A jogszabály mai napon ( 2019.12.14. ) hatályos állapota.

 

Polgári Jog 2019/1-2. - Tanulmány

Czirfusz György: *  Megjegyzések a készülő szlovák polgári jogi kódex szavatossági, jótállási és a kontraktuális károkért való felelősség szabályaihoz

A tanulmány a szlovák polgári jogi kódex megújítási folyamatának mai állomását kísérli meg bemutatni. Megrajzolja a törvénykönyv újragondolásának általános - a magyarországitól merőben eltérő - csapásirányát és jellemzőit, azzal a céllal, hogy az Olvasó képet alakíthasson ki az alkotó munkálatok szakmai színvonaláról. A dolgozat gerincét a hibás teljesítéssel okozott érdeksérelem helyreállítását szolgáló eszköztár születő normáinak kritikai elemzése teszi ki. A tanulmány a magyar polgári jog tudományának tartópilléreire támaszkodva összefoglalja azokat a gondolatokat, amelyekben a szóban forgó novellatervezetben megfontolandó tudományos ismeretek öltenek testet.

Bevezető gondolatok

[1] A fizikai szempontból hibás teljesítés okán felmerült vagyoni érdeksérelem átíveli a vagyoni forgalom résztvevőinek teljes spektrumát. A legcsekélyebb értéket képviselő és a legegyszerűbb szolgáltatás megvalósulásának keretet adó szerződésektől egészen a legbonyolultabb, csillagászati értéket képviselő árumozgásokat lebonyolító kontraktusok ellenpólusáig társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a hibás teljesítéssel megbomlott egyensúlyhelyzet helyreálljon. E kérdéskör súlyos gyakorlati jelentőségéből fakad, hogy a vagyoni forgalom hálózatrendszerét adó jogi szabályozás következetességének kiemelkedő fontosságot kell tanúsítani. A hibás teljesítés nem kívánt következményeit rendező elmúlt néhány évtized magyarországi judikatúrájában feltört feszültségek, magyar jogirodalmi állásfoglalások és az új magyar polgári jogi kódex szabályainak alkotó munkálatai során született tudományos eredmények híven tükrözik a jogalkotóra háruló feladat súlyát és tudományos igényességét.

[2] E dolgozat arra vállalkozik, hogy elemzés alá vonja a dologszolgáltatásra irányuló adásvételi szerződés fizikai szempontból hibás teljesítése tövéről fakadó vagyoni érdeksérelem orvoslása eszköztárának - a kellékszavatosság, a jótállás és a kártérítés - a szlovák polgári jogi kódex vitára bocsátott novellatervezetében és a normaszöveg-javaslat miniszteri indokolásában felmerülő anomáliáit, s ugyancsak feladatának tartja, hogy a magyar polgári jogtudomány eredményeire támaszkodva javaslatokat tegyen a születő jogszabályok margójára. A tanulmány a magyar polgári jog tudományának azon tanulságait szedi csokorba, melyek a szlovák jog által is hasznosíthatók; ugyanakkor a magyar polgári jogi kódex valamennyi részletszabályának bemutatása kívül esik a hatókörén, hiszen ezek a magyar olvasó számára ismertek. Az érdeklődő olvasónak azt szeretnénk megmutatni, hogy a szlovák jog hálóján mely ismeretek akadhatnának fenn, melyek a készülő szlovák polgári jogi törvénykönyv szakmai színvonalának emeléséhez minden kétséget kizáróan hozzájárulnának.

[3] A tanulmány két részből áll. Az I. rész a szlovák polgári jog modernizációjának irányvonalairól, valamint súlyponti jelleggel a szerződésszegés, ezen belül a hibás teljesítés és az általa okozott érdeksérelem orvoslásának újrafogalmazott szabályairól szól. Az első rész első pontja a szlovák polgári jogi kódex Igazságügyi Minisztérium műhelyében készült novella-javaslatához kapcsolódó miniszteri indokolás általános részének - tulajdonképpen a törvénykönyv modernizációs téziseinek - bemutatásával foglalkozik. A következő fejezetek a szerződésszegés megújuló szabályait mutatják be, majd a hibás teljesítés szerződésszegési tényállásának és az általa okozott érdeksérelem orvoslásának felvázolása következik. A kormányjavaslat az adásvételi szerződés és a fogyasztói adásvételi szerződés körében a hibás teljesítésről szóló különleges szabályokat sorakoztat fel, melyek bemutatására szintén kitér a dolgozat. Az első rész záró fejezete a kontraktuális károkért való felelősség körében hozott újításokat és a miniszteri indokolásban megfogalmazott gondolatokat mutatja be.

[4] A II. rész fejezetei azokat a kérdésköröket elemzik, amelyek jogi rendezését a hatályban lévő szlovák Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: szlovák Ptk.) szóban forgó módosítása következetlenül oldja meg. Az első fejezet a magánjog monista felfogásáról szól: arra a kérdésre keresi a választ, hogy a szlovák Ptk. módosításának kormányjavaslata mennyire következetes a kötelmi jog egységes felépítése során. A második és a harmadik fejezet a szlovák Polgári Törvénykönyv a fogyasztói adásvételi szerződés szabályait önálló szerkezeti egységben összefoglaló megoldásának következetességét és a fogyasztói adásvételi szerződés irányelvének (Európai Parlament és Tanács 1999. május 25-i a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK irányelve) implementációs kérdéseit vizsgálja. A negyedik fejezet a jótállás által védett vagyoni érdek határvonalának megvonásával foglalkozik, az ötödik fejezet tárgyát a hiba közlésére vonatkozó határidők értelmezési kérdései teszik ki, a hatodik fejezet pedig az igényérvényesítés szabályait terhelő következetlenségeket mutatja be. A hetedik fejezet a fogyasztói szerződések körében a védett vagyoni érdek kérdését kutatja, nyolcadik fejezet a megvizsgálási kötelezettség és az értesítési kötelezettség időbeli kapcsolata közötti összefüggést kísérli meg bemutatni, melyet a jogvesztő határidők és az igényérvényesítés ún. „kétszakaszos” megoldása ellen szóló érveket bemutató fejezetek követnek. A dolgozat érdemi részét lezáró tizenötödik és tizenhatodik fejezetek a magyar polgári jog tudományának a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség körében kimunkált, a szlovák polgári jogi dogmatikában is megfontolásra érdemes tudományos eredményeit szedik csokorba. A záró fejezet a tanulmányban megfogalmazott jobbító észrevételeket foglalja össze.

I. rész

1. Helyzetjelentés a szlovák polgári jog reformjáról

[5] Az igazságügyi miniszter 2018. október 15-én kelt levelével a szlovák Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: szlovák Ptk.) módosításáról szóló törvényjavaslatot (a továbbiakban: kormányjavaslat) és annak miniszteri indokolását a levél hátoldalán feltüntetett szervezeteknek megküldte. Ezzel - a levél szóhasználatával élve - megkezdődött a polgári jogi kódex rekodifikációjának első szakasza. A Magánjogi Rekodifikációs Bizottság Elnökségének 2017. szeptember 5-i ülésén született határozat értelmében a polgári jog anyaga per partes kerül modernizálásra; formális szempontból tehát nem születik új kódex. A novella hatálybalépésének tervezett időpontja 2021. január 1-e.

[6] A miniszteri indokolás szerint a rekodifikációs munkálatok elsőként azokat a témaköröket ölelik fel, amelyek gyorsan szert tudnak tenni széles körű szakmai és politikai támogatásra, később pedig az értékrendi kérdéseket felvető, szélesebb szakmai vitát kiváltó tematikák újragondolása kerül sorra.

[7] Mindenekelőtt a kötelmi jog újul meg; e körben a miniszteri indokolás hangsúlyozza, hogy a kötelmi jog dualizmusa megszűnik (például az adásvételi szerződés és a vállalkozási szerződés nem kevés jogalkalmazási gondot okozó kettős, polgári jogi és kereskedelmi jogi szabályozása). A kormányjavaslat miniszteri indokolása kiemeli, hogy a kódex számos módosítása közül mindösszesen négy született a rendszerváltást megelőzően. Annak ellenére, hogy a Polgári Törvénykönyv 1991-ben napvilágot látott novellája a normaszöveg 80%-át módosította, mégsem sikerült a jogfejlődést terhelő diszkontinuitás problémáját következetesen feloldania. A miniszteri indokolás a szlovák polgári jog jelenlegi állapotát akképp értékeli, hogy a nagyszámú, a polgári jogi joganyag modernizációját szem előtt tartó módosítás ellenére rengeteg súlyos szakmai kérdés rendezése mindmáig hiányzik a kódexből, s az sem elhanyagolható, hogy a polgári jogi szabályok egész sora következetlen, nem elégítik ki a tudomány és a joggyakorlat igényeit, sőt, helyenként a kódex normái egyenesen ellentétesek az európai civilisztika megszokott elveivel, követelményeivel.

[8] A kormányjavaslat miniszteri indokolása rögzíti, hogy a szerződéses viszonyok rendezése körében a magánjog alapelvei lényegesebb eltérések nélkül felölelik a polgári jogi és a kereskedelmi jogi szerződéseket. Azokban az esetekben, amikor a fogyasztók védelme vagy az üzleti élet igényei megkövetelik az általános szabályoktól való eltérést, kivételes szabályok nem külön törvényben fognak megjelenni, hanem az általános szabályok mellett. A szerződésről szóló általános szabályok a kódex IV. Fejezetében, a jogügyletekről szóló részben kapnak helyet, s a szerződések szabályai közt a fogyasztói szerződések és a kereskedelmi szerződések szabályai különálló szerkezeti egységben találhatók.

[9] A kódexben ugyanakkor helyet kapnak korábban nem nevesített, ám a gyakorlatban nagy számban előforduló szerződéstípusok szabályai is. A kormányjavaslat e körben a lízing-szerződést, a szolgáltatási szerződést, a szolgáltatások elektronikus közvetítésére vonatkozó szerződést, a jogbérleti szerződést és a titoktartási szerződést nevesíti. A miniszteri indokolás reményei szerint az új szabályok csökkentik a tranzakciós költségeket, illetve egyszerűsítik a jogi kapcsolatok megvalósulását.

[10] A miniszteri indokolás a kódex szellemi tartópillérét és jogfilozófiai kiindulópontját elsősorban a demokratikus államokban elismert emberi értékekben (az egyén szabadsága, egyenlőség, emberi méltóság és egyéb, a 18. és a 19. század liberalizmusában gyökerező értékekben) jelöli meg.

[11] A miniszteri indokolás rögzíti, hogy a kötelmi jog kontextusában kulcsfontosságúnak elsősorban a személyek szabad autonómiája és jogi egyenlőségük, az aequitas, a joggal való visszaélés tilalma, a neminem laedere, a jóhiszeműség elveinek és egyéb elvek egész sorát kell tekinteni. Az iménti elvek érvényesülését szociális elemek - a fogyasztói szerződések köre mellett egyéb szerződéses kapcsolatokban, például a lakásbérleti szerződés esetében a kiszolgáltatott, gyengébb fél érdekében - színezik. A miniszteri indokolás ugyanakkor kiemeli, hogy kereskedők egymás közt létrejövő viszonyai kívül esnek a gyengébb fél védelmét célkeresztben tartó polgári jogi eszköztár hatályán.

[12] A kormányjavaslat nem választott külföldi modellt, ugyanakkor ihletet merít a rokon jogrendekből (a német HGB-t és az osztrák ABGB-t említi meg a miniszteri indokolás), és figyelembe veszi a transzformálódó közép- és kelet-európai államok rekodifikációs tapasztalatait (a közös jogfejlődési mederből adódóan elsősorban a cseh kodifikációs tapasztalatokra, s mellettük a magyar és az észt polgári törvénykönyvek megoldásaira utal a miniszteri indokolás). A rekodifikációs alkotó munkálatok a nemzetközi kodifikáció eredményeire is (PECL, DCFR, UNIDROIT) támaszkodtak.

[13] A miniszteri indokolás a munka törvénykönyve, a családjogi törvény, a nemzetközi magánjogi törvény, a szerzői és a vele „rokon“ jogokat, illetve a szellemi tulajdonjog kérdését rendező és egyéb törvények fenntartása mellett szól, azonban e vélemény kifejtésére nem tér ki.

2. A szerződésszegés szabályozása a kormányjavaslatban

[14] A kormányjavaslat a szerződésszegés és jogkövetkezményeinek egységes felfogását tekinti kiindulópontnak, mellyel összhangban „A nemteljesítés és az orvoslás eszközei” címet viselő szerkezeti egység a kódex kötelmi jogi részének hatodik fejezetében nyer szabályozást. A miniszteri indokolás szerint a szerződésszegésért való felelősség fogalma az észt jogban gyökerezik, ugyanakkor felhívja a CISG, az UNIDROIT-UPICC, a PECL, a DCFR és a CESL megoldását, emellett kiemeli, hogy e rendszerelgondolás inspirálta a német kötelmi jog reformját, a magyar polgári jogi kódex alkotó munkálatait és az észt kötelmi jogi törvényt, s legutóbb a 2016-os francia kötelmi jogi reformot. Az újrafogalmazott szabályoknak köszönhetően - a miniszteri indokolás reményei szerint - elkerülhetők lesznek a jelenleg hatályos, szétforgácsolódott szabályok okán keletkezett anomáliák. A miniszteri indokolás kiemeli, hogy a „nemteljesítés” következményeinek egységes rendezése összhangban áll az európai civilisztika modern trendjeivel (például az észt polgári jogi kódexszel).

[15] A „nemteljesítésről”, azaz a szerződésszegésről szóló fejezet kilenc szerkezeti egységre oszlik, melyek a következők:

a) Általános rendelkezések

b) Hibás teljesítés

c) Teljesítési igény

d) Teljesítés megtagadásának joga

e) Árleszállítási igény

f) Elállás

g) Késedelmi kamat

h) Behajtási költségátalány

i) Kártérítés

2.1. A szerződésszegés és az orvoslás eszközeinek általános szabályai

[16] A szerződésszegés általános rendelkezései a szerződésszegés eseteit felrajzoló szabállyal kezdődnek, melyet a lényeges szerződésszegés szabálya követ. A 800. §-ban rögzített szabály a mentesülés feltételrendszerét bontja ki, míg a következő szabály a szerződésszegésért való felelősség fogalmáról szól. Az általános rendelkezések között kap helyet a szerződésszegésért való felelősség korlátozásának és kizárásának szabálya (802. §), a jövőbeli szerződésszegés miatti biztosíték szabálya (803. §), a szerződésszegés miatti orvoslás eszközeinek összefoglaló szabálya (804. §), a kárveszély átszállásáról szóló szabály (805. §) és a teljesítésre nyitva álló póthatáridő szabálya (806. §).

[17] A kormányjavaslat 798. § (1) bekezdése a hibás teljesítést, a késedelmet és a teljesítés elmaradását minősíti szerződésszegésnek. A szabály (2) bekezdése szerződésszegésnek tekinti a másik fél jogainak és jogos érdekeinek figyelembevétele kötelezettségének megszegését.

[18] A normaszöveg 799. §-a a lényeges szerződésszegés fogalmát definiálja, mely szerint a szerződésszegés akkor lényeges, ha

- a kötelezettség következetes betartása a szerződésre nézve meghatározó,

- a másik szerződő felet lényegesen megfosztja attól, amit a szerződés alapján joggal várhat el, kivéve, ha a másik fél e következményt nem látta előre és okkal nem is láthatta előre, vagy

- ha szándékosan történt, és az érintett félben jogos félelmet kelt a tekintetben, hogy a másik fél jövőbeli teljesítésére nem számíthat.

[19] A miniszteri indokolás szerint a lényeges szerződésszegés fogalma a szlovák jogban - a kereskedelmi jogi kódex és a CISG nyomán - nem ismeretlen fogalom. A kormányjavaslat miniszteri indokolása szerint a lényeges szerződésszegés szabálya a PECL 8:103 cikkének tartópillérén nyugszik, így a szabály értelmezésének is a PECL értelmezéséből kell kiindulnia.

[20] Azt, hogy lényeges szerződésszegés esete forog fenn, az erre hivatkozó félnek kell bizonyítania.

[21] A kormányjavaslat 800. §-a rögzíti a mentesítő körülményeket. Eszerint a szerződésszegés akkor minősül kimentettnek, ha

- a szerződésszegést olyan akadály okozta, amely a szerződésszegő fél befolyása körén kívül keletkezett, és

- amely akadályozza a kötelezettségei teljesítésében,

- amennyiben észszerűen nem elvárható, hogy a kötelezett az akadályt vagy következményeit elhárítsa vagy leküzdje, és

- hogy a kötelem keletkezésének időpontjában ezt az akadályt előre lássa, vagy előre kellett volna látnia.

[22] Nem kerülhet sor a mentesülésre abban az esetben, ha az akadály abban az időtartamban merült fel, amikor a kötelezett a kötelezettségeinek teljesítésével késedelemben volt, vagy amelyik a kötelezett gazdasági körülményeiben gyökerezik. A mentesülés csak az akadály fennálltáig releváns. Abban az esetben, ha a mentesülés feltételei tartósan fennállnak, a felek kötelezettségei megszűnnek, és a felek a kötelezettségeiket az elállás esetére előírt módon kötelesek rendezni. A normaszöveg alapján a szerződésszegő fél az akadályról a másik felet értesíteni köteles.

[23] A kormányjavaslat 801. § (1) bekezdése szerint a fél felel a szerződésszegésért, kivéve, ha a szerződésszegést kimenti.

[24] A miniszteri indokolás kiemeli, hogy a szerződési jogban adott esetben indokolt az objektív felelősségi fokozaton módosítani. Példaként említi az ajándékozás esetét, ahol az ingyenességre való tekintettel az az észszerű, hogy az ajándékozó szerződésszegése miatti felelősségi fokozata a vétkesség talapzatán nyugodjon, míg más esetben a mentesülés még szóba sem kerülhet. A szerződésszegésért való felelősséget magalapozó szabály rögzíti, hogy a szerződés vagy a törvény megállapítja azokat az eseteket, amikor a felelősség fennáll a kimentésre való tekintet nélkül, illetve csak azokban az esetekben, amikor a szerződésszegés vétkességre vezethető vissza. Ehhez illeszkednek a szerződésszegés miatti igények részletszabályai: bizonyos igények akkor is érvényesíthetők, amikor a kötelezett a felelősségét kimentette.

[25] A kormányjavaslat 802. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek a szerződésszegés miatti felelősségüket előre korlátozzák vagy kizárják. Abban az esetben, ha a dolgot megtekintett állapotban (a jelenleg hatályos és a kormányjavaslat normaszövege szerint: „ahogy áll és fekszik”) engedik át, az elidegenítő nem felel a dolog hibáiért, kivéve, ha a dolog nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely meglétét az elidegenítő a másik félnek megerősítette, vagy amely meglétét a megszerző kifejezetten kikötötte. A kormányjavaslat miniszteri indokolása szerint e megoldás a szlovák joggyakorlatban bevált. Azt is rögzíti, hogy a helytállási kötelezettség kizárásának e módja nemcsak dologösszességre vonatkozhat, hanem egyedileg maghatározott dologra is. A kormányjavaslat az észt kötelmi jogi törvény 106. §-a mintájára érvénytelennek tekinti azokat a megállapodásokat, amelyek

- a szándékos szerződésszegés miatti felelősséget zárják ki vagy korlátozzák,

- a szerződésszegés miatti felelősséget a jóhiszeműség elvének sérelmére indokolatlanul kizárják vagy korlátozzák,

- a másik fél jogos elvárásától lényegesen eltérő módon teszik lehetővé a tartozás teljesítését.

A felek az érvénytelenség eseteit felsorakoztató szabálytól nem térhetnek el.

[26] A kormányjavaslat 803. §-a szerint az a fél, akinek jogos félelmei támadtak afelől, hogy a másik fél részéről lényeges szerződésszegésre kerül sor, a jövőben esedékes teljesítésre megfelelő biztosítékot követelhet.

2.2. A szerződésszegés miatti orvoslás eszközei

[27] A kormányjavaslat bevezeti az „nemteljesítés miatti orvoslás eszközei“ fogalmát, mely a miniszteri indokolás szerint szlovák jogban elsőként a PECL szlovák fordításában jelent meg (Princípy európskeho zmluvného práva, IURA EDITION, 2009).

[28] A normaszöveg lehetővé teszi több szerződésszegés miatti igény egyidejű igénybevételét, amennyiben a választott igények fogalmilag nem zárják ki egymást, illetőleg ha az egyidejű igényérvényesítés nem ütközik jogszabályban rögzített tilalomba [például késedelmi kamatok mértékében kártérítés nem követelhető (a kormányjavaslat 836. §-a értelmében)]. A teljesítés visszatartása, az elállás és az árleszállítás igényei függetlenek a szerződésszegő fél felelősségétől, míg a többi rendelkezésre álló igény csak a szerződésszegő fél felelőssége esetén érvényesíthető. A késedelmi kamatok kérdésében a miniszteri indokolás az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i, a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelvére utal.

[29] A szerződésszegés okozta érdeksérelem orvoslásának eszköztárát a javaslat 804. §-a sorakoztatja fel, melyek részletszabályait a hibás teljesítés szabályait követően, velük azonos szintű szerkezeti egységekben bontja ki. A kormányjavaslat szövege szerint a jogosult a szerződésszegés esetén a következő eszközökkel élhet:

a) teljesítési igény;

b) teljesítés visszatartása;

c) árleszállítás;

d) elállás;

e) késedelmi kamat;

f) behajtási költségátalány;

g) kártérítés.

[30] A kormányjavaslat 804. § (4) bekezdése leszögezi, hogy a felet a szerződésszegésének mértékében nem illetik meg a szerződésszegéssel okozott érdeksérelem orvoslására szolgáló eszközök.

3. A hibás teljesítés

[31] A szerződésszegésről és az orvoslás eszközeiről szóló rész második szerkezeti egysége a hibás teljesítés általános szabályait sorakoztatja fel.

[32] Azt a kérdést, hogy a szolgáltatást mikor kell hibásnak tekintenünk, a kódex teljesítésről szóló szabályai alapján kell megválaszolnunk. Erről szól a tanulmány következő pontja. A szolgáltatás minőségét tárgyaló pontot követően - a kormányjavaslat szerkezetéhez hűen - a hibás teljesítés általános szabályait bontjuk ki a következők szerint:

a) A hiba kifogásolása

b) Hibás dolog őrzése

c) Hibás teljesítés orvoslásának kérdései.

3.1. A szolgáltatás minősége

[33] A szolgáltatás minősége címet viselő szerkezeti egység - mely a kötelmek megszűnésének fejezetében foglal helyet - tartalmát a szolgáltatás tulajdonságainak (714. §), a szavatosság (715. §) és a jótállás (716. §) szabályai töltik ki.

[34] A normaszöveg 714. §-a rögzíti, hogy a visszterhes szerződések alapján nyújtott szolgáltatásnak a felek által kikötött tulajdonságokkal, ilyenek hiányában szokásos tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Emellett a szolgáltatásnak meg kell felelnie a jogosult által követett céloknak, amennyiben ezek a kötelezett előtt ismertek vagy a szerződés megkötésének időpontjában ismerteknek kellett lenniük, egyéb esetben olyan célra kell a szolgáltatásnak alkalmasnak lennie, amelyre azonos fajtájú szolgáltatás hasonló szerződések alapján szolgál. Minden más esetben a fajta és mennyiség alapján meghatározott szolgáltatásnak átlagos minőséggel kell rendelkeznie.

[35] A kormányjavaslat szavatosságról szóló 715. §-a rögzíti, hogy ha a szolgáltatás nem felel meg a fenti szabálynak, akkor hibás. Jogi hiba is hibás teljesítésnek minősül. A hibás teljesítésért való helytállási kötelezettség csak a szerződés teljesítésének időpontjában fennálló hibákért keletkezik. A kormányjavaslat megdönthető vélelmet állít fel a hiba kifogásolására nyitva álló határidőben megnyilvánuló hibák tekintetében. Rögzíti, hogy ha a szolgáltatás jellegével nem ellenkezik, vagy ha a kötelezett ellenkezőjét nem bizonyítja, vélelmezni kell, hogy a hiba kifogásolására nyitva álló határidőben (807. §) megnyilvánuló hiba a teljesítés időpontjában megvolt.

[36] A kellékszavatosságról szóló szabályt a jótállás szabálya követi. A kormányjavaslat nem módosít a jótállás jelenlegi értelmezésén: a jótállás hatálya alá a jótállás időtartamában keletkező hibák tartoznak.

3.2. A hiba kifogásolása

[37] A hibás teljesítés általános szabályairól szóló szerkezeti egység (a szerződésszegést és az orvoslás eszközeit taglaló rész második szerkezeti egysége) első címe a hiba kifogásolásának szabályait foglalja össze.

[38] A kormányjavaslat módosít a szavatossági igények érvényesítésének rendszerén. A módosított szabályok szerint a jogosult csak akkor érvényesítheti a hibás teljesítés miatti igényeit, ha a hibát kifogásolja. A miniszteri indokolás szerint a hiba kifogásolása és az igényérvényesítés megtörténhet azonos jognyilatkozattal. A kormányjavaslat méltányolja, hogy a laikus közönségtől szakmai ismeretek megléte nem várható el, ezért rögzíti, hogy a hiba kifogásolása a hiba leírásában vagy a hiba megnyilvánulása módjának feltüntetésében ölthet testet. A sérelmet szenvedett fél a hibát megfelelő határidőben köteles kifogásolni, s a rendelkezésre álló időtartam kezdő időpontja az az időpont, amikor a jogosultnak a szolgáltatás megvizsgálására lehetősége nyílt. A kifogásolás végső jogvesztő határideje az átvételt követő hat hónap. A miniszteri indokolás továbbra is abból indul ki, hogy hat hónapos határidőben a hiba mindenképp felfedezhető. A normaszöveg fellazítja a fentebb tárgyalt, a hiba kifogásolására nyitva álló határidők szigorát abban az esetben, ha a jogosult a hibát a hiba felfedezését követően, vagy azt követően, hogy a hibát fel kellett volna fedezni, megfelelő határidőben kifogásolja, és egyúttal:

- a kötelezett a hibáról tudott vagy tudnia kellett, és a jogosult figyelmét a hibára nem hívta fel, és a szerződéskötéstől számított kétéves időtartam nem telt el, vagy

- fennáll a jótállás, és a jótállási idő nem telt el.

[39] Felhívjuk a figyelmet, hogy a normaszöveg nem állapít meg a kötelezett tudomása szempontjából meghatározó időpontot. Ez azt jelenti, hogy releváns a kötelezett teljesítést követő tudomásszerzése is. A normaszöveg megdönthető vélelmet állít fel amellett, hogy a jogosult közlése megfelelő időtartamban történt. Abban az esetben, ha a hiba kifogásolására késedelmesen kerül sor, a normaszöveg nem teszi lehetővé a hibás teljesítés miatti bírósági igényérvényesítést. A kormányjavaslat ugyanakkor rögzíti, hogy ha a kötelezett a hibát önként orvosolja vagy önként árleszállítást nyújt, nem kerül sor jogalap nélküli gazdagodásra.

[40] Abban az esetben, ha a hiba feltűnő és a szerződéskötés időpontjában nyilvánvaló, vagy ha a jogosult a hibáról a nyilvánosság számára hozzáférhető jegyzékből tájékozódhat, a jogosult a hiba miatt semmilyen igényt nem támaszthat, kivéve, ha a kötelezett kifejezetten megerősítette, hogy a szolgáltatás az adott hibától mentes. A miniszteri indokolás szerint ugyanilyen hatállyal bír a kötelezett a szolgáltatás hibátlanságát megerősítő nyilatkozata.

3.3. Az őrzési kötelezettség

[41] A kifogásolási kötelezettség szabályait az őrzési kötelezettség szabálya követi (810. §). Eszerint, ha a jogosult a dolgon hibát fedez fel, köteles a dolgot megfelelő ideig megőrizni, s a kormányjavaslat értelmében az őrzési kötelezettség időtartamát a kötelezett állapíthatja meg, amennyiben a dolog jellege ezt lehetővé teszi. Gyorsan romló dolog hibája esetén a dolgot a jogosult - a kötelezett tájékoztatását követően - késedelem nélkül felhasználhatja vagy eladhatja.

3.4. A hibás teljesítés orvoslása

[42] A hibás teljesítés orvoslásának szabályát a normaszöveg 811. §-a tartalmazza. Eszerint a jogosult a

a) kijavítást,

b) kicserélést,

c) vagy a szolgáltatás más orvoslását követelheti,

ha a választott igény a kötelezettől észszerűen követelhető, és nem állnak fenn a kormányjavaslat 816. § (2) bekezdése vagy a 817. § szabályaiban rögzített esetek. Az előbb említett szabály értelmében nem követelhető a lehetetlen, illetve jogellenes szolgáltatás teljesítése, míg a kormányjavaslat 817. §-a elzárja a jogosultat a nem pénzbeli szolgáltatás követelésétől, amennyiben

- a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítése érdekében - összehasonlítva a jogosult által elért előnnyel - aránytalan igyekezetet kellene kifejtenie vagy aránytalan költségeket kellene viselnie; vagy

- a nem pénzbeli szolgáltatás személyes jellegű szolgáltatás vagy munkák nyújtásában ölt testet.

[43] A kormányjavaslat 817. § (2) bekezdése szerint az igény abban az esetben is megszűnik, ha a jogosult a szolgáltatás teljesítése helyett kártérítést követel.

[44] A jogosult egyéb „orvoslási igényeket” is érvényesíthet. Egyéb igények követelését e szabályban rögzített korlátozás nem érinti. Nem a szerződés megvalósulása irányába mutató igények érvényesítésének feltételeit az adott igény (árleszállítás, elállás) szabályai rögzítik. Az árleszállítás és az elállás részletszabályait a következő pontokban vizsgáljuk.

3.4.1. Az árleszállítás

[45] A miniszteri indokolás rögzíti, hogy az árleszállítás szabályai csaknem szó szerint a PECL 9:401 normaszövegét veszik át. Az árleszállítás mértékének a szolgáltatás értékcsökkenésével kell arányban lennie. A meghatározó időpont a teljesítés időpontja, és a hibátlan szolgáltatás teljesítéskori piaci értékét kell figyelembe venni. A normaszöveg az értékcsökkenés kárigényként történő érvényesítésének lehetőségét kizárja, amennyiben a jogosult árleszállítást érvényesített. Egyéb károk érvényesítésének útja a jogosult előtt nyitva áll.

3.4.2. Az elállás

[46] Az elállás általános szabályai a kötelmi jogi rész a kötelmek megszűnését rendező Ötödik fejezetének önálló szerkezeti egységében találhatók. A kormányjavaslat koncepcionális kiindulópontját a kereskedelmi jogi kódex szabályai teszik ki. A normaszöveg leszögezi, hogy a szerződéstől a felek által vagy a törvényben rögzített esetekben lehet elállni. A kormányjavaslat 783. § (2) bekezdéséből következik, hogy az elállásnak ex nunc hatálya van, azaz a szerződés az elállási nyilatkozat kézbesítésének időpontjában (pontosabban a jognyilatkozatnak a címzett diszpozíciós szférájába történő bekerülésének pillanatában) szűnik meg. Az elállási jog érvényesítésére az elállási jog gyakorlására okot adó körülményről történő tudomásszerzéstől számított hathónapos - immár jogvesztő - határidőben kerülhet sor, s a normaszöveg végső jogvesztő határidőt is rögzít: az elállási jogot legkésőbb az elállásra okot adó körülmény keletkezésétől számított hároméves végső jogvesztő határidőben kell érvényesíteni. A kormányjavaslat rögzíti, hogy az elállásra vonatkozó nyilatkozat akkor minősül időben érvényesítettnek, ha az a másik félhez az igényérvényesítésre nyitva álló határidőben megérkezik. Az elállás nincs befolyással a kötbérre, a késedelmi kamatra, a kártérítési igényre, a felek jogválasztásáról és a jogviták rendezéséről szóló rendelkezésekre, illetve olyan egyéb rendelkezésekre, amelyek a felek kifejezett akarata vagy jellegük alapján hatályban maradnak a szerződés megszűnését követően is. A normaszöveg rögzíti, hogy megszűnt szerződésből eredő kötelezettségeket biztosító kötelezettségek a felek közötti elszámoláshoz szükséges mértékben maradnak hatályban. A kódex 788-791. §-ai a felek közötti elszámolás részleteit bontják ki. Megjegyezzük, hogy az elállás fentebb vázolt konstrukcióját a magyar polgári jog felmondásként ítélné meg.

[47] A normaszöveg 820. § (1) bekezdése értelmében, ha a szerződésszegés lényeges, az érintett fél elállhat a szerződéstől, amennyiben ezt a szerződésszegő féllel a szerződésszegésről történő tudomásszerzést követően indokolatlan késedelem nélkül közli. Abban az estben, ha az érintett fél a másik felet arról tájékoztatja, hogy a teljesítést továbbra is követeli, vagy ha az elállási jogát késedelmesen érvényesíti, a szerződéstől csak a közönséges szerződésszegés esetére előírt módon állhat el. Ha a teljesítésre póthatáridőt tűzött, csak a póthatáridő elteltét követően állhat el a szerződéstől.

[48] Közönséges szerződésszegés esetén az érintett fél csak akkor állhat el a szerződéstől, ha a szerződésszegő fél kötelezettségét az érintett fél által meghatározott megfelelő póthatáridőben sem teljesíti. Abban az esetben, ha a szerződésszegő fél kijelenti, hogy nem fog teljesíteni, a másik fél megfelelő póthatáridő tűzése nélkül vagy megfelelő póthatáridő elteltét megelőzően is elállhat a szerződéstől.

[49] A normaszöveg kitér az elállás terjedelmére azokban az esetekben, amikor a szerződésszegés csak a szolgáltatás részét érinti, illetve a fokozatos részteljesítések esetére (822. §), melyeket a jövőbeni szerződésszegés miatti elállás szabálya követ.

[50] A kormányjavaslat 824. §-a rögzíti, hogy ha a teljesítésre meghatározott póthatáridő nem megfelelő, és a fél e póthatáridő elteltét követően eláll a szerződéstől, vagy ha a jogosult póthatáridő tűzése nélkül áll el a szerződéstől, az elállás hatálya a körülményeknek megfelelő póthatáridő elteltével áll be. A jogosult a póthatáridő tűzésével egyidejűleg kijelentheti, hogy eláll a szerződéstől, ha a kötelezett e határidőben sem teljesít. Ebben az esetben az elállás hatálya a póthatáridő elteltével áll be, amennyiben megfelelő volt, ellenkező esetben az elállás hatálya a körülményeknek megfelelő póthatáridő elteltével áll be.

[51] A kormányjavaslat a jogosult előtt elzárja az elállás lehetőségét abban az esetben, ha arról tájékoztatták, hogy az elállásra okot adó szerződésszegésre nem került sor, és számára ezt a tényt bebizonyították. Fix határidős szerződések esetén (azaz azokban az esetekben, amikor a teljesítési határidőt követően megszűnik az érintett fél teljesítéshez fűződő érdeke) az elállás a szerződésszegést követő napon hatályosul. Akkor, ha a jogosult a teljesítésre nyitva álló határidőben értesíti a másik felet, hogy a teljesítést továbbra is követeli, nem áll be az elállás hatálya.

3.4.3. A kötelezett orvoslási joga

[52] A kormányjavaslat 812. §-a újítást hoz a hibás teljesítéssel okozott érdeksérelem elhárításának rendszerébe. Akkor, ha a teljesítésre nyitva álló határidő nem telt el, a kötelezett a hibás teljesítést új hibátlan teljesítéssel orvosolhatja. A jogosult köteles a kötelezettnek új szolgáltatás nyújtása útján az orvoslás lehetőségét biztosítani. Az iménti esettől eltérő esetekben a kötelezett a hibás teljesítést akkor orvosolhatja, ha a jogosult nem állt el a szerződéstől, vagy nem követel a kormányjavaslat 817. § (2) bekezdése értelmében teljesítési igény helyett kártérítést, és

- az orvoslás a körülmények figyelembevételével megfelelő,

- az orvoslás a jogosultnak nem okoz aránytalan nehézségeket vagy kiadásokat, és

- a jogosultnak nem fűződik az orvoslás elutasításához jogos érdeke.

[53] A kötelezett a fentebb részletezett módon a hibát csak akkor orvosolhatja, ha a hiba orvoslásának módjáról és idejéről a jogosultat tájékoztatja, és a jogosult megfelelő időben az orvoslást nem utasította vissza. Az orvoslásnak megfelelő időben kell megtörténnie. A jogosult a kötelezett tájékoztatását követően a hiba orvoslásáig megtagadhatja kölcsönös tartozásának teljesítését. Egyéb eszközt akkor vehet igénybe, ha a választott eszköz az orvoslással ötvözhető. A kártérítési igény és egyéb szerződéses szankciók érvényesítését e korlátozás nem érinti.

3.4.4. Az orvoslás költségeiről és a hibás teljesítés visszaszolgáltatásáról szóló szabályok

[54] Értelemszerűen a hiba orvoslásának költségei a kötelezettet terhelik. A kormányjavaslat azt is rögzíti, hogy ha a kötelezett a hibát új szolgáltatás teljesítésével orvosolta, saját költségére követelheti az eredeti szolgáltatás visszatérítését. A kötelezett egyúttal köteles is az eredeti hibás szolgáltatást a jogosulttól visszavenni.

3.5. A hibás teljesítés jogi rendezése az adásvételi szerződés körében

[55] Az adásvételi szerződés körében „A vétel tárgyának hibái és a nemteljesítés miatti igények” címet viselő szerkezeti egység szabályai rendezik a hibás teljesítés és a jótállás kérdését. A 879. § normaszövege értelmében a vétel tárgyának mennyiségéről, minőségéről, szállítási kiszereléséről és csomagolásáról szóló szabályának (875. §), valamint a minta vagy modell szabályának (876. §) megszegése jelenti a hibás teljesítést. Ugyanakkor hibának minősül a más áru szolgáltatása is, illetve a szerződés tárgyának használatára vonatkozó okmányok hibái is.

[56] A szerződésben kikötöttől kisebb mennyiségű áru szolgáltatása esetében különbséget kell tenni aközött, hogy szándékos és az áru okmányaiban megjelölt mennyiségről van-e szó, vagy nem. Ugyanis ha a fuvarlevélből, az áru átadási okmányából vagy az eladó nyilatkozatából nyilvánvaló, hogy a szerződésben kikötött mennyiségnél kevesebbet, vagy a vétel tárgyának részét szolgáltatja, nem a hibás teljesítés szabályai szerint kell eljárni.

[57] Ha az eladó a szerződben kikötött mennyiséget túllépi, a vevő elfogadhatja a többletmennyiséget, illetve ennek elfogadását megtagadhatja. Értelemszerűen a vevő köteles a többletmennyiség elfogadott részének vételárát megfizetni.

[58] Abban az esetben, ha az eladó a vétel tárgyának előállítása során a vevő által adott dolgokat használt fel, az eladó nem felel a vétel tárgyának olyan hibáiért, amelyeket a vevő által adott dolgok okoztak, feltéve, hogy az eladó e hibákat szakmai gondosság mellett sem fedezhette fel, vagy ha e hibákra a vevőt figyelmeztette, aki a figyelmeztetése ellenére felhasználásukhoz mégis ragaszkodott.

[59] A kormányjavaslat 883. § (1) bekezdése szerint az eladó szavatosi helytállási kötelezettségének meghatározó időpontja a kárveszély átszállásának időpontja. Ugyanakkor közömbös, ha a hiba később nyilvánul meg. Az eladó helytállási kötelezettsége olyan hibákért is fennáll, amelyek a meghatározó időpontot követően, kötelezettségeinek megszegésének következtében keletkeztek.

[60] A jótállásról a 884-886. §-ok szólnak. A jótállási kötelezettség tartalmi szempontból arra terjed ki, hogy a vétel tárgya bizonyos ideig alkalmas lesz a felek által rögzített, illetve ügyleti kikötés hiányában a megszokott célnak megfelelő használatra, vagy hogy a vétel tárgya a felek által meghatározott, illetve ennek hiányában a megszokott tulajdonságait megőrzi. A jótállási idő megszakad abban az időtartamban, amelyben a vevő a vétel tárgyát olyan hibák miatt nem tudja használni, melyekért az eladó felelős. A vétel tárgyára vonatkozó jótállási kötelezettség nem áll fenn olyan hibákért, amelyek a veszélyátszállás időpontját követően olyan külső körülmények okán keletkeztek, melyeket nem az eladó vagy teljesítési segédei okoztak. A vétel tárgyának azon hibáira, amelyekre jótállás vonatkozik, a normaszöveg szerződésszegésről szóló rendelkezéseit kell alkalmazni.

[61] A Szavatosi igények címszóval ellátott 888. § leszögezi, hogy hibás teljesítés esetén a normaszöveg szerződésszegésről szóló szabályait kell alkalmazni.

3.6. A fogyasztói adásvételi szerződésről szóló különleges rendelkezések

[62] A kormányjavaslat a fogyasztói adásvételi szerződés hatályos szabályait érdemben - sem tartalmilag, sem törvényszerkesztési szempontból - nem módosítja. A fogyasztó adásvételi szerződésre az altípus szabályainak „A fogyasztói adásvételi szerződés különleges rendelkezései” címet viselő szerkezeti egységén kívül a fogyasztói szerződésekről szóló 99d-99t §-ok szabályai és az adásvételi szerződés általános szabályai vonatkoznak.

[63] Összefoglaló jelleggel a különös szabályok a szerződő felek jogairól és kötelezettségeiről szólnak, valamint rendezik a minőség és a mennyiség kérdését, továbbá különös szabályok vonatkoznak a szavatosi helytállási kötelezettségre és a jótállásra, az igényekre, az igényérvényesítésre és az igényérvényesítés időtartamára. A következő pontokban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

3.6.1. Az eladó és a vevő különleges kötelezettségei

[64] Ha az eladó megrendelésre szolgáltatja az árut, az eladó az árut a felek által kikötött határidőben, szerződéses kikötés hiányában pedig a körülményeknek megfelelő határidőben köteles beszerezni. Azt gondoljuk, hogy e kötelezettség valódi tartalma az áru szolgáltatása, és nem a szűk értelemben felfogott beszerzése, hiszen nem kizárt, hogy az eladó az árut saját maga állítja elő vagy termeli. Az utóbbi esetekben értelemszerűen az áru beszerzése nem tartozik az eladó kötelezettségei körébe. A fenti határidő eredménytelen eltelte esetén a fogyasztó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. Abban az esetben, ha az eladó a vevő által meghatározott helyen köteles szolgáltatni, a vevő ezen a helyen köteles a vétel tárgyát átvenni. Minden egyéb esetben a vevő a vétel tárgyát a vásárláskor köteles átvenni, amennyiben az eladóval eltérő megállapodást nem kötnek. A felek eltérő megállapodásának hiányában az eladó a vétel tárgyát haladéktalanul, legkésőbb a szerződéskötéstől számított harminc napon belül köteles szolgáltatni. A fogyasztó elállhat a szerződéstől, ha az eladó késedelembe esik, és az árut megfelelő póthatáridőben sem szolgáltatja. A vevő megfelelő póthatáridő tűzése nélkül is elállhat a szerződéstől, ha minden körülmény figyelembevételével nyilvánvaló, hogy a vevő részére a vétel tárgyának időben történő szolgáltatása különösen fontos, vagy a vevő az eladót erről a körülményről kifejezetten tájékoztatta. Ha a vevő elállt a szerződéstől, az eladó köteles haladéktalanul a vevő részére minden szolgáltatást visszatéríteni. Abban az esetben, ha a vevő az átvételi kötelezettségének nem tesz eleget, az eladó raktározási díjat követelhet. A vevő az átvétellel szerzi meg a vétel tárgyának tulajdonát. Távollévők között kötött szerződés esetén a vevő a vétel tárgyának az általa meghatározott helyen történő átvételével szerez tulajdont. Önkiszolgáló boltban történő értékesítés esetén a vevő a vétel tárgyának tulajdonát a vételár megfizetésének időpontjában szerzi meg. A tulajdonszerzés időpontjáig a vevő a vétel tárgyát visszateheti az eredeti helyére. Ha a vevő a kiválasztott dolgon vétkes magatartásával vagy mulasztásával a tulajdonszerzés időpontját megelőzően kárt okoz vagy azt megsemmisíti, köteles a kárt megtéríteni. Ha a vétel tárgya nem rendelkezik a kikötött tulajdonságokkal, a dolog visszaszolgáltatásának és új dolog szolgáltatásának költségei, illetve egyéb indokolt költségek az eladót terhelik. Olyan szolgáltatásokra, amelyek kívül esnek az értékesítés szokásos körén, külön ki kell térnie a megállapodásnak.

3.6.2. Minőség és mennyiség kérdésének rendezése a fogyasztói adásvételi szerződés körében

[65] A kormányjavaslat 931. §-a leszögezi, hogy a szolgáltatásnak maradéktalanul rendelkeznie kell a vevő által kikötött vagy jogszabályok által meghatározott minőséggel, mennyiséggel, mérettel vagy tömeggel. A szolgáltatásnak hibátlannak kell lennie, így különösen a kötelező érvényű műszaki előírásoknak kell megfelelnie. A normaszöveg vélhetően a fogyasztói szerződések különlegesen érzékeny jellege miatt emeli ki, hogy az árunak a szerződéskötő felek vagy jogszabály által megállapított mérettel és tömeggel kell rendelkeznie. Az élelmiszereken a fogyaszthatóság vagy a minőség megőrzésének legrövidebb időtartamát fel kell tüntetni.

[66] Abban az esetben, ha a vétel tárgyának jellege lehetővé teszi, a vevő követelheti, hogy számára annak működését bemutassák, illetve a vétel tárgyát megvizsgálhatja. Ha a vétel tárgyának használata során különleges szabályokat kell betartani, különösen ha a vétel tárgyának használata használati utasítás alapján történik, vagy a használatát műszaki norma szabályozza, az eladó köteles e szabályokkal a vevőt megismertetni, kivéve, ha ezek közismertek. Ha az eladó a fenti tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, meg kell térítenie a vevőnek a mulasztásából eredő kárát.

[67] A normaszöveg továbbra is kifejezetten lehetővé teszi, hogy a fogyasztói adásvételi szerződés tárgya hibás dolog is lehet, anélkül, hogy a kötelezettet a jogosult tudomására hozott hibák tekintetében szavatosi helytállási kötelezettség terhelné (933. §). A hibának nem szabad a dolog használhatóságát korlátoznia, tehát a fogyasztói szerződés tárgya csak olyan hibás áru lehet, amely használható. A szabály továbbá leszögezi, hogy hibás, ám használható áru a hibátlan áru szokásos vételárához képest csökkentett ellenérték fejében értékesíthető. A jogosultat az áru konkrét hibájára figyelmeztetni kell, ha az adott hiba a szerződés jellegéből nem nyilvánvaló.

3.6.3. A szavatosi helytállási kötelezettség és a jótállás szabályai a fogyasztói adásvételi szerződés körében

[68] A kormányjavaslat rögzíti, hogy az eladó azokért a hibákért köteles helytállni, amelyek a vétel tárgyát az átvételének időpontjában terhelik, s azt is leszögezi, hogy használt dolgok szolgáltatása esetén a helytállási kötelezettség nem terjed ki azokra a hibákra, amelyek a használat vagy az elhasználódás következményei. A normaszöveg a használat vagy az elhasználódás mértéke és az eladó helytállási kötelezettsége közti összefüggés kérdésében nem foglal állást; mi azt gondoljuk, hogy a kötelezett helytállási kötelezettségén csak a szokásos használatból vagy a szokásos elhasználódásból fakadó hibák esnek kívül. E körön túlmenő hibákért az eladó helytállni tartozik. Csökkentett vételár ellenében történő értékesítés esetén azokért a hibákért sem tartozik helytállni, amelyek miatt a felek a csökkentett vételárat megállapították.

[69] A gyorsan romló és használt dolgok esetkörét kivéve az eladó helytállási kötelezettsége azokra a hibákra is kiterjed, amelyek a vétel tárgyának átvételét követően a jótállási időben keletkeznek. A szlovák fogyasztói adásvételi szerződések körében a kormányjavaslat huszonnégy hónapos kötelező jótállási határidőt állapít meg (tehát a hatályos kódex vonatkozó szabályán nem módosít). Ha az árun, annak csomagolásán vagy a csatolt használati utasításon használati időt tüntettek fel, a jótállás nem ér véget a feltüntetett időtartam eltelte előtt.

[70] A kormányjavaslat 935. § (2) bekezdése szerint használt áru adásvétele esetében az eladó és a vevő rövidebb jótállási időt is kiköthetnek, amely azonban nem lehet rövidebb tizenkét hónapnál.

Hosszabb használatra rendelt dolgoknál különös szabályok huszonnégy hónaposnál hosszabb jótállási időt állapíthatnak meg. A huszonnégy hónapot meghaladó jótállási határidő vonatkozhat kizárólag az áru alkatrészére is.

[71] A kötelező jótállási határidő a dolog átadásával veszi kezdetét. Abban az esetben, ha a vétel tárgyának üzembe helyezését nem az eladó végzi, a jótállási határidő kezdete a tényleges üzembe helyezés időpontjára tolódik, feltéve, hogy a vevő a vétel tárgyának üzembe helyezését legkésőbb az átadást követő három héten belül megrendelte, és ehhez a szolgáltatáshoz szükséges együttműködési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.

3.6.4. A szavatosi és a jótállásból eredő igények

[72] Abban az esetben, ha a hiba javítható, a jogosult a hiba kijavítását követelheti. A normaszöveg leszögezi, hogy a kötelezett a kijavítást indokolatlan késedelem és ellenszolgáltatás nélkül köteles elvégezni.

[73] A jogosult kijavítás helyett kicserélést is követelhet (illetve az alkatrész cseréjét, ha csak az áru alkatrésze hibás), azzal a feltétellel, hogy a kicserélési igény teljesítése nem okoz a kötelezettnek indokolatlan költségeket. A normaszöveg értelmében a támpontot a hiba súlya és a vétel tárgyának ára adja.

[74] A kötelezett is orvosolhatja a hibát kicseréléssel, még akkor is, ha a jogosult kijavítási igényt támasztott. A kormányjavaslat figyelembe veszi a jogosult méltányolandó érdekeit - a kötelezett e lehetőségével csak akkor élhet, ha ezzel nem okoz a vevőnek súlyos nehézségeket.

[75] Olyan hiba esetében, amelyet nem lehet kijavítani, és amely gátolja a vétel tárgya „hibátlan dologként való rendes“ (azaz rendeltetésszerű) használatát, a vevő

a) kicserélést,

b) árleszállítást követelhet, * 

c) vagy elállhat a szerződéstől.

[76] Ugyanezen igények illetik meg a vevőt abban az esetben, ha ugyan a hiba javítható, azonban a hiba javítást követő ismételt előfordulása vagy nagyobb számú hiba a vevőt az áru „rendes”, azaz rendeltetésszerű használatában gátolja.

[77] Ha olyan hiba terheli a dolgot, amely ugyan kijavítással nem orvosolható, de nem gátolja a dolog használatát, a vevő megfelelő mértékű árleszállításra tarthat igényt.

[78] Abban az esetben, ha a fogyasztói adásvételi szerződés tárgya használt vagy hibás dolog, a jogosult rendelkezésére álló igények némileg módosulnak. A kormányjavaslat 939. §-a értelmében, ha a csökkentett vételár ellenében értékesített hibás dolgot vagy a használt dolgot olyan hiba terheli, amelyért az eladó tartozik helytállási kötelezettséggel, a vevő kicserélés helyett megfelelő mértékű árleszállításra tarthat igényt - a dolog cseréjét tehát nem követelheti. Egyébként a fogyasztói adásvételi szerződés szabályai körében rögzített igények állnak a jogosult rendelkezésére.

3.6.5. Az igényérvényesítés szabályai a fogyasztói adásvételi szerződés körében

[79] A szavatossági, illetve a jótállásból fakadó igényeket a kötelezettel, azaz az eladóval szemben kell érvényesíteni, s a hibaközlésnek is ily módon kell történnie. Ennek a feltételnek a jogosult eleget tesz, ha a hibát az eladó bármely üzlethelyiségében kifogásolja. A kormányjavaslat rögzíti, hogy ha a jótállási nyilatkozat alapján a kijavítási kötelezettségnek az eladótól eltérő kereskedő tesz eleget, a fogyasztó a kijavítási igényét a jótállási nyilatkozatban feltüntetett kereskedőnél érvényesíti, ha e kereskedő telephelye a fogyasztó lakhelyétől nincs messzebb, mint az eladó azon telephelye, ahol a szerződést kötötte. A fogyasztót nem érheti hátrány amiatt, hogy a kijavítást nem a vele szerződést kötő kereskedő végzi el. Ezt kívánja biztosítani a kormányjavaslat azzal, hogy a kijavításra megjelölt személyt a kijavításnak a szerződéskötő felek által kikötött határidőben történő elvégzésére kötelezi.

3.6.6. Az igényérvényesítésre nyitva álló határidő

[80] A jótállásból eredő igények megszűnnek, ha a jogosult ezeket nem érvényesíti a jótállási időben. Gyorsan romló dolgok esetében a szavatosi igényeket legkésőbb a vételt követő napon kell érvényesíteni, egyébként elenyésznek. Használt dolgok esetében az igények elenyésznek, ha az átvételtől számított huszonnégy hónapos vagy a szerződő felek által rögzített határidőben (amely nem lehet rövidebb tizenkét hónapnál) nem érvényesíti a jogosult.

[81] A jótállás időtartama az igényérvényesítéstől a vevő a kijavított dolog átvételi kötelezettsége keletkezésének időpontjáig terjedő időtartammal meghosszabbodik. Az eladó köteles a vevő részére az igényérvényesítés időpontjáról, a kijavítás elvégzéséről és a kijavítás időtartamáról írásos igazolást kiadni. Kicserélés esetén a jótállás újból megkezdődik. Ugyanez érvényes alkatrész cseréje esetén is, amennyiben az alkatrészre jótállás vonatkozik.

4. Újítás a kontraktuális károkért való felelősség jogában

[82] A kormányjavaslat kártérítési felelősségi joga továbbra is a vélelmezett vétkesség (pontosabban: a gondatlanság) alapelvén épül fel (529. §). A normaszöveg a felelősség beálltához a vétkességet az általános kártérítési felelősség körében követeli meg, kivéve, ha a törvény másképp rendelkezik. Egyéb felelősségi esetekben a vétkesség akkor feltétele a felelősség beálltának, ha a törvény ezt megköveteli. A normaszöveg 531. §-a leszögezi, hogy a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károkért való felelősség nem zárható ki.

[83] A kormányjavaslat 577. §-a lehetővé teszi a kártérítés mértékének arányos mérséklését. E körben a bíróság a károkozás körülményeit, a károkozó személyes és vagyoni körülményeit és a károsult személyét veszi figyelembe. A kormányjavaslat rögzíti, hogy a kártérítés mértéke nem mérsékelhető, ha a kárt a károkozó szándékosan okozta, vagy a kárt hivatás vagy szakma képviselője szakmai gondossági mércéjének megsértésével okozta.

[84] A szerződésszegésről és a szerződésszegéssel okozott érdeksérelem orvoslására szolgáló eszközökről szóló részben a kártérítésről különös rendelkezések szólnak. A kormányjavaslat 831. §-a leszögezi, hogy ha a szerződő fél a szerződéses vagy hasonló kötelezettségét nem teljesíti, és felelőssége fennáll, köteles a mulasztásából fakadó kárt megtéríteni. A szerződő fél a kárt olyan mértékben köteles megtéríteni, mint amilyenben a szerződéskötés időpontjában előre látta vagy mint a szerződésszegésének valószínű jogkövetkezményét okkal előre láthatta, kivéve, ha a szerződésszegés szándékos volt vagy azt súlyos gondatlansága okozta. A normaszöveg 835. §-a a fedezeti tranzakció részletszabályait tartalmazza. A normaszöveg 836. §-a értelmében a pénztartozás késedelmes teljesítésével okozott kár kártérítés útján csak a késedelmi kamat, illetve a behajtási költségátalánnyal nem fedezett mértékében kompenzálható. A kártérítésre a 837. § szerint a normaszöveg 571-591. §-ai, azaz a kártérítési felelősség általános szabályai és az ember személyiségének sérelmére vonatkozó kártérítési szabály vonatkoznak.

[85] A fentebb bemutatott szabályok alapján rögzíthetjük, hogy a kormányjavaslat elhagyja a kártérítési jog felfogásának egységes koncepcióját, azaz a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai kiválnak a deliktuális károkért való felelősség szabályai köréből. A kontraktuális károkért való felelősség szabályai objektív alapon épülnek fel. E szemléletváltást a kormányjavaslat azzal indokolja, hogy „szerződéses kapcsolatba történő belépéssel és individuális autonómia megvalósításával a szerződő feleknek szélesebb körű felelősséget kell tanúsítaniuk és önkéntesen felvállalt kötelezettségek megszegése okán szigorúbb felelősséggel kell szembenézniük”. A kormányjavaslat szerint a normaszöveg e pontban megfelel az európai soft law kezdeményezésekben testet öltő modelltörvényeknek és referenciaforrásoknak (PECL, CISG, UNIDROIT alapelvek, DCFR).

[86] A miniszteri indokolás hangsúlyozza, hogy a kártérítés mértékének előrelátható károkra történő korlátozásának gondolata összhangban áll a szlovák kereskedelmi jogi kódex szabályozása mellett a CISG 74. Cikkében, a UNIDROIT Alapelvek 7.4.4. Cikkében és a PECL 9.503. Cikkében rögzített szabályokkal, illetve külföldi jogszabályok egész sorával. A kormányjavaslat miniszteri indokolása szerint a károkozót indokolatlan olyan károkért is felelősséggel terhelni, amelyet a szerződéskötés időpontjában nem láthatott előre, és amely kockázattal szemben megfelelő intézkedéseket nem tehetett. A felek az előrelátható károk lehetséges következményeit a szerződésben rendezhetik, ellenben ha a szerződő felek a kárt nem láthatták előre, a károkhoz kapcsolódó kockázatok elosztása során nem tudják figyelembe venni, így igazságtalan lenne a károkozó fél kockázati körébe vonni. Az előreláthatóság meghatározó időpontja a szerződéskötés időpontja, és objektíve kell értelmezni: a megfelelően gondos személy zsinórmértékét hívja fel a miniszteri indokolás, azaz a dolgok rend szerinti menete és az adott szerződés körülményei között a szerződés megszegése következményei közül azok kerülnek a károkozó kockázati körébe, amelyeket a megfelelően gondos személy észszerűen előre láthatott. Az előreláthatósági korlát nem érvényesül akkor, ha a károkozó a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozta. Ezekben az esetekben a kárt teljes mértékben meg kell téríteni, akkor is, ha nem volt előrelátható.

II. rész

1. A dualista és a monista felfogás ütközete a szlovák polgári jog tudományában

[87] A magyar polgári jogi tudomány meggyőző érveléssel alátámasztotta, hogy a monista felfogáson nyugvó - azaz alanyi alapon ketté nem szakadó - magánjog maradéktalanul alkalmas a kereskedelem körében lebonyolódó vagyoni forgalom és a kereskedők professzionális üzleti életén kívül eső ügyletek egységes szabályozására. Grosschmid Béni már a múlt század hajnalán felismerte és rögzítette, hogy a kereskedők személye mentén vonuló szabályozásra építő kereskedelmi jogi kódexek táptalaját nem a jog belső jellemvonásai, hanem sokkal inkább külső körülmények, történelmi sajátosságok adják. *  A monista megoldás életképességéről napjainkban például a svájci, az olasz, a holland és a magyar kódex tesz tanúbizonyságot. Immár történelmi tényként rögzíthetjük, hogy az elmúlt időszak tendenciája a polgári jogi kódexek kommercializálódásának irányába mutatott. E jelenség két módon volt tetten érhető: egyrészt a korábban kereskedelmi jogi kódexekben szabályozott intézmények átvándoroltak a polgári törvénykönyvekbe, másrészt a hagyományos polgári jogi intézmények is egyre inkább kereskedelmi jogias ruházatot öltöttek. *  Álláspontunk szerint egy következetes és kellően absztrakt fogalomrendszerre épülő, észszerű tartalmi határokkal rendelkező polgári jogi kódex alkalmas a vagyoni forgalom egészének teljes körű és egységes szabályozására. Azt gondoljuk, hogy a kereskedelmi jogi kódexek kora lejárt; az üzleti élet professzionális résztvevőinek nincsenek olyan igényeik, melyek szabályozása kívül esne a fenti követelményeknek megfelelni tudó polgári törvénykönyv tartalmi határain. Az egységes szabályozás azzal az előnnyel is jár, hogy megszűnnek a dualista felfogást képviselő magánjogi szabályozásból fakadó súlyos jogalkalmazási gondok. Mindennek ellenére a szlovák magánjog tudománya a monista felfogás jövőképét késve tette magáévá, sőt, olyan mértékadó - napjainkban is gyakran alkalmazott - kommentár is akad, amely a dualista felfogást a fejlett, nyugat európai (francia, osztrák, német) mintákkal indokolja, s tartja a jövőben is fenntartandó megoldásnak. *  Mi nem osztjuk a szerző álláspontját: megítélésünk szerint elkerülte a figyelmét, hogy a felsorolt országokban a kereskedelmi jogi kódexek a történelmi hagyományoknak köszönhetően éltek tovább, *  s ugyanígy az is, hogy a kereskedelmi jogi kódexek „kiüresedési tendenciája” már a 2000-es évek első éveiben is - a kommentár születésekor - kézenfekvő volt.

[88] Ugyan a szlovák (pontosabban: a csehszlovák) kereskedelmi jogi kódex nem a feudalizmus végnapjaiban született, mégis maradéktalanul illeszkedik Grosschmid fentebb említett gondolatmenetéhez: a szlovák Kereskedelmi Törvénykönyv is a korabeli jog belső anomáliáinak gyermeke: megszületése a gazdasági jog önállóságának tövéről fakad. A csehszlovák jogban a gazdasági jog önállóságának okán a termelés és árucsere magánjogi szabályai három kódexben kaptak helyet. A napjainkban is hatályos polgári jogi kódex mellett a direkt gazdaságirányítási rendszer eszközeként funkcionáló, a szocialista szervezetek nemzetgazdasági tervek teljesítésével kapcsolatos jogviszonyait rögzítő Gazdasági Törvénykönyv és a Nemzetközi Kereskedelem Törvénykönyve elemei tették ki az áruviszonyok szabályozását. A rendszerváltást követően kényelmi megfontolások miatt is kézenfekvő volt, hogy a nemzetközi kereskedelmi jogi kódex szabályainak pilléreire épüljön fel az üzleti élet vagyoni forgalmának jogi keretrendszerét adó Kereskedelmi Törvénykönyv. A kisebb ellenállás irányába elmozduló jogalkotásnak köszönhetően a korábbi csehszlovák, illetve a jelenlegi szlovák kétlaki magánjogi rendszer nem rendelkezik tartalmi és szerkezeti szempontból következetes, koherens szabályokkal. A kereskedelmi jogi kódex alacsony absztrakciós szintű szerződések seregét sorakoztatja fel, *  amihez az is párosul, hogy alkotó munkálatai során nem vették figyelembe a szlovák Ptk. tartalmi határait. * 

[89] Rögzíthetjük, hogy az egységes kódexre épülő magánjog azokban az országokban volt könnyebben megvalósítható, amelyekben a rendszerváltást megelőző időszakban a gazdasági jog önállóságát (azaz a személyes szükségletek ügyleteinek és a termelésre vonatkozó szabályok különállását * ) elutasították, *  ugyanis polgári törvénykönyveik egységes és széles koncepcióval, absztrakt fogalmi apparátussal rendelkeztek. A szlovák jogtudomány is - ugyan egyedül Ján Lazar jogtudós személyében - már a múlt század végén kifejtette, hogy „jóval előnyösebb helyzetben voltak azok a transzformálódó kelet- és közép-európai államok, amelyek a 60-as években elutasították a gazdasági jog létjogosultságát, Gazdasági Törvénykönyvet nem fogadtak el, és a polgári jogot szélesen értelmezték (mint például az 1959-ben elfogadott magyar Ptk. vagy az 1964-es lengyel Ptk.)”. *  A jogtudós álláspontja szerint - amelyet az 1959-es magyar polgári jogi kódex is igazol -, a gazdasági jog önállóságát elutasító országokban a polgári törvénykönyvekben elegendő volt néhány módosítást megvalósítani, ugyanis a vagyoni forgalom tág spektrumát átfogó kódexeik kellően széles tartalmi határokkal és absztrakt fogalomrendszerrel rendelkeztek. Magyarországon elegendő volt a gazdasági társaságokról és a szövetkezetekről, illetve a cégjegyzék jogállásáról szóló törvényt elfogadni; az üzleti élet professzionális résztvevői szerződéses viszonyai nem nyertek a polgári jogi kódex hatókörén kívül álló jogi szabályozást.

[90] A kormányjavaslatot és miniszteri indokolását bemutató részben utaltunk rá, hogy a vitára bocsátott normaszöveg a monista felfogás mellett tör lándzsát. A miniszteri indokolás e kérdéskörben azt emeli ki, hogy a magánjog dualista felfogása a 19. század szülötte, s azt is rögzíti, hogy a kétpólusú magánjog történelmi nehézségi erőnek és hagyományoknak köszönheti továbbélését (például Németország, Ausztria és Franciaország jogában). Az európai vezető jogtudósok egyöntetű álláspontja értelmében a kereskedelmi jogi kódexek léte történelmileg feltételezett, és fenntartásuk a jövőben nem indokolt. A kormányjavaslat hatályában fenntartja a Kereskedelmi Törvénykönyvet, ám annak tárgyi hatályát az alapvető rendelkezésekre (fogalommeghatározás, vállalat, cégnév, üzleti titok, cégnyilvántartás, tisztességtelen verseny) és a gazdasági társaságok, illetve a szövetkezet jogi szabályozására korlátozza. Emellett a kereskedelmi jogi kódexben helyet kapnak bizonyos „tisztán“ kereskedelmi jogi szerződéstípusok is (funkció ellátásáról szóló szerződés, bizalmas információ titokban tartásáról szóló szerződés, csendestársi szerződés, üzleti képviselői szerződés, franchise szerződés, akkreditív nyitásáról szóló szerződés). Az üzleti élet szerződéseire vonatkozó általános szabályokat a kormányjavaslat a polgári jogi kódex szerződések szabályairól szóló szerkezeti egységébe ülteti be.

[91] A miniszteri indokolás azon gondolataihoz, melyek a monista felfogás helyességét hangsúlyozzák, valamint a kereskedelmi szerződés különállóságát fenntartó szabályokhoz azt a megjegyzést tennénk, hogy a kormányjavaslat miniszteri indokolása nem tér ki annak magyarázatára, hogy miért vannak a kereskedőknek olyan igényei (és arra sem, hogy melyek ezek), melyek az üzleti élet szerződéseiről szóló különleges szabályait indokolják. Azt gondoljuk, hogy a szlovák polgári jog tudománya e kérdésben átgondolást igényel.

2. A hibás teljesítés szabályozási struktúrája, avagy a bolti adásvétel gyökérindái

[92] Igaz ugyan, hogy a szlovák polgári jog tudománya felismerte a kereskedelmi jogi kódex megszületése és a második világháborút követő időszakban önállósuló gazdasági jog közti kapcsolatot, ám álláspontunk szerint egy, a múltba visszanyúló, ma már meghaladott jogi megoldást tápláló hajszálgyökeret nem fedezett fel. Az 1964-ben életbe lépett, ma is hatályos szlovák polgári jogi kódex szabályainak dereka az ún. személyi tulajdonról és a magánszemélyek személyes szükségleteinek kielégítéséről szólt, s a törvénykönyv paternalista alapállásához igazodva - az állampolgárok személyes szükségleteinek kielégítését megcélzó - a bolti adásvétel az adásvételi szerződés altípusaként szerepelt és szerepel ma is. A fogyasztói adásvételi szerződés szabályainak gerincét a hibás teljesítés általános szabályait és az adásvételi szerződés hibás teljesítéséről szóló szabályait kiegészítő normák teszik ki. Ennek a törvényalkotói megoldásnak eredményeképp a hatályos szlovák Ptk.-ban a hibás teljesítésről háromszintű szabályozás szól, melyet együtt olvasva, a különöstől az általános felé haladva kell alkalmazni. A szabályrendszer szerkezeti bonyolultsága és a tartalmi következetlenségek okán a jogalkalmazásban nagyszámú értelmezési nehézség merül fel, melyek megoldására a jogirodalom sem kínál egységes megoldást (az említett értelmezési nehézségek bemutatása terjedelmi korlátok okán kívül esnek a tanulmány keretein). Mindezzel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy bár a szlovák polgári jog tudománya számára is ismert a gazdasági jog korabeli önállósága és a dualista felfogás rendszerváltás utáni időszakban történő térnyerése közti összefüggés, mégsem fedezte fel a szűk hatókörű, a gazdasági jog és a nemzetközi kereskedelmi jog közti szűk térbe szorult polgári jogi kódex szerződéstípus-elméletet megsértő jellegét. A rendszerváltás előtti csehszlovák polgári jogi kódex margójára jóval az új gazdaságirányítási rendszerre történő átállást megelőzően Vékás Lajos kifejtette, hogy „nemcsak az állampolgárok és a szocialista szervezetek szerződéseinek szétválasztásához bontja meg a szerződéstipizálás elveit, és épít fel egy-egy önálló szerződési rendszert a Polgári Törvénykönyvben és a Gazdasági Törvénykönyvben, hanem az állampolgárok szerződéseinél is nagyrészt feloldja a szerződéstipizálás tradicionális elveit: az adásvételnél a szerződő felek jellege alapján képez önálló »típusokat«, külön rendezve az ún. bolti árusítást és az állampolgárok egymás közötti vételeit, a vállalkozási jellegű szerződéseknél pedig az ügylet tárgya szerint duplázza meg a szabályok egy részét, elkülönítve az új dolog előállítására és a dolgok javítására, átalakítására irányuló »típusokat«” * , s azt is rögzítette, hogy a csehszlovák megoldás választása esetén a szerződési rendszer egységének helyreállítása nehezebb feladat lesz, mint a magyar Ptk. tervszerződéses megoldásánál”. * 

[93] Mindezen dogmatikai érvek ellenére a kormányjavaslat miniszteri indokolása a fogyasztó fokozott védelmének biztosításában látja a meglévő megoldás létjogosultságát. A magunk részéről ezzel egyáltalán nem értünk egyet, dogmatikailag elhibázottnak, tarthatatlannak tartjuk. Nem találtunk a bolti adásvételi szerződés továbbélését támogató észszerű indokot - annál is inkább, mivel gerincét a jövőben is a szavatosi helytállási kötelezettség általános szabályaitól eltérő rendelkezések és a jótállás szabályai teszik ki. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az adásvételi szerződés egyelőre a kereskedelmi jogi kódexben is nevesített szerződéstípusként jelenik meg - s a kereskedelmi jogi adásvételi szerződés szabályainak derékhada is a hibás teljesítéssel okozott érdeksérelem rendezéséről szól.

[94] Álláspontunk szerint a hibás teljesítés szabályait a lehető legteljesebb mértékben ki kell vonni az egyes szerződéstípusok szabályozási köréből. Csak azokban az esetekben lehet indokolt a hibás teljesítésről szóló szabályok elszakítása az általános szabályoktól, amikor ezek természetes környezetét a konkrét szerződések alkotják. Az absztrakt, valamennyi szerződésre kiterjedő szabályok (kiegészítve a fogyasztóvédelmet célkeresztben tartó szervesen integrált különös szabályokkal) jobban szolgálják az átláthatóság, a tisztaság és a terminológiai következetesség követelményeit, mint minden egyéb rendelkezésre álló más megoldás.

[95] A következő pontban a bolti adásvételi szerződés múltban gyökerező meghaladott hagyományainak és a közösségi jog követelményeinek egymásnak feszülő hatásait kíséreljük meg kimutatni.

3. A fogyasztói adásvétel irányelve *  implementációjához fűződő formai és tartalmi kérdések

[96] A szlovák polgári jogi kódex gépezetének felújításra szoruló szerkezeti egységét, a bolti, azaz a fogyasztói adásvételi szerződéstípusát a fogyasztói adásvétel irányelvében rögzített szabályok implementációjának kérdései mentén indokolt elemzés alá vonni. Az irányelvek szerves beültetésének módszertanát bemutató magyar polgári jogi irodalom *  mellett mind a korábbi, mind az új magyar polgári jogi kódex tanulságul szolgálhat a szlovák Polgári Törvénykönyv módosításához. Elmondhatjuk, hogy az irányelvek implementációjához fűződő tudományos eredmények történeti okokra visszavezethetően nem találtak termékeny táptalajra a szlovák polgári jogi kódex újragondolása során. Azt gondoljuk, hogy az irányelvek nemzeti jogokba történő beültetésének megoldási variációi közüli választás során a fogyasztó érdekvédelmének racionális mértékű célkitűzését kell szem előtt tartani. Formai szempontból a törvényalkotó szemszögéből a legkevésbé igényes feladat az irányelvben rögzített szabályrendszer külön jogszabályban, illetve a polgári jogi kódex önálló szerkezeti egységében történő átvételében ölt testet. E megoldás kétségkívüli előnye - melynek malmára a fogyasztóvédelmet célkeresztben tartó uniós legiszlatíva termékenysége is hajtja a vizet -, hogy a magánjogi autonómia, a diszpozitivitás és a pacta sunt servanda alapelvei legalább formális szempontból nem sérülnek, *  viszont az egységesen kezelhető jogszabályi hátteret alanyi alapon kettészakítja. A jogalkotóra a legsúlyosabb terhet az irányelv tartalmának a már létező polgári jogi szabályok hálózatába történő integrálása rója. E megoldás választása esetén a fogyasztóvédelmi szabályok a főszabályokat követően kivételes szabályokban öltenek testet, melyek az általános normákat kiegészítik, illetve módosítják. Azt gondoljuk, hogy ez utóbbi megoldás megvalósítása mutat a fogyasztó hatékony és tényleges védelmének irányába, ugyanis az egységes szerkezetben foglalt szabályok valódi értelme a nem jogász szakemberek számára is könnyen feltárható. E megoldást választotta - helyesen - a magyar jogalkotó a fogyasztói adásvételi szerződés irányelvének az 1959-es kódexbe történő beépítése során, és így épül fel az új magyar polgári jogi kódex is, azaz a hibás teljesítés mellett szóló vélelmet, a hosszabb kifogásolási és elévülési határidőt (a jogvesztő határidőt az új magyar polgári jogi kódex a kellékszavatosság körében elhagyja) a hibás teljesítés általános szabályai közé integrálja.

[97] Az irányelvben rögzített szabályok implementációja során meg kell vizsgálni, hogy a fogyasztót milyen mértékben észszerű fokozott védelemben részesíteni. A kérdésfeltevés nem öncélú, hiszen az implementáció során a jogalkotó a fogyasztó javára eltérhet az irányelv tartalmától. Arra a kérdésre is választ kell adni, hogy indokolt-e az irányelv szabályainak kiterjesztése a fogyasztói szerződések körén kívül eső ügyletekre. A dilemma eldöntésében segítséget nyújthat a jog gazdasági elemzésének tudományterülete is, hiszen a fokozott jogvédelem ára kimutatható, s ugyanakkor arra is gondolni kell, hogy ezt az árat a kötelező biztosítás elméleti modelljéhez hasonlóan a fogyasztók összessége fizeti meg. Álláspontunk szerint a fogyasztói adásvételi szerződés irányelvében foglalt minimumkövetelmények kellő védelmet nyújtanak a fogyasztónak, nem indokolt szabályainak túlszárnyalása.

[98] Következtetésünket a szlovák polgári jogi kódexben a fogyasztói szerződés körében (melyeket a kormányjavaslat sem tart aggályosnak) szintén alátámasztják az észszerűség terrénumán kívül eső szabályok, melyek katalógusát - a teljesség igénye nélkül - a következő elemek teszik ki:

a) a kötelező jótállás hatóköre független az érték-, illetve tárgyi határ megvonásától (a kötelező jótállás hatóköre nem terjed gyorsan romló és használt árura; ugyan ez utóbbi kérdésben a jogirodalom nem egységes, bár jogirodalmi vita nem bontakozott ki);

b) a kötelező jótállás időtartamát (huszonnégy hónap) észszerűtlenül hosszúnak tartjuk;

c) a kötelező jótállás teljes időtartama alatt a bizonyítási teher megfordul, ezáltal a fogyasztói adásvételi szerződés irányelvében rögzített hathónapos hibás teljesítés mellett szóló vélelem ebben a körben értelmét veszti;

d) a hathónapos hibás teljesítés mellett szóló vélelem nem korlátozódik a fogyasztói szerződések körére;

e) a bírósági keresetindítás a szlovák jogban szubjektív, az elévülés hatálya alá tartozó jogosultságnak minősül, mely elválik az igényérvényesítési határidőktől. A kereskedő a fogyasztói szerződések körében e törvényalkotói megoldásnak köszönhetően akár hatéves időtartamban számolhat a bírósági keresetindítással (a kötelező jótállási időtartama két év, a javaslat alapján az elévülési idő tartama négy év lesz).

4. A szavatosi igények rendszere

[99] A hatályos szlovák polgári jogban a szavatosi igények a hiba típusához igazodnak. E körben azt gondoljuk, hogy a szavatosi és jótállásból eredő igényekre vonatkozó szabályainak fókusztávolságát elhibázott a hiba jellegéhez igazítani. Álláspontunk szerint az lenne az észszerű megoldás, ha az új szabályok a hiba miatt felmerült érdeksérelem orvoslását vennék célba, ugyanakkor a kellően rugalmas mérlegelést és a felek antagonisztikus érdekei közötti egyensúlyhelyzet kialakítását lehetővé tévő lehetetlenségi és arányossági teszt jogszabályi keretbe történő foglalása alkalmas arra, hogy a hibával okozott vagyoni hátrány orvoslását észszerű keretbe terelje. Ha ez megtörténne, elhagyhatók lennének például a fogyasztói adásvételi szerződés körében a felek akarata szerint eleve hibás áru vagy használt áru hibája esetén a jogosultat megillető igények speciális szabályozása.

5. A jótállás által védett vagyoni érdek

[100] A szlovák polgári jogi irodalom és judikatúra nem tér ki a jótállásban rejlő fokozott helytállási kötelezettség és a bizonyítási teher kapcsolatának vizsgálatára, azaz arra a kérdésre, hogy a jótállás intézménye megkönnyíti-e a hiba által okozott érdeksérelem egyéb jogintézmények által történő orvoslását. E kérdésben a magyar polgári jogi irodalom és judikatúra az utóbbi években ingadozott. Az új magyar polgári jogi kódex előtti irodalom rögzítette, hogy a jótállás felelősségfokozó hatása kihat valamennyi, a hiba által okozott hátrány orvoslását célkeresztben tartó jogintézmény érvényesítésére (nemcsak a határidő tekintetében, hanem a bizonyítási teher és a felelősségi fokozat kérdésében is). *  Ugyanezt a felfogást tette magáévá a magyar Legfelsőbb Bíróság a hibás teljesítés egyes jogértelmezési kérdéseiről szóló 1/2004. (XII. 2.) PK véleményének időközben megszüntetett 5. pontja is, amelyhez kapcsolódó indokolás szerint „nem állhat elő olyan helyzet, hogy a jótállási jogok szempontjából a hibás teljesítés ténye elfogadást nyer, az okozott kár szempontjából viszont a jogosult azt nem tudja bizonyítani”. A jótállás kötelezettje a hibás teljesítéssel okozott károkért való helytállási kötelezettség alól csak akkor mentesülhetett, ha bizonyította, hogy a hiba oka a teljesítést követően keletkezett. A Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2004. (VI. 17.) PK véleményének ajánlása a hibás teljesítés egyes jogértelmezési kérdéseiről is hasonló szellemben fogalmazott. A joggyakorlat nem volt folyamatos, a fenti PK vélemény 5. pontját és az ahhoz kapcsolódó indokolást a Kúria a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK véleménye módosította (15. pont). *  A Kúria állásfoglalása szerint a jótállás hatóköre a szolgáltatásra terjed ki, ami annyit jelent, hogy a kötelezett a szolgáltatás hibátlanságát garantálja. A hibás teljesítés miatti károk viszont kívül esnek a jótállás által védett vagyoni érdek körén, ezért a kártérítésre a jótállás - jogszabályi kötelezettség vagy a szerződéskötő felek megállapodásának hiányában - nem terjed ki. Az új magyar polgári jogi kódex nem a legfelsőbb bírói fórum által kijelölt úton indult el: rögzíti, hogy a kötelezett a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles a hibás teljesítésért helytállni [Ptk. 6:171. § (1) bekezdés]. Ellenkező jogszabályi vagy szerződéses rendelkezés hiányában a jótállásban rejlő fokozott helytállási kötelezettség, azaz a fordított bizonyítási teher hatóköre a szavatosi igények mellett érvényesül a kártérítés és a kötbér esetében is. A módosítás indokolása a BH2012. 99. ítéletet idézi: „Nem állhat elő olyan helyzet, hogy a kötelezett a jótállási jogok szempontjából a hibás teljesítés vélelmét megdönteni nem tudja, az okozott kár szempontjából viszont a bizonyítási teher eltérő telepítése folytán a jogosult nem tudja a hibás teljesítés tényét bizonyítani.” *  Szlovák jogirodalmi állásfoglalás híján e körben annyit tudunk rögzíteni, hogy a jótállás által védett vagyoni érdek problematikájának vizsgálata során a magyar jogfejlődés tapasztalataiban értékes ismeretek öltenek testet.

6. A hiba közlésére vonatkozó határidők értelmezési kérdései a szlovák jogban

[101] A hiba közlésére nyitva álló határidők tekintetében a szlovák jogirodalom máig nem közölt egységes álláspontot, s jogirodalmi vita sem bontakozott ki. A hibás teljesítés általános rendelkezéseihez tartozó hibaközlésre nyitva álló időtartam szabályának kapcsán közzétett állásfoglalások kívül esnek az átgondoltnak mondható megállapítások körén, hiszen a polgári jogi jogkövetkezmények fogalomrendszerével összeegyeztethetetlenek a „rend kedvéért rögzített” vagy a „komolyabb jogkövetkezmények nélküli” minősítések. *  A jogirodalom az adásvételi szerződés szabályozási körében rögzített indokolatlan késedelem nélküli határidő értelmezésében sem következetes: e határidő jellegéről a jogirodalom egy része nem foglal állást, *  míg mások ugyancsak „rend kedvéért rögzített határidőnek” tekintik, amely eredménytelen elteltéhez nem fűződik a jogvesztés következménye. *  Azt gondoljuk, hogy a szlovák polgári jogi kódex hibára vonatkozó, közlési kötelezettséget előíró szabályai (a hibás teljesítés általános szabályai körében az 504. §, 505. § az adásvételi szerződés esetén pedig az 599. §) nem tartoznak a lex imperfecta szabályok körébe. A mulasztás jogkövetkezményét nem a közlési kötelezettséget kimondó szabályok rögzítik, hanem a szlovák Ptk. kártérítési szabályai alapján mondhatjuk el, hogy a hiba közlésével történő késedelem is kártérítési felelősséget von maga után: *  a szlovák Ptk. 420. § (1) bekezdése egyértelműen leszögezi, hogy „mindenki felel a jogi kötelezettségének megszegésével okozott kárért”. A polgári jogi kódexben rögzített tájékoztatási kötelezettség is jogi kötelezettség, tehát, ha a hibás teljesítéssel sérelmet szenvedett fél a tájékoztatási kötelezettségének csak késve tesz eleget, a késedelemmel okozott kárt meg kell térítenie. A közlési kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidő jellegének zavaros szakirodalmi értelmezése - és az a körülmény, hogy a határidő eredménytelen elteltéhez fűződő jogkövetkezmények rendezése elkerüli a judikatúra és a jogirodalom túlnyomó többségének figyelmét - indokolttá teszi a kérdés újbóli jogalkotói rendezését, ám álláspontunk szerint másképp, amint a kódex módosításának kormányjavaslata teszi. A miniszteri indokolás a kormányjavaslat 807. § (6) bekezdéshez fűzött magyarázata szerint a megvizsgálás lehetővé válásával megnyíló „megfelelő időtartam” eredménytelen eltelte is jogvesztést eredményez [értelemszerűen csak akkor, ha a kormányjavaslat 807. § (4) bekezdésben foglalt, a főszabály szigorát enyhítő rendelkezés nem alkalmazandó * ]. Álláspontunk szerint a kormányjavaslat szabályozása túlterjeszkedik a racionalitás, a felek közötti igazságos kockázatelosztás követelményrendszerének territóriumán. Azt gondoljuk, hogy a kötelezett a hibás teljesítésért akkor is helytállni tartozik, ha a jogosult a rövid időtartamba szorított kifogásolási kötelezettségének késedelmesen tesz eleget. Ráadásul a kódex a jövőben sem szabadul meg a jogvesztő határidők szorításától, s e körülmény még inkább a kifogásolásra nyitva álló rövid időtartam jogvesztő jellege ellen szól.

7. Az igényérvényesítésről szóló szabályok következetlenségei

[102] A szlovák polgári jog következetlenségére további példa a szavatosi igények érvényesítésének jogi rendezése. A jogirodalom abban ugyan egységes, hogy a hiba közlésére vonatkozó nyilatkozatnak ki kell térnie a hibák megjelölésére, vagy tartalmaznia kell azok megnyilvánulásának módját, *  azonban a választott szavatosi igény érvényesítésére előírt határidő kérdésében már eltérő véleményeket fogalmaz meg. A hibás teljesítés általános szabályait magyarázó jogirodalom azt a bírói gyakorlatot hívja fel, amely megköveteli, hogy a jogosult a kifogásolással egyidejűleg jelölje meg az általa választott szavatosi igényt. *  Ezzel a következtetéssel - tételes jogi szabályok hiányát is figyelembe véve - nem értünk egyet. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a hibás teljesítés általános szabályaihoz fűződő jogirodalmi állásfoglalások nem a tárgyi jogszabályokhoz kapcsolódó judikatúrával támasztják alá következtetéseiket. A szlovák polgári jogi kódex hibás teljesítésre vonatkozó általános szabályaihoz tartozó 504. §-a csak azt szögezi le, hogy jogvesztést a hibák kifogásolásának elmaradása von maga után, azaz a szóban forgó szabály nem kötelezi a jogosultat az igényérvényesítésre. Ezenfelül az adásvételi szerződés szabályai körében rögzített 599. §-a szerint is a végső huszonnégy hónapos jogvesztő határidőben csak a kifogás elmaradása eredményezi a szavatosi igények elenyészését. Álláspontunk szerint a helyes felfogást a Cseh Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 33 Cdo 1830/2014 sz. ítélete tükrözi. *  A jogvesztő határidőben a fogyasztói adásvételi szerződés körében kell konkrét szavatosi igényt érvényesíteni [szlovák Ptk. 626. § (1) bekezdés]. Azt gondoljuk, hogy az igényérvényesítésre nyitva álló határidőben indokolt lenne a hibás teljesítéssel sérelmet szenvedett felet arra szorítani, hogy a hibaközlés mellett az általa választott szavatosi igényt a kötelezettel közölje. A szerződéssel együtt járó kockázatok észszerű elosztása is ezt az értelmezést követeli meg: nem találtunk semmilyen racionális indokot, amely alátámasztaná a hiba kifogásolásától számított többéves függő jogi helyzet kialakulását. A szlovák magánjogban a bíróság előtti igényérvényesítésre nyitva álló időtartam kezdő időpontja a hiba kifogásolása, s hosszát az elévülési szabályok állapítják meg. E kérdéssel a kétszakaszos megoldást bíráló pontban foglalkozunk. A nem egységes szemléletű polgári jogi normák, a kiforratlan jogirodalmi állásfoglalások és a kérdés bírói gyakorlatának halvány színezete együttesen indukálják a szavatosi és a jótállásból eredő igények érvényesítésének markáns jogszabályi keretbe történő rendezését. Erre a kormányjavaslatban sem kerül sor, amely a jelenleg hatályos megoldáson nem változtat. A hiba kifogásolására vonatkozó általános szabály (807. §) határidő-rendszere nem ejt szót az igényérvényesítésről, és a javaslat 941. § (1) bekezdése - párhuzamosan a hatályos normaszöveg 626. § (1) bekezdésével - azt szögezi le, hogy a jótállási igények megszűnnek, ha a jótállási határidőben nem kerültek érvényesítésre.

8. A fogyasztói szerződések körében érvényesülő fordított bizonyítási teher hatásának kérdése

[103] A bizonyítási teher kérdésében a szlovák jogban nem jelenik meg a fogyasztó személye mentén történő különbségtétel, s a szlovák dogmatika a védett vagyoni érdek dilemmáját sem vizsgálja, sőt, e kérdést boncolgató jogesetet sem találtunk. Álláspontunk szerint az újragondolt szabályok feladata lenne annak a kérdésnek a jogszabályi szintű megválaszolása, hogy a hibás teljesítés mellett szóló vélelemben nyugvó fokozott jogvédelem kihat-e a szavatosi igények körén kívül álló jogkövetkezmények térfelére.

9. Az értesítési kötelezettség és a megvizsgálási kötelezettség időbeni kapcsolata

[104] A szlovák polgári jogi irodalomban nem merült fel az a dilemma, hogy indokolt lenne-e a hibákra vonatkozó értesítési kötelezettség és a megvizsgálási kötelezettség teljesítésére nyitva álló időtartamok között jogszabályi kapcsolatot létesíteni. A magyar és szlovák polgári jogi szabályok a hibaközlési kötelezettség kezdő időpontját a hiba tényleges felfedezésének időpontjára teszik (1959-es Ptk. 307. §-a, új Ptk. 6:162. §-a, szlovák Ptk. 505. § és 599. §-a), ami azt eredményezi, hogy ha a jogosult a megvizsgálási kötelezettségének elmaradása, hanyag vagy megkésett elvégzése miatt a hibát akár korábban is felfedezhette volna, a közlési kötelezettség teljesítése időben történik, ha erre a hiba tényleges felfedezésétől számított megfelelő időtartamban kerül sor. Ebben az esetkörben a kötelezett kártérítési igénnyel sem állhat elő. Álláspontunk szerint a szerződő felek közötti észszerű kockázatelosztás követelményének jobban megfelelne az az alapállás, ha a megvizsgálás során felfedezhető hibákra vonatkozó közlési kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló határidő kezdő időpontja a megvizsgálási kötelezettség teljesítésére rendelkezésére álló időtartam elteltével kezdődne (esetleg az ebben az időtartamban elvégzett vizsgálat befejeztével), s ezen az esetkörön kívül eső hibák tekintetében (beleértve azokat a hibákat, amelyeket nem kell vizsgálni - amelyek minőségét tanúsítják vagy amelyekre jótállás vonatkozik) a közlési kötelezettség meghatározó időpontja lenne a hiba tényleges felfedezésének időpontja. Következtetésünk szerint a jogosult hanyagságának terhe ily módon nem a kötelezettet sújtaná. A kötelezett érdekében áll annak bizonyítása, hogy a jogosult az adott hibát korábban is felfedezhette volna, így a bizonyítás kérdésében őt indokolt terhelni, azaz neki kellene bizonyítani, ha a közlési kötelezettséggel való késedelmet kifogásolja. Az elkésett hibaközlés jogkövetkezménye a jövőben is a kártérítési igény lenne.

[105] Az elfogadásra váró szabályok szerint ugyan a hibaközlésnek a megvizsgálás lehetővé válásától számított megfelelő időtartamban kell sorra kerülnie, azonban az „áttörhető” végső jogvesztő határidő hossza a teljesítéstől számított hat hónap (a jogvesztő határidőn túli igényérvényesítésre a kötelezett hibáról való tudomása vagy elvárható tudomása esetén kerülhet sor, akkor, ha a hibára a jogosultat nem figyelmeztette, és így is csak a szerződéskötéstől számított kétéves határidőben, illetve a jótállás időtartama alatt). E szabályozási struktúrából pedig az következik, hogy a hiba kifogásolására nyitva álló időtartam kezdő időpontja csak az esetek egy részében kapcsolódik ahhoz az időponthoz, amikor a jogosult a hibát felfedezte vagy azt fel kellett volna fedeznie (ha a vizsgálat során a jogosult a hibát észlelte, vagy ha a hibát később fedezte fel, akkor a hiba felfedezése a mértékadó, ám ebben az esetben is az igényérvényesítésre csak a jogvesztő határidők kalodájában kerülhet sor).

10. A jogvesztő határidők átgondolása

[106] Közismertnek mondható, hogy a szavatosság körében a jogvesztő határidők háttérgondolata a kötelezett érdekeit tartja szem előtt, hiszen elteltüket követően a jogosulti igények elenyésznek. Az idő múlásával egyre súlyosbodó bizonyítási nehézségek is a jogvesztő határidők létjogosultságát támasztották alá. A gyakorlat eróziós ereje azonban kikezdte a korábbi magyar polgári jogi kódex jogvesztő határidő-rendszerét. A jogalkalmazási problémák mögött az állt, hogy a gazdaságban hozzáférhető szolgáltatásokhoz fűződő minőségi követelmények, a termékek elvárható élettartama nem tűrik a néhány csoportba történő osztályozást. A feszítő hatásokat az I. PGED kívánta eloszlatni. Az életszerűtlen jogvesztő határidőkre „vezethető vissza, hogy a jogalkalmazás a szavatossági határidők korlátait átlépve lényegében a kártérítés keretében valósította meg a szavatosság reparatív funkcióit is”. *  Az intézményi anomáliákra az új magyar polgári jogi kódex a szavatosság körében a jogvesztő határidők megszüntetésével válaszol. *  Az alkalmassági idők ezáltal módosulnak jogvesztő határidőkké, ami azzal áll összefüggésben, hogy az alkalmassági idők eltelte fogalmilag kizárja a hibás teljesítést. Lehetséges ugyan annak bizonyítása, hogy a hiba vagy annak oka a meghatározó időpontban létezett, az alkalmassági idő elteltét követően azonban jogi szempontból nem lesz szó hibás teljesítésről. A szavatosi igények érvényesítéséhez kapcsolódó határidőknek a szolgáltatás szakmailag elvárható időtartamához történő igazításának gondolata már a korábbi jogirodalomban megjelent. *  Azzal a jogirodalmi állásfoglalással is egyetértünk, hogy „a szavatossági határidő konkrét időtartamának megállapítása alapvetően nem elvi-dogmatikai, hanem sokkal inkább gyakorlati kérdés, amelyet jogpolitikai-célszerűségi szempontok alapján szokás megállapítani.” *  Az új magyar polgári jogi kódex - figyelemmel a szerződő felek közötti észszerű kockázatelosztás gondolatára - a kijavítási vagy kicserélési igénynek a kellékszavatossági határidő jelentős részének eltelte után történő teljesítése esetén a szolgáltatás értékének számottevő növekedésének kérdését jogszabályi szinten kezeli. Ez az értéknövekedés már kívül esik a kötelezett által elvállalt kockázatok körén, melybe az tartozik, hogy a szolgáltatás szakmailag elvárható élettartammal rendelkezzen. Rögzíthetjük, hogy a szlovák jogirodalom nem tekinti problematikusnak a végső jogvesztő határidők létét, s a bírói gyakorlatban sem jelentek meg a jogvesztő határidők pajzsán rést ütő erőhatások. Álláspontunk szerint a küszöbön álló szlovák polgári jogi kodifikáció számára értékes tanulságok vonhatók le a magyar polgári jogi tudomány által elért eredményekből ebben a körben is.

11. A bíróság előtti igényérvényesítés határideje

[107] A szavatosi igények érvényesítésének időrendben - a kötelezett elutasító magatartása esetén - utolsóként szóba jövő eleme a bíróság előtti igényérvényesítés. E körben azt a kérdést kell megválaszolni, hogy a hiba közlése és a bíróság előtti igényérvényesítés mennyire távolodhat el egymástól. A szlovák polgári és kereskedelmi jogi kódex az ún. kétszakaszos megoldás mellett tört lándzsát, melyen kormányjavaslat sem kíván változtatni, azaz a bíróság előtti igényérvényesítés a jövőben is az elévülés hatálya alá eső szubjektív jognak fog minősülni. A szlovák magánjog által választott megoldást észszerűtlennek tartjuk. Azt gondoljuk, hogy a kötelezett elutasító magatartása esetén indokolt lenne a jogosultat rövid határidőben bíróság előtti igényérvényesítésre szorítani, hiszen észszerű érvekkel aligha indokolható a többéves „türelmi idő”. Helyesnek tartjuk a magyar polgári jog által választott utat, azaz azt, hogy a szavatosi igények érvényesítésére nyitva álló határidőkben a bírósági igényérvényesítésnek meg kell történnie. *  Egyetértünk azzal a korábbi magyar jogirodalmi állásfoglalással, mely szerint az ún. kétszakaszos megoldás nem bevált módszer, jogdogmatikailag vitatható. * 

12. A kontraktuális károkért való helytállási kötelezettség új magyar polgári jogi szabályaihoz vezető út és tanulságai a szlovák polgári jogi kodifikáció számára

[108] A kormányjavaslat a kontraktuális károkért való felelősség körében hozott újítások indokait nem támasztja alá szlovák jogirodalmi állásfoglalásokkal. Erre nem is kerülhetne sor, hiszen a szlovák polgári jogi irodalom a kártérítési felelősségi fokozat objektív irányba történő eltolódásának dogmatikai magyarázatát nélkülözi. Ennek oka álláspontunk szerint abban keresendő, hogy a judikatúra nem kezdte ki a tételes jog korlátait. A hatályos szlovák polgári jogi kódex - mely a kontraktuális és a deliktuális károkért való felelősséget egységesen szabályozza - kártérítési szabályrendszerét a vélelmezett vétkesség pilléreire építi. A károsultnak kell a kártérítési felelősség három feltételét bizonyítania. A károkozó ugyanakkor a vétkesség hiányának bizonyításával kimentheti magát. A vétkesség fogalmáról a szlovák Ptk. definíciós szabályt nem tartalmaz. A szlovák polgári jogi irodalom egységesnek mondható álláspontja szerint e fogalom polgári jogi gyökerei is a büntető jog talajába nyúlnak vissza, *  ezért nem meglepő e fogalom jogirodalmi definíciója: a vétkesség a károkozónak az általa okozott kárhoz és az ahhoz vezető jogellenes magatartásához fűződő belső, pszichikai viszonya. *  A vétkesség fogalmának értelmezésében a jogirodalomban már eltérések mutatkoznak. A jogirodalom egy része úgy foglal állást, hogy a polgári jogi és a büntető jogi vétkesség fogalmai azonos tartalommal rendelkeznek, *  s olyan állásfoglalás is akad, mely szerint a károkozónak a mentesüléshez „olyan körülmények meglétét kell bizonyítania, amelyekből megbízhatóan következik, hogy a károkozó a kárt minden, tőle objektíve elvárható igyekezet ellenére sem tudta kivédeni”. *  További nézet szerint a polgári jogban a büntető jogtól eltérően a vétkesség értelmezése során „rendszerint objektív nézőpontból kell kiindulni. A konkrét helyzet és a károkozás konkrét körülményei közül azok vehetők figyelembe, amelyek minden normális, elegendően kifejlett, illetve „átlagos” ember nézőpontjából indokoltnak minősülnének.” *  Következtetésünk szerint - melyet a magyar polgári jogi irodalom tanulmányozása támaszt alá - leginkább ez utóbbi állásfoglalás egyeztethető össze a szerződések kockázatelosztó funkciójával.

[109] Nos, a szlovák polgári jogi tudomány számára is értékes ismeretek feltárása előtt szükségesnek látszik megvilágítani a jogfejlődés mérföldköveit. Ismeretes, hogy az 1959-es magyar polgári jogi kódex szavatosi határidő-rendszerének anomáliái okán megfigyelhető volt olyan törekvés, hogy a hiba által a szolgáltatásban okozott értékcsökkenés orvoslását ne a szavatossági helytállási kötelezettségből eredő igények útján, hanem a kártérítés jogintézménye segítségével követeljék. *  E kerülőút jogszabályi tartópillérének építőkockáit az 1959-es kódex 310. §-a szolgáltatta, és elvi hátterét a jogirodalom is közölte: a kártérítés és a kellékszavatosság a tapadó kár helyrehozásának tekintetében funkcionálisan azonos célt követ (az eltérés a felelősségi fokozatban és az érdeksérelem nevesített módozataiban keresendők). *  Mindemellett a judikatúra is megnyitotta az utat a kártérítés előtt (BH1986. 60., az I. PGED III. pontja, gazdasági ügyszakban korlátozásokkal: A Legfelsőbb Bíróság GK 41. számú állásfoglalása * ). A szavatosság és a kártérítés jogintézményeinek tételes jogban rögzített felelősségi fokozatai között feszülő különbség természetéből fakadóan a hibás teljesítés miatt keletkező sérelmet szenvedett felet a szavatosság alkalmazása irányába ösztönözte, azonban, mint oly sok esetben, a gyakorlat árnyalta a jogalkotó elképzelését. A kártérítés mellett szólt, hogy általa átléphetők voltak a szavatosi igényrendszer megkötései, s a kártérítés érvényesítésére ösztönözte a jogosultat az a körülmény is, hogy a kártérítési igény érvényesítésének egyedüli időbeli korlátja az elévülési időben öltött testet. A kártérítés előnyeit jogirodalmi állásfoglalás szerint a szavatosság úgy ellensúlyozta, hogy körében az igényérvényesítésig keletkezett értékcsökkenés nem vehető figyelembe, míg e körülmény a kártérítési igény elbírálása esetén szerepet játszott. *  A szerződésszegéssel okozott károkért való helytállási kötelezettség joggyakorlata a szerződések kockázatelosztó funkciójának alapgondolatából indult ki. A szerződéskötés kockázatvállalást jelent: *  a szerződő felek azokért a károkért tartoznak helytállni, melyek az ő kockázati körükben merültek fel, s e dogmatikai alapállás következtében a judikatúra a kártérítési felelősség alóli mentesülés feltételeit a kontraktuális károkért való felelősség körében a deliktuális károkért való felelősséghez képest szigorúbban értelmezte. A károkozó mentesüléséhez az érdekkörén kívül eső elháríthatatlan körülmény bizonyítása vezethetett. *  A kontraktuális károkért való felelősség objektív végfok felé elmozdulásának gondolata már a 20. század derekán közzétett jogirodalmi állásfoglalásokban is megjelent. *  A kontraktuális károkért való helytállási kötelezettség szigorodó tendenciája okán a hibás teljesítés miatt sérelmet szenvedett fél számára nem jelentett észszerűtlen kockázatot a tapadó kár kártérítés intézményével történő orvoslása.

[110] Az új magyar Ptk. a kontraktuális károkért való felelősség judikatúrájának építőkockáiból teremtette újra normáit. *  Abból a gondolati premisszából indul ki, hogy a szerződésszegéssel okozott és a deliktuális károkért való felelősség nem szabályozható egységes módon, ugyanis a felelősségi fokozatuk megállapítása eltérő megközelítést kíván meg, s az elmaradt haszon és a következménykárok megtérítendő mértéke ugyancsak indokolja a különálló szabályozást. Az egységes szabályok felbontása mellett szólt az a körülmény is, hogy a magyar polgári jog tudománya nem jutott nyugvópontra a szerződésszegő fél szubjektív körülményeinek felróhatóság körébe történő bevonásának kérdésében. *  Az új Ptk. a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget - a deliktuális károkért való felelősség szabályaitól elszakítva - objektív alapon építi fel. *  A szerződésszegések jogkövetkezményeinek észszerű rendezése a szubjektív marasztalás helyett azt követeli meg, hogy az adott rendellenességet az a fél viselje, akinek a kockázati körében felmerült. A mentesülés három konjunktív feltételének egyidejű fennálltát a károkozónak kell bizonyítania.

[111] A magyar polgári jog tudománya felfedezte a megtérítendő károk köre és a kártérítés felelősségi fokozata közt kapcsolatot kialakító összefüggést. Az objektív alapokon nyugvó felelősségi rendszer szigora - a szerződéskötéshez kapcsolódó kockázatok igazságos elosztásának követelményét figyelembe véve - indokolja a megtérítendő károk körének észszerű korlátozását: „olyan jogi alapállás mellett, amelynél a szerződésszegésből eredő kárt az illető fél csak vétkessége esetén köteles megtéríteni, a kárfelelősség mérséklésére vezető finomabb dogmatikai eszközök jelentősége lényegesen kisebb, mint a szigorú kárfelelősség mellett.” *  A kártérítés mértékére vonatkozó szabály kalibrálása során is a szerződés kockázatelosztó funkciója jelentette az iránytűt. A szerződő felektől elvárható, hogy viseljék azon rendellenességek terheit, melyek a szerződéskötéssel együtt járó kockázatokból erednek, s az is, hogy ezeket a kockázatokat előre megvizsgálják, tudatosítsák. Az új Ptk. a szerződésszegéssel okozott károk megtérítendő körét az előreláthatósági korlát segítségével rajzolja meg. A tapadó kárt teljes mértékben kell megtéríteni, hiszen ez a szerződéskötés időpontjában maradéktalanul előrelátható. A teljes kártérítés körébe nem vonhatók a következménykárok és az elmaradt hasznok, hiszen ezekben az esetekben a kötelezettől méltánytalan lenne elvárni, hogy mértéküket a potenciális károsult tájékoztatása hiányában megismerje, velük számolhasson. E kárfajtákat olyan mértékben kell megtéríteni, amilyenben a károsult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges jogkövetkezménye a szerződéskötés időpontjában előrelátható volt. A következménykárok és az elmaradt hasznok a korábbi kódexhez fűződő judikatúrában is kívül estek a teljes kártérítés elvének hatókörén. Az ítéletek a bizonyítottság vagy az okozati összefüggés hiányára (adekvát kauzalitás tana) hivatkozva utasították el a kárigényt, *  sőt, a bírói gyakorlat még a szerződéseken kívül eső károk körében sem a rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények figyelembevételével tette lehetővé a kártérítési igény részbeni elutasítását. *  Az új kódex a szerződést szándékosan megszegő felet nem részesíti az előreláthatóság korlátjában rejlő kedvezménnyel [6:143. § (3) bekezdése * ].

[112] A fentiek alapján rögzíthetjük, hogy a kormányjavaslat a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség objektív alapon történő felépítésének magyarázata körében nem tér ki a szerződések kockázatelosztó funkciójának elemzésére, a megtérítendő károk körérének vizsgálatára, a megtérítendő károk és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség felelősségi fokozata közt feszülő összefüggés sem képezi az elemzés tárgyát, az előreláthatósággal kapcsolatos alapkérdések (azaz hogy a károkozónak mit miért kell előre látnia), illetve a bizonyítás kérdései is kívül esnek a miniszteri indokolás magyarázatának körén, és a meghatározó időpont részleteibe menő elemzését ugyancsak nélkülözi a kormányjavaslat miniszteri indokolása.

13. A kártérítés és a szavatosi igények kapcsolata a tapadó károk körében

[113] Az új magyar polgári jogi kódex felismerte, hogy a kontraktuális károkért való helytállási kötelezettség és szavatosság intézményének kölcsönös viszonyát tételes jogi szinten kellett rendezni. A Ptk. 6:174. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a hibás teljesítésből eredő kárát, kivéve, ha a hibás teljesítést kimenti. A felelősségi fokozatot módosító szabályhoz hasonlóan a kártérítés mértékére vonatkozó szabály is módosul abban az esetben, ha a jogosult a hiba által a szolgáltatásban beállott értékcsökkenést a kártérítés intézményével kompenzálja. Ebben a körben a szerződésszegő felet nem illeti meg az előreláthatósági klauzula útján történő kártérítés korlátozásának a lehetősége: a tapadó károknak a szerződésszegő fél számára mindig előreláthatóknak kell lenniük [új Ptk. 6:143. § (1) bekezdése]. *  A kódex szerint a szavatosság primátusa abban ölt testet, hogy a tapadó kár kártérítésként való orvoslására csak akkor kerülhet sor, ha a szerződés reális teljesítésének irányába mutató igények feltételei nem teljesülnek. A kódex 6:174. § (2) bekezdése első mondatában rögzített szabályára azért van szükség, mert ellenkező esetben a kártérítés intézménye a szigorú felelősségi fokozatára való tekintettel - és figyelemmel az előző pontban tárgyalt további különbségekre - a gyakorlatban háttérbe szoríthatná a szavatossági igényeket. Az új kódex azt sem kívánja lehetővé tenni, hogy a jogosult hanyagságának jogkövetkezményeit a kártérítés intézményével kerülje meg, ezért rögzíti, hogy az elévült szavatossági igényt kártérítésként érvényesíteni nem lehet [új Ptk. 6:174. § (2) bekezdés], kivéve a kártérítési igény ugyanabból a szerződésszegésből eredő követeléssel szembeni kifogásként történő érvényesítését. Értelemszerűen e korlátozáson kívül esnek az elmaradt haszon és a következménykárok esetei.

[114] A szlovák jog tudománya ugyan rögzíti, hogy azt az értékcsökkenést, mely a szavatosi igények útján orvosolható, egyéb igényekkel kompenzálni nem lehet, ám e korlátozás dogmatikai elemzése sem tartozik a szlovák jogtudomány által közölt állásfoglalások körébe. A szlovák polgári jog tudománya ugyancsak nem tér ki a hibás teljesítés tövéről fakadó érdeksérelem orvoslása körében a kontraktuális károkért való felelősség és a szavatosság felelősségi kapcsolatának az elemzésére, s a kártérítés mértéke az egyes kárfajták körében és a tapadó kár kárigényként történő érvényesítésére nyitva álló időtartam és feltételeinek vizsgálata ugyancsak kívül esnek a szlovák polgári jogi tudomány érdeklődési területén. Azt gondoljuk, hogy e kérdések jogszabályi szintű kezelése jótékony hatást gyakorolna a készülő szlovák polgári jogi kódex koherenciájára, igényes jogi megoldással gazdagítaná a szlovák polgári jogi dogmatikát.

14. Záró gondolatok

[115] A jogszabályok a születésük idején fennálló gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok tükörképei, ezért a tételes jog időszakonként óhatatlanul már nem tudja a rohanó társadalmi-gazdasági folyamatok áramlatait mederben tartani. A szlovák jogirodalom ennek ellenére elfogadja, nem vitatja a meghaladott jogi megoldások sorának létjogosultságát, s a judikatúrában sem törnek felszínre a múltban kimunkált tételes jogi normák és a jelenkor követelményei közt fellépő feszültségek. Összefoglaló jelleggel elmondhatjuk, hogy a szlovák polgári jogi kódex módosításjavaslatához fűzött miniszteri indokolás a jogirodalomban közzétett állásfoglalásokat nem vonja elemzés alá, nem elemzi a judikatúrát, s arra a kérdésre sem keresi a választ, hogy adott esetben bizonyos kérdés miért nem jelent meg a bírói gyakorlatban. Azt gondoljuk, hogy a szlovák jogtudomány figyelmét elkerülte az olyan kardinális kérdések elemzése, melyek híján a készülő szlovák polgári jogi kódex megoldásai további megfontolást igényelnek. Elérkezett az idő, hogy a szlovák polgári jog a szerződésszegés kérdéseit mélyreható elemzés alá vesse. Az ismeretek rendelkezésre állnak, implementációjukra az összehasonlító jogi módszer nyújt segítő kezet. A szerződési jog „transznacionális” jellege indukálja a magyar polgári jogi tudomány által elért eredmények hatásvizsgálatát.

[116] A tanulmányban kifejtett következtetéseinket alább foglaljuk össze.

[117] Az ún. „tisztán kereskedelmi szerződések” különállása, a rájuk vonatkozó általános szabályok megfogalmazása, illetve a szóban forgó szerződések kereskedelmi jogi kódexben történő szabályozása mellett nem látunk semmilyen indokot. Álláspontunk szerint e kérdésekben a kormányjavaslat átdolgozást igényel. Különálló szabályok léte a fogyasztói szerződések körében indokolt.

[118] Az üzleti élet szerződéseinek ellenpólusa, a fogyasztói szerződések körében szintén dogmatikailag elhibázott a bolti adásvételi szerződés típusának a fenntartása. E szerződés szabályainak derékhadát a hibás teljesítés és a szavatosi helytállási kötelezettség, illetve a jótállás pointillista módon megfogalmazott különleges szabályai teszik ki, melyek mentén nem tartjuk indokoltnak különálló szerződéstípus fenntartását. A fogyasztói adásvételi szerződés hibás teljesítésének szabályai tartalmi és formai szempontból egyaránt alapos átgondolást igényelnek. A fogyasztó méltányolandó különleges igényeit taglaló szabályok beültetését szervesen, a hibás teljesítés általános szabályai között javasoljuk megvalósítani.

[119] A kormányjavaslat nem tér ki a jogosultnak a szolgáltatás hibájára vonatkozó tényleges vagy elvárható tudati körülményei és a szavatosi helytállási kötelezettség közti kapcsolatra. A szerződő felek közötti észszerű kockázatelosztás gondolata megköveteli e kérdés jogszabályi szintű rendezését, ugyanakkor feleslegessé tenné például a fogyasztói adásvételi szerződés körében a használat vagy elhasználódás következményeinek szabályozását.

[120] Annak ellenére, hogy a szlovák polgári jog judikatúrájában és jogirodalmában a szavatosi igényrendszert terhelő következetlenségek nem okoznak fejtörést, azt gondoljuk, hogy a kormányjavaslat e körben is átgondolást igényel. A szavatosi igényeket nem a hiba jellegéhez kell jogszabályi szinten kötni (amint azt a javaslat a fogyasztói adásvételi szerződés körében teszi), hanem a döntés lehetőségét - a lehetetlenség és az aránytalansági korrekció keretrendszerében - a jogosult kezébe kell adni.

[121] A hiba kifogásolására nyitva álló időtartam kérdésében a kormányjavaslat ugyan felszámolja a hatályos kódex értelmezési nehézségeit (a határidők és megszegésük tekintetében), ám a megoldása korántsem mondható következetesnek. E körben nem észszerű a jogosultat jogvesztés szankciójával sújtani. A késedelemnek elegendő jogkövetkezménye a kártérítés, s a javaslat megoldása ellen szól az a körülmény is, hogy a végső jogvesztő határidőket nem szünteti meg.

[122] Nem tartjuk helyesnek a hiba kifogásolásának és az igény érvényesítésének elválasztását. Hibás teljesítés esetén a felek közötti észszerű kockázatelosztás követelményét figyelembe véve nem megengedhető, hogy a hiba közlése és az igényérvényesítés között többéves függő jogi helyzet alakuljon ki.

[123] A szlovák polgári jogban is meg kellene vizsgálni a jótállás által védett vagyoni érdek kérdését.

[124] Felül kell vizsgálni a kötelező jótállás időtartamát és hatókörét. Azt gondoljuk, hogy a kötelező jótállás huszonnégy hónapos időtartama és hatóköre [gyorsan romló dolgok és használt dolgok kivételével (ez utóbbi kérdésében ráadásul a jogirodalom nem jutott nyugvópontra) érték- és tárgyi korlátozás nélkül minden árura vonatkozik] kívül esik a racionalitás vonzáskörén.

[125] Megfontolandó a hibás teljesítés mellett szóló vélelem a fogyasztó javára történő szűkítése, ugyanis a szlovák polgári jog a hibás teljesítés körében a bizonyítás kérdésében nem differenciál.

[126] Álláspontunk szerint az értesítési és a megvizsgálási kötelezettség között időbeli kapcsolatot kell létesíteni.

[127] A szlovák polgári jogban is vizsgálat alá kell vonni a hibás teljesítés mellett szóló vélelem hatókörét.

[128] A szlovák jogban felül kell vizsgálni a szavatosi helytállási kötelezettség végső jogvesztő határidő általi korlátozását. E kérdésben jogirodalmi vita nem bontakozott ki.

A bíróság előtti igényérvényesítés ún. „kétszakaszos” megoldása sem mutat a felek közötti észszerű kockázatelosztás irányába.

[129] A kontraktuális károkért való helytállási kötelezettség körében a szlovák jogi irodalomban hiányzik a szóban forgó kérdést vizsgáló pont záró részében felvillantott kérdések elemzése. Ebből a körülményből álláspontunk szerint az következik, hogy e kérdések alapos elemzése nélkül aligha képzelhető el olyan szabályrendszer felépítése, amely a következő évtizedek vagyoni forgalmából fakadó jogviták elbírálásához stabil talapzatot biztosít.

[130] A hibás teljesítés körében meg kell vizsgálni a szavatosság és a kártérítés felelősségi fokozatai közti kapcsolatot, és a kártérítés mértéke, illetve a hibában rejlő értékcsökkenés kártérítésként történő érvényesítése feltételeinek alapos elemzése ugyancsak elengedhetetlen a szerződő felek közötti észszerű kockázatelosztás és az intézményi anomáliák elkerülése érdekében.

[131] Azt gondoljuk, hogy a magyar polgári jogi irodalomban közzétett tudományos csatározások, kacskaringós útvonalat bejárt dogmatikai állásfoglalások, a gazdasági élet tételes jogi normák kereteit feszítő erőhatásainak teret engedő judikatúra, a joggyakorlat nyomán kimunkált tudományos eredmények megfontolásra érdemesek a még napjainkban is folyó szlovák polgári jogi rekodifikáció számára. A vagyoni forgalom természetes igényeit szem előtt tartó, következetes, világos nyelvezetű, egységes és igényes terminológiára építő kódex elkészítésének tudományos igényességét nem kell bemutatnunk, s álláspontunk szerint az sem kétséges, hogy e célkitűzés megvalósítása nem kis adag koncepcionális bátorságot követel meg a szlovák polgári jogi kódex rekodifikációjában részt vevő szakemberektől. A huzamosabb ideje elfogadott, nem vitatott dogmatikai irányvonalakkal történő szembefordulás - melyet a szlovák polgári jogi irodalomban Ján Lazar munkássága példáz - a szakmai közönség teljes ellenállását, elutasítását vonhatja maga után. A tudományos-szakmai erőfeszítéseket az idő múlásával az átgondolt szabályok és a judikatúra harmóniája igazolja, pontot tesz a kétkedők visszatartó erejét megtestesítő béklyók sora végére.


  Vissza az oldal tetejére