Előadó: Judith VORBACH
Társelőadó: Tommaso DI FAZIO
| Felkérés: | Európai Bizottság, 2020.3.9. | |
| Jogalap: | az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke | |
| Illetékes szekció: | „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció | |
| Elfogadás a szekcióülésen: | 2020.7.20. | |
| Elfogadás a plenáris ülésen: | 2020.9.18. | |
| Plenáris ülés száma: | 554. | |
| A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) | 216/0/3 |
1. Következtetések és ajánlások
1.1 Mivel a gazdasági kormányzási keret módosításra szorul, az EGSZB üdvözli ezt a felülvizsgálatot. Olyan történelmi időket élünk, amikor sürgősen új életet kell lehelni az Európai Unió alapértékeibe, és létre kell hozni egy valódi gazdasági és szociális uniót annak érdekében, hogy megteremtsük a demokrácián és kohézión alapuló politikai unió alapját. Az EU-nak bizonyítania kell, hogy szolidaritáson alapuló közösséget alkot, amely az Európai Unióról szóló szerződésben (EUSZ) foglaltaknak * megfelelően előmozdítja az emberek jóllétét. A Covid19-válság hatalmas sokk, melynek kezeléséhez széles körű pénzügyi jogosítványok kellenek. A világjárvány gazdasági és társadalmi következményeinek kordában tartásához, valamint az ezekből eredő károk terhének tagállamokon belüli és tagállamok közötti méltányos megosztásához szükség van a célok összehangolására. Fontos rövid távú intézkedéseket hoztak már, például életbe léptették a költségvetési keret általános mentesítési záradékát. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ahelyett, hogy túl gyorsan visszatérnénk a normális kerékvágásba, térjünk át egy felülvizsgált gazdasági kormányzási keretre - ezt vázolja fel ez a vélemény is.
1.2 Az EGSZB szerint ahhoz, hogy átfogó legyen a pénzügyi válság óta bevezetett egyedi intézkedések - az úgynevezett „hatos csomag” és „kettes csomag” - második ötéves felülvizsgálata, annak ki kell terjednie a tagállamok gazdasági és pénzügyi politikáinak végrehajtását, szorosabb összehangolását és nagyobb konvergenciáját célzó, 2010 óta bevezetett valamennyi szabályra is. Az EGSZB kéri továbbá, hogy az Európa jövőjéről szóló közelgő konferencián vitassák meg azt a kulcsfontosságú kérdést, hogy hogyan alakítsuk a gazdasági kormányzást. Egy ilyen helyzetben nem lehet tabu, hogy az EUMSZ gazdasági kormányzásra vonatkozó rendelkezéseit az EU jelenlegi gazdasági realitásához igazítsuk. Példának okáért a rendkívül expanzív monetáris politika ellenére fennáll a defláció veszélye.
1.3 Az EGSZB úgy véli, hogy a gazdasági kormányzás megfelelő felülvizsgálatához a gazdaságpolitikai célkitűzések átfogó felülvizsgálatára van szükség. Az EGSZB a prosperálásra összpontosító gazdasági kormányzást javasol, amely az emberek társadalmi és gazdasági jólétét helyezi előtérbe, hogy senki se maradjon le. Ezért az EGSZB egy olyan, kiegyensúlyozott gazdaságpolitika kialakítását kéri, amely amellett, hogy kiemeli fontosságukat, egyforma hangsúlyt helyez számos kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzésre: a fenntartható és inkluzív növekedésre, a teljes foglalkoztatottságra és a tisztességes munkára, az anyagi javak méltányos elosztására, a közegészségügyre és az életminőségre, a környezeti fenntarthatóságra, a pénzügyi piacok stabilitására, az árstabilitásra, a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatokra, a versenyképes szociális piacgazdaságra és a stabil államháztartásokra. A gazdasági cikluson belül az állami és magánberuházások fellendülése a stabil gazdasági környezet alapja és eredménye is egyben.
1.4 A stabil államháztartás gazdasági rezilienciát és bizalmat teremt és az egyes tagállamok saját érdekét szolgálja, de számos paramétertől függ, és sok esetben nem irányítható nemzeti szinten. A közkiadások csökkentésére irányuló erőfeszítések - különösen, ha azokat rosszul alakították ki - valószínűleg rövid és középtávon kedvezőtlen hatást gyakorolnak más kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzésekre, és potenciálisan negatív hatást gyakorolnak más tagállamokra is. A jelenlegi költségvetési szabályok és országspecifikus ajánlások a kormányzati kiadások és a közberuházások korlátozásához vezettek (különösen az egészségügyi rendszerek terén), ami a gazdasági válság elhúzódását okozta és sok polgár számára súlyos nehézségeket eredményezett. A szabályok ilyen módon történő érvényesítése részben prociklikusnak bizonyult. Visszaesés idején még tovább fékezték a gazdaságokat, és ismét nyomást gyakoroltak az államháztartásra. A szolidaritáson alapuló gazdasági kormányzást úgy kell megvalósítani, hogy a tagállamokat ne büntessék, hanem tegyék lehetővé számukra a válságokkal szembeni ellenálló képességük megerősítését, valamint a fenntartható és inkluzív növekedés és államháztartás elérését.
1.5 Az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Bizottság kezdjen el az európai gazdasági kormányzás reformján dolgozni azzal a céllal, hogy a megreformált gazdasági kormányzás - különösen válsághelyzetekben - elkerülje az aszimmetrikus hatásokat a tagállamokban, és biztosítsa, hogy senki se maradjon le. Határozott fellépésre van szükség a gazdasági fellendülés ösztönzéséhez, és ehhez az aranyszabályt kell alkalmazni, illetve széles körű beruházási terveket kell kidolgozni és koordinálni. A Covid19-válságra reagálva rendkívüli anticiklikus politikákat kell kialakítani uniós és nemzeti szinten. Az EGSZB - a 2020. júniusi állásfoglalásának * megállapításaival összhangban - határozottan úgy véli, hogy a válságot a szolidaritásra építve kell kezelni. Uniós beruházásokra van szükség az olyan alapvető és prioritást élvező ágazatokban, mint a materiális és immateriális infrastruktúra (az egészségügyi infrastruktúrára összpontosítva), a képzés (minden szinten és különösen a szakképzés és az egész életen át tartó szakmai képzés), az ökológiai helyreállítás és energia, valamint a kutatás (különösen az éghajlati és egészségügyi válságok megoldása és a nemzetközi verseny tisztességes keretének megteremtése érdekében). A követendő út a gazdasági kormányzási keret felülvizsgálata és egyensúlyának helyreállítása lenne, a következőképpen:
1.6 Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása és a makrogazdasági egyensúlyhiányok felszámolása a következők révén:
- annak elismerése, hogy a gazdasági nehézségek rendkívüli mértékben megnehezítik a költségvetési konszolidációt és az anticiklikus fiskális politikát,
- a fenntartható növekedés támogatása és ezáltal az államháztartás megerősítésének lehetővé tétele,
- a fenntartható és inkluzív növekedés prioritásként történő meghatározása, szem előtt tartva a fiskális multiplikátorokat,
- elegendő bevétel biztosítása és az adóterhek méltányos elosztása az agresszív adótervezés és adókijátszás elleni küzdelem révén,
- többleteket és hiányokat egyaránt tartalmazó szimmetrikus mutatók bevezetése,
- nagyobb hangsúly helyezése a foglalkoztatásra és a szociális fejlesztésre a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás, illetve az európai szemeszter keretében, ahol fontolóra kell venni egy integrált, a legfontosabb gazdasági célkitűzéseket képviselő mutatókat tartalmazó eredménytábla alkalmazását.
1.7 Annak biztosítása, hogy a költségvetési politikák megőrizzék a fenntarthatóságot, ugyanakkor lehetővé tegyék a rövid távú stabilizációt a következők révén:
- a gazdasági és technikai szempontból megkérdőjelezhető mutatók befolyásának erőteljes csökkentése,
- nagyobb hangsúly helyezése a bevételek növelésére,
- jelentős eltérések esetén további elemzések végrehajtása, nem pedig az érintett tagállamok pénzügyi szankciókkal való fenyegetése.
1.8 Kulcsfontosságú reformok megvalósítása és fenntartható beruházások ösztönzése a következők révén:
- az „aranyszabály” alkalmazása és a jövőbeli termelékenység és jólét biztosításához szükséges állami eszközök összegének megóvása,
- egy stratégiai beruházási terv végrehajtása,
- az állami támogatás fenntarthatósági és szociális kritériumoktól való függővé tétele.
1.9 felelős szolidaritáson alapuló gazdaságirányítási keret kidolgozása, amihez az alábbiakra van szükség:
- jelentős eltérések esetén megoldások kidolgozása az érintett országokkal közösen és partnerségben, a fenntartható és inkluzív növekedésre összpontosítva,
- kiegyensúlyozott technikai értékelésen, valamint demokratikusabb döntéshozatali folyamaton alapuló gazdasági kormányzás az Európai Parlament szerepének megerősítése révén,
- a szociális partnerek és a civil társadalom fokozott bevonása a különböző érdekek összehangolása érdekében,
- kötelező konzultációk az EGSZB-vel, amely a legalkalmasabb uniós szerv arra, hogy a civil társadalom nézeteit továbbítsa az Unió döntéshozóihoz.
1.10 Kiegyensúlyozott gazdaság kormányzás biztosítása a gazdasági és monetáris unió (GMU) elmélyítése érdekében a következő területeken:
- a GMU pénzügyi, gazdasági, szociális és politikai pillérének kiegyensúlyozott módon történő megerősítése,
- stabilizációs funkció alkalmazása egy közös anticiklikus politika követése érdekében,
- a Covid19-válság katasztrofális következményeinek leküzdése, méghozzá szolidaritásra építve,
- hosszú távú közös, hitelviszonyt megtestesítő instrumentum kibocsátása az adóterhek méltányos elosztását célzó intézkedésekkel együtt,
- az egységes piac további megerősítése érdekében a bank- és a tőkepiaci unió elmélyítése hatékony szabályozás bevezetésével.
2. Háttér
2.1 A 2008-as pénzügyi válságot követően a gazdasági kormányzásról szóló, 2011. évi jogszabálycsomag (a „hatos csomag”) révén szigorítottak a Stabilitási és Növekedési Paktumon (SNP). Az SNP prevenciós ága megköveteli, hogy a középtávú költségvetési célkitűzéseiktől eltérő országok évente GDP-arányosan legalább 0,5%-kal javítsák strukturális költségvetési helyzetüket. Egy kiadási referenciaérték is bevezetésre került. A GDP 60%-át meghaladó szintű államadóssággal rendelkező országok esetében az SNP évi mintegy 1/20-os mértékű adósságcsökkentést is előír, a meg nem felelés esetére pedig kilátásba helyezi az SNP korrekciós ága alá tartozó túlzottdeficit-eljárás alkalmazását. Egy, a makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelésére szolgáló eljárás is bevezetésre került. Az SNP és a „hatos csomag” szabályainak való meg nem felelés általában szigorú büntetések kilátásával kapcsolódik össze * . A költségvetési politika és a makrogazdasági mutatók szorosabb felügyelete beépült az európai szemeszterbe, meghatározva ezáltal egy ütemtervet. A 2013. évi „kettes csomag” szabályai létrehoztak egy keretrendszert a jelenleg vagy korábban pénzügyi nehézségekkel szembesülő országok számára. Ez azt is lehetővé tette, hogy mielőtt az adott nemzeti parlamentek elfogadnák az euróövezeti tagállamok költségvetés-tervezeteit, ez utóbbiak egy speciális uniós felülvizsgálaton essenek át.
2.2 Az Európai Bizottság a gazdasági kormányzási keret és különösen a „hatos csomag” és a „kettes csomag” felülvizsgálatát végzi. Már a Covid19-válság előtt megállapította, hogy megváltozott a környezet, utalva az alacsonyabb potenciális növekedésre, az alacsonyabb kamatlábakra és inflációra, valamint arra a kihívásra, hogy éghajlatbarátabbá kell válni, és alkalmazkodni kell a digitalizációhoz és a népesség elöregedéséhez. Az Európai Bizottság pozitív következtetéseket vont le a túlzottdeficit-eljárás kapcsán, mivel valamennyi tagállam tiszteletben tartotta a 3%-os GDP-arányos államháztartási hiányra vonatkozó feltételt, ugyanakkor megjegyzi, hogy az SNP prevenciós ága elégtelenül tölti be szerepét, mivel néhány ország esetében a hiány továbbra is olyan mértékű, hogy nem biztosít megfelelő biztonsági sávot a hiányra vonatkozó feltétel vonatkozásában. Az euróövezeten belül összességében csökkentek a GDP-arányos államadósság-szintek, az egyes országok közötti eltérések azonban nőttek.
3. Általános észrevételek
3.1 Az EGSZB üdvözli a gazdasági kormányzási keret ötévenkénti, jogszabályban előírt felülvizsgálatát, amely most éppen egybeesik az elmúlt száz év legnagyobb válságával békeidőben. A felülvizsgálatnak tükröznie kell ennek a sokkhatásnak a következményeit, és méltányos megoldásokat kell kínálnia egy olyan irányítási kerethez, amely valamennyi tagállam számára helyreállítja a növekedést és a jólétet. Ez csak akkor érhető el, ha mindannyian határozottan támogatják a valódi gazdasági és szociális uniót, amely a demokrácián, kohézión, kölcsönös segítségnyújtáson és szolidaritáson alapuló politikai unió kiindulópontját jelenti. Az Európai Bizottság közleménye azonban nem teljes, mivel főként a „hatos csomag” és a „kettes csomag” szabályai által elért eredmények értékelésére összpontosít, és nem szentel ugyanilyen figyelmet a gazdaságpolitikák összehangolását célzó más jóváhagyott intézkedéseknek. Az EGSZB kéri, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián vitassák meg azt a kulcsfontosságú kérdést, hogy miként lehet modernizálni a gazdasági kormányzást. Az EUMSZ gazdasági kormányzásra vonatkozó rendelkezéseinek kiigazítása nem lehet tabu. Mivel a nyilvános vitára szánt kérdéseket (lásd a 4. szakaszban) olyan módon fogalmazták meg, hogy az csökkenti az átfogó rálátás esélyét, az EGSZB e szakaszban ismerteti általános észrevételeit.
3.2 Az EGSZB a prosperálásra összpontosító gazdasági kormányzást javasol, amely az emberek szociális és gazdasági jólétét helyezi előtérbe, hogy senki se maradjon le. Ezért az EGSZB egy olyan, kiegyensúlyozott gazdaságpolitika kialakítását kéri, amely amellett, hogy kiemeli fontosságukat, egyforma hangsúlyt helyez számos egymással szorosan összefüggő, kulcsfontosságú gazdaság- és szociálpolitikai célkitűzésre: a fenntartható és inkluzív növekedésre, a teljes foglalkoztatottságra és a tisztességes munkára, az anyagi javak méltányos elosztására, a közegészségügyre és az életminőségre, a környezeti fenntarthatóságra, a pénzügyi piacok stabilitására, az árstabilitásra, a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatokra, a versenyképes szociális piacgazdaságra * és a stabil államháztartásokra. E célkitűzések mind az EUSZ 3. cikkében foglalt célkitűzésekhez, mind az ENSZ jelenlegi fenntartható fejlődési céljaihoz illeszkednek.
3.3 A szakpolitikai intézkedések tekintetében a fentiek négy dolgot jelentenek: először is a fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítását a fenntartható fogyasztásra és a termelőberuházásokra épülő kereslet és ezáltal termelés növelése révén; másodszor a társadalmi egyenlőtlenségek kezelését a tagállamokban és az EU egészében biztosítandó magas szintű szociális védelem, minőségi munkahelyek és a megélhetéshez elegendő bérek révén; harmadszor a klíma- és egészségügyi válság kezelését a digitális technológiára, az egészségügyre, az energiamegtakarításra, az infrastruktúrára, a képzésre, a kutatásra és a fejlesztésre irányuló köz- és magánberuházások ösztönzése révén. A stabil államháztartás és - gazdasági visszaesések idején - a kereslet fellendítésének képessége minden tagállam saját érdeke. A gazdaságpolitikai célok azonban nagymértékben összekapcsolódnak, és számos paramétert nem lehet nemzeti szinten irányítani. A szolidaritáson alapuló gazdasági kormányzásnak segítenie kell a tagállamokat a fenntartható és inkluzív növekedés és pénzügyek megvalósításában, valamint abban, hogy ellenállóvá váljanak a válságokkal szemben.
3.4 Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az eddig alkalmazott gazdasági kormányzás főként arra összpontosított, hogy az államháztartásokat az államháztartási hiány és az államadósság csökkentése révén stabilizálja. Az EGSZB úgy gondolja, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás és az európai szemeszter is szerepet játszhatott a strukturális reformokat célzó országspecifikus ajánlások előterjesztésében. A kiegyensúlyozott gazdaságpolitika megvalósítása érdekében fontos, hogy ezek az eszközök a kulcsfontosságú gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzésekre is összpontosítsanak (lásd a 3.2. pontot), és jelentősebb és hatékonyabb szerepet játsszanak minden irányítási reformban. A fenntartható növekedési stratégia figyelembe veszi a környezetet, a termelékenységet, a stabilitást és a méltányosságot. Mindazonáltal az eljárás továbbra is kiegyensúlyozatlan: a fenntartható növekedési stratégia a „megnevezés és megbélyegzés” elvén alapuló, nem kötelező erejű folyamat, míg az SNP egyértelműen meghatározott időkorlátokat és konkrét szankciókat előíró eljárást biztosít (lásd a 4.7.1. pontot).
3.5 Azok a gazdaságok, amelyekben a nemzeti fiskális politikák felismerik, hogy növekedés idején bevételi tartalékokat kell képezni, ugyanakkor továbbra is biztosítják a jövőbeli jóléthez szükséges beruházásokat, ellenállóbbak lesznek a gazdasági visszaesés kedvezőtlen hatásai elleni küzdelemben. A költségvetési egyensúly rossz kialakítása és megvalósítása - különösen, ha ez egy olyan időszakban történik, amikor az országok még a fellendülés korai szakaszában vannak -, veszélyesen korlátozza a költségvetési politika mozgásterét, és ha ezt az euróövezeten belül nem összehangolt módon hajtják végre, az más tagállamokban is jelentős keresletcsökkenéshez vezet. A nemzeti fiskális politikán keresztül alkalmazott kiigazítás különösen fontos az euróövezetben, mivel a nemzeti monetáris, kamatláb- és devizaárfolyam-politikák tagállami szinten nem tekinthetők járható útnak. Egyes EU-szerte párhuzamosan megvalósuló államháztartási konszolidációs intézkedések egészen 2014-ig elnyújtották a gazdasági és pénzügyi válságot, a visszaesés során alkalmazott megszorítások pedig rengeteg átlagembernek okoztak rendkívüli nehézségeket. Bár az euróövezeten belül 2014 és 2020 között összességében javultak a szociális mutatók, ezek számos országban továbbra is a válság előtti szinten maradnak. A közberuházások GDP-arányos mértéke 2017-re szintén csökkent, a 2009. évi 3,7%-ról 2,7%-ra. Ráadásul mindez kedvezőtlenül érintette a GDP-növekedést, ezáltal pedig a GDP-arányos államadósságot is. Az Európai Bizottságnak fokozottan figyelembe kell vennie a növekedés lassulásának egyre súlyosbodó következményeit. Az EGSZB felhívja a figyelmet a szabályok felülvizsgálatára vonatkozó korábbi ajánlásaira * , amelyeket ez idáig nem vettek figyelembe.
3.6 Az árstabilitás védelme jelenleg az infláció helyett valójában inkább a defláció elkerülését jelenti, és ez várhatóan a közeljövőben sem fog változni. A monetáris politika elengedhetetlen az államháztartások és a gazdaság egészének stabilitásához. Az EKB végső hitelezőként betöltött nyilvánvaló szerepét meg kell erősíteni, hogy az országoknak ne kelljen kizárólag a pénzügyi piacokon keresztül hozzáférhető refinanszírozásra támaszkodniuk. A Covid19-válság összefüggésében az EGSZB üdvözli az EKB azon intézkedéseit, amelyek az államkötvény-piaci árkülönbözetek kontrollálását célozzák. Gazdasági vészhelyzet esetén az EKB-nak készen kell állnia a mennyiségi lazítás kiterjesztésére. Viszont a kiegyensúlyozott gazdaságpolitika céljait szolgálná mind az inflációs cél, mind pedig a monetáris politikára vonatkozó inkluzív és fenntartható növekedési cél megállapítása.
3.7 A Covid19-válságra adandó válaszként határozott és rendkívüli, közös anticiklikus szakpolitikai megközelítést kell alkalmazni a tömeges munkanélküliség megelőzésére és az általános érdekű szolgáltatások, valamint szükség esetén az állami infrastruktúra - különösen a szociális biztonsági és az egészségügyi rendszer - erőforrással és személyzettel való ellátottságának növelésére. A 2008-as pénzügyi válság és a 2020-as járvány okozta válság tapasztalatai alapján kénytelenek vagyunk levonni azt a következtetést, hogy ilyen kritikus helyzetek a jövőben is bármikor előállhatnak, ami szükségessé teszi a GMU elmélyítését (lásd a 4.6. pontot). Az EGSZB ismét leszögezi, hogy az Uniónak minden válság esetén be kell bizonyítania, hogy nemcsak gazdasági érdekközösség, hanem - mindenekelőtt - szolidaritásra épülő közösség is * . Az uniós politikákat ennek, valamint az európai polgárok jólétének előmozdítására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződésben (EUSZ) * rögzített elvnek kell vezérelnie.
3.8 Az EGSZB üdvözli a költségvetési keretrendszer általános mentesítő záradékának hatályba léptetését, amelyet a „hatos csomag” részeként szerencsére valamennyi uniós tagállam számára elérhető lehetőségként vezettek be. A kérdés az, hogy milyen hamar kezdik el szorgalmazni a „rendes” fiskális szabályokhoz való visszatérést. Az EGSZB óva int a „megszokott kerékvágásba” való túl gyors visszatéréstől, mivel az újabb recessziót válthat ki. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ahelyett, hogy visszatérnénk a normális kerékvágásba, térjünk át egy felülvizsgált gazdasági kormányzási keretre (lásd alább).
4. Az Európai Bizottság nyilvános konzultációja során feltárt problémákra vonatkozó konkrét megjegyzések
Amint azt a fenti 3.1. pontban megjegyeztük, az EGSZB rámutat arra, hogy a nyilvános vitára szánt kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy az csökkenti az átfogó rálátás esélyét. Az alábbi konkrét válaszokat az EGSZB által a gazdasági kormányzás keretével kapcsolatban a 3. szakaszban kifejtett általános észrevételekkel összefüggésben kell értelmezni.
4.1 A keret javítása az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása és a makrogazdasági egyensúlyhiányok felszámolása érdekében
4.1.1 Az Európai Bizottság továbbra is úgy véli, hogy hatékony preventív ágra van szükség, és hogy minél előbb végre kell hajtani a fiskális politikára vonatkozó ajánlásokat, de nem kínál megoldást azon nehézségekre, amelyekkel néhány tagállam szembesül, illetve nem lép fel az egyéb kulcsfontosságú gazdasági célkitűzéseket érintő hatások kezelése érdekében. Az államadósságra vonatkozó referenciamutató elérése rendkívül nehéznek bizonyult, különösen a nagymértékben eladósodott országok esetében, amelyek alacsony növekedéssel, alacsony inflációval és magas hitelfinanszírozási költségekkel küzdenek. A folyó kiadásnak és a közberuházásoknak a középtávú célkitűzés elérése érdekében történő csökkentése jelentős következményekkel, konkrétan a szociális kiadások, a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés visszaesésével jár. A jelenlegi gazdasági válság azonban arra figyelmeztet, hogy költségvetési mozgásteret kell teremteni az anticiklikus költségvetési politika számára.
4.1.2 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fenntartható finanszírozás biztosítása nem az eljárások szigorításával, hanem a gazdaságpolitikai irányvonalak megváltoztatásával lehetséges. Az uniós irányítási keretnek alapvető szerepet kell játszania abban, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy előrelépést érjenek el az államháztartás megerősítése terén, és támogassa őket abban, hogy az állami kiadásokat és bevételeket hosszú távon egyensúlyba hozzák. Először a fenntartható és inkluzív növekedésre kell összpontosítani, és figyelembe kell venni a fiskális multiplikátorokat. Ha a GDP növekedése lassul, a költségvetési élénkítés növelheti a bevételeket, és csökkentheti a GDP-arányos államadósságot. Az erőteljesebb növekedés teret ad a beruházási ráta fokozásának és elegendő finanszírozást biztosít a szociális pillér számára, ezáltal pedig keresletet teremt. Ezzel összefüggésben hasznos lehet egy további elemzés is, amelynek révén megállapítható, hogy a költségvetési mutatók javulása mennyiben tudható be a gazdasági kormányzási keretnek, illetve a kedvező gazdasági fejleményeknek.
4.1.3 Másodszor a kiadáscsökkentés helyett a bevétel növelésére kell fokozott hangsúlyt fektetni. A termelés változékony tényezőit terhelő adók csökkentésére irányuló nyomás az agresszív adókikerüléssel és adókijátszással együtt korlátozza a bevételek kialakítását és torzítja a versenyt. Emellett azonban nyomást gyakorol a szociális, oktatási és egészségügyi ágazat kiadásainak csökkentésére is, amelyet gyakran az rövid távú adósságcsökkentés legegyszerűbb módjának tekintenek. A fenntartható államháztartás méltányos védelme érdekében ezt a hiányosságot összehangolt adópolitikákkal kell ellensúlyozni. Az adókijátszás elleni intézkedések már most is jelentősen hozzájárulnak az államháztartásokra nehezedő nyomás enyhítéséhez. Azonban becslések szerint csak a héakikerülés és -kijátszás által okozott éves veszteség eléri a 147 milliárd EUR-t * , míg 2018-ban az összes uniós tagállam államháztartási hiánya mindösszesen 114 milliárd EUR volt.
4.1.4 Harmadszor, a gazdasági kormányzás szempontjából a többleteket és hiányokat egyformán komolyan kell kezelni. Ez az egyetlen módja az országok közötti egyensúlyhiányok korrigálásának. Az Európai Bizottság örömteli módon amellett érvel, hogy a folyó fizetési mérlegek - a hiányokat és a többleteket egyaránt beleértve - euróövezeten belüli jobb összehangolása segítene előmozdítani a felfelé irányuló konvergenciát, és pozitív hatással lenne a nominális növekedésre. Valójában néhány országnak a belföldi kereslet élénkítését célzó, expanzívabb politikák révén csökkentenie kellett volna a folyó fizetési mérleg többletét, erre azonban nem került sor. A termelékenység és versenyképesség alacsony szintje miatt strukturális egyensúlyhiányokkal küzdő más országoknak pedig arra lett volna szükségük, hogy fokozzák a képzésre irányuló beruházásokat, növeljék a kutatási és fejlesztési kiadásokat, és fejlesszék a termelő tevékenységeket. A korlátozott pénzügyi források azonban ezt nem tették lehetővé.
4.1.5 Üdvözlendő lépés a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás annak érdekében történő kibővítése, hogy abban a foglalkoztatással és a szociális fejleményekkel kapcsolatos kiigazítások is szerepeljenek. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás hatókörétől függetlenül a felügyelet továbbra is a makrogazdasági stabilitás szempontjából az Európai Bizottság által lényegesnek tekintett szempontokhoz, például a termelékenységhez és a versenyképességhez kötődik. Ez túlságosan szűk keresztmetszetű perspektíva, mivel a szociális szférában jelentkező egyensúlyhiányok a makrogazdasági stabilitást is veszélyeztetik. A magas munkanélküliségi ráta például negatívan hat a gazdasági keresletre, a pénzügyi rendszerre (behajthatatlan követelések) és az államháztartásra. Különösen kiemelt figyelmet kell fordítani arra a problémára, hogy a bérek növekedése 15 tagállamban 2010 óta elmarad a munka termelékenységének növekedésétől. Annak ellenére nem kerül sor a környezeti tényezők kezelésére, hogy a klímaválság nagy mértékben negatívan befolyásolhatja a makrogazdasági stabilitást.
4.2 Felelős költségvetési politikák, amelyek megőrzik a hosszú távú fenntarthatóságot, ugyanakkor lehetővé teszik a rövid távú stabilizációt
4.2.1 Az SNP preventív ágának újratervezése annak biztosítását szolgálta, hogy az automatikus stabilizátorok a nehéz időszakok során kifejthessék hatásukat. Ez a szándék üdvözlendő, a prociklikus politikák azonban ennek ellenére is fennmaradtak. Ennek legfőbb okai a számos tagállamban tartósan fennálló gazdasági nehézségek voltak, amelyek megnehezítették az anticiklikus fiskális politikát. További okot jelentettek a mutatókkal kapcsolatos súlyos problémák, mint például a kibocsátási rés meghatározását illető bizonytalanság és a különböző országokban a potenciális GDP becslésére alkalmazott eltérő számítási módszerek. A strukturális költségvetési egyenlegek becslésére alkalmazott összetett módszerek ahhoz vezetnek, hogy az eredmények újra és újra jelentős korrekciókra szorulnak * . Azonban maga a GDP is statisztikai becsléseken alapul, amelyekben előfordulhatnak hibák és jelentős utólagos módosítások. Ráadásul nincs mód arra, hogy szakpolitikai intézkedések révén közvetlenül befolyásolni lehessen ezeknek a mutatóknak az értékét. Az EGSZB szerint ezeknek a mutatóknak jóval kisebb mértékben kellene befolyásolniuk az aktuális gazdaságpolitika alakítását, és mindenképpen el kellene vetni a strukturális költségvetési egyenlegek koncepcióját.
4.2.2 Ehelyett relevánsabb lehet egy olyan mutató, amely a középtávú kiadási és bevételi tendenciák közötti kapcsolatot rögzíti. A nominális kiadás növekedése például a potenciális kibocsátás középtávú növekedési rátájának és az EKB inflációs céljának összegéhez igazítható, amelyet diszkrecionális bevételi intézkedésekhez igazodva korrigáltak. A fiskális szabályok azonban kialakításuktól függetlenül bármikor kedvezőtlen forgatókönyvekhez vezethetnek. Ezért nem szabad, hogy az eltéréseknek automatikusan következményei legyenek, hanem részletesebb technikai elemzést kell eredményezniük, amely figyelembe vesz minden kulcsfontosságú gazdaságpolitikai célkitűzést, valamint egy, az érintett felek bevonásával zajló döntéshozatali folyamatot (lásd a 4.4. pontot). Végtére is számtalan tényező okozhat költségvetési hiányokat. Figyelembe kell venni az országspecifikus körülményeket, a gazdaság általános helyzetét és a gazdaságpolitikai célok közötti összetett kölcsönhatásokat.
4.3 A gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások kezeléséhez szükséges fő reformok és beruházások végrehajtására irányuló ösztönzők, a fenntarthatóságot érintő kockázatok elleni biztosítékok megőrzése mellett
4.3.1 Még az SNP beruházásokra és strukturális reformra vonatkozó záradékai révén sem lehetett elkerülni, hogy a konszolidációs időszakok során csökkenjen a közberuházások mértéke. A fiskális szabályok végrehajtásának rugalmasabbá tétele, bár észszerű lépés, önmagában mégis elégtelennek bizonyult. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy a termelékenység, valamint a jövő nemzedékek jólétét szolgáló társadalmi és ökológiai alap megőrzése érdekében a közberuházásokhoz alkalmazzák az „aranyszabályt”. Ez annyit jelent, hogy a jövőre vonatkozó nettó beruházásokat kivonják a kapcsolódó hiánymutatókból. Érthetetlen, hogy - a magánberuházásokkal ellentétben - a közberuházások esetében miért nem alkalmazandó egy világosan - az eszköz élettartama által - meghatározott időtartamban jelentkező értékcsökkenés.
4.3.2 A közjavak szükségesek a jólét megőrzéséhez, valamint a jövőbeli bevétel és versenyképesség hosszú távú biztosításához. Ez különösen az európai zöld megállapodás végrehajtása és a korszerű egészségügyi, oktatási és technológiai infrastruktúra biztosítása tekintetében igaz. Mivel mindez a jövő nemzedékei számára is biztosítja a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságot, akik szintén élvezik majd a potenciális hozadékok előnyeit, e nemzedékektől elvárható, hogy részt vegyenek egy ilyen beruházás finanszírozásában. A makrogazdasági egyensúlyhiányok a jövőre vonatkozó kulcsfontosságú beruházások révén is csökkenthetők. Emellett a közberuházások az anticiklikus, ugyanakkor növekedésbarát politika előmozdításának fontos eszközei, míg a kereslet élénkítése elősegíti a rövid távú fenntartható növekedést.
4.3.3 Az EGSZB javasolja egy közös stratégiai beruházási terv kidolgozását is, amelynek hatóköre az éghajlati válság kezelésétől a technológiai ágazatok fejlesztéséig, valamint a hagyományos ipari ágazatok szerkezetváltásának támogatásáig és a szociális szolgáltatások korszerűsítéséig terjedne. Az EGSZB üdvözli az InvestEU bejelentett megerősítését, egy stratégiai beruházási eszköz és egy szolvenciaeszköz létrehozását, valamint a 2020 áprilisában elfogadott, tervezett helyreállítási eszközt és az EBB-től származó finanszírozást. Mint mindig, az állami támogatásoknak és garanciáknak átláthatónak kell lenniük, és azokat szociális, környezetvédelmi és adóügyi megfontolások fényében kell értékelni.
4.4 Egyszerűbb és átláthatóbb uniós keret, amely a sürgetőbb kihívásokkal küzdő tagállamok felügyeletére összpontosít, és biztosítja a minőségi párbeszédet
4.4.1 A szabályozási rendszer összetettsége jól tükrözi, mennyire nehéz harmonizált szabályokkal rögzíteni a fejlemények rendkívüli sokféleségét. Alternatív megoldásként az EGSZB olyan egyértelmű mutatókat és részletes elemzést javasol az ezektől való jelentős eltérések esetére, amelyek valamennyi tagállamra kiterjednek, a többletek és a hiányok tekintetében egyaránt. Értelmetlen pénzbírságokat alkalmazni, különösen a túlzottdeficit-eljárások részeként. A hírnévromlás további gyengítheti a hitelképességet és a versenyképességet. A szankciók a centrifugális erőket is felerősítik, és szolidaritás nélkül a GMU elmélyítése nem lesz lehetséges. A gazdasági kormányzást úgy kell megvalósítani, hogy a tagállamokat ne büntessék, hanem tegyék lehetővé számukra a fenntartható államháztartás kialakítását.
4.4.2 A különféle ösztönzők megvitatása helyett a gazdasági kormányzásnak kiegyensúlyozott, minden kulcsfontosságú gazdaságpolitikai célkitűzést figyelembe vevő technikai értékelésen, valamint széles körű, demokratikus és átlátható döntéshozatali folyamaton kell alapulnia. Az Európai Parlamentnek sokkal jelentősebb szerepet kell kapnia a gazdasági kormányzási kereten belüli döntéshozatalban. Mivel az SNP számos vonatkozása kizárólag az euróövezetet érinti, ezzel egy speciális GMU-csoportosulás foglalkozhatna az Európai Parlamenten belül lehet. Az eurócsoport döntéseit átláthatóbbá kell tenni
4.4.3 Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy a civil társadalmat fokozottan be kell vonni az uniós szintű gazdasági döntéshozatalba, ezért hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd fontosságát is. Ezáltal kialakítható egy olyan kiegyensúlyozott gazdaságpolitika, amelyen belül valamennyi érdek összehangolható, az alapvető igények pedig jobban figyelembe vehetők. Tekintettel gazdasági és szociális kérdésekkel kapcsolatos profiljára, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az uniós szervek közül saját magát tekinti illetékesnek arra, hogy hozzájáruljon egy ilyen alulról építkező megközelítéshez. Azonban sem az EUMSZ gazdaság- és monetáris politikáról szóló VIII. címe, sem a „hatos csomag” és a „kettes csomag” gazdasági párbeszédre vonatkozó rendelkezései nem említik az EGSZB-t. Ezt a hiányosságot az EUMSZ, a „hatos csomag” és a „kettes csomag” gazdasági kormányzásra vonatkozó rendelkezéseinek bármely jövőbeli módosításakor orvosolni kellene.
4.4.4 A gazdaságpolitikai célkitűzéseket képviselő mutatóktól való jelentős eltérések esetén részletesebb elemzést kell végezni, valamint partnerségben meg kell vitatni az érintett tagállammal az egyensúlyhiányok okait és a pozitív ösztönzők bevezetését. Az ajánlásokban foglalt fő feltételnek az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdításának kell lennie. Az országok saját érdeke, hogy például zöld iparpolitikára irányuló javaslattal orvosolják az adott esetben a költségvetési hiányra vonatkozó feltételektől való eltéréseket, és így nincs is szükség szankciók alkalmazására.
4.5 Nemzeti költségvetési keretek és az uniós költségvetési kerettel való kölcsönhatásuk
4.5.1 A költségvetési paktum költségvetési szabályai és az egyes országok alkotmányaiban rögzített államadósság-korlátok rugalmatlanabbak az uniós szintű gazdasági kormányzásnál. Ez nem csak bonyolultságot és eltéréseket eredményezhet, hanem a fiskális politika szabályaihoz való kontraproduktív alkalmazkodást is. Tagállami szinten a költségvetési egyensúly visszaállításának a jólétre összpontosító gazdaságpolitika részét kell képeznie.
4.6 Az euróövezeti dimenzió és a GMU elmélyítésére vonatkozó menetrend figyelembe vétele
4.6.1 Az EGSZB teljes mértékben osztja az Európai Bizottság nézetét, miszerint a GMU elmélyítése növelné a gazdasági kormányzás hatékonyságát. Az EGSZB javasolja a monetáris politikai/pénzügyi, gazdasági, szociális és politikai pillér kiegyensúlyozott módon történő megerősítését * . Összességében az euróövezet elmélyítéséhez olyan tervre van szükség, amely túllép a Maastrichti Szerződésben foglalt korlátokon. Az erőfeszítéseket haladéktalanul egy a jóllétre összpontosító gazdaságpolitika fő gazdaságpolitikai célkitűzései felé kell irányítani. Azoknak a tagállamoknak, amelyek még nem csatlakoztak az euróövezethez, a lehető leghamarabb csatlakozniuk kell ahhoz. A jelenlegi fejlemények fényében különösen a gazdaságélénkítésre vonatkozó célkitűzés kezelendő legfőbb prioritásként.
4.6.2 Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság rendszeresen említést tesz arról, hogy a költségvetési irányvonal irányításának képessége a stabilizáló jellemzőkkel bíró központi költségvetési kapacitás hiányában továbbra is mérsékelt. Az EGSZB korábban hangsúlyozta, hogy a megnövelt költségvetési kapacitás elengedhetetlen a GMU megfelelő igazgatásához. Közös anticiklikus politikára van szükség a nemzeti szintű anticiklikus politikák alátámasztásához. Be kell vezetni egy stabilizációs funkciót, de az abból származó támogatást a fenntartható fejlődési célokkal és a szociális jogok európai pillérével összhangban feltételekhez kell kötni. Ha az Európai Stabilitási Mechanizmust használják erre a célra, akkor az abból megvalósuló fellépés nem köthető a fenntartható és inkluzív növekedést hátrányosan érintő feltételekhez.
4.6.3 Ahogy 2020. júniusi állásfoglalásában * is megfogalmazta, az EGSZB határozottan egyetért azzal, hogy a (gazdasági) helyreállításnak a szolidaritásra építve kell nekikezdeni. Hosszú távon egy, az euróövezeti országok együttes garanciájával biztosított eszköz segítene a költségvetési egyensúlyhiányok csökkentésében. Ez azonban csak akkor lehet biztonságos eszköz és állhat ellen az euróövezet egészét érintő jelentős válságoknak, ha az állami bevételeket a továbbiakban nem veszélyezteti az adókikerülés. Az EGSZB ezért kiegészítő intézkedések végrehajtását javasolja az agresszív adótervezés és adókijátszás elleni fellépés érdekében. Biztonságos eszközt kell kibocsátani egy demokratikus ellenőrzés alatt álló és a társadalmi haladás, valamint a fenntarthatóság támogatására összpontosító eszközön keresztül. A közös államkötvények szintén csökkentenék a pénzügyi ágazat sérülékenységét.
4.6.4 A pénzügyi piacok és az államháztartás szorosan összekapcsolódnak. A pénzügyi válságok rávilágítottak arra, hogy a piaci szereplők fokozhatják az instabilitást azzal, hogy növelik a nehéz helyzetben lévő kormányok hitelfelvételi költségeit. Egyfajta „ördögi körként” előfordulhat, hogy a kormánynak adósságot kell vállalnia a bankok feltőkésítéséhez, ami az államháztartásba és a kötvények értékébe vetett bizalom csökkenéséhez vezet, ismét nyomást gyakorolva a bankokra. Ha e kockázatokat főként szigorú fiskális szabályok révén próbáljuk elkerülni, az csak fokozza az államháztartásokra nehezedő káros nyomást. A pénzügyi piaci kockázatok hatékony csökkentése érdekében el kell mélyíteni a bank- és a tőkepiaci uniót is, méghozzá úgy, hogy kiemelten kezeljük a hatékony szabályozás kérdését. Végtére is a rendszerszintű pénzügyi piaci kockázatok visszaszorítása nélkül a költségvetési stabilitás is veszélybe kerül. Végezetül, egy stabil, gazdaságilag erős és szociálisan kiegyensúlyozott GMU-ra építve meg kell erősíteni az euró nemzetközi szerepét.
4.7 Az SNP és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás közötti kölcsönhatások az európai szemeszteren belül
4.7.1 Az általános szándék az, hogy az európai szemeszter, a fenntartható növekedési stratégia és a gazdasági kormányzás egyaránt a jólétre összpontosító gazdaságpolitika célkitűzésein alapuljon. Ilyen körülmények között az európai szemeszternek egy demokratikusabb megközelítéssel együtt még inkább kötelező erejűvé kell válnia. Egy valamennyi szociális, környezeti, gazdasági és költségvetési célkitűzést tartalmazó integrált eredménytábla segítene egy kiegyensúlyozott megközelítés bevezetésében.
Kelt Brüsszelben, 2020. szeptember 18-án.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke
Luca JAHIER
