A Kúria összevont polgári-gazdasági-munkaügyi jogegységi tanácsa a Kúria elnökhelyettesének indítványa alapján a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §-a alkalmazásának egyes kérdései tárgyában lefolytatott jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A közjegyző a Vht. 23/C. §-a szerinti jogkörében eljárva nem vizsgálhatja a záradékolni kért, alakilag szabályszerűnek látszó közjegyzői okiratba foglalt kötelezettség létrejöttét, érvényességét és fennállását.
2. Nem akadálya a végrehajtási záradék Vht. 23/C. §-a alapján történő kiállításának, és nem ad okot a kiállított végrehajtási záradék törlésére sem, ha a záradékolni kért okiratba foglalt kötelezettség jogcímét adó jogviszony egyoldalú jognyilatkozat folytán korábban már megszűnt.
3. A végrehajtást kérő a végrehajtási záradék Vht. 23/C. §-a szerinti kiállítása során a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 136. § (1) bekezdés e) vagy g) pontjának megfelelően kiállított közjegyzői tanúsítvánnyal is igazolhatja, hogy a záradékolni kívánt okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette.
A Kúria elnökhelyettese a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében – jogegységi eljárás lefolytatását és határozat hozatalát indítványozta a végrehajtási záradék Vht. 23/C. §-a szerinti kiállításának egyes kérdései tárgyában.
Kérdésként vetette fel, hogy a közjegyző a Vht. 23/C. §-a szerinti jogkörében eljárva vizsgálhatja-e a záradékolni kért, alakilag szabályszerűnek látszó közjegyzői okiratba foglalt kötelezettség létrejöttét, érvényességét és fennállását.
Az indítványozó a jogegységi tanács állásfoglalását kérte abban a kérdésben is, hogy ha a záradékolni kívánt okiratba foglalt kötelezettség jogcímét adó jogviszony közjegyzői okirattal igazolt felmondását megelőzően más egyoldalú jognyilatkozat folytán megszűnt, ez önmagában akadálya-e a Vht. 23/C. §-a alapján a végrehajtási záradék kiállításának, illetve okot ad-e a végrehajtási záradék törlésére. Ennek kapcsán rámutatott, hogy nem egységes a közjegyzők végzése elleni fellebbezést elbíráló bíróságok álláspontja. Egyes bíróságok szerint a közjegyző a Vht. 23/C. §-a körében nem bocsáthatja ki a végrehajtási záradékot, illetve a már kiállított záradékot törölnie kell, ha közjegyzői okirat igazolja: a végrehajtás alapját képező jogviszony a másik fél egyoldalú nyilatkozata alapján a végrehajtási záradék kiállítása előtt megszűnt. Más bíróságok álláspontja szerint a közjegyzőnek ennek ellenére ki kell állítania a végrehajtási záradékot, mert a Vht. 23/C. §-a alapján lefolytatott eljárása során nem vizsgálhatja a végrehajtás alapjául szolgáló jogviszony létrejöttét, érvényességét és fennállását; az ehhez szükséges vizsgálat meghaladja a közjegyző előtti nemperes eljárás kereteit, ez csak polgári perben lehetséges.
Az indítványozó további kérdésként vetette fel, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási záradék Vht. 23/C. §-a alapján igényelt kiállításakor milyen módon tanúsíthatja, hogy a záradékolni kért okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette (felmondta). Az indítvány szerint ennek kapcsán három álláspont körvonalazódott, amelyek közül az indítványban elsőként ismertetett szerint a tanúsítás kizárólag a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 142. §-ában meghatározott eljárás eredményeként történhet: a közjegyző a felmondás szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, a másik fél részére továbbítja és a felmondás közléséről ad tanúsítványt a kérelmet előterjesztő félnek, amelyben szó szerint feltünteti a felmondás szövegét is. Ehhez szorosan kapcsolódik az indítványban részletezett második álláspont, amelynek követői szerint, ha a felmondás kézbesítése nem a közjegyző eljárásának keretében történt, a Kjtv. 136. § (2) bekezdése értelmében a közjegyző a kézbesítés tényéről nem állíthat ki tanúsítványt. Az indítvány szerinti harmadik – valójában az előző kettőhöz képest második – álláspont lényege, hogy a közjegyző tanúsítványt állíthat ki akkor is, ha a jogosult a közjegyző előtt kijelenti és igazolja: a magánokirati formában felmondott, és a felmondás, a magánokirat kézbesítése – a felmutatott kézbesítési igazolással igazoltan – megtörtént (amely esetben a tanúsítvány azt igazolja, hogy a jogosult a tanúsítványban rögzített nyilatkozatait a közjegyző előtt megtette).
A legfőbb ügyész nyilatkozatában az első kérdés kapcsán rámutatott: a közjegyző a Vht. 23/C. §-a szerinti jogkörében eljárva nem vizsgálhatja a záradékolni kért, alakilag szabályszerűnek látszó közjegyzői okiratba foglalt kötelezettség létrejöttét, érvényességét vagy fennálltát. A második kérdést illetően véleménye szerint önmagában akadálya lehet a Vht. 23/C. §-a alapján a végrehajtási záradék kiállításának, és okot ad a már kiállított végrehajtási záradék törlésére is, ha a végrehajtás alapjául szolgáló jogviszony a végrehajtási záradék kiállítása előtt megszűnt. A harmadik kérdés vonatkozásában azt a megoldást támogatta, amely szerint a végrehajtást kérő kizárólag a Kjtv. 142. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelő ténytanúsítvánnyal igazolhatja, hogy a záradékolni kért okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette.
Tekintettel arra, hogy a felvetett kérdések közvetlenül érintik a közjegyzők tevékenységét, a jogegységi eljárásban eseti meghívottként részt vett a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) képviselője, aki az első és a második kérdés kapcsán kifejtette: a közjegyző a Vht. 23/C. §-a szerinti jogkörében eljárva nem vizsgálhatja sem a záradékolni kért, alakilag szabályszerűnek látszó közjegyzői okiratba foglalt kötelezettség létrejöttét, sem annak érvényességét vagy fennálltát, s mivel nem vizsgálhatja azt sem, hogy a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettség jogcímét adó jogviszony egyoldalú nyilatkozat folytán megszűnt-e, erre tekintettel nincsen lehetőség utóbb a kiállított végrehajtási záradék törlésére sem. A harmadik kérdést illetően rámutatott, hogy „bizonyosan megfelel” a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében előírt követelménynek a Kjtv. 142. §-a szerint felvett közjegyzői ténytanúsító okirat, de megfelel az a közokirat is, amely a felek megállapodásán alapul, vagy amelyet az adós ilyenként előzetesen elfogadott.
A jogegységi tanács álláspontja az indítványban megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban a következő:
1. Ha a közjegyző közreműködését a Vht. 23/C. § (1) és (2) bekezdése alapján végrehajtási záradék kiállításához kérik, a közjegyzőnek azt kell vizsgálnia, hogy a rendelkezésére állnak-e a záradékoláshoz szükséges okiratok [a záradékolni kért közjegyzői okirat, azaz a Vht. 23/C. § (1) bekezdése szerinti ügyleti okirat, valamint záradékoláshoz szükséges, a Vht. 23/C. § (2) bekezdésben előírt tanúsítvány], és ezek megfelelnek-e a Vht. 23/C. §-ában előírt alaki és tartalmi követelményeknek.
A Vht. 23/C. § (1) bekezdése – összhangban a Kjtv. 112. § (1) bekezdésével – úgy rendelkezik, hogy az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
A Vht. 23/C. § (2) bekezdése – egyezően a Kjtv. 112. § (2) bekezdésével – kimondja: ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
Végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelem esetén a közjegyző jogkörét a Vht. 23/C. § előbbiekben idézett (1)–(2) bekezdései jelölik ki, de egyben be is határolják. A közjegyző azt köteles vizsgálni, hogy a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelem az arra jogosulttól származik-e, illetve teljesülnek-e a Vht. 23/C. § (1)–(2) bekezdéseiben előírt feltételek, azonban nem terjeszkedhet túl a Vht. 23/C. § (1)–(2) bekezdéseiben előírt alaki és tartalmi feltételek vizsgálatán, vitás kérdésekben nem foglalhat állást. A közjegyző az előtte a végrehajtást kérő kérelmére indult nemperes eljárásban – amelynek az adós még nem alanya – nem szerezheti be a felek nyilatkozatait, nem folytathat le bizonyítást, márpedig annak vizsgálata, hogy a záradékolni kért közjegyzői okiratokba foglalt kötelezettség létrejött-e, érvényes-e és fennáll-e, szükségképpen mindezeket igényelné. A Vht. 23/C. § (1)–(2) bekezdéseiben előírt feltételek fennállása esetén a közjegyzőnek a végrehajtási záradékot ki kell bocsátania.
A végrehajtási záradék kiállítása során a közjegyző nem vizsgálhatja a tartozás összegét, nem foglalhat állást arról, hogy a tartozás fennáll-e és milyen összegű. Arra viszont ügyelnie kell a közjegyzőnek, hogy a végrehajtási záradékban feltüntetett összeg – még ha a kérelem magasabb összegre is irányul – nem haladhatja meg a záradékolni kért közjegyzői okirat szerinti kötelezettségvállalás mértékét és terjedelmét, az esetleges számítási (szorzási, összeadási és hasonló jellegű) hibákra pedig fel kell hívnia a végrehajtást kérő figyelmét.
2. Az előzőekben kifejtett indokok vonatkoznak az indítványban felvetett – az 1. kérdéssel szorosan összefüggő – 2. kérdés megválaszolására is: a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelem kapcsán a közjegyző a Vht. 23/C. § (1)– (2) bekezdéseiben előírt alaki és tartalmi feltételek fennállását jogosult és köteles vizsgálni, fennállásuk esetén köteles a végrehajtási záradék kiállítására, ugyanakkor nem vizsgálhat az említett jogszabályi rendelkezések körét meghaladó körülményeket. Így – az előzőekben kifejtettek szerint – nem csak azt nem veheti figyelembe, hogy a záradékolni kért okiratba foglalt kötelezettség jogcímét adó jogviszony létrejött-e, érvényes-e és fennáll-e, hanem azt sem, hogy mikor és milyen módon szűnt meg. A közjegyző akár hivatalból, akár bejelentés alapján szerez tudomást arról, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló jogviszony bármely okból – így például az adós egyoldalú jognyilatkozata következtében – megszűnt, a Vht. 23/C. § (1) és (2) bekezdésében előírt feltételek fennállása esetén a végrehajtási záradékot ki kell állítania. A Vht. többször említett rendelkezései nem írják elő kötelezettségként a közjegyző számára a jogviszony fennállásának vizsgálatát: nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy a tartozás esedékessé válását tanúsító – a Vht. 23/C. § (2) bekezdésének megfelelő – közjegyzői okirat tartalma valós-e, annak kiállításakor fennáll-e a jogviszony, illetve a kiállítását követően a jogviszony megszűnt-e. Abból, hogy az arra jogosult a végrehajtás elrendelését kéri, kitűnik, hogy nem tartja jogszerűnek és hatályosnak a másik fél (az indítvány szerinti esetben: az adós) egyoldalú, az anyagi jogi jogviszony megszüntetését célzó nyilatkozatát (felmondását), a jogosult álláspontja szerint a jogviszony nem szűnt meg, fennáll. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a felek között nincsen egyetértés a közöttük létrejött jogviszony megszűnését illetően. Feltehető vitájukra, továbbá arra is figyelemmel, hogy a másik fél (az indítvány szerinti esetben: az adós) még nem alanya a közjegyző előtti eljárásnak, a tényleges helyzet feltárása a felek nyilatkozatának beszerzését és bizonyítás lefolytatását igényelné, amely meghaladja a közjegyző hatáskörét, az előtte folyamatban lévő nemperes eljárás kereteit. Vita esetén polgári perre tartozik annak vizsgálata és eldöntése is, hogy az adós egyoldalú nyilatkozata (elállása) megszüntette-e a jogviszonyt.
Nem ad alapot a végrehajtási záradék Vht. 211. § (2) bekezdése szerinti törlésére, ha utóbb a bíróság megállapítja: a jogviszony a végrehajtási záradék kiállítása előtt megszűnt. A Vht. 211. § (2) bekezdése szerint, ha a bíróság vagy a közjegyző az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot törölni kell. A rendelkezés kifejezetten a törvény (a Vht.) megsértésével kiállított végrehajtási záradék törléséről rendelkezik, viszont ha a közjegyző a végrehajtási záradék kiállításakor nem vizsgálhatta a végrehajtás alapjául szolgáló jogviszony fennállását (mert az előzőek szerint ezt a Vht. nem írta elő, nem tette a közjegyző kötelezettségévé, így lehetősége sem nyílt erre), nem állapítható meg a törvény megsértése.
Ha az adós a végrehajtási záradék kiállítását megelőzően terjeszt elő kérelmet arra vonatkozóan, hogy a közjegyző utasítsa el a jogosult záradékolás iránti kérelmét, az adós kérelmét érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani (visszautasítani), mert az adós a végrehajtási záradék kiállítása előtt még nem alanya a közjegyző előtti nemperes eljárásnak. Amennyiben az adós utóbb, a végrehajtási záradék kiállítását követően a jogviszony megszűnésére hivatkozással kéri a végrehajtási záradék törlését, kérelmének elutasítása mellett tájékoztatni kell arról, hogy vita esetén a kérdés vizsgálata polgári perre tartozik. Ha pedig a per eredményeként a bíróság jogerős ítélete állapítja meg, hogy a végrehajtás elrendelésekor a végrehajtandó követelés nem állt fenn, a végrehajtás megszüntetésére kerül sor.
3. A Vht. előbbiekben már idézett 23/C. § (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően: ha a kötelezettség feltétel vagy időpont bekövetkezésétől függ, a végrehajtást kérőnek nem csupán a záradékolni kért, a Vht. 23/C. § (1) bekezdésének megfelelő közjegyzői okirattal kell rendelkeznie, hanem a végrehajtási záradék kiállításának előfeltételeként közokirattal kell tanúsítania azt is, hogy a feltétel bekövetkezett, a követelés (az indítvány szerinti esetben: felmondás következtében) esedékessé vált.
A feltétel bekövetkeztének tanúsítása közokirattal, ezen belül általában közjegyzői tanúsítvánnyal történik, amelyet a közjegyző a Kjtv. 136. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben és tartalommal állíthat ki.
A Kjtv. 136. § (1) bekezdése szerint a közjegyző tanúsítványt állít ki
a) arról, hogy a másolat az előtte felmutatott okirattal megegyező,
b) a fordítás helyességéről,
c) az aláírás és kézjegy valódiságáról,
d) az okirat felmutatásának időpontjáról,
e) a nyilatkozat vagy értesítés közléséről,
f) a tanácskozásról és határozatról,
g) egyéb jogi jelentőségű tényről,
h) váltó, csekk és más értékpapír óvásáról,
i) a közhitelességű nyilvántartás tartalmáról,
j) a külföldi eljárás céljára tett peren kívüli eskü vagy fogadalom tételéről.
Abban egységes a bírói gyakorlat, hogy a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontjának megfelelő tanúsítvány – amelyet a közjegyző a Kjtv. 142. §-a szerinti eljárása eredményeként állít ki – megfelelően tanúsítja a követelés esedékessé válását. A Kjtv. 142. § (2) bekezdése szerint a közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, és az okiratot postán ajánlott vagy tértivevényes küldeményként, illetve az E-ügyintézési törvényben meghatározott módon a másik fél részére továbbítja. A közjegyző a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vagy értesítés szövegét a nyilatkozattevő előtt felolvassa, e jegyzőkönyvet a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés közléséről a kérelmet előterjesztő félnek tanúsítványt ad, amelyben feltünteti a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, illetve székhelyét, a feladás évét, hónapját, napját, a kérelmet előterjesztő kívánságára óráját is.
A felmondás ilyen esetben a közjegyző által foganatosított közléssel hatályosul.
A bíróságok álláspontja abban tér el, hogy kiállítható-e közjegyzői tanúsítvány az előbbiekben ismertetettektől eltérő, további esetben, így akkor, ha a jogosult (a későbbi végrehajtást kérő) a záradék kiállítása iránti kérelmének előterjesztése előtt magánokiratba foglalta a felmondást és azt postai úton meg is küldte az adósnak. Az nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontjának megfelelő tanúsítvány nem állítható ki, hiszen a közjegyző csak a Kjtv. 142. §-ának megfelelő eljárás lefolytatásának eredményeként, tehát akkor tanúsíthatja a felmondás közlését, ha az általa szó szerint jegyzőkönyvbe foglalt felmondást eljárása során, annak részeként kézbesítette a másik fél (az adós) részére.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:213. § (1) bekezdése szerint, aki jogszabálynál vagy szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. E rendelkezésnek megfelelően: ha a felmondás lehetősége egyébként fennáll, a magánokiratba foglalt és a másik félhez eljuttatott felmondás megszünteti a szerződést. A polgári jog szabályai nem írnak elő a felmondásra közokirati formát és a felmondás közlésére sem közjegyzői közreműködést, a Vht. 23/C. § (2) bekezdése pedig nem a jognyilatkozat közokiratba foglalását, hanem a „feltétel bekövetkezésének” közokirati tanúsítását követeli meg, amely tanúsítás kifejezetten a végrehajtási záradék kiállításához szükséges. Ennek oka, hogy a végrehajtási záradék Vht. 23/C. §-on alapuló kiállítása nem bíróság jogerős marasztaló határozata alapján történik, a kötelezettségvállalást és a követelés esedékessé válását a közokiratokhoz fűződő bizonyító erővel kell igazolni.
A szerződő felek egymás közötti viszonyukban szabályozhatják a követelés esedékessé válásának (egyéb, a követelést lejárttá tevő feltétel bekövetkeztének) eseteit, az esedékessé válás (feltétel bekövetkezte) közlésének, illetve a Vht. 23/C. § (2) bekezdése szerinti tanúsításának módját. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a felek mindezekben a kérdésekben megállapodást köthetnek (Legfelsőbb Bíróság EBH2008. 1786. számon közzétett elvi határozata), de a kötelezett egyoldalú nyilatkozata (tartozáselismerése, kötelezettségvállaló nyilatkozata) is tartalmazhat ezekre vonatkozó kikötést; így a felek megállapodása (vagy az adós egyoldalú kötelezettségvállalása) azt is előírhatja, hogy felmondás esetén annak közlése csak a Kjtv. 142. §-ának megfelelő eljárásban történhet. Ellenkező kikötés hiányában a felmondásra jogosultnak lehetősége van arra, hogy felmondását magánokiratba foglalja, azt közölje a másik féllel, s mindezek megtörténtének tényéről a közjegyzőtől a Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontjának megfelelő tanúsítvány kiállítását kérhesse. Ekkor a felmondást és annak közlését nem a közjegyző foganatosítja, ezért a közjegyző nem azt tanúsítja, hogy a felmondás és annak közlése az eljárása során megtörtént, hanem az előtte előadott tényeket foglalja jegyzőkönyvbe. Ennek megfelelően a közjegyző Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontja alapján kiállított jegyzőkönyve azt tanúsítja, hogy a jogosult (a későbbi végrehajtást kérő) felmutatta a felmondását tartalmazó magánokiratot, a közjegyző előtt megerősítette a felmondási szándékát, továbbá felmutatta a felmondás közlését dokumentáló okiratot is. A jogosult kijelentéseinek tanúsítása kellő alapot ad a végrehajtási záradék kiállításához, hiszen a felmondás jogát a másik félhez intézett egyoldalú nyilatkozattal gyakorolhatta; annak vizsgálata pedig, hogy a felmondásra jogszabály vagy szerződés alapján a jogosultnak lehetősége volt-e, az előbbiekben kifejtett indokok szerint meghaladja a közjegyző eljárásának kereteit, ezt a közjegyzőnek nem kell és nem is lehet vizsgálnia. A közlés a felmondás hatályosulásához szükséges, de – a felmondó nyilatkozat elkészítéséhez hasonlóan – a közlés sem igényli közjegyző közreműködését, eljárását. A közlés tényének kijelentése és a közléssel kapcsolatos dokumentum felmutatása is „egyéb jogi jelentőségű” tényként tanúsítható.
A Kjtv. 144. § (1) bekezdésében foglaltak sem képezik akadályát annak, hogy a közjegyző a Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontja alapján a jogosult nyilatkozatáról (mint „egyéb jogi jelentőségű tény”-ről) a tanúsítványt állíthasson ki. A Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontja és 144. §-a szerinti eljárás keretében a közjegyző az általa észlelt tényeket tanúsíthatja jegyzőkönyvi formában. Ez lehet valamely tényállapot, fizikailag észlelhető körülmény, jelenlévő személy által előadott nyilatkozat, felmutatott okirat tartalma stb. A korábban a felmondást magánokiratba foglaló és a címzettel közlő jogosult a Kjtv. 144. §-a szerinti eljárás keretében – közokirathamisítás jogkövetkezményeinek terhe mellett – előadhat tényeket, így azt is, hogy hogy korábban kivel milyen tartalmú jognyilatkozatot és milyen módon közölt, felmutathatja a közölt jognyilatkozatot tartalmazó okiratot és a közlésére vonatkozó dokumentumot (amely általában a Magyar Posta által alkalmazott aláírást rögzítő egyéb technikai eszköz, a tértivevénynek megfelelő elektronikus dokumentum). A jogosult kérésére ezeket az iratokat a közjegyző a jegyzőkönyvhöz is fűzheti (eredetben, hiteles vagy egyszerű másolatban). Az így elkészült közjegyzői tanúsítvány azt igazolja a közokiratokhoz fűződő bizonyító erővel, hogy a jogosult a közjegyző előtt megjelent, milyen tartalmú tényelőadást tett és milyen tartalmú okiratokat mutatott fel a közjegyző előtt. Azt, hogy a jogosult tényelőadása a valóságnak megfelel-e (így például a felmutatott dokumentum valóban a közöltként állított felmondáshoz kapcsolódik-e), a Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontja szerinti ténytanúsítvány nem bizonyítja.
A Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontjának megfelelő tanúsítvány kiállítása esetén a közjegyző – jogi jelentőségű tényként – azt is a tanúsítványba foglalja, hogy a felmondásra jogosult felmutatta a felmondás közlésére vonatkozó dokumentumot. Az előzőek szerint a felmondás közlése általában postai kézbesítés útján történik, problémát jelenthet azonban az, hogy a magánokiratok jogosult által postai úton történő megküldése nem tartozik a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó rendelkezések hatálya alá. A közlés, ezen belül a kézbesítés módjára is iránymutatást adhat a kötelezettségvállalást tartalmazó, a Vht. 23/C. § (1) bekezdésének megfelelő közjegyzői ügyleti okirat (ideértve a kötelezett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát is), amelybe befoglalhatók a közlésre, illetve a kézbesítés módjára vonatkozó kikötések (például arra vonatkozóan is, hogy a „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett küldeményt szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni).
Ha a jogosult nem vagy nem megfelelően dokumentálja, hogy a másik féllel közölte: a kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette, a Vht. 23/C. § (2) bekezdése szerint a feltétel bekövetkezése nem tanúsítható, s így a végrehajtási záradék sem bocsátható ki.
A közjegyző akár a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontja, akár a g) pontja alapján állít ki tanúsítványt, egyik esetben sem vizsgálhatja, hogy a jogosultat megillette-e a felmondás joga, a követelés valóban létrejött-e, valóban esedékessé vált-e. Vita esetén mindezek vizsgálata és a vitás kérdések eldöntése kereset alapján, polgári per keretében történhet meg.
A jogegységi tanács a kifejtett indokok alapján a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, valamint 40. § (1)–(2) bekezdései alapján – a bíróságok jogalkalmazása egységének az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésében előírt biztosítása érdekében – a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdésének megfelelően a Magyar Közlönyben, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.
Budapest, 2020. december 14.
| Dr. Darák Péter s. k., a jogegységi tanács elnöke | ||
| Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s. k., bíró | Dr. Gyarmathy Judit s. k., bíró | |
| Dr. Harter Mária s. k., előadó bíró | Dr. Kiss Gábor s. k., bíró | |
| Dr. Orosz Árpád s. k., bíró | Dr. Varga Edit s. k., bíró | |
