P9_TA(2020)0284
Az euróövezet 2020. évi foglalkoztatási és szociális politikája
Az Európai Parlament,
- tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2, 3. és 5. cikkére és 6. cikkének (1) bekezdésére,
- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 6., 9., 145., 148., 149., 151., 152., 153., 154., 155., 156., 158., 165., 166., 168., 174. és 349. cikkére,
- tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra * ,
- tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”), valamint a (faji egyenlőségről szóló) 2000/43/EK irányelvre,
- tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
- tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, különösen az 1., 3., 4., 5., 8., 10. és 13. célokra,
- tekintettel a Tanács a Covid19-világjárvány miatt felmerülő szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz (SURE) létrehozásáról szóló, 2020. május 19-i (EU) 2020/672 rendeletére * ,
- tekintettel a 223/2014/EU rendeletnek a Covid19-járvány kezelése érdekében bevezetendő egyedi intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. április 23-i (EU) 2020/559 európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,
- tekintettel a Bizottság „Válaszintézkedések a koronavírus ellen - Minden rendelkezésre álló eurót az emberéletek és a megélhetés védelmére kell felhasználni minden lehetséges módon” című, 2020. április 2-i közleményére (COM(2020)0143),
- tekintettel az Európai Parlament és a Tanács az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU és az 508/2014/EU rendeletnek a Covid19-járványra adott válaszként a tagállamok egészségügyi rendszereibe és gazdaságuk más ágazataiba történő beruházások mozgósítását célzó különös intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. március 30-i (EU) 2020/460 rendeletére * (a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés),
- tekintettel „A Covid19-járvány nyomán hozott koordinált gazdasági válaszintézkedések” című, 2020. március 13-i bizottsági közleményre (COM(2020)0112),
- tekintettel a Közös Kutatóközpont által „A Covid19 karanténintézkedések és az EU munkaerőpiaca” címmel 2020-ban készített jelentésre, és különösen az Európai Unióban a távmunka mintáiról rendelkezésre álló legújabb bizonyítékokról szóló elemzésére,
- tekintettel „Az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítése: Az öt elnök jelentése óta eltelt négy év eredményeinek áttekintése - Az Európai Bizottság hozzájárulása a 2019. június 21-i euróövezeti csúcstalálkozóhoz” című, 2019. június 12-i bizottsági közleményre (COM(2019)0279),
- tekintettel az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,
- tekintettel a „2020. évi európai szemeszter: országspecifikus ajánlások” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0500),
- tekintettel a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési záradékának aktiválásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2020)0123) és a Tanács ezt követő, 2020. március 23-i határozatára,
- tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2020. február 26-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0070),
- tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. november 22-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0677) és a Parlament erről szóló, 2018. április 19-i álláspontjára * ,
- tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2019. július 8-i (EU) 2019/1181 tanácsi határozatra * ,
- tekintettel a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló, 2019. december 17-i bizottsági közleményre (COM(2019)0650),
- tekintettel az Európai Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentésére irányuló, 2019. december 17-i javaslatra (COM(2019)0653), amely a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló bizottsági közleményt kísérte,
- tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2019. december 17-i bizottsági ajánlásra (COM(2019)0652),
- tekintettel a Bizottság „A riasztási mechanizmus keretében készült 2020. évi jelentés” című, 2019. december 17-i jelentésére (COM(2019)0651),
- tekintettel az Európai Bizottság „2020. évi előzetes költségvetési tervek: átfogó értékelés” című, 2019. november 20-i közleményére (COM(2019)0900),
- tekintettel a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által a 2019-2024-es Európai Bizottság számára előterjesztett, „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” című politikai iránymutatásra,
- tekintettel a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által az „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára - Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019-2024)” című iránymutatásban tett bejelentésre: „A rászoruló gyermekek támogatása érdekében - az Európai Parlament által javasolt elképzelést felkarolva - létre fogom hozni az európai gyermekgaranciát”,
- tekintettel „A szociális jogok európai pillérének létrehozása” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0250) és különösen a gyermekjogok előmozdításának fontosságát megerősítő 11. elvre,
- tekintettel a Tanács „Demográfiai kihívások - az előttünk álló út” című, 2020. június 8-i következtetéseire * ,
- tekintettel a demográfiai változással összefüggésben a munka és a családi élet összeegyeztetéséről szóló, 2011. június 20-i tanácsi következtetésekre (11841/11),
- tekintettel a „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0252),
- tekintettel a 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről szóló 480/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre * ,
- tekintettel a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. március 13-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0132),
- tekintettel a Bizottság 2013-as szociális beruházási csomagjára, amelyet „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014-2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című közleményében (COM(2013)0083) ismertet részletesen,
- tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című, 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173) és az azt követő végrehajtási és értékelési jelentésekre,
- tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra * ,
- tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,
- tekintettel a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. évi ajánlás eredményeinek értékeléséről szóló, 2017. április 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0258),
- tekintettel a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016-2019)” című bizottsági munkadokumentuma, a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai paktumra, valamint a Tanács ezekkel kapcsolatos, 2011. március 7-i következtetéseire * és „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),
- tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célokról szóló, „A gyermekgondozási ellátás fejlesztése Európában a fenntartható és inkluzív növekedésért” című, 2013. május 29-i eredményjelentésére (COM(2013)0322),
- tekintettel a 2002-es barcelonai gyermekgondozási célokra, miszerint 2010-ig hároméves kortól az iskolaköteles korig a gyermekek legalább 90%-ának, hároméves kor alatt pedig a gyermekek legalább 33%-ának kell gyermekgondozásban részesülnie;
- tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés - az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646),
- tekintettel „Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0581),
- tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program - Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),
- tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274),
- tekintettel „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0356),
- tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló intézkedéscsomagra ((EU) 2018/849 * , (EU) 2018/850 * , (EU) 2018/851 * és (EU) 2018/852 * irányelv),
- tekintettel „Európa ismét beruház - Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),
- tekintettel „A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című, 2012. február 16-i bizottsági fehér könyvre (COM(2012)0055),
- tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című 2009. október 20-i közleményére (COM(2009)0567),
- tekintettel a Tanács az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló 2015. december 7-i következtetéseire (15071/15),
- tekintettel az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2019. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2019. március 13-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az „Oktatás a digitális korszakban: kihívások, lehetőségek és tanulságok az uniós politika kidolgozásához” című, 2018. december 11-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségeiről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítését szolgáló, egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. február 2-i álláspontjára * ,
- tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2014-2020 közötti EU stratégiai keretről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az OECD és az Európai Bizottság „Egészségügyi helyzet az Európai Unióban” című kezdeményezésére és az ehhez kapcsolódó, „Egészségügyi pillanatkép: Európa 2018” című jelentésre,
- tekintettel a Bizottság 2018. évi, „A nyugdíjak megfelelőségéről: az időskori jövedelmek jelenlegi és jövőbeli megfelelősége az Európai Unióban” című, 2018. április 26-án közzétett jelentésére,
- tekintettel a Bizottság az idősödésről szóló, „Gazdasági és költségvetési előrejelzések az EU 28 tagállamára vonatkozóan (2016-2070)” címmel 2018. május 28-án közzétett 2018. évi jelentésére,
- tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és a 2014-ben elindított torinói folyamatra, amelynek célja az Európai Szociális Charta szerződéses rendszerének megerősítése az Európa Tanácson belül, valamint az európai uniós jog viszonylatában,
- tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására * az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban,
- tekintettel a Covid19-járvány utáni uniós népegészségügyi stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió 2014. júniusi bevezető jelentéséhez kapcsolódó 2015. szeptemberi záró megjegyzéseire,
- tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK tanácsi irányelvre * (a nemek közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelv), valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek (1992) az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvéről szóló 141. cikkére,
- tekintettel a Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2014. évi jelentésére,
- tekintettel a Tanács 2018. november 26-i állásfoglalásán alapuló, a 2019-2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégiára, valamint az Európa 2020 stratégia azon célkitűzésére, hogy az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya 10% alá csökkenjen,
- tekintettel a Bizottságnak a gyermekgarancia megvalósíthatósági tanulmányáról szóló, 2020. márciusi végleges jelentésére,
- tekintettel az Európai Számvevőszék „Ifjúsági munkanélküliség - hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 2017. áprilisi 5/2017. sz. különjelentésére,
- tekintettel a Bizottság „Ifjúsági foglalkoztatási támogatás: Út a munka világába a következő generációk számára” című, 2020. július 1-jei közleményére (COM(2020)0276),
- tekintettel a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvre * (európai akadálymentesítési irányelv),
- tekintettel a Bizottság 2020. tavaszi európai gazdasági előrejelzésére,
- tekintettel az Európai Szociálpolitikai Hálózat „A dolgozói szegénység Európában. A nemzeti szakpolitikák vizsgálata” című, 2019. májusban közzétett tanulmányára,
- tekintettel a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló, 2018. évi tanácsi ajánlásra (14582/18),
- tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,
- tekintettel a határon át ingázó és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a Bizottság 2020. nyári gazdasági előrejelzéseire,
- tekintettel az Európa helyreállítási szükségleteinek azonosításáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0098),
- tekintettel a Tanácsnak az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről levont, 2020. február 18-i következtetéseire (6129/20),
- tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,
- tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0183/2020),
A. mivel az EU a történetének legsúlyosabb gazdasági recessziójába süllyedt, és a gazdasági tevékenység szokatlanul gyorsan esik vissza Európában; mivel a 2020. nyári gazdasági előrejelzés szerint az EU GDP-je 2020-ban 8,3%-kal fog zsugorodni, míg az euróövezeté 8,7%-kal;
B. mivel a Covid19-válságot szimmetrikus sokk idézi elő, amely minden tagállamot érint, bár a válság hatása várhatóan egyenlőtlen lesz, és erősebb hatást fog kifejteni arra a több mint 109 millió polgárra, akik már a világjárvány előtt is ki voltak téve a szegénység kockázatának; mivel a válság komoly nyomást gyakorolt a szociális védelmi rendszerekre, hogy azok enyhítsék társadalmi hatásait, valamint mindenki számára biztosítsák a tisztességes életkörülményeket és az alapvető szolgáltatásokhoz, mint például az egészségügyhöz, az oktatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférést; mivel a Covid19-válság valószínűleg növelni fogja a meglévő egyenlőtlenségeket, és európai szintű és összehangolt választ kell rá adni a társadalmi és területi kohézió biztosítása érdekében;
C. mivel a jelenlegi válság azzal a kockázattal is jár, hogy tovább szélesíti a regionális és területi egyenlőtlenségeket a tagállamok között és a tagállamokon belül;
D. mivel a válság hatásainak enyhítéséhez elengedhetetlen az európai gazdasági, szociális és egészségügyi politika, illetve az európai szemeszter és a szociális jogok európai pillére közötti hatékony koordináció és a gazdaságilag innovatív, társadalmilag igazságos és ökológiai szempontból felelősségteljes helyreállítás biztosítása; mivel a Parlament szorosabb bevonása erősíti a szemeszter demokratikus felügyeletét;
E. mivel a 2020. március 23-i tanácsi határozat aktiválta a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési záradékát, lehetővé téve az ahhoz szükséges rugalmasságot, hogy meghozzák a gazdaságok és az egészségügyi rendszerek támogatásához szükséges összes intézkedést; mivel a szociális beruházások elengedhetetlenek a fenntartható fejlődés, a szegénység felszámolása és a befogadó társadalmak biztosításához;
F. mivel a pénzügyi és gazdasági válságot követően hozott bizonyos politikai döntések és korlátozó beruházások sajnálatos következményekkel jártak a bizonyos esetekben alulfinanszírozott - a szegénységet és egyenlőtlenségeket kellőképpen visszaszorítani nem képes - szociális és egészségügyi rendszerek által nyújtott védelmi szintre, ami egyes tagállamokban súlyosbította a pandémia hatásait;
G. mivel a gyors helyreállításhoz határozott intézkedésekre és beruházásokra van szükség, amelyeknek a világjárvány gazdasági és szociális hatásainak mérséklésére, a gazdasági tevékenység újraindítására, a fenntartható fejlődés előmozdítására, a zöld átállásra, a digitális átalakulásra, az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak, a zöld megállapodás célkitűzéseinek és a Párizsi Megállapodásnak, akárcsak a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtására kell összpontosítaniuk, hogy hatékonyabb és erősebb jóléti államokat valósítsanak meg;
H. mivel a javasolt Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kihasználása érdekében a tagállamoknak a nemzeti reformprogramjaikhoz csatolandó helyreállítási és rezilienciaépítési terveket kell készíteniük, figyelembe véve az európai szemeszter megállapításait, valamint nemzeti energia- és klímaterveket és méltányos átállásra vonatkozó terveket dolgoznak ki, és az európai szemeszter keretében beszámolnak a tervek végrehajtása terén elért haladásukról; mivel a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozóan az Európai Bizottság elnöke által bejelentett cselekvési terv elfogadását követően a tagállamoknak egyértelmű célokat tartalmazó terveket kell kidolgozniuk, amelyek körvonalazzák a szociális beruházások célterületeit és azt, hogy hogyan fogják végrehajtani a szociális jogok európai pillérének elveit;
I. mivel a társadalmilag fenntartható reformok a szolidaritáson, az integráción, a társadalmi igazságosságon, a javak igazságos elosztásán, a nemek közötti egyenlőségen, a jó minőségű közoktatási rendszeren, a jó minőségű foglalkoztatáson és a fenntartható növekedésen alapulnak - ez az a modell, amely biztosítja az egyenlőséget és a szociális védelmet, emancipálja a veszélyeztetett csoportokat, javítja a részvételt és a polgári szerepvállalást, és javítja az életszínvonalat mindenki számára; mivel a megerősített szociális védelmi rendszerek döntő szerepet játszanak a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelemben, akárcsak a befogadó és fenntartható növekedés támogatásában;
J. mivel az Európa helyreállítási szükségleteinek azonosításáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum szerint a legsürgetőbb társadalmi igény a munkanélküliség kezelése; mivel a Bizottság ebben a dokumentumban úgy becsüli, hogy a szociális infrastruktúra 192 milliárd EUR beruházást igényel;
K. mivel az euróövezet munkanélküliségi rátája a 2019. évi 7,5%-ról 2020-ra várhatóan 9,5%-ra emelkedik, a tagállamok között jelentős különbségekkel; mivel a munkanélküliség ágazatoktól, nemektől, életkortól és népességcsoportoktól függően egyenetlenül növekszik; mivel az európai intézkedések által támogatott csökkentett munkaidős nemzeti rendszerek, a bértámogatások és a vállalkozásoknak juttatott segélyek lehetővé teszik a munkahelyek megőrzését és nagy részben a bérek megőrzését; mivel középtávon sok munkahely továbbra is súlyos veszélyben van és jelentős erőfeszítésekre lesz szükség a munkanélküliség leküzdése érdekében; mivel a jövőben az európai munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszer csökkentheti ezeket a különbségeket azzal, hogy támogatja a tagállamokat a csökkentett munkaidős foglalkoztatás nemzeti rendszereinek létrehozásához vagy kibővítéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek fedezésében;
L. mivel 2020 első felében az euróövezet munkaerőpiaca súlyos romláson esett át a Covid19-világjárvány és a járvány megállítása érdekében hozott intézkedések miatt; mivel 2020-ban a foglalkoztatás mintegy 4%-os visszaesése elrejti azt, hogy a ledolgozott órák számában jóval jelentősebb romlás ment végbe, mivel a csökkentett munkaidős foglalkoztatásban dolgozó munkavállalók lényegében munkanélküliek, de statisztikai szempontból foglalkoztatottak maradnak; mivel ahhoz, hogy munkanélküliként tartsák nyilván, az adott személynek elérhetőnek kell lennie a munkaerőpiacon, ami nem volt mindenhol lehetséges a szigorú karanténintézkedések miatt, és a munkaerőpiachoz csak lazán kötődő személyeket visszariasztották attól, hogy aktívan munkát keressenek, és ezért nem vették nyilvántartásba őket munkanélküliként;
M. mivel e munkaerőpiaci romlás terhe egyenlőtlenül oszlik meg a munkaerőpiaci kategóriák között; mivel a bizonytalan munkafeltételekkel és munkaszerződésekkel dolgozó munkavállalók, köztük a szerződéses munkavállalók és a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók az elsők között veszítették el a munkájukat; mivel ők gyakran nem tudják érvényesíteni jogaikat, az állásbiztonságuk és társadalombiztosításuk csekély, vagy egyáltalán nincs, és nagyobb egészségügyi és biztonsági kockázatokkal szembesülnek; mivel az ifjúsági munkanélküliség nagyobb mértékben nőtt, mint az általános munkanélküliségi ráta, és az önfoglalkoztatók is nagyon megszenvedték a kijárási korlátozásokat;
N. mivel a munkaerőpiaci szabályozási keretek kidolgozása és végrehajtása, az oktatási és képzési rendszerek és az aktív munkaerőpiaci politika vonatkozásában az ifjúsági munkanélküliség kezeléséért elsősorban a tagállamok felelősek;
O. mivel a 2020. nyári előrejelzés szerint várhatóan számos tényező fogja lassítani a munkaerőpiac visszatérését a világjárvány előtti helyzetbe, például a csökkentett munkaidős foglalkoztatást támogató rendszerek korlátozott időtartama; mivel ha elhúzódik a gyenge gazdasági tevékenység időszaka, és nő azoknak a cégeknek a számra, amelyek várhatóan csökkentik tevékenységüket vagy kivonulnak az üzletből, akkor ezek a rendszerek nem tudják teljesen megakadályozni a munkanélküliség tényleges növekedését; mivel a munkanélküliségi ráta Unió-szerte várható növekedését különösen nehéz lehet leküzdeni azokban a tagállamokban, ahol a munkanélküliség már a világjárvány előtt is viszonylag magas volt, ahol a gazdasági fellendülés várhatóan lassú lesz, illetve ahol a munkaerőpiac és a szociális védőháló nem hatékony és eredményes;
P. mivel az Eurostat szerint 2018-ban 8,3 millió alulfoglalkoztatott részidős munkavállaló volt az EU-28-ban, 7,6 millió ember volt foglalkoztatható, de nem keresett munkát, és további 2,2 millió ember volt, aki munkát keresett, de rövid időn belül nem tudta felvenni a munkát; mivel 2018-ban az EU-28-ban összesen 18,1 millióan kerültek munkanélküliséghez hasonló helyzetbe;
Q. mivel 2002 és 2018 között a közepesen fizetett munkahelyek uniós aránya 13 százalékponttal csökkent;
R. mivel a tagállamok olyan strukturális problémákkal néznek szembe a munkaerőpiacon, mint az alacsony részvételi arány, valamint a készségek és képesítések kereslete és kínálata közötti eltérés; mivel a növekvő munkaerőpiaci kereslet kielégítése érdekében egyre nagyobb szükség lenne az inaktív munkaerő beilleszkedését vagy újrabeilleszkedését célzó konkrét intézkedésekre;
S. mivel a munkaerőpiaci helyzet romlása az előrejelzések szerint korlátozza a bérek és fizetések növekedését, és gyengíti a munkavállalók alkupozícióját; mivel a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás kulcsfontosságú eszköz a munkaadók és a szakszervezetek számára ahhoz, hogy tisztességes béreket és munkafeltételeket tudjanak kialakítani, és a szilárd kollektív tárgyalási rendszerek növelik a tagállamok rezilienciáját gazdasági válságok idején;
T. mivel a kollektív tárgyaláshoz való jog olyan kérdés, amely minden európai munkavállalót érint, alapvető következményekkel a demokráciára és a jogállamiságra - és ezen belül az alapvető szociális jogok tiszteletben tartására - nézve; mivel a kollektív tárgyalás alapvető európai jog, amelyet az Alapjogi Charta 28. cikke értelmében az európai intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk; mivel ezzel összefüggésben azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek tiszteletben tartják, előmozdítják és megerősítik a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, fontos szerepet játszanak a magas színvonalú munkakörülmények elérésében;
U. mivel a kollektív tárgyalások hatóköre 27 tagállam közül 22-ben romlott 2000 óta; mivel a szakszervezeti tagság általános szintje 23% körüli az Európai Unióban, de a tagállamok között nagy különbségek vannak (74% és 8% között ingadozik ez az arány);
V. mivel a tisztességes megélhetést biztosító bérek, az erős kollektív tárgyalási rendszerek, a munkahelyi demokrácia, a bérek átláthatósága, az előre kiszámítható munkaidő, a rugalmas munkafeltételek és a megfelelő szociális védelem csökkenthetik az aktív keresők szegénységét, csökkenthetik az egyenlőtlenségeket, keresletet generálhatnak és javíthatják az egészséget és a jóllétet;
W. mivel az Egyesült Nemzetek 1948-as egyetemes nyilatkozata az emberi jogokról az 1919-ben alapított ILO alapokmányához hasonlóan elismeri, hogy a munkavállalóknak megélhetésüket biztosító munkabért kell kapniuk; mivel az Eurofound fogalommeghatározása szerint a létminimum az a jövedelemösszeg, amely ahhoz szükséges, hogy alapszintű, de szociálisan elfogadható életszínvonalat lehessen biztosítani a munkavállalóknak; mivel a minimálbérek a legtöbb országban a szegénységi küszöb alatt maradnak;
X. mivel a válság jelentős hatással lesz a szociális feltételekre, különösen a női munkavállalókra, az idősebb emberekre és kiszolgáltatott csoportokra, növelve az egyenlőtlenségeket, a bizonytalanságot, a szegénységet, a munkanélküliséget és a társadalmi különbségeket, valamint veszélyeztetve az európai szociális és foglalkoztatási normákat; mivel többek között a fiatalok, a bizonytalan munkakörülmények között dolgozó, nem hagyományos és ideiglenes szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók, az alacsony képzettségű személyek, a nem önként vállalt részmunkaidős munkavállalók és az önálló vállalkozók, valamint a platformokon dolgozók és a migráns munkavállalók vannak leginkább kitéve annak a veszélynek, hogy elveszítik munkahelyüket és elszegényednek; mivel sok olyan munkavállaló tartozik ezekbe a kiszolgáltatott kategóriákba, akik alapvető fontosságú foglalkozásokat töltenek be, és élvonalban reagálnak a Covid19-világjárványra;
Y. mivel a válság megmutatta, hogy minden munkavállaló létfontosságú, és ha a társadalmaink működőképesek a karanténban, az nem csak az egészségügyi dolgozóknak, kutatóknak és biztonsági erőknek köszönhető, hanem nagymértékben a takarítóknak, a szállításban dolgozóknak, a bolti pénztárosoknak, a gondozóknak, a kézbesítőknek, a háztartási alkalmazottaknak, a platform-munkavállalóknak, az telefonos ügyfélszolgálatokon dolgozóknak, az élelmiszeripari és mezőgazdasági munkavállalóknak, halászoknak és még sokaknak, akiknek közreműködése megkerülhetetlen; mivel ez a munkavállalók túlságosan is gyakran dolgoznak rossz munkakörülmények között és alacsony fizetéssel, sok ágazatban pedig a többségük nő;
Z. mivel a nők és a férfiak bére és nyugdíja közötti különbségek továbbra is fennállnak, és a Covid19-válsággal fennáll az esély, hogy tovább nőnek; mivel az EU-ban a nők továbbra is átlagosan 16%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, a férfiak és nők nyugdíja közötti különbség az EU-ban pedig megközelíti a 37,2%-ot;
AA. mivel az EU-ban tilos az életkoron, nemen, fogyatékosságon, etnikai vagy faji származáson, valláson és világnézeti meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapuló munkahelyi megkülönböztetés, és mindenki jogosult az egyenlő bánásmódra a munkaerő-felvétel, a munkakörülmények, az előléptetés, a fizetés, a képzéshez való hozzáférés és a foglalkoztatói nyugdíjak terén;
AB. mivel az elkövetkező évtizedben várhatóan tovább fog növekedni a munkahelyek polarizálódása, és várhatóan nőni fog a munkahelyek számra a magasabb és alacsonyabb készségspektrumban; mivel a világjárvány valószínűleg tovább fogja erősíteni ezt a tendenciát; mivel a progresszív adózás szükséges előfeltétele az általános egyenlőtlenség csökkentésének és a jól működő jóléti államok finanszírozásának;
AC. mivel a munka világa a technológiai innováció, a digitalizálás, a demográfiai eltolódás, az éghajlatváltozás és a globalizáció által előidézett átalakuláson megy keresztül; mivel emellett a jelenlegi válság óriási hatást gyakorolt munkavégzési szokásainkra; mivel a digitális technológiák inkluzív módon történő használata és előmozdítása hosszú távon gazdasági és társadalmi szempontból előnyös, növelheti a versenyképességet és munkalehetőségeket teremthet, de olyan kihívásokat is teremt, mint a társadalmi elszigeteltség, a digitális kirekesztés, a fokozott egyenlőtlenségek, az adatvédelem, a munkavállalók egészségének és munkakörülményeinek romlása, valamint jogaik védelme; mivel a digitális készségekbe, képesítésekbe és formális felnőttképzésbe történő befektetés erősíti a munkavállalók foglalkoztathatóságát, a bérfejlesztést és a vállalkozások versenyképességét; mivel a fent említett globális kihívások méltányos átállást tesznek szükségessé, amelyben senki nem marad hátra;
AD. mivel a munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió egyik alapelve, és elengedhetetlen a belső piac megfelelő működéséhez;
AE. mivel a gyermekekbe történő befektetésről szóló, 2013. évi uniós ajánlás végrehajtása nem érte el a várt hatást; mivel az európai szemeszter nem kezelte kellő prioritásként a gyermekszegénységet és társadalmi kirekesztést, és az uniós forrásokat nem használták ki olyan széles körűen és stratégiai módon, ahogyan tehették volna; mivel a gyermekekre vonatkozó európai uniós garancia konkrét célokkal történő bevezetése hatékony mód lenne annak biztosítására, hogy a tagállamok magas szintű politikai kötelezettségvállalásról tegyenek tanúbizonyságot a gyermekek szociális jogainak garantálására (különös tekintettel a veszélyeztetett helyzetű gyermekekre), valamint a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre;
AF. mivel az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek okai a társadalmi egyenlőtlenségek és különösen a nemekkel, az oktatási normákkal, a foglalkoztatással, a jövedelemmel, a lakhatási feltételekkel, valamint az orvosi segítségnyújtáshoz, a betegségmegelőzéshez és az egészségfejlesztéshez való egyenlőtlen hozzáféréssel függenek össze;
AG. mivel minden uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét;
AH. mivel a tagállamok többségében léteznek különféle minimumjövedelmi rendszerek, hogy biztonsági háló hozzanak létre a a szegénységben élők számára;
AI. mivel a hajléktalanság következetesen növekedett a legtöbb tagállamban az elmúlt évtizedben; mivel az EU-ban minden egyes éjjel legalább 700 000 hajléktalan van, 70%-kal több, mint egy évtizeddel ezelőtt; mivel a Covid19-világjárvány bizonyította, hogy a hajléktalanság szociális és közegészségügyi válság is;
1. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki politikai stratégiát az Európa 2020 stratégia felváltására, amelynek célja a szegénység felszámolása, és egyesíti az olyan kulcsfontosságú eszközöket, mint az európai zöld megállapodás, a szociális jogok európai pillére és az európai szemeszter, és amely egy hosszabb távú jövőképet vázol fel egy jóléti gazdaságról és a környezetünk és szociális modellünk fenntarthatóságáról, összhangban az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival;
2. tudomásul veszi a Bizottság 2020-ra vonatkozó országspecifikus ajánlásait (CSR); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2019-ben nekik címzett 10 országspecifikus ajánlás közül hatban a tagállamok csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem tettek előrelépést, és különösen lassú a haladás az adóalap kiszélesítése terén, valamint az egészségügyben és a tartós ápolás-gondozásban; kiemeli, hogy az országspecifikus ajánlásoknak összhangban kell lenniük a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi uniós célkitűzésekkel; hangsúlyozza, hogy az országspecifikus ajánlások végrehajtása döntő fontosságú a társadalmi befogadás előmozdítása és a szociális jogok javítása, valamint a teljes körű és minőségi foglalkoztatás és a társadalmilag igazságos átmenet megvalósítása szempontjából; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy euróövezeti tagságuktól függetlenül jobban hajtsák végre az ajánlásokat, különösen a foglalkoztatási és szociális kérdésekre vonatkozókat; hangsúlyozza, hogy a korábbi válság tanulságainak levonása és a Covid19 gazdasági és társadalmi válságra való reagálás révén az országspecifikus ajánlásoknak elő kell mozdítaniuk a munkaerő-piaci szabályozást, meg kell erősíteniük gazdaságpolitikáink ellenálló képességét, és támogatniuk kell közszolgáltatásainkat;
3. aggodalmát fejezi ki a Covid19-válság által különösen a nőkre, az alacsony jövedelmű háztartásokra és családokra, valamint a kiszolgáltatott csoportokra, például az idősekre, a fogyatékossággal élőkre, a kisebbségekhez tartozó személyekre, a menekültekre és a migránsokra, valamint a válság során a frontvonalban lévő munkavállalókra gyakorolt pusztító társadalmi hatások miatt, amelyek tovább növelik a már meglévő egyenlőtlenségeket és újakat teremtenek, és veszélyeztethetik a szociális és foglalkoztatási normákat Európában; hangsúlyozza, hogy csak egy határozott és összehangolt európai válasz ellensúlyozza a jelenlegi válság szociális következményeit, és bizonyítaná, hogy az EU egy társadalmi igazságosságon, szolidaritáson és integráción alapuló megkerülhetetlen projekt; felszólítja a tagállamokat, hogy használják fel a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatás (REACT-EU) intézkedéscsomagot a leginkább hátrányos helyzetűek megsegítésére, biztosítva a megfelelő finanszírozást a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapból (FEAD), támogatva a foglalkoztatást, különösen a fiatalok foglalkoztatását az Európai Szociális Alap (ESZA) által nyújtott finanszírozásból, és fellépve az EU kohéziója érdekében, elsősorban a legkülső régiókban;
4. üdvözli a tagállamok azon döntését, hogy aktiválják az általános mentesítési záradékot annak érdekében, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak az európai polgárok egészségének és a polgári védelmi rendszereknek a támogatásához, a munkahelyek megőrzéséhez, az erőteljes fellendülés támogatásához és az európai szociális piacgazdaság stabilizálásához szükséges intézkedések meghozatalához; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen használják ki ezt a rugalmasságot, a válság társadalmi következményeinek megelőzése és enyhítése, a jó minőségű munkahelyek, közszolgáltatások finanszírozása, illetve a szegénység elleni küzdelem és a környezetbarát átállás érdekében; üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint széles körű nyilvános konzultációt indít valamennyi érdekelt fél bevonásával, hogy megvizsgálja az uniós költségvetési szabályok fejlesztésének lehetséges irányait; felkéri a tagállamokat, hogy vegyenek részt a vitában annak érdekében, hogy a költségvetési fenntarthatóság megóvása mellett ösztönözzék a fenntartható növekedést elősegítő szociális beruházásokat;
5. hangsúlyozza a szilárd és felelősségteljes költségvetési eljárás fontosságát, és felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egészségügyi válságra válaszul erősítsék meg az állami beruházásokat, különösen az oktatási, szociális és egészségügyi rendszerek terén; rámutat, hogy az európai szemeszter még mindig nem rendelkezik menetrenddel az Európában növekvő egyenlőtlenségek nyomon követésére; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy jobban mérje fel a közpolitikák elosztási hatását és a jövedelmek és a vagyon elosztásában tapasztalható egyensúlytalanságokat, mégpedig az egyéni részletes vizsgálati (IDR) jelentések keretében is, ha észlelik ezeket az egyensúlytalanságokat, ami az egyik módja annak, hogy összekapcsolják a gazdasági koordinációt a foglalkoztatási és szociális teljesítménnyel; felszólítja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy melyik legyen a gazdasági egyenlőtlenség legpontosabb mutatója, és arra, hogy kövesse nyomon az egyenlőtlenségek alakulását;
6. üdvözli a Next Generation EU-t (az Európai Helyreállítási Eszközt), az EU gazdaságélénkítő tervét; ugyanakkor kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz egyrészt a zöld és digitális átállás, másrészt az oktatás és a szociális és egészségügyi ellátási infrastruktúra között; kitart amellett, hogy a gazdaságélénkítési tervnek teljes mértékben összhangban kell lennie a szociális jogok európai pillérével, és hozzá kell járulnia az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak és az európai zöld megállapodásnak a megvalósításához; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki arra az általános mentesítési záradékot, hogy az emberekbe és a szociális jóléti rendszerekbe fektessenek be, illetve, hogy a nehézségekkel küzdő életképes vállalkozásokat támogassák a munkahelyek és bérek fenntartása érdekében; konkrét társadalmi előrehaladási tervekre szólít fel a hatékonyabb, igazságosabb és erősebb jóléti államok biztosítása érdekében; ambiciózus többéves pénzügyi keretet kér, amelyet új saját források erősítenek meg, és elutasítja a kohézióra összpontosító programok, például az ESZA+ finanszírozásának bármilyen csökkentését;
7. hangsúlyozza a szociális jogok európai pillére végrehajtásának, valamint az európai helyreállítási tervvel összefüggésben az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai elérésének fontosságát a társadalmi igazságosság, a társadalmi kohézió és a mindenkit megillető jólét biztosítása érdekében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelenlegi válságban a jóléti rendszerek miden eddigit meghaladó nyomás alá kerültek, és ehhez kapcsolódóan exponenciálisan nőnek az állami kiadások; hangsúlyozza, hogy a fellendülés ösztönzése érdekében a gazdaságélénkítő terv és a többéves pénzügyi terv keretében tett uniós beruházási erőfeszítéseknek az erős szociális dimenzióval rendelkező gazdasági növekedést kell ösztönözniük, különösen a jóléti rendszerek megerősítése révén és azáltal, hogy befektetnek a stabil szociális biztonsági rendszerekbe, az egészségügyi ellátásba, az oktatásba, a lakhatásba, a foglalkoztatásba, a kultúrába, az igazságszolgáltatásba, valamint megfelelő és hozzáférhető szociális szolgáltatásokba azzal a céllal, hogy fellépjenek a válság szociális hatásaival szemben, és hogy felszámolják a szegénységet;
8. üdvözli a Bizottság SURE javaslatát mint a tagállamok által a Covid19-válsággal kapcsolatban bevezetett csökkentett munkaidős foglalkoztatás támogatását, és ennek következtében a vállalatok likviditási lehetőségeinek növelését, ami a gazdasági tevékenység újraindításához és a foglalkoztatás fenntartásához szükséges; tudomásul veszi az eszköz ideiglenes jellegét; ezért felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy állandó különleges eszköz a tagállamok kérésére történő aktiválásának lehetőségét, arra az esetre, ha bármilyen váratlan válság merülne fel, ami miatt megnövekednének a csökkentett munkaidős foglalkoztatással és hasonló intézkedésekkel kapcsolatos kiadások;
9. hangsúlyozza az Európai Bizottság elkötelezettségét, miszerint mobilizálja az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy reagáljon a Covid19-válság foglalkoztatásra gyakorolt következményeire; ezért felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul nyújtsanak be finanszírozási kérelmet a Bizottsághoz, hogy támogatni tudják a Covid19 következtében a munkájukat elvesztő európai munkavállalókat az átképzésükben, továbbképzésükbe és a munkaerőpiacra való visszailleszkedésükben;
10. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy csak olyan vállalkozások kapjanak pénzügyi támogatást, amelyeket nem az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről szóló tanácsi következtetések 1. mellékletében felsorolt országokban vettek nyilvántartásba; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kedvezményezettek tartsák tiszteletben a Szerződésekben rögzített alapvető értékeket, és hogy az állami pénzügyi támogatásban részesülő vállalatok védjék a munkavállalókat, biztosítsák a tisztességes munkakörülményeket, tiszteljék a szakszervezeteket és az alkalmazandó közös megállapodásokat, fizessék meg a rájuk eső adókat, és tartózkodjanak a részvények visszavásárlásától, valamint attól, hogy bónuszokat fizessenek ki a menedzsmentnek, illetve osztalékot fizessenek a részvényeseknek;
11. hangsúlyozza a szociális eredménytábla európai szemeszterben betöltött központi szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a szociális eredménytáblát, hogy az tükrözze a szociális jogok európai pillérének mind a 20 alapelvét, és dolgozzon ki kötelező szociális célokat, többek között a szegénység leküzdését, illetve dolgozzon ki módszert a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) tényezők szociális szempontjainak integrálására; hangsúlyozza a nemzeti reformprogramok előzetes értékelésének és alapos utólagos értékelésének fontosságát;
12. aggódik a Covid19-válságnak az európai munkaerőpiacra gyakorolt negatív hatása, valamint a munkahelyek példa nélküli megszűnése miatt, különösen a stratégiai ágazatokban, továbbá a szegénység növekedése és az életszínvonalbeli eltérések miatt is, amelyek különösen a fiatalokat, a nőket és az alacsony képzettséget igénylő pozíciókban, az informális gazdaságban és a bizonytalan foglalkoztatásban lévő munkavállalókat fogják érinteni; emlékeztet a Bizottság elnökének azon bejelentésére, mely szerint elő fogják terjeszteni az európai munkanélküli-járadék viszontbiztosítási rendszert; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre foglalkoztatásmegőrző intézkedéseket, valamint támogassanak rugalmas munkaszervezési formákat a munkahelyek megőrzése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy - különösen a jelentős demográfiai hátrányokkal küzdő régiókban, mint például a vidéki térségek - a tartós munkanélküliség megelőzése érdekében megfelelően fektessenek be a hatékony aktív munkaerő-piaci politikákba, az oktatásba, szakképzésbe és az egész életen át tartó tanulásba; sürgeti a tagállamokat, hogy többek között állami beruházási és foglalkoztatási programok révén teremtsenek új foglalkoztatási lehetőségeket is, és erősítsék meg az állami foglalkoztatási szolgálatok szerepét, különös tekintettel a fiatalok, a fogyatékossággal élő személyek és a hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő személyek munkaerőpiacra való belépésének segítésére;
13. nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy sok tagállamban magas az ifjúsági munkanélküliség, és hogy a fiatalok munkaszerződései törékenyek, különösen azokban az ágazatokban, amelyeket súlyosan érintett a Covid19-válság; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket a fiatalok munkanélküliségének kezelésére, teljes mértékben kihasználva az olyan pénzügyi eszközöket, mint az ifjúsági garancia és az Erasmus +; hatékonyabb és inkluzívabb ifjúsági garanciára szólít fel, különös tekintettel a tisztességes javadalmazással járó minőségi foglalkoztatásra, különösen a munkaerőpiacról leginkább kiszorultakat megcélozva;
14. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Covid19-világjárvány nem súlyosbítsa a munkaerőpiactól legtávolabb lévő csoportok helyzetét, mint amilyenek az informális gondozók, a tartós betegségben szenvedő emberek, a fogyatékossággal élők, az egészségügyi problémákban vagy komplex krónikus betegségben szenvedők, migránsok és menekültek, valamint az etnikai és vallási kisebbségekhez tartozó személyek;
15. hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) rendkívül fontosak az EU-ban a fenntartható és befogadó fejlődés, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a kkv-knak és alkalmazottaiknak nyújtott támogatást gazdasági tevékenységük újraindítása, valamint a digitálisabb és zöldebb gazdaságra való áttérés során;
16. felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő a körforgásos és szociális gazdaságok fejlesztését, támogassák a szociális innovációt és szociális vállalkozásokat, és erősítsék meg azok fenntarthatóságát, és bátorítsák a jó minőségű munkalehetőségeket létrehozó munkaformákat;
17. úgy véli, hogy a globális versenyképesség fenntartásához és növeléséhez a tagállami munkaerőpiaci szabályozási keretnek világosnak, egyszerűnek és rugalmasnak kell lennie, a magas szintű munkaügyi normák fenntartása mellett;
18. hangsúlyozza, hogy az uniós gazdaságélénkítő terv sikeres végrehajtásához minden szinten megfelelő szociális párbeszédre és a szociális partnerek hatékony bevonására, valamint a munkavállalók és szakszervezetek jogainak és a kollektív tárgyalás és a munkavállalói részvétel erősítésére van szükség, amelyek a demokrácia és a beilleszkedés alapvető eszközei; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szociális partnerek kapacitásépítését, többek között az ESZA+ révén is a szakszervezetek sűrűségének, a szociális párbeszédnek, a kollektív tárgyalásoknak és a munkavállalók vállalati ügyekbe való bevonásának a megerősítése érdekében, valamint hogy tartsák tiszteletben a kollektív szerződéseket a közbeszerzésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a szociális partnereknek a szakpolitikák kidolgozásába való teljes mértékű bevonásáról is, többek között az európai szemeszter során is;
19. üdvözli a minimálbérek uniós keretrendszeréről a szociális partnerekkel a Bizottság által folytatott konzultáció második szakaszát; megjegyzi, hogy a tisztességes béreknek fontos szerepük van a tisztességes munkakörülmények és a virágzó szociális piacgazdaság szempontjából; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak kollektív szerződések vagy nemzeti jogszabályok révén a szegénységi küszöb feletti tisztességes megélhetést megengedő béreket valamennyi munkavállaló számára; úgy véli, hogy a megerősített kollektív tárgyalás a legjobb módja annak, hogy előmozdítsák a tisztességes béreket az Unióban; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg a szociális párbeszéd Unión belüli akadályait, és hogy terjesszen elő egy európai minimálbér-keretet az aktív keresők szegénységének felszámolása érdekében azáltal, hogy a nemzeti hagyományokkal összhangban, kellően tiszteletben tartva a nemzeti szintű szociális partnerek autonómiáját és a jól működő kollektív tárgyalási modelleket; hangsúlyozza, hogy semmilyen kezdeményezés nem sértheti a szociális partnerek autonómiáját és a kollektív tárgyalási rendszerek keretében való bérmeghatározást; kéri egy összehangolt uniós szintű megközelítés alkalmazását az egészségtelen munkaerőköltség-verseny elkerülése és a mindenkire kiterjedő, felfelé irányuló társadalmi konvergencia növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a béreknek lehetővé kell tenniük, hogy a munkavállalók kielégítsék saját és családjuk szükségleteit, és hogy az Unióban minden munkavállalónak meg kell kapnia a létminimumot; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet meghatározni, hogy mit foglalhat magában a létminimum, és hogyan kell azt mérni, ami referenciaeszközként szolgálhat a szociális partnerek számára;
20. szolidaritáson alapuló, a szegénységi küszöb feletti, állami és megfelelő öregségi nyugdíjhoz való hozzáférést szorgalmaz minden munkavállaló és önálló vállalkozó számára; felhívja a tagállamokat, hogy garantálják meg nyugellátási rendszerük megfelelőségét és fenntarthatóságát; úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek reformjának a tényleges nyugdíjkorhatárra kellene összpontosítania, és tükröznie kellene a munkaerőpiaci tendenciákat, a születési rátákat, az egészségügy helyzetét és a jólét mértékét, a munkafeltételeket és a gazdasági függőségi rátát is egyebek mellett, valamint aktív idősödésre vonatkozó stratégiákkal kell társulniuk; úgy véli, hogy e reformoknak figyelembe kell venniük a munkavállalók millióinak - különösen a nők, a fiatalok, az önálló vállalkozók - helyzetét Európában, akik ki vannak szolgáltatva a bizonytalan foglalkoztatásnak, az önhibájukon kívüli munkanélküliségnek és a csökkentett munkaidőnek; úgy véli, hogy a tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell kialakítaniuk a szociális partnerekkel és a téma más érdekeltjeivel, és gondoskodniuk kell a reformok kellően fokozatos bevezetéséről;
21. felhívja a Bizottságot, hogy végezzen átfogó felmérést a frontvonalon és a kulcsfontosságú szakmákban, a platformokon dolgozók, az atipikus munkavállalók és a bizonytalan foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók foglalkoztatási és munkakörülményeiről, megállapítva bizonytalan helyzetük okait, annak érdekében, hogy előterjesszen egy érthető és egyszerű iránymutatásokat tartalmazó európai szabályozói keretet a megfelelő munkaidő, a minden munkavállaló számára tisztességes munkafeltételek, jogok és a szociális védelemhez való egyetemes hozzáférés biztosításáért, a kollektív tárgyalási fedezet erősítéséért, és a bizonytalan szerződések, a színlelt önfoglalkoztatás, a nulla órás szerződések, illetve az atipikus szerződések nem megfelelő alkalmazása ellen; felhívja a Bizottságot, hogy szabjon szigorú korlátokat az alvállalkozói gyakorlatoknak, és javítsa a szociális védelmi normákat, valamint nyújtson iránymutatást a független vállalkozók foglalkoztatási státuszának teszteléséhez a színlelt önfoglalkoztatás elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a határozott időre szóló vagy rugalmas szerződéssel foglalkoztatott munkavállalóknak ugyanolyan szintű védelmet kell élvezniük, mint minden más munkavállalónak;
22. aggodalommal állapítja meg, hogy az atipikus munkavállalók és az önálló vállalkozók nem rendelkeznek hozzáféréssel a szociális védelmi rendszerekhez; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre intézkedéseket e kérdések kezelésére, különösen a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló, 2019. november 8-i tanácsi ajánlást követően; hangsúlyozza, hogy a szociális védelemhez való hozzáférést egyetemessé kell tenni, különösen a jelenlegi nehéz helyzetben;
23. úgy véli, hogy a közelmúltbeli világjárvány igazolta a digitális megoldások, különösen a távmunka fontosságát, valamint arra, hogy európai szintű iránymutatásokat és szabályozást kell e tekintetben kidolgozni; úgy véli, hogy megfelelően szabályozott, rugalmas munkakörülmények, a távmunka és a helyszíntől nem függő munkahelyek fontos szerepet játszhatnak a munkahelyek megőrzése, a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly elősegítése, a napi ingázásból származó szén-dioxid-kibocsátás csökkenése, valamint a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási lehetőségeinek javulása, továbbá a vidéki elnéptelenedés elleni küzdelem eszközeiként; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon európai uniós távmunka-menetrendet, amely magában foglal egy jogalkotási keretet is a tisztességes munkakörülmények, többek között a munkaidő, a szabadság, a munka és a magánélet közötti egyensúly és a munkahelyi hálózatból való kijelentkezés jogának biztosítása céljából; hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a kisgyermekeket nevelő szülők, egyedülálló szülők és informális gondozók helyzetére, akik folyamatos ellátásban részesítik eltartott hozzátartozókat, mivel a Covid19-világjárvány bebizonyította, hogy ezeknek a csoportoknak okozta a legtöbb nehézséget a munka és a családi élet összeegyeztetése a távmunka során; ezért hangsúlyozza a megfelelő gyermekgondozási megoldások fontosságát;
24. aggodalmának ad hangot különösen az alacsonyan fizetett ágazatokban dolgozó idénymunkások és más határokon át ingázó munkavállalók élet- és munkakörülményei miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a jogosultságok hordozhatóságát, és garantálják a tisztességes és méltányos munkakörülményeket az utazó és határmenti munkavállalók, valamint idénymunkások számára az EU-ban; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat a közszolgáltatások digitalizálása mellett a méltányos munkavállalói mobilitás előmozdítása érdekében, különösen ami a szociális biztonsági rendszerek koordinációját illeti; ezért kéri a Bizottságot, hogy megfelelő hatásvizsgálatot követően terjesszen elő javaslatot egy digitális uniós társadalombiztosítási számra vonatkozóan, amely magában hordozza annak lehetőségét is, hogy ellenőrzési mechanizmust hozzon létre mind az egyének, mind az illetékes hatóságok számára annak biztosítása érdekében, hogy a társadalombiztosítást a kötelezettségekkel összhangban fizessék ki; ezenfelül úgy véli, hogy a munkavállalóknak teljes áttekintést kell kapniuk a munkáltatóik kilétéről, valamint a saját fizetésükhöz és a munkájukhoz kapcsolódó jogaikról, amelyek vagy az ágazati kollektív szerződések, vagy adott esetben a nemzeti jogszabályok alapján illetik meg őket; továbbá egy uniós szintű alvállalkozói felelősség bevezetését szorgalmazza bizonyos ágazatokban, például a mezőgazdaságban és a húsiparban, különösen a helyben kötött munkaszerződések esetében, és világos szabályok bevezetését kéri általában az alvállalkozói gyakorlatokban;
25. hangsúlyozza, hogy a Covid19 világjárvány munkavállalók milliói számára okozott komoly egészségügyi és biztonsági kockázatokat; üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását a biológiai anyagokról szóló 2000/54/EK irányelv felülvizsgálatára abból a célból, hogy hozzáigazítsák azt a világjárványokhoz és más rendkívüli körülményekhez, hogy biztosítsák a munkavállalók teljes körű védelmét az expozíciós kockázattal szemben; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő új egészségügyi és biztonsági stratégiai keretet, egy irányelvet a munkahelyi stresszről és váz- és izomrendszeri megbetegedésekről, egy irányelvet a munkahelyi mentális jólétről, valamint egy uniós mentális egészségügyi stratégiát minden munkavállaló munkahelyi védelme érdekében; kéri az EU-OSHA szerepének megerősítését, hogy Unió-szerte mozdítsa elő az egészséges és biztonságos munkahelyeket; hangsúlyozza, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági beruházások javítják a munkahelyek minőségét és a munkavállalók jóllétét, és hozzájárulnak az európai gazdaság termelékenységéhez és versenyképességéhez;
26. aggályosnak tartja a generációk közötti korlátozott társadalmi mobilitást és a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségeket; rámutat arra, hogy a nagyfokú egyenlőtlenségek csökkentik a gazdaság teljesítményét és a fenntartható fejlődés lehetőségét; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az egyenlőtlenségek problémájával és küzdjenek a hátrányos megkülönböztetés ellen; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak olyan módon kell kialakítaniuk nemzeti adó- és juttatási rendszereiket, amely csökkenti az egyenlőtlenségeket, előmozdítja a méltányosságot, védi a háztartásokat és a családokat, valamint ösztönzőket biztosít az oktatás és a munkaerő-piaci részvétel számára, ugyanakkor biztosítja az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival, valamint az európai zöld megállapodásban meghatározott éghajlati és környezetvédelmi célkitűzésekkel való teljes összhangot; hangsúlyozza, hogy az oktatásba és a készségekbe történő befektetések, valamint a jobban megtervezett adózási és ellátási rendszerek kulcsfontosságú politikai eszközök az egyenlőtlenség csökkentése és az esélyegyenlőség előmozdítása terén;
27. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a gyermekek jogaival kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeinek, amelyek garantálására a tagállamok kötelezettséget vállaltak (valamint némelyik jog tekintetében az Unió egésze vállalt kötelezettséget); felszólítja a Bizottságot, hogy 2020-ban terjessze elő az európai uniós gyermekgaranciát; szorgalmazza, hogy használják ki a 2021-2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret által adott lehetőségeket a gyermekekbe történő befektetések felfejlesztésére, és azt, hogy forrásait az uniós gyermekgarancia lehetséges hozzáadott értékének fejlesztése érdekében hasznosítsák, a szegénységgel és az európai demográfiai változáshoz kapcsolódó káros negatív tendenciákkal szembeni fellépés során; kéri, hogy a tagállamo hozzanak létre európai és nemzeti cselekvési tervet, hogy biztosítsák a gyermekek hozzáférését az öt fő szociális joghoz (hozzáférés az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, az ingyenes gyermekgondozáshoz, tisztességes lakhatás és a megfelelő táplálkozás);
28. felkéri a Bizottságot, hogy a gyermekekbe történő befektetésről szóló, 2013. évi uniós ajánlás 3 pilléres megközelítés alapján mielőbb terjesszen elő egy uniós gyermekgaranciát, egy jogokon alapuló, átfogó és integrált szegénységelleni stratégiát, amelyben a szegénység csökkentésére külön konkrét célt tűznek ki, valamint egy uniós keretet a hajléktalansággal kapcsolatos nemzeti stratégiák összefogására a „Housing First” (Első a lakhatás) elv elfogadásával, akárcsak egy, a 2020 utáni időszakra szóló roma stratégiai keretet, amely konkrét célkitűzéseket és nemzeti finanszírozást ír elő; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen összehasonlító tanulmányt a szociális biztonságos talajt és védőhálót nyújtó tagállamok különböző minimáljövedelmi rendszereiről, és emelje ki a leginkább bevált gyakorlatokat, egy ilyen szempontú keret előterjesztése céljából;
29. hangsúlyozza a jóléti rendszerek automatikus stabilizációs képességének jelentőségét, hogy felfoghassák a külső hatások, például a recesszió okozta társadalmi lökéshullámokat; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy vezessenek be szakpolitikai intézkedéseket a foglalkoztatás biztonságának helyreállítására - az elbocsátás esetében is - a szociális védelem minden munkavállaló-típus számára történő biztosításával; felszólítja a tagállamokat is, hogy - az ILO 202. számú ajánlásában meghatározott szociális védelmi minimumnak megfelelően - biztosítsák és növeljék a szociális védelmi rendszerekkel kapcsolatos befektetéseiket, hogy garantálják azok teljesítőképességét a szegénység és az egyenlőtlenségek megelőzése és gyökeres felszámolása terén, biztosítva eközben e rendszerek fenntarthatóságát;
30. üdvözli, hogy a Covid19-világjárvány során sok tagállam rendkívüli intézkedéseket hozott a hajléktalanság megakadályozása és kezelése érdekében azzal, hogy leállították a kilakoltatásokat és szükséghelyzeti lakhatást biztosítottak; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak hozzáférést a lakhatáshoz és kínáljanak fenntartható, megelőző és reagáló megoldásokat a hajléktalanság 2030-ig történő felszámolása érdekében; sürgeti a Bizottságot és tagállamokat, hogy gyűjtsenek hasznosabb és jobban harmonizált adatokat a hajléktalanságról, és általános érvényesítsék a hajléktalanság kérdését minden idevágó politikában;
31. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lakások energiahatékonyságának javítása szempontjából méltányos átmenet biztosítása érdekében terjesszenek elő konkrét javaslatokat, valamint kezeljék megfelelően az energiaszegénység problémáját, összhangban a zöld megállapodás célkitűzéseivel és elveivel;
32. hangsúlyozza, hogy a bérek átláthatósága elengedhetetlen a tisztességtelen bérkülönbségek és a megkülönböztetés elleni küzdelemben; ezért üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy kötelező erejű intézkedéseket vezessen be a fizetések átláthatóságára vonatkozóan, amelyeknek ki kell térniük a nők és férfiak egyenlő béreinek indexére is, és teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a nemzeti szociális partnerek autonómiáját; sürgeti ezen intézkedések gyors elfogadását a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére, illetve a további, nemi alapú egyenlőtlenségek és a munkaerőpiaci megkülönböztetés elkerülése érdekében; ismétli, hogy minden költségvetési és szakpolitikai javaslatban érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőséget; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a nők körében a vállalkozókészséget és könnyítsék meg számukra a finanszírozáshoz való hozzáférését; felhívja a tagállamokat, hogy indítsák újra a Tanácsban a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelvről folytatott tárgyalásokat; kéri, hogy a szülési és szülői szabadság időszakait jobban számítsák be a nyugdíjjogosultságokba;
33. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Európa-szerte nő a megkülönböztetés és a rasszizmus; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a megkülönböztetésellenes jogszabályok, politikák és gyakorlatok végrehajtását, vessenek véget a kisebbségek ellen a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén és a munkahelyeken alkalmazott strukturális megkülönböztetésnek; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő közleményt a kisebbségek és köztük az etnikai kisebbségek munkaerőpiaci szegregációjának megakadályozására szolgáló iránymutatásról, akárcsak a tagállamok és a munkaadók által alkalmazandó megkülönböztetésmentes munkaerő-felvételi politikákról szóló szabványokról, ezek közt pedig ajánlásokat az egyenlőségi tervek vállalati szintű és ágazati kollektív szerződések formájában történő elfogadására, valamint a sokszínűséggel foglalkozó munkacsoportok munkahelyi létrehozására, amely munkacsoportok feladata a sztereotípiák, az előítéletek és a negatív hozzáállás kezelése, a munkaerő-felvétel, az előléptetés során és a képzéshez való hozzáférés terén a diszkrimináció megakadályozása; kiemeli, hogy ezeket az esélyegyenlőségi cselekvési terveket fel kell használni a munkahelyi etnikai és kulturális sokszínűség előmozdítására, a rasszizmus, a kapcsolódó megkülönböztetés és zaklatás elleni belső szabályok kidolgozására, valamint a munkaerő toborzásának, előrelépésének és megtartásának az esélyegyenlőség területén történő figyelemmel kísérésére és felülvizsgálatára is, a közvetlen vagy közvetett megkülönböztető gyakorlatok azonosítása és korrekciós intézkedések elfogadása érdekében, hogy e területek mindegyikén csökkenthető legyen az egyenlőtlenség; kéri, hogy ezek az esélyegyenlőségi cselekvési tervek tartalmazzanak egyenlőségre vonatkozó adatgyűjtést, a magánélet és az alapvető jogok normáinak tiszteletben tartása mellett;
34. rámutat arra, hogy fel kell lépni az életkor alapján történő munkaerőpiaci megkülönböztetés ellen, többek között a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelvre való figyelemfelhívás, valamint az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez való, személyre szabott tanfolyamokon és képzéseken keresztül megvalósított hozzáférés biztosítása révén;
35. felszólítja a tagállamokat hozzáférhető és megfizethető, minőségi gyermekgondozási és kisgyermekkori nevelési szolgáltatások, valamint rövid és hosszú távú gondozási és szociális szolgáltatások biztosítására, többek között az idősek és a fogyatékossággal élő személyek számára az önálló élet és a nők munkaerőpiaci részvételének megkönnyítése érdekében; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy gyorsan és teljes mértékben hajtsák végre a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló irányelvet; felszólít a gondozási szolgáltatások uniós keretének kidolgozására a minimumkövetelmények és minőségi iránymutatások meghatározása érdekében;
36. elismeri az európai ápolók által a világjárvány alatt ellátott döntő fontosságú szerepet; egy ápolókra irányuló európai stratégiát szorgalmaz, hogy biztosítsák a méltányos munkavállalói mobilitást ebben a szektorban, és javítsák a gondozó munkakörülményeit;
37. rámutat, hogy a Covid19-világjárvány okozta válság rontotta a fogyatékkal élők életszínvonalát; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra terjesszen elő átfogó és hosszú távú európai uniós fogyatékosságügyi stratégiát a fogyatékossággal élő személyekkel és az őket képviselő családtagokkal vagy szervezetekkel folytatott konzultáció alapján; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban hozzanak válságenyhítő intézkedéseket annak érdekében, hogy hogy gondoskodjanak a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelméről, a társadalomban való teljes jogú és érdemi részvételükről, egyenlő esélyeikről és a szolgáltatásokhoz való egyenlő és megkülönböztetésmentes hozzáférésükről; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci hozzáférésének biztosítására az akadályok felszámolása, a digitális munka jelentette lehetőségek megragadása és foglalkoztatásuk ösztönzése útján;
38. aggodalmát fejezi ki a korai iskolaelhagyók arányának - különösen a marginalizált csoportok körében megfigyelhető - változatlansága és az alulteljesítő tanulók arányának növekedése miatt; hangsúlyozza, hogy az alapvető matematikai készségekben, írástudásban és digitális készségekben meglévő hiányosságok súlyosan akadályozzák a társadalomban és a munkaerőpiacon való értelmes részvételt; felhívja a tagállamokat annak garantálására, hogy a jó minőségű, hozzáférhető és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás mindenkit megillető jog legyen; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kettőzzék meg a hozzáférhető és magas színvonalú oktatásba és a személyre szabott támogatással járó képzésbe való beruházásra irányuló erőfeszítéseiket, megerősítve a továbbképzési és átképzési intézkedéseket, különös tekintettel a digitális készségek megszerzésére, valamint mozdítsák elő az egész életen át tartó tanulást, hogy a munkaerő alkalmazkodni tudjon a változó munkaerőpiaci körülményekhez; hangsúlyozza, hogy az oktatási eredményeket negatívan befolyásolja a társadalmi kirekesztés, a megkülönböztetés, a sztereotípiákon alapuló attitűd, a szegénység és a szegregáció, amelyeket szintén kezelni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a korai iskolaelhagyáshoz vezető tényezők átfogó elemzését, ideértve a társadalmi szempontokat is, továbbá ezek alapján nyújtson be a probléma kezelésére irányuló javaslatot;
39. hangsúlyozza, hogy a képesítések összehangolása a készségekkel és a munkalehetőségekkel, valamint a szakmai képesítések gyors elismerése és jobb tanúsítása az EU-ban hozzájárulhat egy jól működő és befogadó európai munkaerőpiac létrehozásához, az oktatási rendszerek és a vállalatok közötti szorosabb együttműködés pedig hozzájárulhat e cél eléréséhez; felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki a digitális megoldásokat az oktatás terén, figyelembe véve a technológia gyors fejlődését és a jövőbeli munkaerőpiaci igényeket;
40. rámutat arra, hogy a képesítések és az igazolt kompetenciák hozzáadott értéket biztosítanak a munkavállalóknak, javítva a helyzetüket a munkaerőpiacon, és a munkaerőpiaci átmenet idején áthelyezhetők; szorgalmazza, hogy a készségekkel kapcsolatos közpolitika a képesítések és kompetenciák igazolására és validálására összpontosítson; hangsúlyozza, hogy készségalapú kompenzációs rendszereket kell kialakítani a munkavállalók készségfejlesztése céljából közpénzeket igénybe vevő vállalatokban, és ezt a rendszer a munkavállalók képviselőivel egyeztetve kell létrehozni, mivel ez a rendszer biztosítaná, hogy a közberuházás megtérüljön;
41. üdvözli az új európai készségfejlesztési programot, amelynek célja az uniós munkaerőpiac, a társadalom valamint az ökológiai és digitális átállás készségigényeinek kielégítése és a jövő kihívásainak leküzdése; hangsúlyozza, hogy a megfelelő készségek támogatása - a hangsúlyt a digitális készségekre helyezve - javítani fogja a munkaerő termelékenységét, megkönnyítve ezzel a zöldebb és intelligensebb gazdaságra való ökológiai és digitális átállást; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék a digitalizálást, az automatizálást, a szakemberhiányt, a strukturális munkaerőhiányt és a digitális kirekesztést; hangsúlyozza, hogy különös hangsúlyt kell helyezni a fiatalokra, a tartósan munkanélküliekre, a nemi alapú erőszak áldozataira, a fogyatékossággal élő emberekre és a megkülönböztetés kockázatának kitett más csoportokra; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia elveivel összhangban létre kell hozni a készséggaranciát, hogy minden európai előtt jó minőségű készségfejlesztési és átképzési lehetőségek álljanak;
42. rámutat arra, hogy kezelni kell az egészséget érintő negatív társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokat; szorgalmazza egy európai egészségügyi unió létrehozását, az EU egészségügyi ellátási rendszereinek stressztesztelését, a jó minőségű egészségügyi ellátásra vonatkozó minimumkövetelmények bevezetését, valamint egy európai egészségügyi reagálási mechanizmus és megerősített uniós egészségügyi ügynökségek és polgári védelmi képességek létrehozását, amelyek mind a szolidaritás, a megkülönböztetésmentesség, a stratégiai autonómia és az együttműködés elvein alapulnak, és amelyek a Szerződésben foglaltak szerint valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározásának és végrehajtásának középpontjába helyezik a népegészségügyi megfontolásokat, valamennyi vonatkozó politika szisztematikus egészségügyi hatásvizsgálatával, valamint külön figyelmet fordítanak az időseknek nyújtott egészségügyi ellátásra és kezelésre; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a mindenki számára megfizethető, emberközpontú, magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, beleértve a hatékony és erőforrásokkal megfelelően ellátott megelőző ellátást és az egészségtámogató megközelítéseket is; üdvözli, hogy az európai szemeszter keretében az egészségügy terén a hangsúly a költségmegtakarításról a teljesítményorientáltságra és az egészségügyi eredményekre helyeződött át; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az uniós tagállamok közötti és tagállamokon belüli egészségi egyenlőtlenség leküzdése érdekében tett erőfeszítéseket, hogy dolgozzon ki az egészségügy és az egészségügyi rendszerek teljesítményének nyomon követésére szolgáló közös mutatókat és módszereket, szem előtt tartva az egyenlőtlenségek csökkentését, és azon területek azonosítását és rangsorolását, ahol fejlesztésekre és a finanszírozás növelésére van szükség; úgy véli, hogy a Bizottságnak értékelnie kell az intézkedések hatékonyságát a társadalmi, gazdasági és környezeti kockázati tényezőkre vonatkozó politikákból eredő egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;
43. újólag megerősíti a jogállamiság fontosságát a stabil üzleti környezet, a működő munkaerőpiacok és az uniós források megfelelő felhasználásának alapjaként, ideértve a független és hatékony igazságszolgáltatási rendszereket, a minőségi közigazgatást és közbeszerzést, továbbá a szilárd korrupcióellenes kereteket; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság és az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának értékelését ezért továbbra is az európai szemeszter napirendjén kell tartani; felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a felülvizsgált Európai Szociális Chartát;
44. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
