A jogszabály mai napon ( 2019.08.22. ) hatályos állapota.

 

Polgári Jog 2016/10. - Tanulmány

Leszkoven László: A szolgáltatás és annak teljesítése: a tartalom és szerződésszegés kapcsolata

A tanulmány a szerződésszegés intézményének egyik elvi-elméleti kiindulópontjával foglalkozik, mely komoly gyakorlati következményekkel bír. A szerződés megszegése szoros kapcsolatot mutat fel a tartalommal, valamint a szolgáltatás (mint közvetlen és közvetett tárgy) jogi megítélésével. A szerződésszegés a kötelem tartalmának visszatükröződése: csak a tartalom feltárásával és megfelelő értékelésével ítélhető meg helyesen a kötelemszegő állapot. A szolgáltatás, mint a kötelem (ezen belül is a szerződéses kötelem) jogi lényege ezáltal a szerződésszegés intézményének is fordulópontja, mintegy jogi alapköve. A szerződés megszegése ugyanakkor nem csak mérce és szankciós jogkövetkezmények kiváltója, hanem vissza is hat magára a kötelemre, méghozzá magát a kiindulópontot megragadva: a teljesítés folyamatára vetítve megsértett kötelemben maga a szolgáltatás is megváltozik, átalakul.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Ptk. 6:34. §, Ptk. 6:137. §

Címkék: szerződésszegés, szolgáltatás, szerződés létszakai, szerződés, szerződés tartalma, szerződés tárgya, kötelem, szerződés teljesítése, szerződési érdek, kénytetőség

1. Általános megjegyzések. Szolgáltatás, teljesítés és szerződésszegés

[1] Ha a szerződésszegés témaköre kerül a látókörünkbe, az első kérdés nyilvánvalóan az lesz, hogy mit is tekintünk szerződésszegésnek. Másképpen fogalmazva: miben áll, milyen kötelezettség(ek) megszegésében ragadható meg a szerződésszegés? A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:137. § rendelkezése - mely a szerződésszegés legközelebbi fogalmaként fogható fel - a dogmatikust és a gyakorlati szakembert első ránézésre is nyomban a 6:34. § felé tereli, mely a kötelem teljesítéséről (a szerződéses kötelem teljesítéséről is) rendelkezik. A szerződésszegés témakörének tehát különösebb magyarázat nélkül is láthatóan szoros kapcsolata van a teljesítéssel, a teljesítés intézményével. „A kötelem sohasem öncél, s ekkép nem azért létesítünk kötelmeket, hogy azok csupán létrejöjjenek, hanem azért, hogy a javak, értékek, általában a szolgáltatások kicserélésével egymás érdekét kölcsönösen előmozdítsuk. [...] A kötelem létesítése tehát önmagában még semmi eredményt nem jelent, csupán megindít egy folyamatot, megnyitja a lehetőséget ahhoz, hogy az ügyletből egyik, vagy másik, vagy mindkét fél idővel előnyt szerezzen. Ennek az előnynek a megvalósulása a kötelem célja, s egyben annak eredménye; s ha föltesszük a kérdést, hogy melyik az a momentum, amikor ez a célba vett eredmény bekövetkezik, az nem más, mint a kötelem tárgyát képező szolgáltatás véghezvitele, más szóval a teljesítés.” *  Dezső Gyulának a kötelmi jogi szolgáltatásra vonatkozóan kifejtett gondolatai a szerződéses kötelem kapcsán is megállják a helyüket. A szerződéskötés valóban csak elindítja - életre hívja - azt a polgári jogi jogviszonyt, melynek célja a szerződés által kielégíteni kívánt jogi, gazdasági igények megvalósítása.

[2] A szerződéskötés és szerződéses kötelem létrejötte elsősorban abból a szempontból lényeges kérdés, hogy ez határozza meg magát a szolgáltatást, más megközelítésben végső soron a teljesítést: a Ptk. 6:34. § (1) bekezdésének kötelmi szabálya kimondja, hogy a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Ez a rendelkezés irányadó a szerződéses kötelmekre is. A szerződés teljesítése és a szerződés megszegése - a Ptk. 6:137. § rendelkezése értelmében a szerződéses szolgáltatás teljesítésének elmaradása - egymással szoros kapcsolatban áll. A szerződésszegés azonban elválaszthatatlan kapoccsal kötődik magához a kötelemhez, annak tartalmához, bizonyos - bár nyomban más síkú megközelítéssel - a szerződéses kötelem létesítéséhez, keletkezéséhez. A szerződés által megvalósítandó cél, melyet - ehelyütt igen egyszerűen fogalmazva - a szolgáltatás, a szerződés tárgya/tartalma jelenít meg, a teljesítés jogi aktusán keresztül valósul meg.

[3] Ha a szolgáltatás teljesítése nem az elvárt, illetve a kikötött módon zajlik le, időlegesen várat magára vagy véglegesen lehetetlenné válik stb., a jogi hiba mindig a szolgáltatás teljesítésére irányuló egész folyamat alapján ítélendő meg.

[4] Nem véletlenül mondta Grosschmid, hogy „a szavatossági intézmény valójában magát a kötelem tárgyát írja körül”. *  Vagyis: amikor azt kérdezzük, hogy megszegte-e a kötelezett a szóban forgó szerződést, akkor elsősorban azt kell tisztázni, miben áll, meddig terjed a szolgáltatási kötelezettség. Ezt követően dönthető el, hogy a várt joghatás elmaradása (nem kellő előállása) az adósnak betudható-e, az adóst ezért helytállásra szorítjuk-e, szubjektív szerződésszegés esetében felelősséggel terheljük-e, az anyagi kénytetőség alkalmazásával jogi helyzetét megnehezítjük-e (kamat, objektív kárátalány, választási kedvezmény elvonása stb.). A szerződésszegés egész szankciórendszere végeredményben azt a jogalkotói és jogalkalmazói hozzáállást tükrözi, miként állunk a nem szerződésszerű (mélyebben: nem kötelemszerű) magatartáshoz.

[5] A teljesítés folyamatának hibája - a szerződés életében észlelt lebonyolítási zavar - kapcsán pedig a szerződéses kötelem indulását vesszük alapul: minden egyes esetben a szerződő felek akaratát, vagyis a szerződéses kötelem tartalmát vizsgáljuk. Úgy is mondhatjuk, hogy szükség esetén magát a szerződéses kötelmet akár „csíraállapotában” vesszük górcső alá: megvizsgáljuk, honnan indult a bajba jutott kötelem. A Ptk. 6:8. § (1) bekezdése a címzett jognyilatkozatokra nézve kifejezetten előírja az értelmezés (bizonyos értelemben véve tehát a kötelező tartalomfeltárás) során az eset körülményeinek figyelembevételét. A jognyilatkozat - a szerződéses jognyilatkozatra is igaz ez - soha nem értelmezhető, nem vizsgálható a szerződéses kapcsolatrendszerből kiszakítva. Kétségtelen, hogy a szerződések megkötése során a gyakorlati életben - nem ritkán éppen a „mintaként álló” jogszabályi rendelkezések következtében - bizonyos fokú „automatizmus” tapasztalható, ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hogy bármelyik szerződésnek lehetnek olyan egyedi sajátosságai, melyek pl. egy szerződésszegési jogvitában értékelést nyernek. A szerződések megkötésének körülményei, a tárgyalások, egyeztetések során elhangzottak stb. alkalmanként egyedi arcot ölthetnek, s mivel a bíróságnak a konkrét jogvitát kell eldöntenie, az adott polgári jogi jogviszonyban kell döntést hoznia, a perjogi kereteken belül értelemszerűen nem kerülhető meg a szerződéskötés körülményeinek feltárása sem.

[6] A Ptk. 6:62. § rendelkezése általános érvénnyel, a szerződések jogában alapelvi erővel mondja ki a felek együttműködési kötelezettségét. Ennek az elvnek az itt kifejtettek kapcsán abban a vonatkozásban van jelentősége, hogy e kötelezettség a szerződés előkészítésétől kezdve a teljes szerződési jogviszony alatt terheli a feleket, a kötelezettet és a jogosultat egyaránt. Az együttműködési kötelezettség információadási, -közlési, adatszolgáltatási és tájékoztatási elemet is magában foglal, ezek teljesítése, hibás teljesítése vagy elmaradása azonban (utóbbiak amellett, hogy adott tényállás szerint szerződésszegésnek minősülhetnek) kihatnak a szerződés tartalmára is, ennek folytán pedig közvetett vagy közvetlen kihatásuk lehet a szerződésszegés megítélésére is.

[7] A Ptk. 6:87. § értelmében a felek írásbeli szerződése olyan rendelkezést is tartalmazhat, mely szerint az írásba foglalt szerződés a felek közötti megállapodás valamennyi feltételét tartalmazza. Ez a teljességi záradék. Ennek következménye, hogy a szerződő felek között korábban létrejött, de az adott szerződésben nem rögzített megállapodások hatályukat vesztik. A szerződésszegés témája szempontjából ennek ott lehet jelentősége, hogy a teljességi záradék a konszenzus köréből ugyan jogszerűen rekeszti ki a korábbi megállapodásokat, de a szerződési tartalom értelmezése szempontjából szerepet kaphatnak. Ennek megint csak következményei lehetnek a szerződésszegésre nézve.

[8] Összefoglalóan azt mondhatjuk, ahhoz, hogy a szerződésszegésről tiszta és valóságos képet kapjunk, nem csupán a folyamat végét kell néznünk (vagyis a szerződést, mint „készterméket”), hanem a kötelemkeletkezés folyamatában alkalmanként egészen messzire vissza kell nyúlnunk. Az alábbiakban csupán a kötelem tartalmának és a teljesítésnek azokkal a kérdéseivel foglalkozunk, amelyek a szerződésszegés témaköre szempontjából kifejezetten fontosnak mutatkoznak. A szerződésszegés esetköreit csak megközelíteni lehet, teljességében feltárni és ismertetni a szerződéses jogviszonyok sokszínűsége és a szerződésszegő magatartások lehetséges nagy száma miatt nem lehetséges: a konkrét polgári jogi jogviszonyban az általunk ismertetett összefüggésekhez képest (azokon túl) más kötelmi és szerződési tulajdonságok is hangsúlyosak lehetnek, a kötelemszegés megítélésében szerepet kaphatnak. A szolgáltatás tartalma és a teljesítés témakörben való alábbi válogatás éppen ezért alapvetően szubjektív.

2. A szerződéses kötelem tartalmáról, a szerződésszegés szemszögéből

[9] A kötelmi jogviszony tartalmának definiálása nem egyszerű kérdés. *  Grosschmid szerint „tartalom az a jogi háttér, ami e szók mögött lakozik: tartozik, követelhet. Más szóval: maga a jogi kapocs az ő miségében, amint az a két előbbeni alkatelemet egybeláncolja.” *  Azt mondhatjuk, hogy a tartalom a jogviszony tárgyának mélyebb kifejtése, megtárgyalása. Másképpen fogalmazva: arra a kérdésre, hogy mit követelhet a hitelező, s hogy mit köteles az adós teljesíteni, az egyszerűbb és rövidebb választ a jogviszony tárgya adja meg, bővebben a tartalom igazít el minket. *  Grosschmid ezt úgy fogalmazta meg, hogy a kötelmi jogviszony tárgya a szolgáltatás, mintegy első ránézésre, a tartalom pedig az, amit a belsőbb vizsgálat tár fel előttünk. *  Vagyis pontosan mit, milyen minőségben és feltételekkel, milyen határidőre kell szolgáltatni, milyen szankciókkal, mellékkikötésekkel, járulékokkal és biztosítékokkal stb. áll előttünk a kötelem. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy tárgy és tartalom végső soron ugyanaz: ugyanannak a kérdésnek más szempontú, vagy más módszer - esetleg igény - szerinti megközelítése. Ezt a jogi helyzetet egy másik írásunkban úgy összegeztük, hogy a szolgáltatás a kötelmi jognak olyan fogalma, mely lényegében egységesen kezeli a tárgyat és a tartalmat. * 

[10] „A kötelem tartalma az a szolgáltatás, amelyet a hitelező követelhet és amelyet az adós nyujtani köteles. A kötelem teljesítése természetesen csak a szolgáltatás eredményének megvalósulásával áll elő, de a kötelem nem önmagával a szolgáltatási cselekménnyel, hanem még további szükséges mozzanatokkal, vagyis a célbavett eredmény maradéktalan megvalósulásával ér véget, s csak ez nevezhető a szó jogtechnikai értelemben vett teljesítésnek. Az ügyletkötéssel megindul egy kötelmi jogi körforgás, előfordul, hogy az ügyletkötéssel egyidejüleg történik szolgáltatás, s a körforgás az ellenszolgáltatással fejeződik be, a kör bezárul; a körforgás tartama alatt a kötelmi jogviszony él, a teljesítéssel megszűnik, a kötelem elérte célját, betöltötte hivatását, létjogosultsága megszűnt.” *  Ez a jogi irodalomban ismert megállapítás a pacta sunt servanda fentebb említett elvével is összhangban áll, egyúttal rámutat arra is, hogy a teljesítés követelésére irányuló jogosultság - benne rejlően a teljesítés véghezviteléhez való jogosulti érdek - a szerződéses kötelem szinte magától értetődő eleme. Amint azt egy ítéletében a Debreceni Ítélőtábla is kimondta: a szerződési kötőerő (pacta sunt servanda) elve azt jelenti, hogy az érvényesen létrejött és hatályos szerződéseket tartalmuknak megfelelően teljesíteni kell. A teljesítés a kötelem megszűnését eredményezi. A szerződés azonban csak a belőle fakadó valamennyi kötelezettség teljesítésével szűnik meg, ha a szerződéssel elérni kívánt joghatás teljesül, a felek által célzott joghatások kölcsönösen beállnak, a vállalt szolgáltatáshoz a másik fél ténylegesen hozzájut. A szerződés teljesülése többnyire a felek magatartása útján érhető el, adott esetben a feleken kívül eső körülményektől is függ. A kötelezett a szerződésben vállalt szolgáltatás teljesüléséért áll helyt. * 

[11] A szerződések által elérhető szolgáltatás egészen sokféle lehet, ez pedig egyenes következményként vonja maga után, hogy a szerződéses érdek támogatásának jogi eszközei - ezen belül a szerződésszegés következményrendszere - még a közös szabályokat tekintve is hihetetlen sokszínűséget mutatnak. „A szerződő felek kötelembeli magatartása természetesen elsősorban a kikötött szolgáltatásra vonatkozik és e tekintetben annyi féle lehet, mint maga a szolgáltatás. Részletei kimeríthetetlenek, mint maga az élet, amelynek ép a szerződéses jogviszony öleli fel legszélesebb területeit. Innen ered a szerződésen alapuló kötelemnek szinte végtelen felvevési képesége, minden ilyen jogviszony egész szabályösszeséget foglal magában, valóságos kollektivumát és komplexumát a különböző és csak egyenként, esetszerűen kifejthető parancságaknak, amelyek a kikötött szolgáltatás mineműségéhez képest a legkülönfélébb részletszabályokkal alakítják a felek magatartását a kötelem természetének megfelelően. Ennek szemléltetése céljából általában a kölcsönre szokás hivatkozni, mint amely látszólagos egyszerűsége dacára is a szabályágak egész sorozatát hajtja, így a zálogjoggal vagy kezességgel eszközölhető megerősíthetőséget, a késedelem kamatkötelezettséget eredményező hatályát, a beszámítás megengedettségét, a hitelező elfogadási kötelezettségét a kellő helyen és időben felkínált szolgáltatásra nézve. Pedig ezek az ágak még tovább is lombosodnak.” * 

[12] Ha a szerződés megszegésének kérdésköre áll előttünk - amint arra fentebb utaltunk - a szerződés teljesítésének folyamatát kell vizsgálni, annak kapcsán viszont, hogy mit tekintünk a teljesítésre nézve szerződésszerűnek, a szolgáltatással szemben a polgári jogi szabályok által támasztott követelmények igazítanak el. Ebben a vonatkozásban minden előírás és kívánalom a legtágabban véve jogszabályon nyugvó, hiszen bele kell értenünk a jogszabály felhatalmazásánál fogva kialakított szerződési feltételeket is, sőt a Ptk. 6:63. § (5) bekezdése értelmében a szerződés részévé válik - megfelelő feltételek fennállása esetén - a szokás és a felek által kialakított korábbi gyakorlat is. Számos jogszabályi előírás válik kötelező erejű normaként a szerződés részévé - ezekre általában utal pl. általánosságban véve a Ptk. 6:60. § is - ezzel meghatározza a teljesítés jogalkotó által elvárt rendjét, egyúttal a norma által meghatározott tartalomtól való eltérést szerződésszegésnek minősíti. Ilyen szabállyal gyakran találkozunk a fogyasztói szerződések esetében: a Ptk. 6:220. § (2) és (3) bekezdése pl. meghatározza - kógens jelleggel - hogy a szerződésszegés közös szabályaihoz képest a fogyasztói adásvétel során milyen eltéréssel kell alkalmazni a póthatáridő tűzésének szabályait és eltérő szabályt ad a Ptk. a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményei terén is. Megjegyzést érdemel, hogy a jogszabályi tartalom meghatározása nem csupán kógens normával alakíthatja a szerződés tartalmát. Erre példa a Ptk. 6:220. § most említett szabályának (1) bekezdése, mely a fogyasztó által megvásárolt dolog rendelkezésre bocsátására legfeljebb harmincnapos határidőt enged, a felek azonban e szabálytól eltérhetnek. Ha nincs eltérő megállapodás, akkor ez a rendelkezés nem ad teret a körülmények mérlegelésének, hanem (egyszerűen fogalmazva) a harmincadik nap elteltével beállítja a késedelmet. Végül - ha már a fogyasztói szerződések kerültek szóba - a jogszabályi tartalommeghatározás bizonyos értelemben vett közvetett, ám kógens megoldást alkalmazó módszere, amikor a jogalkotó a jogszabály által biztosított fogyasztói jogokat megrögzíti: azoktól eltérést nem enged, tiltja a joglemondást (vö. Ptk. 6:100. § és 6:101. §).

3. A szerződő felek szándéka és a szerződési érdek

[13] Még színesebb és nehezebben megítélhető a helyzet akkor, ha a jogviszony értékelése során az érdekre is figyelemmel kell lennünk. Ahogyan a magyar nyelv tanulása sem a mondatokkal kezdődik (hanem a hangokkal és a szógyökökkel), úgy kell figyelmünket az írott szabályok és a szerződési rendelkezések alkalmazása során esetenként a szerződési érdekre irányítanunk. A hasonlatot abban az értelemben véve, hogy a szerződés alanyainak érdekei kerülnek átültetésre a jogviszonyban szerződési rendelkezésekként, szolgáltatási, teljesítési parancsokként és szerződésszegési tilalomként. Igaz, hogy e figyelem alkalmanként ellankad, mert a rutinszerű alkalmazás nem követeli meg az alkotóelemek (hangok és gyökök - szerződési érdek, akarat) vizsgálatát és jelenlétük kimutatását, elsősorban azért, mert ott áll előttünk a végeredmény (a kész mondat - a kész szerződés). Az alapelemekről való tudomás azonban nagyon sokszor meghálálja az odafigyelést. Egy példával élve az érdekmúlás miatti elállási (felmondási) okok mögött rejtett, de kimutatható érdekmúlásgyökök húzódnak meg. Nem véletlenül rögzítette Grosschmid több mint száz éve az ún. érdekirányadás fogalmát, melyet a kötelem tárgyi kiterjedésének tárgyalásakor mintegy terelő vezérszóként használt. „Értve itt is [...] az érdeket nem mint jogrendező, hanem mint jogalkalmazó szempontot [...] Igaz, hogy emez annak mintegy csak kinyulványa. T.i. a jogtétel az ő külalkatában (kimerevítettségében) a maga sugalló okát nem mindig fedi egészen. Van ami nem fér bele a bárkába. A törvénylátás feladata a törvényakarat ily kintmaradt elemeivel a törvény merevségét értelmezőleg meghajlítani. Ugyanazon alapra leszállni amelyre maga a törvény is építve van. Pontosabban: a merev külalkat mögött a belalkat hajlékonyságát észrevenni és érvényre juttatni. Az érdekszempont bevezetése nem kikezdése ekként a törvénynek kívülről, hanem: a törvény saját belülről jövő, csakhogy halkabb önszavának meghallása a lármásabb tételek mögül.” * 

[14] Nézzünk néhány közelebbi példát. Ha a felek nem rendelkeznek szerződésükben a szolgáltatás teljesítésének módjáról - közvetve tehát bizonyos értelemben véve magáról a szolgáltatás nyújtásáról -, akkor vita esetén azt kell kutatni, hogy az ügyletkötés idején mi volt, pontosabban fogalmazva mi lehetett a felek szándéka? Dezső Gyula így fogalmazott: „a bíró tehát az ügyletkötés előzményeiből, az eset körülményeiből, a felek nyilatkozataiból, cselekményeiből, az általánosan elterjedt - elsősorban helyi - szokásokból, a felek személyiségéből, foglalkozásából, a szerződési szöveg szavaiból s más tényezőkből igyekszik kihámozni, megmagyarázni és a logika szabályainak segítségével megkonstruálni, hogy mi lehetett a felek szándéka.” *  Megjegyezzük, hogy „a felek szándéka” kifejezés Grosschmid szerint lényegében nem más, mint bevett szólásmód az igazság egyik delejtűjeül, épen olyankor: „amidőn vagy egyáltalán nincs szándék [...] vagy pedig van ugyan, csakhogy ellentétes (a falusi pallér egész más építésmodort tartott szem előtt, mint a városi építtető; a falun nyilván amannak, városban emennek a szándéka lesz irányadóbb.)” *  Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a teljesítés szerződésszerűségének vagy fordítva, a szerződésszegésnek a megítélésekor nem hagyatkozhatunk a felek abszolút szubjektív elképzeléseire. Ennek egyébként elejét veszi már az értelmezés szabálya is, melyet fentebb is említettünk, pl. a Ptk. 6:8. § (1)-(3) bekezdéseinek rendelkezései és a Ptk. 6:86. § (1)-(3) bekezdései, de ideérthető a Ptk. 6:87. § rendelkezése is. Előbbiek a jognyilatkozatokra, utóbbiak a szerződéses jogviszonyra tekintve, mint például az a kialakult gyakorlat, mely már az 1959-es Ptk. 207. § (1) bekezdését is úgy kezelte, hogy a szavak általánosan elfogadott jelentése alatt akkor is a szakmai nyelvben elfogadott jelentéstartalmat kell érteni, ha az eltér az általános nyelvhasználattól.

[15] Figyelembe kell venni azonban a szerződési jogi szabályok alkalmazása során a felek által kifejezésre juttatott akarat mellett a jogalkotó által vélelmezett akaratot is. Erről van szó a jogalkotó által alkotott diszpozitív szerződési szabályok esetében. A diszpozitív szerződési szabályokat a jogi irodalom gyakran jellemzi olyképpen, hogy e normákban a jogalkotó azokat a szabályokat fogalmazza meg, melyek nagy valószínűséggel - esetleg megtapasztaltan nagy gyakorisággal - a jogalanyok szerződési akaratát tükrözik. Bíró-Lenkovics pl. a diszpozitív szabályokban a felek vélelmezett - jog által támogatott - akaratának eltérést engedő módon, ennek hiányában azonban kötelező érvényű jogszabályi megjelenését látják. *  „A diszpozitív szabályok tehát lehetőséget nyújtanak a feleknek arra, hogy jogviszonyukat a jogszabályi rendelkezésektől eltérően a maguk egyedi, konkrét érdekei szerint szabályozzák. Az egyenrangú és mellérendelt jogalanyok kapcsolatát rendező polgári jogi szabályok - főként a szerződések joga körében - diszpozitívak.” *  Ha a felek között nincs eltérő megállapodás, akkor a diszpozitív szabályt kell alkalmazni. „Ilyenkor a (törvényi) vélelem az, hogy akaratuk megegyezik az életviszonyokat (az ésszerűség alapelvi szintű követelményével is összhangban) tipikusan elrendező jogszabállyal.” *  Szászy egyenesen úgy fogalmazott, hogy a diszpozitív és a kógens szabály is egyaránt vélelmet állít fel: mind a kettő a felek vélelmezett akarata szerint szabja ki a jogi hatást. A különbség annyi, hogy a diszpozitív szabály nem kényszerítő, a felek eltérhetnek tőle (ezt Szászy a szabályban rejlő „vélelem” megdöntésének lehetőségeként értékeli), míg a kógens szabály ilyen megdöntést nem tűr, ebben az értelemben a kógens norma a felek vélelmezett, de a jogszabályba foglalás következtében már kényszerítő akarataként van jelen a polgári jogban. *  Hasonlóan vélekedett Dezső Gyula is, aki úgy tartotta, hogy a felek akaratának felkutatását megkönnyítendő „maga a törvény is állít fel bizonyos magyarázati szabályokat, irányelveket, amelyek azonban szintén azon a meggondoláson alapulnak, hogy az előforduló esetek túlnyomó részében mi szokott lenni az ügyletkötő felek benső szándéka”. *  Beck Salamon - amellett, hogy rámutat a diszpozitív jogtételek tagadhatatlan hézagpótló, bizonytalanságot eloszlató szerepére - szintén így foglalt állást: „míg a cogens jogszabályok kútfői forrása maga a jogtétel, a jogtételben kifejezésre juttatott állami akarat, addig a dispositív jogtétel alkalmazásánál ugyan elsősorban a törvény, de elhalkultan a feleknek az a mulasztása is [...] hogy a szerződésben idevágó ellentétes rendelkezést nem alkottak.” *  Ezzel egybevág a Ptk. miniszteri indokolása is, mely szerint a diszpozitív rendelkezések funkciója elsősorban a tipikus élethelyzetek szabályozásában jelenik meg. A tipikus esetekre összpontosító szemlélet jelentősége abban áll - mondja az indokolás - hogy az ilyen logika mentén felépülő jogi szabályozás optimalizálja a felek terheit és költségeit, hiszen az esetek többségében a felek számára kölcsönösen elfogadható megoldást nyújt. * 

[16] A diszpozitivitás és kógencia gondolatkörének - a szerződéses tartalom kijelölésének fent említett jelentőségén túl - a szerződésszegés intézményére egészen közvetlen hatása is van. A szerződéses kötelemben a jogok és kötelezettségek szabályaitól való eltérés lehetősége - melyet a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése kifejezetten rögzít - a szerződésszegés jogkövetkezményeinek rendezésére is kiterjed. A korlátot itt is, akárcsak a kötelmi jogi diszpozitív klauzula esetében [Ptk. 6:1. § (3) bekezdése] maga a Ptk. határozza meg: mind a 6:1. § (3) bekezdése, mind a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése szerint az eltérés nem megengedett, ha azt maga a Ptk. megtiltja. *  A szerződésszegés jogkövetkezményeinek szabad alakítása körében ilyen tilalomként jelentkezik elsősorban a Ptk. 6:152. § rendelkezése, mely kimondja, hogy a szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis. E jogszabályhelyen kívül ugyanilyen hatással jár - ami a semmisséget illeti - a jogok és kötelezettségek körét kógensen meghatározó norma is, mint pl. a 6:157. § (2) bekezdésének rendelkezése, mely szerint vállalkozás és fogyasztó közötti szerződésben semmis az a kikötés, mely a hibás teljesítésről szóló (XXIV.) fejezetnek a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el. Végül - nézetünk szerint legalábbis - ha más síkon is, de végeredményét tekintve ugyanide juthat a Ptk. 6:100. § szabályába vagy a Ptk. 6:101. § rendelkezésébe ütköző megállapodás is. Az előbbi tiltja a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a Ptk.-nak a fogyasztói jogokat megállapító rendelkezéseitől való (a fogyasztó hátrányára szóló) eltérést, az utóbbi pedig a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról való lemondást sújtja semmisségi jogkövetkezménnyel.

4. A szerződésszegés, mint a tartalom visszatükröződése

[17] A szerződésszegési létszak ezért is sok tekintetben a szerződéses kötelem tartalmának visszatükröződése: itt kerül felszínre, mi is az, ami benne van és ami benne van, az hogyan van benne. Szemléletesen fogalmazva, csak a tartalmi vizsgálat - értve a tartalom alatt a tartalmat ténylegesen és annak érdekszemléletű megközelítését is - mutathatja meg, hogy előállt-e szerződésszegés. A negatívum - az elmaradás - ezáltal a pozitívumon fordul meg. Amikor egyikre tekintünk, benne rejlően a másikat is nézzük. Nem lehet a szerződés teljesítésének szabályait úgy tárgyalni, hogy a szerződésszegés lehetősége, annak lehető elkerülése, beállása esetén annak következményei stb. ne lebegnének a szemünk előtt és fordítva: amikor szerződésszegésről ejtünk szót, a szerződésszerű teljesítéshez viszonyítunk. Ez utóbbi a célzott és megvalósítandó állapot, amely, ha elmarad, szerződésszegés következik be. Amikor azt mondjuk, hogy az adós felel a szolgáltatásért, beleértjük azt is, hogy felel annak elmaradásáért. Nem véletlen, hogy Grosschmid egy helyen így fogalmazott: amikor azt mondjuk, hogy az adós felel az áru jóságáért és felel az áru rosszaságáért, akkor lényegében mindkettővel ugyanazt akarjuk mondani. „A kifizetéséért felelni nem akar mást mondani, mint hogy megcserdül rajtunk valami, ha (mi, vagy más) nem fizetünk; s a ki nem fizetésért felelni, szintén nem mondana egyebet. Már ez mutatja, hogy itt a nyelvnek valamely játékával van dolgunk.” * 

[18] Ezen elméletinek tűnő megállapítás előtt gyakorlati tér nyílik példának okáért olyankor, amikor a polgári jogi jogkövetkezmény „kiterjedése”, súlya vagy szankciós hatóereje kapcsán kell állást foglalni. Csanádi is úgy jellemezte a polgári jogi szankciót, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága a reparatív vagyoni jelleg. A reparatív vagyoni szankció - mint mondja - azt jelenti, hogy a polgári jog nem szabad, hogy megelégedjen a jogsértés „büntetésével”, nem elegendő, ha a jövőre nézve visszatart a további jogsértéstől, hanem az a cél, hogy orvosolja a megtörtént sérelmet. *  A szerződésszegés témakörére vetítve ez egyértelműen azt jelenti, hogy a polgári jogi jogkövetkezmények (legalábbis döntő mértékben) amennyiben lehet, elsődlegesen az elmaradt teljesítés kikényszerítésére irányulnak, azért, hogy a szerződésszegés miatt késedelmet szenvedett vagy hiánnyal, hibával, mennyiségi, minőségi fogyatkozással küzdő szolgáltatást mégiscsak a jogosult érdekkörébe juttassák. A kulcs itt is a szolgáltatás: ez lesz a szankció mércéje. Egyértelműen felismerhető ez a szabályozási cél („vagyonjogi logika”) a hibás teljesítés szabályrendszerében, mely pl. nem véletlenül helyezi a reparációt szolgáló szavatossági igényeket az első lépcsőbe, s szorítja ezekhez képest főszabályként hátrébb (másodlagos érvényesülésre) a kipótló-kompenzáló (árleszállítás, kijavítási költségigény érvényesítése), vagy ügyletoldó (elállás, felmondás) hatású igényeket. A hibás teljesítéssel okozott károk megtérítésére nézve ezt a szemléletet tükrözi a 6:74. § (2) bekezdésének szabálya is, amikor kimondja, hogy az ún. tapadó károk érvényesítésére (mint pénzbeli kompenzációra) csak az elsőlépcsős igények kizártsága vagy kimerülése esetén kerülhet sor. Már nehezebb a szankció reparatív jellegének kimutatása a késedelmi kamat és a kötbér intézményében, különösen olyan esetekben, amikor a szankcionáló funkció felerősödik és a kárátalányjelleg elhalványodik. * 

5. A szerződésszegés, mint a szerződés önálló létszaka

[19] A szerződésszegés állapota a szerződéses kötelem önálló létszaka. Önálló létszak, vagyis: a szerződés létezésének többé-kevésbé elkülönült szakasza, egysége. A szerződésszegés bekövetkeztétől a kötelmi helyzet - nagyon kevés kivételtől eltekintve - alapvetően megváltozik. Nem véletlenül tárgyalta a korábbi magánjogi irodalom a szerződés (kötelem) megszegését a kötelemváltoztató tények között. *  Ilyenkor nem csupán a kötelem - szerződéses kötelem - alaphatásait, hanem a megszegett és szankcionált állapotot kell vizsgálnunk, a megszegésre és a következményre egyaránt kell összpontosítanunk. Az újabb jogi irodalom is elismeri ezt a megközelítést. * 

[20] Amikor a szerződésszegés állapotára tekintünk, valójában a kötelem eredeti - mondhatni célzott - állapotát és szándékolt joghatásait is vizsgálnunk kell, vagyis bizonyos esetekben visszafelé kell tekintenünk. *  Nem véletlenül mondta Grosschmid, hogy pl. a szavatosság a kötelem visszafordultsága, a szavatossági helytállás maga az eredeti kötelem ebben a visszafordultságában. A kötelmi jogi tankönyvek gyakran idézik Szladits Károlyt is, aki úgy fogalmazott, hogy a szavatosság a kötelem eredeti mértéke. A hibás teljesítés, szavatossági helytállás ettől még valódi önálló létszak: az adós teljesítési kötelezettségébe a szerződés megszegésének következtében új szálak sodródnak, melyek nem kerültek volna a kötelembe.

[21] A késedelem kapcsán a szerződési jogi szabályok alapvetően a késedelem „időleges, nem végleges nem teljesítésként” való felfogása körül forognak, vagyis a kötelmet ebben az értelemben a szavatossághoz hasonlíthatóan az eredeti állapotában való megvalósulás felé terelik. A polgári jog szabályai például egyértelművé teszik, hogy a késedelem nem jelent végleges nemteljesítést, a szerződés tehát tovább él, a jogosultat sem illeti meg minden további nélkül elállási vagy felmondási jog. A késedelmi jogkövetkezmények ezért elsősorban arra koncentrálnak, hogy a késedelem miatt kötelmi pótlékokat biztosítsanak az arra jogosultnak, jellemzően késedelmi kamat, késedelem miatti kártérítés vagy kárátalányok (pl. kötbér, behajtási átalány stb.) formájában. Ezek lényegében a kötelem egyik fő jellemvonásaként is említett anyagi kénytetőség tipikus eszközei: az időleges nemteljesítés idejére a kötelezett jogi helyzete elnehezül, felelőssége súlyosbodik (Szladits). A késedelem ellenére a legfontosabb továbbra is a kötelezett teljesítése, a késedelembe beállását követően azonban már nem az eredeti kényelemmel (pl. a kötelem velejáró tempójával, hanem szigorú póthatáridővel) és megnehezített tartalommal köteles véghezvinni a teljesítést. A késedelem létszaka - mint szerződésszegési szakasz - ebben az értelemben egyfajta „kivárást”, várakozó álláspontot mutat: lehetőleg el kell érni, hogy a késedelem teljesítéssel szűnjön meg, a késedelem miatti érdeksérelem kompenzálása mellett a szerződéses kötelem folytassa az életét.

[22] Ezzel a gondolattal függ össze az az érdekes kérdés is, hogy a megsértett kötelem (szerződésszegésben gondolkodva) visszavezethető-e és ha igen, milyen mértékben a felek által megcélzott állapothoz? Ilyen egyértelmű „terelőszót” is érzünk a Ptk. 6:139. § (1) bekezdésében szabályozott visszatartási jogban, mely - jellemzően a remélt ellenérték, viszontszolgáltatás visszatartásával - arra kényszeríti a kötelezettet, hogy teljesítsen. A 6:159. § (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott szavatossági igények közül a kicserélés is alkalmas lehet arra, hogy a hibásan teljesített szolgáltatás helyébe az eredeti tartalomnak megfelelő egyedi szolgáltatást léptessen, vagyis a szavatossági igénnyel nagyjából a felek által megcélzott állapot idézhető elő. Egyebekben inkább arról beszélhetünk, hogy a nem kellő időben, hiányosan vagy hibásan teljesített szolgáltatás már csak pótlékokkal (kompenzálással-árleszállítással, kártérítéssel - fiókkártérítés Grosschmid szerint - vagy egyéb kárátalányokkal kipótolva) lehet alkalmas a szerződésben rögzített cél elérésére. *  A szerződések jogában arra is találunk példát, hogy a megszegett szerződés bírói tartalommódosítást indukál és ezt követően tölti be - immár a megváltoztatott tartalommal - a célzott rendeltetést. Ilyen helyzetre állhat példaként a tartási szerződés megszegésével kapcsolatos jogvitában a Ptk. 6:495. § (2) bekezdése alapján előterjesztett módosítási kérelem, melynek eredményeként a bíróság a kötelem eredeti mértékéhez visszanyúlva, de figyelemmel az időközben megváltozott körülményekre is a természetbeni tartás helyett életjáradék fizetését írhatja elő, akár meghatározott időre (nem végleges kötelemalakítással). Ilyenkor bár megváltozik a szerződéses kötelem arca, mégsem jön létre új kötelezettség.

[23] Előfordul természetesen olyan szerződésszegési helyzet is, melynek kapcsán önálló létszakról kevésbé beszélhetünk. Ha ugyanis a kötelezett magatartására visszavezethetően (olyan okból, melyért ő felelős) a szerződés teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés megszűnik [Ptk. 6:179. § (1) bekezdés és Ptk. 6:180. § (2) bekezdés]. Ilyenkor tehát a szerződéses kötelem nem él tovább, azt sem lehet kijelenteni ezért, hogy a szerződés maga új létszakba lépett. *  A leghelyesebb talán úgy fogalmazni, hogy a lehetetlenülésért felelős fél magatartása következtében a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére irányuló kötelezettségben a korábbi szerződés „reflexhatásai” jelennek meg. Némiképpen hasonló helyzet áll elő az elállás (felmondás) esetén is, hiszen mindkettő megszünteti a szerződést, a szerződési tartalmat itt is egyéb jogkövetkezmény váltja (vö. Ptk. 6:140. §). Más kérdés, hogy ilyenkor a jogkövetkezmény milyen mértékben oldódik el az alapkötelemtől, a megszegett szerződéstől, az eredeti szerződési érdektől. Itt a következések terén egész színes képet fest a szerződési jog: más a helyzet, ha pl. az elszegett (Grosschmid kifejezése) szerződést kártérítés váltja a Ptk. 6:141. § szerint, más lehet a megoldás, ha kárátalány lép a szerződéses kötelezettség helyébe (pl. kötbér, mellyel a jogosult megelégszik). A kártérítés az előreláthatósági klauzula miatt alkalmanként nem fedi egészében azt, amit a jogosult kapott volna a szerződésszerű teljesítés során, de pl. a teljesítés megtagadása esetén (Ptk. 6:183. §) a Ptk. 6:143. § (3) bekezdésének alkalmazásával teljes kártérítés igényelhető. *  Nem térünk ki rá, de nem egyszerű a Ptk. 6:341. § (3) bekezdésében szabályozott bérpótló kártérítés (vagy „továbbfolyó bér”) ilyen szemléletű vizsgálata és megítélése. A példákat tovább is sorolhatnánk.

6. Összefoglalás

[24] Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a szerződésszegés kérdésköre jóval túlmutat a Ptk. Hatodik Könyvének azonos elnevezéssel bíró X. Címének joganyagán. Azt, hogy a szerződő felek szerződésszerűen - a megfelelő helyen és időben, a megfelelő módon - teljesítik-e a szerződést, alapvetően a szolgáltatás terjedelme, a szerződés tárgya és tartalma határozza meg. Az új Polgári Törvénykönyv szerkezetéből, mondhatni gondolkodásmódjából egyenesen következik az is, hogy a szerződés teljesítését rendező szabályok mellett a kötelem teljesítésének szabályait is figyelembe kell venni. Ez utóbbiak ugyanis valamennyi kötelem - ezen belül tehát a szerződéses kötelmi jogviszonyok - esetében is alkalmazandóak. A szerződésszegés vizsgálatát megnehezíti, hogy a szerződés maga igen gyakran összetett jogviszony, igazi „kötelem-szövet”, melyben az egyes elemek természetesnek hatnak, mindaddig, míg megsértésük be nem következik. Ha viszont a kötelemszegés megtörtént, e megsértett szálak igen gyakran végigfutnak az egész szöveten és kötelmi következések egész sorozatát indítják, indíthatják el. A szerződésszegés ebben az értelemben is a kötelem tartalmának visszatükröződése, ám több is annál: valódi és tántoríthatatlan „igazmondó tükör”, mely a felszín alatt meghúzódó tartalmat megbolygatni, ezáltal eredeti tartalmát felfedni is képes. Amikor ugyanis a jogász felteszi a kérdést, hogy történt-e szerződésszegés, akkor a konszenzuson alapuló kötelem tartalmát is kénytelen egyúttal górcső alá venni.

[25] A szolgáltatás mibenléte, a szerződésszegés jogkövetkezményeire is közvetlen kihatással lehet. Ahányféle szolgáltatás (szolgáltatásszál), annyiféle érdek, akár egy szerződésen belül is. Az érdekintenzitás különbözősége - mely akár ugyanazon szolgáltatáselemre nézve a szerződés életében időről időre is változhat - eltérő válaszokat hív életre a szerződés megszegését eredményező jogi tényekkel szemben. Ez szinte hihetetlen összetettséget kölcsönöz a szerződésszegés jogi helyzetének, melyre éppen ezért is a legtöbb esetben egyedi állapotként kell tekintenünk, melyet esetről esetre kell megmérnünk.

[26] Akárhogyan is van, kétségtelen, hogy a szerződésszegés állapota változást idéz elő a jogviszonyban. Ennek egyik - bár nem egyetlen - esete, hogy megváltozik a jogosult által igényelhető, sok esetben a kötelezett által teljesíthető szolgáltatás terjedelme. A szerződésszegés miatt a szolgáltatás eredeti, célzott formájában már nem vihető véghez, emiatt kötelmi pótlékok lépnek a szerződéses kapcsolatba (kamat, kárátalányok stb.), de az is lehetséges, hogy akár a jogosulti érdek változása, akár a kötelezett magatartása folytán a szolgáltatás már nem is teljesíthető, ennek folytán egyenesen kártérítésbe „fordul át”. Nem véletlen, hogy a szerződésszegés állapotát a szerződés egyik - több-kevesebb önállósággal bíró - létszakának tartjuk. A szerződés ebben az életszakaszban gyakran jelentős mértékben megváltozik, a jogviszony működése - a szerződésszerű állapothoz képest - egészen más intenzitást mutat: a megszegett kötelem igen gyakran a megzavart-megbolydult méhkasra emlékeztet.


  Vissza az oldal tetejére