A Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész által előterjesztett indítvány alapján indult jogegységi eljárásban Budapesten, a 2020. július 2. napján megtartott ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Amennyiben a bíróság az összbüntetési ítéletben a feltételes szabadságra bocsátásról - az alapítéletek helyes rendelkezései ellenére - törvénysértően rendelkezett, annak kiküszöbölése érdekében nem egyszerűsített felülvizsgálatnak, hanem összbüntetési eljárás ismételt lefolytatásának van helye.
A legfőbb ügyész a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés c) pontjának felhatalmazása alapján eljárva jogegységi eljárást kezdeményezett az összbüntetési ítélet feltételes szabadsággal kapcsolatos törvénysértő rendelkezése esetén követendő eljárás tekintetében. Indítványában arra hivatkozott, hogy az ítélkezési gyakorlat a feltett kérdés tekintetében megosztott.
Ennek igazolásául az alábbi bírósági határozatokra hivatkozott:
1. A Fővárosi Törvényszék a 2019. február 28. napján jogerős, 21.Bpk.1306/2018/3. számú összbüntetési ítéletében akként rendelkezett, hogy az elítélt a büntetése háromnegyed részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, annak ellenére, hogy mindkét összbüntetésbe foglalt alapítélet kizárta a terheltet a feltételes szabadságból. Erre figyelemmel a Fővárosi Törvényszék a 2019. március 18. napján kelt, 21.Bpk.1306/2018/10. számú - egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban hozott - végzésével megállapította, hogy a terhelt az összbüntetési ítéletben megállapított fegyházbüntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra.
A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 2019. június 21. napján kelt, 3.Beüf.10398/2019/3. számú végzésével az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a törvényszéket új eljárásra utasította, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a határozatát az ügyiratok alapján, a terhelt meghallgatása nélkül hozta meg. Indokai szerint ugyanakkor nem tévedett a törvényszék az eljárási formát illetően, mert nem utólagos összbüntetésbe foglalásról, hanem az eredeti, jogerős összbüntetésbe foglaló ítélet feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésének a speciális, saját hatáskörű korrekciójáról van szó.
A Fővárosi Ítélőtábla végzésének indokolásában kifejtette, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 840. §-a szerinti utólagos összbüntetésbe foglalásra akkor van lehetőség, ha a bíróság az összbüntetésbe foglalható ügydöntő határozatok körét nem a törvénynek megfelelően állapította meg, illetve ha az összbüntetés tartamát nem a törvényi előírásoknak megfelelően számította ki. Az utólagos összbüntetésbe foglalás e két esetkörén kívüli törvénysértő rendelkezések esetén - így a feltételes szabadságra vonatkozó törvénysértés esetén is - rendkívüli jogorvoslatra az általános szabályok szerint, így a Be. 671. §-ában meghatározott esetekben egyszerűsített felülvizsgálatra kerülhet sor.
A Be. 672. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, következésképpen az egyszerűsített felülvizsgálat szabályainak alkalmazása nem kizárt az összbüntetési ítélet mint különleges eljárás során hozott határozat - alapügy - esetén sem.
A konkrét ügyben az összbüntetésbe foglalásra és tartamának megállapítására törvényesen került sor, kizárólag az összbüntetési ítélet feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatos rendelkezésének törvényessége vitatható. Az összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezésének és új összbüntetési eljárás lefolytatásának a feltételei - melyre a Be. 840. §-a adna lehetőséget - tehát nem állnak fenn, egyes rendelkezések hatályon kívül helyezésére pedig a Be. 840. §-a nem biztosít lehetőséget.
Az alapügyben hozott, jogerős vagy véglegessé vált bírósági határozat törvénysértő járulékos rendelkezéseinek korrekciója tehát kizárólag a Be. 671. §-a alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban történhet. Tény, hogy az összbüntetési ítélet a Kúria értelmezése szerint nem ügydöntő határozat, azonban az egyszerűsített felülvizsgálat körét meghatározó Be. 671. §-a sem ügydöntő határozatot, hanem az alapügyben hozott határozatot említ. Kétségtelen, hogy az egyszerűsített felülvizsgálat eljárási szabályait részletező Be. 672. §-a több helyen is utal jogerőre, illetve ügydöntő határozatra, ugyanakkor ha az összbüntetési ítélet hibái csak a Be. 840. §-a szerint lennének orvosolhatók, az ahhoz is vezetne, hogy az összbüntetési ítélet törvénysértő rendelkezései a terhelt hátrányára gyakorlatilag határidő nélkül is megváltoztathatók lennének, ami a jogbiztonság követelményével ellentétben álló.
Hasonló álláspontot foglalt el a Fővárosi Ítélőtábla a 2019. június 25. napján kelt, 4.Beüf.10.410/2019/6. számú végzésében is, melyben szintén kifejtette, hogy a Be. 840. §-a szerinti eljárásban az összbüntetésbe foglalásról hozott döntést (azaz az összbüntetés tényét és az összbüntetésbe foglalt alapítéletek körét) vagy az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát lehet kijavítani, annak törvénysértő volta esetén. A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvénysértő rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálat keretében javítható.
2. A Budapest Környéki Törvényszék 20.Bpk.48/2017/4. számú összbüntetési ítéletében - ami a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Beüf.10587/2017/11. számú végzése folytán 2017. szeptember 14. napján emelkedett jogerőre - a terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta.
A jogerős összbüntetési ítélet ellen a terhelt védője, majd a terhelt is utólagos összbüntetési eljárás lefolytatására vonatkozó kérelmet terjesztett elő a feltételes szabadsága vonatkozó rendelkezés megváltoztatása érdekében, amit a Budapest Környéki Törvényszék 20.Bpk.48/2017/17. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. február 15-én kelt, 1.Beüf.10.060/2018/3. számú végzésével, illetve a Budapest Környéki Törvényszék a 20.Bpk.48/2017/24. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. december 17-én kelt, 4.Beüf.10887/2018/3. számú végzésével elutasított.
A Kúria 2019. július 4. napján kelt, Bt.II.414/2019/5. számú ítéletében megállapította, hogy a fenti - a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvánnyal támadott - határozatok törvénysértően rendelkeztek a feltételes szabadságra bocsátás kizártságáról. A Kúria határozatában egyéb elvi tartalom mellett arra hívta fel a Budapest Környéki Törvényszéket, hogy az összbüntetési ítéletből engedett feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvénysértő rendelkezést a Be. 840. §-a szerinti utólagos összbüntetési eljárás keretében kell törvényessé tenni.
A Kúria összbüntetési eljárás ismételt lefolytatására felhívó határozata nyomán a Budapest Környéki Törvényszék a 2019. augusztus 26-án kelt és 2019. október 28-án jogerőre emelkedett, 20.Bpk.138/2019/2. számú ítéletével utólagos összbüntetési eljárás keretében korrigálta a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó törvénysértő rendelkezést.
A legfőbb ügyész a fenti ítéletekkel bemutatott eltérő gyakorlatok közül a Kúria Bt.II.414/2019/5. számú ítéletében kifejtett álláspontot tartotta helyesnek, mely az összbüntetési ítéletben lévő feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvénysértő rendelkezés korrigálását a Be. 840. §-a szerinti utólagos összbüntetési eljárás keretében tartja elvégezhetőnek.
Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra abban az esetben van lehetőség, amikor az összbüntetésbe foglalt alapítélet tartalmaz törvénysértő rendelkezést. A Be. 671. §-ából következően ugyanis ennek az eljárási formának csak alapügyben hozott határozat ellen van helye.
A Be. 671. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint az egyszerűsített felülvizsgálat alapja, hogy a bíróság az alapügyben meghozott jogerős ügydöntő határozata valamely felsorolt járulékos jellegű kérdésben hiányos vagy törvénysértő. A törvény tehát egyszerűsített felülvizsgálatot a jogerős, ügydöntő határozatok bizonyos járulékos kérdései tekintetében tesz lehetővé. Az összbüntetési ítélet nem ügydöntő határozat. Az összbüntetésbe foglalás során ugyanis a bíróság az alapügyekben hozott ügydöntő határozatokkal kiszabott szabadságvesztéseket egységesíti.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 574. § (4) bekezdésének utolsó mondata még lehetővé tette azt, hogy az összbüntetési ítéletben elvégezze a bíróság az alapítéletek bármelyikét illetően a büntetés-végrehajtási fokozatra (556. §), illetőleg a feltételes szabadságra (557. §) vonatkozó rendelkezések utólagos korrekcióját, amennyiben ezekben a kérdésekben az alapítélet nem a törvényeknek megfelelően rendelkezett. A Be. viszont ilyen rendelkezést nem tartalmaz, erre csak a Be. 671. és 675. §-aiban rögzített egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretei között van lehetőség.
A jelen szabályozás szerint tehát a bíróság vagy összbüntetésbe foglalja az alapítéleteket a törvénysértő alapítéleti rendelkezés szerint, és az egyszerűsített felülvizsgálat után a Be. 840. §-a szerinti eljárást folytatja le az összbüntetési határozat törvényessé tétele érdekében, vagy előbb egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban kiküszöbölteti az alapítéleti törvénysértést, és utána foglal összbüntetésbe.
Valamely alapítélet törvénysértő rendelkezésére nézve a Be. 672. § (4) bekezdése szerinti határidőn belül lehet egyszerűsített felülvizsgálati eljárást lefolytatni. Amennyiben az alapítéleti hibákat már nem lehet korrigálni, az eredeti törvénysértő rendelkezést figyelembe véve lehet az összbüntetésről dönteni.
Más a helyzet azonban akkor, amikor törvényes alapítéleteket összbüntetésbe foglaló ítélet tartalmaz törvénysértő rendelkezést, mint a Fővárosi Törvényszék 21.Bpk.1306/2018/3. számú összbüntetési határozata.
A Be. 840. §-ában írt hiányos vagy törvénysértő „összbüntetésbe foglalás” alatt mindazt érteni kell, amit az összbüntetési ítélet rendelkező része tartalmazhat: így az összbüntetésbe foglalható ügydöntő határozatok körét, az összbüntetés tartamát, a végrehajtási fokozatot, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, végül a visszaesői minőséget.
Így a Be. 840. §-a szerinti különleges eljárásban lehet törvényesen meghatározni az összbüntetés tartamát, a végrehajtási fokozatot, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, illetve a visszaesői minőséget, amennyiben ezekkel kapcsolatban az összbüntetési ítélet törvénysértő rendelkezést tartalmaz.
A legfőbb ügyész szerint ezt az értelmezést támasztja alá a Be.-hez fűzött miniszteri indokolás is, amely az egyszerűsített felülvizsgálati eljárástól elkülönülten kezeli az összbüntetési és utólagos összbüntetési eljárást. Eszerint az összbüntetés - természetéből eredően - csak jogerős ügydöntő határozattal kiszabott büntetés esetén, e döntések után alkalmazható, az nem egyik vagy másik elítélés orvoslására, hanem a törvényesen kiszabott szabadságvesztés büntetések tartamának a halmazati büntetéskiszabási szabályokhoz hasonló megállapítására szolgál. A törvény ezért a különleges eljárások között tartja meg az összbüntetési eljárást, egyúttal az 1998. évi XIX. törvényben utólagos összbüntetésbe foglalásként szereplő, jogorvoslati jellegű különleges eljárást az összbüntetési eljárásba emeli. Más garanciákat igényel az utólagos összbüntetési eljárás, mint amelyek az egyszerűsített felülvizsgálatban adottak, ezért ilyen esetben a törvénysértő rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett az összbüntetési eljárás ismételt lefolytatása indokolt.
Az utólagos összbüntetési eljárás esetén nincs meghatározva, hogy a terhelt terhére meddig lehet korrigálni a járulékos rendelkezéseket, ezért ebben az eljárásban az egyszerűsített felülvizsgálat esetében meghatározott határidő nélkül lehet módosítani a törvénysértő összbüntetési ítéletet.
A legfőbb ügyész a leírtakra figyelemmel a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata alapján, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, elvi kérdésben jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát tartotta szükségesnek.
A jogegységi tanács ülésén a legfőbb ügyész képviselője az indítványt változatlan tartalommal tartotta fenn.
A Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogegységi eljárás lefolytatásának van helye, ha elvi kérdésben az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatalára van szükség.
A Bszi. 33. § (1) bekezdés c) pontja szerint a jogegységi eljárást le kell folytatni, ha a legfőbb ügyész indítványozza. Ezért a Kúria jogegységi tanácsa a legfőbb ügyész - képviselője által az ülésen fenntartott - indítványa alapján, a jogegységi döntés meghozatalát az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükségesnek tartva, az eljárást - a Be. 670. § (1) bekezdésére figyelemmel a Bszi. 34-41. §-ai alapján eljárva - lefolytatta.
Az indítvány által érintett törvényi rendelkezések a következők:
Be. 671. §: Egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a következő kérdésekről:
4. a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésről;
Be. 840. §: A bíróság hivatalból vagy az ügyészség, az elítélt és a védő indítványára hatályon kívül helyezheti az összbüntetési eljárásban meghozott határozatát, és a 839. § alapján ismét lefolytatja az összbüntetési eljárását, ha az összbüntetési eljárás jogerős befejezését követően megállapítja, hogy az összbüntetésbe foglalásról vagy annak tartamáról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
A 2018. július 1. napját megelőzően hatályban volt korábbi Be. egységesen a XXIX. Fejezetében, a különleges eljárások körében szabályozott minden olyan eljárást, melyek rendeltetése az volt, hogy az alapeljárás jogerős befejezése után felmerülő egyes, a büntetőjogi felelősséget és a büntetőjogi jogkövetkezmény megállapítását nem érintő kérdésekről (az ún. járulékos kérdésekről) a bíróság egyszerű eljárás keretében határozhasson. Az e fejezetben szabályozott eljárások egy részénél az alapügyben fel sem merülhetett az a kérdés, amiről a bíróságnak utólag döntenie kell (pl. a korábbi Be. 563. §-a a pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre vagy a korábbi Be. 574. §-a szerinti összbüntetési eljárás), míg ezen eljárások egy másik része a bíróság - az alapeljárás során objektív vagy szubjektív okok miatt - elkövetett tévedéseire ad egyszerű korrekciós lehetőséget. Ennek megfelelően a törvény különleges eljárásként határozta meg és szabályozta mind a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítására [korábbi Be. 557. § (1) bekezdés], mind pedig az utólagos összbüntetésbe foglalásra irányuló eljárást (korábbi Be. 575. §).
A 2018. július 1. napján hatályba lépett és jelenleg is hatályos Be. az eljárás jogerős befejezése után lefolytatható, nem a büntetőjogi főkérdések (a bűnösség és a büntetés) revíziójára irányuló eljárásokat a vázolt jelentős különbség mentén két csoportba osztotta.
Ennek során létrehozta az ún. egyszerűsített felülvizsgálati eljárást (Be. XCIV. Fejezet), melynek alapja az, hogy a bíróság az alapügyben meghozott jogerős ügydöntő határozata valamely felsorolt járulékos jellegű kérdésben hiányos vagy törvénysértő. Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor az anyagi jogerő áttörésére, csupán korrekció útján a másodlagos kérdések törvényességének biztosítására, az anyagi jogerő tiszteletben tartása mellett. A törvény az egyértelműség kedvéért tételesen felsorolja, hogy mely kérdések képezhetik az eljárás tárgyát. Amellett azonban, hogy a törvény a korábbi különleges eljárások közül a jogorvoslati rendeltetésű eljárásokat egyszerűsített felülvizsgálatként strukturálta át, különleges eljárásokként fenntartotta az anyagi jogi intézményekhez kapcsolódó szükségszerű eljárásokat (Be. Huszonegyedik Rész).
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás és a különleges eljárás között a legfontosabb jogi különbségek az alábbiak.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követő egy hónapon belül a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság, egyébként az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el [Be. 672. § (2) bekezdés első mondata]. Az összbüntetésbe foglalásra irányuló különleges eljárásban - így annak megismétlése során is - a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el, ha az eljárásokat azonos hatáskörű bíróságok folytatták, egyébként a magasabb hatáskörű elsőfokú bíróság jár el [Be. 839. § (1) bekezdés, Be. 840. §].
További különbség, hogy az összbüntetésbe foglalásra irányuló eljárásban (annak megismétlése esetén is) a bíróság az ügyiratok alapján hozza meg a határozatát, ellenben az egyszerűsített felülvizsgálat során - a hatályos szabályozás szerint - a terhelt meghallgatása nem mellőzhető, ha a bíróság a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosításáról rendelkezik [Be. 673. § (6) bekezdés a) pont].
Megjegyzi a Kúria, hogy ez az eltérés a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó egyszerűsített felülvizsgálati eljárás és a különleges eljárás között 2021. január 1. napjával elenyészik, mert a 2020. évi XLIII. törvény 233. §-ával módosított Be. 673. § (6) bekezdés a) pontja ekkortól a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálatban való módosítása során a terhelt meghallgatásának kötelezettségét már csak az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság kapcsán írja elő.
További eltérés az egyszerűsített felülvizsgálat és a különleges eljárás között, hogy különleges eljárás lefolytatására - időhatártól függetlenül - mindaddig lehetőség van, amíg annak oka fennáll. Ugyanakkor a terhelt, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra indítvány az ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthető elő, illetve a terhelt, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból is csak az ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül indítható [Be. 672. § (4) bekezdés]. Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást a megindításától számított hat hónapon belül le kell folytatni, ezt követően - a törvényben meghatározottak kivételével - nem hozható a terheltre vagy az egyéb érdekeltre hátrányosabb döntés [Be. 672. § (5) bekezdés].
Mindezek áttekintése után a Kúria álláspontja a következő.
A Be. 671. §-a szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának akkor van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett az ott meghatározott kérdésekben. E törvényhely tehát a bíróság alapügyben tett rendelkezését határozza meg az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyaként, és nem tartalmazza kifejezetten a „jogerős ügydöntő határozatával” kitételt. Ennek oka azonban nem az, hogy a törvényhozó nem tekinti az egyszerűsített felülvizsgálat feltételének, hogy az adott kérdésben a bíróság jogerős ügydöntő határozattal döntsön, hanem az, hogy az egyszerűsített felülvizsgálattal orvosolható kérdésekről a bíróság „az alapügyben” eleve, fogalmilag csak a jogerős ügydöntő határozatban rendelkezhet, így annak külön kiemelése szükségtelen. Ezt támasztja alá az is, hogy a törvény e szakaszához fűzött miniszteri indokolás már azt rögzíti, miszerint az egyszerűsített felülvizsgálat alapja, hogy a bíróság az alapügyben meghozott jogerős ügydöntő határozata valamely felsorolt járulékos jellegű kérdésben hiányos vagy törvénysértő.
A törvény tehát az egyszerűsített felülvizsgálatot csak a jogerős, ügydöntő határozatok bizonyos járulékos kérdései tekintetében teszi lehetővé.
Kétségtelen, hogy a Be. 449. § (2) bekezdése szerint az ítélet mindig ügydöntő határozat. A Be. 456-459. §-aiban foglalt szabályozás ugyancsak nem hagy kétséget afelől, hogy a törvény rendszerében csak az ügydöntő határozat „képes” jogerőre. Az sem kérdőjelezhető meg, hogy a jogalkotó szerint az összbüntetési ítélet is jogerőre emelkedhet, miután a Be. a 840. §-ában azt a fordulatot használja, hogy „ha az összbüntetési eljárás jogerős befejezését követően megállapítja”.
Az összbüntetésre irányuló eljárásban az összbüntetésbe foglalásról a bíróság - a Be. 839. § (5) bekezdése alapján - ítélettel határoz, és az összbüntetési ítélet jogerőre képes. Ennek ellenére következetes azonban a Kúria gyakorlata abban, hogy az összbüntetési ítélet nem ügydöntő határozat. A Be. 456. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Ügydöntőnek tehát azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.). A Be. 839. §-ában szabályozott összbüntetési eljárás különleges eljárás (Be. Huszonegyedik Rész). Különleges eljárásban a bíróság nem a vádról, nem a terhelt büntetőjogi felelősségéről, nem a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról, azaz nem a büntetőjogi főkérdésekről dönt.
Ekként tehát az összbüntetési ítélet nem ügydöntő határozat. Az összbüntetésbe foglalás során ugyanis a bíróság nem a vádról határoz, hanem az alapügyekben hozott ügydöntő határozatokkal kiszabott szabadságvesztéseket egységesíti. Az ügydöntő jelleg hiánya azt eredményezi, hogy az összbüntetési ítélet törvénysértő rendelkezése ellen egyszerűsített felülvizsgálat nem vehető igénybe, arra csak abban az esetben van lehetőség, amikor az összbüntetésbe foglalt alapítélet tartalmaz törvénysértő rendelkezést.
A korábbi Be. 574. § (4) bekezdésének utolsó mondata még lehetővé tette azt, hogy az összbüntetési ítéletben elvégezze a bíróság az alapítéletek bármelyikét illetően a büntetés-végrehajtási fokozatra (556. §), illetőleg a feltételes szabadságra (557. §) vonatkozó rendelkezések utólagos korrekcióját, amennyiben ezekben a kérdésekben az alapítélet nem a törvényeknek megfelelően rendelkezett. A Be. ilyen rendelkezést már nem tartalmaz, erre csak a Be. 671. és 675. §-aiban rögzített egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretei között van lehetőség.
A jelen szabályozás szerint tehát a bíróság az összbüntetési eljárásban az alapítélet törvénysértő rendelkezését nem orvosolhatja. Ekként ilyen esetben az összbüntetésbe foglalást csak az alapítéletek (esetlegesen téves) rendelkezéseinek alapulvételével lehet elvégezni, majd az alapügy(ek)ben lefolytatott egyszerűsített felülvizsgálat után kell a Be. 840. §-a alapján, a Be. 839. §-a szerinti eljárást ismét lefolytatni az összbüntetési határozat törvényessé tétele érdekében. Ha pedig valamely alapítélet törvénysértő rendelkezését az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a Be. 672. § (4) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt már nem lehet korrigálni, az eredeti törvénysértő rendelkezést figyelembe véve kell az összbüntetésről dönteni.
Más a helyzet azonban akkor, amikor törvényes alapítéleteket összbüntetésbe foglaló ítélet tartalmaz törvénysértő rendelkezést.
A Be. 840. §-ában írt hiányos vagy törvénysértő „összbüntetésbe foglalás” alatt mindazt érteni kell, amit az összbüntetési ítélet rendelkező része tartalmazhat: így az összbüntetésbe foglalható ügydöntő határozatok körét, az összbüntetés tartamát, a végrehajtási fokozatot, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, végül a visszaesői minőséget. A megszorító értelmezésnek nincs törvényi alapja.
Ezt támasztja alá az is, hogy míg a korábbi Be. külön alcímben szabályozta az összbüntetésbe foglalásra (574. §) és az utólagos összbüntetésbe foglalásra (575. §) irányuló különleges eljárást, addig a hatályos Be. 839-840. §-a már kizárólag összbüntetési eljárást határoz meg. A Be. 840. §-a arra ad lehetőséget, hogy törvénysértés esetén a bíróság az összbüntetési eljárást a Be. 839. §-a szerint megismételje. A megismételt összbüntetési eljárásban tehát a bíróság ugyanazon szabályok (Be. 839. §) szerint jár el, mint a korábbi összbüntetési eljárás során, és így értelemszerűen minden olyan rendelkezést is meghozhat - immár törvényes tartalommal -, amit a korábbi összbüntetési ítéletben megtett vagy - a törvény kötelező rendelkezése ellenére - megtenni elmulasztott.
Ekként a Be. 840. §-a alapján megismételt, a Be. 839. §-a szerinti különleges eljárásban lehet törvényesen meghatározni az összbüntetés tartamát, a végrehajtási fokozatot, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, illetve a visszaesői minőséget, amennyiben ezekkel kapcsolatban az összbüntetési ítélet törvénysértő rendelkezést tartalmaz.
Az összbüntetési eljárás megismétlése esetén nincs meghatározva, hogy a terhelt terhére meddig lehet korrigálni a járulékos rendelkezéseket, ezért ebben az eljárásban az egyszerűsített felülvizsgálat esetében meghatározott határidő nélkül lehet módosítani a törvénysértő összbüntetési ítéletet. Ezzel a terhelt garanciális jogai nem sérülnek, mert az alapítélet téves rendelkezései - a korábban írtak szerint - csak egyszerűsített felülvizsgálatban, az arra meghatározott határidő letelte előtt helyesbíthetők; időhatár nélküli korrekció a terhelt terhére csak az alapítéletek helyes rendelkezései esetén, az összbüntetési ítéletben - azaz nem a büntetés kiszabása, hanem azok egységesítése során - elvétett rendelkezés kapcsán lehetséges.
A fentiekre figyelemmel a Kúria az ítélkezési gyakorlat egységessége érdekében - a Bszi. 37. § (1) bekezdése szerinti ülésen eljárva - jogegységi döntést hozott, a rendelkező rész szerint határozva.
A jogegységi határozatot a Bszi. 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.
Budapest, 2020. július 2.
| Dr. Kónya István s. k., a jogegységi tanács elnöke | |||
| Dr. Somogyi Gábor s. k., | Dr. Csák Zsolt s. k., | ||
| előadó bíró | bíró | ||
| Dr. Katona Sándor s. k., | Dr. Márki Zoltán s. k., | ||
| bíró | bíró | ||
| Dr. Molnár Gábor Miklós s. k., | Dr. Székely Ákos s. k., | ||
| bíró | bíró | ||
| a jogegységi tanács tagjai |
