A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/A. § (1b) bekezdés 31. és 34. pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról szóló 2021. évi XXXII. törvény 13. § n) és o) pontjában foglalt feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:
1. § (1) E rendelet hatálya a bányászati hulladék kezelésére terjed ki.
(2) Nem tartozik e rendelet hatálya alá:
a) az ásványi nyersanyagok kutatása, kitermelése és feldolgozása során keletkező olyan hulladék, amely más jogszabály hatálya alá tartozik, és nem közvetlenül e tevékenységekből származik (különösen a munkagépek üzem- és kenőanyagai),
b) az ásványkincsek tengeri kutatásából, kitermeléséből és feldolgozásából származó hulladék,
c) a víz, kitermelt víz visszasajtolása a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelet hatálya alá tartozó esetekben, valamint
d) a bányászati hulladék radioaktivitásával kapcsolatos ártalmatlanítási, mentesítési és környezeti rehabilitációs tevékenység.
(3) Az ásványi nyersanyagok kutatásából, kitermeléséből, feldolgozásából, tárolásából, valamint a bányászat működéséből származó inert hulladékra és nem szennyezett talajra, továbbá a tőzeg kitermeléséből, feldolgozásából és tárolása során keletkező hulladékra a 6. §, a 7. §, a 10. § (1) és (4)–(5) bekezdése, a 11. §, a 12. § (6) bekezdése és a 13. § rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a hulladék „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítményben került lerakásra.
(4) A nem veszélyes és nem inert bányászati hulladékra a 10. § (4)–(5) bekezdésében, a 11. § (4)–(6) bekezdésében, a 12. § (6) bekezdésében és a 13. §-ban foglalt rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha a hulladék „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítményben került kezelésre.
(5) Ha a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (a továbbiakban: bányafelügyelet) megállapítja, hogy a 3. §-ban előírt követelmények az ásványi nyersanyagok – kivéve a kőolaj, valamint a gipsztől és az anhidrittől különböző evaporitok – kutatása során keletkező nem veszélyes hulladék, valamint a nem szennyezett talaj és a tőzeg kitermeléséből, feldolgozásából és tárolásából származó hulladék lerakása során teljesülnek, az e rendeletben meghatározott követelményeknél mérsékeltebb követelményeket állapíthat meg, vagy azok teljesítése alól mentesítheti az üzemeltetőt.
(6) A bányafelügyelet a 2. melléklet IV. pontjában meghatározott feltételekkel összhangban inertnek tekintendő bányászati hulladékok felsorolásáról és annak változásáról a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben közleményt jelentet meg.
2. § E rendelet alkalmazásában
1. csurgalék: minden olyan folyadék, amely a lerakott hulladékon átszivárog, és amelyet a hulladékkezelő létesítmény kibocsát vagy magában tart, beleértve a szennyezett csurgalékvizet is, amely nem megfelelő kezelés esetén károsíthatja a környezetet;
2. dúsítási maradékok: szilárd vagy iszapszerű hulladékok, amelyek az ásványok elválasztástechnikai eljárásokkal (például törés, őrlés, osztályozás, flotálás és más fizikai, kémiai eljárások) történő – az értékes ásványi részeknek a kevésbé értékes kőzettől való eltávolítása érdekében végzett – előkészítése után maradnak vissza;
3. érintett nyilvánosság: az a nyilvánosság, amelynek jogát vagy jogos érdekét a külső vészhelyzeti terv jóváhagyására, vagy a hulladékkezelő létesítmény működési engedélyezésére irányuló eljárás érinti vagy érintheti, ideértve a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületet és más, politikai pártnak nem minősülő társadalmi szervezetet is;
4. gát: mesterséges építmény víznek vagy hulladéknak egy mesterséges térben való visszatartására vagy elkerítésére;
5. gyenge sav hatására bomló cianid: olyan cianid és cián-vegyületek, amelyek gyenge sav hatására meghatározott pH-értéken átalakulnak;
6. hulladék: a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 2. § (1) bekezdés 23. pontjában meghatározott hulladék;
6a. * hulladék birtokosa: a bányászati hulladék termelője vagy az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek a hulladék a birtokában van;
7. hulladékkezelő létesítmény: a szilárd vagy folyékony halmazállapotú, oldatban vagy szuszpenzióban lévő bányászati hulladéknak az a)–d) pontban meghatározott időtartamon túl történő gyűjtésére vagy elhelyezésére szolgáló, a bányafelügyelet által engedélyezett kijelölt terület. Ezek a létesítmények magukban foglalnak bármely gátat vagy egyéb, tárolásra, visszatartásra, elkülönítésre szolgáló, illetve a létesítményt egyéb módon szolgáló építményt, továbbá – bár nem kizárólagosan – a meddőhányókat és tározókat, de nem beleértve a bányatérségeket, amelyekbe a hulladékot az ásvány kitermelését követően rehabilitációs és építési célból visszatöltik
a) időkorlát nélkül az „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítmények és a hulladékgazdálkodási tervben veszélyesnek minősített hulladékot kezelő létesítmények esetében,
b) hat hónapot meghaladó időtartamnál a váratlanul keletkező veszélyes hulladékot kezelő létesítmények esetében,
c) egy évet meghaladó időtartamnál a nem veszélyes és nem inert hulladékot kezelő létesítmények esetében,
d) három évet meghaladó időtartamnál a nem szennyezett talaj; a nem veszélyes, kutatásból származó hulladék; a tőzeg kitermeléséből, feldolgozásából és tárolásából származó hulladék, valamint az inert hulladék kezelésére szolgáló létesítmények esetében;
8. inert hulladék: olyan hulladék, amely semmilyen jelentősebb fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson nem megy át. Az inert hulladék nem oldódik, nem ég, más fizikai vagy kémiai reakcióba nem lép, biológiai úton nem bomlik, nem befolyásol vele érintkezésbe kerülő anyagokat hátrányosan oly módon, hogy környezetszennyezést okozna, vagy károsítaná az emberi egészséget. A hulladék teljes kioldható anyagtartalmának, szennyezőanyag-tartalmának és a csurgalék ökotoxicitásának elhanyagolhatónak kell lennie, és különösen nem veszélyeztetheti a felszíni víz vagy a felszín alatti víz minőségét;
9. illetékes személy: bányaüzemi felelős műszaki vezetőként vagy szakértőként nyilvántartásba vett természetes személy, aki rendelkezik azokkal a műszaki ismeretekkel és gyakorlattal, amelyek szükségesek az e rendeletből eredő feladatának ellátásához;
10. jelentős változás: a hulladékkezelő létesítmény szerkezetének vagy működésének olyan változása, amely a bányafelügyelet döntése alapján jelentős negatív hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre;
11. nyilvánosság: egy vagy több természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, és azok bírósági nyilvántartásba vett szervezetei;
12. súlyos baleset: olyan esemény, amely e rendelet hatálya alá tartozó hulladékkezelő létesítményben bányászati hulladék kezelését is magában foglaló tevékenység során következik be, és az emberi egészség, illetve a környezet súlyos veszélyeztetéséhez vezet akár azonnal, akár késleltetve, a helyszínen vagy azon kívül;
13. tározó: finom szemcséjű hulladékok – általában dúsítási maradékok –, továbbá változó mennyiségű, az ásványkincsek feldolgozásából, valamint az ipari víz tisztításából és hasznosításából származó szabad víz tárolására szolgáló természetes vagy mesterséges létesítmény;
14. tengeri: a tengernek és a tengerfenéknek az átlagos vagy közepes árapály alacsony vízszintet jelző pontjától kifelé terjedő területe;
15. üzemeltető: az a természetes vagy jogi személy, aki a bányászati hulladék kezeléséért felelős, beleértve a bányászati hulladék ideiglenes tárolását, valamint a működési és a bezárás utáni időszakot is;
16. veszélyes hulladék: a Ht. 2. § (1) bekezdés 48. pontjában meghatározott hulladék.
3. § (1) A bányászati hulladék kezelését úgy kell végezni, hogy
a) az ne veszélyeztesse az emberi életet és egészséget,
b) ne kerüljön alkalmazásra olyan eljárás vagy módszer, amely károsíthatja a környezetet,
c) az ne veszélyeztesse a vizeket, a levegőt, a talajt, valamint az állat- és növényvilágot,
d) az ne okozzon veszélyes mértékű környezeti zajt vagy bűzt, és
e) az ne legyen káros hatással a tájra, a védett természeti területekre és a természeti értékekre.
(2) Az üzemeltető köteles megtenni minden szükséges intézkedést, amely megakadályozza vagy csökkenti a bányászati hulladék kezelése következtében a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat, beleértve a hulladékkezelő létesítmény irányítását – még bezárása után is – az adott létesítménnyel kapcsolatos súlyos balesetek megelőzését, ezeknek a környezetre és az emberi életre gyakorolt következményei csökkentését.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedéseket többek között az elérhető legjobb technikák figyelembevételével kell kialakítani.
(4) * Az üzemeltetőt terhelő kötelezettségek teljesítése üzemeltető hiányában a hulladék birtokosát terhelik.
4. § (1) Az üzemeltető hulladékgazdálkodási tervet köteles készíteni a bányászati hulladék mennyiségének minimálisra csökkentésére, előkezelésére, hasznosítására és ártalmatlanítására.
(2) A bányászati hulladékgazdálkodási terv célkitűzései:
a) a hulladék keletkezésének és ártalmasságának megelőzése vagy csökkentése, különösen az alábbiak figyelembevételével:
aa) hulladékkezelés a tervezési fázisban, valamint az ásványi nyersanyag kitermelésére és előkészítésére használt módszer kiválasztásakor,
ab) azon változások, amelyeken a bányászati hulladék a reakcióképes felület növekedés és a felszíni viszonyoknak való kitettség kapcsán keresztülmehet,
ac) a bányászati hulladéknak az ásványi nyersanyag kitermelését követően a bányatérségbe való visszatöltése amennyire az műszakilag és gazdaságilag kivitelezhető és környezetbarát a környezetvédelmi jogszabályi előírásoknak és e rendelet rendelkezéseinek megfelelően,
ad) a termőtalaj visszahelyezése a hulladékkezelő létesítmény bezárása után, vagy ha ez a gyakorlatban nem kivitelezhető, a termőtalaj máshol történő hasznosítása,
ae) kevésbé veszélyes anyagok használata az ásványi nyersanyagok előkészítéséhez;
b) a bányászati hulladék újrafeldolgozással, újrahasználattal vagy visszanyeréssel történő hasznosításának ösztönzése a környezetvédelmi előírásoknak és e rendelet rendelkezéseinek megfelelően; és
c) a bányászati hulladék rövid és hosszú távú biztonságos ártalmatlanításának biztosítása, különös tekintettel a tervezési fázisban a hulladékkezelő létesítmény működése közbeni és a bezárása utáni irányításra, valamint egy olyan terv kiválasztására, amely
ca) a bezárt hulladékkezelő létesítmény minimális szintű vagy lehetőség szerint semmilyen felügyeletét, ellenőrzését és irányítását nem követeli meg,
cb) megelőzi vagy minimálisra csökkenti a hosszú távú negatív hatásokat, (például amelyeket a hulladékkezelő létesítményből származó, levegőben, illetve vízben lebegő szennyező anyagok vándorlása okoz), továbbá
cc) biztosítja minden, az eredeti terepszintet meghaladó gát vagy meddőhányó hosszú távú geotechnikai stabilitását.
(3) A bányászati hulladékgazdálkodási terv tartalmazza legalább:
a) ahol alkalmazható, a hulladékkezelő létesítmény javasolt osztályozását az 1. mellékletben megállapított kritériumokkal összhangban:
aa) „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítmény esetén az üzemeltető nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy az 5. § (3) bekezdésében előírt súlyos balesetek megelőzésére szolgáló tervet és az annak végrehajtására szolgáló biztonsági irányítási rendszert, valamint a belső vészhelyzeti tervet elkészítette,
ab) nem „A” osztályú hulladékkezelő létesítmény esetén az ezt igazoló elegendő információt, ideértve a balesetveszélyek meghatározását is;
b) a hulladékok jellemzését a 2. mellékletnek megfelelően, valamint a működési fázis során keletkező bányászati hulladék becsült összes mennyiségéről szóló nyilatkozatot;
c) a hulladéktermelő tevékenység és a hulladékkezelő folyamatok leírását;
d) annak leírását, hogy a hulladék elhelyezése milyen káros hatást gyakorolhat a környezetre és az emberi egészségre, valamint a létesítmény működése közben és bezárása után a környezetre gyakorolt hatás minimálisra csökkentése érdekében végrehajtandó megelőző intézkedéseket, beleértve a 10. § (2) bekezdés a), b), d) és e) pontjában meghatározott szempontokat is;
e) a javasolt ellenőrzési és monitoring eljárásokat a 9. §-nak – ahol alkalmazható –, továbbá a 10. § (2) bekezdés c) pontjának megfelelően;
f) a javasolt bezárási tervet – beleértve a rehabilitációt is –, a bezárás után követendő eljárásokat és a monitoringot a 11. § rendelkezéseinek megfelelően;
g) a víz állapotromlását megakadályozó intézkedéseket a vízgazdálkodásra és a vizek védelmére vonatkozó jogszabályokkal összhangban, valamint a levegő és a talaj szennyezését megakadályozó intézkedéseket, vagy ha a szennyezés elkerülhetetlen, annak a lehető legkisebb mértékűre való csökkentése érdekében szükséges intézkedéseket, figyelembe véve a 12. § rendelkezéseit;
h) a hulladékkezelő létesítmény által érintett talaj vizsgálatára vonatkozó adatokat;
i) a (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti módszer vagy eljárás hogyan valósítja meg a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott célokat.
(4) A bányafelügyelet a bányászati hulladékgazdálkodási tervet akkor hagyja jóvá, ha az alkalmas a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott hulladékgazdálkodási célok megvalósítására és tartalmazza az ennek megállapításához szükséges adatokat és leírásokat.
(5) Az üzemeltető a bányászati hulladék-gazdálkodási tervet ötévenként felülvizsgálja. Ha a hulladékkezelő létesítmény üzemelésében vagy az elhelyezett hulladék minőségében vagy mennyiségében változás következik be, a változásról a bányafelügyeletet tájékoztatni kell. Ha a változás jelentős változásnak minősül, a bányafelügyelet az üzemeltetőt a bányászati hulladék-gazdálkodási terv módosítására kötelezi. Az üzemeltető a módosított bányászati hulladék-gazdálkodási tervet jóváhagyásra megküldi a bányafelügyeletnek.
(6) A (3) bekezdésben meghatározott információkat tartalmazó, külön jogszabály szerint készített terveket és engedélyezési dokumentációt fel lehet használni az azokra való tételes hivatkozással, ha így elkerülhető az ismételt információszolgáltatás, feltéve hogy az (1)–(5) bekezdésben foglalt követelmények teljesülnek.
5. § (1) E § rendelkezéseit az „A” osztályú bányászatihulladék-kezelő létesítményekre kell alkalmazni. A rendelkezések nem vonatkoznak a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény IV. fejezetének hatálya alá tartozó veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekre.
(2) Az üzemeltetők a hulladékgazdálkodási terv keretében gondoskodnak a súlyos baleseti kockázatok megállapításáról, és a szükséges jellemzőknek a hulladékkezelő létesítmény tervezésébe, építésébe, üzemeltetésébe, karbantartásába, bezárásába és utógondozásába történő beépítéséről annak érdekében, hogy megelőzzék ezeket a baleseteket és azoknak az emberi egészségre, a környezetre gyakorolt káros hatásait – beleértve a határokon átterjedőket is – korlátozzák.
(3) A (2) bekezdés elveinek megfelelően az üzemeltető az üzemelés megkezdése előtt a bányászati hulladék kezelésével kapcsolatban tervet dolgoz ki a súlyos balesetek megelőzésére, biztonsági irányítási rendszert vezet be ennek végrehajtására – a 3. melléklet I. pontjában meghatározott követelményekkel összhangban –, valamint olyan belső vészhelyzeti tervet készít, amelyben meghatározza a baleset esetén a helyszínen foganatosítandó intézkedéseket.
(4) A belső vészhelyzeti tervben meghatározott intézkedéseknek megfelelőnek kell lenniük a súlyos balesetek megelőzésére és következményeinek csökkentésére. Az üzemeltető gondoskodik róla, hogy a belső vészhelyzeti tervben meghatározott intézkedések végrehajtásához szükséges eszközök rendelkezésre álljanak. A belső vészhelyzeti terv tartalmi követelményeit a 4. melléklet határozza meg.
(5) A belső vészhelyzeti tervet elektronikus adathordozón, a hozzá tartozó térképet és helyszínrajzot pedig a rajta szereplő méretaránynak megfelelően, ennek hiányában méretskálával ellátva, nyomtatott formában kell két példányban a bányafelügyelethez benyújtani.
(6) Az üzemeltető a belső vészhelyzeti tervet köteles háromévente felülvizsgálni, valamint az alkalmazását évente ellenőrizni, és a gyakorlásának időpontjáról legalább 15 nappal korábban a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság területi szervét (a továbbiakban: BM OKF területi szerve) tájékoztatni és a gyakorlatról jegyzőkönyvet készíteni.
(7) Az üzemeltető a súlyos balesetek megelőzését szolgáló terv végrehajtásáért és felülvizsgálatáért felelős személyt köteles alkalmazni.
(8) A belső vészhelyzeti terv célja:
a) a súlyos balesetek és más üzemzavarok kezelése, irányítás alatt tartása hatásuk minimalizálása, különösen az emberi egészségben és a környezetben okozott károk korlátozása érdekében,
b) intézkedések végrehajtása az emberi egészségnek és a környezetnek a súlyos balesetek és más üzemzavarok hatásaitól való megóvása érdekében,
c) a szükséges információ közlése a nyilvánossággal és az érintett terület illetékes szolgáltatóival, hatóságaival, és
d) a súlyos balesetet követően a környezet rehabilitációjának és megtisztításának biztosítása.
(9) Súlyos baleset esetén az üzemeltető azonnal megadja a bányafelügyeletnek az emberi egészségre gyakorolt hatások minimalizálásához, valamint a – tényleges vagy lehetséges – környezeti károk mértékének felméréséhez és minimálisra csökkentéséhez szükséges információkat. A bányászati hulladékkezelő létesítmény területén kívüli hatásokat okozó súlyos baleset bekövetkezése esetén az üzemeltető által szolgáltatott adatoknak ki kell terjednie
a) a súlyos baleset körülményeire,
b) a súlyos balesetben szereplő veszélyes anyagokra,
c) a lakosságra és a környezetre gyakorolt hatások értékeléséhez szükséges adatokra,
d) a megtett intézkedésekre
vonatkozó információkra is.
(10) A BM OKF területi szerve a polgármesterrel együttműködve, a súlyos baleset által veszélyeztetett településre a bányászati hulladékkezelő létesítmény működési engedélyének kiadását követő 6 hónapon belül, külső vészhelyzeti tervet készít. A külső vészhelyzeti terv tartalmi követelményeit az 5. melléklet határozza meg. Az üzemeltető a külső vészhelyzeti terv elkészítéséhez szükséges adatokat és tájékoztatást köteles a BM OKF területi szerve számára megadni.
(11) A bányafelügyelet az üzemeltető által bejelentett súlyos balesetet a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága elnökének a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavar és súlyos baleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzatról szóló rendelet szerint kivizsgálja.
(12) * A külső vészhelyzeti tervről annak elkészítése során a fővárosi és vármegyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró illetékes járási (fővárosi kerületi) hivatala, illetve a környezetvédelmi hatóság, továbbá a vízügyi igazgatási és a vízügyi, valamint a vízvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló kormányrendelet szerinti fővárosi és vármegyei kormányhivatal, a tűzvédelmi hatóság, a mentőszolgálat, a rendőrség, valamint az üzemeltető véleményt nyilvánít.
(13) A külső vészhelyzeti tervet annak jóváhagyása előtt az érintett nyilvánosság véleményezheti. A polgármester a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján közleményt tesz közzé, amely tartalmazza a külső vészhelyzeti terv véleményezési lehetőségére, a terv végrehajtásában érintett hatóságokra, valamint a vélemény megtételének módjára és határidejére vonatkozó tájékoztatást. A külső vészhelyzeti terv véleményezésére legalább 30 napot kell biztosítani. A véleményeket a terv véglegesítése során figyelembe kell venni.
(14) * A külső vészhelyzeti tervet a vármegyei védelmi bizottság elnöke hagyja jóvá. A jóváhagyott külső védelmi tervet a BM OKF területi szerve megküldi a (12) bekezdésben felsorolt szervezetek részére.
(15) A külső vészhelyzeti terv a külön jogszabály szerinti települési veszélyelhárítási terv része.
(16) A külső vészhelyzeti tervet legalább háromévente felül kell vizsgálni, és szükség szerint módosítani kell. A külső vészhelyzeti terv módosítására a (10), (12), (13) és (14) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell.
(17) A bányafelügyelet gondoskodik arról, hogy a lehetséges súlyos balesettel kapcsolatos információkhoz – amelyek legalább a 3. melléklet II. pontjában felsorolt elemeket tartalmazzák – az érintett nyilvánosság ingyenesen hozzáférhessen.
(18) Az üzemeltető köteles a létesítmény területén kívüli hatásokat okozó súlyos baleset bekövetkezése esetén a bányafelügyeletet és a BM OKF területi szervét haladéktalanul tájékoztatni a (9) bekezdésben felsorolt információkról. A BM OKF területi szerve az ügyeleti szolgálata útján az üzemeltető által megadott információkról tájékoztatja a veszélyeztetett település polgármesterét és a külső vészhelyzeti terv végrehajtásában érintetteket.
(19) A polgármester a BM OKF területi szervével együttműködve a külső vészhelyzeti tervben foglaltak megvalósíthatóságának ellenőrzésére évente gyakorlatot szervez. A polgármester a bányászati hulladékkezelő létesítmény területén kívüli hatásokat okozó súlyos baleset bekövetkezése esetén, a külső vészhelyzeti tervben foglaltak végrehajtása érdekében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszi.
6. § (1) Bányászati hulladékkezelő létesítmény a bányafelügyelet engedélyével üzemeltethető. A bányafelügyelet a működés engedélyezéséről
a) ha a létesítmény kialakítása építési tevékenységgel nem jár, a műszaki üzemi terv jóváhagyása, vagy
b) ha a létesítmény kialakítása építési tevékenységgel jár, a létesítmény használatbavételi vagy fennmaradási engedélyezési eljárása
során dönt.
(2) Az engedélykérelem a következőket tartalmazza:
a) az üzemeltető megjelölése,
b) a hulladékkezelő létesítmény javasolt helye,
c) a 4. § szerinti bányászati hulladékgazdálkodási terv és
d) pénzügyi garancia vagy azzal egyenértékű megfelelő intézkedés a 13. §-nak megfelelően.
(3) Ha a létesítmény üzemeltetéséhez környezetvédelmi vagy egységes környezethasználati engedély szükséges, a kérelemhez mellékelni kell a jogerős és végrehajtható környezetvédelmi vagy egységes környezethasználati engedélyt.
(4) A bányafelügyelet akkor adja meg az engedélyt, ha az üzemeltető igazolja, hogy
a) az üzemeltető az e rendelet által támasztott követelményeket képes betartani, és
b) a hulladékkezelés nem ellentétes a Ht. általános elveivel.
(5) A bányafelügyelet a működési engedélyezési eljárás során dönt a bányászati hulladék-gazdálkodási terv jóváhagyásáról, az üzemeltető által felajánlott pénzügyi biztosíték elfogadásáról és a létesítmény 8. § szerinti besorolásáról.
(6) A bányafelügyelet hivatalból módosítja az engedélyt, ha
a) a hulladékkezelő létesítmény üzemelésében vagy az elhelyezett hulladékban jelentős változás következik be (így különösen az üzemeltető változása, a hulladék veszélyességének változása),
b) az üzemeltető által a 10. § (4) és (5) bekezdése szerint jelentett monitoring eredmények vagy a 14. § szerint végrehajtott ellenőrzések alapján az indokolt,
c) az Európai Unió által nyilvántartott, elérhető technikában beálló jelentős változás következik be.
(7) Az engedélyben foglalt információkat a bányafelügyelet az illetékes nemzeti és közösségi statisztikai hivatalok számára hozzáférhetővé teszi statisztikai célból történő megkeresés esetén. Az üzleti titkot képező információk – különösen az üzleti kapcsolatok, a költségösszetevők és a gazdaságosan kitermelhető ásványvagyon mennyisége – nem hozhatók nyilvánosságra.
7. § (1) A bányafelügyelet az engedélykérelem benyújtását követő 5 napon belül a hivatalában, valamint a bányászati hulladékkezelő létesítmény helye szerint illetékes települési önkormányzat hirdetőtábláján közleményt tesz közzé, amely tartalmazza:
a) az engedélykérelmet,
b) ha az engedélykérelemről hozott döntés konzultáció tárgyát képezi az Európai Unió tagállamai között, az erre vonatkozó tájékoztatást,
c) tájékoztatást arról, hogy a bányafelügyelettől az üggyel kapcsolatban felvilágosítást lehet kérni, az ügyre vonatkozóan észrevételeket lehet tenni, valamint ezek módját és határidejét, a bányafelügyelet címét, telefonszámát, egyéb elérhetőségét,
d) a döntések során irányadó szempontokat,
e) az engedély vagy az engedély feltételeinek módosítása esetén az arra vonatkozó javaslatról tájékoztatást,
f) az üggyel kapcsolatos információk közzétételének helyét, idejét és módját, valamint
g) az érintett nyilvánosság megfelelő felkészülését és részvételét biztosító egyéb intézkedéseket.
(2) A közlemény közzétételével együtt az önkormányzatnál az engedélyezési dokumentáció egy példányát el kell helyezni, és a nyilvánosság számára biztosítani kell annak megismerését.
(3) A bányafelügyelet a közzétételt követően az érintett nyilvánosság számára hivatalában hozzáférhetővé teszi
a) az engedélykérelmet és az ahhoz kapcsolódó egyéb hatósági döntéseket, szakértői véleményeket, és a nyilvánossággal közölt valamennyi információt,
b) az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatáson felül minden olyan információt, amely kapcsolódik a 6. § szerinti döntéshez, és amely csak azután áll rendelkezésre, miután a nyilvánosság tájékoztatása az (1) bekezdés szerint megtörtént.
(4) Az érintett nyilvánosság az (1) bekezdés szerinti közlemény közzétételét követő 8 napon belül a bányafelügyeletnél észrevételt tehet és konzultációt kezdeményezhet. A bányafelügyelet az érintett nyilvánosság észrevételét és véleményét a döntéshozatal során érdemben vizsgálja és megfelelően figyelembe veszi.
(5) A bányafelügyelet a döntéséről az (1) bekezdésben meghatározott módon, a határozat közzétételével tájékoztatja az érintett nyilvánosságot.
(6) Az engedélyek 6. § (6) bekezdése szerinti módosítására irányuló eljárás során e § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
8. § A bányafelügyelet az engedélykérelem alapján a hulladékkezelő létesítményeket az 1. mellékletben meghatározottak szerint sorolja az „A” osztályba.
9. § Ha rehabilitációs és építési célból a bányászati hulladékot a bányatérségekbe – tekintet nélkül arra, hogy a hulladék felszíni vagy felszín alatti kitermelés során keletkezett – visszahelyezik, az üzemeltető intézkedéseket hoz a következők érdekében:
a) a bányászati hulladék stabilitásának biztosítása a 10. § (2) bekezdésével összhangban,
b) a talaj, a felszíni vizek és a felszín alatti víz szennyezésének megakadályozása a 12. § (1), (3) és (5) bekezdésével összhangban,
c) a bányászati hulladék és a bányatérség felügyeletének biztosítása a 11. § (3) és (4) bekezdésével összhangban.
10. § (1) Az üzemeltető a hulladékkezelő létesítmény működésének irányítását kizárólag illetékes személy közreműködésével végezheti. Az üzemeltetőnek gondoskodnia kell a hulladékkezelő létesítmény üzemeltetésében résztvevők szakmai képzéséről, melynek keretében évente legalább egy alkalommal ismertetni kell a hulladékkezeléssel kapcsolatos jogszabályi és hatósági rendelkezéseket, valamint a súlyos balesetek és más üzemzavarok esetén szükséges intézkedéseket. Az oktatásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza a résztvevők nevét, aláírását, az oktatás időpontját, helyét és tematikáját.
(2) A bányafelügyelet ellenőrzi, hogy új hulladékkezelő létesítmény építése vagy egy már meglévő átalakítása során az üzemeltető biztosítja a következőket:
a) hulladékkezelő létesítmény, különösen a védett területekre vonatkozó rendelkezéseket, a geológiai, hidrológiai, hidrogeológiai, szeizmikus és geotechnológiai tényezőket figyelembe véve, megfelelő helyen települ és kialakítása megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek
aa) megelőzik – rövid és hosszú távon – a levegő, a talaj, a felszín alatti víz vagy a felszíni víz szennyezését,
ab) biztosítják a szennyezett víz és a csurgalék hatékony összegyűjtését, valamint
ac) eleget tesznek azoknak a követelményeknek, amelyek betartása mellett a víz és szél okozta erózió olyan szintre csökken, amely sem az engedélyezett létesítményre, sem a bányaüzem területére, valamint a környező területekre káros hatással nincs, és az gazdaságilag megvalósítható;
b) a hulladékkezelő létesítmény építése megfelelő, kezelése és üzemeltetése biztosítja annak fizikai stabilitását, a talaj, a levegő, a felszíni víz vagy a felszín alatti víz szennyezésének vagy fertőzésének rövid és hosszú távú megelőzését, valamint – amennyire lehetséges – a tájképben okozott károk minimalizálását;
c) megfelelő tervek és utasítások vannak a hulladékkezelő létesítmény illetékes személyek általi rendszeres felügyeletére és a monitoringra, valamint instabilitást, illetve víz- vagy talajszennyezést mutató eredmények esetén a szükséges intézkedésekre;
d) megfelelő intézkedések születnek a terület rehabilitálására és a hulladékkezelő létesítmény bezárására;
e) megfelelő intézkedések születnek a hulladékkezelő létesítmény bezárása utáni időszakra.
(3) A (2) bekezdés c) pontja szerinti felügyeleti és monitoring vizsgálatok nyilvántartását az engedély dokumentációjával együtt meg kell őrizni, hogy az információ kellő átadása – különösen az üzemeltető változása esetén – biztosított legyen.
(4) Az üzemeltető késedelem nélkül, de bekövetkezése után legkésőbb 48 órán belül értesíti a bányafelügyeletet minden olyan eseményről, amely veszélyezteti a hulladékkezelő létesítmény stabilitását, valamint értesíti minden jelentős kedvezőtlen környezeti hatásról, amelyet a hulladékkezelő létesítmény ellenőrzési felügyeleti eljárásai feltárnak. Az üzemeltető, ahol alkalmazható, a belső vészhelyzeti tervet hajtja végre, és követi a bányafelügyelet minden más utasítását a végrehajtandó korrekciós intézkedéseket illetően. A végrehajtandó intézkedések költségeit az üzemeltető viseli.
(5) A bányafelügyelet által meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egy alkalommal az üzemeltető az összegyűjtött adatok alapján jelentést készít a monitoring eredményekről a bányafelügyeletnek abból a célból, hogy információt szolgáltasson az engedélyezési feltételek betartásáról, valamint adatot szolgáltasson a létesítmény működéséről és a hulladék viselkedéséről. E jelentés alapján a bányafelügyelet dönthet úgy, hogy a jelentésnek független szakértő által készített megerősítése szükséges.
11. § (1) A hulladékkezelő létesítményben akkor kezdődhet meg a bezárási eljárás, ha
a) az engedélyben megszabott vonatkozó feltételek teljesülnek,
b) az üzemeltető kérelmére a bányafelügyelet erre engedélyt ad vagy
c) a bányafelügyelet erre vonatkozóan ilyen értelmű határozatot hoz.
(2) A hulladékkezelő létesítmény akkor tekinthető véglegesen bezártnak, ha a bányafelügyelet végrehajtotta az érintett szakhatóság bevonásával a végső helyszíni vizsgálatát, kiértékelte az üzemeltető által benyújtott összes jelentést, megállapította, hogy a hulladékkezelő létesítmény által érintett területet rehabilitálták és közölte az üzemeltetővel, hogy jóváhagyja a bezárást. A jóváhagyás nem mentesíti az üzemeltetőt az engedélyezési feltételekben foglalt vagy egyéb jogszabályi kötelezettségei alól.
(3) Az üzemeltető felelős a hulladékkezelő létesítmény bezárás utáni fenntartásáért, felügyeletéért, ellenőrzéséért és a kiigazító intézkedésekért, ameddig azt a bányafelügyelet megköveteli, figyelembe véve a veszély természetét és időtartamát.
(4) Ha a hulladékkezelő létesítmény bezárása után a bányafelügyelet szükségesnek ítéli, a vonatkozó környezetvédelmi követelmények betartása érdekében az üzemeltető felügyeli a létesítmény fizikai és kémiai stabilitását, minimalizál minden negatív környezeti hatást, különös tekintettel a felszíni és felszín alatti vízre, biztosítva, hogy
a) a létesítmény minden építőelemét mindig készenlétben álló, ellenőrző- és mérőműszerrel megfigyeljék, állagát védjék,
b) a túlfolyócsatornákat és a bukógátakat tisztán és szabadon tartsák.
(5) A hulladékkezelő létesítmény bezárása után az üzemeltető késedelem nélkül értesíti a bányafelügyeletet minden olyan eseményről vagy fejleményről, amely veszélyeztetheti a hulladékkezelő létesítmény stabilitását, valamint minden jelentős kedvezőtlen környezeti hatásról, amelyet a hulladékkezelő létesítmény ellenőrzése és monitoringja feltár. Az üzemeltető, ahol alkalmazható, a belső vészhelyzeti tervet hajtja végre és követi az illetékes hatóság minden más utasítását a végrehajtandó korrekciós intézkedéseket illetően. Az üzemeltető fedezi a végrehajtandó intézkedések költségeit.
(6) A bányafelügyelet által meghatározott esetekben és gyakorisággal az üzemeltető az összegyűjtött adatok alapján jelentést készít az ellenőrzési eredményekről abból a célból, hogy bizonyítsa az engedélyezési feltételek betartását, valamint gyarapítsa a hulladék és a hulladékkezelő létesítmény viselkedésére vonatkozó ismereteket.
12. § (1) Az üzemeltető megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozza az eredeti vízállapot romlását, egyebek mellett azáltal, hogy:
a) értékeli a csurgalékvíz-termelődés lehetőségét, beleértve a hulladékkezelő létesítmény működési fázisában és a bezárása utáni időszakban lerakott hulladék csurgalékvizének szennyezőanyag-tartalmát, és meghatározza a létesítmény vízmérleg egyenlegét,
b) megelőzi vagy minimalizálja a csurgalékvíz termelődését, valamint a felszíni víz vagy a felszín alatti víz és a talaj hulladék általi szennyeződését, és
c) a hulladékkezelő létesítményben lévő szennyezett vizet és a csurgalékvizet a 4. §-ban és a 6. §-ban meghatározott bányafelügyeleti engedélyben rögzített kibocsátási követelményeknek megfelelően gyűjti és kezeli.
(2) Az üzemeltető megteszi a megfelelő intézkedéseket a por- és gázkibocsátás megelőzésére vagy csökkentésére.
(3) Ha a bányafelügyelet – az érintett szakhatóságok bevonásával – a környezeti kockázatok kiértékelése alapján úgy dönt, hogy a csurgalékvíz összegyűjtése és kezelése nem szükséges, vagy megállapította, hogy a hulladékkezelő létesítmény nem jelent potenciális veszélyt a talajra, a felszín alatti vízre vagy a felszíni vízre, az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott követelményeket ennek megfelelően csökkentheti vagy alkalmazásukat felfüggesztheti.
(4) A bányafelügyelet a vízminőséget felügyelő hatóság bevonásával a környezetvédelmi követelmények teljesülése esetén engedélyezheti a szilárd, zagy vagy folyékony állapotú bányászati hulladék ártalmatlanítását olyan befogadó víztestben is, amely nem azonos a bányászati hulladék ártalmatlanítására eredetileg létrehozott víztesttel.
(5) Ha a bányászati hulladékot a bezárás után elárasztandó bányatérségekbe helyezik vissza – tekintet nélkül arra, hogy a hulladék felszíni vagy felszín alatti kitermelés során keletkezett –, az üzemeltető megfelelő intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy megakadályozza vagy minimálisra csökkentse a víz állapotának romlását, a talaj szennyezését az (1) és a (3) bekezdéssel összhangban, és erről tájékoztatja a bányafelügyeletet.
(6) Cianidot tartalmazó tározó esetében az üzemeltető biztosítja, hogy a tározóban a gyenge sav hatására bomló cianid koncentrációját az elérhető legjobb technikákat használva a lehető legalacsonyabb szintre csökkenti, a dúsítási maradékok gyenge sav hatására bomló cianid koncentrációja a feldolgozóüzemből a tározóba bocsátáskor nem haladja meg a 10 ppm-et a 2008. május 1-je után kiadott engedéllyel rendelkező hulladéktároló létesítmények esetében. Az üzemeltető, ha a bányafelügyelet ezt elrendeli, a telep feltételeit figyelembe vevő kockázatfelméréssel bizonyítja, hogy ezeket a koncentráció-határértékeket nem szükséges tovább csökkenteni.
13. § (1) A bányászati hulladék hulladékkezelő létesítményben való elhelyezése előtt az üzemeltető köteles pénzügyi biztosíték meglétéről gondoskodni, és a biztosíték jóváhagyását a 6. § szerinti eljárás során a bányafelügyeletnél kérelmezni. A biztosítékot a bányafelügyelet akkor hagyja jóvá, ha
a) az megfelelő fedezetet nyújt a bányafelügyelet, vagy az e rendelet által előírt kötelezettség, ideértve a bezárás utáni rendelkezéseket is, teljesítésének finanszírozásához és
b) azonnal hozzáférhető pénzügyi eszközt biztosít a hulladékkezelő létesítmény által érintett terület rehabilitációjához.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosíték nagyságát költségtervvel kell alátámasztani, melyben olyan költségeket kell tervezni, amelyek az üzemeltetőre akkor hárulnának, ha vállalkozó igénybevételével teljesítené a kötelezettségeiből származó feladatokat. A költségterv elkészítése során figyelembe kell venni:
a) a hulladékkezelő létesítmény által a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt várható hatást, figyelembe véve a létesítmény osztályát, a hulladék jellemzőit és a rehabilitált talaj tervezett felhasználását;
b) a rehabilitáció meghatározását, ideértve a létesítmény későbbi használatát is;
c) az alkalmazandó környezetvédelmi, természet- és tájvédelmi előírások és célkitűzések, ideértve a létesítmény fizikai stabilitását, a talajra és a vízkészletekre vonatkozó minimális minőségi előírásokat és a szennyezőanyag-kibocsátás maximális szintjét;
d) a környezetvédelmi, természet- és tájvédelmi célkitűzések eléréséhez szükséges műszaki intézkedések, különösen a létesítmény stabilitásának biztosítására és a környezeti károk korlátozására irányuló intézkedéseket;
e) a célkitűzések eléréséhez a bezárás során és a bezárás után szükséges intézkedéseket, ideértve a tájrendezést, szükség esetén a bezárás utáni kezelést és felügyeletet, és adott esetben a biológiai sokféleség helyreállítását célzó intézkedéseket;
f) az a) pont szerinti hatások és az ezek csökkentéséhez szükséges intézkedések becsült időtartamát; és
g) a tájrendezés biztosításához, a bezáráshoz és a bezárás utáni időszakban szükséges költségek értékelése, ideértve az esetleges bezárás utáni felügyeletet vagy a szennyező anyagok kezelését.
(3) A biztosíték mértékét időszakonként a hulladékkezelő létesítmény által érintett területen végzendő rehabilitációs munkához kell igazítani.
(4) Az üzemeltető a biztosíték mértékének módosítására vonatkozó kérelmét jóváhagyásra megküldi a bányafelügyeletnek.
(5) Amennyiben a bányafelügyelet a 11. § (2) bekezdésével összhangban jóváhagyja a bezárást, határozatában felmenti az üzemeltetőt az (1) bekezdésben meghatározott biztosítékadási kötelezettsége alól, kivéve a 11. § (3) bekezdésében meghatározott bezárás utáni kötelezettségeket.
(6) Az (1) bekezdésben foglalt biztosítékul hitelintézettel vagy biztosítóval e célra megkötött fedezeti megállapodás, bankgarancia, biztosítási szerződés alapján kiállított garanciát tartalmazó biztosítói kötelezvény, hitelintézet vagy biztosító szerződésben vállalt készfizető kezessége, zálogjog vagy óvadék szolgálhat.
(7) A fedezeti megállapodás, az óvadéki és a zálogjogi szerződés módosításához vagy megszüntetéséhez a bányafelügyelet hozzájárulása szükséges. A bányafelügyeleti hozzájárulás szükségességét a fedezeti megállapodásnak, az óvadéki és a zálogjogi szerződésnek tartalmaznia kell.
(8) A biztosíték igénybevételéről a bányafelügyelet végrehajtást elrendelő döntésben rendelkezhet.
(9) Az államot terhelő kötelezettség esetén biztosítékadási kötelezettség nem írható elő.
14. § (1) A hulladék elhelyezésének megkezdése előtt, valamint azt követően évenként – beleértve a bezárás utáni szakaszt is – a bányafelügyelet ellenőriz minden, a 6. § hatálya alá tartozó hulladékkezelő létesítményt annak biztosítására, hogy az megfeleljen az engedélyben rögzített vonatkozó feltételeknek. A megfelelő eredmény nem csökkenti az üzemeltető engedélyben foglalt és jogszabály szerinti felelősségét.
(2) Az üzemeltető minden hulladékkezeléssel kapcsolatos műveletről naprakész nyilvántartást vezet, és azt a bányafelügyelet számára ellenőrzés céljából hozzáférhetővé teszi. Az üzemeltető a hulladékkezelő létesítmény működés közbeni, az engedélytől eltérő változása esetén a bányafelügyeletet haladéktalanul értesíti.
(3) A bányászati hulladék mennyiségi és minőségi adatait az üzemeltető a bányafelügyeletnek teljesítendő éves adatszolgáltatás keretében szolgáltatja.
15. § A bányafelügyelet a bezárt hulladékkezelő létesítményeket (beleértve az elhagyott hulladékkezelő létesítményeket is), amelyek jelentősen káros környezeti hatással bírnak, vagy közép-, illetve rövid távon belül komoly veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre, nyilvántartásba veszi, a nyilvántartást rendszeresen frissíti. A nyilvántartás tartalmazza a létesítmények egyszerűsített kockázatfelmérését és a tájrendezés megvalósult vagy javasolt módszerét is, figyelembe véve a helyi földtani, hidrogeológiai és klimatológiai sajátosságokat is.
16. § A bányafelügyelet háromévenként jelentést készít a bányászatért felelős miniszternek az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról, továbbá évente jelentést készít az üzemeltetők által jelentett működtetés során vagy a bezárás után fellépett súlyos üzemzavarokról, balesetekről és környezeti károkozásról. A miniszter a jelentést továbbítja az Európai Bizottságnak. A környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférés jogának sérelme nélkül a bányafelügyelet ezeket az információkat az érintett nyilvánosság kérésére hozzáférhetővé teszi.
17. § Ez a rendelet 2022. február 1-jén lép hatályba.
18. § Ez a rendelet – a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelettel együtt –
1. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
2. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó technikai iránymutatásokról szóló, 2009. április 20-i 2009/335/EK bizottsági határozatnak,
3. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletével összhangban a hulladékkezelő létesítmények osztályozása során alkalmazandó kritériumok meghatározásáról szóló, 2009. április 20-i 2009/337/EK bizottsági határozatnak,
4. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikk (1) bekezdés f) pontjának végrehajtása céljából az inert hulladék fogalmának kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i 2009/359/EK bizottsági határozatnak,
5. a hulladékoknak az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján történő jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozásáról szóló, 2009. április 30-i 2009/360/EK bizottsági határozatnak
a végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
Egy hulladékkezelő létesítmény „A” osztályú besorolást kap, ha
a) hiányosság vagy helytelen üzemeltetés – például meddőhányó vagy zagytározó gát leomlása – súlyos balesetet okozhat, kockázatfelmérés alapján figyelembe véve az olyan tényezőket, mint a hulladékkezelő létesítmény jelenlegi vagy jövőbeni mérete, elhelyezkedése és környezeti hatása, vagy
b) a Ht. értelmében bizonyos küszöbérték felett veszélyesnek minősülő hulladékot tartalmaz, vagy
c) a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény, valamint a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet értelmében bizonyos küszöbérték felett veszélyesnek minősülő anyagokat vagy készítményeket tartalmaz.
I. Általános értékelés
1. A hulladékkezelő létesítmény „A” osztályú besorolást kap, ha a létesítmény szerkezeti épségének sérülése vagy a létesítmény helytelen üzemeltetése következtében előálló meghibásodás rövid vagy hosszú távon várható következményei az alábbiakhoz vezethetnek:
a) halálesetek nem elhanyagolható veszélye;
b) az emberi egészségre jelentett komoly veszély;
c) a környezetre jelentett komoly veszély.
2. Az 1. pontban említett besorolás alkalmazásában a létesítmény jelentette potenciális veszély értékelése során a létesítmény teljes életciklusát kell vizsgálni, a bezárás utáni időszakot is beleértve.
3. A III. és IV. fejezetben foglaltak nem alkalmazandók a kizárólag inert hulladékot vagy nem szennyezett talajt tartalmazó létesítményekre.
II. A szerkezeti épség
1. A hulladékkezelő létesítmény szerkezeti épsége alatt a létesítmény arra való képessége értendő, hogy a hulladékot a tervezett módon a létesítmény határain belül tartsa.
2. A szerkezeti épség sérülése alatt értendő minden, az érintett hulladékkezelő létesítmény szerkezete szempontjából releváns lehetséges meghibásodási mechanizmus.
3. A szerkezeti épség sérülésének következményeire vonatkozó értékelés mind a meghibásodás következményeként a létesítményből kikerülő anyagok közvetlen hatására, mind az ebből eredő rövid és hosszú távú hatásokra kiterjed.
III. A helytelen üzemeltetés
1. A hulladékkezelő létesítmény helytelen üzemeltetése alatt értendő minden olyan üzemeltetés – ideértve a környezetvédelmi intézkedések hibás működését és a hibás vagy elégtelen tervet is – amely súlyos balesethez vezethet.
2. A helytelen üzemeltetés következtében fellépő szennyezőanyag-kibocsátás értékelése a rövid távú kibocsátások és a szennyező anyagok hosszú távú kibocsátásának hatásaira egyaránt kiterjed. Ez az értékelés a létesítmény működési fázisára, valamint hosszú távon a bezárást követő időszakra is kiterjed. Tartalmazza a reakcióképes hulladékot tartalmazó létesítmények jelentette lehetséges veszélyek értékelését, függetlenül attól, hogy az veszélyes vagy nem veszélyes hulladéknak minősül.
IV. A meghibásodás következményeinek értékelése
1. A bányafelügyelet a 2., 3. és 4. ponttal összhangban értékeli a hulladékkezelő létesítmény szerkezeti épségének sérülése vagy helytelen üzemeltetése következtében fellépő meghibásodás következményeit.
2. Az életet vagy emberi egészséget fenyegető veszély abban az esetben tekintendő elhanyagolhatónak vagy nem komolynak, ha azok az emberek – a létesítményt üzemeltető munkások kivételével – akiket a veszély érinthet, előreláthatóan nincsenek állandóan vagy hosszabb időszakokon keresztül jelen a potenciálisan érintett területen. A fogyatékosságot vagy hosszan tartó betegséget okozó sérülések veszélye az emberi egészséget fenyegető komoly veszélynek minősül.
3. A környezetre jelentett lehetséges veszély nem tekintendő komolynak, ha
a) a lehetséges szennyező anyag forrásánál a kibocsátás intenzitása rövid idő alatt jelentősen csökken;
b) a meghibásodás nem okoz maradandó vagy tartós környezeti kárt; vagy
c) az érintett környezet kisebb szennyezés-mentesítési és helyreállítási erőfeszítések révén helyreállítható.
4. Az életet vagy emberi egészséget, illetve a környezetet fenyegető veszély lehetséges mértékének megállapítása során a lehetséges hatásokat a (veszély)forrás–útvonal–kockázatviselő lánc viszonylatában kell vizsgálni.
Ahol nincs útvonal a veszélyforrás és a kockázatviselő között, az érintett létesítmény a szerkezeti épség sérülése vagy a helytelen üzemeltetés következtében fellépő meghibásodás alapján nem kap „A” osztályú besorolást.
V. A zagytározók értékelése
1. A zagytározó gátak szerkezeti épségének sérülése esetén az emberi életet fenyegető veszély akkor áll fenn, ha a víz vagy a zagy szintje a tározó eredeti területén kívül legalább 0,7 m a talajszint fölött, vagy a víz vagy a zagy sebessége meghaladja a 0,5 m/s-ot.
2. Az emberi életet vagy egészséget fenyegető veszély lehetőségének értékelése legalább az alábbi tényezőkre terjed ki:
a) a létesítmény mérete és tulajdonságai, szerkezeti tervét is ideértve;
b) a létesítményben található hulladék mennyisége és minősége, fizikai és kémiai tulajdonságait is ideértve;
c) a terület topográfiája, a tárolt zagy árhullámának csillapítására alkalmas tulajdonságokat is ideértve;
d) az az idő, amely alatt egy lehetséges árhullám olyan területet ér el, ahol emberek tartózkodnak;
e) az árhullám várható terjedési sebessége;
f) a víz vagy a zagy várható szintje;
g) a víz vagy a zagy szintjének emelkedési sebessége;
h) a zagytározó termőföldektől való távolsága a legkisebb távolság megjelölésével;
i) bármely fontos, a területre jellemző olyan körülmény, amely befolyásolhatja az emberi életet vagy egészséget fenyegető veszély lehetséges mértékét.
VI. A meddőhányók értékelése
1. A meddőhányók csúszása esetén az emberi életet fenyegető veszély akkor áll fenn, ha a mozgó hulladéktömeg sebessége meghaladja a 0,2 m/s-ot, és a mozgó hulladéktömeg közelében emberek tartózkodnak. Az életet fenyegető veszély abban az esetben tekinthető elhanyagolhatónak vagy nem komolynak, ha azok az emberek – a létesítményt üzemeltető munkavállalók kivételével –, akiket a veszély érinthet, előreláthatóan nincsenek állandóan vagy hosszabb időszakokon keresztül a mozgó hulladéktömeg által érintett területen.
2. Az emberi életet vagy egészséget fenyegető veszély lehetőségének értékelése legalább az alábbi tényezőkre terjed ki:
a) a létesítmény mérete és tulajdonságai, szerkezeti tervét is ideértve;
b) a létesítményben található hulladék mennyisége és minősége, fizikai és kémiai tulajdonságait is ideértve;
c) a meddőhányó rézsűszöge;
d) a meddőhányóban belső talajvíz felgyülemlésének lehetősége;
e) földtani stabilitás;
f) topográfia;
g) felszíni vízfolyástól, építkezésektől, épületektől, termőföld területtől való távolság;
h) bányaműveleti térségek;
i) bármely más, a területre jellemző tényező, amely jelentősen hozzájárulhat a szerkezet jelentette veszélyhez.
1. A veszélyeshulladék-tartalom küszöbértékét az alábbiak szárazanyagban mért tömegének arányaként kell meghatározni:
a) minden, veszélyesnek minősített és a tervezett üzemelési időszak végén a létesítményben várhatóan jelen levő hulladék; és
b) a tervezett üzemelési időszak végén a létesítményben várhatóan jelen levő összes hulladék.
2. A létesítmény „A” osztályú besorolást kap, ha az
a) az 1. pont a) alpontja szerinti arány meghaladja az 50%-ot, és
b) az 1. pont b) alpontja szerinti arány 5% és 50% között van,
kivéve, ha a 3. pont szerinti feltételek fennállnak.
3. A 2. pont b) alpontjában meghatározott létesítmény azonban nem kap „A” osztályú besorolást, ha ezt egy, a telephelyre vonatkozó, a veszélyes hulladékok hatásaira külön figyelmet fordító, a besorolás keretében a szerkezeti épség sérülése vagy a helytelen üzemeltetés következtében fellépő meghibásodás következményeire tekintettel elvégzett kockázatértékelés igazolja, hogy a létesítményt a veszélyeshulladék-tartalom alapján nem indokolt „A” osztályba sorolni.
1. Tervezett zagytározók esetében az alábbi módszert kell alkalmazni:
a) számba kell venni az ásványelőkészítés során használt és később a meddő zaggyal az ülepítőmedencébe engedett anyagokat és készítményeket;
b) minden anyag és készítmény esetében meg kell becsülni a folyamat során évente azokból felhasznált mennyiséget a tervezett üzemelési időszak minden évére vonatkozóan;
c) minden anyagra és készítményre vonatkozóan meg kell határozni, hogy az veszélyes anyagnak vagy készítménynek minősül-e;
d) a tervezett üzemelés minden évére vonatkozóan ki kell számítani az ülepítőmedencében tárolt vízmennyiség éves növekedését (ΔQi) állandó feltételek mellett, az alábbi képlet alapján:
ΔQi = (ΔMi/D) * P, ahol
ΔQi = a tárolt vízmennyiség éves növekedése (m3/év) a zagytározóban az „i” évben
ΔMi = az ülepítőmedencébe engedett zagy éves tömege (szárazsúly tonna/év) az „i” évben
D = az elhelyezett zagy átlagos száraz térfogatsűrűsége (tonna/m3)
P = a kiülepedett zagy átlagos porozitása (m3/m3), a pórusok térfogatának a kiülepedett zagy teljes térfogatához viszonyított arányaként meghatározva.
Ha pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a száraz térfogatsűrűségre 1,4 tonna/m3, a porozitásra 0,5 m3/m3 alapértelmezett értékkel kell számolni.
e) minden, a c) ponttal összhangban azonosított veszélyes anyag vagy készítmény esetében az alábbi képlet alapján meg kell becsülni a vizes fázisban jellemző maximális éves koncentrációt (Cmax):
Cmax = az alábbi érték maximuma: Si/ΔQi, ahol:
Si = a c) pontban megjelölt egyes anyagok és készítmények éves tömege, amelyet az „i” év során az ülepítőmedencébe engednek.
Ha a maximális éves koncentrációkra (Cmax) vonatkozó becslés alapján a vizes fázis veszélyes kémiai anyagnak minősül, a létesítmény „A” osztályú besorolást kap.
2. A már működő zagytározók esetében a létesítmény besorolása az 1. pontban leírt módszereken vagy a létesítményben található víz és szilárd anyagok közvetlen kémiai elemzésén alapul. Ha a vizes fázist és annak tartalmát veszélyes készítménynek kell tekinteni, a létesítmény „A” osztályú besorolást kap.
3. A meddőhányó kioldásos létesítmények esetében, ahol a fémet az ércmeddőkből kilúgozó oldat átszivárogtatásával vonják ki, a bányafelügyelet a bezáráskor a veszélyes anyagokra vonatkozóan ellenőrzést végez a felhasznált oldószerek leltára és ezeknek az oldószereknek átmosás után a vízelvezető csatornában jelen levő maradvány-koncentrációjának számbavétele alapján. Ha e csurgalékokat veszélyes készítménynek kell tekinteni, a létesítmény „A” osztályú besorolást kap.
A hulladékkezelő létesítményben elhelyezésre kerülő hulladékot úgy kell jellemezni, hogy az biztosítsa a létesítmény szerkezetének hosszú távú fizikai és kémiai stabilitását, valamint segítsen megelőzni a nagyobb baleseteket. A hulladék jellemzése – ahol alkalmazható – a hulladékkezelő létesítmény osztályának megfelelően magában foglalja az alábbi szempontokat:
1. a rövid és hosszú időtávon elhelyezésre kerülő hulladék várható fizikai és kémiai tulajdonságainak leírását, különös tekintettel a felszíni légköri/meteorológiai viszonyok melletti stabilitására, figyelembe véve a kitermelt ásványok fajtáját és bármely, a kitermelés során eltávolításra kerülő fedőréteg és meddő ásványok jellegét,
2. a hulladékok osztályozását, különös tekintettel azok veszélyes tulajdonságaira,
3. azoknak a kémiai anyagoknak és stabilitásuknak a leírását, amelyeket az ásványok előkészítésekor használnak,
4. a lerakás módszerének leírását,
5. az alkalmazott hulladékszállítási rendszert.
1. A hulladékok jellemzéséhez szükséges információkat és adatokat a 2–5. pontban meghatározott sorrendnek megfelelően kell összegyűjteni.
2. Figyelembe kell venni meglévő vizsgálatokat és tanulmányokat, a meglévő engedélyeket is ideértve, valamint geológiai felméréseket, hasonló telephelyeket, inert hulladékok listáit, megfelelő tanúsítási rendszereket és hasonló anyagokra vonatkozó európai vagy nemzeti szabványokat, amelyek megfelelnek a III. fejezetben rögzített technikai követelményeknek.
3. Az információk minőségét és reprezentativitását értékelni kell, és azonosítani kell az esetlegesen hiányzó információkat.
4. Abban az esetben, ha a hulladék jellemzéséhez szükséges információ hiányzik, az EN 14899 szabvánnyal összhangban mintavételi tervet kell készíteni, és a mintavételi tervnek megfelelően mintákat kell venni. A mintavételi tervnek a szükségesként azonosított információkon kell alapulnia, így többek között az alábbiakon:
a) az adatgyűjtés célja;
b) vizsgálati program és mintavételi követelmények;
c) mintavételi helyek, így a fúrómagból, vájathomlokról, szállítószalagról, meddőhányóból, zagytározóból vagy más megfelelő helyről történő mintavétel;
d) a minták számára, méretére, súlyára, leírására és kezelésére vonatkozó eljárások és ajánlások. A mintavétel eredményeinek megbízhatóságát és minőségét értékelni kell.
5. A jellemzési folyamat eredményeit értékelni kell. Szükség esetén ugyanezen módszerek alkalmazásával kiegészítő információkat kell gyűjteni. A végleges eredményt fel kell tüntetni a hulladékgazdálkodási tervben.
1. Háttér-információk
Az ásványinyersanyag-kitermelő tevékenység általános hátterének és célkitűzéseinek értékelése és megértése. Általános információk gyűjtése az alábbiakról:
a) a kutatási, kitermelési vagy feldolgozási tevékenység,
b) a kitermelési módszer típusa és leírása és az alkalmazott eljárás,
c) a tervezett termék jellege.
2. A kiaknázandó lelőhely geológiai jellemzői
A kitermelés és ásvány-előkészítés során keletkezett hulladékegységek azonosítása, az alábbiakra vonatkozó releváns információk szolgáltatásával:
a) a mellékkőzet jellege, kémiai és ásványtani jellemzői, ideértve az ásványosodott kőzetek és meddőkőzetek hidrotermális elváltozásait is,
b) a lelőhely jellege, a kőzetteléreket és az ásványteléreket is ideértve,
c) a lelőhely mineralizációs tipológiája, kémiai és ásványtani jellemzői, ideértve a fizikai tulajdonságokat, így a sűrűséget, a porozitást, a szemcseméret-eloszlást és víztartalmat, a kitermelt ásványokra, a meddő ásványokra és a hidrotermális úton újonnan keletkezett ásványokra kiterjedően,
d) a lelőhely kiterjedése és geometriája,
e) erózió és szupergén átalakulás kémiai és ásványtani szempontból.
3. A hulladék és tervezett kezelése
Az egyes kutatási, kitermelési vagy ásvány-előkészítési tevékenységek során keletkező valamennyi hulladék jellegének leírása, a fedőréteget, a meddő kőzetet és a meddő zagyot is ideértve, az alábbiakra vonatkozó információk szolgáltatásával:
a) a hulladék eredete a kitermelés helyszínén és az adott hulladék keletkezéséhez vezető folyamat, úgymint kutatás, kitermelés, aprítás vagy dúsítás,
b) a hulladék mennyisége,
– a hulladékszállító rendszer leírása,
c) a kezelés során használandó vegyi anyagok leírása,
d) a hulladék besorolása az Európai Hulladék Katalógus alapján, a veszélyes tulajdonságokat is ideértve,
e) a tervezett hulladékkezelő létesítmény típusa, a hulladék expozíciójának végleges formája és a hulladék létesítményben történő elhelyezésének módja.
4. A hulladék geotechnikai viselkedése
A hulladék lényegi fizikai jellemzőinek értékelésére alkalmas paraméterek azonosítása, a hulladékkezelő létesítmény típusának figyelembevételével.
A szóba jöhető releváns paraméterek a granulometria, a plaszticitás, a sűrűség és a víztartalom, a tömörödés foka, a nyírószilárdság és a súrlódási szög, az áteresztőképesség és a hézagarány, a nyomásszilárdság és a megszilárdulás.
5. A hulladék geokémiai jellemzői és viselkedése
A hulladék, valamint a hulladékban maradó adalékanyagok vagy maradványok kémiai és ásványtani jellemzőinek megjelölése, a IV. fejezet szerint meghatározott inert hulladékokra is.
A csurgalékvizek kémiai jellemzőinek megbecsülése az egyes hulladéktípusokra vonatkozóan a hulladék tervezett kezelésének figyelembevételével, így különösen
a) a fémek, az oxianion és a só kioldhatóságának értékelése az idő és pH függvényében kioldódási vizsgálattal, és/vagy átöblítéses vizsgálattal és/vagy a kibocsátás időbeli vizsgálatával és/vagy más megfelelő vizsgálattal,
b) a szulfidtartalmú hulladékok esetében statikai vagy kinetikai vizsgálatokat kell elvégezni a savanyú csurgalékvizek keletkezésének és a fémek kimosódásának időbeli meghatározása érdekében.
1. A III. fejezetben szabályozott hulladékjellemzés keretében elvégzett minősítés szerinti hulladék akkor tekintendő a 2. § 9. pontja értelmében vett inert hulladéknak, ha az alábbi feltételek rövid és hosszú távon egyaránt teljesülnek:
a) a hulladék nem megy át jelentősebb málláson, feloldódáson vagy más olyan jelentős átalakuláson, amely káros hatással lehet a környezetre vagy károsíthatja az emberi egészséget;
b) a hulladék maximális szulfid-kén tartalma 0,1% vagy a hulladék maximális szulfid-kén tartalma 1%, és a semlegesítő potenciál aránya nagyobb mint 3, amely arányt a semlegesítő potenciál és a savképző potenciál közötti arányként kell meghatározni és statikus prEN 15875 vizsgálattal kell mérni;
c) a hulladék esetében nem áll fenn az öngyulladás veszélye, és a hulladék nem ég;
d) a hulladékban, illetve a hulladék csurgalékában a környezetre vagy az emberi egészségre esetlegesen káros anyagok, így különösen az As, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, V és Zn koncentrációja, ideértve a finom részecskékben található anyagokat is, nem haladja meg a földtani közeg és a felszíni víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről szóló jogszabályban előírt földtani közegre, és a felszín alatti vízre vonatkozó szennyezettségi határértéket vagy a vonatkozó nemzeti természetes háttérszintet;
e) a hulladék lényegében mentes az ásványi nyersanyag-kitermelésben és -előkészítésben használt olyan termékektől, amelyek károsíthatják a környezetet vagy az emberi egészséget.
2. A hulladék külön vizsgálat nélkül akkor tekinthető inert hulladéknak, ha a bányafelügyelet számára kielégítő módon igazolható, hogy az 1. pontban meghatározott feltételeket megfelelően vizsgálták és azok teljesülése a rendelkezésre álló információk vagy érvényes eljárások vagy rendszerek alapján megállapítható.
Az üzemeltető súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott tervének és a biztonsági irányítási rendszerének arányosnak kell lennie a hulladékkezelő létesítmény által keltett súlyos balesetveszéllyel. Végrehajtásuk céljából a következőket kell figyelembe venni:
1. a súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott tervnek tartalmaznia kell az üzemeltető átfogó céljait és cselekvési elveit a súlyos balesetek kockázatainak ellenőrzése szempontjából;
2. a biztonsági irányítási rendszernek az általános irányítási rendszer részét kell képeznie, amely magában foglalja a szervezeti struktúrát, a felelősséget, a gyakorlatot, az eljárásokat, a folyamatokat és a forrásokat, amelyek lehetővé teszik a súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott terv meghatározását és végrehajtását;
3. a biztonsági irányítási rendszer a következőket szabályozza:
a) a szervezetet és a személyzetet – a szervezet minden szintjén a súlyos kockázatok kezelésébe bevont személyzet szerepét és felelősségét az ilyen személyzet szükséges képzésének meghatározását és az így meghatározott képzés megszervezését, a személyzet és ahol indokolt, az alvállalkozók bevonását,
b) a súlyos kockázatok azonosítását és értékelését – a szokásos és a rendellenes üzemeltetésből eredő súlyos kockázatok szisztematikus meghatározására szolgáló eljárások elfogadását és végrehajtását, előfordulásuk valószínűségének és súlyosságuknak a felmérését,
c) az üzemeltetés ellenőrzését – a biztonságos üzemeltetésre vonatkozó eljárások és utasítások elfogadását és végrehajtását, beleértve a létesítmény karbantartását, az eljárásokat, a berendezéseket és az ideiglenes leállásokat,
d) változások kezelését – a módosítások tervezésére szolgáló eljárások elfogadását és végrehajtását, vagy új hulladékkezelő létesítmények tervezését,
e) vészhelyzetek tervezését – az előrelátható vészhelyzetek szisztematikus elemzéssel történő azonosítására, az ilyen vészhelyzetekre való reagálás céljából vészhelyzeti tervek elkészítésére, tesztelésére és felülvizsgálatára szolgáló eljárások elfogadását és végrehajtását,
f) teljesítmény-ellenőrzést – az üzemeltető súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott tervében és a biztonsági irányítási rendszerében kitűzött céloknak való megfelelés folyamatos értékelésére szolgáló eljárások elfogadását és végrehajtását, valamint meg nem felelés esetén rendelkezést a vizsgálati mechanizmusokról és a helyesbítési intézkedésekről. Az eljárásoknak magukban kell foglalniuk a súlyos balesetek és a „kvázibalesetek” üzemeltető általi jelentésének rendszerét, különösen azokét, amelyek a védőintézkedések hiányosságaiból erednek, valamint e balesetek vizsgálatát és a tanulságok levonása alapján végzett nyomon követést,
g) ellenőrzést és felülvizsgálatot – a súlyos balesetek megelőzési tervének és a biztonsági irányítási rendszer hatékonyságának és megfelelőségének időszakonkénti szisztematikus értékelésére szolgáló eljárások elfogadását és végrehajtását, a terv és a biztonsági irányítási rendszer eredményeinek a vezetés általi, dokumentált elemzését és naprakésszé tételét.
1. Az üzemeltető neve és a hulladékkezelő létesítmény címe.
2. Az adatokat szolgáltató személy beosztás szerinti meghatározása.
3. Annak megerősítése, hogy a hulladékkezelő létesítményre vonatkoznak azok a jogszabályi és hatósági rendelkezések, amelyek az e rendelet végrehajtására irányulnak, és adott esetben az 5. § (2) bekezdésében említettekre vonatkozó információk az illetékes hatósághoz benyújtásra kerültek.
4. A telepen végzett tevékenység közérthető magyarázata.
5. A hulladékkezelő létesítményben előforduló anyagok és készítmények közönséges neve vagy gyűjtőneve, vagy általános veszélyességi osztálya, valamint azon hulladékoké, amelyek súlyos balesetet okozhatnak, alapvető veszélyes tulajdonságaik megjelölésével.
6. Általános információ a súlyos balesetek kockázatainak jellegéről, beleértve ezeknek a környező lakosságra és a környezetre irányuló lehetséges hatásait.
7. Megfelelő információk arról, hogy hogyan történik az érintett környező lakosság folyamatos figyelmeztetése és tájékoztatása súlyos baleset bekövetkezése esetén.
8. Megfelelő információk azokról a lépésekről, amelyeket az érintett lakosságnak meg kell tennie, valamint arról a magatartásról, amelyet követnie kell súlyos baleset bekövetkeztekor.
9. Annak a követelménynek a megerősítése, amely szerint az üzemeltetőnek a telepen megfelelő intézkedéseket kell tennie, különösen fel kell vennie a kapcsolatot a BM OKF területi szervével és a bányafelügyelettel a súlyos balesetek kezelése és hatásaiknak a lehető legkisebbre csökkentése érdekében.
10. Hivatkozás a külső vészhelyzeti tervre, amelyet a baleset külső hatásai kezelésének érdekében készítettek. Ennek a hivatkozásnak tanácsot kell megfogalmaznia arra vonatkozóan, hogy a baleset időpontjában a BM OKF területi szerve és a bányafelügyelet valamennyi utasítását vagy felszólítását követni kell.
11. Tájékoztatás további információk elérhetőségéről.
1. A súlyos balesetek megelőzésével és következményei csökkentésével kapcsolatos tevékenység leírása:
1.1. a súlyos baleset következtében kialakuló helyzetek, a hatások elleni védekezéssel kapcsolatos feladatok, a védekezésbe bevont szervezetek, személyek és eszközök,
1.2. a súlyos balesetek elleni védekezésbe bevonható üzemi infrastruktúra, berendezések és anyagok, valamint
1.3. a munkavállalók védelme érdekében hozott intézkedések, a riasztás és a riasztást követő rendszabályok.
2. A vészhelyzeti irányítás bemutatása:
2.1. a vészhelyzeti irányító szervezet megjelölése,
2.2. a védekezési intézkedések elindításáért és a védekezés irányításáért felelős személy, valamint egyéb védekezéssel kapcsolatos feladat- és hatáskörrel rendelkező személy neve, beosztása és elérhetősége,
2.3. a védekezésben részt vevő szervekkel kapcsolatot tartó, valamint a külső vészhelyzeti tervvel, a vészhelyzeti értesítéssel és adatszolgáltatással kapcsolatos üzemi tevékenységet végző személy neve, beosztása és elérhetősége, valamint
2.4. az irányításhoz, a helyzet értékeléséhez és a döntések előkészítéséhez szükséges technikai infrastruktúra.
3. A külső vészhelyzeti tervhez kapcsolódó feladatok leírása:
3.1. a külső vészhelyzeti terv beindításáért felelős szervezet riasztásának módja, a riasztáskor közlendő információk, a vészhelyzet kialakulását követő részletes tájékoztatás tartalma és az információk átadásának módja, valamint
3.2. a bányászatihulladék-kezelő létesítmény környezetében kialakult vészhelyzet elhárításához, az üzemeltető által nyújtandó segítség formája és annak feltételei.
4. A védekezési tevékenységben érintett személyek felkészítésével kapcsolatos feladatok bemutatása.
5. A hulladékkezelő létesítmény helyszínrajza a szükséges metszetekkel kellő méretarányban tartalmazza a létesítmény egész területét és minden veszélyes létesítményét, valamint a veszélyeztetett területeket.
1. A súlyos balesetek elleni védekezés és a káros hatások csökkentésére irányuló tevékenység leírása:
1.1. a súlyos baleset következtében kialakuló helyzet leírása, a káros hatások elleni védekezéssel kapcsolatos feladatok, a védekezésbe bevont szervezetek, személyek és eszközök,
1.2. a súlyos balesetek elleni védekezésbe bevonható települési infrastruktúra, berendezések és anyagok, valamint
1.3. a lakosság és az anyagi javaik védelme érdekében hozott intézkedések:
1.3.1. vezetési és együttműködési feladatok,
1.3.2. a riasztás, figyelmeztetés és tájékoztatás,
1.3.3. a kitelepítés, kimenekítés és elhelyezés,
1.3.4. az elzárkóztatás,
1.3.5. a lakosság egyéni védelmi és kimenekítő eszközökkel való ellátása,
1.3.6. a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelme,
1.3.7. a kulturális javak, fontos vagyontárgyak védelme,
1.3.8. a polgári védelmi szervek és szervezetek készenlétbe helyezése,
1.3.9. a vegyi mentesítés,
1.3.10. az ideiglenes helyreállítás,
1.3.11. a tűzoltás,
1.3.12. a híradás,
1.3.13. az áldozatokkal kapcsolatos tevékenység, valamint
1.3.14. a hulladékkezelő létesítményben folyó védelmi tevékenység segítésével kapcsolatos intézkedések.
2. A súlyos balesetek elleni védekezés irányítása:
2.1. a veszélyhelyzeti irányítás és együttműködés,
2.2. a súlyos balesetek elleni védekezéshez történő külső segítségkérés,
2.3. a védekezési tevékenységet elindító, a védekezést irányító és más megjelölt, feladat- és hatáskörrel rendelkező személyek neve, beosztása és elérhetősége, valamint
2.4. az irányításhoz, a helyzet értékeléséhez és a döntések előkészítéséhez szükséges technikai infrastruktúra leírása.
3. A lakosság tájékoztatásának feladatai a súlyos baleset bekövetkezése után:
3.1. a tájékoztatás tartalma,
3.2. a lakosság tájékoztatásához szükséges eszközrendszer.
4. A hatóság tájékoztatásának feladatai:
4.1. a védelmi igazgatás szervei tájékoztatásának tartalma és eszközei, valamint
4.2. a hatóság tájékoztatásának tartalma és eszközei.
5. A külső vészhelyzeti terv része lehet jogszabály alapján létrehozott egyéb védelmi terv, amelyet úgy kell kialakítani, hogy tartalma és végrehajthatósága megítélhető legyen.
6. Egyéb követelmények:
6.1. A védelmi tervhez tartozó térkép, vázlat és metszet méretarányának biztosítania kell a megfelelő eligazodást, fel kell tüntetnie a méretarányt és a méretskálát, valamint a hulladékkezelő létesítményt és a lehetséges baleseti hatások által érintett környező területeket. Nagy terjedési távolságok esetén különböző méretarányú térképeket is fel lehet használni.
6.2. A térképen, vázlaton ki kell emelni a hulladékkezelő létesítmény megközelítési útvonalait, valamint a kimenekítési és egyéb, a súlyos baleset hatásai elleni védekezéssel kapcsolatos tevékenységek során igénybe vehető útvonalakat.
