1. § (1) Magyarország az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) 3. cikk (4) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételt nem alkalmazza a 3. cikk (4) bekezdésében szereplő bűncselekmény-kategóriák esetén, amennyiben ezeknél a kibocsátó állam joga szerint a kibocsátó államban a büntetési tétel felső határa legalább háromévi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, feltéve hogy a kibocsátó állam hasonló nyilatkozatot tett.”
(2) Magyarország a Megállapodás 5. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy államának végrehajtó igazságügyi hatósága az elfogatóparancs végrehajtását kötelezően megtagadja az 5. cikk (1) bekezdés a), b), c), d), e) és f) pontjában meghatározott esetekben.”
(3) Magyarország a Megállapodás 7. cikk (2) bekezdése, 8. cikk 3. pontja és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy ha az elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, csak akkor adható át, ha a kibocsátó igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén a keresett személyt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják Magyarország területére.
Amennyiben Izland vagy Norvégia olyan nyilatkozatot tesz, mely szerint saját állampolgárait nem adja ki, vagy az átadást bizonyos feltételekhez köti, Magyarország a viszonosság alapján hasonlóan fog eljárni.”
(4) Magyarország a Megállapodás 9. cikk (3) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarországon az elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban kizárólag a Fővárosi Törvényszék jár el egyesbíróként. A határozata ellen benyújtott fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.”
(5) Magyarország a Megállapodás 10. cikk (1) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy a központi hatóság feladatát az igazságügyért felelős miniszter látja el.. A Megállapodás alapján kibocsátott elfogatóparancsot minden esetben az igazságügyért felelős miniszter fogadja és továbbítja.”
(6) Magyarország a Megállapodás 11. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország az elfogatóparancsot magyarul, vagy magyar nyelvű fordítással ellátva fogadja el. Amennyiben Izland vagy Norvégia az elfogatóparancsot elfogadja angol, francia vagy német nyelven készült fordítással ellátva, Magyarország e tekintetben viszonosságot alkalmaz.”
(7) Magyarország a Megállapodás 20. cikk (5) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy abban az esetben, ha az a személy, akivel szemben az elfogatóparancsot kibocsátották menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, vagy menedékjogi eljárása van folyamatban, a Megállapodás 20. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott határidő – a menedékjogi eljárás jogerős befejezését figyelembe véve – oly módon hosszabbodik meg, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés megtagadását követően legalább negyven nap álljon rendelkezésre az elfogatóparancs végrehajtásáról való döntésre és a személy átadására. Az átadási letartóztatás időtartama azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a letartóztatás kezdetétől számított huszonnégy hónapot.”
(8) Magyarország a Megállapodás 28. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy az átszállítás iránti kérelmek és szükséges iratok, valamint az átszállítási kérelmekkel kapcsolatos bármely egyéb hivatalos irat átvételére az igazságügyért felelős miniszter illetékes.”
2. § Ha a Megállapodás szerinti elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik, az igazságügyért felelős miniszter dönti el, hogy az elfogatóparancsnak vagy a kiadatási kérelemnek ad-e elsőbbséget.
3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.
