A 2013. évi V. törvény III. könyve inkorporálta a társasági jog anyagi szabályait, így egységes, monista elven felépülő kódex jött létre. A szabályozás több helyen módosult, az egyik legintenzívebb vita a jogi személyek alapítására, a létesítő okirattól eltérésre lehetőséget adó szabályozás koncepciójára fókuszált. A tanulmány a nyilvánosság és a cégnyilvánosság felől közelítve érvel amellett, hogy a Ptk. 3:4. §-ban foglalt szabály előremutató változtatás, és milyen funkciót tölthetnek be a társasági jogban. A Kúria és az Alkotmánybíróság részvénykönyvhöz kapcsolódó döntésein keresztül mutatjuk be azt, hogy melyek azok a szabályok, amelyektől nem térhetnek el a társaság tagjai a társasági szerződésben.
Hivatkozott jogszabályhelyek: Ptk. 3:4. § (2) bekezdés, Ptk. 3:247. §
Címkék: diszpozitivitás, kógencia, látens diszpozitivitás, részvénykönyv, társasági jog
[1] Az alkotó sohasem pihenhet. Miközben a gép forog, a nagy mű elkészülhet, de az alkotójának folyamatosan figyelnie kell arra, hogy a fogaskerekek és áttételek megfelelően működjenek. A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) III. Könyve inkorporálta a társasági jog anyagi szabályait, így egységes, monista elven felépülő kódex jött létre. A szabályozás több helyen módosult, az egyik legintenzívebb vita a jogi személyek alapítására, a létesítő okirattól eltérésre lehetőséget adó szabályozás koncepciójára fókuszált. * A Ptk.-t több lépcsőben hatályba léptető, módosított Ptké.-nek megfelelően ez a kérdés korántsem tekinthető lezártnak, hiszen ebben az évben került sor több létesítő okirat módosítására abból a célból, hogy összhangban legyen a Ptk.-val.
[2] A Ptk. változtatott a 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006-os Gt.) főszabályán és „a kógens alapállás helyett az eltérést engedő (diszpozitív) szabályozási kiindulópontot” választotta. * A miniszteri indokolás szerint a legkörültekintőbb szabályozás mellett sem lehet biztosítani ugyanis azt, hogy minden tilalmat és feltétlen érvényesülést kívánó normát feltüntessen a törvény, ezért van szükség a generális szabályokra, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben nem lehet eltérni a törvénytől. Az indokolás külön kiemeli, hogy ezzel a jogalkotó elő kívánja segíteni azt, hogy az alapítók a társasági szerződés helyett ne más megállapodásba (tipikusan szindikátusi szerződésbe) foglalják egymással szembeni kötelmeiket, hanem a társasági szerződésbe. Jelzi az indokolás azt is, hogy a törvény hatálybalépésének kezdeti időszakában felmerülhetnek bizonyos jogalkalmazási nehézségek, amelyeket végső soron majd a bírói gyakorlatnak kell megoldania. * Kisfaludi András szerint a diszpozitivitás lehetőséget biztosít arra, hogy a jogi személyeket létrehozó személyek az igényeiknek megfelelően alakíthassák ki a jogi személy működési szabályait, kereteit. *
[3] A Ptk. végső szövegének elfogadásakor megindult részben szakmai vita kezdetben - helytelenül - a teljes diszpozitivitás elvét hirdette, és egymásnak ellentmondó, eltérő és a jogalkalmazást elbizonytalanító vélemények kerültek megfogalmazásra. * A teljes diszpozitivitás véleményünk szerint contra legem értelmezés, mert a tagok (alapítók) csak az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyukban, valamint a szervezeti és működési szabályozás kialakítása során térhetnek el a törvénytől. Így máris egy többlépcsős vizsgálat eredménye az, hogy megállapítsuk, mely szabályokat tehetik félre a tagok, alapítók. Egyrészt a szabály, amit mellőzni kívánunk, a fenti helyzet alá vonható-e (azaz például a szervezeti és működési szabályozás alá tartozik-e vagy sem), másrészt pedig az egyes privilegizált szempontokat kell megvizsgálni. *
[4] A kérdést tévesen egyszerűsíthetjük azonban arra, hogy a diszpozitivitás csak a gazdasági társaság belső szervezeti működését érinti. Ugyanis ebből fakadhat olyan értelmezés, hogy ameddig harmadik személyekkel szemben, külső jogviszonyban a diszpozitivitás nem érvényesül, addig a társaság belső viszonyaira alkalmazott megengedő normák alkalmazása megfelel, sőt - Csehi Zoltánnal * egyetértve - kiteljesíti a magánautonómia elvét. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy amennyiben igényérvényesítési, szankcionálási kérdés merül fel a társasággal kapcsolatban, azt csak a szervezetrendszeren keresztül lehet kezelni. Minden további szankció, amely a társaság vagyonának elvesztését, esetleg a társaság megszüntetését érinti, már nem egyszerűen a szervezetiséget érintő probléma. A szervezet, mint a jogi személy egyik kritériuma biztosítja a társaság érdekeinek megfelelő cselekmények végrehajtását, és - messzemenőkig elfogadva Csehi Zoltán nézetét * - a társaság végeredményben a szervezetrendszerrel, a szervezettel azonosítható. Ebből az aspektusból tekintve nem csupán a társaság belső problémája, hogy a diszpozitivitást alkalmazza-e vagy sem, hanem markáns és elemi hitelezői érdekvédelem kérdése is. *
[5] A tanulmányban a jogi személyekre irányadó diszpozitivitást csak a gazdasági társaságokkal kapcsolatban vizsgáljuk, így következtetéseink és érveink is elsősorban azokra irányadóak. Korábbi tanulmányainkban állást foglaltunk amellett, hogy a diszpozitivitásra szükség van a Ptk. III. könyvében, és a hatályos rendszert fenn kell tartani. * Ezen az állásponton nem kívánunk változtatni. A szakirodalomban konszenzus mutatkozik abban, hogy mit tekinthetünk diszpozitivitásnak. * A diszpozitív szabályoktól a felek eltérhetnek és az ilyen jellegű rendelkezések csak akkor irányadóak a köztük lévő jogviszonyra, ha a felek másban (jogszabálytól eltérő tartalomban) nem állapodnak meg. * A diszpozitivitás, mint jogszabályi típus nem társasági jogi, hanem kötelmi, szerződési jogi kategória. A hatályos Ptk. 6:1. § (3) bekezdése alapján a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. * A társasági szerződés olyan szerződés, amely jogalanyt keletkeztető (organizációs) és a társult tagok belső viszonyait is rendező, gazdaságszervező funkcióval rendelkezik. * Nem kíván külön bizonyítást, hogy ez a szerződés eltér az árucsere-szerződésektől, így sajátos problémák merülhetnek fel, valamint el kell tűrnie más jogági, elsősorban közjogi behatásokat, melyeknek leegyszerűsítve közrendi, a hitelezőket védelemben részesítő indokai vannak. * Ebből kiindulva a társasági szerződés - mint szerződés - esetében is felmerül a diszpozitivitás alkalmazása, de az általános eltérési lehetőség éppen a más jogági behatásokkal és a komplex érdekrendszert védelmező szabályok miatt nem alkalmazható feltétlenül és általánosan. *
[6] A diszpozitivitást jelen tanulmány keretei között abban az értelemben használjuk, hogy diszpozitív az a szabály, mely alapján a felek egyező akarattal eltérhetnek a jogszabály rendelkezéseitől. Kógens szabálynak tekintjük az olyan szabályt, amelytől egyező akarattal eltérni nem lehet, és ettől megkülönböztetve imperatívnak azokat a normákat, amelyek feltétlen érvényesülést kívánnak. * A diszpozitivitás kérdését a jogirodalom behatóan vizsgálta, így ezek eredményeire megnyugtatóan támaszkodhatunk jelen tanulmányban is. * A diszpozitivitás jellemzői közül a gazdasági társaságokra vonatkozóan kettőt emelünk ki: a diszpozitív szabálynak hézagpótló szerepe van abban az esetben, ha a felek nem rendelkeznek egy adott jogintézményről, másrészt ezek a szabályok modellértékűek. *
[7] A Ptk. 3:4. § vitáiban véleményünk szerint figyelmen kívül maradt egy fontos tényező. A társasági jogban a diszpozitivitás elméleti, szabályozási lehetőség, de nem érvényesülhet feltétlenül. A szabályozás tárgyának jellege, összetettsége szükségszerűen egyfajta sajátos szabályozási logikát von maga után, melyben helye kell legyen imperatív, kógens, klaudikálóan kógens, diszpozitív szabályoknak is. A társasági jog véleményünk szerint nem helyezhető el maradéktalanul a kógens diszpozitív skálán, hiszen amennyiben a főszabály a kógencia, akkor meg kell határozni, hogy mely esetekben lehet mégis eltérni a törvénytől, amennyiben pedig diszpozitív, akkor meg kell határozni, hogy mely szabályoktól nem lehet eltérni. Ez a megkülönböztetés talán első olvasatra túlzóan egyértelmű. Azonban véleményünk szerint mégis hangsúlyos, mert ha ebből a szemszögből vizsgáljuk meg a törvényi rendelkezéseket, akkor megállapíthatjuk, hogy a szabályozás egyik domináns jellemzőjeként kialakul egy viszonylag terjedelmes része a társasági jog normaanyagának, amely esetben nem lehet majd eltérni a törvényi rendelkezésektől. A másik szintén markánsan jelen lévő szabályozási elem azok az opcionális * modellek, amelyek esetében csak választási lehetősége van a társulóknak, ilyenre példa a monista és a dualista irányítási szisztéma a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében; * továbbá azok a szabályok melyektől csak meghatározott irányba térhetnek el az alapítók (például az induló vagyon mértéke), valamint ide tartoznak azok a szabályozási területek, melyekre a jogalkotónak kevés ráhatása van, mert a felek egyéb technikákkal biztosítják jogi pozícióikat (például szindikátusi szerződéssel).
[8] Mindezekből az a következtetés adódik, hogy ugyan lehet a társasági jogi szabályozás főszabálya diszpozitív vagy kógens, van egy olyan szabályozási terület, amely érintetlen marad, mert érintetlennek kell maradnia: azaz megtartja a tartalmát és nem lehet tőle eltérni, vagy csak meghatározott irányba * (klaudikálóan kógens). Ez a szabálymennyiség véleményünk szerint lényegesen nagy halmazt képez. Ha elfogadjuk a fenti megállapításokat, akkor ezek a szabályok egy közös halmazt hoznak létre, melyek a társasági jog „érinthetetlen lényegét” képezik. Ide soroljuk a tárasági formák numerus clausus-át, a jegyzett tőke mértékére, a felelősségáttörési és tagi felelősségi szabályokra, a megszűnési eljárások alkalmazására, tőkeváltozásra stb. vonatkozó rendelkezéseket. Ez a modell lényegében megfelel a „one size does not fit all” * brit szakirodalmi álláspontnak, azaz nincs optimális, minden társaságra egyformán alkalmas szabályozás, hanem a felek alkufolyamata és igényeinek írásba foglalása lesz a társasági szerződés. Az opcionalitás és a modellszabályok alkalmazása korábban is részét képezte a társasági törvényeknek, igaz korlátozottabb formában. *
[9] Ezzel korántsem a szabályozástól való eltérés vagy a kógencia jelentőségét vitatjuk, de ki kell jelentenünk, hogy a főszabály eleve csak meghatározott területen és mértékben juthat érvényre a társasági jogban. *
[10] Ha elfogadjuk a meghatározott feltételekkel eltérést engedő normák helyességét mint főszabályt kiindulópontként, akkor össze kell kapcsoljuk ezt a tényt a nyilvánosság elvével, a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok megismerhetőségével. A társasági jog alapvető eleme a cégnyilvánosság és a nyilvánosság. * Ennek lényege a cégnyilvántartás közhitelességében ölt testet, és hitelezővédelmi, alapvető jogállami és garanciális érdek és érték húzódik meg a működtetése mögött.
[11] A diszpozitivitás problémáját véleményünk szerint az alábbiak miatt kell összekapcsolni ezzel a kérdéssel. Nem elhanyagolható probléma, hogy mely szabályoktól térnek el az alapítók a társasági szerződésben, ugyanis ennek közvetlen lenyomata a cégnyilvántartásban érhető tetten. Amennyiben az eltérés kizárt, akkor maradnak lehetőségként az egyéb megállapodások, különösen a szindikátusi jellegűek. * A társasági jogi szabályok diszpozitív vagy kógens főszabálya lényegesen befolyásolja a társasági jogi kultúrát, de nevesítve több problémát, az információs aszimmetriát, átláthatóságot, hitelezővédelmet is közvetlenül érinthet. Éppen ebből kifolyólag nem pusztán a Ptk. polgári jogi és társasági jogi szabályozási koncepciójának elméleti kérdése, hanem komoly jogpolitikai döntés, hogy a jogalkotó mennyiben enged teret a társulóknak, és mely eltéréseket kell a társasági szerződésbe foglalni és ezáltal a cégnyilvánossági követelményeknek alávetni.
[12] Az a kérdés, hogy elegendő jogkövetkezmény-e a nyilvánosság biztosítása, csak első olvasatra egyszerű probléma. A nyilvánosság ugyanis nem egyszerű jogkövetkezmény, hanem általában a társasági jogban uralkodó alapelv és alapkövetelmény, amely eltérő hangsúllyal rendelkezik a társaság külső viszonyaiban, vagy a nyilvánosságot közvetlenül nem érintő területeken. A nyilvánosság és a cégnyilvánosság szabályozása közvetlenül a cégnyilvánosság forgalombiztonsági követelményét érinti, ugyanakkor a hitelezővédelem egyik legfontosabb eszköze, valamint jelentősen hozzájárul a természetszerű információs aszimmetria kiegyenlítéséhez.
[13] A nagyon merev szabályozás elvezethet oda, hogy a cégnyilvánosság lényegében alapinformációkra korlátozódik (például szerződésminta alkalmazása esetén), de ez egyúttal álláspontunk szerint maga után vonja azokat az egyéb megállapodásokat, amelyek a szabályozás szürke zónájába kerülnek, mivel nem terjed ki rájuk a cégnyilvánosság, és a kikényszeríthetőségük is kérdéses, de a hatásuk a társaság működésére kétségtelenül jelentős. Ennek következménye lehet a törvényességi felügyelet gyakorlására, a hitelezők védelmére is.
[14] A fentiekben a jogi személyiség lényegi elemeként határoztuk meg a szervezetiséget, így a szervezetiségnek, a szervezetre vonatkozó szabályoknak kiemelt jelentőséget tulajdonítunk. Véleményünk szerint a kérdés összekapcsolódik a felelős társaságirányítással. A corporate governance divatos témája amőbaszerűen kebelez be újabb és újabb területeket, lényegében ma nehéz meghatározni azt, hogy a corporate governance mely témaköröket fedi le. Egy megállapítást azonban nagy biztonsággal tehetünk. A corporate governance szervezeti normákat (ajánlásokat, javaslatokat) tartalmaz, amelyek jelentős mennyiségben olyan megoldásokat javasolnak a gazdasági társaságok alapítóinak, szervezetében különféle tisztséget betöltő személyeknek, amelyek a társaság működésének hatékonyságát növelik. * Ezzel az „ex ante” eszközzel a cél nem más, mint a működési zavarok megelőzése, ezzel a társaságok megszűnésének elkerülése. Azzal, hogy a Ptk. eltérést enged a szervezeti és működési szabályok kapcsán, az alapítóknak, a társaság vezető tisztségviselőinek lehetősége van ezeket a modellszabályokat beemelni a társasági szerződésbe, ezzel tökéletesítve a szervezeti működést, beépítve akár olyan szabályokat, melyek nem is érik el a törvényi szabályozás absztrakciós szintjét.
[15] A Ptk. 3:4. §-sal kapcsolatos jogirodalmi vitákban, a jogalkotó és a javaslat kidolgozói szerint a Ptk. III. könyvének diszpozitivitásával kapcsolatban a bírói gyakorlatnak kell kimunkálnia értelmezési támpontokat. Mivel a bírói fórumon a Ptk. diszpozitivitásával kapcsolatban vitatott helyzetek állhatnak elő, felmerül annak lehetősége, hogy szerződésmintával kerüljön sor a társaság megalapítására, és a tagok (alapítók) eltekintenek a törvénytől eltérő megoldások bevezetésére. Mindezek a Ptk. III. könyvének „látszat-diszpozitivitását” eredményezik, hiszen névleg fennmarad a törvényben az eltérés lehetősége, ugyanakkor a gyakorlat nem alkalmazza jogbizonytalanságra hivatkozva. Úgy gondoljuk, hogy ez lenne az egyik legsúlyosabb következmény, amelyet minden eszközzel el kellene kerülni.
[16] A továbbiakban a BH2017. 124. sz. közzétett eseti döntésben foglalt jogkérdést elemezzük. Az ügy alaptényállása szerint a részvénytársaság a részvénykönyvbe való betekintést jogi érdekeltség valószínűsítéséhez kötötte, a Ptk. rendelkezései alapján a részvénykönyvbe azonban bárki betekinthet, nincs szükség semmilyen érdekeltség igazolására, valószínűsítésére. Kérdés, hogy ettől a szabálytól a Ptk. 3:4. § alapján eltérhet-e a társasági szerződés?
[17] A megoldáshoz röviden összefoglaljuk a részvénykönyvre - jelen ügy tekintetében - releváns szabályokat. A részvénykönyv Ptk.-ban szabályozott intézményi jellemzőit a 2006-os Gt. módosította koncepcionálisan a korábbi normákhoz képest. A korábbi részvénykönyvi szabályok helyébe lépett rendelkezések alapján a részvénytársaság igazgatósága a részvényesekről - ideértve az ideiglenes részvények tulajdonosait is - részvénykönyvet vezet, amelyben nyilvántartja a részvényes - közös tulajdonban álló részvény esetén a közös képviselő - nevét, lakóhelyét vagy székhelyét, részvénysorozatonként a részvényes részvényeinek vagy ideiglenes részvényeinek darabszámát, tulajdoni részesedésének mértékét. * A részvénykönyvet főszabály szerint az igazgatóság vezeti, de erre adhat megbízást is; nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a megbízás tényét és a megbízott személyi adatait közzé kell tenni. *
[18] A részvénykönyv - az elnevezéssel ellentétben - nem a részvények, hanem a részvényesek nyilvántartása. Nem közhiteles nyilvántartás, lényegében a részvényes és a részvénytársaság közötti viszonyrendszerben releváns: a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait akkor gyakorolhatja, ha őt a részvénykönyvbe bejegyezték. A részvénykönyvbe történő bejegyzés jog * a részvényes számára, a részvénykönyvbeli bejegyzés elmaradása a részvényesnek a részvény feletti tulajdonjogát semmilyen módon nem érinti. * A részvénykönyvi nyilvántartás így a részvénytársaság számára ad információt a részvényesekről.
[19] A részvénykönyvbe bárki betekinthet. A betekintés lehetőségét a részvénytársaság vagy a részvénykönyv vezetésével megbízott személy a székhelyén munkaidőben folyamatosan biztosítani köteles. * A nyilvánosság csak a betekintésre vonatkozik, a részvénykönyv fennálló vagy törölt adatairól másolatot csak az igényelhet, akire vonatkozóan a részvénykönyv ilyen adatot tartalmaz. A betekintéshez - a 2006-os Gt. hatálybalépése óta - semmilyen érdekeltség valószínűsítésére nincs szükség. A Ptk. a betekintés jogát szabályozza: sem másolatkészítés, sem további speciális jog a törvény alapján nem vezethető le.
[20] A részvénykönyv kapcsán ki kell emelni, hogy a részvénykönyvi adatok, vagyis a részvények tulajdonosaira vonatkozó adatok hatályossága meglehetősen időszakos. A részvénykönyv ugyanis nem követi a részvény tulajdonosának változását, relevanciája csakis abban az esetben van, ha a részvényes kéri bejegyeztetni a részvényesi minőségét (vagy a részvényesi meghatalmazott személyét), vagy tulajdonosi megfeleltetést kezdeményez a társaság. * A részvénykönyvben így csakis azoknak az adatai találhatóak meg: akik kérték a bejegyzést (közös tulajdonban lévő részvény esetén a közös képviselő), vagy akik kérték, de részvényesi meghatalmazottal rendelkeznek, továbbá tulajdonosi megfeleltetés alapján a dematerializált értékpapírral rendelkező személyek adatait. Utóbbi esetben a részvényes megtilthatja a részvénykönyvbe bejegyzését, vagy kérelmezheti törlését. *
[21] Összefoglalóan a részvénykönyv nem hiteles nyilvántartás, * csak azoknak a részvényeseknek az adatait tartalmazza, akik a részvénytársasággal szembeni jogaik gyakorlása céljából kérelmezték bejegyzésüket. A részvény tulajdonosának változását a részvénykönyv főszabály szerint nem követi automatikusan. A részvényesi joggyakorlás elsődleges fóruma a közgyűlés, így következtethetünk arra, hogy a közgyűléshez közeli időpontban található a legpontosabb információ a részvényesek személyéről.
[22] Mielőtt a bírói döntést elemeznénk, érdemes kitérnünk arra, hogy az Alkotmánybíróság már a 2006-os Gt. kapcsán vizsgálta a részvénykönyv nyilvánosságára vonatkozó szabályt. Az Alkotmánybírósághoz érkezett indítványban az indítványozó a részvénykönyvbe betekintést szabályozó törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte, mert a harmadik személyek részére bármiféle jogi érdek nélkül lehetővé teszi azt, hogy a részvénykönyvbe betekintsenek. Az indítványozó szerint a szabály alkotmányellenes, mert a 2006-os Gt. alapján előírt személyes adatokról, a részvényvagyonról és így közvetve a részvényesek vagyoni helyzetéről bárki információt szerezhet, mely visszaélésekre adhat okot. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a részvénykönyvben szereplő adatok egy része személyes adatnak minősül, és az indítványt annak kontextusában vizsgálta, hogy a részvénykönyvre vonatkozó szabályok alapjogi korlátozásnak minősülnek-e: előírja-e a törvény a részvénytulajdonos személyes adatainak kötelező kiszolgáltatását, feltárást, bárki számára történő hozzáférhetővé tételét, és amennyiben igen, akkor ez alkotmányosan indokolható-e. Az AB részletesen megvizsgálta a részvénykönyvi bejegyzésre vonatkozó szabályokat és megállapította, hogy a részvényes önrendelkezési jogának sérelmét jelenti. A korlátozás alkotmányosságát illetően a cégjogi nyilvántartások jellemzőiből indult ki, és arra a megállapításra jutott, hogy a részvénykönyvi bejegyzés nem közhiteles nyilvántartás és a részvénnyel mint értékpapírral történő rendelkezésnek általában nem előfeltétele a részvénykönyvi bejegyzés: így a tulajdon védelme, az átruházhatóság nem eredményezi azt, hogy ennek követelménye lenne a részvénykönyvi bejegyzés. A betekintés jogának alkotmányossága kapcsán az AB kiemelte, hogy ez az egyetlen nyilvántartás, amely a részvényesekről információt szolgáltat. Ez üzleti döntésnél, vállalatok közötti összefonódás ellenőrzésénél is fontos elem. Átláthatóvá teszi a gazdasági társaságot. Mindezen érvek szükségessé teszik a korlátozást. A kizárólag megismerést és másolatkészítést nem lehetővé tévő szabályozás pedig arányos, mert ezzel visszaszoríthatóak a visszaélésszerű magatartások. Mindezen indokok alapján az Alkotmánybíróság a részvénykönyv nyilvánosságára vonatkozó szabályt nem találta alkotmányellenesnek.
[23] A BH2017. 124. Kúria felülvizsgálati eljárás eredményeképp megállapította, hogy a Ptk. 3:247. § (1)-(2) bekezdései kógensek. Az ügy tényállása szerint a részvénytársaság alapszabálya a részvénykönyvbe való betekintését a Ptk. rendelkezéseivel azonosan szabályozta. Ezen túlmenően azt tartalmazza: „a részvénykönyvbe bárki betekinthet, amennyiben a részvénykönyv adatainak megismeréséhez fűződő jogi érdekét igazolta azzal, hogy a társaság hitelezőjének a részvénykönyv adatainak megismeréséhez fűződő jogi érdekét igazoltnak kell tekinteni”. * A kérelmező részére többszöri kezdeményezés ellenére sem biztosította a társaság a betekintést, ezért törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett. A törvényességi felügyeleti eljárás során eljárt cégbíróság, valamint a fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a társaság alapszabálya a Ptk. 3:4. § (1) és (2) bekezdése alapján a létesítő okirat a társaság részvényesein kívülálló harmadik személyek számára biztosított alanyi jogot, nem korlátozhatja, feltételektől nem teheti függővé. A másodfokú bíróság rögzítette továbbá azt is, hogy a részvénykönyvbe betekintőnek a joggyakorlása nem irányulhat olyan célra, nem vezethet olyan eredményre, amely a jogosultság céljával, rendeltetésével ellentétes lenne. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria alapvetően egyetértett a korábbi határozatokba foglalt jogi indokokkal, kiemelte továbbá, hogy a Ptk. 3:4. § alapján eltérésre a jogi személy tagjai (részvényesei) egymás közötti, a jogi személy tagjainak a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása körében és csak a (3) bekezdés korlátozó rendelkezéseinek szem előtt tartása mellett van mód. A részvénykönyv adataiba kívülálló részére betekintést biztosító törvényi rendelkezések célja a részvénytársaság tulajdonosi szerkezete megismerhetőségének korlátok nélküli biztosítása. E szabályok a részvényeseken kívülállóknak nyújtanak garanciális jellegű jogot, amely az alapszabály által nem korlátozható, feltételhez nem köthető. A betekintési jog általános korlátját a visszaélésszerű joggyakorlás jogi garanciái jelentik. *
[24] A tanulmány zárásaként utalni szeretnénk egy olyan jellemzőre, mely a Ptk. kodifikációja során több alkalommal is a társasági jog inkorporálása ellen szólt. A témával foglalkozó cikkekben rendszerint felmerül, hogy több alkalommal kerülne sor a Ptk. módosítására, mert a jogalkotónak időnként pontosítania szükséges a III. könyv rendelkezéseit. Ez a folyamat a „corporate governance” esetében is felmerül például Németországban, ugyanis évente új követelmények jelennek meg a társasági jogban, melyet vagy az adott corporate governance kódex tartalmaz, vagy ha az alkalmazás során a jogalkotó szigorúbb előírást akar érvényesíteni, akkor jogszabályi szintre emeli. * Úgy gondoljuk, hogy az ilyen típusú jogszabály-módosítás nem mond ellent a gazdasági jog stabilitásának. Az természetesen más kérdés, hogy a flexibilitás, a szervezetre vonatkozó részletszabályok tekintetében ez a fajta rendszerszerű felülvizsgálat korábban nem volt a Ptk. lényegi eleme. Ugyanakkor a gazdasági jognak igen, és ez a problémakör a Ptk. megalkotása előtt is ismert volt. A magunk részéről ezt nem tekintjük döntő szempontnak. A társasági jogszabályok előre meghatározott időnkénti felülvizsgálata és a bírói gyakorlat rendszeres elemzése megszervezhető olyan módon, amely nemhogy jogbizonytalanságot eredményez, hanem a kiszámíthatóságot vetíti előre. * Ha a jogalkotó értékeli a bírói gyakorlatot és a jogbiztonság elősegítéséért kimondja egyes szabályok kógenciáját, azzal nem ingatja meg a Ptk. stabilitását. Végső soron ez szükségszerű követelmény is lehet, mert amennyiben a tagok a Ptk. által biztosított autonómiával nem élnek, mert akár a kikényszerítés (bizonytalan bírói gyakorlat), akár a normatartalom tekintetében szükségtelen költségeik merülnek fel, vagy egyszerűen a merev cégjogi szabályok és gyakorlat miatt nem élnek az eltérés lehetőségével, akkor a Ptk. autonómiára való törekvése sikertelen lesz.
