AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG (2020/C 429/34) VÉLEMÉNYE

a Bizottság közleményéről az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért [COM(2020) 381] ^* 

Előadó: Peter SCHMIDT (DE/II)

Társelőadó: Jarmila DUBRAVSKÁ (SK/I)

1. Következtetések és ajánlások

1.1. „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című közlemény célja, hogy az élelmiszerrendszerek gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból egyaránt fenntarthatóbbak legyenek. A Covid19-válság sikeresen tesztelte az európai agrár-élelmiszeripari rendszer szilárdságát és ellenálló képességét, bebizonyítva, hogy az EU-ban biztonságos az élelmiszer-ellátás, de arra is rámutatott, hogy nem vehetjük magától értetődőnek, hogy az élelmiszer eljut „a termelőtől a fogyasztóig”. Meg kell ragadni ezt az alkalmat az ellátási lánc működésének átformálására és arra, hogy tartós javulást érjünk el a termelők, a feldolgozók és a kiskereskedők számára.

1.2. Az átfogó uniós élelmiszer-politikának az EGSZB szerint a következőkre kell kiterjednie: i) gazdasági, környezeti és társadalmi-kulturális fenntarthatóság; ii) ágazatokon és szakpolitikai területeken átívelő, a kormányzás minden szintjét magában foglaló integráció; iii) inkluzív döntéshozatali folyamatok; és iv) kötelező érvényű intézkedések (rendeletek és adók) és ösztönzők (ártámogatások, valamint hitelhez, erőforrásokhoz és biztosításhoz való hozzáférés) együttese a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállás felgyorsítása érdekében. A javasolt stratégia nem tükrözi megfelelően ezeket a célokat.

1.3. A KAP-ra szánt költségvetést nem szabad csökkenteni vagy a jelenlegi szinten tartani, hanem - a célkitűzésekkel összhangban - növelni kell. A vidékfejlesztés finanszírozásának csökkentése sok kárt okozhat, ugyanis olyan finanszírozásról van szó, amely több, az átállás támogatásához kiemelten fontos eszközre kiterjed. A Covid19 helyreállítási csomag keretében javasolt további 15 milliárd EUR üdvözlendő és szükséges ugyan, de nem helyettesítheti a hosszú távú kötelezettségvállalásokat.

1.4. A KAP-stratégiai tervek jóváhagyásának feltételéül kell szabni, hogy a tagállamok átfogó tervet irányozzanak elő az élelmezési környezet átformálására vonatkozóan, amellyel ösztönzik az egészséges és fenntartható élelmiszer-termelést, és közben új piacokat teremtenek ezen termékek számára.

1.5. Hosszú távon csak úgy lehetnek fenntarthatóak az élelmiszerrendszerek, ha tisztességes (a termelés valós környezeti és társadalmi költségeit tükröző) élelmiszerárakról gondoskodunk. Az EU-nak és a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a termelői árak az előállítási költségek fölött maradjanak, és elérhetőbbek legyenek az egészséges étrendek. E célok eléréséhez a hatósági irányítási eszközök teljes skálájára szükség lesz, a szigorú adóügyi intézkedésektől kezdve egészen az információalapú megközelítésekig, amelyek felfedik a valós költségeket.

1.6. Az olcsó behozatal gyakran magas társadalmi és környezeti költségekkel jár a harmadik országokban. Az uniós kereskedelempolitika módosítása nélkül nem lehet teljesíteni a stratégia célkitűzéseit. Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy biztosítsa a preferenciális kereskedelmi megállapodásokban szereplő normák valódi kölcsönösségét.

1.7. A stratégia nem foglalkozik a fenntartható területgazdálkodással és a termőföldhöz jutással. Ez komoly hiányosság, ugyanis a mezőgazdaságban dolgozók utánpótlásának egyik fő akadályáról van szó, utánpótlás nélkül pedig alapjaiban lehetetlenül el az EU fenntartható és termelékeny gazdálkodása.

1.8. Hatásvizsgálatot kell végezni annak megállapítása érdekében, hogy az egyes tagállamok helyzetét figyelembe véve milyen különféle módokon érhetőek el a stratégiában kitűzött célok.

1.9. Körbe kell járni az EGSZB korábbi véleményeiben javasolt „európai élelmiszer-politikai tanács” létrehozásának lehetőségét (és annak pénzügyi megvalósíthatóságát). Helyi szinten léteznek már élelmiszer-politikai tanácsok, amelyek adott területen összefogják az élelmiszerrendszer különböző szereplőit a kihívások megoldása érdekében, ismét kapcsolatot teremtenek a városok és a környező térségben zajló élelmiszer-termelés között, és biztosítják a helyi és regionális élelmiszer-politikák hatékony irányítását.

2. Bevezetés

2.1. Az Európai Bizottság „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című közleménye az európai zöld megállapodás sarokköve. A stratégia hozzá kíván járulni Európa éghajlatváltozási politikájához, a környezetvédelemhez, a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a mezőgazdasági termelők és a halászok értékláncban betöltött pozíciójának biztosításához, a fenntartható élelmiszer-fogyasztás ösztönzéséhez, valamint annak előmozdításához, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek a megfizethető és egészséges élelmiszerek anélkül, hogy a biztonsággal, a minőséggel és a megfizethetőséggel kapcsolatban kompromisszumokra lenne szükség. Ez az első olyan uniós stratégia, amely az élelmiszerlánc egészét kívánja felölelni.

2.2. A Covid19-válság következtében minden eddiginél sürgetőbbé vált az uniós és a globális élelmiszerrendszer rezilienciájának javítása, amelyet az olyan jövőbeni kihívások, mint az éghajlatváltozás, az új járványok és a munkaerőhiány okozta válságok tesznek majd később is próbára ^* . A válság egyértelművé tette, hogy az élelmiszer eljutása „a termelőtől a fogyasztóig” nem magától értetődő, és azt is megmutatta, hogy a mezőgazdaságot és a teljes élelmiszerrendszert meghatározza a szereplők és a tevékenységek összefonódása. Szükség van ezért a válságkezelő intézkedések mellett a hosszabb távú helyreállítást és újjáépítést biztosító lépésekre is. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény és az uniós biodiverzitási stratégia helyesen állapítja meg, hogy a Covid-járványt követő rezilienciát az élelmiszerrendszerek gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóságának növelésével kell megalapozni. Kulcsfontosságú feladat most, hogy ezen stratégiák nyomán érdemi és időszerű fellépések szülessenek.

2.3. A mezőgazdasági termelők már EU-szerte lépéseket tettek a fenntarthatóság növelése a még színvonalasabb normák kidolgozása érdekében. A mezőgazdasági termelők és az élelmiszerrendszerben (a mezőgazdaságban, valamint az élelmiszer-feldolgozásban és -elosztásban) foglalkoztatott munkavállalók a Covid19-válság frontvonalában dolgoztak, biztosítva valamennyi európai polgár számára a folyamatos élelmiszer-ellátást, és miközben rendszeres kockázatoknak tették ki magukat, nem részesültek kellő mértékben az élelmiszerrendszerben megjelenő hozzáadott értékből. Mindenesetre a jövőben is el kell várni a mezőgazdasági termelőktől, hogy az eddigieknél jóval több erőfeszítést tegyenek a fenntarthatóság és a reziliencia fokozása érdekében. Tekintettel azonban arra, hogy a termelők túlnyomó része jelenleg igen nehéz gazdasági helyzetben van, ezekre a szükséges alapvető változásokra csak akkor kerülhet sor, ha biztosítva vannak a megfelelő politikai és gazdasági ösztönzők; az EGSZB nem látja úgy, hogy a KAP reformjavaslatai célravezető lépések lennének ebbe az irányba. Ezért sokkal jobb feltételeket kell teremteni az EU-ban ahhoz, hogy a helyben és fenntartható módon termelt élelmiszerek ^*  versenyképesek legyenek az importtal szemben is, és nemcsak az átállás költségeit és a belőle fakadó előnyöket kell méltányosan megosztani (a különböző társadalmi csoportok, ágazatok és régiók, valamint a jelen és a jövő generációk között), hanem arról is gondoskodni kell, hogy a pénzekkel célirányosan a fenntartható gazdálkodást támogassák. Meg kell ragadni „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia nyújtotta lehetőséget az ellátási lánc működésének alapvető átformálására, és tartós javulást kell elérni a mezőgazdasági termelők jövedelme és megélhetése terén. Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás minden elemében zöld és szociális kell, hogy legyen.

2.4. Ami a nyers mezőgazdasági termékek és élelmiszerek behozatalát illeti, az EGSZB azt várta volna, hogy „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia ugyanolyan egyértelmű nyilatkozatot tegyen, mint amilyet az Európai Bizottság az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus bejelentésekor tett, hiszen a mezőgazdasági termelőket (és a fogyasztókat) meg kell védeni az európai fenntarthatósági kritériumoknak meg nem felelő importtól. Ez annál is inkább így van, mivel egyértelmű, hogy tovább kell szigorítanunk jelenlegi normáinkat. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia azonban teljes kudarcot vall ezen a téren.

2.5. Az EGSZB üdvözli „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia közzétételét, mivel az kiváló lehetőséget jelent a fent ismertetett célkitűzések megvalósítására. Ebben a véleményben az EGSZB feltárja „a termelőtől a fogyasztóig” közlemény és cselekvési terv néhány hiányosságát (az európai zöld megállapodás törekvéseivel és az EGSZB átfogó élelmiszer-politikára vonatkozó saját javaslataival ^*  összefüggésben), és iránymutatást kínál „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia továbbfejlesztésével és a belőle kiinduló, átállásra vonatkozó hatékony ütemterv kialakításával kapcsolatban.

3. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia hatékonyságának alapjai: irányítás, elszámoltathatóság, célkitűzések és erőforrások

3.1. Az EGSZB 2016 óta azt javasolja, hogy átfogó élelmiszer-politikát kell kidolgozni az Unióban, amelynek célja a fenntartható élelmiszerrendszerekből származó, egészséges étrend biztosítása, a mezőgazdaság táplálkozási és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal való összekapcsolása, továbbá olyan ellátási láncok biztosítása, amelyek az európai társadalom egészében segítik az egészségvédelmet ^* . Az IPES-Food irányításával széles körű civil társadalmi együttműködés is létrejött azzal a céllal, hogy egy hároméves folyamat keretében közösen kidolgozzák az EU közös élelmiszer-politikájának részletes tervezetét ^* .

3.2. A fent említett dokumentumok ajánlásaival összhangban az átfogó uniós élelmiszer-politikának a következőkre kell kiterjednie: i) gazdasági, környezeti és társadalmi-kulturális fenntarthatóság; ii) ágazatokon és szakpolitikai területeken átívelő, a kormányzás minden szintjét magában foglaló koncepció; iii) inkluzív döntéshozatali folyamatok; és iv) kötelező érvényű intézkedések (rendeletek és adók) és ösztönzők (ártámogatás, valamint hitelhez, erőforrásokhoz és biztosításhoz való hozzáférés) együttese a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállás felgyorsítása érdekében. Az élelmiszer-politikának fel kell gyorsítania a körforgásos gazdaság kialakítását, és fel kell lépnie a szállítás, a tárolás, a csomagolás és az élelmiszer-hulladék kérdésében, hogy csökkentse az élelmiszer-feldolgozási és -kiskereskedelmi ágazat környezeti hatását. Arra is alkalmasnak kell lennie, hogy kezelje a Covid19-járvány következtében kialakult új helyzetet, gondolva itt különösen a válságkezelés javításának igényére, valamint a biztonságos és méltányos munkafeltételek szükséges megerősítésére az élelmiszerlánc egészében.

3.3. Habár „a termelőtől a fogyasztóig” közlemény és cselekvési terv számos hasznos eszközt azonosít, nem tartalmaz hatékony irányítási mechanizmusokat. Először is olyan átfogó, ugyanakkor konkrétumokra irányuló célkitűzésekhez kell hozzárendelni a fellépéseket, amelyek jól jellemzik az EU által közép- és hosszú távon elképzelt élelmiszerrendszereket ^* . A célkitűzéseknek az egész láncon át kell ívelniük ahelyett, hogy csak bizonyos láncszemekkel foglalkoznának ^* . Ez elengedhetetlen a következőkhöz: i) az élelmiszerlánc egészét felölelő megközelítések és a méltányos költségmegosztás szükségességének hangsúlyozása a mezőgazdaság kihívásainak kezelése érdekében; ii) különböző megoldások előnyben részesítése, és eközben a nem összeférhető megoldásokat is beemelő „szemezgetés” kiküszöbölése; iii) az eredetileg tervezett fellépések csúszása vagy meghiúsulása esetén alternatív intézkedések (egyenértékű hatást elérő) bevezetésének biztosítása; iv) annak biztosítása, hogy a kvantitatív és kvalitatív célokat a megvalósításukhoz szükséges megfelelő intézkedések kísérjék (és ezáltal garantálják a célkitűzések megvalósulását), valamint további célok kitűzése, amennyiben az a megfogalmazott célkitűzések teljesítéséhez szükséges; és v) szilárd alap megteremtése, amelyből kiindulva a különböző ágazati politikák (pl. a KAP, a kereskedelem, a környezetvédelem, az egészségügy fejlesztése és az élelmiszer-biztonság terén) „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiához igazíthatók.

3.4. A hatékony megvalósítás érdekében „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiát ki kell egészíteni egy célértékeket, mutatókat és átfogó nyomonkövetési mechanizmust magában foglaló világos keretrendszerrel, amely ugyanakkor nem növeli az adminisztratív terheket. Az EGSZB korábban már javaslatot tett olyan uniós fenntartható élelmezési eredménytábla kidolgozására, amely lehetővé teszi az élelmiszerrendszerrel kapcsolatos kihívások többéves megközelítés útján történő kezelését, és így előmozdítja a szakpolitikák különböző kormányzási szinteken történő kiigazítását. Az eredménytábla mutatókat tartalmazna, és ezzel ösztönözné és nyomon követné a meghatározott célkitűzések elérésének folyamatát ^* .

3.5. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégiának, ha sikeres, csökkentenie kell a mezőgazdasággal összefüggő költséges externáliákat és biztosítania minden mezőgazdasági termelő méltányos piaci ellentételezését, következésképpen hosszabb távon igen költséghatékony lehet. A fenntartható és versenyképes élelmiszerrendszerekre való átálláshoz azonban sürgős beruházásokra van szükség. Különösen azért van szükség komoly erőfeszítésekre és jelentős tőkeberuházásra, hogy teljesíteni lehessen az európai zöld megállapodásban meghatározott éghajlati és környezetvédelmi fellépések szintjét, illetve hogy segíteni tudjunk a mezőgazdasági termelőknek a fenntartható megközelítések alkalmazásában. Ezek a célok csak az alapvető finanszírozási források folytonossága esetén érhetők el. A vidékfejlesztést célzó finanszírozás csökkentése sok kárt okozhat, ugyanis - ahogy erre „a termelőtől a fogyasztóig” közlemény is felhívja a figyelmet - olyan finanszírozásról van szó, amely több, az átállás támogatásához kiemelten fontos eszközre is kiterjed. Az EGSZB ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet érintő európai bizottsági javaslatokkal összhangban a mezőgazdaságra, a vidékfejlesztésre és a biogazdaságra irányuló kutatások számára előirányzott keret 10 milliárd euró legyen. A Covid19 helyreállítási csomag keretében vidékfejlesztésre és agrár-élelmiszeripari kutatásra javasolt további 15 milliárd EUR üdvözlendő és szükséges ugyan, de nem helyettesítheti a hosszú távú kötelezettségvállalásokat.

3.6. Fontos, hogy „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia kidolgozásának és végrehajtásának felügyeletében olyan érdekelt felek vegyenek részt, akik az élelmiszerrendszerek számos különböző területét képviselik. Előnyben kell részesíteni a meglévő szervek közötti együttműködés fejlesztését, de szükség lesz egy több érdekelt felet tömörítő célzott irányítási struktúra kialakítására is. A lehetőségek feltérképezése során biztosítani kell, hogy az új irányítási struktúra: i) demokratikus és befogadó megközelítést alkalmazzon a már működő szervek, és különösen a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő platform bevált módszereivel összhangban; ii) egyértelmű hatáskörrel rendelkezzen, amely kiterjed az ágazati politikák, például a KAP és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia közötti koherencia értékelésére; valamint iii) erős és sokszínű képviseletet biztosítson a mezőgazdasági termelők csoportjai, a civil társadalom (többek között az uniós, országos és önszerveződő szervezetek) és az ellátási lánc szereplői számára. Nem szabad olyan helyzetnek kialakulnia, amelyben a mezőgazdasági érdekek csak a KAP, míg a civil társadalom érdekei csak „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia keretében érvényesülnek. A véleménykülönbségeket meg kell vitatni, és meg kell találni a minden szereplő számára elfogadható utat az átálláshoz.

3.7. Körbe kell járni az EGSZB korábbi véleményeiben javasolt „európai élelmiszer-politikai tanács” létrehozásának lehetőségét ^*  (és annak pénzügyi megvalósíthatóságát). Egy ilyen európai élelmiszer-politikai tanáccsal konzultálni kellene „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia végrehajtásáról. A tanácsot minél hamarabb létre kell hozni. Helyi szinten léteznek már élelmiszer-politikai tanácsok, amelyek összefogják az élelmiszerrendszer különböző szereplőit egy adott területen a kihívások megoldása érdekében, segítenek a városoknak újból szorosabb kapcsolatot kiépíteni a környező térségben zajló élelmiszer-termeléssel, és biztosítják a helyi és regionális élelmiszer-politikák hatékony irányítását ^* . Ahogy a Covid19-válság is megmutatta, az ellátási láncok rezilienciája a hatékony helyi szintű fellépéseken múlik, amelyek keretében a civil társadalom az állammal és a kereskedelmi partnerekkel együttműködve orvosolni tudja az élelmiszer-ellátásban fellépő hiányosságokat ^* . Az európai élelmiszer-politikai tanács felgyorsítaná a szakpolitikák összehangolását uniós, nemzeti és helyi szinten (azaz megvalósítaná a többszintű kormányzást). Összefogná a helyi élelmiszer-politikai tanácsok képviselőit, valamint a civil társadalom és az ellátási lánc valamennyi területének érdekeltjeit (a mezőgazdasági termelőket, a munkavállalókat és a fogyasztókat is beleértve), platformot teremtene az érdekelt felek számára a bevált gyakorlatok megosztására és ezzel az egymástól való tanulásra, biztosítaná a különböző ágazatok valamennyi szempontjának figyelembevételét, és azonosítaná a fenntartható élelmiszerek helyi szintű előmozdításának útjában álló akadályokat.

4. A további fellépéseket igénylő fő területek

4.1. Egészséges és fenntartható étrendek

4.1.1. Az egészséges és fenntartható étrendek az átfogó élelmiszer-politika kulcsfontosságú pillérét képezik. Sürgősen módosítanunk kell étrendjeinken annak érdekében, hogy azok ökoszisztémáinkra, a közegészségre és a vidéki területek életképességére nézve is jótékony hatással legyenek ^* . „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény megállapítása szerint biztosítani kell, hogy az egészséges és fenntartható élelmiszerek jelentsék a fogyasztók számára a legegyszerűbb megoldást (azaz széles körben kaphatóak és mindenki számára megfizethetőek legyenek), továbbá a közlemény elismeri, hogy az élelmezési környezet hatással van az emberek döntéseire.

4.1.2. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia egyedülálló lehetőséget kínálhat az élelmezési környezetek átformálására, ám ehhez számos különböző szakpolitikát kell összehangolni mind a kínálati, mind a keresleti oldalra vonatkozóan, uniós, nemzeti és helyi szinten egyaránt, és lépéseket kell tenni a következő területeken: i) az egészségtelen élelmiszerek marketingjének és reklámjainak visszaszorítása szabályozó intézkedéseken keresztül; ii) könnyen átlátható, megbízható és elfogulatlan tápanyag-információk biztosítása a fogyasztók számára; iii) az egészséget támogató árképzési politikák bevezetése; iv) a fenntartható élelmiszerekre irányuló közbeszerzések támogatása; v) a termékösszetételek átalakításának ösztönzése; vi) egészséges kiskereskedelmi, éttermi, városi és iskolai élelmiszer-környezet kialakítása; és vii) befektetés a fogyasztók oktatásába. Ezeket a lépéseket szociális politikáknak kell kísérniük, amelyek biztosítják az egészséges és fenntartható étrendekhez való jobb hozzáférést az alacsony jövedelmű és hátrányos helyzetű csoportok számára.

4.1.3. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény és cselekvési terv azonban nem vázol fel ezen szakpolitikai területeket átfogó fellépéseket, hanem csupán magatartási kódexekre, ígéretekre és az önszabályozás egyéb eszközeire támaszkodik ^* , amelyek ez idáig nem bizonyultak hatásosnak. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon tervét, hogy ajánlásokkal fogja segíteni a tagállamokat (a KAP-stratégiai tervekkel összefüggésben) a KAP és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia célkitűzéseinek - többek között az egészséggel összefüggő célkitűzések - elérése érdekében. Az étrendekre irányuló fellépések ugyanakkor nem maradhatnak pusztán választható lehetőségek. A KAP-stratégiai tervek jóváhagyásának feltételéül kell szabni, hogy a tagállamok átfogó tervet irányozzanak elő az élelmezési környezet átformálására, amellyel ösztönzik az egészséges és fenntartható élelmiszer-termelést, és közben új piacokat teremtenek ezen termékek számára. Ez összhangban állna az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalásával is, amelyet a biogazdálkodásból származó élelmiszerek termelésének és fogyasztásának előmozdítására vonatkozóan fogalmazott meg.

4.1.4. A megbízható tápanyag-információk és útmutatás biztosításával összefüggésben az EGSZB korábban a fenntartható étrendre vonatkozóan olyan új iránymutatások kidolgozását szorgalmazta, amelyek a tagállamok között és azokon belül létező kulturális és földrajzi különbségeket is figyelembe veszik. A fenntartható étrendre vonatkozó iránymutatások segíthetnének pontosabb útmutatást nyújtani a gazdaságok, feldolgozók, kiskereskedők és a vendéglátóipar számára, valamint az agrár-élelmiszeripari rendszer számára is hasznos lenne egy új keretrendszer, amely révén egészségesebb, fenntarthatóbb és méltányosabb árú élelmiszereket termelhetnének, dolgozhatnának fel, terjeszthetnének és értékesíthetnének ^* .

4.2. Méltányos élelmiszer-ellátási lánc méltányos árakkal

4.2.1. Az EGSZB korábban már sürgette a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok betiltását ^* . Az élelmiszer-ellátási lánc különösen ki van szolgáltatva a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak, mivel hatalmas egyenlőtlenségek vannak a kis és nagy gazdasági szereplők között, illetve a hosszú távú vállalásokkal működő termelők és a rugalmasabb kereskedők között. A szabályozói megközelítés, valamint a hatékony és határozott végrehajtási mechanizmusokat tartalmazó jogi keret jelenti azt az eszközt, amellyel hatékonyan fel lehet lépni uniós szinten a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen.

4.2.2. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény helyesen ismeri el, hogy a mezőgazdasági termelők és az élelmiszerláncban dolgozók (köztük a bizonytalan körülmények közt dolgozók) által végzett munka kulcsfontosságú, és hogy gondoskodni kell az egészségükről és biztonságukról a szociális jogok európai pillérében megfogalmazott kötelezettségvállalásokkal összhangban. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki azonban azzal kapcsolatban, hogy a cselekvési terv nem tartalmaz erre vonatkozó konkrét lépéseket. Az EGSZB azzal kapcsolatban is sajnálatának ad hangot, hogy a méltányos körülmények nem vonják maguk után a méltányos élelmiszerárakat, mivel úgy gondolja, hogy egyedül a méltányos (a környezet és a társadalom szempontjából a termelés jelentette tényleges költséget tükröző) élelmiszerárak révén valósíthatók meg hosszú távon a fenntartható és méltányos élelmiszerrendszerek. Jelenleg a nagyméretű kiskereskedelmi láncok és a multinacionális feldolgozók tesznek szert a legnagyobb profitra, miközben a termelői árak túl alacsonyak a mezőgazdasági termelők megélhetésének és tisztességes munkakörülményeinek biztosításához, sőt, gyakran még az előállítási költségeket sem fedezik. A mezőgazdasági termelők részesedése az uniós élelmiszerláncban 1995-ben még 31% volt, ez 2005-re 24%-ra esett vissza ^* , frissebb becslések szerint pedig 21% körül van ^* . A termelői árak lenyomása az uniós versenyjog szűk értelmezése nyomán vált lehetségessé, amely a fogyasztók érdekeit az elérhető legalacsonyabb árban határozza meg. Ezen változtatni kell, az uniós Szerződésekben is.

4.2.3. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia keretében az EU-nak és a tagállamoknak átfogó fellépésekkel kell biztosítaniuk, hogy a termelői árak az előállítási költségek fölött maradjanak, és hogy az egészséges és fenntartható étrendek a jelenleginél megfizethetőbbé és elérhetőbbé váljanak. E célok eléréséhez a hatósági irányítási eszközök teljes skálájára szükség lesz, a szigorú költségvetési intézkedésektől kezdve az információalapú megközelítésekig, amelyek felfedik a valós költségeket a valósköltség-alapú elszámolás ^*  legmegbízhatóbb új módszereire támaszkodva. Az EGSZB ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy már kora gyermekkortól kezdve beruházzunk a fenntartható étrendekkel kapcsolatos oktatásba, hogy így a fiatalok becsülni tudják az élelmiszerek értékét és méltányos árát. Kiemelt figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett csoportokra, különösen az idősekre és az alacsony jövedelműekre. Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen új címkézési megoldásokkal lehetne feltüntetni a mezőgazdasági termelők részesedését a termékek értékéből. A hirtelen változások elkerülése érdekében az árakat érintő lépéseket fokozatosan kell ütemezni, és nyomon kell követni az alacsony jövedelmű családokra kifejtett hatásukat ^* , hogy a szakpolitikai beavatkozások semmiképpen se csökkentsék, hanem növeljék számukra az egészséges étrendek elérhetőségét.

4.2.4. A termelői piacok, a közösségi támogatású mezőgazdaság, a fogyasztói szövetkezetek és a rövid élelmiszerláncot előmozdító más kezdeményezések kulcsfontosságú eszközt jelentenek a mezőgazdasági termelők számára a hozzáadott érték növelésére és a méltányos árak elérésére, különösen a biogazdálkodással vagy a környezetbarát módszerek más, nem minősített formáival foglalkozó termelők esetében. Ezekben a kezdeményezésekben gyakran a területi önkormányzatok is részt vesznek azzal, hogy a különböző érintett szereplőket összefogó helyi élelmiszerellátás-irányítási rendszereket alakítanak ki, és előmozdítják a helyi termékek felhasználását, többek között a közétkeztetésben. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság e tekintetben nem követte korábbi véleményeit.

4.2.5. Az értékesítés ekképpen való áthelyeződése helyi szinten előmozdítja a foglalkoztatást, és élénkülést eredményez. Emellett növeli az élelmiszerrendszerek rezilienciáját, mint az kiderült a Covid19-járványra adott válaszok kapcsán az ellátási lánc minden szintjén (termelők, feldolgozók és kiskereskedők). A vidéki térségekben jellemzően a fogyasztói szövetkezetek azok a vállalkozások, amelyek a legtovább talpon tudnak maradni. A rövid élelmiszerláncok a fogyasztók számára friss és jó minőségű élelemforrást biztosítanak, gazdag múlttal rendelkeznek, erősítik az emberi kapcsolatokat, és módot kínálnak arra, hogy a fogyasztók érdeklődjenek és tájékozódjanak az élelmiszerek értéke felől, valamint újból megbízzanak az élelmiszerrendszerekben ^* . A szolidaritáson alapuló szövetkezeti kezdeményezések ezenkívül meghatározó szerepet játszanak az iskolai oktatóanyagok fejlesztésében, valamint az élelmiszer-hulladék és az elhízás elleni küzdelemmel kapcsolatos tudatosság hatékony növelésében, különösen a gyermekek körében. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény felismeri a rövid élelmiszerláncok előnyeit, de ezen túlmenően szükség van konkrét fellépésekre és megfelelő finanszírozásra is (többek között a KAP-stratégiai tervek keretében) ezen láncok további fejlesztéséhez és a fellendülésük lehetővé tételéhez EU-szerte.

4.3. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia külső dimenziójának megerősítése

4.3.1. Az uniós kereskedelempolitika terén végrehajtott változtatások nélkül nem lehetséges „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia célkitűzéseinek megvalósítása. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény és cselekvési terv fontos lépéseket tartalmaz az EU kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásaiban szereplő fenntarthatósági rendelkezések megerősítése és végrehajtása tekintetében. Azonban, amint arra a kereskedelemért felelős francia és holland miniszterek is felhívták a figyelmet ^* , további erőfeszítések szükségesek a nemzetközi megállapodásoknak való megfelelés biztosítása érdekében és a fenntarthatósággal kapcsolatos kötelezettségvállalások megszegése esetén alkalmazandó értesítési eljárások és intézkedések racionalizálása terén. Emellett az EGSZB annak biztosítására kéri az EU-t, hogy a preferenciális kereskedelmi megállapodásokban foglalt normák valóban kölcsönösek legyenek, különösen a jólét, a fenntarthatóság és a termelőtől a fogyasztóig való nyomonkövethetőség kapcsán, és ehhez ajánlja a közelmúltban elfogadott egyes kétoldalú megállapodások rendelkezéseinél alkalmazott megközelítés alkalmazását és szélesebb körű érvényesítését ^* . Továbbra is elengedhetetlen az európai zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnök megbízólevelében ^*  szereplő szén-dioxid-vám bevezetése, amely megvédené az uniós mezőgazdasági termelőket és élelmiszeripari vállalatokat az olyan országokból származó importok alacsony áraival szemben, amelyek nem veszik komolyan az éghajlatváltozás mérséklésének szükségességét. Sajnálatos ezért a szén-dioxid-vámmal, a szén-dioxid-árazással és az ÜHG-kibocsátás ellenőrzésével kapcsolatos fellépések hiánya, ez ugyanis súlyosan aláássa „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósulását.

4.3.2. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény nem foglalkozik az uniós exportok fejlődő országokban élő kistermelőkre gyakorolt hatásával és az EU-s székhelyű multinacionális vállalatok szerepével a világszerte alkalmazott nem fenntartható gyakorlatokkal összefüggésben. Az új végrehajtási eszközöknek elsősorban az EU-s székhellyel rendelkező vállalatokra kell irányulniuk, amelyeken számon kell kérni az erdőirtást, a nagyarányú földszerzést és a jogsértést kizáró ellátási láncok biztosítását. Ezért az EGSZB üdvözli, hogy Didier Reynders jogérvényesülésért felelős biztos elkötelezte magát az uniós vállalatokra vonatkozó emberi jogi és környezetvédelmi átvilágítással kapcsolatos követelmények bevezetése mellett. Az EGSZB további ágazatspecifikus intézkedések megfontolását is kéri „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia keretében. Ahogy azt az Európai Parlament is megjegyezte ^* , különösen sürgető az átvilágítással kapcsolatos kötelezettségek meghatározása az erdőket veszélyeztető termékekhez (pl. marhahús, szója, pálmaolaj) kapcsolódó ellátási láncokban jelen lévő szereplőkre vonatkozóan.

4.3.3. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia nem számol a globális mezőgazdasági piacok körforgásosságával és azzal a kölcsönös hatással, amelyet a kereskedelmi volumenek gyakorolnak az importáló és az exportáló országra egyaránt. A stratégia kiváló lehetőség az EU külső célkitűzéseinek újragondolására az Európai Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében ^*  megfogalmazott törekvéseivel összhangban. „A termelőtől a fogyasztóig” közleményből hiányzik az ilyen jellegű hosszú távú koncepció. A szabadkereskedelmi megállapodások továbbra is a fogyasztás fenntarthatatlan növekedését ösztönzik, és környezeti hatásuk hatalmas a harmadik országokban, különösen az erdőirtás miatt ^* . Felül kell vizsgálni a kereskedelmi forgalom folyamatos növelését mint az uniós politika végső célját (különösen a nagymértékű ÜHG-kibocsátással járó ágazatokban, valamint az olyan létfontosságú ágazatokban, amelyekben a Covid19-válság többféle stabil ellátási láncot tesz szükségessé). Új módszerekre van szükség, amelyek lehetővé teszik magasabb szintű normák alkalmazását és a fenntartható gyakorlatok előmozdítását, és emellett biztosítani kell, hogy az EU-ban és a fejlődő országokban élő kistermelők ki tudják használni a fenntartható termelés terén megnyíló új lehetőségeket. Ezeket az elképzeléseket többoldalú fórumokon kell előterjeszteni, amilyen például az ENSZ Világélelmezés-biztonsági Bizottsága (CFS) és a Codex Alimentarius, mivel a kétoldalú tárgyalásokban a mezőgazdasági termelők és a civil társadalom csak korlátozottan tud részt venni, az erőviszonyok igen kiegyensúlyozatlanok, a végső cél pedig továbbra is a kereskedelem liberalizálása. Jó kiindulópontot jelenthet ehhez a fenntartható élelmiszerrendszerek tervezett jogi kerete. Az elsődleges célnak feltétlenül a fenntartható élelmiszerrendszerek világos, a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó meglévő uniós definíciókkal összhangban álló meghatározásának kell lennie ^* .

4.4. A mezőgazdasági termelők támogatása az ellenálló és változatos agroökológiai rendszerekre való átállásban

4.4.1. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény és a biodiverzitási stratégia alapvető fontosságú lépéseket tartalmaz a talaj és az agrár-ökoszisztémák védelmének és helyreállításának szolgálatában, mindenekelőtt célértékeket határoz meg a mezőgazdasági területeken a magas biodiverzitású tájelemek helyreállítására (10%) és a területek ökológiai gazdálkodás alá vonására (25%) vonatkozóan. Figyelembe kellene azonban venni a különböző tagállamok kiindulási helyzetét. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény nem foglalkozik a fenntartható területgazdálkodással és a termőföldhöz jutással. Ez komoly hiányosság, ugyanis a mezőgazdaságban dolgozók utánpótlásának egyik fő akadályáról van szó, utánpótlás nélkül pedig alapjaiban lehetetlenül el az EU fenntartható és termelékeny gazdálkodása. Az EGSZB olyan uniós keretrendszerre tett javaslatot, amelynek célja az élelmiszer-termelés szempontjából értékes mezőgazdasági területek megvédése a tagállamokban ^* . Ezekhez a dicséretes célokhoz azonban megfelelő pénzügyi támogatást kellene biztosítani, ez viszont hiányzik a jelenlegi költségvetési javaslatokból. A közlemény arra vonatkozóan sem ad iránymutatást, hogy miként lehetne tovább növelni a biotermékek iránti keresletet. A tájelemekre vonatkozó célkitűzés teljesítése egyes mezőgazdasági termelők számára igen költséges lesz. Az EGSZB kéri, hogy készüljön hatásvizsgálat ennek a célnak a megvalósításáról.

4.4.2. Az EGSZB úgy véli, hogy az agroökológia jelenti azt a távlatot, amely felé az európai mezőgazdaságnak haladnia kell ^* , ehhez azonban olyan új paradigmára kell váltani, amely minden szinten (a fajok, a gazdaságok, a táj és a megélhetés szintjén is) a sokféleség előmozdítását szolgálja. Az agroökológia teljességében - tudományként, műszaki szempontból és társadalmi mozgalomként - szemléli az élelmiszer-ellátási rendszert, és célja, hogy a termelő közelebb kerüljön a környezetéhez azzal, hogy megőrzi, mi több, helyreállítja a mezőgazdasági-gazdasági-társadalmi rendszer összetettségét és gazdagságát. Ennek ellenére „a termelőtől a fogyasztóig” közlemény pusztán lehetséges részmegoldásként tekint az agroökológiára, amelyet egyéb lehetőségek mellett támogatni kell a kutatáspolitikákon és a KAP részét képező ökorendszereken keresztül. Nem ismeri fel tehát a mezőgazdaság EU-szerte történő átalakításának és a sokféleség visszahozatalának szükségességét annak ellenére, hogy ezek a változások elengedhetetlenek „a termelőtől a fogyasztóig” közleményben és a biodiverzitási stratégiában foglalt célkitűzések (többek között a növényvédő szerek, a műtrágya és az antibiotikumok használatának csökkentésére irányuló célértékek) megvalósításához.

4.4.3. Az EGSZB az ökológiai termelés felvázolt fejlesztése mellett azt is szorgalmazza, hogy vizsgáljanak meg alaposabban és támogassanak jobban olyan más termelési módszereket is, amelyek segítenek a biodiverzitás növelésében és a mezőgazdasági inputanyagok felhasználásának csökkentésében. Ide tartozhat a precíziós mezőgazdaság is, bár itt figyelembe kell venni a magas beruházási költségeket, amelyekhez sok kis és közepes méretű gazdaság önmagában nem tudja majd előteremteni a szükséges forrásokat. Az erőforrás-, talaj- és környezetbarát termelési módszerekben rejlő lehetőségek a talajra, a műtrágyára, a növényvédő szerekre és a terméshozamokra vonatkozó adatok integrálásán keresztül valósíthatók meg, amihez többek között a nemzeti adatbázisokban található adatokhoz való jobb hozzáférésre, nagyobb fokú mobilitásra és felhasználóbarátabb kialakításra van szükség. Támogatni kell az információs és kommunikációs technológiák használatát.

4.4.4. A Covid19-járvány fényében minden eddiginél sürgetőbb az állattenyésztési ágazat szerkezetátalakítása a sebezhetőségek csökkentése, és ezáltal a munkavállalói kiszolgáltatottság, valamint a környezetre és az állatjólétre gyakorolt hatások enyhítése érdekében. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia viszont egyáltalán nem tud megfelelni ennek a kihívásnak. Lépéseket kellene például meghatároznia és kezdeményeznie az importált fehérjetakarmánytól való függőség csökkentése és az állattenyésztés vegyes agroökológiai rendszerekbe való ismételt beillesztése érdekében. Európában például évek óta folyik a politikai filozofálgatás egy „európai fehérjestratégiáról”, de semmi konkrétum nem történt. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia is túl kevés észrevételt tartalmaz erre vonatkozólag, és azok sem kötelező érvényűek. Egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mit jelentene az európai mezőgazdaság számára a körforgásos gazdaság gyakorta dicsért elve. Az EGSZB felteszi többek között a kérdést, hogy a például Dél-Amerikából származó nagy mennyiségű takarmány behozatala, amely részben az esőerdők végzetes kiirtásáért is felelős, hogyan egyeztethető össze a körforgásosság elvével?

4.4.5. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény nem szolgál elegendő részlettel a mezőgazdasági termelők új gyakorlatok bevezetésével összefüggő támogatásával kapcsolatban. Bár az ökorendszerek keretében az átálláshoz biztosított kifizetésekhez komoly összegű finanszírozásra van szükség az új célkitűzések teljesítése érdekében, a KAP-kifizetések szerepe a jövedelemtámogatás terén most is és még hosszú évekig létfontosságú, az élelmiszerárak valós költségekhez közelítését célzó lépések (lásd 4.2.) ellenére is. Megfelelő finanszírozást kell elérhetővé tenni a mezőgazdasági termelőket a termelés alapvető átalakításai során támogató tanácsadási szolgáltatások számára. Ha meg akarjuk valósítani az európai zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia célkitűzéseit, a KAP-ra szánt költségvetést nem szabad csökkenteni vagy a jelenlegi szinten tartani, hanem - a célkitűzésekkel összhangban - növelni kell. Az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez kapcsolódó költségek messze túlmutatnak az aktuális programozási időszakon. Tisztázni kell, hogy a jövőben milyen pénzügyi terheket ró majd a nemzeti költségvetésekre az európai zöld megállapodás fellépéseinek megvalósítása, illetve az európai zöld megállapodásban foglalt célértékek és mutatók teljesítése.

4.4.6. „A termelőtől a fogyasztóig” közlemény helyesen jegyzi meg, hogy figyelembe kell venni a tagállamok eltérő kiindulási helyzetét. Jelentős különbségek mutatkoznak az alkalmazott gyakorlatokban a gazdálkodás hektáronkénti intenzitása, az állomány hektáronkénti sűrűsége, a növényvédő szerek, a műtrágya és az antibiotikumok hektáronkénti, illetve állatonkénti felhasználása, valamint az állatjólét terén. Az európai zöld megállapodásban és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában kitűzött valamennyi célérték esetében hatásvizsgálatot kell végezni, amely számol a tagállamok eltérő helyzetével is. Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek szükségességét is, és kéri annak tisztázását, hogy „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a KAP-stratégiai tervek megvalósítása során az eltérő normák kockázatának kezelésére hogyan és milyen időkeretek közt kerül sor. Az EGSZB úgy gondolja, hogy az átállás ütemére vonatkozóan elfogadható a testre szabott megközelítés, a végső célértékekre és elérendő célokra vonatkozóan azonban nem.

Kelt Brüsszelben, 2020. szeptember 16-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER