1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország és a Tádzsik Köztársaság között létrejött kiadatási egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. § (1) Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövegét az 1. melléklet tartalmazza.
(2) Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét a 2. melléklet tartalmazza.
4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2. §, a 3. §, az 1. melléklet és a 2. melléklet az Egyezmény 31. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba. *
(3) Az Egyezmény, illetve a 2. §, a 3. §, az 1. melléklet és a 2. melléklet hatálybalépésének naptári napját a külgazdasági és külügyminiszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. *
5. § Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyi miniszter gondoskodik.
Magyarország és a Tádzsik Köztársaság, a továbbiakban együttesen: „a Felek”,
attól az óhajtól vezérelve, hogy a meglévő barátság és együttműködés szellemében a két ország továbbfejlessze és megerősítse a kétoldalú kapcsolatokat a kiadatás területén;
tekintetbe véve a készségüket arra, hogy aktívan részt vegyenek az európai együttműködésben;
megállapodtak az alábbiakban:
A Felek kötelezik magukat, hogy az ebben az Egyezményben megállapított rendelkezések és feltételek szerint kiadják egymásnak azokat a személyeket, akik ellen a megkereső Fél igazságügyi hatóságai büntetőeljárást folytatnak, vagy akiknek az említett hatóságok a körözését rendelték el szabadságvesztés büntetés végrehajtása érdekében.
(1) Kiadatásnak azon bűncselekmények esetén van helye, amelyek a megkereső Fél és a megkeresett Fél törvényei értelmében szabadságvesztés büntetéssel büntetendők, és amelyek büntetési tétele legalább egy év, vagy ennél súlyosabb büntetés. Amennyiben az ítélet meghozatala és a szabadságvesztés kiszabása a megkereső Fél területén történt, a kiszabott büntetés tartamának legalább négy hónapnak kell lennie.
(2) Ha a kiadatást egy kiadatási bűncselekményre engedélyezték, a kiadatás engedélyezhető a kiadatási kérelemben megjelölt más cselekményre is, ha az a jelen cikk (1) bekezdésében megjelölt szabadságvesztés időtartamait kivéve megfelel a kiadatáshoz szükséges minden egyéb feltételnek.
(3) A kiadatást meg kell tagadni, ha a megkeresett Fél úgy véli, hogy a kiadatás sértené a szuverenitását, nemzetbiztonságát, közrendjét, vagy az alkotmányába ütközne.
(1) A kiadatást meg kell tagadni, ha azt a bűncselekményt, amely miatt a kiadatást kérik, a megkeresett Fél politikai bűncselekménynek, vagy politikai bűncselekménnyel összefüggő bűncselekménynek tekinti.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthető politikai bűncselekménynek, ha az összes körülményt figyelembe véve, úgymint a bűncselekmény által elérni kívánt cél, a bűncselekmény indítéka, az elkövetés módja, a felhasznált vagy kilátásba helyezett eszközök, a bűncselekmény büntetőjogi jellege az elkövetés során túlnyomó a politikaihoz képest.
(3) A szándékos emberölés, illetve a szándékos emberölést magában foglaló bűncselekmény büntetőjogi jellege mindig túlnyomó a politikaihoz képest.
A kiadatást meg kell tagadni, ha a megkeresett Fél alapos okkal feltételezi, hogy köztörvényi bűncselekmény miatt a kiadatási kérelmet azért terjesztették elő, hogy a kiadni kért személy ellen a faji hovatartozása, vallása, nemzetisége vagy politikai meggyőződése miatt folytassanak le büntetőeljárást vagy szabjanak ki büntetést, illetve a kiadni kért személy az említett okok miatt hátrányos helyzetbe kerülhet.
A jelen Egyezmény alkalmazási köre nem terjed ki a kiadatásra azon katonai bűncselekmények esetén, amelyek nem minősülnek köztörvényes bűncselekménynek.
(1) Adó-, illeték-, vám- és devizajogszabályok megsértésével elkövetett bűncselekmények miatt a kiadatás a jelen Egyezmény rendelkezései alapján történik, ha a cselekmény a megkeresett Fél nemzeti joga alapján is ugyanúgy bűncselekményt valósít meg.
(2) A kiadatás nem tagadható meg azon az alapon, hogy a megkeresett Fél nemzeti joga nem vet ki hasonló adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz hasonló adó-, illeték-, vám- vagy devizajogszabályokat, mint a megkereső Fél nemzeti joga.
(1) A saját állampolgárok kiadatását meg kell tagadni, amennyiben a Felek nemzeti joga másként nem rendelkezik.
(2) Az állampolgárságot a kiadatásról szóló döntés időpontjában kell meghatározni. Ha azonban a kiadni kért személyt a döntés meghozatalától a kiadás foganatosításáig eltelt idő alatt ismerik el a megkeresett Fél állampolgárának, a megkeresett Fél alkalmazhatja e cikk (1) bekezdésének rendelkezését.
(3) Amennyiben a kiadatást a jelen cikk (1) bekezdésében meghatározott okból tagadják meg, a megkeresett Fél az illetékes hatóságai elé terjeszti az ügyet megfelelő eljárás lefolytatásának megfontolása céljából. E célból a 15. cikk (1) bekezdésében előírt módon meg kell küldeni a bűncselekményre vonatkozó ügyiratokat, adatokat és tárgyakat. A megkereső Felet tájékoztatni kell az eredményről.
A megkeresett Fél megtagadhatja a kiadatást az olyan bűncselekmény miatt, amelyet a nemzeti joga szerint egészben vagy részben saját területén követtek el.
A megkeresett Fél megtagadhatja a kiadatást, ha az illetékes hatóságai előtt a kiadni kért személlyel szemben a kiadatási kérelem tárgyát képező bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt eljárás folyik.
A kiadatást meg kell tagadni, ha a megkeresett Fél illetékes hatóságai a kiadni kért személlyel szemben már jogerős ítéletet hoztak a kiadatási kérelem tárgyát képező bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt. A kiadatást meg lehet tagadni, ha a megkeresett Fél illetékes hatóságai úgy döntöttek, hogy nem indítanak eljárást ugyanazon bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt, vagy a megindított eljárást megszüntették.
A kiadatást meg kell tagadni, ha a kiadni kért személy akár a megkereső, akár a megkeresett Fél joga alapján nem büntethető a bűncselekmény vagy a büntetés elévülése miatt.
Amennyiben szabadságvesztés büntetés végrehajtása céljából olyan személy kiadatását kérik, akit a távollétében ítéltek el, a megkeresett Fél megtagadhatja a kiadatást, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az elítéléshez vezető büntetőeljárás során nem érvényesültek a védelem jogával kapcsolatos, minden bűncselekménnyel vádolt személyt megillető minimális garanciák. A kiadatást engedélyezni kell, amennyiben a megkereső Fél megfelelő garanciát nyújt, hogy a kiadni kért személynek joga lesz az ügy újratárgyalásához, amely során biztosítják a védelem jogát is.
A kiadatást meg kell tagadni, ha a megkeresett Fél a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt kegyelemben részesítette a kiadni kért személyt, amennyiben a megkeresett Félnek a nemzeti joga alapján joghatósága volt a büntetőeljárás lefolytatására.
(1) A jelen Egyezmény alkalmazása során a Felek által kijelölt központi hatóságok közvetlenül lépnek kapcsolatba egymással.
(2) A központi hatóságok a következők:
Magyarország részéről – az Igazságügyi Minisztérium;
a Tádzsik Köztársaság részéről – a Legfőbb Ügyészség.
(3) A központi hatóságokkal kapcsolatos változásokról a Felek diplomáciai úton értesítik egymást.
(1) A kiadatási kérelmet a központi hatóságok írásban terjesztik elő egymásnak. Sürgős esetben a kiadatási kérelem és a kérelem alátámasztására szolgáló iratok előzetesen elektronikus úton is megküldhetők.
(2) A kiadatási kérelemhez mellékelni kell:
a) a jogerős ítéletet vagy annak hiteles másolatát; illetve az elfogatóparancsot, vagy bármely más, azonos hatállyal bíró és a megkereső Fél belső jogának megfelelő eljárás alapján kibocsátott határozat eredetijét vagy hiteles másolatát;
b) azon bűncselekmények tényállását, amelyek miatt a kiadatást kérik; az elkövetésük idejét és helyét, jogi minősítésüket;
c) az alkalmazandó törvényi rendelkezések szövegét, beleértve az elévülésre vonatkozó szabályokat és a kiszabható büntetési tételt;
d) a kiadni kért személy személyazonosságának megállapításához szükséges információkat, beleértve az ujjlenyomatot és fényképet, amennyiben azok rendelkezésre állnak.
(3) A kiadatási kérelmet és az alátámasztására szolgáló iratokat Magyarországnak magyar vagy angol nyelven, a Tádzsik Köztársaság részére tádzsik vagy angol nyelven kell előterjeszteni.
Ha a megkereső Fél által közölt adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a megkeresett Fél a jelen Egyezmény értelmében dönteni tudjon, ez utóbbi Fél kiegészítő információkat kér, melynek megküldésére határidőt szabhat.
(1) Sürgős esetben a megkereső Fél kérheti a kiadni kért személy ideiglenes letartóztatását. A megkeresett Fél a saját jogának megfelelően határoz a kérdésben.
(2) Az ideiglenes letartóztatás iránti kérelemben közölni kell, hogy a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett iratok közül valamelyik létezik, és hogy a kiadatási kérelem megküldése a kérelmező szándékában áll. Úgyszintén közölni kell, hogy mely bűncselekmény miatt kérelmezik a kiadatást és röviden ismertetni kell a történeti tényállást.
(3) Az ideiglenes letartóztatás iránti kérelmet a központi hatóságokon, diplomáciai úton vagy a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezetén (Interpol) keresztül írásban, faxon vagy más írásban nyomot hagyó módon kell a megkeresett Fél részére megküldeni. Az Interpol piros sarkos körözést (Red Notice) ideiglenes kiadatási letartóztatás iránti kérelemnek kell tekinteni, amennyiben a jelen cikkben előírt összes információt tartalmazza. A megkereső Felet késedelem nélkül tájékoztatni kell a kérelem eredményéről.
(4) Az ideiglenes kiadatási letartóztatást meg kell szüntetni, ha a letartóztatástól számított 40 napon belül a megkeresett Fél nem kapta meg a kiadatási kérelmet és a 15. cikkben említett iratokat.
(5) A szabadlábra helyezés nem akadálya az újabb letartóztatásnak és kiadatásnak, ha a kiadatási kérelem utólag megérkezik.
(1) Ha ugyanazon személy kiadatását a másik Fél mellett egy vagy több harmadik állam is kéri, akkor a megkeresett Fél saját belátása szerint dönt arról, hogy melyiknek adja át a kiadni kért személyt, és döntéséről értesíti a megkereső államokat. A Tádzsik Köztársaság által előterjesztett kiadatási kérelem és az Európai Unió tagállama által kibocsátott európai elfogatóparancs párhuzamos előterjesztése esetén Magyarország dönti el, hogy a személyt melyik államnak adja át.
(2) A döntéshozatal során a megkeresett Fél az alábbi körülményeket veszi figyelembe:
a) a bűncselekmény tárgyi súlyát;
b) a bűncselekmény elkövetési idejét és helyét;
c) a kiadni kért személy állampolgárságát és állandó lakóhelyét;
d) a kérelmek előterjesztésének időpontját;
e) annak lehetőségét, hogy a megkereső államokban egymást követően is lefolytathatják-e a büntetőeljárást vagy végrehajthatják-e a szabadságelvonást.
(1) A megkeresett Fél a 15. cikk (1) bekezdésében említett módon tájékoztatja a megkereső Felet a kiadatással kapcsolatos döntéséről.
(2) A teljes vagy részleges elutasítást meg kell indokolni.
(3) Ha a kiadatást elrendelik, a megkereső Felet tájékoztatni kell az átadás helyéről és időpontjáról, valamint arról az időtartamról, amelyet a kiadni kért személy kiadatási fogságban töltött.
(4) Ezen cikk (5) bekezdésében foglalt rendelkezést nem érintve, ha a kiadni kért személyt a megadott időpontban nem vették át, harminc nap elteltével szabadon lehet bocsátani. A megkeresett Fél megtagadhatja a kiadni kért személy kiadatását ugyanezen bűncselekmény miatt.
(5) Ha valamely Felet a kiadni kért személy átadásában vagy átvételében rajta kívül álló elháríthatatlan ok akadályozza, arról értesítenie kell a másik Felet. A két Fél új időpontot tűz ki az átadásra. Az e cikk (4) bekezdésében foglaltakat ez esetben is alkalmazni kell.
(1) A megkeresett Fél, miután meghozta a kiadatási kérelemre vonatkozó határozatát, elhalaszthatja a kiadni kért személy átadását abból a célból, hogy ellene más bűncselekménnyel kapcsolatban, mint amely miatt a kiadatását kérik, eljárást folytathasson le, vagy ha már elítélték, akkor ennek a Félnek a területén töltse le a kiszabott büntetést.
(2) A megkeresett Fél az átadás elhalasztása helyett ideiglenesen átadhatja a kiadni kért személyt a megkereső Félnek, a Felek közötti megállapodásban meghatározott feltételek szerint.
(1) A megkeresett Fél, amennyiben nemzeti joga megengedi, a megkereső Fél kérésére lefoglalja és átadja azokat a tárgyakat
a) amelyek bizonyítékul szolgálhatnak; vagy
b) amelyeket a kiadni kért személy a bűncselekmény következtében szerzett meg, és amelyeket a letartóztatás időpontjában a birtokában találtak, vagy utólag találtak meg.
(2) E cikk (1) bekezdésében említett tárgyakat akkor is át kell adni, ha a már engedélyezett kiadatás nem hajtható végre a kiadni kért személy halála vagy szökése miatt.
(3) Ha a szóban forgó tárgyak a megkeresett Fél területén lefoglalás vagy elkobzás hatálya alatt állnak, ez utóbbi Fél a folyamatban levő büntetőeljárásra tekintettel ideiglenesen visszatarthatja, vagy a visszaadás feltételével átadhatja azokat.
(4) A megkeresett Félnek vagy a harmadik Feleknek az ezen tárgyakon fennálló jogai megmaradnak. Amennyiben ilyen jogok fennállnak, az eljárás befejezése után haladéktalanul és költségmentesen visszaadják a tárgyakat a megkeresett Félnek.
(1) A Felek a nemzeti jogukkal összhangban engedélyezhetik, hogy egy harmadik állam által a másik Félnek kiadott személyt átszállítsák a területén.
(2) A megkereső Fél által előterjesztett kérelemnek tartalmaznia kell az átszállítandó személy azonosításához szükséges adatokat, valamint a bűncselekménnyel kapcsolatos tények rövid összefoglalását. A kérelmet a központi hatóságok küldik meg egymásnak elektronikus úton, illetve sürgős esetben az Interpolon keresztül.
(3) A megkeresett Fél saját területén az átszállítani kívánt személyt a nemzeti joga alapján tarthatja fogva.
(4) Az átmenő átszállítás engedélyezése nem szükséges, ha az átszállítás légi úton történik, és az érintett Fél területén nincsen tervezve leszállás. Ha nem tervezett leszállás történik a másik Fél területén, ez a Fél kérheti a jelen cikk (1) bekezdése szerinti átszállítási kérelem megküldését. A kiadott személy fogva tartásáról a megkeresett Fél illetékes hatóságai gondoskodnak.
(5) Az átmenő átszállítás iránti kérelmet és az ahhoz mellékletként csatolandó dokumentumokat az átszállítást engedélyező Fél nyelvére vagy angol nyelvre kell lefordítani.
(1) A kiadott személy ellen nem lehet büntetőeljárást folytatni, őt elítélni vagy fogva tartani szabadságvesztés büntetés végrehajtása céljából olyan bűncselekmény miatt, amelyet az átadása előtt követett el, és különbözik attól, amely miatt kiadták, és semmilyen egyéb ok miatt sem lehet személyi szabadságában korlátozni, az alábbi esetek kivételével:
a) ha az a Fél, mely kiadta, ehhez hozzájárul. A hozzájárulás iránt kérelmet kell előterjeszteni, melyhez mellékelni kell a 15. cikkben említett iratokat, valamint a kiadott személynek az adott bűncselekménnyel kapcsolatos, jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát. A hozzájárulást meg kell adni, ha a megkeresés tárgyát képező bűncselekmény a jelen Egyezmény értelmében kiadatás tárgyául szolgáló bűncselekmény;
b) ha a kiadott személy, habár erre lehetősége lett volna, végleges szabadlábra helyezésétől számított 45 napon belül nem hagyta el annak a Félnek a területét, melynek kiadták, vagy miután azt elhagyta, oda ismét visszatért;
c) ha a kiadni kért személy a specialitás elvének alkalmazásáról lemond.
(2) A megkereső Fél mindazonáltal bármely szükséges intézkedést megtehet egyrészről a kiadni kért személy saját területéről történő eltávolítása, másrészről az elévülésnek a törvényeivel összhangban történő megakadályozása érdekében.
(3) Ha a bűncselekmény minősítése az eljárás folyamán módosul, a kiadott személy ellen csak annyiban lehet az eljárást lefolytatni és vele szemben büntetést kiszabni, amennyiben az új minősítés szerinti bűncselekmény tekintetében is lehetőség lenne kiadatásra.
A 23. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetet kivéve, a megkereső Fél a megkeresett Fél hozzájárulása nélkül nem adhatja át egy harmadik államnak azt a részére kiadott személyt, akit e harmadik állam a kiadását megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt köröz. A megkeresett Fél kérheti a 15. cikk (2) bekezdése szerinti iratok megküldését.
(1) A jelen cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, személyes adat kizárólag akkor gyűjthető és továbbítható, ha ez a jogsegélykérelemben megjelölt célok tekintetében szükséges és arányos.
(2) A jelen Egyezmény szerint teljesített jogsegélykérelem eredményeként továbbított személyes adatot az a Fél, amely részére a személyes adat átadásra került, kizárólag az alábbi célokra használhatja fel:
a) a büntetőeljárás lefolytatása érdekében, amelyben a jogsegélykérelmet előterjesztették a jelen Egyezmény alapján;
b) egyéb igazságügyi és közigazgatási eljárásban, amely közvetlenül összefügg az a) pontban említett eljárással;
c) a közbiztonságot közvetlenül és súlyosan veszélyeztető fenyegetés elhárítása érdekében.
(3) A személyes adat az adatot továbbító Fél vagy a személyes adattal érintett személy előzetes hozzájárulásával bármely egyéb célra is felhasználható. A hozzájárulást a megkeresett Fél a nemzeti jogával összhangban adja meg.
(4) Bármelyik Fél jogosult megtagadni a jelen Egyezmény szerint teljesített jogsegélykérelem eredményeként beszerzett személyes adat továbbítását abban az esetben, ha az ilyen adat nemzeti joga alapján védelemben részesül.
(5) A jelen Egyezmény szerint teljesített jogsegélykérelem eredményeként beszerzett személyes adatot továbbító Fél kérésére az adatot fogadó Fél köteles tájékoztatást adni a személyes adat kezeléséről.
(6) Az érintett személy jogosult arra, hogy a Felek nemzeti jogszabályaival összhangban
a) tájékoztatást kérjen személyes adatainak érintett hatóságok általi kezeléséről;
b) kérelmezze személyes adatainak helyesbítését, törlését vagy korlátozását;
c) jogorvoslattal éljen, ha kérelmét nem teljesítik.
(7) A jelen Egyezmény alapján továbbított személyes adatot az adatot fogadó Fél nemzeti jogával összhangban kell feldolgozni és törölni. Az említett korlátozásoktól függetlenül a továbbított adatot törölni kell, amint továbbításának célja érdekében történő kezelése szükségtelenné válik.
(8) E cikk nem érinti a megkeresett Fél jogosultságát arra, hogy egyes esetekben további feltételeket szabjon, ha az adott jogsegély iránti kérelmet ilyen feltételek hiányában nem lehetne teljesíteni. Amennyiben e bekezdés alapján további feltételeket szabnak, a megkeresett Fél kérheti, hogy a megkereső Fél tájékoztatást adjon a bizonyíték vagy az adat felhasználásáról.
(9) Amennyiben a megkereső Fél részére történő adatszolgáltatást követően a megkeresett Félnek olyan körülmények jutnak a tudomására, amelyek következtében egy konkrét ügyben további feltételt kell kikötnie, a megkeresett Fél konzultálhat a megkereső Féllel annak meghatározása érdekében, hogy a bizonyíték és az adat védelme milyen mértékben lehetséges.
Bármely Fél kifejezett kérelme esetén a Felek tiszteletben tartják és megőrzik a másik Féltől kapott és a másik Félnek átadott iratok és információk bizalmas vagy titkos természetét.
A megkereső Fél viseli az iratok fordításával és az átadott személy szállításával kapcsolatos költségeket. A megkeresett Fél visel minden más költséget, ami a saját területén merült fel a kiadatással kapcsolatban. Az átmenő szállítás engedélyezésével kapcsolatban felmerült költségeket a megkereső Fél viseli.
(1) A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik a Felek egyéb két- vagy többoldalú nemzetközi szerződésekben szereplő kötelezettségvállalásait, vagy nemzetközi szervezetekben való tagságát.
(2) A jelen Egyezmény nem befolyásolja azokat a kötelezettségeket, amelyek Magyarország európai uniós tagságából fakadnak, következésképpen jelen Egyezmény rendelkezései nem idézhetők vagy értelmezhetők úgy, mint amelyek érvénytelenítik vagy bármilyen más módon befolyásolják Magyarországnak az Európai Unió alapját képező szerződésekből származó kötelezettségeit.
Jelen Egyezmény valamennyi olyan kiadatási kérelemre alkalmazandó, amelyet a hatályba lépése után terjesztenek elő. A jelen Egyezmény alapján előterjesztett kérelmek a jelen Egyezmény hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekményekre is alkalmazandók.
(1) A jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő bármilyen vitát a központi hatóságok konzultáció útján rendezik.
(2) Megegyezés hiányában a Felek a vitát diplomáciai úton történő konzultáció útján rendezik.
(1) A jelen Egyezmény a diplomáciai úton érkezett azon utolsó írásbeli értesítés kézhezvételétől számított harmincadik (30.) napon lép hatályba, amelyben a Felek a jelen Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belső jogi eljárások lezárulásáról értesítik egymást. A Felek a jelen Szerződést határozatlan időre kötik.
(2) Jelen Szerződés a Felek közötti írásbeli megegyezéssel bármikor módosítható. A módosítások a jelen cikk (1) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően lépnek hatályba és az Egyezmény részévé válnak.
(3) Bármelyik Fél bármikor felmondhatja a jelen Egyezményt a másik Félnek diplomáciai úton küldött írásbeli értesítés útján. A felmondás az értesítés kézhezvételének időpontjától számított hat (6) hónap elteltével lép hatályba. A jelen Egyezmény hatályának megszűnése nem érinti a megszűnés előtt indult kiadatási eljárásokat.
FENTIEK HITELÉÜL, a megfelelően meghatalmazott alulírottak aláírták a jelen Egyezményt.
KÉSZÜLT 2021. év április hó 7. napján, Dusanbében, két eredeti példányban magyar, tádzsik és angol nyelven, mely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.
Eltérő értelmezés esetén az angol szöveg az irányadó.
| Magyarország részéről | A Tádzsik Köztársaság részéről |
Hungary and the Republic of Tajikistan, hereinafter referred to as “the Parties”,
in their aspiration for further development and strengthening of bilateral relations, in the spirit of the existing friendship and co-operation relating to extradition between the two countries;
taking into consideration the desire to participate actively in the process of co-operation in Europe;
have agreed to the following:
The Parties undertake to surrender to each other, subject to the provisions and conditions laid down in this Treaty, all persons against whom the competent authorities of the requesting Party are proceeding against for a criminal offence or who are wanted by the said authorities for the carrying out of a prison sentence.
1. Extradition shall be granted in respect of offences punishable under the national laws of the requesting Party and of the requested Party by deprivation of liberty for a maximum period of at least one year or by a more severe penalty. Where a conviction and prison sentence have been rendered in the territory of the requesting Party, the punishment awarded must have been for a period of at least four months.
2. When extradition has been granted with respect to an extraditable offence, it may also be granted in respect to any other offence specified in the extradition request that meets all other requirements for extradition except for periods of prison sentence set forth in paragraph 1 of this Article.
3. Extradition shall not be granted if the requested Party considers that the extradition could jeopardize its sovereignty, national security, public order or would be contrary to its constitution.
1. Extradition shall not be granted if the offence in respect of which it is requested is regarded by the requested Party as a political offence or as an offence connected with a political offence.
2. In the application of paragraph 1, an offence shall not be considered a political offence if, taking into account all of the circumstances, such as the purpose of the offence, the motive, the manner of commission, the manner used or contemplated, the general criminal law aspects of the offence outweigh the political aspects in the commission of the offence.
3. The general criminal law aspects of a murder or offences comprising the offence of a murder shall always outweigh the political aspects.
Extradition shall not be granted if the requested Party has substantial grounds for believing that a request for extradition for an ordinary criminal offence has been made for the purpose of prosecuting or punishing a person on account of his race, religion, nationality or political opinion, or that that person’s position may be prejudiced for any of these reasons.
Extradition for offences under military law which are not offences under ordinary criminal law is excluded from the application of this Treaty.
1. For offences in connection with taxes, duties, customs and exchange extradition shall take place between the Parties in accordance with the provisions of the Treaty if the offence, under the national law of the requested Party, corresponds to an offence of the same nature.
2. Extradition may not be refused on the ground that the national law of the requested Party does not impose the same kind of tax or duty or does not contain a tax, duty, customs or exchange regulation of the same kind as the national law of the requesting Party.
1. Extradition of citizens shall be refused, unless otherwise provided in the national laws of the Parties.
2. Citizenship shall be determined as at the time of the decision concerning extradition. If, however, the person sought is first recognized as a citizen of the requested Party during the period between the time of the decision and the surrender, the requested Party may avail itself of the provision in paragraph 1 of this Article.
3. In cases of refusal set out in paragraph 1 of this Article, the requested Party shall submit the case to its competent authorities in order that proceedings may be taken if they are considered appropriate. For this purpose, the files, information and exhibits relating to the offence shall be transmitted by the means provided for in Article 15, paragraph 1. The requesting Party shall be informed of the result.
The requested Party may refuse to extradite a person sought for an offence which is regarded by its national law as having been committed in whole or in part in its territory.
The requested Party may refuse to extradite the person sought if the competent authorities of that Party are proceeding against him in respect of the offence or offences for which extradition is requested.
Extradition shall not be granted if a final judgment has been rendered by the competent authorities of the requested Party upon the person sought in respect of the offence or offences for which extradition is requested. Extradition may be refused if the competent authorities of the requested Party have decided either not to institute or terminate proceedings in respect of the same offence or offences.
Extradition shall not be granted when the person sought, according to the national law of either the requesting or the requested Party has immunity by reason of statutory limitation from prosecution or punishment.
When a Party requests the extradition of a person for the purpose of carrying out a sentence imposed by a decision rendered against him in absentia, the requested Party may refuse to extradite if in its opinion, the proceedings leading to the judgment did not satisfy the minimum rights of defence recognized as due to everyone charged with a criminal offence. However, extradition shall be granted if the requesting Party gives assurances considered sufficient to guarantee to the person sought the right to a re-trial which safeguards the right of defence.
Extradition shall not be granted if the offence on which the request for extradition is based is covered by amnesty in the requested Party, where that Party had jurisdiction to prosecute the offence under its national law.
1. For the purposes of this Treaty, the Central Authorities designated by the Parties, shall communicate directly.
2. Central Authorities are:
for Hungary – the Ministry of Justice;
for the Republic of Tajikistan – the General Prosecutor’s Office.
3. The Parties shall inform each other of any change related to the Central Authorities through diplomatic channels.
1. The request shall be made in writing and shall be communicated through the Central Authorities. In urgent cases the request for extradition and the supporting documents may be sent by electronic means in advance.
2. The request shall be supported by:
(a) the original or an authenticated copy of the final judgment or of the arrest warrant or other order having the same effect and issued in accordance with the procedure laid down in the national law of the requesting Party;
(b) a statement of the offences for which extradition is requested, the time and place of their commission, their legal qualification;
(c) a copy of the relevant legal provisions including statutory limitation and the sentence that can be imposed;
(d) information on the person sought which will help to establish his identity including fingerprints and photographs if available.
3. Requests for extradition and supporting documents shall be submitted in Hungarian or English to Hungary and Tajik or English to the Republic of Tajikistan.
If the information communicated by the requesting Party is found to be insufficient to allow the requested Party to make a decision in pursuance of this Treaty, the latter Party shall request the necessary supplementary information and may fix a date for the receipt thereof.
1. In urgent cases the requesting Party may request the provisional arrest of the person sought. The requested Party shall decide the matter in accordance with its national law.
2. The request for provisional arrest shall state that one of the documents mentioned in Article 15, paragraph 2 (a) exists and that it is intended to send a request for extradition. It shall also state for what offence the extradition will be requested, as well as a short description of the circumstances in which the offence was committed.
3. A request for provisional arrest shall be submitted in writing, by fax or by any other means affording evidence in writing either through the Central Authorities, through diplomatic channels or via the International Criminal Police Organization (INTERPOL). INTERPOL Red Notice shall be considered as a request for provisional arrest if it contains all the information prescribed by this Article. The requesting Party shall be informed without delay of the result of its request.
4. Provisional arrest shall be terminated if, within a period of 40 days after the arrest, the requested Party has not received the request for extradition and the documents mentioned in Article 15.
5. Release shall not prejudice re-arrest and extradition if a request for extradition is received subsequently.
1. If the extradition of the same person has been requested by one of the Parties and one or more third States, the requested Party shall decide, at its discretion, to which one of them it will surrender the person sought, and shall notify the requesting States of its decision. In the event of concurrence between a request for extradition from the Republic of Tajikistan and a European arrest warrant presented by a Member State of the European Union, Hungary shall determine to which State the person sought will be surrendered.
2. The requested Party shall consider the following circumstances to make a decision:
(a) gravity of the offence;
(b) time and place of the commission the offence;
(c) citizenship and permanent residence of the person sought;
(d) time of submitting the requests;
(e) possibility of subsequent criminal prosecution or execution of a sentence of imprisonment related to the person sought in the requesting States.
1. The requested Party shall inform the requesting Party by the means mentioned in Article 15, paragraph 1 of its decision with regard to extradition.
2. Reasons shall be given for any complete or partial refusal.
3. If extradition is granted, the requesting Party shall be informed of the place and date of surrender and of the length of time for which the person sought was detained with a view to surrender.
4. Subject to the provisions of paragraph 5 of this Article, if the person sought has not been taken over on the appointed date, he may be released after the expiry of 30 days. The requested Party may refuse to extradite him for the same offence.
5. If circumstances beyond its control prevent a Party from surrendering or taking over the person to be extradited, it shall notify the other Party. The two Parties shall agree a new date for surrender and the provisions of paragraph 4 of this Article shall apply.
1. The requested Party may, after making its decision on the request for extradition, postpone the surrender of the person sought in order that he may be proceeded against by that Party or, if he has already been convicted, he may serve his sentence in the territory of that Party for an offence other than that for which extradition is requested.
2. The requested Party may, instead of postponing surrender, temporarily surrender the person sought to the requesting Party in accordance with conditions to be determined by mutual agreements between the Parties.
1. The requested Party shall, in so far as its national law permits and at the request of the requesting Party, seize and hand over property:
(a) which may be required as evidence or
(b) which have been acquired as a result of the offence and which, at the time of the arrest, are found in the possession of the person sought or are discovered subsequently.
2. The property mentioned in paragraph 1 of this Article shall be handed over even if extradition, having been agreed to, cannot be carried out owing to the death or escape of the person sought.
3. When the said properties are liable to seizure or confiscation in the territory of the requested Party, the latter may, in connection with pending criminal proceedings, temporarily retain it or hand it over on condition that it is returned.
4. Any rights which the requested Party or third parties may have acquired in the said property shall be preserved. Where these rights exist, the property shall be returned without charge to the requested Party as soon as possible after the trial.
1. Each Party may, in accordance with its national law, authorize the transit through its territory of persons extradited to the other Party by a third State.
2. The requesting Party shall send a request containing identity information of the person transited and a brief summary on the circumstances of the offence to the requested Party through the Central Authority, by use of electronic means or, in urgent cases, through the International Criminal Police Organization (INTERPOL).
3. The requested Party shall keep in custody the transited person in its territory according to its national law.
4. Transit permission is not required if the transit is carried out by air and no landing is scheduled on the territory of the other Party. If an unscheduled landing occurs on the territory of the other Party, that Party may require the request for transit as provided in paragraph 1 of this Article. Custody of the extradited person is carried out by the competent authorities of the Party of transit.
5. The request for transit permission and the documents that accompany it shall be translated into the language of the Party granting transit or into English.
1. A person who has been extradited shall not be proceeded against, sentenced or detained with a view to the carrying out of a sentence for any offence committed prior to his surrender other than that for which he was extradited, nor shall he be for any other reason restricted in his personal freedom, except in the following cases:
(a) when the Party which surrendered him consents. A request for consent shall be submitted, accompanied by the documents mentioned in Article 15 and a legal record of any statement made by the extradited person in respect of the offence concerned. Consent shall be given when the offence for which it is requested is itself subject to extradition in accordance with the provisions of this Treaty;
(b) when that person, having had an opportunity to leave the territory of the Party to which he has been surrendered, has not done so within 45 days of his final discharge, or has returned to that territory after leaving it;
(c) the person sought renounces the use of the rule of specialty.
2. The requesting Party may, however, take any measures necessary to remove the person from its territory, or any measures necessary under its national law, including proceedings by default, to prevent any legal effects of lapse of time.
3. When the description of the offence charged is altered in the course of proceedings, the extradited person shall only be proceeded against or sentenced in so far as the offence under its new description is shown by its constituent elements to be an offence which would allow extradition.
Except as provided for in Article 23, paragraph 1 (b), the requesting Party shall not, without the consent of the requested Party, surrender to a third State a person surrendered to the requesting Party and sought by the third State in respect of offences committed before his surrender. The requested Party may request to provide the documents mentioned in Article 15, paragraph 2.
1. Without prejudice to paragraph (2) of this Article, personal data can be gathered and transmitted only if it is necessary and proportionate for the purposes indicated in the request for legal assistance.
2. Personal data transferred from one Party to the other as a result of the execution of a request made under this Treaty, may be used by the Party to which such data have been transferred for the following purposes exclusively:
(a) for the purpose of the criminal proceedings in which the legal assistance was requested under this Treaty;
(b) for other judicial and administrative proceedings directly related to the proceedings mentioned under subparagraph (a);
(c) for preventing an immediate and serious threat to public security.
3. Such data may however be used for any other purpose if prior consent to that effect has been given by either the Party who transferred the data, or by the person subject of the data. The consent shall be given in accordance with the national law of the requested Party.
4. Any Party may refuse to transfer personal data obtained as a result of the execution of a request made under this Treaty where such data are protected under its national law.
5. At the request of the Party that transfers personal data obtained as a result of the execution of a request made under this Treaty the Party to which the data have been transferred shall give information on the use made with such data.
6. The personal data subject shall be enabled in accordance with the national law of the Parties:
(a) to request information regarding the processing of his personal data by the competent authorities;
(b) to request rectification, erasure or blocking of his personal data;
(c) to have remedy if his request is not complied with.
7. Personal data transferred under this Treaty shall be processed and deleted in line with the national law of the data receiving Party. Irrespective of these limits the data transferred shall be deleted as soon as it is no longer required for the purpose for which they were transferred.
8. This Article shall not prejudice the ability of the requested Party to impose additional conditions in a particular case where the particular request for assistance could not be complied with in the absence of such conditions. Where additional conditions have been imposed in accordance with this paragraph, the requested Party may require the requesting Party to give information on the use made of the evidence or information.
9. Where, following the disclosure to the requesting Party, the requested Party becomes aware of circumstances that may cause it to seek an additional condition in a particular case, the requested Party may consult with the requesting Party to determine the extent to which the evidence and information can be protected.
Both Parties undertake to respect and maintain the confidentiality or secrecy of the documents or information received from or given to the other Party when there is an explicit request to do so by the Party concerned.
The requesting Party shall bear the expenses related to the translation of documents and transportation of the person sought. The requested Party shall bear all other expenses incurred in the territory of that Party by reason of the extradition proceedings. Expenses incurred by reason of transit through the territory of a Party requested to grant transit shall be borne by the requesting Party.
1. The provisions of this Treaty shall not affect the commitments of the Parties envisaged by other bilateral or multilateral international agreements, or their membership in international organizations.
2. This Treaty shall not affect the obligations which may arise from the membership of Hungary in the European Union, consequently the provisions of the present Treaty shall not be invoked or interpreted in such a way as to invalidate or otherwise affect the obligations of Hungary imposed by the Treaties on which the European Union is founded.
This Treaty shall apply to all requests for extradition submitted after the date of entry into force of this Treaty. Requests made under this Treaty shall also apply to offences committed prior to its entry into force.
1. Any dispute which may arise in reference to the interpretation or application of this Treaty shall be settled by means of consultations between the Central Authorities.
2. Should they not reach an agreement, the dispute shall be settled by means of consultations through diplomatic channels.
1. This Treaty shall enter into force on the thirtieth (30th) day following the receipt of the last notification through diplomatic channels, by which the Parties notify each other of the completion of the necessary internal legal procedures for the entry into force of this Treaty. This Treaty shall remain in force for an indefinite period of time.
2. This Treaty may be amended at any time by written agreement between the Parties. Any such amendment will enter into force in compliance with the procedure provided in paragraph 1 of this Article and will form part of this Treaty.
3. Either Party may denounce this Treaty at any time by giving written notification to the other Party through diplomatic channels. The termination shall be effective six (6) months after the date of the received notification. Termination of the effectiveness of this Treaty shall not effect extradition proceedings commenced prior to the termination.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned, being duly authorized have signed this Treaty.
Done on the 7th of April, 2021, in Dushanbe, in two originals each in Hungarian, Tajik and English, all texts being equally authentic.
In case of divergence of interpretation of this Treaty, the English version shall prevail.
| For Hungary | For the Republic of Tajikistan |
