| Előadó: | Kate FEENEY (IE/Renew Europe), Dun Laoghaire Rathdown megye közgyűlésének tagja | |
| Referenciaszöveg: | A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020-2025) | |
| COM(2020) 698 final |
POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA
1. megállapítja, hogy az egyenlőség egyike az Európai Unió alapját képező értékeknek, ahogyan ez a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában is tükröződik, amelyek felhatalmazzák az EU-t a megkülönböztetés elleni küzdelemre, és felelősséggel ruházzák fel e tekintetben;
2. ismételten leszögezi, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális, nem bináris és queer (LMBTIQ) személyek jogai emberi jogok, ezért minden embert megilletnek, függetlenül attól, hogy jogállásuk szerint állampolgárság nélküli személyek, menekültek, migránsok vagy külföldi állampolgárok, vagy attól, hogy nők, férfiak, gyermekek, idősek vagy fogyatékossággal élő személyek, továbbá hogy milyen felekezethez vagy etnikumhoz tartoznak, milyen politikai nézeteket vallanak, és milyen a szexuális irányultságuk, nemi identitásuk vagy önkifejezésük, illetve nemi jellegük;
3. üdvözöl minden eddigi, európai és nemzeti szinten végzett munkát * , többek között az Európai Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020-2025)” című közleményének közzétételét és az abban foglalt, az LMBTIQ-személyek egyenlőségének az Európai Unióban történő előmozdítását célzó politikai célokat és intézkedéseket;
4. arra figyelmeztet azonban, hogy bár az első uniós LMBTIQ-egyenlőségi stratégia régóta várt lépés a helyes irányba abban az Európában, amelynek mottója az „Egyesülve a sokféleségben”, az uniós értékek érvényesülése tekintetében visszalépés tapasztalható, mivel egyes hatóságok rendszeresen LMBTIQ-ellenes hangot ütnek meg, sőt diszkriminatív politikákat és jogszabályokat alkalmaznak;
5. biztatónak látja, hogy az Európai Bizottság kifejezetten megemlíti az RB-t, és arra kéri, hogy mozdítsa elő a párbeszédet a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalommal, többek között a szociális partnerekkel az LMBTIQ-személyek egyenlőségének előmozdítása érdekében;
6. aggasztónak tartja, hogy a fokozott szakpolitikai erőfeszítések ellenére az LMBTIQ-személyek strukturális hátrányos megkülönböztetése és marginalizációja még mindig Unió-szerte tapasztalható;
7. szilárd meggyőződése, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak egy olyan európai társadalom kialakításában, amely nem bizonyos polgárok kirekesztésén, hanem az összes polgár befogadásán alapul, és egyetért azzal, hogy az inkluzív és a sokszínűséget előmozdító stratégiák mind a köz-, mind a magánszektorban fontosak az LMBTIQ-személyek által tapasztalt összetett kihívások és élethelyzetek kezelésében;
8. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az Európai Unió alapvető elveinek tiszteletben tartását, valamint azt, hogy egyetlen önkormányzat, régió vagy állam se vezessen be a „helyi önkormányzatok családjogi chartájaként” vagy az „LMBT-ideológiával szembeni állásfoglalásként” elfogadott rendszerszintű diszkriminatív kezdeményezéseket, mint például az „LMBT-mentes övezetek” létesítése, vagy használjon fel forrásokat a megkülönböztetésmentesség elvével ellentétes módon;
9. a fentiek fényében hangsúlyozza az LMBTIQ-személyek hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelem fontosságát, üdvözli az Európai Parlament állásfoglalását, amely az egész EU-t az LMBTIQ-szabadság zónájának nyilvánította * , és hangsúlyozza a közösségeken belüli kölcsönös tolerancia jelentőségét;
Mi a városok és régiók szerepe?
10. meggyőződése, hogy az egyenlőtlenség elleni küzdelem az EU-ban közös felelősségünk, amely minden kormányzati szinten fellépést igényel, valamint szükségessé teszi a civil társadalom, valamint az LMBTIQ-szervezetek és érdekképviseleti csoportok aktív és folyamatos részvételét, mivel ezek mind kulcsszerepet játszanak az egyenlőségi politikák működtetésében és alakításában, valamint hatékony végrehajtásukban;
11. hisz abban, hogy az egyenlőség megteremtésében és általános érvényre juttatásában nagy szerep jut a helyi és regionális szintű intézkedéseknek, mivel a regionális és helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek napi szinten érintkeznek a polgárokkal, és más kontextusban találkoznak velük, mint a nemzeti szintű politikusok: iskolákban, munkahelyeken, kulturális és sporttevékenységek során, tehát mindazon helyeken, ahol az emberi jogok formálódnak és érvényre jutnak;
12. kiemeli továbbá, hogy a helyi önkormányzatoknak szerepe van az emberi jogokról való tájékoztatásban, a közösségeik előtt álló legfontosabb kihívások felismerésében, valamint a közösségi életben való egyenlő részvétel és a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosításában, továbbá abban, hogy a társadalom marginalizált tagjai számára a szükségleteikhez szabott szolgáltatásokat vezessenek be;
13. osztja a Világgazdasági Fórum azon véleményét * , hogy az egyenlőség és a jogok érvényesülésének előmozdítása világosan és pozitívan korrelál a városok és a régiók gazdasági fejlődésével és jólétével, és a kirekesztő magatartás bármely formája káros hatással lehet a közösség egészére és a tágabb gazdaságra is. Ez különösen fontos most, hogy a Covid19-válságot követően megkezdjük a közösségeink újjáépítését;
14. aggasztja, hogy a vidéki és a városi területek között szemmel látható különbség van a sokszínűséggel szembeni általános tisztelet és az elfogadás terén, ami elmélyítheti egyes régiók demográfiai problémáit, és ezáltal még jobban aláássa gazdasági és társadalmi fejlődésüket;
15. megállapítja és üdvözli, hogy vannak példák arra, hogy a helyi önkormányzatok * aktívan hozzájárulnak az LMBTIQ-közösségek befogadásához, sőt, élen járnak az LMBTIQ-barát szakpolitikák kialakításában, miközben a nemzeti kormányok lemaradnak e téren;
Az erőszak valamennyi formája elleni küzdelem
16. EU-szerte és azon túl is teljes mértékben kiáll az LMBTIQ-személyek szabadságát garantáló városok mellett;
17. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel az LMBTIQ-személyek elleni erőszak valamennyi formája ellen, és fogadjon el intézkedéseket az LMBTIQ-személyek elleni erőszak megelőzése és leküzdése céljából, ideértve az online erőszakot is, amely a fiatalok között elfogadottá válhat;
18. kéri az Európai Bizottságot, hogy elismerve a szabad véleménynyilvánítás jogának fontosságát, fogadjon el intézkedéseket a gyűlöletbeszéd, különösen az online gyűlöletbeszéd leküzdésére. Az LMBTIQ-személyek elleni gyűlöletbeszéd a hátrányos megkülönböztetés egyik legártalmasabb forrása, és gyakran gyűlölet-bűncselekménybe és erőszakba torkollik. A gyűlöletbeszéd elleni fellépés együttműködést igényel az európai intézmények, a kormányzati szervek, a helyi és regionális önkormányzatok és a magánszektor között. Erre a lépésre szükség van, ha gátat akarunk vetni a hátrányos megkülönböztetésnek és a társadalomra gyakorolt romboló hatásának;
19. várakozással tekint a közeljövőben benyújtandó európai bizottsági javaslat elé, amely az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt uniós bűncselekmények körét kiterjeszti a gyűlölet-bűncselekményekre és gyűlöletbeszédre, arra is, amely az LMBTIQ-személyek ellen irányul, nemcsak szexuális irányultságukat, hanem nemi identitásukat, nemi önkifejezésüket és nemi jellegüket illetően is, és hangsúlyozza, hogy sürgősen végre kell hajtani a bűncselekmények áldozatainak jogairól szóló irányelvet;
20. sürgeti, hogy valamennyi uniós tagállam ratifikálja az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény), amelynek az áldozatok jogai védelmére irányuló intézkedései megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, ideértve a nemen, a társadalmi nemen, szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetést is; Ennek érdekében kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy az egyezmény megkötését kulcsfontosságú prioritássá teszi, és nagy várakozással tekint többek között a nők elleni erőszak felszámolásával kapcsolatos javaslat elé, amelyet Ursula von der Leyen elnök jelentett be az Unió helyzetéről szóló 2021-es beszédében;
21. szorgalmazza az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló felülvizsgált irányelv megfelelő átültetését és szigorú alkalmazását, mert az megerősíti az olyan tartalmakkal szembeni védelmet, amelyek gyűlöletet keltenek vagy erőszakra ösztönöznek, és tilt mindenféle - ezen belül a nemi vagy szexuális irányultságon alapuló - diszkriminációt tartalmazó vagy támogató kommunikációt a kereskedelmi médiában;
A személyek szabad mozgása és a családok
22. fontosnak tartja, hogy a stratégia kifejezetten hivatkozzon a szabad mozgás regionális - ezen belül is különösen a régiók közötti - vonatkozásaira, tiszteletben tartva ugyanakkor azt a Szerződésekben rögzített tényt, hogy a családjog a tagállamok hatáskörébe tartozik, és rámutat arra, hogy ez akadályozhatja a szabad mozgást, mivel a tagállamok eltérő családjogi szabályozása miatt gyakran előfordul, hogy az egyik tagállamban elismert családi kapcsolatokat más tagállamokban nem ismerik el, különösen az LMBTIQ családok esetében;
23. üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2020 novemberében első alkalommal ismertette a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, nem bináris, interszexuális és transznemű személyek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégiáját (LMBTIQ). A stratégia alapjául szolgáló négy pillér egyike az LMBTIQ-személyek biztonságának garantálására vonatkozik.
Az LMBTIQ-személyek elleni erőszak jelensége azonban máig nincs reprezentatív módon feldolgozva ahhoz, hogy második lépésként releváns munkamódszerek álljanak rendelkezésre az erőszak elleni jövőbeli küzdelemhez.
Bár az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által közzétett „Long Way to Go for LGBTI Equality” című online felmérés értékes információkkal szolgál az LMBTIQ-személyek megkülönböztetéssel és erőszakkal kapcsolatos tapasztalatairól, önkéntes online felmérésként statisztikailag nem reprezentatív, mivel nem véletlenszerű mintán alapul. Ennek fényében a Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy LMBTIQ-stratégiájának részeként rendszeresen kezdeményezzen és finanszírozzon olyan, uniós szintű anonim és reprezentatív felmérést az LMBTIQ-személyek (rejtett) erőszakkal, köztük párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos tapasztalatairól, amelyet minden uniós tagállam számára függetlenül kell elvégezni és értékelni.
24. teljes mértékben egyetért az Európai Bizottság elnökének azon kijelentésével, miszerint „aki egy országban szülő, az minden országban szülő” * . üdvözli ezért a család tagállamok közötti kölcsönös elismerésének támogatásáról szóló jogalkotási javaslat bejelentését;
25. arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyértelmű és könnyen hozzáférhető tájékoztatást az LMBTIQ-szemé-lyek és családtagjaik EU-n belüli, határokon átnyúló jogainak elismeréséről, és hogy a köztisztviselők a közigazgatás minden szintjén alapos tájékoztatást kapjanak ebben a témában;
26. csatlakozik ahhoz a kéréshez, amelyet az Európai Parlament fogalmazott meg a szivárványcsaládok és az azonos nemű párokkal kapcsolatban az LMBTIQ-személyek EU-ban biztosított jogairól szóló állásfoglalásában * , és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy törekedjen a szivárványcsaládok helyzetének javítására egyrészt a határon átnyúló családjogi rendelkezések szigorú érvényesítése, másrészt a tagállamokkal folytatott párbeszéd fokozása révén (ideértve a Coman-ítélet végrehajtásával kapcsolatos párbeszédeket * ), mivel az anyagi családjog tagállami hatáskörbe tartozik;
27. arra kéri a helyi önkormányzatokat, hogy küldjenek pozitív jelzést a helyi LMBTIQ-közösségeik felé azáltal, hogy bátorságot mutatnak az LMBTIQ-személyeket támogató ambiciózus politikák kialakítása terén és alulról kezdeményeznek változást; itt említhetjük meg Torinó példáját * , ahol a városi közigazgatási szervek hivatalosan elismerik az azonos nemű partnerek közötti bejegyzett élettársi kapcsolatot, jóllehet nemzeti szinten 2016-ig nem voltak erre vonatkozó rendelkezések. Torinó azóta is úttörő szerepet tölt be azáltal, hogy elismeri az azonos nemű párok törvényes szülői státuszát, még akkor is, ha a nemzeti jog nem tartalmaz ilyen rendelkezéseket;
Az LMBTIQ-fiatalok támogatása az EU-ban
28. elismeri, hogy az LMBTIQ-fiatalok Európában különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel már fiatalon hátrányos megkülönböztetésnek, viktimizációnak, megbélyegzésnek és bántalmazásnak vannak kitéve; nehézségekbe ütköznek a szexuális irányultságuk családjuk és közösségeik előtti felfedése során, valamint amiatt, hogy a szakmai szolgáltatók és a társadalom szélesebb körei nem ismerik jól az LMBTI+-személyek problémáit, továbbá az LMBTIQ-személyek jelentős része mentális, testi és szexuális egészségi problémákkal is küzd;
29. üdvözli az Európai Bizottság 2021. március 24-én közzétett, átfogó gyermekjogi stratégiáját, amely biztosítja az LMBTIQ-gyermekek számára a szabad személyiségfejlődést, illetve jogaik védelmét és gyakorlását, valamint olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek tájékoztatást és iránymutatást nyújtanak a családoknak ahhoz, hogy segíthessék a gyermekek teljes körű fejlődését. Kifejezetten támogatja az arra vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét, hogy szüntessék meg az interszexuális csecsemőkön és serdülőkön az ők vagy szüleik - teljes körű tájékoztatáson alapuló - beleegyezése nélkül, a tipikus férfi vagy nő fogalommeghatározásnak való megfelelés érdekében végzett nem életmentő műtéteket és orvosi beavatkozásokat;
30. sürgeti a tagállamokat, hogy értékeljék a nemzeti LMBTIQ-egyenlőségi terveikben azokat a szakpolitikákat és gyakorlatokat, amelyek hátrányosan érintik vagy még jobban elidegenítik LMBTIQ-személyeket, köztük is különösen a fiatalokat; kéri a tagállamokat, hogy támogassák a helyi közösségeket azáltal, hogy megfelelő szolgáltatásokat biztosítanak a marginalizálódott fiatalok támogatására (mint például a biztonságos környezet megteremtése), és biztosítsanak nekik esélyegyenlőséget a foglalkoztatásban, befogadó munkakörnyezetet, valamint pozitív LMBTIQ-képviseletet és -részvételt a kultúrában, a társadalomban és a sportban;
31. figyelmeztet arra, hogy az LMBTIQ-személyek hajléktalansága egy rejtett probléma Európában, bár az ezzel kapcsolatos kisszámú kutatási eredmény * szerint általában véve az LMBTIQ-közösség, és különösen az LMBTIQ-fiatalok felülreprezentáltak a hajléktalan népességben: becslések szerint a hajléktalanságot megtapasztaló fiatalok 25-40%-a vallja magát LMBTIQ-személynek * . Ezért kéri, hogy a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformja keretében is fordítsanak kiemelt figyelmet erre a problémára;
32. felhívja a figyelmet arra, hogy a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet szigorúan végre kell hajtani, végrehajtását pedig gondosan nyomon kell követni és értékelni kell. Az RB üdvözli, hogy a jelenlegi jogszabályok értékelését és nyomon követését követően az Európai Bizottság 2022-ben előterjeszti majd az ennek eredményeként szükségessé váló jogszabályokat, különösen az egyenlőséggel foglalkozó szervek szerepét illetően;
33. arra kéri az Európai Bizottságot, valamint a nemzeti kormányokat és a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy hívják fel a figyelmet az LMBTIQ-fiatalok hajléktalanságára, amely a társadalmi kirekesztés legsúlyosabb formája, és Krakkó és Berlin példáját követve alakítsanak ki a közösségeikben ifjúsági gondozó központokat és menedékeket;
A Covid19-válság hatása az LMBTIQ-személyek életére
34. megállapítja, hogy a Covid19-járvány által okozott egészségügyi és társadalmi válság összetett kihívásokat és kockázatokat jelent az LMBTIQ-közösség számára. Közelmúltbeli kutatások * szerint ezek közé tartozik a mentális egészség romlása, az egészségügyi ellátás igénybevételével kapcsolatos nehézségek, a gyűlöletbeszéd és a családon belüli erőszak erősödése, továbbá a lakhatással, élelmezéssel és megélhetéssel kapcsolatos állami segélyprogramok igénybevételével és az igazságszolgáltatáshoz, a regisztrációhoz és más jogi folyamatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos nehézségek;
35. üdvözli, hogy egyes közösségekben támogatási programokat vezettek be, amelyek keretében online pszichológiai tanácsadást, szabadtéri tevékenységeket, egészségügyi ellátást, önkormányzati bérlakásokat, védett házakat és kiegészítő finanszírozást biztosítanak; kéri a nemzeti hatóságokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy biztosítsák, hogy a vészhelyzeti és a helyreállítási intézkedések ne legyenek diszkriminatívak;
További lépések
36. kéri, hogy a kormányzati szervek és az érdekelt felek minden szinten és határokon átnyúlóan is fokozzák az együttműködést és a - tényeken alapuló - párbeszédet, és ennek során helyezzenek különös hangsúlyt az LMBTIQ-személyek személyes tapasztalataira, valamint arra, hogy az LMBTIQ-kérdéseket az összes meglévő és újonnan kialakítandó szakpolitikába beemeljék, biztosítva ezzel, hogy a szakpolitikák szakmailag megalapozottak legyenek, kellőképpen igazodjanak az LMBTIQ-személyek szükségleteihez és ezáltal tükrözzék a társadalmi sokszínűséget;
37. ismételten * kéri, hogy nagyobb mértékben alkalmazzanak interszekcionális megközelítést, és az interszekcionális intézkedéseket hangolják össze az ágazati területeken megvalósuló pozitív intézkedésekkel;
38. támogat minden olyan erőfeszítést, amelynek célja az átnevelési terápiák és az interszexuális és transznemű személyeken végzett orvosi kényszerbeavatkozások (például az interszexuális személyek nemi szervének megcsonkítása és kényszersterilizációja) megakadályozása; kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy állítsák le ezeket a kezdeményezéseket, amennyiben azok végrehajtására helyiségeikben kerül sor, és különítsenek el forrásokat az ilyen gyakorlatok felszámolásának előmozdítására, különös tekintettel a gyermekek és fiatalkorúak védelmére;
39. üdvözli az Európai Bizottság által követett azon megközelítést, hogy előmozdítja a bevált gyakorlatok cseréjét a nem elismerésére vonatkozó, az önmeghatározás elvén alapuló jogszabályokkal és eljárással kapcsolatban, és örvendetesnek tartja, hogy az Európai Bizottság ágazatközi párbeszédet indít annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a transznemű, nem bináris identitású és interszexuális emberek problémáira, és ösztönözze az inkluzivitást az összes releváns intézkedésben és eljárásban;
40. kéri, hogy nyújtsanak erősebb védelmet a transzneműeknek, akik a hátrányos megkülönböztetésnek, az erőszaknak és az üldöztetésnek leginkább kitett emberek közé tartoznak. Egy közelmúltban készült tanulmány * szerint a vizsgált 31 országból csak 13-ban vannak hatályban olyan jogszabályok, amelyek legalább egy bizonyos szintű védelmet nyújtanak a nemi identitás és/vagy a nemi jelleg alapján;
41. megállapítja, hogy sürgősen szükség van többszintű kormányzati fellépésre és partnerségekre; teljes mértékben támogatja az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának azt a munkáját, amely a helyi önkormányzatoknak az LMBTIQ-személyek védelmével kapcsolatos szerepét és felelősségi körét vizsgálja, és felkéri a kongresszust, hogy az eredményeket ismertesse a Régiók Bizottságával;
42. sürgeti a nemváltoztatáshoz kapcsolódó egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fontosságának elismerését. A nemváltoztatáshoz kapcsolódó egészségügyi ellátás életmentő, és ekként is kell kezelni. A Covid19-világjárvány nem tekinthető indokként bármely egészségügyi ellátáshoz, többek között a nemváltoztatáshoz kapcsolódó ellátáshoz és a folyamatban lévő kezelésekhez való hozzáférés elhalasztására, késleltetésére vagy korlátozására;
43. segítő kezet szeretne nyújtani egyfelől az Európai Bizottságnak a helyi és regionális szinten bevált releváns gyakorlatok összegyűjtésében és a vonatkozó európai jogszabályok helyi szintű végrehajtásában, másfelől az Európai Parlamentnek, különösen az LMBTI-kérdésekkel foglalkozó közös munkacsoportjának;
44. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy támogassa az LMBTIQ-személyek elfogadása terén megnyilvánuló földrajzi különbségek vizsgálatára irányuló kutatást annak érdekében, hogy a városi területeken kívül megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetéssel szemben hatékonyabb módszerekkel vehessük fel a küzdelmet;
45. hisz abban, hogy a Régiók Bizottságának részvétele a „befogadó főváros” kezdeményezés kialakításában jelentős hozzáadott értékkel bírna, ezért ismételten kéri, hogy az RB-t hivatalosan is vonják be minden évben a befogadás európai fővárosának/fővárosainak kijelölésébe, valamint a kormányzati LMBTI-kapcsolattartó pontok európai hálózatának munkájába, amely az Európa Tanács égisze alatt zajlik.
46. kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben vonják be az LMBTIQ-személyek egyenlőségével kapcsolatos nemzeti tervek kidolgozásába, megvalósításába és nyomon követésébe;
47. csatlakozik az Európai Bizottság azon megközelítéséhez, hogy munkaadóként példát mutatva teljes mértékben befogadó munkakörnyezet kialakítására törekszik, és kéri, hogy az európai uniós intézmények LMBTIQ-dolgozóinak érdekeit aláásó intézkedéseket kövessék nyomon;
48. arra kéri az összes politikai vezetőt, hogy mutasson példát azáltal, hogy nyilvánosan elítéli a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson, nemi önkifejezésen, illetve nemi jellegen alapuló hátrányos megkülönböztetés, homofób, transzfób és interfób megnyilvánulások, zaklatás és erőszak minden formáját;
49. hangsúlyozza, hogy minden korosztálynak és minden társadalmi csoportnak felvilágosítási intézkedésekre és tájékoztató kampányokra van szüksége, továbbá meg kell erősíteni a közszolgáltatásokat, a támogatási feladatokat végző szakemberek kapacitását és az áldozatközpontú igazságszolgáltatást;
50. hangsúlyozza az általános szexuális felvilágosítás szerepét a sztereotípiák és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben, az LMBTIQ-közösség tagjairól alkotott pozitív kép kialakításában és az elfogadás légkörének megteremtésében. A felvilágosítást végző személyek elleni bármely támadást el kell ítélni;
51. várakozással tekint azon új javaslatok elé, amelyek lehetővé teszik az LMBTIQ-személyek által elszenvedett interszekcionális diszkrimináció és egyenlőtlenség, valamint a nemi elfogultság és egyéb sztereotípiák leküzdését célzó projektek finanszírozását a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program keretében;
52. kéri, hogy az LMBTIQ civil társadalmi szervezetek támogatására hozzanak létre állandó finanszírozást, hogy ne kizárólag projektalapon történjen a finanszírozásuk, és nyújtsanak pénzügyi támogatást az olyan településeken és régiókban működő egyenlőségi és sokszínűségi programokhoz, ahol a kormányzat különösen ellenséges az LMBTIQ-közösséggel szemben;
53. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ne nyújtsanak uniós finanszírozást strukturális diszkriminációs mechanizmusok megléte esetén, illetve függesszék fel vagy vonják vissza a támogatást, ha a támogatás odaítélését követően derül fény ilyen mechanizmusok meglétére; úgy véli, hogy az ilyen, bizonyítottan hatásos intézkedések párbeszéddel párosulva teljes mértékben befogadóvá tehetik az Európai Uniót;
54. felkéri az RB tagjait és más helyi és regionális önkormányzatokat, hogy amennyiben a nemzeti jogszabályok hiányosak e tekintetben, hozzanak helyi szintű rendelkezéseket a hátrányos megkülönböztetés visszaszorítására és a joghézagok orvoslására a sokszínűség és az egymás iránti tisztelet, illetve a kölcsönös elfogadás erősítése érdekében.
Kelt Brüsszelben, 2021. október 14-én.
a Régiók Európai Bizottsága
elnöke
Apostolos TZITZIKOSTAS
