(saját kezdeményezésű vélemény)
Előadó: Andreas THURNER
Társelőadó: Peter SCHMIDT
| Közgyűlési határozat: | 2021.3.25. | |
| Jogalap: | az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése | |
| saját kezdeményezésű vélemény | ||
| Illetékes szekció: | „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció | |
| Elfogadás a szekcióülésen: | 2021.11.25. | |
| Elfogadás a plenáris ülésen: | 2021.12.9. | |
| Plenáris ülés száma: | 564. | |
| A szavazás eredménye: | ||
| (mellette/ellene/tartózkodott) | 209/0/02 |
1. Következtetések és ajánlások
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB):
1.1. elismeri, hogy az élelmiszer-vállalkozások az ellátási lánc egészében (beleértve az európai mezőgazdasági termelőket és halászokat, szövetkezeteket, agrár-élelmiszeripari vállalkozásokat, kiskereskedőket és nagykereskedőket és más vállalatokat) eleve arra törekszenek, hogy előrelépést érjenek el a fenntarthatóság terén, és hogy az európai zöld megállapodással összhangban egészséges és fenntartható termékeket kínáljanak a fogyasztóknak. Mindazonáltal a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében még többet kell tenni;
1.2. hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan innovációt támogató keretrendszerre, amely megfelelő eszközökkel és megoldásokkal segíti a gazdasági szereplőket a fenntarthatóbb üzleti gyakorlatokra való áttérésben. Meg kell szüntetni az innováció előtt álló akadályokat;
1.3. megállapítja, hogy a gazdasági szereplők manapság gyakran inkább bonyolultnak és terhesnek, mintsem lehetőségként élik meg a fenntarthatósági követelményeket, ezért ennek megváltoztatása érdekében egy könnyebben érthető nyelvezet („fenntarthatósági nyelvhasználat”) kidolgozását ajánlja;
1.4. úgy véli, hogy az élelmiszer-veszteség és élelmiszer-pazarlás csökkentése, a fenntartható beszerzés, a jobb csomagolási és logisztikai rendszerek, a körforgásos és erőforrás-hatékony élelmiszerláncok, valamint a biogazdasági megoldások hatékony belépési pontokat jelentenek a nagyobb fenntarthatóság felé;
1.5. hangsúlyozza a fogyasztó fontos szerepét ebben az összefüggésben. Az átlátható élelmiszer-címkézési gyakorlatokkal kombinált tájékoztatási és nevelési intézkedések lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy a fenntarthatóbb opciót válasszák * . Az Európai Bizottságnak olyan intézkedéseket is be kell vezetnie, amelyek támogatják az egészséges és fenntartható módon előállított, feldolgozott és forgalmazott élelmiszerek megfizethetőségét;
1.6. üdvözli a felelős üzleti és marketinggyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódexet. A legtöbb érintett fél általánosságban értékes folyamatnak tartja az önkéntes kódex kidolgozását, amely közelebb hozta egymáshoz az élelmiszer-ellátási lánc partnereit. A kezdeményezés kiindulópontot jelent, és továbbra is a felelős és fenntartható üzleti gyakorlatok együttműködési platformjaként kell szolgálnia. Az EGSZB külön
- rámutat az önkéntes megközelítés korlátaira, és a fenntarthatóságra való gyors áttérés biztosítása érdekében szabályozás és jogszabályok elfogadását szorgalmazza,
- javasolja, hogy a magatartási kódexet erősítsék meg a szociális dimenzió, a kollektív tárgyalások és a szociális védelem tekintetében. A szociális partnereket be kell vonni a folyamatba,
- hangsúlyozza, hogy a magatartási kódex gyakorlati alkalmazásához megbízható felülvizsgálati folyamatra van szükség, és hogy nyomon kell követni, hogy az egyes kötelezettségvállalások és az ambiciózus célokkal kapcsolatos ígéretek teljesülnek-e, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy csak az valósul meg, amit mérnek és ellenőriznek. Összességében a civil társadalom (társadalmi párbeszéd) nagyobb mértékű bevonása is döntő fontosságú lesz a sikerhez,
- tudomásul veszi, hogy eddig főként a nagyobb és multinacionális vállalatok írták alá a magatartási kódexet, és hangsúlyozza, hogy különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára kedvező környezetre van szükség, amely támogatja és megkönnyíti a fenntartható fejlődési célok menetrendje iránti erőteljesebb elköteleződést. Bár a nagyobb vállalatok gyakran rendelkeznek saját fenntarthatósági részleggel, a kkv-k a jelek szerint gyakran csak korlátozott erőforrásokkal és kapacitásokkal rendelkeznek a fenntarthatóságnak a vállalkozásukba való integrálására;
1.7. kiemeli, hogy a tagállamok számára fontos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló uniós irányelv és az egyéb támogatási politikák mielőbbi végrehajtása a fenntarthatóbb és rugalmasabb élelmiszerrendszerek előmozdítása érdekében * ;
1.8. üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy keretjogszabályokat dolgozzon ki a fenntartható uniós élelmiszerrendszerre vonatkozóan, és hogy a fenntarthatóságot valamennyi élelmiszerrel kapcsolatos szakpolitikában szerepeltesse * . A hitelesség és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében egyértelműen szabályozásra, valamint bizonyos szintű szabványosításra és harmonizációra van szükség;
1.9. újfent arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a különböző ágazati politikák (többek között az éghajlat-politika, a környezetvédelem, a kereskedelem, a verseny) közötti szakpolitikai koherenciát * . Ez megkönnyítené az élelmiszeripari vállalkozók számára, hogy fenntartható üzleti döntéseket hozzanak. A jogszabályi keretnek valóban egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania;
1.10. megismétli azt az ajánlását, hogy vizsgálják meg egy több érdekelt felet tömörítő és többszintű európai élelmiszer-politikai tanács létrehozásának lehetőségét, amely többek között megkönnyítené a civil társadalom részvételét a magatartási kódex nyomon követésében;
1.11. rámutat arra, hogy a fenntarthatóság három fő pilléren nyugszik, méghozzá gazdasági, környezeti és társadalmi pilléren. Az eltérő keretfeltételek miatt el kell ismerni, hogy az egyenmegoldást alkalmazó megközelítés nem fog működni. A keretszabályozásnak ezért lehetővé kell tennie és meg kell könnyítenie a személyre szabott megoldásokat, például önértékelési és teljesítményértékelési mechanizmusok révén;
1.12. szabályokon, iránymutatáson és ösztönzőkön alapuló, könnyen érthető keretrendszert ajánl. A fenntartható finanszírozásról szóló, jelenleg kidolgozás alatt álló szabályozás (taxonómia) nem lehet túlságosan bonyolult.
2. Bevezető
2.1. A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia * az európai zöld megállapodás lényegi eleme. Átfogó módon foglalkozik a fenntartható élelmiszerrendszerek kihívásaival, felismerve az egészséges emberek, az egészséges társadalmak és az egészséges bolygó közötti elválaszthatatlan kapcsolatokat. A stratégia az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésére irányuló európai bizottsági menetrend központi eleme is. Az EGSZB évek óta élen jár az átfogó uniós élelmiszerpolitika előmozdításában. Az első olyan európai intézmény volt, amely holisztikus megközelítést sürgetett * , és ezzel előkészítette az utat „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia számára.
2.2. A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia elismeri, hogy az általuk előállított élelmiszertípusok, a beszállítók megválasztása, az előállítási módszerek, valamint a csomagolási, szállítási és forgalmazási gyakorlataik révén az élelmiszer-feldolgozók, az élelmiszer-szolgáltatók és a kiskereskedők szerepet játszanak a piac alakításában és a fogyasztók táplálkozással kapcsolatos döntéseinek befolyásolásában. Ennek előmozdítása érdekében az Európai Bizottság kidolgozott egy felelős üzleti és marketinggyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódexet * , amelyhez ellenőrzési keretrendszer is készült, és amelyet 2021. július 5-én indított el.
2.3. Nemzetközi szinten az ENSZ főtitkára által 2021 szeptemberében összehívott, az élelmezési rendszerekről szóló ENSZ-csúcstalálkozó * megadta az alaphangot a fenntartható élelmezési rendszerek fontossága tekintetében az elkövetkező évekre. Célja, hogy merész új intézkedéseket indítson el a világ élelmiszertermelésének és -fogyasztásának átalakítása érdekében.
2.4. Az élelmiszeripari vállalkozások érdemben hozzá tudnak járulni a fenntarthatóbb, igazságosabb és biztonságosabb élelmiszerrendszerekhez megteremtéséhez azzal, hogy a fenntartható fejlődési célokkal és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodással összhangban működnek. Számos élelmiszeripari vállalkozás vezetője már fontos lépéseket tett ebbe az irányba, de sokkal többre van szükség. A szükséges változások összetettek, és közös, holisztikus, együttműködő és kooperatív hosszú távú stratégiákat igényelnek, amelyekben az élelmiszerlánc valamennyi szereplője, valamint a járulékos ágazatok is részt vesznek.
2.5. Az európai halászati és agrár-élelmiszeripari vállalatok és a mezőgazdasági termelők eleve arra törekednek, hogy előrelépést érjenek el a fenntarthatóság terén, és hogy az európai zöld megállapodással összhangban olyan termékeket kínáljanak a fogyasztóknak, amelyek hozzájárulnak az egészséges és fenntartható táplálkozáshoz. Ahhoz, hogy ez az átállás eredményeket hozzon, beruházásra és bizonyos esetekben időre van szükség. A célok kitűzése után a vállalatok számára rugalmasságot kell biztosítani, hogy hozzájárulhassanak a célok eléréséhez, anélkül, hogy azokat megkérdőjeleznék. A szükséges zöld átállásnak továbbá összeegyeztethetőnek kell lennie az európai polgárok gazdasági helyzetével, különösen a Covid19-válságot követően.
2.6. A Közös Kutatóközpont * nemrégiben közzétett jelentése más, nemrégiben készült tanulmányokkal együtt arra a következtetésre jutott, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiában meghatározott célok megvalósítása jelentős hatást gyakorolna az uniós mezőgazdasági termelésre. Ezek a megállapítások kiemelik, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia keretében tett jogalkotási javaslatok részeként megbízható, előzetes tudományos hatásvizsgálatokra van szükség, amelyek a fenntarthatóság gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziójára egyaránt kiterjednek. A megfelelő keretrendszer (beleértve többek között a finanszírozáshoz való hozzáférést, az innovációt és a digitalizációt) kulcsfontosságú lesz a mezőgazdasági termelők támogatásához a „termelőtől a fogyasztóig” célkitűzések elérése érdekében.
3. A legfontosabb cselekvési területek
3.1. Az innováció előmozdítása és a kkv-k innovációhoz való könnyebb hozzáférésének az elősegítése
3.1.1. A kutatás és az innováció hasznos lehet az inputok és a nyersanyagok (pl. precíziós gazdálkodás és új tenyésztési technikák, illetve az agro-ökológiai gyakorlatok jobb alkalmazása révén történő) fenntarthatóbb felhasználása, a fenntarthatóbb belső folyamatok (pl. megújuló energiaforrások alkalmazása az élelmiszerek előállítása, átalakítása vagy szállítása során) és az externáliák csökkentése (pl. fenntartható csomagolás révén) szempontjából. Innovációra nemcsak a környezetvédelmi problémák terén van szükség, hanem szociális szempontból is (egészségügy, nemek közötti egyenlőség, gyermek- és kényszermunka, munkahelyi egészségvédelem és biztonság, egyesülési szabadság és kollektív tárgyalások, tisztességes megélhetést biztosító bérek és jövedelem). Az innovációra azért is szükség van, hogy észszerű időn belül tisztességes megtérülési rátát érhessünk el * .
3.1.2. A technológiai innováció mellett a szervezeti és társadalmi innováció is kulcsfontosságú a fenntarthatóbb vállalkozások számára (a szervezeti struktúrák és a belső folyamatok átalakítása például azáltal, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a megkülönböztetés elleni és a méltányossági szakpolitikákra), valamint az érdekelt felekkel való új kapcsolatok kialakítása érdekében (például a digitális marketing előnyeinek kihasználása). A szóban forgó innováció előmozdítása érdekében kulcsfontosságú a digitalizáció és a belső szervezeti kultúra növelése. A fenntarthatóságot a szervezeti és irányítási folyamatokba is integrálni kell.
3.1.3. Az élelmiszeripari vállalkozások gyakran széttagoltak és kicsik, horizontálisan és vertikálisan pedig nem integrálódtak. Ezért nehezen férnek hozzá az innovációs ökoszisztémához. A hozzáféréshez a vízügyi, logisztikai és digitális infrastruktúrába történő állami beruházásokra, valamint több K+F forrásra van szükség, így tudják a kis- és középvállalkozások is teljes mértékben kihasználni innovációs lehetőségeiket.
3.1.4. Ezen túlmenően a vállalkozások és az innovációs központok közötti kapcsolat megkönnyítésére és a közös alkotás előmozdítására szolgáló új mechanizmusok (pl. élő laboratóriumok és világítótornyok), valamint a vállalkozások és a kutatási és innovációs központok közötti összekötő szerepet betöltő új szakmai szereplők (pl. innovációs brókerek) létfontosságúak. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, az európai strukturális és beruházási alapok mutatói és a fenntartható fejlődési célok mutatói közötti szoros kapcsolat kulcsfontosságú az ilyen beruházások előmozdítása szempontjából, és a jövőben is prioritást kell élveznie.
3.1.5. A magánszektor, az intézmények, a felsőoktatási intézmények és az innovációs központok közötti partnerségek, a szélesebb körű közös alkotás és a pénzügyi intézmények nagyobb hangsúlya eredményes innovációs ökoszisztémákhoz vezethet. Az ilyen partnerségek hasznosak lehetnek a helyalapú innováció előmozdításában is, ami különösen ígéretes az élelmiszerrendszerekben, mivel a fogyasztók az élelmiszertermelés és -átalakítás helyi kontextushoz és kultúrához való kötődésére helyezik a hangsúlyt. Az innovatív, sikeres vállalatok értékes példái lehetnek az új fenntartható megoldásoknak, és elősegíthetik a bevált gyakorlatok terjesztését a szereplők között.
3.2. A körforgásos és erőforrás-hatékony élelmiszerláncok előmozdítása és a biogazdaság megerősítése
3.2.1. Az optimalizált körforgásos és erőforrás-hatékony élelmiszerláncok jelentős szerepet fognak játszani a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerekre való átállásban. Számos belépési pont van, ilyen a természeti erőforrások hatékony felhasználása, a hulladék mennyiségének korlátozása, az újrahasznosítható, újrafelhasználható és komposztálható csomagolás vagy az egyszer használatos műanyagok elkerülése, hogy csak néhányat említsünk. A körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja * megfelelő hálózatot biztosít az inspiráció, valamint az innovatív ötletek és megoldások számára ezen a területen.
3.2.2. A körforgásos biogazdaság mindenki számára előnyös megközelítés * . A biomassza hasznosítása és újrafelhasználása fenntarthatóbbá teszi a termelést, és új üzleti és jövedelemszerzési lehetőségeket teremthet a gazdálkodók, a halászat és az egész élelmiszerrendszer számára. Ezért nagy figyelmet kell fordítani a biomassza teljes gazdálkodási ciklusára (termelés, feldolgozás, felértékelés és újrafelhasználás, az orvosi területhez, az anyagokhoz, a biofinomítókhoz és az energiához kapcsolódó, több kimenetet biztosító termelési láncok létrehozása, a kimenetek piacának megteremtése). Ez számos szereplőt érint, köztük nemcsak a gazdálkodókat és a halászokat, az élelmiszer-feldolgozókat és a kiskereskedőket, hanem a polgárokat, a helyi önkormányzatokat, az erdészeket, a hulladékgazdálkodási vállalatokat, a komposztálókat, a technológusokat, az innovátorokat és az energetikai vállalatokat is.
3.3. Fenntartható beszerzés
3.3.1. A vezető élelmiszerláncoknak továbbra is ösztönözniük kell, hogy a beszállítók környezetileg, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható gyakorlatokat alkalmazzanak. Ehhez hasznos lehet az átvilágítási megközelítés. A vezető vállalatoknak élen kell járniuk, el kell fogadniuk a fenntartható beszerzésre vonatkozó politikai kötelezettségvállalást, és be kell építeniük azt irányítási rendszerükbe * . Fel kell mérniük a beszerzési láncuk tényleges és potenciális hatását is, és meg kell határozniuk a kapcsolódó célkitűzéseket. E célból módszertant (többek között mutatókat, mérőszámokat és célokat) kell elfogadniuk az értéklánc teljesítményének mérésére, és biztosítaniuk kell, hogy az összhangban legyen a nemzetközileg elismert szabványokkal. Megfelelően nyilvánosságra kell hozniuk a tervezett célokat és az elért eredményeket is.
3.3.2. Az Európai Bizottság Európában és nemzetközi szinten is elkötelezte magát a fenntartható élelmiszerrendszerek előmozdítása iránt. Ez csak akkor érhető el, ha a jogszabályi keret valóban egyenlő versenyfeltételeket biztosít a fenntartható élelmiszereket előállító uniós vállalkozások és a harmadik országbeli vállalatok számára az erős, rugalmas és fenntartható termelés lehetővé tétele érdekében. Az EU kereskedelempolitikájának biztosítania kell, hogy az importált termékek a társadalmi és környezeti fenntarthatóság tekintetében Európa magas szintű normáihoz igazodnak. A kereskedelmi megállapodások fontos szerepet játszanak a belső piac és az import közötti egyenlő versenyfeltételek biztosításában, az európai fenntartható élelmiszertermelők versenyképességének megőrzésében * és a tisztességes jövedelem garantálásában.
3.4. A jól megtervezett ellátási láncok szerepe:- a csomagolási és logisztikai rendszerek javítása a klímasemlegességi célok elérése érdekében
3.4.1. A nagyrészt globális ellátási láncok összefüggésében a helyi beszerzés - amelyre többek között diverzifikált beszállítókon keresztül kerül sor - fontos az élelmiszer-értékláncok környezeti hatásainak csökkentése szempontjából, nem utolsósorban a logisztika tekintetében, és elősegíti a helyi gazdaságok fejlődését. A Covid19-világjárvány következményeként a helyi élelmiszereket egyre inkább a minőség szinonimájának tekintik, a fogyasztók pedig egyre inkább erre a szempontra összpontosítanak. Ezenkívül az importált és a helyben előállított élelmiszerek közötti megfelelő egyensúly megtalálása eredményes stratégiának tűnik a szilárdabb és reziliensebb élelmiszerrendszerek eléréséhez.
3.4.2. A fenntartható csomagolás lényege a biológiailag lebomló és újrafelhasználható anyagok használata, és elősegíti a fogyasztók körében az újrahasznosítást. A vegyipar új felfedezései és ezeknek az üzleti gyakorlatba való beépítése innovatív megoldásokkal szolgál a környezeti problémákra. Már léteznek biológiailag teljesen lebomló és komposztálható bioműanyagok, amelyeket mezőgazdasági biomasszából állítanak elő, és amelyek teljesen körforgásos folyamatot hoznak létre. Néha a biológiailag lebomló anyagok hozzájárulnak a hosszabb eltarthatósághoz is, ami még nagyobb hozzáadott értéket eredményez.
3.4.3. Az élelmiszerláncból származó közvetett kibocsátások csökkentése az alacsony környezeti terhelésű logisztikai járművekre való áttéréssel, hatékonyabb, jobban szervezett és adott esetben rövidebb ellátási láncok kialakításával, a helyi élelmiszerboltok megerősítésével, a digitalizáció szélesebb körű elterjedésével és a logisztikai infrastruktúra javításával is elérhető.
3.5. Az oktatás és az átlátható címkézés előmozdítása
3.5.1. A közigazgatási szervek, a vállalkozások és a fogyasztók felelősségteljesebb fogyasztása, valamint a fenntartható és egészséges táplálkozás, például a mediterrán étrend iránti fokozott figyelme kulcsfontosságú a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerek megvalósításához * . Az ökológiai összefüggések és az „élelmiszerek értékének” jobb megértéséről is szó van: az élelmiszer-veszteség és -pazarlás hatása, a regionális gazdasági körök szerepe, a szállítási logisztika, a stratégiai élelmiszer-önellátás jelentősége stb.
3.5.2. Az oktatási rendszerek alapvető fontosságúak az említett változások előmozdítása szempontjából * . Az élelmiszeripari vállalatok is jelentős szerepet játszhatnak, ha elkötelezik magukat aziránt, hogy a fogyasztókat és különösen a gyermekeket a fenntartható élelmiszertermelés és -fogyasztás fontosságára oktatják. Folytatniuk kell a fenntarthatóbb és egészségesebb termékekre irányába tett erőfeszítéseiket * . Emellett felelős magatartási kódexeket kell elfogadniuk a marketinggyakorlatok tekintetében. Az élelmiszeripari vállalatok címkékkel, marketingkampányokkal, a közösségi médiában, a vállalati étkezdékben és a vállalati kommunikációs politika útján is népszerűsíthetik az egészséges és fenntartható életmódot. A címkézési gyakorlatoknak ki kell emelniük, hogy az egyes termékek mennyiben járulnak hozzá az egészséges és fenntartható étrendhez. Ebben az összefüggésben egy, az élelmiszerek címkézésére vonatkozó átlátható keret segítené a fogyasztókat abban, hogy tájékozott és fenntarthatóbb vásárlási döntéseket hozzanak.
3.6. A pénzügyek újragondolása
3.6.1. Az élelmiszerrendszereket a pénzügyi intézményeknek az ágazat sajátosságainak megfelelő szempontból kell elemezniük. Az élelmiszeripari vállalkozásokat nem lehet ugyanolyan kritériumok szerint kezelni, mint a többi ágazatot, ahogyan ez hosszú időn keresztül történt, mivel a hitelhez és a beruházások megtérüléséhez való hozzáférés nem tükrözi a hosszú távú fenntarthatósági kritériumokat. Ez különösen akkor fontos, ha figyelembe vesszük az élelmiszeripari vállalkozások átlagos méretét és a fenntarthatóság növekvő jelentőségét. A kkv-k számára nehezebb a finanszírozáshoz való hozzáférés és a fenntarthatóság terén elért eredményekről való beszámolás.
3.6.2. A kkv-k fenntartható pénzügyeivel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a bürokratikus és bonyolult technikai taxonómiai szűrési kritériumok akadályozhatják a vállalatokat - különösen a kkv-kat - abban, hogy a fenntarthatóság útját válasszák vagy ezen továbbhaladjanak.
3.7. A kisvállalkozások megcélzása
3.7.1. Az elszámoltathatósági keretek és a nyomonkövetési mechanizmusok általában jól alkalmazhatók a nagyvállalatok esetében. Ez a fenntarthatóság területén is így van.
3.7.2. Az európai élelmiszer-rendszerek azonban főként kkv-kból állnak. Ezért ad hoc támogatásra van szükség ahhoz, hogy segítsük az élelmiszeripari vállalatokat az átállási szakaszban. A támogatás magában foglalja az önértékelési eszközök bevezetését, a vállalatok közötti hálózatépítés előmozdítását, a vállalkozói szellemmel és a fenntarthatósággal foglalkozó oktatási programokat, a gyakorlati közösségek létrehozását, a bevált gyakorlatok népszerűsítését, az innovációs ökoszisztémákhoz való könnyebb hozzáférést, a nagyobb méretűvé válást elősegítő adóügyi és pénzügyi ösztönzőket, valamint a piacokhoz és a piaci információkhoz való könnyebb hozzáférést.
3.7.3. A többek között az informatikai hardver- és szoftvertechnológiákkal kapcsolatos támogatás és iránymutatás elősegítheti a kkv-k fejlődését és konszolidációját az ellátási láncban, valamint a fenntartható fejlődési célok jobb integrálását a stratégiáikba.
3.8. Összehasonlító teljesítményértékelés: önértékelés, nyomon követés, elkötelezettség, párbeszéd
3.8.1. Az önértékelési eszközök minden vállalat számára kulcsfontosságúak a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez való igazodáshoz. Ezeknek az eszközöknek bármilyen méretű vállalatot támogatniuk kell, anélkül, hogy a legkisebb vállalatokat szankcionálnák.
3.8.2. A nagyobb vállalatok esetében átfogóbb és szabványosítottabb megközelítésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az összehasonlítást. A kisebb vállalatok számára ad hoc támogatást kell biztosítani. Az ágazat sajátosságai miatt alapvető fontosságú az élelmiszerrendszer különböző szereplői (vállalkozások, intézmények, befektetők, fogyasztók, innovátorok, befektetők) közötti szoros párbeszéd.
3.9. A polgárok bevonása
3.9.1. Tekintettel az élelmiszerek társadalmi szerepére és a környezeti és társadalmi fenntarthatóságra gyakorolt hatására, az európai, nemzeti és regionális politikáknak, valamint a vállalkozások stratégiáinak a meghatározásakor konzultálni kell a polgárokkal. A polgárok bevonása különösen fontos helyi szinten, hogy az élelmiszereket szorosan be lehessen kapcsolni a városok és régiók életébe * . A helyi élelmiszer-politikák is hozzájárulnak ehhez, mivel holisztikusan közelíthetik meg az élelmiszereket, kihasználva a helyi sajátosságokat és ösztönözve a közös alkotási kezdeményezéseket.
3.9.2. A LEADER * példája azt mutatja, hogy e tekintetben hatékony a helyi akciócsoportok hozzájárulása. Az élelmiszer-politikai tanácsok létrehozása egy újabb példa arra, hogy a polgárok bevonása fenntarthatóbb megoldásokhoz vezet.
4. A „fenntarthatósági nyelvhasználat” * - a megfelelő nyelvezet megtalálása a fenntarthatóságról való párbeszédhez a fenntartható fejlődési célok élelmiszeripari megvalósítása során
4.1. A fogyasztók, a közvélemény, a szabályozó hatóságok, a befektetők, a politikai döntéshozók és a civil társadalom azt kérik az élelmiszeripari vállalatoktól, hogy javítsák teljesítményüket a fenntarthatóság tekintetében. A fenntarthatóság a vállalkozások számára is jó piaci lehetőséget jelent. Ezért az a kérdés, hogy hogyan lehet az élelmiszeripart összehangolni a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel és a párizsi megállapodással, nem pedig az, hogy egyáltalán össze kell-e ezeket hangolni.
4.2. A teljesítményt azonban még így sem könnyű értékelni, mivel az élelmiszeriparban nem létezik egyetlen átfogó fenntarthatósági mutató. Ráadásul egyenmegoldások nincsenek, mivel az alágazatok között különbségek vannak, és a vállalat mérete is számít, ha a fenntarthatósággal kapcsolatos hivatalos megközelítést alkalmazzuk. Ennek következtében a kisebb vállalatok gyakran inkább az új adminisztratív terhek lehetséges forrását látják a fenntarthatóságban, nem pedig a lehetőséget.
4.3. Mivel nehéz a fenntartható fejlődési célokkal való összhang pontos mérőszámait megtalálni, a jelenlegi szakaszban az értékelések inkább a végrehajtott folyamatok átfogó jellegére és a nyilvánosságra hozatal mértékére, mintsem a konkrét eredményekre összpontosítanak. Az önértékelés mindenesetre segít a vállalatnak megtalálni azokat a területeket, ahol javítani lehet mind a fenntartható fejlődési célokhoz való igazodást, mind pedig a tervezési rendszereket. Emellett segít a fenntarthatósági kultúra elterjesztésében is a vállalaton belül.
4.4. A célkitűzések megtervezése után az élelmiszeripari vállalkozásoknak rövid és hosszú távon elérendő koherens mutatókat, mérőszámokat és konkrét fenntarthatósági célokat kell meghatározniuk, és meg kell határozniuk az eredmények közzétételére vonatkozó eljárásokat. Az elszámoltathatósági keretek közötti különbségek miatt azonban a célok kitűzése és a kapcsolódó mérési folyamatok még mindig nem könnyen összehasonlíthatóak.
4.5. Különösen a kkv-k esetében konstruktív önértékeléseket kell elvégezni, azzal a céllal, hogy az emberek megismerkedjenek a „fenntarthatósági nyelvhasználattal”, és nem referenciaértékeket kell meghatározni.
4.6. A vállalatoknak rugalmas fenntarthatósági mérőszámokat és célokat is be kell építeniük irányítási és vezetési rendszereikbe. A fenntarthatósági célokra való hivatkozás nélkül a költségvetési ciklusokban a kulcsfontosságú teljesítménymutatók (KPI-k), a nyomonkövetési mechanizmusok és a pályák tekintetében nagyon nehéz javítani a fenntarthatósági teljesítményt. Az ilyen jellegű integráció nem könnyű feladat, különösen a kkv-k számára. Ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy felülvizsgáljuk és megerősítsük ezeket a rendszereket.
4.7. A fenntarthatóság terén sikeresen tevékenykedő vállalatoknak népszerűsíteniük kell bevált gyakorlataikat. Ez segít megmutatni, hogy egy élelmiszeripari vállalat és különösen egy kkv számára megvalósítható és nyereséges is lehet a fenntarthatóság, és más vállalkozásokat is arra ösztönözhet, hogy kövessék példájukat. Ugyanakkor ez a tevékenység nagyfokú láthatóságot és értékes piaci lehetőségeket biztosíthat egy vállalat számára.
4.8. A Sustainable Development Solutions Network (SDSN) Fixing the Business of Food kezdeményezése * a legelterjedtebb globális fenntarthatósági szabványok, keretrendszerek és kezdeményezések pontos elemzése után egy olyan elemzési keretet határozott meg, amely egy vállalat fenntartható fejlődési célokkal való összhangjának négy pillérén alapul. A pillérek a következők:
- az egészséges és fenntartható táplálkozást elősegítő termékek és stratégiák,
- fenntartható üzleti tevékenységek és belső folyamatok,
- fenntartható ellátási és értékláncok,
- megfelelő vállalati polgárság.
4.9. Az egyes pillérek több különböző témakörre oszlanak. Ezek a témák egy iteratív folyamat eredményeként születtek, amely magában foglalta a legnagyobb globális élelmiszeripari vállalkozások fenntarthatósági jelentéseivel kapcsolatos kutatást, a nagy-, közép- és kisvállalkozásokkal és szövetségekkel folytatott több interakciót (interjúk, műhelyértekezletek és felmérések formájában), valamint a fenntarthatóságot érintő bevált gyakorlatok elemzését.
4.10. A keretrendszer alapján létrejött egy olyan önértékelési eszköz, amelyet a vállalatok a fejlesztendő területek azonosítására használhatnak.
4.11. A Fixing the Business of Food kezdeményezés egy olyan digitális platform alapját is képezi, amely kiemeli a bevált gyakorlatokat. A négy pilléren alapuló keretrendszer konkrét példákat mutat be a kifejezetten az élelmiszeripari vállalkozások számára kiválasztott, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez igazodó célkitűzésekre, célokra, mutatókra és mérőszámokra. Továbbá segíthet a vállalkozásoknak a fő teljesítménymutatóik meghatározásában, a befektetőknek az élelmiszeripari vállalkozások által tett intézkedések és előrelépések nyomon követésében, a fenntarthatósági jelentések elkészítőinek pedig a jelentéseik kidolgozásában. Tekintettel az egyes alágazatok sajátosságaira, a keretrendszert a mezőgazdasági kisvállalkozások, az akvakultúra- és a bortermelők igényeihez igazították.
5. Az élelmiszeripari vállalkozások fenntartható fejlődési célokhoz való igazodásának szakpolitikai kerete
5.1. Az EGSZB üdvözli a felelős üzleti és forgalmazási gyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódexet, amely fontos eleme „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia végrehajtásának. A legtöbb érintett fél az önkéntes kódex kidolgozását összességében értékes folyamatnak tartja, amely közelebb hozta egymáshoz az élelmiszer-ellátási lánc partnereit. A kezdeményezés kiindulópontot jelent, és továbbra is a felelős és fenntartható üzleti gyakorlatok együttműködési platformjaként kell szolgálnia.
5.2. Az EGSZB azonban - a vállalatok és az érdekelt felek visszajelzései alapján is - rámutat az önkéntes megközelítés korlátaira, és hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóságra való gyors áttérés érdekében szabályozásra és jogszabályokra van szükség. Ez magában foglalja a versenyszabályok felülvizsgálatát is, hogy még inkább előmozdítható legyen az együttműködés és a fenntarthatóság az ellátási lánc egészében.
5.3. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a magatartási kódex hiányosságokat mutat a szociális dimenzió tekintetében, és sajnálja, hogy a kollektív tárgyalásokról sem tesz említést. A szociális párbeszéd nagyon fontos, és a szociális partnereket az egész lánc mentén be kell vonni a folyamatba. A fenntarthatósághoz vezető útnak pozitív hatással kell lennie a bérekre és a munkakörülményekre is.
5.4. A kódexből hiányoznak az egészséges és fenntartható élelmiszerek megfizethetőségének növelését célzó intézkedések is. Az egészséges és fenntartható élelmiszerek megfizethetősége segítené a fogyasztókat az egészséges és fenntartható étrend bevezetésében.
5.5. A magatartási kódexből hiányzik a kötelezettségvállalások relevanciájának, végrehajtásának és hatásának értékelésére szolgáló szilárd ellenőrzési mechanizmus. A magatartási kódex helyszíni végrehajtása céljából megbízható felülvizsgálati folyamatot kell bevezetni, hogy nyomon lehessen követni, hogy az egyes kötelezettségvállalások és az ambiciózus célokra vonatkozó ígéretek teljesülnek-e vagy sem. A tapasztalatok szerint csak az valósul meg, amit mérnek és ellenőriznek. Összességében a civil társadalom (szociális párbeszéd) erőteljesebb bevonása is döntő fontosságú lesz a sikerhez. Az EGSZB által korábbi véleményeiben * javasolt, több érdekelt fél részvételével és több szinten működő Európai Élelmiszerpolitikai Tanács többek között megkönnyíthetné a civil társadalom részvételét a magatartási kódex nyomon követésében.
5.6. Eddig főként a nagyobb multinacionális vállalatok csatlakoztak a magatartási kódexhez. Olyan támogató környezetet kell teremteni, amely elősegíti a szorosabb összefonódást a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos menetrenddel, hogy a kkv-k prioritássá váljanak az EU élelmiszer-politikájában. Bár a nagyobb vállalatok gyakran rendelkeznek saját fenntarthatósági részleggel, a kkv-k a jelek szerint gyakran csak korlátozott erőforrásokkal és kapacitásokkal rendelkeznek a fenntarthatóságnak a vállalkozásukba való integrálására.
5.7. Az EGSZB emlékeztet korábbi véleményeinek következtetéseire, amelyekben méltányosabb élelmiszer-ellátási láncot sürget és elismeri, hogy az élelmiszer-ellátási lánc Európa-szerte kivételesen jól működik, és minden polgár számára minden nap kiváló minőségű élelmiszerekhez való hozzáférést biztosít. A fenntarthatóbb és rugalmasabb élelmiszerrendszerek előmozdítása érdekében a tagállamoknak minél előbb végre kell hajtaniuk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló uniós irányelvet, illetve egyéb támogatási politikákat. *
5.8. Az Európai Bizottság - „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában foglaltaknak megfelelően - a közelmúltban fogadta el a fenntartható uniós élelmiszerrendszerre irányuló keretszabályozásra vonatkozó ütemtervet, valamint a fenntarthatóságnak az összes élelmiszerrel kapcsolatos politikába való integrálására irányuló ütemtervet * . Az EGSZB üdvözli ezt az előremutató kezdeményezést, mivel a hitelesség és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében egyértelműen szükség van szabályozásra, valamint bizonyos szintű szabványosításra és harmonizációra, és rámutat az átfogó uniós élelmiszerpolitika előmozdítására vonatkozó ajánlására.
Kelt Brüsszelben, 2021. december 9-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Christa SCHWENG
