P9_TA(2020)0165
Bankunió - 2019. évi éves jelentés
Az Európai Parlament,
- tekintettel a bankunióról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására - 2018. évi éves jelentés * ,
- tekintettel a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak (EKB) a bankunióról szóló 2018. évi éves jelentésről szóló, 2019. január 16-i parlamenti állásfoglalásra vonatkozó visszajelzésére,
- tekintettel a banki csomag Európai Parlament és Tanács általi jóváhagyására,
- tekintettel az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,
- tekintettel az (EU) 806/2014 rendeletnek az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2015. november 24-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0586),
- tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodásra,
- tekintettel az Ursula von der Leyen által 2019. július 16-án előterjesztett, „Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019-2024): Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” című dokumentumra,
- tekintettel a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására * , valamint az Ecofin Tanács 2016. július 12-i következtetéseire,
- tekintettel az államkötvény-fedezetű értékpapírokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 24-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0339),
- tekintettel a 2018-as felügyeleti tevékenységekről szóló, 2019 márciusában közzétett éves EKB-jelentésre * ,
- tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) „A banknak nem minősülő uniós pénzintézetek pénzügyi közvetítésének 2019. évi kockázatfigyelése” című, 2019. júliusi jelentésére * ,
- tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) pénzügyi technológiára vonatkozó ütemtervének az EBH pénzügyi technológiára (Fintech) vonatkozó megközelítéséről szóló, 2018. márciusi konzultációból levont következtetéseire,
- tekintettel az EBH „Az európai bankrendszer kockázatértékelése” című, 2019. novemberi jelentésére * ,
- tekintettel az EBH 2019. július 18-i jelentésére a pénzügyi technológiai tevékenységek szabályozási köréről, szabályozási státuszáról és engedélyezési megközelítéseiről,
- tekintettel az európai felügyeleti hatóságok „Pénzügyi technológia: szabályozási kötöttségek és innovációs központok” című, 2019. januári jelentésére * ,
- tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus keretében az Európai Központi Bankra ruházott feladatok végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltatás és felügyelet gyakorlásának szabályairól szóló, az Európai Parlament és az Európai Központi Bank között létrejött 2013. november 7-i intézményközi megállapodásra * ,
- tekintettel az EKB és az Európai Számvevőszék közötti, az EKB felügyeleti feladatainak ellenőrzéséről szóló, 2019. október 9-i egyetértési megállapodásra * ,
- tekintettel arra, hogy a 2018. december 14-i euróövezeti csúcstalálkozó jóváhagyta a nem euróövezeti tagállamokat is magában foglaló formációban ülésező eurócsoport jelentését, amely magas szintű munkacsoportot hoz létre,
- tekintettel arra, hogy ugyanezen euróövezeti csúcstalálkozó jóváhagyta az Egységes Szanálási Alap közös védőhálójának feladatmeghatározását,
- tekintettel a 2014/59/EU irányelv (a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD)) és a 806/2014/EU rendelet (az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet (SRMR)) alkalmazásáról és felülvizsgálatáról szóló, 2019. április 30-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0213),
- tekintettel az euróövezeti csúcstalálkozó által 2019. június 21-én elfogadott nyilatkozatra,
- tekintettel az Európai Számvevőszék 2019. július 10-i, a bankok egész Unióra kiterjedő stressztesztjéről szóló különjelentésére * ,
- tekintettel az EKB 2019. augusztus 22-i bejelentésére az új nemteljesítő hitelekre vonatkozó prudenciális céltartalékképzéssel kapcsolatos felügyeleti elvárások felülvizsgálatáról, figyelembe véve a prudenciális céltartalékképzéssel kapcsolatos felügyeleti elvárásokról szóló új uniós rendeletet * ,
- tekintettel a Bizottság „Negyedik jelentés a nemteljesítő hitelek csökkentése és a bankunión belüli további kockázatcsökkentés terén elért eredményekről” című, 2019. június 12-i közleményére (COM(2019)0278),
- tekintettel az Európai Értékpapír-piaci Hatóság Európai Bizottsághoz intézett, „A fenntarthatósággal kapcsolatos megfontolások a hitelminősítési piacon” című, 2019. július 18-i szakvéleményére * ,
- tekintettel az Európai Stabilitási Mechanizmus „A bankunió megvalósítása a gazdasági és monetáris unió támogatása érdekében” című, 2019. októberi vitaanyagára * ,
- tekintettel a Bizottság „Cselekvési terv: A fenntartható növekedés finanszírozása” című közleményére (COM(2018)0097),
- tekintettel „A hitelminősítő intézetekről: jövőbeli kilátások” című, 2011. június 8-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a bankok fizetésképtelenségére vonatkozó jogszabályok közötti különbségekről és azok lehetséges összehangolásáról szóló, 2019 novemberi bizottsági tanulmányra,
- tekintettel a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az EBH-nak a betétek elismerhetőségéről, a fedezeti szintről és a betétbiztosítási rendszerek közötti együttműködésről szóló 2019. augusztus 8-i, a betétbiztosítási rendszerek kifizetéseiről szóló 2019. október 30-i és a betétbiztosítási rendszerek finanszírozásáról és a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek felhasználásáról szóló 2020. január 23-i véleményére,
- tekintettel az EFH-knak az Európai Unió pénzügyi ágazatát érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról szóló, 2019. október 4-i közös véleményére * ,
- tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv szerinti választási lehetőségekről és nemzeti mérlegelési jogkörökről, valamint ezeknek az európai betétbiztosítási rendszer keretében történő kezeléséről szóló, 2019. novemberi bizottsági tanulmányra,
- tekintettel az EKB, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős illetékes hatóságok közötti információcseréről szóló megállapodásra,
- tekintettel a Bizottságnak az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló javaslatának (COM(2014)0043) visszavonására,
- tekintettel az EBH „Jelentés a nemteljesítő hitelekről: az eddigi előrehaladás és a várható kihívások” című, 2019 novemberi jelentésére * ,
- tekintettel az EKB pénzügyi stabilitásra vonatkozó, 2019 novemberi felülvizsgálatára,
- tekintettel az EFH-k által az Európai Bizottsághoz intézett, az IKT-kockázatkezelési követelmények javításának szükségességéről szóló, 2019. április 10-i közös tanácsra * ,
- tekintettel a Nemzetközi Fizetések Bankjának a 2018. évre vonatkozó éves gazdasági jelentésére,
- tekintettel a határokon átnyúló banki és pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának lehetséges akadályairól szóló, 2019. október 29-i EBH-jelentésre * ,
- tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,
- tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0026/2020),
A. mivel egy stabilabb, versenyképesebb és egyre inkább konvergáló gazdasági és monetáris unióhoz szilárd bankunióra és fejlettebb, biztonságosabb tőkepiaci unióra, valamint egy költségvetési eszköz létrehozására van szükség;
B. mivel a bankunió kiteljesítése alapvetően hozzájárul az euró nemzetközi megítéléséhez és a globális piacokon betöltött szerepének növeléséhez;
C. mivel a globális és euróövezeti gazdasági növekedést fenyegető kockázatok fokozódtak, különösen a Covid19-világjárvány kitörése óta, és továbbra is kihívást jelentenek a pénzügyi stabilitás szempontjából;
D. mivel a bankunió mindaddig nem teljes, amíg az Egységes Szanálási Alap tekintetében nem rendelkezik védőhálóval és nem létezik az európai betétbiztosítási rendszer, a bankunió harmadik pillére;
E. mivel a lakossági pénzügyi szolgáltatások jól működő piaca mind a gazdaság, mind az uniós polgárok számára fontos;
F. mivel a bankunió még mindig nem rendelkezik hatékony eszközökkel a fogyasztók előtt álló problémák kezelésére: mesterséges összetettség, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, a kiszolgáltatott csoportok kizárása az alapvető szolgáltatások igénybevételéből, valamint a hatóságok korlátozott bevonása;
G. mivel annak ellenére, hogy az elmúlt években összességében csökkent a nemteljesítő hitelek aránya, egyes pénzügyi intézményekben továbbra is magas az ilyen hitelek szintje;
H. mivel az EKB-nak a rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmények felügyeletével történő megbízása sikeresnek bizonyult; mivel az EKB szükség esetén a mechanizmusban részt vevő tagállamokban engedélyezett valamennyi hitelintézetre és az ott bejegyzett valamennyi fiókintézetre kiterjedően el tudja végezni felügyeleti feladatait;
I. mivel hatékonynak bizonyult az egységes szanálási mechanizmus kialakítása, amely az egységes szabályok és eljárások, valamint közös döntéshozatali eljárás biztosítására irányul a fizetésképtelenné vált bankok rendezett módon történő szanálása céljából, minimális hatást gyakorolva a reálgazdaságra és az államháztartásra; mivel azonban még mindig van tennivaló annak tényleges megakadályozása érdekében, hogy az adófizetőknek kelljen finanszírozni a csődbe jutott bankok megsegítését célzó beavatkozást;
J. mivel az EU pénzügyi intézményeit érintő közelmúltbeli nagyszabású pénzmosási botrányok azt mutatják, hogy a prudenciális és a pénzmosás elleni felügyeletet nem lehet külön kezelni, és hogy hiányzik az uniós jogszabályok megfelelő felügyeleti és végrehajtási rendszere;
K. mivel az európai bankszektor továbbra is messze a vállalatok legnagyobb finanszírozója, más jogrendszerekkel ellentétben, ahol a tőkepiacok adják a vállalatok finanszírozásának jelentős részét;
L. mivel több mint tíz évvel a pénzügyi válság után továbbra sem kezelik megfelelően a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” és a „másokkal túlságosan összefonódott ahhoz, hogy csődbe menjen” problémákat, és amelyeket a Pénzügyi Stabilitási Tanács vizsgál;
Általános szempontok
1. emlékeztet a bankunió megvalósítása, nevezetesen a kockázatcsökkentés terén elért eredményekre; hangsúlyozza azonban, hogy további előrelépésre van szükség a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés terén az egyes intézményeknél továbbra is fennálló kihívások kezelése érdekében;
2. emlékeztet arra, hogy a bankunió minden csatlakozni kívánó tagállam előtt nyitva áll;
3. üdvözli, hogy az Európai Bizottság elnöke és az EKB elnöke támogatja a bankunió, valamint szélesebb értelemben a gazdasági és monetáris unió kiteljesítését, például egy szilárdabb, versenyképesebb és egyre inkább konvergáló Unió megvalósítását szolgáló költségvetési eszköz létrehozása révén;
4. hangsúlyozza, hogy az eurócsoport nem az Európai Unió intézménye, szerve vagy ügynöksége, hanem egy nem hivatalos kormányközi vitafórum; sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok továbbra is a közösségi kereten kívül járnak el, ami veszélyezteti a Parlament társjogalkotói szerepét és a demokratikus felügyelethez való jogát;
5. kiemeli, hogy az eddig folytatott kormányközi tárgyalások nem voltak hatékonyak, különös tekintettel a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszközt és az eurócsoport bankunióval foglalkozó magas szintű munkacsoportját érintő tárgyalásokra; szorgalmazza, hogy a tárgyalások az EU jogrendjén belül olyan nyílt környezetben folytatódjanak, amely garantálja a Parlament aktív részvételét; hangsúlyozza, hogy ezek a változások, valamint a szigorúbb átláthatósági és a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó követelmények jobb jogvédelmet eredményeznének;
6. üdvözli az európai bankrendszer rezilienciájának általános javulását, amit az európai bankrendszerről készített 2019. évi EBH-kockázatértékelés is tanúsít; különös örömmel veszi tudomásul, hogy a bankok stabilan tartották tőkemegfelelési mutatóikat, és javult az eszközök minősége, amit a nemteljesítő hitelek további csökkenése is tükröz;
7. hangsúlyozza azonban, hogy a nyereségesség szintje továbbra is alacsony, és a makrogazdasági környezet romlik, különös tekintettel a Covid19-világjárványra, amely példátlan kihívások elé állította a világgazdaságot, befolyásolva az eszközök minőségét és ezáltal a bankok nyereségességét; megjegyzi továbbá, hogy a magas szintű verseny, különösen a pénzügyi technológia területén, valamint a digitalizáció és az innováció miatt magasabb működési kockázatok, továbbá a tagállamok között továbbra is fennálló széttagoltság miatt elmaradó piaci integráció várhatóan további nehézségeket gördít a bankok nyereséges működése elé;
8. megjegyzi, hogy jelenleg alacsony kockázatot és alacsony nyereségességet prognosztizálnak a bankszektorban; kiemeli, hogy a jelenlegi makrogazdasági helyzetre reagálva továbbra is alacsonyak a kamatlábak; hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázata mellett a gazdasági lassulás és a geopolitikai feszültségek - többek között a brexit hatása -, valamint a kiberkockázatok és az adatbiztonság jelentik az uniós bankszektor előtt álló fő kihívásokat;
9. megjegyzi, hogy a bankok nyereségessége 2012 óta folyamatosan nőtt, és a tőkearányos jövedelmezőség 2017 óta meghaladta a 6%-ot; kiemeli azonban, hogy ez a változás a legtöbb bank esetében elmarad a becsült tőkeköltségtől; hangsúlyozza, hogy az alacsony kockázat és az alacsony kamatkörnyezet a céltartalékok és veszteségek költségeinek csökkenésével járt; rámutat arra, hogy ez azonban nem strukturális javulás, és hogy a nyereségességgel kapcsolatos kihívások rövid távon várhatóan nem enyhülnek; emlékeztet arra, hogy folyamatosan értékelni kell a gazdaság és különösen a kkv-k rendelkezésére álló, a pénzügyi rendszer egészéből származó finanszírozás szintjét; kéri annak megfelelő értékelését, hogy a múltbeli és jövőbeli szabályozások milyen hatást gyakorolnak a gazdaság finanszírozására vonatkozó célkitűzés elérésére;
10. hangsúlyozza, hogy a bankok általi hitelezés és likviditásnyújtás döntő szerepet játszik a Covid19-járvány EU-ban élő emberekre gyakorolt legsúlyosabb gazdasági következményeinek enyhítésében; ezzel összefüggésben tudomásul veszi azokat a jogalkotási és felügyeleti intézkedéseket, amelyeket annak biztosítása érdekében javasoltak vagy fogadtak el, hogy a bankok a válság teljes ideje alatt fenntartsák a hitelezést; üdvözli a bankok számára a hitelek prudenciális kezelésével, a számviteli szabályok alkalmazásával és a tőkepufferek felszabadításával kapcsolatban biztosított rugalmasságot; hangsúlyozza, hogy a nyújtott kedvezményeket teljes mértékben elérhetővé kell tenni a banki ügyfelek, a családok és a vállalatok támogatására; támogatja a bankfelügyeletek arra irányuló intézkedéseit, hogy erőteljes átmeneti korlátozásokat vezessenek be az osztalékok és jutalmak kifizetésére, valamint a saját részvények bankok általi visszavásárlására vonatkozóan;
11. hangsúlyozza a bankszektor alapvető szerepét a finanszírozás reálgazdaság, és különösen a fenntartható és a társadalmilag felelős beruházások felé terelésében, ezáltal előmozdítva a növekedést és lehetővé téve a klímasemleges gazdaságra való áttérést, kerülve ugyanakkor a pénzügyi stabilitás veszélyeztetését;
12. üdvözli e tekintetben a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló rendelettel kapcsolatban elért politikai megállapodást; felszólít a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az jobban tükrözze a környezeti, társadalmi és irányítási vonatkozású jelentéstételi és közzétételi kötelezettségeket;
13. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bankok éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal szembeni sebezhetőségét esetleg nem veszik teljes mértékben figyelembe, és üdvözli az EBH azon kötelezettségvállalását, hogy éves kockázatértékelése során éghajlat-kockázati megfontolásokat is figyelembe vesz, és hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos stresszteszteket vezet be; hangsúlyozza e tekintetben a megfelelő nyilvánosság és kockázatértékelés fontosságát;
14. felhívja továbbá az összes európai bankot, hogy igazodjanak a felelős banki tevékenység ENSZ-alapelveihez, és ennek megfelelően évente számoljanak be a fenntartható finanszírozás megvalósítására és mérlegeikben az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok csökkentésére irányuló erőfeszítéseikről; felhívja a bankszektorért felelős uniós és nemzeti illetékes hatóságokat, hogy kövessék nyomon és lehetőség szerint hajtsák végre a felelős banki tevékenység alapelveinek, a fenntartható banki működés hálózatának és a környezetvédelmi szempontok pénzügyi rendszerben történő érvényesítésével foglalkozó, központi bankok és felügyeleti szervek alkotta hálózatának ajánlásait;
15. kéri, hogy a fenntartható befektetések átláthatóságának, hatékonyságának és hitelességének növelése érdekében hozzanak létre egy uniós szintű zöldkötvény-standardot, és dolgozzanak ki az ilyen kötvények fejlesztéséhez kedvező keretet;
16. tudomásul veszi a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) szuverén kockázattal kapcsolatos munkáját; hangsúlyozza, hogy az államadósság prudenciális kezeléséről szóló uniós szabályozási keretnek összhangban kell lennie a nemzetközi normákkal; kéri, hogy az euró nemzetközi szerepének megerősítése, a pénzügyi piacok stabilizálása és a banki portfóliók diverzifikálása érdekében folytassanak további megbeszéléseket egy európai biztonságos eszköz létrehozásáról, amely az államkötvény-fedezetű értékpapírokra vonatkozó javaslat Bizottság általi értékelésén és a lehetséges fejleményeken alapul;
17. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacok szorosan kapcsolódnak egymáshoz; hangsúlyozza a brexit valamennyi lehetséges kimenetele tekintetében a bankfelügyeletek felkészültségének fontosságát, szem előtt tartva, hogy ez kiegészíti a magánszereplők felkészültségét; üdvözli az összes eddigi jelentős intézkedést és együttműködést; tudomásul veszi az egyesült királyságbeli cégek azon gyakorlatát, hogy fióktelepeket hoznak létre az EU-ban a szolgáltatásnyújtás folytatása érdekében; hangsúlyozza e tekintetben a szabályozási arbitrázs kockázatát, mert a szabályokat az egyes tagállamokban különbözőképpen alkalmazzák; ezért úgy véli, hogy a szabályozási arbitrázs elkerülése és a kockázatok megfelelő kezelésének biztosítása érdekében további harmonizációra van szükség; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a brexit után az EU és az Egyesült Királyság közötti pénzügyi szabályozásban egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek, valamint azt, hogy el kell kerülni a negatív szabályozási versenyt;
18. ismételten hangsúlyozza az EU és az Egyesült Királyság által a felülvizsgált politikai nyilatkozat keretében közösen vállalt kötelezettségeket; elkötelezi magát amellett, hogy politikai és technikai szinten egyaránt szoros és strukturált együttműködést tart fenn a szabályozási és felügyeleti kérdésekben;
19. sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság és az uniós kormányok nagy többsége ez idáig nem biztosította, hogy az uniós intézményekben és testületekben teljes mértékben érvényesüljön a nemek közötti egyensúly, különös tekintettel a gazdasági, pénzügyi és monetáris ügyeket érintő magas szintű kinevezésekre; felhívja a tagállamok kormányait, az Európai Tanácsot, az eurócsoportot és a Bizottságot, hogy az előválogatott jelöltlistákra és kinevezésekre vonatkozó, soron következő javaslataikban aktívan törekedjenek a nemek közötti egyensúly biztosítására és arra, hogy jelölési eljárásonként legalább egy nő és egy férfi jelölt legyen a listákon; megismétli a jövőbeli jelöltlistákon a nemek közötti egyensúly elvének tiszteletben tartásáról szóló állásfoglalását;
20. hangsúlyozza a tőkepiaci unió kiteljesítésének fontosságát, amely kiegészíti a bankuniót a reálgazdaság finanszírozásában; hangsúlyozza továbbá, hogy a teljes mértékben integrált tőkepiaci unió és a teljes körű bankunió lehetővé tenné az állami- és magánkockázatok megosztását, ezen túlmenően megerősítené az euró nemzetközi szerepét, valamint tovább fokozná az európai piacok versenyképességét és előmozdítaná a fenntartható magánberuházásokat; e tekintetben kiemeli, hogy egyenlő versenyfeltételekre van szükség, amelyek révén elkerülhető, hogy a kkv-k hátrányos helyzetbe kerüljenek a finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében, valamint gondosan nyomon kell követni az értékpapírosított termékek kibocsátását;
Felügyelet
21. üdvözli a bankszektorban a kockázatcsökkentés és a pénzügyi stabilitás növelése terén elért eredményeket; megjegyzi ugyanakkor, hogy egyes intézményekben még mindig vannak sebezhető pontok, és további előrelépésre van szükség; emlékeztet a bankuniónak a pénzügyi stabilitás biztosításával, valamint egy valóban egységes piac előmozdításával, az egyenlő versenyfeltételekkel és a piaci szereplők kiszámíthatóságával kapcsolatos céljaira;
22. mindazonáltal úgy véli, hogy a jelenlegi felügyeleti keret elsősorban a hitelkockázati kitettségekre összpontosított, a nem likvid értékpapírokhoz, köztük a származtatott ügyletekhez kapcsolódó piaci kockázati kitettségek rovására; megfelelő intézkedéseket sürget az eszközminőség-vizsgálat javítása érdekében, és e tekintetben üdvözli, hogy a 2018. évi stresszteszt hatályát a 2. és 3. szintű eszközökre is kiterjesztették; ismét kéri, hogy az EFM egy fő felügyeleti prioritása között szerepeljen az ezen összetett és nem likvid pénzügyi eszközök, köztük a származtatott termékek csökkentése;
23. üdvözli a pénzügyi szektor megerősítése és a nemteljesítő hitelek európai szintű csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket, valamint a közelmúltbeli bankcsomagban elért kockázatcsökkentő intézkedéseket; megjegyzi, hogy a jelentős intézmények birtokában lévő nemteljesítő hitelek aránya az EKB bankfelügyeletének 2014. novemberi kezdete és 2019 júniusa között több mint felével csökkent; kiemeli, hogy az euróövezetben a nemteljesítő hitelek átlagos aránya 2019. szeptemberben 2,9% volt, ami csökkenést jelent a 2014. decemberi 6,5%-hoz képest; üdvözli ezt a jelentős előrelépést; rámutat, hogy a nemteljesítő hitelek aránya egyes intézményekben még mindig igen magas, és további erőfeszítéseket kell tenni e probléma megoldása érdekében; tudomásul veszi a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról szóló irányelvvel kapcsolatban folyamatban lévő jogalkotási munkát, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a másodlagos hitelpiacok fejlesztése és a bíróságon kívüli jogérvényesítési mechanizmus (AECE) megfelelő fogyasztóvédelmet is magában foglaljon;
24. hangsúlyozza, hogy a nemteljesítő hitelek ügyleteivel összefüggésben védeni kell a fogyasztók jogait; megjegyzi a jelzáloghitel-irányelv (2014/17/EU) teljes körű végrehajtásának fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a gyengén szabályozott adósságfelvásárló és -behajtó cégek ne alkalmazhassanak agresszív és tisztességtelen bánásmódot és gyakorlatokat az esetleg már kiszolgáltatott pénzügyi helyzetben lévő hitelfelvevőkkel szemben; felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztói hitelekről szóló irányelv közelgő felülvizsgálata során határozzon meg ambiciózusabb rendelkezéseket a hitelfelvevők visszaélésekkel szembeni védelme tekintetében, biztosítva, hogy ezek a jogok a meglévő és a jövőbeli hitelekre egyaránt vonatkozzanak;
25. hangsúlyozza a fogyasztói jogok védelmének fontosságát, különös tekintettel a banki díjakra, a termékköltségek átláthatóságára, a nyereségességre és a kockázatokra; e tekintetben felhívja az EBH-t, hogy megbízatásának teljesítése során fordítson nagyobb figyelmet a fogyasztói tendenciák megfelelő gyűjtésére, elemzésére és az ezzel kapcsolatos jelentéstételre, valamint a pénzügyi műveltség és az illetékes hatóságok általi oktatási kezdeményezések felülvizsgálatára és összehangolására;
26. megjegyzi, hogy a közelmúltbeli bankválságok nyomán kiderült, hogy a hitelintézetek megtévesztő módon értékesítettek kötvényeket és más pénzügyi termékeket lakossági ügyfeleknek; felhívja a felügyeleti és szanálási hatóságokat, hogy határozottan érvényesítsék a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv újonnan bevezetett fogyasztóvédelmi rendelkezéseit különösen a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje tovább a pénzügyi termékek banki intézmények általi megtévesztő értékesítésének kérdését;
27. felhívja az EFH-kat, hogy teljes mértékben éljenek hatáskörükkel a fogyasztóvédelem magas szintű biztosítása érdekében, beleértve adott esetben a termékszintű beavatkozási hatáskörükkel is, amennyiben a pénzügyi és hiteltermékek az ügyfél számára ténylegesen vagy valószínűsíthetően hátrányt okoznak;
28. megjegyzi, hogy a végleges Bázel III standardok végrehajtásával kapcsolatos munka már megkezdődött; hangsúlyozza, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság előírásait (BCBS) kellő időben és a célok kellő figyelembevételével kell átültetni az európai jogba, ugyanakkor adott esetben megfelelően számolni kell az európai bankrendszer sajátosságaival és az arányosság elvével; figyelmeztet arra, hogy az EU-n belüli banki modellek sokfélesége miatt előfordulhat, hogy egy „egyenmegoldás” nem fog megfelelni az európai piacnak; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós bankszektor versenyképességét és pénzügyi stabilitását, és nem szabad akadályozni a gazdaság, különösen a kkv-k finanszírozásának képességét; meggyőződése, hogy életképes és tőkeerős pénzintézetekre van szükség az uniós gazdaság stabil finanszírozásához és a stabil bankunióhoz; emlékeztet a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására, és felhívja a Bizottságot, hogy az új jogalkotási javaslatok kidolgozásakor tegyen eleget az abban foglalt ajánlásoknak;
29. fontosnak tartja, hogy értékelni kell a belső modellek megfelelőségét, és ezt az értékelést rendszeresen el kell végezni a modellek megbízhatóságának és stabilitásának biztosítása érdekében; tudomásul veszi a belső modellek EKB által elvégzett célzott felülvizsgálatának eredményeit; felhívja a bankokat, hogy ennek megfelelően javítsák belső modelljeik használatát és végrehajtását;
30. aggasztónak tartja, hogy az EBH jelezte, hogy a társjogalkotók által a banki csomagban megállapított határidőn belül nem fogja benyújtani a kis intézményekre háruló adminisztratív teher csökkentésére irányuló javaslatait;
31. emlékeztet arra, hogy a nemzetközi fórumok által meghatározott standardok nem okozhatják a szabályozás széttöredezettségét, és segíteniük kell az egyenlő versenyfeltételek biztosításában valamennyi nemzetközileg tevékeny bank számára;
32. megjegyzi, hogy az uniós bankszektor kockázatait és sebezhetőségeit értékelő jelentésében az EBH rámutat a tagállamok közötti különbségekre az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó puffer alkalmazása és megállapítása tekintetében; ezért kéri a tőkepufferek alkalmazásának további harmonizálását az EU-n belül az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében;
33. üdvözli az Európai Központi Bank és az Európai Számvevőszék közötti egyetértési megállapodást, amely meghatározza az intézmények megbízatásával kapcsolatos intézményközi információcsere gyakorlati szabályait;
34. magasabb szintű átláthatósági normákat kér a bankfelügyeletben, például a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményeit illetően, a tőke- és pénzügyi piacok, a vállalatok és a polgárok bizalmának megerősítése, valamint a tagállamok összességében az egységes bánásmód biztosítása érdekében; üdvözli a felügyeleti és szanálási intézmények közötti információmegosztás javítását és finomítását;
35. megjegyzi, hogy az innovatív pénzügyi technológiák alapjaiban alakítják át a pénzügyi szektort, beleértve a banki és pénzforgalmi szolgáltatásokat is, és üdvözli, hogy azok hatékony megoldást és szélesebb választékot kínálnak a piacon a fogyasztóknak; támogatja a technológiasemlegességet mint irányadó elvet, és ösztönzi a pénzügyi technológiába történő beruházásokat;
36. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az új technológiák jelentette olyan kihívásokkal, mint például a határokon átnyúlóan interoperábilis fenntartható üzleti feltételek biztosítása, egyenlő versenyfeltételek a szabályozás és a felügyelet terén, valamint a kiberbiztonság; hangsúlyozza a pénzügyi intézmények azon felelősségét, hogy az uniós jogszabályokkal összhangban gondoskodjanak az ügyfelek adatvédelméről és biztonságáról; megjegyzi továbbá, hogy a bankszektor egyre nagyobb mértékben támaszkodik a felhőalapú számítástechnikára, és sürgeti a Bizottságot, hogy reagáljon az európai felügyeleti hatóságok közös tanácsára az EU pénzügyi szektorában az ikt-kockázatkezelési követelményekkel kapcsolatos jogszabály-módosítások szükségessége tárgyában; megismétli, hogy a kiegyensúlyozott jogalkotási keret és a jogbiztonság fokozhatja az innovációra nyitott környezetet anélkül, hogy aláásná a pénzügyi stabilitást;
37. elismeri, hogy a korábban árnyékbankszektorként ismert bankrendszeren kívüli hitelezés hozzájárulhat a gazdaság finanszírozási csatornáinak további diverzifikálásához; kiemeli ugyanakkor, hogy jelentős mértékben összekapcsolódik az „bankrendszeren kívüli pénzügyi közvetítő ágazat” és a „hagyományos” bankszektor, ami az előbbi megfelelő szabályozásának és felügyeletének hiánya miatt rendszerkockázati aggályokat vet fel;
38. felszólít ezért a kockázatok kezelésére irányuló összehangolt fellépésre, köztük egy makroprudenciális eszköztár létrehozására és a meglévő eszközök működőképességének javítására a nem banki pénzügyi közvetítési rendszer növekvő szerepéből fakadó, a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyek elhárítása érdekében; szükségesnek tartja annak megvizsgálását, hogy a nagykockázat-vállalásra, különösen a nem banki pénzügyi közvetítésre vonatkozó prudenciális követelmények elegendőek-e a pénzügyi stabilitás biztosításához; hangsúlyozza továbbá az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) által a banknak nem minősülő uniós pénzintézetek pénzügyi közvetítésének 2019. évi kockázatfigyelésében kiemelt kockázatokat, például a likviditási transzformációból, a kockázatvállalásból és az ágazatot szélesebb körben érintő tőkeáttételből eredő kockázatokat;
39. üdvözli az EKB, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős hatóságok közötti információcseréről szóló megállapodást, emlékeztet a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására, üdvözli az euróövezet több pénzügyminisztere által készített, 2019. november 8-i közös állásfoglalást, amely a pénzmosásra és a terrorizmus finanszírozására vonatkozó európai szabályozási keret harmonizálására szólít fel;
40. emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy a pénzmosás megakadályozása és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem eredményes legyen, az illetékes hatóságoknak és a pénzügyi intézményeknek összehangoltan kell fellépniük; kiemeli, hogy a prudenciális és a pénzmosás elleni felügyeletet jobban össze kell hangolni; emlékeztet komoly aggodalmára a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem területén tapasztalható szabályozási és felügyeleti széttöredezettség miatt, amely miatt nem sikerült megfelelő felügyeletet biztosítani és reagálni a nemzeti felügyeleti hatóságok hiányosságaira, és amely aláássa az EU-ban egyre növekvő, határokon átnyúló tevékenység felügyeletének képességét;
41. meggyőződése, hogy az egységes felügyeleti mechanizmusnak a pénzmosás elleni küzdelemben is szerepet kell játszania, és üdvözli egy, a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó külön egység létrehozását; megjegyzi különösen, hogy a bankok felső vezetőinek nagy jelentőségű alkalmassági értékelése összetett feladat a tőkekövetelmény-irányelv rendkívül változatos módon történő átültetése miatt; ösztönzi ezért a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményeknek a tőkekövetelmény-rendeletbe való beemelését;
42. üdvözli a Tanács 2019. december 5-i következtetéseit, amelyek megbízzák a Bizottságot azzal, hogy vizsgálja meg, milyen módon biztosítható a hatóságok közötti jobb együttműködés és egy uniós szerv pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatokkal való felruházása, a pénzmosási irányelv egyes részeit pedig alakítsa át rendeletté egy egységes szabálykönyv létrehozása érdekében; üdvözli a Bizottságnak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitikára irányuló cselekvési tervről szóló közleményét, amely javaslatokat vázol fel arról, hogy harmonizálják tovább a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem szabálykönyvét, és konkrétan egy új uniós szerv létrehozásával hatékonyan kezeljék a határokon átnyúló illegális tevékenységek által az uniós pénzügyi rendszer integritására és az uniós polgárok biztonságára jelentett kockázatokat;
43. elismeri, hogy jogi és felügyeleti intézkedésekre van szükség a kriptoeszközök jelentette, pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok kezelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen további hatásvizsgálatokat azon pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok terén, amelyek az új technológiák hitelintézetek és pénzügyi intézmények általi növekvő használatából és a kriptoeszközök gyors terjedéséből (a közös szabályozási rendszer hiánya és az ezen eszközökkel kapcsolatos anonimitás miatt) fakadó sebezhetőségek kapcsán merülhetnek fel;
44. felhívja a Bizottságot, hogy 2020-ban értékelje a hitelminősítő intézetek piacának jelenlegi helyzetét a verseny, az információs aszimmetriák és a piacok átláthatósága szempontjából; megjegyzi, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kritériumokon alapuló fenntarthatósági minősítések fontos kiegészítést nyújthatnak a hitelkockázat-értékelésekhez; hangsúlyozza a fenntarthatósági minősítésekre vonatkozó kritériumok egységesítésének fontosságát, valamint annak biztosítását, hogy az ilyen minősítések nyújtására szolgáló piac versenykörülmények között alakuljon ki, és ne koncentrálódjon korlátozott számú szolgáltatóra;
45. megjegyzi, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a pénzügyi piaci tevékenység jobban összhangban legyen a fenntarthatósági célkitűzésekkel és a környezeti, társadalmi és irányítási kritériumokkal, hangsúlyozva az európai felügyeleti hatóságok központi szerepét ezekben a célkitűzésekben; e tekintetben felszólítja az EBH-t, hogy az ERKT-vel együttműködve dolgozzon ki közös módszertant azon éghajlati kockázatok intenzitásának mérésére, amelyeknek a pénzügyi intézmények ki vannak téve, ideértve az eszközöknek az éghajlatváltozás mérsékléséből és az ahhoz való alkalmazkodásból eredő szabályozási változások miatti lehetséges értékcsökkenésével, az energiafelhasználásban bekövetkező hirtelen változások makrogazdasági hatásával és a természeti katasztrófák előfordulásának növekedésével kapcsolatos kockázatokat is;
Szanálás
46. üdvözli, hogy az Egységes Szanálási Testületnek 2019-ben nem kellett szanálási intézkedést hoznia; felkéri a Bizottságot, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv és az SRMR végrehajtásáról szóló, 2019. áprilisi saját jelentésében foglaltakkal összhangban gondolja végig, milyen módon kellene ezt a problémakört kezelni a továbbiakban; kéri a Bizottságtól annak sürgős felülvizsgálatát, hogy a jogszabályok megfelelő biztosítékot nyújtanak-e arra, hogy szükség esetén az adófizetők pénze nélkül lehessen bármelyik bankot szanálni; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” jogszabály Pénzügyi Stabilitási Tanács általi felülvizsgálatát és kezelje az esetleges hiányosságokat, különös tekintettel a lakossági betétek védelmére;
47. .felhívja az ESZT-t, hogy fejezze be a szanálási tervek kidolgozásának folyamatát, és vizsgálja meg, hogy valamennyi érintett bank rendelkezik-e elegendő MREL-lel; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy az ESZT nem teszi rendszeresen közzé, hogy a bankok milyen mértékben felelnek meg az MREL-re vonatkozó minimumkövetelménynek;
48. felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a fizetésképtelenségre vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályok egyes aspektusai további harmonizációjának lehetőségét, és mérje fel, hogy milyen mértékű további harmonizációra van szükség a válságkezelési keret következetes és hatékony alkalmazásának biztosításához; felhívja a Bizottságot, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv felülvizsgálata keretében tegye egyértelműbbé a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvben rögzített legalacsonyabb költség elvét;
49. felszólít az egységes szanálási mechanizmus keretének további mérlegelésére, valamint a bankokról szóló 2013. évi közlemény alkalmazhatósága értékelésének szükségességére * ; megjegyzi, hogy biztosítani kell az egyenlő versenyfeltételeket és a közérdek fennállására vonatkozó kritériumot következetes alkalmazását;
50. megjegyzi, hogy a korai beavatkozási intézkedések fontos szerepet játszhatnak a bankcsődök és a válságok megelőzésében; megjegyzi azonban, hogy a korai beavatkozási intézkedések alkalmazására vonatkozó követelmények átfedésben vannak az EKB néhány szokásos intervenciós intézkedésével; hangsúlyozza, hogy ilyen esetekben a szokásos intervenciós intézkedéseket részesítik előnyben; ezért úgy véli, hogy ezt az átfedést az egyes eszközök jogalapjának megfelelő pontosításával meg kell szüntetni az intézkedések fokozatos alkalmazásának biztosítása érdekében;
51. tudomásul veszi az eurócsoportnak az Európai Stabilitási Mechanizmus reformjához kapcsolódó „elvi megállapodásról” és annak feladatmeghatározásáról szóló határozatát; felszólít az Egységes Szanálási Alap biztosítékának létrehozására és gyors működőképessé tételére; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bankunió nem rendelkezik olyan mechanizmusokkal, amelyekkel szanálás esetén likviditást lehet biztosítani egy banknak a szolgáltatások zökkenőmentes folytatásának és a pénzügyi piacok stabilitásának biztosításához, és felhívja a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül próbálja meg orvosolni ezt a hiányosságot;
52. hangsúlyozza, hogy a kockázatok diverzifikálása és a jövedelmezőség esetleges elmaradásának kezelése érdekében a bankoknak képesnek kell lenniük a határokon átnyúló működésre, tőkéjük és likviditásuk konszolidált szinten tartása mellett; kiemeli, hogy véleménye szerint a szabályok terén e tekintetben nagyobb rugalmasságot kell biztosítani az anyavállalat számára, ugyanakkor hiteles és végrehajtható mechanizmusokat kell biztosítani, melyek válság esetén előírják az anyavállalatnak (szanálandó szervezetnek), hogy tőkét, MREL-t és likviditást biztosítson a Bankunión belül egy fogadó országban működő leányvállalatai számára;
Betétbiztosítás
53. megállapítja, hogy a bankunióból még mindig hiányzik a harmadik pillér; sürgeti a bankunió kiteljesítését egy európai betétbiztosítási rendszer maradéktalan létrehozása révén, a betétesek banki fennakadásokkal szembeni védelme, valamint a bankunió egészében a betétesek és a befektetők bizalmának biztosítása és az egész euróövezet stabilitásának megerősítése érdekében; elismeri a kockázatmegosztás és a további kockázatcsökkentés előnyeit egyes intézményekben,
54. sürgeti a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb kezdje újra az európai betétbiztosítási rendszerről szóló tárgyalásokat, ugyanakkor biztosítsa a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvvel való koherenciát a pénzügyi stabilitás fokozására irányuló célkitűzés megvalósítása érdekében;
55. felhívja a Bizottságot, hogy az európai betétbiztosítási rendszerrel összefüggésben elemezze a működő intézményvédelmi rendszerek keretét;
56. tudomásul veszi a bankunió kiteljesítéséről szóló folyamatos megbeszéléseket az európai betétbiztosítási rendszerrel foglalkozó, az eurócsoport tájékoztatása céljából 2019 januárjában létrehozott magas szintű munkacsoportban, beleértve a bankokra vonatkozó válságkezelési keret további javításáról szóló egyeztetéseket is; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamentet nem tájékoztatták az európai betétbiztosítási rendszerrel foglalkozó - a tevékenységéről az eurócsoportnak beszámoló - magas szintű munkacsoport keretében folytatott megbeszélésekről; megjegyzi, hogy a Bizottság részt vesz a magas szintű munkacsoportban, és emlékeztet a 2010. évi keretmegállapodás 9. cikkére, amely előírja, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a Parlament és a Tanács közötti egyenlő bánásmódot, különösen a jogalkotási ügyekben;
o
o o
57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EBH-nak, az EKB-nak, az ESZT-nek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott illetékes hatóságoknak.
