2018. október 24-én megtelt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Szent II. János Pál pápa Díszterme, ahol a kollégák és tanítványok a Lábady család jelenlétében tisztelegtek Lábady Tamás élete és munkássága előtt. Egyúttal kettős könyvbemutató is volt az alkalom, ahol a most megjelent Lábady Tamás: A magánjog általános tana című tankönyvet és a Megtartott szó című tanulmánygyűjteményt mutatták be.
[1] Kisfaludi András (egyetemi tanár, ELTE) arról tartott előadást, hogyan érvényesül a polgári jogi felelősség a társasági jogban. Azt a kérdést járta körül, hogyan tud a felelősségi jog a társasági jogban kiegyensúlyozó szerepet betölteni. Mivel a társasági jog az érdekkonfliktusok komplex rendszere az egyszerű tulajdonosi jogviszonyhoz képest, ezért több konfliktust hordoz magában, így részletesebb szabályozásra szorul. Különösen azért is, mert a tulajdonosoktól elkülönül a tulajdon kezelése, az ugyanis az ügyvezetést ellátó irányítók kezében összpontosul. Tehát olyanok hoznak döntést vagyontárgyakról, akik nem közvetlenül viselik a döntések következményeit. Nincs olyan szabályozás, amely hatékonyan még a konfliktus bekövetkezése előtt beavatkozhatna, de a polgári jogi felelősség utólagosan megfelelően tudja rendezni az esetleges károkozást a szerződésszegésért való felelősség szabályai alapján, ami véleménye szerint megfelelően szigorú. Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) eredeti változata szerint - amelynek a felelősséget érintő rész megalkotásának vezetője volt Lábady Tamás - a harmadik szermélynek okozott kár esetén a társaság a vezető tisztségviselővel egyetemlegesen felel. Ezzel kapcsolatban felvetett kritika volt, hogy túlzott terhet helyez a vezető tisztségviselőre bármilyen kár esetén az ilyen felelősségi szabály, azonban az eredeti tervezetben ez a deliktuális felelősség szabályai között szerepelt, minthogy a jogi személy szerződésen kívül nem tud kárt okozni, csak a vezető tisztségviselő tud. Tehát aki a kárt okozza, felel, és még a társaság is felel. Az felvethető, hogy a jogi személy miért felel, hiszen például a munkavállaló károkozásával szemben itt a vezető tisztségviselő nem utasítás szerint jár el. Az új szabály alapján nem egyértelmű, hogy ilyen esetben a felelősség a szerződésszegésből vagy a szerződésen kívüli károkozásból, esetleg mindkettőből fakad és ennek megfelelően hogyan alakul a kártérítés. A szabály nagyobb terhet ró a vezető tisztségviselőre, mivel a szándékosan okozott szerződésszegés esetén sok esetben például valóban ő hoz döntést, hogy mely jogosultnak ne teljesítsen a jogi személy. Valóban ilyen súlyos terhet akart a jogalkotó a vezető tisztségviselőre tenni, amikor elhagyta a Lábady Tamás által megalapozott eredeti verziót?
[2] Menyhárd Attila (egyetemi tanár, ELTE) szintén a felelősség kérdéséről tartott előadásával emlékezett Lábady Tamásra, így a biztosítás és kártérítési felelősség kérdését járta körül. Felválthatja-e az individuális felelősség rendszerét a kockázatközösséghez telepített biztosítás? Az is érdekes kérdés, hogy vajon a biztosítás formálja-e a kártérítést. Az ilyen megoldás kockázattelepítési szemléletű, vétkességében független, de összegében maximált lenne. Nyilván csak homogén kockázatú, szakmai és ágazati, továbbá személyi sérülések esetén lenne erre lehetőség. Kockázatok kollektivizálása tömeges károk esetén különösen hatékony lehetne, így például a devecseri vörösiszap-katasztrófa esete juthat eszünkbe. Az individuális felelősség alapján a károsultak nemcsak azért jártak rosszul, mivel a vagyon itt sem volt elegendő a kár megtérítésére, hanem azért is, mert ráadásul a károsultak munkaadója is megszűnt. Ilyen esetekben vagy az állam veszi át a felelősséget, ami nagy társadalmi felszültséget generálna, vagy a biztosítási rendszer kialakítása jelenthetne megoldást.
[3] Nochta Tibor (egyetemi tanár, PTE) Lábady Tamás magánjogi szemlélete köréből emelt ki fontos területeket. Felidézte közös tanári munkájukat, amit a polgári jog ünnepeként jellemzett. Kettős úton halad az emberi élet, az egyik a gyakorlat, a másik az elmélet. Lábady Tamás magánjogi szemléletét alapvetően befolyásolta hite, műveltsége. Univerzális személete egyedülálló egy olyan korban, amikor ez már szinte teljesíthetetlen. Kiemelte, hogy a pécsi egyetem professzoraitól kapta kutatás iránti vágyát. Az emberi személy emberi méltóságból fakadó tisztelete pedig megmutatkozik alkotmánybírói munkássága során a halálbüntetés vagy az abortusz kérdésében megfogalmazott véleményében is. Az egyenlő méltóság, az emberi élet védelme iránti elkötelezettsége öltött testet abban is, hogy úgy foglalt állást, hogy nincs értékesebb vagy kevésbé értékes emberi élet, így az eredendő fogyatékkal született gyermek saját jogán nem követelhet kártérítést megszületése miatt. Az alkotmány értékrendjéből le lehet vezetni azt, hogy a magzati élet védelemre szorul. Végül kiemelte a Ptk. kodifikációjában való részvételét: A szerződésen alapuló és a deliktuális felelősség koncepciózus szétválasztása általa is támogatott forradalmi változatára és a kodifikációban való részvételére nem hiába volt büszke Lábady Tamás.
[4] Benke József (egyetemi docens, PTE) Venire contra factum proprium című előadása a jóhiszeműség és tisztességgel ellentétes a saját korábbi magatartásával szemben álló, a másik ebben bízó felet sértő magatartás tilalmával foglalkozott. Elsőként a XII. századi bolognai Azo Portius Brocardica aurea c. művében található szabály eredetileg „venire contra factum proprium nulli conceditur” szöveggel szerepelt, így annak keletkezése és gyakorlatának áttekintése mindenképpen érdekes. A hazai joggyakorlatban ezen jogelv szűk körben érvényesül, azonban az előadás számba vette annak lehetséges alkalmazási módját. Lábady Tamáshoz illő téma ez, hiszen az etikus joggyakorlást előíró szabály épp az adott szó kötelezettségére hívja fel a figyelmet, Lábady Tamás élete maga „a megtartott szó”.
[5] Landi Balázs (egyetemi docens, PPKE) Lábady Tamás 1998 februárjában tartott első kötelmi jogi előadását idézte. Ezeken az előadásokan gyakran elhangzott Grosschmid Béni neve és munkássága. Grosschmid kókuszdió-hasonlatát idézve a kötelem fogalmának és mibenlétének kérdését elemezte, amely két különböző szempont alapján vizsgálható: „Min ösmerem meg a kókuszdiót, már csak ránézést? S mit találok benne, ha ketté szelem?”. Lábady vizsgálódása más hasonlatra épült, a szőlő metaforájával élt Máté evangéliumából idézve, mely történetben egy szőlősgazda munkásokat fogad, és minden munkásnak egy dénárt ad, függetlenül attól, mennyit dolgozott a szőlőben. A fizetség teljesítésekor az elsőként munkába állók azonban fel vannak háborodva, és azt mondják a szőlősgazdának: Uram, te ugyanúgy bánsz velünk, akik izzadtunk a tűző nap heve alatt, mint azokkal, akik csak később érkeztek. Ekkor azt mondja a szőlősgazda, hogy: nem vagyok hozzád igazságtalan, hát nem egy dénárban állapodtunk meg, vagy azt gondolod, hogy nem tehetek a sajátommal, azzal, ami az enyém, azt, amit akarok? - szól a példabeszéd. A két megközelítésben megmutatkozó különbség, hogy Lábady Tamás nem is próbálja meg önmagában, tényálláselemeire vagy éppen causára bontva definiálni a kötelem fogalmát, mert tudja és érti is Grosschmid vizsgálódásainak konklúzióját: „A fentebbiekben egymással szembesített két kérdésre immár külön-külön megfelelni is már feladat. Egy füst alatt pedig nem is lehetséges.” Grosschmid és Lábady gondolatiságának párhuzamos bemutatása során a Slade’s case, a Donoghue v. Stevenson jogeset és a közjog egyes betörési pontjainak felvillantását követően jutott el az előadás annak a jogtudományon messze túlmutató problémának a kimondásáig, hogy napjainkban egyre szaporodnak az olyan tényállások, amelyekben a szociális, gyakorta egyedi igazságosság iránti társadalmi követelmények erősebbnek bizonyultak minden ideális és klasszikus elvnél, vagyis a klasszikus magánjog egyre több területén figyelhető meg a szabályozás „alkotmányjogiasodása”, s annak nyomán a „pay or pray” szellemiség térhódítása. Ezzel szemben hangsúlyozta az előadás, hogy Lábady Tamás ellenállt a „pay or pray” világának, s tette ezt úgy, hogy miközben kiállt a jog formális garanciái és alapelvei mellett, erkölcsi meggyőződését is következetesen érvényesíteni tudta, az „ora et labora” szellemiségét megőrizve és áthagyományozva tudósként és bíróként egyaránt.
[6] Navratyil Zoltán (egyetemi docens, PPKE) az ítélkezési gyakorlatban is megjelent „A gyermek mint kár” jelenséggel foglalkozott. Ez akkor fordul elő, ha a gyermek velefogant rendellenességgel születik, amit a terhesség alatt végzett vizsgálatok során fel lehetett volna ismerni, azonban az orvos ezt elmulasztotta. Az anya tájékoztatása esetén ő megszakította volna a terhességet. A gyermek pedig születése után kártérítési követelést nyújt be anyja orvosával szemben, amiért annak mulasztása folytán fogyatékossággal megszületett és él. Tehát a kára saját létezése. Ennek következtében találkozhatunk a felelősségi jog területén „a gyermek mint kár” jelenségével, s ezen belül is a fogyatékkal világra jött gyermek saját jogán előterjesztett kárigényével. Az eljáró bíróságok hogyan dönthetnek olyan kérdésben, hogy jobb lett volna, ha a gyermek meg sem született volna? Ezt az új igényt az orvosi felelősség területén kezdettől fogva a bírói gyakorlat formálta. Megjelenésekor inkább tétovaság fogadta az igényeket, így alapjaiban eltérő ítéletek születtek. Érdekes jelenség továbbá, hogy itthon, bár az alsóbb fokú bíróságok következesen kizárták a fogyatékkal született gyermek saját jogán érvényesített kárigényét, addig - Európához és az angolszász országokhoz képest napjainkban szinte egyedülálló módon - a legfelsőbb bírósági gyakorlat hosszú időn keresztül helyt adott e kereseteknek, míg 2008-ban egy jogegységi döntés hozott alapvető változást.
[7] Koltay András (egyetemi tanár, PPKE, NKE): „A magánjog általános tana” és a „Megtartott szó - válogatott jogi tanulmányok” című köteteket mutatta be. Előbbi a polgári joggal való megismerkedésnek éppúgy megkerülhetetlen kiinduló műve, mint a szakma által hivatkozott alap lett az elmúlt több mint húsz évben. A jelen kötet a 2013-ban, akkor még új polgári törvénykönyvnek megfelelő átdolgozás, most már az elmúlt évek gyakorlatát is beemelő újraszerkesztett változat. Megjegyezte, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem falai között még sokáig velünk marad, és az újabb és újabb jogászgenerációkat tanítja majd Lábady tanár úr. Talán még ennél a munkánál is megtisztelőbb volt „A megtartott szó” című kötetet szerkeszteni, melynek ötlete tanárunk és későbbi kollégánk fájó hiányából fakadt. A cél az volt, hogy összegyűjtsék és megőrizzék Lábady Tamás értékrendszerét híven tükröző jogi gondolkodását, munkásságát, széles körű műveltségét a maguk és a jogászhallgatók számára. A kötetben helyet kaptak másutt nehezen hozzáférhető tanulmányok is, melyek Lábady Tamásról mint férjről, apáról, nagyapáról, bíróról, alkotmánybíróról, tanárról, keresztény közéleti emberről és barátról festenek képet az olvasónak.
