Hatály: közlönyállapot (2019.VII.23.) Váltás a jogszabály mai napon hatályos állapotára

 

2019. évi LXXII. törvény

az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról * 

I. FEJEZET

A JÖVEDELEMADÓZÁST ÉRINTŐ TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSA

1. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

1. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 4. § 23. pont g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában kapcsolt vállalkozás:)

„g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony

ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,

gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;”

(2) A Tao. törvény 4. §-a a következő 57–60. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„57. ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbségek:

a) ha olyan finanszírozás biztosítására vagy részesedésszerzés után járó hozam kifizetésére kerül sor, amely a hitel- vagy tulajdonviszonyt megtestesítő vagy származtatott eszközökre vonatkozó szabályok alapján kerülne adóztatásra, ha a jogi minősítésbeli eltérés miatt a kifizetést a kifizetést teljesítő személy az adómegállapítási időszakának végét követő legkésőbb 12 hónapon belül kezdődő adómegállapítási időszakban a társasági adóalapja vagy az annak megfeleltethető adóalapja terhére veszi figyelembe, ugyanakkor a kedvezményezett a kifizetést nem veszi figyelembe a társasági adóalapja vagy annak megfeleltethető adóalapja javára vagy feltételezhető, hogy a kifizetést a kedvezményezett jogrendszerében egy későbbi adómegállapítási időszakban nem fogják a társasági adóalap vagy az annak megfeleltethető adóalap javára figyelembe venni,

b) ha hibrid gazdálkodó szervezet részére olyan kifizetés történik, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre olyan mértékig, amilyen mértékéig az adóztatási betudhatóság eltérő megítélése miatt a kifizetés nem kerül figyelembevételre sem a hibrid gazdálkodó szervezet, sem bármely, az abban részesedéssel rendelkező személy társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában,

c) ha külföldi telephellyel (telephelyekkel) rendelkező személy részére harmadik személy teljesít kifizetést, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre olyan mértékig, amilyen mértékéig a kifizetést a jövedelem-felosztásra vonatkozó eltérő szabályok miatt a székhely, a telephely nem veszi figyelembe a társasági adóalapjában vagy annak megfeleltethető adóalapjában,

d) ha önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely részére olyan kifizetés történik, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre, olyan mértékig, amilyen mértékéig a kifizetés nem kerül figyelembevételre a telephely vagy azon személy, amelyhez a telephely tartozik társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában,

e) ha hibrid gazdálkodó szervezet olyan kifizetést teljesít, amelyet a hibrid gazdálkodó szervezet társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) vett figyelembe, olyan mértékig, amilyen mértékig a kedvezményezett a kifizetést nem veszi figyelembe a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában, mivel a kedvezményezettre vonatkozó társasági adózási jogszabályok a kifizetést figyelmen kívül hagyják,

f) ha a székhely és a telephely, illetve két vagy több telephely közötti névleges, társasági adóalapban vagy az annak megfeleltethető adóalapban költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) érvényesített kifizetés nem kerül figyelembevételre a kedvezményezett társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában azért, mivel a kedvezményezettre vonatkozó társasági adózási jogszabályok a kifizetést figyelmen kívül hagyják, vagy

g) ha az adózó olyan költséget, ráfordítást számol el, vagy olyan adóalap-csökkentést alkalmaz, amely a belföldi és a külföldi jog eltérése miatt az adózónál és egy külföldi személynél is elszámolásra kerül költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) a társasági adóalapban vagy az annak megfeleltethető adóalapban,

azzal, hogy

h) nem minősül az a) pont szerinti különbségnek, hogy ha a kifizetést teljesítő fél pénzügyi eszközök kereskedelmét üzletszerűen végzi és az átruházott pénzügyi eszközből származó mögöttes hozamot adózási szempontból úgy kezeli, mintha az a jogügyletben részes felek közül egyidejűleg többhöz tartozna az adókötelezettség megállapítása szempontjából, feltéve, hogy a rá vonatkozó adójogszabályok kötelezik arra, hogy a pénzügyi eszköz átruházásával kapcsolatos minden kapott összeget jövedelemként beszámítson,

i) nem áll fenn az e), f) vagy g) pont szerinti különbség, addig a mértékig, ameddig van olyan, az érintett különbséghez kapcsolódó bevétel, amely az e), f) vagy g) pont szerinti államok mindegyikének társasági adóra vagy az annak megfeleltethető adóra vonatkozó adójogszabálya szerint belföldön adóztatható bevételként elszámolásra kerül,

j) az a)–g) pont szerinti különbség csak akkor tekinthető ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbségnek, ha az alapul szolgáló ügyletre kapcsolt vállalkozások között vagy strukturált jogügylet keretében kerül sor;

58. strukturált jogügylet: az ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbséggel járó megállapodás, amely esetében ez a különbség a megállapodás árazásának részét vagy a megállapodás célját képezte, kivéve, ha ezen tényt a megállapodásban részes fél nem ismerte vagy az elvárható gondosság mellett nem kellett ismernie és nem részesedett az abból származó adómegtakarítás értékéből;

59. hibrid gazdálkodó szervezet: olyan szervezet vagy struktúra, amely egy adott adójogrendszer értelmében adózó gazdálkodó szervezetnek minősül, és amelynek jövedelmét vagy költségeit, ráfordításait egy másik adójogrendszer egy vagy több másik személy jövedelmeként vagy költségeiként, ráfordításaiként kezeli;

60. önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely: olyan tevékenység, amelyet annak az államnak az adójogrendszere szerint, ahol az adózó belföldi illetőségűnek minősül, úgy vesznek figyelembe, mint amely külföldi állandó telephelyet keletkeztet, de az érintett külföldi adójogrendszer szabályai értelmében nem minősül állandó telephelynek.”

2. § A Tao. törvény II. Fejezete a 16. §-t követően a következő alcímekkel egészül ki:

„Tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezések

16/A. § (1) Az adózó a (2) bekezdés szerint növeli az adóalapot

a) – a 16. § (7) bekezdése hatálya alá tartozó esetek közül –, ha az adózó e törvény hatálya alól azért kerül ki, mert az üzletvezetés helyét külföldre helyezi, feltéve, hogy ez a külföldi adóügyi illetőség megszerzését vonja maga után, azzal, hogy nem kell alkalmazni a növelést azon eszközökre, amelyek továbbra is ténylegesen kapcsolódnak a belföldön található telephelyhez,

b) ha az adózó a belföldi székhelyéről külföldi telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget,

c) ha az adózó belföldi telephelyéről külföldi székhelyére vagy külföldi telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget,

d) ha az adózó belföldről külföldre helyezi át a belföldi telephelye által folytatott üzleti tevékenységet, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget [az a)–d) pont a továbbiakban együtt: kivonás] a kivonás adóévében, ha e törvény egyéb rendelkezései alapján a kivonásra okot adó körülmény miatt a (2) bekezdésben foglaltakkal megegyező adóalap-növelési kötelezettsége nem merülne fel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kivonás esetén az áthelyezett eszközök, tevékenységek kivonáskori piaci értékének a kivonáskor fennálló számított nyilvántartási értékével vagy annak megfeleltethető értékével csökkentett összege növeli az adóalapot.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kivonást úgy kell tekinteni, mintha a kivonásra kerülő eszközök, tevékenységek vonatkozásában a kivonásra tekintettel a 7–8. § szerinti adóalap-módosító tételek alkalmazására okot adó körülmény – az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése esetén – bekövetkezne és ezért a 7–8. § szerinti adóalap-módosító tételek – az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése esetén – megfelelően alkalmazandóak.

(4) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó adózó az (1) bekezdés hatálya alá tartozó eszközökre vagy tevékenységekre jutó fizetendő adót az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaktól eltérően az adóbevallásban tett választás alapján öt részletben fizetheti meg, ha az Európai Unió más tagállamába helyezi át az üzletvezetés helyét vagy olyan EGT-tagállamba helyezi át az üzletvezetés helyét, amely EGT-tagállam az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i (EU) 2010/24 tanácsi irányelv (a továbbiakban e §-ban: 2010/24 tanácsi irányelv) szerinti kölcsönös segítségnyújtással egyenértékűnek tekinthető, adókövetelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött az adózó tagállamával vagy az Európai Unióval.

(5) A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a fizetendő adó 20 százalékát a (3) bekezdés szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg fizeti meg. A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a fizetendő adó fennmaradó 80 százalékát négy egyenlő részletben, évente a társasági adóbevallás esedékességének napjáig fizeti meg. Az adózó az esedékes részletet az állami adó- és vámhatóság által meghatározott számla javára fizeti meg.

(6) A (4) bekezdés szerinti választás esetén a halasztott fizetés összege egy összegben azonnal esedékessé válik, ha

a) az (1) bekezdés szerint áthelyezett eszközöket vagy az adózó telephelye által folytatott, áthelyezett üzleti tevékenységet értékesítik, vagy más módon elidegenítik;

b) az (1) bekezdés szerinti áthelyezést követően az eszközöket egy harmadik országba helyezik át;

c) a (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó az üzletvezetés helyét egy harmadik országba helyezi át;

d) a (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó vonatkozásában az áthelyezés helye szerinti tagállamban a csődeljárásnak, felszámolási vagy végelszámolási eljárásnak vagy a kényszertörlési eljárásnak megfeleltethető eljárást kezdeményeztek;

e) az adózó részletfizetési kötelezettségével 30 napos késedelembe esik,

azzal, hogy a b)–d) pont nem alkalmazandó azon EGT-tagállamokba történő áthelyezés esetében, amely tagállam a 2010/24 tanácsi irányelv szerinti kölcsönös segítségnyújtással egyenértékűnek tekinthető, adókövetelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött az adózó tagállamával vagy az Európai Unióval.

(7) A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a (6) bekezdés szerinti esetek fennállását, azok bekövetkezésétől számított 15 napon belül bejelenti az állami adó- és vámhatóságnak.

(8) Az (1) bekezdés alkalmazásában a piaci értéket a 18. § (2), (4) és (9) bekezdése megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.

(9) Az (1)–(8) bekezdés nem alkalmazandó az értékpapír-finanszírozáshoz vagy biztosítékként nyújtott eszközökhöz kapcsolódó ügyletekre, továbbá ha az eszközök áthelyezésére prudenciális tőkekövetelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelés céljából volt szükség és az eszközöknek 12 hónapon belül vissza kell kerülniük Magyarországra.

(10) Az 5. § (10) bekezdésben foglaltaktól eltérően, amennyiben az eszközök, adóügyi illetőség vagy az állandó telephely által folytatott üzleti tevékenység áthelyezése az (1) bekezdés a)–d) pontjának megfeleltethető ügylet keretében az Európai Unió tagállamából belföldre történik, akkor az érintett eszközök adózási célú bekerülési értékének az érintett tagállam adó megállapításhoz használt kiindulási értékét kell tekinteni, kivéve ha az nem tükrözi a piaci értéket, mert ez esetben a piaci értéket kell alkalmazni.

Adóelkerülésre vonatkozó különös rendelkezések

16/B. § (1) A 4. § 57. pont g) alpontja szerinti esetben

a) ha az adózó a külföldi személyben részesedéssel rendelkezik, akkor a kifizetésre nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket,

b) ha a kifizetést az adózó teljesíti és az adózóban részesedéssel rendelkező külföldi személy adójogrendszerében a költség, ráfordítás társasági adóalapból vagy annak megfeleltethető adóalapból történő levonását nem tagadják meg, akkor az adózó nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az adóalapjában nem veheti figyelembe a levonást.

(2) A 4. § 57. pont a)–f) alpontja szerinti esetekben, ha a kifizetést az adózó teljesíti, akkor az adózó nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az adóalapjában nem veheti figyelembe a levonást.

(3) A 4. § 57. pont a) és e) alpontja szerinti esetekben, ha a kifizetésben az adózó részesül, és a kifizetést teljesítő adójogrendszerében a levonást nem tagadják meg, akkor az adózó adóalapjában a kifizetést figyelembe kell venni.

(4) Amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásai olyan jogügyletben vagy jogügylet sorozatban vesznek részt, továbbá amennyiben olyan strukturált jogügyletre kerül sor, amely a 4. § 57. pont eseteknek megfeleltethető különbséget eredményez, amellyel összefüggésben az adózónál levonható költség, ráfordítás merül fel, akkor a költség, ráfordítás nem érvényesíthető, kivéve, ha az ügyletben érintett bármely személy adójogrendszere a levonás mértékével azonos mértékben rendelte el az adóalap módosítását.

(5) Amennyiben 4. § 57. pont d) alpontja szerinti különbség miatt a kifizetés összege az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely társasági adóalapjában nem kerülne figyelembevételre, akkor az adózó nem alkalmazhatja a 28. §-t, kivéve, ha valamely az Európai Unió tagállamának nem minősülő állammal kötött nemzetközi szerződés a jövedelem mentesítéséről rendelkezik.

(6) Amennyiben külföldi illetőséggel is rendelkező belföldi illetőségű adózó kifizetése, ráfordítása vagy vesztesége belföldön és külföldön is levonható a társasági adóalapból vagy az annak megfeleltethető adóalapból, akkor az e törvény szerinti belföldi illetőségű adózó a levonás összegével az e törvény szerint adóalapját növeli olyan mértékben, amilyen mértékben nincs olyan kapcsolódó bevétele, amely mindkét állam adójoga szerint adóztatható. Amennyiben a másik állam az Európai Unió tagállama, akkor az e törvény szerinti belföldi illetőségű adózó nem érvényesítheti az e törvény szerinti levonást, ha a másik állammal kötött törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján Magyarországon nem minősül belföldi illetőségűnek.”

3. § A Tao. törvény 18. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az alapítónak (ide nem értve az átalakulással, egyesüléssel, szétválással történő alapítást), a tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak, továbbá a tagnak (részvényesnek) az (1)–(5) bekezdés előírásait a jegyzett tőke, tőketartalék nem pénzbeli hozzájárulással történő teljesítése, emelése, a jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása, az adózó által ellenérték fejében megszerzett üzletrész tagok részére történő térítés nélküli átadása, vagy bevonása esetén, továbbá a jogutód nélküli megszűnéskor a nem pénzben történő vagyonkiadásra, valamint az osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként történő teljesítésére is alkalmaznia kell, ha kapcsolt vállalkozás vagy a nem pénzbeli hozzájárulással kapcsolt vállalkozássá váló tag (részvényes) teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve részesedik a vagyonból.”

4. § (1) A Tao. törvény 18/C. §-a a következő (9d) bekezdéssel egészül ki:

„(9d) A 18/A. § (1) bekezdése szerinti adózónál a (9a) és (9b) bekezdések hatálya alá nem tartozó, a lízingbe vevő által a könyvekbe felvett használati jog eszközre az adózás előtti eredményben az IFRS-ek szerint elszámolt értékcsökkenést a számvitelről szóló törvény szerint az ingatlanhoz nem kapcsolódó vagyoni értékű jogokra megállapított terv szerinti értékcsökkenésnek kell tekinteni az 1. számú melléklet alkalmazásában.”

(2) A Tao. törvény 18/C. § (13a) és (13b) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(13a) A 18/A. § (1) bekezdése szerinti, hitelintézetnek vagy pénzügyi vállalkozásnak minősülő adózó

a) a (13) bekezdés c) pontja alkalmazásában az adózás előtti eredményét nem növeli a pénzügyi szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, a befektetési szolgáltatási tevékenységéből származó várható kötelezettség fedezetére képzett céltartalékkal (céltartalékot növelő összeggel), valamint a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ltp.) szerint képzett kiegyenlítési tartaléknak (tartalékot növelő összegnek) megfeleltethető összeggel kapcsolatban az adóévben az adózás előtti eredmény terhére elszámolt összeggel,

b) az adózás előtti eredményét nem csökkenti a pénzügyi szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, a befektetési szolgáltatási tevékenységéből származó várható kötelezettség fedezetére képzett céltartalék felhasználásával (céltartalékot csökkentő összeggel), valamint az Ltp. szerint felhasznált kiegyenlítési tartaléknak (tartalékot csökkentő összegnek) megfeleltethető összeggel kapcsolatban az adóévben az adózás előtti eredmény javára elszámolt összeggel.

(13b) A 18/A. § (1) bekezdése szerinti, lakástakarékpénztárnak minősülő adózó – külön e célra szolgáló nyilvántartás alapján – a korrigált adózás előtti eredményét

a) csökkenti az Ltp. szerinti kiegyenlítési tartalék képzésének (növelésének) megfeleltethető, de az adózás előtti eredmény terhére el nem számolt adóévi összeggel,

b) növeli az Ltp. szerinti kiegyenlítési tartalék felhasználásának (csökkentésének) megfeleltethető, de az adózás előtti eredmény javára el nem számolt adóévi összeggel.”

5. § (1) A Tao. törvény 22/C. § (4) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg a támogatott szervezet jóváhagyott, adott támogatási időszakra vonatkozó sportfejlesztési programjában szereplő,)

„f) sportcélú ingatlan üzemeltetésének 4. § 47. pontja szerint elszámolható költségeinek 80 százalékát, de legfeljebb a 30/I. § (3) bekezdése szerinti esetekben sportcélú ingatlanonként és a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet szerinti támogatási időszakonként 600 millió forintot.”

(2) A Tao. törvény 22/C. §-a a következő (4c) bekezdéssel egészül ki:

„(4c) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a támogatási igazolások összértéke az (1) bekezdés b) és d) pontja szerinti támogatott szervezet – ide nem értve azokat a szervezeteket, amelyekkel összefüggésben a 30/I. § alkalmazandó – jóváhagyott, adott támogatási időszakra vonatkozó sportfejlesztési programjában szereplő, 300 millió forint értéket meghaladó, sportcélú ingatlanra irányuló tárgyi eszköz beruházás, felújítás beruházási, felújítási értéke – ideértve a biztonsági követelmények teljesülését szolgáló infrastruktúra-fejlesztést is – legfeljebb 100 százaléka lehet, ha

a) a beruházás, felújítás már érdemben megkezdődött, vagy

b) a beruházás, felújítás még érdemben nem kezdődött meg, de a támogatott szervezetnek még lehetősége van meghosszabbítani a sportfejlesztési programját legalább 2 évvel,

azzal, hogy ha a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint utófinanszírozás keretében kerül a támogatott szerv részére kifizetésre, akkor a támogatási időszakban a sportcélú ingatlanfejlesztés készültségével arányos elszámolás benyújtását és annak elfogadását követően nyújtható támogatás.”

6. § A Tao. törvény 22/E. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) E § alkalmazásában elszámolható költségnek minősül

a) az energiahatékonysági beruházás, felújítás célját szolgáló, a kizárólag a magasabb energiahatékonysági szint elérését elősegítő tárgyi eszköz, immateriális jószág bekerülési értéke, értékének növekedése, amennyiben a beruházás, felújítás összköltségén belül a kizárólag energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás költségei külön beruházásként, felújításként meghatározhatóak, vagy

b) az energiahatékonysági célokat közvetlenül szolgáló beruházás, felújítás részét képező tárgyi eszköz, immateriális jószág bekerülési értékének, értéknövekedésének az a része, amely egy hasonló, kevésbé energiahatékony beruházáshoz, felújításhoz viszonyítva többletköltségként merül fel, amely kevésbé energiahatékony beruházást, felújítást az adózó az e § szerinti adókedvezmény és a beruházáshoz, felújításhoz igénybe vett más állami támogatás hiányában hitelt érdemlően végrehajtott volna, amennyiben az elszámolható költség az a) pont szerinti módszerrel nem határozható meg.”

7. § (1) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (77)–(79) bekezdéssel egészül ki:

„(77) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 22/C. § (4) bekezdés f) pontját első alkalommal a 2020–2021-es támogatási időszakra benyújtott sportfejlesztési program jóváhagyásával összefüggésben kell alkalmazni.

(78) A 4. § 47a. és 47b. pontjainak és a 22/C. § (4) bekezdés f) pontjának 2019. április 30-án hatályos rendelkezése utoljára a 2019–2020-as támogatási időszakra 2019. április 30-ig benyújtott, majd jóváhagyott sportfejlesztési programmal összefüggésben alkalmazandó.

(79) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 22/C. § (4c) bekezdését az e rendelkezés hatálybalépésekor folyamatban lévő, jóváhagyott sportfejlesztési programokkal összefüggésben is alkalmazni kell.”

(2) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (80) bekezdéssel egészül ki:

„(80) A hitelintézetek első alkalommal a 2022. december 31-ét követően kezdődő adóévben alkalmazzák az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 16/B. § (2) és (3) bekezdését azokra 4. § 57. pont a)–g) alpontja szerinti különbségekre, amelyek a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó kamatfizetés kapcsolt vállalkozás részére való teljesítése kapcsán keletkeznek, ha

a) a pénzügyi eszköz konvertálható, feltőkésítésbe bevonható vagy leírható;

b) a pénzügyi eszközt kizárólag azzal a céllal bocsátották ki, hogy eleget tegyenek a bankszektor esetében alkalmazandó, a veszteségviselő képességre vonatkozó követelményeknek, és a pénzügyi eszközt ilyennek ismerik el azon, veszteségviselő képességre vonatkozó követelményekben, amelyek az adókötelezettre alkalmazandók;

c) a pénzügyi eszköz kibocsátására olyan pénzügyi eszközökkel összefüggésben került sor, amelyek az anyavállalat szintjén konvertálhatók, tulajdoni részesedéssé alakíthatók vagy leírhatók, a veszteségviselő képességre vonatkozó, alkalmazandó követelmények teljesítéséhez szükséges szinten került sor, nem egy strukturált jogügylet részeként került sor; valamint

d) az összevont alapon kezelendő vállalatcsoport esetében a jogügylet alapján a teljes nettó levonás nem haladja meg azt az összeget, amely akkor lett volna levonható, ha az adófizető közvetlenül a piacra bocsátotta volna ki az adott pénzügyi eszközt.”

8. § A Tao. törvény 4. § 11. pont e) alpont ea) pontjában a „23.495.250 forint” szövegrész helyébe a „24.395.250 forint” szöveg lép.

9. § Hatályát veszti a Tao. törvény 4. § 47a. és 47b. pontja.

2. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény módosítása

10. § A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 16. § (2) bekezdése a következő f) és g) ponttal egészül ki:

[Az (1) bekezdésben meghatározott személy az adóévre akkor választhatja a kisvállalati adó szerinti adózást, ha]

„f) ellenőrzött külföldi társasággal az adóévet megelőző adóévben nem rendelkezik;

g) az az összeg, amellyel az adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült, Tao. tv. szerinti finanszírozási költségei meghaladják az adózó adóköteles kamatbevételeit és a gazdasági értelemben azzal egyenértékűnek tekintendő adóköteles bevételeit, az adóévet megelőző adóévben várhatóan nem haladja meg a 939 810 000 forintot.”

11. § A Katv. 24. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1)–(2) bekezdéstől eltérően a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti az adózó külföldi telephelyének betudható jövedelem külföldön megfizetett (fizetendő) adóval csökkentett része.”

12. § A Katv.

1. 19. § (5) bekezdés l) pontjában az „adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült finanszírozási költségei” szövegrész helyébe az „adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült, Tao. tv. szerinti finanszírozási költségei” szöveg,

2. 20. § (4) bekezdés b) pontjában a „csökkentett bevétel összegét,” szövegrész helyébe a „csökkentett bevétel összegét, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja el az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként,” szöveg,

3. 23. § (2) bekezdés b) pontjában a „csökkentve az adóelőleg-megállapítási időszakban bevételként elszámolt osztalék összegével” szövegrész helyébe a „csökkentve az adóelőleg-megállapítási időszakban bevételként elszámolt, a külföldön megfizetett (fizetendő) adó összegét nem tartalmazó osztalék összegével, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja el az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként” szöveg,

4. 24. § (1) bekezdésében az „Az adóalapot csökkenti a külföldön adóztatható,” szövegrész helyébe az „A 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti a külföldön adóztatható,” szöveg,

5. 24. § (2) bekezdésében az „az adóalapot csökkenti” szövegrész helyébe az „a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti” szöveg,

6. 24. § (3) bekezdésében az „(1)–(2) bekezdés alkalmazásakor” szövegrész helyébe az „(1)–(2) és (5) bekezdés alkalmazásakor” szöveg

lép.

II. FEJEZET

A KÖZVETET T ADÓZÁST ÉRINTŐ TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSA

3. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása

13. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) „Termék értékesítése” című alcíme a következő 12/A. §-sal egészül ki:

„12/A. § (1) A 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás nem áll be, ha a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.

(2) A termék Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlet céljára történő továbbítása valósul meg a következő feltételek együttes teljesülése esetén:

a) a terméknek a Közösség más tagállamába történő továbbítása abból a célból történik, hogy azt megérkezése után egy későbbi időpontban egy olyan másik adóalany részére értékesítsék, aki (amely) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalannyal fennálló megállapodás alapján jogosult megszerezni e termék tulajdonjogát,

b) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany nem rendelkezik gazdasági célú letelepedéssel abban a tagállamban, amelybe a terméket feladják vagy elfuvarozzák,

c) az az adóalany, akinek (amelynek) a részére a terméket értékesíteni szándékozzák, adószámmal rendelkezik abban a tagállamban, amelybe a terméket feladják vagy elfuvarozzák, és a b) pontban említett adóalany a feladás vagy az elfuvarozás megkezdésének időpontjában ismeri ezen adóalanyt és az említett tagállam által ezen adóalany részére megállapított adószámot,

d) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany rögzíti a termék továbbítását a 182. § szerinti nyilvántartásában, valamint a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában feltünteti a c) pont szerinti adóalanyt és a számára azon tagállam által megállapított adószámot, amelybe a terméket feladták vagy elfuvarozták.

(3) Ha a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek, a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jognak a (2) bekezdés c) pontjában említett adóalany részére történő átengedését annak időpontjában úgy kell tekinteni, hogy a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany a 89. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítést teljesít, feltéve, hogy e jogot a (4) bekezdésben említett határidőn belül engedte át.

(4) Ha a terméknek a Közösség azon más tagállamába történő megérkezését követő 12 hónapon belül, amelybe a terméket feladták vagy elfuvarozták, a terméket nem értékesítették a (2) bekezdés c) pontjában vagy a (6) bekezdésben említett azon adóalanynak, akinek (amelynek) azt szándékozták, és nem merült fel a (7) bekezdésben meghatározott egyik eset sem, úgy kell tekinteni, hogy a 12 hónap leteltét követő napon beáll a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás.

(5) Nem áll be a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás a következő feltételek teljesülése esetén:

a) a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jogot nem engedték át és a terméket a (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül belföldre továbbítják, és

b) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany rögzíti a termék belföldre történő továbbítását a 182. § szerinti nyilvántartásában.

(6) Nem áll be a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás abban az esetben sem, ha a (4) bekezdésben meghatározott időtartamon belül a (2) bekezdés c) pontjában említett adóalany helyébe másik adóalany lép, feltéve, hogy:

a) teljesül a (2) bekezdésben szereplő valamennyi egyéb feltétel, és

b) a (2) bekezdés b) pontjában említett adóalany ezt a tényt rögzíti a 182. § szerinti nyilvántartásban.

(7) A (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül

a) ha a vevői készletben lévő terméket a (2) bekezdés c) pontjában vagy a (6) bekezdésben említett adóalanytól eltérő személy részére értékesítik, úgy kell tekinteni, hogy a (2) és (6) bekezdésben foglalt feltételek ezt az értékesítést közvetlenül megelőzően már nem teljesülnek;

b) ha a vevői készletben lévő terméket egy belföldtől eltérő országba adják fel vagy fuvarozzák el, úgy kell tekinteni, hogy a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek az említett feladás vagy elfuvarozás kezdetét közvetlenül megelőzően már nem teljesülnek;

c) a vevői készletben lévő termék megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetén úgy kell tekinteni, hogy a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek abban az időpontban már nem teljesülnek, amikor a termék ténylegesen eltűnt vagy megsemmisült, vagy ha lehetetlen meghatározni ezt az időpontot, abban az időpontban, amikor kiderült, hogy a termék megsemmisült vagy hiányzik;

d) az a)–c) pontban nem említett esetben, ha a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek bármelyike már nem teljesül, úgy kell tekinteni, hogy a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás a feltétel nem teljesülésekor haladéktalanul beáll.”

14. § Az Áfa tv. 22. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint az ott meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

(4) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint a 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12/A. § (1)–(2), (5)–(6) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.

(5) A 12/A. § (3) bekezdése szerinti termékértékesítés esetén úgy kell tekinteni, hogy az az adóalany, akinek (amelynek) a részére a terméket értékesítik, termék Közösségen belüli beszerzését teljesíti.

(6) Ha a továbbításra fordított esetben, mint a 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12/A. § (4) és (7) bekezdése lenne alkalmazandó, a 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás beálltakor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás is beáll.”

15. § Az Áfa tv. 27. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy – javára – más végzi, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetve arra másnak, beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha közölte a részére terméket értékesítővel a számára az által a tagállam által megállapított adószámot, amelyből a terméket feladják vagy elfuvarozzák.”

16. § Az Áfa tv. 66. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, többcélú utalvánnyal vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.”

17. § Az Áfa tv. 77. §-a a következő (7)–(10) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Különös tekintettel a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére, az adó alapja utólag csökkenthető a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészének vagy részének adót nem tartalmazó összegével a következő feltételek együttes teljesülése esetén:

a) az adóalany és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője független felek,

b) az adóalany a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét a (8) bekezdésben meghatározottak szerint előzetesen írásban értesíti, kivéve, ha a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője jogutód nélkül megszűnt,

c) az adóalany nem áll csőd-, felszámolási, vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt a behajthatatlan követeléssel érintett bevallás benyújtásának időpontjában,

d) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője nem áll csőd-, felszámolási, vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában,

e) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője nem szerepel a nagy összegű adóhiánnyal vagy a nagy összegű adótartozással rendelkezők adóhatóság holnapjáról lekérdezhető adatbázisában a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában és az azt megelőző egy évben,

f) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában nincs törölve,

g) az állami adó- és vámhatóság a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjáig nem adott tájékoztatást az adóalany részére a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adókötelezettsége teljesítésének megkerüléséről,

h) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke megtérítésének esedékessége óta legalább egy év eltelt, és

i) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke más módon nem térült vagy térül meg.

(8) Az előzetes írásbeli értesítésnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás oka,

b) azon számla sorszáma, amely az adóalap-csökkentéssel érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást tartalmazza,

c) a behajthatatlan követelés összege (ellenérték vagy részellenérték, valamint az arra jutó adó összege szerinti bontásban), és

d) nyilatkozat arról, hogy a c) pont szerint megjelölt ellenérték adót nem tartalmazó összegével az adóalany az adó alapját utólag csökkenti.

(9) Az adóalany köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni a behajthatatlan követelésként történő elszámolás okáról, azon számla sorszámáról, amely az adóalap-csökkentéssel érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást tartalmazza, az adóalap-csökkentés összegéről, a termékbeszerző, szolgáltatás igénybevevő nevéről, adószámáról, valamint a (7) bekezdés i) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről.

(10) Amennyiben az adóalap (7) bekezdés szerinti csökkentését követően a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója részére a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészét vagy annak egy részét megtérítik, a megtérített ellenérték vagy részellenérték adóval csökkentett összegének erejéig az adóalap utólagos csökkentése nem alkalmazható. Az adóalany köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni a megtérített ellenérték vagy részellenérték adóval csökkentett összegéről és a termékbeszerző, szolgáltatás igénybevevő nevéről, adószámáról.”

18. § Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, feltéve, hogy:

a) az egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik, és

b) az az adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) részére az értékesítés történik, adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában és ezt az adószámot közölte az értékesítővel.”

19. § Az Áfa tv. 89. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.”

20. § Az Áfa tv. 93. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A (2) bekezdés szerinti mentesség alkalmazásának feltétele, hogy a szolgáltatást közvetlenül az importáló részére nyújtsák.”

21. § (1) Az Áfa tv. 95. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Mentes az adó alól a termék importja a következő feltételek együttes teljesülése esetében:)

„b) az a) pont szerint értékesített termék küldeménykénti feladása belföldön vagy elfuvarozása belföldről legkésőbb azon időponttól, amelytől kezdve a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátottnak tekintendő, a (3) bekezdésben meghatározott határidőig megtörténik;”

(2) Az Áfa tv. 95. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (7) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság kötelezi az importálót a megállapított adó megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez fűződő egyéb jogkövetkezményekről arra az időpontra visszamenőleg rendelkezik, amelytől kezdve a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátottnak tekintendő.”

22. § (1) Az Áfa tv. 98. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy]

„a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság, vagy az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 334. cikk (1) bekezdés c) pontja alapján a kiviteli hatóság igazolja, valamint”

(2) Az Áfa tv. 98. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Amennyiben a termék értékesítése során az adó alóli mentesség kizárólag a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesítése hiányában nem alkalmazható, azonban a termék az értékesítés teljesítését követő 360 napon belül elhagyja a Közösség területét, és ezt a tényt a (2) bekezdés a) pontja szerinti hatóság igazolja, az adóalany jogosult az ezen termékértékesítését terhelő fizetendő adóval megegyező összegben csökkenteni a fizetendő adóját. A fizetendő adó csökkentésének feltétele az ügylet teljesítését tanúsító számla megfelelő módosítása.”

23. § Az Áfa tv. 101. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy]

„a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek a szolgáltatásnyújtás teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a 98. § (2) bekezdés a) pontja szerinti hatóság igazolja, valamint”

24. § Az Áfa tv. 102. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása – a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes szolgáltatásnyújtások kivételével – abban az esetben, ha az olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül,]

„b) amely kiviteli eljárás hatálya alá vonva elhagyja a Közösség területét, és a Közösség területéről való kiléptetés tényét a 98. § (2) bekezdés a) pontja szerinti hatóság igazolja;”

25. § Az Áfa tv. 110. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az utas nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtására abban az esetben, ha olyan szolgáltatást közvetít, amely a Közösség valamely más tagállamában teljesül.”

26. § Az Áfa tv. 111. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„111. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal

a) vám elé állítást követően átmeneti megőrzés alatt áll;

b) vámszabadterületi eljárás vagy vámszabadraktári eljárás hatálya alá vonandó, vagy

c) vámraktározási vagy aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonandó.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely a) a termék (1) bekezdés

a) pontjában említett vámjogi helyzetére, vagy

b) a terméknek az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett eljárások hatálya alatti állására

nincs befolyással.

(3) Mentes az adó alól továbbá az (1) és (2) bekezdés alkalmazása alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása, feltéve, hogy a szolgáltatást közvetlenül azon személy, szervezet részére nyújtják, aki (amely) a terméket értékesíti vagy beszerzi.”

27. § Az Áfa tv. 112. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Mentes az adó alól továbbá az (1) bekezdés alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása, feltéve, hogy a szolgáltatást közvetlenül azon személy, szervezet részére nyújtják, aki (amely) a terméket értékesíti vagy beszerzi.”

28. § Az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon)

„c) a 120. § c) pontjában említett esetben az áru átengedéséről szóló vámhatóság általi értesítés, ha jogszabály alapján az értesítési kötelezettség fennáll, valamint

ca) a 120. § c) pont ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátása során az adófizetési kötelezettséget megállapító határozat, valamint a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló okirat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről,

cb) a 120. § c) pont cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról;”

29. § Az Áfa tv. 153/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„153/D. § (1) Nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:

a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy részleges meg nem térítése, ide nem értve a 77. § (7) bekezdése szerinti esetet;

b) a 11. § (3) bekezdésében és a 14. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;

c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;

d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;

e) ha az egycélú utalvány ellenében nem teljesítenek termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást.

(2) Ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetre tekintettel csökken, az adóalany a különbözet elszámolásakor köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni ezen különbözet összegéről, valamint azon adóalany nevéről és adószámáról, aki (amely) e különbözet alapjául szolgáló, 77. § (7) bekezdése szerinti adóalap-csökkentést elszámolta.”

30. § Az Áfa tv. 155. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátása során határozattal állapítja meg az adót abban az esetben is, ha a termék importja a 95. § szerint mentes az adó alól.”

31. § Az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha)

„b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetve a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel vagy többcélú utalvánnyal maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri;”

32. § Az Áfa tv. 182. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„182. § Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i (EU) 282/2011 tanácsi végrehajtási rendelet által meghatározottak szerint.”

33. § Az Áfa tv. 183. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany belföldön vevői készletet tart fenn, a 12/A. § (2) bekezdés c) pontjában és a 12/A. § (6) bekezdésében foglaltaknak belföldön megfelelő adóalany köteles a vevői készletből a részére értékesíteni szándékozott termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i (EU) 282/2011 tanácsi végrehajtási rendelet által meghatározottak szerint.”

34. § Az Áfa tv. XX. fejezete a következő alcímmel egészül ki:

„Különös adóvisszatérítés

257/J. § (1) Az adóalany kérelmezheti az őt terhelő előzetesen felszámított adó összegének visszatérítését, ha az neki fel nem róható okból, az adósemlegesség elvébe ütközően, más módon nem térült vagy térül meg.

(2) Az adóalany a kérelmet az állami adóhatósághoz írásban terjeszti elő, legkésőbb 6 hónappal az adómegállapításhoz való jog elévülését megelőzően. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóalany e kérelem előterjesztésére a folyamatban lévő adóhatósági ellenőrzés során is jogosult.

(3) A kérelemben az adóalany igazolja az (1) bekezdés szerinti feltételeknek való megfelelést.

(4) A kérelemről az állami adóhatóság a kérelem beérkezésétől számított 6 hónapon belül dönt. Az állami adóhatóság az adó visszatérítését akkor engedélyezi, ha a visszatérítés alapjául szolgáló adó a költségvetés felé megfizetésre került.”

35. § Az Áfa tv. 259. §-a a következő 3/A. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„3/A. behajthatatlan követelés: termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás alapján keletkezett, követelésként fennálló ellenérték vagy részellenérték adót is tartalmazó összege, amelyet a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója ekként számol el nyilvántartásában az alábbi okok valamelyike alapján:

a) a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet vagy a talált fedezet azt csak részben fedezi,

b) a követelést a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedte,

c) a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább 2 év telt el,

d) a követelésre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;”

36. § (1) Az Áfa tv. 268. § g) pontja a következő gp) alponttal egészül ki:

[Ez a törvény – az Art.-vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:]

gp) a Tanács (EU) 2018/1910 irányelve (2018. december 4.) a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról;”

(2) Az Áfa tv. 268. §-a a következő j) ponttal egészül ki:

(Ez a törvény – az Art.-vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)

„j) a Tanács (EU) 2019/475 irányelve (2019. február 18.) a 2006/112/EK és a 2008/118/EK irányelvnek az olasz Campione d’Italia településnek és a Luganói-tó olaszországi vizeinek az Unió vámterületébe, valamint a 2008/118/EK irányelv területi hatálya alá történő bevonása érdekében történő módosításáról.”

37. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 328. §-sal egészül ki:

„328. § (1) A 2020. január 1-jét megelőzően, belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbított termékekre a 2019. december 31-én hatályos 22. § (3)–(5) bekezdés, 144. §, 183. §, 259. § 26. a) pontját kell alkalmazni, azzal, hogy az ilyen, 2020. december 31-én még a vevői készletben lévő termékre 2020. december 31-én beáll a 22. § (1) bekezdése szerinti joghatás.

(2) Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany 2020. január 1-jét megelőzően továbbított terméket a Közösség valamely más tagállamában fenntartott vevői készletébe, úgy a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás akkor áll be, amikor a vevői készlet helye szerinti tagállam szabályozása értelmében ezen termék után Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén adófizetési kötelezettség keletkezik. Az adóalany az ily módon továbbított termékekről a 2019. december 31-én hatályos 182. § szerint vezet folyamatos mennyiségi nyilvántartást.”

38. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 329. §-sal egészül ki:

„329. § E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Mód10 törvény) módosított 98. § (2) bekezdés a) pontja, 98. § (5) bekezdése, 101. § (2) bekezdés a) pontja, 102. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható ezen módosítások hatálybalépését megelőzően teljesített ügyletekre is.”

39. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 330. §-sal egészül ki:

„330. § E törvénynek a Mód10 törvénnyel módosított 165. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható a 2018. december 31-ét követően teljesített ügyletek esetében is.”

40. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 331. §-sal egészül ki:

„331. § (1) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 12/A. §-át és 182. §-át abban az esetben kell először alkalmazni, amikor az adóalany 2019. december 31-ét követően továbbít belföldről terméket egy másik tagállamba. E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 22. § (3)–(6) bekezdését és 183. §-át abban az esetben kell először alkalmazni, amikor az adóalany 2019. december 31-ét követően továbbít másik tagállamból terméket belföldre.

(2) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 27. § (2) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor a sorban első értékesítő által teljesített termékértékesítés 2019. december 31-ét követi.

(3) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 89. § (1a) bekezdését arra a termékértékesítésre kell először alkalmazni, amelynek teljesítési időpontja 2019. december 31-ét követi.”

41. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 332. §-sal egészül ki:

„332. § E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 77. § (7)–(10) bekezdése, 259. § 3/A. pontja, valamint a Mód10 törvénnyel módosított 153/D. §-a azokban az esetekben is alkalmazható, amikor a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontja 2020. január 1. napját megelőzi, de 2015. december 31. napját követő időpontra esik.”

42. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 333. §-sal egészül ki:

„333. § E törvény 2020. december 31-én hatályos 206. § (1) bekezdés c) pontját és 206. § (2) bekezdését kell alkalmazni, ha az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele, előlegfizetés hiányában pedig az utazásszervezési szolgáltatás teljesítése 2021. január 1-jét megelőző időpontra esik.”

43. § Az Áfa tv.

1. Az 54. § (1) bekezdés a) pontjában az „a) és b) pontja szerint” szövegrész helyébe az „a) pontja szerint”,

2. Az 54. § (1) bekezdés b) pontjában az „(1) bekezdésének c) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdésének b) és c) pontjában”,

3. Az 54. § (1) bekezdés d) pontjában a „külső közösségi árutovábbítási eljárás” szövegrész helyébe a „külső árutovábbítási eljárás”,

4. 89/A. § (3) bekezdés 3. pontjában az „összesítő nyilatkozatában” szövegrész helyébe az „a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában”,

5. 96. § (3) bekezdés c) pontjában az „összesítő nyilatkozatában” szövegrész helyébe az „a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában”,

6. 112. § (1) bekezdés a) pontjában a „külső közösségi árutovábbítási eljárás” szövegrész helyébe a „külső árutovábbítási eljárás”,

7. 117. § a) pontjában az „(1) bekezdésének a) vagy b) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdésének a) pontjában”,

8. 117. § b) pontjában az „(1) bekezdésének c) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdésének b) vagy c) pontjában”,

9. 146. § (1) bekezdés a) pontjában az „(1) bekezdés a) vagy b) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdés a) pontjában”,

10. 146. § (1) bekezdés b) pontjában az „(1) bekezdés c) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdés b) vagy c) pontjában”,

11. 268. § g) pont go) alpontjában a „Tanács (EU) irányelve” szövegrész helyébe a „Tanács (EU) 2018/1695 irányelve (2018. november 6.)”

szöveg lép.

44. § Az Áfa tv. 1. számú melléklete az 1. melléklet szerint módosul.

45. § Az Áfa tv. 4/A. számú melléklet I. része a 2. melléklet szerint módosul.

46. § Hatályát veszti az Áfa tv.

1. 12. § (2) bekezdés i) pontja,

2. 144. §-a,

3. 206. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése,

4. 206. § (1) bekezdés d) pontja,

5. XV. Fejezet Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó megállapítására alcíme,

6. 259. § 26. pontja.

4. Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény módosítása

47. § Nem lép hatályba az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.1.) 65. § 2–4. pontja.

48. § A Módtv.1. 251. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A 8. § és a 241. § (2) bekezdése 2020. január 1-jén lép hatályba.”

5. Az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló 2008. évi LXVIII. törvény módosítása

49. § Az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló 2008. évi LXVIII. törvény (továbbiakban: Utasforgalmi tv.) 7. § (1) bekezdés a) pontja a következő ae)ag) alpontokkal egészül ki:

(Mentes az adó alól a harmadik államból vagy az azzal egy tekintet alá eső területről belföldre beutazó utas személyi poggyászában levő termék vagy termékek nem kereskedelmi jellegű importja, ha a mennyiség személyenként nem haladja meg dohánytermékek körében:)

ae) töltőfolyadéknál légi utas esetében 75 millilitert, egyéb utas esetében 15 millilitert,

af) új dohánytermék-kategóriák dohányt tartalmazó vagy dohánnyal együtt fogyasztott egyszer használatos termékeinél légi utas esetében 200 darabot, egyéb utas esetében 40 darabot,

ag) új dohánytermék-kategóriák dohányt tartalmazó vagy dohánnyal együtt fogyasztott folyadékánál légi utas esetében 75 millilitert, egyéb utas esetében a 15 millilitert;”

6. A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény módosítása

50. § A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) Az adó visszaigénylésére

a) a diplomáciai és konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet a számviteli nyilvántartásban a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadásként kimutatott hivatalos célra beszerzett jövedéki termék után,

b) a diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja a személyes célra beszerzett jövedéki termék után,

viszonosság esetén jogosult, amelynek megléte tekintetében a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozata az irányadó.

(2) A diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – az általa megfizetett adóból naptári évenként legfeljebb 300 ezer forintot igényelhet vissza, amely összegbe bele kell számítani az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban: áfatörvény) szerint visszaigényelt általános forgalmi adó összegét is.

(3) A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről, és földrajzi jelzéseinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó szeszes ital tekintetében – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában –

a) a diplomáciai és konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet legfeljebb 1500 liter/év mennyiség,

b) a diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja legfeljebb 150 liter/év mennyiség

után jogosult a megfizetett adó visszaigénylésére.

(4) A cigaretta tekintetében – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában –

a) a diplomáciai és konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet legfeljebb 60 000 szál cigaretta/év mennyiség,

b) a diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja legfeljebb 25 000 szál cigaretta/év mennyiség

után jogosult a megfizetett adó visszaigénylésére.

(5) A diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja üzemanyag – kivéve az üzemanyag célra beszerzett és felhasznált földgázt és villamos energiát – tekintetében – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legfeljebb 2000 liter/év vagy kg/év mennyiség után jogosult a megfizetett adó visszaigénylésére.

(6) Az Észak-atlanti Szerződésben részes állam fegyveres erejét, polgári állományát és éttermét, kantinját, vagy a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a szerződésben részes más állam fegyveres erejét, polgári állományát megillető adó-visszaigénylési jogosultságot a Magyar Honvédség képviselőjeként a Magyar Honvédség pénzügyi és számviteli feladatokat ellátó szerve gyakorolja, ha a termékbeszerzés a Magyar Honvédség adózott termékkészletéből történt.”

51. § (1) A Jöt. 145. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedéki adó mértéke)

„a) a cigarettára

aa) a 2020. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban 20 500 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 33 500 forint ezer darabonként,

ab) a 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 21 500 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22,5 százaléka, de legalább 34 500 forint ezer darabonként,

ac) 2021. január 1-jétől 22 800 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22 százaléka, de legalább 35 800 forint ezer darabonként,”

(2) A Jöt. 145. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedéki adó mértéke)

„c) a finomra vágott fogyasztási dohányra és az egyéb fogyasztási dohányra

ca) a 2020. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban 20 100 forint kilogrammonként,

cb) a 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 20 700 forint kilogrammonként,

cc) 2021. január 1-jétől 21 480 forint kilogrammonként,”

52. § A Jöt. 62. § (4) bekezdés k) pontjában az „esetében 800 darab” szövegrész helyébe az „egyszer használatos termékei esetében 800 darab, folyadéka esetében 300 milliliter” szöveg lép.

53. § Hatályát veszti a Jöt. 3. § (1) bekezdés 18. pont a) alpont aa) pontjában az „és Campione d’Italia területe, valamint a Luganói-tó olasz vizei” szövegrész.

III. FEJEZET

HELYI ADÓK

7. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

54. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 42/D. §-a a következő (4)–(6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A sportvállalkozás az adóbevallást kizárólag az (1) bekezdés szerint nyújthatja be.

(5) Az állami adóhatóság a sportvállalkozás által a (4) bekezdés szerint benyújtott adóbevallás (2) bekezdés szerinti továbbítását megelőzően az adóbevallásban feltüntetett adatokat nyilvántartásba veszi.

(6) Ha a sportvállalkozás adóbevallásában tett nyilatkozata alapján az 52. § 22. pont i) alpontja szerinti nettó árbevétel csökkentés miatti adócsökkenés az 53. § (2) bekezdés b) pontja szerinti támogatásnak minősül és annak összege meghaladja az ötszázezer eurónak megfelelő forintösszeget, az állami adóhatóság a támogatás igénybevételéről adatot szolgáltat az állami támogatások európai uniós versenyszempontú vizsgálatáért felelős szervezet részére az adózás rendjéről szóló törvény szerinti tartalommal és határidőben.”

55. § A Htv. Harmadik rész VI. Fejezete a következő 51/F. §-sal egészül ki:

„51/F. § (1) Ha a sportvállalkozás a 42/D. § (1) bekezdés szerinti adóbevallását

a) 2019. július 15-ig nyújtotta be, akkor azt az önkormányzati adóhatóság 2019. augusztus 15-éig,

b) 2019. július 16. és 2019. december 31. között nyújtotta be, akkor azt az önkormányzati adóhatóság 2020. február 15-éig

elektronikus úton megküldi az állami adóhatóság részére.

(2) Ha a sportvállalkozás az (1) bekezdés szerint továbbított adóbevallásában tett nyilatkozata alapján az 52. § 22. pont i) alpontja szerinti nettó árbevétel csökkentés miatti adócsökkenés az 53. § (2) bekezdés b) pontja szerinti támogatásnak minősül és annak összege meghaladja az ötszázezer eurónak megfelelő forintösszeget, az állami adóhatóság a támogatás igénybevételéről adatot szolgáltat az állami támogatások európai uniós versenyszempontú vizsgálatáért felelős szervezet részére az adózás rendjéről szóló törvény szerinti tartalommal és határidőben.”

56. § A Htv. Harmadik rész VI. Fejezete a következő 51/G. §-sal egészül ki:

„51/G. § Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel beiktatott 42/D. § (4) bekezdést a hatálybalépését magában foglaló adóévi helyi iparűzési adókötelezettség teljesítése során is alkalmazni kell.”

IV. FEJEZET

ILLETÉKEK

8. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

57. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés c)–g) és m) pontban említett szervezetet az illetékmentesség csak abban az esetben illeti meg, ha a vagyonszerzést, illetve az eljárás megindítását megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, külföldi illetőségű szervezet esetén a társasági adónak megfelelő közteherfizetési kötelezettsége, illetve – költségvetési szerv esetében – eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett.”

58. § Az Itv. 87. §-át megelőző alcím címe helyébe a következő alcím cím lép:

„Jogkövetkezmények”

59. § Az Itv. 87. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Ha a vagyonszerző a 102. § (1) bekezdés v) pontja szerinti vállalása ellenére az alapítás évét követő második év végéig nem igazolja, hogy

a) újonnan létrejött belföldi alapítványként az alapítás évét követő második év végéig az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Civil törvény) szerinti közhasznú jogállást szerzett vagy

b) újonnan létrejött, más EGT-államban nyilvántartásba vett alapítványként az alapítás évét követő második év végéig teljesítette a Civil törvény szerinti közhasznú szervezetté történő minősítés – magyarországi nyilvántartásba vételen kívüli – feltételeit,

az 5. § (1) bekezdése f) pontja alapján igénybe vett mentességre tekintettel meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben köteles az állami adóhatóság felhívására megfizetni. Az alapítvány megszűnése esetén e fizetési kötelezettség az alapítót vagy annak jogutódját terheli.”

60. § Az Itv. „Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 99/T. §-sal egészül ki:

„99/T. § Az a vagyonszerző, amely a 102. § (1) bekezdés 2019. december 31-én hatályos v) pontja értelmében alapítványnak minősül, 2022. december 31-ig jogosult az 5. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételes személyes illetékmentesség igénybevételére, ha vállalja, hogy 2023. január 15-ig igazolja, hogy a Civil törvény szerinti közhasznú jogállást szerzett. Ha a vagyonszerző e vállalását nem teljesíti, az 5. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételes személyes mentességre tekintettel meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben köteles az állami adóhatóság felhívására megfizetni. A vagyonszerző megszűnése esetén e fizetési kötelezettség az alapítót vagy annak jogutódját terheli.”

61. § Az Itv. 102. § (1) bekezdés v) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„v) alapítvány: a Civil törvény szerinti közhasznú jogállású alapítvány, továbbá a más EGT-államban nyilvántartásba vett alapítvány, ha igazolja, hogy teljesíti a Civil törvény szerinti közhasznú szervezetté történő minősítés feltételeit, ide nem értve a magyarországi nyilvántartásba vételt; valamint az alapítás évében és az azt követő két évben az az újonnan létrejött alapítvány, amely vállalja, hogy az alapítás évét követő második év végéig e feltételeknek eleget tesz;”

V. FEJEZET

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

9. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény módosítása

62. § A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) a következő 36/B. §-sal egészül ki:

„36/B. § (1) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) európai uniós tagságának megszűnését követően megkezdett kiküldetésekre az 5. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnését megelőzően megkezdett egyesült királysági kiküldetéseket figyelmen kívül kell hagyni a belföldi munkavégzés óta eltelt három évet meghatározó feltétel vizsgálatakor 2020. december 31-ig, valamint a Magyarországra irányuló kiküldetések között legalább két hónapnak el kell telnie.

(2) Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnésekor az Egyesült Királyságból Magyarországra történő folyamatban lévő kiküldetések a kiküldetések megkezdésekor – kiküldetés hosszabbítása esetén a hosszabbításkor – ismert időtartamig minősülnek kiküldetésnek.

(3) Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnésekor Magyarországról az Egyesült Királyságba történő folyamatban lévő kiküldetések a kiküldetések megkezdésekor – kiküldetés hosszabbítása esetén a hosszabbításkor – ismert időtartamig minősülnek kiküldetésnek.”

VI. FEJEZET

ELJÁRÁSRENDET ÉRINTŐ TÖRVÉNYEK

10. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény módosítása

63. § Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. §-a a következő 9a. ponttal egészül ki:

(E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról és az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályok alkalmazásában)

„9a. alapok alapját végrehajtó szervezet: a 2014–2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló Kormányrendelet szerint meghatározott pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezet.”

64. § (1) Az Art. 78. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:

„(6a) A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények hatálya alá tartozó jövedelmet vagy vagyont terhelő adókötelezettség megállapításához kapcsolódó iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül annak a naptári évnek az utolsó napjától számított tíz évig kell megőriznie, amelyben az adóról bevallást, adatbejelentést, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, adatbejelentés, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.”

(2) Az Art. 78. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Ha az adózó vagy a kapcsolt vállalkozása a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények hatálya alá tartozó jövedelmet vagy vagyont terhelő adókötelezettséget érintő vitarendezési eljárást kezdeményez, az e §-ban előírt kötelezettségek a vitarendezési eljárás lezárultáig, vagy ha azután választott bírósági eljárás indul, a választott bírósági eljárás lezárultáig meghosszabbodnak. Ha az e §-ban előírtaknak a kifizető, a munkáltató köteles megfelelni, az irat megőrzési kötelezettség az adóhatóság felhívására a vitarendezési eljárás, illetve a választott bírósági eljárás lezárultáig meghosszabbodik.”

65. § Az Art. XI. fejezete a következő 113/A. és 113/B. §-sal egészül ki:

„113/A. § [A bejelentés módosítása az EKAER szám lezárását követően]

(1) Ha az adózó a 113. § (5)–(6) bekezdése szerinti bejelentésben az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben meghatározott módosítható adatot hibásan adta meg, az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet szerinti lezárt bejelentést egy alkalommal, az EKAER szám a lezárást követő 3 munkanapon belül, legkésőbb az állami adó- és vámhatóság adott szállítmánnyal közvetlenül összefüggő ellenőrzésének megkezdéséig módosíthatja. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának helye nincs.

(2) Az adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentését az EKAER-ben ezen célra rendszeresített felületen elektronikusan teljesíti.

(3) Az (1) bekezdés szerint bejelentett adatokat az állami adó- és vámhatóság nyilvántartásba veszi és szerepelteti az EKAER-ben.

(4) A bejelentés módosítása esetében a bejelentő pótlék megfizetésére köteles.

(5) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentés alapján az adózó magasabb összegű kockázati biztosíték nyújtására kötelezett, a (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba vételt az állami adó- és vámhatóság akkor teljesíti, ha az adózó a biztosítéknyújtási kötelezettségét maradéktalanul teljesítette.

113/B. § [A bejelentés módosítása esetén fizetendő pótlék]

(1) A 113/A. § szerinti bejelentés esetén a pótlék összege az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet által meghatározott módosítható adatonként ötezer forint az érintett tételsorok számától függetlenül.

(2) A 113/A. § szerinti pótlék a bejelentést követő munkanapon esedékes, annak elengedésére, mérséklésére nincs lehetőség, megfizetésére részletfizetés nem engedélyezhető.”

66. § Az Art. 131. § (14) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adóhatóság megkeresésre vagy adatkérésre tájékoztatja az adótitokról)

„i) a központi költségvetésből vagy európai uniós forrásból támogatást folyósító szervet, az irányító hatóságot, az alapok alapját végrehajtó szervezetet, valamint az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumot, ha a tájékoztatás a támogatás igénylése, felhasználása, elszámolása jogszerűségének megállapításához, valamint az Európai Bizottság tájékoztatásához, illetve az Európai Unióval történő elszámoláshoz szükséges;”

67. § Az Art. a következő 133/A. §-sal egészül ki:

„133/A. § [GINOP támogatásokkal összefüggő adatszolgáltatás]

(1) A kincstár megkeresésére a Gazdaságfejlesztési- és Innovációs Operatív Programból (a továbbiakban: GINOP) származó támogatások kihelyezésével összefüggő feladatai ellátásához az állami adó- és vámhatóság a következő adatokat havonként – a bevallás benyújtására előírt határidőt követő második hónap 15. napjáig – elektronikus úton átadja:

a) a Tbj. szerinti biztosítással járó munkaviszonyban álló foglalkoztatott magánszemély esetén a foglalkoztató nevét, adószámát, a foglalkoztatott természetes személyazonosító adatainak átadása nélkül biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a biztosítási jogviszony szünetelésének kezdetét és végét, a teljes vagy részmunkaidőben történő vagy munkaidő-szervezési intézkedéssel csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásra vonatkozó adatot, a heti óraszámot, a foglalkoztatott munkaviszonyból származó jövedelmét és a munkáltatót terhelő közterheket,

b) az Szja tv. szerinti egyéni vállalkozó nevét, adószámát, biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a biztosítási jogviszony szünetelésének kezdetét és végét, a vállalkozói kivét vagy az átalányban megállapított jövedelem havi összegét, a vállalkozó által fizetendő járulékok és szociális hozzájárulási adó havi összegét,

c) a kisadózó egyéni vállalkozó nevét, adószámát, biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a biztosítási jogviszony szünetelésének kezdetét és végét, a fizetendő tételes adó havi összegét, fizetendő tételes adó havi egyenlegét,

d) a kisadózó vállalkozás nevét, adószámát, a főállású kisadózóként bejelentett tagjának nevét, biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a kisadózó után fizetendő tételes adó havi összegét, a kisadózó után fizetendő tételes adó havi egyenlegét.

(2) Az állami adó- és vámhatóság a kincstár megkeresésére évenként a GINOP-ból származó támogatások kihelyezésével összefüggő feladatai ellátásához – az adóbevallás, a bevételi nyilatkozat benyújtására előírt határidőt követő harmadik hónap utolsó napjáig – elektronikus úton átadja a társasági adóbevallásban szereplő árbevétel, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló bevételi nyilatkozatában, bevallásában szereplő bevétel adatait.”

68. § Az Art. 205. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„205. § [Elévülés nemzetközi vitarendezési eljárásnál]

(1) Európai uniós vitarendezési eljárás, adóegyezmények szerinti vitarendezési eljárás és választottbírósági egyezmény szerinti vitarendezési eljárás (a továbbiakban együtt: nemzetközi vitarendezési eljárás) iránti kérelem az adómegállapításhoz való jog vagy a költségvetési támogatás igényléséhez, illetve a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülési idején túl is benyújtható.

(2) Az (1) bekezdésétől eltérően a 2018. január 1-jét megelőzően kezdődő adómegállapítási időszakot érintő, az adóegyezmények szerinti vitarendezési eljárás vagy a választottbírósági egyezmény szerinti vitarendezési eljárás megindítására irányuló kérelem vagy panasz esetén – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – az eljárás lefolytatásának feltétele, hogy a kérelem, a panasz vagy bármilyen arra utaló értesítés, amely az eljárás megindításának alapjául szolgál, a kérelmezőtől, az érintett személytől vagy a másik szerződő állam illetékes hatóságától az adómegállapításhoz való jog vagy a költségvetési támogatás igényléséhez, illetve a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülési idején belül a magyar illetékes hatósághoz beérkezzen.

(3) Nemzetközi vitarendezési eljárás során az adóhatóság az elévülési időn túl is végezhet az eljárás lefolytatásához szükséges ellenőrzési cselekményeket.

(4) A nemzetközi vitarendezési eljárás eredményeként létrejött megállapodást, illetve meghozott határozatot azon adómegállapítási időszakok vonatkozásában is végre kell hajtani, amelyek a megállapodás megkötésének vagy a határozat meghozatalának időpontjában már elévültek.

(5) A nemzetközi vitarendezési eljárást lezáró határozatában a magyar illetékes hatóság az adómegállapításhoz való jog elévülési idején túl is hozhat az adózó adókötelezettségét megállapító döntést a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló határozatban vizsgált időszakok tekintetében. Ha az adózó az európai uniós vitarendezési eljárásban vagy az adóegyezmények szerinti vitarendezési eljárásban az adóhatóság határozatában foglaltakat elfogadja, az adóhatóság az eredeti adókötelezettségek módosításáról szóló határozatában az adómegállapításhoz való jog elévülési idején túl is hozhat az adózó adókötelezettségét megállapító döntést a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló határozatban vizsgált időszakok tekintetében.”

69. § Az Art. 226. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A (2) bekezdéstől eltérően nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó igazolja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.”

70. § Az Art. a következő 274/D. §-sal egészül ki:

„274/D. § [Átmeneti rendelkezés az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított rendelkezésekhez]

E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.3) megállapított 78. § (6a) bekezdését a 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő adóévekben szerzett jövedelmet vagy vagyont terhelő adókötelezettségek megállapításához kapcsolódó iratok tekintetében kell alkalmazni.”

71. § Az Art. 275. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) E törvénynek a Módtv.3-mal megállapított 78. § (6a) és (7) bekezdése, valamint 205. §-a az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló, 2017. október 10-i (EU) 2017/1852 tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”

72. § Az Art.

1. 132. § (10) bekezdésében a „vámhatóság adatot” szövegrész helyébe a „vámhatóság – a (3) bekezdés szerinti sávok szerint – adatot” szöveg,

2. 269. § (10) bekezdésében a „változásbejelentéssel kapcsolatos” szövegrész helyébe a „változásbejelentéssel, az EKAER szám lezárásával, lezárt bejelentés módosításával kapcsolatos” szöveg

lép.

VII. FEJEZET

VÁMIGAZGATÁS

11. Az áruknak TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, Genfben, 1975. november 14-én kelt vámegyezmény és módosításai kihirdetéséről szóló 2013. évi XLII. törvény módosítása

73. § Az áruknak TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, Genfben, 1975. november 14-én kelt vámegyezmény és módosításai kihirdetéséről szóló 2013. évi XLII. törvény 36. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy a közlekedésért felelős miniszterrel egyetértésben

a) a garanciavállaló egyesület felhatalmazásának megadásával és visszavonásával kapcsolatos eljárási szabályokat,

b) a garanciavállaló egyesülettől követelhető TIR-igazolványonkénti legnagyobb pénzösszeget,

c) a TIR-igazolvány használatához az Egyezményben előírt feltételek teljesítésének módját, valamint

d) a TIR Egyezmény végrehajtásához szükséges egyéb rendelkezéseket

rendeletben állapítsa meg.”

12. Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény módosítása

74. § Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 155/A. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A VA 151. cikk (3) bekezdése esetén a vámhatóság a kötelezettségvállalást az FJA 82. cikk (3) bekezdésében meghatározott időponttól számított egy év letelte után haladéktalanul felszabadítja.”

75. § A Vtv. 176. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„176. § [Az egységes vámokmánytól eltérő formátumú vám-árunyilatkozat]

(1) A Vámkódex 158. cikk (2) bekezdése szerinti esetben – különösen üzemszüneti eljárásra – az ügyfél kérelme alapján a vámhatóság engedélyezi az egységes vámokmány (a továbbiakban: EV) adatfeldolgozó rendszerek segítségével történő kinyomtatását és benyújtását.

(2) Az (1) bekezdésben említett vám-árunyilatkozat EV-től eltérő formátumban is kinyomtatható, amelynek alaki, tartalmi, továbbá technikai követelményeit a NAV vezetője tájékoztatásban teszi közzé.

(3) Az (1) vagy (2) bekezdésben foglaltak szerint adatfeldolgozó rendszerek segítségével kinyomtatott EV-n az engedély számát fel kell tüntetni.”

VIII. FEJEZET

A NEMZETI ADÓ- ÉS VÁMHIVATAL SZERVEZETÉT ÉS SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYÁT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

13. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosítása

76. § A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 78. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A NAV a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerének létrehozására és működtetésére vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2017. december 15-i 2018/574 bizottsági végrehajtási rendelet 25. cikk k) pontja szerinti nemzeti rendszergazda feladatkörében ellátja a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerével kapcsolatos személyes és egyéb adatokra vonatkozó adatkezelői és adatfeldolgozói feladatokat.”

IX. FEJEZET

A KÖNYVVIZSGÁLATOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

14. A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény módosítása

77. § A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 36. §-a a következő f) ponttal egészül ki:

[Nem adható jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység végzésére engedély annak a gazdálkodó szervezetnek (szervezetnek),]

„f) amelyet fegyelmi eljárás keretében töröltek a kamara nyilvántartásából, az erről szóló határozat véglegessé válásától számított három évig.”

78. § (1) A Kkt. 67. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1a) Nem jelenti a titoktartási kötelezettség megszegését a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank ellenőrzési, engedélyezési, piacfelügyeleti eljárása, felügyeleti ellenőrzése, folyamatos felügyelet gyakorlása során jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet végző kamarai tag könyvvizsgálótól, könyvvizsgáló cégtől kért, a tényállás megállapításához szükséges adatok rendelkezésre bocsátása. E tekintetben a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró személyeket a kamarai tag könyvvizsgálóval, a könyvvizsgáló céggel azonos titoktartási kötelezettség terheli.”

(2) A Kkt. 67. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:

„(6a) A (6) bekezdés előírásait kell alkalmazni a Rendelet 12. cikk (2) bekezdésén kívüli közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó kamarai tag könyvvizsgálója, könyvvizsgáló cége esetében is.”

79. § A Kkt. 152. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:

(A bizottság feladat- és hatáskörében eljárva:)

„k) gondoskodik a kamarai minőségellenőrzési eljárással kapcsolatos szabályzatok és a minőségellenőrzési módszertani kézikönyv kidolgozásáról, amelyeket az elnökség fogad el és a közfelügyeleti hatóság hagy jóvá.”

80. § A Kkt. 30. § (5) bekezdésében, 41. § (7) bekezdésében a „szerinti minőségellenőrzési” szövegrész helyébe a „szerinti kamarai minőségellenőrzési eljárás, minőségellenőrzési” szöveg lép.

X. FEJEZET

NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEKHEZ KAPCSOLÓDÓ MÓDOSÍTÁSOK

15. Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény módosítása

81. § Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Aktv.) 4. §-a a következő (4a)–(4c) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) A III/A. Fejezet alkalmazásában:

1. vitás kérdés: a jövedelem és adott esetben a vagyon kettős adóztatásának elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodások és egyezmények értelmezéséből és alkalmazásából eredő vitákhoz vezető ügy;

2. kettős adóztatás: az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárás tekintetében a jövedelem és adott esetben a vagyon kettős adóztatásának elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodások vagy egyezmények hatálya alá tartozó adók két (vagy több) tagállam általi kivetése ugyanazon adóköteles jövedelem vagy vagyon tekintetében, amennyiben az a következők valamelyikét eredményezi:

a) további adóteher,

b) az adókötelezettségek növekedése, vagy

c) olyan veszteség eltörlése vagy csökkenése, amelyet el lehet számolni az adóköteles nyereséggel szemben;

3. kis-és középvállalkozás:

a) olyan vállalkozás, amely a mérlegfordulónapján a következő három kritérium közül legalább kettő határértékét nem lépi túl:

aa) mérlegfőösszeg: 20 000 000 EUR,

ab) nettó árbevétel: 40 000 000 EUR,

ac) az üzleti évben foglalkoztatottak átlagos létszáma: 250 vagy

b) azok a konszolidálásba bevonandó anya- és leányvállalkozásokból álló csoportok, amelyek az anyavállalkozás mérlegfordulónapján, összevont alapon nem lépik túl a következő három kritérium közül legalább kettő határértékét:

ba) mérlegfőösszeg: 20 000 000 EUR,

bb) nettó árbevétel: 40 000 000 EUR,

bc) az üzleti évben foglalkoztatottak átlagos létszáma: 250;

4. érintett személy: az a személy – a természetes személyt is ideértve –, aki vagy amely az Európai Unió valamely tagállamában belföldi adóügyi illetőségű és adóztatására a vitás kérdés közvetlen hatással van.

(4b) A (4a) bekezdés 1–4. pontjában meg nem határozott fogalmak jelentése a III/A. Fejezet alkalmazásában, amennyiben a szövegösszefüggésből más nem következik, megegyezik azzal a jelentéssel, amely a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló első értesítés közlésének időpontjában hatályos, vonatkozó megállapodásban vagy egyezményben az adott időpontban szerepel. Amennyiben az említett megállapodásban vagy egyezményben nem szerepel egy adott fogalom meghatározása, a meg nem határozott fogalom jelentése megegyezik Magyarországnak az említett megállapodás vagy egyezmény hatálya alá tartozó adók tekintetében alkalmazandó jogszabályai szerinti, az adott időpontban érvényes jelentéssel azzal, hogy az alkalmazandó adójogszabályai szerinti jelentés elsőbbséget élvez a fogalomnak egyéb jogszabályban szereplő jelentésével szemben.

(4c) A IV/A. Fejezet alkalmazásában:

1. adóegyezmények szerinti kölcsönös egyeztető eljárás: a jövedelem és adott esetben a vagyon kettős adóztatásának elkerülésére vonatkozó nemzetközi egyezmények (továbbiakban: adóegyezmények) értelmezéséből és alkalmazásából eredő vitás kérdés rendezésére irányuló eljárás;

2. vitás kérdés: az adóegyezmények értelmezéséből és alkalmazásából eredő vitákhoz vezető ügy;

3. érintett személy: a vitás kérdésben alkalmazandó adóegyezmény alapján magyar belföldi illetőségű személy – a természetes személyt is ideértve –, akinek vagy amelynek adóztatására a vitás kérdés közvetlen hatással van;

4. érintett államok: vitás kérdésben érintett államok.”

82. § Az Aktv. 4. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Az V/F. Fejezet és a 4. melléklet alkalmazásában:

1. adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció: minden olyan határokon átnyúló konstrukció, amely a 4. mellékletben meghatározott ismertetőjegyek legalább egyikének megfelel,

2. adótervezésben közreműködő:

a) az a személy, aki vagy amely kidolgozza, forgalmazza, megszervezi vagy végrehajtás céljából elérhetővé teszi az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciókat, illetve irányítja a végrehajtásukat, vagy

b) az a személy, akinek vagy amelynek a rendelkezésére álló információk alapján, a releváns tényeket és körülményeket figyelembe véve, valamint az adótervezés nyújtásához szükséges megfelelő szakértelem és ismeretek alapján tudomása van vagy akitől vagy amelytől észszerűen elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy közvetlenül vagy más személyeken keresztül az adatszolgáltatási kötelezettséget keletkeztető adótervezéshez, vagy a 4. melléklet valamely ismertetőjegyének megvalósulásához támogatást vagy segítségnyújtást vállal, illetve tanácsot ad az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciók kidolgozásához, ezek forgalmazásához, megszervezéséhez, végrehajtás céljából történő elérhetővé tételéhez vagy végrehajtásuk irányításához; és

c) aki vagy amely az a) és b) pontban meghatározott feltételeken túl a további feltételek legalább egyikének megfelel:

ca) valamely tagállamban adóügyi illetőséggel rendelkezik,

cb) valamely tagállamban állandó telephellyel rendelkezik, amelyen keresztül a konstrukcióval kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtja,

cc) valamely tagállamban bejegyezték vagy valamely tagállam jogának hatálya alá tartozik,

cd) valamely tagállamban szerepel valamely jogi, adózási vagy tanácsadói szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmai szövetség nyilvántartásában,

azzal, hogy

d) nem minősül adótervezésben közreműködőnek a b) pontban meghatározott feltételnek megfelelő azon személy, aki bizonyítja, hogy nem volt tudomása arról, hogy adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióban vett részt vagy, hogy tőle észszerűen nem volt elvárható, hogy erről tudomása legyen;

3. automatikus információcsere: az adatszolgáltatási kötelezettség alá eső határokon átnyúló adótervezési konstrukciókra vonatkozó információk előzetes megkeresés nélküli, előre meghatározott időszakonként történő rendszeres közlése a hatáskörrel rendelkező hatósággal;

4. CCN-hálózat: a hatáskörrel rendelkező hatóságok között a vám- és adóügyek területén teljes körű elektronikus információtovábbításhoz az Európai Unió által kifejlesztett közös felület;

5. érintett adózó: az a személy, aki vagy amely számára végrehajtás céljából adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciót tesznek elérhetővé, vagy aki vagy amely kész adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciót végrehajtani vagy ilyen konstrukció első lépését végrehajtotta;

6. határokon átnyúló konstrukció: vagy egynél több tagállamra, vagy egy tagállamra és egy harmadik országra vonatkozó olyan egy vagy több szakaszból álló konstrukció, vagy konstrukciósorozat, amely esetében a következő feltételek közül legalább egy teljesül:

a) a konstrukció nem minden résztvevője ugyanabban az adójogrendszerben (államban, illetve területen) rendelkezik adóügyi illetőséggel;

b) a konstrukció egy vagy több résztvevője egyidejűleg egynél több adójogrendszerben (államban, illetve területen) rendelkezik adóügyi illetőséggel,

c) a konstrukció egy vagy több résztvevője másik adójogrendszerben (államban, illetve területen) folytat üzleti tevékenységet az ott található állandó telephelyén keresztül, és a konstrukció ezen állandó telephely üzleti tevékenységének egészét vagy részét képezi,

d) a konstrukció egy vagy több résztvevője másik adójogrendszerben (államban, illetve területen) folytat tevékenységet anélkül, hogy ott adóügyi illetőséggel rendelkezne vagy állandó telephelyet hozna létre,

e) a konstrukció hatással lehet az automatikus információcserére, illetve a tényleges tulajdonosok azonosítására;

7. hatáskörrel rendelkező hatóság: az Európai Unió tagállamának a határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatos adatszolgáltatással és automatikus információcserével foglalkozó hatáskörrel rendelkező hatóságként kijelölt hatósága;

8. ismertetőjegy: a határokon átnyúló konstrukciónak a 4. mellékletben meghatározott olyan jellemzője vagy eleme, amely adókikerülés kockázatára utal;

9. kapcsolt vállalkozás: olyan személy, aki vagy amely egy másik személlyel legalább az egyik alábbi módon kapcsolatban áll:

a) a személy úgy vesz részt egy másik személy irányításában, hogy helyzete révén a másik személyre meghatározó befolyást gyakorol,

b) a személy úgy vesz részt egy másik személy ellenőrzésében, hogy abban 25%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkezik,

c) a személy közvetve vagy közvetlenül a tőke több mint 25%-át kitevő tulajdonjog révén részesedéssel rendelkezik egy másik személy tőkéjében, vagy

d) a személy egy másik személy nyereségéből 25%-os vagy annál nagyobb részesedésre jogosult, azzal, hogy

e) ha több személy vesz részt az a)–d) pontban említettek szerint ugyanazon személy irányításában, ellenőrzésében, vagy több személy rendelkezik ugyanazon személy tőkéjében részesedéssel, illetve jogosult ugyanazon személy nyereségéből nyereségrészesedésre, akkor valamennyi érintett személyt kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni,

f) ha ugyanazon személyek vesznek részt az a)–d) pontban említettek szerint egynél több személy irányításában, ellenőrzésében, vagy ugyanazon személyek rendelkeznek egynél több személy tőkéjében részesedéssel, illetve jogosultak egynél több személy nyereségéből nyereségrészesedésre, akkor valamennyi érintett személyt kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni,

g) az a)–d) pont alkalmazásában az a személy, aki vagy amely egy másik személlyel közösen jár el egy szervezet szavazati joga vagy tőkerészesedése tekintetében, úgy tekintendő, hogy részesedéssel rendelkezik a másik személy által birtokolt, az említett szervezetbeli valamennyi szavazati jog, illetve tőkerészesedés tekintetében,

h) közvetett részesedés esetében a c) pontban rögzített követelményeknek való megfelelést az egymást követő szinteken található részesedés arányának szorzata alapján kell megállapítani, a szavazati jogok több mint 50%-ával rendelkező személy úgy tekintendő, mintha a szavazati jogok 100%-ával rendelkezne,

i) az a)–d) pont alkalmazásában a magánszemélyt, annak házastársát vagy egyenes ági rokonait egyetlen személynek kell tekinteni;

10. központi adattár: az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2011/16/EU tanácsi irányelv) 21. cikk (5) bekezdése alapján és ezen irányelv 26. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással összhangban az Európai Bizottság által létrehozott, a határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatos információk rögzítésére szolgáló központi adatbázis;

11. nehezen értékelhető immateriális javak: azokat az immateriális javakat vagy immateriális javakhoz fűződő jogokat foglalja magában, amelyek esetében a kapcsolt vállalkozások közötti átruházás időpontjában:

a) nem állnak rendelkezésre megbízhatóan összehasonlítható ügyletek, és

b) a tranzakció létrejöttének időpontjában még nagymértékben bizonytalanok az átruházott immateriális javakból a jövőben várhatóan befolyó pénzforgalommal vagy jövedelemmel kapcsolatos előrejelzések, vagy az immateriális javak értékeléséhez használt feltételezések, ami megnehezíti az immateriális javak végső sikeressége mértékének előrejelzését az átruházás időpontjában;

12. piacképes konstrukció: olyan határokon átnyúló konstrukció, amelyet úgy dolgoztak ki, forgalmaznak, tesznek végrehajtás céljából elérhetővé, vagy amely végrehajtásra kész anélkül, hogy jelentősebb mértékben személyre kellene szabni;

13. személyre szabott konstrukció: olyan határokon átnyúló konstrukció, amely nem minősül piacképes konstrukciónak.”

83. § Az Aktv. a következő III/A. Fejezettel egészül ki:

„III/A. FEJEZET

EURÓPAI UNIÓS VITARENDEZÉSI ELJÁRÁS

14/A. Hatály

41/A. § E fejezet rendelkezéseit az érintett személy választása alapján a Magyarország és az Európai Unió valamely tagállama közötti azon viták rendezésére szolgáló eljárást illetően, illetve érintett személyek jogait, kötelezettségei megállapítását illetően kell alkalmazni, amelyek a jövedelem és adott esetben a vagyon kettős adóztatásának elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodások és egyezmények értelmezéséből és alkalmazásából erednek.

14/B. A panasz benyújtása, tartalma, visszavonása

41/B. § (1) Az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárásban a kapcsolt vállalkozásokat érintő, szokásos piaci ár megállapításával kapcsolatos kölcsönös egyeztető eljárásban az állami adó- és vámhatóság; minden más esetben – ideértve az állandó telephely fennállta és az annak betudható jövedelem megállapításával összefüggő vitás kérdést – az adópolitikáért felelős miniszter jár el (a továbbiakban együtt: magyar illetékes hatóság).

(2) Az érintett személy – az (5) bekezdésben meghatározott érintett személyeket kivéve – az illetékes hatósághoz benyújtott, vitás kérdés rendezésére irányuló kérelem (a továbbiakban: panasz) alapján kérelmezheti annak rendezését, feltéve, hogy a panasz minden egyes érintett tagállam illetékes hatóságához benyújtásra került.

(3) A panaszt a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló elsőfokú adóhatósági határozat közlésétől számított három éven belül kell benyújtani függetlenül attól, hogy az érintett személy igénybe veszi-e az érintett tagállamok bármelyikének nemzeti joga értelmében rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket. Az érintett személynek az illetékes hatósághoz egyidejűleg és ugyanazon információk megadásával kell benyújtania a panaszt, amely információkat a többi érintett tagállam számára is megadta. A panaszban fel kell tüntetni a többi érintett tagállam megjelölését. A magyar illetékes hatósághoz a panaszt magyar és angol nyelven kell benyújtani.

(4) A magyar illetékes hatóság a panasz kézhezvételét az érintett személynek visszaigazolja annak beérkezésétől számított két hónapon belül. A magyar illetékes hatóság a kézhezvételtől számított két hónapon belül a többi érintett tagállam illetékes hatóságát is tájékoztatja a panasz beérkezéséről. A magyar illetékes hatóság ezzel egy időben tájékoztatja a többi érintett tagállam illetékes hatóságát arról is, hogy a vonatkozó eljárásokban folytatott kommunikáció során mely nyelvet vagy nyelveket szándékozik használni.

(5) A magyar belföldi illetőségű természetes személy vagy kis- és középvállalkozás érintett személy panaszát csak a magyar illetékes hatósághoz nyújtja be. A magyar illetékes hatóság a panaszt annak beérkezésétől számított 2 hónapon belül egyidejűleg továbbítja a többi érintett tagállam illetékes hatóságának. A panasz továbbításának időpontjával úgy kell tekinteni, hogy az összes érintett tagállam megkapta azt.

41/C. § (1) A magyar illetékes hatóság a panaszt csak akkor fogadja el, ha a panaszt tevő érintett személy a magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatósága számára is megadja az alábbi információkat:

a) név, cím, adóazonosító szám és azon egyéb információk, amelyek a panaszt benyújtó érintett személy, valamint minden egyéb, az ügyben érdekelt személy azonosításához szükségesek,

b) az érintett adómegállapítási időszakok,

c) a releváns tényeknek és az ügy körülményeinek a részletes ismertetése (ideértve az ügylet szerkezetének, valamint az érintett személy és az érintett ügyletekben részes többi fél közötti kapcsolat részleteit, valamint adott esetben az érintett személy és a külföldi adóhatóság közötti, kölcsönösen kötelező erejű megállapodásban jóhiszeműen meghatározott tényeket), különösen: a vitás kérdést eredményező intézkedések jellege és időpontja (ideértve adott esetben a többi érintett tagállamból származó azonos jövedelemre, valamint az arra vonatkozó részletes információkat, hogy e jövedelem a többi érintett tagállamban az adóköteles jövedelem részét képezi, valamint hogy a többi érintett tagállamban milyen adót vetettek ki vagy fognak kivetni az ilyen jövedelemre), továbbá a kapcsolódó összegek az érintett tagállamok pénznemében kifejezve, a rendelkezésre álló igazoló dokumentumok másolatával együtt,

d) hivatkozás az alkalmazandó nemzeti szabályokra,

e) hivatkozás a 41/A. §-ban említett nemzetközi megállapodásra vagy egyezményre; amennyiben egynél több nemzetközi megállapodás vagy egyezmény alkalmazandó, a panaszt tevő érintett személynek nyilatkoznia kell, hogy az adott vitás kérdéssel kapcsolatban mely nemzetközi megállapodás vagy egyezmény értelmezésére kerül sor,

f) a panaszt benyújtó érintett személy által biztosított alábbi információk, a rendelkezésre álló igazoló dokumentumok másolatával együtt:

fa) annak magyarázata, hogy az érintett személy miért véli úgy, hogy vitás kérdés áll fenn;

fb) az érintett személy által az érintett ügyletek tekintetében kezdeményezett minden jogorvoslat és peres eljárás részletei, és a vitás kérdésben hozott bármely bírósági határozat, függetlenül attól, hogy az eljárás melyik tagállamban folyt;

fc) az érintett személy arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy a lehető legteljesebben és leggyorsabban fog válaszolni az érintett tagállamok illetékes hatóságainak minden megfelelő kérésére, és az érintett tagállamok illetékes hatóságainak kérésére minden dokumentációt be fog nyújtani;

fd) adott esetben a vitás kérdést eredményező – végleges adóhatósági határozat, adóellenőrzési jegyzőkönyv, jelentés vagy ezekkel egyenértékű egyéb dokumentum formájában megjelenő – végleges határozat másolata, és az adóhatóságok által a vitás kérdés tekintetében kiadott bármely más dokumentum másolata, függetlenül attól, hogy az melyik tagállamban született;

fe) az érintett személy által a vitás kérdésben indított más kölcsönös egyeztető eljárás vagy más vitarendezési eljárás keretében benyújtott panaszra vonatkozó információk, valamint

ff) az érintett személy nyilatkozata arról, hogy tudomásul veszi a panasz benyújtásához kapcsolódó, a 41/J. § (11) bekezdésében foglalt jogkövetkezményt;

g) a magyar illetékes hatóság által hiánypótlásban kért bármely olyan kiegészítő információ, amelyet a magyar illetékes hatóság szükségesnek tart a panasz érdemi elbírálásához.

(2) A szokásos piaci ár meghatározásával kapcsolatban nyilvántartásra kötelezett érintett személy panaszával egyidejűleg köteles megküldeni e nyilvántartást az illetékes hatóság részére. Ennek elmulasztása esetén az illetékes hatóság az (1) bekezdés g) pontja alapján is kérheti a nyilvántartás megküldését.

(3) Az érintett személy a magyar illetékes hatóság részére a panasz megküldésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy panasza valamennyi érintett tagállam részére benyújtásra került. Amennyiben az érintett személy természetes személy vagy kis-és középvállalkozás ezen nyilatkozat csatolására nincs szükség.

(4) A magyar illetékes hatóság a panasz kézhezvételétől számított 3 hónapon belül kérheti az (1) bekezdés g) pontjában említett információkat magyar és angol nyelven, a hiánypótlásra nyitva álló határidő az erre irányuló felhívás kézhezvételét követő 3 hónap. Az érintett személy a hiánypótlás egy példányát egyidejűleg megküldi a többi érintett tagállam illetékes hatóságának. További információk a kölcsönös egyeztető eljárás során több alkalommal is kérhetők.

(5) A magyar belföldi illetőségű természetes személy vagy kis-és középvállalkozás érintett személy az (1) bekezdés g) pontja szerinti kiegészítő információkat csak a magyar illetékes hatósághoz nyújtja be. A magyar illetékes hatóság a kiegészítő információkat azok beérkezésétől számított 2 hónapon belül egyidejűleg továbbítja a többi érintett tagállam illetékes hatóságának. A kiegészítő információk továbbításának időpontjával úgy kell tekinteni, hogy az összes érintett tagállam megkapta azokat.

(6) A továbbított információk védelmére, illetve a szakmai, üzleti, ipari vagy foglalkozási titok vagy szakmai eljárások védelmére vonatkozó jogszabályokat az e fejezet szerinti eljárások lefolytatása során is megfelelően alkalmazni kell.

41/D. § (1) Az érintett személy panaszát visszavonhatja a magyar illetékes hatóságnak küldött írásbeli értesítéssel, amely értesítést az érintett személy egyidejűleg megküld a többi érintett tagállam illetékes hatósága részére is. A panasz visszavonása azonnali hatállyal megszünteti az e fejezet alapján folytatott valamennyi eljárást. A magyar illetékes hatóság a panasz visszavonása alapján az eljárást végzéssel megszünteti, amelyről a végzés meghozatalát követően soron kívül tájékoztatja a többi érintett tagállam illetékes hatóságait.

(2) A magyar illetékes hatóság részére bármely érintett tagállam illetékes hatósága által küldött, érintett személy panaszának visszavonásáról szóló értesítés az e fejezet alapján folytatott valamennyi eljárást azonnali hatállyal megszünteti.

(3) A magyar belföldi illetőségű természetes személy vagy kis-és középvállalkozás érintett személy a panasz visszavonásáról szóló értesítését kizárólag a magyar illetékes hatóság részére küldi meg. A magyar illetékes hatóság egyidejűleg továbbítja a panasz visszavonásáról szóló értesítést annak beérkezésétől számított 2 hónapon belül a többi érintett tagállam illetékes hatóságának. A panasz visszavonásáról szóló értesítés továbbításának időpontjával úgy kell tekinteni, hogy az összes érintett tagállam megkapta azt.

14/C. Döntés panasz elfogadásáról

41/E. § (1) A magyar illetékes hatóság a panasz kézhezvételétől vagy a 41/C. § (1) bekezdés g) pontjában említett információk kézhezvételétől számított 6 hónapon belül – attól függően, hogy melyik időpont a későbbi – dönt, hogy elfogadja vagy visszautasítja a panaszt.

(2) Az adóhatóság a magyar illetékes hatóság megkeresése alapján a kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásához szükséges adatok, tények, körülmények feltárása érdekében az adómegállapításhoz való jog elévülését követően is jogosult a vitás kérdésben érintett személynél vagy személyeknél az Air. 89. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetési vizsgálatot lefolytatni és a feltárt adatokról, tényekről, körülményekről, valamint az egyéb, a kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásához szükséges, rendelkezésére álló információkról a magyar illetékes hatóságot tájékoztatni. Az e bekezdés szerint, az adómegállapításhoz való jog elévülését követően lefolytatott jogkövetési vizsgálat alapján az adóhatóság adókötelezettséget nem állapíthat meg, jogkövetkezményt – a panasszal érintett vitás kérdéssel kapcsolatos együttműködési, bizonylatkiállítási, könyvvezetési, nyilvántartási, iratmegőrzési, adatszolgáltatási kötelezettség megsértése miatti jogkövetkezmény kivételével – nem alkalmazhat.

(3) Amennyiben a magyar illetékes hatóság az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül nem hoz döntést a panasz ügyében, úgy kell tekinteni, hogy a magyar illetékes hatóság a panaszt elfogadta.

(4) A magyar illetékes hatóság az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül visszautasítja a panaszt, amennyiben

a) a panasz nem tartalmazza a 41/C. § (1) bekezdésében előírt információkat;

b) az érintett személy a 41/C. § (4) bekezdésében előírt határidőben a hiánypótlásra nem válaszol;

c) nincs vitás kérdés; vagy

d) a panaszt nem nyújtották be a 41/B. § (3) bekezdésében foglalt hároméves határidőn belül.

(5) A magyar illetékes hatóság a panasz elfogadásáról vagy visszautasításáról és annak okáról haladéktalanul értesíti a többi érintett tagállam illetékes hatóságát.

41/F. § (1) A magyar illetékes hatóság panaszt visszautasító végzése ellen fellebbezésnek helye nincs. Ha a panaszt az érintett tagállamok valamennyi illetékes hatósága visszautasította az érintett személy a magyar illetékes hatóság panaszt visszautasító végzésével szemben bírósághoz fordulhat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság az egyszerűsített per szabályai szerint jár el azzal, hogy perújításnak nincs helye.

41/G. § (1) A magyar illetékes hatóság

a) a panasz kézhezvételétől vagy

b) amennyiben a 41/C. § (1) bekezdés g) pontja szerint hiánypótlásra került sor, a kiegészítő információk kézhezvételétől

számított 6 hónapon belül határozattal dönthet a vitás kérdés egyoldalú rendezéséről a többi érintett tagállam illetékes hatóságának bevonása nélkül.

(2) A vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott határozat akkor válik véglegessé, ha azt az érintett személy kifejezett írásbeli nyilatkozatával a közléstől számított 30 napon belül elfogadja és adott esetben a vitás kérdést érintő közigazgatási perben a keresettől elállását igazolja. A vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott véglegessé vált határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs, a határozat az elévülésre tekintet nélkül végrehajtható.

(3) Az érintett személy (2) bekezdés szerinti elfogadó nyilatkozata, illetve igazolása hiányában a vitás kérdés egyoldalúan nem rendezhető, a magyar illetékes hatóság a vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott határozatot visszavonja és eljárását a 41/E. § szerint folytatja. A határozat visszavonása ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(4) Az (1) bekezdésben leírt esetben a magyar illetékes hatóság a határozat véglegessé válását követően soron kívül értesíti az érintett személyt és a többi érintett tagállam illetékes hatóságát. Az értesítést követően az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárás alapján folytatott valamennyi eljárást meg kell szüntetni.

(5) A magyar illetékes hatóságnak a vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott végleges határozata az adóhatóságra kötelező.

(6) Amennyiben bármelyik érintett tagállam illetékes hatósága arról értesíti a magyar illetékes hatóságot, hogy a vitás kérdést egyoldalúan rendezte, az erről szóló értesítést követően az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárás alapján folytatott magyar illetékes hatóság előtti eljárást azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

14/D. Kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásának szabályai

41/H. § (1) Amennyiben a magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatósága is elfogadja a panaszt, akkor a vitás kérdést kölcsönös egyeztető eljárás útján rendezheti a magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatósága.

(2) A kölcsönös egyeztető eljárásra nyitva álló határidő az érintett tagállamok illetékes hatóságainak panaszelfogadását tartalmazó döntéseire vonatkozó értesítések közül a legkésőbbi időpontjától számított két év.

(3) Amennyiben a panasz visszautasítása miatt benyújtott tanácsadó bizottság általi vitarendezés megindítása iránti kérelem alapján a tanácsadó bizottság a panasz elfogadásáról döntött, bármely érintett tagállam illetékes hatóságának kérése alapján – a döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül – meg kell indítani a kölcsönös egyeztető eljárást. A magyar illetékes hatóságnak a kölcsönös egyeztető eljárás megindítása iránti kéréséről értesítenie kell a tanácsadó bizottságot, a többi érintett tagállam illetékes hatóságát és az érintett személyt.

(4) A (3) bekezdés szerinti esetben a kölcsönös egyeztető eljárásra nyitva álló határidő a kölcsönös egyeztető eljárás megindítására vonatkozó kéréstől számított két év.

(5) Amennyiben a panasz elfogadásáról a panasz illetékes hatóság általi visszautasítása miatt indult perben bíróság döntött, a kölcsönös egyeztető eljárásra nyitva álló határidő az érintett tagállamok illetékes bíróságainak panasz elfogadását tartalmazó döntéseire vonatkozó értesítések közül a legkésőbbi időpontjától számított két év.

(6) A (2), (4) és (5) bekezdésben meghatározott kétéves időtartam legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben bármely érintett tagállam illetékes hatósága erre vonatkozó kéréssel fordul a többi érintett tagállam illetékes hatóságaihoz, és a kérését írásban indokolja.

41/I. § (1) Ha a tagállamok illetékes hatóságai a 41/H. §-ban meghatározott időtartamon belül megállapodásra jutottak a vitás kérdés rendezésének módjáról, akkor erről a magyar illetékes hatóság a kölcsönös megállapodás időpontját követően soron kívül, határozattal értesíti az érintett személyt.

(2) A kölcsönös megállapodás alapján hozott határozat akkor válik véglegessé, és a magyar illetékes hatóságra, valamint az adóhatóságra kötelezővé, ha az érintett személy a határozat közlésének időpontjától számított 60 napon belül

a) elfogadja a kölcsönös megállapodás alapján hozott határozatot és

b) lemond a vitás kérdés rendezéséhez kapcsolódó minden egyéb jogorvoslati lehetőség érvényesítéséhez fűződő jogáról.

(3) Amennyiben az egyéb jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó eljárások már megindultak, a kölcsönös megállapodás alapján hozott határozat csak akkor válik véglegessé, ha az érintett személy bizonyítja a magyar illetékes hatóság részére, hogy valamennyi érintett tagállamban kérelmezte az említett egyéb jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó eljárások megszüntetését. Az érintett személynek legkésőbb attól a naptól számított 60 napon belül kell az említett bizonyítékot szolgáltatnia, amikor a kölcsönös megállapodás alapján hozott határozatot vele közölték.

(4) Amennyiben az érintett személy a (2) és (3) bekezdés szerinti határidőt túllépi, a kölcsönös megállapodás alapján hozott határozatban foglaltakat nem lehet végrehajtani, a magyar illetékes hatóság a határozatát visszavonja és az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárást megszünteti. A visszavonásról és az eljárás megszüntetéséről hozott döntéssel szemben jogorvoslatnak helye nincs.

(5) A kölcsönös megállapodás alapján hozott véglegessé vált határozat alapján az adóhatóság az érintett személy eredeti adókötelezettségét határozattal haladéktalanul módosítja, amely határozat az elévülésre tekintet nélkül végrehajtható. Az érintett személy a módosítás eredményeként őt terhelő adófizetési kötelezettség után késedelmi pótlék és adóbírság fizetésére nem kötelezhető, illetve a részére visszatérítendő adó után kamatra nem jogosult.

(6) Amennyiben az adóhatóság az érintett személy eredeti adókötelezettségének módosításáról nem hoz határozatot, a határozathozatalra kötelezés iránt az érintett személy bírósághoz fordulhat. A perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság a mulasztási per szabályai szerint jár el azzal, hogy a bíróság döntésével szemben fellebbezésnek és perújításnak nincs helye.

(7) Amennyiben az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárásban az érintett tagállamok illetékes hatóságai a 41/H. §-ban meghatározott időtartamon belül nem jutnak megállapodásra a vitás kérdés rendezésének módjáról, akkor e tényről a magyar illetékes hatóság tájékoztatja az érintett személyt, ismertetve a megállapodás meghiúsulásának általános okait.

(8) Ha a vitás kérdés bármilyen okból megszűnik, akkor az e fejezet alapján folytatott valamennyi eljárást azonnali hatállyal meg kell szüntetni. A magyar illetékes hatóság a megszűnés megállapításáról és annak okáról soron kívül, végzéssel tájékoztatja az érintett személyt, amely végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A magyar illetékes hatóság ezzel egyidejűleg az eljárás megszűnéséről tájékoztatja a többi érintett tagállam illetékes hatóságait is.

14/E. A nemzeti eljárásokkal való kölcsönhatások és az azoktól való eltérések

41/J. § (1) A panasz végleges adóhatósági döntéssel lezárt ügyben is benyújtható.

(2) Az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárás és a vitarendezési eljárás folytatása mellett Magyarországon kezdeményezhető vagy folytatható bírósági eljárás vagy közigazgatási és büntetőjogi szankciók kiszabására irányuló eljárás ugyanazzal az üggyel kapcsolatban.

(3) A panasz benyújtható bármely más, az ügyben Magyarországon kezdeményezett közigazgatási vagy bírósági jogorvoslati eljárás igénybevétele mellett. Az érintett személy köteles az ilyen jogorvoslati eljárás megindításáról, felfüggesztéséről, szüneteléséről és végleges befejezéséről nyolc napon belül tájékoztatni a magyar illetékes hatóságot.

(4) Amennyiben az érintett személy a vitás kérdéssel kapcsolatban bármely érintett tagállamban jogorvoslati eljárást kezdeményez, akkor a panasz elbírálásának a 41/E. § (1) bekezdésében meghatározott határideje, illetve a kölcsönös egyeztető eljárás 41/H. § szerinti határideje megszakad, és a panasz elbírálására, illetve az eljárás lefolytatására nyitva álló határidő azon a napon újra kezdődik, amelyen a jogorvoslati eljárásokban hozott döntés véglegessé vált, vagy amelyen az említett eljárást más módon véglegesen lezárták, vagy felfüggesztették.

(5) Az érintett személy haladéktalanul értesítést küld a magyar illetékes hatóság részére a többi érintett tagállamban történő jogorvoslati kezdeményezésről.

(6) A (4) bekezdésben leírt eljárások határidejének megszakadásáról a magyar illetékes hatóság végzéssel értesíti az érintett személyt.

(7) Amennyiben az érintett személy az ügyben magyar bíróság előtt jogorvoslatot kezdeményezett és az ügy jogerős bírósági ítélettel zárult azt megelőzően, hogy az érintett tagállamok illetékes hatóságai a vitás kérdésről a 41/H. § szerinti kölcsönös egyeztető eljárás keretében megállapodásra jutottak volna, a magyar illetékes hatóság értesíti a többi érintett tagállam illetékes hatóságát a bíróság határozatáról. A magyar illetékes hatóság az európai kölcsönös egyeztető eljárást az értesítés megküldésének napjával végzéssel zárja le. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

(8) Amennyiben az érintett személy az ügyben magyar bíróság előtt jogorvoslatot kezdeményezett és az ügy jogerős bírósági ítélettel zárult azt megelőzően, hogy az érintett személy a 41/K. § (1) bekezdése szerinti tanácsadó bizottság általi vitarendezés iránti kérelmet nyújtott volna be, a tanácsadó bizottság általi vitarendezésre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, amennyiben a vitás kérdést nem sikerült a 41/H. § szerinti kölcsönös egyeztető eljárás keretében rendezni. A magyar illetékes hatóság értesíti a többi érintett tagállam illetékes hatóságát a bíróság határozatáról és annak joghatásáról. A magyar illetékes hatóság az európai kölcsönös egyeztető eljárást az értesítés megküldésének napjával végzéssel zárja le. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

(9) Amennyiben az érintett személy az ügyben magyar bíróság előtt jogorvoslatot kezdeményezett és az ügy jogerős bírósági ítélettel zárult, a tanácsadó bizottság általi vitarendezési eljárást le kell zárni, amennyiben a bíróság a határozatát azt követően hozta meg, hogy az érintett személy a 41/K. § (1) bekezdése szerinti kérelmet nyújtott be, de a határozatát azt megelőzően hozta meg, hogy a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság a 41/S. § (5) bekezdésének megfelelően eljuttatta véleményét az érintett tagállamok illetékes hatóságai számára. Ebben az esetben a magyar illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell a többi érintett tagállam illetékes hatóságát, valamint a tanácsadó bizottságot vagy az alternatív vitarendezési bizottságot a bíróság határozatának joghatásairól. A magyar illetékes hatóság az európai kölcsönös egyeztető eljárást az értesítés megküldésének napjával végzéssel zárja le. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

(10) A (7)–(9) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell az eljárás lezárására vonatkozóan, ha a külföldi érintett tagállam illetékes hatósága értesítést küld az ügyben külföldi bíróság által hozott jogerős ítéletről.

(11) A panasz benyújtása megszünteti az adott vitás kérdéssel kapcsolatban indított más, Magyarországot érintő kölcsönös egyeztető eljárást. Az ilyen egyéb folyamatban lévő, a vitás kérdésre vonatkozó eljárás azon a napon szűnik meg, amelyen az érintett tagállamok illetékes hatóságainak valamelyike elsőként kézhez kapja a panaszt.

(12) A magyar illetékes hatóság megtagadhatja a tanácsadó bizottság általi vitarendezési eljárás igénybevételét, amennyiben Magyarországon a vitás ügy tárgyában, illetve azzal közvetlen összefüggésben jogerősen vagy véglegesen

a) költségvetési csalás miatt büntetés kiszabására került sor,

b) kétszáz százalékos adóbírságot szabtak ki, vagy

c) beszámoló letétbe helyezési és közzétételi szabály megsértése miatt az érintett személy adószámát törölték.

(13) Amennyiben olyan bírósági vagy közigazgatási eljárás indult, amely potenciálisan a (12) bekezdés szerinti büntetéshez, illetve jogkövetkezményhez vezethet és az említett eljárásokra az európai kölcsönös egyeztető eljáráshoz kapcsolódó bármely eljárással párhuzamosan kerül sor, a magyar illetékes hatóság a panasz elfogadásának időpontjától az említett bírósági vagy közigazgatási eljárások végleges eredményének időpontjáig felfüggesztheti az e fejezet szerinti eljárásokat. A megtagadás és a felfüggesztés ellen fellebbezésnek helye nincs.

14/F. A tanácsadó bizottság általi vitarendezés megindítása

41/K. § (1) Az érintett személy az erre irányuló kérelmével jogosult a tanácsadó bizottság általi vitarendezés megindítására, ha

a) az érintett személy panaszát a vitában érintett tagállamok illetékes hatóságai közül egy, de nem az összes visszautasította,

b) az érintett személy panaszát a vitában érintett tagállamok illetékes hatóságai közül valamennyi visszautasította, de az érintett személy kérelmére indult eljárásban egyik, de nem valamennyi tagállam illetékes bírósága a panaszt visszautasító határozatot megváltoztatta, vagy

c) az érintett személy által benyújtott panasz alapján megindult kölcsönös egyeztető eljárásban a 41/H. § szerint meghatározott határidőn belül a vitában érintett tagállamok illetékes hatóságai nem jutottak megállapodásra arról, hogy a vitás kérdést hogyan rendezzék.

(2) A tanácsadó bizottság általi vitarendezés iránti kérelmet nem lehet előterjeszteni, ha

a) a panasz visszautasítása tárgyában az érintett tagállamok bármelyikének hatósága vagy bírósága előtt eljárás folyamatban van, vagy

b) amennyiben az a) pontban említett jogorvoslati eljárás során bíróság helybenhagyta a visszautasító határozatot.

(3) Amennyiben az érintett személy a panasz visszautasítása tárgyában élt a jogorvoslathoz való jogával, az illetékes bíróság határozatát kell figyelembe venni az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában.

(4) A tanácsadó bizottság általi vitarendezés iránti kérelmet

a) az (1) bekezdés a) pontja esetén a panaszt elbíráló illetékes hatóságok által meghozott döntések közül a legkésőbbi kézbesítésétől számított,

b) az (1) bekezdés b) pontja esetén a bíróság döntésének kézbesítésétől számított,

c) az (1) bekezdés c) pontja esetén a kölcsönös egyeztető eljárás sikertelenségéről szóló illetékes hatóságok tájékoztatása közül a legkésőbbi kézbesítésétől számított

50 napon belül kell a magyar illetékes hatósághoz benyújtania, a többi érintett tagállam illetékes hatóságának történő benyújtással egyidejűleg, azzal, hogy a magyar belföldi illetőségű természetes személy vagy kis-és középvállalkozás érintett személynek kizárólag a magyar illetékes hatósághoz kell benyújtania kérelmét.

(5) A magyar belföldi illetőségű természetes személy vagy a kis-és középvállalkozásnak minősülő érintett személy által a tanácsadó bizottság általi vitarendezés iránt benyújtott kérelem esetén a magyar illetékes hatóság egyidejűleg továbbítja a kérelmet annak beérkezésétől számított 2 hónapon belül a többi érintett tagállam illetékes hatóságának, valamint ennek megtörténtéről értesíti az érintett személyt. A kérelemhez kapcsolódó határidőket onnantól kell számítani, amikor a magyar illetékes hatóság értesítette a kérelemről a többi érintett tagállamot.

(6) A tanácsadó bizottság általi vitarendezés iránti kérelem a panaszra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmazza

a) annak megjelölését, hogy a kérelmet benyújtó érintett személy mely államban minősül adójogi szempontból belföldi illetőségűnek,

b) annak megjelölését, hogy az (1) bekezdésben szereplő jogalapok közül melyre tekintettel kéri a tanácsadó bizottság általi vitarendezés megindítását,

c) a kérelem benyújtására nyitva álló határidő számításához szükséges adatokat,

d) arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a panaszt visszautasító döntéssel szemben egyik érintett tagállamban sincs helye jogorvoslatnak, vagy azokról a kérelmet benyújtó érintett személy lemondott,

e) az érintett személy és képviselőinek nyilatkozatát, hogy titoktartási kötelezettséget vállalnak az eljárás során a tudomásukra jutó információra vonatkozóan, és

f) az érintett személy határozott kérelmét arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállamok illetékes hatóságai állítsák fel a tanácsadó bizottságot.

(7) A magyar illetékes hatóság eseti jelleggel megtagadhatja a tanácsadó bizottság általi vitarendezési eljárás igénybevételét, amennyiben a vitás kérdés nem érint kettős adózást. Ebben az esetben a magyar illetékes hatóság köteles haladéktalanul tájékoztatni az érintett személyt és a többi érintett tagállam illetékes hatóságát.

(8) A magyar illetékes hatóság (7) bekezdés szerinti döntése ellen az érintett személy bírósághoz fordulhat.

(9) A (8) bekezdésben szabályozott perben a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság az egyszerűsített per szabályai szerint jár el azzal, hogy perújításnak nincs helye.

41/L. § A panaszban szereplő vitás kérdés tárgyában a tanácsadó bizottság általi vitarendezés hivatalból indul, ha a panaszt visszautasító döntés tárgyában a tanácsadó bizottság az érintett személy javára döntött és annak kézbesítésétől számított 60 napon belül egyik illetékes hatóság sem kezdeményezte a 41/H. § (3) bekezdése alapján a kölcsönös egyeztető eljárás megindítását. A tanácsadó bizottságot azzal a nappal kell felállítottnak tekinteni, amikor a panasz elfogadásáról hozott döntés kézbesítésétől számított 60 napos határidő letelik.

14/G. A tanácsadó bizottság felállítása

41/M. § (1) A tanácsadó bizottságot az érintett személy erre irányuló kérelmének kézhezvételét követő 120 napon belül kell felállítani.

(2) A magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdésben szereplő határidőn belül megállapodnak

a) a tanácsadó bizottság összetételéről,

b) a tanácsadó bizottság tagjainak kijelölésére vonatkozó szabályokról,

c) a független szakértőkre vonatkozó összeférhetetlenség e törvényben szabályozotton kívüli okairól,

d) a tanácsadó bizottság működési szabályzatáról.

(3) A magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatóságai eltérő megállapodása hiányában a tanácsadó bizottság egy elnökből, érintett tagállamonként egy-egy, az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt képviselőből és érintett tagállamonként egy-egy független szakértőből áll. A magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatóságai ettől eltérően megállapodhatnak abban, hogy akár az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt képviselők, akár a független szakértők számát érintett tagállamonként kettő-kettő főre növelik.

(4) A (2) bekezdés b) pontjában szabályozott kérdésről való megállapodás hiányában a független szakértőket és helyetteseiket az Európai Bizottság által vezetett nyilvántartásból, sorsolással kell kiválasztani.

(5) A magyar független szakértők mellett a magyar illetékes hatóság köteles a független szakértők számával megegyező számú helyettest is kijelölni. A helyettesek kijelölésére is a független szakértőkre vonatkozó szabályok az irányadóak.

(6) A magyar független szakértő köteles haladéktalanul bejelenteni a tanácsadó bizottság elnökének és az érintett tagállamok illetékes hatóságainak az olyan tartós akadályoztatását, amely alapján képtelen a feladatainak ellátására. Ilyen esetben a helyettesítésére kijelölt független szakértő veszi át a tanácsadó bizottságban a helyét.

(7) Az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt képviselők és a független szakértők egyszerű többséggel elnököt választanak az Európai Bizottság által a független szakértőkről vezetett nyilvántartásból. A tanácsadó bizottság elnöke csak bíró lehet, amely követelménytől az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt képviselők és a független szakértők egyhangú döntéssel eltérhetnek.

(8) A tanácsadó bizottság elnökét az Európai Bizottság által az elnöki pozíció betöltésére alkalmas független szakértőkről vezetett nyilvántartásból sorsolással kell kiválasztani, ha valamennyi független szakértőt az érintett tagállamok illetékes hatóságai helyett az erre jogosult bíróság jelölte ki.

(9) A tanácsadó bizottság elnöke haladéktalanul tájékoztatja az érintett személyt a tanácsadó bizottság felállításáról.

41/N. § (1) Az érintett személy a hiányzó tag, illetve a hiányzó elnök kijelölése iránti kérelemmel bírósághoz fordulhat, ha a 41/M. § (1) bekezdése szerint erre nyitva álló határidőn belül a tanácsadó bizottságot nem állították fel.

(2) Az érintett személy az (1) bekezdés szerinti kérelmet a 41/M. § (1) bekezdése szerint nyitva álló határidő leteltét követő 30 napon belül nyújthatja be a joghatósággal, hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kérelmet az érintett személy köteles az illetékes bírósághoz való benyújtással egyidejűleg az érintett tagállamok illetékes hatóságaihoz is eljuttatni. Az érintett személy haladéktalanul köteles értesíteni a magyar illetékes hatóságot, amennyiben a hiányzó tag, illetve a hiányzó elnök kijelölése iránti kérelemmel másik érintett tagállam bíróságához fordul.

(4) Az érintett személy (1) bekezdés szerinti kérelmének tartalmaznia kell

a) a kérelmet benyújtó érintett személy nevét, címét és adóazonosító számát,

b) azokat az adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a tanácsadó bizottság felállításában magyar illetékes hatóságnak kellett eljárnia,

c) azokat az adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a tanácsadó bizottság felállítására előírt határidő eredménytelenül telt el, és

d) az érintett személy határozott kérelmét arra, hogy a bíróság jelölje ki a tanácsadó bizottságnak magyar illetékes hatóságok által kijelölendő hiányzó tagjait vagy hiányzó elnökét.

(5) Magyar bíróság joghatósága azokra az esetekre terjed ki, amelyekben az erre nyitva álló határidőn belül

a) a tanácsadó bizottságba a magyar illetékes hatóság nem jelölt megfelelő számú független szakértőt,

b) a tanácsadó bizottságba a magyar illetékes hatóság nem jelölt megfelelő számú helyettest a független szakértőknek,

c) a magyar illetékes hatóság nem jelölt a tanácsadó bizottságba képviselőt,

d) a tanácsadó bizottságba kijelölt független szakértők és az érintett tagállamok illetékes hatóságainak kijelölt képviselői nem tudtak megállapodni a tanácsadó bizottság elnökének személyéről.

(6) Az e § szerinti ügyekben a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.

(7) Az (5) bekezdésben meghatározott esetekben indult eljárásokra a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvényben a választottbírók bíróság általi kijelölésére vonatkozó szabályok az irányadók az e törvényben foglalt eltérésekkel.

(8) A (2) bekezdés szerinti kérelemnek a magyar illetékes hatósághoz való beérkezését követő 30 napon belül a magyar illetékes hatóság tájékoztatja a bíróságot arról, hogy a tanácsadó bizottság felállításának milyen akadályai vannak és ezek alapján az (5) bekezdésben foglalt okok melyike áll fenn.

(9) Az (5) bekezdés d) pontja esetében a bíróság nyilatkoztatja a kérelmet benyújtó érintett személyt a magyar bíróság eljárásával párhuzamosan bármely más érintett tagállamban folyamatban lévő olyan eljárásokról, amelyek a tanácsadó bizottság elnökének kijelölésére irányulnak.

(10) A bíróság az eljárását felfüggeszti, ha az (5) bekezdés d) pontjának tárgyában más érintett tagállam bírósága vagy erre a nemzeti jog alapján kijelölt testülete eljárása már folyamatban van.

(11) A (10) bekezdés alapján felfüggesztett eljárást folytatni kell, ha

a) az érintett személy vagy az érintett tagállamok illetékes hatóságainak bármelyike igazolja, hogy a más érintett tagállam bírósága vagy erre nemzeti jog alapján kijelölt testülete eljárása eredménytelenül befejeződött, vagy

b) a felfüggesztéstől számított két hónap telt el anélkül, hogy az arra jogosultak az a) pontban megjelölt igazolást becsatolták volna.

(12) A bíróság az Európai Bizottság független szakértőkről vezetett nyilvántartásából jelöli ki az (5) bekezdés a), b) és d) pontjaiban foglalt esetekben az arra alkalmas személyt, a kijelölés során az érintett személy kérelméhez nincs kötve. A tanácsadó bizottság elnökének ebben az esetben kizárólag bíró jelölhető ki.

(13) A magyar illetékes hatóság képviselőjeként a magyar illetékes hatósággal foglalkoztatási jogviszonyban álló, megfelelő szakértelemmel rendelkező személy jelölhető ki.

(14) A bíróság a kijelölésről szóló döntését közli a kérelmet benyújtó érintett személlyel és a magyar illetékes hatósággal. A magyar illetékes hatóság a kijelölésről haladéktalanul tájékoztatja a többi érintett tagállam illetékes hatóságát.

41/O. § (1) A független szakértő és annak helyettese tanácsadó bizottságba akkor jelölhető ki, ha

a) a kijelölését megelőző 3 év során, illetve kijelölésekor

aa) nem állt, illetve áll foglalkoztatási jogviszonyban a vitás kérdéssel érintett ügyben eljáró adóhatósággal, illetve nem járt, illetve jár el annak megbízásából,

ab) nem állt, illetve áll foglalkoztatási jogviszonyban adótanácsadási tevékenységet végző vállalkozással,

ac) nem adott, illetve ad adózási tanácsokat gazdasági tevékenysége keretében,

b) a kijelölését megelőző 5 év során, illetve kijelölésekor

ba) nem állt, illetve áll foglalkoztatási jogviszonyban az érintett személyek valamelyikével,

bb) nem adott, illetve ad tanácsot az érintett személyek valamelyikének,

bc) nem rendelkezett 10%-nál nagyobb tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal az érintett személyben,

c) az érintett tagállamok illetékes hatóságai által közösen rögzített egyéb feltételeknek megfelel, és

d) az egyéb körülményekre is tekintettel személyében biztosított a vitás kérdés tárgyilagos megítélése.

(2) A tanácsadó bizottság által adott véleménytől számított 12 hónapon belül a tanácsadó bizottság döntésében részt vevő független szakértő nem kerülhet olyan helyzetbe, amely a kijelölését megakadályozta volna.

(3) A magyar illetékes hatóság által kijelölt független szakértő bármelyik illetékes hatóság kérésére köteles nyilatkozni, hogy az e törvényben a kijelölésére előírt követelményeknek megfelel. A nyilatkozatnak ki kell terjednie minden olyan körülményre, amely alapján megítélhető a feltételeknek való megfelelősége, valamint függetlensége, így különösen a nyilatkozatban ki kell térnie az érintett tagállamok illetékes hatóságaihoz és az érintett személyekhez való viszonyára.

(4) A többi érintett tagállam illetékes hatósága által kijelölt független szakértő kijelölésével szemben a magyar illetékes hatóság kifogással élhet a többi érintett tagállam illetékes hatóságánál, ha a független szakértő nem felel meg a kijelölésére előírt feltételeknek. A független szakértő bíróság általi kijelölésével szemben kifogásnak nincs helye.

(5) A magyar illetékes hatóság által kijelölt független szakértő kijelölésével szemben a többi érintett tagállam illetékes hatósága kifogással élhet a magyar illetékes hatóságnál, ha a független szakértő nem felel meg a kijelölésére előírt feltételeknek. A független szakértő bíróság általi kijelölésével szemben kifogásnak nincs helye.

14/H. A tanácsadó bizottság működési szabályzata

41/P. § (1) A tanácsadó bizottság eljárásának részletes szabályairól a magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatósága a működési szabályzat keretében állapodik meg. Ebben minden olyan kérdésről megállapodhatnak, amelyet e törvény nem szabályoz, és e törvény rendelkezéseitől eltérhetnek azokban az esetekben, amelyekben e törvény ezt kifejezetten lehetővé teszi.

(2) A tanácsadó bizottság működési szabályzatának ki kell terjednie különösen

a) a vitás kérdés ismertetésére,

b) az érintett tagállamok illetékes hatóságai által közösen megállapított tényállásra és a vitatott jogi kérdésre,

c) az érintett tagállamok illetékes hatóságainak döntésére, hogy a vitás kérdésben tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság jár el,

d) az alternatív vitarendezési bizottságra vonatkozó eltérő szabályokra,

e) a tanácsadó bizottság eljárására vonatkozó határidőkre,

f) a tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság összetételére, amely tartalmazza különösen a bizottság tagjainak és elnökének nevét, képesítésükre és tapasztalatukra vonatkozó adatokat, valamint az esetleges összeférhetetlenségükre vonatkozó tájékoztatást,

g) az érintett személyek és harmadik személyek eljárásban való részvételével, a beadványok benyújtásával és bizonyítékok előterjesztésével, valamint a költségviseléssel kapcsolatos szabályokról való tájékoztatásra,

h) a tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság eljárásával kapcsolatos logisztikai információkról való tájékoztatásra, és

i) a tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság eljárására vonatkozó minden olyan szabályról való tájékoztatásra, amelyekről a tájékoztatást az érintett tagállamok illetékes hatóságai szükségesnek találják.

(3) Amennyiben a tanácsadó bizottság a panaszt visszautasító döntés tárgyában jár el, a tanácsadó bizottság működési szabályzatának a (2) bekezdésben előírt tartalmi elemek közül csak a (2) bekezdés a), e), f), g) és i) pontjaira kell kiterjednie.

(4) A tanácsadó bizottság működési szabályzatát az érintett tagállamok illetékes hatóságai írják alá.

41/Q. § (1) A magyar illetékes hatóság a 41/M. § (1) bekezdésében szabályozott 120 napos határidőn belül értesíti az érintett személyeket

a) a tanácsadó bizottság működési szabályzatáról,

b) a tanácsadó bizottság eljárására vonatkozó határidőkről,

c) a vitás kérdésben alkalmazandó magyar jogszabályokról és nemzetközi egyezményekről, a vitás kérdésre vonatkozó konkrét jogszabályhely megjelölésével.

(2) A tanácsadó bizottság elnöke és a független szakértők állítják össze a tanácsadó bizottság működési szabályzatát, ha az érintett tagállamok illetékes hatóságai nem értesítették az (1) bekezdésben szereplő határidőig az érintett személyeket, vagy nem tudtak megállapodni a 41/P. § (2) bekezdésében szereplő valamennyi tartalmi elemben.

(3) A tanácsadó bizottság elnöke és a független szakértők az (1) bekezdésben szereplő határidőtől számított 14 napon belül tesznek eleget a (2) bekezdésben szereplő kötelezettségüknek.

(4) Azokban a kérdésekben, amelyekben a magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatósága nem állapodott meg, a tanácsadó bizottság elnökének és a független szakértőknek az Európai Bizottság által közzétett működési szabályzat mintáját kell alkalmazniuk.

(5) A (3) bekezdésben foglalt határidő eredménytelen elteltét követően az érintett személy bírósághoz fordulhat. Az érintett személy kérelmére a bíróság kötelezi a tanácsadó bizottság elnökét és a független szakértőket a tanácsadó bizottság működési szabályzatának összeállítására és arról az érintett személy tájékoztatására.

(6) Az (5) bekezdés szerinti perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság a mulasztási per szabályai szerint jár el azzal, hogy a bíróság döntésével szemben fellebbezésnek és perújításnak nincs helye.

14/I. A tanácsadó bizottság eljárása

41/R. § (1) A tanácsadó bizottság

a) a megalakulásától számított 6 hónapon belül döntést hoz az érintett illetékes hatóság panaszt visszautasító döntésének tárgyában, vagy

b) a megalakulásától számított 6 hónapon belül véleményt alkot a panaszban foglalt vitás kérdés rendezéséről.

(2) A tanácsadó bizottság dönthet arról, hogy az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott határidőt további 3 hónappal meghosszabbítja, ha a vitás kérdés rendezéséről szóló vélemény megalkotásához az eredeti határidő nem elegendő.

(3) A tanácsadó bizottság a (2) bekezdésben hozott döntéséről köteles értesíteni az érintett tagállamok illetékes hatóságait és az érintett személyeket.

(4) Az érintett személyek és a magyar illetékes hatóság kötelesek bármely információt, bizonyítékot vagy dokumentumot (a továbbiakban e § alkalmazásában együtt: információ) a tanácsadó bizottság felhívására rendelkezésre bocsátani.

(5) A magyar illetékes hatóság megtagadhatja a tanácsadó bizottság által kért információ rendelkezésre bocsátását, ha

a) annak megszerzése jogszabályba ütközne,

b) az üzleti vagy szakmai titkot tartalmaz, vagy c) előterjesztése közérdekbe ütközne.

(6) Az érintett személy információt a tanácsadó bizottság számára akkor terjeszthet elő, ha az érintett tagállamok illetékes hatóságai ennek lehetőségét a működési szabályzatban rögzítették.

(7) Az érintett személy, vagy képviselője a tanácsadó bizottság felhívására köteles megjelenni a tanácsadó bizottság ülésén.

(8) Az érintett személy erre vonatkozó kérése esetén az érintett tagállamok illetékes hatóságainak beleegyezésével megjelenhet vagy képviseltetheti magát a tanácsadó bizottság ülésén.

41/S. § (1) A tanácsadó bizottság véleményét a 41/A. § szerinti nemzetközi megállapodásokra és egyezményekre és alkalmazandó nemzeti jogszabályokra alapítja.

(2) A tanácsadó bizottság a 41/R. § (1) bekezdés a) pontja szerinti döntését és a b) pontja szerinti véleményét egyszerű többséggel fogadja el. Szavazategyenlőség esetén a tanácsadó bizottság elnökének szavazata dönt.

(3) A tanácsadó bizottság tagjai az eljárásban való részvételük vagy az eljárás irataihoz való hozzáférésük révén megismert bármely titkot kötelesek megtartani.

(4) A tanácsadó bizottság a 41/R. § (1) bekezdés a) pontja szerinti döntését és a b) pontja szerinti véleményét írásban hozza meg.

(5) A tanácsadó bizottság a 41/R. § (1) bekezdés a) pont szerinti döntéséről – annak meghozatalát követő 30 napon belül – értesíti az érintett tagállamok illetékes hatóságait. A 41/R. § (1) bekezdés b) pont szerinti véleményt a tanácsadó bizottság elnöke közli az érintett tagállamok illetékes hatóságaival.

14/J. Költségek viselése

41/T. § (1) Magyarország és a többi érintett tagállam egyenlő arányban kötelesek megtéríteni:

a) a tanácsadó bizottság független szakértő tagjainak költségeit, amely azonban nem haladhatja meg az érintett tagállamok által a magas rangú köztisztviselők – Magyarországon a vezető-kormányfőtanácsosok – számára megállapítható költségtérítés összegének átlagát, és

b) a tanácsadó bizottság független szakértő tagjai számára megállapított tiszteletdíjat, amelyet az érintett tagállamok a tanácsadó bizottság üléseinek száma alapján, legfeljebb ülésenként 1000 EUR összegben határozhatnak meg.

(2) Az érintett tagállamok a tanácsadó bizottság működési szabályzatában állapítják meg a független szakértő tagok (1) bekezdésben meghatározott költségtérítése és tiszteletdíja számításának szabályait.

(3) Magyarország és a többi érintett tagállam az (1) bekezdésben meghatározott aránytól eltérően is megállapodhatnak.

(4) Az érintett személy maga köteles viselni az eljárás kapcsán felmerült költségeit.

(5) Az (1) bekezdésben szereplő költségeket az érintett tagállamok illetékes hatóságai egyetértése esetén az érintett személynek kell viselnie, ha

a) a panaszát visszavonta, vagy

b) a panasz elfogadhatóságának kérdésében a tanácsadó bizottság a panaszt visszautasító illetékes hatóság döntését megerősíti.

14/K. Vitarendezési eljárást lezáró döntés

41/U. § (1) Az érintett tagállamok illetékes hatóságai a tanácsadó bizottság véleményének kézbesítését követő 6 hónapon belül a vitarendezési eljárást lezáró döntésükben állapodnak meg a vitás kérdés megoldásáról.

(2) Az érintett tagállamok illetékes hatóságai a vitarendezési eljárást lezáró döntésüket, eltérő megállapodásuk hiányában, a tanácsadó bizottság véleményére alapítják. Amennyiben az érintett tagállamok nem állapodnak meg a vitás kérdés rendezésének módjáról, a tanácsadó bizottság véleménye az érintett tagállamokra kötelező érvényűvé válik.

(3) A magyar illetékes hatóság a vitarendezési eljárást lezáró döntés meghozatalát követően azt határozatban haladéktalanul közli az érintett személlyel.

(4) Amennyiben a vitarendezési eljárást lezáró döntés meghozatalát követő 30 napon belül nem kerül sor a döntésről szóló közlésre, a közlésre nyitva álló határidő eredménytelen leteltét követő 30 napon belül a belföldi adóügyi illetőséggel rendelkező érintett személy kérheti a bíróságtól, hogy kötelezze a magyar illetékes hatóságot a döntés közlésére.

(5) A (4) bekezdés szerinti perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság a mulasztási per szabályai szerint jár el azzal, hogy a bíróság döntésével szemben fellebbezésnek és perújításnak nincs helye.

41/V. § (1) A vitarendezési eljárást lezáró döntés alapján hozott határozat közlésétől számított 60 napon belül az érintett személy nyilatkozhat annak elfogadásáról és a vitás kérdés rendezéséhez kapcsolódó minden egyéb jogorvoslati lehetőségről történő lemondásról.

(2) A vitarendezési eljárást lezáró döntés Magyarországra akkor kötelező, ha az (1) bekezdés szerinti elfogadó nyilatkozatot az érintett személy határidőben megtette és azt az érintett személy a magyar illetékes hatóságnak és a többi érintett tagállam illetékes hatóságának megküldte.

(3) A vitarendezési eljárást lezáró döntés Magyarországra kizárólag az adott eljárásban bír kötőerővel.

(4) A vitarendezési eljárást lezáró döntés alapján az érintett személlyel közölt határozat az (1) bekezdés szerinti elfogadó nyilatkozat megtételének napját követő napon válik véglegessé. Amennyiben az érintett személy az (1) bekezdés szerinti határidőben nem tesz elfogadó nyilatkozatot, a magyar illetékes hatóság a vitarendezési eljárást lezáró döntés alapján hozott határozatát visszavonja és a vitarendezési eljárást megszünteti. A visszavonásról és az eljárás megszüntetéséről hozott döntéssel szemben jogorvoslatnak helye nincs.

(5) A vitarendezési eljárást lezáró döntés alapján hozott véglegessé vált határozat alapján az adóhatóság az érintett személy eredeti adókötelezettségét határozattal haladéktalanul módosítja, mely határozat az elévülésre tekintet nélkül végrehajtható. Az érintett személy a módosítás eredményeként őt terhelő adófizetési kötelezettség után késedelmi pótlék és adóbírság fizetésére nem kötelezhető, illetve a részére visszatérítendő adó után kamatra nem jogosult.

(6) Amennyiben az adóhatóság az érintett személy eredeti adókötelezettségének módosításáról nem hoz határozatot, a határozathozatalra kötelezés iránt az érintett személy bírósághoz fordulhat. A perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság a mulasztási per szabályai szerint jár el azzal, hogy a bíróság döntésével szemben fellebbezésnek és perújításnak nincs helye.

(7) A vitarendezési eljárás eredménytelenül lezárul, ha az érintett személy a rendelkezésére álló határidőn belül nem teszi meg a (2) bekezdésben szereplő nyilatkozatot.

41/W. § (1) Az érintett személy, a magyar illetékes hatóság, továbbá a többi érintett tagállam illetékes hatósága bíróság előtt pert indíthatnak annak megállapítására, hogy a tanácsadó bizottság magyar független szakértő tagjaival szemben a 41/O. §-ban szabályozott összeférhetetlenség áll fenn.

(2) Az (1) bekezdés szerinti perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság az egyszerűsített per szabályai szerint jár el azzal, hogy perújításnak nincs helye.

(3) A vitarendezési eljárást lezáró döntés nem hajtható végre, ha a bíróság megállapítja, hogy a tanácsadó bizottság független szakértő tagjával szemben a 41/O. §-ban szabályozott bármely összeférhetetlenségi ok fennáll.

41/X. § (1) A magyar illetékes hatóság és a többi érintett tagállam illetékes hatósága

a) az érintett tagállamok illetékes hatóságainak megállapodása és az érintett személyek jóváhagyása esetén a vitarendezési eljárást lezáró döntést a maga teljességében, vagy

b) az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a) pontban való megállapodása, vagy az érintett személyek jóváhagyása hiányában a vitarendezési eljárást lezáró döntés kivonatolt változatát

hozza nyilvánosságra.

(2) A vitarendezési eljárást lezáró döntés (1) bekezdés b) pontja szerint közzétett kivonatának tartalmaznia kell

a) az ügy és a vitás jogi kérdés rövid bemutatását,

b) a vitarendezési eljárást lezáró döntés meghozatalának dátumát,

c) az érintett adózási időszak megjelölését,

d) a vitarendezési eljárást lezáró döntés alapjául szolgáló jogalap bemutatását,

e) az érintett személy iparágának megjelölését,

f) a vitarendezési eljárást lezáró döntésben megfogalmazott jogi álláspont rövid összefoglalását, és

g) annak megjelölését, hogy az ügyben tanácsadó bizottság, vagy alternatív vitarendezési bizottság járt el.

(3) A magyar illetékes hatóság köteles az (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti dokumentumokat nyilvánosságra hozataluk előtt megküldeni az érintett személynek.

(4) Az érintett személy a (3) bekezdés szerinti értesítést követő 60 napon belül az érintett tagállamok illetékes hatóságainak egyidejűleg megküldött kérelmében kérheti, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti dokumentumokban szereplő információkat ne hozzák nyilvánosságra, ha azok üzleti, kereskedelmi, ipari vagy szakmai titkot, illetve üzleti eljárást tartalmaznak, avagy közérdekbe ütköznek.

(5) A magyar illetékes hatóság az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti dokumentumokat a (4) bekezdésben szereplő határidő eredménytelen eltelte után hozza nyilvánosságra.

(6) A magyar illetékes hatóság az Európai Bizottság által kidolgozott formanyomtatványt használja a vitarendezési eljárást lezáró döntés e § szerinti nyilvánosságra hozatalához.

(7) A magyar illetékes hatóság köteles soron kívül értesíteni az Európai Bizottságot az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti dokumentumok nyilvánosságra hozataláról.

14/L. Alternatív vitarendezési bizottság

41/Y. § (1) Az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodhatnak, hogy a 41/R. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásban tanácsadó bizottság helyett alternatív vitarendezési bizottság járjon el.

(2) Az érintett tagállamok hatóságközi megállapodásban dönthetnek úgy, hogy az e fejezetben szabályozott vitás kérdéseikben állandó vitarendezési bizottság járjon el.

(3) Az alternatív vitarendezési bizottság és az állandó vitarendezési bizottság eljárására az e §-ban szereplő eltérésekkel a tanácsadó bizottságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(4) Az érintett tagállamok illetékes hatóságai az alternatív vitarendezési bizottság és az állandó vitarendezési bizottság működési szabályzatában eltérhetnek

a) az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok kivételével a bizottság összetételére, és

b) a tanácsadó bizottság döntéshozatalára

vonatkozó szabályoktól.

(5) Az alternatív vitarendezési bizottság bármilyen alternatív vitarendezési eljárást vagy technikát alkalmazhat a vitás kérdés rendezése céljából.

14/M. Független szakértők listájára való kijelölés szabályai

41/Z. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter jelöli ki az Európai Bizottság által vezetett listára a Magyarország részéről kijelölendő független szakértőket.

(2) Az (1) bekezdésben szereplő listára olyan személy jelölhető ki, aki rendelkezik

a) legalább 5 év nemzetközi adózási vagy transzferárazási területen szerzett szakmai tapasztalattal,

b) jogi vagy közgazdasági felsőfokú végzettséggel, és

c) legalább középfokú angol nyelvvizsgával.

(3) A független szakértőnek kijelölni kívánt személy köteles a (2) bekezdésben szereplő feltételek megállapításához szükséges dokumentumokat és a (6) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges információkat az adópolitikáért felelős miniszter kérésére rendelkezésre bocsátani és bármely azokban beálló változásról tájékoztatni.

(4) A listára nem jelölhető ki olyan személy, akivel szemben a 41/O. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ok áll fenn.

(5) Az Európai Bizottság által vezetett listán minden időpontban legalább 3 olyan független szakértőnek kell lennie, akit az (1) bekezdés szerint jelöltek ki.

(6) Az adópolitikáért felelős miniszter tájékoztatja az Európai Bizottságot

a) a kijelölt személyek nevéről,

b) a kijelölt személyek iskolai végzettségéről és tudományos munkásságáról,

c) a kijelölt személyek szakmai tapasztalatáról és készségeiről,

d) a kijelölt személyeknek a tanácsadó bizottság elnökévé történő kijelölhetőségéről és

e) az összeférhetetlenség megállapítása szempontjából releváns bármely információról.

(7) Az adópolitikáért felelős miniszter évente felülvizsgálja az (1) bekezdés alapján kijelölt személyek listáját és, ha megállapítja, hogy a kijelölés (2) és (4) bekezdésben szereplő feltételeinek a kijelölt személy nem felel meg, a kijelölést visszavonja és erről – a független szakértők listájáról történő törlés érdekében – tájékoztatja az Európai Bizottságot, és ezzel egyidejűleg a törölt független szakértő helyére új független szakértőt jelöl ki.

(8) Az adópolitikáért felelős miniszter soron kívül felülvizsgálhatja az (1) bekezdés alapján kijelölt személyek listáját és indokolás nélkül visszavonhatja az általa kijelölt független szakértő kijelölését. A kijelölés visszavonásáról a visszavonással érintett független szakértő független szakértők listájáról történő törlése érdekében az adópolitikáért felelős miniszter tájékoztatja az Európai Bizottságot, és ezzel egyidejűleg a törölt független szakértő helyére új független szakértőt jelöl ki.

(9) Az (1) bekezdés szerint kijelölt független szakértő az adópolitikáért felelős minisztertől kérheti az Európai Bizottság által vezetett listáról való törlését. A kérelem alapján az adópolitikáért felelős miniszter a független szakértő kijelölését visszavonja és erről a visszavonással érintett független szakértőnek a független szakértők listájáról történő törlése érdekében tájékoztatja az Európai Bizottságot, és ezzel egyidejűleg a törölt független szakértő helyére új független szakértőt jelöl ki.

(10) Az adópolitikáért felelős miniszter kifogással élhet az Európai Bizottságnál bármely a listán szereplő független szakértő kijelölésével kapcsolatosan, azok függetlenségének hiánya miatt. A kifogásban meg kell jelölni azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják az érintett független szakértő függetlenségének hiányát.

(11) Az adópolitikáért felelős miniszter köteles az (1) bekezdésben kijelölt független szakértő tekintetében az Európai Bizottsághoz beérkezett tagállami kifogást hat hónapon belül megvizsgálni és a kijelölés fenntartásáról vagy visszavonásáról dönteni. Amennyiben az adópolitikáért felelős miniszter a kijelölt független szakértő függetlenségének hiányát állapítja meg, akkor a (8) bekezdésnek megfelelően jár el.”

84. § Az Aktv. a következő IV/A. Fejezettel egészül ki:

„IV/A. FEJEZET

AZ ADÓEGYEZMÉNYEK SZERINTI VITARENDEZÉSI ELJÁRÁS EGYES SZABÁLYAI

14/N. Hatály

42/A. § E fejezet rendelkezéseit – a vitás kérdésben alkalmazandó adóegyezmény eltérő rendelkezése hiányában – az érintett személy választása alapján az érintett államok között felmerülő vitás kérdések rendezésére szolgáló eljárásra, valamint az érintett személyek jogai és kötelezettségei megállapítására vonatkozóan kell alkalmazni.

14/O. A panasz benyújtása, tartalma, visszavonása

42/B. § (1) A kapcsolt vállalkozásokat érintő, szokásos piaci ár megállapításával kapcsolatos kölcsönös egyeztető eljárásban az állami adó- és vámhatóság; minden más esetben – ideértve az állandó telephely fennállta és az annak betudható jövedelem megállapításával összefüggő vitás kérdést – az adópolitikáért felelős miniszter jár el (a továbbiakban együttesen: magyar illetékes hatóság).

(2) A vitás kérdés rendezésére irányuló kérelmet (a továbbiakban: panaszt) terjeszthet elő a magyar illetékes hatóság részére

a) a magyar belföldi adóügyi illetőségű érintett személy (a továbbiakban: belföldi érintett személy), valamint

b) a külföldi illetékes hatóság a külföldi adóügyi illetőségű érintett személy kérelme alapján.

(3) A belföldi érintett személy panaszát a magyar illetékes hatóság részére a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló elsőfokú adóhatósági határozat közlésétől számított három éven belül nyújtja be, függetlenül attól, hogy a belföldi érintett személy igénybe veszi-e az érintett államok bármelyikének nemzeti joga értelmében rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket. A panaszban fel kell tüntetni a többi érintett állam megjelölését. A panaszt és annak mellékleteit a magyar illetékes hatóság felhívására angol nyelven is be kell nyújtani.

(4) A magyar illetékes hatóság a panasz kézhezvételét a belföldi érintett személynek visszaigazolja annak beérkezésétől számított két hónapon belül. A magyar illetékes hatóság a kézhezvételtől számított két hónapon belül a többi érintett állam illetékes hatóságát is tájékoztatja a panasz beérkezéséről. A magyar illetékes hatóság ezzel egy időben tájékoztatja a többi érintett illetékes hatóságot arról is, hogy a vonatkozó eljárásokban folytatott kommunikáció során mely nyelvet vagy nyelveket szándékozik használni.

(5) A külföldi illetékes hatóság megkeresésére induló eljárásban a magyar illetékes hatóság a megkeresés kézhezvételét a külföldi illetékes hatóságnak igazolja vissza annak kézhezvételétől számított két hónapon belül.

42/C. § (1) A magyar illetékes hatóság a panaszt csak akkor fogadja el, ha az tartalmazza az alábbi információkat:

a) név, cím, adóazonosító szám és azon egyéb információk, amelyek az érintett személy, valamint minden egyéb, az ügyben érdekelt személy azonosításához szükségesek,

b) az érintett adómegállapítási időszakok,

c) a releváns tényeknek és az ügy körülményeinek a részletes ismertetése (ideértve az ügylet szerkezetének, valamint az érintett személy és az érintett ügyletekben részes többi fél közötti kapcsolat részleteit, valamint adott esetben az érintett személy és a külföldi adóhatóság közötti, kölcsönösen kötelező erejű megállapodásban jóhiszeműen meghatározott tényeket), különösen: a vitás kérdést eredményező intézkedések jellege és időpontja (ideértve adott esetben a többi érintett államból származó azonos jövedelemre, valamint az arra vonatkozó részletes információkat, hogy e jövedelem a többi érintett államban az adóköteles jövedelem részét képezi, valamint hogy a másik államban milyen adót vetettek ki vagy fognak kivetni az ilyen jövedelemre), továbbá a kapcsolódó összegek az érintett államok pénznemében kifejezve, a rendelkezésre álló igazoló dokumentumok másolatával együtt,

d) hivatkozás az alkalmazandó nemzeti szabályokra,

e) hivatkozás a 42/A. §-ban említett adóegyezményre; amennyiben egynél több adóegyezmény alkalmazandó, az érintett személy nyilatkozatát arról, hogy az adott vitás kérdéssel kapcsolatban mely adóegyezmény értelmezésére kerül sor,

f) az érintett személy által biztosított alábbi információk, a rendelkezésre álló igazoló dokumentumok másolatával együtt:

fa) annak magyarázata, hogy az érintett személy miért véli úgy, hogy vitás kérdés áll fenn,

fb) az érintett személy által az érintett ügyletek tekintetében kezdeményezett minden jogorvoslat és peres eljárás részletei, és a vitás kérdésben hozott bármely bírósági határozat, függetlenül attól, hogy az eljárás melyik államban folyt,

fc) adott esetben a vitás kérdést eredményező – végleges adóhatósági határozat, adóellenőrzési jegyzőkönyv, jelentés vagy ezekkel egyenértékű egyéb dokumentum formájában megjelenő – végleges határozat másolata, és az adóhatóságok által a vitás kérdés tekintetében kiadott bármely más dokumentum másolata, függetlenül attól, hogy az melyik államban született,

fd) az érintett személy által a vitás kérdésben indított más kölcsönös egyeztető eljárás vagy más vitarendezési eljárás keretében benyújtott panaszra vonatkozó információk,

g) a magyar illetékes hatóság által hiánypótlásban kért bármely olyan kiegészítő információ, amelyet a magyar illetékes hatóság szükségesnek tart a panasz érdemi elbírálásához,

h) a szokásos piaci ár meghatározásával kapcsolatban nyilvántartásra kötelezett érintett személy panaszával egyidejűleg köteles megküldeni e nyilvántartást a magyar illetékes hatóság részére.

(2) A magyar illetékes hatóság az érintett személytől a panasz kézhezvételétől számított 3 hónapon belül hiánypótlást kérhet, a hiánypótlásra nyitva álló határidő az erre irányuló felhívás kézhezvételét követő 3 hónap. A hiánypótlás során benyújtandó dokumentumokat a magyar illetékes hatóság felhívására angol nyelven is be kell nyújtani. Amennyiben a külföldi adóügyi illetőségű érintett személy részére a külföldi illetékes hatóság továbbítja a magyar illetékes hatóság hiánypótlásra szóló felhívását, úgy a hiánypótlásra nyitva álló határidő a külföldi illetékes hatóság erre irányuló felhívásának kézhezvételét követő 3 hónap. A magyar illetékes hatóság a hiánypótlás egy példányát haladéktalanul megküldi a többi érintett állam illetékes hatóságának. További információk a kölcsönös egyeztető eljárás során több alkalommal is kérhetők.

(3) A továbbított információk védelmére, illetve a szakmai, üzleti, ipari vagy foglalkozási titok vagy szakmai eljárások védelmére vonatkozó jogszabályokat az e fejezet szerinti eljárások lefolytatása során is megfelelően alkalmazni kell.

42/D. § (1) A belföldi érintett személy panaszát visszavonhatja a magyar illetékes hatóságnak küldött írásbeli értesítéssel. A panasz visszavonása azonnali hatállyal megszünteti a kölcsönös egyeztető eljárás alapján folytatott valamennyi eljárást. A magyar illetékes hatóság a panasz visszavonása alapján az eljárást végzéssel megszünteti, amelyről a végzés meghozatalát követően soron kívül tájékoztatja a többi érintett állam illetékes hatóságait.

(2) A magyar illetékes hatóság részére a többi érintett állam illetékes hatósága által küldött, érintett személy panaszának visszavonásáról szóló értesítés a kölcsönös egyeztető eljárás alapján folytatott valamennyi eljárást azonnali hatállyal megszünteti.

14/P. Döntés panasz elfogadásáról

42/E. § (1) A magyar illetékes hatóság a panasz kézhezvételétől vagy a hiánypótlás során kért információk kézhezvételétől számított 6 hónapon belül – attól függően, hogy melyik időpont a későbbi – dönt, hogy elfogadja vagy visszautasítja a panaszt.

(2) Az adóhatóság a magyar illetékes hatóság megkeresése alapján a kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásához szükséges adatok, tények, körülmények feltárása érdekében az adómegállapításhoz való jog elévülését követően is jogosult a vitás kérdésben érintett személynél vagy személyeknél az Air. 89. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetési vizsgálatot lefolytatni és a feltárt adatokról, tényekről, körülményekről, valamint az egyéb, a kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásához szükséges, rendelkezésére álló információkról a magyar illetékes hatóságot tájékoztatni. Az e bekezdés alapján az adómegállapításhoz való jog elévülését követően lefolytatott ellenőrzés alapján az adóhatóság adókötelezettséget nem állapíthat meg, jogkövetkezményt – a panasszal érintett vitás kérdéssel kapcsolatos együttműködési, bizonylatkiállítási, könyvvezetési, nyilvántartási, iratmegőrzési, adatszolgáltatási kötelezettség megsértése miatti jogkövetkezmény kivételével – nem alkalmazhat.

(3) Amennyiben a magyar illetékes hatóság az (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül nem hoz döntést a panasz ügyében, úgy kell tekinteni, hogy a magyar illetékes hatóság a panaszt elfogadta.

(4) A kölcsönös egyeztető eljárásban a magyar illetékes hatóság az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül visszautasítja a panaszt, amennyiben

a) a panasz nem tartalmazza a 42/C. § (1) bekezdésében előírt információkat;

b) az érintett személy a hiánypótlásra nem válaszol;

c) nincs vitás kérdés; vagy

d) a panaszt nem nyújtották be határidőn belül.

(5) A magyar illetékes hatóság a panasz elfogadásáról vagy visszautasításáról és annak okáról haladéktalanul értesíti a többi érintett állam illetékes hatóságát.

42/F. § (1) A magyar illetékes hatóság panaszt visszautasító végzése ellen fellebbezésnek helye nincs. Az érintett személy a magyar illetékes hatóság panaszt visszautasító végzésével szemben bírósághoz fordulhat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság az egyszerűsített per szabályai szerint jár el azzal, hogy perújításnak nincs helye.

42/G. § (1) A magyar illetékes hatóság

a) a panasz kézhezvételétől vagy

b) amennyiben hiánypótlásra került sor, a kiegészítő információk kézhezvételétől

számított 6 hónapon belül határozattal dönthet a vitás kérdés egyoldalú rendezéséről a többi érintett állam illetékes hatóságának bevonása nélkül.

(2) A vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott határozat akkor válik véglegessé, ha az érintett személy kifejezett írásbeli nyilatkozatával a közléstől számított 30 napon belül elfogadja és adott esetben a vitás kérdést érintő közigazgatási perben a keresettől elállását igazolja. A vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott véglegessé vált határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs, a határozat az elévülésre tekintet nélkül végrehajtható.

(3) Az érintett személy (2) bekezdés szerinti elfogadó nyilatkozata, illetve igazolása hiányában a vitás kérdés egyoldalúan nem rendezhető, a magyar illetékes hatóság a vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott határozatot visszavonja és eljárását a 42/E. § szerint folytatja. A határozat visszavonása ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a magyar illetékes hatóság a határozat véglegessé válását követően soron kívül értesíti az érintett személyt és a többi érintett állam illetékes hatóságát. Az értesítést követően a kölcsönös egyeztető eljárás alapján folytatott valamennyi eljárást meg kell szüntetni.

(5) A magyar illetékes hatóságnak a vitás kérdés egyoldalú rendezéséről hozott végleges határozata az adóhatóságra kötelező.

(6) Amennyiben bármelyik érintett állam illetékes hatósága arról értesíti a magyar illetékes hatóságot, hogy a vitás kérdést egyoldalúan rendezte, az erről szóló értesítést követően a kölcsönös egyeztető eljárás alapján folytatott magyar illetékes hatóság előtti eljárást azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

14/Q. Kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásának szabályai

42/H. § (1) Amennyiben a magyar illetékes hatóság és a többi érintett állam illetékes hatósága is elfogadja a panaszt, akkor a vitás kérdést kölcsönös egyeztető eljárás útján rendezheti a magyar illetékes hatóság és a többi érintett állam illetékes hatósága.

(2) Ha az érintett államok illetékes hatóságai megállapodásra jutottak a vitás kérdés rendezésének módjáról, akkor erről a magyar illetékes hatóság a kölcsönös megállapodás időpontját követően soron kívül határozattal értesíti az érintett személyt.

(3) A kölcsönös megállapodás alapján hozott határozat akkor válik véglegessé, és a magyar illetékes hatóságra, valamint az adóhatóságra kötelezővé, ha az érintett személy az érintett államok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodásában foglalt határidőn belül

a) elfogadja a kölcsönös megállapodás alapján hozott határozatot és

b) lemond a vitás kérdés rendezéséhez kapcsolódó minden egyéb jogorvoslati lehetőség érvényesítéséhez fűződő jogáról.

(4) Amennyiben az egyéb jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó eljárások már megindultak, a kölcsönös megállapodás alapján hozott határozat csak akkor válik véglegessé, ha az érintett személy az érintett államok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodásában foglalt határidőn belül bizonyítja a magyar illetékes hatóság részére, hogy valamennyi érintett államban kérelmezte az említett egyéb jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó eljárások megszüntetését.

(5) Amennyiben az érintett személy a (3) és (4) bekezdés szerinti határidőt túllépi, a kölcsönös megállapodás alapján hozott határozatban foglaltakat nem lehet végrehajtani, a magyar illetékes hatóság a határozatát visszavonja és a kölcsönös egyeztető eljárást megszünteti. A visszavonásról és az eljárás megszüntetéséről hozott döntéssel szemben jogorvoslatnak helye nincs.

(6) A kölcsönös megállapodás alapján hozott véglegessé vált határozat alapján az adóhatóság az érintett személy eredeti adókötelezettségét határozattal haladéktalanul módosítja, amely határozat az elévülésre tekintet nélkül végrehajtható. Az érintett személy a módosítás eredményeként őt terhelő adófizetési kötelezettség után késedelmi pótlék és adóbírság fizetésére nem kötelezhető, illetve a részére visszatérítendő adó után kamatra nem jogosult.

(7) Amennyiben az adóhatóság az érintett személy eredeti adókötelezettségének módosításáról nem hoz határozatot, a határozathozatalra kötelezés iránt az érintett személy bírósághoz fordulhat. A perre a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A perben a bíróság a mulasztási per szabályai szerint jár el azzal, hogy a bíróság döntésével szemben fellebbezésnek és perújításnak nincs helye.

(8) Amennyiben a kölcsönös egyeztető eljárásban az érintett államok illetékes hatóságai nem jutnak megállapodásra a vitás kérdés rendezésének módjáról, akkor e tényről a magyar illetékes hatóság tájékoztatja az érintett személyt, ismertetve a megállapodás meghiúsulásának általános okait.

(9) Ha a vitás kérdés bármilyen okból megszűnik, akkor a kölcsönös egyeztető eljárás alapján folytatott valamennyi eljárást azonnali hatállyal meg kell szüntetni. A magyar illetékes hatóság a megszűnés megállapításáról és annak okáról soron kívül végzéssel tájékoztatja az érintett személyt, amely végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A magyar illetékes hatóság ezzel egyidejűleg az eljárás megszűnéséről tájékoztatja a többi érintett állam illetékes hatóságait is.

14/R. A nemzeti eljárásokkal való kölcsönhatások és az azoktól való eltérések

42/I. § (1) A panasz az ügyben végleges adóhatósági döntéssel lezárt ügyben is benyújtható.

(2) A kölcsönös egyeztető eljárás folytatása mellett Magyarországon kezdeményezhető vagy folytatható bírósági eljárás vagy közigazgatási és büntetőjogi szankciók kiszabására irányuló eljárás ugyanazzal az üggyel kapcsolatban.

(3) A panasz benyújtható bármely más, az ügyben Magyarországon kezdeményezett közigazgatási vagy bírósági jogorvoslati eljárás igénybevétele mellett. Az érintett személy köteles az ilyen jogorvoslati eljárás megindításáról, felfüggesztéséről, szüneteléséről és végleges befejezéséről nyolc napon belül tájékoztatni a magyar illetékes hatóságot.

(4) Az érintett személy haladéktalanul értesítést küld a magyar illetékes hatóság részére a többi érintett államban történő jogorvoslati kezdeményezésről.

(5) Amennyiben az érintett személy az ügyben magyar bíróság előtt jogorvoslatot kezdeményezett és az ügy jogerős bírósági ítélettel zárult azt megelőzően, hogy az érintett államok illetékes hatóságai a vitás kérdésről a 42/H. § szerinti kölcsönös egyeztető eljárás keretében megállapodásra jutottak volna, a magyar illetékes hatóság értesíti a többi érintett állam illetékes hatóságát a bíróság határozatáról. A kölcsönös egyeztető eljárás ebben az esetben is folytatódik, azzal, hogy a magyar illetékes hatóság a magyar bíróság ítéletében foglaltaktól nem térhet el.”

85. § Az Aktv. a következő V/F. Fejezettel egészül ki:

„V/F. FEJEZET

AZ ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZET TSÉG ALÁ TARTOZÓ HATÁROKON ÁTNYÚLÓ KONSTRUKCIÓKRA VONATKOZÓ ADATSZOLGÁLTATÁS ÉS AUTOMATIKUS INFORMÁCIÓCSERE

43/U. § (1) Az adótervezésben közreműködő az általa ismert, illetve birtokában lévő vagy ellenőrzése alatt álló, az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozóan a 43/Y. § (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóságnak.

(2) Az adatszolgáltatás, valamint az automatikus információcsere e fejezetben meghatározott szabályainak alkalmazására – az 5. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel – az általános forgalmi adó, a jövedéki adó és a járulék kivételével az Art. szerinti adóval összefüggésben kerül sor.

(3) A 4. § (9) bekezdés 2. pont a) alpontja szerinti adótervezésben közreműködő esetén az adatszolgáltatás határideje a következő időpontok közül a legkorábbitól számított 30 nap:

a) azt a napot követő nap, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció végrehajtás céljából elérhetővé vált,

b) azt a napot követő nap, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció végrehajtásra kész, vagy

c) az a nap, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció végrehajtásának első lépésére sor került.

(4) A 4. § (9) bekezdés 2. pont b) alpontja szerinti adótervezésben közreműködő esetén az adatszolgáltatás határideje a közvetlenül vagy más személyen keresztül nyújtott támogatás, segítségnyújtás vagy tanácsadás napját követő naptól számított 30 nap.

(5) Piacképes konstrukciók esetében az adótervezésben közreműködő a 43/Y. § (2) bekezdés a), d), g) és h) pontjában szereplő új adatokat az adatok rendelkezésre állásának időpontját követő negyedév utolsó napjáig jelenti be az állami adó- és vámhatóságnak.

43/V. § (1) Ha az adótervezésben közreműködő több tagállam illetékes hatóságának köteles információt szolgáltatni adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióról, ezen információkat a lentiek közül csak az első helyen szereplő tagállamban kell bejelentenie:

a) ahol az adótervezésben közreműködő adóügyi illetőséggel rendelkezik;

b) ahol az adótervezésben közreműködő olyan állandó telephellyel rendelkezik, amelyen keresztül a szóban forgó konstrukcióhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtja,

c) ahol az adótervezésben közreműködő be van jegyezve, illetve amely tagállam jogának hatálya alá tartozik,

d) ahol az adótervezésben közreműködő valamely jogi, adózási vagy tanácsadói szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmai szövetség nyilvántartásában szerepel.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak esetén az adótervezésben közreműködő mentesül az adatszolgáltatási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy ugyanarról az információról egy másik tagállamban már adatot szolgáltatott.

(3) Ha adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióban több adótervezésben közreműködő érintett, az adatszolgáltatási kötelezettség valamennyi adótervezésben közreműködőt terheli. Az adótervezésben közreműködő mentesül az adatszolgáltatási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióról egy másik adótervezésben közreműködő Magyarországon vagy egy másik tagállamban már teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét.

43/W. § (1) Az adótervezésben közreműködő mentesül a 43/U. § (1) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatási kötelezettség alól, ha e kötelezettség teljesítése a tevékenységét szabályozó jogszabályban rögzített titoktartási kötelezettség megsértését eredményezné. Ebben az esetben az adótervezésben közreműködő haladéktalanul értesíti a többi adótervezésben közreműködőt, illetve ilyen közreműködő hiányában az érintett adózót az adatszolgáltatási kötelezettség fennállásáról.

(2) Adótervezésben közreműködő hiányában, vagy az (1) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettség alóli mentességről szóló tájékoztatás kézhezvétele esetén az adatszolgáltatási kötelezettség a tájékoztatást kézhez kapó másik adótervezésben közreműködőt, ennek hiányában az érintett adózót terheli.

(3) Az (1) bekezdés szerint értesített adótervezésben közreműködő, vagy érintett adózó az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles adatot szolgáltatni az állami adó- és vámhatósághoz.

(4) Ha az érintett adózónak adótervezésben közreműködő hiányában keletkezik adatszolgáltatási kötelezettsége, a következők közül a legkorábbi időponttól számított 30 napon belül köteles adatot szolgáltatni az állami adó- és vámhatósághoz:

a) azt a napot követő nap, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció végrehajtás céljából elérhetővé vált az érintett adózó számára,

b) azt a napot követő nap, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció kész az érintett adózó általi végrehajtásra, továbbá

c) amikor a konstrukció végrehajtásának első lépésére az érintett adózó összefüggésében sor került.

(5) Ha az érintett adózónak több tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága felé keletkezik adatszolgáltatási kötelezettsége határokon átnyúló konstrukcióról, e kötelezettséget csak a következők közül az első helyen szereplő tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kell teljesítenie:

a) azon tagállam, ahol az érintett adózó adóügyi illetőséggel rendelkezik;

b) azon tagállam, ahol az érintett adózó olyan állandó telephellyel rendelkezik, amely a konstrukció előnyeit élvezi,

c) azon tagállam, ahol az érintett adózó jövedelemre vagy nyereségre tesz szert, ha az érintett adózó nem rendelkezik adóügyi illetőséggel egyik tagállamban sem és egyik tagállamban sem rendelkezik állandó telephellyel,

d) azon tagállam, ahol az érintett adózó tevékenységet folytat, ha az érintett adózó nem rendelkezik adóügyi illetőséggel egyik tagállamban sem és egyik tagállamban sem rendelkezik állandó telephellyel.

(6) Az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelő többszörös adatszolgáltatási kötelezettség fennállása esetén az érintett adózó mentesül az adatszolgáltatási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy ugyanarról az információról egy másik tagállamban már adatot szolgáltatott.

43/X. § (1) Ha egy adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció kapcsán több érintett adózónak áll fenn adatszolgáltatási kötelezettsége, az adatszolgáltatási kötelezettséget a következők közül az első helyen szereplő érintett adózó teljesíti:

a) aki vagy amely az adótervezésben közreműködővel az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióról szóló megállapodást kötötte;

b) aki vagy amely a konstrukció végrehajtását irányítja.

(2) Az érintett adózó mentesül az adatszolgáltatási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióról egy másik érintett adózó már adatot szolgáltatott.

43/Y. § (1) Az állami adó- és vámhatóság automatikus információcsere keretében az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének negyedévét követő hónap végéig közli valamennyi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával a (2) bekezdésben meghatározott információkat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információk a következők:

a) az adótervezésben közreműködő és az érintett adózó azonosító adatai (név, természetes személyek esetén születési idő és hely, adóügyi illetőség, adóazonosító szám, ennek hiányában azzal egyenértékű azonosító, ha ilyennel rendelkezik), valamint az érintett adózónak a konstrukcióban szereplő kapcsolt vállalkozása,

b) a határokon átnyúló konstrukcióra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget keletkeztető, a 4. mellékletben meghatározott ismertetőjegy(ek) részletes leírása,

c) az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció rövid leírása, (ideértve a konstrukció közismert nevét, ha van ilyen, valamint a konstrukcióval érintett gazdasági tevékenység bemutatását, anélkül hogy a leírás kereskedelmi, gazdasági vagy szakmai titok, kereskedelmi eljárás, vagy olyan információ felfedésével járna, amelynek közlése sérti a közrendet),

d) az az időpont, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció végrehajtásának első lépésére sor került vagy sor fog kerülni,

e) az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció alapját képező jogszabályi rendelkezések,

f) az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció értéke,

g) az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció által érintett adózó tagállamának és a valószínűsíthetően érintett további tagállamok megnevezése,

h) azon más tagállambeli személyek és a hozzájuk kapcsolódó tagállamok megnevezése, amelyeket az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció valószínűsíthetően érint.

(3) A 43/U. § szerinti adatszolgáltatásra kötelezett e kötelezettségét elektronikus úton, az állami adó- és vámhatóság által erre a célra rendszeresített elektronikus űrlapon teljesíti.

(4) Az állami adó- és vámhatóság az automatikus információcserét a 2011/16/EU tanácsi irányelv 26. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően meghatározott formanyomtatvány felhasználásával, a központi adattárban való rögzítés útján elektronikus úton teljesíti.

(5) Az állami adó- és vámhatóság az e §-ban meghatározott automatikus információcsere tárgyát képező adatokat az Európai Bizottság által a 2011/16/EU tanácsi irányelv 26. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően meghatározott nyelvhasználati szabályok szerint továbbítja. E nyelvhasználati szabályok hiányában a 16. § (4) bekezdésében foglaltak megfelelően alkalmazandók.

(6) Az állami adóhatóság megküldi az adópolitikáért felelős miniszter, valamint az Európai Bizottság részére az e fejezetben szabályozott automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről szóló éves értékelés, valamint a 4. mellékletben foglalt ismertetőjegyek felülvizsgálatáról szóló kétéves értékelés adatait.

43/Z. § (1) A 43/U–43/X. § szerinti adatszolgáltatási, valamint a 43/W. § (1) bekezdése szerinti értesítési kötelezettség elmulasztása, késedelmes, hibás, valótlan tartalmú vagy hiányos teljesítése esetén az állami adóhatóság az adatszolgáltatásra vagy értesítésre kötelezettet 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogsértés esetén az állami adóhatóság 5 millió forintig terjedő mulasztási bírságot állapíthat meg, ha az adatszolgáltatásra vagy értesítésre kötelezett az adókötelezettség jogszerű teljesítésére való adóhatósági felhívás határidején belül nem, vagy nem jogszerűen teljesíti kötelezettségét.

(3) Az (1) bekezdés alapján nincs helye mulasztási bírság kiszabásának, ha az adatszolgáltatásra vagy értesítésre kötelezett mulasztását, késedelmét, hibás, valótlan tartalmú vagy hiányos teljesítését annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”

86. § Az Aktv. a következő 45/I. §-sal egészül ki:

„45/I. § E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 4. § (4a) és (4b) bekezdését, valamint a III/A. Fejezetét a 2019. július 1-től kezdődően benyújtott, a 2018. január 1-jével vagy azt követően kezdődő adóévben szerzett jövedelemre vagy vagyonra vonatkozó vitás kérdésekhez kapcsolódó panaszok tekintetében kell alkalmazni. Az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodhatnak arról, hogy a 4. § (4a) és (4b) bekezdésében, valamint a III/A. Fejezetében foglalt rendelkezéseket a 2019. július 1-jét megelőzően benyújtott, vagy a 2018. január 1-jét megelőzően kezdődő adóévben szerzett jövedelemre vagy vagyonra vonatkozó vitás kérdésekhez kapcsolódó panaszok tekintetében is alkalmazzák.”

87. § Az Aktv. a következő 45/J. §-sal egészül ki:

„45/J. § (1) Az adótervezésben közreműködő és az érintett adózó 2020. augusztus 31-ig a 43/Y. § (2) bekezdésében meghatározott és rendelkezésre álló adattartalommal adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóságnak az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióról, amely végrehajtásának első lépésére 2018. június 25-e és 2020. július 1-e között került sor.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása, késedelmes, hibás, valótlan tartalmú vagy hiányos teljesítése esetén az állami adó- és vámhatóság a 43/Z. §-ban foglaltaknak megfelelően jár el azzal, hogy a mulasztási bírság kiszabása az adózói kimentő igazolás megalapozottsága esetén mellőzhető.

(3) Az állami adó- és vámhatóság a 43/Y. § (1) bekezdésében meghatározott adattovábbítási kötelezettségét először 2020. október 31-ig teljesíti.

(4) Az állami adó- és vámhatóság a 43/Y. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségét a központi adattár működésének megkezdéséig a CCN-hálózaton keresztül elektronikus úton teljesíti.”

88. § Az Aktv. a következő 45/K. §-sal egészül ki:

„45/K. § A 2018. január 1-jét megelőzően kezdődő adómegállapítási időszakot érintő, a Választottbírósági Egyezmény alapján lefolytatandó kölcsönös egyeztető eljárás megindítására irányuló kérelem esetén a kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásának feltétele, hogy a kérelem vagy bármilyen arra utaló értesítés, amely az eljárás megindításának alapjául szolgál, a kérelmezőtől vagy a másik szerződő állam illetékes hatóságától az adómegállapításhoz való jog vagy az adó-visszatérítés iránti jog elévülési idején belül a magyar illetékes hatósághoz beérkezzen.”

89. § Az Aktv. a következő 45/L. §-sal egészül ki:

„45/L. § (1) E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 4. § (4c) bekezdését, valamint IV/A. Fejezetét a 2019. július 1-től kezdődően benyújtott panaszok tekintetében kell alkalmazni.

(2) A 2018. január 1-jét megelőzően kezdődő adómegállapítási időszakot érintő, a kölcsönös egyeztető eljárás megindítására irányuló kérelem vagy panasz esetén – ha a nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásának feltétele, hogy a kérelem, a panasz vagy bármilyen arra utaló értesítés, amely az eljárás megindításának alapjául szolgál, a kérelmezőtől, az érintett személytől vagy a másik szerződő állam illetékes hatóságától az adómegállapításhoz való jog vagy az adó-visszatérítés iránti jog elévülési idején belül a magyar illetékes hatósághoz beérkezzen.”

90. § Az Aktv. 46. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A 4. § (4a) és (4b) bekezdése és a III/A. Fejezet az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló, 2017. október 10-i (EU) 2017/1852 tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”

91. § Az Aktv. 46. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A 4. § (9) bekezdése, az V/F. Fejezet, a 45/J. §, valamint a 4. melléklet az adózás területén való közigazgatási együttműködésről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 25-i 2018/822/EU tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”

92. § Az Aktv. a 3. melléklet szerinti 4. melléklettel egészül ki.

16. Az országonkénti jelentések cseréjéről szóló illetékes hatóságok közötti multilaterális Megállapodás kihirdetéséről szóló 2017. évi XCI. törvény módosítása

93. § Az országonkénti jelentések cseréjéről szóló illetékes hatóságok közötti multilaterális Megállapodás kihirdetéséről szóló 2017. évi XCI. törvény 1. melléklete a 4. melléklet szerint módosul.

XI. FEJEZET

EGYÉB TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSA

17. A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint a halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosítása

94. § A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint a halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 79/D. § (5) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1), (2) és a (4) bekezdés alkalmazásával az (1) bekezdés szerinti támogatást kihelyező szerv a 26. § (3) bekezdés]

„b) 18. pontjában meghatározott adatokat nyilvántartó szervtől az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott,”

(adatokat is átveheti és kezelheti.)

XII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

18. Hatályba léptető rendelkezések

95. § (1) Ez a törvény – a (2)–(8) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) Az 55. § 2019. augusztus 1-jén lép hatályba.

(3) A 4. §, a 6. §, a 10. §, a 20. §, a 21. §, a 26. §–28. §, 30. §, a 43. § 1–2. és 7–10. pontja, 49. §, a 52. §, a 63. §, a 66. §, 69. §, a 72. § az e törvény kihirdetését követő 31. napon lép hatályba.

(4) Az 1. §–3. §, 7. § (2) bekezdés, a 11. §, a 12. § 2–6. pont, a 13. §–15. §, a 17. §–19. §, a 29. §, a 32. §–37. §, a 40. §, a 41. §, a 43. § 4–5. pontja, a 44. §, a 45. §, a 46. § 1–2. és 4–6. pontja, a 47. §, a 48. §, az 51. §, az 53. §, az 57. §–61. §, a 65. §, az 1–2. melléklet 2020. január 1-jén lép hatályba.

(5) Az 54. § és az 56. § 2020. január 2-án lép hatályba

(6) A 82. §, a 85. §, a 87. §, a 91. §, a 92. § és a 3. melléklet 2020. július 1-jén lép hatályba.

(7) A 25. §, a 42. §, a 46. § 3. pontja 2021. január 1-jén lép hatályba.

(8) A 62. § Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikk (2) bekezdése szerinti megállapodás hatálybalépése hiányában történő kilépése időpontjában lép hatályba.

(9) A 62. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

19. Az Európai Unió jogának való megfelelés

96. § (1) E törvény 1. §-a, 2. §-a, 7. § (2) bekezdése, 8. §-a és 10. §-a a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvnek és az (EU) 2016/1164 irányelvnek a harmadik országokat érintő hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák tekintetében történő módosításáról szóló 2017. május 29-i 2017/952 tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(2) E törvény 5. §-a, 6. §-a, 7. § (1) bekezdése, 9. §-a, 12. § 1. pontja, 54. §-a, 55. §-a, 56. §-a a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendeletnek és a 651/2014/EU rendeletnek a kikötői és repülőtéri infrastruktúrákra irányuló támogatás, a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatásra és a sportlétesítményekre és multifunkcionális szabadidős létesítményekre nyújtott támogatásra vonatkozó bejelentési határértékek, továbbá a legkülső régiókban biztosított regionális működési támogatási programok tekintetében, valamint a 702/2014/EU rendeletnek a támogatható költségek összegének meghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. június 14-i 2017/1084/EU bizottsági rendeletnek való megfelelést szolgálja.

(3) E törvény 13. §–15. §-a, 18. §–19. §-a, 32. §–33. §-a, 36. § (1) bekezdése, 37. §-a, 40. §-a, 43. § 3–4. pontja, 45. §-a, 46. § 1–2. és 6. pontja és 2. melléklete a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. december 4-i (EU) 2018/1910 tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(4) E törvény 44. §-a, 53. §-a és 1. melléklete a 2006/112/EK és a 2008/118/EK irányelvnek az olasz Campione d’Italia településnek és a Luganói-tó olaszországi vizeinek az Unió vámterületébe, valamint a 2008/118/EK irányelv területi hatálya alá történő bevonása érdekében történő módosításáról szóló, 2019. február 18-i (EU) 2019/475 tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(5) E törvény 49. §-a a harmadik országokból beutazó személyek által importált termékek után fizetendő hozzáadottérték-adó és jövedéki adó alóli mentesítésről szóló, 2007. december 20-i 2007/74/EK tanácsi irányelv 8. cikkének való megfelelést szolgálja.

(6) E törvény 50. §-a a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv 12. cikkének való megfelelést szolgálja.

(7) E törvény 51. § (1) bekezdése a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21-ei 2011/64/EU tanácsi irányelv 10. cikk (2) bekezdésének való megfelelést szolgálja.

(8) E törvény 52. §-a a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv 32. cikkének való megfelelést szolgálja.

(9) E törvény 74. § és 75. §-a az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.

(10) E törvény 64. §, 68. §, 70. §, 71. §, 81. §, 83. §, 86. § és 90. §-a az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló, 2017. október 10-i (EU) 2017/1852 tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(11) E törvény 82. §, 85. §, 87. §, 91. §, 92. §-a, valamint 3. melléklete az adózás területén való közigazgatási együttműködésről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 25-i 2018/822/EU tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

1. melléklet a 2019. évi LXXII. törvényhez

1. Az Áfa tv. 1. számú melléklet 2. pontja a következő f) alponttal egészül ki:

(A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amelyek a Közösség, ezzel együtt a tagállam vámterületének részét képezik:)

„f) Olasz Köztársaság:

– Campione d’Italia,

– a Luganói-tó olaszországi vizei.”

2. Az Áfa tv. 1. számú melléklet 3. pont c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amely részek nem tartoznak a Közösség vámterületéhez:)

„c) Olasz Köztársaság:

– Livigno;”

2. melléklet a 2019. évi LXXII. törvényhez

Az Áfa tv. 4/A. számú melléklet I. része a következő 1/A. ponttal egészül ki:

„1/A. Az 1. pontban említetteken túl az adóalany nyilatkozik azon adóalany adószámáról, akinek (amelynek) a 12/A. § szerint terméket adtak fel vagy fuvaroztak el, valamint az ezekben az adatokban a benyújtást követően bekövetkezett változásokról – ideértve a terméknek a belföldre történő továbbítását is.

Az 1. pontban említetteken túl az adóalany nyilatkozik azon adóalany adószámáról, aki (amely) a részére úgy továbbított terméket, hogy az tartalmában megfelel a Közösség azon tagállama jogának – összhangban a Héa-irányelv 17a. cikkben foglaltakkal –, amely tagállamból a terméket továbbította.”

3. melléklet a 2019. évi LXXII. törvényhez

„4. melléklet a 2013. évi XXXVII. törvényhez

ISMERTETŐJEGYEK

I. RÉSZ: A FŐ ELŐNY VIZSGÁLATÁRA IRÁNYULÓ TESZT

1. Egy konstrukció kapcsán az A. kategóriába tartozó általános ismertetőjegyek, valamint a B. kategóriába és a C. kategória 1. pontjának b) alpontja i. alpontjába, c) alpontjába és d) alpontjába tartozó különös ismertetőjegyek csak akkor vizsgálandók, ha a konstrukció teljesíti a „fő előny vizsgálatára irányuló tesztet”.

2. A fő előny vizsgálatára irányuló teszt akkor minősül teljesítettnek, ha megállapítható, hogy a fő előny vagy a fő előnyök egyike, amelyre – minden releváns tényt és körülményt figyelembe véve – egy adott személy az adott konstrukció megvalósítása nyomán észszerűen számíthat, az adóelőny elérése.

3. A C. kategória 1. pontja szerinti ismertetőjegy összefüggésében, a C. kategória 1. pontjának b) alpontja i. alpontjában, c) alpontjában vagy d) alpontjában foglalt feltételek fennállása önmagában még nem vezethet annak megállapításához, hogy egy adott konstrukció átment a fő előny vizsgálatára irányuló teszten.

II. RÉSZ: ISMERTETŐJEGY KATEGÓRIÁK

A. A fő előny vizsgálatára irányuló teszthez kapcsolódó általános ismertetőjegyek

1. Olyan konstrukció, amelynek keretében az érintett adózó vagy a konstrukció valamely résztvevője arra vonatkozó titoktartást vállal, hogy nem fedi fel más adótervezésben közreműködők vagy az adóhatóságok felé, hogy a konstrukció révén hogyan érhető el adóelőny.

2. Olyan konstrukció, amelynek keretében az adótervezésben közreműködő a konstrukció megvalósításáért díjazásra (vagy kamatra, a pénzügyi költségek és egyéb díjak ellentételezésére) jogosult, és az említett díj a következő módon kerül meghatározásra:

a) a konstrukció révén elért adóelőny összege alapján; vagy

b) annak függvényében, hogy a konstrukció révén ténylegesen sikerül-e adóelőnyt elérni. Ezzel egyenértékűnek minősül az is, ha az adótervezésben közreműködő részben vagy egészben köteles visszafizetni a kapott díjat, akkor, ha a konstrukció révén várt adóelőnyt részben vagy egészben nem sikerül elérni.

3. Olyan konstrukció, amelynek keretében jelentős mértékben szabványosított dokumentumokat és/vagy struktúrát használnak, és amely egynél több érintett adózó részére áll rendelkezésre anélkül, hogy azt a végrehajtáshoz érdemben személyre kellene szabni.

B. A fő előny vizsgálatára irányuló teszthez kapcsolódó különös ismertetőjegyek

1. Olyan konstrukció, amelynek keretében a konstrukció egy adott résztvevője fiktív lépéseket tesz, nevezetesen felvásárol egy veszteséges vállalatot, felhagy e vállalat fő tevékenységével, és a veszteséget arra használja fel, hogy csökkentse adókötelezettségét, például úgy, hogy az említett veszteségeket egy másik adójogrendszerbe viszi át, vagy felgyorsítja az említett veszteségek felhasználását.

2. Olyan konstrukció, amelynek eredményeként a jövedelmet vagyonná, ajándékká vagy más, alacsonyabb adókulcs alá eső vagy adómentességet élvező bevételkategóriává alakítják.

3. Olyan konstrukció, amelynek keretében pénzeszközök körbeáramoltatását eredményező körkörös ügyleteket bonyolítanak le, többek között olyan közbeiktatott szervezetek részvételével, amelyeknek nincs elsődleges kereskedelmi funkciójuk, vagy olyan tranzakciókra kerül sor, amelyek egymást ellentételezik vagy lenullázzák, vagy amelyek ehhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.

C. Határokon átnyúló ügyletekhez kapcsolódó különös ismertetőjegyek

1. Olyan konstrukció, amelynek keretében két vagy több kapcsolt vállalkozás között határokon átnyúló, levonható kifizetésre kerül sor, és legalább az alábbi feltételek egyike teljesül:

a) a kifizetés címzettje egyetlen adójogrendszerben (államban, illetve területen) sem rendelkezik adóügyi illetőséggel;

b) a kifizetés címzettje ugyan rendelkezik adóügyi illetőséggel valamelyik adójogrendszerben (államban, illetve területen), de:

i. az adott adójogrendszerben nincs társasági adó kivetve, vagy a társasági adó mértéke nulla vagy közel nulla; vagy

ii. az adott adójogrendszer (állam, illetve terület) szerepel az Unión kívüli, nem együttműködő adójogrendszereket (államokat, illetve területeket) tartalmazó, a tagállamok által együttesen vagy az OECD keretében összeállított listán;

c) a kifizetés teljes adómentességet élvez abban az adójogrendszerben (államban, illetve területen), amelyben a címzettje adóügyi illetőséggel rendelkezik;

d) a kifizetés preferenciális adórendszer alá tartozik abban az adójogrendszerben (államban, illetve területen), amelyben a címzettje adóügyi illetőséggel rendelkezik;

2. Egy eszköz értékcsökkenéséhez kapcsolódóan több adójogrendszerben érvényesítenek levonást.

3. Ugyanazon jövedelem- vagy vagyonelemre több adójogrendszerben igényelnek kettős adóztatás alóli mentességet.

4. Olyan konstrukció, amelynek keretében eszközátruházásra kerül sor és lényegi eltérés van az adott eszközökért az érintett adójogrendszerekben fizetendőnek tekintett összegek között.

D. Az automatikus információcseréhez és a tényleges tulajdonoshoz kapcsolódó különös ismertetőjegyek

1. Olyan konstrukció, amely a Pénzügyi számlákra vonatkozó információk automatikus cseréjére vonatkozó uniós jogszabályokat vagy ezekkel egyenértékű nemzetközi megállapodásokat – köztük harmadik országokkal kötött ilyen megállapodásokat – végrehajtó jogszabályok szerinti adatszolgáltatási kötelezettség megsértését eredményezi, vagy amely kihasználja az ilyen jogszabályok vagy megállapodások hiányát. Az ilyen konstrukciók magukban foglalják legalább az alábbiakat:

a) olyan számla, termék vagy befektetés igénybevétele, amely nem minősül az e törvény 1. mellékletének VIII/C. pontja alapján Pénzügyi számlának vagy látszólag nem minősül annak, de amelynek jellemzői alapvetően hasonlítanak a Pénzügyi számlák jellemzőihez;

b) Pénzügyi számlák vagy eszközök olyan adójogrendszerekbe történő áthelyezése, vagy olyan adójogrendszerek igénybevétele, amelyekkel az érintett adózó illetősége szerinti állam nem rendelkezik hatályos nemzetközi megállapodással a pénzügyi számlainformációk illetékes hatóságok közötti automatikus cseréjére;

c) a jövedelem és a vagyon olyan termékekké vagy kifizetésekké való átsorolása, amelyek nem tartoznak az e törvény V/A. és V/B. fejezetében szabályozott pénzügyi számlainformációk automatikus cseréjének hatálya alá;

d) az e törvény 1. mellékletének VIII/A/3. pontja szerinti Pénzügyi intézmény vagy az e törvény 1. melléklet VIII/C. pontja szerinti Pénzügyi számla vagy az abban, illetve azon található eszközök olyan Pénzügyi intézménybe vagy Pénzügyi számlába vagy eszközbe történő áthelyezése, illetve olyan Pénzügyi intézménnyé vagy Pénzügyi számlává vagy eszközzé történő átalakítása, amely nem tartozik az e törvény V/A. és V/B. fejezetében szabályozott Pénzügyi számlainformációk automatikus cseréjének hatálya alá;

e) olyan jogi személyek, konstrukciók vagy struktúrák igénybevétele, amelyek megszüntetik, vagy az a céljuk, hogy megszüntessék az e törvény 1. mellékletének VIII/E/1. pontja szerinti egy vagy több Számlatulajdonosnak vagy az e törvény 1. mellékletének VIII/D/5. pontja szerinti Ellenőrzést gyakorló személynek a Pénzügyi számlainformációk automatikus cseréjének keretében történő jelentését;

f) olyan konstrukciók, amelyek akadályozzák az átvilágítási eljárásokat vagy kiaknázzák azok gyenge pontjait, amelyeket a Pénzügyi intézmények arra használnak, hogy eleget tegyenek a Pénzügyi számlainformációkra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségeiknek, ideértve az olyan adójogrendszerek igénybevételét is, amelyek szerepelnek a Pénzmosás Elleni Akciócsoport pénzmosás és terrorizmus finanszírozása szempontjából kockázatosnak minősített országokról készített listáján, vagy az Unión kívüli, nem együttműködő adójogrendszereket (államokat, illetve területeket) tartalmazó, a tagállamok által együttesen vagy az OECD keretében összeállított listán.

2. Olyan konstrukció, amelynek jogi vagy tényleges tulajdonosi lánca nem átlátható, és amely olyan személyeket, jogi konstrukciókat vagy struktúrákat vesz igénybe:

a) amelyek nem folytatnak megfelelő személyzettel, felszereléssel, eszközökkel és helyiségekkel támogatott valós gazdasági tevékenységet; és

b) amelyeket az ilyen személyek, jogi konstrukciók vagy struktúrák által tartott eszközök tényleges tulajdonosai közül egynek vagy többnek az illetősége szerinti adójogrendszertől (államtól, illetve területtől) eltérő bármely más adójogrendszerben (államban, illetve területen) jegyeztek be, irányítanak, ellenőriznek, hoztak létre vagy ilyen adójogrendszerben (államban, illetve területen) bírnak adóügyi illetőséggel; és

c) amelyek esetében a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2015/849/EU irányelvben meghatározottak szerinti tényleges tulajdonosait azonosíthatatlanná tették.

E. A transzferárazással kapcsolatos különös ismertetőjegyek

1. Olyan konstrukció, amelynek keretében egyoldalú minimum mentesítési szabályok alkalmazására kerül sor.

2. Olyan konstrukció, amelynek keretében nehezen értékelhető immateriális javak átruházására kerül sor.

3. Olyan konstrukció, amelynek keretében feladatok és/vagy kockázatok és/vagy eszközök csoporton belüli, határokon átnyúló áthelyezésére kerül sor, amennyiben az áthelyezést követő hároméves időszakra az áthelyező fél vagy felek kamatfizetés és adózás előtti eredményének becsült éves összege nem éri el az adott áthelyező fél vagy felek kamatfizetés és adózás előtti éves eredményének arra az esetre becsült összege 50%-át, ha az áthelyezésre nem került volna sor.”

4. melléklet a 2019. évi LXXII. törvényhez

1. Az országonkénti jelentések cseréjéről szóló illetékes hatóságok közötti multilaterális Megállapodás kihirdetéséről szóló 2017. évi XCI. törvény 1. melléklete a következő 8b. ponttal egészül ki:

„8b. Egyesült Királyság”