1. § E törvény hatálya a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki.
2. § E törvény alkalmazásában:
1. ÁSZF: a 2014. évi XXXVIII. törvény 5. § (1) bekezdésében meghatározott ÁSZF,
2. fogyasztó: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 1. pontja szerinti fogyasztó,
3. fogyasztói kölcsönszerződés: a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) és (1a) bekezdésében meghatározott szerződés,
4. pénzügyi intézmény: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 2. pontja szerinti pénzügyi intézmény,
5. pénzügyi lízingszerződés: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 3. pontja szerinti pénzügyi lízingszerződés.
3. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján folyósított és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított kölcsön, valamint a semmis kikötésnek megfelelően teljesített és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét árfolyamrésből származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.
(2) A pénzügyi intézménynek az általa folyósított kölcsön összegét, majd pedig – a (3) bekezdés szerinti kivétellel – a törlesztőrészletek összegét az ezek teljesítésének tényleges elszámolási napján érvényes, Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell átszámítania. Ha a pénzügyi intézmény az ÁSZF-jeiben vagy a szerződéseiben konkrét napot határoz meg az átváltásra, úgy az átváltás napján érvényes Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell az átszámítást elvégezni.
(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetekben és időszakra vonatkozóan a pénzügyi intézmény által a törvényes rendelkezéseknek megfelelően alkalmazott és a szerződés részévé vált devizaárfolyam esetén a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazását mellőzni kell.
4. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján teljesített és a kamat-, kamatfelár- (a továbbiakban együtt: kamat), költség-, díjemelés figyelmen kívül hagyásával kiszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.
(2) Nem tekinthető az (1) bekezdés szerinti egyoldalú szerződésmódosításnak, ha a pénzügyi intézmény a szerződés megkötésekor előre meghatározott időszakra adott kamat-, költség-, díjkedvezményt megszüntetve a kedvezményes időszak lejártát követően a kamatot, költséget, díjat egyoldalúan a szerződésben meghatározott mértékre emelte.
(3) Az elszámolást a szerződésben meghatározott, illetve a (2) bekezdés szerinti kedvezményes időszak lejártát követően a szerződés részévé vált kamat, költség és díj mértékének alapulvételével kell elvégezni.
(4) Az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés összege nem csökkenthető a kamat, költség, díj (3) bekezdés szerint alapul vett mértékének – akár egyoldalú szerződésmódosítás eredményeként – bekövetkezett csökkenésére tekintettel. Ha a csökkentésre jogszabály kötelező előírása alapján került sor, az 5. § (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell.
(5) Az ÁSZF olyan egyoldalú módosítása, amellyel a pénzügyi intézmény az egyoldalú szerződésmódosításra irányuló semmis kikötést változtatja meg, nem válik a módosítást megelőzően kötött fogyasztói kölcsönszerződés részévé.
(6) E § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződéses kikötés bármely más okból érvénytelen.
5. § (1) Ha a szerződéses kikötések semmisége miatt a 3. és a 4. § szerinti elszámolást egyaránt el kell végezni, az árfolyamrésből származó és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés (a továbbiakban együtt: túlfizetés) elszámolását egyidejűleg és együttesen kell teljesíteni.
(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában a Magyar Nemzeti Bank elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés).
(3) A fogyasztói követelést – a (4) bekezdés kivételével – a polgári jog általános szabályainak megfelelően elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a tőketartozásra kell elszámolni. Ha a fogyasztói követelés a fogyasztó pénzügyi intézménnyel szemben esedékessé vált és lejárt tartozását meghaladja, azt az MNB rendeletében meghatározott módon és időponttal előtörlesztésként kell elszámolni.
(4) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnése a szerződésből eredő követelés teljesítésére irányuló kötelezettség fennmaradása nélkül következett be, a szerződés megszűnését követő tartozatlan fizetések elszámolására a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni, amelynek alapján azokat a jegybanki alapkamattal, devizában történt tartozatlan fizetés esetén pedig az adott devizára irányadó – az MNB rendeletében meghatározott – pénzpiaci kamattal megnövelt összegben kell megtéríteni.
(5) Az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény az elszámolás során – a szerződéskötés érdekében adott kedvezmények kivételével – a fogyasztói követelés összegéből jogosult levonni az adott időszakban nyújtott kedvezményt, a kedvezmény felmerülésének időpontját figyelembe véve.
(6) Az (5) bekezdés szerinti kedvezménynek minősül minden olyan – szerződésmódosításon, a felek által, egymás közötti viszonyukban alkalmazott gyakorlaton, kötelező jogszabályi rendelkezésen vagy bírósági határozaton alapuló – vagyoni előny, illetve juttatás, amely abból származik, hogy a pénzügyi intézmény a fogyasztó fizetési kötelezettsége fennállása alatt tőkét, kamatot, illetve díjat engedett el, vagy kedvezményes árfolyamot alkalmazott, és ennek következtében a fogyasztó fizetési kötelezettsége a szerződésben eredetileg meghatározott kötelezettséghez képest csökkent. A fogyasztói követelésből levonható kedvezmények elszámolásának módját az MNB rendelet határozza meg.
(7) Az elszámolás részét képezi az új törlesztőrészlet meghatározása.
6. § (1) A pénzügyi intézményt a meg nem szűnt és a 2009. július 26. napját követően megszűnt fogyasztói kölcsönszerződés alapján elszámolási kötelezettség terheli.
(2) A 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt szerződés tekintetében a pénzügyi intézményt akkor terheli elszámolási kötelezettség, ha tudomása van arról, hogy a követelés nem évült el.
(3) A pénzügyi intézménynek – a 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt szerződés tekintetében – a fogyasztó kérésére el kell számolnia, ha a fogyasztó igazolja, hogy a pénzügyi intézmény engedményezett követelését vele szemben egy elszámolásra nem köteles pénzügyi intézmény (a továbbiakban: követeléskezelő) érvényesíti.
(4) A pénzügyi intézménynek akkor is el kell számolnia a fogyasztóval, ha a fogyasztó állítja és a pénzügyi intézmény nem vitatja, hogy a fogyasztó e törvényből eredő követelése nem évült el, vagy az el nem évülés tényét bíróság jogerős ítélete megállapította.
(5) A fogyasztói követelés elszámolását az e törvényben és az MNB rendeletében meghatározott időpontokkal kell elvégezni.
(6) A pénzügyi intézmény elszámolási kötelezettségét nem érinti, ha az elszámolás tárgyát képező fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelésekkel összefüggésben a bíróság jogerős ítéletet hozott, kivéve, ha a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a szerződés egésze érvénytelen, és azt a bíróság nem nyilvánította érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre hatályossá.
(7) A fogyasztói követelés alapján keletkező fizetési kötelezettség teljesítéséért az elszámolásra kötelezett pénzügyi intézménnyel egyetemlegesen felel a fogyasztóval szemben az a pénzügyi intézmény is, amely nem elszámolásra kötelezett, de a fogyasztói kölcsönszerződésre tekintettel alapított önálló zálogjog jogosultja.
(8) Ha a pénzügyi intézmény a fogyasztói kölcsönszerződésre tekintettel felajánlott zálogtárgyon önálló zálogjogot alapított, a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelés jogosultja a követelés megszűnése esetén köteles erről haladéktalanul írásban értesíteni az önálló zálogjog jogosultját, aki – ugyancsak haladéktalanul – köteles az önálló zálogjog nyilvántartásból való törlése iránt eljárni.
(9) Ha a végelszámolás vagy a felszámolási eljárás alatt álló pénzügyi intézmény esetében az elszámoláshoz szükséges információk nem állnak teljes körűen rendelkezésre, az elszámolás során az MNB rendeletben meghatározott becslési módszertant kell alkalmazni.
7. § (1) Ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a fogyasztóval szembeni követelését a szerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezte, az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek az 5. § (2) bekezdése szerinti elszámolást mind a szerződés megszűnése időpontjával, mind pedig a követelés engedményezésének időpontjával el kell készítenie.
(2) Az elszámolásból eredő jogai érvényesítéséhez a fogyasztó igényelheti a követeléskezelőtől, hogy a követeléskezelő a fogyasztóval szemben fennálló követelésével az 5. § (3) bekezdése szerint – a követeléskezelő által a fogyasztónak nyújtott kedvezmények tekintetében az 5. § (5) és (6) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával – számoljon el. Az elszámolás során az engedményezés időpontjától – az MNB rendeletében meghatározott módon – a követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összeggel kell figyelembe venni az engedményezés időpontjában fennálló fogyasztói követelést.
(3) Ha a (2) bekezdés szerinti elszámolás eredményeként a követeléskezelő tartozik a fogyasztónak, annak kifizetésére a követeléskezelő köteles, azonban az így kifizetett összeg megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. A követeléskezelő a követelése összegének az engedményezett követelés vételárához képest bekövetkezett csökkenéséből az őt ért pénzügyi veszteség arányos megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől.
(4) E § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a követeléskezelő követelése teljesítés eredményeképpen szűnt meg.
8. § Az elszámolással kapcsolatos minden költség az elszámolásra köteles pénzügyi intézményt – a 7. § (2) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazása esetén az ott meghatározottak tekintetében a követeléskezelőt – terheli. A pénzügyi intézmény az e törvényben meghatározott kötelezettségeinek teljesítéséhez kapcsolódóan külön költséget és díjat nem számolhat fel. A pénzügyi intézmény e törvényben meghatározott kötelezettségeinek teljesítése a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerinti egyoldalú szerződésmódosítás alapjául nem szolgálhat.
9. § A fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelés elévülésének a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (7) bekezdése szerinti nyugvása az e törvény szerinti elszámolásnak a fogyasztóval való közlése napjáig, de legkésőbb 2015. december 31-ig tart.
10. § (1) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettség a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. §-ában foglaltak szerinti végtörlesztés következtében szűnt meg, a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval, a fogyasztónak a (3) bekezdés szerint bejelentett kérésére – az 5. § (5) és (6) bekezdésére is figyelemmel – el kell számolnia.
(2) Az (1) bekezdés szerinti elszámolás eredménye a fogyasztó részéről nem keletkeztet fizetési kötelezettséget.
(3) A fogyasztó 2015. március 1. napja és március 31. napja között kérheti a pénzügyi intézményt, hogy a részére készítsen elszámolást. A fogyasztó az elszámolást 10 000 forintos díj ellenében kérheti. Ha az elszámolás eredményeként az állapítható meg, hogy a fogyasztó javára a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége áll fenn, a pénzügyi intézménynek a 10 000 forintos díjat a fogyasztó részére vissza kell térítenie. Ha a fogyasztó a végtörlesztés érdekében forint alapú fogyasztói kölcsönszerződést kötött, nem kell megfizetnie a 10 000 forintos díjat, feltéve hogy a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződést az elszámolásra köteles pénzügyi intézménnyel vagy más pénzügyi intézménnyel kötötte, és a fogyasztó igazolja, hogy a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződés megkötésére a végtörlesztés érdekében került sor.
11. § (1) Ha a Nemzeti Eszközkezelő a fogyasztó által felajánlott lakóingatlant a pénzügyi intézmény elszámolási kötelezettségének e törvény szerinti teljesítése előtt megvásárolta, a pénzügyi intézménynek nem kell a fogyasztóval elszámolnia.
(2) Ha a Nemzeti Eszközkezelő a fogyasztó által felajánlott lakóingatlant megvásárolta, a fogyasztónak a vételárfelosztási tervben érintett hitelezője 2015. december 31. napjáig kérheti a Nemzeti Eszközkezelőt, hogy – kérelmének továbbítása mellett – hívja fel a pénzügyi intézményt az elszámolás elkészítésére, és annak a Nemzeti Eszközkezelő részére való megküldésére.
(3) Ha a pénzügyi intézmény javára az elszámolás bejelentését megelőzően kifizetett vételár – az elszámolás eredményére és a Nemzeti Eszközkezelő által ennek alapján módosított vételárfelosztási tervre tekintettel – az őt megillető vételárrész összegét meghaladja, a különbözet összegét a pénzügyi intézmény köteles a Nemzeti Eszközkezelőnek – a felhívásában meghatározott, de legalább 30 napos határidőn belül – visszatéríteni. A visszatérített összegnek a vételárfelosztási terv alapján arra soron következő jogosultaknak történő kifizetéséről a Nemzeti Eszközkezelő gondoskodik.
12. § (1) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény alapján rögzített árfolyam alkalmazásának időszakától kezdődően a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés esetében az 5. § (3) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy a fogyasztói követelést – az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását követően – elsősorban a gyűjtőszámlahitel terhére és annak fennmaradó részét azon devizakölcsön terhére kell elszámolni, amelyhez a gyűjtőszámlahitel kapcsolódik. A devizában meghatározott fogyasztói követelésnek azt a részét, amely a gyűjtőszámlahitel terhére került elszámolásra, az MNB rendeletében meghatározott időpont szerint érvényes, Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamon kell forintra átszámítani.
(2) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény alapján az állam által megtérített mentesített követelésrész 50%-ával megegyező összeg az 5. § (6) bekezdés alkalmazásában kedvezménynek minősül.
13. § (1) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában a pénzügyi intézmény nem kezdeményezte a 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdés a) pontja szerinti polgári peres eljárást, az elszámolást 2015. január 15. napja és 2015. január 29. napja között kell a fogyasztónak megküldenie.
(2) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában a pénzügyi intézmény a 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdés a) pontja szerinti polgári peres eljárást kezdeményezett, az elszámolást 2015. február 1. napja és 2015. február 28. napja között kell a fogyasztónak megküldenie. Ha a polgári peres eljárás befejezésére 2014. december 31. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.
(3) Minden más esetben, ha sem a pénzügyi intézmény nem indított 2015. január 12. napjáig keresetet, sem pedig a felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Felügyelet) nem indított 2015. február 28. napjáig közérdekű keresetet, az elszámolást 2015. április 16. napja és 2015. április 30. napja között kell a fogyasztónak megküldeni.
(4) Ha a (3) bekezdésben említett esetben akár a pénzügyi intézmény, akár a Felügyelet keresetet indít, az elszámolást 2015. augusztus 15. napja és 2015. szeptember 30. napja között kell a fogyasztónak megküldeni. Ha bármelyik polgári peres eljárás befejezésére 2015. július 31. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének a véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.
(5) A pénzügyi intézménynek a 10. § (3) bekezdésben meghatározott esetben 2015. november 30-áig kell megküldenie az elszámolást a fogyasztónak.
(6) A pénzügyi intézménynek a 11. § (2) bekezdésben meghatározott esetben 2016. február 28. napjáig kell az elszámolást a Nemzeti Eszközkezelőnek megküldenie.
(7) E § alkalmazásában a polgári peres eljárás befejezésének időpontja a bíróság eljárást befejező határozata jogerőre emelkedésének napja, ha felülvizsgálati kérelem előterjesztésére került sor, a felülvizsgálati eljárás során hozott, eljárást befejező határozat közlésének napja.
14. § A követeléskezelő a 7. § (2) bekezdésben meghatározott elszámolást a fogyasztó erre irányuló igényének benyújtásától számított 30 napon belül köteles elvégezni.
15. § Ha a fogyasztó lakóhelye a fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölttől vagy a fogyasztó által utoljára bejelentett lakóhelytől eltér, a fogyasztónak be kell jelentenie az új lakóhelyét az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek. Lakóhelyként azt a címet kell bejelenteni, amelyre a fogyasztó a pénzügyi intézmény küldeményeit várja.
16. § (1) Az elszámolást a pénzügyi intézmény a fogyasztó részére, annak fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölt, illetve a 15. § szerinti bejelentett címére küldi meg tértivevényes levélben. A megküldés időpontjának az elszámolás postára adásának időpontját kell tekinteni.
(2) Az elszámolást az MNB rendeletben meghatározott tartalommal és formában kell elkészíteni.
(3) Ha a pénzügyi intézmény valamennyi érintett fogyasztó számára megküldte az elszámolást, ennek tényét 15 napon belül az internetes honlapján közzéteszi és azt egyidejűleg valamennyi bankfiókjában kifüggeszti. Ha a pénzügyi intézménynek a 13. § alapján eltérő időpontokban kell elszámolnia a fogyasztóval, a közzétételt a 13. §-ban meghatározott időpontok szerinti csoportosításban kell megtennie, azt követően, hogy az egyes csoportokban valamennyi elszámolás megtörtént vagy nem kell elszámolni. A közzététel részletes tartalmi és formai követelményeit az MNB rendeletben állapítja meg. Akkor is beáll a pénzügyi intézmény közzétételi kötelezettsége, ha a fogyasztó helyébe lépő örökös személye bizonytalan, ezért számára az elszámolás megküldésére nem került sor, de a többi érintett fogyasztó számára megküldésre került az elszámolás.
17. § (1) Ha e rendelkezés hatálybalépése előtt a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettség megszűnt, és az elszámolás alapján a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége keletkezik a fogyasztó felé, a fogyasztónak be kell jelentenie azt a fizetési számlaszámot, amelyre az elszámolásban szereplő összeg utalását kéri vagy közölnie kell, hogy az összeget a bankfiókban történő készpénzfizetés útján veszi át; a pénzügyi intézménynek erről a fogyasztó részére tájékoztatást kell adnia.
(2) Ha az elszámolás a fogyasztói kölcsönszerződésben, illetve a fogyasztó által bejelentett lakóhelyről „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „nem kereste”, „átvételt megtagadta”, „elköltözött”, „kézbesítés akadályozott” vagy „bejelentve: meghalt” jelzéssel érkezik vissza vagy a fogyasztó az (1) bekezdésben meghatározott bejelentést 30 napon belül nem teszi meg, a fogyasztót megillető összeget a pénzügyi intézmény elkülönített számlán – a polgári jog kötelmekre vonatkozó általános szabályai szerint elévülő követelésként – kezeli. A pénzügyi intézmény az elkülönített számlán történő kezeléshez kapcsolódóan kezelési költséget nem számíthat fel, és a fogyasztó kamatot nem igényelhet.
18. § (1) Ha a fogyasztó a pénzügyi intézmény által a számára megküldött elszámolást vitatja – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel –, az elszámolás kézbesítésétől számított 30 napon belül panasszal élhet a pénzügyi intézmény felé. Ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva volt, a panaszt az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb a panasz benyújtására nyitva álló határidőt követő 90 napig terjesztheti elő.
(2) Ha az elszámolás a fogyasztói kölcsönszerződésben, illetve a fogyasztó által bejelentett lakóhelyről „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „nem kereste”, „átvételt megtagadta”, „elköltözött”, „kézbesítés akadályozott” vagy „bejelentve: meghalt” jelzéssel érkezik vissza, a panasz az elszámolásról való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül, ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de – a (4) bekezdés és a 31. § (2) bekezdés esetét ide nem értve – legkésőbb 2015. december 31. napjáig terjeszthető elő.
(3) A tudomásszerzés időpontja
a) ha „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés második megkísérlését követő 5. munkanap,
b) ha „átvételt megtagadta” jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlésének napja,
c) ha „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „elköltözött”, „kézbesítés akadályozott” vagy „bejelentve: meghalt” jelzéssel érkezik vissza: a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételt követő harmincadik nap.
(4) Ha a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételre 2015. december 31. napját követő időpontban kerül sor, a (2) bekezdés szerinti panasz legkésőbb a honlapon történő közzétételt követő hatvan napon belül terjeszthető elő.
(5) Ha az (1)–(4) bekezdésben foglaltak szerint a panasz előterjesztésére nem kerül sor, úgy kell tekintetni, hogy az elszámolásban foglaltakat a fogyasztó elfogadja. Ezt követően az elszámolás nem vitatható.
19. § (1) Ha a pénzügyi intézmény a fogyasztóval nem számolt el, és a fogyasztó álláspontja szerint a pénzügyi intézménynek vele szemben a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény alapján elszámolási kötelezettsége áll fenn, panasszal élhet a pénzügyi intézmény felé. A panaszt legkésőbb a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételt követő 60 napon belül, ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de – a (2) bekezdés és a 31. § (2) bekezdés esetét ide nem értve – legkésőbb 2015. december 31. napjáig terjesztheti elő.
(2) Ha a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételre 2015. december 31. napját követő időpontban kerül sor, az (1) bekezdés szerinti panasz legkésőbb a honlapon történő közzétételt követő 60 napon belül terjeszthető elő.
20. § A 18. és 19. § szerinti panasz előterjesztésére és annak elintézésére – a 21. § (1) bekezdésben foglalt eltéréssel – a Hpt. panaszkezelésre vonatkozó szabályait és a panaszkezelésre vonatkozó MNB rendelet szabályait kell alkalmazni.
21. § (1) A Hpt. 288. § (8) bekezdése nem alkalmazható; a panasz elutasítása esetén a fogyasztónak – ha a panaszban foglaltakat továbbra is fenntartja – a pénzügyi intézmény álláspontjának kézbesítésétől számított 30 napon belül a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kell kezdeményeznie. Ha a kérelem benyújtásában akadályozva volt, akkor az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb a kézbesítéstől számított 6 hónapon belül kell az eljárást kezdeményezni. Erről a pénzügyi intézmény a válaszában tájékoztatja a fogyasztót, és megadja a Pénzügyi Békéltető Testület levelezési címét.
(2) A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB törvény) szerinti Pénzügyi Békéltető Testület eljárására vonatkozó szabályokat az e törvényben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(3) A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának kezdeményezésekor a fogyasztó kérelmének tartalmaznia kell az arra irányuló határozott kérelmet is, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület állapítsa meg, hogy
a) az elszámolás az általa megjelölt helytelen adatot, illetve számítási hibát tartalmazza, és állapítsa meg a helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására vagy
b) a panasz nem volt elkésett és így a panasz elutasításának nem volt helye, ezért a pénzügyi intézmény a panaszeljárás keretében a panasszal érdemben köteles foglalkozni és a panaszeljárást az arra irányadó szabályok szerint lefolytatni vagy
c) a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint fennáll, és kötelezze az elszámolásra.
(4) A (3) bekezdés c) pontja szerinti kérelem alapján indult eljárás során a Pénzügyi Békéltető Testület az elévülés tekintetében csak a 6. § (2) és (4) bekezdésében foglalt feltételek fennállását vizsgálhatja.
(5) A kérelemben be kell mutatni
a) a (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a helytelen adatot, illetve számítási hibát és annak okát is,
b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben annak indokát, hogy a panasz miért nem volt elkésett,
c) a (3) bekezdés c) pontja szerinti esetben annak indokát, hogy a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint miért áll fenn
és ahhoz mellékelni kell az állítást alátámasztó iratokat.
22. § (1) A Pénzügyi Békéltető Testület a 21. § (3) bekezdés szerinti kérelmet háromtagú tanácsban eljárva, az eljárás írásbeli lefolytatásával bírálja el, azzal hogy bármelyik fél kérelmére meghallgatást kell tartani; erről a feleket értesíti és felhívja a feleket, hogy ha kérik meghallgatás tartását, azt 8 napon belül írásban jelentsék be. A tanács egyezséget jóváhagyó vagy kötelezést tartalmazó határozattal dönt, vagy a kérelmet elutasítja és az eljárást megszünteti.
(2) Az eljáró tanács a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket kellő időben – de legalább a meghallgatást 8 nappal megelőzően – előzetesen írásban értesíti és a kérelem másolatát a pénzügyi intézménynek egyidejűleg megküldi. Az eljáró tanács az értesítésben a pénzügyi intézményt felszólítja, hogy 15 napon belül válasziratban nyilatkozzon a fogyasztó igényének jogosságáról és elektronikus adathordozón a Pénzügyi Békéltető Testület által megadott formátumban küldje meg a fogyasztóval közölt elszámolást, továbbá az annak alapjául szolgáló adatokat. Az eljáró tanács felhívja a pénzügyi intézményt arra is, hogy válasziratát közvetlenül a fogyasztónak is küldje meg és egyezségi ajánlat esetén azt közölje. Ha a felek között a meghallgatást megelőzően egyezség születik, az egyezség tényéről a pénzügyi intézmény az eljáró tanácsot értesíti, és az aláírt egyezséget 8 napon belül megküldi. Az írásbeli egyezség kézhezvételét követően a tanács az egyezséget jóváhagyja, ha az megfelel a jogszabályoknak.
(3) A kérelmező és a pénzügyi szolgáltató hatásköri kifogást a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásával kapcsolatban sem a válasziratában, sem a meghallgatáson nem terjeszthet elő.
(4) A Pénzügyi Békéltető Testület kötelezést tartalmazó határozata az érintett pénzügyi intézményt akkor is kötelezi, ha sem általános, sem egyedi alávetést nem tett.
23. § (1) Az MNB törvény 116. § (1) bekezdése alkalmazásának nincs helye, a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását követően nemperes eljárásban a 24–29. §-ban foglaltak szerint a döntés megváltoztatását kérheti.
(2) Az MNB törvény 116. § (2) bekezdését alkalmazni kell, azzal hogy az MNB törvény 116. § (3) bekezdésében foglaltak mellett a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény a kötelezést tartalmazó határozat hatályon kívül helyezését akkor is kérheti, ha az eljárás nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek. A perben perújításnak nincs helye.
24. § A nemperes eljárásra – ha a 25–29. § másként nem rendelkezik – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
25. § (1) A fogyasztó mint kérelmező az elszámolást készítő pénzügyi intézmény mint kérelmezett ellen, a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását követően, a Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető döntésének vagy a 21. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kérelem alapján a helyes elszámolást megállapító határozatának a fogyasztó részére történő kézbesítését követő 30 napon belül a Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető döntésének vagy a helyes elszámolást megállapító határozatának megváltoztatása iránt polgári nemperes eljárást kezdeményezhet. Ha a fogyasztó a kérelem előterjesztésében akadályozva van, akkor az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb 2016. október 31. napjáig kell a kérelmet előterjesztenie.
(2) A kérelmező a kérelmében kérheti, hogy a bíróság a kérelmet elutasító és az eljárást megszüntető döntést változtassa meg és határozatában állapítsa meg, hogy
a) az elszámolás a kérelmező által megjelölt helytelen adatot, illetve számítási hibát tartalmazza, és állapítsa meg a helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására vagy
b) a panasz nem volt elkésett és így a panasz elutasításának nem volt helye, ezért a pénzügyi intézmény a panaszeljárás keretében a panasszal érdemben köteles foglalkozni és a panaszeljárást az arra irányadó szabályok szerint lefolytatni vagy
c) a pénzügyi intézménynek a kérelmezővel szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint fennáll és kötelezze a kérelmezettet az elszámolásra.
(3) Ha a Pénzügyi Békéltető Testület határozatában a fogyasztó kérelmétől eltérően állapítja meg a helyes elszámolást, a kérelmező a kérelmében kérheti, hogy a bíróság a Pénzügyi Békéltető Testület helyes elszámolást megállapító határozatát változtassa meg és határozatában állapítsa meg, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület elszámolása helytelen adatot, illetve számítási hibát tartalmaz és állapítsa meg a helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására.
(4) A kérelmező a (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés szerinti kérelmében kizárólag olyan helytelen adat, illetve számítási hiba megállapítását kérheti, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte, és abban kizárólag olyan indokot jelölhet meg, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.
(5) A kérelmező a (2) bekezdés b) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan indokot adhat elő annak alátámasztására, hogy a panasz miért nem volt elkésett, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.
(6) A kérelmező a (2) bekezdés c) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan indokot adhat elő annak alátámasztására, hogy a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint miért áll fenn, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.
26. § (1) Az elszámolást készítő pénzügyi intézmény, mint kérelmező a fogyasztó, mint kérelmezett ellen – a Pénzügyi Békéltető Testület határozatának kérelmező részére történő kézbesítését követő – 30 napon belül polgári nemperes eljárást kezdeményezhet a Pénzügyi Békéltető Testület határozatának megváltoztatása iránt.
(2) A kérelmező a kérelmében kérheti, hogy a bíróság a Pénzügyi Békéltető Testület határozatát változtassa meg és határozatában állapítsa meg, hogy
a) az elszámolás helyes vagy
b) a panasz elkésett és ezért a panaszeljárást nem kell lefolytatni vagy
c) a kérelmezőnek a kérelmezettel szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint nem áll fenn.
(3) A kérelmező kérelmében csak olyan indokot adhat elő kérelme alátámasztására, melyet már a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásában is előadott.
27. § (1) A polgári nemperes eljárás lefolytatására a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő járásbíróság illetékes. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességet a fogyasztó tartózkodási helye alapozza meg; ha a fogyasztó tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg vagy a fogyasztónak belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a pénzügyi intézmény székhelye alapítja meg.
(2) A kérelmet a Pénzügyi Békéltető Testülethez kell benyújtani. A Pénzügyi Békéltető Testület a kérelmet az ügy irataival együtt, a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül a bírósághoz továbbítja.
28. § (1) A polgári nemperes eljárásban a bíróság kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt, amelyek a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása során rendelkezésre álltak, az eljárásban egyéb bizonyításnak nincs helye.
(2) A bírósági titkár első fokon önállóan, önálló aláírási joggal eljárhat, érdemi határozatot hozhat a polgári nemperes eljárásban.
(3) A bíróság bármelyik fél kérelmére meghallgatást tart.
(4) A polgári nemperes eljárásban szünetelésnek, felfüggesztésnek nincs helye.
(5) A polgári nemperes eljárásban nincs helye felülvizsgálatnak és perújításnak.
(6) A kérelem benyújtásának a Pénzügyi Békéltető Testület határozata végrehajtására halasztó hatálya van.
29. § A Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárásban és a 23. § (1) bekezdése alapján lefolytatott nemperes eljárásban hozott jogerős, az elszámolás tárgyában született határozat más polgári eljárásban nem vitatható.
30. § (1) Ha az elszámolás a 7. § szerint történik, mind az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény, mind a követeléskezelő elszámolásával szembeni felülvizsgálat a 18–29. § szerinti rendben külön érvényesíthető.
(2) Nem érinti a 7. § (2) szerinti elszámolási kötelezettséget az, ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény elszámolását a fogyasztó vitatja.
(3) Ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény elszámolása a 18–29. § szerinti igényérvényesítés eredményeképpen megváltozik, a fogyasztó kérheti, hogy a követeléskezelő az elszámolását – az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény új elszámolására figyelemmel – módosítsa. A módosított elszámolással szembeni felülvizsgálat a 18–29. § szerinti rendben érvényesíthető.
31. § (1) Ha a fogyasztó helyébe örökös lép, a követelésre az öröklés szabályai irányadók.
(2) Hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás esetén a 18. § (2) bekezdésében és a 19. § (1) bekezdésében meghatározott, az akadály megszűnésétől számított határidőt a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás befejezésétől kell számítani, ha a pénzügyi intézmény részére a 16. § (3) bekezdése szerinti közzétételt követő 30 napon belül igazolható módon bejelentésre kerül a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás megindítása vagy az, hogy a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás már folyamatban van. Ha a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás befejezésére 2015. december 31. napját követő időpontban kerül sor, a 18. § (2) bekezdése szerinti, illetve a 19. § (1) bekezdése szerinti panasz legkésőbb a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás befejezését követő 60 napon belül terjeszthető elő.
32. § (1) A Felügyelet az MNB törvény szerinti – hivatalból megindítható – ellenőrzési eljárás keretében vizsgálja, hogy a pénzügyi intézmények a 2014. évi XXXVIII. törvényben és e törvényben, valamint az MNB rendeletben foglaltaknak megfelelően jártak-e el.
(2) A 2014. évi XXXVIII. törvényben, az e törvényben és az MNB rendeletben meghatározott, a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartására vonatkozó kötelezettségek az MNB törvény 81–89/B. §-a tekintetében fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek minősülnek.
33. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított per a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességébe tartozik.
(2) A közérdekű keresettel indított perre a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. alcímében foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni a 34–36. §-ban meghatározott eltéréssel.
34. § (1) Ha a Felügyelet keresetlevele 2015. február 14-e előtt érkezett be, azt ebből az okból elutasítani nem kell, hanem úgy kell tekinteni, mintha a keresetlevél benyújtására 2015. február 14. napján került volna sor.
(2) A bíróságnak a keresetlevél beérkezésétől számított 15 napon belül kell megvizsgálnia a keresetlevelet, és döntenie a keresetlevél elutasításáról vagy a tárgyalás kitűzéséről. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevél vizsgálatától számított tizenötödik napra kell kitűzni. A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább 8 nappal megelőzze. A bíróság a keresetet 45 napon belül bírálja el, amely határidőt a tárgyalás kitűzésétől kell számítani.
(3) A perben nem kell alkalmazni a 2014. évi XXXVIII. törvény 7. § (2) bekezdését és 8. § (1) bekezdését.
(4) A Felügyelet személyes illetékmentessége erre az eljárásra is kiterjed.
35. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (3)–(5) bekezdése helyett az e §-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni.
(2) A Felügyeletnek egy keresetlevélben kell kérnie egy pénzügyi intézmény valamennyi – 2014. évi XXXVIII. törvény 6. § (2) bekezdése szerinti – ÁSZF szerződéses kikötései érvénytelenségének megállapítását.
(3) A Felügyelet kizárólag a 36. § (2) bekezdésében foglaltak megállapítását kérheti.
(4) A keresetlevélhez a Pp. 121. § (2) és (3) bekezdésében meghatározottak mellett csatolni kell a (2) bekezdés szerinti ÁSZF-ek egy okiratba foglalt azon kivonatát, amely kizárólag azokat a szerződéses kikötéseket tartalmazza, amelyek tekintetében a Felügyelet az érvénytelenség megállapítását kéri, a szerződéses kikötések esetén meg kell jelölni azt az időszakot, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta. A kivonatban az egyes szerződéses feltételek mellett fel kell tüntetni azon tényeket és bizonyítékokat, amelyek a Felügyelet szerint megalapozzák a kereseti kérelemben foglaltakat. A keresetlevélhez továbbá elektronikus adathordozót kell csatolni, amely tartalmazza a keresetlevélnek és mellékleteinek informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett, szerkeszthető formátumú változatát.
36. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 11. §-a helyett az e §-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni.
(2) A bíróság az eljárásban kizárólag azt vizsgálja, hogy a Felügyelet által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerint tisztességes-e.
(3) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Felügyelet által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés megfelel a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti valamennyi feltételnek és ezért a szerződéses kikötés tisztességes, a keresetet elutasítja.
(4) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Felügyelet által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés nem felel meg a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti bármelyik feltételnek, és ezért a szerződéses kikötés tisztességtelen, megállapítja, hogy a szerződéses kikötés tisztességtelen és ezért érvénytelen.
37. § (1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség következményeinek alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél kéri az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását, meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. A jogkövetkezményre vonatkozóan a félnek határozott kérelmet kell előterjesztenie.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 239/A. § (1) bekezdése alapján, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény 6:108. § (2) bekezdése alapján – ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak – a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indult és folyamatban lévő eljárásokban a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani vagy az eljárásokat meg kell szüntetni. Nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn. E szerint kell eljárni a felfüggesztés megszűnését követően folytatott eljárásokban is.
(3) Ha a folyamatban lévő eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye, az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetét (viszontkeresetét) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított 30 napon belül nem változtatja meg, és nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.
38. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. § (1) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig felfüggesztett eljárásokat a bíróság 2014. december 31. napjától külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31. napjáig ismételten hivatalból felfüggeszti.
(2) E rendelkezés hatálybalépését követően a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az eljárásokat a bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31. napjáig függeszti fel hivatalból.
39. § Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásban a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetét (viszontkeresetét) az eljárás folytatásáról szóló tájékoztatás és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül nem változtatja meg, és nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.
40. § (1) Ha a peres felek – a 39. § szerinti per kivételével – legkésőbb az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon
a) egyezséget kötnek,
b) a per megszüntetését közösen kérik,
a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél maga viseli a saját költségeit, a bíróság e kérdésekről hivatalból határoz.
(2) Akkor is az állam viseli a peres eljárás illetékét – a 39. § szerinti per kivételével –, ha a felperes legkésőbb az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon eláll a keresetétől és ennek folytán a per megszüntetésére kerül sor. Ez esetben a Pp. 160. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felperes az érdemi tárgyalás megkezdését követően is jogosult az alperes hozzájárulása nélkül elállni, valamint mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.
(3) A per 39. § szerinti megszüntetetése esetén a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.
(4) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. § (1) bekezdése szerint kell eljárni az (1)–(3) bekezdésben meghatározott esetben is, akként, hogy a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetve a megfizetett illeték visszatérítésének hivatalból van helye.
41. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az ott szabályozott végrehajtási eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő megküldésének bejelentését vagy a (3) vagy (4) bekezdés szerinti bejelentést követő harmincadik nap elteltét követően nem kell alkalmazni.
(2) A végrehajtást kérőnek az elszámolás adós részére történő megküldését követő 30 napon belül kell az (1) bekezdés szerinti bejelentést a végrehajtónak – ha a végrehajtható okirat a végrehajtónak még nem került megküldésre a bejelentést a végrehajtást elrendelő bíróságnak, közjegyzőnek – megküldenie, valamint ahhoz mellékelnie kell az elszámolást is, egyúttal meg kell tennie azokat az intézkedéseket, melyeket a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. évi törvény a végrehajtást kérő részére előír.
(3) A (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.
(4) Ha a végrehajtást kérő követeléskezelő, és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül, ezt kell bejelenteni a (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával.
(5) A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 16. § (3) bekezdése alkalmazásának az (1) bekezdés szerinti esetben nincs helye.
(6) A végrehajtónak a 2014. évi XXXVIII. évi törvény 17. §-a alapján szünetelő ügyként nyilvántartandó ügyek intézését a (2) bekezdés szerinti bejelentés és melléklete végrehajtóhoz érkezésétől számított 60 napon belül kell megkezdenie.
(7) Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az (1) bekezdés alapján már nem kell alkalmazni és az eljárásban az adós részére korábban részletfizetést engedélyeztek, az adósnak a még nem teljesített részleteket – ha kérte a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (9) bekezdése szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (3) bekezdésének alkalmazását – a részletfizetés engedélyezésének szabályai szerinti időszakonként kell megfizetnie.
(8) Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az (1) bekezdés alapján már nem kell alkalmazni és az eljárásban az adóssal szemben korábban letiltást alkalmaztak – ha kérte a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (9) bekezdése szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (3) bekezdésének alkalmazását –, a levonás folytatása iránt intézkedni kell.
(9) Ha a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, és az elszámolás eredményeképpen a végrehajtást kérő követelése a már előterjesztett végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemtől eltér, a végrehajtást kérő köteles az elszámolás eredményének megfelelő tartalmú módosított végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet – a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemre vonatkozó szabályok szerint és kellő példányszámban – az elszámolás előterjesztésével egyidejűleg előterjeszteni; avagy ha az elszámolás eredményeképpen követelése már nem áll fenn, akkor a már előterjesztett végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet köteles visszavonni. Ezek elmulasztása esetén a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet elutasítja. Ha a végrehajtható okirat kiállítása már megtörtént, de annak a végrehajtó részére való megküldésére még nem került sor, a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtást kérő által előterjesztett elszámolást a végrehajtható okirat mellékleteként a végrehajtónak megküldi.
(10) Ha végrehajtási ügy beterjesztésre került a bírósághoz, a végrehajtó az (1) bekezdés szerinti bejelentésről tájékoztatja a bíróságot.
(11) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban legkésőbb 2016. december 31. napját követően a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat nem kell alkalmazni, azzal hogy ha eddig az időpontig a végrehajtást kérő nem teszi meg a (2)–(4) bekezdés szerinti bejelentést, a végrehajtás – az e bekezdésben foglalt kivétellel – a bírósági végrehajtásról szóló 1994. LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 52. § c) pontja alapján szünetel. Ha az adós részére részletfizetést engedélyeztek vagy a letiltás előjegyzését a munkáltató (a járandóságot folyósító szerv) igazolta és más intézkedésre nincs lehetőség vagy nincs szükség, a részletfizetés, illetve a letiltás tekintetében szükséges eljárási cselekmények, intézkedések foganatosíthatók.
42. § (1) A Vht. 303. §-ában meghatározott lakóingatlan-kiürítés foganatosítása – a Vht. 182/A. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével – a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő megküldésének végrehajtó részére történő bejelentését vagy a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti bejelentést követő harmincadik napon folytatható, a bejelentésre a 41. § (2) bekezdésének szabályait kell alkalmazni.
(2) A 41. § (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.
(3) Ha a végrehajtást kérő követeléskezelő és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül, ezt kell bejelenteni a 41. § (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával.
(4) A Vht. 303. §-ában meghatározott lakóingatlan-kiürítés foganatosítása – a Vht. 182/A. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével – legkésőbb 2016. december 31. napját követően folytatható.
43. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában foglalt szabályokat a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő megküldését követő harmincadik napot követően nem kell alkalmazni.
(2) A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában foglalt szabályokat annak megállapítását követő harmincadik napot követően nem kell alkalmazni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.
(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában foglalt szabályokat annak megállapítását követő harmincadik napot követően nem kell alkalmazni, hogy a követeléskezelőnél a fogyasztó nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül.
(4) A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban az ott meghatározott szabályokat legkésőbb 2016. december 31. napját követően nem kell alkalmazni.
44. § A 2014. évi XXXVIII. törvény és e törvény végrehajtása következtében a fogyasztóknak – az előző üzleti évekkel kapcsolatosan – túlfizetésként elszámolt, megtérített összeg a pénzügyi intézménynél a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti jelentős összegű hibának minősül, azzal hogy azt – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 19. § (3) bekezdésének és 37. § (5) bekezdésének előírásaitól eltérően – a jóváírás (elszámolás), a kifizetés (megtérítés) üzleti évének tárgyidőszaki ráfordításai között, rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. Az előző üzleti évekkel kapcsolatosan túlfizetésként elszámolt, megtérített összeg tekintetében nem kell alkalmazni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 170. §-ának rendelkezéseit.
45. § (1) A pénzügyi intézmény fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében külön törvényben meghatározott időpontig, de legkésőbb 2016. április 30. napjáig nem jogosult egyoldalú kamatemelésre, költségemelésre vagy díjemelésre.
(2) A fogyasztói kölcsönszerződést a fogyasztót terhelő fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt a pénzügyi intézmény az e törvény szerinti elszámolás fogyasztó részére való megküldését követő hatállyal mondhatja fel, illetve a fogyasztóval szembeni hátralékos követelése ilyen hatállyal válhat egy összegben esedékessé.
(3) A (2) bekezdés szerinti felmondás az elszámolás megküldését követő napon, de legkésőbb 2016. december 31. napján és abban az esetben válik hatályossá, ha a fogyasztóval szemben az elszámolás eredményeként is fennállnak a felmondás, illetve a részletekben történő teljesítés jogának elvesztése alapjául szolgáló törvényes, illetve szerződéses feltételek.
46. § Felhatalmazást kap a Magyar Nemzeti Bank elnöke – az MNB törvény 4. § (7) bekezdésében rögzített, a Magyar Nemzeti Bank makroprudenciális, így különösen a rendszerszintű kockázatok megelőzésével kapcsolatos és a 4. § (9) bekezdésének a) és d) pontjában meghatározott feladatkörében –, hogy rendeletben határozza meg
a) az elszámolás módszertanának részletes szabályait és annak képleteit,
b) a fogyasztói követelésből levonható kedvezmények elszámolásának szabályait, módját és annak képleteit,
c) az elszámolás részletes tartalmi és formai követelményeit,
d) az elszámolási fordulónapokat,
e) a pénzügyi teljesítésre vonatkozó teljesítési határidőket,
f) a végelszámolás és a felszámolási eljárás alatt álló pénzügyi intézmény esetében az elszámolás során az MNB rendeletben meghatározott becslési módszertant,
g) az elszámolással kapcsolatos honlapon való közzététel tartalmi és formai követelményeit, és
h) az elszámoláshoz és az elszámolással kapcsolatos igényérvényesítéshez szükséges egyéb részletes szabályokat.
47. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2014. október 15. napján lép hatályba.
(2) E törvény 1–45. §-a és 48–51. §-a 2014. november 1. napján lép hatályba.
48. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 7. §-a a következő (1b) bekezdéssel egészül ki:
„(1b) A magánszemély adókötelezettségét – bármely adóévre vonatkozóan – nem érinti az a részére – bármely időpontban – kifizetett (megtérített), jóváírt (túlfizetésként elszámolt) vagyoni érték, amely e magánszemélyt
a) a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény vagy
b) a fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelenségével összefüggésben indított egyedi perek pernyertességét követően, a pénzügyi intézménnyel való elszámolás
alapján illeti meg.”
49. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény a következő 29/ZS. §-sal egészül ki:
„29/ZS. § (1) Ha a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény, a 2014. évi XXXVIII. törvény és az elszámolási törvény együtt: Törvények) végrehajtása miatt – figyelemmel az elszámolási törvény 44. §-ában foglaltakra – a társasági adóban, társas vállalkozások különadójában, a helyi iparűzési adóban, az innovációs járulékban, a pénzügyi szervezetek különadójában a 2008–2014. adóévekre bevallott és megfizetett adó (a továbbiakban: összes bevallott adó) csökkentésének az adózás rendjéről szóló törvény szerinti önellenőrzés vagy ismételt ellenőrzés alkalmazásával azért lenne helye, mert az a számviteli beszámolóval lezárt 2008–2014. üzleti éveknek az említett adók alapját képező bevételeire, ráfordításaira és a 2009. üzleti év mérlegfőösszegére vonatkozna, akkor – önellenőrzés, ismételt ellenőrzés helyett – az adózó azzal az összeggel, amellyel a Törvények végrehajtása miatti önellenőrzés, ismételt ellenőrzés esetén az összes bevallott adót csökkentené (a továbbiakban e § alkalmazásában: különbözet), a 2015. adóévi fizetendő társasági adót csökkenti.
(2) Ha a különbözet összege több, mint a 2015. adóévi fizetendő társasági adó összege, akkor a fennmaradó különbözet a soron következő adóévek társasági adóját csökkenti, a 2015. adóévet követő adóévekben összesen legfeljebb a fennmaradó különbözet erejéig.
(3) Az adóalany a 2015. adóévi társasági adóelőleg kiegészítésről tett bevallásban feltünteti, a 2015. adóévi társasági adóbevallásban bevallja az (1) bekezdésben említett adónként és adóévenként – a helyi iparűzési adó esetén azon településenként is, ahol az adóalanyt az adóévben helyi iparűzési adókötelezettség terhelte – a helyesbített adóalapot és adót, amelyeket egyébként az önellenőrzés esetén is kellene, illetve amelyeket ismételt ellenőrzés esetén a határozat tartalmazna.
(4) Az elszámolási törvény 44. §-a szerint 2015. adóévben elszámolt rendkívüli ráfordítás a 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a pénzügyi intézménynek minősülő adózónál nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül.
(5) Növeli az adózás előtti eredményt a pénzügyi intézménynél a Törvények végrehajtására tekintettel képzett bármely céltartalék, céltartalékot növelő összeg következtében elszámolt ráfordítás, feltéve, hogy azzal összefüggésben az adózó a 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem növelte az adózás előtti eredményét.
(6) Csökkenti az adózás előtti eredményt a pénzügyi intézménynél a Törvények végrehajtására tekintettel képzett bármely céltartalék felhasználása miatt az adóévben elszámolt bevétel, feltéve, hogy azzal összefüggésben az adózó a 7. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem csökkentette az adózás előtti eredményét.
(7) A pénzügyi intézménynek minősülő adózó által a kapcsolt vállalkozásának minősülő pénzügyi intézmény részére kizárólag a Törvények végrehajtása következtében, azzal közvetlen összefüggésben felmerült költségek, ráfordítások fedezetére visszafizetési kötelezettség nélkül, 2015. december 31-ig adott támogatás, juttatás alapjául szolgáló szerződésre, megállapodásra nem terjed ki e törvénynek a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítására irányadó jogszabályi rendelkezései hatálya.
(8) A (7) bekezdés hatálya alá tartozó támogatás, juttatás adóévi ráfordításként elszámolt összege a 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a pénzügyi intézménynek minősülő adózónál a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül.
(9) Az (5)–(6) bekezdést a 2014. adóévi adókötelezettség megállapítása során is alkalmazni kell.
(10) Az elszámolási törvény 44. §-ának és az (1)–(8) bekezdés rendelkezéseit az elszámolási törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő önellenőrzések esetében is alkalmazni kell.”
50. § Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról 2006. évi LIX. törvény 4. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) A pénzügyi intézmény által az (5) bekezdés alapján az elszámolás napját megelőzően megfizetett járadék összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás.”
51. § (1) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. törvény LXXV. törvény 5. § (1) helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a hiteladós előtörlesztést teljesít, az előtörlesztett összeget – amennyiben a devizakölcsönből eredő tartozása a hiteladósnak még fennáll, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 12. § (1) bekezdésében szabályozott előtörlesztés kivételével – a devizakölcsön előtörlesztéseként kell elszámolni. A pénzügyi intézmény a devizakölcsönre vonatkozó teljes előtörlesztést abban az esetben fogadja el, ha az előtörlesztett összeg a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeretszerződésből eredő tartozás teljes megfizetését is fedezi. A devizakölcsön részleges vagy teljes előtörlesztésére – törvény eltérő rendelkezése hiányában – annak tényleges elszámolásakor a pénzügyi intézmény által alkalmazott törlesztési árfolyamon kerülhet sor.”
(2) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. törvény LXXV. törvény a következő 16. §-sal egészül ki:
„16. § (1) A 2/A. § (1) bekezdése alapján az elszámolás napját megelőzően a magyar állam által megtérített mentesített követelésrész összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás.
(2) A 13/A. §-ban meghatározott támogatás összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás.”
52. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül – az (1) bekezdésben foglaltakon túl – a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha azt az (1) bekezdésben meghatározott időpontok között kötötték, és annak részévé a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.”
(2) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény hatálya nem terjed ki:
a) a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó és
b) az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forint alapú
kölcsönszerződésre.”
(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a pénzügyi intézmény végelszámolás vagy felszámolási eljárás alatt áll, az e törvény szerinti kötelezettségek a végelszámolót, illetve a felszámolót terhelik. A felszámolási zárómérleg – illetve végelszámolás esetében a végelszámolás időszakáról a számviteli beszámoló – elkészítésére akkor kerülhet sor, ha az e törvény és a külön törvény szerinti elszámolási kötelezettségek teljesítése megtörtént. A külön törvényben meghatározott eljárásokban teljesített elszámolással összefüggésben a fogyasztói követelést, illetve a Nemzeti Eszközkezelő részére járó visszatérítési igényt a felszámoló, illetve a végelszámoló külön hitelezői bejelentés nélkül, elismert követelésként veszi nyilvántartásba és igazolja vissza. Ha az elszámolási kötelezettséggel vagy azzal összefüggésben a külön törvény szerinti felülvizsgálatra vagy perre kerül sor, az eljárásoknak a külön törvényben meghatározott befejezését követő hatvan napon belül kell az ezek alapján megállapított hitelezői követeléseket nyilvántartásba venni és erről a visszaigazolást az érintetteknek megküldeni.”
(4) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-a a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:
„(7a) Ahol az (1a) bekezdés szerinti fogyasztói kölcsönszerződésből ered a követelés, a (6) bekezdés szerinti követelés elévülése e rendelkezés hatálybalépésének napjától a 3. § (5) bekezdése és a 4. § (3) bekezdése szerinti külön törvényben meghatározott időpontig nyugszik.”
(5) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell elszámolnia.”
(6) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a pénzügyi intézmény a 8. § (1) bekezdés szerinti határidőben nem kezdeményezte a polgári peres eljárás lefolytatását vagy a bíróság a keresetet elutasítja vagy a pert megszünteti, kivéve ha a szerződéses kikötés esetében a 6. § (2) bekezdés szerinti peres eljárás megindításának lehet helye, de az eljárás nem került megindításra vagy az eljárás megindításra került, de a bíróság nem állapította meg a (2a) bekezdés szerint a szerződéses kikötés semmisségét.”
(7) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a bíróság annak semmisségét az elszámolásról szóló külön törvény alapján a Felügyelet által indított közérdekű keresettel indított perben megállapította.”
(8) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) és a (2a) bekezdésben foglalt esetben a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia.”
(9) A 2014. évi XXXVIII. törvény 5. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A pénzügyi intézménynek 2014. november 30. napjáig meg kell vizsgálnia az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés részévé váló azon ÁSZF-eket, melyekben szerepel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés.
(4) A pénzügyi intézménynek 2014. november 30. napjáig be kell jelentenie a Felügyelet részére valamennyi (3) bekezdés szerinti szerződéses kikötést tartalmazó ÁSZF-et, és nyilatkoznia kell arról, hogy az azokban foglalt szerződéses kikötést tisztességesnek vagy tisztességtelennek tekinti-e, továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy a szerződéses kikötések alapján sor került-e egyoldalú kamat-, díj- vagy költségemelést eredményező szerződésmódosításra. A bejelentéshez a Felügyelet részére mellékelni kell a szerződéses kikötéssel érintett szerződések azonosítási számát és az érintett szerződés alapján fennálló követelések összegét.”
(10) A 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Ha a pénzügyi intézmény a vizsgálat során azt állapítja meg, hogy az általa alkalmazott valamely ÁSZF tartalmaz olyan szerződéses kikötést, mely esetében a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel vélelmezni kell a szerződéses kikötés tisztességtelenségét, de a pénzügyi intézmény álláspontja szerint a szerződéses kikötés tisztességes, a vélelem megdöntése iránt – ha a (2) bekezdés eltérően nem rendelkezik – a 6. alcímben foglalt szabályok szerint polgári peres eljárást indíthat.
(2) A forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések vagy az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződések esetén a 2010. november 26-át követően közzétett ÁSZF-ek vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 26-át követően közzétett módosításai vonatkozásában nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a szerződéses kikötés tisztességtelenségét. A Felügyelet a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény szerinti eljárásokat folytathatja le és 2015. február 14. és február 28. között hivatalból közérdekű keresettel pert indíthat; a határidő jogvesztő. A közérdekű keresettel indított perre a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényben foglalt szabályokat kell alkalmazni.”
(11) A 2014. évi XXXVIII. törvény 7. § (7) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
(A perben nincs helye)
„k) perújításnak.”
(12) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A pénzügyi intézmény 6. § szerinti polgári peres eljárást megindító keresetlevelének, ha a per tárgyát képező ÁSZF kikötést)
„b) forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén alkalmazták 2010. november 26-án vagy azt megelőzően, 2015. január 5. napja és január 12. napja között,”
(kell a bírósághoz beérkeznie, a határidő jogvesztő.)
(13) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(A pénzügyi intézmény 6. § szerinti polgári peres eljárást megindító keresetlevelének, ha a per tárgyát képező ÁSZF kikötést)
„c) az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés esetén alkalmazták 2010. november 26-án vagy azt megelőzően, 2015. január 5. napja és január 12. napja között”
(kell a bírósághoz beérkeznie, a határidő jogvesztő.)
(14) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Ha az (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti esetben a keresetlevél 2015. január 5. napja előtt érkezett be a bírósághoz, azt ebből az okból elutasítani nem kell, hanem úgy kell tekinteni, mintha a keresetlevél benyújtására 2015. január 5. napján került volna sor.”
(15) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénzügyi intézménynek – a (3a) bekezdésben foglalt eltéréssel – egy keresetlevélben kell kérnie az általa alkalmazott valamennyi ÁSZF 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötései érvényességének megállapítását. A keresetlevélben azt az időszakot is meg kell jelölni, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta.”
(16) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A pénzügyi intézménynek egy keresetlevélben kell kérnie az általa alkalmazott valamennyi olyan ÁSZF 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötései érvényességének megállapítását, melyek esetében a keresetlevélnek 2015. január 5. napja és január 12. napja között kell a bírósághoz megérkeznie. A keresetlevélben azt az időszakot is meg kell jelölni, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta.”
(17) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A keresetlevélhez a Pp. 121. § (2) és (3) bekezdésében meghatározottak mellett csatolni kell a (3) bekezdés szerinti ÁSZF-ek egy okiratba foglalt azon kivonatát, amely kizárólag azokat a szerződéses kikötéseket tartalmazza, amelyek tekintetében a pénzügyi intézmény az érvényesség megállapítását kéri, a szerződéses kikötések esetén meg kell jelölni azt az időszakot, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta. A kivonatban az egyes szerződéses feltételek mellett fel kell tüntetni azon tényeket és bizonyítékokat, amelyek a pénzügyi intézmény szerint megalapozzák a kereseti kérelemben foglaltakat. A keresetlevélhez továbbá elektronikus adathordozót kell csatolni, amely tartalmazza a keresetlevélnek és mellékleteinek informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett, szerkeszthető formátumú változatát.”
(18) A 2014. évi XXXVIII. törvény 10. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A bíróságnak a 8. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti esetben a keresetlevél beérkezésétől számított 30 napon belül kell megvizsgálnia a keresetlevelet és dönteni a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról, vagy a tárgyalás kitűzéséről. Ha a bíróság a keresetlevelet nem utasítja el idézés kibocsátása nélkül, a 9. § (3) bekezdése szerinti határidőt a tárgyalás kitűzésétől kell számítani.”
(19) A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § (1) A bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig hivatalból felfüggeszti – a 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított per és a 6. alcímben szabályozott per kivételével – azt a peres eljárást, amelynek a tárgya részben vagy egészben a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben. A bíróság a felfüggesztés tárgyában tárgyaláson kívül is határozhat. Az eljárás felfüggesztésére a Pp. 155. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell, azzal hogy a felfüggesztést elrendelő bírósági határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
(2) A bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31. napjáig hivatalból felfüggeszti – a 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított per és a 6. alcímben szabályozott per kivételével – azt a peres eljárást is, amelynek a tárgya részben vagy egészben a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben, ha a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződésben szerepel. A felfüggesztésre az (1) bekezdés szabályait kell alkalmazni.”
(20) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) E § alkalmazásában – a (2) bekezdésben foglaltak mellett – kölcsönszerződés: pénzügyi intézmény és fogyasztó mint adós vagy adóstárs által kötött, deviza alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés.”
(21) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A végrehajtást kérő, illetve az adós kérheti annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződésben nem szerepel a 3. § (1) bekezdése, illetve a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés. A kérelmet a végrehajtónál kell benyújtani, aki azt – elbírálás végett – az ügy irataival együtt beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A kérelmet a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtási kifogás elbírálásának szabályai szerint bírálja el.”
(22) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (10) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(E törvény rendelkezései nem akadályozzák azt, hogy)
„c) a kölcsönszerződések esetén a végrehajtás elrendelésére (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására) sor kerüljön és a végrehajtás elrendelése (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) körébe tartozó eljárási cselekmények, nyilatkozatok megtehetőek legyenek.”
(23) A 2014. évi XXXVIII. törvény a következő 22. §-al egészül ki:
„22. § (1) Ha a 17. § (2) bekezdése szerinti kölcsönszerződések esetén a végrehajtás elrendelése (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) iránti kérelmet 2014. július 26. napját követően nyújtották be, és 2014. október 15. napjáig nem került sor a végrehajtás elrendelésére (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására), a végrehajtás elrendelése (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) iránt 2014. december 15. napjáig kell intézkedni.
(2) E törvénynek a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) megállapított 1. § (2) bekezdése szerinti kölcsönszerződések esetén a 16. § alapján felfüggesztett eljárásokat a fél kérelmére folytatni kell; a bíróságnak a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül kell a folytatás iránt intézkednie.
(3) E törvénynek a Módtv.-nyel megállapított 1. § (2) bekezdése szerinti kölcsönszerződések esetén a végrehajtást kérő vagy az adós a 17. § (7)–(8) bekezdése szerinti eljárás lefolytatását kérheti, a kérelmet a bíróság soron kívül bírálja el.
(4) E törvénynek a Módtv.-nyel megállapított 1. § (2) bekezdése szerinti kölcsönszerződések esetén a 18. §-ban foglalt szabályokat 2014. december 15. napjától nem kell alkalmazni.”
(24) A 2014. évi XXXVIII. törvény 5. § (2) bekezdésében a „Felügyelet részére valamennyi” szövegrész helyébe a „felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Felügyelet) részére valamennyi” szöveg lép.
(25) Hatályát veszti a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (4) és (6) bekezdése.
