| Előadó: | Donatella PORZI (IT/PES) |
POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA
Háttér és általános megjegyzések
1. emlékeztet a kohéziós politika fontosságára, melynek általános célja az Európai Unió gazdasági és társadalmi fejlődésének előmozdítása, valamint a különböző régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása érdekében;
2. hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben a nemek közötti egyenlőséget megfelelően kell értelmezni: 1) a kohéziós politikával kapcsolatos jogalkotás egyik alapelveként; 2) a kohéziós politikai programok előkészítésének horizontális kritériumaként, 3) a programok által követendő célkitűzésként és 4) a kohéziós politika fenntartható és kiegyensúlyozott fejlesztéssel kapcsolatos célkitűzéseinek eléréshez szükséges fontos tényezőként;
3. megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel továbbra is általános módon és csupán az ESZA+ szakpolitikai területei keretében, valamint az elemzési és programozási szakaszban foglalkoznak, miközben rendszeres jelleggel nagyobb figyelmet kellene fordítani rá a jogalkotási, végrehajtási, nyomonkövetési és értékelési szakaszokban;
4. kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőség nemcsak a nőknek, hanem a társadalom egészének javát szolgálja, és a társadalmi és gazdasági fejlődés erőteljes motorja, amint arról a 2020–2025-ös időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia is beszámol, amelyben hangsúlyozzák, hogy a nemek közötti egyenlőség hozzájárul a foglalkoztatás és a termelékenység növeléséhez;
5. határozott meggyőződése, hogy a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség, csakúgy mint a jóléti rendszerek – különösen az anya- és gyermekvédelemmel és a gondozással kapcsolatos rendszerek – megerősítése megkönnyíti a család és a munka összeegyeztetését, ami viszont hozzájárulhat a nők munkaerőpiaci részvételi arányának növeléséhez, valamint az Európa nagy része előtt álló súlyos demográfiai válság kezeléséhez. Az európai családok és a nők munkaerőpiaci részvételének fokozott támogatása fontos intézkedések a jóléti rendszerek fenntarthatósági problémáinak enyhítésére és a fiatalok szülői szerepvállalásának elősegítésére;
6. elismeri és nagyra értékeli az európai intézmények által a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket, valamint azt, hogy a 2021–2027-es kohéziós politika szabályozási és programozási keretén belül nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy megvalósítsák a szociális jogok európai pillérének célkitűzéseit, különös tekintettel a kedvező feltételekre és a nyomonkövetési rendszerre az egyedi célkitűzésekhez kapcsolódó kiadási programokban;
7. másrészt aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben a nők foglalkoztatási rátája és átlagkeresete Európában még mindig mintegy 12, illetve 16 százalékponttal volt alacsonyabb, mint a férfiaké (67,3, illetve 79 százalék), és hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) elemzései szerint az uniós országok teljesítménye a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésében 2012 óta csökken. Ugyanis az EIGE szerint, amely a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének kulcsfontosságú elemeit egy 0-tól 16-ig terjedő skálán osztályozza, a tagállamok átlagértéke a 2012. évi 8,4-ről 2018-ban 7,4-re esett vissza;
8. sajnálja továbbá, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2020–2025-ig szóló uniós stratégia nem rendelkezik a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós szakpolitikai területen történő érvényesítésére irányuló konkrét intézkedésekről, és felszólít arra, hogy a stratégiák végrehajtása kapcsán meg kell erősíteni a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatás mérésére és értékelésére szolgáló hatékony mutatók alkalmazását;
9. ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fokozza a nemek közötti valódi egyenlőség elérésére irányuló erőfeszítéseit, amelyet kettős megközelítés révén kell megvalósítani: egyrészt indítson célzott kezdeményezéseket a konkrét egyenlőtlenségek kezelése érdekében, másrészt – az összes európai szakpolitikára kiterjedő horizontális megközelítésként – gondoskodjon az általános érvényesítésről;
10. emlékeztet arra, hogy a nemek közötti valódi egyenlőség megvalósítása érdekében ezt a célkitűzést a döntéshozatali folyamat minden szakaszában és az azt követő végrehajtási szakaszban, a prioritások meghatározásakor, a politikák kidolgozásakor és a források elosztásakor is figyelembe kell venni. Ennek érdekében fontos, hogy a regionális és helyi önkormányzatok a programokat megfelelő nemi szempontú hatásvizsgálatnak vessék alá;
11. azt ajánlja, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének megközelítése azonban ne vonja el a figyelmet azokról a konkrét intézkedésekről és beruházásokról, amelyek kifejezetten a megkülönböztetés okainak megszüntetését, valamint a nők társadalmi és munkahelyi szerepvállalásának, részvételének és szerepének megerősítésére irányuló folyamatok támogatását szolgálják;
12. ennek érdekében sürgeti az Európai Bizottságot, hogy nagyobb mértékben használja az EIGE által létrehozott eszközöket annak rendszeres nyomon követésére, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a kohézióval kapcsolatos kötelezettségvállalások milyen mértékben valósulnak meg. Amennyiben az eszközök nem elégségesek, konkrét eszközök létrehozására szólít fel az egyenlőséget és a kohéziót összekapcsoló konkrét eredmények mérésére;
13. a minőségi jogalkotás elvével összhangban úgy véli, hogy több figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az elfogadott szabályozási intézkedések ténylegesen és hatékonyan befolyásolják a társadalmi és kulturális környezetet, és a Chartában szereplő jogi garanciákat a nemek közötti kapcsolatok strukturális változásának dinamikájává alakítsák át. Ennek érdekében olyan szabályok kidolgozására van szükség, amelyek az egyéneket nem tekintik többé jogi absztrakciónak, és amelyek egyre több figyelmet fordítanak arra, hogy be lehessen avatkozni a társadalomban jelen lévő diszkrimináció esetén;
14. foglalkozni kell a nemek közötti egyenlőséggel és annak a digitális szakadékhoz való kapcsolódásával, és több beruházásra van szükség a digitalizáció, a digitális innováció és a digitális konnektivitás terén. A kohéziós politikának támogatnia kell a nők és férfiak egyenlő hozzáférését a képzéshez és a foglalkoztatáshoz, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a méltányos, zöld és digitális átállás ne mélyítse el a férfiak és nők közötti szakadékot;
15. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az EU által finanszírozott programok nemekre gyakorolt hatásának értékelésére szolgáló módszertanra, amely a költségvetési fegyelemről szóló legutóbbi intézményközi megállapodásban foglaltakkal összhangban nemspecifikus adatokat és mutatókat bocsát rendelkezésre; ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő képzést az irányító hatóságok számára ezen új módszerek jobb alkalmazása érdekében;
16. hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány, amely különösen az erősen elnőiesedett gazdasági ágazatokat érintette, kiélezte a nemek közötti egyenlőtlenségeket. A nők nagyobb valószínűséggel helyezkednek el a hagyományosan „női munkaköröknek” tekintett munkakörökben, például az egészségügyben, a kiskereskedelemben és a gyermekgondozásban. Ezáltal ezek a nők a világjárvány idején a frontvonalban dolgoztak, és sokkal inkább ki voltak téve a vírusnak és a válság következményeinek. A Covid nemekre gyakorolt jelentősebb hatása nemcsak az alacsonyabb foglalkoztatási rátákban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az újranyitás után a nők számára – a férfiakhoz képest – sokkal nehezebb visszatérni a munkába: ezért – felhasználva a korábbi válságok során szerzett tapasztalatokat is – megfelelő intézkedéseket kell hozni, amelyek elősegítik azoknak a nőknek a visszatérését a munkaerőpiacra, akik a lezárások miatt elvesztették a munkájukat;
17. úgy véli, hogy a különböző uniós szakpolitikai eszközök közül a kohéziós politika különösen alkalmas arra, hogy hozzájáruljon a férfiak és nők közötti egyenlőség tényleges növeléséhez a finanszírozás volumene, annak jellege és céljai szempontjából; hangsúlyozza, hogy azokban a régiókban, amelyeknek programjai az összköltségvetés jelentős részét teszik ki, a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatás a programok kialakításának és végrehajtásának módjától is függ;
18. arra kéri az Európai Bizottságot és különösen a tagállamokat, hogy a partnerségi megállapodás kidolgozása során szorosan működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a hatékony helyi és regionális szintű esélyegyenlőségi politikákkal kapcsolatos kihívásokat;
19. kiemeli, hogy a különféle kohéziós politikai alapok – például az Európai Szociális Alap (ESZA) – hogyan teszik lehetővé olyan intézkedések végrehajtását, amelyek közvetlenül elősegítik a nemek közötti egyenlőséget a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, az oktatás és a gyermekgondozás terén. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) köteles több segítséget nyújtani, a női vállalkozásokat támogató beruházásoktól és szolgáltatásoktól kezdve egészen addig, hogy a kutatásban és az innovációban csökkenti a nemek közötti szakadékot, valamint javítja a hozzáférést a fizikai, az IKT- és a szociális infrastruktúrákhoz;
20. ezért reméli, hogy a nemek közötti egyenlőséghez való hozzájárulást nem kizárólag a Szociális Alap feladatának tekintik majd, amely valójában egy olyan alap, amely elsősorban a magánszemélyekkel kapcsolatban jár el, hanem valamennyi alapot bevonják, beleértve a főként a vállalkozásokat célzó ERFA-t, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) is, amely fontos szerepet játszik a vidéki és belső térségek fejlődésének előmozdításában, ahol a nemek közötti egyenlőség és a nők munkaerőpiaci részvételének problémája gyakran a legégetőbb. Javítani kell a kohézió, a helyreállítási alapok és a kohéziós politikán kívüli egyéb meglévő programok közötti szinergiákat;
21. határozottan megerősíti, hogy a kohéziós politikának foglalkoznia kell a nemek közötti egyenlőséggel és a nők munkaerőpiaci részvételével kapcsolatos kérdésekkel, prioritásként kezelve az ezekhez kapcsolódó célkitűzéseket, mivel a nagyobb gazdasági és társadalmi kohéziót nem lehet elképzelni a nők munkaerőpiaci részvételének növelése, valamint a megkülönböztetés és a bérek közötti egyenlőtlenségek felszámolása nélkül;
22. ezért úgy véli, hogy a kulcskérdések közül, amelyeket a folyamat során figyelembe kell venni, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikai intézkedéseknek a kohéziós politika céljainak konkrét megvalósítását szolgáló eszközként való értelmezése kiemelt jelentőséggel bír; üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a 8. kohéziós jelentésben külön fejezet foglalkozzon a nemek közötti egyenlőséggel;
23. azt ajánlja, hogy a 2021–2027-es, az Európai Unió által társfinanszírozott programok irányító hatóságai dolgozzanak ki projekteket és intézkedéseket a következők érdekében: a) a munka és a magánélet egyensúlyának támogatása a vállalatok megfelelő munkahelyi stratégiák kidolgozására történő ösztönzésével; b) a Covid19 miatt a munkaerőpiacról kiszorult nők visszailleszkedésének támogatása; c) a személyi gondozási szolgáltatások fejlesztése és javítása, hogy a nőket mentesítsék e terhek alól; d) a nők részvételének ösztönzése a hagyományosan férfiak által dominált tevékenységi területeken konkrét és célzott intézkedések végrehajtásával; e) a nemi sztereotípiák és szerepek elleni küzdelem, valamint a munkahelyi környezetben történő nemi alapú megkülönböztetés és szexuális zaklatás megelőzése; f) speciális készségek és szakértelem felhasználása a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének irányítására; g) támogatások és iránymutatások biztosítása az európai alapok kedvezményezettjeinek, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjait még inkább figyelembe vegyék a különböző intézkedési területeken, a munkaügyi politikától a kutatás-fejlesztésig, a környezetvédelemtől a tömegközlekedésen át a digitális technológiákig; h) a nők vállalkozóvá válásának ösztönzése; i) a nők biztonságának javítására irányuló célkitűzés figyelembevétele az infrastruktúrák tervezésekor; j) a koedukáció megvalósítását célzó intézkedések, valamint az iskolai környezetben érvényesülő nemi alapú sztereotípiák és szerepek lebontásának elősegítése; k) a médiában a nők szexista ábrázolásának megszüntetése;
24. javasolja, hogy a 2021–2027-es programozási időszak irányító hatóságai működjenek együtt, hangolják össze és támogassák az egyenlőséggel foglalkozó szerveket a konkrét készségek és ismeretek elsajátításában annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját szisztematikusan integrálják a finanszírozási ciklus egészében mind az operatív programok előkészítése, mind azok végrehajtása és értékelése során, lehetővé téve ezáltal annak megállapítását, hogy e programok végrehajtásuk során és azt követően milyen hatást gyakorolnak a nemek közötti szakadék csökkentésére;
25. szeretné, ha a közszolgáltatások (pl. tömegközlekedés) szervezési modelljeit, valamint általában a beavatkozási mintákat egyre gyakrabban értékelnék, hogy ellenőrizzék azok összhangját a nemek közötti egyenlőség előmozdításának célkitűzéseivel;
26. alapvető fontosságúnak tartja, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjait is beépítsék a Next Generation EU keretében kidolgozott nemzeti helyreállítási tervekbe, a nemek közötti esélyegyenlőség értékelésének elveit és eszközeit alkalmazva a nagyobb projektekre;
27. azt ajánlja, hogy bocsássák a regionális és helyi önkormányzatok rendelkezésére a nemek közötti egyenlőtlenségek megfelelő értékelésének elvégzéséhez szükséges adatokat és statisztikákat;
28. szorgalmazza az olyan eszközök európai programok szintjén történő szélesebb körű terjesztését, mint a nemi szempontú hatásvizsgálat és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés („gender budgeting”), amelyeket jelenleg még mindig túl ritkán alkalmaznak;
29. felhívja a figyelmet a 2014–2020-as időszak tapasztalataira, hivatkozva a következő kritikus pontokra, amelyekre figyelmet kell fordítani: a) a formális nyilatkozatok és a konkrét előrelépések közötti szakadék; b) a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének megvalósítására vonatkozó megfelelő ismeretek hiánya, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap intézkedései esetében; c) a nemi szempontok nagyobb figyelembevételének szükségessége a kiválasztási kritériumok és az értékelési rendszerek terén; d) a nemzeti stratégiák és a kohéziós politikai intézkedések közötti szorosabb kapcsolat kívánatos volta a nemek közötti egyenlőség területén; e) a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének koordinálására és nyomon követésére szolgáló irányítási rendszer kialakításának hasznossága;
30. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az irányító hatóságok megosszák ötleteiket és bevált gyakorlataikat a nemek közötti egyenlőség előmozdításáért tevékenykedő civil társadalmi szervezetekkel, valamint hogy fokozzák a képzési, együttműködési és az értékelési tevékenységet mind az irányító hatóságok, mind a partnerségek tekintetében.
Kelt Brüsszelben, 2021. december 2-án.
a Régiók Európai Bizottsága
elnöke
Apostolos TZITZIKOSTAS
