A jogszabály mai napon ( 2022.05.23. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2020, https://eur-lex.europa.eu/

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (2020/C 440/03) VÉLEMÉNYE

a határon átnyúló egészségügyi ellátás biztosításáról és jövőbeli kilátásairól * 

Előadó: Karsten Uno PETERSEN (DK/PES), Dél-Dánia régió regionális tanácsának tagja
Referenciaszöveg: előretekintő vélemény

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezető megjegyzések

1. felhívja a figyelmet arra, hogy a betegek határokon átnyúló mobilitása fontos szakpolitikai kérdés. Az uniós polgárok 34%-a számára az egészségügy a legfontosabb szakpolitikai kérdés az adott régióban. Ez 8 százalékponttal több, mint 2015-ben, és 10 százalékponttal több, mint 2012-ben;

2. hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás középpontjában a regionális és helyi dimenzió áll. Sok, határ mentén élő ember különböző okokból a szomszédos országban keres kezelést. A határon átnyúló régiók az EU területének 40%-át teszik ki; az európai polgároknak több mint harmada határ menti régióban él. A helyi és regionális önkormányzatok összekötő kapocsként szolgálnak valamennyi érintett fél (nemzeti, regionális és helyi szereplők, kórházak, háziorvosok, gyógyszertárak, polgárok stb.) között;

3. úgy véli, hogy a betegek határokon átnyúló mobilitásával összefüggésben számos kérdéssel foglalkozni kell, többek között a külföldi kezelésre vonatkozó információkhoz való hozzáféréssel, az ellátás folyamatosságával, a határ mindkét oldalán dolgozó egészségügyi személyzet közötti információcserével, az ellátási és a kezelési kínálat és az azok módja terén fennálló különbségekkel, az azzal kapcsolatos egészségügyi lehetőségekkel, hogy kiemelten kezeljék és biztosítsák az egyforma ellátást, valamint logisztikai és adminisztratív kihívásokkal, amelyek kihatnak arra, hogy hány polgár kíván élni az egy másik tagállamban történő kezelés irányelv által biztosított lehetőségével;

4. üdvözli az új EU4 egészségügyi program költségvetését, amely lehetővé teszi majd az egészségügyi biztonság növelését és a felkészültség javítását a jövőbeli egészségügyi válságok esetén. Ez a program egy szilárd, önálló program lesz, melynek megnövelik a finanszírozási forrásait a következő többéves pénzügyi keretben (2021-2027) annak érdekében, hogy megfelelően kezelni lehessen a jelenlegi mandátumidőszakra vonatkozó európai bizottsági programban feltárt kihívásokat, különös tekintettel a rák elleni küzdelemre, a krónikus és ritka betegségek megelőzésére, korai felismerésére és kezelésére, az antimikrobiális rezisztenciára, a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférésre és a súlyos egészségügyi veszélyekre (például a koronavírus-járványokra), és hogy a határokon átnyúló együttműködésre épülő, ambiciózus egészségügyi szakpolitikát lehessen megvalósítani;

5. üdvözli, hogy valamennyi tagállam befejezte az irányelv átültetését; továbbra is aggodalmát fejezi ki azonban a megfelelés ellenőrzése és az Európai Bizottság által eddig feltárt problémák nagyságrendje miatt; tudomásul veszi, hogy az irányelv számos olyan jogszabályt érint, amely az egészségügyi rendszerek megszervezésével és irányításával, a visszatérítési mechanizmusokkal, az információs csatornákkal, a betegek jogaival és jogosultságaival, valamint a szakmai felelősséggel kapcsolatos;

6. ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans levelet küldött az RB elnökének, amelyben előretekintő véleményt kért a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtásáról, ami hozzájárulhat az irányelv jobb végrehajtásához és a betegek jogainak megerősítéséhez;

7. egyértelművé teszi, hogy szem előtt kell tartani, hogy az egészségügyi szolgáltatások szervezésének, irányításának, finanszírozásának és nyújtásának továbbra is az uniós tagállamok hatáskörébe kell tartoznia. Ezen túlmenően úgy kell végrehajtani az irányelvet, hogy közben szem előtt tartjuk az illetékes egészségügyi hatóságoknak a polgárok érdekében végzett, átfogó feladatait is;

8. köszönetet mond valamennyi RegHubsnak *  és azoknak az érdekelt feleknek, akikkel konzultáltak, a felmérésében való gondos közreműködésükért és a jelen vélemény alapjául szolgáló értékes válaszaikért;

COVID19

9. úgy véli, hogy a Covid19-válság egyértelművé tette, hogy Európának szorosabb együttműködésre van szüksége az egészségügy terén;

10. megismétli az RB elnökének felhívását, hogy hozzanak létre egy európai uniós szükséghelyzeti egészségügyi mechanizmust, amely szorosan kapcsolódik a meglévő uniós válságkezelési struktúrákhoz (azaz az EU Szolidaritási Alapjához és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központhoz) vagy integrálódik azokba, hogy jobban felkészítse az Uniót a jövőbeli világjárványokra, és segítse „a helyi és regionális szintű vezetőket abban, hogy egészségügyi szolgáltatásokkal és eszközökkel lássák el a kórházakat és az iskolákat, orvosi személyzetet vegyenek fel, orvostechnikai eszközöket vásároljanak és támogassák az intenzív ellátást”;

11. felhívja továbbá a figyelmet az irányelv kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló 10. cikkére, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a „kölcsönös segítségnyújtás biztosítását” és „a határokon átnyúló egészségügyi ellátás nyújtásával kapcsolatos együttműködés megkönnyítését regionális és helyi szinten a határ menti régiókban”. Meggyőződése, hogy a tagállamoknak kreatívabb módon ki kellene aknázniuk ezt a lehetőséget a világjárványhelyzetek kezelésére is;

12. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 222. cikke értelmében az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel;

13. megnyugtatónak tartja azt a szolidaritást, amelyet a tagállamok mutattak a szükség idején, amikor is betegeket vettek át túlterhelt szomszédaiktól, hogy enyhítsék az azok intenzív ellátási kapacitásaira nehezedő nyomást; szilárd megy-győződése, hogy ezt a lehetőséget a jövőben hivatalossá lehetne tenni egy, az irányelv keretében történő segítségnyújtás iránti kérelem formájában;

14. javasolja, hogy hozzanak létre „egészségügyi folyosókat” *  a határ menti régiók között, lehetővé téve a betegek és az egészségügyi szakemberek számára, hogy - az ellátáshoz való hozzáférés és annak biztosítása érdekében - a kijárási korlátozás ideje alatt továbbra is átléphessék a határt;

15. felhívja a figyelmet a határokon átnyúló digitális megoldásokra, amelyek lehetővé teszik például a mintákra vonatkozó képalkotási eljárásokat és azok távelemzését (például az kiértékelés céljából külföldre továbbított tüdőröntgen-felvételeket), mivel ezek a költséghatékony és gyakorlati együttműködés példái a járványesetek számának ugrásszerű növekedésekor;

A betegek nagyobb mobilitása önmagában nem lehet cél

16. egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy a gyakorlatban csak az uniós polgárok igen kis hányada él az irányelv nyújtotta lehetőségekkel, és egyértelmű az a tendencia, hogy a legerősebb határon átnyúló betegmobilitás a szomszédos határrégiókban észlelhető;

17. e tekintetben utal az Európai Bizottság jelentésére, amely azt a következtetést vonja le, hogy a határokon átnyúló betegáramlások egy állandó mintát követnek. Eszerint az, hogy az uniós polgárok igénybe vesznek-e határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokat, elsősorban a földrajzi és kulturális közelségtől függ;

18. felhívja a figyelmet az Európai Bizottság következtetésére, amely szerint a betegmobilitás és annak pénzügyi vonzata az Unión belül összességében viszonylag kismértékű marad - a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv nem gyakorolt jelentős, az államháztartás szempontjából releváns hatást az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára;

19. utal arra, hogy különösen a határrégiókban, egyes betegcsoportok esetében - ritka betegségek kezelési lehetősége vagy az egészségügyi szolgáltatások földrajzi közelsége miatt - a határokon átnyúló egészségügyi ellátás lehet a legmegfelelőbb ellátási forma;

20. üdvözli, hogy az irányelv pozitív hatást gyakorolt a betegek Unión belüli, határokon átnyúló mobilitására, amely 2015 óta kismértékben nőtt. Az előzetes engedélyek iránti kérelmek számát illetően is folyamatos növekedés volt megfigyelhető az elmúlt néhány évben, így 2015-höz képest 2017-ben több mint kétszeresére nőtt az előzetes engedélyek iránti kérelmek száma és azok jóváhagyása a tagállamokban;

21. rámutat arra, hogy a rendeletek és az irányelv nem az egyetlen olyan lehetőséget jelentik, amelyen keresztül egy másik tagállamban ellátás nyújtható, mivel a tagállamok közül több is elfogadott két- és többoldalú párhuzamos eljárásokat a határ menti régióik sajátos ellátási igényeinek kielégítésére (BE, DK, SE, DE, CZ, EE, LU, HU, NL, PT, RO, FI és LT). Gyakran megelőzve az irányelvet, ezek a megállapodások olyan jelentős betegáramlásokat idéznek elő, amelyek nem szerepelnek az európai statisztikákban;

22. úgy véli, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvnek nem az a célja, hogy a lehető legtöbb beteg vegyen igénybe külföldi ellátást; az irányelv által kínált megoldásokat úgy alakították ki, hogy azok kiegészítsék a regionális vagy nemzeti szinten rendelkezésre álló gondozási szolgáltatások és termékek kínálatát, és tisztázzák az olyan európai betegek jogait, akik készek egy egészségügyi ellátásért vagy kezelésért egy másik uniós tagállamba vagy EGT-országba utazni; a felhasználók száma ezért nem értelmezhető a jogszabály sikereként vagy kudarcaként;

23. hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a betegek határokon átnyúló fokozott mobilitása esetében a beteg helyzetének kell mérvadónak lennie, és hogy a betegek nagyobb mobilitása önmagában nem lehet cél;

Az irányelvnek megfelelően könnyen hozzáférhető információk kellenek a kezelésekről

24. az Európai Parlamenthez hasonlóan felhívja a figyelmet arra, hogy az irányelv sikeres végrehajtása attól függ, hogy a betegeket, az egészségügyi szakembereket és az egyéb érdekelt feleket megfelelően tájékoztatják-e az irányelv összes szempontjáról;

25. ezért hangsúlyozza, hogy a polgárok számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni az irányelvben meghatározott, a más tagállamban történő kezelésre vonatkozó feltételekre vonatkozó információkat, mivel csak így tudnak megalapozott döntést hozni a külföldi kezelésről;

26. szükségesnek tartja, hogy a különböző országok egészségügyi rendszerei közötti jelentős szervezeti különbségek miatt (néhány országban regionális és helyi különbségek is vannak) az egészségügyi hatóságok megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a polgárok számára.

27. felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok rendelkezhetnek regionális kirendeltségekkel, vagy integrálhatók a regionális egészségügyi rendszerek weboldalaiba, vagy elhelyezhetők a regionális egészségbiztosítók weboldalain; bár ezek a megoldások nem feltétlenül növelik a „nemzeti kapcsolattartó pontok” általános ismertségét, sikeresebbek lehetnek a polgárok tájékoztatásában;

28. javasolja, hogy az Európai Bizottság mutasson be példákat a különböző országokból, valamint a regionális és helyi önkormányzatoktól származó információk terjesztésével kapcsolatos bevált gyakorlatokra annak érdekében, hogy a tagállamok egészségügyi hatóságai tanulhassanak a hasonló szerkezeti felépítésű egészségügyi rendszerekből;

29. hangsúlyozza, hogy - még ha a tagállamok fokozzák is tájékoztatási erőfeszítéseiket - továbbra is nagy különbségek lesznek a betegek mobilitásában, a különböző egészségügyi rendszerek szerkezeti felépítésétől és az általuk nyújtott szolgáltatásoktól függően. Az Európai Bizottság jelentése egyértelművé teszi ezt. A betegek külföldi kezelés iránti motivációi a következők lehetnek: rövidebb várakozási idő a jó kezelésre, kulturális tényezők, pénz megtakarítása olyan kezelések esetében, amelyeket jelentős mértékben saját zsebükből kell fizetni, mint például a fogászati ellátás;

A külföldi kezelés adminisztratív többletköltségei

30. megjegyzi, hogy az egészségügyi költségvetés túlnyomó részét belföldön költik el. Az Európai Bizottság becslése szerint a határon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatban az irányelv következtében felmerült uniós kiadások az uniós országok éves egészségügyi költségvetésének mindössze 0,004%-át teszik ki;

31. rámutat arra, hogy a betegeknek csak töredéke él az irányelvben biztosított kezelési lehetőségekkel egy másik tagállamban. Az Európai Számvevőszék legutóbbi jelentése szerint évente mintegy 214 000 visszatérítési kérelem érkezik, ami az EU népességének mintegy 0,04%-át teszi ki. E kérelmek túlnyomó többsége (több mint 210 000) előzetes engedélyhez nem kötött kezelés költségeinek visszatérítésére vonatkozik;

32. felhívja a figyelmet arra, hogy az előzetes engedélyhez nem kötött nem kórházi ellátás (pl. fogorvosi ellátás) visszatérítése pénzügyi értelemben korlátozott mértékű az egészségügyi hatóságoknál az irányelv végrehajtása során felmerülő további tájékoztatási és adminisztratív költségekhez képest;

33. rámutat arra, hogy a tagállamok illetékes egészségügyi hatóságainak az irányelv teljeskörű végrehajtására és arra irányuló erőfeszítéseik során, hogy megtalálják polgáraik számára a legegyszerűbb módokat arra, hogy egy másik tagállamban kezelésben részesüljenek, azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy az uniós polgárok túlnyomó többsége inkább otthona vagy családja közelében részesíti előnyben a kezelést. Ezért a tagállamokban az egészségügyi ellátás megszervezésének, minőségének és kapacitásának tekintetében főszabályként arra kell törekedni, hogy a polgárokat lehetőleg a lakóhelyükhöz vagy családjukhoz legközelebb eső helyen kezeljék;

34. felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamoknak a más uniós országokban igénybe vett kezelésekkel kapcsolatos kiadásai nem csak a visszatérítésekre vonatkoznak. A kezelések adminisztratív és tájékoztatási költségekkel is járnak - ez olyan pénz, amelyet egyébként az érintett tagállam egészségügyi rendszerén belüli kezelések javítására lehetne fordítani. Az irányelv végrehajtása során az egészségügyi hatóságoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok egészségügyi rendszereinek forrásait ne terhelje aránytalanul a más tagállamban kezelést igénylő betegek nagyon alacsony aránya;

Az előzetes engedélyezés észszerű alkalmazása

35. utal arra, hogy az egy másik tagállamban történő kórházi vagy szakorvosi kezelés kötelező előzetes tagállami engedélyezése a határokon átnyúló betegmobilitás akadályát képezi;

36. e tekintetben nyugtázza, hogy az Európai Bizottság jelentése szerint a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz hozzáférni kívánó betegeknek a nemzeti egészségügyi költségvetésekre gyakorolt hatása korlátozottnak tűnik. Ez valamennyi országra igaz, függetlenül attól, hogy vezetett-e be előzetes engedélyezési rendszert vagy sem;

37. megjegyzi, hogy a RegHubs többsége (63%) szükségesnek tartja az előzetes engedélyezést a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, valamint az erőforrások pazarlásának elkerülése (48%) és a költségek regionális szintű ellenőrzése érdekében (44%);

38. felhívja a figyelmet arra, hogy az irányelvben foglalt előzetes engedélyezési rendelkezések alkalmazása pénzügyi biztonságot is nyújt a betegek számára, mivel az irányelv értelmében a biztosítás helye szerinti tagállam már a másik tagállamban történő kezelés előtt garantálja számukra a kezelés költségeinek megtérítését;

39. sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető legjobban gyorsítsák fel az előzetes engedélyezést annak érdekében, hogy ne késleltessék szükségtelenül a kezelést, és közben értékeljék reálisan a tervezett beavatkozás becsült költségét;

40. kiemeli, hogy a regionális központok hálózata az előzetes értesítés sokkal kevésbé használt mechanizmusát (9. cikk (5) bekezdés) hasznos eszköznek tartja ahhoz, hogy a betegek számára egyértelműséget biztosítson, és támogassa a hatóságokat kötelezettségeik teljesítésében, és arra kéri a tagállamokat, hogy használják nagyobb mértékben ezt az önkéntes megállapodást;

41. felhívja a figyelmet arra a pénzügyi ellentételezési mechanizmusra, amelyet a tagállamok az előzetes engedélyezéssel összefüggésben alkalmazhatnak az illetékes intézmények közötti költségátvállalás bevezetése érdekében, amely így kiváltja az előzetes kifizetést és a betegek számára történő visszatérítést (9. cikk (5) bekezdés) és csökkenti a betegekre háruló terheket, illetve a kevésbé tehetős társadalmi csoportok előtt is megnyitja a külföldi kezelés lehetőségét;

42. ezzel összefüggésben javasolja, hogy az irányelv további végrehajtásával összefüggésben biztosítsák, hogy az előzetes engedélyezés továbbra is lehetséges legyen, amennyiben a tagállamok illetékes hatóságai ezt szükségesnek ítélik;

További együttműködés az irányelv végrehajtása terén

43. arra kéri az Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóságot, hogy a többi illetékes főigazgatósággal együttműködésben kövesse nyomon a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv alkalmazásának értékelését, és folytassa a határokon átnyúló egészségügyi tevékenységek és a részt vevő hatóságok által tapasztalt problémák példáinak gyűjtését, elemzését és közzétételét;

44. megfelelő és hosszú távú uniós finanszírozást kér a következő programozási időszakban, különösen, de nem kizárólag az Interregen keresztül, többek között a konkrét akadályok felszámolását és a zökkenőmentes együttműködést célzó, határokon átnyúló tanulmányok/projektek végrehajtásához;

45. utal arra, hogy bár az RB-WHO együttműködési megállapodás nem utal kifejezetten az irányelvre, egyértelműen leszögezi, hogy az RB elkötelezetten munkálkodik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javításán, az egészségfejlesztésen és a tudásmegosztáson - mindezek az irányelv alapvető szempontjai;

46. felkínálja az Európai Bizottságnak a rendszeres párbeszéd lehetőségét. A NAT szakbizottság és az „Egészség” régióközi csoport bevonásával e párbeszéd keretében meg lehetne vitatni a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv hatékonyabb végrehajtásával kapcsolatos kihívásokat és megoldásokat;

47. folyamatos támogatásáról biztosítja ezt az égetően szükséges európai együttműködést, és készen áll arra, hogy további tanácsadást és tájékoztatást nyújtson a régiók bevált gyakorlatainak példáiról;

48. megismétli, hogy a betegségek nem ismernek határokat, és hogy az európai egészségügyi szükséghelyzetekkel kapcsolatos szolidaritás soha nem állhat meg a közigazgatási vagy jogi határokon;

49. azt várja, hogy az Európai Bizottság harmadik végrehajtási jelentésében teljes mértékben figyelembe veszik majd a Régiók Európai Bizottsága e véleményben kifejtett megfontolásait.

Kelt Brüsszelben, 2020. október 14-én.

a Régiók Európai Bizottsága

elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


  Vissza az oldal tetejére