A családi jog tudományos, dogmatikai igényességű művelése olyan értelemben mostoha terület, hogy mivel a gyakorlat igényei mindig sürgetőbbek, a legtöbb megjelent mű szakvizsga-felkésztés és kommentár, esetleg tankönyv. A családi jogi bírói gyakorlat irodalma könyvtárnyi, minthogy a polgári peres ügyek jelentős részét teszik ki a családi jogi ügyek. Az elmúlt évtizedekben a tudományt leginkább a nemzetközi családjogi kérdések, az élettársak viszonyainak szabályozása, sokszor nemzetközi összevetésben, illetve a gyermekjogok foglalkoztatták. Barzó Tímea munkájához hasonló, a családi jogot átfogó, monografikus igényű kötettel nem találkozhattunk. Némiként magyarázható ez a jelenség azzal, hogy a rendszerváltás után elsősorban a gazdasági és jogi változásokra kellett a joggyakorlatnak reagálnia, a családi jog semmiképpen sem tekinthető olyan területnek, amely nélkülözni tudná a saját kimunkált dogmatikát.
[1] A családi jogban a legszemélyesebb magánjog találkozik a társadalom legelemibb érdekeivel, személyi jogi kérdések és vagyoni jogi kérdések is meghatározóak egyszerre. Minthogy a Polgári Törvénykönyv kodifikációjával visszakerült a családjog is a magánjog egységesen kodifikált rendszerébe, valamint a már eltelt időben kirajzolódnak a gyakorlat alapvonalai, időszerű a monografikus mű elkészülte. A szerző számos családjogi tárgyú tanulmányt jegyez, a házasfelek vagyoni viszonyaitól a jegyesség jogintézményén át a gyermekeket érintő jogokig, továbbá számos családjogi egyetemi tankönyvben működött közre. *
[2] A hazai jogirodalomban Szeibert Orsolya, Wopera Zsuzsa munkája alapvető, azonban a monográfiáik inkább a nemzetközi összehasonlítás és az európai trendek körében mozognak, és a társkapcsolatokra koncentrálnak. Hagyományosan Almási Antal, Nizsalovszky Endre és Weiss Emília munkásságát lehet megemlíteni korábbról. *
[3] A kötet címe talán leginkább annak monografikus volumenére kíván utalni, azonban részben mást ígér, mint amit kapunk. Részben bővebb ennél a spektrum, hiszen a nemzetközi egyezmények és a nemzetközi magánjog, különösen az Európai Unió családjogi irányú útkereséséről is szól, részben pedig szűkebb, mivel alapvetően a magánjog rendszerében tárgyalja a családi jogot, így nem ismerteti a magyar jogrend teljes családot érintő szabályozását. Ez a szűkítés természetesen szükségszerű, hiszen ilyen, a teljesség igényével történő feldolgozás egy kötet keretében aligha, de talán egy könyvtárat megtöltve sem lehetne kimerítő. Vagyis a magyar családi jog (vagy: család jogi) rendjének polgári jogi fókuszú vizsgálatával találkozhat az olvasó. Az előző szűkítés kapcsán fontos elmondani, hogy a szerző egyébként a polgári jog területéről vizsgálódva nem feledkezik el a kapcsolódó jogterületek érintéséről, azok megfelelő súlyú és mélységű témához kapcsolásáról sem. Így a polgári eljárás-jog, ami különösen értékes az új a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) hatálybelépésével. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) és a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) tárgyalásával, amelyek a szülői felügyelet és a gyermekeket érintő joganyag ismertetéséhez elengedhetetlen.
[4] Alapvető fontosságú, és így minden családjogi tankönyv kiindulópontjaként alkalmazandó az, ahogy elhelyezi a családi jogot a magánjog rendszerében, külön tárgyalva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) bevezető rendelkezéseinek családi jogban való érvényesülését. Külön kiemelendő, hogy a dogmatikai igényességet semmiképp sem csorbítva illusztrálja az egyes szabályokat, elveket a bírói gyakorlat odakívánkozó eseteivel és a gyakorlatban felmerülő szempontokkal.
[5] A kötet szerkezete a Ptk. IV. Családjogi Könyvét követi le, azzal a kiegészítéssel, hogy az élettársak tekintetében kritikával él az elfogadott törvénnyel szemben. Tulajdonképpen a szakértői javaslat szerkezetében tárgyalja a témát, ekképp állást foglalva annak helyessége mellett. Az ezzel kapcsolatos érvelés teljesen védhető álláspont, és így könnyen követhetővé válik a téma feldolgozása is. Ugyanakkor a családjog jogi rendjének tárgyalása nyugodtan elszakadhatna a kommentárok a Ptk. felosztását követő szerkezetétől. Természetesen a Ptk. rendszere tekinthető is dogmatikus rendszernek, amellyel a szerző egyetért.
[6] Az egyes fejezeteken belül logikus rendben tárgyalt anyaggal találkozunk, a kiemelések és a felsorolásszerű összefoglalások átláthatóvá, könnyen kezelhetővé, kereshetővé teszik a témát.
[7] Mint említettem leginkább az élettársi kapcsolat terén tér el a Ptk. szövegétől a kötet, és a bejegyzett élettársakat, valamint a de facto élettársak viszonyait egyben itt tárgyalja. Legerősebben itt kritikus az elemzés. Ugyanakkor a teljességre törekvés jegyében el kell mondani, hogy egyrészt nem példa nélküli az élettársi viszonyok szabályozásának a Ptk. végleges szövegében való kettébontása, illetve hogy a magyar jogalkotó összehasonlításban kifejezetten sok jogot ad az alternatív kapcsolatoknak, másrészről, a de facto élettársi fejezet elején társadalmi és kodifikációs okokat sorol fel a szerző. A család vagy az élettársak szociológiai fogalma azonban sosem esik teljesen egybe a jogi fogalommal, így a kritikát mindig ki kell egészítse egy jobb megoldásra tett javaslat és annak indokolása, illetve a törvényi megoldás indokait is számba kell venni.
A monográfia módszere a kritikus elemzés mellett néha inkább leíró, ami az átfogó műre tett vállalkozásból is következik. Egy példa a kötelező mediáció lehetősége, ami kapcsán dogmatikailag sok mindent el lehetne mondani, illetve érdemes lenne arra is kitérni, hogy azok a remények, amelyeket ehhez fűzött a jogalkotó, mennyire váltak be.
[8] Szeretnék kiemelni önkényesen egy-két különösen is érdekes témát a könyvből. Úgy vélem, kimunkálásra szorul a családi jogi kötelezettségek megsértése, szankciórendszerének dogmatikája. A jogsértéssel okozott kár és a személyiséget ért sérelem kapcsán elérhető jogi védelem több okból is átgondolásra szorul. Példaként említi a szerző a kapcsolattartás akadályozása során felmerülő károkat, azonban a Ptk. alapvetően változtatott a személyiségi jogsérelem szankciórendszerén. Így már nem aktuális annak a 2011-es a kapcsolattartás jogellenes akadályozása tárgyában született jogeset ismertetése, amelyben még arra hívta fel a bíróság a figyelmet, hogy a személyiségi jogsértéssel okozott nem vagyoni hátrányt bizonyítani szükséges. Az esetben a meghiúsult kapcsolattartás a felperesnél lelki, szellemi károsodást okozott, azonban a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése szerint a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges sérelemdíj esetén.
[9] A másik kérdéskör a gyermek érdekét érinti, ebből most az örökbefogadás intézményének egy dilemmáját emelem ki. Az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás szigorúbb lett a szülői felügyelet megszüntetése szabályainak 2012-es módosítása kapcsán. Nem minősül kapcsolattartásnak - feltételezve, hogy joggal való visszaélésként értelmezhető - a szülő részéről az évi egy képeslap küldése, telefonhívás, találkozás, mellyel megakadályozta, hogy a gyermek örökbe fogadható legyen. A gyermeknek ugyanakkor elsődlegesen mégis a saját családjához van joga. Nehéz helyzetben van a jogalkotó, amikor a szabályokkal tulajdonképpen arról határoz, hogy mi a gyermek érdeke.
[10] Kiemelném még annak elemzését, hogy a szerződési jog szabályai hogyan alkalmazandók a házastársak vagyonjogi szerződéseinél. Ez a téma átfogó módon nem eléggé tárgyalt a szakirodalomban, így annak helye mindenképpen indokolt a műben.
[11] Széleskörűen feldolgozott magyar irodalomra épít a kötet, ám tovább is lép: különösen nagy értéke a könyvnek annak kifejtése, hogy az alapelvek a családi jogban hogyan hatnak és működnek. Szintén megemlítendő az az megközelítés, amely felhívja a figyelmet a gyakorlat és elmélet szempontjából is fontos kapcsolódó területekre. Minden tekintetben hiánypótló munkáról van szó a családjog területén, melyet sokan fognak haszonnal forgatni azok közül, akik szeretnének elmélyedni a családjog területén. Különösen nagy segítséget jelent majd az összefüggések megértésében és a családjog a jogrendszerbeli kontextusba helyezésével a monográfia. A recenzens is azzal búcsúzik az Olvasóktól, hogy a jövőben is nagy élvezettel fogja tovább tanulmányozni és használni e gazdag kötetet.
(Megjelent: Polgári Jog, 2019/5-6. sz.)
