P9_TA(2020)0175
A schengeni térségben tapasztalható helyzet a Covid19 kitörését követően
Az Európai Parlament,
- tekintettel az 1985. június 14-én aláírt Schengeni Megállapodás * 35. évfordulójára, a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én aláírt egyezmény * 30. évfordulójára és a Schengeni Megállapodás 1995. március 26-i hatálybalépésének 25. évfordulójára,
- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy az Uniónak egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kell alkotnia, amely „biztosítja a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét”,
- tekintettel az EUMSZ 21. cikkének (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,
- tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, ezen belül annak 45. cikkére, amely rögzíti, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,
- tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletre * , amely kodifikálta a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet * , amely a bel- és igazságügy területén az első, együttdöntési eljárás keretében elfogadott jogi aktus volt,
- tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a szabad mozgásról szóló irányelv) * és az ezen irányelvben előírt megkülönböztetésmentesség elvére,
- tekintettel az állam-, illetve kormányfők által 2020. március 17-én elfogadott, 2020. március 16-i bizottsági iránymutatásra („COVID-19: Iránymutatás az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésére állásának biztosítását célzó határigazgatási intézkedésekről”) (C(2020)1753),
- tekintettel az Európai Tanács elnökének a COVID-19-ről az Európai Tanács tagjaival 2020. március 17-én tartott videokonferenciát követő következtetéseire, amelyen jóváhagyták azon felhívást, hogy a külső határokat meg kell erősíteni a „COVID-19: Az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozása” című bizottsági közlemény (COM(2020)0115) alapján az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások 30 napra, koordinált módon történő ideiglenes korlátozása révén, amelyet a későbbiekben meghosszabbítottak,
- tekintettel a „COVID-19: Iránymutatás az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának végrehajtásáról, az uniós polgárok hazaszállítására vonatkozó átutazási megállapodások megkönnyítéséről, és a vízumpolitikára gyakorolt hatásokról” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre (C(2020)2050),
- tekintettel a Covid19-járvány megfékezésére irányuló intézkedések fokozatos megszüntetését célzó, a Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke által előterjesztett közös európai ütemtervre,
- tekintettel az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának alkalmazására vonatkozó értékelésről szóló, 2020. április 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0148),
- tekintettel az „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé - Covid19” című, 2020. május 13-i bizottsági közleményre (C(2020)3250),
- tekintettel a schengeni térség működéséről szóló éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról: a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések megszüntetéséről” szóló, 2018. december 11-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság schengeni ellenőrzéssel foglalkozó munkacsoportja által ezen állásfoglalás kapcsán végzett előkészítő munkára,
- tekintettel a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről szóló, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000037/2020 - B9-0010/2020 és O-000038/2020 - B9-0011/2020),
- tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Covid19-világjárványra adott válaszként a legtöbb tagállam - köztük a schengeni társult országok, tekintettel ezen állásfoglalás tárgyára - visszaállította a belső határellenőrzést vagy határait részlegesen vagy teljes mértékben, illetve az utazók egyes típusai előtt lezárta, ideértve ez utóbbi esetben a területükön vagy egy másik tagállam területén tartózkodó uniós állampolgárokat és családtagjaikat, illetve harmadik országbeli állampolgárokat; mivel ezen intézkedések bevezetésekor egyértelműen hiányzott a tagállamok közötti és az uniós intézményekkel való koordináció;
B. mivel a belső határellenőrzés hatással van a személyek uniós jogban rögzített jogaira és szabadságaira; mivel a külső határokon bevezetett utazási korlátozások nem érinthetik a menedékkérelemhez való jogot;
C. mivel a Schengeni Megállapodásnak és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezménynek a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit a schengeni államok területén belüli biztonságot garantáló kompenzációs intézkedések kísérik * ; mivel e kompenzációs intézkedések olyan eszközöket foglalnak magukban, mint a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és egyéb nagyméretű informatikai rendszerek, amelyek célja a schengeni államok hatóságai közötti információcsere, valamint a külső határok védelmére vonatkozó közös szabályok biztosítása;
D. mivel a belső határellenőrzés nélküli térség megfelelő működésének kulcsfontosságú előfeltétele a tagállamok közötti kölcsönös bizalom;
E. mivel a belső határellenőrzés első megszüntetését követően ezeket az ellenőrzéseket ritkán állították vissza; mivel viszont 2015 óta több tagállam is fenntartotta a belső határellenőrzést a megnövekedett migrációs és/vagy biztonsági fenyegetésre hivatkozva; mivel a Parlament kérdéseket vetett fel e belső határellenőrzések jogszerűségét és arányosságát illetően;
F. mivel a teljeskörűen működő schengeni térséghez való visszatérés rendkívül fontos a szabad mozgás elvének fenntartásához, amely az európai integráció egyik fő vívmánya és a Covid19-világjárványt követően az Unió gazdasági fellendülésének kulcsfontosságú előfeltétele;
1. emlékeztet arra, hogy a schengeni térség az uniós projekt központi elemét képező, kézzelfogható és nagyszerű eredmény, hiszen több mint 400 millió ember számára teszi lehetővé a korlátozás nélküli utazást, a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt felbecsülhetetlen értékű és egyedülálló a történelemben és a világban;
2. aggodalmát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, tekintve, hogy ilyen sok tagállam vezetett be belső határellenőrzést és különféle egyéb intézkedéseket, többek között a határok teljes vagy részleges lezárását, illetve az utazók egyes típusai előtti lezárását, beleértve a tagállamok területén tartózkodó uniós polgárokat és harmadik országbeli állampolgárokat, továbbá amiatt, hogy ezek az intézkedések igen súlyos hatást gyakorolnak az emberekre és a vállalkozásokra, többek között az idegenforgalomra és az idénymunkával jellemzett ágazatokra;
3. amellett, hogy teljes mértékben támogatja a Covid19 terjedésének korlátozására bevezetett, fizikai távolságtartáson alapuló közegészségügyi intézkedéseket, köztük a tagállamok által a területükön elrendelt kijárási korlátozásokat, rámutat, hogy a tagállamok a Schengeni határellenőrzési kódex szerinti hivatalos értesítésükben kevés indoklást nyújtottak arra vonatkozóan, hogy a határellenőrzés miért alkalmas eszköz a Covid19 terjedésének korlátozására; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a határellenőrzés a Schengeni határellenőrzési kódex meghatározása szerint „a határon [...] végzett [...] tevékenység, kizárólag a határ átlépésére irányuló szándék vagy az átlépés esetén, minden más októl függetlenül”; úgy véli, hogy a regionális szinten - beleértve a határrégiókat is - alkalmazandó célzottabb korlátozások megfelelőbbek és kevésbé beavatkozó jellegűek lettek volna;
4. rámutat, hogy az Unió belső határaira vonatkozó szabályokat a Schengeni határellenőrzési kódex határozza meg, és amikor a tagállamok a belső határok átlépésére hatással lévő bármilyen intézkedést fogadnak el, tiszteletben kell tartaniuk e kódex betűjét és szellemét is;
5. emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex szóhasználata egyértelmű: a belső határokon történő határellenőrzésnek kivételes jellegűnek kell lennie, azaz olyan végső eszköznek, amely objektív kritériumokon alapul, valószínűleg megfelelően kezeli a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszélyt, feltétlenül szükséges és arányos, szigorúan korlátozott hatályú és szigorúan korlátozott időtartamra szól; úgy véli, hogy a tagállamok értesítései közül sok nem kellően részletes ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen, tiszteletben tartották-e ezeket az elveket;
6. rámutat, hogy a „végső eszköz” fogalma megköveteli annak ellenőrzését, hogy más intézkedések lehetnek-e ugyanannyira vagy még inkább alkalmasak a cél elérésére; felhívja a tagállamokat, hogy a belső határellenőrzés bevezetésével szembeni jobb alternatívaként ismerjék el a minimális egészségügyi vizsgálat előírásának lehetőségét; e tekintetben emlékeztet a bizottsági iránymutatásokban részletezett egészségügyi vonatkozású intézkedésekre * ; továbbá emlékeztet az arányos rendőrségi ellenőrzésekről szóló bizottsági ajánlásra * , amely szerint „a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyhelyzet kialakulása esetén a tagállamok fontolóra veszik az (EU) 2016/399 rendelet III. címe II. fejezetének alkalmazását (a belső határellenőrzés bevezetése), mindenekelőtt azt értékelve, hogy a helyzet megfelelően orvosolható-e a rendőrségi ellenőrzések egész területre vonatkozó fokozásával, ideértve a határ menti területeket is”;
7. elismeri, hogy a schengeni térség területén korábban soha nem fordult elő ilyen súlyos világjárvány; emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex rendelkezései kifejezetten kimondják, hogy a közegészségügyi veszély indokot jelenthet a külső határon történő beléptetés megtagadására, továbbá emlékeztet arra, hogy a kódex nem említi - és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény sem említette - a közegészségügyet a belső határellenőrzés visszaállításának indokaként: a belső határellenőrzés visszaállításáról kizárólag a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető súlyos veszély kezelése érdekében rendelkeztek;
8. sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok rövid időn belül határellenőrzést és egyéb határkorlátozásokat vezettek be anélkül, hogy saját lakosságuk és más tagállamok számára elegendő tájékoztatást nyújtottak volna; ezenkívül sajnálatát fejezi ki a határellenőrzések egyes belső határokon megfigyelhető járulékos következményei miatt, beleértve a megfelelő higiéniás létesítmények és fizikai távolságtartás nélküli, túlzottan hosszú várakozási időt, amely így egészségügyi kockázatot jelent mind a határellenőrzésen áteső személyek, mind a határőrök számára, továbbá sajnálatosnak tartja, hogy még nagyobb nyomás nehezedik a már eleve túlterhelt határőrökre és rendőrökre, akik nem képzett egészségügyi szakemberek; aggodalmát fejezi ki továbbá a schengeni térségben a világjárvány kitörése óta sok külföldre ingázó munkavállaló által tapasztalt számos akadály miatt, beleértve az arra vonatkozó egyértelmű és elérhető tájékoztatás hiányát, hogy milyen korlátozások vonatkoznak rájuk határátlépés esetén;
9. megjegyzi, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv értelmében a tagállamok közegészségügyi okokból korlátozhatják az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, állampolgárságra való tekintet nélkül; mindazonáltal kitart amellett, hogy az említett irányelvben meghatározott biztosítékokat valamennyi tagállamnak garantálnia kell, így különösen biztosítani kell a tagállamok saját állampolgárai és az ott tartózkodó uniós polgárok közötti megkülönböztetésmentességet;
10. úgy véli, hogy a teljeskörűen működő schengeni térséghez való gyors visszatérés rendkívül fontos, és függ mind a tagállamok politikai akaratától, mind pedig a schengeni vívmányok szerinti intézkedések összehangolása iránti elkötelezettségüktől; felkéri a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az intézkedések európai szintű összehangolásában a Covid19 által az európai polgárok egészségére jelentett kihívás kezelése céljából, fenntartva ugyanakkor a belső határellenőrzés nélküli schengeni térséget a szolidaritás és a kölcsönös bizalom elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy az európai szintű válaszlépésre való törekvés kölcsönös előnyöket fog eredményezni; rendkívül sajnálatosnak tart és elutasít minden, az egyes tagállamok által koordináció nélkül végrehajtott, az uniós kereteken kívül egyeztetett két- vagy többoldalú fellépést; elvárja, hogy minden megállapodás tartsa tiszteletben a megkülönböztetésmentesség elvét;
11. felszólítja a tagállamokat, hogy ahogyan sorra oldják fel a Covid19 megfékezésére irányuló intézkedéseket, úgy enyhítsék a mozgás szabadságára vonatkozó korlátozásokat is; úgy véli, hogy megfelelő uniós szintű koordináció mellett egy regionálisabb jellegű megközelítés arányosabbnak bizonyulhat a nemzeti határellenőrzéseknél, és lehetővé teheti a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását a szomszédos régiók közegészségügyi helyzetének hasonló mértékű javulása esetén;
12. sürgősen felszólítja a tagállamokat, hogy a Parlamenttel, a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt a lehető legrövidebb időn belül folytassanak egyeztetést egy schengeni helyreállítási tervről - beleértve a teljeskörűen működő, belső határellenőrzés nélküli schengeni térséghez való visszatérés módjait és eszközeit -, továbbá egy esetleges második hullám esetén alkalmazható vészhelyzeti tervekről annak elkerülése érdekében, hogy az ideiglenes belső határellenőrzés középtávon félig állandó jelleget öltsön;
13. emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex szerint uniós szinten figyelemmel kell kísérni a belső határellenőrzés, valamint annak azonnali intézkedésként történő meghosszabbítása szükségességének értékelését; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően ellenőrizze a schengeni vívmányok alkalmazását, és különösen értékelje a tagállamok által már meghozott intézkedéseket, valamint a tagállamoktól érkező értesítések időszerűségét és minőségét, szorosan kövesse nyomon a fejleményeket, továbbá szükség esetén emlékeztesse a tagállamokat jogi kötelezettségeikre és fogadjon el véleményeket; ösztönzi a Bizottságot, hogy előjogaival élve kérjen további információkat a tagállamoktól; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson bővebb tájékoztatást a Parlamentnek arról, miként gyakorolja a Szerződések szerinti előjogait;
14. sajnálatosnak tartja, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex azon rendelkezése, amely szerint a tagállamoknak a határellenőrzés megszüntetését követő négy héten belül jelentést kell tenniük a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, elvesztette eredeti rendeltetési célját, így a Parlament nem kapott tájékoztatást; ezért felhívja a belső határellenőrzést bevezető tagállamokat, hogy kellő időben, legalább hathavonta tegyenek jelentést a Parlamentnek, pontos és részletes adatokat szolgáltatva a belső határellenőrzés visszaállításának indokairól; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság 2015 óta nem tette közzé a belső határellenőrzés nélküli térség működéséről szóló éves jelentést, amit a Schengeni határellenőrzési kódex szerint köteles megtenni;
15. emlékeztet arra, hogy a harmadik országokból a schengeni térségbe irányuló valamennyi, nem alapvető fontosságú utazásra vonatkozóan ideiglenes utazási korlátozásokat vezettek be; hangsúlyozza, hogy a külső határokon történő beléptetés megtagadására vonatkozó valamennyi döntésnek összhangban kell lennie a Schengeni határellenőrzési kódex rendelkezéseivel, beleértve különösen annak 4. cikke értelmében az alapvető jogok tiszteletben tartását;
16. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a schengeni vívmányok integrációjának befejezése érdekében, valamennyi uniós tagállammal együttműködve; megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő határozattervezetet a schengeni vívmányok Bulgáriában és Romániában történő teljes körű végrehajtására vonatkozóan; készen áll arra, hogy a Tanácsnak a csatlakozási okmány 4. cikke szerinti felkérésére véleményt nyilvánítson a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Horvátországban történő teljes körű végrehajtásáról; úgy véli, hogy a szolidaritás és a felelősség mindenkire egyformán vonatkozik, és a schengeni térségnek csak széttöredezettség nélkül lehet jövője;
17. úgy véli, hogy középtávon el kell gondolkodni arról, miként lehetne megerősíteni a tagállamok közötti bizalmat és elérni, hogy az Unió jogalkotási eszközei valódi európai kormányzást biztosítsanak a schengeni térségen belül, lehetővé téve, hogy hatékony, koordinált európai választ lehessen adni a Covid19-világjárványhoz hasonló kihívásokra, fenntartva ugyanakkor a szabad mozgáshoz való jogot és a belső határellenőrzés alóli mentesség elvét, amely az uniós polgárok által nagyra értékelt schengeni projekt központi elemét képezi; kéri, hogy a Bizottság e célból nyújtson be javaslatot a schengeni kormányzásnak az új kihívások fényében történő reformjára vonatkozóan;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
