A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria K.VII. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban, a 2022. november 28. napján megtartott ülésén, a „helyben lakó” fogalmának értelmezése és tényének igazolása tárgyában meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5. § 9. pontja szerinti „helyben lakó” fogalmának lényege az adott lakóhelyen való életvitelszerű tartózkodás, amelyet a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozathoz csatolt okirattal kell igazolni. A lakcímet igazoló hatósági igazolás (lakcímkártya) önmagában nem igazolja a helyben lakás tényét. Ez a törvényi feltétel – egyebek között – a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolható hitelt érdemlően.
2. Az igazolás adatával szemben – a közigazgatási vagy polgári perben – ellenbizonyításnak van helye, amelynek során a bíróság bármely alkalmas bizonyítási eszközt figyelembe vehet.
3. A Kúria K.VII. ítélkező tanácsa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.II.37.320/2016/4., Kfv.IV.37.041/2019/7. és Kfv.III.37.387/2021/6. számú határozatoktól eltérhet.
[1] A Kúria K. VII. ítélkező tanácsa (a továbbiakban: Indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő az előtte folyamatban lévő Kfv.VII.37.257/2022. számú földforgalmi ügyben, mert jogkérdésben el kíván térni a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatoktól.
[2] A Kfv.VII.37.257/2022. számú ügy tényállása szerint a felperes és a perben nem álló eladók négy ingatlant érintő adásvételi szerződést kötöttek. A felperes az adásvételi szerződésben az elővásárlási jogát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 18. § (1) bekezdés e) pontjára alapította. Az adásvételi szerződés közzétételét követően az alperesi érdekelt elfogadó jognyilatkozatot tett; az elővásárlási jogosultságát a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés d) pontjára, illetve c) pontjára alapította. A helyben lakás tényének igazolására a lakcímkártyáját csatolta.
[3] Az alperes a 2021. március 18. napján kelt 572.244–4/2021. számú, keresettel támadott határozatával az adásvételi szerződést az eladók és az alperesi érdekelt között hagyta jóvá. Az országos személyiadat- és lakcímnyilvántartó rendszerből megállapította, hogy az alperesi érdekelt a perbeli ingatlanok közül egy ingatlan vonatkozásában olyan földműves, aki a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés c) pontja alapján helyben lakó szomszédnak, míg három ingatlan tekintetében a 18. § (1) bekezdés d) pontja alapján helyben lakó földművesnek minősül.
[4] Az elsőfokú közigazgatási bíróság a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az alperesi érdekelt a közigazgatási eljárásban a lakcímkártyáját csatolta, annak adatait az alperes a közhiteles személyiadat- és lakcímnyilvántartás alapján ellenőrizte. Álláspontja szerint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése alapján a felperes köteles bizonyítani, hogy az alperesi érdekelt életvitelszerűen nem a bejelentett lakcímen lakik. Az indokolásában a Kúria Kfv.II.37.320/2016/4. és Kfv.III.37.387/2021/6. számú – a BHGY-ben közzétett – ítéleteiben foglalt jogi álláspontra hivatkozott; a felperes által megjelölt polgári jogi tárgyú határozatokat nem vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes a perben nem bizonyította, hogy az alperesi érdekelt életvitelszerűen nem a bejelentett lakcímen élt a szerződés megkötését megelőző három évben. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
[5] Az Indítványozó az előzetes döntéshozatali indítványban kifejtette: nem egységes a jogértelmezés abban a kérdésben, hogy az elővásárlási jogosultságot megalapozó helyben lakás tényét milyen módon kell igazolni.
[6] Az egyik jogi álláspont szerint elegendő az elővásárlásra jogosult helyben lakásról tett nyilatkozata, amelyet a hatóság a közhiteles lakcímnyilvántartás adatai alapján ellenőrizhet. A mellette felhozott érvek a következők. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 29. § (1) bekezdés g) pontja a mezőgazdasági igazgatási szerv számára szűk mozgásteret biztosít a jogügylet hatósági jóváhagyása iránti eljárásban. A hatóság a helyben lakás ellenőrzése körében a lakcímnyilvántartás adataira támaszkodhat, és azt tényként kell kezelnie; nem vizsgálhatja, hogy az elővásárlásra jogosult ténylegesen hol lakik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenérdekű fél a perben ne tehetné vitássá, hogy a fél nem a bejelentett lakcímén lakik életvitelszerűen (Kfv.II.37.320/2016/4., Kfv.IV.37.041/2019/7.).
[7] A másik jogi álláspont szerint nem elegendő a helyben lakásról tett nyilatkozat, hanem annak alátámasztására az adásvételi szerződéshez csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratot; e körben azonban elegendő lakcímkártyát mellékelni. Ennek elmulasztását a hatóság a nyilvántartási adatok beszerzésével nem pótolhatja, hanem a szerződés jóváhagyását a szerződéses vevővel meg kell tagadnia (Kfv.III.37.387/2021/6.).
[8] A harmadik – a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti polgári perben irányadó – jogértelmezés szerint a helyben lakás tényének bizonyításához nem elegendő csatolni a lakcímkártyát, mivel az nem az életvitelszerű, hanem csak a bejelentett lakóhelyet igazolja. Ezért e tény igazolására a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 32. § (6) bekezdés d) pont da) alpontja szerinti, a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány vagy más, a helyben lakást hitelt érdemlő módon igazoló okirat fogadható el. Az igazolás elmaradása a hatálytalanságból eredő igény érvényesítése iránti perben utóbb nem pótolható; a hiányos jognyilatkozatot a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, mintha a fél az elővásárlási jogát nem gyakorolta volna (Pfv.VI.22.445/2017/23., Pfv.VI.21.768/2018/6., Pfv.VI.20.183/2019/5., Pfv.VI.20.424/2019/9.).
[9] Az Indítványozó szerint bármelyik fenti jogértelmezés elfogadása a másik két jogi állásponttól való eltérést eredményezné.
[10] A Földforgalmi törvény ebben az ügyben alkalmazandó – 2021. december 24. napját megelőzően hatályos – rendelkezései:
5. § E törvény alkalmazásában
9. helyben lakó: az a természetes személy, akinek az életvitelszerű lakóhelye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adás-vételi, a csere, illetve a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik;
10. helyben lakó szomszéd:
a) aki helyben lakó és a tulajdonában vagy használatában lévő föld szomszédos az adásvételi, a csere vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező földdel, vagy
b) akinek az életvitelszerű lakóhelye legalább 3 éve azon a településen van, mely szomszédos az adásvételi, a csere vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekvése szerinti településsel, és a tulajdonában vagy használatában lévő, a lakóhelye szerinti településen fekvő földje szomszédos az adásvételi, a csere vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező földdel.
21. § (5) Az elfogadó jognyilatkozatot legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az elfogadó jognyilatkozatban meg kell jelölni az elővásárlási jogosultság jogalapját, továbbá ha az elővásárlási jog törvényen alapul, akkor az elfogadó jognyilatkozatban azt is meg kell jelölni, hogy az elővásárlásra jogosult mely törvényen és az ott meghatározott sorrend melyik ranghelyén gyakorolja az elővásárlási jogát. Az elfogadó jognyilatkozatnak tartalmaznia kell a 13–15. §-ban foglalt jogosultsági feltételként előírt nyilatkozatokat. Az elfogadó jognyilatkozathoz csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat is.
(9) A (3)–(7) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az elővásárlási jognyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az elővásárlási jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna.
[11] A Fétv. jelen ügyben alkalmazandó – 2021. június 4. napját megelőzően hatályos – rendelkezései:
17. § (1) Az adásvételi szerződésnek az elővásárlásra jogosultakkal a Földforgalmi törvény 21. § (1) bekezdésében meghatározott módon történő közlése során a szerződést négy eredeti példányban kell benyújtani a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) jegyzőjéhez (a továbbiakban: jegyző), amelyek közül egy példánynak a Földforgalmi törvény 8. §-a szerinti, és a Földforgalmi törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott biztonsági kellékekkel rendelkező papíralapú okmányon (a továbbiakban: biztonsági okmány) kiállítottnak kell lennie. Az adásvételi szerződéshez csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat.
[12] A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) jelen ügyben alkalmazandó – 2021. június 3. napját megelőzően hatályos – rendelkezései:
26. § (1) A Magyarország területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár [4. § (1) bekezdés] köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni (a továbbiakban együtt: lakcímbejelentés).
[13] A Korm. rendelet polgári ügyekben hivatkozott – 2021. december 31. napját megelőzően hatályos – rendelkezései:
32. § (6) Az árverésen árverezőként az vehet részt, aki
d) a 29. § (3) bekezdés szerinti helyben lakást
da) a lakóhely tekintetében a jegyző által kiállított, az életvitelszerű ott lakást bizonyító hatósági bizonyítvánnyal igazolja.
[14] Az Indítványozó álláspontja szerint az Nytv. 5. § (2) és (3) bekezdéseiben használt lakóhely elsősorban egy igazgatási kategória: azt a lakást vagy szállást jelöli, amely a polgárnak az állammal, továbbá más személyekkel való hivatalos kapcsolattartására, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál. A tartózkodási hely elsősorban szintén igazgatási kategória, de inkább tényhelyzetet határoz meg, mivel három hónapnál hosszabb valóságos ott-tartózkodást foglal magában.
[15] A Földforgalmi tv. 5. §-ában használt „helyben lakó” és „helyben lakó szomszéd” fogalmak azonban nem igazgatási kategóriák, hanem egyértelműen tényhelyzetre vonatkoznak. Ezt támasztja alá a Földforgalmi tv. 5. §-ához fűzött jogalkotói indokolás, miszerint a „helyben lakó fogalma szűkítésre kerül arra a személyre, akinek az életvitelszerű lakóhelye (vagyis nem csupán a bejelentett) legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adás-vételi, a csere, illetve a haszonbérleti szerződés tárgyát képező a föld fekszik”. Hasonlóképpen, a „helyben lakó szomszéd” fogalma sem a lakás-szomszédságra, hanem a tulajdonban vagy használatban álló szomszédos földre vonatkozik.
[16] Mivel a „helyben lakó” fogalom nem nyilvántartási állapotot, hanem a megszerezni kívánt földre vonatkozó valós, tartós kapcsolatot jelöl, igazolása sem korlátozódhat a lakcímkártya vagy a lakcímnyilvántartás adataira, már a hatóság előtti eljárásban sem.
[17] A legfőbb ügyész a nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy a Földforgalmi tv. 5. § 9. pontja szerinti „helyben lakó” fogalmának lényege az életvitelszerű tartózkodás, ami azt jelenti, hogy a bejelentett lakás a személy otthona: azt használja ténylegesen, a napi elfoglaltságait követően ide tér vissza. Utalt arra, hogy a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdése alapján a helyben lakás feltételét az elfogadó jognyilatkozathoz csatolt okirattal kell bizonyítani. Az Nytv. végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29. § (1) bekezdése értelmében a lakcímet és annak változását be kell jelenteni, amelyről a járási hivatal hatósági igazolványt állít ki. Álláspontja szerint a lakcímkártya a bejelentett lakcímet igazolja, az életvitelszerű ottlakás igazolására nem alkalmas, ezért annak további bizonyítása szükséges.
[18] Kiemelte, hogy a jogalkotó ugyan nem határozta meg a bizonyításra felhasználható okiratok körét, ez nem jelenti azt, hogy az elővásárlási jogosultságot nem kell igazolni. Álláspontja szerint a Korm. rendelet 32. § (6) bekezdés d) pont da) alpontja alapján a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány alkalmas az életvitelszerű ottlakás igazolására, ugyanakkor nem kizárt más olyan okirat becsatolása sem, amely az életvitelszerűség tényét a döntéshozatalhoz alkalmas módon legalább valószínűsíti. Végül utalt arra, hogy a megfelelő okiratot a Fétv. 17. § (2) bekezdése szerinti vevő és az is köteles csatolni, aki az elővásárlási jogosultságát a Földforgalmi tv. 5. § 10. pontjában foglalt „helyben lakó szomszéd” feltételére alapítja.
[19] Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy az elővásárlási jogosultságot megalapozó helyben lakás tényének igazolására elegendő a jogosult erre vonatkozó nyilatkozata, amelyet a hatóság a lakcímnyilvántartás adatai alapján ellenőrizhet. Nyilatkozatában azzal érvelt, hogy a hatályos jogszabályok értelmében a közhiteles lakcímnyilvántartó rendszer adatai tartalmazzák a polgárok lakcímadatait, és a hatóság a jóváhagyási eljárásban e közhiteles rendszerből meríti az elővásárlási jogosultság ellenőrzéséhez szükséges adatokat.
[20] A Jogegységi Panasz Tanács az Indítványozó által feltett kérdésekben az alábbiak szerint foglalt állást.
[21] A Jogegységi Panasz Tanácsnak először abban a kérdésben kellett döntenie, hogy mi a jelentéstartalma – lényege – a Földforgalmi tv. 5. § 9. pontjában írt „helyben lakó” fogalmának.
[22] Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[23] A Földforgalmi tv. 5. §-ához fűzött jogalkotói indokolás szerint az értelmező rendelkezések között csak a törvény által alkalmazott fogalmak meghatározása szükséges. Ilyen a helyben lakó fogalma, amely „szűkítésre kerül arra a személyre, akinek az életvitelszerű lakóhelye (vagyis nem csupán a bejelentett) legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adás-vételi, a csere, illetve a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik”. Az életvitelszerű lakóhely azt a többletkövetelményt juttatja kifejezésre, hogy a személy ténylegesen a nyilvántartó hatóság felé bejelentett lakcímen él. Amíg tehát az életvitelszerű ottlakás valós tényeket, körülményeket, vagyis egy tényállapotot tükröz, addig a bejelentett lakóhely egy nyilvántartási állapotot jelöl. Az Nytv. 26. § (1) bekezdése szerint a Magyarország területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár köteles a beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. E rendelkezésből azonban nem következik, hogy a Földforgalmi tv. alkalmazásában, a releváns 3 éves időszakban az elővásárlásra jogosult személy megszakítás nélkül, folyamatosan a bejelentett lakcímén él.
[24] A Jogegységi Panasz Tanács ezt követően azt a kérdést vizsgálta, hogy az elővásárlási jogosultságot megalapozó helyben lakás tényét milyen módon kell igazolni. A Földforgalmi tv. és a Fétv. sem határozza meg az elővásárlási jog fennállását igazoló okiratokat. Ebből következően minden olyan okirat alkalmas lehet e követelmény igazolására, amely hitelt érdemlően tanúsítja, hogy az elővásárlási jogára hivatkozó személy a meghatározott időszakban életvitelszerűen a bejelentett lakcímen élt. Ilyen okirat különösen a Korm. rendelet 32. § (6) bekezdés d) pont da) alpontja szerinti, a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány.
[25] A lakcímkártya mint a lakcímet igazoló hatósági igazolás – vita esetén – a lakcím meghatározása körében fontos bizonyítási eszköz, de önmagában nem alkalmas a helyben lakás hitelt érdemlő igazolására. A Vhr. 16. §-a alapján a hatósági igazolvány célja a polgár tájékoztatása a bejelentett lakcíméről annak érdekében, hogy azt a törvényben előírt kötelezettsége teljesítéséhez közhitelűen igazolhassa. A lakcímkártya a (2) bekezdésben meghatározott adatokat tartalmazza, úgymint személyes adatok, lakcím, kiállítás kelte és a kiállító hatóság megnevezése. Ezek az adatok viszont önmagukban nem tükrözik az elővásárlásra jogosult és a megszerezni kívánt föld közötti tényleges kapcsolatot, mivel az igazolvány kiállítására – amint ez az Nytv. 2022. január 1-jétől hatályos 26/A. § (1) és (2) bekezdésének egybevetett tartalmából is kitűnik – nem e célból kerül sor.
[26] A Jogegységi Panasz Tanács harmadsorban vizsgálta az életvitelszerű ott lakást igazoló okirat – köztük kiemelten a Korm. rendelet szerinti hatósági bizonyítvány – eljárásjogi összefüggéseit. Az elővásárlásra jogosult mindenekelőtt arra köteles, hogy a Földforgalmi tv. 21. §-ában foglalt alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő elfogadó nyilatkozatát a (3) bekezdésben meghatározott 60 napos jogvesztő határidőben megtegye, és ahhoz az elővásárlási jogosultságát igazoló okiratot csatolja. Ebből következően, ha az elővásárlásra jogosult a helyben lakását a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvánnyal kívánja igazolni, azt az ajánlatot elfogadó nyilatkozatához az előzőekben írt határidőben köteles csatolni. Az ügyben eljáró mezőgazdasági igazgatási szerv mint hatóság hiánypótlást csak rendkívül szűk körben, a Fétv. 34. § (1)–(4) bekezdései szerint rendelhet el, ezért a fenti határidőn belül sem jogosult felhívni az elővásárlási jogosultat arra, hogy – példának okáért – az elmaradt hatósági bizonyítványt csatolja. A hiányzó okirati igazolás pótlására a határidő jogvesztő jellegére tekintettel egy későbbi per során sincsen lehetőség. A Földforgalmi tv. 21. §-ában foglalt követelmények megsértése, így a hatósági bizonyítvány csatolásának elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a (9) bekezdés alapján úgy kell tekinteni, mintha az arra jogosult nem gyakorolta volna az elővásárlási jogát.
[27] A helyben lakás tényének hatósági bizonyítvánnyal történő igazolása sem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv határozata ellen indult közigazgatási perben vagy az adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló polgári perben a fél ne tehetné vitássá az elővásárlási jogára hivatkozó természetes személy életvitelszerű helyben lakását az érintett településen. A jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány a Pp. 323. §-a szerint közokirat, amellyel szemben ellenbizonyításnak van helye. Erre – a Pp. 265. § (1) bekezdése szerint – az a fél köteles, akinek érdekében áll az ellenbizonyítás, vagyis annak bizonyítása, hogy az elővásárlási jogával élő természetes személy nem a bejelentett lakcímen él életvitelszerűen.
[28] A fentiek alapján a Jogegységi Panasz Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a Földforgalmi tv. 5. § 9. pontja szerinti – és ugyanígy az e § 10. pontjában foglalt – helyben lakó fogalmát az Alaptörvény 28. cikkével összhangban, a jogszabály céljára és a jogalkotói indokolásra figyelemmel úgy kell értelmezni, hogy a természetes személy életvitelszerűen él a bejelentett lakcímen. Következésképpen, a helyen lakás bizonyítására a lakcímkártya önmagában nem alkalmas, az életvitelszerű ott lakás a perben vita tárgyává tehető.
[29] A Kúria ettől eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejűként.
[30] Az előbbiekre figyelemmel a Jogegységi Panasz Tanács az előzetes döntéshozatali indítvány és a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján eljárva a rendelkező részben foglaltak szerint határozott a Bszi. 40. § (2) bekezdésének megfelelően.
[31] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzé teszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
Budapest, 2022. november 28.
Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Kalas Tibor s. k. Előadó bíró,
Dr. Orosz Árpád s. k. Előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s. k. bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k. bíró,
Dr. Farkas Katalin s. k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s. k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s. k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. bíró,
Dr. Márton Gizella s. k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s. k. bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng erzsébet s. k. bíró,
Dr. Puskás Péter s. k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s. k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s. k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s. k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s. k. bíró,
Dr. Szabó Klára s. k. bíró,
Dr. Stark Marianna s. k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s. k. bíró
