P9_TA(2021)0058
25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform után: a nők jogai terén előttünk álló kihívások
Az Európai Parlament,
- tekintettel az 1995. szeptember 15-i Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,
- tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,
- tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 2., 3., 9. és 15. elvére,
- tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére, a „senki se maradjon le” elvére, valamint különösen a szegénység megállítását célzó 1. célra, az emberek egészséges életének biztosítását célzó 3. célra, az 5. célra, amelynek célja a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nők életkörülményeinek javítása, a fenntartható és gazdasági növekedést célzó 8. célra, és a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére irányuló sürgős lépések megtételét célzó 13. célra,
- tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),
- tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére (isztambuli egyezmény), amelyet 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,
- tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyenlő díjazásról szóló, 1951. évi (100. sz.) egyezményére, az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, 2019. évi (190. sz.) ILO-egyezményre, valamint a háztartási alkalmazottakra vonatkozó, 2013. évi (189. sz.) ILO-egyezményre,
- tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának 2019. augusztus 20-i, „A fejlődés regionális felülvizsgálata: regionális összefoglaló” című kiadványára,
- tekintettel az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) a „Nemek közötti egyenlőség: a nők jogainak felülvizsgálata 25 évvel Peking után” című, 2020. március 5-én kiadott jelentésére,
- tekintettel az ENSZ főtitkárának a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 64. ülésszakára készült, „A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform végrehajtásának felülvizsgálata és áttekintése, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 23. rendkívüli ülésszakának eredményei” című, 2019. december 13-i jelentésére,
- tekintettel az ENSZ főtitkárának a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 65. ülésszakára készült, „A nők teljes körű és tényleges részvétele a közéletben a döntéshozatalban, valamint az erőszak felszámolása a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nők és lányok társadalmi szerepvállalása érdekében” című, 2020. december 21-i jelentésére,
- tekintettel az ENSZ főtitkárának „A Covid19 nőkre gyakorolt hatása” című, 2020. április 9-én közzétett szakpolitikai jelentésére,
- tekintettel az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) „Tapasztalatoktól a cselekvésig: nemek közötti egyenlőség a Covid19 után” című, 2020. szeptember 2-án kiadott jelentésére,
- tekintettel az EIGE „Peking + 25: a Pekingi Cselekvési Platform uniós tagállamok általi végrehajtásának ötödik áttekintése” című, 2020. március 5-én közzétett jelentésére,
- tekintettel az EPRS „A Pekingi Cselekvési Platform, 25 éves felülvizsgálat és jövőbeli prioritások” című, 2020. januári tanulmányára (az Európai Parlament Kutatószolgálata, Európai Parlament, 2020),
- tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „A Covid19-világjárvány hatása a családtervezésre és a nemi alapú erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása és a gyermekházasság felszámolására” című, 2020. április 27-én közzétett jelentésére,
- tekintettel az UNFPA „Az erőszak, a gyermekházasság, a női nemi szervek megcsonkítása, nem kívánt terhességek számának Covid19-világjárvány miatt várható megnövekedése” című, 2020. április 28-án közzétett nyilatkozatára,
- tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: következő lépések” című, 2019. december 9-10-i tanácsi következtetésekre,
- tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2020. november 25-i közös közleményére a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós cselekvési tervről (GAP III),
- tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 64. ülésszakára vonatkozó uniós prioritásokról szóló, 2020. február 13-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására * és az Európai Bizottság 2020-2025 közötti nemi esélyegyenlőségi stratégiájára,
- tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az abortuszhoz való jog de facto lengyelországi betiltásáról szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a nemek közötti bérszakadékról szóló, 2020. január 30-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban - minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a 2021-2027-re szóló többéves uniós pénzügyi keretre és annak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó horizontális prioritására,
- tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az 1995. évi pekingi Nők Negyedik Világkonferenciáján világszerte 189 kormány, köztük az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy a nemek közötti egyenlőség és valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelése érdekében munkálkodnak;
B. mivel a konferencián elfogadott Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform a nemek közötti egyenlőség előmozdításának legátfogóbb globális menetrendje, és a nők nemzetközi „Jognyilatkozatának” tartják, amely a nők jogait emberi jogként határozza meg, és a világon minden nőnek egyenlő jogokat, szabadságot és esélyeket vízionál, és amelyet 2015-ben a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrenddel erősítettek meg, amely célokat és konkrét intézkedéseket határozott meg a nőket és lányokat érintő számos kérdésben;
C. mivel a Pekingi Cselekvési Platform 1995. évi elfogadása óta előrelépés történt a nők és lányok tekintetében, főleg Európában, az általános előrehaladás azonban elfogadhatatlanul lassú, és fennáll a visszarendeződés és a nehezen kiharcolt eredmények elvesztésének veszélye;
D. mivel a Covid19-világjárvány miatt az „Egyenlőség generációja” fórumot 2021 első felére halasztották;
E. mivel 25 év telt el a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) óta, ahol 179 kormány fogadta el az ICPD cselekvési programját és tett globális kötelezettségvállalást - a Pekingi Cselekvési Platformmal összhangban - a szexuális és reprodukciós egészség és jogok iránt;
F. mivel már több mint 40 éve lépett hatályba a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, és bár minden uniós tagállam megerősítette azt, ahogy az EIGE is rámutatott, lassú az előrehaladás a nők és férfiak közötti egyenlőség terén;
G. mivel a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezmény (az Európa Tanács isztambuli egyezménye), a nőkkel szembeni erőszak elleni legátfogóbb eszköz Európában, már tíz éve nyílt meg aláírásra, de még mindig nem erősítette meg az összes uniós tagállam, de még az EU sem csatlakozott hozzá;
H. mivel 2021-ben már 10 éves az Európa Tanács isztambuli egyezménye;
I. mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében le kell bontani az egyenlőtlenséget fenntartó káros struktúrákat és sztereotípiákat; mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása nemcsak az egész társadalom számára előnyös, hanem önmagában véve is cél;
J. mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek a munkaerőpiac minden aspektusára kiterjednek, beleértve a foglalkoztatást, a bér- és a nyugdíjszakadékot és az ápolási-gondozási téren tapasztalható különbségeket, a szociális szolgáltatásokhoz és a szociális védelemhez való hozzáférés hiányát, az egyre bizonytalanabb munkahelyeket és a nőket fenyegető nagyobb szegénységi kockázatokat;
K. mivel a pénzügyi válság és annak utóhatásai károsnak bizonyultak a nőkre, a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre nézve, és hosszú távú következményeik vannak; mivel a Covid19-válság utáni időszakban hozott gazdasági intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nemi dimenziót és a társadalmi egyenlőséget;
L. mivel a Covid19-válságnak és következményeinek egyértelmű nemi dimenziója van, minthogy a férfiakat és a nőket eltérő módon érinti, és mivel rávilágított a meglévő egyenlőtlenségekre; mivel a nőket aránytalanul sújtja a válság, miközben a Covid19-válságra adott válasz nagyrészt figyelmen kívül hagyja a nemi dimenziót; mivel e hatások széles skálája a nemi alapú erőszak és zaklatás, a fizetés nélküli vagy egyenlőtlen bérezésű ápolás és a háztartási munka aggasztó növekedésétől kezdve a szexuális és reprodukciós egészséghez való hozzáférés és jogok korlátozásáig terjed, és súlyos következményekkel jár a nők gazdasági helyzetére és munkájára nézve, különösen az egészségügyi dolgozók és a gondozók számára;
M. mivel a világjárvány különösen érintette a nők által dominált ágazatokat és foglalkozásokat (pl. egészségügy, gondozás és sürgősségi segélyszolgálatok, szociális munka, oktatás, kiskereskedelem, pénztárosok, takarítók stb.), valamint az informális gazdaságot; mivel az egészségügyi ágazatban dolgozó nők potenciálisan jobban ki vannak téve a fertőzés kockázatának, mint a férfiak, mivel alkotják az egészségügyi dolgozók 76%-át az EU-ban * ;
N. mivel a nők, a meglévő üvegplafon miatt, nincsenek a férfiakkal egyenlő mértékben jelen a döntéshozatali folyamatokban; mivel az uniós tagállamok többségében a kormányzati kabinetekben, a parlamentekben, a közigazgatásban, a Covid19-munkacsoportokban és a vállalati igazgatótanácsokban még nem valósult meg a hatalom férfiak és nők közötti egyenlő megosztása;
O. mivel a nők interszekcionális egyenlőtlenségekkel és megkülönböztetéssel szembesülnek, többek között faji, etnikai vagy társadalmi származásuk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk és önkifejezésük, vallásuk vagy meggyőződésük, tartózkodási jogállásuk, fogyatékosságuk miatt, és az erőfeszítéseknek foglalkozniuk kell a megkülönböztetés valamennyi formájával annak érdekében, hogy minden nő számára megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség; mivel az uniós politikáknak meg kell erősíteniük az interszekcionális megközelítést, hogy foglalkozzanak a megkülönböztetés intézményi, strukturális és történelmi dimenzióival; mivel az interszekcionális elemzés alkalmazása nemcsak a strukturális akadályok megértését teszi lehetővé, hanem bizonyítékkal szolgál referenciaértékek létrehozásához és a rendszerszintű megkülönböztetés, a kirekesztés és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni stratégiai és hatékony szakpolitikák felé vezető út kijelöléséhez is;
P. mivel a nők nagyobb valószínűséggel szembesülnek munkanélküliséggel és bizonytalan foglalkoztatási státusszal (például munkaszerződéseik révén), ami bizonytalanná teszi a munkahelyeket; mivel az ápolási-gondozási ágazatban dolgozó munkavállalók túlnyomó többsége nő (76%) * , és általában bizonytalan fizetéssel és munkakörülményekkel szembesülnek; mivel a szociális ágazat szolgáltatásait igénybe vevők és a szolgáltatók többsége is nő, ezért az ilyen szolgáltatások megfelelő nyújtásának hiánya megakadályozza a nőket abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek a munkában, ami figyelmen kívül hagyja a nemi dimenziót a tervezésben, a költségvetés-tervezésben és a szociális ágazat szolgáltatásainak biztosításában;
Q. mivel a nemek közötti bérszakadék Európában még mindig 14% * , világszinten pedig 20% * , a nemek közötti nyugdíjszakadék pedig egyes uniós tagállamokban eléri a 40%-ot; mivel a nemek közötti bérszakadék nyugdíjszakadékhoz vezet, amely maga is növeli a szegénység és a kirekesztés kockázatát, különösen az idősebb, és az egyszemélyes háztartásban élő nők körében; mivel mind a bérkülönbségek, mind a bizonytalanság közvetlen hatással vannak a jövőbeli nyugdíjakra;
R. mivel a fizetetlen gondozási és háztartási munka egyenlőtlen megoszlása súlyosan korlátozza a nők gazdaságban való részvételét; mivel a Covid19-válság idején a nők fizetetlen ápolási-gondozási munkája központi szerepet játszott a társadalmak fenntartásában, ugyanakkor a gondozási feladatok Európában 7,7 millió nőt tartanak távol a munkaerőpiacról, de csupán 450 000 férfit * ; mivel a nők fizetetlen gondozásból (azaz részmunkaidős foglalkoztatásból) származó foglalkoztatásának jellemzői jelentős tényezői a nemek közötti bérszakadéknak; mivel legalább hetente több napon vagy naponta több nő vállal hosszú távú informális gondozási feladatokat, mint férfi, és összességében a nők alkotják az EU-ban a tartós informális gondozást nyújtó személyek 62%-át * ;
S. mivel világszerte a nők 35%-a élt már át fizikai és/vagy szexuális kapcsolati erőszakot, vagy nem partner által elkövetett szexuális erőszakot; mivel a Covid19-világjárvány alatt drámaian megemelkedett a kapcsolati erőszak, aminek az ENSZ az „árnyékjárvány” kifejezést adta, és 60%-kal nőtt az Egészségügyi Világszervezet európai tagállamaiban a kapcsolati erőszaknak kitett nőktől érkező sürgősségi hívások száma * ;
T. mivel a nők jobban ki vannak téve az éghajlatváltozás következményeinek * ; mivel bár úgy tűnik, hogy a nők jobban aggódnak az éghajlat miatt, mint a férfiak, a nők továbbra is alulreprezentáltak az éghajlati válság kezelésével foglalkozó döntéshozó pozíciókban, és világszerte csupán 32%-át képviselik a megújuló energia területén foglalkoztatott munkaerőnek * ;
U. mivel a nemek közötti szakadék a digitális technológia valamennyi területén fennáll, de különösen az innovatív technológiák, például az MI és a kiberbiztonság terén; mivel a nemi sztereotipizálás, a kulturális elbátortalanítás, valamint a női példaképek ismeretének és népszerűsítésének hiánya akadályozza a lányok és nők lehetőségeit az TTMM-mel kapcsolatos tanulmányok és szakmák terén;
V. mivel néhány tagállamban látható visszaesés tapasztalható, és reális a kockázat, hogy a tagállami programokban a nemek közötti egyenlőség szempontja még inkább háttérbe szorul;
1. sajnálja, hogy a Pekingi Nyilatkozatról való megemlékezés céljából az ENSZ Közgyűlése keretében 2020. október 1-jén tartott, „A nemek közötti egyenlőség megvalósításának, valamint a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának felgyorsítása” című magas szintű találkozón a világ 100 országból érkezett vezetői elismerték, hogy a nők jogai terén elért általános előrehaladás messze elmarad az 1995-ös Pekingi Nyilatkozatban vállalt céloktól;
2. kiemeli, hogy az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) a „Nemek közötti egyenlőség: a nők jogainak felülvizsgálata 25 évvel Peking után” * című jelentése bemutatta, hogy a nemek közötti egyenlőség irányába tett előrelépés valójában lelassult, és a nehezen elért eredmények világszerte megfordulni látszanak;
3. aggodalommal állapítja meg, hogy a Pekingi Cselekvési Platformnak az EIGE által 2020-ban közzétett ötödik felülvizsgálata rávilágított arra, hogy egyetlen európai tagállam sem teljesítette a Pekingi Nyilatkozatban 1995-ben meghatározott célokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EIGE-nek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi mutatója rámutatott arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítása terén megtorpant az előrehaladás, és hogy a nemek közötti egyenlőség javítására irányuló erőfeszítések ellenére, amelyek bizonyos eredményeket hoztak, a Pekingi Cselekvési Platform által lefedett valamennyi területen továbbra is fennmaradnak az egyenlőtlenségek és a nemek közötti különbségek az EU-ban;
4. hangsúlyozza, hogy a Covid19 társadalmi és gazdasági hatásai aránytalanul sújtják a nőket és a lányokat, súlyosbítva a nemek között már meglévő egyenlőtlenségeket, és az eddig elért eredmények visszafordításával fenyegetve; e tekintetben kiemeli, hogy a UN Women becslései szerint * a világjárvány globális szinten 47 millióval több nőt és lányt fog a szegénységi küszöb alá szorítani, számuk így összesen 435 millióra nő, miközben exponenciálisan nőtt a nemi alapú erőszak, és a nők gyorsabban vesztik el munkahelyüket és megélhetésüket, mivel jobban ki vannak téve a súlyosan érintett gazdasági ágazatoknak;
5. elismeri, hogy több nőt választanak meg és neveznek ki döntéshozói pozíciókba, de sajnálja, hogy lassú az előrelépés, és hogy csak néhány uniós tagállamban sikerült elérni az egyenlőséget;
6. emlékeztet a 2020. december 17-i álláspontjára, és kéri a Tanácsot, hogy hozzon létre kifejezetten a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó formációt annak érdekében, hogy általános és konkrét intézkedéseket tegyenek a nőjogok és a nemek közötti egyenlőség területén felmerülő kihívások kezelésére, valamint, hogy biztosítsák, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdéseit a legmagasabb politikai szinten vitatják meg;
7. sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését nem alkalmazzák módszeresen valamennyi uniós szakpolitikai területen és finanszírozási programban; üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését horizontális prioritásként bevezették a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretbe; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség módszeres általános érvényesítésének - mint a nemek közötti egyenlőség megvalósításának támogatására irányuló kulcsfontosságú stratégia - végrehajtását, és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezési szakértőkkel konzultálva valósítson meg a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést, gyakorlatokat és ütemterveket annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak egyenlő mértékben részesüljenek a közkiadásokból a költségvetés minden szintjén, valamint hogy a nők szempontjai minden területen érvényesüljenek, és külön források álljanak rendelkezésre az olyan egyenlőtlenségi tényezők kezelésére, mint a nők és lányok elleni erőszak, többek között a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program elosztásában;
8. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre konkrét terveket és fellépéseket a megfelelő elkülönített finanszírozással együtt, a Pekingi Cselekvési Platform által meghatározott tizenkét aggodalomra okot adó terület alapján, különösen a nők és a szegénység, a nők és a gazdaság, a hatalom és a döntéshozatal, a nők és az erőszak, a nők és a környezet, valamint a nők és az egészségügy terén a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó menetrendnek az előmozdítása érdekében, tekintettel a közelgő, az „Egyenlőség generációja” fórumra;
9. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt években egyes országokban folytatódtak az egyre súlyosabb visszalépést jelentő tendenciák, ami az isztambuli egyezmény megkérdőjelezésében, a nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai területén tapasztalható visszaesésben, valamint a testi autonómiával és a termékenység fölötti ellenőrzéssel kapcsolatos kihívásokban fejeződik ki; határozottan elítéli az abortusz de facto tilalmát végrehajtó alkotmánybírósági határozat elfogadását és az ezt követő visszalépést a nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai terén Lengyelországban, valamint az abortuszhoz való hozzáférés indokolatlan és túlzott mértékű korlátozását;
10. emlékeztet arra, hogy a nők jogai emberi jogok, és elidegeníthetetlen, szerves és oszthatatlan részét képezik az egyetemes emberi jogoknak, amint azt a Nők Negyedik Világkonferenciája is megállapította;
11. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és javítsák a kor, faji és etnikai származás, valamint nemek szerint bontott, összehasonlítható adatokra vonatkozó adatgyűjtést a mennyiségi elemzés javítása, valamint a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését jobban integráló uniós szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EIGE megbízható és megfelelő, nemek szerint bontott adatokat biztosítson a jogalkotási elemzés és döntéshozatal alapjaként, és hangsúlyozza az EIGE finanszírozása és kapacitásai biztosításának és bővítésének fontosságát; sürgeti továbbá az EIGE-t és az összes többi érintett uniós intézményt és ügynökséget, hogy dolgozzanak ki és építsenek be új mutatókat, például a dolgozói szegénységre, az időszegénységre vagy a gondozási munka értékére vonatkozóan;
12. felhívja a figyelmet arra, hogy 46 millió fogyatékossággal élő nő és lány él az Európai Unióban, és hogy a munkaképes korú, fogyatékossággal élő nők fele gazdaságilag inaktív; hangsúlyozza a fogyatékossággal élő nők sajátos problémáit, és emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő nők körében az anyagi nélkülözésben élők aránya valamennyi tagállamban nagyon magas; újólag megerősíti ezért, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját még jobban be kell építeni a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségével foglalkozó jövőbeli, 2021-ben várható stratégiába;
13. felhívja a Tanácsot és sürgeti a tagállamokat, hogy hagyják jóvá és hajtsák végre a megkülönböztetés elleni irányelvet, és garantálják a megkülönböztetés halmozott és interszekcionális formáinak felszámolását valamennyi uniós tagállamban;
A nők és a szegénység
14. kiemeli, hogy a nem továbbra is jelentős tényezője a szegénységi mintáknak az EU-ban, és hogy bár a kirekesztődési arányok és a nemek közötti szegénységi különbségek országonként jelentősen eltérőek, a nők 23,3%-át fenyegeti a szegénység kockázata, míg a férfiak esetében ez az arány 21,6%-os * ; kiemeli, hogy ez a kockázat jelentősen nő az életkorral, és szorosan összefügg a háztartás összetételével, a faji vagy etnikai származással, a fogyatékossággal, valamint a foglalkoztatási helyzettel; kiemeli, hogy a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék és az ápolási-gondozási téren tapasztalható különbségek jelentős tényezők a szegénység feminizációjában;
15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel a harcot a szegénység feminizációjának valamennyi formájával szemben, beleértve az időskori szegénységet, különösen azáltal, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében figyelembe veszik a nemi szempontokat a megfelelő nyugdíjjogosultság rendelkezésre állása és hozzáférhetősége terén, valamint javítják a munkakörülményeket az elnőiesedett ágazatokban és szakmákban; rámutat arra, hogy fontos lenne megszüntetni a jellemzően nők által végzett munkák társadalmi, gazdasági és kulturális alulértékelését, valamint a szóban forgó sztereotípiákkal szembeni küzdelem szükségességére és a nők atipikus foglalkoztatási formákban való felülreprezentáltságára;
16. hangsúlyozza, hogy a nyugdíjak terén mutatkozó egyenlőtlenségek leküzdése és általában a nyugdíjak védelme és növelése mellett elengedhetetlen, hogy a közszférában továbbra is létezzenek a szociális biztonsági rendszerek, integrálva a szolidaritás és az újraelosztás elvét, továbbá hogy a legszigorúbban fellépjenek a bizonytalan és szabályozatlan foglalkoztatással szemben;
17. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő szegénység elleni stratégiát a szegénység feminizációja elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel a nők által vezetett egyszülős háztartásokra; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztődés és a szegénység kockázata elleni küzdelem érdekében hajtsanak végre konkrét szociális intézkedéseket a megfizethető lakhatáshoz, közlekedéshez és energiához való hozzáférés tekintetében;
18. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az időskori szegénység kockázata elleni küzdelem érdekében, a Bizottságot pedig arra, hogy gazdasági növekedési és szociálpolitikai kereteibe építse be a szegénység nemi dimenzióját; üdvözli a szociális jogok európai pillére végrehajtásának nyomon követésére szolgáló mechanizmus nemek szerint lebontott mutatóit; hangsúlyozza, hogy a pillér 2. és 3. alapelvével összhangban interszekcionális megközelítést alkalmazva általánosan érvényesíteni kell a nemi dimenziót, és felszólít a szociális jogok európai pillére és az európai szemeszter közötti jobb koordinációra; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és foglaljon bele az európai szemeszterbe egy nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatót a makrogazdasági politikák, valamint a zöld és a digitális átállás nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásainak nyomon követése érdekében;
19. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nőket helyezzék a világjárvány utáni helyreállítás középpontjába annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a nemek közötti szegénységi különbségek megszüntetése terén elért eredményeknek a Covid19-válság által előidézett romlását;
A nők és a környezet
20. üdvözli az éghajlatváltozás nemi dimenziójának elismerését mind a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervben, mind a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiában; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elengedhetetlen az éghajlati válság kezeléséhez;
21. hangsúlyozza, hogy a nők a változás erőteljes előmozdítói; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a társadalom minden szintjén foglalkozzanak az éghajlat-politikai fellépéssel kapcsolatos döntéshozatali pozíciókban megmutatkozó nemek közötti különbségekkel;
22. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és mozdítsanak elő a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő célkitűzéseket, célokat és mutatókat, valamint gyűjtsenek nemek szerint lebontott adatokat az éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikák, programok és projektek tervezése, végrehajtása, nyomon követése és értékelése során, továbbá hogy a kormányzati intézményeken belül hozzanak létre a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással foglalkozó kapcsolattartó pontokat;
A nők és a gazdaság, valamint a nők és a hatalom, illetve a döntéshozatal
23. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett teljes körűen integrálódjanak a társadalom és a gazdaság valamennyi területén, és hogy aktívan mozdítsák elő a nemek kiegyensúlyozott képviseletét a döntéshozatal valamennyi szintjén; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Tanácsban oldja fel a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv útjában álló akadályokat;
24. felhívja az EU-t, hogy határozzon meg célokat, cselekvési terveket, határidőket és ideiglenes különleges intézkedéseket a nemek paritásának elérése és annak érdekében, hogy elmozdulás történjen a nemek valamennyi végrehajtó, jogalkotási és igazgatási pozícióban való kiegyensúlyozott képviselete felé;
25. hangsúlyozza, hogy a nők teljes körű munkaerőpiaci integrációja és a női vállalkozások támogatása kulcsfontosságú tényező a hosszú távú inkluzív gazdasági növekedés elérése, az egyenlőtlenségek leküzdése és a nők gazdasági függetlenségének ösztönzése szempontjából;
26. felhívja az EU-t, hogy fokozza a nemek közötti bérkülönbségek megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit, és érvényesítse az egyenlő díjazás elvét azáltal, hogy jogszabályokat fogad el a fizetések átláthatóságának növelése érdekében, ideértve az összes vállalatra vonatkozó kötelező intézkedéseket is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bérek átláthatóságára vonatkozó kötelező erejű intézkedésekre irányuló bizottsági javaslatot még nem vezették be a terveknek megfelelően;
27. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy nyomon követi, hogyan ültetik át 2022-ig a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet a nemzeti jogszabályokba, és biztosítja annak maradéktalan tagállami végrehajtását a nőjogi szervezetekkel és a civil társadalmi szervezetekkel konzultálva; ezenkívül felhívja a tagállamokat, hogy haladják is meg az irányelvben foglalt minimumkövetelményeket; megállapítja, hogy jó kiindulópontot jelent a szülőkre vonatkozó rendelkezések olyan módon történő kiterjesztése, hogy azok magukban foglalják a fogyatékossággal élő családtagok és az idősek tartós gondozását, és kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg azok további kiterjesztését a munkaerő - különösen a női munkaerő - elvesztésének megelőzése érdekében;
28. hangsúlyozza, hogy a munkafeltételekben bekövetkező változások - például a távmunka - hatással lehetnek a munkahelyi hálózatból való kijelentkezés lehetőségére, továbbá növelhetik a munkaterhet, és ez a nőket a férfiaknál jóval nagyobb mértékben érinti, mivel főleg, illetve hagyományosan rájuk hárul az otthoni és családi gondozás szerepe;
29. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot, amely holisztikus és egész életen át tartó megközelítést alkalmazna a gondozás tekintetében, figyelembe véve mind a gondozók, mind a gondozásban részesülők szükségleteit, valamint minimumkövetelményeket és minőségi iránymutatásokat határozva meg az egész életciklusra kiterjedő gondozásra vonatkozóan, beleértve a gyermekeket, az időseket és a tartós ápolásra-gondozásra szoruló személyeket is;
30. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nők munkaerőpiaci részvételét, és biztosítsa a nők érdemi részvételét a kulcsfontosságú döntéshozó szervekben, valamint a többéves pénzügyi kereten és a Next Generation EU helyreállítási terven belül a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő helyreállítási és gazdaságélénkítő csomagok kialakításában; megjegyzi, hogy a Covid19-válság különösen súlyosan érinti a nőket a munkaerőpiacon, tekintettel a nők munkanélküliségi rátájának növekedésére; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a nők foglalkoztatása tekintetében mutatkozó különbségek kezelésére a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében történő célzott elosztás révén, amellyel az uniós tagállamok konkrét intézkedéseket vezetnek be a nők munkanélküliségének, a nők szegénységének, valamint a nők és lányok elleni erőszak megnövekedett eseteinek kezelése érdekében, mivel ezek akadályozzák, hogy a nők teljes körűen részt vegyenek az élet minden területén, így a foglalkoztatás területén is;
31. felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a női háztartási alkalmazottak tisztességes munkakörülményekhez és egyenlő szociális védelemhez való jogát azáltal, hogy biztosítják a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 189. számú ILO-egyezmény ratifikálását és végrehajtását;
32. aggodalommal állapítja meg, hogy az EU-ban a 8 millió IKT-szakembernek csupán 18%-a nő * , és fennáll a veszélye annak, hogy a nők kirekesztődnek az EU digitális menetrendjéből; sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a nők STEM-szakmákban és tanulmányokban való nagyobb részvételét előmozdító politikákat, és hangsúlyozza a nők bevonásának és képviseletének szükségességét a fenntartható fejlődés szempontjából fontos feltörekvő gazdasági területeken, beleértve az ikt-, a digitális és a mesterséges intelligenciával foglalkozó ágazatokat;
33. felhívja az európai intézményeket, hogy vezessenek be kötelező erejű intézkedéseket, például kvótákat annak érdekében, hogy biztosítsák a nemek paritását a választott testületekben, és felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők és a férfiak kiegyensúlyozott képviseletét mind az európai, mind a nemzeti parlamentekben; kéri továbbá, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek garantálják a különböző hátterű nők érdemi képviseletét az európai intézmények döntéshozói szerepeiben;
Nők és erőszak: a nemi alapú erőszak felszámolása
34. üdvözli a Bizottságnak a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó nemi esélyegyenlőségi stratégiában tett kötelezettségvállalását, és megismétli azon felhívását, hogy az EU széles körű csatlakozás alapján zárja le az isztambuli egyezmény megerősítését, és szorgalmazza, hogy valamennyi tagállam erősítse meg és hajtsa végre azt; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a GREVIO ajánlásait, és javítsák a jogszabályokat annak érdekében, hogy azok jobban összhangba kerüljenek az isztambuli egyezmény rendelkezéseivel, annak megfelelő végrehajtása és érvényesítése érdekében;
35. üdvözli a bűncselekményi területeknek a nemi alapú erőszak egyes formáira való kiterjesztésére irányuló kezdeményezést az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésével összhangban, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt követően terjesszen elő javaslatot egy holisztikus, áldozatközpontú uniós irányelvre a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzése és leküzdése érdekében; emlékeztet arra, hogy az ilyen új jogalkotási intézkedéseknek minden esetben ki kell egészíteniük az isztambuli egyezmény megerősítését;
36. felhívja az EU-t, hogy sürgősen foglalkozzon a nemi alapú erőszak Covid19-világjárvány alatti növekedésével; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy a nemi alapú erőszak megelőzése és a Covid19-világjárványhoz hasonló válságok idején a kapcsolati erőszak áldozatainak támogatása érdekében dolgozzon ki egy, a válságok idején elkövetett nemi alapú erőszakkal foglalkozó európai uniós jegyzőkönyvet, és foglalja bele az áldozatok védelmét szolgáló szolgáltatásokat - például a segélyvonalakat, a biztonságos szálláslehetőségeket és az egészségügyi szolgáltatásokat - mint „alapvető tagállami szolgáltatásokat”; aggodalommal állapítja meg, hogy nem állnak rendelkezésre olyan adatok a nők és lányok elleni erőszakról, amelyek megragadhatnák az esetek számának a Covid19-világjárvány alatti növekedését;
37. hangsúlyozza az oktatás szerepét, és felszólít a nemi alapú erőszakhoz vezető nemi sztereotípiák felszámolására; felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy valamennyi uniós közintézmény rendelkezzen olyan magatartási kódexekkel, amelyek zéró toleranciát állapítanak meg az erőszakkal, a megkülönböztetéssel és a bántalmazással szemben, és gondoskodjon ezek betartásáról, továbbá hogy rendelkezzen belső jelentéstételi és panasztételi mechanizmusokkal;
38. hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokban nemek és életkor szerinti bontásban kell adatokat gyűjteni a nemi alapú erőszak valamennyi formájára vonatkozóan; üdvözli, hogy a FRA új, uniós szintű felmérést fog készíteni a nők elleni erőszak valamennyi formájának elterjedtségéről és dinamikájáról;
39. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el konkrét intézkedéseket a nőket és lányokat aránytalanul érintő online erőszak - többek között az online zaklatás, az internetes megfélemlítés és a nőellenes gyűlöletbeszéd - felszámolására, és kifejezetten foglalkozzanak a nemi alapú erőszak e formái előfordulásának a Covid19-világjárvány idején tapasztalható növekedésével; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő szabályozást és egyéb lehetséges intézkedéseket a gyűlöletbeszéd és az online zaklatás felszámolása érdekében;
40. felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul erősítsék meg és hajtsák végre a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, nemrégiben elfogadott 190. számú ILO-egyezményt;
41. felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet * , és fogadjanak el konkrét intézkedéseket a nők elleni erőszak és a nemek közötti egyenlőtlenség mint az emberkereskedelem kiváltó okainak kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy alapos hatásvizsgálatot követően vizsgálja felül az irányelvet annak érdekében, hogy javítsa az emberkereskedelem valamennyi formájának megelőzésére és büntetőeljárás alá vonására irányuló intézkedéseket, különös tekintettel a szexuális kizsákmányolásra, amely az emberkereskedelem leggyakoribb és bejelentett területe, és amely az emberkereskedelem áldozatává vált nők és lányok 92%-át érinti Európában; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy módosítsa az irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok kifejezetten nyilvánítsák bűncselekménnyé az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott valamennyi szolgáltatás tudatos igénybevételét;
Nők és egészség
42. emlékeztet arra, hogy az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés olyan emberi jog, amely csak egy egyetemes és mindenki számára hozzáférhető rendszer révén garantálható, függetlenül a társadalmi és gazdasági háttértől; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy biztosítsák a megfelelő egészségügyi ellátást, és garantálják az egyenlő hozzáférést;
43. felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be szilárd és reziliens közegészségügyi rendszerekbe, és biztosítsák, hogy az egészségügyi szolgáltatások személyzete, akiknek többsége általában nő és alacsonyabban fizetett feladatokat lát el, méltányos díjazásban részesüljön és tisztességes munkakörülményekkel rendelkezzen;
44. a szexuális és reprodukciós egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartására és az azokhoz való hozzáférés biztosítására szólít fel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjában és a Pekingi Cselekvési Platformban foglaltaknak megfelelően;
45. hangsúlyozza, hogy a családtervezéshez, az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokhoz és a biztonságos és legális abortuszhoz történő hozzáférés fontos elemek a nők jogainak garantálásában és a nők életének megmentésében;
46. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak átfogó szexuális és kapcsolati oktatást a fiatalok számára, valamint biztosítsák a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, ideértve a fogamzásgátlást, a családtervezést, valamint a biztonságos és legális abortuszt;
47. megjegyzi annak fontosságát, hogy a nemi dimenziót jobban vegyék figyelembe az orvosi diagnózisok készítése és a kezelés tervezése során annak érdekében, hogy minden ember számára megfelelő minőségű kezelést biztosítsanak; hangsúlyozza, hogy a női betegségeket és az ezek mögött meghúzódó alapbetegségeket továbbra sem diagnosztizálják, kezelik és tanulmányozzák kellő módon;
Az „Egyenlőség generációja” fórum felé
48. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok - különösen a 3. és az 5. fenntartható fejlődési cél - végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen nőt vagy lányt se érhessen megkülönböztetés, erőszak vagy kirekesztés, valamint hogy férjenek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, az élelemhez, az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz;
49. ismételten kiemeli annak fontosságát, hogy az EU elkötelezte magát a Pekingi Cselekvési Platform és a felülvizsgálati konferenciák mellett, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránti átfogó kötelezettségvállalásaikat;
50. üdvözli a tagállamok és a Bizottság részvételét a cselekvési koalíciókban, valamint hogy közösen vezetik azokat;
51. kiemeli annak fontosságát, hogy a jövőbeli „Egyenlőség generációja” fórum ambiciózus eredményeket érjen el, többek között azáltal, hogy a Bizottság és a tagállamok - a cselekvési koalíciók részeként is - előretekintő és ambiciózus kötelezettségvállalásokat és fellépéseket fogadnak el, amelyekhez megfelelő, elkülönített finanszírozás kapcsolódik;
52. felszólítja az összes tagállamot és a Bizottságot, hogy a cselekvési koalíció eredményjelentésének részeként készítsenek éves nyomon követést és nemzeti szintű jelentéseket;
53. sürgeti az Uniót, hogy biztosítsa a Parlament és annak Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága teljes körű bevonását az Unió az „Egyenlőség generációja” fórumon képviselendő álláspontjával kapcsolatos döntéshozatali folyamatba;
o
o o
54. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek.
