadása vagy a válasz elmulasztása esetén a székhely szerinti tagállam bíróságához lehet fordulni.

(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az említett értesítés során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) Az EBH a (5) és (6) bekezdésben említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

36. cikk

A tevékenység megkezdése

(1) Mielőtt a hitelintézet fióktelepe megkezdi tevékenységét, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a 35. cikkben említett információk kézhezvételétől számított két hónapon belül, a 4. fejezetnek megfelelően felkészülnek a hitelintézet felügyeletére, és szükség esetén megnevezik azokat a feltételeket, amelyeket a szóban forgó tevékenységek folytatása során a fogadó tagállamban a közjó érdekében be kell tartani.

(2) A fogadó tagállam illetékes hatóságaitól származó értesítés kézhezvételekor, vagy abban az esetben, ha az (1) bekezdésben előírt határidő anélkül telik le, hogy ilyen értesítés érkezett volna, a fióktelep létrehozható, és megkezdheti tevékenységét.

(3) Abban az esetben, ha a 35. cikk (2) bekezdésének b), c) vagy d) pontja alapján közölt bármelyik adatban változás következik be, a hitelintézet legalább egy hónappal a változtatást megelőzően írásban értesíti a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságait a szóban forgó változásról, abból a célból, hogy lehetővé tegye a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára, hogy a 35. cikk szerinti értesítést követően határozatot hozzanak, valamint a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára, hogy e cikk (1) bekezdése alapján a változtatás végrehajtásának feltételeit meghatározó határozatot hozzanak.

(4) Azokat a fióktelepeket, amelyek 1993. január 1-jét megelőzően a fogadó tagállamok hatályos rendelkezéseivel összhangban kezdték meg tevékenységüket, úgy kell tekinteni, mintha a 35. cikkben és az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárást alkalmazták volna rájuk. 1993. január 1-jétől kezdődően ezekre a fióktelepekre e cikk (3) bekezdése, a 33. cikk, az 52. cikk és a 4. fejezet szabályai alkalmazandók.

(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az említett értesítés során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) Az EBH a (5) és (6) bekezdésben említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

37. cikk

Tájékoztatás az elutasításokról

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az EBH-t azon esetek számáról és jellegéről, amelyekben a 35. cikk, valamint a 36. cikk (3) bekezdése alapján elutasításra került sor.

38. cikk

A fióktelepek összesítése

Egyetlen fióktelepnek tekintendő valamennyi üzletviteli hely, amelyet ugyanabban a tagállamban létesített egy olyan hitelintézet, amelynek székhelye egy másik tagállamban van.

3. FEJEZET

A szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása

39. cikk

Bejelentési eljárás

(1) Minden olyan hitelintézet, amely első alkalommal kíván a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján egy másik tagállam területén tevékenységet folytatni, bejelenti a székhely szerinti tagállama illetékes hatóságainak, hogy az I. mellékletben felsorolt tevékenységek közül melyeket szándékozik ott végezni.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdésben előírt bejelentés kézhezvételétől számított egy hónapon belül megküldik azt a fogadó tagállam illetékes hatóságainak.

(3) Ez a cikk nem érinti az 1993. január 1-jét megelőzően szolgáltatásokat nyújtó hitelintézetek által szerzett jogokat.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az említett értesítés során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) Az EBH a (4) és (5) bekezdésben említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

4. FEJEZET

A fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatáskörei

40. cikk

Adatszolgáltatási követelmények

A fogadó tagállamok illetékes hatóságai előírhatják, hogy minden hitelintézet, amely a területükön fiókteleppel rendelkezik, rendszeresen adatszolgáltatást teljesítsen a fogadó tagállamban folytatott tevékenységeiről.

Az ilyen adatszolgáltatás kizárólag tájékoztatási vagy statisztikai célból, az 51. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából, vagy az e fejezet szerinti felügyeleti célokból követelhető meg. Az adatszolgáltatásra legalább az 53. cikk (1) bekezdésében említettekkel egyenértékű szakmai titoktartási követelmények vonatkoznak.

A fogadó tagállam illetékes hatóságai az első albekezdésben említett hitelintézetektől információt kérhetnek különösen annak érdekében, hogy az említett illetékes hatóságok értékelhessék, hogy egy adott fióktelep az 51. cikk (1) bekezdése alapján jelentősnek minősül-e.

41. cikk

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által a fogadó tagállamban végzett tevékenységekkel kapcsolatban hozott intézkedések

(1) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai az 50. cikk értelmében a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól kapott információ alapján megállapítják, hogy egy hitelintézet esetében, amely a területükön fiókteleppel rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt, a fogadó tagállamban végzett tevékenységekkel kapcsolatban a következők valamelyike teljesül, erről tájékoztatják a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait:

a) a hitelintézet nem felel meg az ezt az irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek vagy az 575/2013/EU rendeletnek;

b) jelentős veszélye áll fenn annak, hogy a hitelintézet nem fog megfelelni az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek vagy az 575/2013/EU rendeletnek.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai haladéktalanul megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett hitelintézet megszüntesse a meg nem felelés okait, illetve intézkedéseket hozzon a meg nem felelés kockázatának elkerülésére. Ezekről az intézkedésekről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a fogadó tagállam illetékes hatóságait.

(2) Ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai feltételezik, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem teljesítették vagy nem fogják teljesíteni az (1) bekezdés második albekezdése szerinti kötelezettségeiket, az ügyet az EBH elé utalhatják, és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően kérhetik az EBH segítségét. Ha az EBH az említett cikknek megfelelően eljár, akkor az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján 24 órán belül határozatot kell hoznia. Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban, az EBH saját kezdeményezésére is közreműködhet az illetékes hatóságokkal a megállapodás elérésében.

42. cikk

Indokolás és közlés

A 41. cikk (1) bekezdése, a 43. cikk vagy a 44. cikk alapján meghozott, szankcióval kapcsolatos vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vagy a letelepedés szabadságára vonatkozó korlátozásokat alkalmazó minden intézkedést megfelelően meg kell indokolni, és közölni kell az érintett hitelintézettel.

43. cikk

Óvintézkedések

(1) Vészhelyzet esetén a fogadó tagállam illetékes hatóságai a 41. cikk szerinti eljárás lefolytatását megelőzően, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai általi intézkedésig vagy a 2001/24/EK irányelv 3. cikkében említett reorganizációs intézkedések meghozataláig megtehetik a betétesek, befektetők és ügyfelek érdekeit potenciálisan súlyosan fenyegető pénzügyi instabilitás megelőzéséhez szükséges óvintézkedéseket.

(2) Az 1) bekezdés szerinti óvintézkedéseknek arányosnak kell lenniük céljukkal, amely szerint védeniük kell a fogadó tagállambeli betétesek, befektetők és ügyfelek kollektív érdekeit potenciálisan súlyosan fenyegető pénzügyi instabilitással szemben. Az intézkedések magukban foglalhatják a kifizetés felfüggesztését. Ezen óvintézkedések eredményeként a hitelintézetnek a fogadó tagállambeli hitelezői nem részesülhetnek előnyben a más tagállambeli hitelezőkkel szemben.

(3) Az (1) bekezdés szerinti óvintézkedések hatálya megszűnik, amikor a székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai a 2001/24/EK irányelv 3. cikke alapján reorganizációs intézkedéseket fogadnak el.

(4) A fogadó tagállam illetékes hatóságai megszüntetik az óvintézkedéseket, ha úgy tartják, hogy azok a 41. cikk alapján már nem indokoltak, kivéve ha az e cikk (3) bekezdésének megfelelően azok hatályukat vesztik.

(5) Az (1) bekezdés szerinti óvintézkedésekről haladéktalanul tájékoztatni kell a Bizottságot, az EBH-t és a többi tagállam illetékes hatóságait.

Ha a székhely szerinti tagállam vagy más érintett tagállam illetékes hatósága kifogásolja a fogadó tagállam illetékes hatóságai által hozott intézkedéseket, az ügyet az EBH elé utalhatják és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ha az EBH az említett cikknek megfelelően eljár, az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján 24 órán belül határozatot kell hoznia. Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban, az EBH saját kezdeményezésére is segítheti az illetékes hatóságokat a megállapodás elérésében.

44. cikk

A fogadó tagállamok hatáskörei

A fogadó tagállamok - a 40. és a 41. cikk sérelme nélkül - gyakorolhatják az ezen irányelv által rájuk ruházott hatásköröket abból a célból, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a területükön elkövetett, az ezen irányelv alapján vagy a közjó érdekében elfogadott szabályokba ütköző jogsértések megakadályozása vagy szankcionálása érdekében. Ez magában foglalja annak lehetőségét is, hogy a szabálysértő hitelintézeteket megakadályozzák abban, hogy bármilyen további ügyletet kezdeményezzenek a fogadó állam területén.

45. cikk

Az engedély visszavonását követő intézkedések

Az engedély visszavonása esetén a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai késedelem nélkül tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait. A fogadó tagállam illetékes hatóságai megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák az érintett jogsértő hitelintézetet abban, hogy további ügyleteket kezdeményezzen a területükön, és megvédjék a betétesek érdekeit.

46. cikk

Reklám

E fejezet egyetlen rendelkezése sem akadályozza azokat a hitelintézeteket, amelyeknek a központi irodája más tagállamban van, hogy szolgáltatásaikat a fogadó tagállamban az összes rendelkezésre álló kommunikációs eszköz segítségével hirdessék, betartva a közjó érdekében elfogadott, az ilyen reklámozás formájára és tartalmára nézve irányadó jogszabályokat.

VI. CÍM ^* 

HARMADIK ORSZÁGBELI VÁLLALATHOZ TARTOZÓ FIÓKTELEPEK PRUDENCIÁLIS FELÜGYELETE ÉS KAPCSOLATOK HARMADIK ORSZÁGOKKAL ^* 

1. FEJEZET ^* 

Harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek prudenciális felügyelete ^* 

I. SZAKASZ ^* 

Általános rendelkezések ^* 

47. cikk ^* 

Hatály és fogalommeghatározások ^* 

(1) Ez a fejezet megállapítja a valamely harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep következő tevékenységeinek valamely tagállamban történő végzésére vonatkozó minimumkövetelményeket:

a) olyan, harmadik országban letelepedett vállalkozás által végzett, az ezen irányelv I. mellékletének 2. és 6. pontjában említett tevékenységek bármelyike, amely hitelintézetnek minősülne, vagy amely megfelelne az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában meghatározott kritériumoknak, ha az Unióban lenne letelepedett;

b) az ezen irányelv I. mellékletének 1. pontjában említett, harmadik országban letelepedett vállalkozás által végzett tevékenység .

(2) Ha valamely, harmadik országban letelepedett vállalkozás a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének A. szakaszában felsorolt olyan tevékenységeket és szolgáltatásokat, valamint azokhoz tartozó kiegészítő szolgáltatásokat - például kapcsolódó betétgyűjtést vagy hitelnyújtást - nyújt, amelyek célja az említett irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása, az említett vállalkozás nem tartozik e cikk (1) bekezdésének hatálya alá.

(3) E cím alkalmazásában:

1. »harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep«: valamely tagállamban az alábbiak valamelyike által létrehozott fióktelepek:

a) az (1) bekezdésben említett tevékenységek bármelyikének végzése céljából harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozás;

b) harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézet;

2. »központi vállalkozás«: az a vállalkozás, amelynek központi irodája harmadik országban van és amely harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepet hozott létre az adott tagállamban, valamint adott esetben az említett vállalkozás közbenső és legfelső szintű anyavállalatai.

48. cikk ^* 

A megkülönböztetés tilalma ^* 

A tagállamok a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre - amikor azok üzleti tevékenységüket megkezdik vagy folytatják - nem alkalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbb bánásmódot eredményeznek, mint amelyben egy másik tagállamában központi irodával rendelkező intézmények fióktelepei részesülnek.

48a. cikk ^* 

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek besorolása ^* 

(1) A tagállamok a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket az 1. osztályba sorolják, amennyiben ezek a fióktelepek megfelelnek a következő feltételek valamelyikének:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által a tagállamban könyvelt vagy keletkeztetett eszközök összértéke - a II. szakasz 4. alszakaszával összhangban a közvetlenül megelőző éves beszámolási időszakra vonatkozóan jelentett adatok szerint - legalább 5 milliárd EUR;

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélyezett tevékenységei közé tartozik a lakossági ügyfelektől betétek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközök gyűjtése, feltéve hogy az ilyen betétek és egyéb visszafizetendő pénzeszközök összege eléri vagy meghaladja a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep összes kötelezettségének 5%-át, illetve az ilyen betétek és egyéb visszafizetendő pénzeszközök összege meghaladja az 50 millió EUR-t;

c) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep nem tartozik a 48b. cikk értelmében vett, minősített harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek közé.

(2) A tagállamok a 2. osztályba sorolják azokat a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket, amelyek nem felelnek meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételek egyikének sem.

(3) Az illetékes hatóságoknak a következőképpen kell frissíteniük a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek besorolását:

a) amennyiben egy 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep már nem felel meg az (1) bekezdésben megállapított feltételeknek, azonnal 2. osztályúnak kell tekinteni;

b) amennyiben egy 2. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep már teljesíti az (1) bekezdésben meghatározott feltételek egyikét, úgy csak az e feltételnek való megfelelés kezdetétől számított négy hónap elteltével tekinthető 1. osztályú fióktelepnek.

(4) A tagállamok az e címben meghatározott követelmények helyett a területükön engedélyezett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vagy azok bizonyos kategóriáira ugyanazokat a követelményeket alkalmazhatják, mint az ezen irányelv alapján engedélyezett hitelintézetekre. Amennyiben az e bekezdésben meghatározott bánásmód csak a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek bizonyos kategóriáira vonatkozik, a tagállamok meghatározzák az említett bánásmód alkalmazására vonatkozó besorolási kritériumokat. Az említett harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre nem kell alkalmazni e cikk (1), (2) és (3) bekezdését, kivéve a 48p. cikk alkalmazásának céljából.

48b. cikk ^* 

A minősített harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep besorolás feltételei ^* 

(1) Amennyiben egy harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep vonatkozásában teljesülnek az alábbi feltételek, úgy a fióktelepet e cím alkalmazásában minősített harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepnek kell tekinteni:

a) a központi vállalkozás olyan országban letelepedett, amely az adott harmadik országban hatályos bankszabályozási keretrendszer alapján legalább az ezen irányelvvel és az 575/2013/EU rendelettel egyenértékű prudenciális előírásokat és felügyeleti ellenőrzést alkalmaz;

b) a központi vállalkozás felügyeleti hatóságaira olyan titoktartási követelmények vonatkoznak, amelyek legalább egyenértékűek az ezen irányelv VII. címe 1. fejezetének II. szakaszában meghatározott követelményekkel;

c) a központi vállalkozás olyan országban letelepedett, amely nem olyan, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országként nyilvántartott ország, amelynek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszereit az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikke értelmében stratégiai hiányosságok jellemzik.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján határozatokat fogadhat el arról, hogy valamely harmadik ország banki szabályozási kerete tekintetében teljesülnek-e az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott feltételek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 147. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) Az e cikk (2) bekezdésében említett határozat elfogadása előtt a Bizottság az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkével összhangban kérheti az EBH segítségét az érintett harmadik ország banki szabályozási keretének és titoktartási követelményeinek értékelésében, és jelentést kérhet az EBH-tól arról, hogy az említett keretrendszer és az említett követelmények megfelelnek-e az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott feltételeknek. Az EBH a honlapján közzéteszi értékelésének eredményét.

(4) Az EBH nyilvános jegyzéket vezet az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő harmadik országokról és harmadik országbeli hatóságokról.

(5) A 48c. cikk szerinti engedély iránti kérelem kézhezvételét követően az illetékes hatóságnak a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep 1. vagy 2. osztályba sorolása érdekében értékelnie kell az e cikk (1) bekezdésében és a 48a. cikkben meghatározott feltételeket. Amennyiben az érintett harmadik ország nem szerepel az e cikk (4) bekezdésében említett nyilvános jegyzékben, az illetékes hatóságnak fel kell kérnie a Bizottságot, hogy e cikk (2) bekezdésének alkalmazása céljából értékelje a harmadik ország banki szabályozási keretét és titoktartási követelményeit, feltéve, hogy az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett feltétel teljesül. Az illetékes hatóságnak a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepet az e cikk (2) bekezdése szerinti határozat Bizottság általi elfogadásáig az 1. osztályba kell sorolnia.

II. SZAKASZ ^* 

Engedélyezési és szabályozási követelmények ^* 

1. alszakasz ^* 

Engedélyezési követelmények ^* 

48c. cikk ^* 

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek engedélyezésének minimumfeltételei ^* 

(1) A tagállamok a 21c. cikkel összhangban előírják, hogy a területükön a harmadik országbeli vállalkozások a 47. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységek megkezdése vagy folytatása előtt fióktelepet hozzanak létre. Harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep létrehozása e fejezetnek megfelelően előzetes engedélyhez kötött.

(2) Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy igazgatási megállapodásokat kössenek vagy egyéb közös szabályokról állapodjanak meg az érintett harmadik országok illetékes hatóságaival, mielőtt valamely harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep megkezdi tevékenységét az érintett tagállamban. Az ilyen megállapodásoknak az EBH által az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkének (5) bekezdésével összhangban kidolgozott igazgatásimegállapodás-mintákon kell alapulniuk. Ez a követelmény nem alkalmazandó abban az esetben, ha a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek szigorúbb nemzeti követelmények hatálya alá tartoznak. Az illetékes hatóságoknak késedelem nélkül be kell nyújtaniuk az EBH részére a harmadik országbeli illetékes hatóságokkal kötött bármely igazgatási megállapodásra vagy egyéb egyezményre vonatkozó információkat.

(3) A tagállamok előírják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek engedély iránti kérelmeihez működési tervet kell mellékelni, amely meghatározza a tervezett üzleti tevékenységet, a 47. cikk (1) bekezdésében említettek közül folytatandó tevékenységeket, valamint a 48g. cikkel összhangban az érintett tagállamban működő fióktelep szervezeti felépítését és kockázatkezelését.

(4) Harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek csak akkor engedélyezhetők, ha legalább a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep megfelel a 2. alszakaszban meghatározott szabályozási minimumkövetelményeknek;

b) azok a tevékenységek, amelyekre az adott tagállamban a központi vállalkozás engedélyt kér, engedélyezettek számára a letelepedési helye szerinti harmadik országban, és e harmadik országban felügyelet hatálya alatt állnak;

c) a harmadik országbeli központi vállalkozás felügyeleti hatóságánál bejelentették, valamint annak benyújtották az adott tagállamban fióktelep létesítésére irányuló kérelmet, és csatolták hozzá a (3) bekezdésben említett kísérő dokumentumokat;

d) az engedély megállapítja, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep csak a letelepedés helye szerinti tagállamban folytathatja az engedélyezett tevékenységeket, és kifejezetten megtiltja, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep más tagállamokban, határokon átnyúló alapon kínálja vagy folytassa e tevékenységeket, kivéve az ugyanazon harmadik országbeli központi vállalkozáshoz tartozó más fióktelepekkel kötött csoporton belüli finanszírozási ügyleteket és a 21c. cikkel összhangban fordított ajánlattétel alapján kötött ügyleteket;

e) felügyeleti feladatainak gyakorlása céljából az illetékes hatóság képes hozzáférni a központi vállalkozásra vonatkozó valamennyi szükséges információhoz az adott központi vállalkozás felügyeleti hatóságainál, és felügyeleti tevékenységeit képes hatékonyan koordinálni a harmadik ország felügyeleti hatóságainak felügyeleti tevékenységeivel, különösen a központi vállalkozást, annak csoportját vagy a harmadik ország pénzügyi rendszerét érintő válság vagy pénzügyi nehézségek idején;

f) észszerű okok alapján nem feltételezhető, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepet az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikkében meghatározott pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás elkövetésére vagy annak elősegítésére használnák fel.

(5) Annak értékelése céljából, hogy az e cikk (4) bekezdésének f) pontjában meghatározott feltétel teljesül-e, az illetékes hatóságnak konzultálnia kell a pénzmosás elleni küzdelem vagy a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban az adott tagállamban felelős hatósággal, és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélyezése előtt írásbeli megerősítést kell szereznie arról, hogy a feltétel teljesül.

(6) Az illetékes hatóságok úgy határozhatnak, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára 2027. január 10-ig kiadott engedélyek érvényesek maradnak, feltéve hogy azok a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek, amelyek számára az említett engedélyeket kiadták, megfelelnek az e címben megállapított minimumkövetelményeknek.

(7) Az EBH figyelemmel kíséri az ugyanazon, különböző tagállamokban engedélyezett központi vállalkozáshoz tartozó, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek közötti műveleteket, és a megállapításairól 2028. július 10-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak.

(8) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2026. július 10-ig iránymutatásokat tesz közzé az alábbiak további pontosítása céljából:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélyezése iránti kérelem esetén az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátandó információk, beleértve a (3) bekezdésben említett működési tervet, szervezeti felépítést és kockázatkezelést;

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélyezési eljárása, valamint az e bekezdés a) pontjában említett információk nyújtására szolgáló egységes formanyomtatványok és sablonok;

c) a (4) bekezdésben említett engedélyezési feltételek;

d) azok a feltételek, amelyek mellett az illetékes hatóságok támaszkodhatnak azokra az információkra, amelyeket valamely, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélyezésére irányuló előzetes engedélyezési eljárás során már rendelkezésre bocsátottak.

48d. cikk ^* 

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélykérelmének elutasítására vagy engedélyének visszavonására vonatkozó feltételek ^* 

(1) A tagállamok legalább a következő feltételeket írják elő a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélykérelmének elutasítására vagy engedélyének visszavonására vonatkozóan:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep nem felel meg a 48c. cikkben vagy a nemzeti jogban meghatározott engedélyezési követelményeknek;

b) a központi vállalkozás vagy annak csoportja nem felel meg a harmadik ország joga alapján rá vonatkozó prudenciális követelményeknek, vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a következő 12 hónapon belül nem teljesíti vagy meg fogja szegni ezeket a követelményeket.

E bekezdés első albekezdése b) pontjának alkalmazása céljából a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek haladéktalanul értesíteniük kell illetékes hatóságaikat, amennyiben a szóban forgó pontban említett körülmények felmerülnek.

(2) Az illetékes hatóságok visszavonhatják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepnek adott engedélyt, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep 12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy hat hónapnál hosszabb időre felhagyott üzleti tevékenységének folytatásával, kivéve, ha az érintett tagállam rendelkezett arról, hogy ezekben az esetekben az engedély érvényét veszti;

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

c) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep már nem teljesít egy vagy több további feltételt vagy követelményt, amely alapján az engedélyt megadták;

d) már nem lehet számítani arra, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep eleget tesz a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeinek, és különösen már nem képes szavatolni a betétesei által rábízott eszközök biztonságát;

e) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep egyéb olyan helyzetbe kerül, amelyre vonatkozóan a nemzeti jog az engedély visszavonásáról rendelkeznek;

f) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep elköveti a 67. cikk (1) bekezdésében említett jogsértések egyikét;

g) észszerű okok alapján feltételezhető, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fiókteleppel, annak központi vállalkozásával vagy csoportjával kapcsolatban az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikkének értelmében vett pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el, illetve kísérelnek vagy kíséreltek meg, vagy fokozott a kockázata annak, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fiókteleppel, annak központi vállalkozásával vagy csoportjával kapcsolatban pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek el vagy kísérelnek meg.

(3) Annak értékelése céljából, hogy az e cikk (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott feltétel teljesül-e, az illetékes hatóságnak konzultálnia kell a pénzmosás elleni küzdelem vagy a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban az adott tagállamban felelős hatósággal.

(4) A tagállamok egyértelmű eljárásokat állapítanak meg a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek engedélykérelmének, illetve engedélyének az (1), (2) és (3) bekezdéssel összhangban történő elutasítására, illetve visszavonására vonatkozóan.

2. alszakasz ^* 

Szabályozási minimumkövetelmények ^* 

48e. cikk ^* 

Tőkeellátottsági követelmény ^* 

(1) A nemzeti jog szerinti egyéb alkalmazandó tőkekövetelmények sérelme nélkül a tagállamok előírják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek minimális tőkeellátottsága mindenkor legalább az alábbi legyen:

a) 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek esetében a fióktelep által a 4. alszakasznak megfelelően jelentett, a közvetlenül megelőző három éves beszámolási időszakra vonatkozó átlagos kötelezettségállományának - illetve újonnan engedélyezett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek esetében a fióktelep engedélyezés időpontjában fennálló kötelezettségeinek - 2,5%-a, de legalább 10 millió EUR;

b) 2. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek esetében a fióktelep által a 4. alszakasznak megfelelően jelentett, a közvetlenül megelőző három éves beszámolási időszakra vonatkozó átlagos kötelezettségállományának - illetve újonnan engedélyezett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek esetében a fióktelep engedélyezés időpontjában fennálló kötelezettségeinek - 0,5%-a, de legalább 5 millió EUR.

(2) A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek teljesíteniük kell az (1) bekezdésben említett minimális tőkeellátottsági követelményt a következő formájú eszközök közül bármelyikkel:

a) készpénz, illetve az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 60. pontjában meghatározott készpénzjellegű instrumentumok;

b) a tagállamok központi kormányzatai vagy központi bankjai által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok; vagy

c) bármely más olyan eszköz, amely a kockázatok vagy veszteségek fedezésére - e kockázatok vagy veszteségek felmerülésekor - a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep számára korlátlanul és azonnal igénybe vehető.

(3) A tagállamok előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy az e cikk (2) bekezdésében említett tőkeellátottsági eszközöket a fióktelep engedélyezésének helye szerinti tagállam valamelyik - nem a központi vállalkozás csoportjába tartozó - hitelintézeténél, vagy amennyiben a nemzeti jog ezt lehetővé teszi, a tagállam központi bankjánál vezetett, feltételhez kötött (escrow) számlán helyezzék el. A feltételhez kötött számlán elhelyezett tőkeellátottsági eszközöknek felhasználhatóknak kell lenniük a 2014/59/EU irányelv 96. cikkében foglalt célokra a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep szanálása esetén, valamint a harmadik országbeli fióktelep nemzeti joggal összhangban történő felszámolásának céljára.

(4) Az EBH 2026. július 10-ig az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat tesz közzé, amelyekben meghatározza az e cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti követelményt azon instrumentumok tekintetében, amelyek a kockázatok vagy veszteségek fedezésére - e kockázatok vagy veszteségek felmerülésekor - korlátozás nélkül és azonnal felhasználhatók.

48f. cikk ^* 

Likviditási követelmények ^* 

(1) A nemzeti joggal összhangban lévő egyéb alkalmazandó likviditási követelmények sérelme nélkül a tagállamok minimális követelményként előírják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek mindenkor rendelkezzenek olyan mennyiségű meg nem terhelt, likvid eszközzel, amely elegendő a likviditáskiáramlásnak egy legalább 30 napos időszakon keresztül történő fedezésére.

(2) E cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából a tagállamok előírják az 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy feleljenek meg az 575/2013/EU rendelet hatodik részének I. címében és az (EU) 2015/61 ^*  felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben meghatározott likviditásfedezeti követelményeknek.

(3) A tagállamok előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy az e cikknek való megfelelés céljából tartott likvid eszközöket a fióktelep engedélyezésének helye szerinti tagállam valamelyik - nem a központi vállalkozás csoportjába tartozó - hitelintézeténél, vagy amennyiben a nemzeti jog ezt lehetővé teszi, a tagállam központi bankjánál vezetett számlán helyezzék el. Amennyiben a likviditáskiáramlás e cikk (1) bekezdése szerinti kezelésére való felhasználásukat követően a számlán még maradnak likvid eszközök, ezeknek a megmaradó likvid eszközöknek felhasználhatóknak kell lenniük a 2014/59/EU irányelv 96. cikkében foglalt célokra a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep szanálása esetén, valamint a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep nemzeti joggal összhangban történő felszámolásának céljára.

(4) Az illetékes hatóságok a minősített harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek esetében eltekinthetnek az e cikkben meghatározott likviditási követelménytől.

48g. cikk ^* 

Belső irányítás és kockázatkezelés ^* 

(1) A tagállamok előírják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek az érintett tagállamban végzett üzleti tevékenységét ténylegesen legalább két, az illetékes hatóságok által előzetesen jóváhagyott személy irányítsa. E személyek esetében követelmény a jó hírnév, a kellő tudás, készségek és tapasztalat megléte, továbbá elegendő időt kell fordítaniuk feladataik ellátására.

(2) A tagállamok előírják az 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára a 74. és 75. cikknek, a 76. cikk (5) és (6) bekezdésének, valamint a 92., 94. és 95. cikknek való megfelelést. Az illetékes hatóságok előírhatják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek helyi irányítóbizottság létrehozásával biztosítsák a fióktelep megfelelő irányítását.

(3) A tagállamok előírják a 2. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy feleljenek meg a 74., 75., 92., 94. és 95. cikknek, valamint hogy a 76. cikk (5) bekezdésében és a 76. cikk (6) bekezdésének első, második és negyedik albekezdésében előírtak szerint működtessenek belsőkontroll-funkciókat.

A 2. osztályba tartozó, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek méretétől, belső szervezetétől, valamint tevékenységük jellegétől, nagyságrendjétől és összetettségétől függően az illetékes hatóságok előírhatják, hogy e fióktelepek a 76. cikk (6) bekezdésének harmadik és ötödik albekezdésében előírtak szerint jelöljék ki a belsőkontroll-funkciók vezetőit.

(4) A tagállamok előírják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek oly módon alakítsák ki a központi vállalkozás vezető testülete felé irányuló jelentési útvonalakat, hogy azok lefedjék az összes jelentős kockázatot és kockázatkezelési politikát, valamint ezek változásait, továbbá megfelelő információs és kommunikációs technológiai (IKT) rendszerekkel, továbbá ellenőrzésekkel biztosítsák az e politikáknak való megfelelést.

(5) A tagállamok előírják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek nyomon kövessék és kezeljék kiszervezési megállapodásaikat, és biztosítsák, hogy az illetékes hatóságaik teljes mértékben hozzáférjenek minden olyan információhoz, amelyre felügyeleti funkciójuk gyakorlásához szükségük van.

(6) A tagállamok előírják, hogy a back-to-back vagy csoporton belüli műveleteket végző harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek rendelkezzenek megfelelő erőforrásokkal a partnerkockázatuk azonosításához és megfelelő kezeléséhez, amennyiben a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által könyvelt eszközökkel kapcsolatos jelentős kockázatoknak a partner is ki van téve.

(7) Amennyiben a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep kritikus vagy fontos funkcióit annak központi vállalkozása végzi, e funkciókat belső megállapodásokkal vagy csoporton belüli megállapodásokkal összhangban kell végezni. A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok számára hozzáférést kell biztosítani minden olyan információhoz, amelyre felügyeleti funkciójuk ellátásához szükségük van.

(8) Az illetékes hatóságoknak elő kell írniuk, hogy egy független harmadik fél rendszeresen értékelje az e cikkben meghatározott követelményeknek a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep általi végrehajtását és az azoknak való folyamatos megfelelését, valamint hogy megállapításairól és következtetéseiről nyújtson be jelentést az illetékes hatóságnak.

(9) Az EBH 2027. január 10-ig az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat tesz közzé az ezen irányelv 74. cikkének (1) bekezdésében említett rendszereknek, eljárásoknak és mechanizmusoknak a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre történő alkalmazásáról - figyelembe véve ezen irányelv 74. cikkének (2) bekezdését -, valamint ezen irányelv 75. cikkének és 76. cikke (5) és (6) bekezdésének a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre történő alkalmazásáról.

48h. cikk ^* 

Könyvvezetési követelmények ^* 

(1) A tagállamok előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy olyan könyvvezetésük legyen, amelynek alapján az említett harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek átfogóan és pontosan nyomon követhetik az adott tagállamban lévő, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által könyvelt vagy keletkeztetett valamennyi eszközt és kötelezettséget, továbbá hogy ezeket az eszközöket és kötelezettségeket a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepen belül önállóan kezeljék. A könyvelésnek minden szükséges információt biztosítania kell és elegendő információt kell nyújtania a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által generált kockázatokról és azok kezelésének módjáról.

(2) A tagállamok előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára az (1) bekezdésben említett könyvelés vezetésére vonatkozó könyvelési szabályzat kidolgozását, valamint rendszeres felülvizsgálatát és aktualizálását. Ezt a szabályzatot a központi vállalkozás érintett irányító szervének kell dokumentálnia és jóváhagynia. A szabályzatban egyértelműen meg kell indokolni a könyvelési szabályokat, és meg kell határozni, hogy ezek a szabályok miként illeszkednek a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep üzleti stratégiájához.

(3) A tagállamok előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára annak biztosítását, hogy az e cikkben meghatározott követelmények végrehajtásáról és az azoknak való folyamatos megfelelésről egy független fél rendszeresen indokolással ellátott írásbeli véleményt készítsen, és azt - megállapításaival és következtetéseivel együtt - nyújtsa be az illetékes hatóságnak.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon könyvelési szabályok meghatározása céljából, amelyeket a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek e cikk alkalmazása céljából alkalmazniuk kell, különösen a következők tekintetében:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által az adott tagállamban könyvelt eszközök és kötelezettségek azonosítására, valamint átfogó és pontos nyilvántartására vonatkozó módszertan; és

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által keletkeztetett, és a keletkeztető, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep nevében vagy javára az ugyanazon csoporthoz tartozó más fióktelepeken vagy leányvállalatoknál távolról könyvelt vagy fenntartott mérlegen kívüli tételek, valamint eszközök és kötelezettségek azonosítására és nyilvántartására vonatkozó módszertan.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2026. január 10-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

3. alszakasz ^* 

Hatáskör a III. cím szerinti engedély előírására és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó, rendszerszinten jelentős fióktelepekre vonatkozó követelmények ^* 

48i. cikk ^* 

Hatáskör leányvállalat létesítésének megkövetelésére ^* 

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatásköre kiterjedjen annak előírására, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek a III. cím 1. fejezete alapján engedélyt kérjenek legalább abban az esetben, ha:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep más tagállamokbeli ügyfelekkel vagy partnerekkel végzett a múltban, vagy végez jelenleg - a 48c. cikk (4) bekezdése d) pontjában említett mentességek sérelme nélkül - a 47. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységeket;

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep teljesíti a 131. cikk (3) bekezdésében említett, a rendszerszintű jelentőséget jelző mutatókat, vagy azt a 48j. cikkel összhangban rendszerszintű jelentőségűnek értékelték, és jelentős kockázatokat hordoz az Unió vagy a letelepedés helye szerinti tagállam pénzügyi stabilitására nézve; vagy

c) az összes olyan, harmadik országbeli vállalathoz tartozó, az Unióban található fióktelep eszközeinek összesített összege, amely ugyanahhoz a harmadik országbeli csoporthoz tartozik, legalább 40 milliárd EUR, vagy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep könyveiben szereplő eszközeinek összege a letelepedése helye szerinti tagállamban legalább 10 milliárd EUR

Az e bekezdés első albekezdésében említett hatáskör gyakorlására az esettől függően a 48j. vagy a 48o. cikk szerinti intézkedések alkalmazását követően kerülhet sor, illetve akkor, ha az illetékes hatóság - az e bekezdés első albekezdésében felsoroltaktól eltérő indokokkal - igazolni tudja, hogy az említett intézkedések nem lennének elégségesek az érdemi felügyeleti aggályok kezeléséhez.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatáskör gyakorlása előtt az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az EBH-val és azon tagállamok illetékes hatóságaival, amelyekben az érintett harmadik országbeli csoport harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket vagy leányintézményeket létesített.

E cikk (1) bekezdése b) és c) pontjának alkalmazása céljából, valamint a 48j. cikkben említett értékelés lefolytatásakor az illetékes hatóságoknak - vagy adott esetben a kijelölt hatóságoknak - figyelembe kell venniük a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek rendszerszintű jelentőségűnek értékelésére szolgáló megfelelő mutatókat, köztük pedig különösen a következőket:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep mérete;

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felépítésének, szervezésének és üzleti modelljének összetettsége;

c) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepnek az Unió és a letelepedési helye szerinti tagállam pénzügyi rendszerével való összekapcsoltságának mértéke;

d) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep tevékenységeinek, szolgáltatásainak vagy műveleteinek, vagy az általa biztosított pénzügyi infrastruktúrának a helyettesíthetősége;

e) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep piaci részesedése az Unióban és a letelepedési helye szerinti tagállamban az összes banki eszköz tekintetében, valamint az általa végzett tevékenységek és szolgáltatások, illetve műveletek viszonylatában;

f) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep műveletei vagy üzleti tevékenysége felfüggesztésének vagy beszüntetésének a fióktelep letelepedési helye szerinti tagállam pénzügyi rendszerének likviditására vagy az Unió és ezen tagállam fizetési, elszámolási és kiegyenlítési rendszereire gyakorolt valószínű hatása;

g) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep szerepe és jelentősége a harmadik országbeli csoport Unióban és a fióktelep letelepedési helye szerinti tagállamban végzett tevékenységeiben, szolgáltatásaiban és műveleteiben;

h) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepnek a szanálás vagy felszámolás összefüggésében betöltött szerepe és jelentősége a szanálási hatóság információi alapján;

i) a harmadik országbeli csoport harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeken keresztül végzett tevékenységének volumene az említett csoportnak az Unióban és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek letelepedési helye szerinti tagállamokban engedélyezett leányintézményeken keresztül folytatott üzleti tevékenységéhez viszonyítva.

48j. cikk ^* 

A rendszerszintű jelentőség értékelése és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó, rendszerszinten jelentős fióktelepekre vonatkozó követelmények ^* 

(1) A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep az e cikk (2) bekezdésében meghatározott értékelés hatálya alá tartozik, amennyiben az Unióban működő, ugyanahhoz a harmadik országbeli csoporthoz tartozó összes harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által az Unió területén birtokolt, a 4. alszakasznak megfelelően jelentett eszközök összesített értéke eléri vagy meghaladja a 40 milliárd EUR-t, akár:

a) a közvetlenül megelőző három éves beszámolási időszak átlagában; vagy

b) a közvetlenül megelőző öt éves beszámolási időszak legalább három évében, abszolút értékben kifejezve.

Az első albekezdésben említett eszközküszöb nem tartalmazza a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek által a KBER központi bankjaival folytatott központi banki piaci műveletekkel kapcsolatban tartott eszközöket.

(2) Annak az illetékes hatóságnak, amely olyan, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletéért felelős, amely olyan harmadik országbeli csoporthoz tartozik, amelynek esetében az Unióban található valamennyi, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep összesített eszközállománya eléri vagy meghaladja a 40 milliárd EUR-t, értékelnie kell, hogy a felügyelete alá tartozó, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep rendszerszintű jelentőségű-e, és jelentős kockázatot jelent-e az Unió pénzügyi stabilitására vagy a letelepedése helye szerinti tagállamra nézve. E célból az illetékes hatóságoknak különösen a 48i. cikk (2) bekezdésében és a 131. cikk (3) bekezdésében említett, a rendszerszintű jelentőséget jelző mutatókat kell figyelembe venniük.

(3) A (2) bekezdésben említett értékelés részeként az illetékes hatóságnak vagy adott esetben a kijelölt hatóságnak konzultálnia kell az EBH-val és azon tagállamok illetékes hatóságaival, amelyek területén az érintett, harmadik országbeli csoport egyéb, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket vagy intézményi leányvállalatokat hozott létre, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos azon kockázatok értékelése céljából, amelyeket az érintett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep a letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokra nézve jelent.

Az illetékes hatóságnak vagy adott esetben a kijelölt hatóságnak indokolással ellátott értékelést kell benyújtania az EBH és azon tagállamok illetékes hatóságai részére, amelyekben az érintett harmadik országbeli csoport egyéb, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepet vagy leányintézményt hozott létre, a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepnek az Unió vagy a letelepedési helye szerinti tagállam szempontjából fennálló rendszerszintű jelentőségéről.

Amennyiben azok az illetékes hatóságok, amelyekkel konzultációra került sor, nem értenek egyet a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep rendszerszintű jelentőségének értékelésével, a (2) bekezdésben említett értékelés kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül tájékoztatniuk kell az értékelést végző illetékes hatóságot. Az illetékes hatóságoknak - az EBH segítségével - minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy legkésőbb három hónappal azt a napot követően, amikor az illetékes hatóság vagy adott esetben a kijelölt hatóság kifogást emelt, konszenzusra jussanak az értékelésről és adott esetben a (4) bekezdésben említett célzott követelményekről. Ezen időtartam leteltét követően az értékelés tárgyát képező, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak határoznia kell a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep rendszerszintű jelentőségének értékeléséről és a (4) bekezdésben említett célzott követelményekről.

(4) Amennyiben az azonosított kockázatok kezelése érdekében szükséges, az illetékes hatóság vagy adott esetben a kijelölt hatóság a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepet célzott követelményeknek vetheti alá, amelyek magukban foglalhatják a következőket:

a) az érintett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep számára az eszközei vagy tevekénységei olyan átalakítására vonatkozó kötelezettség előírása, hogy az említett fióktelep már ne minősüljön a (2) bekezdés értelmében rendszerszinten jelentős intézménynek, vagy ne jelentsen indokolatlan kockázatot az Unió vagy a letelepedési helye szerinti tagállamok pénzügyi stabilitására nézve; vagy

b) további prudenciális követelmények előírása az érintett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepre vonatkozóan.

Amennyiben az illetékes hatóság vagy adott esetben a kijelölt hatóság úgy ítéli meg, hogy egy harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep rendszerszintű jelentőségű, de úgy dönt, hogy nem gyakorolja az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában vagy a 48i. cikkben említett hatáskörök egyikét sem, indokolással ellátott értesítést kell benyújtania az EBH és azon tagállamok illetékes hatóságai részére, amelyekben az érintett harmadik országbeli csoport egyéb, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket vagy leányintézményeket létesített, arról, hogy miért döntött úgy, hogy nem gyakorolja ezeket a hatásköröket.

(5) Az EBH 2028. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság részére a következőkről:

a) az e cikk (3) bekezdésében említett értékelés, különösen az ugyanazon központi vállalkozás harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeinek azonosítása és az említett bekezdésben meghatározott konzultációs folyamat működése tekintetében;

b) az e cikk (4) bekezdésében és a 48i. cikkben megállapított felügyeleti hatáskörök gyakorlása.

4. alszakasz ^* 

Jelentéstételi követelmények ^* 

48k. cikk ^* 

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepre és a központi vállalkozásra vonatkozó szabályozási és pénzügyi információk ^* 

(1) A tagállamok előírják, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek rendszeresen jelentsék az illetékes hatóságaiknak a következőkre vonatkozó információkat:

a) a könyveikben a 48h. cikkel összhangban tartott eszközök és kötelezettségek és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep által keletkeztetett eszközök és kötelezettségek, a következő bontásban:

i. a nyilvántartott legnagyobb eszköz- és kötelezettség-állomány ágazatok és partnertípusok szerinti bontásban (beleértve különösen a pénzügyi ágazattal szembeni kitettségeket);

ii. a partnerek meghatározott típusaival szembeni jelentős kitettség és finanszírozásiforrás-koncentráció;

iii. a központi vállalkozással és a központi vállalkozás csoportjának tagjaival lebonyolított jelentős belső ügyletek;

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek megfelelése az ezen irányelv alapján rájuk vonatkozó követelményeknek;

c) eseti alapon a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep betétesei számára a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  15. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban rendelkezésre álló betétvédelmi intézkedések;

d) a tagállamok által a nemzeti jog alapján a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vonatkozóan előírt további szabályozási követelmények.

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek a könyveikben szereplő eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó, az első albekezdés a) pontja szerinti adatszolgáltatás tekintetében az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ^*  összhangban alkalmazott nemzetközi számviteli standardokat vagy a tagállamban alkalmazandó általánosan elfogadott számviteli alapelveket kell alkalmazniuk.

(2) A tagállamok előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy a központi vállalkozásukra vonatkozó következő információkat jelentsék az illetékes hatóságaiknak:

a) rendszeres időközönként összesített információk az adott központi vállalkozás csoportjának az Unióban működő leányvállalatai és egyéb, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepei által tartott, illetve könyvelt eszközökről és kötelezettségekről;

b) rendszeres időközönként annak jelentése, hogy a központi vállalkozás egyedi és összevont alapon megfelel-e a rá vonatkozó prudenciális követelményeknek;

c) eseti alapon a központi vállalkozásokat érintő jelentős felügyeleti felülvizsgálatok és értékelések, valamint az azokból eredő felügyeleti határozatok;

d) a központi vállalkozás helyreállítási tervei és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek vonatkozásában az említett tervekkel összhangban megtehető konkrét intézkedések, valamint e tervek későbbi aktualizálásai és módosításai;

e) a központi vállalkozásnak a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vonatkozó üzleti stratégiája, valamint a stratégia későbbi módosításai;

f) az Unióban letelepedett vagy az Unióban működő ügyfelek számára a központi vállalkozás által a 21c. cikk szerinti fordított ajánlattétel alapján nyújtott szolgáltatások.

(3) Az e cikkben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségek mellett az illetékes hatóságok további adatszolgáltatási követelményeket is előírhatnak a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vonatkozóan, amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy e további információk szükségesek ahhoz, hogy átfogó képet lehessen alkotni a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek vagy azok központi vállalkozása üzleti tevékenységéről, tevékenységeiről vagy pénzügyi stabilitásáról, hogy ellenőrizni lehessen, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek és azok központi vállalkozása megfelelnek-e az alkalmazandó jognak, és hogy biztosítani lehessen, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek megfelelnek az említett jognak.

48l. cikk ^* 

Egységes formanyomtatványok és táblák, valamint az adatszolgáltatás gyakorisága ^* 

(1) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a 48k. cikk tekintetében alkalmazandó egységes formátumok és fogalommeghatározások, valamint az adatszolgáltatás gyakoriságának meghatározása céljából, továbbá informatikai megoldásokat dolgoz ki e célra.

A 48k. cikkben említett adatszolgáltatási követelményeknek arányosaknak kell lenniük a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek 1. vagy 2. osztályúként történő besorolásával.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2026. január 10-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2) A 48k. cikkben említett szabályozási és pénzügyi információkat az 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek esetében évente legalább kétszer, a 2. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek esetében pedig legalább évente kell jelenteni.

(3) Az illetékes hatóságok részben vagy egészben eltekinthetnek attól, hogy a minősített, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek teljesítsék a 48k. cikk (2) bekezdésében megállapított, a központi vállalkozásra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget, feltéve, hogy az adott illetékes hatóság a releváns információkat közvetlenül az érintett harmadik ország felügyeleti hatóságaitól tudja beszerezni.

III. SZAKASZ ^* 

Felügyelet ^* 

48m. cikk ^* 

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek felügyelete és a felügyeleti vizsgálati program ^* 

(1) A tagállamok előírják az illetékes hatóságok számára, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek felügyelete tekintetében e szakasz és - értelemszerűen - a VII. cím szerint járjanak el.

(2) Az illetékes hatóságok a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket kötelesek bevonni a 99. cikkben említett felügyeleti vizsgálati programba.

48n. cikk ^* 

Felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás ^* 

(1) A tagállamok előírják az illetékes hatóságok számára, hogy vizsgálják felül azokat a rendszereket, stratégiákat, eljárásokat és mechanizmusokat, amelyeket a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek annak érdekében vezettek be, hogy megfeleljenek az ezen irányelv alapján rájuk alkalmazandó rendelkezéseknek, valamint adott esetben a nemzeti jog szerinti további szabályozási követelményeknek.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően elvégzett felülvizsgálat alapján az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek által alkalmazott rendszerek, stratégiák, eljárások és mechanizmusok, valamint e fióktelepek tőkeellátottsága és likviditása biztosítja-e a jelentős kockázataik hatékony kezelését és fedezését, valamint a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep életképességét.

(3) Az illetékes hatóságoknak az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett felülvizsgálatot és értékelést az arányossági elv alkalmazására vonatkozó, a 143. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban nyilvánosságra hozott kritériumoknak megfelelően kell elvégezniük. Az illetékes hatóságoknak meg kell állapítaniuk különösen az e cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálat gyakoriságának és intenzitásának mértékét, amelynek arányosnak kell lennie a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek 1. és 2. osztályba sorolásával, és amelynek figyelembe kell vennie más releváns kritériumokat, például a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek tevékenységének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét is.

(4) Amennyiben a felülvizsgálat - különösen valamely harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep vállalatirányítási rendszerének, üzleti modelljének vagy tevékenységeinek a felülvizsgálata - alapján az illetékes hatóságok az adott, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fiókteleppel kapcsolatban észszerű okok alapján feltételezik, hogy az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikkének értelmében vett pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra vagy annak kísérletére kerül vagy került sor, illetve hogy ezek megvalósulásának fokozott a kockázata, az illetékes hatóságnak haladéktalanul értesítenie kell az EBH-t és azt a hatóságot, amely a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős. Amennyiben fokozott a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás kockázata, az illetékes hatóságnak és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságnak együtt kell működniük egymással, és közös értékelésükről haladéktalanul értesíteniük kell az EBH-t. Az illetékes hatóságnak adott esetben ezen irányelvvel összhangban olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek ezen irányelv 48d. cikke (2) bekezdésének g) pontjával összhangban kiterjedhetnek a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep engedélyének visszavonására is.

(5) Az illetékes hatóság, a pénzügyi információs egység és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóság saját hatáskörén belül köteles szorosan együttműködni egymással, és meg kell osztaniuk egymással az ezen irányelv szempontjából releváns információkat, feltéve, hogy az ilyen együttműködés és információcsere nem érinti az illetékes hatóság, a pénzügyi információs egység vagy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóság székhelye szerinti tagállam büntető- vagy közigazgatási jogszabályai szerint folyamatban lévő vizsgálatot, nyomozást vagy eljárást. Az EBH saját kezdeményezésére segítheti az illetékes hatóságokat és a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságokat abban az esetben, ha nézeteltérés merül fel az e cikk szerinti felügyeleti tevékenységek koordinációjával kapcsolatban. Ilyen esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban jár el.

(6) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2026. július 10-ig iránymutatásokat tesz közzé az alábbiak további pontosítása céljából:

a) az e cikkben említett felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamatra, valamint a jelentős kockázatok kezelésének értékelésére vonatkozó közös eljárások és módszertanok;

b) az e cikk (5) bekezdésében említett hatóságok közötti együttműködés és információcsere mechanizmusai, különösen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni szabályok súlyos megsértésének azonosításával összefüggésben;

c) ezen irányelv 27b. cikke (2) bekezdésének, 48c. cikke (5) bekezdésének és 48d. cikke (3) bekezdésének alkalmazásával összefüggésben az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletéért felelős tagállami hatóság.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából az ott említett eljárásokat és módszertanokat a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek 1. vagy 2. osztályba sorolása alapján, és más megfelelő kritériumokkal, például tevékenységük jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányos módon kell meghatározni.

48o. cikk ^* 

Felügyeleti intézkedések és hatáskörök ^* 

(1) Az illetékes hatóságok előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy korai szakaszban tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek megfeleljenek vagy újra megfeleljenek az ezen irányelv és a nemzeti jog alapján rájuk vonatkozó követelményeknek; és

b) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek által viselt jelentős kockázatokat megbízható és kielégítő módon fedezzék és kezeljék, valamint hogy az említett fióktelepek életképesek maradjanak.

(2) Az illetékes hatóságok hatáskörének az (1) bekezdés alkalmazása céljából ki kell terjednie legalább arra, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára előírják a következőket:

a) a 48e. cikkben megállapított minimumkövetelményt meghaladó összegű tőkeellátottság vagy egyéb kiegészítő tőkekövetelmények teljesítése; a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep tőkeellátottságának e pont értelmében kötelezően a részét képező minden további összegnek meg kell felelnie a 48e. cikkben meghatározott követelménynek;

b) a 48f. cikkben megállapított követelményen felül egyéb speciális likviditási követelmények teljesítése; a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep tőkeellátottságának e pont értelmében kötelezően a részét képező minden további likvid eszköznek meg kell felelnie a 48f. cikkben meghatározott követelményeknek;

c) irányítási, kockázatkezelési vagy könyvelési rendszerük megerősítése;

d) üzleti tevékenységük vagy az általuk folytatott tevékenységek körének, illetve a tevékenységekben érintett partnerek körének korlátozása vagy limitálása;

e) a tevékenységeikben, termékeikben és rendszereikben - ideértve a kiszervezett tevékenységeket is - rejlő kockázatok mérséklése, valamint az ilyen tevékenységek folytatásának vagy az ilyen termékek kínálásának beszüntetése;

f) a 48k. cikk (3) bekezdése szerinti kiegészítő adatszolgáltatási követelményeknek való megfelelés, vagy a rendszeres adatszolgáltatás gyakoriságának fokozása;

g) nyilvánosságra hozatali előírások.

48p. cikk ^* 

Együttműködés az illetékes hatóságok és a felügyeleti kollégiumok között ^* 

(1) Az ugyanazon harmadik országbeli csoport harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeit és leányintézményeit felügyelő illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük egymással és meg kell osztaniuk egymással az információkat. Az illetékes hatóságoknak - a 115. cikkel összhangban - írásban koordinációs és együttműködési megállapodásokat kell kötniük.

(2) E cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából az 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek a 116. cikkel összhangban a felügyeleti kollégium átfogó felügyelete alá kell tartozniuk. E célból a következő követelmények alkalmazandók:

a) amennyiben egy harmadik országbeli csoport leányintézményeinek felügyeletére felügyeleti kollégiumot hoztak létre, ugyanazon csoport 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeit is az említett felügyeleti kollégiumnak kell felügyelnie;

b) amennyiben a harmadik országbeli csoportnak egynél több tagállamban van 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepe, de nincsenek az Unióban a 116. cikk hatálya alá tartozó leányintézményei, úgy az említett 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek felügyeletére felügyeleti kollégiumot kell létrehozni;

c) amennyiben a harmadik országbeli csoportnak egynél több tagállamban van olyan, 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepe, vagy legalább egy 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepe és egy vagy több olyan leányintézménye van az Unióban, amelyek nem tartoznak a 116. cikk hatálya alá, az említett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek és leányintézmények felügyeletére felügyeleti kollégiumot kell létrehozni.

(3) E cikk (2) bekezdése b) és c) pontjának alkalmazása céljából a tagállamok biztosítják egy olyan vezető illetékes hatóság meglétét, amely ugyanazt a szerepet tölti be, mint a 116. cikkel összhangban az összevont felügyeletet ellátó hatóság. A vezető illetékes hatóság annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amely a teljes könyvelt eszközállomány értékét tekintve a legnagyobb, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fiókteleppel rendelkezik.

(4) A 116. cikkben meghatározott feladatokon túlmenően a felügyeleti kollégiumoknak:

a) évente aktualizált jelentést kell készíteniük a harmadik országbeli csoport Unión belüli struktúrájáról és tevékenységeiről;

b) információt kell cserélniük a 48n. cikkben említett felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményeiről;

c) törekedniük kell a 48o. cikkben említett felügyeleti intézkedések és hatáskörök alkalmazásának összehangolására.

(5) A felügyeleti kollégiumnak adott esetben biztosítania kell az érintett harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal való megfelelő koordinációt és együttműködést.

(6) Az 1093/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EBH hozzájárul az e cikkben említett felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működésének előmozdításához és nyomon követéséhez.

(7) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) az (1) bekezdés alkalmazása céljából az illetékes hatóságok közötti együttműködési mechanizmusok és mintamegállapodás-tervezetek; és

b) a (2)-(6) bekezdés alkalmazása céljából a felügyeleti kollégiumok működésének feltételei.

Az EBH 2026. január 10-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

48q. cikk ^* 

Az EBH értesítése ^* 

Az illetékes hatóságok kötelesek értesíteni az EBH-t a következőkről:

a) a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek adott valamennyi engedély és az ilyen engedélyekben bekövetkezett valamennyi változás;

b) az engedélyezett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek által könyvelt, a rendszeres beszámolók szerinti összes eszköz és kötelezettség;

c) annak a harmadik országbeli csoportnak a megnevezése, amelyhez az engedéllyel rendelkező, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep tartozik.

Az EBH a honlapján közzéteszi azon, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek listáját, amelyek működését e címmel összhangban az Unióban engedélyezték, és feltünteti azt a tagállamot, amelyben engedélyt kaptak a működésre.

2. FEJEZET ^* 

KAPCSOLATOK HARMADIK ORSZÁGOKKAL ^* 

48r. cikk ^* 

Harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal való együttműködés az összevont alapú felügyeletet illetően ^* 

(1) Az Unió megállapodásokat köthet egy vagy több harmadik országgal az alábbiak feletti összevont alapú felügyelet gyakorlásának módjáról:

a) olyan intézmények, amelyek anyavállalatainak központi irodája harmadik országban van;

b) olyan, harmadik országbeli intézmények, amelyek anyavállalatainak - akár intézmények, akár pénzügyi holdingtársaságok, akár vegyes pénzügyi holdingtársaságok - az Unió területén található a központi irodájuk.

(2) Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen annak biztosítására kell irányulniuk, hogy:

a) a tagállamok illetékes hatóságai hozzá tudjanak jutni az Unió területén elhelyezkedő olyan intézményeknek, pénzügyi holdingtársaságoknak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak az összevont pénzügyi helyzetük alapján történő felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek intézménynek vagy pénzügyi vállalkozásnak minősülő leányvállalatokkal rendelkeznek harmadik országban, vagy részesedésük van ilyen vállalkozásokban;

b) a harmadik országok felügyeleti hatóságai hozzá tudjanak jutni az olyan anyavállalatok felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek központi irodája a területükön található, és amelyek intézménynek vagy pénzügyi vállalkozásnak minősülő leányvállalatokkal rendelkeznek egy vagy több tagállam területén, vagy részesedésük van ilyen vállalkozásokban; és

c) az EBH az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkének megfelelően a tagállamok illetékes hatóságaitól meg tudja kapni a harmadik országok nemzeti hatóságaitól származó információkat.

(3) Az EUMSZ 218. cikkének sérelme nélkül, a Bizottság - az európai bankbizottság segítségével - megvizsgálja az e cikk (1) bekezdésében említett tárgyalások kimenetelét és az abból fakadó helyzetet.

(4) E cikk alkalmazása céljából az EBH az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkének megfelelően segíti a Bizottságot.

VII. CÍM

PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET

1. FEJEZET

A prudenciális felügyelet elvei

I. szakasz

A székhely szerinti és a fogadó tagállam hatásköre és feladatai

49. cikk

A székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam hatásköre

(1) Valamely intézmény prudenciális felügyelete - beleértve azoknak a tevékenységeknek a felügyeletét is, amelyeket a szóban forgó intézmény a 33. és 34. cikknek megfelelően végez - a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak a feladata, az ezen irányelvben foglalt azon rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a fogadó tagállam illetékes hatóságaira ruháznak felelősséget.

(2) Az (1) bekezdés nem zárja ki az összevont alapú felügyeletet.

(3) A fogadó tagállam által hozott intézkedések nem részesíthetnek diszkriminatív vagy korlátozó jellegű bánásmódban egy intézményt azon az alapon, hogy azt másik tagállamban engedélyezték.

50. cikk

Felügyeleti együttműködés

(1) Az érintett tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek abból a célból, hogy felügyeljék az olyan intézmények tevékenységeit, amelyek azon a tagállamon kívül, amelyikben központi irodájuk van, más tagállamban vagy tagállamokban is működnek, különösen fióktelepen keresztül. Az illetékes hatóságok kölcsönösen ellátják egymást az ilyen intézmények irányítására és tulajdoni viszonyaira vonatkozó minden információval, amely várhatóan megkönnyíti felügyeletüket és az engedélyezési feltételek vizsgálatát, továbbá minden olyan információval, amely feltehetőleg megkönnyíti az ilyen intézmények ellenőrzését, különös tekintettel a likviditásra, a fizetőképességre, betétgaranciára, a nagykockázatok vállalásának korlátozására, az intézmény rendszerkockázatát potenciálisan befolyásoló egyéb tényezőkre, az adminisztratív és számviteli eljárásokra és belső ellenőrzési mechanizmusokra.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az intézmény által a fióktelepein keresztül végzett tevékenységeknek - az 575/2013/EU rendelet hatodik része és ezen irányelv VII. címének 3. fejezete szerinti - likviditási felügyeletéhez kapcsolódó minden információt és megállapítást azonnal a fogadó tagállam illetékes hatóságai rendelkezésére bocsátanak, amennyiben az adott információ és megállapítás lényeges a fogadó tagállambeli betétesek vagy befektetők védelme szempontjából.

(3) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai azonnal tájékoztatják az összes fogadó tagállam illetékes hatóságait, ha likviditási zavar következik be, vagy bekövetkezése valószínűsíthető. Ennek az információnak a helyreállítási terv megtervezésére és végrehajtására, valamint az ebben az összefüggésben hozott prudenciális felügyeleti intézkedésekre vonatkozó részleteket is tartalmaznia kell.

(4) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kérésre tájékoztatást és magyarázatot adnak a fogadó tagállam illetékes hatóságainak arról, hogy az utóbbi által átadott információkat és megállapításokat hogyan vették figyelembe. Ha az információk és megállapítások közlését követően a fogadó tagállam illetékes hatóságai fenntartják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem hoztak megfelelő intézkedéseket, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága és az EBH tájékoztatását követően meghozhatják a megfelelő intézkedéseket a további jogsértések megelőzése és a betétesek, a befektetők és a szolgáltatásokat igénybe vevő egyéb személyek érdekeinek védelme, illetve a pénzügyi rendszer stabilitásának védelme érdekében.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem értenek egyet a fogadó tagállam illetékes hatóságai által meghozandó intézkedésekkel, az ügyet az EBH elé utalhatják és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ha az EBH az említett cikknek megfelelően eljár, akkor egy hónapon belül határoznia kell.

(5) Az illetékes hatóságok az EBH elé utalhatják azokat az eseteket, amelyekben valamely együttműködés - különösen információcsere - iránti megkeresést elutasítottak, vagy arra ésszerű időn belül nem reagáltak. Az EUMSZ 258. cikkének sérelme nélkül, az EBH az említett esetekben az 1093/2010/EU rendelet 19. cikke által rá ruházott hatásköröknek megfelelően járhat el. Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban, az EBH saját kezdeményezésére is segítheti az illetékes hatóságokat az e cikk szerinti információcserére vonatkozó megállapodás elérésében.

(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikkben említett információk pontos meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az információmegosztási követelményekhez szükséges, az intézmények felügyeletét várhatóan megkönnyítő egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8) Az EBH a (6) és (7) bekezdésben említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

51. cikk

Jelentős fióktelepek

(1) ^*  A fogadó tagállam illetékes hatóságai a 112. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóságtól vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól kérhetik, hogy egy hitelintézet fióktelepét tekintsék jelentősnek.

A kérésben meg kell indokolni, hogy a fióktelep mi alapján tekinthető jelentősnek, különös tekintettel a következő szempontokra:

a) a fióktelepének fogadó tagállambeli piaci részesedése a betétállományokat tekintve meghaladja-e a 2%-ot;

b) az intézmény tevékenységének felfüggesztése vagy megszüntetése milyen hatást gyakorolna a fogadó tagállam rendszerszintű likviditására, valamint fizetési, klíring és elszámolási rendszereire;

c) az ügyfélszámot tekintve mekkora a fióktelep mérete és jelentősége a fogadó tagállam banki vagy pénzügyi rendszerében.

A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai, és a 112. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a fióktelep jelentőssé minősítésének ügyében együttesen határozzanak.

Ha az első albekezdésben említett kérés kézhezvételétől számított két hónapon belül nem hoznak együttes határozatot, akkor a fogadó tagállam illetékes hatóságai újabb két hónapos határidőn belül egyedül döntenek arról, hogy a fióktelep jelentősnek minősül-e. A fogadó tagállam illetékes hatóságai határozatukban figyelembe veszik az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak a véleményét és fenntartásait.

A harmadik és a negyedik albekezdésben említett határozatokat egy, a teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni és meg kell küldeni az érintett illetékes hatóságoknak, továbbá kötelező érvényűnek minősülnek, és az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.

A fióktelep jelentőssé minősítése nem érinti az illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti jogait és kötelességeit.

(2) Egy jelentős fióktelep letelepedésekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják a fogadó tagállam illetékes hatóságainak a 117. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett információt, és a fogadó tagállam illetékes hatóságaival együttműködve végrehajtják a 112. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett feladatokat.

Ha egy székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a 114. cikk (1) bekezdésében említett vészhelyzetről szerez tudomást, akkor haladéktalanul figyelmezteti az 58. cikk (4) bekezdésében és az 59. cikk (1) bekezdésében említett hatóságokat.

Jelentős fióktelepek letelepedésekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a fogadó tagállam illetékes hatóságaival a 97. cikkben, és adott esetben a 113. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, az ilyen fióktelepekkel rendelkező intézmények kockázatértékelésének eredményeit. A hatóságok továbbítják a 104. és a 105. cikk szerinti határozatokat is, amennyiben ezek az értékelések és határozatok a fióktelepek szempontjából lényegesek.

Jelentős fióktelepek letelepedésekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai konzultációt folytatnak a fogadó tagállam illetékes hatóságaival a 86. cikk (11) bekezdésében előírt működési intézkedésekről, ha ez releváns a fogadó tagállam pénznemét érintő likviditási kockázatok szempontjából.

Ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem folytattak konzultációt a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, vagy ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai a konzultációt követően még mindig úgy ítélik meg, hogy a 86. cikk (11) bekezdésében előírt működési intézkedések nem megfelelőek, a fogadó tagállam illetékes hatóságai az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően az EBH elé utalhatják és segítségét kérhetik.

(3) Amennyiben a 116. cikk nem alkalmazandó, a más tagállamokban jelentős fióktelepekkel rendelkező intézményt felügyelő illetékes hatóságok az e cikk (2) bekezdésében és az 50. cikkben említett együttműködés megkönnyítése céljából felügyeleti kollégiumot hoznak létre, és betöltik annak elnöki posztját. A kollégium a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által, az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozandó írásbeli megállapodás alapján jön létre és működik. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága dönt arról, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt a kollégium adott ülésén vagy adott tevékenységeiben.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a döntésében figyelembe veszi, hogy a tervezendő vagy koordinálandó felügyeleti tevékenység az említett hatóságok szempontjából mennyire lényeges, különös tekintettel az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt, a 7. cikkben említett lehetséges hatásokra, valamint az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségekre.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljes körűen, előre tájékoztatja a kollégium valamennyi tagját az ülések megszervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a megtárgyalandó tevékenységekről. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljes körűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti kollégiumok működésére vonatkozó általános feltételek pontos meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti kollégiumok operatív működésének meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) Az EBH a (4) és (5) bekezdésben említett technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

52. cikk

Másik tagállamban létesített fióktelepek helyszíni ellenőrzése és vizsgálata

(1) A fogadó tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben egy másik tagállamban engedélyezett intézmény fióktelepen keresztül folytat tevékenységet, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fogadó tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatását követően maguk elvégezhessék, vagy az általuk erre a célra kijelölt személyek közvetítésével végrehajtathassák az 50. cikkben említett információk helyszíni ellenőrzését és a fióktelepek vizsgálatát.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fióktelepek vizsgálata céljából szintén alkalmazhatják a 118. cikkben megállapított egyéb eljárások valamelyikét.

(3) A fogadó tagállam illetékes hatóságai hatáskörrel rendelkeznek az intézmények fióktelepei által a területükön végzett tevékenységek eseti alapú ellenőrzésének és vizsgálatának lefolytatására és a fiókteleptől annak tevékenységeire vonatkozó, valamint felügyeleti célú információk bekérésére, amennyiben azt a fogadó tagállam pénzügyi rendszerének stabilitása szempontjából lényegesnek ítélik. Az ellenőrzés és vizsgálat elvégzése előtt a fogadó tagállam illetékes hatóságai konzultációt folytatnak a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaival. Az ellenőrzést és vizsgálatot követően a fogadó tagállam illetékes hatóságai továbbítják a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak azokat az információkat és megállapításokat, amelyek az intézmény kockázatértékelése vagy a fogadó tagállamban a pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából lényegesek. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kellően figyelembe veszik ezt az információt és ezeket a megállapításokat a 99. cikkben említett felügyeleti vizsgálati programjuk meghatározásakor, tekintettel a fogadó tagállamban a pénzügyi rendszer stabilitására is.

(4) A fióktelepek helyszíni ellenőrzését és vizsgálatát annak a tagállamnak a joga szerint kell elvégezni, amelyben az ellenőrzést vagy a vizsgálatot végzik.

II. szakasz

Információcsere és szakmai titoktartás

53. cikk

Szakmai titoktartás

(1) ^*  A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy minden olyan személy, aki az illetékes hatóságoknak dolgozik vagy dolgozott, valamint az illetékes hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálók vagy szakértők szakmai titoktartásra kötelezettek.

A hivatali kötelezettségeik teljesítése során e személyek, könyvvizsgálók vagy szakértők tudomására jutó bizalmas információ csak olyan összefoglaló formájában vagy olyan összesített formában hozható nyilvánosságra, amelyből az egyes hitelintézeteket nem lehet azonosítani, a büntetőjog vagy az adójog hatálya alá tartozó esetek kivételével.

Mindazonáltal, ha egy hitelintézetet fizetésképtelennek nyilvánítottak, vagy kényszerfelszámolására kerül sor, az a bizalmas természetű információ, amely nem érinti a hitelintézet megmentésére irányuló kísérletekben részt vevő harmadik feleket, nyilvánosságra hozható a polgári jogi vagy kereskedelmi jogi eljárás során.

(2) ^*  Az (1) bekezdés nem akadályozhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy az ezen irányelvnek, az 575/2013/EU rendeletnek, az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ^* , valamint az 1092/2010/EU rendelet 15. cikkének, az 1093/2010/EU rendelet 31., 35. és 36. cikkének és az 1095/2010/EU rendelet 31. és 36. cikkének, az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ^*  és a hitelintézetekre alkalmazandó egyéb irányelveknek megfelelően információkat cseréljenek egymással, vagy információkat továbbítsanak az ERKT-nak, az EBH-nak és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ^*  létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (a továbbiakban: EÉPH). Az így továbbított információkra is az (1) bekezdés vonatkozik.

(3) Az (1) bekezdés nem akadályozza az illetékes hatóságokat abban, hogy nyilvánosságra hozzák az ezen irányelv 100. cikkének vagy az 1093/2010/EU rendelet 32. cikkének megfelelően elvégzett stressztesztek eredményeit, sem abban, hogy továbbítsák a stressztesztek eredményeit az EBH-nak az uniós szintű stressztesztek eredményeinek EBH általi nyilvánosságra hozatala céljából.

54. cikk

A bizalmas információ felhasználása

Az 53. cikk alapján bizalmas információkhoz jutó illetékes hatóságok ezt az információt kizárólag hivatali kötelességük ellátása során használhatják fel, és csak a következő célok valamelyikére:

a) hogy ellenőrizzék a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésre vonatkozó feltételek betartását, és megkönnyítsék az ilyen tevékenység elkülönített vagy összevont alapú felügyeletét, különös tekintettel a likviditás, a fizetőképesség, a nagykockázatok vállalásának megfigyelésére, az igazgatási és számviteli eljárásokra és a belső ellenőrzési mechanizmusokra;

b) szankciók alkalmazása céljából;

c) az illetékes hatóság határozatával szembeni közigazgatási jogorvoslati eljárásban, beleértve a 72. cikk szerinti bírósági eljárásokat;

d) a hitelintézetek terén elfogadott uniós jogban meghatározott különös rendelkezések alapján kezdeményezett bírósági eljárásokban.

54a. cikk ^* 

Az 53. és 54. cikk nem érinti az EUMSZ 226. cikke szerint az Európai Parlamentre ruházott vizsgálati jogokat.

55. cikk

Együttműködési megállapodások

A tagállamok és az EBH - az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkének megfelelően - csak abban az esetben köthetnek információcserét előíró együttműködési megállapodásokat harmadik országok felügyeleti hatóságaival vagy harmadik országbeli hatóságokkal vagy szervekkel az ezen irányelv 56. cikkével és 57. cikke (1) bekezdésével összhangban, ha a közölt információkra olyan garancia vonatkozik, amelynek keretében a szakmai titoktartási követelmények legalább olyan szigorúak, mint az ezen irányelv 53. cikke (1) bekezdésében meghatározottak. A szóban forgó információcserének az említett hatóságok vagy szervek felügyeleti feladatainak ellátását kell szolgálnia.

Amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az kizárólag azon illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulásával hozható nyilvánosságra, akik azt nyilvánosságra hozták, és csak abból a célból, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

56. cikk ^* 

Hatóságok közötti információcsere

Az 53. cikk (1) bekezdése és az 54. cikk nem zárja ki a felügyeleti feladatok ellátása során végzett, az egy tagállamon belüli illetékes hatóságok vagy különböző tagállamok illetékes hatóságai közötti információcserét, és/vagy az illetékes hatóságok és az alábbiak közötti információcserét:

a) olyan hatóságok, amelyeket más pénzügyi szektorbeli szervezetek állami felügyeletével bíztak meg, továbbá a pénzügyi piacok felügyeletéért felelős hatóságok;

b) olyan hatóságok vagy szervek, amelyeknek feladata, hogy a makroprudenciális szabályok révén megőrizzék a pénzügyi rendszer stabilitását a tagállamokban;

c) olyan reorganizációs hatóságok vagy szervek, amelyek feladata a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése;

d) Az 575/2013/EU rendelet 113. cikke (7) bekezdésében említett szerződéses alapon létrehozott vagy intézményvédelmi rendszerek;

e) olyan szervek, amelyek az intézmények felszámolási és csődeljárásában, valamint más hasonló eljárásokban vesznek részt;

f) olyan személyek, akik intézmények, biztosítók és pénzügyi vállalkozások jogszabályban előírt könyvvizsgálatát végzik;

g) ^*  az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  2. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában felsorolt kötelezett szolgáltatóknak az említett irányelvnek való megfelelés tekintetében történő felügyeletéért felelős hatóságok, valamint a pénzügyi információs egységek;

h) ^*  a bankcsoporton belüli strukturális elkülönítésre vonatkozó szabályok alkalmazásáért felelős illetékes hatóságok vagy szervek.

Az 53. cikk (1) bekezdése és az 54. cikk nem zárja ki az olyan szervek tájékoztatását, amelyek betétbiztosítási rendszereket és befektetővédelmi rendszereket működtetnek, és a továbbított információkra feladataik ellátásához van szükségük.

A kapott információra minden esetben az 53. cikk (1) bekezdésében említett szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelmények vonatkoznak.

Az 53. cikk (1) bekezdése, valamint az 54. cikk nem zárja ki azt, hogy egy adott tagállam illetékes hatóságai és adóhatóságai információcserét folytassanak egymással a nemzeti joggal összhangban. Amennyiben az információk egy másik tagállamból származnak, azokat kizárólag e bekezdés első mondatával összhangban, azon hatóságok kifejezett egyetértése mellett lehet megosztani, amelyek azokat nyilvánosságra hozták.

57. cikk

Felvigyázó szervekkel való információcsere

(1) ^*  Az 53., az 54. és az 55. cikktől eltérve a tagállamok biztosítják, hogy információcsere történhessen az illetékes hatóságok és a következők felügyeletét ellátó hatóságok között:

a) az intézmények felszámolásában és csődeljárásában, valamint más hasonló eljárásokban részt vevő szervek;

b) a 575/2013/EU rendelet 113. cikke (7) bekezdésében említett, szerződéses alapon létrehozott vagy intézményvédelmi rendszerek;

c) az intézmények, biztosítók és pénzügyi vállalkozások jogszabályban előírt könyvvizsgálatát végző személyek.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a tagállamok legalább a következő feltételek teljesülését megkövetelik:

a) az információcsere az (1) bekezdésben említett feladatok ellátását szolgálja;

b) a kapott információra az 53. cikk (1) bekezdésében említett szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelmények vonatkoznak;

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az kizárólag azon illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulásával hozható nyilvánosságra, akik azt nyilvánosságra hozták, és csak abból a célból, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

(3) Az 53-55. cikktől függetlenül, a pénzügyi rendszer stabilitásának és integritásának erősítése céljából a tagállamok engedélyezhetik az információcserét az illetékes hatóságok és a jogszabály alapján a társasági jog megsértésének felderítéséért és kivizsgálásáért felelős hatóságok vagy szervek között.

Ilyen esetekben a tagállamok legalább a következő feltételek teljesülését követelik meg:

a) az információcsere a társasági jog megsértésének felderítését és kivizsgálását szolgálja;

b) a kapott információra az 53. cikk (1) bekezdésében meghatározott szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelmények vonatkoznak;

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az kizárólag azon illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulásával hozható nyilvánosságra, akik azt nyilvánosságra hozták, és csak abból a célból, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

(4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett hatóságok vagy szervek felderítési vagy nyomozási feladataikat olyan személyek segítségével végzik, akiket különleges szakértelmükre tekintettel bíztak meg, de nem közszolgálati alkalmazottak, a (3) bekezdés első albekezdésében biztosított információcsere lehetőségét a (3) bekezdés második albekezdésében meghatározott feltételekkel a tagállam rájuk is kiterjesztheti.

(5) Az illetékes hatóságok közlik az EBH-val azoknak a hatóságoknak vagy szerveknek a nevét, amelyek e cikk értelmében információt kaphatnak.

(6) A (4) bekezdés végrehajtása érdekében a (3) bekezdésben említett hatóságok vagy szervek közlik az információt továbbító illetékes hatóságokkal azoknak a személyeknek a nevét és pontos feladatkörét, akik részére az információt meg kell küldeni.

58. cikk

Monetáris, betétvédelmi, rendszerszintű és fizetési szempontokat érintő információk továbbítása

(1) E fejezet rendelkezései semmilyen tekintetben nem korlátozzák az illetékes hatóságot abban, hogy továbbítsa az alábbiak részére a feladataik ellátását szolgáló információkat:

a) a KBER központi bankjai és más, monetáris hatósági minőségükben hasonló feladatokat ellátó szervek, ha az információk a jogszabályban előírt feladataik teljesítéséhez szükségesek, beleértve a monetáris politika irányítását és a kapcsolódó likviditási intézkedéseket, a fizetési, klíring és elszámolási rendszerek felügyeletét és a pénzügyi rendszerek stabilitásának védelmét;

b) a 575/2013/EU rendelet 113. cikke (7) bekezdésében említett, szerződéses alapon létrehozott vagy intézményvédelmi rendszerek;

c) szükség szerint más, a fizetési rendszerek felvigyázásáért felelős hatóságok;

d) az ERKT, az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ^*  létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-Hatóság) (EBFH) és az EÉPH, amennyiben az információk az 1092/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendeletben előírt feladataik ellátásához szükségesek.

A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket azoknak az akadályoknak az elhárítására, amelyek korlátozzák az illetékes hatóságokat abban, hogy az első bekezdéssel összhangban továbbítsák az információkat.

(2) E fejezet rendelkezései semmilyen tekintetben nem korlátozzák az (1) bekezdésben említett hatóságokat vagy szerveket abban, hogy közöljék az illetékes hatóságokkal azokat az információkat, amelyekre az 54. cikk alkalmazásához szükségük lehet.

(3) Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban megkapott információkra az 53. cikk (1) bekezdésében említett szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelmények vonatkoznak.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 114. cikk (1) bekezdése szerinti vészhelyzetben az illetékes hatóságok haladéktalanul továbbítsák az információkat a KBER központi bankjainak, ha az információk a jogszabályban előírt feladataik teljesítéséhez szükségesek, beleértve a monetáris politika irányítását és a kapcsolódó likviditási intézkedéseket, a fizetési, klíring és elszámolási rendszerek felügyeletét, és a pénzügyi rendszer stabilitásának védelmét, illetve az ERKT-nak, ha az ilyen információk a jogszabályban előírt feladatai teljesítéséhez szükségesek.

58a. cikk ^* 

Információk továbbítása nemzetközi szervezeteknek

(1) Az 53. cikk (1) bekezdésétől és az 54. cikktől eltérve az illetékes hatóságok az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően továbbíthatnak bizonyos információkat a következőknek vagy megoszthatják azokat a következőkkel:

a) a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, az uniós pénzügyi szektort értékelő program keretében végzett értékelések céljaira;

b) a Nemzetközi Fizetések Bankja, a mennyiségi hatásvizsgálatok céljaira;

c) a Pénzügyi Stabilitási Tanács, annak felügyeleti tevékenységei céljaira.

(2) Az illetékes hatóságok csak az érintett szervezet kifejezett kérésére oszthatnak meg bizalmas információkat, és csak akkor, ha legalább a következő feltételek teljesülnek:

a) a kérés kellőképpen indokolt annak fényében, hogy a megkereső szervezet a jogszabályban foglalt hatáskörével összhangban milyen konkrét feladatokat lát el;

b) a kérésben kellő pontossággal szerepel a szükséges információk jellege, köre és formátuma, valamint a nyilvánosságra hozatal vagy továbbítás módja;

c) a megkereső szervezet konkrét feladatainak elvégzéséhez feltétlenül szükség van a kért információkra, és azok köre nem terjed túl azon, ami a megkereső szervezet jogszabályban előírt feladatainak elvégzéséhez szükséges;

d) az információt kizárólag az adott feladat elvégzésében közvetlenül részt vevő személyeknek továbbítják, illetve velük közlik;

e) az információhoz hozzáférő személyekre legalább az 53. cikk (1) bekezdésében említettel egyenértékű szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik.

(3) Amennyiben a megkeresés az (1) bekezdésben említett valamely szervezettől érkezik, az illetékes hatóságok csak összesített vagy anonimizált információt továbbíthatnak, más információt pedig csak az illetékes hatóság létesítményeiben oszthatnak meg.

(4) Amennyiben az információk nyilvánosságra hozatala személyes adatok kezelésével jár együtt, a megkereső szerv általi személyesadat-kezelésnek összhangban kell lennie az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletben ^*  megállapított követelményekkel.

59. cikk

Információtovábbítás egyéb szerveknek

(1) Az 53. cikk (1) bekezdése és az 54. cikk ellenére, a nemzeti jogban megállapított rendelkezések alapján a tagállamok engedélyezhetik bizonyos adatok továbbítását a központi kormányzati szervezet más szervei számára, amelyek az intézmények, pénzügyi vállalkozások és biztosítók felügyeletére vonatkozó jogszabályokért felelősek, továbbá az ilyen szervek nevében eljáró felügyelők számára.

Az ilyen információk azonban csak abban az esetben továbbíthatók, ha arra a prudenciális felügyelet, illetve a fizetésképtelenné váló intézmények megelőző vagy helyreállító kezelése miatt szükség van. Az e cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az információhoz hozzáférő személyekre legalább az 53. cikk (1) bekezdésében említettel egyenértékű szakmai titoktartási követelmények vonatkoznak.

A 114. cikk (1) bekezdése szerinti vészhelyzetben a tagállamok engedélyezik, hogy az illetékes hatóságok bármely olyan információt továbbítsanak valamennyi érintett tagállamnak az e bekezdés első albekezdésében említett hivatali szervei részére, amely azok számára lényeges.

(2) A tagállamok a következő feltételekkel engedélyezhetik az intézmények prudenciális felügyeletéhez kapcsolódó bizonyos információk továbbítását a saját tagállamuk parlamenti vizsgáló-bizottságai, a saját tagállamuk számvevőszéke vagy a saját tagállamuk egyéb vizsgálati szervei számára:

a) a szerveknek az intézmények felügyeletéért felelős hatóságok intézkedéseinek kivizsgálására vagy ellenőrzésére vagy az ilyen felügyeletre vonatkozó jogszabályalkotásra a nemzeti jogban pontosan meghatározott megbízása van;

b) az a) pontban említett megbízás teljesítéséhez feltétlenül szükség van az információra;

c) az információhoz hozzáférő személyekre a nemzeti jog alapján legalább az 53. cikk (1) bekezdésében említettel egyenértékű szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik;

d) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az kizárólag azon illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulásával hozható nyilvánosságra, akik azt nyilvánosságra hozták, és csak abból a célból, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

Amennyiben a prudenciális felügyelethez kapcsolódó információk közlése személyes adatok feldolgozását is magában foglalja, az első albekezdésben említett szervek általi feldolgozásnak összhangban kell lennie a 95/46/EK irányelvet átültető, alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal.

60. cikk

Helyszíni ellenőrzés és vizsgálat során szerzett információk közlése

A tagállamok biztosítják, hogy az 52. cikk (4) bekezdése, az 53. cikk (2) bekezdése és az 56. cikk alapján kapott információkat, valamint az 52. cikk (1) és (2) bekezdésében említett helyszíni ellenőrzés útján nyert információkat az 59. cikkben említett esetekben nem közlik, kivéve ha az információt átadó illetékes hatóságok vagy az ilyen helyszíni ellenőrzés és vizsgálat helye szerinti tagállam illetékes hatóságai ehhez kifejezetten hozzájárulnak.

61. cikk

A klíring és elszámolási szolgáltatásokat érintő információk közlése

(1) E fejezet rendelkezései semmilyen tekintetben nem korlátozzák a tagállamok illetékes hatóságait abban, hogy az 53., 54. és 55. cikkben említett információt olyan elszámolóházzal vagy a nemzeti jogszabályok által elismert hasonló szervvel közöljék, amely klíring, illetve elszámolási szolgáltatásokat nyújt valamelyik nemzeti piacukon, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az információ közlésére szükség van e szervek megfelelő működésének biztosításához a piaci résztvevők mulasztásai vagy lehetséges mulasztásai esetén. A kapott információra az 53. cikk (1) bekezdésében említett szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelményeket kell alkalmazni.

(2) A tagállamok ugyanakkor biztosítják, hogy az 53. cikk (2) bekezdése értelmében kapott információkat az (1) bekezdésben meghatározott körülmények között ne lehessen nyilvánosságra hozni az adatokat kiszolgáltató illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül.

62. cikk

A személyes adatok feldolgozása

A személyes adatok ezen irányelv céljaira történő feldolgozását a 95/46/EK irányelvvel és adott esetben a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell végezni.

III. szakasz

Az éves és összevont beszámolók jogi ellenőrzéséért felelős személyek feladatai

63. cikk

Az éves és összevont beszámolók jogi ellenőrzéséért felelős személyek feladatai

(1) ^*  A tagállamok előírják, hogy az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ^*  megfelelően engedéllyel rendelkező személy, aki valamely intézményben a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK tanácsi irányelv ^*  51. cikkében, az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK irányelv ^*  37. cikkében, a 2009/65/EK irányelv 73. cikkében meghatározott feladatokat vagy bármely más jogszabályban előírt feladatokat végez, köteles haladéktalanul jelenteni az illetékes hatóságoknak minden olyan, az adott intézménnyel kapcsolatos tényt vagy döntést, amely e feladatok teljesítése során jutott tudomására, és amely:

a) azoknak a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek az érdemi megsértését jelentheti, amelyek megszabják az engedélyezésre vonatkozó feltételeket, vagy amelyek konkrétan az intézményi tevékenység gyakorlását szabályozzák;

b) befolyásolhatja az intézmény folyamatos működését;

c) a beszámoló hitelesítésének megtagadásához vagy fenntartások kifejezéséhez vezethet.

A tagállamok biztosítják legalább azt, hogy az első albekezdésben említett személy szintén köteles legyen jelenteni minden olyan tényt vagy döntést, amely egy, az első albekezdésben leírt feladat végzése során olyan vállalkozásnál jut tudomására, amely az ellenőrzési viszonyból eredően szoros kapcsolatban van azzal az intézménnyel, amelyben az illető az adott feladatot végzi.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok előírhassák legalább azt, hogy az első albekezdésben említett személyt le kell váltani, amennyiben az első albekezdés szerinti kötelezettségeit megsértve jár el.

(2) Az (1) bekezdésben említett tények vagy döntések jóhiszemű közlése az illetékes hatóságokkal a 2006/43/EK irányelv értelmében engedéllyel rendelkező személyek részéről nem képezi az információ közlésére vonatkozó olyan korlátozások megszegését, amelyeket szerződés vagy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés ír elő, és nem alapozza meg e személyek bárminemű felelősségét. Hacsak nincs ezzel ellentétes kényszerítő ok, az ilyen információt egyidejűleg az intézmény vezető testületével is közölni kell.

IV. szakasz

Felügyeleti hatáskörök, szankcionálási hatáskör és jogorvoslathoz való jog

64. cikk

Felügyeleti és szankcionálási hatáskörök

(1) ^*  Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges minden olyan felügyeleti hatáskörrel, amely révén beavatkozhatnak az intézmények, a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok tevékenységébe, beleértve különösen a 18. cikk szerinti engedély-visszavonási jogot, a 18., a 102., a 104. és a 105. cikkben említett hatásköröket, valamint a 21a. cikk (6) bekezdésében említett intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskört.

(2) Az illetékes hatóságok ezen irányelvvel és a nemzeti joggal összhangban, a következők bármelyike szerint gyakorolják felügyeleti és szankcionálási hatásköreiket:

a) közvetlenül,

b) más hatóságokkal együttműködve,

c) oly módon, hogy felelősségüket megtartva más hatóságokra ruházzák át hatásköreiket,

d) az illetékes igazságügyi hatóságok megkeresésével.

(3) ^*  Az illetékes hatóságok által a felügyeleti hatáskörük és a szankcionálási hatáskörük gyakorlása során hozott határozataikban meg kell jelölni, hogy azok milyen indokokon alapulnak.

65. cikk ^* 

Közigazgatási szankciók, kényszerítő bírságok és egyéb közigazgatási intézkedések

(1) Az illetékes hatóságok ezen irányelv 64. cikkében említett felügyeleti hatásköreinek, valamint a büntetőjogi szankciókról való rendelkezés és a szankciók kivetése tagállami jogának a sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják azokat a szabályokat, amelyek az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések, az 575/2013/EU rendelet rendelkezései, valamint az illetékes hatóságok által az említett rendelkezések vagy az említett rendelet alapján hozott határozatok megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókra, kényszerítő bírságokra és egyéb közigazgatási intézkedésekre vonatkoznak, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. A közigazgatási szankcióknak, kényszerítő bírságoknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett kötelezettségek intézményekre, pénzügyi holdingtársaságokra és vegyes pénzügyi holdingtársaságokra vonatkoznak, az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések, az 575/2013/EU rendelet rendelkezései, vagy az illetékes hatóságok által az említett rendelkezések vagy az említett rendelet alapján hozott határozatok megsértése esetén az illetékes hatóságok - a nemzeti jogban megállapított feltételekkel - közigazgatási szankciókat, kényszerítő bírságokat és egyéb közigazgatási intézkedéseket alkalmazhassanak a vezető testület tagjaira, a felső vezetésre, a kiemelt funkciót betöltő személyekre, a személyzet azon egyéb tagjaira, akiknek a szakmai tevékenysége ezen irányelv 92. cikkének (3) bekezdésével összhangban lényeges hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, és más természetes személyekre, amennyiben a nemzeti jog alapján felelősek a jogsértésért.

(3) A kényszerítő bírság alkalmazása nem akadályozza az illetékes hatóságokat abban, hogy ugyanazon jogsértés miatt közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket is kiszabjanak.

(4) Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan információgyűjtési és vizsgálati hatáskörrel, amelyek feladataik ellátásához szükségesek. E hatáskörök a következőket foglalják magukban:

a) az alábbi természetes vagy jogi személyek felkérése arra, hogy minden olyan információt bocsássanak az illetékes hatóságok rendelkezésére, amely azok feladatainak végrehajtásához szükséges, beleértve a rendszeres időközönként és meghatározott formátumban, felügyeleti és kapcsolódó statisztikai célokra nyújtandó információkat is:

i. az érintett tagállamban letelepedett intézmények;

ii. az érintett tagállamban letelepedett pénzügyi holdingtársaságok;

iii. az érintett tagállamban letelepedett vegyes pénzügyi holdingtársaságok;

iv. az érintett tagállamban letelepedett vegyes tevékenységű holdingtársaságok;

v. az i-iv. alpontban említett szervezetekhez tartozó személyek;

vi. olyan harmadik felek, amelyekhez az e pont i-iv. alpontjában említett szervezetek funkciókat vagy tevékenységeket szerveztek ki, beleértve az (EU) 2022/2554 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  V. fejezetében említett, harmadik fél IKT-szolgáltatókat is;

b) az érintett tagállamban letelepedett, illetve ott tartózkodó, az a) pont i-vi. alpontjaiban említett természetes vagy jogi személyekre vonatkozó teljes körű vizsgálat lefolytatása, amennyiben az az illetékes hatóságok feladatainak ellátásához szükséges, beleértve a következőket:

i. iratok benyújtásának előírása;

ii. az a) pont i-vi. alpontjaiban említett személyek könyveinek és nyilvántartásainak vizsgálata, valamint azokról másolat vagy kivonat készítése;

iii. az a) pont i-vi. alpontjaiban említett személyektől, illetve azok képviselőitől vagy alkalmazottaitól írásos vagy szóbeli nyilatkozat beszerzése;

iv. minden olyan egyéb személy kikérdezése, aki beleegyezik abba, hogy a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk gyűjtése céljából kérdéseket tegyenek fel neki; és

v. az uniós jog szerinti egyéb feltételek teljesítése mellett minden szükséges vizsgálat lefolytatása az a) pont i-vi. alpontjaiban említett jogi személyek, illetve - amennyiben az illetékes hatóság az összevont felügyeletet ellátó hatóság - az összevont felügyelet alá tartozó egyéb vállalkozások helyiségeiben, az érintett illetékes hatóságok előzetes értesítése mellett; amennyiben a vizsgálathoz a nemzeti jog alapján igazságügyi hatóság engedélye szükséges, ezt az engedélyt meg kell kérni.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérve, ha a tagállam jogrendszere nem rendelkezik közigazgatási szankciókról, e cikk oly módon is alkalmazható, hogy a szankciót az illetékes hatóság kezdeményezésére az igazságügyi hatóság írja elő, biztosítva az ilyen jogorvoslatok hatékonyságát és azt, hogy a hatásuk megegyezzen az illetékes hatóságok által kiszabott közigazgatási szankciók hatásával. Az alkalmazott szankcióknak minden esetben hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

Az első albekezdésben említett tagállamok 2026. január 10-ig közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon intézkedéseit, amelyeket e bekezdés alapján fogadnak el, és haladéktalanul közlik a Bizottsággal azok minden későbbi módosítását.

66. cikk ^* 

Közigazgatási szankciók, kényszerítő bírságok és egyéb közigazgatási intézkedések az engedélyezési követelmények, valamint a jelentős részesedések megszerzésére vagy elidegenítésére, jelentős eszköz- és kötelezettségátruházásra és az egyesülésekre vagy szétválásokra vonatkozó követelmények megsértése esetén

(1) A tagállamok biztosítják, hogy törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseik közigazgatási szankciókat, kényszerítő bírságokat és egyéb közigazgatási intézkedéseket írjanak elő legalább az alábbi esetekre:

a) hitelintézeti tevékenység megkezdése előzetes engedély megszerzése nélkül, ezen irányelv 8. cikkét megsértve;

b) az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett tevékenységek legalább egyikének végzése olyan, az említett pont szerinti küszöbértéket teljesítő szervezet által, amelyet nem engedélyeztek hitelintézetként, kivéve az ezen irányelv 8a. cikke szerinti mentességet kérő szervezetek esetében;

c) betétgyűjtésre vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő elfogadására irányuló üzleti tevékenység folytatása hitelintézeti engedély nélkül, ezen irányelv 9. cikkét megsértve;

d) az értékelési időszak alatt vagy az illetékes hatóságok kifogásemelése ellenére, hitelintézetben befolyásoló részesedés közvetlenül vagy közvetve történő megszerzése, illetve közvetlenül vagy közvetve történő további növelése, amelynek eredményeképpen a szavazati jogok vagy a tőkerészesedés aránya elérné vagy meghaladná az ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdésében említett küszöbértékeket, vagy a hitelintézet a részesedést megszerző személy leányvállalatává válna, és erről - az említett cikket megsértve - nem értesítik írásban azon hitelintézet illetékes hatóságait, amellyel kapcsolatban a részesedést megszerző személy befolyásoló részesedés megszerzésére vagy növelésére törekszik;

e) a hitelintézetben fennálló befolyásoló részesedés közvetlenül vagy közvetve történő elidegenítése vagy csökkentése, aminek eredményeképpen a szavazati jogok vagy a tőkerészesedés aránya az ezen irányelv 25. cikkében említett küszöbértékek alá csökkenne, vagy a hitelintézet megszűnne a befolyásoló részesedést elidegenítő jogi személy leányvállalata lenni, és erről - az említett cikket megsértve - nem értesítik írásban az illetékes hatóságokat;

f) az ezen irányelv 21a. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság az említett cikket megsértve elmulasztja kérelmezni a jóváhagyást, vagy megsért az említett cikkben meghatározott bármely más követelményt;

g) az ezen irányelv 27a. cikke (1) bekezdésének értelmében vett, részesedést szerezni kívánó személy az említett cikket megsértve elmulasztja a vonatkozó illetékes hatóságnak bejelenteni a közvetlen vagy közvetett jelentős részesedésszerzést;

h) az ezen irányelv 27d. cikkében említett szervezetek bármelyike elmulasztja bejelenteni a vonatkozó illetékes hatóságnak, hogy közvetlenül vagy közvetve az adott szervezet figyelembe vehető tőkéjének 15%-át meghaladó jelentős részesedést idegenít el;

i) az ezen irányelv 27f. cikkének (1) bekezdésében említett szervezetek bármelyike jelentős eszköz- és kötelezettségátruházást hajt végre, és a műveletről az említett cikket megsértve nem értesíti az illetékes hatóságokat;

j) az ezen irányelv 27i. cikkének l) pontjában említett szervezetek bármelyike az említett cikket megsértve egyesülést vagy szétválást hajt végre.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az alkalmazható intézkedések magukban foglalják legalább a következőket:

a) közigazgatási szankciók:

i. jogi személy esetében a vállalkozás teljes éves nettó árbevételének legfeljebb 10%-áig terjedő összegű közigazgatási pénzbírság;

ii. természetes személy esetében 5 millió EUR-ig terjedő összegű közigazgatási pénzbírság, illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euro a hivatalos pénznem, a nemzeti pénznemben 2013. július 17-én az említett összegnek megfelelő érték;

iii. közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó haszon vagy elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszereséig, ha e haszon vagy elkerült veszteség összege meghatározható;

b) kényszerítő bírságok:

i. jogi személy esetében az átlagos napi nettó árbevétel legfeljebb 5%-ának megfelelő kényszerítő bírság, amelyet folyamatos jogsértés esetén a jogi személy a jogsértés minden napjára köteles megfizetni mindaddig, amíg a kötelezettség teljesítése nem áll helyre; a kényszerítő bírság az illetékes hatóságnak a jogsértés megszüntetését elrendelő és kényszerítő bírságot kiszabó határozatában meghatározott időponttól számított legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki;

ii. természetes személy esetében 50 000 EUR-ig terjedő összegű kényszerítő bírság - illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euro a hivatalos pénznem, ennek az összegnek 2024. július 9-én a nemzeti pénznemben kifejezett értéke -, amelyet folyamatos jogsértés esetén a természetes személy a jogsértés minden napjára köteles megfizetni mindaddig, amíg a kötelezettség teljesítése nem áll helyre; a kényszerítő bírság az illetékes hatóságnak a jogsértés megszüntetését elrendelő és kényszerítő bírságot kiszabó határozatában meghatározott időponttól számított legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki;

c) egyéb közigazgatási intézkedések:

i. nyilvános nyilatkozat, amely azonosítja a felelős természetes személyt, intézményt, pénzügyi holdingtársaságot, vegyes pénzügyi holdingtársaságot vagy közbenső EU-szintű anyavállalatot, valamint a jogsértés természetét;

ii. végzés, amely előírja a felelős természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással, és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

iii. az (1) bekezdésben említett jogsértésekért felelősségre vont részvényes vagy részvényesek szavazati jogának felfüggesztése;

iv. a 65. cikk (2) bekezdését betartva, a vezető testület valamely tagjának vagy bármely más, a jogsértésért felelősnek tartott természetes személynek attól való ideiglenes eltiltása, hogy funkciókat lásson el intézményekben.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása céljából a tagállamok a jogsértés minden napjára megfizetendő kényszerítő bírság tekintetében magasabb maximális összeget is megállapíthatnak.

Az első albekezdés b) pontjától eltérve, a tagállamok a kényszerítő bírságot heti vagy havi alapon is kiszabhatják. Ebben az esetben a jogsértés elkövetése szerinti heti vagy havi időszakban kivethető kényszerítő bírság maximális összege nem haladhatja meg a kényszerítő bírságnak - az említett ponttal összhangban - az adott időszakra eső napokra számított maximális mértékének az összegét.

A kényszerítő bírság kiszabható egy adott időpontban úgy is, hogy alkalmazása csak egy későbbi időpontban kezdődik meg.

(3) Az e cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett teljes éves nettó árbevétel a következő, az (EU) 2021/451 bizottsági végrehajtási rendelet ^*  III. és IV. mellékletével összhangban meghatározandó tételek összege:

a) kamatbevételek;

b) kamatráfordítások;

c) kérésre visszafizetendő jegyzett tőke ráfordításai;

d) osztalékbevétel;

e) díj- és jutalékbevétel;

f) díj- és jutalékráfordítások;

g) kereskedési céllal tartott pénzügyi eszközökből és kötelezettségekből származó nyereség vagy veszteség, nettó;

h) az eredménnyel szemben valós értéken értékeltnek megjelölt pénzügyi eszközök és kötelezettségek nyeresége vagy vesztesége, nettó;

i) fedezeti elszámolásokból eredő nyereségek vagy veszteségek, nettó;

j) árfolyam-különbözet (nyereség vagy veszteség), nettó;

k) egyéb működési bevétel;

l) egyéb működési költségek.

E cikk alkalmazása során a számítás alapjaként a legutolsó olyan éves pénzügyi felügyeleti információt kell figyelembe venni, amely nulla feletti mutatót eredményez. Amennyiben az e cikk (2) bekezdésében említett jogi személy nem tartozik az (EU) 2021/451 végrehajtási rendelet hatálya alá, a figyelembe veendő teljes éves nettó árbevétel az alkalmazandó számviteli keretrendszer szerinti teljes éves nettó árbevétel vagy annak megfelelő típusú bevétel. Amennyiben az érintett vállalkozás egy csoport része, a vonatkozó teljes éves nettó árbevétel a legfelső szintű anyavállalat konszolidált beszámolójából származó teljes éves nettó árbevétel.

(4) A (2) bekezdés b) pontjának i. alpontjában említett átlagos napi nettó árbevétel a (3) bekezdésben említett teljes éves nettó árbevétel 365-öd része.

67. cikk

Egyéb rendelkezések

(1) Ez a cikk legalább a következő esetek valamelyikében alkalmazandó, ha:

a) egy intézmény valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

b) a 26. cikk (1) bekezdésének első albekezdését megsértve, egy intézmény, miután a tudomására jutott a tőkéjét érintő bármely olyan részesedésszerzés, illetve - elidegenítés, amelynek következtében a részesedés a 22. cikk (1) bekezdésében vagy a 25. cikkben említett küszöbértékek valamelyikét meghaladja vagy az alá csökken, nem tájékoztatja az illetékes hatóságokat az ilyen részesedésszerzésről, illetve -elidegenítésről;

c) az ezen irányelv 26. cikke (1) bekezdésének második albekezdését megsértve, a 2004/39/EK irányelv 47. cikkének megfelelően az EÉPH által közzéteendő jegyzéken említett, szabályozott piacon jegyzett intézmény nem tájékoztatja évente legalább egyszer az illetékes hatóságokat a befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesek, illetve tagok nevéről és a részesedésük nagyságáról;

d) ^*  az intézmény nem rendelkezik az illetékes hatóságok által a 74. cikkel összhangban előírt vállalatirányítási rendszerrel és nemi szempontból semleges javadalmazási politikával;

e) ^* 

f) ^* 

g) egy intézmény az 575/2013/EU rendelet 394. cikkének (1) bekezdését megsértve elmulasztja az adatszolgáltatást, illetve hiányos vagy pontatlan adatokat szolgáltat az illetékes hatóságoknak a nagykockázatvállalásról;

h) egy intézmény az 575/2013/EU rendelet 415. cikkének (1) és (2) bekezdését megsértve elmulasztja az adatszolgáltatást, illetve hiányos vagy pontatlan adatokat szolgáltat az illetékes hatóságoknak a likviditásról;

i) ^* 

j) ^*  egy intézmény az 575/2013/EU rendelet 413. vagy 428b. cikkét megsértve nem biztosít nettó stabil forrásellátottsági rátát, vagy az említett rendelet 412. cikkét megsértve ismételten és tartósan megszegi a likvid eszközök tartására vonatkozó követelményt;

k) ^* 

l) ^* 

m) egy intézmény az 575/2013/EU rendelet 431. cikke (1), (2) és (3) bekezdésében vagy 451. cikke (1) bekezdésében előírtakat megsértve elmulasztja a nyilvánosságra hozatalt, illetve hiányos vagy pontatlan információt hoz nyilvánosságra;

n) egy intézmény kifizetéseket teljesít a szavatolótőke részét képező tőkeinstrumentumok tulajdonosainak az ezen irányelv 141. cikkét megsértve, vagy olyan esetekben, amikor az 575/2013/EU rendelet 28., 52. vagy 63. cikke megtiltja az ilyen kifizetéseket; ^* 

o) megállapítást nyer, hogy egy intézmény súlyosan megsértette a 2005/60/EK irányelv alapján elfogadott tagállami rendelkezéseket;

p) egy intézmény lehetővé teszi egy vagy több olyan személy számára, aki vagy akik nem felelnek meg a 91. cikkben előírt követelményeknek, hogy a vezető testület tagjai legyenek vagy maradjanak;

q) ^*  valamely anyavállalat, pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat nem hozza meg az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, hatodik vagy hetedik részében meghatározott prudenciális követelmények, vagy az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja vagy 105. cikke alapján előírt követelmények összevont vagy szubkonszolidált alapon történő teljesítéséhez szükséges intézkedéseket;

r) ^*  egy intézmény nem teljesíti az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1) bekezdésében meghatározott szavatolótőke-követelményeket;

s) ^*  egy intézmény vagy természetes személy ismételten nem tesz eleget valamely, az illetékes hatóság által az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekkel vagy az 575/2013/EU rendelettel összhangban hozott határozat előírásainak;

t) ^*  egy intézmény nem felel meg az ezen irányelv 92., 94. és 95. cikkében meghatározott javadalmazási követelményeknek;

u) ^*  egy intézmény - amennyiben az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések vagy az 575/2013/EU rendelet értelmében az intézménynek be kell szereznie az illetékes hatóság előzetes engedélyét - ilyen engedély nélkül jár el, vagy hamis nyilatkozat alapján szerzett ilyen engedélyt, vagy nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az ilyen engedélyt megadták;

v) ^*  egy intézmény nem teljesíti az 575/2013/EU rendelet második részében meghatározott, a szavatolótőkéhez kapcsolódóan a tőkeösszetételre, feltételekre, kiigazításokra és levonásokra vonatkozó követelményeket;

w) ^*  egy intézmény nem teljesíti az 575/2013/EU rendelet negyedik részében meghatározott, az ügyfelekkel vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szembeni nagykockázat-vállalásokra vonatkozó követelményeket;

x) ^*  egy intézmény nem teljesíti a tőkeáttételi mutató kiszámítására vonatkozó követelményeket, beleértve az 575/2013/EU rendelet hetedik részében meghatározott eltérések alkalmazását is;

y) ^*  egy intézmény elmulasztja az adatszolgáltatást, illetve hiányos vagy pontatlan információkat szolgáltat az illetékes hatóságnak az 575/2013/EU rendelet 430. cikkének (1)-(3) bekezdésében, valamint 430a. cikkében említett adatok tekintetében;

z) ^*  egy intézmény nem felel meg az 575/2013/EU rendelet harmadik része III. címének 2. fejezetében meghatározott adatgyűjtési és irányítási követelményeknek;

aa) ^*  egy intézmény nem teljesíti a kockázattal súlyozott kitettségérték vagy szavatolótőke-követelmény kiszámítására vonatkozó követelményeket, vagy nem rendelkezik az 575/2013/EU rendelet harmadik részének II-VI. címében meghatározott irányítási intézkedésekkel;

ab) ^*  egy intézmény nem teljesíti az 575/2013/EU rendelet hatodik része I. és IV. címében, valamint az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendeletben a likviditásfedezeti ráta vagy a nettó stabil forrásellátottsági ráta kiszámítására vonatkozóan meghatározott követelményeket.

(2) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az alkalmazható intézkedések magukban foglalják legalább a következőket:

a) közigazgatási szankciók:

i. jogi személy esetében a vállalkozás teljes éves nettó árbevételének legfeljebb 10%-áig terjedő összegű közigazgatási pénzbírság;

ii. természetes személy esetében 5 millió EUR-ig terjedő összegű közigazgatási pénzbírság, illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euro a hivatalos pénznem, a nemzeti pénznemben 2013. július 17-én az említett összegnek megfelelő érték;

iii. közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó haszon vagy elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszereséig, ha e haszon vagy elkerült veszteség összege meghatározható;

b) kényszerítő bírságok:

i. jogi személy esetében az átlagos napi nettó árbevétel legfeljebb 5%-ának megfelelő kényszerítő bírság, amelyet folyamatos jogsértés esetén a jogi személy a jogsértés minden napjára köteles megfizetni mindaddig, amíg a kötelezettség teljesítése nem áll helyre; a kényszerítő bírság az illetékes hatóságnak a jogsértés megszüntetését elrendelő és kényszerítő bírságot kiszabó határozatában meghatározott időponttól számított legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki;

ii. természetes személy esetében 50 000 EUR-ig terjedő összegű kényszerítő bírság - illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euro a hivatalos pénznem, ennek az összegnek 2024. július 9-én a nemzeti pénznemben kifejezett értéke -, amelyet folyamatos jogsértés esetén a természetes személy a jogsértés minden napjára köteles megfizetni mindaddig, amíg a kötelezettség teljesítése nem áll helyre; a kényszerítő bírság az illetékes hatóságnak a jogsértés megszüntetését elrendelő és kényszerítő bírságot kiszabó határozatában meghatározott időponttól számított legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki;

c) egyéb közigazgatási intézkedések:

i. nyilvános nyilatkozat, amely azonosítja a felelős természetes személyt, intézményt, pénzügyi holdingtársaságot, vegyes pénzügyi holdingtársaságot vagy közbenső EU-szintű anyavállalatot, valamint a jogsértés természetét;

ii. végzés, amely előírja a felelős természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással, és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

iii. intézmény esetében az intézmény engedélyének visszavonása a 18. cikknek megfelelően;

iv. a 65. cikk (2) bekezdését betartva, a vezető testület valamely tagjának vagy bármely más, a jogsértésért felelősnek tartott természetes személynek attól való ideiglenes eltiltása, hogy funkciókat lásson el intézményekben.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása céljából a tagállamok a jogsértés minden napjára megfizetendő kényszerítő bírság tekintetében magasabb maximális összeget is megállapíthatnak.

Az első albekezdés b) pontjától eltérve, a tagállamok a kényszerítő bírságot heti vagy havi alapon is kiszabhatják. Ebben az esetben a jogsértés elkövetése szerinti heti vagy havi időszakban kivethető kényszerítő bírság maximális összege nem haladhatja meg a kényszerítő bírságnak - az említett ponttal összhangban - az adott időszakra eső napokra számított maximális mértékének az összegét.

A kényszerítő bírság kiszabható egy adott időpontban úgy is, hogy alkalmazása csak egy későbbi időpontban kezdődik meg.

(3) ^*  Az e cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett teljes éves nettó árbevétel a következő, az (EU) 2021/451 végrehajtási rendelet III. és IV. mellékletével összhangban meghatározandó tételek összege:

a) kamatbevételek;

b) kamatráfordítások;

c) kérésre visszafizetendő jegyzett tőke ráfordításai;

d) osztalékbevétel;

e) díj- és jutalékbevétel;

f) díj- és jutalékráfordítások;

g) kereskedési céllal tartott pénzügyi eszközökből és kötelezettségekből származó nyereség vagy veszteség, nettó;

h) az eredménnyel szemben valós értéken értékeltnek megjelölt pénzügyi eszközök és kötelezettségek nyeresége vagy vesztesége, nettó;

i) fedezeti elszámolásokból eredő nyereségek vagy veszteségek, nettó;

j) árfolyam-különbözet (nyereség vagy veszteség), nettó;

k) egyéb működési bevétel;

l) egyéb működési költségek.

E cikk alkalmazása során a számítás alapjaként a legutolsó olyan éves pénzügyi felügyeleti információt kell figyelembe venni, amely nulla feletti mutatót eredményez. Amennyiben az e cikk (2) bekezdésében említett jogi személy nem tartozik az (EU) 2021/451 végrehajtási rendelet hatálya alá, a figyelembe veendő teljes éves nettó árbevétel az alkalmazandó számviteli keretrendszer szerinti teljes éves nettó árbevétel vagy annak megfelelő típusú bevétel. Amennyiben az érintett vállalkozás egy csoport része, a vonatkozó teljes éves nettó árbevétel a legfelső szintű anyavállalat konszolidált beszámolójából származó teljes éves nettó árbevétel.

(4) ^*  A (2) bekezdés b) pontjának i. alpontjában említett átlagos napi nettó árbevétel a (3) bekezdésben említett teljes éves nettó árbevétel 365-öd része.

68. cikk

A közigazgatási szankciók nyilvánosságra hozatala

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok az érintett személyeknek a szankciókról való értesítését követően haladéktalanul nyilvánosságra hozzák hivatalos honlapjukon legalább azokat a jogerős közigazgatási szankciókat, amelyeket az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezéseknek vagy az 575/2013/EU rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén kivetettek, megjelölve a jogsértés fajtáját és jellegét, valamint azon természetes vagy jogi személy azonosságát is, akire vagy amelyre a szankciót kivetették.

Ha a tagállamok engedélyezik a nem jogerős szankciók nyilvánosságra hozatalát, az illetékes hatóságoknak haladéktalanul közzé kell tenniük honlapjukon az azzal kapcsolatos információkat is, hogy a fellebbezés milyen szakaszban van, és mi lett annak az eredménye.

(2) Az illetékes hatóságok a tagállami jognak megfelelő módon, név nélkül hozzák nyilvánosságra a szankciókat a következő körülmények valamelyikének fennállása esetén:

a) természetes személyekre kiszabott szankció esetében - kötelező előzetes értékelést követően - a személyes adatok nyilvánosságra hozatala aránytalannak bizonyul;

b) ha a nyilvánosságra hozatal veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő bűnügyi nyomozást;

c) ha a nyilvánosságra hozatal, amennyiben meghatározható, aránytalan veszteséget okozna az érintett intézményeknek vagy természetes személyeknek.

Alternatív megoldásként, amennyiben az első albekezdésben említett körülmények előreláthatólag meg fognak szűnni, az (1) bekezdés szerinti nyilvánosságra hozatal erre az időtartamra elhalasztható.

(3) Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az (1) és (2) bekezdés szerint nyilvánosságra hozott információk legalább öt évig fenn maradjanak a hivatalos honlapjukon. Személyes adatokat csak annyi ideig lehet az illetékes hatóság honlapján tartani, ameddig ez az alkalmazandó adatvédelmi szabályok alapján szükséges.

(4) Az EBH 2015. július 18-ig jelentést tesz a Bizottságnak a szankciók tagállamok általi, (2) bekezdés szerinti név nélküli nyilvánosságra hozataláról, és különösen arról, ha e tekintetben jelentős eltérések mutatkoztak a tagállamok között. Ezenkívül az EBH jelentést tesz a Bizottságnak minden olyan jelentős eltérésről, amely a nemzeti jog alapján a szankciók nyilvánosságra hozatalának időtartama tekintetében fennáll.

69. cikk

A szankciókkal kapcsolatos információcsere és egy központi adatbázis EBH általi fenntartása

(1) Az illetékes hatóságok az 53. cikk (1) bekezdésében említett szakmai titoktartási követelmények mellett tájékoztatják az EBH-t a 65., 66. és 67. cikk alapján elrendelt összes közigazgatási szankcióról, beleértve a végleges eltiltásokat is, valamint a kapcsolódó fellebbezésekről és azok eredményéről. Az EBH kizárólag az illetékes hatóságok közötti információcsere céljából központi adatbázist tart fenn a hozzá bejelentett közigazgatási szankciókról. Ehhez az adatbázishoz kizárólag az illetékes hatóságok férhetnek hozzá, és azt az általuk szolgáltatott információk alapján naprakésszé kell tenni.

(2) Amikor egy illetékes hatóság a 13. cikk (1) bekezdése, a 16. cikk (3) bekezdése, a 91. cikk (1) bekezdése és a 121. cikk szerinti célból a jó hírnevet értékeli, megtekinti az EBH közigazgatási szankciókról vezetett adatbázisát. Ha változott a fellebbezési szakasz, vagy a fellebbezés sikeres volt, az EBH törli vagy naprakésszé teszi az adatbázisban az érintett bejegyzést az illetékes hatóságok kérésére.

(3) Az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban azt is ellenőrzik, hogy szerepel-e a bűnügyi nyilvántartásban az érintett személyre vonatkozó releváns ítélet. Az információcserét ebből a célból a nemzeti jogszabályokba átültetett 2009/316/IB határozattal és 2009/315/IB kerethatározattal összhangban kell folytatni.

(4) Az EBH honlapot tart fenn, amelyen linkek találhatók az egyes illetékes hatóságok által a 68. cikk szerint nyilvánosságra hozott közigazgatási szankciókhoz, és amely feltünteti, hogy az egyes tagállamok mennyi időre hozzák nyilvánosságra ezeket a közigazgatási szankciókat.

70. cikk ^* 

A közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések hatékony alkalmazása, valamint a szankcionálási hatáskör illetékes hatóságok általi gyakorlása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy egyéb közigazgatási intézkedések típusának és szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok minden releváns körülményt figyelembe vegyenek, adott esetben az alábbiakat is:

a) a jogsértés súlyossága és időtartama;

b) a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértéke;

c) a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy pénzügyi stabilitása, többek között a jogi személy teljes árbevételében vagy a természetes személy éves jövedelmében kifejezve;

d) a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy által elért haszon vagy elkerült veszteség nagysága, amennyiben ezek meghatározhatók;

e) a jogsértés által harmadik feleknek okozott veszteség, amennyiben meghatározható;

f) a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje;

g) a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy által elkövetett korábbi jogsértések;

h) a jogsértés esetleges rendszerszintű következményei;

i) a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személyre ugyanazon jogsértésért korábban kiszabott büntetőjogi szankciók.

(2) A közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések kiszabására vonatkozó hatáskörük gyakorlása során az illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak biztosítása érdekében, hogy az említett szankciók és intézkedések az ezen irányelv által elérni hivatott eredményekkel járjanak. A halmozódások és az átfedések megelőzése érdekében össze kell hangolniuk fellépéseiket a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések határokon átnyúló ügyekben történő alkalmazásakor is.

(3) Az ugyanazon jogsértésre vonatkozó közigazgatási és büntetőeljárások halmozódása esetén az illetékes hatóságok ugyanazon cselekményért vagy mulasztásért szankciókkal sújthatják ugyanazt a természetes vagy jogi személyt. Az eljárások és szankciók ilyen halmozódásának azonban szigorúan szükségesnek és arányosnak kell lennie az elérni kívánt különböző, egymást kiegészítő közérdekű célokhoz mérten.

(4) A tagállamoknak megfelelő mechanizmusokkal kell rendelkezniük annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok és igazságügyi hatóságok kellő időben megfelelő tájékoztatást kapjanak arról, ha ugyanazon természetes vagy jogi személy ellen közigazgatási és büntetőeljárás is indul, mindkét eljárásban ugyanazért a magatartásért való felelősségre vonás céljából.

(5) Az EBH-nak 2029. július 18-ig jelentést kell benyújtania a Bizottság részére az illetékes hatóságok közötti, a közigazgatási szankciók, a kényszerítő bírságok és az egyéb közigazgatási intézkedések alkalmazásával kapcsolatos együttműködésről. Ezenkívül az EBH-nak értékelnie kell az illetékes hatóságok közigazgatási szankciók alkalmazásával kapcsolatos gyakorlata között e tekintetben mutatkozó esetleges különbségeket is. Az EBH-nak különösen a következőket kell megvizsgálnia:

a) az illetékes hatóságok közötti együttműködés mértéke a határokon átnyúló ügyekre alkalmazandó szankciókkal összefüggésben, illetve a közigazgatási és büntetőeljárások halmozódása esetén;

b) az illetékes hatóságok közötti információcsere a határokon átnyúló ügyek kezelése során;

c) bármely illetékes hatóságnak a közigazgatási szankciók, kényszerítő bírságok és egyéb közigazgatási intézkedések területére vonatkozóan kidolgozott azon bevált gyakorlatai, amelyek bevezetése más illetékes hatóságok számára is hasznos lehet;

d) az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek, valamint az 575/2013/EU rendeletnek a betartatása tekintetében elért eredményesség és konvergencia mértéke, ideértve az azon természetes vagy jogi személyekkel szemben kiszabott közigazgatási szankciókat, kényszerítő bírságokat és egyéb közigazgatási intézkedéseket is, akiket, illetve amelyeket a jogsértésekért a nemzeti jog alapján megállapított felelősség terhel.

71. cikk

A jogsértések jelentése

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony és megbízható mechanizmusokat hozzanak létre, amelyekkel ösztönzik az ezen irányelvet átültető és Az 575/2013/EU rendelet nemzeti rendelkezéseinek potenciális vagy tényleges megsértése esetén az illetékes hatóság részére történő jelentéstételt.

(2) Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a) a jogsértésekről szóló jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások;

b) az intézményen belüli jogsértést jelentő intézményi alkalmazottak megfelelő védelme legalább a megtorlással, a diszkriminációval vagy másfajta tisztességtelen bánásmóddal szemben;

c) a személyes adatok védelme a jogsértést bejelentő személy, valamint a jogsértésért feltehetően felelős természetes személy vonatkozásában, a 95/46/EK irányelvvel összhangban;

d) olyan egyértelmű szabályok, amelyek biztosítják azt, hogy garantált legyen az intézményen belül az elkövetett jogsértést bejelentő személy személyazonosságának titokban tartása, kivéve, ha a nemzeti jogszabályok további vizsgálatok vagy későbbi bírósági eljárások keretében előírják annak felfedését.

(3) A tagállamok megkövetelik az intézményektől, hogy olyan megfelelő eljárásokat alakítsanak ki, amelyekkel az alkalmazottaik egy meghatározott, független és önálló csatornán keresztül belsőleg jelenthetik a jogsértéseket.

Ilyen csatornát szolgáltathatnak a szociális partnerek által kialakított eljárások is. Ebben az esetben a (2) bekezdés b), c) és d) pontjában említettel azonos védelem alkalmazandó.

72. cikk

A jogorvoslathoz való jog

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvvel vagy Az 575/2013/EU rendelettel összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján hozott határozatok és intézkedések ellen jogorvoslattal lehessen élni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a jogorvoslathoz való jogot abban az esetben is ha az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek megfelelően minden szükséges információt tartalmazó engedélykérelem benyújtásától számított hat hónapon belül nem született határozat.

2. FEJEZET

Felülvizsgálati eljárások

I. szakasz

A tőkemegfelelés belső értékelési eljárása

73. cikk ^* 

Belső tőke

Az intézményeknek megalapozott, hatékony és átfogó stratégiákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel folyamatosan értékelik és fenntartják a belső tőke azon összegét, fajtáját és eloszlását, amelyet megfelelőnek tartanak az olyan jellegű és szintű kockázatok fedezésére, amelyekkel szembesülnek vagy szembesülhetnek. Az ESG-kockázatok fedezésekor az intézményeknek kifejezetten figyelembe kell venniük a rövid, a közép- és a hosszú távot.

E stratégiákat és eljárásokat rendszeresen belső felülvizsgálatnak kell alávetni annak érdekében, hogy átfogóak és az érintett intézmény tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosak maradjanak.

II. szakasz

Az intézmények rendszerei, eljárásai és mechanizmusai

1. alszakasz

Általános elvek

74. cikk ^* 

Belső irányítás, valamint helyreállítási tervek és szanálási tervek

(1) ^*  Az intézményeknek olyan megbízható vállalatirányítási rendszerrel kell rendelkezniük, amely magában foglalja a következőket:

a) áttekinthető szervezeti felépítés egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi körökkel;

b) hatékony eljárások azon kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére, amelyekkel rövid, közép- és hosszú távon szembesülnek vagy szembesülhetnek, ideértve az ESG-kockázatokat is;

c) megfelelő belsőkontroll-mechanizmusok, beleértve a megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat;

d) az (EU) 2022/2554 rendeletnek megfelelően létrehozott és kezelt hálózati és információs rendszerek;

e) a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban álló, azt előmozdító javadalmazási szabályok és gyakorlatok, többek között az intézmények ESG-kockázatokra vonatkozó kockázatvállalási hajlandóságának figyelembevételével.

Az első albekezdés e) pontjában említett javadalmazási szabályoknak és gyakorlatoknak nemi szempontból semlegeseknek kell lenniük.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett rendszereknek, eljárásoknak és mechanizmusoknak átfogónak és az üzleti modellben rejlő kockázatoknak, valamint az intézmény tevékenységeinek a jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lenniük. Figyelembe kell venni a 76-95. cikkben megállapított technikai kritériumokat.

(3) Az EBH-nak - e cikk (2) bekezdésének figyelembevételével - az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kibocsátania az e cikk (1) bekezdésében említett rendszerekről, eljárásokról és mechanizmusokról.

Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kibocsátania az intézményeknek a nemi szempontból semleges javadalmazási szabályokról.

A második albekezdésben említett iránymutatások közzétételének időpontját követő két éven belül, az illetékes hatóságok által összegyűjtött információk alapján az EBH-nak jelentést kell készítenie a nemi szempontból semleges javadalmazási szabályoknak az intézmények általi alkalmazásáról.

75. cikk

A javadalmazási szabályok felügyelete

(1) ^*  Az illetékes hatóságoknak össze kell gyűjteniük az 575/2013/EU rendelet 450. cikke (1) bekezdésének g), h), i) és k) pontjában megállapított nyilvánosságra hozatali kritériumoknak megfelelően nyilvánosságra hozott információkat, valamint az intézmények által a nemek közötti bérkülönbségről szolgáltatott információkat, és ezeket az információkat fel kell használniuk a javadalmazási trendek és gyakorlatok értékelésére. Az illetékes hatóságoknak az EBH rendelkezésére kell bocsátaniuk ezeket az információkat.

(2) Az EBH a 92-95. cikknek megfelelő iránymutatásokat bocsát ki a megbízható javadalmazási szabályokról. Az iránymutatásokban figyelembe kell venni a megbízható javadalmazásnak a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló, 2009. április 30-i 2009/384/EK bizottsági ajánlásban ^*  meghatározott elveit.

Az EÉPH szorosan együttműködik az EBH-val a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontja értelmében vett befektetési szolgáltatások és tevékenységek végzésében részt vevő munkavállalói kategóriákra vonatkozó javadalmazási szabályokról szóló iránymutatások kidolgozása érdekében.

Az EBH az illetékes hatóságoktól az (1) bekezdésnek megfelelően kapott információt arra használja fel, hogy uniós szinten értékelje a javadalmazási trendeket és gyakorlatokat.

(3) Az illetékes hatóságok információt gyűjtenek intézményenként azon természetes személyek létszámáról, akik üzleti évenként 1 millió EUR vagy azt meghaladó javadalmazásban részesülnek (1 millió eurónkénti kategóriákra bontva), kiegészítve munkaköri feladataikkal, az érintett üzletággal, valamint a javadalmazás fő elemeivel, a teljesítmény-javadalmazásokkal, a hosszú távú juttatásokkal és a nyugdíjjuttatásokkal. Ezt az információt továbbítják az EBH-nak, amely egységes formátumban, székhely szerinti tagállamonként összesítve közzéteszi azt. Az EBH iránymutatásokat dolgozhat ki e bekezdés végrehajtásának a megkönnyítésére és az összegyűjtött információ következetességének biztosítására.

2. alszakasz

A kockázatok szervezésének és kezelésének technikai kritériumai

76. cikk

A kockázatok kezelése

(1) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület jóváhagyja és legalább kétévente felülvizsgálja az azon kockázatok vállalására, kezelésére, felügyeletére és csökkentésére szolgáló stratégiákat és politikákat, amely kockázatoknak az intézmény ki van vagy ki lehet téve, beleértve az intézmény működési keretét jelentő makrogazdasági környezetből - nevezetesen a gazdasági cikluson belüli aktuális szakaszból - fakadó kockázatokat, továbbá a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG-) tényezők aktuális, valamint rövid, közép- és hosszú távú hatásaiból fakadó kockázatokat is.

A tagállamok az arányosság elvének figyelembevételével engedélyezhetik a kis méretű és nem összetett intézmények vezető testületei számára, hogy kétévente vizsgálják felül az első albekezdésben említett stratégiákat és politikákat.

(2) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület elegendő időt fordítson a kockázatok mérlegelésére. A vezető testületnek aktív szerepet kell vállalnia, és biztosítania kell, hogy elegendő forrást fordítsanak az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben tárgyalt, valamint az eszközök értékelése, az 1060/2009/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott hitelminősítő intézetek által kibocsátott hitelminősítések (külső hitelminősítések) és a szóban forgó kockázatokra vonatkozó belső modellek alkalmazása során feltárt minden jelentős kockázat kezelésére. Az intézményeknek olyan szervezeti hierarchiát kell kialakítaniuk, amelynek csúcsán a vezető testület áll, és amelynek egyes szintjei az intézmény minden jelentős kockázatát, kockázatkezelési politikáját és ezek változásait is felügyelik.

A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület számszerűsíthető célértékeket és eljárásokat tartalmazó konkrét terveket dolgozzon ki az ESG-tényezőkből rövid, közép- és hosszú távon fakadó pénzügyi kockázatok felügyeletére és kezelésére vonatkozóan, beleértve azokat a kockázatokat is, amelyek az alkalmazkodás folyamatából, valamint az ESG-tényezőkkel kapcsolatos releváns uniós és tagállami szabályozási célkitűzésekkel és jogi aktusokkal - különösen a klímasemlegesség elérésének célkitűzésével -, valamint, amennyiben ez a nemzetközileg aktív intézmények esetében releváns, harmadik országok jogi és szabályozási célkitűzéseivel összefüggő átállási tendenciákból erednek, továbbá nyomon kövesse e tervek végrehajtását.

Az e bekezdés második albekezdésében említett tervekben szereplő, az ESG-kockázatok kezelésére vonatkozó célértékek és eljárások meghatározása során figyelembe kell venni az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület legfrissebb jelentéseit és az általa előirányzott intézkedéseket, különösen az Unió éghajlat-politikai célértékeinek elérésével kapcsolatban. Amennyiben az intézmény a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ^*  összhangban az ESG-tényezőkkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó információkat tesz közzé, az e bekezdés második albekezdésében említett terveknek összhangban kell lenniük az említett irányelv 19a. vagy 29a. cikkében említett tervekkel, és - különösen - olyan intézkedéseket kell tartalmazniuk az intézmény üzleti modelljére és stratégiájára vonatkozóan, amelyek következetesek a tervek e kétféle típusa közötti viszonylatban.

A tagállamok biztosítják a második és a harmadik albekezdésnek a kis méretű és nem összetett intézmények vezető testülete tekintetében való arányos alkalmazását, megjelölve, hogy mely területeken alkalmazható mentesség vagy egyszerűsített eljárás.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy azok az intézmények, amelyek méretüknél, belső szervezetüknél, valamint tevékenységük jellegénél, nagyságrendjénél és összetettségénél fogva jelentősek, a vezető testület olyan tagjaiból álló kockázati bizottságot hozzanak létre, akik az érintett intézményben nem látnak el ügyvezetői feladatokat. A kockázati bizottság tagjainak megfelelő tudással, készségekkel és szakértelemmel kell rendelkezniük ahhoz, hogy teljes mértékben megértsék és figyelemmel kísérjék az intézmény kockázatvállalási stratégiáját és kockázatvállalási hajlandóságát.

A kockázati bizottság szakvéleményt ad a vezető testületnek az intézmény általános jelenlegi és jövőbeli kockázatvállalási hajlandóságáról és kockázatvállalási stratégiájáról, és segíti a vezető testületet abban, hogy felügyelje a stratégiának a felső vezetés általi végrehajtását. A kockázatokért a vezető testület viseli az általános felelősséget.

A kockázati bizottság felülvizsgálja, hogy az ügyfeleknek kínált források és eszközök ára teljes mértékben tükrözi-e az intézmény üzleti modelljét és kockázatvállalási stratégiáját. Amennyiben az árak nem tükrözik tökéletesen az üzleti modell és a kockázatvállalási stratégia szerinti kockázatokat, a kockázati bizottság helyreigazítási tervet terjeszt a vezető tesület elé.

Az illetékes hatóságok engedélyezhetik azoknak az intézményeknek, amelyek az első albekezdés alapján nem minősülnek jelentősnek, hogy a 2006/43/EK irányelv 41. cikkében említett közös kockázati és audit bizottságot hozzanak létre. A közös bizottság tagjainak rendelkezniük kell mind a kockázati bizottság, mind az audit bizottság vonatkozásában szükséges tudással, készségekkel és szakértelemmel.

(4) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület felügyeleti funkciójának ellátása keretében és a kockázati bizottság - amennyiben létrehoztak ilyen bizottságot - megfelelően hozzáférjen az intézmény kockázati helyzetére vonatkozó információkhoz, továbbá, ha szükséges és helyénvaló, a kockázatkezelési funkcióhoz és a külső szakértők szakvéleményéhez.

A vezető testület - a felügyeleti funkciójának ellátása keretében -, valamint a kockázati bizottság - amennyiben létrehoztak ilyen bizottságot - meghatározza a kockázatra vonatkozóan általa igényelt információ jellegét, mennyiségét, formátumát és közlésének gyakoriságát. A megfelelő javadalmazási szabályok és gyakorlatok kialakításának elősegítése érdekében a kockázati bizottság - a javadalmazási bizottság feladatkörének sérelme nélkül - megvizsgálja, hogy a javadalmazási rendszer által biztosított ösztönzők figyelembe veszik-e a kockázatokat - beleértve az ESG-tényezők hatásaiból fakadókat is -, a tőkét, a likviditást, valamint a bevételek valószínűségét és ütemezését.

(5) ^*  A tagállamok a 2006/73/EK bizottsági irányelv ^*  7. cikkének (2) bekezdésében megállapított arányossági követelménnyel összhangban biztosítják, hogy az intézményeknek olyan, a működési funkcióktól független belsőkontroll-funkciói legyenek, amelyek elegendő hatáskörrel, tekintéllyel, erőforrásokkal rendelkeznek, valamint a vezető testülettel elegendő mértékű kapcsolatban állnak.

A tagállamok biztosítják, hogy:

a) a belsőkontroll-funkciók gondoskodjanak minden jelentős kockázat megfelelő azonosításáról, méréséről és jelentéséről;

b) a belsőkontroll-funkciók átfogó képet nyújtsanak azon kockázatok teljes köréről, amelyeknek az intézmény ki van téve;

c) a kockázatkezelési funkció aktívan részt vegyen az intézmény kockázatkezelési stratégiájának kidolgozásában és minden jelentős kockázatkezelési döntésében, valamint ellenőrzést gyakoroljon a kockázati stratégia hatékony végrehajtása felett;

d) a belső ellenőrzési funkció elvégezze az intézmény kockázatkezelési stratégiája hatékony végrehajtásának független felülvizsgálatát;

e) a megfelelési funkció értékelje és enyhítse a megfelelési kockázatot, és biztosítsa, hogy az intézmény kockázati stratégiája figyelembe vegye a megfelelési kockázatot, valamint hogy a megfelelési kockázat megfelelően megjelenjen valamennyi jelentős kockázatkezelést érintő döntésben.

(6) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy a belsőkontroll-funkciók közvetlen kapcsolatban álljanak a felügyeleti funkciót ellátó vezető testülettel, és annak közvetlenül tehessenek jelentést.

Ennek érdekében a belsőkontroll-funkcióknak - a vezető testület ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti hatásköreinek sérelme nélkül - függetlennek kell lenniük az irányítási funkciót ellátó vezető testülettől és a felső vezetés tagjaitól, és különösen képesnek kell lenniük problémákat felvetni és - adott esetben, vagy amennyiben egyedi kockázatok kialakulása befolyásolja vagy befolyásolhatja az intézményt - figyelmeztetni a felügyeleti funkciót ellátó vezető testületet.

A belsőkontroll-funkciók vezetőinek olyan független felső vezetőknek kell lenniük, akik elkülönült felelősséggel tartoznak a kockázatkezelési, a megfelelési és a belső ellenőrzési funkciókért. Amennyiben az intézmény tevékenységeinek jellege, nagyságrendje és összetettsége nem indokolja, hogy külön személyt jelöljenek ki a kockázatkezelési vagy a megfelelési funkcióba, az intézményen belül más feladatokat ellátó egyéb vezető személy is elláthatja a megfelelési vagy a kockázatkezelési funkcióval kapcsolatos feladatokat, feltéve, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, valamint hogy a megfelelési funkcióért felelős személy és a megfelelési funkció:

a) teljesíti az alkalmassági kritériumokat és a különböző érintett területekhez szükséges tudásra, készségekre és tapasztalatra vonatkozó követelményeket; és

b) elegendő idővel rendelkezik a két ellenőrzési funkció megfelelő elvégzéséhez.

A belső ellenőrzési funkció nem kombinálható az intézmény semmilyen más üzletágával vagy kontroll funkciójával.

A belsőkontroll-funkciók vezetőit nem lehet a felügyeleti funkciót ellátó vezető testület jóváhagyása nélkül elmozdítani.

77. cikk

A tőkekövetelmény kiszámításának belső módszerei

(1) Az illetékes hatóságoknak ösztönözniük kell a nagyságukat, belső szervezeti felépítésüket, tevékenységeik jellegét, nagyságrendjét és összetettségét tekintve jelentős intézményeket, hogy fejlesszék a belső hitelkockázat-értékelési képességüket, és a hitelkockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmények kiszámításához növekvő mértékben alkalmazzanak belső minősítésen alapuló módszereket, amennyiben kitettségeik abszolút értelemben jelentősek, és egyidejűleg számos jelentős partnerrel rendelkeznek. E cikk nem sértheti Az 575/2013/EU rendelet harmadik része, 1. címe 3. fejezetének 1. szakaszában megállapított kritériumok teljesülését.

(2) Az illetékes hatóságok - az intézmények tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve - figyelemmel kísérik, hogy az intézmények valamely szervezet vagy pénzügyi instrumentumok hitelképességének értékelése során ne hagyatkozzanak kizárólag vagy automatikusan a külső hitelminősítésekre.

(3) ^*  Az illetékes hatóságoknak ösztönözniük kell az intézményeket - figyelembe véve azok méretét és belső szervezetét, valamint tevékenységeik jellegét, nagyságrendjét és összetettségét -, hogy fejlesszék belső piacikockázat-értékelési kapacitásukat, növekvő mértékben alkalmazzanak belső modelleket a kereskedési könyvi pozíciók portfólióihoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámítására, továbbá a nemteljesítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámítása tekintetében is belső modelleket alkalmazzanak, amennyiben a nemteljesítési kockázatoknak való kitettségeik abszolút értékben jelentősek, és különböző kibocsátóktól származó forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokban meglévő nagy számú, jelentős pozícióval rendelkeznek.

Ez a cikk nem sérti az 575/2013/EU rendelet harmadik része IV. címe 1b. fejezetében megállapított kritériumok teljesülését.

(4) ^*  Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a (3) bekezdés első albekezdésében említett »nemteljesítési kockázattal szembeni, abszolút értékben jelentős kitettségek« fogalmának, valamint a jelentős partnerek és a különböző kibocsátóktól származó forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokban meglévő pozíciók nagy számára vonatkozó küszöbértékeknek a meghatározása érdekében.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

78. cikk

A szavatolótőke-követelmény kiszámításához alkalmazott módszerek felügyeleti összevetése ^* 

(1) ^*  Az illetékes hatóságok biztosítják a következők mindegyikét:

a) azok az intézmények, amelyek számára engedélyezett, hogy a kockázattal súlyozott kitettségérték vagy a szavatolótőke-követelmény kiszámítására belső módszereket alkalmazzanak, benyújtják a referenciaérték (benchmark)-portfóliókban szereplő kitettségeikre vagy pozícióikra vonatkozóan végzett számításaik eredményeit;

b) azok az intézmények, amelyek az 575/2013/EU rendelet harmadik része IV. címének 1a. fejezetében meghatározott alternatív sztenderd módszert alkalmazzák, benyújtják a referenciaérték (benchmark)-portfóliókban szereplő kitettségeikre vagy pozícióikra vonatkozó számításaik eredményeit, feltéve, hogy az intézmény piaci kockázatnak kitett, mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységének nagysága az említett rendelet 325a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban eléri vagy meghaladja az 500 millió EUR-t;

c) azok az intézmények, amelyek számára engedélyezett az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 3. fejezete szerinti belső módszerek alkalmazása, valamint azok az érintett intézmények, amelyek az említett rendelet harmadik része II. címének 2. fejezete szerinti sztenderd módszert alkalmazzák, benyújtják a referenciaérték (benchmark)-portfóliókban szereplő kitettségeik vagy pozícióik várható hitelezési vesztesége összegének meghatározásához használt módszerek számításainak eredményeit, amennyiben a következő feltételek bármelyike teljesül:

i. az intézmények a beszámolóikat az 1606/2002/EK rendelettel összhangban alkalmazott nemzetközi számviteli standardokkal összhangban készítik el;

ii. az intézmények az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését és szavatolótőkéjük meghatározását az 575/2013/EU rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban végzik el;

iii. az intézmények a 86/635/EGK tanácsi irányelv ^*  szerinti számviteli standardoknak megfelelően végzik az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, és a várható hitelezési veszteségekre vonatkozóan ugyanazt a modellt használják, mint amelyet az 1606/2002/EK rendelettel összhangban alkalmazott nemzetközi számviteli standardok irányoznak elő.

Az intézmények benyújtják az illetékes hatóságoknak az első albekezdésben említett számítások eredményeit, az azok előállításához használt módszerek magyarázatával, valamint az EBH által kért minden olyan kvalitatív információval együtt, amelyek magyarázatot adhatnak e számításoknak a szavatolótőke-követelményekre gyakorolt hatásáról. Ezeket az eredményeket legalább évente be kell nyújtani az illetékes hatóságok részére. Az EBH az első albekezdésben említett minden egyes módszer esetében kétévente felügyeleti összevetést végezhet, miután minden egyes módszerhez kapcsolódóan öt alkalommal sor került ilyen összevetésre.

(2) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények az (1) bekezdésben említett számítási eredményeket az EBH által a (8) bekezdésnek megfelelően kialakított mintadokumentummal összhangban nyújtsák be az illetékes hatóságoknak és az EBH-nak. Amennyiben az illetékes hatóságok külön portfóliókat kívánnak kialakítani, erről egyeztetniük kell az EBH-val, és biztosítaniuk kell, hogy ezen számítások eredményeit az intézmények az EBH-portfóliókra vonatkozó számítások eredményeitől elkülönítve közöljék.

(3) ^*  Az illetékes hatóságok az intézmények által az (1) bekezdés szerint benyújtott információk alapján figyelemmel kísérik a referenciaérték (benchmark)-portfóliókban szereplő kitettségekre vagy ügyletekre vonatkozóan az intézmények módszereivel kiszámított, kockázattal súlyozott kitettségértékeket vagy - az esettől függően - szavatolótőke-követelményeket. Az illetékes hatóságok legalább az (1) bekezdés második albekezdésében említett EBH-összevetés gyakoriságával azonos időközönként értékelik e módszerek minőségét, különös figyelmet fordítva az alábbiakra

a) azon módszerek, amelyek ugyanazon kitettségre vonatkozóan jelentős eltérést mutatnak a tőkekövetelmények tekintetében;

b) ^*  azon módszerek, amelyeknél a variabilitás rendkívül magas vagy rendkívül alacsony, és amelyek esetében a szavatolótőke-követelményt jelentősen és szisztematikusan alulbecsülik.

A (2) bekezdésben említett információk alapján az EBH jelentést készít annak érdekében, hogy segítse az illetékes hatóságokat a módszerek minőségének értékelésében.

(4) Amennyiben egyes intézmények az intézmények többségéhez képest jelentős eltérést mutatnak, vagy a módszerekben kevés a közös vonás, és ez jelentősen eltérő eredményekhez vezet, az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk ennek okait, és ha egyértelműen megállapítható, hogy az intézmény által alkalmazott módszer a tőkekövetelmények alulbecsléséhez vezet, és ez az alulbecslés nem tulajdonítható a kitettségek vagy pozíciók kockázatai közötti eltéréseknek, az illetékes hatóságoknak korrekciós intézkedéseket kell tenniük.

(5) ^*  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy amikor a (4) bekezdésben említett korrekciós intézkedések helyénvalóságáról döntenek, tiszteletben tartsák azt az elvet, hogy ezeknek az intézkedéseknek igazodniuk kell az e cikk hatálya alá tartozó módszerek célkitűzéseihez, és ezért az intézkedések:

a) nem vezethetnek uniformizáláshoz vagy bizonyos módszerek előnyben részesítéséhez;

b) nem adhatnak rossz irányba mutató ösztönzést, valamint

c) nem vezethetnek csordaszellemű magatartáshoz.

(6) ^*  A felügyeleti összevetés hatálya alá tartozó módszerekkel kapcsolatos felügyeleti vagy intézményi gyakorlatok továbbfejlesztése érdekében az EBH iránymutatásokat és ajánlásokat bocsáthat ki az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban, amennyiben ezt az e cikk (2) és (3) bekezdésében említett információk és értékelések alapján szükségesnek ítéli.

(7) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) a (3) bekezdés szerinti értékeléseknek az illetékes hatóságok közötti, illetve az EBH-val történő megosztására vonatkozó eljárások;

b) a (3) bekezdésben említett, illetékes hatóságok által elvégzett értékelés standardjai.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8) ^*  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása céljából:

a) a (2) bekezdésben említett jelentéshez szükséges, uniós szinten alkalmazandó mintadokumentum, fogalommeghatározások és IT-megoldások;

b) az (1) bekezdésben említett referenciaérték (benchmark)-portfólió vagy portfóliók;

c) ^*  az (1) bekezdés c) pontjában említett érintett intézmények jegyzéke.

A c) pont alkalmazása céljából, az érintett intézmények jegyzékének meghatározásakor az EBH figyelembe veszi az arányossági megfontolásokat.

Az EBH az említett végrehajtástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtási technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(9) A Bizottság 2015. április 1-jéig, az EBH-val történő egyeztetést követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a belső modellek - többek között azok hatóköre - összevetésének működéséről. Adott esetben a jelentést jogalkotási javaslat követi.

79. cikk

Hitel- és partnerkockázat

Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy:

a) a hitelnyújtás megbízható és jól meghatározott kritériumokon alapul és a hitelek jóváhagyási, módosítási, megújítási és refinanszírozási eljárása egyértelműen megállapított;

b) az intézmények olyan belső módszerekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra az egyes kötelezettek, értékpapírok vagy értékpapírosítási pozíciók jelentette hitelkockázat, valamint a portfóliószintű hitelkockázat felmérését. A belső módszerek mindenekelőtt nem hagyatkozhatnak kizárólag vagy automatikusan a külső hitelminősítésekre. Ha a tőkekövetelmény valamely külső hitelminősítő intézet minősítésén alapul, vagy azon a tényen, hogy egy kitettség nem minősített, ez nem mentesíti az intézményeket az alól, hogy kiegészítésképpen más releváns információkat is mérlegeljenek a belsőtőke-allokálás értékelésekor;

c) az intézmények különböző hitelkockázatot hordozó portfólióinak és kitettségeinek folyamatos nyomon követését és ellenőrzését, beleértve a problémás hitelek azonosítását és kezelését, illetve a megfelelő értékkorrekciók végrehajtását és céltartalékok képzését hatékony rendszerek működtetésével hajtják végre;

d) a hitelportfóliók diverzifikációja az intézmény célpiacaihoz és átfogó hitelstratégiájához illeszkedik;

e) ^*  az intézmények előzetes értékelést végeznek az általuk vállalandó, kriptoeszközökkel szembeni kitettségekről, valamint a partnerkockázat kezelésére szolgáló meglévő folyamatok és eljárások megfelelőségéről, és ezekről az értékelésekről jelentést tesznek az illetékes hatóságuknak.

80. cikk

Reziduális kockázat

Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy annak kockázatát, hogy az intézmények által alkalmazott, elismert hitelkockázat-mérséklési technikák a vártnál kevésbé bizonyulnak hatékonynak, többek között írásbeli eljárásrendekkel és szabályzatokkal kezeljék és szabályozzák.

81. cikk ^* 

Koncentrációs kockázat

Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy minden partnerrel, köztük központi szerződő felekkel, egymással kapcsolatban álló partnerek csoportjaival és ugyanazon gazdasági ágazatbeli, földrajzi régióbeli vagy ugyanazon tevékenységbeli vagy árucsoportbeli partnerekkel szembeni kitettségekből, a hitelkockázat-mérséklési technikák alkalmazásából és különösen a közvetett nagymértékű kockázatvállalásból (például egyetlen biztosítéknyújtó) származó koncentrációs kockázatot többek között írásbeli eljárásrendekkel és szabályzatokkal kezeljék és szabályozzák. Az azonosítható kibocsátó nélküli kriptoeszközök esetében a koncentrációs kockázatot a hasonló jellemzőkkel bíró kriptoeszközökkel szembeni kitettség formájában kell figyelembe venni.

82. cikk

Értékpapírosítási kockázat

(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az olyan értékpapírosítási ügyletekből fakadó kockázatokat, amelyekkel kapcsolatban a hitelintézetek befektetőként, kezdeményezőként vagy szponzorként lépnek fel - beleértve a hírnévkockázatokat is -, például a bonyolult struktúrákkal vagy termékekkel kapcsolatban felmerülő kockázatokat, megfelelő szabályzatokkal és eljárásrendekkel értékeljék és kezeljék, annak biztosítására, hogy az ügylet gazdasági tartalma teljes mértékben tükröződjön a kockázatértékelési és -kezelési döntésekben.

(2) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a lejárat előtti visszafizetést biztosító rendelkezést tartalmazó, rulírozó megállapodásból származó kitettségek értékpapírosítását kezdeményező intézmények a terv szerinti és a lejárat előtti visszafizetés hatásait is kezelő likviditási tervekkel rendelkezzenek.

83. cikk

Piaci kockázat

(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy szabályzatokat és eljárásokat vezessenek be a piaci kockázatok valamennyi lényeges forrásának és hatásának azonosítására, mérésére és kezelésére.

(2) Ha a rövid pozíció a hosszú pozíciót megelőzően válik esedékessé, az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények a likviditáshiány kockázata ellen is hozzanak intézkedéseket.

(3) A belső tőkének megfelelőnek kell lennie azon lényeges piaci kockázatok tekintetében, amelyekre nem vonatkozik tőkekövetelmény.

Azoknak az intézményeknek, amelyek Az 575/2013/EU rendelet rendelet harmadik része IV. címének 2. fejezetével összhangban a pozíciókockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítása során egy vagy több, részvényindexben szereplő részvény pozícióját nettósították egy vagy több határidős részvényindex-ügylet vagy más származtatott indexügylet pozíciójával szemben, megfelelő belső tőkével kell rendelkezniük ahhoz, hogy fedezzék az abból származó veszteség báziskockázatát, hogy a határidős vagy egyéb ügyletek értéke nem mozog teljesen összhangban az azokat alkotó részvényekével; az intézményeknek akkor is rendelkezniük kell megfelelő belső tőkével, ha ellentétes pozícióik vannak olyan határidős részvényindexügyletekben, amelyek nem egyeznek meg lejáratuk, összetételük vagy mindkettő tekintetében.

Az 575/2013/EU rendelet 345. cikkében foglalt módszer alkalmazásakor az intézmények biztosítják, hogy megfelelő nagyságú belső tőkével rendelkezzenek a kezdeti kötelezettségvállalás időpontja és a következő munkanap között keletkező veszteség kockázatának fedezésére.

(4) ^*  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények előzetes értékeléseket végezzenek az általuk vállalandó, kriptoeszközökkel szembeni kitettségekről, valamint a piaci kockázat kezelésére szolgáló meglévő folyamatok és eljárások megfelelőségéről, és ezekről az értékelésekről jelentést tegyenek az illetékes hatóságuknak.

84. cikk ^* 

Nem kereskedési könyvi tevékenységekből származó kamatkockázat

(1) Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézmények belső rendszereket működtessenek, illetve a sztenderd módszert vagy az egyszerűsített sztenderd módszert alkalmazzák a tőke gazdasági értékére és a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó nettó kamatbevételre egyaránt kiható esetleges kamatlábváltozásokból származó kockázatok azonosítására, értékelésére, kezelésére és mérséklésére.

(2) Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézmények rendszereket működtessenek a hitelkockázati feláraknak a tőke gazdasági értékére és a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó nettó kamatbevételre egyaránt kiható esetleges változásaiból származó kockázatok értékelésére és nyomon követésére.

(3) Az illetékes hatóságok előírhatják valamely intézmény számára az (1) bekezdésben említett szabványosított módszer alkalmazását, amennyiben az intézmény által az említett bekezdésben említett kockázatok értékelésére alkalmazott belső rendszerek nem kielégítők.

(4) Az illetékes hatóságok előírhatják valamely, az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában meghatározott kis méretű és nem összetett intézmény számára a szabványosított módszer alkalmazását, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az egyszerűsített szabványosított módszer nem megfelelő az intézmény nem kereskedési könyvi tevékenységéből eredő kamatlábkockázat értékelésére.

(5) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak érdekében, hogy e cikk alkalmazása céljából részletesen meghatározzon egy olyan szabványosított módszert, amelyet az intézmények az e cikk (1) bekezdésében említett kockázatok értékelésére alkalmazhatnak, ideértve egy - az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában meghatározott kis méretű és nem összetett intézmények által alkalmazható - egyszerűsített szabványosított módszer meghatározását is, amely legalább annyira konzervatív, mint a szabványosított módszer.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.

(6) Az EBH-nak iránymutatásokat kell kibocsátania a következőkre vonatkozó kritériumok meghatározása céljából:

a) az (1) bekezdésben említett kockázatoknak az intézmények belső rendszere által végzett értékelése;

b) az (1) bekezdésben említett kockázatok intézmények általi azonosítása, kezelése és mérséklése;

c) a (2) bekezdésben említett kockázatok intézmények általi értékelése és nyomon követése;

d) annak megállapítása, hogy az intézmények által az (1) bekezdéssel összhangban működtetett belső rendszerek közül melyek nem kielégítőek a (3) bekezdésben említettek szerint.

Az EBH-nak ezeket az iránymutatásokat 2020. június 28-ig kell kibocsátania.

85. cikk

Működési kockázat

(1) ^*  Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézmények szabályzatokat és eljárásokat alkalmazzanak a működési kockázatnak - többek között a kiszervezésből, valamint a kriptoeszközöknek vagy kriptoeszköz-szolgáltatóknak való közvetlen vagy közvetett kitettségekből eredő kockázatoknak - való kitettségek értékelésére és kezelésére, valamint a ritkán előforduló, de súlyos következményekkel járó események lefedésére. Az intézményeknek meg kell határozniuk, hogy e szabályzatok és eljárások alkalmazásában mi minősül működési kockázatnak.

(2) ^*  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények megfelelő vészhelyzeti és üzletmenet-folytonossági politikákkal és tervekkel rendelkezzenek - beleértve az általuk információközlésre használt technológia tekintetében az IKT-vonatkozású üzletmenet-folytonossági politikákat és terveket, valamint az IKT-vonatkozású reagálási és helyreállítási terveket is -, továbbá, hogy az említett tervek létrehozására, kezelésére és tesztelésére az (EU) 2022/2554 rendelet 11. cikkének megfelelően kerüljön sor, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az intézmények tovább működjenek az üzletmenetben okozott súlyos zavar esetén, és mérsékeljék az ilyen zavar következtében felmerülő veszteségeket.

86. cikk

Likviditási kockázat

(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények a likviditási kockázat megfelelő - akár egy napon belüli - időtávokon történő azonosítására, mérésére, kezelésére és nyomon követésére szolgáló megbízható stratégiákat, szabályzatokat, eljárásokat és rendszereket vezessenek be annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények megfelelő szintű likviditási tartalékokat tartsanak. Ezeket a stratégiákat, szabályzatokat, eljárásokat és rendszereket az üzletágakhoz, a pénznemekhez, a fióktelepekhez és a szervezetekhez igazítva kell kialakítani, és azoknak megfelelő likviditási költség-, nyereség- és kockázat-allokációs eljárásokat kell tartalmazniuk.

(2) Az (1) bekezdésben említett stratégiáknak, szabályzatoknak, eljárásoknak és rendszereknek arányban kell állniuk az intézmény összetettségével, kockázati profiljával és tevékenységi körével, továbbá a vezető testület által meghatározott kockázatvállalási limittel, valamint tükrözniük kell az intézmény rendszerszintű jelentőségét minden olyan tagállamban, amelyben tevékenykedik. Az intézmények minden érintett üzletág tekintetében kockázattűrési mértéket határoznak meg.

(3) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények - figyelembe véve tevékenységeik jellegét, nagyságrendjét és összetettségét - olyan likviditási kockázati profillal rendelkezzenek, amely összhangban áll a jól működő és megbízható rendszerhez szükséges profillal, és azt nem lépi túl.

Az illetékes hatóságok figyelemmel kísérik a likviditási kockázati profilokkal kapcsolatos fejleményeket, például a terméktervezés és a volumenek, a kockázatkezelés, a finanszírozási politikák és a finanszírozási koncentráció alakulását.

Az illetékes hatóságok hathatós lépéseket tesznek, amennyiben a második albekezdésben említett fejlemények egyedi intézményi vagy rendszerbeli instabilitáshoz vezethetnek.

Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EBH-t a harmadik albekezdés alapján tett minden intézkedésről.

Az EBH adott esetben az 1093/2010/EU rendelettel összhangban ajánlásokat bocsát ki.

(4) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények módszereket dolgozzanak ki a finanszírozási pozíciók azonosítására, mérésére, kezelésére és nyomon követésére. E módszerek tartalmazzák az eszközökben, a forrásokban és a mérlegen kívüli tételekben - beleértve a függő kötelezettségeket is - történő és azokból eredő aktuális és várható lényeges pénzáramlásokat, valamint a hírnévkockázat esetleges hatásait.

(5) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények különbséget tegyenek a dologi biztosítékkal terhelt, illetve a mindenkor - különösen vészhelyzetekben - rendelkezésre álló, szabadon felhasználható eszközök között. Biztosítják továbbá, hogy az intézmények figyelembe vegyék azt a szervezetet is, amelynek az eszköz a birtokában van, azt az országot, amelyben az eszköz nyilvántartásban vagy számlán szerepel, valamint az eszközök beszámíthatóságát, és figyelemmel kísérjék, hogy az eszköz kellő idő alatt mozgósítható-e.

(6) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények azokat a hatályos jogi, szabályozói vagy működési korlátozásokat is figyelembe vegyék, amelyek a likviditás és a szabadon felhasználható eszközök szervezetek közötti - az Európai Gazdaségi Térségen belüli és kívüli - esetleges átruházására vonatkoznak.

(7) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények megfontolják különböző, likviditási kockázatot mérséklő eszközök bevezetését, ilyenek például a korlátozási rendszerek és a különböző nehezebb időszakok átvészelésében segítő likviditási tartalékok, valamint a megfelelően diverzifikált finanszírozási struktúrák és a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés. E lehetőségeket rendszeresen felül kell vizsgálni.

(8) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a likviditási pozíciók és a kockázatmérséklő eszközök tekintetében az intézmények alternatív forgatókönyveket is mérlegeljenek, továbbá hogy legalább évente felülvizsgálják a finanszírozási pozícióval kapcsolatos döntések alapjául szolgáló feltételezéseket. Ennek érdekében az alternatív forgatókönyvekben különösen a mérlegen kívüli tételekre és más függő kötelezettségekre kell összpontosítani, beleértve - az 575/2013/EU rendeletben említett - azon különleges célú gazdasági egységekét és más különleges célú gazdasági egységekét is, amelyekkel kapcsolatban az intézmény szponzorként lép fel, vagy amelyeknek lényeges likviditási támogatást nyújt.

(9) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények mérlegeljék az intézményspecifikus, a piaci szintű és a kombinált alternatív forgatókönyvek lehetséges hatásait. Ennek során különböző időtávokat és különféle szintű stresszhelyzeteket kell számításba venni.

(10) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények stratégiáikat, belső szabályzataikat és kockázatvállalási limitjeiket a likviditási kockázattal összhangban határozzák meg, továbbá a (8) bekezdésben említett alternatív forgatókönyvek kimenetelét figyelembe vevő hatékony vészhelyzeti terveket dolgozzanak ki.

(11) ^*  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények az esetleges likviditási hiányok megszüntetésére irányuló stratégiákat és végrehajtási intézkedéseket tartalmazó tervekkel rendelkezzenek, a más tagállamban létrehozott fióktelepekre vonatkozóan is. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a belső szabályzatok és eljárások megfelelő kiigazítása érdekében ezeket a terveket az intézmények legalább évente teszteljék és a (8) bekezdésben említett alternatív forgatókönyvek kimenetele alapján aktualizálják, majd pedig nyújtsák be a felső vezetésnek, amely jóváhagyja azokat. Az intézményeknek előzetesen meg kell hozniuk a likvidforrás-ellátottság helyreállítására vonatkozó tervek azonnali végrehajtásához szükséges működési intézkedéseket. Az ilyen működési intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a központi banki finanszírozás számára azonnal rendelkezésre álló biztosíték tartását. Ebbe szükség esetén beletartozik a biztosíték más tagállam pénznemében való tartása, vagy egy olyan harmadik ország pénznemében való tartása, amellyel szemben az intézetnek követelései vannak, illetve ha működési szempontból szükséges, egy olyan fogadó tagállam vagy harmadik ország területén való tartása, amelynek pénznemében követelés áll fenn.

87. cikk

A túlzott tőkeáttétel kockázata

(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények a túlzott tőkeáttételi kockázat azonosítása, kezelése és ellenőrzése céljából szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezzenek. A túlzott tőkeáttétel mutatószámai közé tartozik Az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének megfelelően számított tőkeáttételi mutató, valamint az eszközök és kötelezettségek közötti eltérések.

(2) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények elővigyázatos módon kezeljék a túlzott tőkeáttétel kockázatát oly módon, hogy kellően figyelembe veszik a túlzott tőkeáttételi kockázat esetleges növekedését, amelyet - az alkalmazandó számviteli szabályoktól függően - az intézmény szavatolótőkéjének a várt vagy realizált veszteségek miatti csökkenése okozhat. E célból az intézményeknek képesnek kell lenniük különböző nehezebb időszakok átvészelésére a túlzott tőkeáttétel kockázata tekintetében.

87a. cikk ^* 

Környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok

(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények a 74. cikk (1) bekezdésében előírt, kockázatkezelési keretrendszert is magukban foglaló vállalatirányítási rendszereik részeként megbízható stratégiákkal, szabályzatokkal, eljárásokkal és rendszerekkel rendelkezzenek az ESG-kockázatok rövid, közép- és hosszú távon történő azonosítására, mérésére, kezelésére és nyomon követésére.

(2) Az (1) bekezdésben említett stratégiáknak, szabályzatoknak, eljárásoknak és rendszereknek arányosaknak kell lenniük az intézmény üzleti modelljéhez és tevékenységi köréhez kapcsolódó ESG-kockázatok nagyságrendjével, jellegével és összetettségével, valamint rövid és középtávú, továbbá egy legalább 10 éves, hosszú távú időhorizontot kell figyelembe venniük.

(3) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények egy adott időkereten belül mind az alapforgatókönyv, mind a kedvezőtlen forgatókönyvek figyelembevételével teszteljék az ESG-tényezők hosszú távú negatív hatásaival szembeni rezilienciájukat, elsőként az éghajlattal kapcsolatos tényezők vizsgálatával. Az ilyen rezilienciateszteléshez az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények számos olyan ESG-forgatókönyvet figyelembe vegyenek, amelyek tükrözik a környezeti és társadalmi változásoknak és a kapcsolódó közpolitikáknak a hosszú távú üzleti környezetre gyakorolt lehetséges hatásait. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a rezilienciatesztelés folyamata során az intézmények a nemzetközi szervezetek által kidolgozott forgatókönyveken alapuló, hiteles forgatókönyveket alkalmazzanak.

(4) Az illetékes hatóságok értékelik és figyelemmel kísérik az intézmények ESG-stratégiákkal és -kockázatkezeléssel kapcsolatos gyakorlatainak alakulását, beleértve a 76. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészítendő azon terveket, amelyek a rövid, közép- és hosszú távon felmerülő ESG-kockázatok felügyeletét és kezelését célzó, számszerűsíthető célértékeket és folyamatokat is magukban foglalnak. Ebben az értékelésben figyelembe kell venni az intézmények fenntarthatósággal kapcsolatos termékkínálatát, az átállásfinanszírozási politikáikat, a kapcsolódó hitelnyújtási politikákat, valamint az ESG-célértékeket és -korlátokat. E tervek megalapozottságát az illetékes hatóságok a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás keretében értékelik.

Az első albekezdésben említett értékelés tekintetében az illetékes hatóságok adott esetben együttműködhetnek az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésért és a környezetvédelmi felügyeletért felelős hatóságokkal vagy állami szervekkel.

(5) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2026. január 10-ig iránymutatásokat tesz közzé az alábbiak meghatározása céljából:

a) az ESG-kockázatok azonosítására, mérésére, kezelésére és nyomon követésére vonatkozó minimumszabályok és referenciamódszerek;

b) a 76. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészítendő tervek tartalma, amely terveknek konkrét időbeli ütemezést, valamint számszerűsíthető köztes célértékeket és mérföldköveket kell magukban foglalniuk az ESG-tényezőkből fakadó pénzügyi kockázatok felügyelete és kezelése céljából, beleértve azokat a kockázatokat is, amelyek az alkalmazkodás folyamatából, valamint az ESG-tényezőkkel kapcsolatos releváns uniós és tagállami szabályozási célkitűzésekkel és jogi aktusokkal - különösen a klímasemlegesség megvalósítására irányuló célkitűzéssel -, valamint, amennyiben ez a nemzetközileg aktív intézmények esetében releváns, harmadik országok jogi és szabályozási célkitűzéseivel összefüggő átállási tendenciákból erednek;

c) minőségi és mennyiségi kritériumok az ESG-kockázatok által az intézmények kockázati profiljára és fizetőképességére rövid, közép- és hosszú távon gyakorolt hatások értékeléséhez;

d) a (3) bekezdésben említett forgatókönyvek meghatározására vonatkozó kritériumok, beleértve az egyes forgatókönyvek, konkrét kockázatok és időhorizontok esetében alkalmazandó paramétereket és feltevéseket is.

Azon módszereknek és feltevéseknek, amelyek a 2013/34/EU irányelv 19a. vagy 29a. cikkében említett tervekben, vagy a közzétételre vagy a kellő gondosságra vonatkozó egyéb keretekkel összhangban közzétett célértékek, kötelezettségvállalások és stratégiai döntések alapját képezik, adott esetben összhangban kell lenniük az e bekezdés első albekezdésében említett kritériumokkal, módszerekkel és célértékekkel, valamint az említett tervekben foglalt feltevésekkel és kötelezettségvállalásokkal.

Az EBH rendszeresen aktualizálja az első albekezdésben említett iránymutatásokat, hogy azok tükrözzék az ESG-kockázatok mérése és kezelése terén elért eredményeket, valamint az Unió fenntarthatósággal kapcsolatos szabályozási célkitűzéseinek alakulását.

3. alszakasz

Irányítás

88. cikk

Vállalatirányítási rendszer

(1) ^*  A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület az intézmény hatékony és prudens vezetését biztosító vállalatirányítási rendszert határozzon meg - beleértve a szervezeten belüli feladatok elkülönítését és az összeférhetetlenség megelőzését -, felügyelje annak végrehajtását, és legyen érte elszámoltatható.

A fenti rendszernek meg kell felelnie a következő elveknek:

a) a vezető testület átfogó felelősséggel tartozik az intézményért, jóváhagyja az intézmény stratégiai célkitűzéseit, kockázatkezelési stratégiáját és belső irányítását, és felügyeli ezek végrehajtását;

b) a vezető testület biztosítja a számviteli és a pénzügyi beszámolási rendszerek integritását, beleértve a pénzügyi és operatív ellenőrizést és a jogszabályoknak és a vonatkozó standardoknak való megfelelést;

c) a vezető testület felügyeli a nyilvánosságra hozatal és a kommunikáció folyamatát;

d) a vezető testület felelős a felső vezetés tényleges felügyeletéért;

e) ^*  valamely intézményben a felügyeleti funkciót ellátó vezető testület elnöke nem töltheti be egyidejűleg ugyanazon intézményen belül a vezérigazgatói funkciót.

A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület figyelemmel kísérje és rendszeres időközönként értékelje az intézmény irányítási rendszerének hatékonyságát, és az esetleges hiányosságok kezelésére megfelelő lépéseket tegyen.

A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület tagjainak és a kapcsolt feleiknek nyújtott hitelekre vonatkozó adatokat pontosan dokumentálják és kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsássák.

E cikk alkalmazásában »kapcsolt fél«:

a) a vezető testület valamely tagjának házastársa, a nemzeti jognak megfelelően bejegyzett élettársa, gyermeke vagy szülője;

b) olyan kereskedelmi szervezet, amelyben a vezető testület tagja vagy az a) pontban említett közeli családtagja az adott szervezet tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 10%-át képviselő minősített részesedéssel rendelkezik, vagy amelyben az említett személyek jelentős befolyást gyakorolhatnak, vagy amelyben az említett személyek vezető pozíciót töltenek be vagy a vezető testület tagjai.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy azok az intézmények, amelyek méretüknél, belső szervezetüknél, valamint tevékenységük jellegénél, nagyságrendjénél és összetettségénél fogva jelentősek, a vezető testület olyan tagjaiból álló jelölő bizottságot hozzanak létre, akik az érintett intézményben nem látnak el ügyvezetői feladatokat.

A jelölőbizottság:

a) a vezető testületben lévő üres helyekre jelölteket állít és ajánl, amely a jelöléseket a vezető testületnek vagy a közgyűlésnek kell jóváhagynia, értékeli a vezető testület ismereteinek, készségeinek, sokrétűségének és tapasztalatának egyensúlyát, valamint elkészíti a feladatok és képességek leírását egy adott kinevezéshez és felméri a várható időráfordítást.

A jelölőbizottság dönt továbbá a vezető testületben alulreprezentált nem képviseletére vonatkozó célszámról, és e célszám elérése érdekében stratégiát dolgoz ki az alulreprezentált nem létszámának a vezető testületben való növelésére vonatkozóan. A célszámot, a stratégiát és annak végrehajtását az 575/2013/EU rendelet 435. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban közzé kell tenni;

b) rendszeres időközönként, de legalább évente értékeli a vezető testület szerkezetét, méretét, összetételét és teljesítményét, és ajánlásokat tesz a vezető testületnek az esetleges változtatásokra;

c) rendszeres időközönként, de legalább évente értékeli a vezető testület egyes tagjainak és a teljes vezető testületnek az ismereteit, készségeit és tapasztalatát, és ennek megfelelően jelentést tesz a vezető testületnek;

d) rendszeres időközönként felülvizsgálja a vezető testületnek a felső vezetők kiválasztására és kinevezésére vonatkozó politikáját, és ajánlásokat tesz a vezető testületnek.

A jelölő bizottság a feladatai ellátása során amennyire lehetséges, folyamatosan figyelembe veszi annak szükségességét, hogy a vezető testületen belüli döntéshozatalra egyetlen személy vagy személyek csoportja se gyakoroljon olyan befolyást, amely az intézmény általános érdekeire káros lenne.

A jelölő bizottság számára biztosítani kell, hogy az általa alkalmasnak ítélt minden erőforrást felhasználhasson, beleértve a külső tanácsadást, és az ehhez szükséges finanszírozást rendelkezésére kell bocsátani.

Ha a vezető testületnek a nemzeti jog alapján nincs hatásköre bármely tagjának kiválasztási és kinevezési eljárásában, akkor ez a bekezdés nem alkalmazandó.

(3) ^*  A vezető testület általános, kollektív felelősségét nem érintve a tagállamok biztosítják, hogy az intézmények egyénre szabott és folyamatosan aktualizált feladatmeghatározásokban meghatározzák az irányítási funkciót ellátó vezető testület és a felső vezetés minden tagjának, valamint a kiemelt funkciót betöltő személyeknek a szerepét és feladatait, valamint hogy olyan - folyamatosan aktualizált - feladattérképet készítsenek, amely részletesen bemutatja a jelentési útvonalakat és a felelősségi köröket, valamint a 74. cikk (1) bekezdésében említett vállalatirányítási rendszer részét képező személyeket és azok feladatait.

A tagállamok biztosítják, hogy az egyéni feladatmeghatározások és a feladattérkép mindenkor rendelkezésre álljanak, és azokat kérésre, kellő időben közöljék az illetékes hatóságokkal, többek között a 8. cikkben említett engedély megszerzése érdekében.

89. cikk

Országonkénti adatszolgáltatás

(1) 2015. január 1-jétől a tagállamok előírják, hogy minden intézmény összevont alapon évente nyilvánosságra hozza az üzleti évre vonatkozó alábbi információkat, azon tagállamok és harmadik országok szerinti bontásban, ahol székhellyel rendelkezik:

a) név/nevek, a tevékenység jellege és földrajzi hely;

b) árbevétel;

c) az alkalmazottak száma teljes munkaidős egyenértékben kifejezve;

d) adózás előtti eredmény;

e) eredményt terhelő adó;

f) kapott állami támogatások.

(2) Az (1) bekezdés ellenére, a tagállamok előírják, hogy az intézmények első alkalommal 2014. július 1-től hozzák nyilvánosságra az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett információkat.

(3) Az Unióban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként engedélyezett, nemzetközi szinten elismert intézményeknek 2014. július 1-től bizalmas alapon továbbítaniuk kell a Bizottságnak az (1) bekezdés d)-f) pontjában említett információkat. A Bizottság szükség szerint EBH-val, az EBFH-val és az EÉPH-val konzultálva általános értékelést készít az ezen információk nyilvánosságra hozatalából eredő lehetséges negatív gazdasági következményekről, ideértve a versenyképességre, a befektetésekre, a hitelhez jutásra és a pénzügyi rendszer stabilitására kifejtett hatást is. A Bizottság legkésőbb 2014. december 31-ig benyújtja jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Abban az esetben, ha a bizottsági jelentés jelentős negatív hatásokról számol be, a Bizottság mérlegeli, hogy megfelelő jogalkotási javaslatot nyújt be az (1) bekezdésben megállapított nyilvánosságra hozatali kötelezettségek módosítása érdekében és dönthet úgy, hogy a 145. cikk h) pontjának megfelelően elhalasztja e kötelezettségeket. A Bizottság évente felülvizsgálja, hogy szükséges-e meghosszabbítani ezt a halasztást.

(4) Az (1) bekezdésben említett információkat a 2006/43/EK irányelvben foglaltakkal összhangban ellenőrizni kell, és - amennyiben lehetséges - az érintett intézmények éves pénzügyi kimutatásának vagy - adott esetben - konszolidált pénzügyi kimutatásának mellékleteként közzé kell tenni.

(5) Amennyiben az e cikkben megállapított jelentéstételi kötelezettségeket a jövőbeli uniós jogalkotási aktusok túllépik, e cikk alkalmazásának kötelezettsége megszűnik és azt törölni kell.

(6) ^*  A Bizottság 2021. január 1-jéig - az EBH-val, az EIOPA-val és az ESMA-val folytatott konzultációt követően - felülvizsgálja, hogy az (1) bekezdés a)-f) pontjában említett információk továbbra is megfelelőek-e, figyelembe véve a korábbi hatásvizsgálatokat, a nemzetközi megállapodásokat és az Unión belüli jogalkotási fejleményeket, valamint azt, hogy kiegészíthető-e az (1) bekezdés további releváns tájékoztatási követelményekkel.

A Bizottság 2021. június 30-ig, az EBH-val, az EIOPA-val és az ESMA-val folytatott konzultáció alapján beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e bekezdésben említett értékelés eredményeiről, és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

90. cikk

Az eszközarányos jövedelmezőség nyilvánosságra hozatala

Az intézmények éves beszámolójukban a kulcsfontosságú mutatók között nyilvánosságra hozzák eszközarányos jövedelmezőségüket, amelyet a nettó nyereség és a mérlegfőösszeg hányadosaként állapítanak meg.

91. cikk ^* 

Vezető testület és alkalmassági értékelés

(1) Az intézményeknek és a 21a. cikk (1) bekezdése szerint jóváhagyott pénzügyi holdingtársaságoknak és vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak (a továbbiakban: szervezetek) kell az elsődleges felelősséget viselniük annak biztosításáért, hogy a vezető testületük tagjai mindenkor kellően jó hírnévvel rendelkezzenek, tisztességesen, feddhetetlenül és függetlenül járjanak el, valamint kellő tudással, készségekkel és tapasztalattal rendelkezzenek feladataik ellátásához, továbbá teljesítsék az e cikk (2)-(6) bekezdésében meghatározott kritériumokat és követelményeket, a 2014/59/EU irányelv 29. cikkének (1) bekezdése alapján az illetékes hatóságok által kinevezett ügyvivő vagyonfelügyelők, valamint az említett irányelv 35. cikkének (1) bekezdése alapján a szanálási hatóságok által kinevezett rendkívüli ügyvezetők kivételével. A bűncselekményért való büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet hiánya vagy a bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárás hiánya önmagában nem elegendő a jó hírnévre, valamint a tisztességes és feddhetetlen magatartásra vonatkozó követelmény teljesítéséhez.

(1a) A szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a vezető testület tagjai mindenkor megfeleljenek a (2)-(6) bekezdésben meghatározott kritériumoknak és követelményeknek, és értékelniük kell a vezető testület tagjainak alkalmasságát a megbízatásuk megkezdése előtt, majd pedig rendszeres időközönként, figyelembe véve az alkalmazandó jogszabályokban és egyéb rendelkezésekben, valamint iránymutatásokban és belső alkalmassági politikákban meghatározott felügyeleti elvárásokat.

Amennyiben azonban a vezető testület tagjainak többségét egyidejűleg, újonnan kinevezett tagok váltják fel, és az első albekezdés alkalmazása olyan helyzetet eredményezne, amelyben az új tagok alkalmassági értékelését a távozó tagok végeznék el, a tagállamok engedélyezhetik, hogy az értékelésre azt követően kerüljön sor, hogy az újonnan kinevezett tagok megkezdték megbízatásukat. A kérelemnek az illetékes hatósághoz történő, az (1f) bekezdéssel összhangban történő benyújtásakor a szervezetnek meg kell erősítenie e feltételek fennállását.

(1b) Amennyiben a szervezetek az (1a) bekezdésben említett belső alkalmassági értékelés alapján arra a következtetésre jutnak, hogy valamely tag vagy leendő tag nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott kritériumoknak és követelményeknek, akkor:

a) amennyiben az említett értékelés azelőtt befejeződik, hogy a leendő tag megkezdené megbízatását, biztosítaniuk kell, hogy az érintett leendő tag ne kezdhesse meg az adott megbízatást;

b) az ilyen tagot kellő időben el kell távolítaniuk a vezető testületből; vagy

c) kellő időben olyan további intézkedéseket kell tenniük, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy az adott tag alkalmas legyen vagy alkalmassá váljon az érintett megbízatás betöltésére.

(1c) A szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a vezető testület tagjainak alkalmasságára vonatkozó információk mindenkor naprakészek legyenek. A szervezeteknek - kérésre - az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk ezeket az információkat az illetékes hatóság által meghatározott eszközökön keresztül.

(1d) A tagállamok biztosítják legalább azt, hogy a következő szervezetek esetében az illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül, és amint egyértelmű szándék mutatkozik az irányítási funkciót ellátó vezető testület valamely tagjának vagy a felügyeleti funkciót ellátó vezető testület elnökének kinevezésére, de legkésőbb 30 munkanappal az adott megbízatásnak a leendő tag általi megkezdése előtt megkapják az alkalmassági kérelmet:

a) nagy méretű intézménynek minősülő EU-szintű anyaintézmények;

b) nagy méretű intézménynek minősülő tagállami anyaintézmények, kivéve, ha központi szervhez vannak kapcsolva;

c) olyan központi szervek, amelyek nagy méretű intézménynek minősülnek, vagy amelyek hozzájuk kapcsolt, nagy méretű intézmények felügyeletét látják el;

d) nagy méretű intézménynek minősülő, az Unióban működő önálló intézmények;

e) az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 147. pontjában meghatározott nagy méretű leányvállalatok;

f) azok a tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok, tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok, EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok és EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok, amelyek csoportjában nagy méretű intézmények találhatók, az ezen irányelv 21a. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozók kivételével.

(1e) Az (1d) bekezdésben említett alkalmassági kérelemhez csatolni kell a következőket:

a) alkalmassági kérdőív és önéletrajz;

b) az (1a) bekezdésben említett belső alkalmassági értékelés, kivéve, ha az említett bekezdés második albekezdése alkalmazandó;

c) bűnügyi nyilvántartási adatok, amint rendelkezésre állnak;

d) a nemzeti jog által előírt egyéb dokumentumok, amint rendelkezésre állnak;

e) az illetékes hatóság által felsorolt egyéb dokumentumok, amint rendelkezésre állnak; és

f) a kinevezés időpontjának és az adott feladatkör tényleges megkezdése időpontjának megjelölése.

A szervezeteknek az illetékes hatóság által meghatározott módon az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk az alkalmassági kérelmet és az azt kísérő dokumentumokat.

Amennyiben az illetékes hatóság az e bekezdés első albekezdésében felsorolt elemek alapján nem rendelkezik elegendő információval az alkalmassági értékelés elvégzéséhez, úgy rendelkezhet, hogy a leendő tag a kért információk rendelkezésre bocsátása előtt nem kezdi meg a megbízatást, kivéve, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az adott információk rendelkezésre bocsátása nem lehetséges.

Amennyiben az illetékes hatóságnak aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy a leendő tag megfelel-e az e cikk (2)-(6) bekezdésében meghatározott kritériumoknak és követelményeknek, megerősített párbeszédet kell folytatnia az intézménnyel a megjelölt aggályos kérdések rendezése céljából, annak biztosítása érdekében, hogy a leendő tag a megbízatás megkezdésekor alkalmas legyen vagy alkalmassá váljon annak betöltésére.

Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kibocsátania annak meghatározása céljából, hogy miként kell lefolytatni az alkalmassággal kapcsolatos aggályos kérdések rendezésére irányuló megerősített párbeszédet.

(1f) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok értékeljék, hogy a vezető testület tagjai mindenkor megfelelnek-e a (2)-(6) bekezdésben meghatározott kritériumoknak és követelményeknek. A szervezeteknek az illetékes hatóság által meghatározott módon az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk az alkalmassági kérelmet, valamint a vezető testületük tagjai alkalmasságának értékeléséhez szükséges egyéb információkat.

Az illetékes hatóságok további információkat vagy dokumentumokat is kérhetnek, beleértve az interjút vagy meghallgatást is.

(1g) Az illetékes hatóságoknak különösen abban az esetben kell meggyőződniük arról, hogy továbbra is teljesülnek-e az e cikk (2)-(6) bekezdésében meghatározott kritériumok és követelmények, ha észszerű okok alapján feltételezhető, hogy az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikke szerinti pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra, illetve ezek kísérletére került vagy kerül sor, vagy ha ezen cselekmények fokozott kockázata áll fenn az adott szervezettel kapcsolatban.

(1h) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a vezető testület tagjai nem felelnek meg mindenkor a (2)-(6) bekezdésben meghatározott kritériumoknak és követelményeknek, az illetékes hatóságok rendelkezzenek az alábbiakhoz szükséges hatáskörökkel:

a) előzetes értékelés esetén annak megakadályozása, hogy az ilyen tagok a vezető testület részét képezzék, vagy az ilyen tagoknak a vezető testületből való eltávolítása;

b) utólagos értékelés esetén az ilyen tagoknak a vezető testületből való eltávolítása; vagy

c) az érintett szervezetek kötelezése arra, hogy megtegyék az ahhoz szükséges további intézkedéseket, hogy az adott tagok alkalmasak legyenek vagy alkalmassá váljanak az érintett megbízatás betöltésére.

Amint ismertté válik bármely olyan új tény vagy egyéb körülmény, amely befolyásolhatja a vezető testület tagjainak alkalmasságát, a szervezeteknek újra kell értékelniük az adott tagok alkalmasságát, és indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatniuk kell az érintett illetékes hatóságot ezen értékelésről.

Amennyiben az illetékes hatóság tudomására jut, hogy a vezető testület tagjainak alkalmasságára vonatkozó releváns információk megváltoztak, és ez a változás befolyásolhatja az érintett tagok alkalmasságát, az illetékes hatóság újraértékeli e tagok alkalmasságát.

A vezető testület tagjai megbízatásának megújításakor az illetékes hatóságoknak csak abban az esetben kell újraértékelniük e tagok alkalmasságát, ha az illetékes hatóságok előtt ismert releváns információk megváltoztak, és ez a változás befolyásolhatja az érintett tag alkalmasságát.

(1i) Az illetékes hatóságok felkérhetik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságot, hogy ellenőrzései keretében - kockázatérzékenységi alapon - tekintsen be a vezető testület tagjaira vonatkozó releváns információkba. Emellett az illetékes hatóságok hozzáférést kérhetnek az (EU) 2024/1620 európai parlamenti és tanácsi rendeletben ^*  említett, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni központi adatbázishoz is. Az említett rendelettel létrehozott, a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóságnak (a továbbiakban: a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóság) határoznia kell arról, hogy megadja-e a hozzáférést.

(1j) Az illetékes hatóságoknak - legalább a vezető testület tagjainak az (1d) bekezdésben említett szervezetekben lévő pozíciókba történő kinevezése tekintetében - megfelelően fontolóra kell venniük azt, hogy maximális időtartamot határozzanak meg az alkalmassági értékelés elvégzésére vonatkozóan. Ez a maximális időtartam adott esetben meghosszabbítható.

(2) A vezető testület minden tagjának elegendő időt kell fordítania a szervezetnél vállalt funkciói ellátására.

(2a) A vezető testület minden tagjának jó hírnévvel kell rendelkeznie, tisztességesen, feddhetetlenül és függetlenül kell eljárnia, a vezető testület döntéseit ténylegesen értékelve és azokkal szemben szükség esetén kifogást emelve, valamint ténylegesen ellenőrizve és felügyelve a vezetés döntéshozatalát. Ha az érintett személy egy központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézet vezető testületének tagja, ez önmagában nem zárja ki a független cselekvést.

(2b) A vezető testületnek megfelelő kollektív tudással, készségekkel és tapasztalattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy képes legyen megérteni a szervezet tevékenységeit, azokat a kockázatokat, amelyeknek a szervezet rövid, közép- és hosszú távon ki van téve, valamint a szervezet által rövid, közép- és hosszú távon gyakorolt hatásokat, figyelembe véve az ESG-tényezőket is. A vezető testület általános összetételének kellően diverzifikáltnak kell lennie ahhoz, hogy abban megfelelően széles körű tapasztalatok tükröződjenek.

(3) A vezető testület valamely tagja által egyidejűleg betölthető igazgatói tisztségek számának meghatározásakor figyelembe kell venni az egyéni körülményeket, valamint a szervezet tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. Hacsak a vezető testület tagjai nem valamely tagállam érdekeit képviselik, a méreténél, belső szervezeténél, valamint tevékenysége jellegénél, körénél és összetettségénél fogva jelentős szervezet vezető testületének tagjai 2014. július 1-től az alábbi igazgatói tisztségek kombinációi közül egyidejűleg csak egyet tölthetnek be:

a) egy ügyvezető igazgatói tisztség két nem ügyvezető igazgatói tisztséggel;

b) négy nem ügyvezető igazgatói tisztség.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában az alábbiakat egyetlen igazgatói tisztségnek kell tekinteni:

a) az ugyanazon csoporton belül betöltött ügyvezető vagy nem ügyvezető igazgatói tisztségek;

b) ügyvezető vagy nem ügyvezető igazgatói tisztségek az alábbiak valamelyikén belül:

i. olyan szervezetek, amelyek ugyanannak az intézményvédelmi rendszernek a tagjai, feltéve, hogy az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, vagy olyan szervezetek, amelyekben ugyanaz az intézményvédelmi rendszer befolyásoló részesedéssel rendelkezik;

ii. olyan vállalkozások, ideértve a nem pénzügyi szervezeteket is, amelyekben a szervezet befolyásoló részesedéssel rendelkezik.

E bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazásában a csoport a 2013/34/EU irányelv 22. cikkében meghatározottak szerint egymással kapcsolatban álló vállalkozások csoportja, vagy olyan vállalkozások csoportja, amelyek ugyanazon pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai.

(5) A (3) bekezdés hatálya nem terjed ki az olyan szervezetekben betöltött igazgatói tisztségekre, amelyek elsősorban nem üzleti jellegű tevékenységet folytatnak.

(6) Az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a vezető testület tagjai egy további, nem ügyvezető igazgatói tisztséget töltsenek be.

(7) A szervezeteknek megfelelő humán- és pénzügyi erőforrásokat kell fordítaniuk a vezető testület tagjainak a feladatkörükkel való megismertetésére és képzésére, többek között az ESG-kockázatok és -hatások, valamint az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 52c. pontjában meghatározott IKT-kockázat tekintetében.

(8) A tagállamok vagy az illetékes hatóságok előírják a szervezetek és - amennyiben a szervezetnél vannak ilyenek - azok jelölő bizottságai számára, hogy a vezető testületek tagjainak kiválasztásakor biztosítsák, hogy a vezető testületben minél többféle szaktudás és kompetencia jelenjen meg, valamint hogy arányosan előmozdítsák a sokszínűséget és a nemek egyensúlyát a vezető testületben. Ennek érdekében a szervezeteknek a sokszínűséget előmozdító politikát kell alkalmazniuk a vezető testület vonatkozásában.

(9) Az illetékes hatóságok a nekik átadott információkat az 575/2013/EU rendelet 435. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban gyűjtik, és a sokszínűségi politikák összehasonlítására használják fel. Az illetékes hatóságok az EBH rendelkezésére bocsátják ezeket az információkat. Az EBH-nak ezeket az információkat arra kell felhasználnia, hogy uniós szinten összehasonlítsa a sokszínűségi politikákat.

(10) E cikk és a 91a. cikk alkalmazása tekintetében az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az e cikk (1d) bekezdésében felsorolt szervezetek számára azon alkalmassági kérdőív, önéletrajzok és belső alkalmassági értékelés minimális tartalmának további pontosítása céljából, amelyeket az e cikk (1f) bekezdésében és a 91a. cikk (5) bekezdésében említett alkalmassági értékelés elvégzése céljából be kell nyújtani az illetékes hatóságokhoz.

A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő standardok kerüljenek kidolgozásra az e cikk (1d) bekezdésében említettektől eltérő szervezetekre vonatkozóan.

Az EBH az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2026. július 10-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

(11) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2026. július 10-ig iránymutatásokat tesz közzé az alábbiak vonatkozásában:

a) a vezető testület tagja által funkcióinak ellátására fordított elegendő idő fogalma az egyéni körülmények és a szervezet tevékenységeinek jellege, nagyságrendje és összetettsége alapján;

b) a vezető testület tagja (2a) bekezdésben említett jó hírnevének, tisztességességének, feddhetetlenségének és függetlenségének fogalma;

c) a vezető testület (2b) bekezdésben említett megfelelő kollektív tudásának, készségeinek és tapasztalatának fogalma;

d) a vezető testület tagjainak a feladatkörükkel való megismertetésére és képzésére fordított - a (7) bekezdésben említettek szerinti - megfelelő humán- és pénzügyi erőforrások fogalma;

e) a vezető testület tagjainak egyik kiválasztási kritériumaként figyelembe veendő, a (8) bekezdésben említett sokszínűség fogalma;

f) az annak megállapítására vonatkozó kritériumok, hogy észszerű okok alapján feltételezhető-e, hogy az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikke szerinti pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra, illetve ezek kísérletére sor kerül vagy sor került, vagy hogy a szervezettel kapcsolatban fennáll e cselekmények fokozott kockázata.

Az első albekezdés f) pontja alkalmazásának céljából az EBH szorosan együttműködik az ESMA-val, valamint a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatósággal.

(12) Az EBH 2029. december 31-ig az EKB-val szoros együttműködésben felülvizsgálja az (1d)-(1j) bekezdés alkalmazását, valamint azt, hogy azok mennyire biztosítják hatékonyan a „megfelelőségi és alkalmassági” keret célnak megfelelő működését, és erről jelentést tesz, figyelembe véve az arányosság elvét. Az EBH az említett jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentés alapján a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be.

(13) Ez a cikk és a 91a. cikk nem érinti a munkavállalók vezető testületben való képviseletére vonatkozó tagállami rendelkezéseket.

(14) Ez a cikk, valamint a 91a. cikk nem érinti a vezető testület tagjainak a felügyeleti funkciót ellátó regionális vagy helyi választott testületek általi kinevezésére vagy azokra a kinevezésekre vonatkozó tagállami rendelkezéseket, amelyek esetében a vezető testület nem rendelkezik hatáskörrel a tagjai kiválasztásának és kinevezésének folyamatában. Ezekben az esetekben megfelelő biztosítékokat kell bevezetni a vezető testület ezen tagjai alkalmasságának biztosítása érdekében.

91a. cikk ^* 

Kiemelt funkciót betöltő személyek és alkalmassági értékelés

(1) A 91. cikk (1) bekezdésében említett szervezetek elsődleges felelőssége kell, hogy legyen annak biztosítása, hogy a kiemelt funkciót betöltő személyek mindenkor kellően jó hírnévvel rendelkezzenek, tisztességesen és feddhetetlenül járjanak el, valamint rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges kellő tudással, készségekkel és tapasztalattal. A bűncselekményért való büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet hiánya vagy a bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárás hiánya önmagában nem elegendő a jó hírnévre, valamint a tisztességes és feddhetetlen magatartásra vonatkozó követelmény teljesítéséhez.

(2) A szervezeteknek egyrészt biztosítaniuk kell, hogy a kiemelt funkciót betöltő személyek mindenkor megfeleljenek az (1) bekezdésben meghatározott kritériumoknak és követelményeknek, másrészt az adott pozíciónak az említett személyek általi elfoglalása előtt, majd rendszeres időközönként értékelniük kell a kiemelt funkciót betöltő személyek alkalmasságát, figyelembe véve az alkalmazandó jogszabályokban és rendelkezésekben, iránymutatásokban és belső alkalmassági politikákban meghatározott felügyeleti elvárásokat.

(3) Amennyiben a szervezetek a (2) bekezdésben említett belső alkalmassági értékelés alapján arra a következtetésre jutnak, hogy valamely személy nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott kritériumoknak és követelményeknek, úgy a szervezetek:

a) nem nevezhetik ki az adott személyt kiemelt funkciót betöltő személyként, amennyiben az említett értékelés elvégzésére még azelőtt sor kerül, hogy az adott személy elfoglalná az adott pozíciót;

b) kötelesek az adott személyt mint kiemelt funkciót betöltő személyt kellő időben eltávolítani; vagy

c) kötelesek kellő időben megtenni az annak biztosításához szükséges további intézkedéseket, hogy az érintett személy alkalmas legyen, vagy alkalmassá váljon az adott pozíció betöltésére.

A szervezeteknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a kiemelt funkciót betöltő személy pozíciója megfelelően működjön, ideértve a kiemelt funkciót betöltő személy leváltását is, ha az adott személy már nem felel meg az alkalmassági kritériumoknak és követelményeknek.

(4) A szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a kiemelt funkciót betöltő személyek alkalmasságára vonatkozó információk mindenkor naprakészek legyenek. Kérésre a szervezeteknek az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk ezeket az információkat az illetékes hatóság által meghatározott eszközökön keresztül.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok értékeljék a belsőkontroll-funkciók vezetői és a pénzügyi igazgató (1) bekezdés szerinti kritériumoknak és követelményeknek való mindenkori megfelelését, legalább azokban az esetekben, amikor az említett vezetők vagy az igazgató kinevezésére a következő szervezetekben kerül sor:

a) nagy méretű intézménynek minősülő EU-szintű anyaintézmények;

b) nagy méretű intézménynek minősülő tagállami anyaintézmények, kivéve, ha központi szervhez tartoznak;

c) nagy méretű intézménynek minősülő központi szervek vagy a velük kapcsolt viszonyban álló nagy méretű intézmények felügyeletét ellátó központi szervek;

d) nagy méretű intézménynek minősülő, az Unióban működő önálló intézmények;

e) nagy méretű leányvállalatok az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 147. pontjában meghatározottaknak megfelelően;

f) azok a tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok, tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok, EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok és EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok, amelyek csoportjában nagy méretű intézmények találhatók, az ezen irányelv 21a. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozók kivételével.

(6) Amennyiben a belsőkontroll-funkciók vezetői és a pénzügyi igazgató nem felelnek meg mindenkor az (1) bekezdésben meghatározott kritériumoknak és követelményeknek, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az alábbiakhoz szükséges hatáskörökkel:

a) előzetes értékelés esetén annak megakadályozása, hogy az ilyen vezetők, illetve igazgató elfoglalják az adott pozíciót, vagy az említettek eltávolítása az adott pozícióból;

b) utólagos értékelés esetén az ilyen vezetők, illetve igazgató eltávolítása az adott pozícióból, vagy a szervezet arra való kötelezése, hogy távolítsa el az említetteket az adott pozícióból;

c) annak előírása az érintett szervezetek számára, hogy tegyenek további megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a vezetők, illetve igazgató alkalmasak legyenek vagy alkalmassá váljanak a szóban forgó pozíció betöltésére.

Amint olyan új tények vagy egyéb körülmények válnak ismertté, amelyek befolyásolhatják a belsőkontroll-funkciók vezetői és a pénzügyi igazgató alkalmasságát, az (5) bekezdésben említett szervezeteknek újra kell értékelniük az érintett vezetők és igazgató alkalmasságát, és erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot.

Amennyiben az illetékes hatóság tudomására jut, hogy a belsőkontroll-funkciók vezetői és a pénzügyi igazgató alkalmasságára vonatkozó lényeges információk megváltoztak, és ez a változás befolyásolhatja az érintett vezetők vagy tisztviselő alkalmasságát, az illetékes hatóság újraértékeli alkalmasságukat.

Az illetékes hatóságok nem kötelesek az említett vezetők vagy igazgató alkalmasságát azok megbízatásának megújításakor vagy meghosszabbításakor újraértékelni, kivéve ha az illetékes hatóságok előtt ismert releváns információk megváltoztak, és ez a változás befolyásolhatja az érintett vezetők, illetve igazgató alkalmasságát.

Az illetékes hatóságoknak - legalább a belsőkontroll-funkciók vezetőinek és a pénzügyi igazgatónak az (5) bekezdésben említett szervezetekben lévő pozíciókba történő kinevezése tekintetében - megfelelően fontolóra kell venniük, hogy az alkalmassági értékelés elvégzésére maximális időtartamot határoznak meg. Ez a maximális időtartam adott esetben meghosszabbítható.

(7) Az illetékes hatóságok felkérhetik az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban a pénzmosás elleni küzdelem vagy a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletéért felelős hatóságot, hogy az ellenőrzései keretében, kockázatérzékenységi alapon tekintsen be a belsőkontroll-funkciók vezetőire és a pénzügyi igazgatóra vonatkozó releváns információkba. Az illetékes hatóságok hozzáférést kérhetnek az (EU) 2024/1620 rendeletben említett, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni központi adatbázishoz is. A Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóságnak kell határoznia arról, hogy megadja-e a hozzáférést.

(8) Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2026. július 10-ig iránymutatásokat kell közzétennie az alábbiak vonatkozásában:

a) az (1) bekezdésben említett jó hírnév, tisztességesség és feddhetetlenség fogalma;

b) az (1) bekezdésben említett kellő tudás, készségek és tapasztalat fogalma;

c) az annak megállapítására vonatkozó kritériumok, hogy észszerű okok alapján feltételezhető-e, hogy az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikkének értelmében vett pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra, illetve ezek kísérletére sor kerül vagy sor került, vagy hogy az adott szervezettel kapcsolatban fennáll ezen cselekmények fokozott kockázata.

Az első albekezdés c) pontjának alkalmazása céljából az EBH-nak szorosan együtt kell működnie az ESMA-val, valamint a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatósággal.

92. cikk

Javadalmazási politika

(1) ^* 

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az azon munkavállalókat magukban foglaló munkavállalói kategóriák vonatkozásában, akiknek szakmai tevékenységei lényeges hatást gyakorolnak az intézmény kockázati profiljára, a javadalmazási szabályok összességének - beleértve a fizetéseket és a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat - meghatározásakor és alkalmazásakor az intézmények méretüknek, belső szervezetüknek és tevékenységük jellegének, körének és összetettségének megfelelő módon betartsák a következő követelményeket: ^* 

a) a javadalmazási politika összhangban van a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel, és elősegíti annak alkalmazását, és nem ösztönöz az intézmény kockázatvállalási képességét meghaladó kockázatok vállalására;

aa) ^*  a javadalmazási politika nemi szempontból semleges javadalmazási politika;

b) a javadalmazási politika összhangban van az intézmény üzleti stratégiájával, célkitűzéseivel, értékeivel és hosszú távú érdekeivel, és az összeférhetetlenség elkerülését célzó intézkedéseket tartalmaz;

c) az intézmény vezető testülete felügyeleti funkciójának ellátása keretében elfogadja és rendszeres időközönként felülvizsgálja a javadalmazási politika általános elveit, és felelős annak végrehajtásának felügyeletéért;

d) a javadalmazási politika végrehajtását legalább évente egyszer központi és független belső felülvizsgálatnak vetik alá annak ellenőrzése céljából, hogy megfelel-e a vezető testület által felügyeleti funkciójának ellátása keretében elfogadott javadalmazási politikáknak és eljárásoknak;

e) ^*  a belsőkontroll-funkciók működtetésében alkalmazottak függetlenek az általuk felügyelt szervezeti egységektől, megfelelő jogosultsággal rendelkeznek, és a feladatkörükhöz kapcsolódó célkitűzések elérésével összhangban álló javadalmazást kapnak, amely független az ellenőrzött szervezeti egységek teljesítményétől;

f) ^*  a belsőkontroll-funkciók vezetőinek javadalmazását közvetlenül a 95. cikkben említett javadalmazási bizottság, vagy ha ilyen bizottságot nem hoztak létre, a felügyeleti funkciót betöltő vezető testület felügyeli;

g) a bérek megállapítására vonatkozó nemzeti kritériumokat figyelembe vevő javadalmazási szabályozásban egyértelmű különbséget kell tenni az alábbiak meghatározására vonatkozó kritériumok között:

i. rögzített alapjavadalmazás, amelynek elsősorban a vonatkozó szakmai tapasztalatot és szervezeti felelősséget kell tükröznie, amelyet a foglalkoztatási feltételek részeként a munkavállaló munkaköri leírása határoz meg, valamint

ii. a javadalmazás változó összetevője, amelynek a fenntartható és kockázattal kiigazított teljesítményt kell tükröznie, valamint a munkavállalói foglalkoztatási feltételek részét képező munkaköri leírásban foglaltak teljesítésén túlmutató teljesítményt.

(3) ^*  A (2) bekezdés alkalmazásában azon munkavállalói kategóriákba, akiknek a szakmai tevékenységei lényeges hatást gyakorolnak az intézmény kockázati profiljára, legalább a következők beletartoznak:

a) a vezető testület és a felső vezetés valamennyi tagja;

b) ^*  az intézmény belsőkontroll-funkcióiért vagy lényeges szervezeti egységeiért vezetői felelősséggel tartozó munkavállalók;

c) az előző pénzügyi évben jelentős mértékű javadalmazásra jogosult munkavállalók, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

i. a munkavállaló javadalmazása eléri vagy meghaladja az 500 000 EUR-t és eléri vagy meghaladja az a) pontban említett intézményi vezető testület és felső vezetés tagjai részére juttatott átlagos javadalmazást;

ii. a munkavállaló a szakmai tevékenységet valamelyik lényeges szervezeti egységben végzi, és a tevékenység olyan jellegű, amely jelentős hatást gyakorol az érintett szervezeti egység kockázati profiljára.

93. cikk

Kormányzati beavatkozással segített intézmények

A rendkívüli kormányzati beavatkozással segített intézmények esetében a 92. cikk (2) bekezdésében meghatározottak mellett a következő elvek alkalmazandók:

a) a javadalmazás változó összetevője szigorúan a nettó bevétel százalékára korlátozódik, amennyiben nincs összhangban a stabil tőkealap fenntartásával és a kormányzati támogatás időben történő megszüntetésével;

b) az érintett illetékes hatóságok megkövetelik az intézményektől, hogy a hatékony kockázatkezeléssel és a hosszú távú növekedéssel összehangolt módon alakítsák át a javadalmazást, beleértve többek között - adott esetben - az intézmény vezető testületi tagjai javadalmazásának korlátozását is;

c) az intézmény vezető testületi tagjainak nem fizethető változó javadalmazási összetevő, kivéve, ha az indokolt.

94. cikk

A javadalmazás változó elemei

(1) A javadalmazás változó elemeire vonatkozóan a 92. cikk (2) bekezdésében meghatározottak mellett és ugyanazokkal a feltételekkel a következő elvek alkalmazandók:

a) ^*  amennyiben a javadalmazást a teljesítményhez kötik, a javadalmazás teljes összegének az egyén és az érintett szervezeti egység teljesítményének együttes értékelésén, valamint az intézmény általános eredményességén kell alapulnia, az egyéni teljesítmény értékelése során pedig pénzügyi és nem pénzügyi kritériumokat - beleértve a 76. cikk (2) bekezdésében említett kockázatok kezelését - is figyelembe kell venni;

b) a teljesítményértékelésnek többéves kereten belül kell történnie annak biztosítása érdekében, hogy az értékelési folyamat alapja a hosszú távú teljesítmény legyen, és hogy a javadalmazás teljesítményalapú összetevőinek tényleges kifizetése olyan időszakra legyen elosztva, amelynél figyelembe veszik a hitelintézet megfelelő üzleti ciklusát és üzleti kockázatait;

c) a javadalmazás változó összetevőjének teljes összege ne korlátozza az intézmény azon képességét, hogy megerősítse tőkealapját;

d) a garantált változó javadalmazási összetevő nem egyeztethető össze a stabil kockázatkezeléssel vagy a teljesítményarányos fizetés elvével, és nem képezheti részét a jövőbeli javadalmazási terveknek;

e) a garantált változó javadalmazási összetevőnek kivételes jellegűnek kell lennie, csak új alkalmazottak felvételekor kerülhet rá sor és csak akkor, ha az intézmény szilárd és erős tőkealappal rendelkezik, és a foglalkoztatás első évére kell korlátozódnia;

f) a teljes javadalmazás rögzített és változó összetevőjének megfelelően egyensúlyban kell lennie, továbbá a rögzített összetevőnek a teljes javadalmazás kellően nagy hányadát kell alkotnia ahhoz, hogy a javadalmazás változó összetevőjével kapcsolatban teljes mértékben rugalmas politika érvényesülhessen, beleértve annak lehetőségét is, hogy egyáltalán ne fizessenek változó javadalmazási összetevőt;

g) az intézményeknek megfelelő arányt kell megállapítaniuk a teljes javadalmazás rögzített és változó összetevője között, amelyekre az alábbi elveket kell alkalmazni:

i. a változó összetevő senkinél sem haladhatja meg a teljes javadalmazás rögzített összetevőjének 100%-át. A tagállamok alacsonyabb maximális százalékarányt is megállapíthatnak;

ii. a tagállamok engedélyezhetik az intézmény részvényeseinek, tulajdonosainak vagy tagjainak, hogy a javadalmazás rögzített és változó összetevője közötti magasabb maximális arányt hagyjanak jóvá, feltéve, hogy a teljes változó összetevő szintje egyetlen személy esetében sem haladja meg a teljes javadalmazás rögzített összetevőjének a 200%-át. A tagállamok alacsonyabb maximális százalékarányt is megállapíthatnak;

Az ezen pont első albekezdése szerinti magasabb arány jóváhagyását a következő eljárással összhangban kell végezni:

- az intézmény részvényeseinek, tulajdonosainak vagy tagjainak az intézmény által benyújtott részletes ajánlás alapján kell eljárniuk, amely ajánlásban az intézménynek meg kell indokolnia a kért jóváhagyást és annak hatályát, ideértve a személyzet érintett tagjainak a számát, a beosztásukat, valamint a stabil tőkealap fenntartására vonatkozó követelményre gyakorolt várható hatást;

- az intézmény részvényeseinek, tulajdonosainak vagy tagjainak legalább 66%-os többséggel kell határozniuk, feltéve, hogy ez a részvények vagy az azokkal egyenértékű tulajdonjogok legalább 50%át képviselik, vagy ennek hiányában a képviselt tulajdonjogok 75%-os többségével kell határozniuk;

- az intézménynek - ésszerű értesítési határidőt biztosítva - tájékoztatnia kell összes részvényesét, tulajdonosát és tagját arról, hogy az e pont első albekezdése szerinti jóváhagyást fog kérni;

- az intézménynek haladéktalanul tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a részvényeseinek, a tulajdonosainak vagy a tagjainak benyújtott ajánlásról, beleértve a javasolt magasabb maximális százalékarányt és ennek indokolását, és tudnia kell igazolni az illetékes hatóság számára, hogy a javasolt magasabb arány nem ellentétes az intézménynek az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet alapján fennálló kötelezettségeivel, különös tekintettel az intézménynek a szavatoló tőkéje vonatkozásában fennálló kötelezettségeire;

- az intézménynek haladéktalanul tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a részvényesei, tulajdonosai, vagy tagjai által hozott, fentebb említett határozatról, beleértve az e pont első albekezdése szerinti magasabb maximális arány jóváhagyásáról; az illetékes hatóságoknak a kapott információk alapján értékelniük kell az intézményeknek az e területre vonatkozó gyakorlatát. Az illetékes hatóságoknak meg kell küldeniük az EBH-nak ezeket az információkat, és az EBH egységes formátumban, székhely szerinti tagállamonként összesítve nyilvánosságra hozza azokat. Az EBH iránymutatásokat dolgozhat ki e franciabekezdés végrehajtásának megkönnyítésére és az összegyűjtött információk következetességének biztosítására;

- a személyzet azon tagjai számára, akik közvetlenül érdekeltek a javadalmazás változó összetevőjének az e pontban említett magasabb maximális szintjének megállapításában, nem szabad engedélyezni, hogy közvetett vagy közvetlen módon gyakorolják az intézmény részvényeseiként, tulajdonosaiként vagy tagjaiként fennálló szavazati jogukat;

iii. a tagállamok engedélyezhetik, hogy az intézmények a javadalmazás változó összetevője teljes összegének legfeljebb 25%-ára az e pont második albekezdésében említett diszkontrátát alkalmazzák, feltéve, hogy azt legalább öt éves időtartamra elosztva nyújtott instrumentumokban fizetik ki. A tagállamok alacsonyabb maximális százalékarányt is megállapíthatnak;

az EBH iránymutatásokat készít és tesz közzé 2014. március 14-ig az alkalmazandó nemzeti diszkontrátáról, figyelembe véve minden releváns tényezőt, így például az inflációs rátát és a kockázatot, amely magában foglalja a halasztás időtartamát. Az EBH által a diszkontrátára vonatkozóan adott iránymutatásokban külön meg kell vizsgálni, hogy hogyan lehet ösztönözni a legalább 5 éves időtartamra elosztva nyújtott instrumentumok használatát;

h) a valamely szerződés idő előtti megszüntetéséhez kapcsolódó kifizetéseknek a vonatkozó időszakban elért teljesítményt kell tükrözniük, és nem jutalmazhatják a teljesítmény elmaradását vagy a kötelességszegést;

i) a kompenzációval vagy a korábbi munkaviszonyra vonatkozó szerződésből történő kivásárlással kapcsolatos javadalmazási csomagoknak összhangban kell lenniük az intézmény hosszú távú érdekeivel, többek között a visszatartási, a halasztási, a teljesítmény- és a visszakövetelési megállapodásokat illetően;

j) a javadalmazás változó összetevőinek vagy a javadalmazás változó összetevői halmazának kiszámításához használt teljesítménymérésnek tartalmaznia kell a jelenlegi és jövőbeli kockázatok valamennyi típusának megfelelő kiigazítást, és tükröznie kell a tőke költségét és a szükséges likviditást;

k) a javadalmazás változó összetevőjének az intézményen belüli felosztása során szintén figyelembe kell venni a jelenlegi és jövőbeli kockázatok valamennyi típusát is;

l) a javadalmazás változó összetevőjének jelentős része - és minden esetben legalább 50%-a - a következők egyensúlyban lévő kombinációja kell, hogy legyen:

i. ^*  részvények vagy - az érintett intézmény jogi formájától függően - azokkal egyenértékű tulajdoni részesedések; vagy részvényhez kötött eszközök vagy - az érintett intézmény jogi formájától függően - azokkal egyenértékű készpénz-helyettesítő fizetési eszközök;

ii. amennyiben lehetséges, az 575/2013/EU rendelet 52. vagy 63. cikke értelmében vett egyéb instrumentumok vagy elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká maradéktalanul átalakítható, illetve leírható egyéb instrumentumok, amelyek minden esetben megfelelően tükrözik az intézmény folyamatos működés melletti hitelminősítési besorolását, és amelyeket a javadalmazás változó összetevőjébe való beszámításra szánnak.

Az ebben a pontban említett eszközökre megfelelő visszatartási politikáknak kell vonatkozniuk, amelynek célja összhangba hozni az ösztönzőket az intézmény hosszabb távú érdekeivel. A tagállamok vagy illetékes hatóságaik korlátozásokat vezethetnek be az említett eszközök típusaira és kialakítására vonatkozóan, vagy adott esetben betilthatnak bizonyos eszközöket. Ezt a pontot egyaránt kell alkalmazni a javadalmazás változó összetevőjének az m) ponttal összhangban halasztva biztosított részére és a javadalmazás változó összetevőjének nem halasztva biztosított részére;

m) ^*  a javadalmazás változó összetevőjének jelentős részét - és minden esetben legalább 40%-át - halasztva, legalább 4-5 éves, az üzleti tevékenység természetével, kockázataival és az érintett munkavállaló tevékenységeivel megfelelően összehangolt időtartamra elosztva kell nyújtani. A halasztási időszak nem lehet rövidebb öt évnél az olyan intézmények vezető testületének és felső vezetésének tagjai esetében, amelyek méretüknél, belső szervezetüknél, valamint tevékenységük jellegénél, nagyságrendjénél és összetettségénél fogva jelentősek.

A halasztási szabályok szerint fizetendő javadalmazás legfeljebb időarányosan illetheti meg a munkavállalót. Abban az esetben, ha a javadalmazás változó összetevője különösen magas összeget tesz ki, legalább 60%-át halasztva kell kifizetni. A halasztási időszak hosszát az üzleti ciklusnak, az üzlet jellegének, kockázatainak és az érintett munkavállaló tevékenységeinek megfelelően kell megállapítani;

n) a javadalmazás változó összetevője a halasztva biztosított résszel együtt csak akkor fizethető ki, illetve a munkavállaló csak akkor jogosult rá, ha ez az egész intézmény pénzügyi helyzetének megfelelően fenntartható, valamint az intézmény, az érintett szervezeti egység és az érintett személy teljesítménye alapján indokolt.

A nemzeti kötelmi és munkajog általános elveinek sérelme nélkül, a javadalmazás teljes változó összetevőjét fő szabályként jelentősen csökkenteni kell, amennyiben az intézmény pénzügyi teljesítménye visszaesik vagy negatív, figyelembe véve egyaránt az aktuális javadalmazást és a korábban megkeresett összegek kifizetésének csökkentését, többek között malus- vagy visszakövetelési szabályok révén.

A javadalmazás teljes változó összetevőjének akár 100%-ára is malus- vagy visszakövetelési szabályok vonatkozhatnak. Az intézményeknek konkrét kritériumokat kell meghatározniuk a malus vagy a visszakövetelés alkalmazására. Ezeknek a kritériumoknak különösen az olyan helyzetekre kell vonatkozniuk, amikor a személyzet tagja:

i. olyan magatartás részese volt, amely jelentős veszteséget okozott az intézménynek, vagy felelős volt ilyen magatartásért;

ii. nem felelt meg az alkalmasságra és a viselkedésre vonatkozó elfogadott normáknak;

o) a nyugdíjpolitikának összhangban kell lennie az intézmény üzleti stratégiájával, célkitűzéseivel, értékeivel és hosszú távú érdekeivel;

Ha a munkavállaló nyugdíjazás előtt távozik az intézménytől, az intézménynek az l) pontban említett eszközök formájában öt évig vissza kell tartania a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat. Amennyiben egy munkavállaló eléri a nyugdíjazást, a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat az l) pontban említett eszközök formájában - ötéves visszatartási időszak alkalmazásával - kell teljesíteni a munkavállaló részére;

p) a munkavállalóknak vállalniuk kell, hogy a javadalmazásukra vonatkozó megállapodásban foglalt kockázatvállalás hatásainak gyengítésére nem alkalmaznak egyéni fedezeti stratégiákat, illetve a javadalmazásra és a felelősségre vonatkozó biztosítást;

q) a javadalmazás változó összetevője nem fizethető ki olyan csatornákon keresztül vagy olyan módszerekkel, amelyek megkönnyítik az ezen irányelv vagy az 575/2013/EU rendelet be nem tartását.

(2) ^*  „Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az (1) bekezdés l) pontjának ii. alpontjában meghatározott feltételeket teljesítő eszközosztályok pontos meghatározása érdekében.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. március 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A 92. cikk (3) bekezdésében említett azon munkavállalók azonosítása céljából, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, kivéve a befektetési vállalkozások munkavállalóit, az EBH a következők meghatározására szolgáló kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki:

a) ^*  vezetői felelősség és belsőkontroll-funkciók;

b) lényeges szervezeti egység és jelentős hatás az érintett szervezeti egység kockázati profiljára; valamint

c) a 92. cikk (3) bekezdésében kifejezetten nem említett olyan egyéb munkavállalói kategóriák, amelyek esetében a munkavállalók szakmai tevékenységei összehasonlítható módon ugyanolyan lényeges hatást gyakorolnak az intézmény kockázati profiljára, mint az említett bekezdésben említett kategóriák esetében.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse. A befektetési vállalkozásokra alkalmazandó szabályozástechnikai standardok tekintetében az ezen irányelvnek az (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ^*  módosított 94. cikke (2) bekezdésében megállapított felhatalmazás 2021. június 26-ig továbbra is alkalmazandó.

(3) ^*  Az (1) bekezdéstől eltérve, az említett bekezdés l) és m) pontjában, valamint o) pontjának második bekezdésében meghatározott követelmények nem alkalmazandók a következőkre:

a) ^*  olyan intézmény, amely nem minősül nagy méretű intézménynek, és amely eszközeinek értéke a folyó pénzügyi évet közvetlenül megelőző négyéves időszak során ezen irányelvnek és az 575/2013/EU rendeletnek megfelelően egyéni alapon legfeljebb átlagosan 5 milliárd EUR;

b) azon munkavállalók, akiknek éves változó javadalmazása nem haladja meg az 50 000 EUR-t, és a változó javadalmazás a munkavállaló teljes éves javadalmazásuk legfeljebb egyharmadát teszi ki.

(4) ^*  A (3) bekezdés a) pontjától eltérve a tagállamok csökkenthetik vagy növelhetik az abban említett értékhatárt, feltéve, hogy:

a) azon intézmény, amelynek tekintetében a tagállam él ezzel a rendelkezéssel, nem egy, az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 146. pontjában meghatározott nagy méretű intézmény, és amennyiben az értékhatárt megemelik:

i. az intézmény teljesíti az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 145. pontjának c), d) és e) alpontjában meghatározott kritériumokat; és

ii. az értékhatár nem haladja meg a 15 milliárd EUR-t;

b) helyénvaló e bekezdésnek megfelelően módosítani az értékhatárt, figyelembe véve az intézmény tevékenységeinek jellegét, körét és összetettségét, belső szervezeti felépítését vagy adott esetben azon csoport sajátosságait, amelyhez tartozik.

(5) ^*  A (3) bekezdés b) pontjától eltérve, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy tekintettel a nemzeti piacnak a javadalmazási gyakorlatok terén fennálló sajátosságaira vagy az érintett munkavállalók feladatainak vagy munkakörének jellegére, az említett pontban meghatározott mentesség nem alkalmazandó az abban említett értékhatárt és részesedést el nem érő, éves változó javadalmazásra jogosult munkavállalókra.

(6) ^*  A Bizottság 2023. június 28-ig az EBH-val szoros együttműködésben felülvizsgálja a (3)-(5) bekezdés alkalmazását és arról jelentést készít, és ezt a jelentést - adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében - benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(7) ^*  Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban olyan iránymutatásokat kell kibocsátania, amelyek megkönnyítik a (3), a (4) és az (5) bekezdés alkalmazását, és biztosítják következetes alkalmazásukat.

95. cikk

Javadalmazási bizottság

(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a méretük, belső szervezetük, valamint tevékenységeik jellege, nagyságrendje és összetettsége szempontjából jelentős intézmények javadalmazási bizottságot állítsanak fel. A javadalmazási bizottságot úgy kell összeállítani, hogy képes legyen hozzáértő és független módon megítélni a javadalmazási politikákat és gyakorlatokat, valamint a kockázatok, a tőkeellátottság és a likviditás kezelésére kidolgozott ösztönzőket.

(2) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a javadalmazási bizottság felelős legyen a javadalmazásra vonatkozó - köztük az érintett intézménnyel kapcsolatos kockázatra és kockázatkezelésre kihatással lévő - döntések előkészítéséért, amelyeket a vezető testületnek kell meghoznia. A javadalmazási bizottság elnöke és tagjai a vezető testület olyan tagjai közül kerülnek ki, akik az érintett intézményben nem látnak el ügyvezetői feladatot. Amennyiben a nemzeti jog előírja a munkavállalói képviseletet a vezető testületben, a javadalmazási bizottság tagjai között lennie kell legalább egy munkavállalói képviselőnek. Az ilyen döntések előkészítésekor a javadalmazási bizottság figyelembe veszi a részvényesek, a befektetők és az intézményben érdekelt egyéb felek hosszú távú érdekeit, valamint a közérdeket.

96. cikk

A vállalatvezetéssel és a javadalmazással foglalkozó honlap üzemeltetése

Azok az intézmények, amelyek honlapot üzemeltetnek, a honlapjukon bemutatják, hogy miként teljesítik a 88-95. cikk előírásait.

III. szakasz

Felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás

97. cikk

Felügyeleti felülvizsgálat és értékelés

(1) A 98. cikkben felsorolt technikai kritériumok figyelembevételével az illetékes hatóságok felülvizsgálják azokat a rendszereket, stratégiákat, eljárásokat és mechanizmusokat, amelyeket az intézmények az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet betartására hoztak létre, és értékelik:

a) a kockázatokat, amelyeknek az intézmények ki vannak vagy ki lehetnek téve;

b) ^* 

c) a kockázatokat, amelyeket a stressztesztelés alapján az intézmények tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve feltártak;

d) ^*  a digitális működési reziliencia tesztelése által az (EU) 2022/2554 rendelet IV. fejezetével összhangban feltárt kockázatokat.

(2) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés hatályának ki kell terjednie az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet összes követelményére.

(3) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés alapján az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy az intézmények által alkalmazott rendszerek, stratégiák, eljárások és mechanizmusok, továbbá az általuk tartott szavatolótőke és likvid eszközök biztosítják-e a kockázataik fedezetét és megbízható kezelését.

(4) ^*  Az illetékes hatóságok az érintett intézmény mérete, rendszerszintű jelentősége, tevékenységeinek jellege, nagyságrendje és összetettsége alapján, továbbá az arányosság elvének figyelembevételével határozzák meg az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés gyakoriságát és részletezettségét. A felülvizsgálatot és az értékelést a 99. cikk (2) bekezdésében említett felügyeleti vizsgálati programba tartozó intézmények esetében legalább évente kell frissíteni.

Az e cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálat és értékelés során az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell az arányosság elvét a 143. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében közzétett követelményeknek megfelelően. Az illetékes hatóság az intézmény felülvizsgálatának és értékelésének elvégzése céljából különösen figyelembe veheti, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül-e:

a) az intézmény nem »globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«, nem »nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«, illetve nem »globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet« az 575/2013/EU rendelettel összhangban;

b) az intézményt ezen irányelv 131. cikkének (1) és (3) bekezdésével összhangban egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosították;

c) az intézmény olyan csoport része, amelyben az anyaintézmény és a leányintézmények túlnyomó többsége kapcsolatban áll egymással a 2013/34/EU irányelv 22. cikkében leírtaknak megfelelően;

d) az ezen albekezdés c) pontjában említett leányintézmények teljesítik a következő feltételek mindegyikét:

i. az említett leányintézmények, vagy túlnyomó többségük az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak vagy takarékpénztárnak minősülnek, és az alkalmazandó nemzeti jog felső korlátot vagy korlátozást tartalmaz a kifizetések maximális szintjére vonatkozóan;

ii. egyedi vagy szubkonszolidált alapon eszközeik összértéke nem haladja meg a 30 milliárd EUR-t.

(4a) ^*  Az illetékes hatóságok egységesíthetik az e cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálat és értékelés alkalmazására vonatkozó módszertanokat, hogy figyelembe vegyék a - például az üzleti modellek hasonlósága vagy a kitettségek hasonló földrajzi helye alapján - hasonló kockázati profillal rendelkező intézményeket. Ezek az egységesített módszertanok kockázatorientált referenciaértékeket és számszerű mutatókat is tartalmazhatnak, és lehetővé kell tenniük azon egyedi kockázatok megfelelő mérlegelését, amelyeknek az egyes intézmények ki lehetnek téve, továbbá nem érinthetik a 104. cikkel összhangban előírt intézkedések intézményspecifikus jellegét.

Ha az illetékes hatóságok e cikk értelmében egységesített módszertanokat alkalmaznak, erről értesíteniük kell az EBH-t. Az EBH-nak nyomon kell követnie a felügyeleti gyakorlatokat, és az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kibocsátania, amelyekben meghatározza, hogy e bekezdés alkalmazásában hogyan kell értékelni a hasonló kockázati profilokat, továbbá hogy Unió-szerte biztosítsa a hasonló intézményekre szabott módszertanok következetes és arányos alkalmazását.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy amikor a felülvizsgálat megállapítja, hogy valamely intézmény a 1093/2010/EU rendelet 23. cikke szerint rendszerkockázatot jelenthet, az illetékes hatóságok késlekedés nélkül tájékoztatják az EBH-t a felülvizsgálat eredményeiről.

(6) ^*  Amennyiben a felülvizsgálat - különösen valamely intézmény vállalatirányítási rendszerének, üzleti modelljének vagy tevékenységeinek az értékelése - alapján az illetékes hatóságoknak az adott intézménnyel kapcsolatban megalapozott a gyanújuk, hogy pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra vagy annak kísérletére kerül sor, illetve hogy ezek megvalósulásának fokozott a kockázata, az illetékes hatóságnak haladéktalanul értesítenie kell az EBH-t és azt a hatóságot vagy szervet, amely az intézmény felügyeletét az (EU) 2015/849 irányelvnek megfelelően ellátja és illetékes az említett irányelvnek való megfelelés biztosítására. Amennyiben potenciálisan fokozott a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás kockázata, az illetékes hatóságnak és annak a hatóságnak vagy szervnek, amely az intézmény felügyeletét az (EU) 2015/849 irányelvnek megfelelően ellátja és illetékes az említett irányelvnek való megfelelés biztosítására, kapcsolatba kell lépniük egymással és haladéktalanul meg kell küldeniük közös értékelésüket az EBH-nak. Az illetékes hatóságnak - adott esetben - intézkedéseket kell tennie ezen irányelvnek megfelelően.

98. cikk

A felügyeleti felülvizsgálat és értékelés technikai kritériumai

(1) Az illetékes hatóságok által a 97. cikk alapján végzett felülvizsgálatnak és értékelésnek a hitel-, piaci- és működési kockázatokon kívül legalább a következőkre ki kell terjednie:

a) a belső minősítési módszert alkalmazó intézmények által az 575/2013/EU rendelet 177. cikkével összhangban végzett stresszteszt eredményei;

b) a koncentrációs kockázatnak való kitettség és ennek az intézmények általi kezelése, beleértve Az 575/2013/EU rendelet negyedik részében és ezen irányelv 81. cikkében meghatározott követelményeknek történő megfelelést is;

c) az elismert hitelkockázat-mérséklési módszerek alkalmazásával kapcsolatos reziduális kockázat kezelésére szolgáló, az intézmény által bevezetett eljárások és politikák megbízhatósága, megfelelősége és alkalmazási módja;

d) az intézmény által az általa értékpapírosított eszközökre vonatkozóan tartott szavatolótőke mértéke megfelel-e az ügylet gazdasági tartalma - beleértve az átadott kockázat mértékét is - által indokolt mértéknek;

e) az intézmények likviditási kockázatoknak való kitettsége és e kockázatok értékelése és kezelése, beleértve alternatív forgatókönyvek kidolgozását, a kockázatmérséklő eszközök kezelését (különös tekintettel a likviditási tartalékok szintjére, összetételére és minőségére), valamint hatékony vészhelyzeti terveket;

f) a diverzifikációs hatások és az, hogy ezeket a hatásokat hogyan illesztik a kockázatfelmérési rendszerbe;

g) Az 575/2013/EU rendelet harmadik része IV. címének 5. fejezete alapján a piaci kockázattal kapcsolatos tőkekövetelmények kiszámításához belső modellt használó intézmények által végrehajtott stressztesztek eredményei;

h) az intézmények kitettségeinek földrajzi helye;

i) az intézmény üzleti modellje;

j) ^* 

k) ^*  az intézmények milyen mértékben vezettek be megfelelő szakpolitikákat és operatív intézkedéseket a 76. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészítendő tervekben meghatározott számszerűsíthető célértékekhez és mérföldkövekhez kapcsolódóan.

(2) Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóságok rendszeresen átfogó értékelést végeznek az intézmények általános likviditásikockázat-kezeléséről és ösztönzik a megbízható belső módszerek kifejlesztését. E felülvizsgálatok során az illetékes hatóságok figyelembe veszik az intézmények pénzügyi piacokon betöltött szerepét. Az adott tagállam illetékes hatósága kellőképpen mérlegeli döntéseinek az összes többi érintett tagállamban a pénzügyi rendszer stabilitására gyakorolt hatását is.

(3) Az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy az intézmény nyújtott-e burkolt támogatást értékpapírosításhoz. Amennyiben úgy találják, hogy az intézmény több mint egy alkalommal burkolt támogatást nyújtott, az illetékes hatóság, feltételezve, hogy az intézmény a jövőben is támogatni fogja az értékpapírosítást, és ezzel nem ér el számottevő kockázat-transzferálást, meghozza a megfelelő intézkedéseket.

(4) Az ezen irányelv 97. cikke (3) bekezdése értelmében végrehajtott meghatározás céljaira az illetékes hatóságok megfontolják, hogy Az 575/2013/EU rendelet 105. cikkében meghatározottak szerint a kereskedési könyvbeli pozíciók vagy portfóliók vonatkozásában tett értékelési módosítások lehetővé teszik-e az intézmény számára pozícióinak rövid időn belüli, jelentős veszteség nélküli értékesítését vagy fedezését normális piaci körülmények között.

(5) ^*  Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálatnak és értékelésnek ki kell terjednie az intézményeknek a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatnak való kitettségére is.

A felügyeleti hatásköröket legalább a következő esetekben gyakorolni kell:

a) amennyiben valamely intézmény tőkéjének a 84. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági értéke a kamatlábaknak a kamatlábakra alkalmazott hat felügyeleti sokkforgatókönyv bármelyikében meghatározottak szerinti hirtelen és váratlan változásának következtében az alapvető tőkéjének több mint 15%-ával csökken;

b) amennyiben valamely intézménynek a 84. cikk (1) bekezdésében említett nettó kamatbevétele a kamatlábakra alkalmazott két felügyeleti sokkforgatókönyv bármelyikében meghatározottak szerinti hirtelen és váratlan változásának következtében nagy mértékben csökken.

A második albekezdés ellenére az illetékes hatóságokat nem lehet a felügyeleti hatáskörök gyakorlására kötelezni, ha az e bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés alapján úgy ítélik meg, hogy az intézmény megfelelően kezeli a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatot és nincs túlzott mértékben kitéve a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatnak.

E bekezdés alkalmazásában „felügyeleti hatáskör”: a 104. cikk (1) bekezdésében említett hatáskörök vagy olyan modellezési és parametrikus feltételezések meghatározására vonatkozó hatáskör - az EBH által az e cikk (5a) bekezdésének b) pontja értelmében azonosítottak kivételével -, amelyeket az intézményeknek a tőke gazdasági értékére vonatkozó, a 84. cikk (1) bekezdése szerinti számításaikban figyelembe kell venniük.

(5a) ^*  Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az (5) bekezdés alkalmazása céljából a következőkről:

a) az egyes pénznemek tekintetében a kamatlábakra alkalmazandó, az (5) bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett hat felügyeleti sokkforgatókönyv és az (5) bekezdés második albekezdésének b) pontjában említett két felügyeleti sokkforgatókönyv;

b) a nemzetközileg elfogadott prudenciális standardok fényében olyan közös modellezési és parametrikus feltételezések - a magatartásra vonatkozó feltételezések kivételével -, amelyeket az intézményeknek a tőke (5) bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett gazdasági értékére vonatkozó számításaikban figyelembe kell venniük, és amelyek a következőkre korlátozódnak:

i. az intézmény saját tőkéjének kezelése;

ii. az intézmény eszközeiből, kötelezettségeiből és mérlegen kívüli tételeiből eredő, kamatlábérzékeny pénzforgalom figyelembevétele, összetétele és diszkontálása, beleértve a kereskedelmi árrések és a felárak egyéb összetevőinek a kezelését;

iii. dinamikus vagy statikus mérlegmodellek alkalmazása, valamint az amortizált és lejáró pozíciók ebből eredő kezelése;

c) a nemzetközileg elfogadott standardokra figyelemmel azon közös modellezési és parametrikus feltételezések meghatározása - a magatartásra vonatkozó feltételezések kivételével -, amelyeket az intézményeknek az (5) bekezdés második albekezdésének b) pontjában említett nettó kamatbevétel kiszámításakor figyelembe kell venniük, a következőkre korlátozva:

i. az intézmény eszközeiből, kötelezettségeiből és mérlegen kívüli tételeiből eredő, kamatlábérzékeny pénzforgalom figyelembevétele és összetétele, beleértve a kereskedelmi árrések és a felárak egyéb összetevőinek a kezelését;

ii. dinamikus vagy statikus mérlegmodellek alkalmazása, valamint az amortizált és lejáró pozíciók ebből eredő kezelése;

iii. a jövőbeli nettó kamatbevételek kiszámításához figyelembe veendő időszak;

d) mi minősül az (5) bekezdés második albekezdésének b) pontjában említett nagy mértékű csökkenésnek.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.

(6) Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálatnak és értékelésnek ki kell terjednie az intézmények túlzott tőkeáttételi kockázatnak való kitettségére, amelyet a túlzott tőkeáttétel mutatói tükröznek, beleértve az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének megfelelően meghatározott tőkeáttételi mutatót. Az intézmények tőkeáttételi aránya és az intézmények által a túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése céljából működtetett rendszerek, stratégiák, eljárások és mechanizmusok megfelelőségének meghatározása során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük ezen intézmények üzleti modelljét.

(7) Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálat és értékelés kiterjed az intézmények irányítási rendszereire, vállalati kultúrájára és értékeire, és a vezető testület tagjainak feladataik ellátására irányuló képességére. Az illetékes hatóságoknak a felülvizsgálat és értékelés végzése során hozzá kell férniük legalább a vezető testület és bizottságai üléseinek napirendjéhez és a kapcsolódó dokumentumokhoz, valamint a vezető testület teljesítménye belső vagy külső értékelésének eredményeihez.

(8) ^*  Az EBH-nak meg kell vizsgálnia annak a lehetőségét, hogy az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálatokba és értékelésekbe környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat (ESG-kockázatok) építsenek be.

Az első albekezdés alkalmazásában az EBH vizsgálatának ki kell terjednie legalább a következőkre:

a) a fizikai és átmeneti kockázatokat is magukban foglaló ESG-kockázatok egységes fogalommeghatározásának kidolgozása; az átmeneti kockázatok alatt az eszközök szabályozási változások miatti értékcsökkenésével kapcsolatos kockázatokat kell érteni;

b) az ESG-kockázatok által rövid, közép- és hosszú távon az intézmények pénzügyi stabilitására gyakorolt hatás értékelésére szolgáló, megfelelő minőségi és mennyiségi kritériumok kidolgozása; az ilyen kritériumoknak magukban kell foglalniuk olyan stressz-tesztelési eljárásokat és forgatókönyv-elemzéseket, amelyek különböző súlyossági fokozatú forgatókönyvek esetén az ESG-kockázatok hatásának az értékelésére szolgálnak;

c) az intézmények által az ESG-kockázatok azonosítása, értékelése és kezelése céljából alkalmazandó rendszerek, eljárások, mechanizmusok és stratégiák;

d) az ESG-kockázatok által az intézmények hitelkihelyezésre és pénzügyi közvetítői tevékenységeire gyakorolt hatások értékelésére szolgáló elemzési módszerek és eszközök.

Az EBH-nak 2021. június 28-ig jelentést kell benyújtania megállapításairól a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

E jelentés eredményei alapján az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban adott esetben iránymutatásokat bocsáthat ki az ESG-kockázatoknak az illetékes hatóságok által végzendő felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásokba való egységes beépítésére vonatkozóan.

(9) ^*  Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálatnak és értékelésnek magában kell foglalnia az intézmények ESG-kockázatok kezelésére szolgáló irányítási és kockázatkezelési folyamatainak, valamint az intézmények ESG-kockázatoknak való kitettségének az értékelését. Az intézmények eljárásai és kitettségei megfelelőségének meghatározásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük ezen intézmények üzleti modelljeit.

Az intézmények ESG-kockázatokkal szembeni kitettségeit az intézményeknek a 76. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészítendő tervei alapján is értékelni kell. Az intézmények irányítási és kockázatkezelési folyamatait az ESG-kockázatok tekintetében összhangba kell hozni az említett tervekben meghatározott célkitűzésekkel.

Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálatnak és értékelésnek magában kell foglalnia az intézmények 76. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészítendő terveinek az értékelését, valamint a klímasemlegesség eléréséhez és az ESG-tényezőkkel kapcsolatos egyéb releváns uniós szabályozási célkitűzések teljesítéséhez szükséges alkalmazkodás folyamatából eredő ESG-kockázatok kezelése terén elért eredmények értékelését.

(10) ^*  Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálatnak és értékelésnek magában kell foglalnia az intézmények kriptoeszközökkel szembeni kitettségekkel és kriptoeszköz-szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos irányítási és kockázatkezelési folyamatainak értékelését, többek között az intézmények kockázatazonosítási szabályzatainak és eljárásainak, valamint a 79. cikk e) pontjában és a 83. cikk (4) bekezdésében említett értékelések eredményei megfelelőségének a figyelembevétele révén.

99. cikk

Felügyeleti vizsgálati program

(1) Az illetékes hatóságok az általuk felügyelt intézményekre vonatkozóan legalább évente elfogadnak egy felügyeleti vizsgálati programot. Ebben a programban figyelembe kell venni a 97. cikk szerinti felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárást. A program a következőket tartalmazza:

a) annak feltüntetése, hogy az illetékes hatóságok hogyan tervezik végrehajtani feladataikat és elosztani forrásaikat;

b) azon intézmények azonosítása, amelyeknél fokozott felügyeletet kívánnak végezni és a (3) bekezdésben meghatározottak szerint az e felügyelet tekintetében hozott intézkedések;

c) az intézmény - beleértve fióktelepeit és más tagállamokban letelepedett leányvállalatait - által használt telephelyeken végzett vizsgálatok terve, az 52., a 119. és a 122. cikknek megfelelően.

(2) A felügyeleti vizsgálati programok a következő intézményekre terjednek ki:

a) olyan intézmények, amelyek esetében a 98. cikk (1) bekezdésének a) és g) pontjában és a 100. cikkben említett stressztesztek eredményei vagy a 97. cikk szerinti felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményei a folyamatos pénzügyi megbízhatóságukat veszélyeztető jelentős kockázatokat jeleznek, vagy az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet nemzeti átültető rendelkezéseinek megsértését jelzik;

b) ^* 

c) bármely más olyan intézmény, amely esetében az illetékes hatóság ezt szükségesnek tartja.

(3) Amennyiben a 97. cikk értelmében helyénvaló, szükség esetén különösen a következő intézkedéseket kell meghozni:

a) az intézményt érintő helyszíni vizsgálatok számának vagy gyakoriságának növelése;

b) az illetékes hatóság állandó jelenléte az intézménynél;

c) az intézmény általi kiegészítő vagy gyakoribb adatszolgáltatás;

d) az intézmény működési, stratégiai vagy üzleti terveinek kiegészítő vagy gyakoribb felülvizsgálata;

e) a valószínűsíthetően bekövetkező, meghatározott kockázatokat ellenőrző tematikus vizsgálatok.

(4) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által elfogadott felügyeleti vizsgálati program nem akadályozza a fogadó tagállam illetékes hatóságait abban, hogy az 52. cikk (3) bekezdésének megfelelően eseti alapon ellenőrizzék és vizsgálják az intézmények területükön található fióktelepeinek a tevékenységét.

100. cikk

Felügyeleti stresszteszt

(1) Az illetékes hatóságok szükség szerint, de legalább évente felügyeleti stressztesztet hajtanak végre az általuk felügyelt intézményeknél a 97. cikk szerinti felülvizsgálati és értékelési eljárás elősegítése érdekében.

(2) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően iránymutatást bocsát ki annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok az éves felügyeleti stresszteszt elvégzése során közös módszereket alkalmazzanak.

(3) ^*  Az intézményeknek és az intézményekkel a stressztesztelési gyakorlatokkal összefüggésben folytatott konzultáció keretében eljáró harmadik feleknek tartózkodniuk kell minden olyan tevékenységtől, amely akadályozhatja a stressztesztet; ilyen tevékenység például a teljesítményértékelés, az egymás közötti információcsere, a közös magatartásra vonatkozó megállapodások vagy a stressztesztek keretében benyújtott beadványaik optimalizálása. Az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben megállapított egyéb vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell minden olyan információgyűjtési és vizsgálati hatáskörrel, amely az említett tevékenységek felderítéséhez szükséges.

(4) ^*  Az EBH, az EIOPA és az ESMA az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 54. cikkében említett vegyes bizottságon keresztül iránymutatásokat dolgoz ki annak biztosítása érdekében, hogy a következetességet, a hosszú távú megfontolásokat és az értékelési módszerekre vonatkozó közös standardokat integrálják az ESG-kockázatok stressztesztjébe. A vegyes bizottság az említett iránymutatásokat 2026. január 10-ig közzéteszi. Az EBH, az EIOPA és az ESMA az említett vegyes bizottságon keresztül megvizsgálja, hogy a társadalmi és irányítási kockázatok miként integrálhatók a stressztesztekbe.

101. cikk

A belső módszer használatára vonatkozó engedély folyamatos felülvizsgálata

(1) Az illetékes hatóságoknak rendszeresen, legalább háromévente felül kell vizsgálniuk, hogy az intézmények megfelelnek-e az olyan módszerekre vonatkozó követelményeknek, amelyek esetében az illetékes hatóságok előzetes engedélyére van szükség e módszerek alkalmazásához az 575/2013/EU rendelet harmadik részében foglaltak szerint a tőkekövetelmények kiszámítására. Különös figyelmet kell fordítaniuk az intézmény üzleti tevékenységének változásaira és a módszerek új termékekre való alkalmazására. Amennyiben súlyos hiányosságokra derül fény az intézmény belső módszerének kockázatmegállapításával kapcsolatban, az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell ezek helyesbítését, vagy megfelelő lépéseket kell tenniük a következmények enyhítésére, többek között magasabb szorzótényezők, többlettőke-követelmény vagy más megfelelő és hatékony intézkedés bevezetése révén.

(2) Az illetékes hatóságoknak mindenekelőtt azt kell felülvizsgálniuk és értékelniük, hogy az intézmény ezen módszerek keretében jól kidolgozott és naprakész technikákat és gyakorlatokat alkalmaz-e.

(3) ^*  Ha egy belső piaci kockázati modellt alkalmazó kereskedési részleg esetében az utótesztelés vagy az eredményvizsgálati teszt azt mutatja, hogy a modell már nem kellően pontos, az illetékes hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a belső modell használatának engedélyezésére vonatkozó feltételeket, vagy megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a modell haladéktalan javítása érdekében.

(4) Amennyiben egy intézmény olyan módszer alkalmazására kapott engedélyt, amelynek esetében az illetékes hatóságok előzetes engedélyére van szükség e módszer alkalmazásához az 575/2013/EU rendelet harmadik részében foglaltak szerint a tőkekövetelmények kiszámítására, de az intézmény többé nem felel meg a szóban forgó módszer alkalmazására vonatkozó követelményeknek, akkor az illetékes hatóságok előírják az intézmény számára, hogy vagy az illetékes hatóságok számára kielégítő módon bizonyítsa be, hogy a meg nem felelés hatásai nem jelentősek, amennyiben ez az 575/2013/EU rendelet értelmében alkalmazandó, vagy mutasson be a követelményeknek való mielőbbi megfelelés helyreállítására irányuló tervet, és ennek végrehajtására tűzzön ki határidőt. Az illetékes hatóságok a terv módosítását írják elő, ha valószínűtlen, hogy az teljes megfelelést eredményez vagy ha nem megfelelő a határidő. Ha nem valószínű, hogy az intézmény adott határidőn belül képes újra megfelelni a követelményeknek, és - adott esetben - nem bizonyította kielégítő módon, hogy a meg nem felelés hatásai nem jelentősek, vissza kell vonni a módszer használatára vonatkozó engedélyt, illetve azt azokra a területekre kell korlátozni, amelyek megfelelnek a követelményeknek vagy amelyek esetében a megfelelés adott határidőn belül megvalósítható.

(5) A belső módszerek Unión belüli egységes megbízhatóságának előmozdítása érdekében az EBH minden intézményre kiterjedően elemzi a belső módszereket, beleértve a nemteljesítés fogalommeghatározásának konzisztens alkalmazását és azt, hogy az intézmények hogyan kezelik a hasonló kockázatokat vagy kitettségeket.

Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkében meghatározottak szerint iránymutatást dolgoz ki, amely viszonyítási értékeket határoz meg az említett elemzés alapján.

Az illetékes hatóságok a belső módszer használatára vonatkozóan az intézményeknek adott engedélyek felülvizsgálata során figyelembe veszik ezt az elemzést és viszonyítási értékeket.

IV. szakasz

Felügyeleti intézkedések és hatáskörök

102. cikk

Felügyeleti intézkedések

(1) Az illetékes hatóságok előírják az intézmények számára, hogy a lényeges problémák kezelésére időben tegyék meg a szükséges intézkedéseket a következő körülmények között:

a) az intézmény nem teljesíti az ezen irányelvben vagy az 575/2013/EU rendeletben foglalt követelményeket;

b) az illetékes hatóságoknak bizonyítékuk van arra, hogy az intézmény az elkövetkező 12 hónapban várhatóan meg fogja sérteni az ezen irányelvben vagy az 575/2013/EU rendeletben foglalt követelményeket.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából az illetékes hatóságok a 104. cikkben említett hatáskörökkel is rendelkeznek.

103. cikk ^* 

104. cikk

Felügyeleti hatáskörök

(1) ^*  Ezen irányelv 97. cikkének, 98. cikke (1), (4), (5), (9) és (10) bekezdésének, 101. cikke (4) bekezdésének és 102. cikkének, valamint az 575/2013/EU rendeletnek az alkalmazása céljából az illetékes hatóságoknak legalább a következő hatáskörökkel rendelkezniük kell: ^* 

a) előírhatják, hogy az intézmények az 575/2013/EU rendeletben meghatározott követelményeket meghaladó kiegészítő szavatolótőkét tartsanak, összhangban az ezen irányelv 104a. cikkében meghatározott feltételekkel;

b) előírhatják a 73. és 74. cikkel összhangban alkalmazott rendszerek, eljárások, mechanizmusok és stratégiák megerősítését;

c) előírhatják az intézmények számára, hogy nyújtsanak be az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti követelményeknek való megfelelés helyreállítására irányuló tervet, és ennek végrehajtására tűzzenek ki határidőt, beleértve a terv hatályának és végrehajtási határidejének módosítására vonatkozó hatáskört is;

d) a szavatolótőke-követelmények vonatkozásában az intézmények részére külön tartalékképzési szabályzat vagy az eszközökre vonatkozó külön bánásmód alkalmazását írhatják elő;

e) ^*  szigorúbb feltételekhez köthetik vagy korlátozhatják az intézmények üzletvitelét - többek között a betétek elfogadása tekintetében -, működését vagy hálózatát, vagy megkövetelhetik az intézmény megfelelő működésére túlzott kockázatot jelentő tevékenységek leválasztását;

f) előírhatják az intézmények tevékenységeiben, termékeiben és rendszereiben rejlő kockázat csökkentését, mely hatáskör kiterjed a kiszervezett tevékenységekre is;

g) előírhatják az intézmények számára, hogy a javadalmazás változó összetevőjét a nettó bevétel adott százalékára korlátozzák, amennyiben a javadalmazás változó összetevője nincs összhangban a stabil tőkealap fenntartásával;

h) előírhatják az intézmények számára, hogy nettó nyereségüket a szavatolótőke megerősítésére fordítsák;

i) korlátozhatják vagy megtilthatják a részvényeseknek, a tagoknak vagy az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosainak járó, az intézmény általi nyereség- vagy kamatkifizetést, amennyiben ez nem minősül az intézmény általi nemteljesítésnek;

j) kiegészítő vagy gyakoribb adatszolgáltatást írhatnak elő, beleértve a szavatolótőkére, a likviditásra és a tőkeáttételre vonatkozó adatszolgáltatást;

k) egyedi likviditási követelményeket írhatnak elő, beleértve az eszközök és kötelezettségek közötti lejárati eltérések korlátozását;

l) további adatszolgáltatást írhatnak elő;

m) ^*  előírhatják az intézmények számára, hogy csökkentsék az ESG-tényezőkből rövid, közép- és hosszú távon eredő kockázatokat, beleértve azokat a kockázatokat is, amelyek az alkalmazkodás folyamatából, valamint a releváns uniós, tagállami és harmadik országbeli jogi és szabályozási célkitűzésekkel összefüggő átállási tendenciákból erednek, méghozzá azon üzleti stratégiáik, irányításuk és kockázatkezelésük kiigazítása révén, amelyek vonatkozásában kérhető a 76. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészítendő terveikben szereplő célok, intézkedések és fellépések megerősítése;

n) ^*  előírhatják az intézmények számára, hogy stressztesztet vagy forgatókönyv-elemzést végezzenek a kriptoeszközökkel szembeni kitettségekből és a kriptoeszköz-szolgáltatások nyújtásából eredő kockázatok értékelése céljából.

(2) ^*  Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazása céljából az illetékes hatóságok csak akkor írhatnak elő további vagy gyakoribb adatszolgáltatási követelményeket az intézmények számára, ha az érintett követelmény megfelelő és arányos az információkérés célja szempontjából, és nem eredményez kétszeres adatszolgáltatást.

A 97-102. cikk tekintetében az intézményektől kérhető további adatszolgáltatás akkor tekintendő kétszeresnek, ha ugyanazt vagy lényegében ugyanazt az információt korábban már más módon benyújtották az illetékes hatóságnak vagy ha azt az illetékes hatóság elő tudja állítani.

Az illetékes hatóság nem követelhet további adatszolgáltatást egy intézménytől, ha az információt korábban már más formátumban vagy részletezettséggel megkapta és ez az eltérő formátum vagy részletezettség nem akadályozza az illetékes hatóságot abban, hogy az egyébként szolgáltatandó kiegészítő információn alapulóval megegyező minőségű és megbízhatóságú információt állítson elő.

(3) ^* 

(4) ^*  Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat tesz közzé ki annak meghatározására, hogy az illetékes hatóságok miként állapíthatják meg, hogy az intézményeknek az 575/2013/EU rendelet 381. cikkében említett hitelértékelési korrekciós kockázata túlzott kockázatot jelent-e ezen intézmények megbízhatóságára nézve.

104a. cikk ^* 

Kiegészítő szavatolótőke-követelmények

(1) Az illetékes hatóságoknak - a 97. cikknek és a 101. cikknek megfelelően elvégzett felülvizsgálatok alapján - abban az esetben kell a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelményt előírniuk, ha az adott intézmény vonatkozásában megállapították a következő helyzetek valamelyikének fennállását:

a) az intézmény olyan kockázatoknak vagy kockázati elemeknek van kitéve, amelyekre az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  2. fejezetében meghatározott szavatolótőke-követelmények nem biztosítanak fedezetet vagy nem biztosítanak elegendő fedezetet az e cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerint;

b) az intézmény nem felel meg az ezen irányelv 73. és 74. cikkében vagy az 575/2013/EU rendelet 393. cikkében meghatározott követelményeknek és más felügyeleti intézkedések valószínűleg nem lennének elégségesek annak biztosításához, hogy e követelmények megfelelő időn belül teljesüljenek;

c) a 98. cikk (4) bekezdésében említett módosításokról úgy ítélik meg, hogy nem elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az intézmény számára pozícióinak rövid időn belüli, jelentős veszteség nélküli értékesítését vagy fedezését normális piaci körülmények között;

d) a 101. cikk (4) bekezdésével összhangban elvégzett értékelés során kiderül, hogy az engedélyezett módszer alkalmazásához szükséges követelmények nem teljesítése várhatóan nem megfelelő szavatolótőke-követelményeket eredményez;

e) az intézmény ismételten nem biztosítja vagy nem tartja fenn a 104b. cikk (3) bekezdésének megfelelően nyújtott iránymutatásban meghatározott megfelelő szintű kiegészítő szavatolótőkét;

f) egyéb intézményspecifikus helyzetek, amelyek az illetékes hatóság véleménye szerint érdemi felügyeleti aggályokat idézhetnek elő.

Az illetékes hatóságok csak azért írhatják elő a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelményeket, hogy fedezzék az egyes intézmények tevékenységeiből eredő kockázatokat, beleértve azokat, amelyek a bizonyos gazdasági és piaci fejlemények által az adott intézmény kockázati profiljára gyakorolt hatást tükrözik.

(2) E cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a kockázatokat vagy kockázati elemeket csak akkor kell az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott szavatolótőke-követelmények által nem fedezettnek vagy nem elegendően fedezettnek tekinteni, ha az intézmény által az ezen irányelv 73. cikkének első bekezdésével összhangban elvégzett értékelés felügyeleti felülvizsgálatának figyelembevételével az illetékes hatóság által megfelelőnek ítélt tőke összegére, típusára és felosztására vonatkozó követelmények szigorúbbak, mint az intézményre az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott szavatolótőke-követelmények.

Az első albekezdés alkalmazásában az illetékes hatóságoknak az egyes intézmények kockázati profilját figyelembe véve fel kell mérniük, hogy az intézmény mely kockázatoknak van kitéve, beleértve a következőket:

a) intézményspecifikus kockázatok vagy olyan kockázati elemek, amelyeket az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében megállapított szavatolótőkekövetelményekben kifejezetten nem kell figyelembe venni vagy e követelmények nem kifejezetten vonatkoznak rájuk;

b) intézményspecifikus kockázatok vagy olyan kockázati elemek, amelyeket valószínűsíthetően alábecsülhetnek annak ellenére, hogy az intézmény megfelel az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében megállapított vonatkozó követelményeknek.

Amennyiben a kockázatokra vagy kockázati elemekre az ezen irányelvben vagy az 575/2013/EU rendeletben megállapított átmeneti rendelkezések vagy szerzett jogokra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, akkor nem tekintendők olyan kockázatoknak vagy kockázati elemeknek, amelyeket valószínűsíthetően alábecsülhetnek annak ellenére, hogy az intézmény megfelel az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében megállapított, vonatkozó követelményeknek.

Az első albekezdés alkalmazásában a megfelelőnek ítélt tőkének minden olyan, az e bekezdés második albekez- désében megállapított értékelés értelmében lényegesként azonosított kockázatot vagy kockázati elemet fedeznie kell, amelyet az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott szavatolótőke-követelmények nem vagy nem elégséges mértékben fedeznek.

A nem kereskedési könyvi pozíciókból származó kamatlábkockázat legalább a 98. cikk (5) bekezdésében említett esetekben lényegesnek tekinthető, kivéve, ha az illetékes hatóságok a felülvizsgálat és értékelés elvégzése során arra a megállapításra jutnak, hogy az intézmény megfelelően kezeli a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatot és nincs túlzott mértékben kitéve a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatnak.

(3) ^*  Amennyiben további szavatolótőkére van szükség az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett, túlzott tőkeáttételi kockázattól eltérő kockázatok kezelésére, az illetékes hatóságoknak az e cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján előírt kiegészítő szavatolótőke mértékét az e cikk (2) bekezdése értelmében megfelelőnek ítélt tőke és az 575/2013/EU rendelet harmadik és negyedik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében megállapított vonatkozó szavatolótőke-követelmények különbségeként kell meghatározniuk.

Amennyiben további szavatolótőkére van szükség az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében nem kielégítően fedezett túlzott tőkeáttételi kockázat kezelésére, az illetékes hatóságoknak az e cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján előírt kiegészítő szavatolótőke mértékét az e cikk (2) bekezdése értelmében - ötödik albekezdésének figyelembevétele nélkül - megfelelőnek ítélt tőke és az 575/2013/EU rendelet harmadik és hetedik részében megállapított vonatkozó szavatolótőke-követelmények különbségeként kell meghatározniuk.

(4) Az intézményeknek a következő feltételeknek megfelelő szavatolótőkével kell teljesíteniük a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján az illetékes hatóság által a túlzott tőkeáttételi kockázattól eltérő kockázatok kezelése céljából előírt kiegészítő szavatolótőke-követelményt:

a) a kiegészítő szavatolótőke-követelmény legalább háromnegyedének alapvető tőkével kell eleget tenni;

b) az a) pontban említett alapvető tőke legalább háromnegyedének elsődleges alapvető tőkéből kell állnia.

Az intézményeknek a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján az illetékes hatóság által a túlzott tőkeáttételi kockázattól eltérő kockázatok kezelése céljából előírt kiegészítő szavatolótőkekövetelménynek alapvető tőkével kell eleget tenniük.

Az első és a második albekezdéstől eltérve - amennyiben szükséges, és az adott intézmény konkrét helyzetének figyelembevételével - az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az intézmény a kiegészítő szavatolótőke-követelmény teljesítéséhez nagyobb arányban használjon fel alapvető tőkét vagy elsődleges alapvető tőkét.

Az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az illetékes hatóságok által a túlzott tőkeáttételi kockázattól eltérő kockázatok kezelése céljából előírt kiegészítő szavatolótőke-követelménynek való megfelelés céljára felhasznált szavatolótőke nem használható fel a következőknek való megfelelés céljára:

a) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelmények;

b) a kombinált pufferkövetelmény;

c) az ezen irányelv 104b. cikkének (3) bekezdésében említett, a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatás, amennyiben az iránymutatás a túlzott tőkeáttételi kockázattól eltérő kockázatok kezelésére vonatkozik.

Az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az illetékes hatóságok által előírt, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett túlzott tőkeáttételi kockázat kezelésére vonatkozó kiegészítő szavatolótőke-követelménynek való megfelelés céljára felhasznált szavatolótőke nem használható fel a következőknek való megfelelés céljára:

a) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelmény;

b) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1a) bekezdésében említett tőkeáttételi mutató puffer-követelmény;

c) az ezen irányelv 104b. cikkének (3) bekezdésében említett, a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatás, amennyiben az iránymutatás a túlzott tőkeáttételi kockázat kezelésére vonatkozik.

(5) Az illetékes hatóságnak írásban megfelelően meg kell indokolnia az egyes intézmények részére a kiegészítő szavatolótőke-követelménynek a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti előírásáról szóló határozatát, világosan ismertetve legalább az e cikk (1)-(4) bekezdésében említett elemek teljeskörű értékelését. Ennek az indokolásnak magában kell foglalnia, hogy az e cikk (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott esetben konkrétan nyilatkozni kell arról, hogy a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatás előírása miért nem tekinthető a továbbiakban elegendőnek.

(6) ^*  Amennyiben egy intézményre nézve kötelezővé válik az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (3) bekezdésében meghatározott tőke-küszöbérték alkalmazása, a következők alkalmazandók:

a) az intézmény illetékes hatósága által a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelésére előírt kiegészítő szavatolótőke névértéke nem növekedhet abból adódóan, hogy az intézmény számára kötelezővé válik a tőke-küszöbérték alkalmazása;

b) az intézmény illetékes hatóságának haladéktalanul, de minden esetben legkésőbb a következő felülvizsgálati és értékelési folyamat végéig felül kell vizsgálnia az intézmény számára a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban előírt kiegészítő szavatolótőkét, és csökkentenie kell azt minden olyan elemmel, amelyek által azokat a kockázatokat, amelyeket már teljes mértékben fedez az intézményre nézve kötelező tőke-küszöbérték alkalmazása, máskülönben kétszeresen figyelembe vennének;

c) miután az illetékes hatóság elvégezte az ezen albekezdés b) pontjában előírt felülvizsgálatot, ezen albekezdés a) pontja már nem alkalmazandó.

E cikk, valamint ezen irányelv 131. és 133. cikke tekintetében a tőke-küszöbérték alkalmazását az intézmény számára kötelezőnek kell tekinteni, ha az intézménynek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint kiszámított teljes kockázati kitettségértéke meghaladja az említett rendelet 92. cikke (4) bekezdésének megfelelően kiszámított (a tőke-küszöbérték alkalmazása nélküli) teljes kockázati kitettségértékét.

(7) ^*  Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2025. április 10-ig iránymutatásokat tesz közzé, amelyek tovább részletezik a (6) bekezdésben meghatározott követelmények gyakorlati megvalósításának módját, és különösen a következőket:

a) hogyan kell az illetékes hatóságoknak felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásaikban tükrözniük azt, hogy az intézményre nézve kötelezővé vált a tőke-küszöbérték alkalmazása;

b) hogyan kell az illetékes hatóságoknak és intézményeknek közölniük és nyilvánosságra hozniuk a felügyeleti követelményekre abban az esetben gyakorolt hatásokat, ha az intézményre nézve kötelezővé válik a tőke-küszöbérték alkalmazása.

(8) ^*  A (2) bekezdés alkalmazása céljából mindaddig, amíg az intézményre nézve a tőke-küszöbérték alkalmazása kötelező, az intézmény illetékes hatósága nem írhat elő olyan kiegészítő szavatolótőke-követelményt, amely kétszeresen venné figyelembe azokat a kockázatokat, amelyeket már teljes mértékben fedez az intézményre nézve kötelező tőke-küszöbérték alkalmazása.

104b. cikk ^* 

A kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatás

(1) A 73. cikkben említett stratégiák és eljárások értelmében az intézményeknek a belső tőkéjüket a szavatolótőke olyan megfelelő szintjén kell meghatározniuk, amely elegendő az összes olyan kockázat fedezésére, amelynek az intézmény ki van téve, és biztosítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje képes legyen fedezni a stresszforgatóköny- vekből eredő potenciális veszteségeket, többek között a 100. cikkben említett felügyeleti stresszteszt alapján azonosítottakat.

(2) Az illetékes hatóságoknak a 97. és a 101. cikkel összhangban elvégzett felülvizsgálatok és értékelések részeként, valamint a 100. cikkben említett stressztesztek eredményei alapján rendszeresen felül kell vizsgálniuk a belső tőkének az egyes intézmények által az e cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított szintjét.

Az illetékes hatóságoknak az említett felülvizsgálatok alapján meg kell határozniuk az egyes intézmények esetében megfelelőnek tartott teljes szavatolótőke-szintet.

(3) Az illetékes hatóságoknak iránymutatást kell kiadniuk az intézmények számára a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozóan.

A kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatásban meghatározott tőkeösszeget az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik része, az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezete, ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 128. cikkének 6. pontja vagy - adott esetben - az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1a) bekezdése értelmében előírt releváns szavatolótőke-összeget meghaladó azon szavatolótőke-összegnek kell képeznie, amely szükséges az illetékes hatóságok által az e cikk (2) bekezdése értelmében megfelelőnek tartott teljes szavatolótőke-szint eléréséhez.

(4) Az illetékes hatóságoknak az e cikk (3) bekezdése szerinti kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatásukat intézményspecifikusan kell elkészíteniük. Az iránymutatásban meghatározott tőkemennyiség csak akkor fedezhet a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében előírt kiegészítő szavatolótőke-követelmény által már fedezett kockázatokat, ha e kockázatoknak olyan elemeire vonatkozik, amelyeket az említett követelmény összege nem fedez.

(4a) ^*  Amennyiben az intézményre nézve kötelezővé válik a tőke-küszöbérték alkalmazása, annak illetékes hatósága felülvizsgálhatja az említett intézménnyel közölt, a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatását annak biztosítása érdekében, hogy annak kalibrációja továbbra is megfelelő legyen.

(5) Az e cikk (3) bekezdésével összhangban a túlzott tőkeáttételi kockázaton kívüli egyéb kockázatok kezelése céljából a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozóan nyújtott iránymutatásnak való megfelelés érdekében felhasznált szavatolótőke nem használható fel a következőknek való megfelelés céljára:

a) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelmények;

b) az ezen irányelv 104a. cikkében megállapított, az illetékes hatóságok által a túlzott tőkeáttételi kockázattól eltérő kockázatok kezelése céljából előírt követelmény, valamint a kombinált pufferkövetelmény.

Az e cikk (3) bekezdésével összhangban a túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése céljából a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozóan nyújtott iránymutatásnak való megfelelés érdekében felhasznált szavatolótőke nem használható fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelmény, az ezen irányelv 104a. cikkében megállapított, az illetékes hatóságok által a túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése céljából előírt követelmény, valamint az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1a) bekezdésében említett tőkeáttételi mutató puffer-követelmény teljesítésére.

(6) Amennyiben egy intézmény teljesíti az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik és hetedik részében és az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott vonatkozó szavatolótőke-követelményeket, az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett vonatkozó kiegészítő szavatolótőke-követelményt és - adott esetben - a kombinált pufferkövetelményt, vagy az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1a) bekezdésében említett tőkeáttételi mutató puffer-követelményt, akkor az e cikk (3) bekezdésében említett iránymutatásoknak való meg nem felelés miatt nem kell életbe léptetni az ezen irányelv 141. vagy 141b. cikkében említett korlátozásokat.

104c. cikk ^* 

A szanálási hatóságokkal folytatott együttműködés

Az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell az érintett szanálási hatóságokat a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében az intézmények számára előírt kiegészítő szavatoló-követelményről, valamint a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó, a 104b. cikk (3) bekezdése szerinti, az intézményekkel közölt esetleges iránymutatásokról.

105. cikk

Egyedi likviditási követelmények

A likviditási követelmények megfelelő szintjének a III. szakasznak megfelelően elvégzett felülvizsgálat és értékelés alapján történő meghatározása céljából az illetékes hatóságok felmérik, hogy szükség van-e egyedi likviditási követelményeket előírni azoknak a likviditási kockázatoknak a tükrözése érdekében, amelyekkel az intézmények szembesülnek vagy szembesülhetnek, a következő tényezőket figyelembe véve:

a) az intézmény saját üzleti modellje;

b) az intézményeknek a II. szakaszban és különösen a 86. cikkben említett rendszerei, eljárásai és mechanizmusai;

c) a 92. cikkel összhangban végrehajtott felülvizsgálat és értékelés eredménye;

d) ^* 

A 67. cikk sérelme nélkül, az illetékes hatóságoknak mindenekelőtt fontolóra kell venniük azt, hogy olyan közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket - köztük prudenciális bírságokat - alkalmazzanak, amelyek szintje nagymértékben az intézmény tényleges likviditási helyzete, valamint a likviditásra és a stabil forrásellátásra vonatkozóan a nemzeti vagy uniós szinten meghatározott követelmények közötti eltéréstől függ.

106. cikk

Egyedi nyilvánosságra hozatali követelmények

(1) ^*  A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy:

a) kötelezzék az intézményeket az 575/2013/EU rendelet nyolcadik részében említett információknak az említett rendelet 433-433c. cikkében előírtaknál gyakoribb közzétételére;

b) állapítsanak meg határidőket a kis méretű és nem összetett intézményektől eltérő intézmények számára azzal kapcsolatban, hogy az EBH-nak az EBH honlapján való központi közzététel céljából információkat nyújtsanak be;

c) kötelezzék az intézményeket arra, hogy a központi közzétételek vagy az intézmények pénzügyi kimutatásainak közzététele esetében az EBH weboldalától eltérő, meghatározott kommunikációs eszközöket és helyszíneket vegyenek igénybe.

Az EBH 2025. július 10-ig az 575/2013/EU rendelet nyolcadik részének figyelembevételével és az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat bocsát ki az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények pontos meghatározása céljából.

(2) A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat, hogy az anyavállalatokat kötelezzék arra, hogy évente nyilvánosságra hozzák - teljes körűen vagy egyenértékű információra való hivatkozással - jogi struktúrájuk és irányításuk, valamint az intézménycsoport szervezeti felépítésének leírását, a 14. cikk (3) bekezdésével, a 74. cikk (1) bekezdésével és a 109. cikk (2) bekezdésével összhangban.

107. cikk

A felügyeleti felülvizsgálatok, értékelések és a felügyeleti intézkedések következetessége

(1) Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EBH-t:

a) a 92. cikkben említett felülvizsgálati és értékelési eljárásaik működéséről;

b) azon módszerről, amellyel a 98., 100., 101., 102., 104. és 105. cikkben említett határozatok az a) pontban említett eljárásra alapozhatók.

Az EBH a felügyeleti felülvizsgálatok és az értékelési eljárások következetességének fejlesztése érdekében megvizsgálja az illetékes hatóságok által benyújtott információkat. Az EBH az értékelés céljából az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkének megfelelően - az arányosság elvét tiszteletben tartva - további információkat is kérhet az illetékes hatóságoktól.

(2) Az EBH évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e fejezet alkalmazásában a tagállamok között mutatkozó konvergencia mértékéről.

Az említett konvergencia mértékének fokozása érdekében az EBH az 1093/2010/EU rendelet 30. cikkének megfelelően partneri felülvizsgálatokat végez.

(3) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően iránymutatásokat bocsát ki az illetékes hatóságok számára, amelyekkel az intézmények méretének, struktúrájának és belső szervezetének, valamint tevékenységük jellegének, nagyságrendjének és összetettségének megfelelő módon tovább pontosítja az e cikk (1) bekezdésében és a 97. cikkben említett felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra vonatkozó közös eljárást és módszert; továbbá a 76-87. cikkben említett kockázatok szervezésének és kezelésének értékelésére, különösen a 81. cikknek megfelelően a koncentrációs kockázathoz kapcsolódó az illetékes hatóságok általi felülvizsgálatra és értékelésre vonatkozó közös eljárásokat és módszereket.

V. szakasz

Az alkalmazás szintje

108. cikk

A tőkemegfelelés belső értékelési eljárása

(1) Az illetékes hatóságok előírják minden olyan intézménynek, amely se nem leányvállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, se nem anyavállalat, és minden olyan intézménynek, amelyet nem vontak be Az 575/2013/EU rendelet 19. cikke szerinti konszolidációba, hogy egyedi alapon teljesítse az ezen irányelv 72. cikkében megállapított kötelezettségeket.

Az illetékes hatóságok az 575/2013/EU rendelet 10. cikkével összhangban a hitelintézeteket mentesíthetik az ezen irányelv 73. cikkében előírt kötelezettségek alól.

Ha az illetékes hatóságok eltekintenek a tőkekövetelményeknek az 575/2013/EU rendelet 15. cikkében előírt összevont alapú alkalmazásától, akkor az ezen irányelv 73. cikke követelményei egyéni alapon alkalmazandók.

(2) Az illetékes hatóságok előírják a tagállami anyaintézmények számára, hogy az 575/2013/EU rendelet 1. része II. címe 2. fejezetének 2. és 3. szakaszában leírt mértékig és módon összevont alapon teljesítsék az ezen irányelv 73. cikkében meghatározott kötelezettségeket.

(3) ^* 

(4) Az illetékes hatóságok az intézményi leányvállalatoknak a 73. cikkben megállapított követelmények szubkonszolidált alapon való alkalmazását írják elő, amennyiben ezeknek az intézményeknek, vagy az anyavállalatnak - amely pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság - egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy vagyonkezelő társaság, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban.

109. cikk

Az intézmények rendszerei, eljárásai és mechanizmusai

(1) Az illetékes hatóságok előírják az intézmények számára, hogy egyéni alapon teljesítsék az e fejezet II. szakaszában megállapított kötelezettségeket, kivéve, ha az illetékes hatóságok alkalmazzák az 575/2013/EU rendelet 6. cikkében meghatározott eltérést.

(2) ^*  Az illetékes hatóságoknak elő kell írniuk az ezen irányelv hatálya alá tartozó anyavállalatok és leányvállalatok számára, hogy összevont vagy szubkonszolidált alapon teljesítsék az e fejezet II. szakaszában megállapított kötelezettségeket, biztosítsák az e fejezet II. szakaszában előírt rendszerek, eljárások és mechanizmusok következetességét és egységességét, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk rendelkezésre állását. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó anyavállalatok és leányvállalatok az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó leányvállalataiknál, így többek között az offshore pénzügyi központokban letelepedetteknél is alkalmazzák ezeket a rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat. Ezen rendszereknek, eljárásoknak és mechanizmusoknak következetesnek és egységesnek kell lenniük, és az érintett leányvállalatoknak szintén képesnek kell lenniük arra, hogy a felügyelet szempontjából releváns bármely adatot és információt megadjanak. Azoknak a leányvállalatoknak, amelyek saját maguk nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, egyéni alapon kell teljesíteniük az ágazatspecifikus követelményeket.

(3) ^*  Az e fejezet II. szakaszából eredő azon kötelezettségek, amelyek olyan leányvállalatokat érintenek, amelyek saját maguk nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, nem alkalmazandók, ha az EU-szintű anyavállalat bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy a II. szakasz alkalmazása jogellenes azon harmadik ország jogszabályai szerint, amelyben a leányvállalat letelepedett.

(4) ^*  A 92., a 94. és a 95. cikkben megállapított javadalmazási követelmények a következők egyikére sem alkalmazandók összevont alapon:

a) az Unióban letelepedett leányvállalatok, ha azokra egyéb uniós jogi aktusok szerint egyedi javadalmazási követelmények vonatkoznak;

b) harmadik országban letelepedett leányvállalatok, ha azokra egyéb uniós jogi aktusok szerint egyedi javadalmazási követelmények vonatkoznának, ha az Unióban lennének letelepedve.

(5) ^*  E cikk (4) bekezdésétől eltérve, a 92., a 94. és a 95. cikkben meghatározott szabályok megkerülését megelőzendő, a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó leányvállalatok munkavállalóira a 92., a 94. és a 95. cikkben megállapított követelmények egyéni alapon alkalmazandók legyenek, amennyiben:

a) a leányvállalat vagy vagyonkezelő társaság vagy a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának (2), (3), (4), (6) és (7) pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtó és tevékenységeket folytató vállalat; és

b) az említett munkavállalók olyan szakmai tevékenységek ellátására kaptak megbízást, amelyek közvetlen, érdemi hatást gyakorolnak a csoporton belüli intézmények kockázati profiljára vagy üzleti tevékenységére.

(6) ^*  E cikk (4) és (5) bekezdése ellenére a tagállamok a 92., a 94. és a 95. cikket szélesebb körben is alkalmazhatják összevont alapon a leányvállalatokra és azok munkavállalóira.

110. cikk

Felülvizsgálat és értékelés, valamint felügyeleti intézkedések

(1) Az illetékes hatóságok az 575/2013/EU rendelet követelményeinek az említett rendelet első részének II. címében meghatározott alkalmazási szintjének megfelelően alkalmazzák az ezen fejezet III. szakaszában említett felülvizsgálati és értékelési eljárást és az ezen fejezet IV. szakaszában említett felügyeleti intézkedéseket.

(2) ^* 

3. FEJEZET

Összevont alapú felügyelet

I. SZAKASZ ^* 

E fejezet alkalmazása a befektetési vállalkozások csoportjaira ^* 

110a. cikk ^* 

A befektetési vállalkozások csoportjaira vonatkozó alkalmazási kör ^* 

Ez a fejezet akkor alkalmazandó az (EU) 2019/2033 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 25. pontjában meghatározott befektetésivállalkozás-csoportokra, amennyiben az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) vagy (5) bekezdése értelmében az említett csoporton belül legalább egy befektetési vállalkozás az 575/2013/EU rendelet hatálya alá tartozik.

Ez a fejezet nem alkalmazandó azokra a befektetésivállalkozás-csoportokra, amelyeken belül az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) vagy (5) bekezdése értelmében egyetlen befektetési vállalkozás sem tartozik az 575/2013/EU rendelet hatálya alá.

I. szakasz

Az összevont alapú felügyelet végzésének elvei

111. cikk ^* 

A csoportfelügyeleti hatóság meghatározása

(1) Amennyiben az anyavállalat tagállami hitelintézet anyavállalat vagy EU-szintű hitelintézet anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely az adott tagállami hitelintézet anyavállalatot vagy az adott EU-szintű hitelintézet anyavállalatot egyéni alapon felügyeli.

Amennyiben az anyavállalat tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat vagy EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat, és egyik leányvállalata sem hitelintézet, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatot vagy az EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalatot egyéni alapon felügyeli.

Amennyiben az anyavállalat tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat vagy EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat, és legalább egy leányvállalata hitelintézet, az összevont alapú felügyeletet a hitelintézet illetékes hatóságának kell ellátnia, illetve amennyiben több hitelintézet leányvállalata van, akkor a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézet illetékes hatóságának.

(2) Amennyiben egy hitelintézet vagy egy befektetési vállalkozás anyavállalata tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a hitelintézetet vagy a befektetési vállalkozást egyéni alapon felügyeli.

(3) Amennyiben az Unióban engedélyezett két vagy több hitelintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalata ugyanaz a tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet az alábbiaknak kell ellátniuk:

a) a hitelintézet illetékes hatósága, amennyiben a csoportban egyetlen hitelintézet van;

b) a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézet illetékes hatósága, amennyiben a csoportban több hitelintézet van;

c) a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező befektetési vállalkozás illetékes hatósága, amennyiben a csoportban nincs hitelintézet.

(4) Azokban az esetekben, amikor az 575/2013/EU rendelet 18. cikke (3) bekezdésének vagy (6) bekezdésének értelmében konszolidációt kell végezni, az összevont alapú felügyeletet azon hitelintézet vagy, amennyiben a csoportban nincs hitelintézet, azon befektetési intézet illetékes hatóságának kell ellátnia, amelynek a mérlegfőösszege a legnagyobb.

(5) Az (1) bekezdés harmadik albekezdésétől, a (3) bekezdés b) pontjától és a (4) bekezdéstől eltérve, amennyiben az illetékes hatóság egy adott csoportba tartozó több hitelintézetet is egyéni alapon felügyel, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a csoporthoz tartozó egy vagy több olyan hitelintézetet felügyeli egyéni alapon, amely vagy amelyek együttes mérlegfőösszege magasabb, mint a bármely más illetékes hatóság által egyéni alapon felügyelt hitelintézeteké.

A (3) bekezdés c) pontjától és a (4) bekezdéstől eltérve, amennyiben az illetékes hatóság egy adott csoportba tartozó több befektetési vállalkozást is egyéni alapon felügyel, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a csoporthoz tartozó egy vagy több olyan befektetési vállalkozást felügyeli egyéni alapon, amely vagy amelyek együttes mérlegfőösszege a legmagasabb.

(6) Egyes esetekben az illetékes hatóságok közös megegyezéssel eltekinthetnek az (1), a (3) és a (4) bekezdésben említett kritériumok alkalmazásától, és az összevont alapú felügyelet ellátására egy másik illetékes hatóságot jelölhetnek ki, amennyiben az érintett hitelintézeteknek vagy befektetési vállalkozásoknak és tevékenységük adott tagállambeli relatív súlyának figyelembevételével, vagy annak tükrében, hogy az összevont alapú felügyelet folytonosságára, vagyis ugyanazon illetékes hatóság általi folytatására lenne szükség, az említett szempontok alkalmazása nem volna megfelelő. Ilyen esetekben az EU-szintű anyavállalatnak, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak vagy a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézeteknek vagy befektetési vállalkozásoknak jogot kell biztosítani álláspontjuk kifejtésére, mielőtt az illetékes hatóságok döntenének.

(7) Az illetékes hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az EBH-t a (6) bekezdés hatálya alá tartozó bármely megegyezésről.

112. cikk

A felügyeleti tevékenységek konszolidáló felügyeleti hatóság általi koordinációja

(1) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság - az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet alapján rá ruházott feladatok mellett - a következő feladatokat végzi el:

a) a lényeges vagy alapvető információk gyűjtésének és továbbításának koordinálása normális körülmények között és rendkívüli helyzetek esetén;

b) a felügyeleti tevékenységek tervezése és koordinálása a rendes működés során - ideértve a VII. cím 3. fejezetben említett tevékenységeket is -, a bevont illetékes hatóságokkal együttműködve;

c) a felügyeleti tevékenységek tervezése és koordinálása a bevont illetékes hatóságokkal és szükség esetén a KBER központi bankjaival együttműködve, a vészhelyzetekre való felkészülés és a vészhelyzetek során, ideértve az intézményekben és a pénzügyi piacokon zajló kedvezőtlen folyamatokat is, amennyiben lehetséges, a válságkezelés elősegítését szolgáló, létező kommunikációs csatornák igénybevételével.

(2) Amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság elmulasztja az (1) bekezdésben említett feladatok végrehajtását, vagy az illetékes hatóságok nem működnek együtt az összevont felügyeletet ellátó hatósággal az (1) bekezdésben említett feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, az ügyet az érintett illetékes hatóságok bármelyike az EBH elé utalhatja és segítségét kérheti az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően.

Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban, az EBH saját kezdeményezésére is segíthet az illetékes hatóságoknak, amennyiben véleménykülönbség merül fel a felügyeleti tevékenységek e cikk szerinti koordinációját illetően.

(3) A felügyeleti tevékenységeknek az e cikk (1) bekezdése c) pontjában említett tervezése és koordinációja magában foglalja a 117. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 117. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett rendkívüli intézkedéseket, a közös értékelések kidolgozását, a vészhelyzeti tervek végrehajtását és a nyilvánosság tájékoztatását.

113. cikk ^* 

Az intézményspecifikus prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok

(1) Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak, valamint az EU-szintű anyavállalat vagy az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy együttesen határozzanak a következőkről:

a) a 73. és a 97. cikk alkalmazása annak meghatározása érdekében, hogy az intézménycsoport szavatolótőkéje összevont alapon megfelel-e a pénzügyi helyzetének és a kockázati profiljának, valamint az, hogy a 104. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában milyen mennyiségű szavatolótőkére van szükség az intézménycsoport egyes tagjai szintjén, illetve összevont alapon;

b) mindazon intézkedések, amelyek a likviditási felügyelethez kapcsolódó jelentős problémák és lényeges megállapítások kezelésére szolgálnak, beleértve a 86. cikk értelmében a szervezet és a kockázatkezelés megfelelőségére vonatkozó követelményekhez, valamint a 105. cikk szerinti, az intézményspecifikus likviditási követelmények szükségességéhez kapcsolódó intézkedéseket;

c) a 104b. cikk (3) bekezdésében említett, a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó esetleges iránymutatások.

(2) Az (1) bekezdésben említett együttes határozatokat a következő határidőkön belül kell meghozni:

a) e cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában négy hónapon belül azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság az intézménycsoport kockázatértékelését tartalmazó jelentést a 104a. cikkel összhangban benyújtotta a többi érintett illetékes hatóság részére;

b) e cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában négy hónapon belül azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 86. és a 105. cikkel összhangban benyújtotta az intézménycsoport likviditási kockázati profiljának értékelését tartalmazó jelentést;

c) e cikk (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában négy hónapon belül azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 104b. cikkel összhangban benyújtotta az intézménycsoport kockázatértékelését tartalmazó jelentést.

Az e cikk (1) bekezdésében említett együttes határozatokban kellően figyelembe kell venni az érintett illetékes hatóságok által a 73., a 97., a 104a. és a 104b. cikk alapján elvégzett, a leányvállalatokra vonatkozó kockázatértékeléseket is.

Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett együttes határozatokat teljeskörű indokolással ellátott dokumentumokba kell foglalni, amelyeket az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak az EU-szintű anyavállalat rendelkezésére kell bocsátania. Véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak bármely másik érintett illetékes hatóság kérésére konzultációt kell folytatnia az EBH-val. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság saját kezdeményezésére is konzultálhat az EBH-val.

(3) Amennyiben az illetékes hatóságok az e cikk (2) bekezdésében említett határidőn belül nem tudnak együttes határozatot hozni, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak kell határozatot hoznia az ezen irányelv 73., 86. és 97. cikkének, 104. cikke (1) bekezdése a) pontjának, 104b. és 105. cikkének alkalmazására vonatkozóan, azt követően, hogy kellően mérlegelte az érintett illetékes hatóságok által végzett, a leányvállalatokra vonatkozó kockázatértékelést. Ha az e cikk (2) bekezdésében említett határidők lejáratáig valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé terjesztette, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak el kell halasztania a határozathozatalt, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban határozatot hozzon, majd saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. Az e cikk (2) bekezdésében említett határidők az 1093/2010/EU rendelet szerinti egyeztetési határidőknek minősülnek. Az EBH-nak ügy előterjesztésének kézhezvételétől számított egy hónapon belül kell határozatot hoznia. A négyhónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem terjeszthető az EBH elé.

Az ezen irányelv 73., 86. és 97. cikkének, valamint 104. cikke (1) bekezdése a) pontjának, 104b. és 105. cikkének alkalmazására vonatkozó határozatot egyedi vagy szubkonszolidált alapon, az EU-szintű hitelintézet anyavállalat vagy az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak az összevont felügyeletet ellátó hatóság által kifejtett álláspontok és fenntartások kellő figyelembevételét követően kell meghozniuk. Ha az e cikk (2) bekezdésében említett bármely határidő lejáratáig valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé terjesztette, az illetékes hatóságoknak el kell halasztaniuk a határozathozatalt, és meg kell várniuk, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban határozatot hozzon, majd pedig határozatukat az EBH határozatával összhangban kell meghozniuk. Az e cikk (2) bekezdésében említett határidők az említett rendelet szerinti egyeztetési határidőknek minősülnek. Az EBH-nak az ügy előterjesztésének kézhezvételétől számított egy hónapon belül kell határozatot hoznia. A négyhónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem terjeszthető az EBH elé.

A határozatokat egy teljeskörű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, figyelembe véve a többi illetékes hatóság által a (2) bekezdésben említett időtartam során alkotott kockázatértékeléseket, véleményeket és fenntartásokat. A dokumentumot az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak valamennyi érintett illetékes hatóság és az EU- szintű anyavállalat rendelkezésére kell bocsátania.

Ha az EBH-val konzultációra került sor, az EBH szakvéleményét valamennyi illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie, és indokolnia kell az attól való bármely jelentős eltérést.

(4) Az (1) bekezdésben említett együttes határozatok, illetve együttes határozat hiányában a (3) bekezdéssel összhangban az illetékes hatóságok által hozott határozatok irányadónak minősülnek és az érintett tagállamok illetékes hatóságainak alkalmazniuk kell azokat.

Az e cikk (1) bekezdésében említett együttes határozatokat, valamint együttes határozat hiányában az e cikk (3) bekezdésével összhangban hozott egyéb határozatokat évente aktualizálni kell, vagy kivételes körülmények esetén akkor, ha valamely EU-szintű anyavállalat vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóság a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 104b. és a 105. cikk alkalmazásáról szóló határozat aktualizálására vonatkozó írásbeli, teljeskörű indokolással ellátott kérelmet nyújt be az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak. Az említett kivételes körülmények esetén az aktualizálás kétoldalúan történhet az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a kérelmet benyújtó illetékes hatóság között.

(5) Az EBH-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az ebben a cikkben említett együttes határozatra vonatkozó eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából, a 73., a 86., a 97. cikk, a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 104b. és a 105. cikk alkalmazása tekintetében, hogy elősegítse az együttes határozatok meghozatalát.

Az EBH-nak 2014. július 1-jéig kell benyújtania a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

114. cikk

Tájékoztatási követelmények vészhelyzetekben

(1) ^*  Amennyiben olyan vészhelyzet következik be - beleértve az 1093/2010/EU rendelet 18. cikkében leírt helyzetet vagy a kedvezőtlen piaci folyamatokat előidéző helyzetet - amely potenciálisan veszélyezteti a piac likviditását és a pénzügyi rendszer stabilitását bármely olyan tagállamban, ahol egy csoport tagjait engedélyezték, vagy ahol az 51. cikkben említett jelentős fióktelepek telepedtek le, az összevont felügyeletet ellátó hatóság - az ezen irányelv VII. címe 1. fejezete 2. szakaszára, és adott esetben az (EU) 2019/2034 irányelv IV. címe 1. fejezetének 2. szakaszára figyelemmel - a lehető legkorábban riasztja az EBH-t és az 58. cikk (4) bekezdésében és az 59. cikkben említett hatóságokat, és közli velük a feladataik teljesítéséhez szükséges valamennyi információt. Ezek a kötelezettségek az összes illetékes hatóságra vonatkoznak.

Ha a KBER egyik központi bankja az első albekezdésnek megfelelő helyzetről szerez tudomást, a lehető leghamarabb riasztja a 112. cikkben említett illetékes hatóságokat és az EBH-t.

Az illetékes hatóságnak és az 58. cikk (4) bekezdésében említett hatóságnak lehetőség szerint a már meglévő kommunikációs csatornákat kell használnia.

(2) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság, amikor olyan információkra van szüksége, amelyeket egy másik illetékes hatóságnak már a rendelkezésére bocsátottak, lehetőség szerint ehhez a hatósághoz fordul a felügyeletben érintett különféle hatóságok párhuzamos tájékoztatásának elkerülése érdekében.

115. cikk

Koordinációs és együttműködési megállapodások

(1) A hatékony felügyelet kialakítására és megkönnyítésére az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a többi illetékes hatóság írásbeli koordinációs és együttműködési megállapodásokat léptet életbe.

Ezen megállapodások keretében az összevont felügyeletet ellátó hatóság további feladatokkal bízható meg, és meghatározhatóak a határozathozatalra és a többi illetékes hatósággal való együttműködésre vonatkozó eljárások.

(2) Az anyavállalat leányvállalatának engedélyezéséért felelős illetékes hatóságok - kétoldalú megállapodás útján - az 1093/2010/EU rendelet 28. cikkének megfelelően a felügyeleti hatáskörüket átruházhatják azokra az illetékes hatóságokra, amelyek az anyavállalatot engedélyezték és felügyelik, ezáltal a leányvállalat ennek az irányelvnek megfelelő felügyeletét is végzik. Az EBH-t tájékoztatni kell az ilyen megállapodások meglétéről és tartalmáról. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak és az Európai Bankbizottságnak.

(3) ^*  Amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság nem azonos azon tagállam illetékes hatóságával, amelyben a 21a. cikkel összhangban jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság letelepedett, akkor az e cikk (1) bekezdésében említett koordinációs és együttműködési megállapodásokat az anyavállalat letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságával is meg kell kötni.

116. cikk

Felügyeleti kollégiumok

(1) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság felügyeleti kollégiumokat hoz létre a 112., 113. cikkben és a 114. cikk (1) bekezdésében említett feladatok elvégzésének megkönnyítésére - mely feladatokra az e cikk (2) bekezdésében előírt titoktartás követelménye és az uniós jog vonatkozik - és az érintett harmadik országok felügyeleti hatóságaival való megfelelő koordináció és együttműködés biztosítására.

Az 1093/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EBH hozzájárul az e cikkben említett felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működésének előmozdításához és nyomon követéséhez. E célból az EBH adott esetben részt vesz a munkában, és ennek alkalmazásában illetékes hatóságnak tekintendő.

A felügyeleti kollégiumok az összevont felügyeletet ellátó hatóság, az EBH és a többi érintett illetékes hatóság számára keretet biztosítanak a következő feladatok elvégzésére:

a) információ egymás közötti és az EBH-val való cseréje az 1093/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban;

b) megállapodás a feladatok önkéntes átadásáról és adott esetben a hatáskörök önkéntes átruházásáról;

c) a csoport kockázatelemzésén alapuló, a 99. cikkben említett felügyeleti vizsgálati programok kialakítása a 97. cikkel összhangban;

d) a felügyelet hatékonyságának növelése az indokolatlan kettős felügyeleti követelmények eltörlésével, a 114. cikkben és a 117. cikk (3) bekezdésében említett információkéréssel kapcsolatban is;

e) az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti prudenciális követelmények következetes alkalmazása az intézménycsoport minden tagja tekintetében, az uniós jogban rendelkezésre álló választási és mérlegelési lehetőségek sérelme nélkül;

f) a 112. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása, a területen esetleg létrehozott más fórumok munkáját is figyelembe véve.

(1a) ^*  Az ezen irányelv 112. cikkének (1) bekezdésében, 114. cikkének (1) bekezdésében és 115. cikkének (1) bekezdésében említett feladatok elvégzésének megkönnyítése érdekében az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak abban az esetben is létre kell hoznia felügyeleti kollégiumokat, ha az EU-szintű anyavállalat, az EU- szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat valamennyi határon túli leányvállalata harmadik országban rendelkezik központi irodával, feltéve, hogy az adott harmadik ország felügyeleti hatóságaira az ezen irányelv 1. fejezetének II. szakaszában, és adott esetben a 2014/65/EU irányelv 76. és 81. cikkében megállapított követelményekkel egyenértékű titoktartási követelmények vonatkoznak.

(2) ^*  A felügyeleti kollégiumokban részt vevő illetékes hatóságok és az EBH szorosan együttműködnek egymással. Az ezen irányelv VII. címe 1. fejezetének II. szakasza és adott esetben az (EU) 2019/2034 irányelv IV. címe 1. fejezetének 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettséget nem sérti, ha az illetékes hatóságok bizalmas információkat cserélnek a felügyeleti kollégiumokban. A felügyeleti kollégiumok létrehozása és működése nem érinti az illetékes hatóságok ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti jogait és kötelességeit.

(3) A kollégiumok a 115. cikkben említett írásbeli megállapodás alapján jönnek létre és működnek, amelyről az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően az összevont felügyeletet ellátó hatóság határoz.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti kollégiumok működésére vonatkozó általános feltételek pontos meghatározása céljából.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5) Az EBH végrehajtási technikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti kollégiumok operatív működésének meghatározása céljából.

Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz az említett végrehajtástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) ^*  A felügyeleti kollégiumokban részt vehetnek az EU-szintű anyaintézmények vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok is, valamint azon fogadó tagállamok illetékes hatóságai, ahol az 51. cikk szerinti jelentős fióktelepek telepedtek le, szükség szerint a KBER központi bankjai, továbbá adott esetben - amennyiben a titoktartási követelmények valamennyi illetékes hatóság véleménye szerint egyenértékűek az ezen irányelv VII. címe 1. fejezetének II. szakasza, és adott esetben az (EU) 2019/2034 irányelv IV. címe 1. fejezetének 2. szakasza szerinti követelményekkel - harmadik országok felügyeleti hatóságai is.

Azon tagállam illetékes hatósága, amelyben a 21a. cikkel összhangban jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság letelepedett, részt vehet az érintett felügyeleti kollégiumban.

(7) A kollégium ülésein az összevont felügyeletet ellátó hatóság képviselője elnököl és dönt arról, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt az ülésen vagy a kollégium adott tevékenységében. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság teljes körűen, előre tájékoztatja a kollégium minden tagját az ilyen ülések szervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a megtárgyalandó tevékenységekről. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság teljes körűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.

(8) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság a döntés során figyelembe veszi az említett hatóságok által tervezendő vagy koordinálandó felügyeleti tevékenység jelentőségét, különösen a 7. cikkben említett, az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt potenciális hatást, és az 51. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeket.

(9) ^*  Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak - az ezen irányelv VII. címe 1. fejezetének II. szakasza, és adott esetben az (EU) 2019/2034 irányelv IV. címe 1. fejezetének 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettség figyelembevételével - tájékoztatnia kell az EBH-t a felügyeleti kollégium tevékenységeiről, ideértve a vészhelyzetekben folytatottakat is, továbbá közölnie kell az EBH-val a felügyeleti tevékenység közelítésének szempontjából minden különösen fontos információt.

Amennyiben véleménykülönbség merül fel az illetékes hatóságok között a felügyeleti kollégiumok működését illetően, az ügyet az érintett illetékes hatóságok bármelyike az EBH elé utalhatja és segítségét kérheti az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően.

Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban, az EBH saját kezdeményezésére is segíthet az illetékes hatóságoknak, amennyiben véleménykülönbség merül fel az e cikk szerinti felügyeleti kollégiumok működését illetően.

116a. cikk ^* 

Az információk hozzáférhetősége az egységes európai hozzáférési ponton

2030. január 10-től a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 68. cikkének (1) és (2) bekezdésében, és 131. cikkének (12) bekezdésében említett információkat az (EU) 2023/2859 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  alapján létrehozott egységes európai hozzáférési ponton hozzáférhetővé tegyék. E célból az említett rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetként az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság jár el.

A tagállamok biztosítják, hogy az információk megfelelnek a következő követelményeknek:

a) az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon természetes személy vagy intézmény valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. amennyiben rendelkezésre áll, az intézménynek a (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt információ típusa;

iv. annak megjelölése, hogy az információ tartalmaz-e személyes adatokat.

117. cikk

Együttműködési kötelezettségek

(1) Az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek. Egymás rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt, amely alapvető vagy lényeges a többi hatóság ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti feladatainak gyakorlása szempontjából. E tekintetben az illetékes hatóságok kérésre minden lényeges információt továbbítanak, és minden alapvető információt saját kezdeményezésükre közölnek.

Az illetékes hatóságok az 1093/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az EBH-val ezen irányelv és Az 575/2013/EU rendelet végrehajtása érdekében.

Az illetékes hatóságok az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkének megfelelően megküldik az EBH-nak az ezen irányelv, Az 575/2013/EU rendelet és az említett rendelet szerinti feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

Az első albekezdésben említett információk akkor tekintendők alapvetőnek, ha képesek lényegesen befolyásolni egy másik tagállamban lévő intézmény vagy pénzügyi vállalkozás pénzügyi megbízhatóságának megítélését.

Különösen az EU-szintű anyaintézmények, valamint az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok által ellenőrzött intézmények konszolidáló felügyeleti hatóságai bocsátják az összes lényeges információt azon más tagállamokbeli illetékes hatóságok rendelkezésére, amelyek ezen anyavállalatok leányvállalatait felügyelik. A lényeges információk körének megállapításakor figyelembe kell venni az e leányvállalatoknak az adott tagállamok pénzügyi rendszerében betöltött jelentőségét..

Az első albekezdésben említett alapvető információk magukban foglalják különösen a következőket:

a) a csoport jogi formájának és irányítási rendszerének azonosítása, beleértve a szervezeti felépítését is, amely kiterjed a csoporthoz tartozó összes szabályozott szervezetre, nem szabályozott szervezetre, nem szabályozott leányvállalatra, jelentős fióktelepre és az anyavállalatokra, a 14. cikk (3) bekezdésének, a 74. cikk (1) bekezdésének és a 109. cikk (2) bekezdésének megfelelően, valamint a csoporton belüli szabályozott szervezetek illetékes hatóságainak azonosítása;

b) a csoporton belüli intézményektől származó információk gyűjtésére szolgáló eljárások és az információk ellenőrzése;

c) olyan kedvezőtlen fejlemények az intézményeknél vagy a csoport más szervezeteinél, amelyek súlyosan érinthetik az intézményeket;

d) az illetékes hatóságok által ezen irányelvvel összhangban hozott jelentősebb szankciók és rendkívüli intézkedések, ideértve a 104. cikk szerinti egyedi tőkekövetelmény előírását és az 575/2013/EU rendelet 312. cikkének (2) bekezdése szerinti tőkekövetelmények kiszámításához a fejlett mérési módszer használatára vonatkozó esetleges korlátozás elrendelését.

(2) Az illetékes hatóságok a következő helyzetekben az EBH-hoz fordulhatnak:

a) ha valamelyik illetékes hatóság lényeges információt nem közölt, vagy

b) ha együttműködés - különösen releváns információ cseréje - iránti kérést elutasítottak vagy ésszerű időn belül nem teljesítettek.

Az EUMSZ 258. cikkének sérelme nélkül, az EBH az 1093/2010/EU rendelet 19. cikke által rá ruházott hatásköröknek megfelelően járhat el.

Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban, az EBH saját kezdeményezésére is segíthet az illetékes hatóságoknak következetes együttműködési gyakorlatokat kidolgozni.

(3) Az EU-szintű anyaintézmény által ellenőrzött intézmények felügyeletéért felelős illetékes hatóságok minden lehetséges esetben kapcsolatba lépnek az összevont felügyeletet ellátó hatósággal, amikor olyan, az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben ismertetett megközelítések és módszerek alkalmazására vonatkozó információra van szükségük, amellyel az összevont felügyeletet ellátó hatóság esetleg már rendelkezik.

(4) Az érintett illetékes hatóságok határozathozatalukat megelőzően - amennyiben e határozatok a többi illetékes hatóság felügyeleti feladatainak szempontjából jelentőséggel bírnak - konzultálnak egymással a következők tekintetében:

a) olyan változások egy csoport hitelintézeteinek részvénytulajdonosi vagy szervezeti felépítésében vagy irányítási rendszerében, amelyek az illetékes hatóságok jóváhagyását vagy engedélyét teszik szükségessé, valamint

b) az illetékes hatóságok által hozott jelentősebb szankciók és rendkívüli intézkedések, ideértve a 104. cikk szerinti egyedi tőkekövetelmény előírását és az 575/2013/EU rendelet 312. cikke (2) bekezdése szerinti tőkekövetelmények kiszámításához a fejlett mérési módszer használatára vonatkozó bármely korlátozás elrendelését.

A b) pont alkalmazásában mindig konzultálni kell az összevont felügyeletet ellátó hatósággal.

Az illetékes hatóság azonban dönthet úgy is, hogy sürgős esetekben, vagy amennyiben a konzultáció veszélyeztetheti a határozata hatékonyságát, nem folytat konzultációt más illetékes hatóságokkal. Az illetékes hatóság ebben az esetben a döntéshozatal után haladéktalanul tájékoztatja a többi illetékes hatóságot.

(5) ^*  Az illetékes hatóságok, a pénzügyi információs egységek és az (EU) 2015/849 irányelvnek való megfelelés tekintetében az annak 2. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában felsorolt kötelezett szolgáltatók állami felügyeletével megbízott hatóságoknak szorosan együtt kell működniük egymással saját hatáskörükön belül, és egymás rendelkezésére kell bocsátaniuk az ezen irányelv, az 575/2013/EU rendelet és az (EU) 2015/849 irányelv szerinti feladataik szempontjából releváns információkat, feltéve, hogy ezen együttműködés és információcsere nem jár az illetékes hatóság, a pénzügyi információs egység vagy az (EU) 2015/849 irányelvnek való megfelelés tekintetében az annak 2. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában felsorolt kötelezett szolgáltatók állami felügyeletével megbízott hatóság tagállamának büntetőjogával vagy közigazgatási jogával összhangban zajló vizsgálat, nyomozás vagy eljárás sérelmével.

Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban saját kezdeményezésre segítséget nyújthat az illetékes hatóságoknak, amennyiben véleménykülönbség merül fel a felügyeleti tevékenységek e cikk szerinti koordinációját illetően.

(6) ^*  Az EBH-nak 2020. január 1-jéig iránymutatásokat kell közzétennie az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban, amelyekben pontosan meg kell határoznia az e cikk (5) bekezdésében említett hatóságok közötti együttműködés és információcsere módját, különösen a határokon átnyúló vállalatcsoportokkal kapcsolatban, valamint a pénzmosás elleni szabályok súlyos megsértése eseteinek azonosításával összefüggésben.

118. cikk

Más tagállamokban lévő vállalkozásokat érintő információk ellenőrzése

Ha ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet alkalmazása során az egyik tagállam illetékes hatóságai konkrét esetekben ellenőrizni kívánják egy másik tagállamban található intézményre, pénzügyi holding társaságra, vegyes pénzügyi holding társaságra, pénzügyi vállalkozásra, járulékos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásra, vegyes tevékenységű holding társaságra, a 125. cikkben említett leányvállalatra vagy a 119. cikk (3) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozó információkat, az ellenőrzés elvégzése céljából megkeresik a szóban forgó másik tagállam illetékes hatóságait. A megkeresett hatóságoknak hatáskörükön belül teljesíteniük kell a kérést, oly módon, hogy az ellenőrzést vagy maguk végzik el, vagy lehetővé teszik, hogy a megkereső hatóságok végezzék el azt, vagy lehetővé teszik, hogy könyvvizsgáló vagy szakértő végezze azt el. Az ellenőrzést kérő illetékes hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem saját maga végzi az ellenőrzést.

II. szakasz

Pénzügyi holding társaságok, vegyes pénzügyi holding társaságok és vegyes tevékenységű holding társaságok

119. cikk

Holding társaságok összevont felügyelet alá vonása

(1) ^*  A 21a. cikkre is figyelemmel, a tagállamok meghozzák a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok összevont felügyelet alá vonásához szükséges intézkedéseket.

(2) Amennyiben egy intézményi leányvállalatot Az 575/2013/EU rendelet 19. cikkében szabályozott valamelyik eset alapján nem vonnak összevont alapú felügyelet alá, annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a leányvállalat található, olyan információkat kérhetnek az anyavállalattól, amelyek megkönnyíthetik a szóban forgó leányvállalat felügyeletét.

(3) A tagállamok lehetővé teszik, hogy az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságaik a 122. cikkben említett információt kérjék az összevont alapú felügyeleti hatáskörbe nem tartozó intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság leányvállalataitól. Ebben az esetben az információk továbbítására és ellenőrzésére az e cikkben megállapított eljárásokat kell alkalmazni.

120. cikk

Vegyes pénzügyi holding társaságok felügyelete

(1) Ha egy vegyes pénzügyi holding társaságra ezen irányelv és a 2002/87/EK irányelv alapján egyenértékű rendelkezések vonatkoznak, különösen a kockázatalapú felügyelet tekintetében, az összevont felügyeletet ellátó hatóság a leányvállalatok felügyeletéért felelős többi illetékes hatósággal folytatott konzultáció után alkalmazhatja kizárólag a 2002/87/EK irányelvet az adott vegyes pénzügyi holding társaságra.

(2) ^*  Ha egy vegyes pénzügyi holding társaságra ezen irányelv és a 2009/138/EK irányelv alapján egyenértékű rendelkezések vonatkoznak, különösen a kockázatalapú felügyelet tekintetében, az összevont felügyeletet ellátó hatóság a biztosítási ágazat csoportfelügyeleti hatóságának egyetértésével alkalmazhatja az adott vegyes pénzügyi holding társaságra az irányelvnek csak azokat a rendelkezéseit, amelyek a 2002/87/EK irányelv 3. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti legjelentősebb pénzügyi ágazatra vonatkoznak.

(3) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság tájékoztatja az EBH-t és az EBFH-t az (1) és (2) bekezdés alapján hozott döntésekről.

(4) Az EBH, az EBFH és az EÉPH az 1093/2010/EU, 1094/2010/EU és 1095/2010/EU rendeletek 54. cikkében említett vegyes bizottságon keresztül a felügyeleti gyakorlatok közelítését célzó iránymutatást, valamint az említett iránymutatás elfogadásától számított három éven belül ugyanebből a célból szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoznak ki.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteknek az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

121. cikk ^* 

A vezető testület tagjainak alkalmassága

A tagállamok előírják, hogy egy pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság vezető testülete azon tagjainak, akik nem részesültek a 21a. cikk (1) bekezdésével összhangban jóváhagyásban, a 91. cikk (1) bekezdésének megfelelően kellően jó hírnévvel, kellő tudással, készségekkel és tapasztalattal kell rendelkezniük feladataik ellátásához, figyelembe véve a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság konkrét szerepét. A pénzügyi holdingtársaságoknak vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak kell az elsődleges felelősséget viselniük vezető testületük tagjainak alkalmasságának biztosításáért.

122. cikk

Információkérések és ellenőrzések

(1) A konszolidációs módszerek további koordinálásáig a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy amennyiben egy vagy több intézmény anyavállalata vegyes tevékenységű holding társaság, az ilyen intézmények engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságok - a vegyes tevékenységű holding társaságokat és leányvállalataikat közvetlenül elérve, vagy az intézményi leányvállalatokon keresztül - kötelezik azokat minden olyan információ közlésére, amely fontos lehet e leányvállalatok felügyelete szempontjából.

(2) A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy illetékes hatóságaik helyszíni vizsgálatokat végezhetnek vagy - külső ellenőr bevonásával - végeztethetnek a vegyes tevékenységű holding társaságoktól és leányvállalataiktól kapott információk ellenőrzése céljából. Ha a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatainak egyike biztosító, a 125. cikkben megállapított eljárás szintén alkalmazható. Ha a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatainak egyike nem abban a tagállamban helyezkedik el, mint amelyben az intézményi leányvállalat, az információk helyszíni ellenőrzését a 118. cikkben megállapított eljárás szerint kell végrehajtani.

123. cikk

Felügyelet

(1) Az 575/2013/EU rendelet negyedik részének sérelme nélkül, a tagállamok előírják, hogy ha egy vagy több intézmény anyavállalata vegyes tevékenységű holding társaság, az ezeknek az intézményeknek a felügyeletéért felelős illetékes hatóságok látják el az intézmény és a vegyes tevékenységű holding társaság, illetve leányvállalatai közötti ügyletek általános felügyeletét.

(2) Az illetékes hatóságok előírják az intézményeknek olyan megfelelő kockázatkezelési eljárások és belső ellenőrzési mechanizmusok, beleértve hatékony jelentéstételi és számviteli eljárások alkalmazását, amelyek alkalmasak a vegyes tevékenységű holding társaság anyavállalattal, illetve annak leányvállalataival lebonyolított ügyletek azonosítására, mérésére, nyomon követésére és ellenőrzésére. Az illetékes hatóságok előírják továbbá, hogy az intézmények beszámoljanak az ezekkel a szervezetekkel lebonyolított jelentős ügyletekről, az 575/2013/EU rendelet 394. cikkében említett kivételével. Ezeket az eljárásokat és jelentős ügyleteket az illetékes hatóságok felügyelik.

124. cikk

Információcsere

(1) A tagállamok elhárítják azon - az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó vállalkozások, vegyes tevékenységű holding társaságok és leányvállalataik, illetve a 119. cikkben említett leányvállalatok közötti - információk cseréjének jogi akadályait, amelyek a 110. cikknek és a 3. fejezetnek megfelelően a felügyelet szempontjából jelentősek.

(2) Amennyiben az anyavállalat és annak bármelyik intézményi leányvállalata különböző tagállamokban található, az egyes tagállamok illetékes hatóságai közlik egymással az összes fontos információt, amely lehetővé teszi vagy segíti az összevont alapú felügyelet gyakorlását.

Amennyiben annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben az anyavállalat található, a 111. cikk értelmében maguk nem gyakorolnak összevont alapú felügyeletet, az ilyen felügyeletért felelős illetékes hatóságok megkereshetik őket, hogy bekérjék az anyavállalattól azokat az információkat, amelyek az összevont alapú felügyelet szempontjából jelentőséggel bírnak, és továbbítsák ezeket a megkereső hatóságokhoz.

(3) A tagállamok engedélyezik illetékes hatóságaik között a (2) bekezdésben említett információk cseréjét, azzal a feltétellel, hogy a pénzügyi holding társaságok, vegyes pénzügyi holding társaságok, pénzügyi vállalkozások vagy járulékos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások esetében az információk összegyűjtése vagy birtoklása nem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságok kötelesek felügyeleti feladatokat ellátni ezekkel az önálló intézményekkel vagy vállalkozásokkal kapcsolatban.

A tagállamok hasonlóképpen engedélyezik illetékes hatóságaiknak a 122. cikkben említett információk cseréjét azzal a feltétellel, hogy az információk összegyűjtése vagy birtoklása nem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságoknak felügyeleti feladatokat kell ellátniuk a vegyes tevékenységű holding társaságok és olyan leányvállalataik esetében, amelyek nem hitelintézetek, vagy a 119. cikk (3) bekezdésében említett leányvállalatokkal kapcsolatban.

125. cikk

Együttműködés

(1) ^*  Amennyiben egy intézmény, pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság vagy vegyes tevékenységű holding társaság egy vagy több olyan leányvállalatot ellenőriz, amely biztosító vagy egyéb engedélyköteles befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, az illetékes hatóságok és a biztosítási vállalkozások, valamint a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások felügyeletének közfeladatával megbízott hatóságok szorosan együttműködnek egymással. Saját feladatkörük sérelme nélkül, e hatóságok egymás rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt, amely várhatóan egyszerűsíti a munkájukat, és lehetővé teszi az általuk felügyelt vállalkozások tevékenységének és átfogó pénzügyi helyzetének felügyeletét.

Ha ezen irányelv 111. cikke értelmében egy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalattal rendelkező csoport összevont felügyeletét ellátó hatóság nem azonos a 2002/87/EK irányelv 10. cikkével összhangban meghatározott koordinátorral, akkor az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak és a koordinátornak együtt kell működnie az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet összevont alapon történő alkalmazása céljából. A hatékony együttműködés kialakítása és megkönnyítése érdekében az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak és a koordinátornak írásban rögzített szabályokkal kell rendelkezniük a koordináció és az együttműködés módjára vonatkozóan.

(2) ^*  Az összevont alapú felügyelet, és különösen az illetékes hatóságok közötti, ezen irányelvben szabályozott információcsere keretében kapott információkra a hitelintézetek esetében az ezen irányelv 53. cikke (1) bekezdésében meghatározott vagy az (EU) 2019/2034 irányelv 15. cikke szerinti szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelményeknek kell vonatkozniuk.

(3) Az összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságok listákat készítenek az 575/2013/EU rendelet 11. cikkében említett pénzügyi holding társaságokról vagy vegyes pénzügyi holding társaságokról. Ezeket a listákat közlik a többi tagállam illetékes hatóságaival, az EBH-val és a Bizottsággal.

126. cikk

Szankciók

Az e cím 1. fejezete IV. szakaszának megfelelően a tagállamok biztosítják, hogy a feltárt jogsértéseknek vagy azok okainak megszüntetését célzó adminisztratív szankciókat vagy egyéb adminisztratív intézkedéseket lehessen alkalmazni azokkal a pénzügyi holding társaságokkal, vegyes pénzügyi holding társaságokkal és vegyes tevékenységű holding társaságokkal, illetve tényleges vezetőikkel szemben, amelyek vagy akik megsértik az e fejezetet átültető törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket.

127. cikk

Harmadik országbeli összevont felügyelet egyenértékűségének értékelése

(1) Amennyiben egy intézmény, amelynek az anyavállalata olyan intézmény vagy pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság, amelynek központi irodája harmadik országban található, nem tartozik a 111. cikk szerinti összevont felügyelet hatálya alá, az illetékes hatóságok értékelik, hogy az intézményt olyan összevont felügyelet hatálya alá vonta-e egy harmadik országbeli felügyeleti hatóság, amely egyenértékű az ezen irányelvben megállapított elveknek és az 575/2013/EU rendelet első része II. címe 2. fejezete követelményeinek megfelelő összevont felügyelettel.

Az értékelést az anyavállalat, illetve az Unióban engedélyezett szabályozott vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésére azon illetékes hatóság végzi el, amely a (3) bekezdés alkalmazása esetén felelős lenne az összevont felügyelet ellátásáért. Az illetékes hatóság konzultációt folytat az egyéb érintett illetékes hatóságokkal.

(2) A Bizottság felkérheti az európai bankbizottságot, hogy általános iránymutatással szolgáljon arról, hogy a harmadik országbeli felügyeleti hatóságok által gyakorolt összevont alapú felügyelet valószínűleg teljesíti-e az összevont alapú felügyeletre vonatkozóan az e fejezetben meghatározott célkitűzéseket olyan intézmények tekintetében, amelyek anyavállalatának központi irodája harmadik országban található. Az Európai Bankbizottság folyamatosan felülvizsgálja ezeket az iránymutatásokat, és figyelembe veszi az ilyen illetékes hatóságok által alkalmazott összevont felügyeleti eljárásokban bekövetkező változásokat. Az említett feladatok ellátásában az EBH segíti a Bizottságot és az európai bankbizottságot, beleértve annak értékelését is, hogy szükség van-e a szóban forgó iránymutatások naprakésszé tételére.

Az (1) bekezdés első albekezdésében említett értékelést végző illetékes hatóság figyelembe veszi az ilyen iránymutatásokat. E célból az illetékes hatóság határozathozatal előtt konzultációt folytat az EBH-val.

(3) Ilyen egyenértékű felügyelet hiányában a tagállamok ezen irányelvet és az 575/2013/EU rendeletet megfelelően alkalmazzák az intézményre vagy engedélyezhetik illetékes hatóságaik részére olyan egyéb megfelelő felügyeleti technikák alkalmazását, amelyek alkalmasak az intézmények összevont alapú felügyeletével kapcsolatos célkitűzések megvalósítására.

Ezeket a felügyeleti technikákat a többi érintett illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően egyeztetni kell azzal az illetékes hatósággal, amely felelős lenne az összevont felügyelet ellátásáért.

Az illetékes hatóságok előírhatják többek között az Unión belül központi irodával rendelkező pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság létesítését, és az összevont felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket az illető pénzügyi holding társaság konszolidált helyzete, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság intézményeinek konszolidált helyzete tekintetében alkalmazhatják.

A felügyeleti technikákat úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák az e fejezetben az összevont alapú felügyeletre vonatkozóan meghatározott célkitűzések elérését, és azokat közölni kell a többi érintett illetékes hatósággal, az EBH-val, valamint a Bizottsággal.

4. FEJEZET

Tőkepufferek

I. szakasz

Pufferek

128. cikk ^* 

Fogalom-meghatározások

E fejezet alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandóak:

1. „tőkefenntartási puffer”: az intézmény által a 129. cikknek megfelelően fenntartandó szavatolótőke;

2. „intézményspecifikus anticiklikus tőkepuffer”: az intézmény által a 130. cikknek megfelelően fenntartandó szavatolótőke;

3. „a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer”: a 131. cikk (4) bekezdésének megfelelően kötelezően fenntartandó szavatolótőke;

4. „az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer”: a 131. cikk (5) bekezdésének megfelelően esetlegesen fenntartandó szavatolótőke;

5. „rendszerkockázati tőkepuffer”: az intézmény által a 133. cikknek megfelelően kötelezően vagy esetlegesen fenntartandó szavatolótőke;

6. „kombinált pufferkövetelmény”: a tőkefenntartási pufferre vonatkozó követelmény teljesítéséhez szükséges összes elsődleges alapvető tőke, kibővítve az alábbiakkal, az adott esettől függően:

a) egy intézményspecifikus anticiklikus tőkepuffer;

b) egy globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer;

c) egy egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer;

d) egy rendszerkockázati tőkepuffer.

7. „anticiklikus pufferráta”: az intézmények által az intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához használandó ráta, amelynek meghatározása a 136. vagy 137. cikknek megfelelően, vagy egy érintett harmadik országbeli hatóság által történik (esettől függően);

8. „a tagállamban engedélyezett intézmény”: abban a tagállamban engedélyezett intézmény, amelynek esetében egy adott kijelölt hatóság felelős az anticiklikus pufferráta meghatározásáért;

9. „irányadó puffer”: a 135. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiszámított irányadó pufferráta.

Az intézmények az e cikk első bekezdésének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelmény teljesítése céljából tartott elsődleges alapvető tőkét nem használhatják fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott tőkekövetelményeknek, az ezen irányelv 104a. cikke értelmében vett túlzott tőkeáttételi kockázaton kívüli egyéb kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelményeknek és az ezen irányelv 104b. cikkének (3) bekezdésével összhangban a túlzott tőkeáttételi kockázaton kívüli egyéb kockázatok kezelésére vonatkozóan nyújtott iránymutatásnak való megfelelésre.

Az intézmények a kombinált pufferkövetelmény valamely elemének teljesítése céljából tartott elsődleges alapvető tőkét nem használhatják fel a kombinált pufferkövetelmény többi alkalmazandó elemének való megfelelésre.

Az intézmények az e cikk első bekezdésének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelmény teljesítése céljából tartott elsődleges alapvető tőkét nem használhatják fel az 575/2013/EU rendelet 92a. és 92b. cikkében, valamint a 2014/59/EU irányelv 45c. és 45d. cikkében meghatározott követelmények kockázati alapú összetevőinek a teljesítésére.

129. cikk ^* 

Tőkefenntartási puffer kötelező tartása

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelmények teljesítésére tartott elsődleges alapvető tőkén felül elsődleges alapvető tőkeelemekből álló tőkefenntartási puffert is tartsanak, az említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően - az említett rendelet első részének II. címe szerint egyedi vagy összevont alapon - számított teljes kockázati kitettségük 2,5%-ának megfelelő összegben.

(2) ^* 

(3) ^* 

(4) ^* 

(5) Ha egy intézmény nem teljesíti teljes mértékben az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményt, a 141. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kifizetési korlátozásokat kell rá alkalmazni.

130. cikk ^* 

Intézményspecifikus anticiklikus tőkepuffer kötelező tartása

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára egy, az ezen irányelv 140. cikkének megfelelően kiszámított intézményspecifikus anticiklikus tőkepuffer tartását az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően - az említett rendelet első részének II. címével összhangban egyedi, illetve összevont alapon - számított teljes kockázati kitettségük és az anticiklikus pufferráták súlyozott átlagának a szorzatával egyenlő összegben. E tőkepuffernek elsődleges alapvető tőkeelemekből kell állnia.

(2) ^* 

(3) ^* 

(4) ^* 

(5) Ha egy intézmény nem teljesíti teljes mértékben az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményt, a 141. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kifizetési korlátozásokat kell rá alkalmazni.

131. cikk

Globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és egyéb rendszerszinten jelentős intézmények

(1) ^*  A tagállamok kijelölik azt a hatóságot, amely felelős azért, hogy összevont alapon azonosítsa azokat a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket, illetve az esettől függően egyedi, szubkonszolidált vagy összevont alapon azonosítsa azokat a rendszerszinten jelentős egyéb intézményeket, amelyeket joghatósági területükön engedélyeztek. Ez a hatóság az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság lehet. A tagállamok több hatóságot is kijelölhetnek.

Globálisan rendszerszinten jelentős intézmények a következők:

a) EU-szintű anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által vezetett csoport; vagy

b) olyan intézmény, amely nem leányvállalata valamely EU-szintű anyavállalatnak, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatnak vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak.

Az egyéb rendszerszinten jelentős intézmény lehet intézmény, illetve EU-szintű anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, tagállami anyavállalat, tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vezette csoport.

(2) A globálisan rendszerszinten jelentős intézmény meghatározási módszerének alapját az alábbi kategóriák képezik:

a) a csoport mérete;

b) a csoportnak a pénzügyi rendszerrel való összekapcsolódásai;

c) a csoport által nyújtott szolgáltatások vagy pénzügyi infrastruktúra helyettesíthetősége;

d) a csoport összetettsége;

e) a csoport határokon átnyúló tevékenysége, beleértve a tagállamok közötti tevékenységeket, valamint a valamely tagállam és egy harmadik ország közötti tevékenységeket.

Mindegyik kategóriát azonos súllyal kell figyelembe venni, és számszerűen kell kifejezni.

Ez a módszer minden egyes értékelt, az (1) bekezdésben említett jogalanyra vonatkozóan összesített eredményt ad ki, amely lehetővé teszi, hogy azonosítsák a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket és azokat a (9) bekezdésben felsorolt valamely alkategóriába sorolják.

(2a) ^*  A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azonosítására szolgáló kiegészítő módszer alkalmazásakor a következő kategóriákat kell figyelembe venni:

a) az e cikk (2) bekezdésének a)-d) pontjában említett kategóriák;

b) a csoport határokon átnyúló tevékenysége, a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  4. cikkében említett, az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamok közötti viszonylatban folytatott tevékenységei kizárásával.

Mindegyik kategóriát azonos súllyal kell figyelembe venni, és számszerű mutatók segítségével kell kifejezni. Az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett kategóriák esetében a (2) bekezdés értelmében meghatározott megfelelő mutatókkal azonos mutatók alkalmazandók.

A kiegészítő azonosítási módszer alkalmazása keretében meg kell határozni egy kiegészítő összesített pontszámot is minden, az (1) bekezdésben említett vizsgált szervezetre vonatkozóan, amely pontszám alapján az illetékes vagy a kijelölt hatóságok meghozhatják a (10) bekezdés c) pontjában meghatározottak közül a megfelelő intézkedést.

(3) ^*  Az egyéb rendszerszinten jelentős intézményeket az (1) bekezdésnek megfelelően kell meghatározni. A rendszerszintű jelentőséget legalább az alábbi kritériumok valamelyike alapján kell értékelni:

a) méret;

b) az Unió vagy az adott tagállam gazdasága szempontjából betöltött jelentőség;

c) a határokon átnyúló tevékenységek jelentősége;

d) az intézménynek vagy csoportnak a pénzügyi rendszerrel való összekapcsolódásai.

Az EBH-nak az ERKT-val folytatott konzultációt követően, az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban, 2015. január 1-jéig iránymutatást kell kibocsátania azokról a kritériumokról, amelyek alapján meghatározhatók e bekezdés egyéb rendszerszinten jelentős intézmények értékelésére való alkalmazásának a feltételei. Az iránymutatásban figyelembe kell venni a rendszerszinten jelentős belföldi intézményekre vonatkozó nemzetközi keretet, valamint az uniós és nemzeti sajátosságokat.

Az ERKT-vel való konzultációt követően az EBH-nak 2020. december 31-ig jelentést kell tennie a Bizottságnak az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer mértékének kialakítására és kalibrálására alkalmazandó megfelelő módszerről.

(4) Valamennyi globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek összevont alapon fenn kell tartania a rendszerszinten jelentős globális intézményekre vonatkozó olyan tőkepuffert, amely megfelel annak az alkategóriának, amelybe az adott intézményt besorolták. Ez a tőkepuffer elsődleges alapvető tőkeelemekből áll, és kiegészíti azokat.

(5) ^*  Az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság - figyelembe véve az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények azonosítására vonatkozó kritériumokat - valamennyi egyéb rendszerszinten jelentős intézmény számára előírhatja - az esettől függően összevont, szubkonszolidált vagy egyedi alapon - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték legfeljebb 3%-ának megfelelő, egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer tartását. E tőkepuffernek elsődleges alapvető tőkeelemekből kell állnia.

(5a) ^*  A Bizottság e bekezdés harmadik albekezdésében említett felhatalmazásától függően az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság valamennyi egyéb rendszerszinten jelentős intézmény számára előírhatja - az esettől függően összevont, szubkonszolidált vagy egyedi alapon - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték több mint 3%-ának megfelelő, egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer tartását. E tőkepuffernek elsődleges alapvető tőkeelemekből kell állnia.

Az ERKT-nek az e cikk (7) bekezdésében említett értesítés kézhezvételétől számított hat héten belül véleményt kell adnia a Bizottság részére arról, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer helyénvalónak tekinthető-e. Az 1093/2010/EU rendelet 16a. cikkének (1) bekezdésével összhangban az EBH is véleményt fogalmazhat meg a Bizottság számára a tőkepufferrel kapcsolatban.

A (7) bekezdésben említett értesítés EKRT által a Bizottság számára való megküldését követő három hónapon belül a Bizottság - az ERKT és adott esetben az EBH értékelését figyelembe véve, illetve ha meggyőződött arról, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer nem jár negatív hatásokkal más tagállamokban vagy az Unió egészében a pénzügyi rendszer egészére vagy egy részére nézve, és ezáltal nem képez vagy teremt akadályt a belső piac megfelelő működése szempontjából - jogi aktust fogad el, amelyben felhatalmazza az illetékes hatóságot vagy a kijelölt hatóságot a javasolt intézkedés elfogadására.

(6) Ha az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer tartását követeli meg, meg kell felelnie az alábbiaknak:

a) az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer nem járhat aránytalan mértékű negatív hatásokkal más tagállamokban vagy az Unió egészében a pénzügyi rendszer egészére vagy egy részére nézve, akadályt képezve ezáltal a belső piac működése szempontjából;

b) az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság legalább évente felülvizsgálja az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffert;

c) ^*  amennyiben egy egyéb rendszerszinten jelentős intézmény számára kötelezővé válik a tőke-küszöbérték alkalmazása, úgy az intézmény illetékes hatóságának vagy kijelölt hatóságának legkésőbb a b) pontban említett éves felülvizsgálat dátumáig felül kell vizsgálnia az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, az adott intézményre alkalmazandó tőkepuffer-követelményt annak biztosítása érdekében, hogy a követelmény kalibrálása megfelelő maradjon.

(7) Az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer meghatározása vagy módosítása előtt az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak az (5) bekezdésben említett határozat közzététele előtt egy hónappal, az (5a) bekezdésben említett határozatának közzététele előtt pedig három hónappal értesítenie kell az ERKT-t. Ezeket az értesítéseket az ERKT-nek haladéktalanul továbbítania kell a Bizottságnak, az EBH-nak és az érintett tagállamok illetékes és kijelölt hatóságainak. Az ilyen értesítésekben részletesen meg kell határozni a következőket: ^* 

a) annak indokolása, hogy miért vélik úgy, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer várhatóan hatékonyan és arányosan csökkenteni fogja a kockázatot;

b) annak elemzése, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer a tagállamok rendelkezésére álló információk alapján várhatóan milyen kedvező vagy kedvezőtlen hatást gyakorol a belső piacra;

c) a tagállam által előírni kívánt, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer mértéke.

(8) ^*  A 133. cikknek és e cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, ha valamely egyéb rendszerszinten jelentős intézmény egy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény vagy egy egyéb rendszerszinten jelentős olyan intézmény vagy uniós anyavállalat vezetése alatt álló csoport leányvállalata, amelyre összevont alapon alkalmazandó az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer-követelmény, akkor az egyéb rendszerszinten jelentős intézményre egyedi vagy szubkonszolidált alapon alkalmazandó tőkepuffer nem haladhatja meg a következők közül az alacsonyabbat:

a) a csoportra összevont alapon alkalmazandó, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményre vagy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményre vonatkozó tőkepuffer mértéke közül a magasabbnak és az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték 1%- ának az összege; valamint

b) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésével összhangban számított teljes kockázatikitettség-érték 3%-a, vagy a Bizottság által az e cikk (5a) bekezdésével összhangban engedélyezett, a csoportra összevont alapon alkalmazandó mérték.

(9) ^*  A globálisan rendszerszinten jelentős intézményeknek legalább öt alkategóriáját kell meghatározni. A legalacsonyabb határvonalat és az egyes alkategóriák közötti határvonalat az intézmények azonosításához használt, az e cikk (2) bekezdésében említett módszerrel összhangban kapott eredmények alapján kell meghatározni. Az egymást követő alkategóriák közötti ponthatárokat egyértelműen kell meghatározni, azt az elvet követve, hogy a rendszerszintű jelentőség alkategóriáról alkategóriára folyamatosan, lineárisan növekszik, ami - az ötödik, valamint minden további, annál magasabb alkategória kivételével - a kiegészítő elsődleges alapvető tőkére vonatkozó követelmény lineáris növekedését eredményezi. E bekezdés alkalmazása céljából rendszerszintű jelentőség alatt a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény működési zavarai által a globális pénzpiacra kifejtett várható hatást kell érteni. A legalacsonyabb alkategóriához az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésével összhangban számított teljes kockázatikitettség-érték 1%-ának megfelelő, globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffert kell rendelni, és az egyes alkategóriákhoz rendelt tőkepuffer az említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésével összhangban számított teljes kockázatikitettség-érték legalább 0,5%-ával nő.

(10) ^*  Az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság az (1) és a (9) bekezdés sérelme nélkül és a (9) bekezdésben említett alkategóriák és ponthatárok alkalmazásával a felügyeleti mérlegelési jogkör körültekintő gyakorlása során:

a) egy adott, globálisan rendszerszinten jelentős intézményt valamely alacsonyabb alkategóriából magasabb alkategóriába sorolhat be;

b) az (1) bekezdésben említett szervezetet, amelynek a (2) bekezdésben említett összesített pontszáma alacsonyabb, mint a legalacsonyabb alkategóriára vonatkozóan meghatározott ponthatár, a legalacsonyabb alkategóriába vagy valamely magasabb alkategóriába sorolhatja és ezáltal globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek kijelölheti;

c) egy adott, globálisan rendszerszinten jelentős intézményt az Egységes Szanálási Mechanizmust figyelembe véve a (2a) bekezdésben említett kiegészítő összesített pontszám alapján magasabb alkategóriából alacsonyabb alkategóriába sorolhat át.

(11) ^* 

(12) ^*  Az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak közölnie kell az ERKT-vel a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények nevét, illetve azt, hogy az egyes globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket melyik alkategóriába sorolta be. Az értesítésnek teljeskörű indokolást kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a hatóság miért élt, avagy nem élt a (10) bekezdés a), b) vagy c) pontja szerinti lehetőséggel. Az ERKT-nek haladéktalanul továbbítania kell az ilyen értesítéseket a Bizottságnak és az EBH-nak, és nyilvánosságra kell hoznia a rendszerszinten jelentős intézmények nevét. Az illetékes hatóságoknak vagy a kijelölt hatóságoknak nyilvánosságra kell hozniuk, hogy az egyes globálisan rendszerszinten jelentős pénzügyi intézményeket melyik alkategóriába sorolták be.

Az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak évente felül kell vizsgálnia a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények azonosítását, valamint a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények adott alkategóriákba sorolását, és ennek eredményéről be kell számolnia az érintett rendszerszinten jelentős intézménynek, valamint az ERKT-nek, amely köteles haladéktalanul továbbítani az eredményeket a Bizottságnak és az EBH-nak. Az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak nyilvánosságra kell hoznia a rendszerszinten jelentős intézményként azonosított intézmények naprakész listáját, valamint azt, hogy az egyes azonosított, globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket melyik alkategóriába sorolta be.

(13) ^* 

(14) ^*  Ha egy csoportra összevont alapon egyaránt vonatkozik a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer és az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer, akkor a magasabb tőkepuffert kell alkalmazni.

(15) ^*  Amennyiben egy intézménynek a 133. cikkel összhangban meghatározott rendszerkockázati tőkepuffer tartását írják elő, ez a puffer hozzáadódik az e cikk szerint alkalmazandó, egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre és globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepufferhez.

Amennyiben a 133. cikk (10), (11) vagy (12) bekezdésének alkalmazása céljából számított rendszerkockázati tőkepufferráta, valamint az ugyanazon intézményre alkalmazandó, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepufferráta vagy a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepufferráta összege meghaladná az 5%-ot, akkor az e cikk (5a) bekezdésében meghatározott eljárást kell alkalmazni. E bekezdés alkalmazásában, amennyiben a rendszerkockázati tőkepuffer, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer vagy a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer meghatározására vonatkozó döntés következtében a korábban meghatározott ráták bármelyike csökken vagy nem változik, úgy az e cikk (5a) bekezdésében meghatározott eljárás nem alkalmazandó.

(16) ^* 

(17) ^* 

(18) ^*  Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak érdekében, hogy meghatározza azokat a módszereket, amelyekkel az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság e cikk alkalmazásában egy intézményt, illetve EU-szintű anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által vezetett csoportot globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosít, továbbá hogy - a nemzetközileg elfogadott standardokat figyelembe véve - meghatározza azt a módszert, amely az alkategóriák megállapítására, valamint a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeknek a rendszerszinten betöltött jelentősége alapján való alkategóriákba sorolására szolgál.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. június 30-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban elfogadja az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat.

132. cikk ^* 

133. cikk ^* 

Rendszerkockázati tőkepuffer fenntartásának előírása

(1) ^*  Valamennyi tagállam biztosítja annak lehetőségét, hogy a pénzügyi szektor vagy e szektor egy vagy több alcsoportja az összes kitettség vagy azok e cikk (5) bekezdésében említett valamely alcsoportja tekintetében elsődleges alapvető tőkéből álló rendszerkockázati tőkepuffert határozhasson meg az 575/2013/EU rendeletnek és ezen irányelv 130. és 131. cikkének hatályán kívül eső makroprudenciális, illetve rendszerkockázatok, többek között az éghajlatváltozásból származó makroprudenciális, illetve rendszerkockázatok, vagyis az olyan kockázatok megelőzése és csökkentése érdekében , amelyek a pénzügyi rendszer zavarának veszélyét hordozzák, és súlyos kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak egy adott tagállam pénzügyi rendszerére és reálgazdaságára.

(2) Az intézményeknek a rendszerkockázati tőkepuffert a következőképpen kell kiszámítaniuk:

ahol:

Bsr = a rendszerkockázati tőkepuffer

rT = az intézmény teljes kockázatikitettség-értékére vonatkozó tőkepuffer-mérték;

Et = az intézményre vonatkozó, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték;

i = a kitettségeknek az (5) bekezdésben említett alcsoportját jelölő indexszám;

ri = az i kitettség-alcsoport kockázatikitettség-értékére vonatkozó tőkepuffer-mérték; és

Ei = az intézmény i kitettség-alcsoportjára vonatkozó, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított kockázatikitettség-érték.

(3) A tagállamok az (1) bekezdés alkalmazása céljából kijelölik azt a hatóságot, amely felelős a rendszerkockázati tőkepuffer meghatározásáért, valamint azon kitettségek és intézmény-alcsoportok azonosításáért, amelyekre a tőkepuffert alkalmazni kell. Ennek a hatóságnak az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak kell lennie.

(4) E cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából az érintett illetékes hatóság, illetve kijelölt hatóság előírhatja az intézmények számára, hogy elsődleges alapvető tőkéből álló, az e cikk (2) bekezdésével összhangban számított rendszerkockázati tőkepuffert tartsanak, az 575/2013/EU rendelet első része II. címével összhangban egyedi, összevont, illetve szubkonszolidált alapon.

(5) A rendszerkockázati tőkepuffer a következőkre vonatkozhat:

a) a tőkepuffert meghatározó tagállamban fennálló összes kitettség;

b) a tőkepuffert meghatározó tagállamban fennálló következő ágazati kitettségek:

i. a természetes személyekkel szembeni, lakóingatlannal fedezett összes lakossági kitettség;

ii. az üzleti ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett, jogi személyekkel szembeni összes kitettség;

iii. az ii. pontban említettek kivételével a jogi személyekkel szembeni összes kitettség;

iv. az i. pontban említettek kivételével a természetes személyekkel szembeni összes kitettség;

c) a más tagállamokban fennálló összes kitettség, a (12) és a (15) bekezdésre is figyelemmel;

d) a más tagállamokban fennálló, e bekezdés b) pontja szerint azonosított ágazati kitettségek, csak egy másik tagállam által megállapított pufferrátának a 134. cikk szerinti elismerése céljából;

e) a harmadik országokban fennálló kitettségek;

f) a b) pontban azonosított bármely kitettségkategória alcsoportjai.

(6) Az EBH-nak az ERKT-vel folytatott konzultációt követően, az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban, 2020. június 30-ig iránymutatást kell kibocsátania azokról a megfelelő kitettség-alcsoportokról, amelyekre az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság rendszerkockázati tőkepuffert alkalmazhat e cikk (5) bekezdésének f) pontjával összhangban.

(7) A rendszerkockázati tőkepuffer minden olyan intézménynek, illetve ezen intézmények egy vagy több alcsoportjának az összes kitettségére, illetve az e cikk (5) bekezdésében említett kitettségek valamely alcsoportjára alkalmazandó, amelyek tekintetében az érintett tagállam hatóságai ezen irányelvnek megfelelően illetékesek, azzal, hogy a rendszerkockázati tőkepuffer mértékét 0,5 százalékpontos lépésközökkel kell megállapítani. Az intézmények és a kitettségek különböző alcsoportjaira vonatkozóan különböző követelmények állapíthatók meg. A rendszerkockázati tőkepuffer nem alkalmazható a 130. és a 131. cikk hatálya alá tartozó kockázatokra.

(8) Ha az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság rendszerkockázati tőkepuffer tartását követeli meg, meg kell felelnie a következőknek:

a) a rendszerkockázati tőkepuffer nem jár aránytalan mértékű negatív hatásokkal más tagállamokban vagy az Unió egészében a pénzügyi rendszer egészére vagy egy részére nézve, akadályt képezve vagy teremtve ezáltal a belső piac megfelelő működése szempontjából;

b) az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak legalább kétévente felül kell vizsgálnia a rendszerkockázati tőkepuffert;

c) ^*  a rendszerkockázati tőkepuffer nem alkalmazható a következők kezelésére:

i. az ezen irányelv 130. és 131. cikkének hatálya alá tartozó kockázatok;

ii. az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (3) bekezdésében meghatározott számítás alapján teljes mértékben fedezett kockázatok;

d) ^*  amennyiben egy intézmény teljes kockázati kitettségértékére rendszerkockázati tőkepuffer alkalmazandó, és az említett intézményre nézve kötelezővé válik a tőke-küszöbérték alkalmazása, úgy az illetékes hatóságának vagy kijelölt hatóságának legkésőbb az e bekezdés b) pontjában említett kétéves felülvizsgálat dátumáig felül kell vizsgálnia az intézményre vonatkozó rendszerkockázati tőkepuffer-követelményt annak biztosítása érdekében, hogy a kalibrálása megfelelő maradjon.

(9) Az illetékes hatóságnak, illetve a kijelölt hatóságnak a (13) bekezdésben említett határozat nyilvánosságra hozatala előtt értesítenie kell az ERKT-t. Az ilyen értesítéseket az ERKT-nek haladéktalanul továbbítania kell a Bizottságnak, az EBH-nak és az érintett tagállamok illetékes és kijelölt hatóságainak.

Amennyiben egy olyan intézmény, amelyre egy vagy több rendszerkockázati tőkepufferráta vonatkozik, olyan leányvállalat, amelynek anyavállalata valamely másik tagállamban letelepedett, az illetékes hatóságnak, illetve a kijelölt hatóságnak e tagállam hatóságait is értesítenie kell.

Ha egy rendszerkockázati tőkepufferráta harmadik országokban található kitettségekre is vonatkozik, az illetékes hatóságnak, illetve a kijelölt hatóságnak az ERKT-t is értesítenie kell. Az ERKT-nak haladéktalanul továbbítania kell az ilyen értesítéseket az említett harmadik országok felügyeleti hatóságainak.

Az ilyen értesítésekben részletesen meg kell határozni a következőket:

a) a tagállamban fennálló makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok;

b) a makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok mértéke miért veszélyezteti a nemzeti szintű pénzügyi rendszer stabilitását, és mi indokolja az adott rendszerkockázati tőkepufferráta alkalmazását;

c) miért vélik úgy, hogy a rendszerkockázati tőkepuffer várhatóan hatékonyan és arányosan csökkenteni fogja a kockázatot;

d) a rendszerkockázati tőkepuffer a tagállamok rendelkezésére álló információk alapján várhatóan milyen kedvező vagy kedvezőtlen hatást gyakorol a belső piacra;

e) az illetékes hatóság, illetve a kijelölt hatóság milyen rendszerkockázati tőkepufferrátát vagy tőkepufferrátákat kíván előírni, és milyen kitettségekre, illetve intézményekre vonatkozóan;

f) ha a rendszerkockázati tőkepufferráta az összes kitettségre vonatkozik, az érintett hatóság miért véli úgy, hogy a rendszerkockázati tőkepuffer nem duplikálja az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, a 131. cikk szerinti tőkepuffer működését.

Amennyiben a rendszerkockázati tőkepufferráta megállapításáról szóló döntés a korábban megállapított tőkepufferrátához képest csökkenést jelent vagy nem jelent változást, az illetékes hatóságnak, illetve a kijelölt hatóságnak csak ennek a bekezdésnek kell megfelelnie.

(10) Amennyiben a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy tőkepufferráták meghatározása vagy módosítása következtében a kombinált rendszerkockázati tőkepufferráta az (5) bekezdésben említett egy vagy több rendszerkoc- kázatitőkepuffer-követelmény hatálya alá tartozó egyetlen kitettségcsoport vagy -alcsoport esetében sem haladja meg a 3%-ot, az illetékes hatóságnak, illetve a kijelölt hatóságnak a (9) bekezdéssel összhangban a (13) bekezdésben említett határozat nyilvánosságra hozatala előtt egy hónappal értesítenie kell az ERKT-t.

E bekezdés alkalmazása során a 3%-os határértékbe nem számítandó bele a más tagállam által megállapított, a 134. cikkel összhangban elismert rendszerkockázati tőkepufferráta.

(11) ^*  Amennyiben a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy -ráták meghatározása vagy módosítása következtében a kombinált rendszerkockázati tőkepufferráta az (5) bekezdésben említett egy vagy több rendszerkockázatitőkepuffer-követelmény hatálya alá tartozó bármely kitettségcsoport vagy -alcsoport esetében 3% és 5% közé esik, az adott tőkepufferrátát meghatározó tagállam illetékes hatóságának, illetve kijelölt hatóságának a (9) bekezdéssel összhangban benyújtott értesítésben a Bizottság és az ERKT véleményét kell kérnie.

Az ERKT a (9) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül véleményt ad a Bizottságnak arról, hogy a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy -ráták helyesnek tekinthetők-e. Az említett értesítés kézhezvételét követő két hónapon belül a Bizottság az ERKT véleményét figyelembe véve véleményt nyilvánít.

Amennyiben a Bizottság a véleményében ellenzi a lépést, a rendszerkockázati tőkepuffert meghatározó tagállam illetékes hatósága, illetve adott esetben kijelölt hatósága köteles a véleménynek megfelelően eljárni, vagy ellenkező esetben döntését megindokolni.

Amennyiben egy vagy több olyan intézmény, amelyre egy vagy több rendszerkockázati tőkepufferráta alkalmazandó, egy másik tagállamban letelepedett anyavállalat leányvállalata, az ERKT és a Bizottság a véleményében azt is mérlegeli, hogy helyénvaló-e a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy -ráták alkalmazása ezekre az intézményekre.

Amennyiben a leányvállalat és az anyavállalat székhelye szerinti hatóságok eltérő véleményen vannak az intézményre alkalmazandó rendszerkockázati tőkepufferrátát vagy -rátákat illetően, és abban az esetben, ha mind a Bizottság, mind pedig az ERKT negatív véleményt ad ki, az illetékes hatóság, illetve adott esetben a kijelölt hatóság az ügyet az EBH elé terjesztheti és annak segítségét kérheti az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban. Az adott kitettségekre vonatkozóan rendszerkockázati tőkepufferrátát vagy -rátákat maghatározó határozatot az EBH határozatáig fel kell függeszteni.

E bekezdés alkalmazása során az e bekezdés első albekezdésében említett határértékekbe nem számítandó bele a más tagállam által megállapított, a 134. cikkel összhangban elismert rendszerkockázati tőkepufferráta.

(12) ^*  Amennyiben a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy -ráták meghatározása vagy módosítása következtében a kombinált rendszerkockázati tőkepufferráta az (5) bekezdésben felsorolt, egy vagy több rendszerkockázatitőkepuffer-követelmény hatálya alá tartozó bármely kitettségcsoport vagy -alcsoport esetében meghaladja az 5%-ot, az illetékes hatóságnak, illetve adott esetben a kijelölt hatóságnak a rendszerkockázati tőkepufferráta bevezetése előtt kérnie kell a Bizottság engedélyét.

Az ERKT-nek az e cikk (9) bekezdésében említett értesítés kézhezvételétől számított hat héten belül véleményt kell adnia a Bizottság részére arról, hogy a rendszerkockázati tőkepuffer helyénvalónak tekinthető-e. Az 1093/2010/EU rendelet 16a. cikkének (1) bekezdésével összhangban, az említett értesítés kézhezvételétől számított hat héten belül az EBH is véleményt fogalmazhat meg a Bizottság számára az említett rendszerkockázati tőkepufferrel kapcsolatban.

A (9) bekezdésben említett értesítés kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság az ERKT és adott esetben az EBH értékelését figyelembe véve, illetve ha meggyőződött arról, hogy a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy -ráták nem jár(nak) aránytalan mértékű negatív hatásokkal más tagállamokban vagy az Unió egészében a pénzügyi rendszer egészére vagy egy részére nézve, és ezáltal nem képez(nek) vagy teremt(enek) akadályt a belső piac megfelelő működése szempontjából, jogi aktust fogad el, amelyben felhatalmazza az illetékes hatóságot, illetve adott esetben a kijelölt hatóságot a javasolt intézkedés elfogadására.

E bekezdés alkalmazása során az e bekezdés első albekezdésében említett határértékekbe nem számítandó bele a más tagállam által megállapított, a 134. cikkel összhangban elismert rendszerkockázati tőkepufferráta.

(13) Minden illetékes hatóságnak, illetve a kijelölt hatóságnak a megfelelő honlapon történő nyilvánosságra hozatal útján be kell jelentenie az egy vagy több rendszerkockázati tőkepufferráta meghatározását vagy módosítását. Ezen bejelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy tőkepufferráták;

b) azok az intézmények, amelyekre a rendszerkockázati tőkepuffert alkalmazni kell;

c) azok a kitettségek, amelyekre a rendszerkockázati tőkepufferrátát vagy tőkepufferrátákat alkalmazni kell;

d) a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy tőkepufferráták meghatározásának vagy módosításának indokolása;

e) az intézmények mikortól kötelesek alkalmazni a meghatározott vagy módosított rendszerkockázati tőkepuffert; valamint

f) azok az országok, amelyek esetében az ott található kitettségeket elismerik a rendszerkockázati tőkepuffer tekintetében.

Amennyiben az első albekezdés d) pontjában említett információ nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását, az említett információ nem hozható nyilvánosságra.

(14) Ha egy intézmény nem teljesíti teljes mértékben az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményt, a 141. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kifizetési korlátozásokat kell rá alkalmazni.

Amennyiben a kifizetési korlátozások alkalmazásának eredményeképpen az intézmény elsődleges alapvető tőkéje nem javul kielégítő mértékben a rendszerszintű kockázatot illetően, az illetékes hatóságok további intézkedéseket hozhatnak a 64. cikkel összhangban.

(15) Amennyiben az illetékes hatóság, illetve a kijelölt hatóság úgy dönt, hogy a rendszerkockázati tőkepuffert más tagállamokban fennálló kitettségek alapján állapítja meg, a tőkepuffert az Unióban fennálló összes kitettségre ugyanúgy vonatkoztatni kell, kivéve, ha azt egy másik tagállam által előírt rendszerkockázati tőkepufferrátának a 134. cikk szerinti elismerésével állapították meg.

134. cikk ^* 

A rendszerkockázati tőkepufferráta elismerése

(1) Más tagállamok elismerhetik a 133. cikkel összhangban megállapított rendszerkockázati tőkepufferrátát, és ezt a rendszerkockázati tőkepufferrátát alkalmazhatják a belföldön engedélyezett intézményekre az említett rátát meghatározó tagállamban található kitettségek tekintetében.

(2) Ha valamely tagállam az (1) bekezdéssel összhangban elismeri a rendszerkockázati tőkepufferrátát a belföldön engedélyezett intézmények tekintetében, erről értesíti az ERKT-t. Az ERKT-nek haladéktalanul továbbítania kell ezt az értesítést a Bizottságnak, az EBH-nak és az említett rátát meghatározó tagállamnak.

(3) A tagállam - amikor az (1) bekezdéssel összhangban arról dönt, hogy elismeri-e az adott rendszerkockázati tőkepufferrátát - figyelembe veszi az említett rátát meghatározó tagállam által a 133. cikk (9) és (13) bekezdésével összhangban nyújtott információkat.

(4) Ha egy tagállam elismer egy adott rendszerkockázati tőkepufferrátát a belföldön engedélyezett intézmények tekintetében, az adott rendszerkockázati tőkepufferráta hozzáadódhat a 133. cikkel összhangban alkalmazott rendszerkockázati tőkepufferrátához, feltéve, hogy a két tőkepufferráta eltérő kockázatokra vonatkozik. Ha a tőkepuf- ferráták ugyanazokra a kockázatokra vonatkoznak, csak a magasabb tőkepufferráta alkalmazandó.

(5) A rendszerkockázati tőkepufferrátát az ezen irányelv 133. cikke alapján meghatározó tagállam kérheti az ERKT-tól, hogy adjon ki az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkében említett ajánlást egy vagy több olyan tagállamnak, amelyek elismerhetik a rendszerkockázati tőkepufferrátát.

II. szakasz

Anticiklikus tőkepufferek meghatározása és kiszámítása

135. cikk

ERKT-iránymutatás az anticiklikus pufferráták meghatározásához

(1) Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően ajánlások útján iránymutatást adhat a tagállamok által a 136. cikk (1) bekezdése alapján kijelölt hatóságoknak az anticiklikus pufferráták meghatározásához, beleértve a következőket:

a) a kijelölt hatóságoknak a megfelelő anticiklikus pufferráta megítéléséhez útmutatást adó elvek, amelyek biztosítják, hogy a hatóságok megalapozott megközelítést alkalmazzanak a vonatkozó makrogazdasági ciklusokkal kapcsolatban, és előmozdítják a tagállamokban a megbízható és következetes döntéshozatalt;

b) az alábbiakra vonatkozó általános iránymutatások:

i. a hitel/bruttó nemzeti össztermék (GDP) arány hosszú távú trendjétől való eltérés mérése és kiszámítása;

ii. a 136. cikk (2) bekezdésében előírt irányadó puffer kiszámítása;

c) iránymutatás azon változókról, amelyek jelzik a túlzott hitelnövekedési időszakokhoz kapcsolódó rendszerszintű kockázat kialakulását a pénzügyi rendszerben - ideértve különösen a vonatkozó hitel/GDP arányt és annak a hosszú távú trendtől való eltérését -, és egyéb lényeges tényezőkről, beleértve a gazdaság egyes ágazatain belüli gazdasági fejlemények kezelését, amelyek információval szolgálhatnak a kijelölt hatóságoknak a megfelelő anticiklikus pufferrátáról a 136. cikk szerint hozott döntéseik meghozatalához;

d) iránymutatás azon változókról, beleértve a kvalitatív szempontokat, amelyek jelzik, ha a puffert fenn kell tartani, csökkenteni kell vagy teljesen fel kell szabadítani.

(2) Az ERKT, ha az (1) bekezdésnek megfelelően ajánlást bocsát ki, kellően figyelembe veszi a tagállamok közötti különbségeket, különös tekintettel a kis és nyitott gazdasággal rendelkező tagállamok sajátosságaira.

(3) Az ERKT, ha az (1) bekezdésnek megfelelően ajánlást bocsátott ki, azt az ezen irányelv alapján a pufferek meghatározása terén szerzett tapasztalat, vagy nemzetközileg egyeztetett gyakorlatok terén mutatkozó fejlemények fényében - szükség esetén - felülvizsgálja és frissíti.

136. cikk

Anticiklikus pufferráták meghatározása

(1) Minden tagállam kijelöl egy hatóságot vagy egy szervet (a továbbiakban: a kijelölt hatóság), amely felelős az adott tagállamban az anticiklikus pufferráta meghatározásáért.

(2) Az egyes kijelölt hatóságok negyedévente irányadó puffert számítanak ki, amely referenciaként szolgál számukra az anticiklikus pufferráta (3) bekezdésnek megfelelő meghatározásának mérlegeléséhez. Az irányadó puffernek érdemi módon tükröznie kell a hitelciklust és az adott tagállamban a hitelállomány túlzott növekedéséből fakadó kockázatokat, továbbá meghatározásakor megfelelően figyelembe kell venni a nemzetgazdaság sajátosságait. Az irányadó puffernek a hitel/GDP arány hosszú távú trendjétől való eltérésen kell alapulnia, figyelembe véve többek között az alábbiakat:

a) az adott joghatóságon belül a hitelszintek növekedését jelző mutatószám, és különösen az adott tagállamban nyújtott hitelek GDP-hez viszonyított arányának változását jelző mutatószám;

b) az ERKT által a 135. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően fenntartott aktuális iránymutatást.

(3) Minden kijelölt hatóságnak a saját tagállamának vonatkozásában negyedévente értékelnie kell a ciklikus rendszerszintű kockázatok intenzitását és az anticiklikus pufferráta megfelelőségét, és meg kell állapítania vagy szükség esetén módosítania kell az anticiklikus pufferrátát. Ennek során minden kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a következőket: ^* 

a) a (2) bekezdéssel összhangban kiszámított irányadó puffer;

b) az ERKT által a 135. cikk (1) bekezdése a), c) és d) pontjának megfelelően fenntartott aktuális iránymutatás és az ERKT által a pufferráta megállapításáról kibocsátott ajánlás;

c) egyéb olyan tényezők, amelyeket a kijelölt hatóság relevánsnak tart a ciklikus rendszerszintű kockázat kezelése szempontjából.

(4) Az adott tagállamban hitelkockázati kitettséggel rendelkező intézményekhez tartozó, Az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolt teljes kockázatikitettségérték százalékában kifejezett anticiklikus pufferrátának 0% és 2,5% között kell lennie, 0,25 százalékpontos lépésekben vagy a 0,25 százalékpont többszöröseiben kalibrálva. Ha a (3) bekezdésben meghatározott megfontolások alapján indokolt, a kijelölt hatóság az ezen irányelv 140. cikke (2) bekezdésében megállapított célra meghatározhat az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolt teljes kockázatikitettség-érték 2,5%-át meghaladó anticiklikus pufferrátát.

(5) Ha a kijelölt hatóság első alkalommal határoz meg nulla feletti anticiklikus pufferrátát, vagy ha ezután a kijelölt hatóság megemeli az irányadó anticiklikus pufferrátát, határoznia kell arról az időpontról is, amelytől kezdve az intézményeknek intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához alkalmazniuk kell a megnövelt rátát. Ez az időpont legfeljebb 12 hónappal lehet későbbi, mint azon időpont, amikor a megemelt pufferrátát a (7) bekezdéssel összhangban bejelentették. Ha az időpont kevesebb mint 12 hónappal követi a megemelt pufferráta bejelentését, a rövidebb alkalmazási határidőt rendkívüli körülményekkel kell indokolni.

(6) Ha a kijelölt hatóság csökkenti az érvényes anticiklikus pufferrátát, függetlenül attól, hogy az nullára csökken vagy sem, meg kell határoznia egy indikatív időszakot is, amely során nem várható a puffer emelése. Mindazonáltal az indikatív időszak nem köti a kijelölt hatóságot.

(7) ^*  Minden kijelölt hatóságnak negyedévente közzé kell tennie a honlapján legalább a következő információkat:

a) az alkalmazandó anticiklikus pufferráta;

b) a vonatkozó hitel/GDP arány és annak a hosszú távú trendtől való eltérése;

c) a (2) bekezdéssel összhangban kiszámított irányadó puffer;

d) a pufferráta indokolása;

e) ha a pufferráta emelkedik, az az időpont, amelytől kezdve az intézményeknek az intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához alkalmazniuk kell a megnövelt pufferrátát;

f) ha az e) pontban említett időpont kevesebb mint 12 hónappal követi az e bekezdés szerinti közzététel időpontját, hivatkozás a rövidebb bevezetési határidőt indokoló rendkívüli körülményekre;

g) ha a pufferráta csökken, azon indikatív időszak, amelynek során nem várható a pufferráta emelése, valamint az időszak indokolása.

A kijelölt hatóságoknak minden észszerű lépést meg kell tenniük az említett közzététel időzítésének koordinálására.

A kijelölt hatóságoknak az anticiklikus pufferráta minden változását, valamint az első albekezdés a)-g) pontjában meghatározott kötelező információkat közölniük kell az ERKT-vel. Az ERKT-nek a honlapján közzé kell tennie az összes bejelentett pufferrátát és a kapcsolódó információkat.

137. cikk

A 2,5%-ot meghaladó anticiklikus pufferráta elismerése

(1) Ha a kijelölt hatóság a 136. cikk (5) bekezdésének megfelelően, vagy egy érintett harmadik országbeli hatóság az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolt teljes kockázatikitettségérték 2,5%-át meghaladó anticiklikus pufferrátát határozott meg, a többi kijelölt hatóság elismerheti ezt a pufferrátát a belföldön engedélyezett intézmények által intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához való használata céljából.

(2) Ha valamely kijelölt hatóság az e cikk (1) bekezdésének megfelelően elismeri Az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolt teljes kockázatikitettségérték 2,5%-át meghaladó anticiklikus pufferrátát, az elismerést bejelenti a weboldalán. A bejelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) az alkalmazandó anticiklikus pufferráta;

b) a tagállam vagy harmadik országok, amelyekre alkalmazandó;

c) ha a pufferráta emelkedik, az időpont, amelytől kezdve a kijelölt hatóság tagállamában engedélyezett intézményeknek intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához alkalmazniuk kell a megnövelt pufferrátát;

d) ha a c) pontban említett időpont kevesebb mint 12 hónappal követi az ezen bekezdés szerinti bejelentés időpontját, hivatkozás a rövidebb alkalmazási határidőt indokoló rendkívüli körülményekre.

138. cikk

Harmadik országbeli anticiklikus pufferrátákra vonatkozó ERKT-ajánlás

Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően ajánlást bocsáthat ki a kijelölt hatóságok számára az adott harmadik országnak való kitettségre vonatkozó megfelelő anticiklikus pufferrátákhoz, amennyiben:

a) egy olyan harmadik ország vonatkozásában, amellyel szemben egy vagy több uniós intézménynek van hitelkockázati kitettsége, az érintett harmadik országbeli hatóság (a továbbiakban: az érintett harmadik országbeli hatóság) nem határozott meg és nem tett közzé anticiklikus pufferrátát;

b) az ERKT úgy véli, hogy a harmadik ország vonatkozásában az érintett harmadik országbeli hatóság által meghatározott és nyilvánosságra hozott anticiklikus pufferráta nem elegendő ahhoz, hogy az uniós intézményeket megfelelően megvédje az adott országbeli hitelállomány túlzott növekedésének a kockázatától, vagy valamely kijelölt hatóság értesíti az ERKT-t, hogy véleménye szerint az említett pufferráta elégtelen erre a célra.

139. cikk

Kijelölt hatóságok harmadik országbeli anticiklikus pufferrátákra vonatkozó határozatai

(1) Ez a cikk arra való tekintet nélkül alkalmazandó, hogy az ERKT a 138. cikkben említettek szerint kibocsátott-e ajánlást a kijelölt hatóságok számára.

(2) A 138. cikk a) pontjában említett körülmények között a kijelölt hatóságok meghatározhatják az anticiklikus pufferrátát, amelyet a belföldön engedélyezett intézményeknek intézménys-pecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához alkalmazniuk kell.

(3) Ha egy harmadik ország vonatkozásában az érintett harmadik országbeli hatóság anticiklikus pufferrátát határozott meg és tett közzé, a kijelölt hatóság ezen harmadik ország vonatkozásában eltérő pufferrátát határozhat meg a belföldön engedélyezett intézmények által intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához való használat céljára, ha ésszerűen úgy ítéli meg, hogy az érintett harmadik országbeli hatóság által meghatározott pufferráta nem elegendő ahhoz, hogy megfelelően megvédje az említett intézményeket az adott országbeli hitelállomány túlzott növekedésének a kockázatától.

A kijelölt hatóság az első albekezdés szerinti hatáskör gyakorlása során nem határozhat meg az érintett harmadik országbeli hatóság által meghatározott szintnél alacsonyabb anticiklikus pufferrátát, kivéve ha az említett pufferráta meghaladja az adott harmadik országban hitelkockázati kitettséggel rendelkező intézményeknek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolt teljes kockázatikitettség-összege százalékában kifejezett anticiklikus pufferrátának a 2,5%-át.

Harmadik országok esetében a puffermeghatározások közötti összhang biztosítása érdekében az ERKT ajánlásokat adhat ezekhez a meghatározásokhoz.

(4) Ha egy kijelölt hatóság egy harmadik ország vonatkozásában a (2) vagy a (3) bekezdés alapján olyan anticiklikus pufferrátát határoz meg, amely megnöveli a meglévő alkalmazandó anticiklikus pufferrátát, a kijelölt hatóságnak határoznia kell arról az időpontról, amelytől kezdve a belföldön engedélyezett intézményeknek alkalmazniuk kell az említett tartalékrátát az intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához. Ez az időpont legfeljebb 12 hónappal lehet később, mint azon időpont, amikor a pufferrátát az (5) bekezdéssel összhangban bejelentették. Ha az időpont kevesebb mint 12 hónappal követi a meghatározás bejelentését, a rövidebb alkalmazási határidőt rendkívüli körülményekkel kell indokolni.

(5) A kijelölt hatóságok a harmadik országra vonatkozóan a (2) vagy (3) bekezdés alapján meghatározott anticiklikus puffer-rátákat nyilvánosságra hozzák weboldalukon, a következő információval együtt:

a) az anticiklikus pufferráta és az a harmadik ország, amelyre alkalmazandó;

b) a pufferráta indokolása;

c) ha a pufferrátát első alkalommal határozzák meg nulla felett vagy emelik, azon időpont, amelytől kezdve az intézményeknek az intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához alkalmazniuk kell a megnövelt pufferrátát;

d) ha a c) pontban említett időpont kevesebb mint 12 hónappal követi a meghatározás ezen bekezdés szerinti bejelentésének időpontját, hivatkozás a rövidebb alkalmazási határidőt indokoló rendkívüli körülményekre.

140. cikk

Az intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferráta kiszámítása

(1) Az intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferráta azon anticiklikus pufferráták súlyozott átlagából áll, amelyek abban a joghatóságban alkalmazandók, ahol az intézmény lényeges hitelkockázati kitettségei elhelyezkednek, vagy amelyeket a 139. cikk (2) vagy (3) bekezdése értelmében e cikk céljára alkalmazni kell.

A tagállamok az első albekezdésben említett súlyozott átlag kiszámítása érdekében előírják az intézmények számára, hogy minden egyes alkalmazandó anticiklikus pufferrátára alkalmazzák az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. és IV. címének megfelelően meghatározott, a kérdéses területen lévő lényeges hitelkockázati kitettségekhez kapcsolódó hitelkockázatra vonatkozó teljes tőkekövetelményüket, elosztva az összes lényeges hitelkockázati kitettségükhöz kapcsolódó hitelkockázatra vonatkozó teljes tőkekövetelményükkel.

(2) Ha a kijelölt hatóság a 136. cikk (5) bekezdésének megfelelően az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolt teljes kockázatikitettségérték 2,5%-át meghaladó anticiklikus pufferrátát határoz meg, a tagállamok biztosítják, hogy a következő pufferráták legyenek alkalmazandók a szóban forgó kijelölt hatóság tagállamában (a továbbiakban: az A. tagállam) elhelyezkedő lényeges hitelkockázati kitettségekre az (1) bekezdésben előírt számítás céljára, ideértve adott esetben a szóban forgó intézményhez kapcsolódó konszolidált tőkeelem kiszámítását:

a) a belföldön engedélyezett intézmények az említett, a teljes kockázatikitettségérték 2,5%-át meghaladó pufferrátát alkalmazzák;

b) a másik tagállamban engedélyezett intézmények a teljes kockázatikitettségérték 2,5%-ának megfelelő anticiklikus pufferrátát alkalmaznak, ha annak a tagállamnak a kijelölt hatósága, ahol engedélyt kaptak, nem ismerte el a 2,5%-ot meghaladó pufferrátát a 137. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

c) a másik tagállamban engedélyezett intézmények az A. tagállam kijelölt hatósága által meghatározott anticiklikus pufferrátát alkalmazzák, ha annak a tagállamnak a kijelölt hatósága, ahol engedélyt kaptak, elismerte az említett pufferrátát a 137. cikknek megfelelően.

(3) Ha egy harmadik ország vonatkozásában az érintett harmadik országbeli hatóság által meghatározott anticiklikus pufferráta meghaladja Az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolt teljes kockázatikitettségérték 2,5%-át, a tagállamok biztosítják, hogy a következő pufferráták legyenek alkalmazandók a szóban forgó harmadik országban elhelyezkedő lényeges hitelkockázati kitettségekre az (1) bekezdésben előírt számítás céljára, ideértve adott esetben a szóban forgó intézményhez kapcsolódó konszolidált tőkeelem kiszámítását:

a) az intézmények a teljes kockázatikitettségérték 2,5%-ának megfelelő anticiklikus pufferrátát alkalmaznak, ha annak a tagállamnak a kijelölt hatósága, ahol engedélyt kaptak, nem ismerte el a 2,5%-ot meghaladó pufferrátát a137. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

b) az intézmények az érintett harmadik országbeli hatóság által meghatározott anticiklikus pufferrátát alkalmazzák, ha annak a tagállamnak a kijelölt hatósága, ahol engedélyt kaptak, elismerte az említett pufferrátát a 137. cikknek megfelelően.

(4) A lényeges hitelkockázati kitettségek minden olyan kitettségi osztályt tartalmaznak - az 575/2013/EU rendelet 112. cikkének a)-f) pontjában említettek kivételével -, amely a következők hatálya alá tartozik:

a) az említett rendelet harmadik részének II. címe szerinti, hitelkockázatra vonatkozó tőkekövetelmény;

b) ha a kitettség a kereskedési könyvben szerepel, az említett rendelet harmadik része IV. címének 2. fejezete szerinti, egyedi kockázatra, vagy az említett rendelet harmadik része IV. címének 5. fejezete szerinti járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény;

c) ha a kitettség értékpapírosítás, az említett rendelet harmadik része II. címének 5. fejezete szerinti tőkekövetelmények.

(5) Az intézmények a lényeges hitelkockázati kitettség földrajzi helyét a (7) bekezdésnek megfelelően elfogadott szabályozástechnikai standardok alapján azonosítják.

(6) Az (1) bekezdésben előírt számítás céljára:

a) az adott tagállamra vonatkozó anticiklikus pufferráta a 136. cikk (7) bekezdése e) pontjának megfelelően, vagy ha a határozat alapján emelkedik a pufferráta, a 137. cikk (2) bekezdése c) pontjának megfelelően nyilvánosságra hozott információban meghatározott időponttól kezdve alkalmazandó;

b) figyelemmel a c) pontra, a harmadik országra vonatkozó anticiklikus pufferráta 12 hónappal azt az időpontot követően alkalmazandó, amikor az érintett harmadik országbeli hatóság bejelentette a pufferráta változását, tekintet nélkül arra, hogy az említett hatóság előírja-e az adott harmadik országban létesített intézmények számára, hogy a módosított pufferrátát rövidebb idő elteltével alkalmazzák, ha a határozat alapján emelkedik a pufferráta;

c) ha az intézmény székhelye szerinti tagállam kijelölt hatósága egy harmadik ország vonatkozásában a 139. cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján meghatározza az anticiklikus pufferrátát, vagy a 137. cikk alapján elismeri a harmadik országra vonatkozó anticiklikus pufferrátát, az említett tartalékráta a 139. cikk (5) bekezdése c) pontjának megfelelően, vagy ha a határozat alapján emelkedik a pufferráta, a 137. cikk (2) bekezdése c) pontjának megfelelően nyilvánosságra hozott információban meghatározott időponttól kezdve alkalmazandó;

d) az anticiklikus pufferráta azonnal alkalmazandó, ha a határozat alapján csökken a pufferráta.

A b) pont alkalmazásában a harmadik országra vonatkozó anticiklikus pufferráta változását abban az időpontban kell bejelentettnek tekinteni, amikor az érintett harmadik országbeli hatóság az alkalmazandó nemzeti szabályoknak megfelelően azt nyilvánosságra hozza.

(7) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (5) bekezdésben említett lényeges hitelkockázati kitettségek földrajzi helyének azonosítására szolgáló módszer meghatározásának céljából.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

III. szakasz

Tőkefenntartási intézkedések

141. cikk

Kifizetés korlátozása

(1) ^*  A kombinált pufferkövetelményt teljesítő intézmény az elsődleges alapvető tőkéhez kapcsolódóan nem hajthat végre olyan mértékű kifizetést, amely elsődleges alapvető tőkéjét a kombinált pufferkövetelményt már nem teljesítő szintre csökkentené.

(2) ^*  A kombinált pufferkövetelményt nem teljesítő intézménynek a (4) bekezdéssel összhangban kell kiszámítania a maximálisan felosztható összeget, és arról értesítenie kell az illetékes hatóságot.

Ha az első albekezdés alkalmazandó, az intézmény a maximálisan felosztható összeg kiszámítása előtt nem teheti meg a következő intézkedéseket:

a) az elsődleges alapvető tőkéhez kapcsolódó kifizetések teljesítése;

b) változó javadalmazás vagy nem kötelező nyugdíjjuttatás kifizetésére irányuló kötelezettség keletkeztetése, vagy változó javadalmazás kifizetése, ha a kifizetési kötelezettség olyan időpontban keletkezett, amikor az intézmény nem teljesítette a kombinált puffer- követelményt; vagy

c) egyéb alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések teljesítése.

(3) ^*  Amennyiben az intézmény nem teljesíti, illetve nem haladja meg a kombinált pufferkövetelményt, a (2) bekezdés második albekezdésének a), b) és c) pontjában említett intézkedések révén nem teljesíthet a (4) bekezdéssel összhangban kiszámított maximálisan felosztható összeget meghaladó összegű kifizetést.

(4) ^*  Az intézményeknek a maximálisan felosztható összeg kiszámításához az (5) bekezdéssel összhangban kiszámított összeget meg kell szorozniuk a (6) bekezdéssel összhangban meghatározott tényezővel. A maximálisan felosztható összeget csökkenteni kell a (2) bekezdés második albekezdésének a), b), illetve c) pontjában említett intézkedésekből eredő összeggel.

(5) ^*  A (4) bekezdésnek megfelelően felszorzandó összegnek a következőkből kell állnia:

a) az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése értelmében az elsődleges alapvető tőkében nem szereplő évközi nyereség, csökkentve az esetlegesen felosztott nyereséggel, illetve az e cikk (2) bekezdése második albekez- désének a), b), illetve c) pontjában említett intézkedésekből eredő esetleges kifizetéssel;

plusz

b) az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése értelmében az elsődleges alapvető tőkében nem szereplő év végi nyereség, csökkentve az esetlegesen felosztott nyereséggel, illetve az e cikk (2) bekezdése második albekez- désének a), b), illetve c) pontjában említett intézkedésekből eredő esetleges kifizetéssel;

mínusz

c) az e bekezdés a) és a b) pontjában meghatározott elemek megtartása esetén adó formájában kifizetendő összegek.

(6) ^*  A tényezőt a következőképpen kell meghatározni:

a) ha az intézmény által fenntartott azon elsődleges alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott bármely szavatolótőke-követelmény, valamint az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - az említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kockázati kitettségérték százalékában kifejezett -, a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelmény teljesítésére, a kombinált pufferkövetelmény első (azaz legalacsonyabb) kvartilisén belül van, a tényező 0;

b) ha az intézmény által fenntartott azon elsődleges alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott bármely szavatolótőke-követelmény, valamint az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - az említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kockázati kitettségérték százalékában kifejezett -, a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelmény teljesítésére, a kombinált pufferkövetelmény második kvartilisén belül van, a tényező 0,2;

c) ha az intézmény által fenntartott azon elsődleges alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott bármely szavatolótőke-követelmény, valamint az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - az említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kockázati kitettségérték százalékában kifejezett -, a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelmény teljesítésére, a kombinált pufferkövetelmény harmadik kvartilisén belül van, a tényező 0,4;

d) ha az intézmény által fenntartott azon elsődleges alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott bármely szavatolótőke-követelmény, valamint az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - az említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kockázati kitettségérték százalékában kifejezett -, a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelmény teljesítésére, a kombinált pufferkövetelmény negyedik (azaz legmagasabb) kvartilisén belül van, a tényező 0,6.

A kombinált pufferkövetelmény egyes kvartiliseinek alsó és felső határát a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

Qn = az érintett kvartilis sorszáma.

(7) Az ebben a cikkben meghatározott korlátozások csak olyan kifizetésekre alkalmazandók, amelyek eredményeként csökken az elsődleges alapvető tőke, vagy csökken a nyereség, és ha a kifizetés felfüggesztése vagy elmaradása nem jelent nemteljesítést vagy olyan körülményt, amely alapján eljárás indulhat az intézményre alkalmazandó fizetésképtelenségi szabályozás keretében.

(8) Ha valamely intézmény nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt, de felosztható nyereségének bármely részét ki akarja fizetni, vagy meg akar hozni a (2) bekezdés második albekezdése a), b) és c) pontjában említett valamely intézkedést, értesíti az illetékes hatóságot és rendelkezésre bocsátja a következő információkat:

a) az intézmény által fenntartott tőke összege, az alábbi bontásban:

i. elsődleges alapvető tőke;

ii. egyéb alapvető tőke;

iii. járulékos tőke;

b) évközi és év végi nyereségének összege;

c) a (4) bekezdéssel összhangban kiszámított maximálisan felosztható összeg;

d) a felosztható nyereség összege, amelyet az alábbiakra kíván fordítani:

i. osztalékfizetések;

ii. részvény-visszavásárlások;

iii. egyéb alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések;

iv. változó javadalmazás vagy nem kötelező nyugdíjjuttatás kifizetése, új fizetési kötelezettség keletkeztetése révén, vagy kifizetés olyan fizetési kötelezettség alapján, amely olyan időpontban jött létre, amikor az intézmény nem teljesítette a kombinált pufferkövetelményét.

(9) Az intézmények rendszereket tartanak fenn annak biztosítására, hogy a felosztható nyereség és a maximálisan felosztható összeg kiszámítása pontosan történjen, és képesnek kell lenniük arra, hogy kérésre bizonyítsák a pontosságot az illetékes hatóság számára.

(10) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában az elsődleges alapvető tőkéhez kapcsolódó kifizetés a következőket foglalja magában:

a) készpénzosztalék kifizetése;

b) teljesen vagy részben kifizetett bónuszrészvények vagy Az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett egyéb tőkeinstrumentumok kifizetése;

c) egy intézmény által saját részvényeinek vagy az említett rendelet 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett egyéb tőkeinstrumentumoknak a visszaváltása vagy megvásárlása;

d) az említett rendelet 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban befizetett összegek visszafizetése;

e) az említett rendelet 26. cikke (1) bekezdésének b)-e) pontjában említett elemek kifizetése.

141a. cikk ^* 

A kombinált pufferkövetelmény nemteljesítése

A 141. cikk alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy az intézmény nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt, ha nem rendelkezik megfelelő összegű és minőségű szavatolótőkével ahhoz, hogy egyidejűleg eleget tegyen a kombinált pufferkövetelménynek és a következő követelmények mindegyikének:

a) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelmény;

b) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelmény;

c) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelését célzó kiegészítő szavatolótőke-követelmény.

141b. cikk ^* 

Kifizetési korlátozás a tőkeáttételi mutató puffer-követelmény nemteljesítése esetén

(1) A tőkeáttételi mutató puffer-követelményt az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1a) bekezdése értelmében teljesítő intézmény az alapvető tőkéhez kapcsolódóan nem hajthat végre olyan mértékű kifizetést, amely az alapvető tőkéjét a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt már nem teljesítő szintre csökkentené.

(2) A tőkeáttételi mutató puffer-követelményt nem teljesítő intézménynek a (4) bekezdéssel összhangban ki kell számítania a tőkeáttételi mutató teljesítéséhez kapcsolódó, maximálisan felosztható összeget, és arról értesítenie kell az illetékes hatóságát.

Ha az első albekezdés alkalmazandó, az intézmény a tőkeáttételi mutató teljesítéséhez kapcsolódó, maximálisan felosztható összeg kiszámítása előtt nem teheti meg a következő intézkedéseket:

a) az elsődleges alapvető tőkéhez kapcsolódó kifizetés;

b) változó javadalmazás vagy nem kötelező nyugdíjjuttatás kifizetésére irányuló kötelezettség keletkeztetése, vagy változó javadalmazás kifizetése, ha a kifizetési kötelezettség olyan időpontban keletkezett, amikor az intézmény nem teljesítette a tőkeáttételi mutató puffer- követelményt; vagy

c) egyéb alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések teljesítése.

(3) Amennyiben az intézmény nem teljesíti, illetve nem haladja meg a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt, a (2) bekezdés második albekezdésének a), b) és c) pontjában említett intézkedések révén nem teljesíthet a (4) bekezdéssel összhangban kiszámított, a tőkeáttételi mutató teljesítéséhez kapcsolódó, maximálisan felosztható összeget meghaladó összegű kifizetést.

(4) Az intézmények a tőkeáttételi mutató teljesítéséhez kapcsolódó, maximálisan felosztható összeg kiszámításához az (5) bekezdéssel összhangban kiszámított összeget megszorozzák a (6) bekezdéssel összhangban meghatározott tényezővel. A tőkeáttételi mutató teljesítéséhez kapcsolódó, maximálisan felosztható összeget csökkenteni kell a (2) bekezdés második albekezdésének a), b), illetve c) pontjában említett intézkedésekből eredő összeggel.

(5) A (4) bekezdésnek megfelelően felszorzandó összegnek a következőkből kell állnia:

a) az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése értelmében az elsődleges alapvető tőkében nem szereplő bármely évközi nyereség, csökkentve az esetlegesen felosztott nyereséggel, illetve az e cikk (2) bekezdése második albekezdésének a), b), illetve c) pontjában említett intézkedésekkel kapcsolatos esetleges kifizetéssel;

plusz

b) az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése értelmében az elsődleges alapvető tőkében nem szereplő bármely év végi nyereség, csökkentve az esetlegesen felosztott nyereséggel, illetve az e cikk (2) bekezdése második albekezdésének a), b), illetve c) pontjában említett intézkedésekkel kapcsolatos esetleges kifizetéssel;

mínusz

c) az a) és a b) pontban meghatározott elemek megtartása esetén adó formájában kifizetendő összegek.

(6) A (4) bekezdésben említett tényezőt a következőképpen kell meghatározni:

a) ha az intézmény által fenntartott azon alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése céljából előírt, az említett rendelet 429. cikke (4) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kitettségérték százalékában kifejezett követelmények teljesítésére, a tőkeáttételi mutató puffer-követelmény első (azaz legalacsonyabb) kvartilisén belül van, a tényező értéke 0;

b) ha az intézmény által fenntartott azon alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése céljából előírt, az említett rendelet 429. cikke (4) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kitettségmérték százalékában kifejezett követelmények teljesítésére, a tőkeáttételi mutató puffer-követelmény második kvartilisén belül van, a tényező értéke 0,2;

c) ha az intézmény által fenntartott azon alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése az említett rendelet 429. cikke (4) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kitettségmérték százalékában kifejezett követelmények teljesítésére, a tőkeáttételi mutató puffer-követelmény harmadik kvartilisén belül van, a tényező 0,4;

d) ha az intézmény által fenntartott azon alapvető tőke, amelyet nem használnak fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése céljából előírt, az említett rendelet 429. cikke (4) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kitettségmérték százalékában kifejezett követelmények teljesítésére, a tőkeáttételi mutató puffer-követelmény negyedik (azaz legmagasabb) kvartilisén belül van, a tényező 0,6.

A tőkeáttételi mutató puffer-követelmény egyes kvartiliseinek alsó és felső határát a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

Qn = az érintett kvartilis sorszáma.

(7) Az ebben a cikkben meghatározott korlátozások csak olyan kifizetésekre alkalmazandók, amelyek eredményeként csökken az alapvető tőke, vagy csökken a nyereség, és ha a kifizetés felfüggesztése vagy elmaradása nem jelent nemteljesítést vagy olyan körülményt, amelynek alapján eljárás indulhat az intézményre alkalmazandó fizetésképtelenségi szabályozás keretében.

(8) Ha valamely intézmény nem teljesíti a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt, de felosztható nyereségének bármely részét ki akarja fizetni, vagy az e cikk (2) bekezdése második albekezdésének a), b), illetve c) pontja szerinti intézkedést kíván hozni, erről értesítenie kell az illetékes hatóságot, és közölnie kell vele a 141. cikk (8) bekezdésében felsorolt információkat - az annak a) pontja iii. alpontjában említett információk kivételével - , valamint a tőkeáttételi mutató teljesítéséhez kapcsolódó, az e cikk (4) bekezdésével összhangban kiszámított maximálisan felosztható összeget.

(9) Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a felosztható nyereség és a tőkeáttételi mutató teljesítéséhez kapcsolódó, maximálisan felosztható összeg kiszámítása pontosan történjen, és képesnek kell lenniük arra, hogy kérésre bizonyítsák az illetékes hatóság számára a számítások pontosságát.

(10) E cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában a 141. cikk (10) bekezdésében felsorolt kifizetések minősülnek alapvető tőkéhez kapcsolódó kifizetéseknek.

141c. cikk ^* 

A tőkeáttételi mutató puffer-követelmény nemteljesítése

Ezen irányelv 141b. cikkének alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy az intézmény nem teljesíti a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt, amikor nem rendelkezik olyan összegben alapvető tőkével, amely szükséges ahhoz, hogy egyszerre teljesítse az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1a) bekezdésében megállapított követelményt és az említett rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában megállapított követelményt, valamint - ha a cél az említett rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése - az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított követelményt.

142. cikk

Tőkefenntartási terv

(1) ^*  Ha egy intézmény nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményét, illetve adott esetben a tőkeáttételi mutató puffer-követelményét, tőkefenntartási tervet kell készítenie és azt be kell nyújtania az illetékes hatósághoz legkésőbb öt munkanappal azt követően, hogy megállapította, hogy nem teljesíti az említett követelményt, kivéve, ha az illetékes hatóság hosszabb - legfeljebb tíznapos - határidőt engedélyez.

Az illetékes hatóságok csak az adott intézmény egyedi helyzete alapján és az intézmény tevékenységének nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve adnak ki ilyen engedélyt. ^* 

(2) A tőkefenntartási terv a következőket tartalmazza:

a) a tervezett bevételek és kiadások, és a mérleg előrejelzése;

b) intézkedések az intézmény tőkemegfelelési mutatóinak a növelésére;

c) ^*  a szavatolótőke emelésére vonatkozó terv és ütemezés, a kombinált pufferkövetelmény vagy adott esetben a tőkeáttételimutatópuffer-követelmény teljes mértékű teljesítésének céljával;

d) az illetékes hatóság által a (3) bekezdésben előírt értékelés elvégzéséhez szükségesnek ítélt egyéb információ.

(3) ^*  Az illetékes hatóságnak értékelnie kell a tőkefenntartási tervet, és azt csak akkor hagyhatja jóvá, ha úgy véli, hogy a terv a végrehajtása esetén valószínűsíthetően elegendő tőkét őriz meg vagy teremt ahhoz, hogy lehetővé váljon az intézmény számára a kombinált pufferkövetelményének vagy adott esetben a tőkeáttételimutatópuffer-követelményének teljesítése, az illetékes hatóság által megfelelőnek tartott időtartamon belül.

(4) Ha az illetékes hatóság nem hagyja jóvá a tőkefenntartási tervet a (3) bekezdésnek megfelelően, meghozza az egyik vagy mindkét következő intézkedést:

a) előírja az intézmény számára, hogy meghatározott időtartamon belül emelje meghatározott szintre szavatolótőkéjét;

b) ^*  gyakorolja a 102. cikk szerinti hatáskörét, hogy a 141. cikk, illetve adott esetben a 141b. cikk által előírtnál szigorúbb kifizetési korlátozásokat vezessen be.

VIII. CÍM

AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÁLTALI NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL

143. cikk

Általános nyilvánosságra hozatali követelmények

(1) Az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák a következő információkat:

a) a prudenciális szabályozás terén a tagállamukban elfogadott jogszabályok, rendeletek, közigazgatási előírások és általános útmutatások szövege;

b) az uniós jogban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlásának módja;

c) ^*  a 97. cikkben említett felülvizsgálat és értékelés során általuk alkalmazott általános kritériumok és módszerek, beleértve az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó, a 97. cikk (4) bekezdésében említett kritériumokat is;

d) ^*  az ezen irányelv VII. címe 1. fejezetének II. szakaszában meghatározott rendelkezések és adott esetben az (EU) 2019/2034 irányelv IV. címe 1. fejezetének 2. szakaszában meghatározott rendelkezések sérelme nélkül, összesített statisztikai adatok a prudenciális keretszabályozás végrehajtásának kulcsfontosságú vetületeiről valamennyi tagállamban, beleértve az ezen irányelv 102. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott felügyeleti intézkedések számát és jellegét, valamint az ezen irányelv 65. cikkének megfelelően hozott közigazgatási szankciók számát és jellegét.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően nyilvánosságra hozott információknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a különböző tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazott módszereket érdemi módon össze lehessen hasonlítani. Az információkat közös formátumot követve kell nyilvánosságra hozni, és rendszeresen kell frissíteni. A nyilvánosságra hozott információknak egy egységes elektronikus elérési helyről kell hozzáférhetőnek lenniük.

(3) Az EBH végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben felsorolt információk formátumának, szerkezetének, tartalmának és éves nyilvánosságra hozatali időpontjának meghatározása céljából.

Az EBH az említett végrehajtástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

144. cikk

Egyedi nyilvánosságra hozatali követelmények

(1) Az 575/2013/EU rendelet ötödik részének alkalmazásával összefüggésben az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák a következő információkat:

a) Az 575/2013/EU rendelet 405-409. cikkének való megfelelés vizsgálata céljából elfogadott általános kritériumok és módszerek;

b) a VII. cím 1. fejezetének II. szakaszában megállapított rendelkezések sérelme nélkül, a felügyeleti felülvizsgálat eredményének összefoglaló leírása, valamint az éves alapon megállapított, az 575/2013/EU rendelet 405-409. cikkének való meg nem felelés esetén hozott intézkedések leírása.

(2) Az 575/2013/EU rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mérlegelési lehetőséggel élő tagállamok illetékes hatósága nyilvánosságra hozza a következők információkat:

a) azon kritériumok, amelyek szerint megállapítja, hogy a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható;

b) Az 575/2013/EU rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő anyaintézmények száma, valamint azoké, amelyeknek van leányvállalata harmadik országban;

c) minden tagállamban összesítve:

i. Az 575/2013/EU rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő tagállami anyavállalatok összevont alapon számított szavatolótőkéjének teljes összege, amelyet harmadik országokban lévő leányvállalatokban tartanak;

ii. a harmadik országokban lévő leányvállalatoknál lévő szavatolótőke által megtestesített, az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő tagállami anyaintézmények összevont alapon számított összes szavatolótőkéjének százalékos aránya;

iii. a harmadik országokban lévő leányvállalatoknál lévő szavatolótőke által megtestesített, az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő tagállami anyaintézményeknek a rendelet 92. cikke szerint előírt összevont alapú teljes szavatolótőkéjének százalékos aránya.

(3) Az 575/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott mérlegelési lehetőséggel élő illetékes hatóság nyilvánosságra hozza a következők mindegyikét:

a) azon kritériumok, amelyek szerint megállapítja, hogy a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható;

b) Az 575/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő anyaintézmények száma, valamint azon anyaintézmények száma, amelyeknek van leányvállalata harmadik országban;

c) a tagállamban összesítve:

i. Az 575/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő anyaintézmények szavatolótőkéjének teljes összege, amelyet harmadik országokban lévő leányvállalatokban tartanak;

ii. a harmadik országokban lévő leányvállalatoknál lévő szavatolótőke által megtestesített, az 575/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő anyaintézmények teljes szavatolótőkéjének százalékos aránya;

iii. a harmadik országokban lévő leányvállalatoknál lévő szavatolótőke által megtestesített, az 575/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott mérlegelésben részesülő anyaintézményeknek az említett rendelet 92. cikke szerint előírt teljes szavatolótőkéjének százalékos aránya.

IX. CÍM

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGRE-HAJTÁSI AKTUSOK

145. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 148. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:

a) a 3. cikkben és a 128. cikkben említett meghatározások pontosítása ezen irányelv egységes alkalmazásának biztosítása érdekében;

b) a 3. cikkben és a 128. cikkben említett meghatározások pontosítása az ezen irányelv alkalmazása során a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében;

c) a terminológia egységesítése és a 3. cikkben említett fogalom-meghatározások átalakítása az intézményekről és a kapcsolódó kérdésekről szóló későbbi jogi aktusokkal összhangban;

d) a 31. cikk (1) bekezdésében említett összegek kiigazítása az Eurostat által publikált európai fogyasztói árindex változásainak figyelembevétele céljából, összhangban és egy időben a 2002/92/EK irányelv 4. cikke (7) bekezdése alapján tett kiigazítással;

e) a 33. és a 34. cikkben említett és az I. mellékletben meghatározott jegyzék tartalmának kibővítése vagy az abban alkalmazott terminológia kiigazítása, a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások figyelembevétele céljából;

f) az 50. cikkben felsorolt területek azonosítása, amelyeken az illetékes hatóságoknak információkat kell cserélniük;

g) a 76-88. cikk és a 98. cikk rendelkezéseinek kiigazítása a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások - különös tekintettel az új pénzügyi termékekre -, vagy az uniós jogot figyelembe vevő számviteli standardok és követelmények változásainak fényében, vagy a felügyeleti gyakorlatok közelítésére tekintettel;

h) a nyilvánosságra hozatali követelmény elhalasztása a 89. cikk (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően, ha a Bizottságnak az említett bekezdés első albekezdésének megfelelően benyújtott jelentése jelentős negatív hatásokról számol be;

i) a 23. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kiigazítása a jövőbeni fejlemények figyelembevétele és ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében.

146. cikk ^* 

Végrehajtási jogi aktusok

A 12. cikkben és a IV. címben előírt indulótőke összegének a gazdasági és pénzügyi területen bekövetkezett változások figyelembevétele céljából történő módosítását a 147. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban, végrehajtási jogi aktusként kell elfogadni.

147. cikk

Európai bankbizottság

(1) A Bizottságot az Európai Bankbizottság segíti a végrehajtási aktusok elfogadása során. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

148. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk tartalmazza.

(2) A 145. cikkben említett felhatalmazás 2013. július 17-tól számított határozatlan időtartamra szól.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 145. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 145. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő három hónapos határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács a határidő leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal meghosszabbodik.

149. cikk

A szabályozástechnikai standardokkal szembeni kifogások

Ha a Bizottság az EBH által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel megegyező, ezen irányelv szerinti szabályozástechnikai standardot fogad el, akkor az az időszak, amelynek során az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet a szóban forgó szabályozástechnikai standarddal szemben, az értesítés időpontjától számított egy hónap. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam egy hónappal meghosszabbodik. Az 1093/2010/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdésétől eltérve, az az időszak, amelynek során az Európai Parlament, illetve a Tanács kifogást emelhet a szóban forgó szabályozástechnikai standarddal szemben, szükség esetén további egy hónappal meghosszabbítható.

X. CÍM

A 2002/87/EK IRÁNYELV MÓDOSÍTÁSAI

150. cikk

A 2002/87/EK irányelv módosításai

A 2002/87/EK irányelv 21a. cikke a következők szerint módosul:

a) a (2) bekezdése a) pontját el kell hagyni.

b) A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az ezen irányelv I. melléklete II. részében felsorolt számítási módszerek következetes alkalmazásának biztosítása érdekében, összefüggésben Az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (1) bekezdésével és a 2009/138/EK irányelv 228. cikke (1) bekezdésével, de ezen irányelv 6. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül, az európai felügyeleti hatóságok (ESA) a vegyes bizottságon keresztül szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az ezen irányelv 6. cikk (2) bekezdése tekintetében.

Az európai felügyeleti hatóság (ESA) a 2009/138/EK irányelv 309. cikkének (1) bekezdésében említett alkalmazási időpontot öt hónappal megelőzően benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.”.

XI. CÍM

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

A letelepedési szabadságot és a szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorló intézmények felügyeletére vonatkozó átmeneti rendelkezések

151. cikk

Hatály

(1) A 40., 41., 43., 49., 50. és 51. cikk helyett e fejezet rendelkezései alkalmazandók mindaddig, amíg az 575/2013/EU rendelet 460. cikke szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően alkalmazandóvá válik a likviditásfedezeti követelmény.

(2) Annak biztosítása érdekében, hogy a likviditásra vonatkozó felügyeleti intézkedések fokozatos bevezetése teljes mértékben össze legyen hangolva az egységes likviditási szabályok kidolgozásával, a Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 145. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek révén legfeljebb két évvel elhalasztja az e cikk (1) bekezdésében említett határidőt, ha az Unióban nem került sor egységes likviditási szabályok bevezetésére, mivel az első albekezdésben említett időpontig nem született megállapodás a likviditási felügyeletre vonatkozó nemzetközi standardokról.

152. cikk

Adatszolgáltatási követelmények

A fogadó tagállamok statisztikai célokból előírhatják, hogy minden hitelintézet, amely területükön fiókteleppel rendelkezik, az érintett fogadó tagállamok illetékes hatóságainak rendszeresen beszámoljon a fogadó tagállamban folytatott tevékenységeiről.

Az ezen irányelv 156. cikkében rájuk rótt kötelezettségek teljesítése érdekében a fogadó tagállamok előírhatják, hogy a más tagállamokból származó hitelintézetek fióktelepei bocsássák rendelkezésre ugyanazokat az információkat, mint amelyeket ugyanebből a célból a nemzeti hitelintézetektől igényelnek.

153. cikk

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által a fogadó tagállamban végzett tevékenységekkel kapcsolatban hozott intézkedések

(1) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai megállapítják, hogy egy hitelintézet, amely a területükön fiókteleppel rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt, nem felel meg a tagállamban az ezen irányelv alapján a fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatáskörével kapcsolatban elfogadott jogszabályoknak, ezek a hatóságok elrendelik, hogy az érintett hitelintézet szüntesse meg a meg nem felelést.

(2) Ha az érintett hitelintézet elmulasztja a szükséges intézkedések megtételét, a fogadó tagállam illetékes hatóságai megfelelően tájékoztatják erről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(3) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leggyorsabban megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az érintett hitelintézet szüntesse meg a meg nem felelést. Az intézkedések természetéről tájékoztatni kell a fogadó tagállam illetékes hatóságait.

(4) Ha a székhely szerinti tagállam által hozott intézkedések ellenére, vagy mert az intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek, illetőleg a szóban forgó tagállamban nem alkalmazhatók, a hitelintézet továbbra is megsérti az (1) bekezdésben említett, a fogadó tagállamban hatályos jogszabályokat, ez utóbbi tagállam a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatását követően megfelelő intézkedéseket hozhat a további jogsértések elkerülése vagy szankcionálása érdekében, és szükség esetén megakadályozhatja, hogy a hitelintézet további ügyleteket kezdeményezzen a területén. A tagállamok biztosítják annak lehetőségét, hogy az intézkedésekhez szükséges jogi dokumentumokat kézbesítsék a területükön lévő hitelintézeteknek.

154. cikk

Óvintézkedések

Vészhelyzet esetén a fogadó tagállam illetékes hatóságai a 153. cikkben előírt eljárás lefolytatását megelőzően, a betétesek, befektetők és a szolgáltatásokat igénybe vevő egyéb személyek kollektív érdekeinek védelmében megtehetik a szükséges óvintézkedéseket. A Bizottságot és a többi érintett tagállam illetékes hatóságait a lehető leghamarabb tájékoztatni kell ezekről az intézkedésekről.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságaival folytatott konzultációt követően a Bizottság úgy határozhat, hogy a szóban forgó tagállamnak ezeket az intézkedéseket módosítania kell, vagy azokat hatályon kívül kell helyeznie.

155. cikk

Felelősség

(1) Az intézmény prudenciális felügyelete, beleértve azoknak a tevékenységeknek a felügyeletét, amelyeket a 33. és 34. cikknek megfelelően végez, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak felelőssége, az ezen irányelvben foglalt olyan rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a fogadó tagállam illetékes hatóságaira ruháznak felelősséget.

(2) Az (1) bekezdés nem akadályozza az ezen irányelv alapján végzett összevont alapú felügyeletet.

(3) Az adott tagállam illetékes hatóságai általános feladataik végrehajtása során - és különösen vészhelyzetekben - az adott időben rendelkezésre álló információk alapján kellően mérlegelik a döntéseik által az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatást.

156. cikk

Likviditási felügyelet

A koordináció további megerősítéséig a fogadó tagállamok felelőssége marad, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaival együttműködve felügyeljék a hitelintézeti fiókok likviditását.

Az Európai Monetáris Rendszer megerősítéséhez szükséges intézkedések sérelme nélkül a fogadó tagállamok továbbra is teljes körű felelősséget viselnek azokért az intézkedésekért, amelyek monetáris politikájuk végrehajtásából következnek.

Azon az alapon, hogy a hitelintézetet másik tagállamban engedélyezték, ezek az intézkedések nem rendelkezhetnek megkülönböztető vagy korlátozó jellegű bánásmódról.

157. cikk

Felügyeleti együttműködés

Az érintett tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek abból a célból, hogy felügyeljék az olyan intézmények tevékenységeit, amelyek azon a tagállamon kívül, amelyikben központi irodájuk van, más tagállamban vagy tagállamokban is működnek, különösen fióktelepeken keresztül. Az illetékes hatóságok kölcsönösen ellátják egymást az ilyen intézmények irányítására és tulajdoni viszonyaira vonatkozó minden információval, amely várhatóan megkönnyíti felügyeletüket és az engedélyezési feltételek vizsgálatát, továbbá minden olyan információval, amely feltehetőleg megkönnyíti az intézmények ellenőrzését, különös tekintettel a likviditásra, a fizetőképességre, betétgaranciákra, a nagykockázatok vállalásának korlátozására, adminisztratív és számviteli eljárásokra és belső ellenőrzési mechanizmusokra.

158. cikk

Jelentős fióktelepek

(1) A fogadó tagállam illetékes hatóságai a 112. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóságtól, egyébként a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól kérhetik, hogy egy, az 575/2013/EU rendelet 95. cikke alá tartozó befektetési vállalkozástól eltérő intézmény fióktelepét jelentősnek tekintsék.

(2) A kérésben meg kell indokolni, hogy a fióktelep mi alapján tekinthető jelentősnek, különös tekintettel a következő szempontokra:

a) az intézmény fióktelepének fogadó tagállambeli piaci részesedése a betétállományt tekintve meghaladja-e a 2%-ot;

b) az intézmény tevékenységének felfüggesztése vagy megszüntetése milyen hatást gyakorolna a fogadó tagállam rendszerszintű likviditási és fizetési, klíring- és elszámolási rendszereire;

c) az ügyfélszámot tekintve mekkora a fióktelep mérete és jelentősége a fogadó tagállam banki vagy pénzügyi rendszerében.

A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai, és a 112. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság minden lehetségeset megtesznek annak érdekében, hogy a fióktelep jelentőssé minősítésének ügyében együttesen határozzanak.

Ha az első albekezdésben említett kérés kézhezvételétől számított két hónapon belül nem hoznak együttes határozatot, akkor a fogadó tagállam illetékes hatóságai újabb két hónapos határidőn belül egyedül döntenek arról, hogy a fióktelep jelentősnek minősül-e. A fogadó tagállam illetékes hatóságai határozatukban figyelembe veszik az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak a véleményét és fenntartásait.

A második és a harmadik albekezdésben említett határozatokat egy teljes körű indokolást tartalmazó dokumentumba kell foglalni és meg kell küldeni az érintett illetékes hatóságoknak, továbbá irányadónak minősülnek, és az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.

A fióktelep jelentőssé minősítése nem érinti az illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti jogait és kötelességeit.

(3) Egy jelentős fióktelep letelepedésekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják a fogadó tagállam illetékes hatóságainak a 117. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett információt, és a fogadó tagállam illetékes hatóságaival együttműködve végrehajtják a 112. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett feladatokat.

(4) Ha egy székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a 114. cikk (1) bekezdésében említett vészhelyzetről szerez tudomást, akkor amint lehetséges, figyelmezteti az 58. cikk (4) bekezdésében és az 59. cikk (1) bekezdésében említett hatóságokat.

(5) Amennyiben a 116. cikk nem alkalmazható, úgy a más tagállamokban jelentős fióktelepekkel rendelkező intézményt felügyelő illetékes hatóságok az e cikk (2) bekezdése szerinti, a fióktelep jelentőssé minősítésének ügyében való együttes döntéshozatal és az 50. cikkben említett információcsere megkönnyítése céljából felügyeleti kollégiumot hoznak létre és betöltik annak elnöki posztját. ^*  A kollégium a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által, az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozott írásbeli megállapodás alapján jön létre és működik. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága dönt arról, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt a kollégium adott ülésén vagy adott tevékenységeiben.

(6) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a döntésében figyelembe veszi a tervezendő vagy koordinálandó felügyeleti tevékenységnek az említett hatóságok szempontjából való fontosságát, különösen az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt, a 155. cikk (3) bekezdésében említett lehetséges hatásokat, valamint az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeket.

(7) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljes körűen, előre tájékoztatja a kollégium valamennyi tagját az ülések megszervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a megtárgyalandó tevékenységekről. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljes körűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.

159. cikk

Helyszíni ellenőrzések

(1) A fogadó tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben egy másik tagállamban engedélyezett intézmény fióktelepen keresztül folytat tevékenységet, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fogadó tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatását követően elvégezhessék vagy közvetítőkkel elvégeztessék az 50. cikkben említett információk helyszíni ellenőrzését.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fióktelepek ellenőrzése céljából szintén alkalmazhatják a 118. cikkben megállapított egyéb eljárások valamelyikét.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem befolyásolja a fogadó tagállam illetékes hatóságainak azt a jogát, hogy az ezen irányelv szerinti feladataik teljesítése érdekében helyszíni ellenőrzéseket végezzenek a területükön létesített fióktelepeken.

1a. FEJEZET ^* 

A pénzügyi holding társaságokra és a vegyes pénzügyi holding társaságokra vonatkozó átmeneti rendelkezések ^* 

159a. cikk ^* 

A pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok jóváhagyására vonatkozó átmeneti rendelkezések

A 2019. június 27-én már meglévő pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak és vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak 2021. június 28-ig, a 21a. cikkel összhangban kérelmezniük kell a jóváhagyásukat. Ha egy pénzügyi holding társaság vagy egy vegyes pénzügyi holding társaság 2021. június 28-ig nem kérelmezi a jóváhagyását, a 21a. cikk (6) bekezdése értelmében megfelelő intézkedéseket kell hozni.

Az e cikk első bekezdésében említett átmeneti időszakban az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell az ezen irányelvben rájuk ruházott mindazon felügyeleti hatáskörökkel, amelyek a 21a. cikkel összhangban az összevont alapú felügyelet céljából jóváhagyandó pénzügyi holding társaságokra és vegyes pénzügyi holding társaságokra vonatkoznak.

2. FEJEZET

A tőkepufferekre vonatkozó átmeneti rendelkezések

160. cikk

A tőkepufferekre vonatkozó átmeneti rendelkezések

(1) Ez a cikk a 2016. január 1. és 2018. december 31. közötti átmeneti időszakra vonatkozóan módosítja a 129. és a 130. cikk követelményeit.

(2) A 2016. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban:

a) a tőkefenntartási puffer elsődleges alapvető tőkeelemekből áll, és egyenlő az intézmény - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdése szerint számított - kockázattal súlyozott teljes kitettségértékének 0,625%-ával;

b) az intézményspecifikus anticiklikus pufferráta nem lehet több, mint az intézmény - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdése szerint számított - kockázattal súlyozott teljes kitettségértékeinek 0,625%-a.

(3) A 2017. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakban:

a) a tőkefenntartási puffer elsődleges alapvető tőkeelemekből áll, és egyenlő az intézmény - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdése szerint számított - kockázattal súlyozott teljes kitettségértékének 1,25%-ával;

b) az intézményspecifikus anticiklikus pufferráta nem lehet több, mint az intézmény - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdése szerint számított - kockázattal súlyozott teljes kitettségértékeinek 1,25%-a.

(4) A 2018. január 1. és 2018. december 31. közötti időszakban:

a) a tőkefenntartási puffer elsődleges alapvető tőkeelemekből áll, és egyenlő az intézmény - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdése szerint számított - kockázattal súlyozott teljes kitettségértékének 1,875%-ával;

b) az intézményspecifikus anticiklikus pufferráta nem lehet több, mint az intézmény - az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdése szerint számított - kockázattal súlyozott teljes kitettségértékeinek 1,875%-a.

(5) A tőkefenntartási tervre vonatkozó követelmény és a 141. és 142. cikkben említett kifizetési korlátozás a 2016. január 1. és 2018. december 31. közötti átmeneti időszakban alkalmazandó, ha az intézmények nem teljesítik az e cikk (2)-(4) bekezdésében előírt kombinált pufferkövetelményeket.

(6) A tagállamok az (1)- (4) bekezdésben meghatározottnál rövidebb átmeneti időszakot is meghatározhatnak, és ezáltal a tőkefenntartási puffert és az anticiklikus tőkepuffert 2013. december 31-tól alkalmazhatják. Ha valamely tagállam rövidebb átmeneti időszakot határoz meg, ennek megfelelően tájékoztatnia kell az érintett feleket, beleértve a Bizottságot, az ERKT-t, az EBH-t és a releváns felügyeleti kollégiumot. A rövidebb időszakot más tagállamok is elismerhetik. Ha valamelyik tagállam elismeri e rövidebb átmeneti időszakot, döntéséről ennek megfelelően értesíti a Bizottságot, az ERKT-t, az EBH-t és a releváns felügyeleti kollégiumot.

(7) Ha egy tagállam rövidebb átmeneti időszakot határoz meg az anticiklikus tőkepufferre vonatkozóan, a rövidebb időszak csak az intézményspecifikus anticiklikus tőkepuffer azon intézmények általi kiszámítása céljából alkalmazandó, amelyek abban a tagállamban engedélyezettek, amelyért a kijelölt hatóság felelős.

3. FEJEZET

Záró rendelkezések

161. cikk

Felülvizsgálat és jelentéstétel

(1) A Bizottság ezen irányelv végrehajtása tekintetében időszakos felülvizsgálatokat végez, annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtás nem vezet az intézmények nyilvánvaló megkülönböztetéséhez jogi formájuk vagy tulajdonosi modelljük alapján

(2) Az EBH-val szorosan együttműködve végzett felülvizsgálatot követően a Bizottság 2016. június 30-ig benyújtja jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében, az ebben az irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben a javadalmazásra vonatkozó rendelkezésekről, a nemzetközi fejlemények figyelembevételével és különös tekintettel az alábbiakra:

a) a hatékonyságuk, végrehajtásuk és érvényesítésük, beleértve az arányosság elvének az említett rendelkezésekre történő alkalmazásából eredő esetleges hiányosságok azonosítását.

b) a 94. cikk (1) bekezdésének g) pontjában előírt elvnek való megfelelés hatása az alábbiakra:

i. versenyképesség és pénzügyi rendszer stabilitása, valamint

ii. azon személyzet, amely ténylegesen és fizikailag az EGT-ben letelepedett anyaintézményeknek az EGT-n kívül letelepedett leányvállalataiban dolgozik.

A felülvizsgálat során különösen azt kell megvizsgálni, hogy a 94. cikk (1) bekezdésének g) pontjában előírt elvet továbbra is alkalmazni kell-e a személyzet azon tagjaira, akik az első albekezdés b) pontja ii. alpontjának hatálya alá tartoznak.

(3) ^* 

(4) A Bizottság 2014. december 31-ig felülvizsgálja a 108. és a 104ó9. cikk végrehajtását, és erről adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(5) ^*  A Bizottság 2016. december 31-ig felülvizsgálja a 91. cikk (9) bekezdése alapján elért eredményeket, beleértve az intézményi sokszínűségi politikák értékelésének megfelelőségét, figyelembe véve az összes releváns uniós és nemzetközi fejleményt, és mindezekről - adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében - jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(6) A Bizottság 2015. december 31-ig konzultál az ERKT-vel, az EBH-val, az EBFH-val, az EÉPH-val és más érdekelt felekkel az ezen irányelv szerinti információmegosztási szabályoknak normál viszonyok közötti és válság idején tapasztalt hatékonyságáról.

(7) Az EBH 2015. december 31-ig áttekinti az ezen irányelv és a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, …-i 575/2013/EU rendelet alkalmazását, valamint az Unió és a tagállamok harmadik országokkal való együttműködését, és ezekről a Bizottságnak jelentést nyújt be. Ezen jelentés során fel kell tárni minden olyan területet, amelyen az együttműködés és az információmegosztás tekintetében további előrelépésre van szükség. Az EBH közzéteszi a jelentést honlapján.

(8) A Bizottságtól kapott megbízás alapján az EBH megvizsgálja, hogy ezen irányelv és Az 575/2013/EU rendelet megfelelően vonatkoznak-e a pénzügyi szektor azon szervezeteire, amelyek bejelentik, hogy tevékenységüket az iszlám banki elvek szerint végzik. A Bizottság megvizsgálja az EBH jelentését, és szükség esetén jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(9) Az EBH 2014. július 1-jéig jelentést nyújt be a Bizottságnak arról, hogy a hitelintézetek hogyan vették igénybe a KBER központi bankjai általi hosszabb távú refinanszírozási műveleteket és az ezekhez hasonló, a központi bankok által a finanszírozás támogatása céljából hozott intézkedéseket, és hogy ezekből milyen előnyeik származtak. A Bizottság jelentés alapján és az EKB-val folytatott konzultációt követően 2014. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az Unióban engedélyezett hitelintézetek hogyan vették igénybe a refinanszírozási műveleteket és a finanszírozás támogatása céljából hozott intézkedéseket, és hogy ezekből milyen előnyeik származtak és e jelentést adott esetben jogalkotási javaslat is kísérheti a refinanszírozási műveletek és a finanszírozás támogatása céljából hozott intézkedések használatáról.

(10) ^*  A Bizottság 2023. december 31-ig felülvizsgálja a 104. cikk (1) bekezdésének j) és l) pontjában említett felügyeleti hatáskörök bevezetését és alkalmazását, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

162. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok 2013. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2014. január 1-jétől alkalmazzák. ^* 

A tagállamok közlik a Bizottsággal és az EBH-val nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. Amennyiben a tagállamok által küldött, átültető intézkedésekről szóló értesítéshez mellékelt dokumentumok nem elégségesek ahhoz, hogy mindenre kiterjedően értékelni lehessen azt, hogy az átültető rendelkezések megfelelnek-e ezen irányelv egyes rendelkezéseinek, a Bizottság az EBH kérésére az 1093/2010/EU rendelet szerinti feladatai elvégzéseire figyelemmel, vagy saját kezdeményezésére előírhatja a tagállamoknak, hogy nyújtsanak részletesebb tájékoztatást a szóban forgó rendelkezések végrehajtásáról és ezen irányelv átültetéséről.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a VII. cím 4. fejezete 2016. január 1-jétől alkalmazandó.

(3) A 94. cikk (1) bekezdésének g) pontjában előírtaknak való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben elő kell írni az intézmények számára, hogy az említett pontban foglalt elveket alkalmazzák a 2014. évtől nyújtott szolgáltatásokért, illetve teljesítményért járó javadalmazásra, függetlenül attól, hogy az 2014. január 1. előtt vagy után kötött szerződéseken alapul-e. ^* 

(4) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) és a (2) bekezdésben említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni. A hivatkozás és a nyilatkozat megfogalmazásának módját a tagállamok határozzák meg.

(5) Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 131. cikket 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. 2016. január 1-jétől a tagállamok a 131. cikk (4) bekezdését az alábbiak szerint hajtják végre:

a) 2016-ban a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer 25%-a, amely a 131. cikk (4) bekezdésével összhangban kerül meghatározásra;

b) 2017-ben a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer 50%-a, amely a 131. cikk (4) bekezdésével összhangban kerül meghatározásra;

c) 2018-ban a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer 75%-a, amely a 131. cikk (4) bekezdésével összhangban kerül meghatározásra, valamint

d) 2019-ben a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer 100%-a, amely a 131. cikk (4) bekezdésével összhangban kerül meghatározásra.

(6) Az e cikk (2) bekezdésétől eltérve, a 133. cikket 2014. január 1-jétől kell alkalmazni. ^* 

163. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv 2014. január 1-jétől hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozások erre az irányelvre és az 575/2013/EU rendeletre való hivatkozásnak tekintendők, és azokat az ezen irányelv II. mellékletében és az 575/2013/EU rendelet IV. mellékletében található megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

164. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

165. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 26-án.

az Európai Parlament részéről	a Tanács részéről
az elnök	az elnök
M. SCHULZ	A. SHATTER

I. MELLÉKLET

A KÖLCSÖNÖS ELISMERÉS TARTOZÓ TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE

1. Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök gyűjtése.

2. Hitelezés, beleértve többek között: a fogyasztási hitelt, a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat, a faktoringot visszkereseti joggal vagy anélkül, a kereskedelmi tranzakciók finanszírozását (beleértve a forfetírozást).

3. Pénzügyi lízing.

4. ^*  Pénzforgalmi szolgáltatások az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  4. cikke 3. pontjának meghatározása szerint.

5. Egyéb fizetési eszközök (például utazási csekkek és bankváltók) kibocsátása és kezelése, amennyiben ez a tevékenység nem tartozik a 4. pont alá.

6. Garanciák és kötelezettségvállalások.

7. Kereskedés saját számlára vagy ügyfélszámlára a következőkkel:

a) pénzpiaci eszközök (csekkek, váltók, letéti jegyek stb.);

b) deviza;

c) tőzsdei határidős pénzügyi ügyletek és opciók;

d) árfolyam- és kamatlábügyletek;

e) átruházható értékpapírok.

8. Részvétel értékpapírok kibocsátásában és az ezzel összefüggő szolgáltatások nyújtásában.

9. Tanácsadás vállalkozásoknak a tőkeszerkezetet, ipari stratégiát és az ezekhez kapcsolódó kérdéseket illetően, valamint vállalkozások egyesülésével és felvásárlásával összefüggő tanácsadás és szolgáltatások.

10. Ügynöki tevékenység a bankközi piacon.

11. Portfóliókezelés és tanácsadás.

12. Értékpapírok letéti őrzése és kezelése.

13. Hitelinformációs szolgáltatások.

14. Letétkezelési szolgáltatások.

15. ^*  Elektronikuspénz-kibocsátás, beleértve az (EU) 2023/1114 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott elektronikuspénz-tokeneket is.

16. ^*  Az (EU) 2023/1114 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 6. pontjában meghatározott eszközalapú tokenek kibocsátása.

17. ^*  Az (EU) 2023/1114 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 16. pontjában meghatározott kriptoeszköz-szolgáltatások.

A 2004/39/EK irányelv I. mellékletének A. és B. szakaszában előírt szolgáltatások és tevékenységek az említett irányelv I. melléklete C. szakaszában előírt pénzügyi instrumentumokra történő hivatkozás esetén az ezen irányelv szerinti kölcsönös elismerés hatálya alá tartoznak.

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

Ezen irányelv	2006/48/EK irányelv	2006/49/EK irányelv
1. cikk	1. cikk, (1) bekezdés
2. cikk, (1) bekezdés
2. cikk, (2) bekezdés
2. cikk, (3) bekezdés
2. cikk, (4) bekezdés	1. cikk, (2) bekezdés
2. cikk, (5) bekezdés	2. cikk
2. cikk, (6) bekezdés	1. cikk, (3) bekezdés
3. cikk	4. cikk
3. cikk, (1) bekezdés, 53. pont	4. cikk, 49. pont
4. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (2) bekezdés
4. cikk, (3) bekezdés
4. cikk, (4) bekezdés
4. cikk, (5) bekezdés		35. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (6) bekezdés
4. cikk, (7) bekezdés
4. cikk, (8) bekezdés
5. cikk	128. cikk
6. cikk	42b. cikk, (1) bekezdés
7. cikk	40. cikk, (3) bekezdés
8. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (1) bekezdés
8. cikk, (2) bekezdés	6. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, (3) bekezdés	6. cikk, (3) bekezdés
8. cikk, (4) bekezdés
9. cikk	5. cikk
10. cikk	7. cikk
11. cikk	8. cikk
12. cikk, (1) bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
12. cikk, (2) bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
12. cikk, (3) bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés
12. cikk, (4) bekezdés	9. cikk, (2) bekezdés
13. cikk, (1) bekezdés	11. cikk, (1) bekezdés
13. cikk, (2) bekezdés	11. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (1) bekezdés	12. cikk, (1) bekezdés
14. cikk, (2) bekezdés	12. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (3) bekezdés	12. cikk, (3) bekezdés
15. cikk	13. cikk
16. cikk, (1) bekezdés	15. cikk, (1) bekezdés
16. cikk, (2) bekezdés	15. cikk, (2) bekezdés
16. cikk, (3) bekezdés	15. cikk, (3) bekezdés
17. cikk	16. cikk
18. cikk	17. cikk, (1) bekezdés
19. cikk	18. cikk
20. cikk, (1) bekezdés	14. cikk
20. cikk, (2) bekezdés	14. cikk
20. cikk, (3) bekezdés
20. cikk, (5) bekezdés	17. cikk, (2) bekezdés
21. cikk	3. cikk
22. cikk, (1) bekezdés	19. cikk, (1) bekezdés
22. cikk, (2) bekezdés	19. cikk, (2) bekezdés
22. cikk, (3) bekezdés	19. cikk, (3) bekezdés
22. cikk, (4) bekezdés	19. cikk, (4) bekezdés
22. cikk, (5) bekezdés	19. cikk, (5) bekezdés
22. cikk, (6) bekezdés	19. cikk, (6) bekezdés
22. cikk, (7) bekezdés	19. cikk, (7) bekezdés
22. cikk, (8) bekezdés	19. cikk, (8) bekezdés
22. cikk, (9) bekezdés	19. cikk, (9) bekezdés
23. cikk, (1) bekezdés	19a. cikk, (1) bekezdés
23. cikk, (2) bekezdés	19a. cikk, (2) bekezdés
23. cikk, (3) bekezdés	19a. cikk, (3) bekezdés
23. cikk, (4) bekezdés	19a. cikk, (4) bekezdés
23. cikk, (5) bekezdés	19a. cikk, (5) bekezdés
24. cikk, (1) bekezdés	19b. cikk, (1) bekezdés
24. cikk, (2) bekezdés	19b. cikk, (2) bekezdés
25. cikk	20. cikk
26. cikk, (1) bekezdés	21. cikk, (1) bekezdés
26. cikk, (2) bekezdés	21. cikk, (2) bekezdés
27. cikk	21. cikk, (3) bekezdés
28. cikk, (1) bekezdés		4. cikk
28. cikk, (2) bekezdés		9. cikk
29. cikk, (1) bekezdés		5. cikk, (1) bekezdés
29. cikk, (2) bekezdés		5. cikk, (2) bekezdés
29. cikk, (3) bekezdés		5. cikk, (3) bekezdés
29. cikk, (4) bekezdés		5. cikk, (2) bekezdés
30. cikk		6. cikk
31. cikk, (1) bekezdés		7. cikk
31. cikk, (2) bekezdés		8. cikk
32. cikk, (1) bekezdés		10. cikk, (1) bekezdés
32. cikk, (2) bekezdés		10. cikk, (2) bekezdés
32. cikk, (3) bekezdés		10. cikk, (3) bekezdés
32. cikk, (4) bekezdés		10. cikk, (4) bekezdés
32. cikk, (5) bekezdés		10. cikk, (5) bekezdés
33. cikk	23. cikk
34. cikk, (1) bekezdés	24. cikk, (1) bekezdés
34. cikk, (2) bekezdés	24. cikk, (2) bekezdés
34. cikk, (3) bekezdés	24. cikk, (3) bekezdés
35. cikk, (1) bekezdés	25. cikk, (1) bekezdés
35. cikk, (2) bekezdés	25. cikk, (2) bekezdés
35. cikk, (3) bekezdés	25. cikk, (3) bekezdés
35. cikk, (4) bekezdés	25. cikk, (4) bekezdés
35. cikk, (5) bekezdés	25. cikk, (5) bekezdés
35. cikk, (6) bekezdés	25. cikk, (5) bekezdés
35. cikk, (7) bekezdés	25. cikk, (5) bekezdés
36. cikk, (1) bekezdés	26. cikk, (1) bekezdés
36. cikk, (2) bekezdés	26. cikk, (2) bekezdés
36. cikk, (3) bekezdés	26. cikk, (3) bekezdés
36. cikk, (4) bekezdés	26. cikk, (4) bekezdés
36. cikk, (5) bekezdés	26. cikk, (5) bekezdés
36. cikk, (6) bekezdés	26. cikk, (5) bekezdés
36. cikk, (7) bekezdés	26. cikk, (5) bekezdés
37. cikk	36. cikk
38. cikk	27. cikk
39. cikk, (1) bekezdés	28. cikk, (1) bekezdés
39. cikk, (2) bekezdés	28. cikk, (2) bekezdés
39. cikk, (3) bekezdés	28. cikk, (3) bekezdés
39. cikk, (4) bekezdés	28. cikk, (4) bekezdés
39. cikk, (5) bekezdés	28. cikk, (4) bekezdés
39. cikk, (6) bekezdés	28. cikk, (4) bekezdés
40. cikk, első albekezdés	29. cikk, első albekezdés
40. cikk, második albekezdés
40. cikk, harmadik albekezdés
41. cikk, (1) bekezdés	30. cikk, (1) és (2) bekezdés
41. cikk, (2) bekezdés
42. cikk	32. cikk
43. cikk, (1) bekezdés	33. cikk, első albekezdés
43. cikk, (2) bekezdés
43. cikk, (3) bekezdés
43. cikk, (4) bekezdés
43. cikk, (5) bekezdés
44. cikk	31. cikk és 34. cikk
45. cikk	35. cikk
46. cikk	37. cikk
47. cikk, (1) bekezdés	38. cikk, (1) bekezdés
47. cikk, (2) bekezdés	38. cikk, (2) bekezdés
47. cikk, (3) bekezdés	38. cikk, (3) bekezdés
48. cikk, (1) bekezdés	39. cikk, (1) bekezdés
48. cikk, (2) bekezdés	39. cikk, (2) bekezdés
48. cikk, (3) bekezdés	39. cikk, (3) bekezdés
48. cikk, (4) bekezdés	39. cikk, (4) bekezdés
49. cikk, (1) bekezdés	40. cikk, (1) bekezdés
49. cikk, (2) bekezdés	40. cikk, (2) bekezdés
49. cikk, (3) bekezdés	41. cikk, (3) bekezdés, harmadik albekezdés
50. cikk, (1) bekezdés	42. cikk, első albekezdés
50. cikk, (2) bekezdés
50. cikk, (3) bekezdés
50. cikk, (4) bekezdés
50. cikk, (5) bekezdés	42. cikk, második albekezdés
50. cikk, (6) bekezdés	42. cikk, harmadik és hatodik albekezdés
50. cikk, (7) bekezdés	42. cikk, negyedik és hetedik albekezdés
50. cikk, (8) bekezdés	42. cikk, ötödik albekezdés
51. cikk, (1) bekezdés	42a. cikk, (1) bekezdés
51. cikk, (2) bekezdés	42a. cikk, (2) bekezdés
51. cikk, (3) bekezdés	42a. cikk, (3) bekezdés
51. cikk, (4) bekezdés	42a. cikk, (3) bekezdés
51. cikk, (5) bekezdés	42a. cikk, (3) bekezdés
51. cikk, (6) bekezdés
52. cikk, (1) bekezdés	43. cikk, (1) bekezdés
52. cikk, (2) bekezdés	43. cikk, (2) bekezdés
52. cikk, (3) bekezdés
52. cikk, (4) bekezdés
53. cikk, (1) bekezdés	44. cikk, (1) bekezdés
53. cikk, (2) bekezdés	44. cikk, (2) bekezdés
53. cikk, (3) bekezdés
54. cikk	45. cikk
55. cikk	46. cikk
56. cikk	47. cikk
57. cikk, (1) bekezdés	48. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
57. cikk, (2) bekezdés	48. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
57. cikk, (3) bekezdés	48. cikk, (2) bekezdés, első és második albekezdés
57. cikk, (4) bekezdés	48. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés
57. cikk, (5) bekezdés	48. cikk, (2) bekezdés, ötödik albekezdés
57. cikk, (6) bekezdés	48. cikk, (2) bekezdés, negyedik albekezdés
58. cikk	49. cikk, első albekezdés
58. cikk, (2) bekezdés	49. cikk, második albekezdés
58. cikk, (3) bekezdés	49. cikk, negyedik albekezdés
58. cikk, (4) bekezdés	49. cikk, ötödik albekezdés
59. cikk, (1) bekezdés	50. cikk
59. cikk, (2) bekezdés
60. cikk	51. cikk
61. cikk, (1) bekezdés	52. cikk, első albekezdés
61. cikk, (2) bekezdés	52. cikk, második albekezdés
62. cikk
63. cikk, (1) bekezdés	53. cikk, (1) bekezdés
63. cikk, (2) bekezdés	53. cikk, (2) bekezdés
64. cikk
65. cikk
66. cikk
67. cikk
68. cikk
69. cikk
70. cikk
71. cikk
72. cikk	55. cikk
73. cikk	123. cikk
74. cikk, (1) bekezdés	22. cikk, (1) bekezdés
74. cikk, (2) bekezdés	22. cikk, (2) bekezdés
74. cikk, (3) bekezdés	22. cikk, (6) bekezdés
74. cikk, (4) bekezdés
75. cikk, (1) bekezdés	22. cikk, (3) bekezdés
75. cikk, (2) bekezdés	22. cikk, (4) bekezdés
75. cikk, (3) bekezdés	22. cikk, (5) bekezdés
76. cikk, (1) bekezdés	V. melléklet, 2. pont
76. cikk, (2) bekezdés
76. cikk, (3) bekezdés
76. cikk, (4) bekezdés
76. cikk, (5) bekezdés
77. cikk
78. cikk
79. cikk	V. melléklet, 3., 4., és 5. pont
80. cikk	V. melléklet, 6. pont
81. cikk	V. melléklet, 7. pont
82. cikk, (1) bekezdés	V. melléklet, 8. pont
82. cikk, (2) bekezdés	V. melléklet, 9. pont
83. cikk, (1) bekezdés	V. melléklet, 10. pont
83. cikk, (2) bekezdés		IV. melléklet, 5. pont
83. cikk, (3) bekezdés		I. melléklet, 38., és 41. pont
84. cikk	V. melléklet, 11. pont
85. cikk, (1) bekezdés	V. melléklet, 12. pont
85. cikk, (2) bekezdés	V. melléklet, 13. pont
86. cikk, (1) bekezdés	V. melléklet, 14. pont
86. cikk, (2) bekezdés	V. melléklet, 14a. pont
86. cikk, (3) bekezdés
86. cikk, (4) bekezdés	V. melléklet, 15. pont
86. cikk, (5) bekezdés	V. melléklet, 16. pont
86. cikk, (6) bekezdés	V. melléklet, 17. pont
86. cikk, (7) bekezdés	V. melléklet, 18. pont
86. cikk, (8) bekezdés	V. melléklet, 19. pont
86. cikk, (9) bekezdés	V. melléklet, 20. pont
86. cikk, (10) bekezdés	V. melléklet, 21. pont
86. cikk, (11) bekezdés	V. melléklet, 22. pont
87. cikk
88. cikk, (1) bekezdés	V. melléklet, 1. pont
88. cikk, (2) bekezdés
89. cikk
90. cikk
91. cikk
92. cikk, (1) bekezdés	V. melléklet, 23. pont, (2) bekezdés
92. cikk, (2) bekezdés, bevezető mondat	V. melléklet, 23. pont, bevezető mondat
92. cikk, (2) bekezdés, a) pont	V. melléklet, 23. pont, a) alpont
92. cikk, (2) bekezdés, b) pont	V. melléklet, 23. pont, b) alpont
92. cikk, (2) bekezdés, c) pont	V. melléklet, 23. pont, c) alpont
92. cikk, (2) bekezdés, d) pont	V. melléklet, 23. pont, d) alpont
92. cikk, (2) bekezdés, e) pont	V. melléklet, 23. pont, e) alpont
92. cikk, (2) bekezdés, f) pont	V. melléklet, 23. pont, f) alpont
92. cikk, (2) bekezdés, g) pont
93. cikk	V. melléklet, 23. pont, k) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, a) pont	V. melléklet, 23. pont, g) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, b) pont	V. melléklet, 23. pont, h) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, c) pont	V. melléklet, 23. pont, i) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, d) pont
94. cikk, (1) bekezdés, e) pont	V. melléklet, 23. pont, j) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, f) pont	V. melléklet, 23. pont, l) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, g) pont
94. cikk, (1) bekezdés, h) pont	V. melléklet, 23. pont, m) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, i) pont
94. cikk, (1) bekezdés, j) pont	V. melléklet, 23. pont, n) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, k) pont	V. melléklet, 23. pont, n) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, l) pont	V. melléklet, 23. pont, o) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, m) pont	V. melléklet, 23. pont, p) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, n) pont	V. melléklet, 23. pont, q) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, o) pont	V. melléklet, 23. pont, r) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, p) pont	V. melléklet, 23. pont, s) alpont
94. cikk, (1) bekezdés, q) pont	V. melléklet, 23. pont, t) alpont
94. cikk, (2) bekezdés	150. cikk, (3) bekezdés, b) pont
95. cikk	V. melléklet, 24. pont
96. cikk
97. cikk, (1) bekezdés	124. cikk, (1) bekezdés
97. cikk, (2) bekezdés	124. cikk, (2) bekezdés
97. cikk, (3) bekezdés	124. cikk, (3) bekezdés
97. cikk, (4) bekezdés	124. cikk, (4) bekezdés
98. cikk, (1) bekezdés	XI. melléklet, 1. pont
98. cikk, (2) bekezdés	XI. melléklet, 1a. pont
98. cikk, (3) bekezdés	XI. melléklet, 2. pont
98. cikk, (4) bekezdés	XI. melléklet, 3. pont
98. cikk, (5) bekezdés	124. cikk, (5) bekezdés
98. cikk, (6) bekezdés
98. cikk, (7) bekezdés
99. cikk
100. cikk
101. cikk
102. cikk, (1) bekezdés	136. cikk, (1) bekezdés
102. cikk, (2) bekezdés
103. cikk
104. cikk	136. cikk
105. cikk
106. cikk, (1) bekezdés	149. cikk
106. cikk, (2) bekezdés
107. cikk
108. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés	68. cikk, (2) bekezdés
108. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés	3. cikk
108. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés
108. cikk, (2) bekezdés	71. cikk, (1) bekezdés
108. cikk, (3) bekezdés	71. cikk, (2) bekezdés
108. cikk, (4) bekezdés	73. cikk, (2) bekezdés
109. cikk, (1) bekezdés	68. cikk, (1) bekezdés
109. cikk, (2) bekezdés	73. cikk, (3) bekezdés
109. cikk, (3) bekezdés
110. cikk, (1) bekezdés	124. cikk, (2) bekezdés
110. cikk, (2) bekezdés	23. cikk
111. cikk, (1) bekezdés	125. cikk, (1) bekezdés	2. cikk
111. cikk, (2) bekezdés	125. cikk, (2) bekezdés	2. cikk
111. cikk, (3) bekezdés	126. cikk, (1) bekezdés
111. cikk, (4) bekezdés	126. cikk, (2) bekezdés
111. cikk, (5) bekezdés	126. cikk, (3) bekezdés
111. cikk, (6) bekezdés	126. cikk, (4) bekezdés
112. cikk, (1) bekezdés	129. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
112. cikk, (2) bekezdés	129. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
112. cikk, (3) bekezdés	129. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés
113. cikk, (1) bekezdés, a) pont	129. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés
113. cikk, (1) bekezdés b) pont
113. cikk, (2) bekezdés, a) pont, első albekezdés	129. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés
113. cikk, (2) bekezdés, b) pont, első albekezdés
113. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés	129. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés
113. cikk, (3) bekezdés, harmadik albekezdés	129. cikk, (3) bekezdés, harmadik albekezdés
113. cikk, (3) bekezdés	129. cikk, (3) bekezdés, negyedik-hetedik albekezdés
113. cikk, (4) bekezdés	129. cikk, (3) bekezdés, nyolcadik és kilencedik albekezdés
113. cikk, (5) bekezdés	129. cikk, (3) bekezdés, tizedik és tizenegyedik albekezdés
114. cikk	130. cikk
115. cikk,	131. cikk
116. cikk, (1) bekezdés	131a. cikk, (1) bekezdés, első-harmadik albekezdés
116. cikk, (2) bekezdés	131a. cikk, (1) bekezdés, negyedik albekezdés
116. cikk, (3) bekezdés	131a. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés
116. cikk, (4) bekezdés	131a. cikk, (2) bekezdés, második és harmadik albekezdés
116. cikk, (5) bekezdés	131a. cikk, (2) bekezdés, negyedik és ötödik albekezdés
116. cikk, (6) bekezdés	131a. cikk, (2) bekezdés, hatodik albekezdés
116. cikk, (7) bekezdés	131a. cikk, (2) bekezdés, hetedik albekezdés
116. cikk, (8) bekezdés	131a. cikk, (2) bekezdés, nyolcadik albekezdés
116. cikk, (9) bekezdés	131a. cikk, (2) bekezdés, kilencedik albekezdés
117. cikk, (1) bekezdés	132. cikk, (1) bekezdés, első-hatodik albekezdés
117. cikk, (2) bekezdés	132. cikk, (1) bekezdés, hetedik és nyolcadik albekezdés
117. cikk, (3) bekezdés	132. cikk, (2) bekezdés
117. cikk, (4) bekezdés	132. cikk, (3) bekezdés
118. cikk,	141. cikk
119. cikk, (1) bekezdés	127. cikk, (1) bekezdés
119. cikk, (2) bekezdés	127. cikk, (2) bekezdés
119. cikk, (3) bekezdés	127. cikk, (3) bekezdés
120. cikk	72a. cikk
121. cikk	135. cikk
122. cikk	137. cikk
123. cikk, (1) bekezdés	138. cikk, (1) bekezdés
123. cikk, (2) bekezdés	138. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés
124. cikk	139. cikk
125. cikk	140. cikk
126. cikk	142. cikk
127. cikk	143. cikk
128. cikk
129. cikk
130. cikk
131. cikk
132. cikk
133. cikk
134. cikk
135. cikk
136. cikk
137. cikk
138. cikk
139. cikk
140. cikk
141. cikk
142. cikk
143. cikk	144. cikk
144. cikk, (1) bekezdés	122a. cikk, (9) bekezdés
144. cikk, (2) bekezdés	69. cikk, (4) bekezdés
144. cikk, (3) bekezdés	70. cikk, (4) bekezdés
145. cikk	150. cikk, (1) bekezdés
146. cikk	150. cikk, (1a) bekezdés
147. cikk, (1) bekezdés	151. cikk, (1) bekezdés
147. cikk, (2) bekezdés	151. cikk, (2) bekezdés
148. cikk, (1) bekezdés	151a. cikk, (3) bekezdés
148. cikk, (2) bekezdés	151a. cikk, (1) bekezdés
148. cikk, (3) bekezdés	151b. cikk
148. cikk, (4) bekezdés	151a. cikk, (2) bekezdés
148. cikk, (5) bekezdés	151c. cikk
149. cikk
150. cikk
151. cikk
152. cikk	29. cikk
153. cikk	30. cikk
154. cikk	33. cikk
155. cikk	40. cikk
156. cikk	41. cikk
157. cikk	42. cikk
158. cikk	42a. cikk
159. cikk	43. cikk
160. cikk
161. cikk, (1) bekezdés	156. cikk, (6) bekezdés
161. cikk, (2) bekezdés	156. cikk, (4) bekezdés
161. cikk, (3) bekezdés
161. cikk, (4) bekezdés
161. cikk, (5) bekezdés
161. cikk, (6) bekezdés
161. cikk, (7) bekezdés
161. cikk, (8) bekezdés
161. cikk, (9) bekezdés
162. cikk, (1) bekezdés
162. cikk, (2) bekezdés
162. cikk, (3) bekezdés
162. cikk, (4) bekezdés	157. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés
162. cikk, (5) bekezdés
162. cikk, (6) bekezdés
163. cikk	158. cikk
164. cikk	159. cikk
165. cikk	160. cikk
I. melléklet	I. melléklet

---