1. A bíróságon kívüli munkavégzés keretében foglalkoztatottak, és azok is, akik ilyen módon nem foglalkoztathatók, jogosultak az illetményükre, feltéve, hogy a foglalkoztatásuk elmaradásának egyetlen oka az, hogy a bíróság a foglalkoztatási kötelezettségének a rendkívüli ítélkezési szünet okán nem tud eleget tenni.
2. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 168/A. § (1) bekezdés f) pontja és az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) 96/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének elháríthatatlan külső okot kivéve nem tesz eleget, a bírót és az igazságügyi alkalmazottat is megilleti az illetménye. Így az állásidőre vonatkozó szabályok szerint lehetőség van azon bírák és igazságügyi alkalmazottak díjazására, akik bíróságon kívüli munkavégzés keretében nem foglalkoztathatók.
3. Abban az esetben, ha a bíró vagy az igazságügyi alkalmazott azért marad távol a munkavégzés helyétől, mert iskoláskorú gyermeke van, vagy a veszélyeztetett korcsoportba tartozik, ez a tény a munkavégzési kötelezettsége alól nem mentesíti. A munkavégzés elmulasztásának kizárólagos oka csak az lehet, ha a munkáltató annak ellenére nem tesz eleget foglalkoztatási kötelezettségének, hogy a munkavállaló teljesíti rendelkezésre állási kötelezettségét.
