A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria Polgári Kollégiuma kollégiumvezetőjének előzetes döntéshozatali indítványa alapján a külön törvényben szabályozott eljárásjogi rendelkezések alapján meghozott határozatok elleni jogorvoslati jog tárgyában meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénynek a fellebbezési jog biztosítására meghatározott rendelkezései – utaló rendelkezés hiányában – nem alkalmazhatóak a külön törvényben szabályozott speciális eljárásjogi rendelkezésekre.
2. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:36. § (4) bekezdése alapján a jogi személy határozata végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
[1] A Fővárosi Ítélőtábla elnöke 2022. január 27-én előterjesztett beadványában – fenntartva és kiegészítve a korábbi jogegységi indítványában foglaltakat – tartalma szerint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja szerinti előzetes döntéshozatalt kezdeményezett. Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében az alábbi két kérdésben látta szükségesnek jogegységi határozat meghozatalát: egyrészt, hogy ha külön törvény speciális eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz, de a fellebbezés lehetőségét kifejezetten nem szabályozza, a jogorvoslat megengedhetősége felől a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai alapján kell-e döntést hozni, vagy a Pp. rendelkezéseit annak 1. § (1) bekezdésére tekintettel nem lehet alkalmazni; másrészt, hogy a jogi személy határozatai végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen van-e helye fellebbezésnek.
[2] A kezdeményezésében – miután ismertette az ítélőtáblák egymástól is eltérő gyakorlatát – utalt arra, hogy a Kúria gyakorlata nem egységes abban a kérdésben: a Pp.-től eltérő jogszabályban szabályozott végzések elleni fellebbezés megengedhetőségének vizsgálatánál figyelembe kell-e venni a Pp. rendelkezéseit. A Kúria Gf.30.121/2015/2. számú végzése szerint a jogorvoslat lehetőségéről – ha az eljárási rendelkezéseket tartalmazó speciális jogszabály kifejezetten nem rendeli eltérő szabályok alkalmazását – a polgári perrendtartás alapján [az adott esetben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: régi Pp.) értve ez alatt] kell döntést hozni, amiből az következik, hogy a jogi személy határozatainak a felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
[3] Ezzel szemben – mutatott rá az ítélőtábla elnöke – a Kúria Gpkf.30.016/2021/2. számú végzése szerint, ha külön törvény speciális eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz ugyan, de a fellebbezés lehetőségét kifejezetten nem szabályozza, a jogorvoslat megengedhetőségét nem a Pp., hanem a külön törvény alapján kell megítélni. A Kúria ebből arra a következtetésre jutott, hogy a jogi személy határozatai végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen megengedett a fellebbezés.
[4] A Pp. 346. § (5) bekezdése értelmében az alsóbb fokú bíróságoknak csak a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától való eltérést, vagy az erre irányuló indítvány elutasítását kell megindokolniuk. Ebből okszerűen következik, hogy precedens jelleggel csak a BHGY-ban közzétett határozatok kötik az alsóbb fokú bíróságokat. A Kúria azonban a kezdeményezésben foglalt kérdésben BHGY-ban közzétett határozatában még nem foglalt állást.
[5] A Pp. hatálya alatt meghozott Gpkf.30.016/2021/2. számú határozata viszont azt mutatja, hogy eltért a régi Pp. hatálya alá tartozó ügyekben hozott, köztük a BH-ban is megjelentetett (BH1992. 254., BH1992. 771.) határozataiban kifejtett jogi álláspontjától. A Fővárosi Ítélőtábla elnökének beadványában hivatkozott, a Pp. hatálya alatt hozott, egymással ellentétes ítélőtáblai határozatok ezért is indokolttá teszik a jogegységi eljárás lefolytatását. E mellett szóló további érv: az eltérő jogértelmezést a törvényszékek is követik, az e tárgyban a jogerős határozatokat nem a Kúria, hanem az ítélőtáblák hozzák meg, amelyek ellen a Kúria hatáskörébe tartozó jogorvoslatnak nincs helye.
[6] A Kúria Polgári Kollégiuma kollégiumvezetője (a továbbiakban: Indítványozó) a Fővárosi Ítélőtábla elnökének a kezdeményezésére a Bszi. 37. § (1) bekezdése alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő. A módosított indítványában az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi eljárás lefolytatását abban a kérdésben indítványozta, hogy a kérelmet, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:36. § (4) bekezdése alapján a jogi személy határozata végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen van-e helye fellebbezésnek? A módosított indítványban feltett kérdés elvi tartalmát pedig abban határozta meg, hogy a Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontjának a fellebbezést e törvény, vagyis a Pp. kereteire korlátozó rendelkezése más anyagi jogi törvény szabályozására is vonatkozik-e. Tehát például, ha a Ptk. tartalmaz eljárási szabályt, akkor a Pp.-nek az idézett rendelkezése arra irányadó-e vagy sem.
[7] Az Indítványozó kifejtette, hogy a régi Pp. hatálya alá tartozó ügyekben a joggyakorlat egységesnek volt mondható. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) ugyan nem rendelkezett a fellebbezési jogról, a Legfelsőbb Bíróság azonban az előző pontban hivatkozott eseti döntéseiben a társasági határozat felfüggesztéséről hozott végzéseket a régi Pp. 230. § (3) bekezdés b) pontja szerinti pervezető végzésnek minősítette, amelyek ellen fellebbezésnek nincs helye. Ezt az értelmezést az 1997. évi Gt., majd a 2006. évi Gt., és ugyanígy a Ptk. is átvette, mert míg abban egységes volt a bírói gyakorlat, hogy a határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés fellebbezéssel nem támadható, abban bizonytalanság mutatkozott, hogy a végrehajtást felfüggesztő végzés ellen van-e helye fellebbezésnek [Szegedi Ítélőtábla Gpkf.30.139/2007/2., Fővárosi Ítélőtábla Gpkf.45.156/2017/2., Kúria Gf.30.121/2015/2.].
[8] Ugyanakkor a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben az ítélőtáblák álláspontja – a kezdeményezésben foglaltak szerint – megoszlik, a Kúria gyakorlata pedig megváltozott a korábban követettekhez képest.
[9] Az egyik álláspontot képviselők a jogi személy határozata végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezési lehetőség kizárt volta mellett érvelnek. Abból indulnak ki, hogy a 2018. január 1-jén hatályba lépett Pp. lényegesen megváltoztatta a perorvoslati rendelkezéseket: a Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontja szerint fellebbezésnek csak akkor van helye az elsőfokú bíróság végzése ellen, ha e törvény külön megengedi. A Ptk. megalkotása során a jogorvoslat jogának eltérő szabályozására nem volt szándék. A Pp. Preambuluma alapján a törvény megalkotásának egyik célja a koncentrált pervitel, így ebből is az a következtetés adódik, hogy a jogi személy keresettel támadott határozatainak felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Érvelésük szerint a logikai következtetés elve is azt az álláspontot erősíti, hogy amennyiben a jogalkotó a felfüggesztést elrendelő végzés elleni jogorvoslatot kizárta, úgy a „kevesebb” (a kérelmet elutasító döntés) ellen sem biztosított a fellebbezés joga [Debreceni Ítélőtábla Gpkf.30.334/2019/2., Fővárosi Ítélőtábla Gpkf.43.936/2020/4., Gpkf.44.018/2020/3., Gpkf.44.184/2020/6.].
[10] A másik álláspontot képviselők szerint a jogi személy határozata végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen megengedett a fellebbezés [Fővárosi Ítélőtábla Gpkf.43.592/2016/2., Gpkf.43.481/2018/4.].
[11] Az Indítványozó a Kúria 2012. január 1-jét követő gyakorlatát összefoglalva rögzítette: míg az anyagi jogi szabályra alapított intézkedés elrendelése tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés körében a Kúria a Gf.30.121/2015/2. számú végzésében alkalmazandónak tartotta a régi Pp. fellebbezést korlátozó perrendi szabályát, addig az újabb gyakorlat szerint [Gpkf.30.016/2021/2., Gpkf.30.106/2021/4., Gpkf.30.227/2021/2.] kizárt a Pp. 365. §-a (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása.
[12] Az Indítványozó – a módosított indítványa szerint anélkül, hogy valamennyi esetre nézve kérte volna a kérdés megválaszolását – egyidejűleg felvetette, hogy nemcsak a Ptk. 3:36. § (4) bekezdésében, hanem számos egyéb esetben is biztosított a bíróság számára az a lehetőség, hogy a fél kérelmére intézkedéseket tegyen. A külön törvények azonban e végzések eljárási kereteiről – így a jogorvoslat lehetőségéről – nem minden esetben vagy nem teljeskörűen rendelkeznek. Így:
– A Gt. 45. § (5) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetindításnak a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti; e végzés ellen fellebbezésnek nem volt helye, azonban a döntést a bíróság kérelemre maga is megváltoztathatta.
– A Gt. 48. § (4) bekezdése alapján a bíróság a tag kizárása iránti perben az alperes tagsági jogainak gyakorlását az eljárás jogerős befejezéséig kérelemre felfüggeszthette; a felfüggesztést elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nem volt helye, a bíróság azonban az ilyen végzést kérelemre maga is megváltoztathatta.
– A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 42. § (2) bekezdése szerint a közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti kereset a határozat végrehajtását nem gátolja, a bíróság azonban a végrehajtást indokolt esetben felfüggesztheti.
– A Ptk. 3:108. § (3) bekezdése szerint a bíróság a tag kizárása iránti perben az érintett tag tagsági jogait – kérelemre – a bíróság jogerős döntéséig felfüggesztheti, ha a tagsági jogok gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna.
– A Ptk. 3:360. § (4) bekezdése szerint a szövetkezeti tag kizárása iránti perben a bíróság az érintett tag tagsági jogait – kérelemre – a bíróság jogerős döntéséig felfüggesztheti, ha a tagsági jogok gyakorlása a szövetkezet súlyos érdeksérelmével járna. A felfüggesztés a tag nyereségre vonatkozó igényét nem érinti.
– A Ptk. 5:79. § (1) bekezdése alapján, ha a tulajdonostársak szótöbbséggel hozott határozata az okszerű gazdálkodást sérti vagy a kisebbség jogi érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál megtámadhatja; a megtámadásnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; a bíróság a végrehajtást szükség esetén felfüggesztheti.
[13] Az indítvány kitért arra is, hogy van olyan eset, amikor a külön törvény teljeskörűen rendelkezik arról: a végzés ellen (a kérelemnek helyt adó vagy azt elutasító rendelkezés esetén is) fellebbezésnek van helye. Ehhez képest a 2020. évi CLXVIII. törvény 48. § (5) bekezdéséhez fűzött indokolás szerint téves volt az Inytv. 64. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés hatályon kívül helyezése [2019. évi CX. törvény 34. § (4) bekezdés g) pont]. Ezért a jogalkotó 2021. január 1-jei hatállyal ismét beiktatta az Inytv.-be azt a rendelkezést, hogy „[a] per megindítása tényének feljegyzése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.”
[14] Mindezekre tekintettel a jogegységi eljárás lefolytatását és a jogegységi határozat meghozatalát a Kúria Polgári Kollégiumának kollégiumvezetője az átfogalmazott kérdésekben indokoltnak tartotta. A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 37. § (1) bekezdése alapján döntött az indítvány befogadásáról és az eljárást a kollégiumvezető indítványára folytatta le.
[15] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy az Alaptörvény XIII. cikkének, a XXVIII. cikk (7) bekezdésének és a 28. cikknek a rendelkezéseit egybevetve – utalva a kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezést megengedő kúriai végzések indokolásában kifejtettekre – irányadónak az alábbiak tekinthetők: amennyiben a külön törvény kifejezett rendelkezést tartalmaz a jogorvoslatra, akkor azt a szabályt kell irányadónak tekinteni. Ha a kérelemnek helyt adó végzés ellen a külön törvény kizárja a fellebbezés lehetőségét, úgy az ellen nincs helye fellebbezésnek, ugyanakkor a kérelem elutasítását tartalmazó végzés ellen – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – helye van fellebbezésnek, a Pp. szabályait nem kell irányadónak tekinteni. Amennyiben a jogorvoslatról a külön törvény nem rendelkezik [Tht. 42. § (2) bekezdés, Ptk. 3:108. § (3) bekezdés, Ptk. 5:79. § (1) bekezdés], akkor a bíróság által meghozott akár elrendelő, akár elutasító végzéssel szemben fellebbezésnek van helye, tehát nem lehet irányadónak tekinteni a Pp. szabályait. Ennek indoka, hogyha a bíróság számára a jogalkotó biztosítja a lehetőséget, hogy a fél kérelmére anyagi jogai és jogos érdekei védelmében, jellemzően mérlegelési jogkörben meghozott és a jogvita érdemi elbírálásáig alkalmazandó intézkedést tegyen, úgy indokolt a fellebbezési jog biztosítása, hiszen az akár a félre, akár az ellenérdekű félre a jogerős döntés meghozataláig érdemi rendelkezést tartalmaz. A végrehajtás felfüggesztése tárgyában való bírói döntéshozatal biztosítása esetén a fellebbezés lehetővé tétele, a kétfokú eljárás nagyobb garanciát biztosít a jogszerű döntés meghozatalában.
[16] A módosított előzetes döntéshozatali indítványban foglalt elvi kérdés megválaszolásához – a Pp. kereteire korlátozó rendelkezése más anyagi jogi törvény szabályozására is vonatkozik-e – alapvető jelentőségű a külön jogszabály és a Pp. szabályanyaga közötti különbségtétel.
[17] A Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontja alapján fellebbezésnek van helye „az elsőfokú bíróság végzése ellen, ha e törvény külön megengedi”. Ennek alapján a perrendtartás szabályai között kell keresni a fellebbezés lehetőségét és ha e törvény ezt nem engedi meg, akkor a Pp. alapján nincs lehetőség fellebbezés benyújtására. A T-11900. számú törvényjavaslat részletes indokolása szerint „a törvény egyéb részeiben következetesen úgy szabályoz, hogy az adott végzés esetében a fellebbezési lehetőséget külön kimondja, ahol pedig a fellebbezésről említés nincs, ott a rendelkezés értelmében nincs helye fellebbezésnek.” Emiatt olyan, az egyes végzésekhez kapcsolt külön rendelkezést – eltérően a régi Pp.-től – nem találunk a Pp.-ben, hogy az adott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Bizonyos végzések esetében a Pp. nem teszi lehetővé ugyan a külön fellebbezést, viszont megengedi az adott végzés vitatását az ítélet elleni fellebbezésben. E speciális szabály akkor alkalmazandó, ha a törvény a külön nem fellebbezhető végzésre indokolási kötelezettséget ír elő. A Pp. 1. § (1) bekezdése értelmében e törvényt kell alkalmazni a bíróság eljárására, ha jogszabály biztosítja a bírói utat és törvény nem rendeli eltérő szabályok alkalmazását.
[18] A Jogegységi Panasz Tanács jogértelmezése szerint a Pp. tárgyi hatályra adott fogalom-meghatározásából nem vonható le az a következtetés, hogy a külön jogszabályokban meghatározott döntési kötelezettség alapján meghozott végzésekre a Pp.-nek a jogorvoslatot biztosító rendelkezései alkalmazhatóak, ezért rendelkeznek erről az indítványban megjelölt külön jogszabályok is eltérő részletességgel és tartalommal. Ezek a bírói döntések ugyanis olyan speciális anyagi jogi rendelkezésekhez kapcsolódnak, amelyek esetén a külön jogszabály értelmében a fellebbezési jog akkor biztosított vagy azt akkor zárja ki, ha a döntéssel érintett fél igényérvényesítése miatt ez szükséges. Az ilyen tárgyú perekben eljáró bíróság érdemi döntése közvetlenül vagy közvetve kihat a közhiteles nyilvántartásokra is (pl. a jogi személyek bírósági nyilvántartása, az ingatlannyilvántartás). Ezért rendelkezik úgy a Ptk. 3:37. § (2) bekezdése, hogy a jogi személy határozata hatályon kívül helyezését kimondó bírósági ítélet hatálya a határozat felülvizsgálatának kezdeményezésére jogosult, de perben nem álló más személyekre is kiterjed.
[19] A bíróság a külön jogszabályt is alkalmazó perekben ugyan a Pp. rendelkezései alapján folytatja le az eljárást, azonban mivel a külön törvényben szabályozott kérdésről nem a Pp., hanem a külön jogszabályban kapott felhatalmazás alapján és annak keretei között hozza meg a döntését, az ilyen határozattal szemben a jogorvoslati jog biztosítására nem a Pp. 365. §-ában meghatározott rendelkezések az irányadóak.
[20] Az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik és ennek során azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alaptörvény 28. cikkében megkövetelt vélelem szerint a bíróságoknak a jogértelmezés során tehát azt kell feltételezniük, hogy a jogszabályok előírásai a józan észnek megfelelő célt szolgálnak. A Kúria a fenti szempontokat értékelve úgy döntött, hogy az a bírói jogértelmezés, amely szerint a Pp.-nek a jogorvoslati jog biztosításáról szóló rendelkezései a külön törvényben szabályozott speciális eljárásjogi rendelkezések alapján meghozott végzésekre is alkalmazandóak, ellentmond az észszerűség és a józan ész alaptörvényi követelményének. Ellenkező jogértelmezés esetén ugyanis szükségtelen lenne annak kimondása, hogy mely esetekben nincs helye fellebbezésnek, a Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontjából ugyanis ez következne.
[21] A módosított előzetes döntéshozatali indítványban megfogalmazott kérdés kifejezetten a jogi személy határozatai végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés lehetőségére, pontosabban a fellebbezési jog hiányának kérdésére [Ptk. 3:36. § (4) bekezdés] koncentrál, kitérve az eltérő döntésekkel érintett helyzetre a Ptk. adott rendelkezése kapcsán.
[22] Az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése szerint törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. A jogi személyek esetében a külön korlátozás nélküli cselekedeti vagy cselekvési szabadság megnyilvánulása az általa hozott határozatok útján lehetséges. A Ptk. a jogi személy törvényes működésének biztosítékai között szabályozza a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálatát, lehetőséget teremtve ezzel a bíróságnak, hogy kérelemre a jogi személy cselekvési szabadságába a cselekvése (a határozata) szabályzatszerűségének vizsgálata útján beavatkozzon. A Ptk. 3:35. § (1) bekezdés szerint a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója, a jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.
[23] A fentiek szerint a jogi személy által hozott határozatnak a Ptk. 3:35. §-án nyugvó, bíróság általi felülvizsgálata a tárgyi jog védelmére irányuló eszköz a bíróság kezében. Olyan sajátos pertípus, amelynek tárgya kizárólag a jogi személy határozata jogszabályba vagy a létesítő okiratba ütközésének vizsgálata, nem a jogi személy döntéshozatalának bírósági ítélettel való helyettesítését célozza. A Ptk. mind a jogszabállyal ellentétes határozatokat, mind a létesítő okiratba ütköző határozatot is felülvizsgálhatónak tartja, e körön kívül azonban a bíróság nem szólhat bele a jogi személy döntéseibe. Nem vizsgálhatja felül azok célszerűségét, gazdaságosságát, nem mérlegelheti a döntéshozatalban összeütköző érdekeket, csak azt ellenőrizheti, hogy a határozat nem ütközik-e jogszabályba vagy a létesítő okiratba. A bíróság kimondhatja a jogi személy határozatának jogszabálysértő voltát vagy létesítő okiratba ütközését, a Ptk. 3:37. § (1) bekezdése alapján ilyen esetben a jogi személy határozatát hatályon kívül helyezi és szükség esetén új határozat meghozatalát rendeli el, azt azonban nem változtathatja meg. A kérdéses pertípus sajátossága továbbá az is, hogy a per felperese a jogi személy tagja, illetve az alapítói jogok gyakorlója, vezető tisztségviselő, illetve a felügyelőbizottság tagja lehet, míg a per alperese minden esetben kizárólag a jogi személy. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) ezen túlmenően úgy rendelkezik a 10/A. § (2) bekezdésében, hogy a Ptk. 3:35. §-a alkalmazásában a keresetindításra vagy a jogi személy határozata ellen benyújtott kereset tárgyában meghozott ítélet elleni felülvizsgálat kezdeményezésére való jogosultságnak, kereshetőségi jognak, illetve perbeli legitimációnak (a továbbiakban: keresetindítási jog) a per során folyamatosan, a per befejezéséig – ideértve a rendkívüli jogorvoslatot is – fenn kell állnia. Ha a keresetindítási jogot megalapozó jogviszonyban bekövetkezett változás folytán – a jogutódlás esetét kivéve – a keresetindítási jog megszűnik, a bíróság a pert (eljárást) megszünteti.
[24] A Ptk. 3:36. § (4) bekezdés szerint a határozat hatályon kívül helyezése iránti per megindításának a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs. A bíróság indokolt esetben a felperes kérelmére a határozat végrehajtását felfüggesztheti.
[25] A Ptk. expressis verbis tartalmazza, hogy a felfüggesztést elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, tehát a felperes kérelmének megfelelő, az alperesnek viszont kedvezőtlen, hiszen az akaratnyilvánításhoz, a döntéshozatalhoz és azok végrehajtásához fűződő alanyi jogát korlátozó helyzetben a végzés elleni fellebbezést kizárja a törvény.
[26] Más megítélés alá esik az az eset, amennyiben a bíróság a jogi személy keresettel támadott határozata végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasítja, s ezzel az alperes (a jogi személynek) működését, akaratnyilvánítási jogát nem korlátozza, egyúttal a felperes kérelmének nem tesz eleget. A bíróság ilyen irányú döntése nem a felperesi egyéni jogok vagy érdekek védelme körében születik meg. A bíróság azért nem függeszti fel a végrehajtást, mert nincs olyan szintű, az alperes határozata végrehajtásának felfüggesztését megalapozó, azonnali, objektív jogvédelmi helyzet. A végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelem elutasítása sem a felperes, sem az alperes alanyi jogát nem korlátozza. Ebben az esetben a Ptk. „hallgat” a fellebbezési jogról: nem is mondja ki, azonban nem is zárja ki azt. A fellebbezési jogról való rendelkezés azonban nem jogalkotói mulasztás folytán hiányzik a törvényből, hanem azért nem szerepel ott, mert nincs is lehetőség fellebbezés benyújtására, s az arra irányuló jogosultság az Alaptörvényből sem vezethető le.
[27] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A (7) bekezdés értelmében pedig mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.
[28] Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog több garanciális szabályból áll, részjogosítványai különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága, a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, a törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és a pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű határidőn belüli elbírálás követelménye {2/2017. (II. 10.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), Indokolás [50]}. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményrendszere magában foglalja az indokolt bírói döntéshez való jogot is (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [28]–[34])}. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes bírósági eljáráshoz való jog védelmi körébe tehát részben a bírósági eljárás alapjogilag egységként értékelt és védett minősége tartozik, részben pedig azok a részjogosítványok, amelyeket az Alaptörvény maga nevesít, és amelyeket az Alkotmánybíróság bontott ki gyakorlata során.
[29] A jogorvoslathoz való jog nem azonos a bírósághoz fordulás jogával, és nem is jelent korlátozhatatlan jogot. Az egyes eljárások során érvényesülő jogorvoslati lehetőségeket az eljárási törvények határozzák meg, közöttük azt is, hogy mely jogorvoslati formák minősülnek rendesnek, illetve rendkívülinek, valamint melyek bírnak halasztó hatállyal az eredeti döntésre nézve, illetve milyen szintjeit biztosítja az állam a jogorvoslásnak.
[30] A jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékonyságához az szükséges, hogy ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására {22/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [26]}. Minden jogorvoslat lényegi eleme a »jogorvoslás« lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát {23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186, megerősítette: 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15] és 14/2015. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [29]}. Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jog nemcsak a jogorvoslat létezését, hanem a tényleges és a hatékony jogorvoslat lehetőségének a biztosítását követeli meg, így nemcsak abban az esetben állapítható meg az alapjog sérelme, ha a jogorvoslat lehetőségét teljesen kizárták {3517/2021. (XII. 13.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.), Indokolás [35]}.
[31] A jogorvoslathoz való jog korlátozható alapjog, korlátozása az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szempontok alapján más alapjog vagy alkotmányos érték védelmében a szükségesség és arányosság figyelembevételével ítélhető meg {18/2020. (VII. 21.) AB határozat Indokolás [72]}.
[32] A fent ismertetett alkotmányos alapelvekre is tekintettel a kérdéses szabályozás logikájából, tárgyából, céljából az következik, hogy a Ptk. a felfüggesztést elrendelő végzéssel szembeni fellebbezés kizárásáról azért rendelkezik, mert azzal szemben lenne helye fellebbezésnek, az a jogi személy működését érintő, abba a határozat végrehajtásának felfüggesztésével beavatkozó bírósági hatáskör, a bírói döntési jogkör tartalma, természete miatt fennállna. A jogi személy határozata végrehajtásának a határozat jogszabályba vagy létesítő okiratba ütközése miatt indult perben eljáró bíróság általi felfüggesztése ugyanis azt jelenti, hogy a felfüggesztés elrendelésétől kezdődően mindaddig, amíg a felfüggesztő végzés megváltoztatására nem kerül sor, az adott társasági (jogi személyi) határozat joghatás kiváltására nem alkalmas (Kúria Gfv.30.137/2013/7. szám).
[33] A Ptk. 3:36. § (4) bekezdése alapján hozott döntés (a jogi személy határozata végrehajtásának felfüggesztése) a jogi személy működését, jogait alapvetően érinti, mivel a végrehajtás felfüggesztésének elrendelésével a jogi személy működése ebben a körben ezt követően korlátozott. A bíróság a felfüggesztés elrendelésével azon határozat végrehajtását akasztja meg, amelynek a kérelmező a hatályon kívül helyezését kérte a bíróságtól. A perben a felperes alaki (eljárási), míg az alperes jogi személy a végrehajtásában felfüggesztett határozata folytán materiális (anyagi jogi, sőt alapjogi) érintettséggel rendelkezik. A bíróság így a jogi személy működését érintő – és az ügy érdemét jelentő – döntést hoz, amellyel szemben indokolt a jogorvoslati jogról való rendelkezés, amelyet a jogalkotó annak kizárásával tett meg. Amennyiben a jogalkotó a fellebbezési jogot expressis verbis nem zárná ki, úgy azt biztosítania kellett volna.
[34] Az Alkotmánybíróság érvelése szerint a jogorvoslathoz való jog szempontjából „a bírósági, hatósági vagy más közigazgatási döntést”, amellyel szemben alapjogként biztosítja a jogorvoslati jogot, kiterjesztően kell értelmezni {3111/2021. (IV. 14.) AB határozat Indokolás [30], 3191/2022. (IV. 29) AB határozat Indokolás [39]}. A jogorvoslat célja valakinek a jogos vagy jogosnak vélt sérelmének orvoslására irányul, abból indulva ki, hogy a döntéshozó hibázhat, aminek orvoslását lehetőleg minél szélesebb körben biztosítani kell. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában azonban csak az ügy érdemében hozott vagy az eljárást befejező döntések tekintetében alkotmányos elvárás a jogorvoslat biztosítása. Ebből a szempontból nem a formai szabályozás, hanem a döntés tartalma a mérvadó: „adott esetben a döntés joghatására figyelemmel határozható meg, hogy érdemi, illetve eljárást befejező döntésről van-e szó”. Így az érdemi döntés szempontjából annak van jelentősége, hogy az „az érintett alapvető jogaira bírt joghatással, vagy lényegesen befolyásolta jogait, jogi helyzetét” {3191/2022. (IV. 29.) Indokolás [39], 3111/2021. (IV. 14.) AB határozat Indokolás [36]}. Tehát annak vizsgálata során, hogy „érdemi” határozatról van-e szó, meghatározó a döntés tárgya és személyre gyakorolt hatása, vagyis az, hogy „az érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta-e” {3111/2021. (IV. 14.) AB határozat Indokolás [33]–[34]}. A jogi személy határozata végrehajtásának a felfüggesztéséről hozott határozat – bár nem az eljárást befejező érdemi döntés – a jogi személy helyzetét, jogait lényegesen befolyásolja, így ez is alátámasztja a határozattal szembeni jogorvoslatról való rendelkezés szükségességét.
[35] Ezzel szemben a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító határozat a jogi személy határozatának végrehajtására – és a jogi személy működésére, helyzetére, jogára – nincs hatással, és a bíróság sem az ügy tárgyában hoz érdemi döntést. A kérelmező jogorvoslati joga nem szenved csorbát a Ptk. hallgatásával – és ezzel a kérelmet elutasító döntés elleni közvetlen fellebbezési lehetőség kizártságával – mivel ha a végrehajtás felfüggesztésének feltételei később következnek be, erre hivatkozással ismét kérheti a végrehajtás felfüggesztését. Hangsúlyozandó továbbá, hogy már önmagában az is a jogorvoslathoz való jog védelmi körébe tartozik, hogy a Ptk. megteremtette annak lehetőségét, hogy a kérelmező a jogi személy határozatának bírósági felülvizsgálatát és ennek keretében a határozat hatályon kívül helyezését kérhette.
[36] A Jogegységi Panasz Tanács az Indítványozó által felhívott többi jogszabályi rendelkezés vizsgálata alapján úgy ítélte meg, hogy ezek az anyagi jogi jogszabályi rendelkezések eltérőek a jogorvoslat biztosítása körében: míg a Ptk. 3:108. § (3) bekezdése, a Ptk. 3:360. § (4) bekezdése, a Tht. 42. § (2) bekezdése és a Ptk. 5:79. § (1) bekezdése a felfüggesztés tárgyában hozott döntés esetén nem rendelkezik a határozat végrehajtásának felfüggesztéséről vagy elutasításáról rendelkező végzés elleni jogorvoslatról, az Inytv. 64. § (4) bekezdése teljeskörűen szabályozza azt.
[37] A Kúria jogértelmezése szerint az eltérés csupán látszólagos: a tag kizárása iránti perben a tagsági jogok felfüggesztése tárgyában hozott végzés [Ptk. 3:108. § (3) bekezdés, 3:360. § (4) bekezdés] esetén a Ptk. ugyan nem szabályozza a jogorvoslatot, erre azonban nincs is szükség: ezek a szabályok ugyanis a Ptk. hatálybalépésével a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 71/A. § (5) bekezdésébe kerültek beépítésre új rendelkezésként: „Az alperes tagsági jogait felfüggesztő végzés és a felfüggesztő végzés megváltoztatása iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek; a bíróság a felfüggesztő végzést kérelemre megváltoztathatja. A felfüggesztés iránti kérelmet elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.” A gazdasági társaság tagjának kizárása iránti per szabályait korábban a Gt. 47–48. §-a tartalmazta, lényegében ezek kerültek át a Ctv. 71/A. §-ába.
[38] A társasházi határozat végrehajtásának a felfüggesztése tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés viszont más módon került szabályozásra.
A Ptk. 3:3. § (3) bekezdése szerint ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk.-nak a jogi személyre vonatkozó általános szabályait a jogi személyek mellett azokra a szervezetekre is alkalmazni kell, amelyek nem jogi személyek, ugyanakkor más jogszabály azokat polgári jogi jogalanyisággal ruházza fel. A Tht. 3. § (1) bekezdése szerint a társasház tulajdonostársainak közössége az általa viselt közös név alatt az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit. A társasház és a tulajdonostársak közötti, a társasházi jogviszonyból eredő jogviták bíróság általi vizsgálatának kereteit a társasházi jogvitákra vonatkozó speciális jogszabály, a Tht. határozza meg. A Tht. 4/A. §-a értelmében a társasháztulajdonnal kapcsolatban a Ptk. rendelkezéseit az e törvényben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni. A társasház ugyan nem jogi személy, de a Tht. 3. § (1) bekezdésében meghatározott ügyek intézésében „korlátozott” jogképességgel rendelkezik. Ebből, továbbá a Ptk. 3. § (3) bekezdésének és a Tht. 4/A. §-ának a Ptk. megfelelő alkalmazására utaló rendelkezéseiből az következik, hogy a Ptk. 3:36. § (4) bekezdését a társasház esetében is megfelelően alkalmazni kell. A társasház működésével kapcsolatos szabálysértések a társasházi közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránti kereset körében vizsgálhatók és bírálhatók el, ha a közgyűlés határozata jogszabályba, az alapító okiratba vagy a szervezeti-működési szabályzatba ütközik vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár. A Tht. 42. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy a kereset a határozat végrehajtását nem gátolja, a bíróság azonban a végrehajtást indokolt esetben felfüggesztheti. A Tht. 42. § (2) bekezdése nem rendelkezik a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés elleni jogorvoslatról, ezért erre a bírósági határozatra – az utaló rendelkezés alapján – a Ptk. 3:36. § (4) bekezdése szerinti általános jogszabályi rendelkezések alkalmazandóak.
[39] A Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében előzetes döntéshozatali indítványra az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében van helye jogegységi határozat meghozatalának, a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi határozat nem hozható.
[40] Ezért figyelemmel az indítvány módosítására is, nem volt ok arra, hogy a Kúria a további felvetésekre is választ adjon.
[41] A kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, valamint 40. § (1) és (2) bekezdése alapján a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdés] érdekében, a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[42] A Kúria a határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdése szerint a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
Budapest, 2022. szeptember 26.
| Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke | |||
| Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró | Dr. Patyi András s.k. előadó bíró | Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró | |
| Dr. Bartal Géza s.k. bíró | Dr. Bartkó Levente s.k. bíró | Dr. Darák Péter s.k. bíró | |
| Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró | Dr. Döme Attila s.k. bíró | Dr. Farkas Attila s.k. bíró | |
| Dr. Hajdu Edit s.k. bíró | Dr. Hajnal Péter s.k. bíró | Dr. Harangozó Attila s.k. bíró | |
| Dr. Harter Mária s.k. bíró | Dr. Kovács András s.k. bíró | Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró | |
| Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró | Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró | Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró | |
| Dr. Tánczos Rita s.k. bíró | |||
