AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG (2022/C 105/03) VÉLEMÉNYE

az uniós költségvetési keret átalakításáról a fenntartható helyreállítás és az igazságos átmenet érdekében ^* 

(saját kezdeményezésű vélemény)

Előadó: Dominika BIEGON

1. Következtetések és ajánlások

1.1. Az európai költségvetési szabályok felülvizsgálatra szorulnak: már a 2008-2009-es pénzügyi válság után is nyilvánvalóak voltak egyes hiányosságok, a Covid19-világjárvány pedig még komolyabb kihívások elé állítja a jelenlegi költségvetési keretrendszert. Korábbi véleményeiben az EGSZB üdvözölte a gazdasági kormányzás Európai Bizottság által kezdeményezett felülvizsgálatát. Ebben a véleményében az EGSZB megismétli, hogy reformokra van szükség, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb folytassa az EU gazdasági kormányzási keretének jelenleg szünetelő felülvizsgálatát. Mielőtt a felülvizsgált keretrendszer hatályba lép, az Európai Bizottságnak iránymutatásokat kellene előterjesztenie egy átmeneti időszakra vonatkozóan, amely alatt nem szabadna megindítani a túlzott hiány esetén követendő eljárást, és amely lehetővé tenné a „rendkívüli eseményre vonatkozó rendelkezés” országspecifikus alapon történő alkalmazását.

1.2. Bármely jövőbeli költségvetési keretnek a) meg kell erősítenie az állami beruházásokat, b) nagyobb ciklikus mozgásteret kell biztosítania, és c) nagyobb rugalmasságot és országspecifikus differenciálást kell lehetővé tennie az adósságállomány-rendezési pályák tekintetében, ugyanakkor garantálnia kell a költségvetés fenntarthatóságát. Az EU költségvetési keretének felülvizsgálata nem csupán a gazdaság rövid és középtávú stabilizálása érdekében szükséges. Létfontosságú gazdaságunk társadalmi-ökológiai átalakulásának finanszírozása szempontjából is, garantálva a teljes foglalkoztatottságot, a jó minőségű munkahelyeket és az igazságos átmenetet.

1.3. Konkrétabban, az EGSZB fő javaslata a költségvetési keret felülvizsgálatára egy olyan aranyszabály bevezetése az állami beruházásokra vonatkozóan, amelyet az EGSZB már korábbi véleményeiben is javasolt, illetve ennek az aranyszabálynak az ötvözése egy kiadási szabállyal. Ezen túlmenően az EGSZB üdvözli az Európai Költségvetési Tanács javaslatát a költségvetés-kiigazítási pályák országspecifikus differenciálására vonatkozóan.

1.4. Végezetül az EGSZB megjegyzi, hogy a költségvetési politika a parlamenti politika klasszikus területe, és döntései az állami kiadások és bevételek teljes szerkezetét befolyásolják. Ezért mind a nemzeti parlamenteknek, mind az Európai Parlamentnek hangsúlyos szerepet kell kapnia a jövőbeni uniós gazdasági kormányzási keretben.

1.5. Hasonlóképpen a civil társadalmat is nagyobb mértékben be kell vonni az európai szemeszterbe mind nemzeti, mind uniós szinten. Így kiegyensúlyozott gazdaságpolitika alakítható ki, amelyben minden érdek összeegyeztethető. Ez különösen igaz a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz irányítására, ahol a civil társadalom részvétele nem volt kielégítő ^* . A civil társadalom részvételét lehetővé tevő hatékony mechanizmus tekintetében a partnerség elvét kellene követni, amelynek alkalmazása régóta hagyomány az európai strukturális és beruházási alapok irányításában.

2. Háttér: új kihívások a Covid19-világjárvány után

2.1. Az európai költségvetési szabályok felülvizsgálatra szorulnak. A válságot megelőzően az Európai Költségvetési Tanács uniós költségvetési keretről szóló (2019-es) értékelése ^*  helyesen rámutatott két fő problémára: először is, a fiskális szabályok prociklikusak: a 2008/2009-es pénzügyi válságot követően a rengeteg fenntarthatósági aggály miatt túl korán került sor a költségvetési konszolidációra, ami az európai gazdaságot kettős recesszióba sodorta. Másodszor pedig az EU-ban az állami beruházások voltak a kiadáscsökkentések első számú célpontjai. Ha összehasonlítjuk a 2015 és 2019 közötti időszakra vonatkozó átlagos állami beruházási rátát a válság előtti átlaggal (2005-2009), akkor a 27 tagállamból 20-ban csökkent a ráta (egyeseknél akár 50%-kal is), méghozzá olyan mértékben, hogy az euróövezetben 2013 és 2017 között romlott az állami tőkeállomány értéke, amit a negatív nettó állami beruházási számok is jeleznek.

2.2. A Covid19-világjárvány még komolyabb kihívások elé állítja az EU költségvetési keretét: a gazdasági visszaesés, valamint a világjárvány társadalmi és gazdasági hatásainak enyhítését célzó politikai intézkedések számos tagállamban az államháztartási hiány és a GDP-arányos adósság szintjének jelentős növekedéséhez vezettek ^* . Az Európai Költségvetési Tanács (2020) ^*  becslései azt mutatják, hogy ha az uniós költségvetési szabályokat az általános mentesítési záradék feloldása után változatlanul alkalmaznák, akkor az adósságráta várható csökkentési pályája túlterhelne egyes tagállamokat, ami jelentős negatív gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel járna, és veszélyeztetné az EU gazdasági fellendülését.

2.3. Az uniós költségvetési szabályok reformjára nemcsak a gazdaság rövid és középtávú stabilizálása érdekében van szükség. Létfontosságú gazdaságunk társadalmi-ökológiai átalakulásának finanszírozása szempontjából is, garantálva a teljes foglalkoztatottságot, a jó minőségű munkahelyeket és az igazságos átmenetet. Az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez a tőkeállomány mélyreható korszerűsítésére van szükség. A fenntartható gazdasághoz az állami beruházások jelentős bővítésére van szükség, különben az európai gazdaságok éghajlattal kapcsolatos költségvetési kockázatokkal szembesülnek ^* . Ugyanakkor biztosítani kell a költségvetési fenntarthatóságot is. Az EGSZB már korábbi véleményeiben is hangsúlyozta, hogy az uniós költségvetési keretben aranyszabályt kell bevezetni az állami beruházásokra vonatkozóan ^* . Ezek a követelések továbbra is érvényesek: ahhoz, hogy Európa teljesíteni tudja 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseit, az Európai Bizottság nemrégiben úgy becsülte, hogy 2030-ig évente mintegy 470 milliárd euro finanszírozási hiányt kell pótolni ^* . Mint helyesen hangsúlyozták, „a szükséges mértékű finanszírozás mozgósítása jelentős politikai kihívás lesz”, és az állami beruházásoknak nyilvánvalóan kritikus szerep jut, nem utolsósorban a magánberuházások beindítása érdekében is. Az EU költségvetési keretének reformja során figyelembe kell venni ezeket a megfontolásokat.

2.4. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak szembe kell nézniük azzal a kihívással, hogy a gazdasági fellendülést követően csökkenteni kell az adósság GDP-hez viszonyított arányát ahhoz, hogy elegendő költségvetési mozgástér maradjon a következő gazdasági válság leküzdésére. A jelen véleményben javasolt kiadási szabály (lásd a 3.3.2. és a 3.3.3. bekezdést) valóban biztosítaná, hogy a tagállamok kedvező időszakokban konszolidálják államháztartásukat.

2.5. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU költségvetési keretének felülvizsgálatakor figyelembe kell venni a jelenlegi makrogazdasági környezetet. Az IMF ^*  és az Európai Bizottság ^*  egyaránt úgy véli, hogy az alacsony kamatlábaknak és a növekedési ráták emelkedésének köszönhetően rövid és középtávon stabilizálódhat az adósság GDP-hez viszonyított aránya. Az államadósság fenntarthatósága a (reál)GDP növekedési ütemétől, az éves elsődleges egyenlegtől és a fennálló államadósság (reál)kamatlábától függ. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok adósságának fenntarthatóságát értékelve vegye figyelembe ezeket a tényezőket.

2.6. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a fenntartható államháztartás nagymértékben függ a megbízható állami bevételektől és a tisztességes adózástól, beleértve például az adócsalás és az agresszív adótervezés elleni küzdelmet. Ezen túlmenően a bejelentett új saját forrásoknak hozzá kell járulniuk a méltányos adózás, valamint a társadalmi és éghajlati igazságosság fejlődéséhez. A fenntartható államháztartás biztosításához a bevételek és kiadások átláthatóságára, nyílt szerződéskötésre és arra van szükség, hogy a civil társadalmat is folyamatosan bevonják az államháztartási gazdálkodás felügyeletébe.

2.7. Korábbi véleményeiben az EGSZB üdvözölte a gazdasági kormányzás Európai Bizottság által kezdeményezett felülvizsgálatát, és kiemelte annak szükségességét ^* . Az EGSZB azt is javasolta, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián vitassák meg az uniós gazdasági kormányzás reformjának kérdését. Nem kezelhetjük tabuként azt, hogy az EUMSZ gazdasági kormányzásra vonatkozó rendelkezéseit hozzáigazítsuk az EU jelenlegi gazdasági valóságához. Az EGSZB megismétli ezt a kérését, különösen a Covid19-válság fényében. A régi költségvetési szabályokhoz való visszatérés megakadályozása és a jólétre összpontosító gazdasági kormányzás irányába való sikeres elmozdulás érdekében az EGSZB a felülvizsgálati eljárás mihamarabbi folytatását sürgeti ^* .

3. Részletes megjegyzések

3.1. Az EU gazdasági kormányzásának újbóli kiegyensúlyozása

3.1.1. A költségvetési politikának egy szélesebb, többszintű és kiegyensúlyozott kormányzási keret részét kell képeznie. Az EGSZB a jólét-központú gazdasági kormányzás mellett száll síkra, ahol az emberek társadalmi és gazdasági jólétét helyezik előtérbe, hogy senki se maradjon le, miközben biztosítják az államadósság fenntarthatóságát. Az EGSZB ezért olyan kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát sürget, amely hangsúlyozza számos kulcsfontosságú politikai célkitűzés fontosságát és egyenlő súlyt ad az olyan kulcsfontosságú politikai célkitűzéseknek, mint a fenntartható és inkluzív növekedés, a teljes foglalkoztatottság, a tisztességes munka és az igazságos átmenet, a jövedelem és a jólét igazságos elosztása, a közegészségügy és az életminőség, a környezeti fenntarthatóság, a pénzügyi piacok stabilitása, az árstabilitás, a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok, a versenyképes szociális piacgazdaság és a fenntartható államháztartás. E célkitűzések mind az EUSZ 3. cikkében foglalt célkitűzésekhez, mind az ENSZ jelenlegi fenntartható fejlődési céljaihoz illeszkednek ^* .

3.1.2. Ahhoz, hogy a tagállamokat a fenntartható és inkluzív gazdaság felé vezető úton támogassuk, nem csak az szükséges, hogy bizonyos feltételek mellett nagyobb költségvetési mozgásteret biztosítsunk. Mindemellett továbbra is ösztönözni kell a reformokat. Az EU jelenlegi gazdasági kormányzási kerete három pillérből áll: a) költségvetési felügyelet, b) makrogazdasági felügyelet és c) szociális és foglalkoztatáspolitikai koordináció. Így már most is nagy hangsúlyt fektet a reformokra. Számos empirikus tanulmány hangsúlyozza, hogy a reformok ellenére a korábbi országspecifikus ajánlások nagy része a versenyképesség fokozására és az állami költségvetések konszolidációjára összpontosított ^* . Az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket, hogy a jövőbeni országspecifikus ajánlásokban legyenek kiegyensúlyozottabbak: a költségvetési referenciaértékeknek, valamint az uniós éghajlat-politikai céloknak és a szociális jogok európai pillérének egyaránt fontos hivatkozási pontként kell szolgálniuk az országspecifikus ajánlásokban. Különös hangsúlyt kell fektetni a zöld és digitális gazdaságra való átállást támogató reformokra (ilyenek például az aktív munkaerőpiaci politikák és az egész életen át tartó tanulási rendszerek, beleértve az átképzési programokat és a pályamódosítás támogatását), valamint az uniós források hatékony felhasználását garantáló reformokra (ilyen például a közigazgatásban a beruházási projektek kezeléséhez szükséges technikai kapacitások kiépítése, hatékony és nyílt közbeszerzési rendszerek és a hatékony beruházási politika előtt álló egyéb, nem monetáris akadályok megszüntetését célzó reformok).

3.2. Az állami beruházások megerősítése

3.2.1. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetési keretet úgy kell megreformálni, hogy az jobban védje az állami beruházásokat ^* . Az állami beruházások multiplikátorhatása kimondottan magas, ezért az állami beruházások csökkentése különösen negatív hatással van a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra. Az állami beruházások és általában az állami kiadások csökkentése a gazdasági visszaesés és recesszió idején különösen káros ^* . Emellett számos tanulmány az állami beruházásokat hosszú távon a növekedés ösztönzőjeként is azonosítja ^* . A közberuházások hosszú távú növelése biztosabb alapot nyújt a magánszektorbeli tervezéshez is ^* .

3.2.2. Ezek a tények olyan megközelítést indokolnak, amely az állami beruházásokat prioritásként kezeli az uniós költségvetési szabályoknak való tagállami megfelelés értékelése során. Az EGSZB az állami beruházások „aranyszabálya” mellett száll síkra ^* , hogy megvédjük a termelékenységet, valamint a társadalmi és ökológiai alapot a jövő generációk jólétének megőrzése érdekében, ugyanakkor biztosítsuk a költségvetési fenntarthatóságot. Általánosságban az EGSZB azt javasolja, hogy a felülvizsgált költségvetési keretben az aranyszabály hagyományos államháztartási koncepcióját alkalmazzák ^* . Ez azt jelenti, hogy a nettó állami beruházásokat ki kell zárni a költségvetési hiány kiszámításából. Ha az EGSZB által javasolt kiadási szabály kerül bevezetésre (lásd a 3.3.2. és 3.3.3. bekezdést), a nettó állami beruházásokat szintén ki kell zárni az állami kiadások felső határából, miközben a beruházási költségeket a jelenlegi négyéves időszak helyett a teljes élettartamra kellene elosztani. A nettó állami beruházások növelik az állami és/vagy társadalmi tőkeállományt, és előnyöket biztosítanak a jövő nemzedékek számára ^* . A jövő nemzedékek örökölni fogják az államadósság terheit, de cserébe megfelelő és megnövekedett állami tőkeállományt kapnak.

3.2.3. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az aranyszabály ahhoz vezet, hogy az uniós költségvetési kereten belül preferenciálisan kezelik az állami beruházásokat. Nem mentesíti a kormányokat azon kötelezettség alól, hogy igazolják a vonatkozó beruházási projekteket, és megszerezzék hozzájuk az emberek többségének támogatását. Mindenképpen fenn kell tartani az átláthatóságot és a parlament előtti elszámoltathatóságot - azért is, hogy csak a közjót szolgáló közberuházásokra kerüljön sor.

3.2.4. Az EGSZB első lépésként a „beruházási záradék” alapvető felülvizsgálatát ajánlja. Az EGSZB először is azt javasolja, hogy értelmezzék rugalmasabban a Stabilitási és Növekedési Paktum „beruházási záradékát”. Eddig ritkán alkalmazták, elsősorban a szigorú támogathatósági kritériumok miatt ^* . Ezeket a kritériumokat lazítani kellene: az állami beruházásoknak elvileg indokolniuk kellene a kiigazítási pályától való átmeneti eltérést, függetlenül a tagállam gazdasági ciklusban elfoglalt helyzetétől, még akkor is, ha ezek a beruházások ahhoz vezetnek, hogy a hiány túllépi a GDP 3%-ában rögzített referenciaértéket.

3.2.5. Jelenleg a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető korrekciós pályától való eltérés csak akkor megengedett, ha az az EU által társfinanszírozott projektek nemzeti kiadásaihoz kapcsolódik ^* . Az EGSZB a beruházások tágabb meghatározását javasolja. Ugyanakkor a beruházások meghatározásának egyértelműnek és gyakorlatiasnak kell lennie, hogy megelőzhető legyen a „kreatív elszámolás”. Jó kiindulópontot jelent a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kapcsán a tagállamok számára adott európai bizottsági iránymutatás és a beruházások abban szereplő meghatározása ^* , mivel magában foglalja a tárgyi eszközökbe történő beruházásokat, de az egészségügyi, szociális védelmi, oktatási és képzési, valamint a zöld és a digitális átmenetet célzó beruházásokat is.

3.2.6. Az EGSZB üdvözli a fenntartható tevékenységekhez bevezetett taxonómiát. Az ugyanis egyértelműen meghatározza, hogy mi minősül „környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységnek”, ami lehetővé teszi a „környezeti szempontból fenntartható beruházások” meghatározását ^* . Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy a fenntartható tevékenységek jól kidolgozott uniós taxonómiáját vegyük alapul a közberuházások fenntarthatóságának értékeléséhez, és egy aranyszabállyal kombináljuk azt. Az EGSZB érdeklődéssel várja a zöld költségvetésre vonatkozó európai bizottsági javaslatokat is.

3.3. Nagyobb ciklikus mozgástér a költségvetési politikában

A ciklikus kiigazítási módszerek reformja vagy egy kiadási szabály bevezetése

3.3.1. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság ciklikus kiigazítási módszere átláthatatlan, és a prociklikusság forrása. Az Európai Bizottság strukturális egyenleget meghatározó módszere problematikusnak bizonyult, mivel a kiszámított potenciális kibocsátást erősen befolyásolja az aktuális gazdasági helyzet. A gazdasági visszaesés szakaszaiban például a potenciális kibocsátást gyorsan és erőteljesen lefelé módosítják, bár ez nem feltétlenül tükrözi a valós feltételeket ^* . A potenciális kibocsátás lefelé történő korrekciója súlyos következményekkel jár a számított strukturális hiányra és az ennek megfelelően meghatározott konszolidációs erőfeszítésekre nézve. Ha a potenciális kibocsátás kiszámítása kevésbé érzékeny a ciklikus ingadozásokra, az jelentős költségvetési mozgásteret nyithat a tagállamok számára az anticiklikus gazdaságpolitikákhoz. Ez a reformjavaslat könnyen végrehajtható lenne, és csupán minimális követelményként kellene figyelembe venni ahhoz, hogy az EU költségvetési szabályai alkalmasabbá váljanak a ciklikus ingadozások kezelésére. A strukturális hiány azonban még reform esetén is rendkívül összetett fogalom marad, és számítását szinte lehetetlen elmagyarázni a polgároknak és az érintetteknek. A technikai problémák és a fogalom átláthatatlansága miatt alternatív lehetőségeket kell mérlegelni.

3.3.2. Egy alternatív reformlehetőség a strukturális hiány vitatott fogalmának teljes elhagyása, és ehelyett a közkiadási szabály bevezetése egy felülvizsgált költségvetési keretrendszerben ^* . A ciklikusan kiigazított hiánytól eltérően a közkiadások valós időben megfigyelhetők, és a kormány közvetlenül ellenőrzi őket. Az állami beruházásokat a folyó és a beruházási költségvetés szétválasztásával kell előnyben részesíteni, és csak a folyó költségvetést kell a nominális kiadások növekedésére vonatkozó korlátoknak alávetni. Ily módon az aranyszabály megközelítést kombinálni lehetne egy kiadási szabállyal ^* .

3.3.3. A nominális közkiadásokat a kamatfizetések nélkül és a ciklikus kormányzati kiadások nélkül számítanák ki. A korlátokat a reáltermelés potenciális növekedési rátája és az Európai Központi Bank (EKB) 2%-os célinflációs rátája alapján lehetne meghatározni. Ha a ciklikus tényezők miatt az adóbevételek csökkennek (recesszióban) vagy emelkednek (fellendülésben), a szabály azzal segíti elő a stabilitást, hogy biztosítja, hogy az állami kiadások csak a meghatározott korlátokon belül növekedjenek. A megállapított korlátot meghaladó kiadások csak akkor engedélyezhetők, ha azok megfelelnek a költségvetési semlegesség elvének, azaz ha a kiadásokat máshol ugyanilyen mértékben csökkentik, vagy ha az adóbevételek növekednek. Általános adócsökkentés esetén a kiadások növekedési rátáinak tartalmazniuk kellene ezeket a forráskivonásokat. A kiadási szabály és az állami beruházásokra vonatkozó aranyszabály javasolt kombinációja hatékony eszköz lehet az állami kiadások fenntartható szintre való korlátozására, ugyanakkor lehetővé teszi az automatikus stabilizátorok működését és a kormányok számára diszkrecionális intézkedések meghozatalát.

Rugalmas és országspecifikus adósságkiigazítási pályák

3.3.4. Az EGSZB támogatja az Európai Költségvetési Tanács (2020) ^*  arra irányuló javaslatát, hogy az egyszerűsített adóügyi keretbe országspecifikus elemeket vezessenek be. Az EGSZB különösen üdvözli a tagállamok költségvetési kiigazításának differenciálására vonatkozó javaslatot, az adósság fenntarthatóságának fenntartása mellett. Az adósság GDP-hez viszonyított csökkentésére vonatkozó stratégiák országonkénti differenciálásának átfogó gazdasági elemzésen kell alapulnia, figyelembe véve olyan tényezőket, mint az adósság kiindulási szintje és összetétele, a fenntarthatóság mértékeként a kamatláb és a növekedési ráta különbözete, az inflációs kilátások, az elöregedés és a környezeti kihívások előre jelzett költségei, a munkanélküliség és a szegénység szintje, a jövedelem- és vagyoneloszlás, a belső és külső egyensúlytalanságok és elsősorban az, hogy a költségvetési kiigazítás (pl. a szükséges elsődleges költségvetési többlet) reális-e ^* .

3.3.5. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a költségvetési referenciaértékeket nem maga az EUMSZ 126. cikke, hanem a Szerződés mellékletében található 12. jegyzőkönyv határozza meg. Ezért ezeket az értékeket a Tanácsban egyhangú szavazással, a Szerződés módosítására irányuló hivatalos eljárás nélkül meg lehet változtatni. Az EGSZB arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy fontolják meg a 60%-os adósságküszöb megemelését, figyelembe véve a jelenlegi makrogazdasági helyzetet és biztosítva a költségvetés fenntarthatóságát.

3.3.6. Végezetül érdemes ebben az összefüggésben hozzátenni, hogy nem teljesen felel meg az anticiklikus politika eszméjének, ha recesszió idején kizárólag a nemzeti automatikus stabilizátorokra támaszkodnak. A kibocsátás és a foglalkoztatás csökkenése által okozott költségvetési hiányok nem kompenzálják teljes mértékben a ciklikus veszteségeket, és nem elegendőek a ciklikus visszaesés teljes ellensúlyozásához. Ezek csak passzív és részleges anticiklikus válaszok, és aktív diszkrecionális átmeneti válaszokkal kell kiegészíteni őket, hogy a ciklikus visszaeséseket fellendülésre lehessen átfordítani. A múltban számos tagállam döntött úgy, hogy folytatja a GDP-arányos adósságállomány csökkentését, aminek negatív gazdasági következményei lettek volna, miközben a költségvetési ösztönzők megfelelőbbek lettek volna. Egy jövőbeli költségvetési keretrendszerben - feltéve, hogy a kedvező kamatkörnyezet továbbra is fennmarad - nagyobb elsődleges hiányt kell megengedni, miközben az adósság GDP-hez viszonyított arányát állandóan vagy csökkenő mértékben kell tartani, és biztosítani kell az adósság fenntarthatóságát. Ezért a kivételes záradékoknak továbbra is a jövőbeli uniós költségvetési keretek sarokkövének kell maradniuk, és azokat ennek megfelelően kell kiigazítani.

A mentesítési záradék deaktiválása

3.3.7. Az EGSZB üdvözli a költségvetési keret általános mentesítési záradékának aktiválását, és óva int attól, hogy túl gyorsan térjünk vissza a „normális kerékvágásba”, mivel ez egyfajta csökkentési impulzust okozhat, ami a tagállamokat a kiadások csökkentésére késztetné a középtávú költségvetési célok elérése érdekében, ahogyan az 2010 után történt, és kettős recessziót okozott. Ez ellentétes lenne a Next Generation EU programjának céljával, és újabb recessziót idézhetne elő.

3.3.8. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon döntését, hogy az általános mentesítési záradékot 2022-ben továbbra is alkalmazzák, 2023-ban pedig deaktiválják, feltéve, hogy a gazdasági tevékenység szintje eléri a válság előtti szintet ^* . Az EGSZB támogatja továbbá az Európai Bizottság azon szándékát, hogy „az országspecifikus helyzeteket az általános mentesítési záradék deaktiválása után is figyelembe veszik” ^* . Végezetül az Európai Bizottságnak iránymutatásokat kellene előterjesztenie egy átmeneti időszakra vonatkozóan, amíg az új költségvetési keretrendszer létre nem jön, amely alatt nem szabadna túlzott hiány esetén követendő eljárást aktiválni, és amely lehetővé tenné a „rendkívüli eseményre vonatkozó rendelkezés” országspecifikus alapon történő alkalmazását. Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsan folytassa az EU gazdasági kormányzási keretének felülvizsgálatát, amely megakadt. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ahelyett, hogy visszatérnénk a normális kerékvágásba, térjünk át egy felülvizsgált gazdasági kormányzási keretre (lásd alább) ^* .

3.4. Az euro nemzetközi szerepe

3.4.1. Közös valutánk - az euro - nemzetközi szinten nagy tekintélynek örvend, és elismerték, hogy tartalék- és kereskedelmi valutaként globális jelentőséggel bír. Az euro mint stabil és megbízható valuta hírneve olyan világos, érthető és végrehajtható költségvetési szabályoktól függ, amelyek megerősítik az állami beruházásokat, hogy lehetővé tegyék a tőkeállomány korszerűsítését és nagyobb ciklikus mozgásteret teremtsenek a gazdasági visszaesés idején, ugyanakkor biztosítják az adósság fenntarthatóságát. Az EGSZB ezért meg van győződve arról, hogy a költségvetési szabályok felülvizsgálatának semmilyen módon nem szabad aláásnia az eurónak mint az Unió fő „horgonyvalutájának” a stabilitását. A költségvetési szabályok felülvizsgálatáról szóló vita során külön hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a pénzpiacok hogyan ítélik meg az euro hosszú távú kilátásait globálisan fontos valutaként. Az euro hírneve alapvetően a gazdasági, társadalmi és politikai stabilitástól függ.

3.5. A parlamentek és a civil társadalom szerepének erősítése az uniós gazdasági kormányzásban

3.5.1. Az EGSZB megjegyzi, hogy a költségvetési politika a parlamenti politika klasszikus területe, és döntései az állami kiadások és bevételek teljes szerkezetét befolyásolják. Ezért mind a nemzeti parlamenteknek, mind az Európai Parlamentnek hangsúlyos szerepet kell kapnia a jövőbeni uniós gazdasági kormányzási keretben. Az Európai Parlament szerepét az európai szemeszterben egy intézményközi megállapodás révén meg kell erősíteni. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét és a Szerződésekben foglalt hatáskörmegosztást. A nemzeti parlamenteknek felelősségre kell tudni vonniuk a kormányokat az általuk követett költségvetési politikákért. Ezért hatékonyan be kell vonni őket az európai szemeszterbe és a nemzeti helyreállítási tervek végrehajtásába.

3.5.2. Hasonlóképpen a civil társadalmat is nagyobb mértékben be kell vonni az európai szemeszterbe mind nemzeti, mind uniós szinten. Így kiegyensúlyozott gazdaságpolitika alakítható ki, amelyben minden érdek összeegyeztethető. Ez különösen igaz a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz irányítására, ahol a civil társadalom részvétele nem volt kielégítő ^* . A civil társadalom részvételét lehetővé tevő hatékony mechanizmus tekintetében a partnerség elvét kellene követni, amelynek alkalmazása régóta hagyomány az európai strukturális és beruházási alapok irányításában.

3.5.3. A gazdaságpolitikai célkitűzéseket jelző mutatóktól való jelentős eltérés esetén tárgyalásokra van szükség az uniós intézmények és a tagállamok között. A két félnek közösen, egyenrangú félként kell megoldásokat kidolgoznia. Ahelyett, hogy pénzügyi szankciókkal fenyegetnénk az érintett tagállamokat, pozitív ösztönzők bevezetése enyhíthetné a problémát. Az ajánlásokban az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdításának kell a fő szempontnak lennie ^* .

3.5.4. Az EGSZB kifogásolja az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendeletben, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben és az Európai Stabilitási Mechanizmusról szóló kormányközi szerződésben szereplő úgynevezett „makrogazdasági feltételrendszert”, amely általánosságban lehetővé teszi az uniós források folyósításának leállítását, ha a tagállamok megsértik az uniós költségvetési szabályokat vagy makrogazdasági egyensúlyhiányhoz járulnak hozzá. A mentesítési záradék deaktiválása után ezek a makrogazdasági feltételek csökkentéseket ösztönözhetnek, ami arra készteti a tagállamokat, hogy a költségvetési célok elérése érdekében csökkentsék kiadásaikat. Ez ellentétes lenne a területi kohézió politikai céljával és a Next Generation EU program átfogóbb céljaival.

3.5.5. A fenntartható fellendüléshez továbbra is elengedhetetlen az alkalmazkodó monetáris politika. Az Európai Parlament az EKB-ról szóló éves állásfoglalásai és az EKB-val folytatott negyedéves „monetáris párbeszéd” meghallgatásai révén szavazhatna a másodlagos célkitűzésekről, és makrogazdasági és iparpolitikára vonatkozó iránymutatásokkal egy demokratikusabb folyamatot alakíthatna ki. Ez lehetővé tenné a szociális partnerek és a polgárok, valamint a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű bevonását. Ily módon az EKB megújult legitimitást kapna egy kibővített célrendszerhez. Hatékonyan működhetne, teljes eszköztárát bevetve, hogy demokratikus intézmények által irányított, világos és politikailag meghatározott politikai célkitűzések érdekében dolgozzon. Az EKB közintézmény, és igénybe vehető, hogy a kamatlábak és a kamatfelárak célzott irányításával, valamint célzott monetáris eszközökkel segítse a tagállamokat abban, hogy az emelkedő kamatlábak idején akár árstabilitási, akár foglalkoztatási szempontból finanszírozni tudják magukat.

Kelt Brüsszelben, 2021. október 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Christa SCHWENG