Az Országgyűlés a gazdasági növekedés feltételeinek javítása és a gazdaság versenyképességének megőrzése, valamint a versenyképes adórendszer megteremtése érdekében a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban: adó) fizetési kötelezettség áll fenn a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításnál figyelembe vett jövedelem után. *
(2) * Az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmeken kívül adófizetési kötelezettség terheli az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíjat és a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat.
(3) * Adófizetési kötelezettség terheli az Szja tv. szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében az Szja tv. szerinti adó (adóelőleg) alap hiányában a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint
a) biztosítottnak minősülő személy részére juttatott olyan jövedelmet, amely a Tbj. 27. § (1) bekezdés b) pontja alapján,
b) a Tbj. 30. §-a alapján
járulékalapot képez.
(4) Az (1)–(3) bekezdésen túl adófizetési kötelezettség terheli az Szja tv. szerint külön adózó jövedelmek közül *
a) a béren kívüli juttatások [Szja tv. 71. §], *
b) a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §], *
c) a kamatkedvezményből származó jövedelem [Szja tv. 72. §]
Szja tv. szerinti adóalapként meghatározott összegét.
( * 5) * Az (1)–(4) bekezdésen túl adófizetési kötelezettség keletkezik
a) a vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §], *
b) az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §], *
c) az osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §], *
d) az árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §], *
e) az Szja tv. 1/B. § hatálya alá tartozó természetes személy e tevékenységből származó jövedelme,
f) * az ingatlanalap befektetési jegyéből származó kamatjövedelem kivételével a természetes személy kamatjövedelme (Szja tv. 65. §)
g) *
Magyarországon adóztatható része után.
(6) Az (1)–(5) bekezdésben meghatározott jövedelem után a szociális hozzájárulási adót nem pénzbeli juttatás esetén is meg kell fizetni.
(7) *
(8) * Ha a természetes személy ugyanazon adómegállapítási időszakra Magyarországon adóztatható és Magyarországon nem adóztatható jövedelmet is szerez, az adóalap megállapításánál az (1)–(3) bekezdéseket megfelelően együttesen kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a (3) bekezdés alkalmazásakor az alapbér vagy más díjazás azon időszakra vonatkozó arányos részét kell figyelembe venni, amelyben a jövedelem külföldön adóztatható.
(9) * Adóalapot képez az a jövedelem is, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a Tbj. alapján biztosítási jogviszony állt fenn, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától.
(10) * A Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítási jogviszony esetében az adó alapja az (1)–(3) bekezdés szerinti jövedelem esetében megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával (ide nem értve a felszolgálási díjat).
2. § (1) * Az adó mértéke az adóalap 13 százaléka, az 1. § (4) bekezdésben foglalt esetekben a juttatások adóalapként meghatározott összegének 13 százaléka. *
(2) Az 1. § (5) bekezdés a)–e) pontja esetében az adót addig kell megfizetni, amíg a természetes személy 1. § (1)–(3) bekezdés és az 1. § (5) bekezdés a)–e) pontja szerinti jövedelme a tárgyévben eléri a minimálbér összegének huszonnégyszeresét (a továbbiakban: adófizetési felső határ).
(3) A fizetendő adó az adóalap után a kifizetéskor érvényes adómértékkel számított adó (számított adó), csökkentve az adó fizetésére kötelezettet e törvény rendelkezése alapján megillető adókedvezmények összegével.
(4) Az adó mértékének változása esetén az adó fizetésére kötelezett a megváltozott adómértéket arra a hónapra, adóévre vonatkozóan bevallott jövedelmekre alkalmazza először, amely hónapban, adóévben a megváltozott adó mértéke hatályba lép.
3. § (1) Adó fizetésére kötelezett az a személy, aki az Szja tv. szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelmet juttat (e bekezdés alkalmazásában ideértve a külföldi kifizetőt). Amennyiben az Szja tv. szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelem külföldi kifizetőtől származik és a Tbj. szerint járulékalapot nem képez, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy.
(2) * Amennyiben az Szja tv. szerint önálló tevékenységből származó jövedelem kifizetőtől származik, az adó fizetésére kötelezett személy a kifizető (e bekezdés alkalmazásában ideértve a külföldi kifizetőt). Ha az Szja tv. szerinti önálló tevékenységből származó jövedelem nem kifizetőtől származik, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy. Ha a természetes személy külföldi kifizetőtől a Tbj. szerint járulékalapot nem képező jövedelmet szerez, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy.
(3) Amennyiben az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem kifizetőtől származik, akkor az adófizetésre kötelezett a kifizető. Amennyiben az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem nem kifizetőtől származik vagy az adóelőleget a kifizető nem köteles megállapítani, akkor az adófizetésre kötelezett a természetes személy.
(4) Az 1. § (4) bekezdés szerinti jövedelem esetében adófizetésre kötelezett személynek a kifizető minősül.
(5) Az 1. § (5) bekezdés szerinti jövedelem esetében adófizetésre kötelezett személynek a jövedelmet szerző természetes személy minősül.
(6) * Kirendelés esetén az adófizetési kötelezettséget a kirendelést elrendelő (ideértve a külföldi kifizetőt is) teljesíti. A kirendelés alapján foglalkoztató személy teljesíti az adófizetési kötelezettséget, ha a kirendelést elrendelővel megállapodott arról, hogy a természetes személy foglalkoztatásához kapcsolódó munkabért és közterheket ő fizeti.
(7) Munkaerő-kölcsönzés keretében kölcsönbe adott munkavállalóval fennálló jogviszonyra tekintettel fizetendő adó alanya a kölcsönbe adó. Ha a kölcsönbe adó külföldi kifizető, az adófizetésre kötelezett a munkavállalót kölcsönbe vevő személy.
(8) Több munkáltatóval létesített munkaviszony [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 195. §] esetén az adókötelezettséget az adózás rendjéről szóló törvény szerint meghatározott munkáltató teljesíti.
4. § (1) A szociális biztonsághoz, valamint a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítését szolgáló egyes szociális ellátások fedezetéhez, továbbá az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásához szükséges államháztartási források biztosítása céljából az adóból származó államháztartási bevétel a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott arányok szerint megoszlik a társadalombiztosítás egyes pénzügyi alapjai és a törvényben meghatározott elkülönített állami pénzalap költségvetése között.
(2) Az adóval összefüggő hatósági ügyben az eljárás az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozik.
(3) Az adó megfizetése államháztartási forrásból fedezett ellátásra (ideértve különösen a társadalombiztosítási ellátást és az álláskeresési ellátást), vagy államháztartási forrásból folyósított támogatás igénybevételére való jogot nem keletkeztet, valamint az adó alapja és összege az ilyen ellátás, támogatás összegét nem befolyásolja.
5. § (1) * Nem keletkezik az 1. § (1)–(3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége – e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében –
a) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak;
b) a társas vállalkozásnak a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóra tekintettel;
c) * az iskolaszövetkezetnek a nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, képzésben részt vevő személy, hallgató tagjával fennálló jogviszonyára – 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói, felnőttképzési jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is – tekintettel;
d) a szociális szövetkezetnek a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagjával fennálló jogviszonyára tekintettel;
e) * a kifizetőnek
ea) * a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szkt.) 83. § (1) bekezdése szerinti szakképzési munkaszerződés, illetve az Szkt. 125. § (3) bekezdés b) pontja szerinti tanulószerződés
eb) a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 44. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hallgatói munkaszerződés *
alapján létrejött jogviszonyra tekintettel;
f) a közérdekű nyugdíjas szövetkezetnek az öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagja között fennálló jogviszonyára tekintettel;
g) * a kifizetőnek a Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató személyre tekintettel;
h) * a Tbj. szerint külföldinek minősülő személynek az általa megszerzett, járulékalapot képező olyan jövedelemre tekintettel, amely után járulékfizetési kötelezettség nem merül fel, ide nem értve az olyan jövedelmet, ami az 1. § (9) bekezdésének figyelembevételével adóalapot képez;
i) * az egyházi jogi személynek az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyre tekintettel, ha az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy saját jogú nyugdíjas természetes személy, vagy özvegyi nyugdíjban részesülő olyan természetes személy, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte;
j) * a Tbj. szerint saját jogú nyugdíjasnak minősülő adófizetésre kötelezett személynek az Szja tv. szerinti egyéb jövedelem kivételével;
k) * a kisgyermekkel otthon lévők szövetkezetének a nem nagyszülőként gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesülő tagjával fennálló jogviszonyára tekintettel.
(2) * Nem esik az 1. § (1)–(3) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettség alá – e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében –
a) a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagja részére kifizetett, juttatott bevétel;
b) a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagja által munkaviszony keretében háztartási alkalmazottként foglalkoztatott külföldi állampolgár részére kizárólag e jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben kifizetett, juttatott bevétel;
c) a nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselője, alkalmazottja és vele közös háztartásban élő családtagja (házastárs, gyermek) részére kifizetett, juttatott bevétel, feltéve, hogy kiterjed rájuk a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszere;
d) * a külföldi kifizető által Magyarországon kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyban foglalkoztatott olyan – huzamos tartózkodási jogosultsággal nem rendelkező – természetes személy részére kifizetett, juttatott bevétel (ideértve a munkaszerződésben meghatározott alapbért is), aki harmadik állam állampolgára, feltéve, hogy a foglalkoztatás időtartama nem haladja meg a két évet, valamint az említett feltételek szerinti korábbi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás ismételt megkezdéséig legalább három év már eltelt; e rendelkezés olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja, függetlenül attól, hogy a kiküldött személy állampolgársága szerinti állammal Magyarországnak szociális biztonsági egyezménye áll-e fenn, továbbá olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja, és nem tartozik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá;
e) a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint az általa folyósított szociális ellátásból a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény szerint nem a kifizetőt terhelő rész;
f) táppénz, baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj, a kifizetés (juttatás) időpontjától függetlenül a Tbj. szerinti álláskeresési támogatás;
g) az olyan személynek juttatott bevétel, akire a Tbj. 3. §-a, 17. §-a, és 18. §-a szerint a biztosítási kötelezettség nem terjed ki;
h) az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem;
i) az a jövedelem, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a Tbj. 3. §-a, 17. §-a, vagy 18. §-a alapján nem áll fenn biztosítási jogviszony, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától;
j) a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a kedvezményezett részére a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 28. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés;
k) az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló kormányrendelet alapján nyújtott keresetkiegészítés;
l) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 51/C. §-ában meghatározott szolgáltatás;
m) a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt a volt pénztártagnak kifizetett, a hozamgarantált tőke összege feletti összeg.
(3) Nem esik az 1. § (5) bekezdés c) pontja szerinti adófizetési kötelezettség alá az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamában működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama.
(4) * A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek hatálya alá tartozó, másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményei által biztosított személy jövedelme után nem kell adót fizetni, ide nem értve az olyan jövedelmet, ami az 1. § (9) bekezdésének figyelembevételével adóalapot képez. Az adófizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított, a másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményénél fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja.
(4a) * A szociális biztonsági egyezmények hatálya alá tartozó, másik államban biztosított személy Szja tv. 1/B. § szerinti jövedelme után nem kell adót fizetni. Az adófizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított másik államban fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja.
(5) E § (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól eltérően, a Tbj. szerinti kiküldetés meghosszabbításának bejelentése esetén az adófizetési kötelezettség a kiküldetés kezdetét követő második év végétől áll fenn.
(6) * A Tbj. szerint külföldinek minősülő személy által megszerzett
a) * az 1. § (5) bekezdés a)–d) és f) pontja szerinti jövedelmet,
b) az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelmet és
c) * az 1. § (4) bekezdés c) pontja szerinti jövedelmet
nem terheli adófizetési kötelezettség.
6. § (1) * Az Szja tv. rendelkezései szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja a vállalkozói kivét, de legalább az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összeg.
(2) * Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pontja szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben adóalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt, azzal, hogy az adóalap nem lehet kisebb az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összegnél.
(3)–(5) *
(6) *
(7) *
7. § * (1) * A Tbj. 41. §-a szerint járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a tárgyévi összevont adóalapba tartozó, őstermelői tevékenységből származó jövedelme, de havonta legalább a minimálbér vagy, a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerinti, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege. Az éves minimálbér felét az adóévben meg nem haladó őstermelői tevékenységből származó bevétellel rendelkező, járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelő adó fizetésére nem kötelezett, kivéve, ha a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerint, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalja, hogy magasabb összeg után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot. Ekkor a mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege.
(2) * Az (1) bekezdéstől eltérően az átalányadózást választó járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelőt saját maga után havonta terhelő adó alapja a minimálbér, vagy, a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerinti, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege. Az éves minimálbér ötszörösét az adóévben meg nem haladó őstermelői tevékenységből származó – támogatások nélküli – bevétellel rendelkező, átalányadózást választó járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelő adó fizetésére nem kötelezett, kivéve ha a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerint a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalja, hogy magasabb összeg után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot. Ekkor a mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege.
(3) A Tbj. 41. §-a alapján járulékfizetésre nem kötelezett mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a tárgyévi összevont adóalapba tartozó őstermelői tevékenységből származó jövedelem, azzal, hogy adó fizetésére nem kötelezett
a) * az éves minimálbér felét az adóévben meg nem haladó őstermelői tevékenységből származó – támogatások nélküli – bevétellel rendelkező mezőgazdasági őstermelő,
b) * az éves minimálbér ötszörösét az adóévben meg nem haladó őstermelői tevékenységből származó – támogatások nélküli – bevétellel rendelkező, átalányadózást választó mezőgazdasági őstermelő.
(3a) * Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő biztosítotti jogállása nem áll fenn az egész évben, akkor a (3) bekezdés alapján tárgyévre megállapított adóalapot csökkenti a biztosítotti jogállás időszakára fennálló szociális hozzájárulási adó kötelezettség alapja.
(4) Amennyiben az adóalapot az (1) és (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő e jogállással nem rendelkezik az adóév minden napján, vagy más okból nem minősül az adó alanyának az adóév minden napján, akkor az adó alapja
a) az (1) bekezdés szerint adófizetésre kötelezett őstermelő esetében az összevont adóalapba tartozó őstermelői tevékenységből származó jövedelme, de legalább az adóalanyiság időtartamának minden napjára számítva a minimálbér vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében havonta vállalt összeg harmincad része,
b) a (2) bekezdés szerint adófizetésre kötelezett őstermelő esetében az adóalanyiság időtartamának minden napjára számítva a minimálbér vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében havonta vállalt összeg harmincad része.
(5) Az adóalapot az (1) és (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő, az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor nem veszi számításba azt a napot, amelyen
a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban részesül;
b) gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekek otthongondozási díja, ápolási díj folyósítása alatt a mezőgazdasági őstermelő e tevékenységét személyesen folytatja;
c) csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban és gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül;
d) önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít;
e) fogvatartott.
(6) Az (5) bekezdés szerinti esetekben az adó alapja
a) az adóalapot az (1) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő esetében az összevont adóalapba tartozó őstermelői tevékenységből származó jövedelme, de legalább a minimálbér, vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg,
b) az adóalapot a (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő esetében a minimálbér vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg
harmincad része azokra a napokra, amelyekre az adófizetési kötelezettség fennáll.
(7) * Az adóévben a Tbj. szerint saját jogú nyugdíjassá váló mezőgazdasági őstermelő az adó alapjának megállapítása során nem veszi figyelembe az e § rendelkezései szerint a tárgyévre megállapított adóalapjának a nyugdíjfolyósítás kezdő napját követő időszakra arányosan jutó részét.
8. § (1) A közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjára tekintettel havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az adó alapja legalább az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a minimálbér 112,5 százalékának harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a hónap minden napján.
(2) Az egyházi jogi személyt az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyre tekintettel havonta terhelő adó alapja a minimálbér. Az adó alapja az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a minimálbér harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a hónap minden napján.
(3) Az egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az adó alapja az egyéni vállalkozói jogállás fennállása minden napjára számítva legalább a minimálbér 112,5 százalékának harmincad része, ha a természetes személy e jogállással nem rendelkezik a hónap minden napján.
(4) Az (1)–(3) bekezdés alkalmazásakor az egy hónapra fizetendő adó alapjának megállapításkor a kifizető, valamint az egyéni vállalkozó nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre a kifizető a tagjával fennálló jogviszonya, egyéni vállalkozói jogállására tekintettel e fejezet külön rendelkezése alapján mentesül az adófizetés különös szabályainak alkalmazása alól. Ilyen esetben az adó alapja a hónap többi napjára számítva egyházi jogi személy esetében a minimálbér harmincad része, más kifizető és egyéni vállalkozó esetében legalább minimálbér 112,5 százalékának harmincad része.
9. § (1) A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának, az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre a tagja, maga az egyéni vállalkozó
a) * táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban részesül;
b) * gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekek otthongondozási díja, ápolási díj folyósítása alatt a tag személyes közreműködését, az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy egyházi szolgálatát, az egyéni vállalkozó e tevékenységét személyesen folytatja;
c) * csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban és gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül.
(2) A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának, az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre a tagja, maga az egyéni vállalkozó
a) önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít;
b) fogvatartott.
(3) * Az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a szabadalmi ügyvivői társaság, a közjegyzői iroda a tagjával fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, illetve közjegyzői kamarai tagsága szünetel. Az ügyvédi, szabadalmi ügyvivői, közjegyzői vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt a hónapot, amelynek egészében az ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagsága, vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenysége szünetel.
(4) * Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerint vezetett nyilvántartásban szereplő egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt a hónapot, amelynek egészében egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti.
(5) * A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának, az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1)–(4) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen a tagja, az egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, vagy a köznevelési intézményben, a szakképző intézményben vagy a felsőoktatási intézményben, az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. Az egyidejűleg fennálló több munkaviszony esetében az egyes munkaviszonyokban előírt munkaidőt a heti legalább 36 órás foglalkoztatás megállapításánál össze kell adni.
(6) * Amennyiben az (5) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap egészében nem állnak fenn, akkor egy-egy naptári napra az adófizetési kötelezettség kiszámításánál egyéni vállalkozó esetében a 8. § (3) bekezdése szerinti adóalap harmincad részét, társas vállalkozó esetében a 8. § (1) bekezdés szerinti adóalap harmincad részét kell figyelembe venni.
(7) * Az (5) bekezdésben az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányokat a Tbj. 42. § (11) bekezdése szerint kell igazolni.
(8) A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1)–(5) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja kifizetővel is az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban áll, vagy egyéni vállalkozóként az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alatt áll, feltéve, hogy a kifizető e napot a taggal fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó, illetve az egyéni vállalkozó e napot a saját maga után fizetendő adó alapjának megállapításkor számításba veszi.
(9) Az (5)–(8) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kifizető részére a természetes személy nyilatkozatot tesz a legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonya fennállásáról, tanulmányai folytatásáról, a más kifizetővel fennálló, az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó jogviszonyáról. A természetes személy az olyan változásról, amely az (5)–(8) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazását érinti, haladéktalanul újabb nyilatkozatot tesz a kifizető részére. A nyilatkozat tartalmazza a természetes személy természetes személyazonosító adatait, valamint adóazonosító jelét, ennek hiányában a személyazonosító okmánya típusának megjelölését és számát, valamint lakcímét. Az újabb nyilatkozat megtételének elmulasztása miatt keletkezett adóhiány és jogkövetkezményei megtérítését a kifizető a nyilatkozatot elmulasztó természetes személytől igényelheti. Ha az újabb nyilatkozat megtételének elmulasztása miatt keletkezett adóhiányt a kifizetőtől nem lehet behajtani, az adóhiány és jogkövetkezményei megfizetésére az állami adó- és vámhatóság a nyilatkozatot elmulasztó természetes személyt határozattal kötelezheti.
(10) Az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor – az (1)–(5) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt az időszakot, amelyen kifizetővel – a kifizető részére a tárgyév január 31-éig, az adóév egészére tett nyilatkozata alapján – az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban áll, feltéve, hogy a kifizető ezen időszakot az egyéni vállalkozónak minősülő természetes személlyel fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításkor számításba veszi.
(11) * Nem terheli szociális hozzájárulási adó azt a jövedelmet, amely az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 2019. december 31-én hatályos 18. § (4) bekezdése alapján mentesül a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alól.
10. § (1) A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH-közlemény (FEOR–08)
a) 9. főcsoportjába tartozó foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban: szakképzettséget nem igénylő munkakör),
b) 6. főcsoport 61. csoportjába tartozó, a 7. főcsoport 7333 számú foglalkozásából a mezőgazdasági gép (motor) karbantartója, javítója munkakörben és a 8. főcsoport 8421 számú foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban együtt: mezőgazdasági munkakör)
munkaviszonyban természetes személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény, amely egész hónapban megilleti a kifizetőt, egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után az 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.
(3) Ha a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében nem, vagy nem kizárólag szakképzettséget nem igénylő munkakörben vagy nem kizárólag mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatta, a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan részkedvezményt nem érvényesíthet.
11. § (1) A munkaerőpiacra lépő személyt munkaviszonyban foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) * E § alkalmazásában munkaerőpiacra lépő az a magyar állampolgár, aki az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni, társas vállalkozói jogviszonnyal. E szabály alkalmazása szempontjából a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyba, egyéni, társas vállalkozói jogviszonyba nem kell beszámítani a csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: anyasági ellátás) folyósításának időszakát, kivéve ha ezen időszakokban az ellátás folyósítása mellett egyéb biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony áll fenn, valamint a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát. A kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének minősül az anyasági ellátásban részesült, illetve részesülő természetes személynek a korábbi kifizetőjénél történő ismételt munkába állásának kezdete is. E § alkalmazásában munkaerőpiacra lépőnek minősül a Magyarországgal határos, nem EGT-állam állampolgára is. *
(3) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel a foglalkoztatás első két évében, és legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel a foglalkoztatás harmadik évében (a továbbiakban e § alkalmazásában: érvényesítési időszak). *
(4) Ha a természetes személyt foglalkoztató kifizető a kedvezmény érvényesítési időszaka alatt megváltozik, az új kifizető a természetes személy után az érvényesítési időszak végéig igénybe veheti az adókedvezményt, ideértve azt az esetet is, ha a természetes személy foglalkoztatása nem folyamatos.
(5) A kedvezményt a kifizető a feltételek fennállásáról kiállított igazolás birtokában érvényesítheti. Az igazolást a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállásáról az állami adó- és vámhatóság
a) az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti biztosítotti bejelentés megtételét követően, hivatalból, a foglalkoztatás kezdő időpontját követő hónap 10. napjáig,
b) biztosítotti bejelentés hiányában a kifizető havi bevallásban tett kérelmére
állítja ki és elektronikus kapcsolattartás útján megküldi a kifizető részére.
(6) A (3) bekezdésben foglalt részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve, illetve harmadik éve véget ér. *
12. § (1) A családok támogatásáról szóló törvény szerint legalább három gyermekre tekintettel családi pótlékra szülőként jogosult munkaerőpiacra lépő nőkre a 11. § rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel a foglalkoztatás első három évében és legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel a foglalkoztatás negyedik és ötödik évében (a továbbiakban e § alkalmazásában: érvényesítési időszak).
(3) Ha a természetes személyt foglalkoztató kifizető a kedvezmény érvényesítési időszaka alatt megváltozik, az új kifizető a természetes személy után az érvényesítési időszak végéig igénybe veheti az adókedvezményt, ideértve azt az esetet is, ha a természetes személy foglalkoztatása nem folyamatos.
(4) A kedvezményt a kifizető a 11. §-ban előírt feltétel fennállásáról szóló igazoláson túl a legalább három gyermek után járó családi pótlékra való jogosultságról szóló igazolás birtokában érvényesítheti. A családi pótlékra való jogosultságról szóló igazolást a kifizetőnek a biztosítotti bejelentéssel, illetve a 11. §-ban előírt feltétel fennállásáról szóló igazolás iránti kérelemmel együtt benyújtott és az állami adó- és vámhatóság által továbbított kérelmére a családtámogatási feladatokat ellátó hatóság állítja ki és elektronikus kapcsolattartás útján megküldi a kifizető részére.
(5) A (2) bekezdés szerinti részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás harmadik, illetve ötödik éve véget ér.
(6) Az adókedvezmény e § szerinti érvényesítésére vonatkozó jogosultságot nem érinti, ha a természetes személynek az adókedvezmény érvényesítési időszaka alatt a legalább három gyermek után járó családi pótlékra való jogosultsága megszűnik.
13. § (1) A szociális hozzájárulási adóból részkedvezmény illeti meg
a) a munkaviszonyban természetes személyt foglalkoztató kifizetőt az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból,
b) az egyéni vállalkozót a saját maga után fizetendő adóból
c) a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel terhelő adóból.
(2) Az adókedvezmény akkor vehető igénybe, ha
a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a foglalkoztatott,
b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben az egyéni vállalkozó,
c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a tag,
megváltozott munkaképességű személynek minősül e § alapján.
(3) * E § értelmében megváltozott munkaképességű személynek minősül az,
a) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, vagy
b) aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a, vagy a 19. § (1a) bekezdése, vagy a 38/C. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy
c) fogyatékossági támogatásban, vagy vakok személyi járadékában részesül.
(4) * A részkedvezmény egyenlő az adómegállapítási időszakra a kifizető által a foglalkoztatott után, az egyéni vállalkozó által saját maga után megállapított, a tag után a kifizető által megállapított adóalap [ide nem értve az 1. § (4)–(5) bekezdés szerinti jövedelmeket], de legfeljebb a minimálbér kétszerese után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel.
(5) * A kedvezményt az arra jogosult a komplex minősítésről szóló érvényes dokumentum, vagy a (3) bekezdés szerinti megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak, illetve fogyatékossági támogatás, vagy vakok személyi járadékának folyósítását igazoló határozat birtokában érvényesítheti.
(6) * A megváltozott munkaképességű személy a (3) bekezdés a)–c) pontja szerinti jogosultság megszűnéséről, az arról szóló határozat kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül köteles tájékoztatni a kifizetőt.
(7) Amennyiben az adókedvezmény érvényesítésének feltételei már nem teljesülnek, akkor az adókedvezmény a jogosultság megszűnését követő hónaptól nem vehető igénybe.
14. § (1) A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (3) bekezdésében felsorolt közfoglalkoztatót a közfoglalkoztatási jogviszonyban történő foglalkoztatás esetére részkedvezmény illeti meg. A részkedvezmény egyenlő a közfoglalkoztatott természetes személyt az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a közfoglalkoztatottat terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett közfoglalkoztatási bér, de legfeljebb a közfoglalkoztatási garantált bér 130 százaléka után a 2. § (1) bekezdése szerinti adó mértékének 50 százalékával megállapított összeggel.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv által történő foglalkoztatás esetén a foglalkoztató kizárólag az e §-ban szabályozott adókedvezményt érvényesítheti.
15. § (1) * Adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban a doktori (PhD) vagy ennél magasabb tudományos fokozattal vagy tudományos címmel rendelkező kutató, fejlesztő vagy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint doktori képzésben részt vevő hallgató vagy doktorjelölt munkavállalót foglalkoztató – vállalkozásként működő kutatóhelynek minősülő – kifizető, az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) * Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő az (1) bekezdés szerinti munkavállaló esetében a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszerese után a 2. § (1) bekezdése szerinti adómértékkel megállapított összeggel.
(3) Ha a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében nem, vagy nem kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységnek megfelelő munkakörben foglalkoztatta, a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan részkedvezményt nem érvényesíthet.
(4) Azon hónapra vonatkozóan, amelyben a munkavállaló munkaviszonya kezdődik vagy véget ér, a részkedvezmény az egész hónap tekintetében megilleti a kifizetőt.
(5) E § alkalmazásában
a) kutatóhely: a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény (a továbbiakban: Innovációs tv.) szerinti kutatóhely,
b) kutató, fejlesztő: az Innovációs tv. szerinti kutató, fejlesztő.
16. § * (1) Adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban kutató-fejlesztő munkavállalót foglalkoztató – vállalkozásként működő saját tevékenységi körben alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést végző kutatóhelynek minősülő – kifizető, az őt e munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta állapítja meg. A kedvezmény egyenlő a tárgyhónapban a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségeként elszámolt bérköltség után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.
(3) * A kedvezmény igénybevétele esetén a kifizető a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés t) pontja alapján a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségeként nem vonhatja le a kutató-fejlesztő munkavállaló azon munkabérének a hozzá kapcsolódó szociális hozzájárulási adóval növelt összegét, amelyre e § szerinti kedvezményt érvényesít.
(3a) * Nem vehető igénybe az e § szerinti kedvezmény, ha a kifizető az adóévre a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kutatás-fejlesztési tevékenység adókedvezményének alkalmazását választotta.
(4) E § alkalmazásában
a) kutatóhely: a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Innovációs tv.) szerinti kutatóhely,
b) kutató-fejlesztő: az Innovációs tv. szerinti kutató-fejlesztő,
c) alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés: az Innovációs tv. szerinti alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés.
17. § (1) A kifizető az ugyanazzal a természetes személlyel fennálló munkaviszonyára, közfoglalkoztatási jogviszonyára tekintettel csak egy adókedvezmény igénybevételére jogosult. A több adókedvezmény egyidejű igénybevételét lehetővé tévő külön rendelkezés hiányában az adókedvezmények közötti választás joga a kifizetőt illeti meg.
(2) Az adókedvezmény kiszámításánál a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabért a számviteli törvényben foglaltak alkalmazásával kell meghatározni.
(3) Az adókedvezményeket (ide nem értve a 14. §-ban szabályozott adókedvezményt) a költségvetési szerv kifizető nem érvényesítheti.
(4) Az adókedvezmények egy adott hónap tekintetében egyszeresen vehetők igénybe ugyanazon kifizető és természetes személy között ismételten létesített munkaviszony során. Az ugyanazon kifizető és természetes személy között egyidejűleg fennálló több munkaviszony esetében az kedvezmények egy adott hónap tekintetében egyszeresen vehetők igénybe. Az adókedvezmények igénybevételét ugyanazon kifizető és természetes személy között ismételten létrejött munkaviszonyok során az elsőként létrejött munkaviszony, az egyidejűleg fennálló munkaviszonyok esetében a kifizető döntése alapozza meg.
(5) A munka törvénykönyve szerinti munkáltató személyében bekövetkező változás esetén az adókedvezményt az átvevő munkáltató tovább érvényesítheti a kedvezménnyel érintett időszak fennmaradó részére.
17/A. § * (1) Az adófizetési kötelezettséget – a 10–17. § szerinti adókedvezményeket, valamint az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) IX. fejezet 462/C. §-a, 462/D. §-a, 462/E. §-a és az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény 250. §-a szerinti adókedvezményeket követő sorrendben – csökkenti
a) az állam, illetve a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 88. § (6) bekezdése szerinti szakképzési megállapodással vagy az Szkt. 109. § (3) bekezdése szerinti együttműködési megállapodással rendelkező fenntartó által fenntartott
aa) szakképző intézménnyel tanulói jogviszonyban álló tanulónként, illetve felnőttképzési jogviszonyban álló képzésben részt vevő személyenként a szakirányú oktatás, illetve
ab) szakiskolával tanulói jogviszonyban álló tanulónként az Nkt. 13/A. § (3) bekezdése szerinti nevelés-oktatás
arányosított önköltsége alapján az egy munkanapra vetített mérték és a tárgyhónap duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett napjai számának szorzataként a szakirányú oktatásnak az általános teljes napi munkaidőhöz, fiatalkorú munkavállaló esetén napi hét órához viszonyított arányában számított összege azzal, hogy nem vehető figyelembe az olyan munkanap, amire a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy munkabérre vagy távolléti díjra nem jogosult, vagy az Szkt. 84. § (6) bekezdése szerint mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól (ide nem értve a betegszabadság olyan munkanapjait, amely a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásra esik), továbbá azzal, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállaló [13. § (3) bekezdés] esetében – az előbbi arányosítást mellőzve – valamennyi duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett nap figyelembe vehető, *
b) * – ha a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy sikeres szakmai vizsgát tett – az Szkt. 83. § (2) bekezdés a) pontja szerint megkötött és legalább hat hónapos egybefüggő időtartamban fennálló szakképzési munkaszerződésre tekintettel az a) pont alapján jogszerűen igénybe vett adókedvezmény húsz százalékának megfelelő összeg,
c) hallgatónként az Nftv. szerinti duális képzés és gyakorlatigényes alapképzési szak arányosított alapnormatívája alapján az egy munkanapra vetített mérték és a tárgyhónapban ténylegesen teljesített képzési napok számának szorzataként számított összege.
(2) *
(3) Az önköltség és az alapnormatíva mértékét a központi költségvetésről szóló törvény, az önköltség szakmánként alkalmazandó és az alapnormatíva képzési területenként alkalmazandó súlyszorzóját a Kormány rendeletben határozza meg. *
(4) Az e § szerinti adókedvezményt az érvényesítheti, aki a tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel az Szkt. alapján szakképzési munkaszerződést, illetve a hallgatóval az Nftv. alapján hallgatói munkaszerződést, gyakorlatigényes alapképzési szak esetében a felsőoktatási intézménnyel együttműködési megállapodást kötött, ideértve azt is, aki a 36/D. § (1) bekezdés b) pontja szerinti együttműködési megállapodást kötött. Az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adót meghaladó adókedvezményt, továbbá a szociális hozzájárulási adó fizetésére törvény alapján nem köteles személy az e § szerinti adókedvezményt adó-visszaigénylés keretében érvényesítheti.
18. § (1) Az adót az Art. rendelkezései szerint havonta állapítja meg, és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg
a) a munkaviszonyból;
b) a szövetkezet és természetes személy tagja között fennálló, a tag részére munkavégzési kötelezettséget eredményező vállalkozási és megbízási jogviszonyból,
c) az a) pont alá nem tartozó, a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda és természetes személy tagja között fennálló, a tagnak a jogi személy, az egyéb szervezet tevékenységében való személyes közreműködési kötelezettséget eredményező tagi jogviszonyból (ideértve a nem munkaviszony keretében ellátott vezető tisztségviselői jogviszonyt is);
d) az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, az egyéni cég és természetes személy tagja között fennálló tagi jogviszonyból;
e) * az Európai Unió Tanácsa 2024. második félévi magyar elnökségével kapcsolatos feladatok ellátására irányuló jogviszonyból;
f) az egyházi jogi személy és az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy között fennálló jogviszonyból;
g) állami projektértékelői jogviszonyból;
h) * az Szja tv. szerinti nem önálló tevékenység vagy önálló tevékenység (ide nem értve a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény hatálya alá tartozó közérdekű önkéntes tevékenységet, az egyéni vállalkozói tevékenységet, a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet, a bérbeadói tevékenységet és az európai parlamenti képviselő e tevékenységét) végzésének alapjául szolgáló, az a)–g) pont hatálya alá nem tartozó olyan jogviszonyból, amely alapján a tevékenységet Magyarországon vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam, vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményben részes másik állam területén végzik,
származó jövedelmet juttató, a 3. § szerint adófizetésre kötelezett kifizető, a Tbj. szerint járulékalapot képező jövedelmet juttató külföldi kifizető. Az adó összegét természetes személy részére kiállított igazoláson nem tünteti fel. Amennyiben az adóalany természetes személy foglalkoztatására tekintettel kedvezményt vagy támogatást vesz igénybe, az Art. rendelkezései szerinti bevallási kötelezettségét úgy kell teljesítenie, hogy a bevallás adataiból a kedvezmény vagy támogatás jogcíme, alapja és a kedvezmény vagy támogatás összege személyenként megállapítható legyen. *
(2) * Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a kifizető az adót a természetes személytől levonja, és a juttatást követő hónap 12. napjáig fizeti meg és vallja be.
(2a) * Ha az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem kifizetőtől származik, az adót a kifizető az Art. rendelkezései szerint havonta állapítja meg és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg, kivéve, ha a jövedelem adóelőlegét a kifizető nem köteles megállapítani.
(3) Amennyiben a jövedelem nem kifizetőtől, nem külföldi kifizetőtől származik vagy a juttatásból az adó, az adóelőleg levonása nem lehetséges, az adó megállapítására és megfizetésére a természetes személy kötelezett a 27. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával.
(4) Nem minősül kifizetőnek:
a) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a tag kilépése, a várakozási idő letelte után a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés,
b) a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvényben meghatározott számlatulajdonos részére kifizetett, egyéb jövedelemnek minősülő összeg tekintetében,
c) * az önkéntes kölcsönös egészségpénztár, önsegélyező pénztár, egészség- és önsegélyező pénztár
ca) a jogosulatlanul igénybe vett pénztári szolgáltatás
cb) a célzott szolgáltatásként nyújtott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás
esetén,
d) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a természetes személy javára jóváírt támogatói adomány tekintetében,
e) a biztosító az Szja tv. 28. § (2) bekezdése szerinti jövedelem esetében.
(5) A természetes személyt terhelő adókötelezettség megállapításánál, megfizetésénél az Art. kerekítési szabályai nem alkalmazhatóak.
19. § * (1) Az Szja tv. rendelkezései szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az adót az Art. rendelkezései szerint havonta állapítja meg, és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg. Az egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a vállalkozói osztalékalap után fizetendő adót a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidő lejártáig fizeti meg.
(2) Az Szja tv. rendelkezései szerint átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tárgynegyedév hónapjainak adóját – figyelemmel a 6. § (2) bekezdésének rendelkezésére – havonkénti bontásban a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig vallja be és a tárgynegyedév adóját az említett időpontig fizeti meg.
20. § *
21. § (1) * A külföldi kifizető az adóval összefüggő adókötelezettséget az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Air.) szerinti pénzügyi képviselő, valamint adózási ügyvivő útján, ennek hiányában közvetlenül teljesíti. A külföldi kifizető az adókötelezettségeit közvetlenül csak akkor teljesítheti, ha bejelentkezése alapján az állami adó- és vámhatóság Tbj. szerinti foglalkoztatóként nyilvántartásba vette.
(2) * Ha a külföldi kifizető az adókötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik Art. szerinti képviselővel, és az (1) bekezdésben foglalt bejelentkezést is elmulasztja, az adóval összefüggő adókötelezettségek teljesítésére a jövedelmet szerző természetes személy természetes személy kötelezett, és viseli az adókötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot).
(3) A (1)–(2) bekezdés szerinti kötelezett az Art. rendelkezései szerint bevallási kötelezettségét havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus úton teljesíti az állami adó- és vámhatóság részére. A bevallásban közölni kell:
a) a külföldi vállalkozás nevét, székhelyét, adóazonosító számát,
b) a foglalkoztatott természetes személyazonosító adatait, nemét, állampolgárságát,
c) a foglalkoztatott taj-számát, adóazonosító jelét,
d) az adó alapjára és összegére vonatkozó adatot,
e) a külföldi vállalkozásnak az illetősége szerinti állam hatósága által megállapított adóazonosító számát, ha az adókötelezettséget a kifizető helyett a természetes személy teljesíti.
22. § * (1) * A 7. § (1) és (2) bekezdése szerinti adófizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelő a minimálbér vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg alapján – figyelemmel a 7. § (5) és (6) bekezdése rendelkezésére – negyedévente adóelőleget állapít meg, amelyet a negyedévet követő hónap 12-éig fizet meg. A minimálbér alapján adófizetésre kötelezett őstermelő a tárgyévben először arra a negyedévre fizet adóelőleget, amelyben az őstermelői tevékenységből származó – támogatások nélküli – bevétele a 7. § (1) és (2) bekezdése által meghatározott, adófizetési kötelezettséget eredményező értékhatárt eléri.
(2) A tárgyévre vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell – a 7. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – az előlegként megfizetett adót elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, és a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni.
(3) * Az adóelőleg fizetésére nem kötelezett őstermelő az adót a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg. Mentesül az őstermelő a bevallási kötelezettség alól, ha a 7. § (1)–(3) bekezdése alapján adó fizetésére nem kötelezett.
23. § A kincstár számfejtési körébe tartozó költségvetési szervek képviselőjeként az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére a kincstár kötelezett.
24. § * Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére kötelezett adózó olyan nyilvántartást köteles vezetni, amelynek alapján az adó alapja és összege, valamint az annak megállapításánál figyelembe vett mentesség és kedvezmény összege, továbbá az adó megfizetésének napja ellenőrizhető. E nyilvántartási kötelezettségét a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó kifizető a számvitelről szóló törvény szerinti nyilvántartása (könyvvezetése) megfelelő részletezésével, más kifizető az Szja tv. rendelkezése alapján vezetett külön nyilvántartás révén teljesíti.
25. § Az 1. § (5) bekezdés e) pontjában meghatározott fizetési kötelezettséget az arra kötelezett a személyi jövedelemadóval egyidejűleg állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
26. § Az 1. § (4) bekezdés c) pontja szerinti kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő adót évente, az adóévet követő év január 12-éig kell megfizetni. Ha a kamatkedvezmény év közben megszűnik, az adót a megszűnés napját követő hónap 12-éig kell megfizetni.
27. § * Az adó fizetésére kötelezett természetes személy az adót a személyi jövedelemadó, a személyi jövedelemadó-előleg megfizetésével egyidejűleg állapítja és fizeti meg, azzal, hogy, az adót az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített személyi jövedelemadó bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban vallja be. A tárgyévre vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett adót elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, és a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. A személyi jövedelemadó-előleg megfizetésére nem kötelezett természetes személy az adót a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.
28. § A Tbj. szerinti foglalkoztató az adófizetésre kötelezett természetes személytől a természetes személlyel tett egybehangzó nyilatkozata alapján átvállalhatja az 1. § (1)–(3) bekezdése szerinti adó megfizetését és bevallását (ideértve az adó utólagos megtérítését is), ha a természetes személy kifizetőnek nem minősülő külföldi személytől a foglalkoztatóval fennálló jogviszonyára tekintettel szerez jövedelmet. A fizetési és bevallási kötelezettség átvállalásának további feltétele a természetes személy nyilatkozata arról, hogy a kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokat a foglalkoztató rendelkezésére bocsátja. Az átvállalt kötelezettség teljesítéséért a foglalkoztató és a természetes személy egyetemlegesen felelnek.
29. § (1) Az 1. § (5) bekezdés a)–d) pontja szerinti jövedelmek után a természetes személyt a naptári év folyamán mindaddig terheli az adófizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy elérte az adófizetési felső határt.
(2) A természetes személy nyilatkozhat arról, hogy az 1. § (1)–(3) bekezdése és 1. § (5) bekezdés a)–d) pontja szerinti jövedelmeinek összege várhatóan eléri az adófizetési felső határt. Ha az adófizetési felső határt az előzőek szerinti jövedelmeinek összege mégsem éri el, a természetes személy az őt terhelő adót 6 százalékkal növelten, a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
(3) Ha a természetes személy az adót a fizetési kötelezettségét meghaladóan fizette meg vagy a fizetendő adónál a kifizető többet vont le, a túlfizetést a természetes személy az adóévre benyújtott személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában visszaigényelheti. Ha az adóévben fizetendő adó meghaladja a kifizető által levont összeget, a különbözetet a természetes személy az adóévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidő lejártáig fizeti meg.
(3a) * Ha az adó tekintetében a természetes személy nem köteles bevallás benyújtására, és igazolja, hogy a Tbj. szerint külföldinek minősül vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek hatálya alá tartozó másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményeiben biztosított, akkor a kifizető által a levont adóról kiállított igazolás benyújtásával az állami adó- és vámhatóságnál adóvisszatérítési kérelmet terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az állami adó- és vámhatóság a természetes személy által megjelölt fizetési számlára utalja át.
(4) * Ha a természetes személy az 1. § (5) bekezdés a)–d) és f) pontjában foglaltak szerint adó fizetésére kötelezett, vagy a (3) bekezdés szerint visszaigénylési jogosultságát gyakorolja, az adóévről köteles személyi jövedelemadó bevallást benyújtani. Nem kell az adót a természetes személynek bevallania, ha a kifizető az adót levonta, és a természetes személy az Szja tv. alapján az adó alapjaként figyelembe vett jövedelmet nem köteles bevallani.
30. § A külföldi pénznemben megszerzett jövedelem utáni adó megállapítására az Szja tv. külföldi pénznemről forintra történő átszámításra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
31. § * A tanulmányokat folytató tanuló, hallgató jogviszonyát
a) az oktatási igazolványokról szóló kormányrendelet szerint a közreműködő intézmény által a tárgyidőszakra kiadott, érvényesítő matricával ellátott, nappali típusú diákigazolvány,
b) a közreműködő intézmény által kiadott, az a) pont szerinti diákigazolványra való jogosultságról szóló igazolás,
c) az oktatási igazolványokról szóló kormányrendelet szerint a tanköteles kor felső határát az adott tanévben betöltő tanuló esetén az érvényesítő matrica nélküli diákigazolvány
tanúsítja, az a) és b) pont szerinti esetben az igazolás vagy a diákigazolvány érvényességi idején belül, a c) pont szerinti esetben a tanévet követő október 31-éig.
32. § A tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartama alatt azt az időtartamot kell érteni, amíg a tanulói, hallgatói jogviszony szünetel, valamint a szünetelést közvetlenül követő 3 hónapot.
33. § (1) Az adóval összefüggő adókötelezettségei teljesítése során az Art. rendelkezéseit e törvény rendelkezéseit figyelembe véve kell alkalmazni.
(2) * Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról, az egyszerűsített foglalkoztatásról, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény, valamint a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló törvény hatálya alá tartozó adózó az adóval összefüggő adókötelezettségeit az érintett törvény rendelkezései szerint teljesíti.
(3) * Az Európai Unió kötelező jogi aktusának vagy a nemzetközi szerződésnek a rendelkezését kell alkalmazni, amennyiben az adóra kiterjedő hatályú jogi aktus, nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő rendelkezést tartalmaz.
34. § * E törvény alkalmazásában:
1. egyéni vállalkozó: az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak minősülő természetes személy (az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy akkor is, ha a nyilvántartásban rögzített tevékenysége ingatlan-bérbeadás vagy egyéb szálláshely-szolgáltatás), valamint a gyógyszerészeti magántevékenységet, falugondnoki tevékenységet, tanyagondnoki tevékenységet végző természetes személy, a szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező természetes személy;
2. fogvatartott: akinek őrizetét rendelték el; az a személy, aki olyan bűnügyi felügyelet alatt áll, amelynek során a bíróság előírta számára, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el; a letartóztatott; az elzárást, a szabadságvesztést töltő személy; valamint a kényszergyógykezelés vagy előzetes kényszergyógykezelés alatt álló személy;
3. harmadik állam: a Tbj.-ben ilyenként meghatározott állam;
4. * az iskolaszövetkezet és a nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, képzésben részt vevő személy, hallgató tagja között fennálló jogviszony tekintetében tanulmányokat folytató tanuló, képzésben részt vevő személy, hallgató: az a személy, aki
a) nappali rendszerű oktatás keretében a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti tanulói jogviszonnyal rendelkezik,
b) nappali rendszerben felnőttképzési jogviszonnyal rendelkezik,
c) nappali rendszerű oktatás keretében a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti nem szünetelő (aktív) hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, vagy
d) az a)–c) pont szerinti jogviszonya megszűnését követően diákigazolványra jogosult, a diákigazolványra való jogosultsága lejártáig;
5. * kiegészítő tevékenységet folytató egyéni, társas vállalkozó: aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat és a Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató személynek minősül.
6. kifizető: az Art. szerinti kifizető
7. külföldi kifizető: a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel nem rendelkező személy;
8. *
9. mezőgazdasági őstermelő: az Szja tv. szerint mezőgazdasági őstermelőnek minősülő természetes személy;
10. *
11. * minimálbér: az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege, kivéve az e törvény egyéni és társas vállalkozókra vonatkozó rendelkezéseiben említett minimálbért, amely a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, ennek hiányában a tárgyhónap első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege;
12. munkaviszony:
a) az Mt.-ben meghatározott munkaviszony,
b) * a közalkalmazotti jogviszony, köznevelési foglalkoztatotti jogviszony, az egészségügyi szolgálati jogviszony, a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony, a honvédelmi alkalmazotti jogviszony, *
c) * a közszolgálati jogviszony, a kormányzati szolgálati jogviszony, a politikai szolgálati jogviszony, a biztosi jogviszony, az adó- és vámhatósági szolgálati jogviszony,
d) a bírósági jogviszony,
e) az igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszony,
f) az ügyészségi szolgálati jogviszony,
g) a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony,
h) az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony,
i) a közfoglalkoztatási jogviszony,
j) * a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjának e jogviszonya,
k) a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagjának e jogviszonya,
l) a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona e jogviszonya,
m) a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott hallgatói munkaszerződés alapján létrejött munkaviszony,
n) *
o) az a)–n) alpont szerinti jogviszonynak megfelelő, külföldi jog alapján fennálló jogviszony, amely alapján a munkát Magyarország vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam területén végzik,
p) * a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv által a rendvédelmi egészségkárosodási járadék folyósításának, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvény szerinti egészségkárosodási járadék folyósításának időtartama, valamint a honvédségi szervezet vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat által megállapított honvédelmi egészségkárosodási járadék folyósításának időtartama;
13. nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony: a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony, amely teljes munkaidős foglalkoztatási jogviszonynak minősül;
14. * saját jogú nyugdíjas: a Tbj. szerint saját jogú nyugdíjasnak minősülő természetes személy;
15. társas vállalkozás: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivői iroda, a szabadalmi ügyvivői társaság, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, az egyéni cég.
35. § Ez a törvény 2019. január 1-jén lép hatályba.
36. § (1) * Az Eat. IX. fejezete, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény alapján 2019. január 1-je előtt keletkezett adó, illetve hozzájárulási kötelezettségeket az e törvények 2018. december 31-éig hatályos rendelkezései alapján kell teljesíteni.
(2) * Az Eat. IX. fejezete 462/B. § (2) bekezdése, 462/C. §-a, 462/D. §-a, 462/E. §-a és a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szakhoz tv.) 4. § (1a) bekezdése alapján 2018. december 31-én érvényesített kedvezmények az Eat. és a Szakhoz tv. 2018. december 31-én hatályos rendelkezései szerint az érvényesítésre nyitva álló időtartamig igénybe vehetőek. Ha a kifizető az ugyanazzal a természetes személlyel fennálló munkaviszonyára a jelen bekezdésben foglaltak alapján az Eat. és e törvény alapján is jogosult lenne adókedvezményre, akkor az említett munkaviszonyra a kifizető a választása szerint csak egy adókedvezményt érvényesíthet.
(3) Ahol jogszabály – e törvényt kivéve –
a) a szociális hozzájárulási adóra,
b) az egészségügyi hozzájárulásra,
irányadó rendelkezést tartalmaz, azon – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az e törvényben meghatározott adót kell érteni.
(4) * Az Eat. 462/H. §-a szerint a kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezményt a kifizető az annak érvényesítésére nyitva álló határidő lejártáig a 2018. december 31-én hatályos rendelkezések szerint érvényesítheti. Az e bekezdés szerint érvényesített adókedvezmény összege nem haladhatja meg a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségei között megjelenő, munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók vonatkozásában a 16. § szerint érvényesített kedvezmény után fennmaradó adókötelezettség összegét.
36/A. § * E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdés i) pontja, 7. §-a, 22. §-a és 27. §-a 2019. január 1-jétől alkalmazható.
36/B. § * A Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról szóló 2019. évi C. törvénnyel megállapított 9. § (11) bekezdés a 2019. január 1-jétől keletkezett adókötelezettségre is alkalmazható.
36/B. § * (1) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) európai uniós tagságának megszűnését követően megkezdett kiküldetésekre az 5. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnését megelőzően megkezdett egyesült királysági kiküldetéseket figyelmen kívül kell hagyni a belföldi munkavégzés óta eltelt három évet meghatározó feltétel vizsgálatakor 2020. december 31-ig, valamint a Magyarországra irányuló kiküldetések között legalább két hónapnak el kell telnie.
(2) Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnésekor az Egyesült Királyságból Magyarországra történő folyamatban lévő kiküldetések a kiküldetések megkezdésekor – kiküldetés hosszabbítása esetén a hosszabbításkor – ismert időtartamig minősülnek kiküldetésnek.
(3) Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnésekor Magyarországról az Egyesült Királyságba történő folyamatban lévő kiküldetések a kiküldetések megkezdésekor – kiküldetés hosszabbítása esetén a hosszabbításkor – ismert időtartamig minősülnek kiküldetésnek.
36/C. § * Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvény hatálybalépésének napjától juttatott jövedelem tekintetében alkalmazható.
36/D. § * (1) A 17/A. § (1) bekezdés a) pontját
a) a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvénynek (a továbbiakban: régi Szkt.) az Szkt. hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezése szerinti tanulószerződéssel gyakorlati képzésben részt vevő tanuló esetében akként kell alkalmazni, hogy
aa) szakirányú oktatás alatt gyakorlati képzést, szakma alatt a régi Szkt. szerinti Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést, rész-szakképesítést, szakképzési munkaszerződés alatt a régi Szkt. szerinti tanulószerződést kell érteni,
ab) a régi Szkt. szerinti Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítéshez, illetve rész-szakképesítéshez kapcsolódóan a Kormány rendeletében meghatározott súlyszorzót kell figyelembe venni,
b) a régi Szkt.-nak az Szkt. hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezése szerinti olyan együttműködési megállapodással érintett tanuló esetében, amely a tanulót családi és utónevének és oktatási azonosító számának megjelölésével konkrétan meghatározza, akként kell alkalmazni, hogy a tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel kötött szakképzési munkaszerződés alatt a szakképző intézménnyel kötött együttműködési megállapodást kell érteni és a 17/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mérték 70 százalékát lehet az adóév olyan munkanapjai közül figyelembe venni, amelyek átlagában a gyakorlattal lefedett időszak eléri a napi hét órát, és az alkalmazandó súlyszorzó mértéke 1,0.
(2) A 17/A. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a tárgyhónapra és tárgyhónapot megelőző időszakokra jogszerűen igénybe vett adókedvezménynek minősül az Szkt. 83. § (2) bekezdés a) pontja alapján megkötött és legalább hat hónapos időtartamban fennálló szakképzési munkaszerződésre tekintettel az Szkt. 2021. december 31-én hatályos 107. § (2) bekezdése alapján jogszerűen igénybe vett kedvezmény is.
36/E. § * A 2022. február 1-jétől szakképzési hozzájárulás adónemre befizetett bevételt szociális hozzájárulási adóként kell nyilvántartani, a fennálló követeléseket és kötelezettségeket a szociális hozzájárulási adó terhére kell rendezni.
36/F. § * Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvénnyel hatályon kívül helyezett 6. § (6) és (7) bekezdése a 2021. évi adókötelezettség megállapítása során még alkalmazható.
36/G. § * A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvénnyel megállapított 9. § (3) és (4) bekezdését a 2023. december 31-ét követően megkezdett szünetelés esetében kell alkalmazni. A 2024. január 1-jén folyamatban lévő szünetelés esetén a 2023. december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni.
36/H. § * (1) Az állam működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXIX. törvénnyel megállapított 1. § (5) bekezdés f) pontját az Szja tv. 65. § (1) bekezdés
a) a) pontja szerinti kamatjövedelem esetében a 2024. július 31. napját követő időszakra járó kamatra, lekötött betét esetében a 2024. július 31. napja után lekötött betét kamatára;
b) b) pontja szerinti kamatjövedelem esetén a 2024. július 31. napját követően megszerzett értékpapír kamatára, hozamára;
c) c) pontja szerinti kamatjövedelem esetén a magánszemélyt teljes egészében a 2024. július 31. napját követő időszak kamatjövedelmeként megillető vagyoni értékre;
d) d) pontja szerinti kamatjövedelem esetén a 2024. augusztus 1. napjától kötött biztosítási szerződés biztosítói teljesítésére;
e) e) pontja szerinti kamatjövedelem esetén a 2024. augusztus 1. napjától nyújtott tagi kölcsön kamatára;
f) f) pontja szerinti kamatjövedelem esetén az ott említett jövedelemnek a teljesített feltételes jogszerzési időtartamnak a 2024. július 31. napját követő időszakkal arányos részére
kell alkalmazni.
(2) A 2024. augusztus 1-jét megelőző időszak tekintetében a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 205/2023. (V. 31.) Korm. rendelet 2024. július 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazni kell.
37–41. § *
