1. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke – ha a törvény másként nem rendelkezik – a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 4%, ingatlan, illetve belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint. Ingatlan résztulajdonának szerzése esetén az 1 milliárd forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére kell alkalmazni a 4%-os illetéket, illetve az ingatlanonként legfeljebb 200 millió forintot a tulajdoni hányad arányában kell figyelembe venni. Ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén az illetékalapból az 1 milliárd forint olyan arányára kell alkalmazni a 4%-os illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan arányát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a vagyoni értékű jog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében. Vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan – ideértve a tulajdonszerzéssel egyidejűleg alapított vagyoni értékű jogot, de ide nem értve az építményi jogot – szerzése esetén a vagyoni értékű jog értékével csökkentett forgalmi értékből az 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4%-os illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a tulajdonjog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében.”
2. § Az Itv. 72. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az építményi jog értéke megegyezik e jog forgalmi értékével.”
3. § Az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„d) vagyoni értékű jog: az építményi jog, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga – ideértve az üdülőhasználati jogot és a szállás időben megosztott használati jogát is –, a vagyonkezelői jog, az üzembentartói jog, továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés;”
4. § Az Itv.
a) 17/B. § (5) bekezdésében a „tulajdonjogát vagy haszonélvezeti jogát” szövegrész helyébe a „tulajdonjogát, építményi jogát vagy haszonélvezeti jogát” szöveg,
b) 18. § (2) bekezdés b) pontjában a „haszonélvezet” szövegrész helyébe az „építményi jog, haszonélvezet” szöveg,
c) 18. § (3) bekezdésében a „haszonélvezet, használat jogának” szövegrészek helyébe az „építményi jognak, haszonélvezetnek, használat jogának” szöveg,
d) 72. § (1) bekezdésében a „vagyoni értékű jogok” szövegrész helyébe a „vagyoni értékű jogok – kivéve az építményi jogot –” szöveg,
e) 72. § (2) és (3) bekezdésében, valamint a (4) bekezdés nyitó szövegrészében a „vagyoni értékű jog” szövegrész helyébe a „vagyoni értékű jog – kivéve az építményi jogot –” szöveg,
f) 102. § (1) bekezdés t) pontjában a „haszonélvezeti jog” szövegrész helyébe az „építményi jog, haszonélvezeti jog” szöveg
lép.
5. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény a következő 52/M. §-sal egészül ki:
„52/M. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő szerv adategyeztetés céljából egyszeri, eseti módon átadja az ingatlanügyi hatóság részére az ingatlan-nyilvántartásban és a földhasználati nyilvántartásban szereplő polgárok természetes személyazonosító adatait, továbbá az állampolgárságra, személyi azonosítóra, családi állapotra, valamint elhalálozás tényére, helyére és idejére vonatkozó adatokat.”
6. § Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 14. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az elmaradt tagdíj miatti hozamlevonás mértéke nem haladhatja meg a választott levonási gyakoriságnak megfelelő – negyedéves, féléves vagy éves – időszakban (a továbbiakban: tárgyidőszak) keletkezett hozamot, valamint a tárgyév első napján érvényes, a választott levonási gyakoriságnak megfelelő időszakra vonatkozó minimálbér 5 százalékának megfelelő mértékű tagdíj működési és likviditási alapra jutó hányadával megegyező összeget. Amennyiben a tárgynegyedévi, tárgyfélévi vagy tárgyévi hozam nem éri el a pénztár által – a (3) bekezdés alapján – levonható összeg mértékét, a pénztár nem jogosult a különbözetet érvényesíteni a korábbi negyedév, félév, illetve év hozama terhére. Féléves levonási gyakoriság esetén az elmaradt tagdíj miatti hozamlevonás a második, valamint a negyedik negyedéves hozamjóváírást követően a tag egyéni számláján a tárgyfélévben jóváírt hozam terhére történik. Amennyiben a pénztár a tárgynegyedévi, tárgyfélévi vagy tárgyévi hozama terhére nem tud elmaradt tagdíj miatti hozamlevonást érvényesíteni, akkor a pénztár az elmaradt tagdíj miatti hozamlevonást legfeljebb a tárgyidőszakot követő egy naptári év hozama terhére érvényesítheti. Az elmaradt tagdíj miatti hozamlevonás során először a tárgyidőszakra vonatkozó hozamlevonás, majd ezt követően a korábbi időszakra vonatkozóan elmaradt hozamlevonások érvényesíthetőek.”
7. § Az Öpt. 37. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pénztári befektetések kockázatok szerinti megosztására, valamint állomány összetételére vonatkozó biztonsági szabályokat és keretelőírásokat, a tőkepiac fejlődéséhez és szerkezeti változásaihoz igazodóan a Kormány rendeletben szabályozza azzal, hogy zártkörűen működő részvénytársaságba történő befektetés, tulajdonszerzés – a pénztár kihelyezett kiegészítő vállalkozása, a pénztár vagyonának befektetését és kezelését, ingatlanfejlesztését, ingatlanüzemeltetését, ingatlankezelését végző, vagy adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatait ellátó szervezetben lévő tulajdoni részesedés kivételével – kizárólag Magyarországon székhellyel rendelkező bankba történhet.”
8. § Az Öpt. 50/B. § (1) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az önsegélyező pénztár kiegészítő önsegélyező szolgáltatásként a következő szolgáltatásokat nyújthatja:)
„g) nevelésiév-kezdési, tanévkezdési (beiskolázási) támogatás, amellyel a köznevelésről szóló törvényben meghatározott gyermek, tanuló, illetve a szakképzésről szóló törvényben meghatározott tanuló, illetve képzésben részt vevő személy számára, a rá tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult – ideértve a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján más tagállamban fennálló, családi ellátásra való jogosultságot is – személy által vásárolt tankönyv, taneszköz, ruházat árának, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény mellékletében felsorolt, Magyarország államilag elismert felsőoktatási intézményében hallgatói jogviszonnyal rendelkező 25. életévét be nem töltött természetes személy tekintetében kifizetett, költségtérítés (tandíj), térítési díj, kollégiumi díj, albérleti díj megtérítése biztosítható azzal, hogy a beiskolázási támogatás éves összege egy személy részére gyermekenként legfeljebb a tárgyév első napján érvényes havi minimálbér lehet;”
9. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 11. § (2) bekezdése a következő c)–e) ponttal egészül ki:
(A végrehajtást kérő közölni köteles a végrehajtási kérelem előterjesztésekor)
„c) azt, hogy terheli-e a követelést biztosító zálogjogot ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett alzálogjog (a továbbiakban: alzálogjog),
d) az alzálogjog jogosultjának (a továbbiakban: alzálogjogosult) nevét (szervezet esetén elnevezését, cég esetén cégnevét) és az azonosításához szükséges adatokat (legalább a születési helyét, idejét és az anyja nevét, illetve a szervezet nyilvántartási számát, cég esetén a cégjegyzékszámát), valamint
e) az alzálogjoggal érintett ingatlan adatait, továbbá csatolni köteles az ingatlan 15 napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lapját.”
10. § (1) A Vht. 12. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a végrehajtási kérelmet nyomban, de legkésőbb a beérkezését követő 15 napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy van-e helye áttételnek vagy visszautasításnak, illetve azt – a jogi képviselővel rendelkező fél kivételével – nem kell-e hiánypótlásra visszaadni, és a szükséges intézkedéseket megteszi. Ha a jogi képviselővel nem rendelkező végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, a nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be, vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság a hiányokat saját hatáskörben, a bírósági iratokban rendelkezésre álló adatok alapján is pótolhatja. A jogi képviselővel rendelkező fél hiányos kérelmét a bíróság visszautasítja. A bíróság az e § szerinti – valamint a közjegyző a 23/C. § szerinti – eljárása során a 11. § (2) bekezdés d) pontja szerinti alzálogjogosultra vonatkozó információk beszerzése érdekében megkeresi az ingatlanügyi hatóságot.”
(2) A Vht. 12. §-a a következő (6)–(8) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a végrehajtási kérelem tárgyát képező követelést zálogjog biztosítja és a zálogjogot alzálogjog is terheli, a bíróság – valamint a közjegyző a 23/C. § szerinti eljárása során – az alzálogjogosultra vonatkozó információk ingatlanügyi hatóság általi közlését követő 15 munkanapon belül tájékoztatja
a) az alzálogjogosultat, hogy a zálogjoggal biztosított követelésre vonatkozóan végrehajtási kérelmet terjesztett elő a zálogjogosult és arról, hogy amennyiben az alzálogjogosult a Polgári Törvénykönyv szerinti jogait gyakorolni kívánja, akkor azt a tájékoztatás kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell kérelmeznie a bíróságnál, vagy a 23/C. § szerinti eljárás esetén a közjegyzőnél, illetve
b) a zálogjogosultat, hogy felhívta az alzálogjogosultat, hogy amennyiben az a Polgári Törvénykönyv szerinti jogait gyakorolni kívánja, akkor azt a tájékoztatás kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell kérelmeznie a bíróságnál, vagy a 23/C. § szerinti eljárás esetén a közjegyzőnél.
(7) Amennyiben az alzálogjogosult élni kíván a Polgári Törvénykönyv szerinti jogaival, a bíróság – valamint a közjegyző a 23/C. § szerinti eljárása során – a végrehajtható okiratot a kérelemtől eltérően állítja ki és az alzálogjogosultat jelöli meg végrehajtást kérőként. Erről a bíróság – a 23/C. § szerinti eljárás esetén a közjegyző – végzést hoz, amelyben kötelezi az alzálogjogosultat a végrehajtási kérelem előterjesztéséért fizetett illeték, díj összegének a kérelmet előterjesztő zálogjogosult részére történő megfizetésére. A bíróság – a 23/C. § szerinti eljárás esetén a közjegyző – a végzést a zálogjogosult és az alzálogjogosult részére is kézbesíti.
(8) A (7) bekezdés szerint meghozott végzés ellen a zálogjogosult és az alzálogjogosult fellebbezéssel élhet.”
11. § A Vht. 114/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„114/A. § (1) A zálogjogosultnak a 114. § szerinti – alzálogjog esetén az alzálogjogosultnak a 140. § (6) bekezdés szerinti – értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül előterjesztett kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság – alzálogjog esetén a 140. § (6a) és (6b) bekezdésére figyelemmel – a soron kívül meghozott végzésével megállapítja a zálogjogosult – alzálogjog esetén az alzálogjogosult – kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék, ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége – önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség – nem vitatott.
(2) A kielégítési jog megnyíltát – szemben a végrehajtás általános feltételeivel – a bíróság az alapján állapítja meg, hogy a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták. A kielégítési jog megnyíltát a foglalás ténye alapján nem lehet megállapítani, ha a zálogjogosult az adós hozzátartozója vagy olyan jogi személy, amelynek az adóssal való viszonyában többségi befolyás áll fenn, illetve a zálogjog alapítására a gazdálkodó szervezet és tagja között került sor.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott végzésnek tartalmaznia kell:
a) a zálogjogosult – alzálogjog esetén az alzálogjogosult – és az adós adatait,
b) az adóssal szemben folyamatban levő végrehajtási ügy számát, az eljáró végrehajtó nevét,
c) a zálogjogosultnak – alzálogjog esetén az alzálogjogosultnak – a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásáról hozott döntést,
d) a zálogjoggal biztosított, a végzés meghozatalának időpontjában fennálló követelés összegét,
e) a zálogtárgy adatait,
f) a zálogjognak – alzálogjog esetén az alzálogjognak – az ingatlan-nyilvántartásba, a zálogjognak a légi vagy vízi járművek lajstromába, illetve a MOKK-nál vezetett nyilvántartásba történő bejegyzésének időpontját.
(4) A bíróság a zálogjogosult kérelmét az adósnak és a végrehajtást kérőnek, valamint bejegyzett alzálogjog esetén az alzálogjogosultnak is azzal a felhívással kézbesíti, hogy a kézhezvételtől számított 8 napon belül nyilatkozzon arról, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját – önálló zálogjog esetén a jogalapot – és összegszerűségét elismeri-e, illetve milyen összegben ismeri el. E §-ban foglalt eljárás során a jogalapot és összegszerűséget nem lehet vitatottnak tekinteni, ha azt közokiratba foglalták.
(5) A bíróság az alzálogjogosult kérelmét a (4) bekezdéstől eltérően az adósnak, a végrehajtást kérőnek és az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultjának kézbesíti a (4) bekezdés szerinti felhívással.
(6) Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását valószínűsítette, az (1) bekezdés szerinti kérelmet a bíróság végzéssel elutasítja. Ebben az esetben a zálogjogosult – alzálogjog esetén az alzálogjog jogosultja – perrel érvényesítheti a zálogjogból eredő igényét.
(7) Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a zálogjoggal biztosított követelés összegszerűségét a zálogjogosult kérelmében foglalttól eltérő összegben ismerte el, a bíróság tájékoztatja erről a zálogjogosultat – alzálogjog esetén az alzálogjogosultat is –, aki ezen összeg tekintetében is kérheti az (1) bekezdés szerinti végzés meghozatalát.
(8) Az (1) bekezdés szerinti végzés jogerőre emelkedését követően a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtásnak a 48. § (2) bekezdése alapján történt felfüggesztését megszünteti, és erről a végrehajtót értesíti. Meg kell szüntetni a végrehajtás felfüggesztését akkor is, ha a jogosult nem igazolta, hogy a (6) bekezdés szerinti végzés kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül a pert megindította.
(9) Az (1) bekezdés szerinti végzést meg kell küldeni a zálogjogosultnak – alzálogjog esetén az alzálogjogosultnak és az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultjának –, az adósnak, a végrehajtást kérőnek és a végrehajtónak.
(10) A zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő – alzálogjog esetén az alzálogjogosult és az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultja is – a végzés ellen fellebbezhet. Ha az adós vagy a végrehajtást kérő a (6) és (7) bekezdés szerint nyilatkozatot nem terjesztett elő, vagy nyilatkozatában a követelés fennállását vagy összegszerűségét elismerte, az ezzel ellentétes álláspontját fellebbezéssel sem érvényesítheti.
(11) A végrehajtási eljárásba e § alapján bekapcsolódó zálogjogosultra – alzálogjog esetén az alzálogjogosultra – a végrehajtási eljárás illetékének és egyéb költségeinek (34. §) előlegezése és viselése, valamint a jogosultat a végrehajtási eljárás során megillető jogok és kötelezettségek tekintetében a végrehajtást kérőre irányadó szabályokat kell alkalmazni.
(12) Ha a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed.
(13) A bekapcsolódással indult végrehajtási eljárás – ha a zálogjogosultnak (alzálogjog esetén az alzálogjogosultnak) a bekapcsolódással érintett költségei megtérültek – a végrehajtás (bekapcsolódással érintett több végrehajtás esetén valamennyi végrehajtás) befejeződésével megszűnik.
(14) Amennyiben a zálogjogosult (alzálogjog esetén az alzálogjogosult) – végrehajtható okirat kiállításával – kielégítési végrehajtást indít, úgy köteles a követelését biztosító végrehajtási jog bejegyzését követő 15 munkanapon belül kérelmezni a zálogjogosulti (alzálogjog esetén az alzálogjogosulti) bekapcsolódással indult ügy befejezését azzal, hogy ebben az ügyben kizárólag a (13) bekezdés szerinti bekapcsolódással érintett költségekre tarthat igényt.”
12. § (1) A Vht. 137. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik:)
„e) az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett építményi jog.”
(2) A Vht. 137. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát az építményi jog, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után létesítették.”
13. § (1) A Vht. 140. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat (alzálogjog esetén az alzálogjogosultat is) arról, hogy a zálogjogból (alzálogjog esetén alzálogjogból) fakadó igényét – ha az alapügyben a zálogjoggal biztosított követelése tekintetében nem végrehajtást kérő – végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtónál. A végrehajtó a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb az annak kézhezvételét követő munkanapon továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak.”
(2) A Vht. 140. §-a a következő (6a) és (6b) bekezdéssel egészül ki:
„(6a) A (6) bekezdés szerinti eljárás során az alzálogjogosult kizárólag abban az esetben érvényesítheti a végrehajtási eljárás során az alzálogjogból fakadó igényét, ha az alapügyben az alzálogjogosult és az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultja sem végrehajtást kérő.
(6b) A (6) bekezdés szerinti eljárás során az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultja kizárólag abban az esetben érvényesítheti a végrehajtási eljárás során a zálogjogból fakadó igényét, ha az alzálogjogosult az alzálogjogból fakadó igényének érvényesítésére vonatkozó kérelmét nem jelentette be a végrehajtónál, és az alapügyben az alzálogjogosult és az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultja sem végrehajtást kérő.”
14. § A Vht. 140/A. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„140/A. § A végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosult (alzálogjog esetén az alzálogjogosult) végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásáról a zálogjogosultnak (alzálogjog esetén az alzálogjogosultnak) a 140. § (6) bekezdése szerinti kérelmére – figyelemmel a 140. § (6a)–(6b) bekezdésre – a 114/A. § szerint dönt.”
15. § A Vht. 170. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Jelzálogjoggal biztosított (alzálogjog esetén alzálogjoggal terhelt) több követelés esetén e követeléseket a bejegyzett jelzálogjogok (alzálogjog esetén az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultjának zálogjoga) rangsorában kell kielégíteni.
(3) Ha a jelzálogjog – alzálogjog esetén az alzálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultjának zálogjoga – ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a végrehajtási jog ranghelyét követően került sor, a jelzálogjoggal biztosított – alzálogjog esetén az alzálogjoggal terhelt – követelést azon követelést követően lehet – az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával – kielégíteni, amelyre e végrehajtási jog vonatkozik.”
16. § A Vht. a következő 304/M. §-sal egészül ki:
„304/M. § (1) A 2023. szeptember 1. és 2024. december 31. napja közötti időszakban benyújtott végrehajtási kérelmek esetén a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.16.) megállapított 11. § (2) bekezdése, valamint 12. § (2) és (6)–(8) bekezdése szerinti eljárás során az alzálogjogosult – ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett alzálogjoga – jogosultságát igazolhatja a közjegyző által az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény alapján kiállított, az alzálogjog fennállásának igazolásáról szóló jogerős bizonyítvánnyal.
(2) A Módtv.16.-tal megállapított 114/A. § (14) bekezdés rendelkezéseit a 2023. szeptember 1. napján folyamatban lévő zálogjogosulti bekapcsolódással indult végrehajtási ügyekben is alkalmazni kell.”
17. § A Vht.
a) 4/A. §-ban a „zálogjogosult” szövegrész helyébe a „zálogjogosult (alzálogjog esetén az alzálogjogosult)” szöveg,
b) 48. § (2) bekezdésében a „zálogjogosult” szövegrész helyébe a „zálogjogosult – alzálogjog esetén az alzálogjogosult –” szöveg,
c) 157. § (2) bekezdésében a „zálogjogosultakat” szövegrész helyébe a „zálogjogosultakat (alzálogjog esetén az alzálogjogosultat)” szöveg
lép.
18. § (1) A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szaztv.) 37. § (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve – személyi azonosító alkalmazásával – rendszeres adatszolgáltatást teljesít:)
„h) az ingatlan-nyilvántartás, illetve a földhasználati nyilvántartás szerveinek az ingatlan-nyilvántartásban és a földhasználati nyilvántartásban szereplő polgár családi és utónevének, születési nevének, anyja nevének, születési helyének és időpontjának, családi állapotának változásáról, az érintett elhalálozása tényéről, helyéről és idejéről.”
(2) A Szaztv. 37. § (3) bekezdése a következő o) ponttal egészül ki:
[Az adatszolgáltatást az (1), (1a) és (2) bekezdés alapján igénybe vevő szervek,]
„o) a (2) bekezdés h) pontja szerinti ingatlan-nyilvántartás és földhasználati nyilvántartás szervei”
[kivételével, az adatátadást kizárólag akkor kezdeményezhetik, ha jogszabályban előírt feladataik ellátása érdekében az általuk kezelt adatok időszerűségét biztosítani kell, és csak azokra az érintettekre vonatkozóan, akiknek az adataira nézve az időszerűséget biztosítani kell.]
19. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 32/E. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a díjfizetési kötelezettség az ingatlanügyi hatóságnál
a) a kérelem, megkeresés előterjesztésével egyidejűleg a pénztárába történő készpénzbefizetéssel vagy bankkártyával, vagy
b) az ingatlanügyi hatóság előirányzat-felhasználási keretszámlája javára történő készpénz-átutalási megbízással, illetve átutalási megbízással
teljesíthető.”
20. § A lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 9. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Ha a lakás-előtakarékoskodó, illetve a kedvezményezett kiskorú, cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképességét teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett személy és a betét, a támogatás, valamint a jóváírt kamatok összege meghaladja a Polgári Törvénykönyv 2:15. § (1) bekezdés e) pontjában, vagy a 2:23. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott összeget, az ezen összeg felett rendelkező törvényes képviselő nyilatkozata gyámhatósági jóváhagyás esetén érvényes.”
21. § Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 16. §-a a következő k) ponttal egészül ki:
(Az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanhoz kapcsolódó következő jogok, illetőleg annak jogosultjai jegyezhetők be:)
„k) építményi jog.”
22. § Az Inytv. a következő 32/B. és 32/C. §-sal egészül ki:
„32/B. § Alzálogjog alapításának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése esetén a bejegyzés alapjául szolgáló okirat az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultjának egyoldalú nyilatkozata, továbbá a bejegyzési engedélynek minősülő, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 27/E. § (9) bekezdése szerinti jogerős bizonyítvány, ha az az érdekeltek megállapodása kivételével rendelkezik azokkal az alaki és tartalmi kellékekkel, amelyeket e törvény a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokra vonatkozóan előír.
32/C. § (1) Ha az alzálogjogosult az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultjának helyébe lép, az alzálogjogosultnak a helyébe lépés tényét, az ingatlan helyrajzi számát, az érintett jogok, tények megjelölését, valamint a jelzálog jogosultjának hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó okirattal kell kérnie az ingatlanügyi hatóságtól az érintett jogok módosítását.
(2) Az ingatlanügyi hatóság a kérelem alapján az elzálogosított követelést biztosító zálogjog bejegyzését módosítva az alzálogjog jogosultját tünteti fel jogosultként – az alzálogjog bejegyzésének egyidejű törlésével – az ingatlan-nyilvántartásban.”
23. § Az Inytv.
a) 32. § (3) bekezdésében a „jelzálogjog” szövegrész helyébe a „jelzálogjog, építményi jog” szöveg,
b) 32/A. § (1) bekezdésében a „jelzálogjognak” szövegrész helyébe a „jogoknak és tényeknek” szöveg,
c) 32/A. § (2) bekezdésében a „jelzálogjog” szövegrész helyébe a „jogok és tények” szöveg
lép.
24. § A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 49. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Leválás keretében a vagyonátadás (eszközök és kötelezettségek) teljesítését és az ellenében kapott részesedés könyvekbe történő felvételét a gazdasági társaságok alapítására vonatkozó számviteli szabályok megfelelő alkalmazásával kell elszámolni.”
25. § Az Sztv. 137. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Leválás során – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a kiválásra vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni.”
26. § A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 168. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Értékpapírkölcsön-szerződés intézményi befektetőnek nem minősülő féllel kizárólag határozott időre köthető.”
27. § A Tpt. 170. § (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az értékpapír-kölcsönzési keretszerződésnek, illetőleg az értékpapírkölcsön-szerződésnek tartalmaznia kell:)
„d) az értékpapírkölcsön futamidejét (határozott vagy határozatlan, előbbi esetben a lejáratot is megjelölve);”
28. § A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 2. § (1) bekezdés d) pont db) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
d) fizetést korlátozó eljárás:]
„db) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 185. § (2) bekezdés c) pont cf) alpontja, a Hpt. 55. § (2) bekezdése szerinti felügyeleti intézkedés, valamint a Hpt. 48. § (1) bekezdése szerinti határozat, továbbá, ha azt megelőzően vagy azzal egyidejűleg kifizetési tilalom vagy a Hpt. 185. § (2) bekezdés c) pont cf) alpontja szerinti intézkedés került elrendelésre, akkor a Hpt. 189. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kivételes intézkedés,”
[amennyiben az intézkedésre jogosult hatóság az eljárását az 5. § (1) bekezdése szerint fizetést korlátozó eljárásként jelöli meg;]
29. § A Tvt. 5. § (2) bekezdés a) pontjában a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg lép.
30. § (1) A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 27. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Korlátolt felelősségű társaság esetében)
„c) az üzletrészen alapított zálogjog tényét, a zálogjogosult (zálogjogosulti bizományos) nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét), cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát), zálogjogosulti bizományos esetén e minőségét, a zálogjoggal biztosított követelés összegét vagy azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult kielégítést kereshet, továbbá – kikötése esetén – az üzletrészt terhelő elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat,”
(2) A Ctv. 27. § (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Korlátolt felelősségű társaság esetében)
„d) az üzletrészt terhelő zálogjog elzálogosításával alapított alzálogjog tényét, az alzálogjogosult (alzálogjogosulti bizományos) nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét), cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát), alzálogjogosulti bizományos esetén e minőségét, továbbá – kikötése esetén – az üzletrészt terhelő elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat,”
31. § (1) A Ctv. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltak irányadók leválás esetén, továbbá abban az esetben is, ha a cég szétválása olyan módon történik, hogy a kivált tagok nem új gazdasági társaságot hoznak létre, hanem már működő gazdasági társaságba lépnek be tagként. A működő gazdasági társaság cégjegyzékadataiban szükséges esetleges módosításokat, valamint a leválással keletkező jogutódot a szétváló cég székhelye szerint illetékes cégbíróság jegyzi be a cégjegyzékbe.”
(2) A Ctv. 61. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az egyesülésre és a szétválásra – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az átalakulás szabályai megfelelően irányadóak.”
32. § (1) A Ctv. 61/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az üzletrészt terhelő zálogjog a tag (zálogkötelezett) vagy a zálogjogosult változásbejegyzési kérelme alapján kerül bejegyzésre, illetve törlésre. A kérelemben meg kell jelölni a zálogjoggal biztosított követelés összegét vagy azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult kielégítést kereshet és amelyre tekintettel az üzletrészt – kikötése esetén – elidegenítési és terhelési tilalom, vagy elidegenítési tilalom terheli. A kérelemhez csatolni kell a 2. számú melléklet szerinti szükséges iratokat.
(2) A cégbíróság a zálogszerződést csak abból a szempontból vizsgálja, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a tagja zálogszerződésben feltüntetett adatai egyeznek-e a cégjegyzék adataival, továbbá, hogy a 27. § (3) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakra figyelemmel bejegyezni kért adatok egyeznek-e a zálogszerződés tartalmával.”
(2) A Ctv. 61/A. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Alzálogjog bejegyzése (törlése) iránti kérelemre az (1)–(3) bekezdésben foglaltak alkalmazandóak, azzal, hogy alzálogjog esetében a követelés összegének bejegyzésére nem kerül sor. Zálogkötelezett nem a tag, hanem az üzletrészt terhelő zálogjog jogosultja. Bejegyzési engedélynek minősül az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 27/E. § (9) bekezdése szerinti jogerős bizonyítvány is.”
33. § A Ctv. a következő 131/T. §-sal egészül ki:
„131/T. § E törvénynek a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvénnyel módosított 61/A. § rendelkezéseit a 2024. január 1-jét megelőzően bejegyzett üzletrészt terhelő zálogjog esetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a cégjegyzéki adatok kiegészítését a 61/A. § szerinti kérelmező a cégjegyzék egyéb adatát érintő következő módosítás alkalmával, legkésőbb 2024. december 31. napjáig előterjesztett változásbejegyzési kérelemben köteles kérni illeték és közzétételi költségtérítés megfizetése nélkül.”
34. § A Ctv. 2. melléklete az 1. melléklet szerint módosul.
35. § A Ctv. IV. Fejezet 16. Cím címében az „A cég átalakulásának bejegyzése” szövegrész helyébe az „A cég átalakulásának, egyesülésének, szétválásának bejegyzése” szöveg lép.
36. § Hatályát veszti a Ctv. 1/A. § (2) bekezdés d) pontjában az „(a továbbiakban együtt: átalakulás)” szövegrész.
37. § A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2) bekezdése a következő 34f. ponttal egészül ki:
(E törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban)
„34f. keretszerződés: a Bizottság (EU) 2017/565 felhatalmazáson alapuló rendeletének 58. cikkében meghatározott alapmegállapodás,”
38. § A Bszt. 24/G. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A jogsértések jelentésére vonatkozó rendelkezéseket az adatszolgáltatókra és a piacműködtetőkre is alkalmazni kell.”
39. § A Bszt. 37. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az (1) bekezdéstől eltérően nem szükséges a Felügyelet engedélye, ha a minősített befolyást szerző a befektetési vállalkozással egy csoportba tartozik, és a minősített befolyás megszerzésére vagy a határérték növekedésére a csoporton belül egyesülés, szétválás vagy átalakulás következtében kerül sor.”
40. § (1) A Bszt. 37/B. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A 37. § (1) bekezdésétől eltérően nem szükséges a Felügyelet engedélye, ha az (1) bekezdésben meghatározott határértéket átlépő befolyásszerző a befektetési vállalkozással egy csoportba tartozik, és a minősített befolyás megszerzésére vagy a határérték növekedésére a csoporton belül egyesülés, szétválás vagy átalakulás következtében kerül sor.”
(2) A Bszt. 37/B. § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az átvételi igazolás kibocsátását követően a Felügyelet, ha a beadvány a törvény által előírt, a kérelemhez csatolandó valamennyi dokumentumot tartalmazza, ezt a tényt írásban igazolja a kérelmező, valamint a befolyással rendelkező felé (teljességi igazolás), és egyben tájékoztatja a 38. § (1) bekezdésében meghatározott ügyintézési határidőről.”
41. § A Bszt. 52. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A befektetési vállalkozás az ügyféllel kötött keretszerződést írásba foglalja.
(2) A befektetési vállalkozás az (1) bekezdés szerinti keretszerződést az 55. § szerinti nyilvántartásában rögzíti.”
42. § A Bszt. 38. § (1) bekezdésében az „az átvételi” szövegrész helyébe az „a teljességi” szöveg lép.
43. § Hatályát veszti a Bszt.
a) 4. § (2) bekezdés 62. pont d)–f) alpontja,
b) 123. § (1a) bekezdése.
44. § Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) a 27/A. §-t követően a következő alcímmel egészül ki:
„Alzálogjog fennállásának igazolására irányuló eljárás
27/B. § (1) Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény alapján a követelést terhelő zálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzésével a Polgári Törvénykönyv szerinti alzálogjogot is megalapítottnak kell tekinteni, az alzálogjog jogosultja közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzés, vagy valamely igény érvényesítése céljából közjegyzőtől kérheti az alzálogjog fennállásának igazolására irányuló eljárás lefolytatását és a jogosultság igazolását.
(2) Az eljárásra bármelyik közjegyző illetékes.
(3) Nincs helye az eljárás lefolytatásának, ha az ügyben polgári per vagy polgári nemperes eljárás van folyamatban.
27/C. § (1) A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket is:
a) a kérelmezőnek (alzálogjog jogosultjának) a Pp. szerinti azonosító adatait;
b) annak a jogosultnak (zálogjogosultnak) a Pp. szerinti azonosító adatait, akinek a kérelmező – a kérelmező állítása szerint – a Polgári Törvénykönyv 5:140. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogait gyakorolja, vagy akinek a Polgári Törvénykönyv 5:140. § (1) bekezdés b) pontja alapján a helyébe lépett;
c) az ellenérdekű fél (alzálogjog kötelezettjének) mint kérelmezett Pp. szerinti azonosító adatait;
d) ha a jogosult vagy az ellenérdekű fél halála esetén az ő örököse, dologi hagyományosa (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: örökös), megszűnése esetén jogutóda ismert, az ő ismert Pp. szerinti azonosító adatait;
e) mellékletként a jogosult vagy az ellenérdekű fél halála esetén – ha a hagyatéki eljárás jogerősen befejeződött – a jogerős hagyatékátadó végzést vagy öröklési bizonyítványt, megszűnése esetén a megszűnését, jogutódlással történő megszűnés esetén a jogutód személyét igazoló okiratot;
f) annak a jogviszonynak, jognak vagy követelésnek a megjelölését, amelyhez kapcsolódóan a kérelmező a jogosultság fennállásának az igazolását kéri;
g) a jogosultság megszerzését alátámasztó jogi jelentőségű tények előadását és a jogosultság megszerzése – ideértve a jogutódlás bekövetkezését is – jogalapjának (az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely a jogosultság megszerzését előidéző tényeket meghatározza és annak alapján a jogosultságot a kérelmező megszerezte) megjelölését;
h) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy az igazolni kért jogosultság jogerős határozattal vagy közhiteles nyilvántartás tartalmával nem igazolható;
i) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a kérelemben megjelölt jogosultság igazolása tárgyában másik közjegyző előtt nincs folyamatban általa indított eljárás;
j) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy az ügyben polgári per vagy nemperes eljárás nincs folyamatban;
k) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy tudatában van annak, hogy bűncselekményt követ el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, és büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy a kérelemben foglaltak a valóságnak megfelelnek;
l) az arra vonatkozó határozott kérelmet, hogy a közjegyző igazolja, hogy a kérelmezőt az általa közölt adatok alapján az általa megjelölt jogalapon az eljárás tárgyát képező jogosultság megilleti;
m) a 27/D. § (1) bekezdése szerinti esetben az ügygondnok kirendelése iránti kérelmet.
(2) A kérelemhez csatolni kell a jogosultság megszerzését alátámasztó jogi jelentőségű tények bekövetkezését igazoló okiratot eredetiben, hiteles kiadmányban vagy hiteles másolatban. Egyebekben az eljárásban bizonyításnak nincs helye.
(3) A közjegyző a kérelmet visszautasítja, ha annak hiányait a kérelmező felhívás ellenére nem pótolta, valamint akkor is, ha a 27/D. § (1) bekezdése szerinti előlegezési kötelezettségének a kérelmező felhívás ellenére, a felhívásban megszabott határidő alatt nem tett eleget.
27/D. § (1) Ha az ellenérdekű fél meghalt és örököse nem ismert, továbbá ha az ellenérdekű fél megszűnt és jogutóda nem ismert, vagy az ellenérdekű fél jogutód nélkül szűnt meg, az ellenérdekű fél jogállásnak az eljárásban történő betöltésére a közjegyző a kérelmező kérelmére ügygondnokot rendel. Az ügygondnok díját és költségét a kérelmező a 7. § szerint köteles megelőlegezni és azt a kérelmező viseli.
(2) A közjegyző a kérelem beérkezésétől – ha a kérelem hiányainak pótlására van szükség, akkor a hiányok pótlásától – számított 30 napon belül
a) külön végzésbe foglalt bizonyítványt (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban: bizonyítvány) állít ki, amelyben azt igazolja, hogy a kérelemben foglaltak alapján a kérelmezőt a kérelemben megjelölt jogosultság megilleti, vagy
b) a bizonyítvány kiállítását végzéssel megtagadja, ha magából a kérelemből megállapítható, hogy az részben vagy egészben alaptalan, vagy az eljárás lefolytatásának nincs helye.
(3) A bizonyítvány a kérelemtől eltérően nem állítható ki.
27/E. § (1) A bizonyítványt a közjegyző a 12/B. § alkalmazásával hirdetményként közzéteszi, a közzététel ideje 15 nap. A közjegyző a hirdetmény közzétételéről a jogosult, valamint az ellenérdekű fél ismert örököseit, a jogutódlással megszűnt jogosult, illetve a jogutódlással megszűnt ellenérdekű fél ismert jogutódait a bizonyítvány megküldésével értesíti. A közjegyző az eljárásban részt vevő, ismert személyek részére a bizonyítványt – a 12/A. §-ban foglalt esetet kivéve – közvetlenül kézbesíti.
(2) Akinek ehhez jogi érdeke fűződik és a kérelmezőnek a bizonyítvány szerinti jogosultságát vitatja, a hirdetmény közzétételi határidejének utolsó napjától számított 15 nap alatt a bizonyítvány ellen kifogást terjeszthet elő az ügyben eljáró közjegyzőhöz. Akinek közvetlenül kézbesítésre került a bizonyítvány, a kézbesítéstől számított 15 nap alatt terjeszthet elő a bizonyítvány ellen kifogást az ügyben eljáró közjegyzőhöz.
(3) A kifogásban igazolni kell a jogi érdek fennállását és elő kell adni, hogy a kifogás előterjesztője a bizonyítványban foglaltakat milyen indokok alapján vitatja.
(4) A közjegyző a kifogást visszautasítja, ha
a) az elkésett, vagy
b) a kifogás hiányait az előterjesztője felhívás ellenére nem pótolta.
(5) A kifogást visszautasító végzést a kifogás előterjesztőjének kell kézbesíteni, aki a végzés ellen fellebbezéssel élhet.
(6) Szabályszerű kifogás esetén a közjegyző végzéssel a bizonyítvány hatálytalanságát állapítja meg. A végzést és az annak alapjául szolgáló kifogást a bizonyítvánnyal együtt a közjegyző kézbesíti a kérelmezőnek, aki a bizonyítvány hatálytalanságát megállapító végzés ellen fellebbezhet.
(7) Ha a bizonyítvány ellen szabályszerű kifogást nem terjesztettek elő, a bizonyítványt a kérelmezőnek kézbesíteni kell. A kérelmező a bizonyítvány ellen fellebbezhet.
(8) A bizonyítvány ellen a kérelmezőn kívül más nem fellebbezhet. A bizonyítványban foglaltakat sérelmesnek tartó fél – a (2) bekezdésben meghatározott határidő eltelte után – az igényeit a kérelmezővel szemben bírósági úton érvényesítheti. A per tárgya kizárólag annak a megállapítása is lehet, hogy a bizonyítvány szerinti jogosultság a bizonyítvány szerinti kérelmezőt nem illeti meg.
(9) A jogerős bizonyítványt bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak és bejegyzési engedélynek kell tekinteni a közhiteles nyilvántartásba, más hatósági nyilvántartásba vagy jogszabály által rendszeresített egyéb nyilvántartásba történő bejegyzés iránti eljárásban.
(10) A bizonyítványhoz anyagi jogerőhatás nem fűződik.
27/F. § (1) Az eljárásban
a) a hiánypótlásra megszabott határidő nem hosszabbítható meg,
b) a Pp. 178. §-a nem alkalmazható,
c) a fellebbezést a feleknek észrevételezésre kiadni nem kell.
(2) Az eljárás félbeszakadásának nincs helye, az eljárás félbeszakadásának megállapítása helyett az eljárást meg kell szüntetni. Az eljárást megszüntető végzést nem kell kézbesíteni a meghalt vagy megszűnt fél jogutódának.
(3) Ha az eljárás során a felek személyében változás következik be, az eljárást meg kell szüntetni.
(4) Az eljárásban a Pp.-nek a kézbesítési megbízottra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közjegyző a kérelmet, valamint a kifogást – hiánypótlási felhívás nélkül – visszautasítja, ha a kérelmező a kérelem előterjesztésével, a kifogás előterjesztője a kifogás előterjesztésével egyidejűleg a kézbesítési megbízott megjelölésére és a vele kötött megbízási szerződés benyújtására vonatkozó kötelezettségének szabályszerűen nem tett eleget.
(5) Ha a fél a kézbesítési megbízott állítására vonatkozó kötelezettségének nem tett szabályszerűen eleget – ideértve azt is, ha a kézbesítési megbízott állítására vonatkozó kötelezettség a kérelem vagy a kifogás előterjesztése után következett be, és a fél a kézbesítési megbízott megjelölését előidéző ok bekövetkezésével egyidejűleg, külön felhívás nélkül a kézbesítési megbízott megjelölésére és a vele kötött megbízási szerződés benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget –, vagy az iratokat a kézbesítési megbízott részére nem lehet kézbesíteni, a közjegyző az iratot hirdetmény útján kézbesíti.
(6) A közjegyző az iratot a fentiek szerinti módon, hirdetmény útján kézbesíti annak a félnek is, akinek az irat azért nem volt kézbesíthető, mert az általa megadott címen a posta közlése szerint a cím nem azonosítható, a címzett ismeretlen, a címzett nem kereste, a címzett az átvételt megtagadta, a címzett elköltözött, a címzett meghalt vagy megszűnt, a kézbesítés akadályozott. Az eljárásban a Pp.-nek a kézbesítési fikcióra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
(7) A közjegyzői díjazást, az ügygondnok díját és költségét (ügygondnoki díjazás) a kérelmező előlegezi és viseli.
(8) A fellebbezés illetékét a fellebbező fél viseli.
(9) Az eljárásban a felek eljárási költséget nem számíthatnak fel, a felek költségeiket maguk viselik.”
45. § A Kjnp. „Alzálogjog fennállásának igazolására irányuló eljárás” alcíme a következő 27/G. §-sal egészül ki:
„27/G. § (1) A bizonyítvány jogerőre emelkedése után és azt követően, hogy az ezzel felmerülő közjegyzői díjat és költséget, valamint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés költségét az alzálogjog jogosultja megelőlegezte, az alzálogjog jogosultjának kérelmére a közjegyző a bizonyítvány megküldésével hatósági felhívás útján intézkedik a bizonyítvány tartalma szerint az alzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt.
(2) A hatósági felhívást megelőzően a közjegyző felhívja az alzálogjoggal biztosított követelés kötelezettjét (zálogjogosult), hogy a felhívásban megszabott határidő alatt nyilatkozzon a követelés fennállásáról.
(3) Ha az alzálogjoggal biztosított követelés kötelezettje (zálogjogjogosult) a követelés fennállását vitatja, a közjegyző az alzálogjog jogosultjának az (1) bekezdés szerinti kérelmét visszautasítja.”
46. § A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 1. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, e törvény hatálya kiterjed:)
„b) a külföldi telephelyű gépjármű Magyarország területére történő belépésének, valamint Magyarország területén történő használatának feltételeire;”
47. § (1) A Gfbt. 3. §-a a következő 10a. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„10a. gépjárműhasználat: egy gépjármű bármely használata, amely összeegyeztethető azon rendeltetésével, hogy a baleset időpontjában szállítási, illetve közlekedési eszközként szolgáljon, függetlenül a gépjármű jellemzőitől és attól, hogy a gépjárművet milyen terepen használják, valamint attól, hogy az – akár huzamos ideig – álló helyzetben vagy mozgásban van azzal, hogy a forgalomba helyezésre kötelezett gépjárművek esetén gépjárműhasználatnak minősül különösen az a teljes tartam, ami a gépjármű hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásának időpontjától a gépjármű forgalomból történő átmeneti vagy végleges kivonásáig tart, az ideiglenes forgalomban tartás engedélyezése, illetve ideiglenes forgalmi engedély kiadása esetén pedig gépjárműhasználatnak minősül az ideiglenes forgalomban tartási engedély, illetve az ideiglenes forgalmi engedély érvényességének időtartama;”
(2) A Gfbt. 3. § 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„11. gépjárműsport-rendezvény: a gépjárműversenyen vagy edzésen részt vevő gépjárművekre kötött felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó szabályokról szóló kormányrendeletben meghatározott fogalom;”
(3) A Gfbt. 3. § 21. és 22. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény alkalmazásában:)
„21. Kártalanítási Alap: az e törvény szerinti, Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítók által létrehozott és finanszírozott pénzalap, amely a Magyarországon lakóhellyel rendelkező személyeknek – akár Magyarország területén, akár a 37. § (4) bekezdése szerinti esetben – okozott károk megtérítését fedezi, attól az időponttól kezdve, amikor azzal a biztosítóval szemben, amelynél a károkozó gépjármű a károkozás időpontjában biztosítási szerződés alapján fedezettel rendelkezett, a biztosító tevékenységét engedélyező tagállamban csőd-, vagy felszámolási eljárást indítottak, továbbá megtéríti a másik tagállam kártérítési szervezete által az adott tagállamban lakóhellyel rendelkező károsultak részére fizetett azon károkat, amelyeket a Magyarországon székhellyel rendelkező biztosító által biztosított gépjárművek okoztak, ha ezen biztosító ellen felszámolási eljárás indult;
22. Kártalanítási Számla (Garanciaalap): az e törvény szerinti biztosítók által létrehozott és folyamatosan finanszírozott pénzalap, amelynek feladata különösen a biztosítási kötelezettség ellenére biztosítással nem rendelkező üzemben tartó gépjárműve által vagy az e törvényben meghatározott korlátozásokkal az ismeretlen üzemben tartó gépjárműve által, és az ismeretlen gépjárművel okozott károk, továbbá az e törvényben meghatározott egyéb károk megtérítése, amennyiben a kötelezettségvállalás országa Magyarország;”
(4) A Gfbt. 3. § 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„24. kötelezettségvállalás országa: bármely fajta gépjármű biztosítása esetén a
a) gépjármű telephelye szerinti ország,
b) baleset bekövetkezésének helye szerinti ország, ha a hatósági jelzés viselésére kötelezett gépjármű baleset részesévé vált, és nem rendelkezik érvényes hatósági jelzéssel, illetve a rajta lévő hatósági jelzés nem rendelhető, vagy már nem rendelhető hozzá, vagy
c) rendeltetés helye szerinti tagállam, ha a tulajdonszerzést követően a gépjármű tulajdonosa ezen tagállamban köt biztosítási szerződést;”
(5) A Gfbt. 3. §-a a következő 26a. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„26a. másik tagállam kártérítési szervezete: valamely Magyarországtól eltérő tagállamban létrehozott azon szervezet, amely ezen tagállamban lakóhellyel rendelkező károsultak részére kártérítést nyújt a bármely tagállamban székhellyel rendelkező csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosító által biztosított gépjárművek által okozott károk tekintetében;”
(6) A Gfbt. 3. § 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„31. székhely szerinti tagállam: az a tagállam, ahol a kötelezettséget vállaló biztosító központi irodája található;”
(7) A Gfbt. 3. § 33. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„33. telephely szerinti ország: az a szokásos üzemben tartási hely szerinti ország,
a) amelynek hatósága a gépjárművet állandó vagy ideiglenes hatósági jelzéssel ellátta, vagy
b) amelyben a hatósági jelzés viselésére nem kötelezett gépjárművek esetében a tulajdonos vagy a gépjármű felett egyébként rendelkezési jogot gyakorló személy (természetes személy, jogi személy, egyéni vállalkozó, egyéni cég) állandó lakóhelye (székhelye), illetve szokásos tartózkodási helye (az érintett telephelye, fióktelepe) található;”
(8) A Gfbt. 3. § 35. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„35. üzemben tartó: a gépjármű telephelye szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba bejegyzett üzemben tartó (engedélyes, engedély jogosultja), ennek hiányában a tulajdonos, hatósági nyilvántartásba nem vett gépjárművek esetében a gépjármű tulajdonosa vagy használója;”
(9) A Gfbt. 3. § 36. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„36. zöldkártya: a zöldkártyarendszer országaiban elfogadott, egységes szabványnak megfelelő nemzetközi gépjármű-felelősségbiztosítási dokumentum, illetve elektronikus úton előállított tanúsítvány, amelyet a nemzeti iroda nevében a biztosítási szerződésnek megfelelően a biztosítók, illetve a biztosítók által meghatározott tartalommal az általuk feljogosított személyek bocsátanak ki az üzemben tartó számára, a meglátogatott országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet meglétének igazolására;”
48. § A Gfbt. 3/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3/B. § Ahol e törvény euróban meghatározott összegről rendelkezik, azt 368,54 HUF/EUR árfolyamon kell átváltani forintra és ezen forint összeget kell érteni alatta.”
49. § (1) A Gfbt. 4. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Minden magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója köteles – a külön jogszabály alapján mentesített gépjárművek kivételével – az e törvény szerinti biztosítóval a gépjárműhasználat során okozott károk fedezetére az e törvényben meghatározott feltételek szerinti biztosítási szerződést kötni, és azt díjfizetéssel hatályban tartani (biztosítási kötelezettség).
(2) A biztosítási kötelezettség – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a mindenkori üzemben tartót a gépjárműhasználat kezdetétől a gépjárműhasználat végleges megszűnéséig terheli.”
(2) A Gfbt. 4. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Más tagállami telephelyű gépjármű tulajdonszerzését követően a gépjármű tulajdonosa – ha a gépjármű rendeltetési helye szerinti tagállama Magyarország – a tulajdonszerzését követően a gépjármű rendelkezésére bocsátásától számított 30 napos időtartamra köteles – választásától függően – vagy az e törvény szerinti biztosítóval vagy a gépjármű telephelye szerinti tagállam biztosítójával biztosítási szerződést kötni.”
(3) A Gfbt. 4. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az e törvény szerinti biztosítási kötelezettség nem terjed ki azon gépjárművekre, amelyek közutakon való használata nem megengedett vagy amelyeket kizárólag olyan területeken használnak, ahová a belépés a vonatkozó rendelkezések alapján korlátozott.
(9) Az e törvény szerinti biztosítási kötelezettség, valamint a Kártalanítási Számla kártérítési kötelezettsége nem terjed ki a nyilvánosság elől elzárt olyan területen okozott kárra, ahová a belépés a vonatkozó rendelkezések alapján jogilag vagy fizikailag korlátozott, amennyiben ezen kárt olyan gépjármű okozta, amelynek közutakon való használata nem megengedett.”
50. § A Gfbt. 5. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosító a magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartójának, valamint azon gépjármű tulajdonosának, amelynek rendeltetés helye szerinti tagállama Magyarország, továbbá a magyarországi telephelyű, de a rendeltetés helye szerint másik tagállamú gépjármű tulajdonszerzését követő tulajdonosának az e törvényben meghatározott feltételek szerinti biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó – a biztosító díjtarifájának megfelelő – ajánlatát a 13. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárok szerint köteles elfogadni. A biztosító a biztosítási időszak kezdetét hatvan nappal megelőzően tett ajánlatot nem fogadhatja el, és ezen időpontot megelőzően szerződést nem köthet, az így létrejött szerződés érvénytelen. A biztosító az ajánlat elutasításáról annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül értesíti az ajánlattevő üzemben tartót.”
51. § A Gfbt. 7. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az üzemben tartó változása a jogi személy jogutódlással történő megszűnése, vagy – az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény alapján – az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítása miatti megszűnése okán következik be, a szerződés érdekmúlással nem szűnik meg.”
52. § (1) A Gfbt. 15. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely)
„f) a gépjármű szállítási, illetve közlekedési eszközkénti rendeltetésétől eltérő módon, munkagépként való használata során keletkezett;”
(2) A Gfbt. 15. § h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely)
„h) munkabalesetnek minősül, és a gépjármű javítási vagy karbantartási munkái során keletkezett;”
53. § (1) A Gfbt. 26. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szünetelés a (2) bekezdésben meghatározott időpontoknak megfelelően a kivonás napjától – hivatalból történő ideiglenes kivonás esetén a (6) bekezdésben meghatározott naptól – a szünetelés lejártának napjáig vagy a gépjármű ismételt forgalomba helyezésének napjáig, de legfeljebb egy évig tart.”
(2) A Gfbt. 26. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A hivatalból történő ideiglenes kivonás következtében fennálló szünetelés esetén a biztosító a (2) bekezdésben meghatározott értesüléstől számított három munkanapon belül tájékoztatja az üzemben tartót a kockázatviselés – értesüléstől számított nyolcadik munkanapot követő napon bekövetkező – szünetelésének tényéről és az esetlegesen bekövetkező károkozás következményeiről.”
54. § (1) A Gfbt. 28. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A károsult kártérítési igényét e törvény alapján, a biztosítási szerződés keretei között a károkozó gépjármű üzemben tartójának biztosítójával szemben közvetlenül, illetve az e törvényben meghatározott esetekben a Kártalanítási Számla kezelőjével vagy a Kártalanítási Alap kezelőjével szemben jogosult érvényesíteni.”
(2) A Gfbt. 28. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Pótkocsiból és az azt vontató gépjárműből álló járműszerelvény által okozott baleset esetén – ha a pótkocsi azonosítható, azonban a vontató gépjármű nem azonosítható – a pótkocsi biztosítója, feltéve, hogy a teljes kár megtérítésére nem köteles, a károsultat annak kérelmére haladéktalanul tájékoztatja:
a) a pótkocsit vontató gépjármű biztosítójának nevéről, vagy
b) – amennyiben a pótkocsi biztosítója nem tudja azonosítani a pótkocsit vontató gépjármű biztosítóját – a Kártalanítási Számla helytállási kötelezettségéről.”
55. § A Gfbt. 34. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A Nemzeti Iroda, valamint a Kártalanítási Számla kezelője az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti az üzemben tartótól, illetve a vezetőtől, ha a kárt a 4. § (8) bekezdésében meghatározott gépjárművel okozták.”
56. § A Gfbt. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A károsult a biztosítási kötelezettség ellenére szerződéssel nem rendelkező, vagy ismeretlen üzemben tartó gépjárműve által, vagy az ismeretlen gépjárművel vagy a 4. § (8) bekezdésében meghatározott gépjárművel Magyarország területén okozott, vagy a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt bekövetkezett kárának megtérítése iránti igényét az e törvényben foglaltak alapján – a 36. §-ban foglalt kivételekkel – a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti. A Kártalanítási Számla kezelője a 13. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárokig köteles helytállni. A károsult kárát a Kártalanítási Számla kezelője akkor is köteles megtéríteni, ha a kárt forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont gépjárművel okozták.”
57. § (1) A Gfbt. 36. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A Kártalanítási Számla kezelőjének kártalanítási kötelezettsége nem terjed ki a 4. § (9) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén okozott károkra.”
(2) A Gfbt. 36. § (8) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
(A 34. §-ban meghatározottaktól függetlenül a Kártalanítási Számla kezelője a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és – átalányösszegben is megállapítható – költsége megtérítését követelheti:)
„i) egyetemlegesen a 4. § (8) bekezdésében meghatározott gépjármű üzemben tartójától és vezetőjétől.”
58. § A Gfbt. „A Kártalanítási Számla helytállási kötelezettsége” alcíme a következő 36/A. §-sal egészül ki:
„36/A. § A forgalomból kivont gépjárművel vagy a 4. § (8) bekezdésében meghatározott gépjárművel Magyarország területén okozott károk megtérítése esetében a Kártalanítási Számla kezelője megtérítéssel élhet a balesetet okozó gépjármű telephelye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.”
59. § A Gfbt. 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § A külföldi telephelyű gépjármű Magyarország területére harmadik ország, valamint a Rendszámegyezményhez nem csatlakozott tagállam területéről csak akkor léphet be, illetve Magyarország területén akkor közlekedhet, ha
a) üzemben tartója (vezetője) érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet igazoló zöldkártyával rendelkezik, vagy
b) a gépjármű olyan ország hatósági jelzéseit és országjelét viseli, amely a Rendszámegyezmény részese.”
60. § (1) A Gfbt. 42. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (2) bekezdés szerinti gépjárművek esetében abban az esetben végezhetnek jogszabályban a biztosítás ellenőrzésére feljogosított szervek a biztosításra vonatkozó ellenőrzést, ha az szükséges, az elérendő céllal arányos, nem megkülönböztető jellegű, és
a) olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem kizárólag a biztosítás ellenőrzésére irányul, vagy
b) az általános ellenőrzési rendszer részét képezi, amelynek keretében magyarországi szokásos üzemben tartási hellyel rendelkező gépjárműveket is ellenőrzik, és ahhoz nem szükséges a gépjármű megállítása.”
(2) A Gfbt. 42. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az (5) bekezdés szerinti ellenőrzés során – a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséról szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (általános adatvédelmi rendelet) összhangban – a személyes adatok kezelhetők, amennyiben ez a nem magyarországi szokásos üzembentartási hellyel rendelkező gépjárművek biztosítás nélküli használatával szembeni fellépés céljából szükséges.
(7) A (6) bekezdés szerinti adatkezelés során meg kell határozni az adatkezelés pontos célját, hivatkozni kell a vonatkozó jogalapra, meg kell felelni a vonatkozó biztonsági követelményeknek és tiszteletben kell tartani a szükségesség, az arányosság és a célhoz kötöttség elvét, továbbá arányos adatmegőrzési időszakot kell megállapítani. A kizárólag a biztosítás ellenőrzése céljából kezelt személyes adatok csak addig őrizhetők meg, amíg azokra szükség van az említett cél eléréséhez, és amint ez megvalósult, azokat teljes egészében törölni kell. Ha a biztosítás ellenőrzése során megállapítják, hogy egy gépjármű rendelkezik érvényes és hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással, úgy az adatkezelő haladéktalanul törli az adatokat. Ha az ellenőrzés során nem sikerül megállapítani, hogy a gépjármű rendelkezik-e érvényes és hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással, az adatok csak a biztosítási fedezet meglétének ellenőrzéséhez szükséges ideig őrizhetőek meg.”
61. § A Gfbt. II. Fejezete a Harmadik Részt megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„A Kártalanítási Alap helytállási kötelezettsége
43/A. § (1) Ha azzal a biztosítóval szemben, amelynél az üzemben tartó a károkozó gépjárműve vonatkozásában a károkozás időpontjában biztosítási szerződés alapján fedezettel rendelkezett, a biztosító tevékenységét engedélyező tagállamban csőd- vagy felszámolási eljárást indítottak, a csőd- vagy felszámolási eljárás megindításának időpontjától kezdve a magyarországi lakóhellyel rendelkező károsult a kárának megtérítése iránti igényét a Kártalanítási Alap kezelőjével szemben is érvényesítheti függetlenül attól, hogy a kárt Magyarország területén, vagy a 37. § (4) bekezdése szerinti esetben Magyarország területén kívül okozták.
(2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerint kártérítési igényét a Kártalanítási Alaphoz nyújtotta be, a Kártalanítási Alap erről a tényről a kártérítési igény kézhezvételét követően tájékoztatja
a) a károkozó gépjármű biztosítójának székhelye szerinti másik tagállam kártérítési szervezetét,
b) a Kártalanítási Szervezetet, és
c) a károkozó gépjármű csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló
ca) biztosítóját vagy
cb) biztosítójának a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Szolvencia 2 irányelv) 268. cikk (1) bekezdés e) pontjában meghatározott vagyonfelügyelőjét, illetve f) pontjában meghatározott felszámolóját.
(3) A felszámolási eljárás alatt álló magyarországi székhelyű biztosító felszámolója tájékoztatja a másik tagállam kártérítési szervezetét, ha kártérítést nyújt, vagy nem ismeri el felelősségét egy olyan kárigény esetében, amelyet a Kártalanítási Alaphoz is továbbítottak.
(4) A Kártalanítási Alap köteles – többek között a Kártalanítási Alap kérésére a károsult által, továbbá a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosító vagy annak a Szolvencia 2 irányelv 268. cikk (1) bekezdés e) pontjában meghatározott vagyonfelügyelője, illetve f) pontjában meghatározott felszámolója által szolgáltatott információk alapján – legkésőbb a kártérítési igény benyújtásától számított három hónapon belül a károsultnak
a) kellően megindokolt kártérítési javaslatot tenni azokban az esetekben, amelyekben
aa) megállapítja, hogy az (1) bekezdés értelmében helytállási kötelezettsége áll fenn,
ab) a felelősség nem vitás és
ac) a kárt a 13. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, jogcímenként összegszerűen megállapította, vagy
b) indokolással ellátott választ adni a kártérítési igényben foglalt egyes követelésekre, azokban az esetekben, amikor
ba) megállapítja, hogy az (1) bekezdés értelmében nem áll fenn helytállási kötelezettsége,
bb) a felelősséget nem ismeri el vagy az nem egyértelmű, vagy
bc) a teljes kárt összegszerűen nem állapította meg.
(5) Ha a Kártalanítási Alap a (4) bekezdés a) pontja szerinti kártérítési javaslatot tett, egyösszegű pénzbeli kártérítés esetén köteles a megállapított összeget a kártérítési javaslat elfogadását követően indokolatlan késedelem nélkül, de legfeljebb a kártérítési javaslat károsult általi elfogadásától számított három hónapon belül a károsultnak megfizetni.
(6) Ha a kárt csak részben határozták meg összegszerűen, az (5) bekezdésben foglaltakat a kár összegszerűen meghatározott részére kell alkalmazni a vonatkozó, indokolással ellátott kártérítési javaslat károsult általi elfogadásának időpontjától kezdve.
43/B. § (1) A Kártalanítási Alap haladéktalanul tájékoztatja valamennyi másik tagállam kártérítési, valamint kártalanítási szervezetét a Magyarországon székhellyel rendelkező biztosító felszámolását elrendelő jogerős bírósági végzésről.
(2) A Kártalanítási Alap az ezen alcím szerinti eljárás valamennyi szakaszában kellő időben együttműködik a másik tagállamok kártérítési szervezeteivel, továbbá kártalanítási szervezeteivel, a csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosítóval, annak kárrendezési megbízottjával, vagyonfelügyelőjével vagy felszámolójával, valamint más tagállamok illetékes nemzeti hatóságaival és valamennyi egyéb érdekelt féllel.
(3) A Kártalanítási Alap a (2) bekezdés szerinti együttműködés keretében jogosult a (2) bekezdésben felsorolt személyektől és szervezetektől információt kérni, illetve kapni, valamint ezek számára információt nyújtani, különösen az adott kárigény részleteiről.
(4) A (2) bekezdés szerinti együttműködés keretében a felszámolási eljárás alatt álló magyarországi székhelyű biztosító, illetve annak felszámolója, a Felügyelet, valamint a magyar jog hatálya alá tartozó egyéb érdekelt felek kötelesek a másik tagállam kártérítési szervezetének információt nyújtani, illetve jogosultak attól információt kérni vagy kapni, különösen az adott kárigény részleteiről.
43/C. § (1) Ha a Kártalanítási Alap a másik tagállamban székhellyel rendelkező, csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosítóval szemben fennálló, a 43/A. § (1) bekezdés szerinti igény alapján a károsultnak – a 43/A. § (5), illetve (6) bekezdése szerint – kifizette a kártérítési összeget, akkor a Kártalanítási Alap jogosult ezen kifizetett összeg és az ezzel kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és költsége teljes megtérítését követelni a csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosító székhelye szerinti másik tagállam kártérítési szervezetétől.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megtérítés folytán a károsultat a károkozóval és biztosítójával szemben megillető jogok a másik tagállam kártérítési szervezetére szállnak át, kivéve a károsultnak a balesetet okozó szerződő vagy más biztosított személlyel szembeni azon jogait, amelyek alapján támasztandó igény felelősségbiztosítási fedezetét a fizetésképtelenné vált biztosító nyújtaná az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban.
43/D. § (1) Ha magyarországi székhelyű az a felszámolási eljárás alatt álló biztosító, amelynél a másik tagállamban lakóhellyel rendelkező károsultnak kárt okozó gépjármű üzemben tartója a károkozás időpontjában a károkozó gépjármű vonatkozásában biztosítási szerződés alapján fedezettel rendelkezett, és a károsult tagállama szerinti másik tagállam kártérítési szervezete a kártérítést a károsultnak megfizette, a Kártalanítási Alap köteles a kártérítésként kifizetett összeget teljes egészében megtéríteni ezen másik tagállam kártérítési szervezetének észszerű időn belül, de legkésőbb a másik tagállam kártérítési szervezetétől érkező megtérítési igény kézhezvételétől számított hat hónapon belül, kivéve, ha a Kártalanítási Alap és a másik tagállam kártérítési szervezete írásban másként állapodik meg.
(2) Ha a Kártalanítási Alap az (1) bekezdés szerint megtérítést nyújtott a másik tagállam kártérítési szervezetének, a megtérítés folytán a károsultat a károkozóval és biztosítójával szemben megillető jogok a Kártalanítási Alapra szállnak át, kivéve a károsultnak a balesetet okozó szerződő vagy más biztosított személlyel szembeni azon jogait, amelyek alapján támasztandó igény felelősségbiztosítási fedezetét a fizetésképtelenné vált biztosító nyújtaná az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban.
43/E. § (1) A Kártalanítási Alap kizárólag olyan mértékben köteles helytállni, amilyen mértékben a károsult a kárának megtérítését a társadalombiztosítás vagy vagyon- és felelősségbiztosítás alapján nem követelheti.
(2) A vagyon- és felelősségbiztosításból, valamint a társadalombiztosításból eredő megtérítési követeléseket a Kártalanítási Alap nem fedezi.”
62. § A Gfbt. 51. § (4) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kárnyilvántartás tartalmazza az üzemben tartó, a gépjármű, a szerződés és a káresemény alább felsorolt adatait:)
„f) a káresemény és a kárbejelentés dátumát;”
63. § A Gfbt. a következő 51/A. §-sal egészül ki:
„51/A. § (1) A kárnyilvántartó szerv, illetve ha az adatok csak a biztosító rendelkezésére állnak, akkor a biztosító az üzemben tartó kérelmére köteles a kérelem beérkezését követő tizenöt napon belül a kérelmet megelőző időszak vonatkozásában – amennyiben ezen időszak tartama az öt évet meghaladja, úgy legalább ötéves időszakra visszamenőleg – a 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkében meghatározott tárgykörben kiadott rendeletében meghatározott adatokról, az abban meghatározott formában igazolást (a továbbiakban: kártörténeti igazolás) kiadni.
(2) A biztosító a más tagállamban kártörténeti igazolás kiadására jogosult szervezet által kiadott kártörténeti igazolás figyelembevétele során nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést az üzemben tartó állampolgársága, illetve kizárólag korábbi más tagállambeli lakóhelye (székhelye) alapján, valamint ezen okokból nem állapíthat meg magasabb díjat.
(3) A kártörténeti igazolás figyelembevétele során a biztosító a más tagállamban kiadott kártörténeti igazolást ugyanúgy kezeli, mint a kárnyilvántartó szerv által kiadott kártörténeti igazolást, ideértve az esetleges díjkedvezmények alkalmazását is.
(4) A biztosító közzéteszi a kártörténeti igazolások díjmegállapítás során történő felhasználására vonatkozó politikájának általános áttekintését.”
64. § A Gfbt. 54. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Az Információs Központ a (3) bekezdésben foglaltakon kívül együttműködik továbbá a más tagállamokban működő információs központokkal annak érdekében, hogy a 4. § (7) bekezdés szerinti gépjárműre vonatkozó szükséges információk rendelkezésre álljanak.”
65. § A Gfbt. 56. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A MABISZ a Kártalanítási Szervezet, a Kártalanítási Számla, valamint a Kártalanítási Alap kezelése vonatkozásában a károsultak számára a honlapján közzéteszi a kártérítési igényük ezen szervezetekhez történő benyújtására vonatkozó lényeges információkat.”
66. § (1) A Gfbt. 57. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítók a magyarországi és bármely másik tagállamból származó előző évi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási összdíjbevételük 0,25%-ának megfelelő összegben, negyedévente, a MABISZ elkülönített szervezeti egysége – mint a Kártalanítási Alap kezelője – részére befizetést teljesítenek, amely befizetési kötelezettség ezen biztosítók számára az adott negyedéves szerződésállományukban lévő gépjárművek darabszámának – gépjármű-kategóriánként a Kártalanítási Alap kezelője által megállapított kockázati szorzókkal súlyozott – mértékében áll fenn. A befizetési kötelezettség – az e törvény szerinti tevékenységét megkezdő, Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítót terhelő kötelezettség kivételével – mindaddig szünetel, amíg a Kártalanítási Alap egyenlege meghaladja a Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítók magyarországi és bármely másik tagállamból származó előző évi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási összdíjbevételének 6%-át.
(3) A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást művelő, Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítók minden év január 15-ig jelentik – a magyar és bármely másik tagállamból származó – előző évi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjbevételüket, és negyedévente minden tárgynegyedévet követő hónap tizenötödik napjáig az általuk biztosított gépjárművek gépjármű kategóriánkénti darabszámát a MABISZ-nak.”
(2) A Gfbt. 57. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A biztosítók az előző évi díjbevételük arányában minden év január 31-ig a MABISZ elkülönített szervezeti egysége – mint a Nemzeti Iroda feladatait ellátó szervezet, a Kártalanítási Számla és a Kártalanítási Alap kezelője – részére az e szervezeteket terhelő működési költségeik fedezetére és a 11. § (3) bekezdése, továbbá a 23. § (3) bekezdése szerinti közzétételi kötelezettség költségeinek fedezetére befizetést teljesítenek, amelynek mértékét a számviteli rendért felelős vezető és a vezető aktuárius ellenjegyzésével az elkülönített szervezeti egység állapítja meg.”
67. § A Gfbt. 57/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57/E. § (1) A Kártalanítási Alap kezelőjére engedményezési nyilatkozat megtétele nélkül is átszállnak mindazon jogok és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a biztosítási szerződés vonatkozásában a felszámolás vagy csődeljárás alatt álló biztosítót – a felszámolás vagy csődeljárás elrendelését megelőzően – megillették, illetve terhelték, továbbá a Kártalanítási Alap kezelője megtérítést követelhet a felszámolás vagy csődeljárás alatt álló biztosítótól, illetve az annak jogait és kötelezettségeit átvevő másik tagállam kártérítési szervezetétől.
(2) A Kártalanítási Alap kezelője és a felszámolás alatt álló, Magyarországon székhellyel rendelkező biztosító felszámolója a kártérítési igények rendezése és a biztosítási szerződésekhez kapcsolódó követelések érvényesítése során együttműködnek, amelynek keretében a felszámoló köteles
a) a felszámolás elrendelését követő negyvenöt napon belül a biztosítási szerződésekről, az ezekre előírt, valamint a teljesített díjakról, a felszámolás alatt álló, Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítónak bejelentett káreseményekről, valamint a szerződésekkel és a káreseményekkel kapcsolatban folyamatban lévő eljárásokról tételes listát készíteni, és azt a szerződések, a káresemények és az eljárások iratanyagával együtt a Kártalanítási Alap kezelője részére átadni;
b) a felszámolás alatt álló, Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítót a kockázatviselése megszűnéséig megillető meg nem fizetett díjakat behajtani és a Kártalanítási Alap részére átutalni; és
c) a felszámolás során nála bejelentett káreseményeket a károsult egyidejű tájékoztatása mellett a Kártalanítási Alap kezelőjének haladéktalanul továbbítani.
(3) Ha a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási állománnyal kapcsolatos biztosítástechnikai tartalékok fedezetére szolgáló eszközök – Bit. 168. § (2) bekezdésében meghatározott – pótlására kerül sor, a Kártalanítási Alap kezelője megtérítést követelhet a tevékenységi engedély visszavonásával érintett Magyarországon székhellyel rendelkező biztosítótól, feltéve, ha a megtérítés nem veszélyezteti a biztosító azon hitelezője igényének kielégítését, amelynek biztosítási szerződésen alapuló követelése van a tevékenységi engedély visszavonásával érintett biztosítóval szemben.”
68. § A Gfbt. 61. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Kártalanítási Alap térítési kötelezettsége – a más tagállamban székhellyel rendelkező biztosítók tekintetében fennálló térítési kötelezettsége vonatkozásában – a 2023. december 23-án vagy azt követően csőd- vagy felszámolási eljárás alá kerülő más tagállamban székhellyel rendelkező biztosító esetében áll fenn.”
69. § A Gfbt. „Átmeneti rendelkezések” alcíme a következő 62/E. §-sal egészül ki:
„62/E. § (1) A Kártalanítási Alap kezelője 2023. december 23-ig jogosult és törekszik megállapodást kötni – az e törvény 2023. december 23-án hatályba lépő, A Kártalanítási Alap helytállási kötelezettsége alcímében foglaltak végrehajtása érdekében – másik tagállamok kártérítési szervezeteivel feladatköreik, kötelezettségeik és a megtérítési eljárások meghatározása céljából.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás megkötéséről a Kártalanítási Alap kezelője haladéktalanul tájékoztatja az Európai Bizottságot és a biztosítási piac szabályozásáért felelős minisztert.”
70. § A Gfbt. 70. §-a a következő i) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„i) az Európai Parlament és Tanács 2021. november 24-i 2021/2118 (EU) irányelve a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009/103/EK irányelv módosításáról.”
71. § A Gfbt.
a) 2. § b) pontjában a „gépjárműversenyen (edzésen)” szövegrész helyébe a „gépjárműsport-rendezvényen” szöveg,
b) 3. § 16. és 20. pontjában, 15. § k) pontjában, 37. § (2) bekezdésében, valamint 43. § (1) és (3) bekezdésében a „gépjármű üzemeltetésével” szövegrész helyébe a „gépjármű használatával” szöveg,
c) 3. § 23. pontjában a „gépjármű üzemeltetéséből” szövegrész helyébe a „gépjármű használatából” szöveg,
d) 8. § (2) bekezdésében és 19. § (5) bekezdésében a „forgalomban történő részvétel” szövegrész helyébe a „gépjárműhasználat” szöveg,
e) 12. §-ában és 27. §-ában a „gépjármű üzemeltetése” szövegrész helyébe a „gépjármű használata” szöveg,
f) 15. § i) pontjában a „gépjárműverseny vagy az ahhoz szükséges edzés” szövegrész helyébe a „gépjárműsport-rendezvény” szöveg,
g) 37. § (4) bekezdésében a „gépjármű (nem magyarországi telephelyű gépjármű) üzemeltetésével” szövegrész helyébe a „gépjármű (nem magyarországi telephelyű gépjármű) használatával” szöveg,
h) 56/I. § (9) bekezdésében a „212. §-ában” szövegrész helyébe a „214. §-ában” szöveg,
i) 57/G. § (1) bekezdésében a „tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról szóló 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk (1) bekezdésében” szövegrész helyébe a „gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikk (1) bekezdésében” szöveg
lép.
72. § Hatályát veszti a Gfbt.
a) 15. § g) pontja,
b) 36. § (6a)–(6h) bekezdése és (8a)–(8b) bekezdése,
c) 51. § (10) bekezdése,
d) 57. § (5) és (6) bekezdése,
e) 62/D. §-a.
73. § A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 20. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A számlatulajdonos szervezet jogi formáját szabályozó jogszabályban a szervezet képviseletére jogszabály erejénél fogva jogosultként meghatározott személy, ideértve a számlatulajdonos szervezet törvényes képviselőjét, valamint a számlatulajdonos szervezet törvényes képviselője által e célból meghatalmazott személyt (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: szervezetet képviselő) – a pénzforgalmi szolgáltató által rendszeresített módon – írásban jelenti be (e § alkalmazásában a továbbiakban: bejelentés) a fizetési számla felett rendelkezésre jogosultat. A pénzforgalmi szolgáltató nem vizsgálja, hogy a számlatulajdonos, illetve a szervezetet képviselő által a fizetési számla feletti rendelkezésre jogosultként bejelentett személy az egyéb jogszabályokban előírt feltételeknek megfelel-e.”
74. § (1) A Pft. 46. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója visszatéríti a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett, és a fizető fél által jóváhagyott fizetési művelet összegét, ha:)
„a) a jóváhagyás a megadásának időpontjában nem tartalmazta a fizetési művelet pontos összegét, és”
(2) A Pft. 46. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása tekintetében a pénzforgalmi szolgáltató kérésére a bizonyítás a fizető felet terheli.”
75. § A Pft. IX/A. Fejezete a következő 55/D. §-sal egészül ki:
„55/D. § (1) Ha a Hpt. hatálya alá tartozó, fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából központi visszaélésszűrő rendszert is működtet, a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltató a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás részére átadja a pénzügyi vállalkozás által működtetett fizetési rendszerben feldolgozandó, elszámolandó, teljesítendő, forint fizetési megbízásoknak, valamint a pénzforgalmi szolgáltatóhoz benyújtott deviza- és határon átnyúló átutalási megbízásoknak, továbbá a pénzforgalmi szolgáltató saját ügyfelei közötti forint és deviza átutalási megbízásoknak a 2. mellékletben meghatározott adatkörbe tartozó adatait. A pénzfogalmi szolgáltató ezen kötelezettségének a pénzforgalmi szolgáltató saját ügyfelei közötti fizetési megbízásokat kivéve az azonnali átutalási megbízások esetében azoknak a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás felé feldolgozás céljából történő továbbítását megelőzően, egyéb fizetési műveletek esetében a központi visszaélésszűrő rendszert működtető pénzügyi vállalkozás által meghatározott időpontban tesz eleget.
(2) A fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltató a Hpt. hatálya alá tartozó, fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás által vállalt feldolgozási határidőn belül nyújtott visszaélési kockázati információkat a pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódóan a fizetésekhez kapcsolódó valamennyi tevékenysége vonatkozásában az 55/A. § (1) bekezdése szerinti keretrendszere keretében veszi figyelembe.
(3) Ha a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltató a Hpt. hatálya alá tartozó, fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás által a fizetési művelet kapcsán nyújtott visszaélési kockázati információhoz kapcsolódóan a (2) bekezdés szerinti intézkedések alapján észszerű okból csalásra gyanakszik, ezt a tényt haladéktalanul jelzi a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozásnak.
(4) Ha a (2) és (3) bekezdésben foglaltakat követően értesül a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltató a Hpt. hatálya alá tartozó, fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás által a fizetési művelet kapcsán nyújtott visszaélési kockázati információhoz kapcsolódóan csalás gyanújáról vagy csalásról, ezt a tényt haladéktalanul jelzi a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozásnak.”
76. § A Pft. 62. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzforgalmi szolgáltatóhoz beérkezett hatósági átutalási megbízás és átutalási végzés legfeljebb a keretszerződés megszűnésének időpontjáig állítható sorba, amelyről a pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízás adóját, az átutalási végzés kibocsátóját a fizetési megbízás, végzés átvételét követően haladéktalanul tájékoztatni köteles.”
77. § A Pft. „Átmeneti rendelkezések” alcíme a következő 66/D. §-sal egészül ki:
„66/D. § A gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvénnyel megállapított 55/D. § (1) bekezdésétől eltérően a pénzforgalmi szolgáltatónak a központi visszaélésszűrő rendszert működtető pénzügyi vállalkozás részére
a) a rendszer működtetésének első 365 napjában kizárólag az azonnali átutalási megbízásokhoz tartozó adatokat kell átadnia,
b) a rendszer működtetetésének 730. napjától kell átadnia a deviza- és határon átnyúló átutalási megbízásokhoz tartozó adatokat.”
78. § A Pft. a 2. melléklet szerinti 2. melléklettel egészül ki.
79. § A Pft.
a) 36/A. § (1) bekezdés b) pontjában a „cash-back szolgáltatást” szövegrész helyébe a „cash-back szolgáltatást, azaz vásárlással összekötött készpénzátadást”,
b) 36/E. §-ában a „(2) bekezdés” szövegrész helyébe a „(3) bekezdés”
szöveg lép.
80. § A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 3. § (1) bekezdése a következő 2a. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„2a. építményi jog: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) ÖTÖDIK KÖNYV XXXII/A. Fejezete szerinti építményi jog.”
81. § Az Nvtv. 5. alcíme a következő 11/C. §-sal egészül ki:
„11/C. § (1) Nemzeti vagyon tekintetében a Ptk. építményi jogra vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Nemzeti vagyon tekintetében építményi jog határozott időre, de legfeljebb 35 évre alapítható, amelynek során e törvénynek a nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az építményi jog alapítására kizárólag visszterhesen, az építményi jog forgalmi értékének megfizetésével kerülhet sor.
(3) Az építményi jog alapításáról szóló szerződésben a felek megállapodnak az ingatlanon vagy annak felszíne alatt a jogosult által létesíthető épület fizikai jellemzőiről és a hasznosítás feltételeiről, továbbá a jogosult által az építményi jog fennállása alatt az építményi jog gyakorlásának ellenértékeként történő díjfizetés feltételeiről.
(4) Az építményi jog alapján létesített épület tekintetében az építményi jog fennállása alatt a tulajdonos kötelezettségei az építményi jog jogosultját terhelik, ideértve az építményi joggal érintett ingatlannal vagy ingatlanrésszel, az építményi jog alapításakor azon már fennálló épülettel, valamint az építményi jog alapján létesített épülettel kapcsolatos kárveszélyt is.
(5) A nemzeti vagyon tekintetében alapított építményi jog átruházására és megterhelésére a tulajdonosi joggyakorló előzetes jóváhagyásával kerülhet sor.
(6) Az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében alapított építményi jog gyakorlása során létesített, az ingatlannal tartósan egyesített építmény az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonába kerül, amelyre tekintettel az építményi jog megszűnésekor a felek egymással elszámolnak.”
82. § Az Nvtv.
a) 3. § (1) bekezdés 3. pontjában a „működtetési jog, jogszabályon” szövegrész helyébe a „működtetési jog, építményi jog, jogszabályon” szöveg,
b) 3. § (4) bekezdésében a „rendelkezik – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), az üzletrészeknek” szövegrész helyébe a „rendelkezik – a Ptk., az üzletrészeknek” szöveg,
c) 6. § (1) bekezdésében a „működtetési jog, jogszabályon” szövegrész helyébe a „működtetési jog, építményi jog, jogszabályon” szöveg
lép.
83. § Az Nvtv. 19. § a) pontjában a „10–11/B. §-a” szövegrész helyébe a „10–11/C. §-a” szöveg lép.
84. § A budapesti Istvánmező rehabilitációs programjáról, kiemelten a Budapesti Olimpiai Központ integrált rekonstrukciójáról szóló 2012. évi LXXV. törvény 6. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérően a Nemzeti Korcsolyázó Központ építtetője az állami beruházásokért felelős miniszter által vezetett minisztérium, amely ebben a minőségében a magyar állam nevében és javára eljár.”
85. § A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:45. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A kiválás történhet úgy is, hogy a szétváló jogi személy fennmarad, és vagyonának egy részével úgy hozza létre a jogutód jogi személyt, hogy annak egyedüli tagja lesz (leválás).”
86. § A Ptk. 5:89. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A zálogjoggal biztosított követelést – ideértve az olyan követelést is, amely még nem jött létre – annak azonosítására alkalmas módon, az alapjául szolgáló egy vagy több jogviszonyra és a követelés összegére utalással vagy az alapul szolgáló egy vagy több jogviszonyra utalással és annak az összegnek a megjelölésével kell meghatározni, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.”
87. § A Ptk. 5:95. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A fogyasztói zálogszerződés kivételével az óvadékot alapító zálogszerződésben az alapul szolgáló jogviszonyon kívül mellőzhető a követelés összegének vagy annak az összegnek a meghatározása, amelynek erejéig a zálogjogosult az óvadékból kielégítést kereshet.”
88. § A Ptk. 5:98. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a felek a zálogszerződésben a követelést nem a követelés összegére utalással, hanem annak az összegnek a megjelölésével határozták meg, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet, a zálogjog a követelést és járulékait annyiban biztosítja, amennyiben azok a keretösszeget nem haladják meg.”
89. § (1) A Ptk. 5:99. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való átszállásával a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára, aki a korábbi zálogjogosult helyébe lép. A követelés átruházója köteles a zálogtárgyat vagy a jelzálogjog átszállásának a bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatokat az új zálogjogosult részére kiadni.
(2) A biztosított követelés egy részének átruházása vagy egyéb módon történő átszállása esetén – a felek vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a régi és az új zálogjogosultat a zálogjog a követeléseik arányában akként illeti meg, hogy a régi zálogjogosult a rangsorban megelőzi az új zálogjogosultat. Ha a követelés átruházásával vagy átszállásával többen egyidejűleg szereznek zálogjogot, a zálogjog őket azonos ranghelyen illeti meg.”
(2) A Ptk. 5:99. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Alzálogjog a zálogjoggal biztosított követelés elzálogosításával alapítható. Az alzálogjog tárgya a zálogjog és az általa biztosított követelés, az alzálogjogra – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a zálogjogra vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy jelzálogjoggal biztosított követelés elzálogosítása esetén az alzálogjogot az ezt alapító zálogszerződésben megjelölt követelés összegének a nyilvántartásban történő feltüntetése nélkül abba a nyilvántartásba kell bejegyezni, amelybe az alzálogjog tárgyául szolgáló követelést biztosító jelzálogjogot bejegyezték.”
90. § A Ptk. 5:100. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az önálló zálogjoggal terhelt zálogtárgy tulajdonjogát megszerző fél a biztosítéki szerződésben a zálogkötelezett helyébe lép. A biztosítéki szerződés szerint kielégíthető követelést teljesítő kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt – ha az nem pénzügyi intézmény – a teljesítése erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül az önálló zálogjog ranghelyén, annak helyébe lépő követelést biztosító zálogjog illeti meg. A biztosítéki szerződés szerint kielégíthető követelést teljesítő pénzügyi intézményre a teljesítése erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül az önálló zálogjog átszáll.”
91. § (1) A Ptk. 5:139. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5:139. § [Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése]
(1) Ha a jelzálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat a követelés kötelezettje számára, és a követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult helyett a követelés kötelezettjével szemben érvényesítheti is a követelést. Ebben az esetben a zálogjogosult a követelés eredeti jogosultjával elszámolni köteles. Ezeket a szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a jelzálogjog tárgya jog.
(2) Ha az elzálogosított követelés kezességgel van biztosítva, a zálogjogosult a kezességből fakadó jogokat a követelés kezesével szemben a kezesség jogosultjára irányadó szabályok szerint – a vele való elszámolási kötelezettség mellett – gyakorolhatja.”
(2) A Ptk. 5:140. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5:140. § [Az alzálogjog érvényesítése]
(1) Az alzálogjog jogosultja (a továbbiakban: alzálogjogosult) – a kielégítési jogának megnyílását követően – választása szerint
a) gyakorolhatja az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultjának jogait, vagy
b) az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultja helyébe léphet.
A felek megállapodhatnak abban, hogy az alzálogjogosult csak az a) vagy csak a b) pont szerint járhat el.
(2) Az alzálogjogosult az alzálogjog érvényesítésének (1) bekezdés szerinti módjáról a zálogjogosultat, a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettjét, vagy ha az nem azonos a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettjével, akkor a zálogkötelezettet is címzett írásbeli nyilatkozattal értesíti.
(3) Az alzálogjogosult e jogából fakadó jogait úgy köteles gyakorolni, hogy azzal a zálogjogosult zálogjoggal biztosított követelésének megtérülését ne veszélyeztesse. Az alzálogjog érvényesítése eredményeként az alzálogjogosult a zálogjogosulttal köteles elszámolni és az alzálogjoggal biztosított követelését meghaladóan befolyt pénzösszeget vagy ennek helyébe lépő más vagyontárgyat részére kiadni.
(4) Ha a követelést kézizálogjog biztosítja, a zálogjogosult az alzálogjogosult kérésére köteles a zálogtárgy birtokát részére átruházni.
(5) Ha az alzálogjogosult a zálogjogosult helyébe lép, a zálogjoggal biztosított követelés és a zálogjog az alzálogjogosultra száll át, aki zálogjogosultként követelheti a zálogtárgy birtokának (4) bekezdés szerinti átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását.”
92. § A Ptk. 5:142. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A zálogjoggal biztosított követelést kielégítő személyes kötelezettre, zálogkötelezettre vagy harmadik személyre – teljesítése erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül átszálló követeléssel együtt – a zálogjog is átszáll.”
93. § A Ptk. ÖTÖDIK KÖNYV HARMADIK RÉSZ VIII. Címe a következő XXXII/A. Fejezettel egészül ki:
„XXXII/A. FEJEZET
AZ ÉPÍTMÉNYI JOG
5:159/A. § [Az építményi jog fogalma]
(1) Az építményi jogánál fogva a jogosult az ingatlanon vagy annak felszíne alatt épületet létesíthet, illetve hasznosíthat. Ennek során jogosult az épület építésére vagy építtetésére, és ennek érdekében az ingatlan igénybevételére, jogosult továbbá a felépült vagy az ingatlanon már fennálló épület birtoklására, használatára és hasznainak szedésére.
(2) Az építményi jog kiterjed az annak alapján létesített vagy hasznosított épületre és annak alkotórészeire.
(3) Az építményi jog átruházható és jogutódlás tárgya lehet. Az átruházással, illetve jogutódlással szerzett építményi jog jogosultja e jogát az építményi jog alapjául szolgáló szerződés szerint gyakorolhatja. Az építményi jog zálogjoggal az erre irányuló zálogszerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel terhelhető meg.
(4) Az építményi jog több jogosultat egyidejűleg és együttesen is megillethet, jogaik gyakorlására és kötelezettségeik teljesítésére ilyen esetben a közös tulajdonra vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
5:159/B. § [Az építményi jog alapítása]
(1) Az építményi jog határozott időre alapítható. A szerződést írásba kell foglalni.
(2) Az építményi jog létrejöttéhez az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen kívül az építményi jognak a jogosult javára az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése szükséges. Építményi jogot az ingatlan tulajdonosa egyoldalú nyilatkozattal a saját javára is alapíthat.
(3) Ingatlannak földhasználati joggal terhelt részén építményi jogot csak a földhasználati jog jogosultjának javára és a földhasználati jogának törlésével egyidejűleg lehet alapítani.
(4) Az építményi jogot alapító szerződésben e jog gyakorlására vonatkozóan előírt további korlátozások harmadik személyekkel szemben annyiban hatályosak, amennyiben e korlátozások az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésből, illetve az annak alapjául szolgáló okiratból megismerhetők.
(5) Közös tulajdonban álló ingatlanon építményi jog csak úgy alapítható, ha ez valamennyi tulajdonostárs tulajdoni hányadát együttesen terheli.
(6) Építményi jogot fogyasztó a tulajdonát képező ingatlanon nem alapíthat és ilyen jogot fogyasztó – az öröklés kivételével – nem szerezhet.
5:159/C. § [Az építményi jog megszűnése]
(1) Az építményi jog megszűnik, ha a jogosult azt tizenöt éven át nem gyakorolja. Ennek az időnek a számítására az ingatlan elbirtoklására vonatkozó szabályok az irányadók.
(2) Az épület megsemmisülése az építményi jogot nem érinti. Az építményi jog nem szűnik meg azzal, ha az építményi jogot az ingatlan tulajdonosa, vagy ha az ingatlan tulajdonjogát az építményi jog jogosultja szerzi meg.
(3) Az építményi jog jogügylettel való megszüntetéséhez a jogosultnak e jogáról való írásbeli lemondó nyilatkozata és az építményi jognak az ingatlan-nyilvántartásból való törlése szükséges.
(4) Ha az építményi jogot ötven évnél hosszabb időre alapították, az a megalapításától számított ötven év elteltével megszűnik.
(5) A határozott idő vagy az ötven év eltelte előtt az építményi jogot a bíróság a tulajdonos keresete alapján megszüntetheti, ha az ingatlan tulajdonosa bizonyítja, hogy az építményi jog jogosultja az őt megillető jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat súlyosan megsértette vagy az őt terhelő kötelezettségeket súlyosan megszegte.
5:159/D. § [Az építményi jog átruházása és megterhelése]
(1) Az építményi jog fennállása alatt az e joggal terhelt ingatlan átruházása vagy megterhelése az építményi jogot nem érinti, ennek jogosultjával szemben csak azok a terhek hatályosak, amelyek az építményi jog bejegyzését a rangsorban megelőzték.
(2) Az építményi jog átruházása vagy megterhelése az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot nem érinti. Az építményi jogból, illetve az ennek átruházásából vagy megterheléséből származó követelésekre a tulajdonjogból, illetve ennek átruházásából vagy megterheléséből eredő követelésekre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
5:159/E. § [Az építményi jog jogosultja és a tulajdonos közötti jogviszony]
(1) Az építményi jog gyakorlására vonatkozóan a rendes gazdálkodás követelménye és az építésügyi szabályok keretei között az építményi jogot alapító szerződés további korlátozásokat és követelményeket is megállapíthat.
(2) Az építményi jogot alapító szerződésben kiköthető, hogy az építményi jogot a jogosult csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti meg.
(3) Ha a felek másként nem állapodnak meg, az ingatlannal, illetve az azon létesített épülettel kapcsolatos terheket, ideértve az épülettel kapcsolatos kárveszélyt is, az építményi jog jogosultja viseli, és őt terhelik az ingatlan és az azon létesített vagy fennálló épület használatával és hasznosításával kapcsolatos kötelezettségek is.
(4) Ha az építményi jog ellenértékeként a jogosult egyösszegű vagy időszakonként visszatérő szolgáltatás (építménybér) teljesítésére köteles, ennek mértékét és esedékességét az építményi jogot alapító szerződésben kell meghatározni. Az építménybérhez való jog – a még esedékessé nem vált szolgáltatás tekintetében is – az ingatlan mindenkori tulajdonosát illeti meg.
(5) Az építményi jog megszűnésével az ingatlannal tartósan egyesített épület az ingatlan alkotórésze marad, kivéve, ha a felek az építményi jogot alapító szerződésben az épület és a föld elváló tulajdonára vonatkozó szabályok szerint abban állapodtak meg, hogy az épület önálló ingatlanként az építményi jog jogosultjának tulajdonába kerül.
(6) Ha az építményi jog megszűnésével az épület az ingatlan alkotórésze marad, az ingatlan tulajdonosa az épület értékének megtérítésére – a felek eltérő megállapodása hiányában – nem köteles.
(7) Az önálló ingatlannak nem minősülő olyan épület tekintetében, amely az ingatlanról eltávolítható, az építményi jog jogosultja e jogának megszűnésekor az elvitel jogával élhet.
5:159/F. § [Az építményi jog terheinek alakulása annak megszűnése esetén]
(1) Ha az építményi jogot annak megszűnésekor jelzálogjog vagy más dologi jog terheli, e teher tekintetében az építményi jog helyébe az építményi jog jogosultját megillető más jog vagy megtérítési követelés lép.
(2) Az építményi jog megszűnése esetén – ha az épület az ingatlan alkotórésze marad – az építményi jog jogosultja által bérbeadással vagy haszonbérbeadással hasznosított épület tekintetében a bérbe vagy haszonbérbe adott ingatlan elidegenítése esetére irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ha azonban az épület hasznosítására kötött szerződés határozott időtartama az építményi jog határozott vagy fennállásának ötvenéves időtartamát meghaladja, a tulajdonos hozzájárulása hiányában a szerződés fennmaradó idejére a határozatlan időtartamú jogviszonyra vonatkozó szabályok az irányadók.”
94. § A Ptk. 6:3. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kötelem megszűnik)
„a) a szolgáltatás teljesítésével, ha e törvény eltérően nem rendelkezik;”
95. § (1) A Ptk. 6:57. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a jogosultnak harmadik személy teljesít, ennek erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül a követelés és annak biztosítékai a teljesítő harmadik személyre szállnak át. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor.”
(2) A Ptk. 6:57. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kötelezettnek a harmadik személy teljesítéséről való értesítése a harmadik személyre átszálló követelés elévülését megszakítja.”
96. § (1) A Ptk. 6:193. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követelés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is. Az engedményes követelheti a zálogtárgy birtokának átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását.”
(2) A Ptk. 6:193. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az engedményezett követelés esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől függ, az engedményes megteheti e jognyilatkozatot vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.”
97. § A Ptk. 6:197. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kötelezett értesítését követően az engedményessel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása vagy megszüntetése. A kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.”
98. § Hatályát veszti a Ptk. 5:90. § b) pontja.
99. § A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 9. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A különválással, kiválással, leválással, egyesüléssel (beolvadással, összeolvadással), szervezeti formaváltozással (szervezeti átalakulás) létrejött jogi személy – ide nem értve a bevett egyházat, vagy annak belső egyházi jogi személyét – a jogelődje által a termőföldről szóló törvény szerint, vagy a termőföldről szóló törvény hatálybalépését megelőzően megszerezett tulajdonát képező föld tulajdonjogát nem szerezheti meg.”
100. § A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNBtv.) 140. § (4) bekezdés 5. pont 5.4. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az MNB tájékoztatja
az Európai Rendszerkockázati Testületet)
„5.4. az egyéb rendszerszinten jelentős intézmény és a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény nevéről és az alkategóriáról, amelyikbe a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény tartozik, továbbá teljeskörű indokolást készít arra vonatkozóan, hogy miért élt vagy nem élt a Hpt. 89. § (11) bekezdés a), b) vagy c) pontja szerinti lehetőséggel,”
101. § Az MNBtv. 142. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) A felügyeleti kollégiumot akkor is létre kell hozni, ha az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat, EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat valamennyi határon túli leányvállalata harmadik országban rendelkezik székhellyel, feltéve, hogy az adott harmadik ország hatáskörrel rendelkező pénzügyi felügyeleti hatóságára a magyar szabályozással legalább egyenértékű titoktartási védelem vonatkozik.”
102. § (1) Az MNBtv. 173. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hogy rendeletben szabályozza:)
„b) a forgalomban lévő törvényes fizetőeszközről, továbbá az MNB által forgalomból bevont bankjegyről és érméről utánzat készítésének vagy készíttetésének engedélyezésére irányuló eljárásért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díj mértékére, valamint a díj megfizetésére,”
(vonatkozó részletes szabályokat.)
(2) Az MNBtv. 173. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hogy rendeletben szabályozza:)
„f) a 174/A. §-ban meghatározott informatikai rendszer működtetésének minimum követelményeire, auditálásának módjára, valamint az e rendszer útján végzett adat továbbításra”
(vonatkozó részletes szabályokat.)
103. § Az MNBtv. IX. Fejezete a következő 52/A. alcímmel egészül ki:
„52/A. Vegyes rendelkezések
174/A. § (1) A 39. § (1) bekezdésében meghatározott törvények hatálya alá tartozó szervezet az ügyfele kifejezett kérésére jogosult arra, hogy az ügyfele által írásban tett jognyilatkozatot az MNB elnökének rendeletében meghatározott követelményeknek megfelelő informatikai rendszerben rögzítse és a jognyilatkozatot e rendszer útján a címzettnek továbbítsa.
(2) Az (1) bekezdés szerint továbbított jognyilatkozat a címzettel szemben a továbbítással válik hatályossá.
(3) A jognyilatkozatot rögzítő szervezet felelős a valótlan vagy hiányos tartalmú adat rögzítéséből eredő kárért.”
104. § Az MNBtv. 91/A. § (1) bekezdésében és 93/A. § (1) bekezdésében az „engedély nélkül vagy bejelentés hiányában végzett pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, tőzsdei, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, központi értéktári, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magánnyugdíjpénztári, biztosítási, viszontbiztosítási, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltatói, befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő szolgáltatás, közvetítői (ügynöki)” szövegrész helyébe az „e törvény 90. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, engedély nélküli vagy bejelentés hiányában végzett” szöveg lép.
105. § Az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény (a továbbiakban: Átv.) a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. § (1) Leválásnál a szétváló jogi személy valamennyi tagja – amennyiben a leválás végrehajtása esetére tagsági viszonyát nem szünteti meg – a továbbműködő (fennmaradó) jogi személy tagja marad. A fennmaradó jogi személy jegyzett tőkéjének meghatározása során a leválással keletkező jogi személyben lévő részesedését nem lehet figyelembe venni.
(2) A leválásra a kiválás szabályai irányadóak a (3)–(8) bekezdésben foglalt eltérésekkel.
(3) Leválás esetén nem kerül sor annak felmérésére, hogy a jogelőd tagjai melyik jogutód tagjaivá kívánnak válni.
(4) A leválással egyidejűleg belépő új tag csak a továbbműködő (fennmaradó) jogi személyhez csatlakozhat.
(5) A jogutód jogi személyben részt venni nem kívánó tag alatt azon tag értendő, aki a leválás esetére a továbbműködő (fennmaradó) jogi személyben tagsági viszonyát megszünteti.
(6) Az 5. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozat elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a tag a továbbműködő (fennmaradó) jogi személy tagja kíván maradni.
(7) A 6. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy csak azon tagot megillető vagyonhányadot és ennek kiadási módját kell meghatározni, amely tag a leválás esetére tagsági viszonyát megszünteti.
(8) A 17. § (2) bekezdése leválás esetén nem alkalmazható.”
106. § Az Átv. 20. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Kiválás esetén a jogelőd továbbműködő jogi személyt, beolvadásos kiválás és beolvadásos különválás esetén a már működő jogi személyt, amelyhez a kiváló, különváló tag csatlakozik, a szétválás bejegyzésekor a bíróság nem törli a nyilvántartásból. Leválás esetén a jogelőd továbbműködő jogi személyt, amelyből a leválással keletkező jogi személy kiválik, a szétválás bejegyzésekor a bíróság nem törli a nyilvántartásból.”
107. § Az Ávt. a következő 23/A. §-sal egészül ki:
„23/A. § A részvénytársaság a Ptk. 3:40. §-ában foglaltakon túl nem határozhat el, illetve nem folytathat le egyesülést, ha a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló 2014. évi XXXVII. törvény, vagy a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről, továbbá az 1095/2010/EU, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2015/2365 rendelet, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2020. december 16-i (EU) 2021/23 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok hatálya alatt áll.”
108. § Az Átv. 36. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 23/A. § a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről, továbbá az 1095/2010/EU, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2015/2365 rendelet, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2020. december 16-i (EU) 2021/23 európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.”
109. § Az Átv.
a) 18. § (1) bekezdés b) pontjában a „(különválás, kiválás)” szövegrész helyébe a „(különválás, kiválás, leválás)” szöveg,
b) 19. § (2) bekezdés a) pontjában a „(különválás, kiválás)” szövegrész helyébe a „(különválás, kiválás, leválás)” szöveg
lép.
110. § A hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvény (a továbbiakban: Hbnyt.) 7. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) Hitelbiztosítéki nyilatkozat a nyilvántartásba bejegyzett zálogjoggal biztosított követelés elzálogosítására is irányulhat, amely esetében az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti nyilatkozatokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a zálogjogosult alatt az alzálogjog jogosultját, a zálogkötelezett alatt pedig a zálogjogosultat kell érteni. Az ilyen nyilatkozattal alapított alzálogjogot ennek, valamint az alzálogjog jogosultjának megjelölésével a nyilvántartásba bejegyzett zálogjoggal együtt az alzálogjog tárgyául szolgáló követelésre és az azt biztosító zálogjogra utalással kell nyilvántartani.”
111. § Hatályát veszti a Hbnyt. 35/A. §-a.
112. § Az egyes fizetési szolgáltatókról szóló 2013. évi CCXXXV. törvény (a továbbiakban: Fsztv.) 29. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A pénzforgalmi intézmény és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény vezető állású személyei felelősek azért, hogy a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény az engedélyezett tevékenységeket az e törvény, továbbá a prudens működésre vonatkozó jogszabályok előírásainak megfelelően végezze. A vezető állású személy és a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény pénzforgalmi szolgáltatási, elektronikuspénz-kibocsátás szolgáltatási üzletág alkalmazottja mindenkor a beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelően, elvárható gondossággal és szakértelemmel, a pénzforgalmi intézmény, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével, a jogszabályok szerint jár el.”
113. § Az Fsztv. 58. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem jelenti az (1) bekezdésben foglalt titoktartási kötelezettség sérelmét a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény által a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszerébe történő, valamint a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszeréből részükre, a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából történő, jogszabályban előírt adattovábbítás.”
114. § Az Fsztv. 62. §-a a következő t) ponttal egészül ki:
(Nem jelenti a fizetési titok sérelmét)
„t) a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény által a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszerébe történő, valamint a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszeréből részükre a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából történő jogszabályban előírt adattovábbítás.”
115. § Az Fsztv.
a) 24. § (2) bekezdés d) pontjában a „közvetítő” szövegrész helyébe a „pénzforgalmi közvetítő” szöveg,
b) 24. § (3) bekezdésében a „fióktelep” szövegrész helyébe a „fióktelep, illetve pénzforgalmi közvetítő” szöveg,
c) 24. § (5) bekezdésében a „fióktelep” szövegrész helyébe a „fióktelep, illetve a pénzforgalmi közvetítő” szöveg, a „fióktelepet” szövegrész helyébe a „fióktelepet, illetve a pénzforgalmi közvetítőt” szöveg
lép.
116. § (1) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdése a következő 65a. ponttal egészül ki:
(E törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok vonatkozásában)
„65a. központi visszaélésszűrő rendszer: olyan – e törvény hatálya alá tartozó, fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás által üzemeltetett – rendszer, amely a fizetési rendszer működtetése tevékenység keretében rendelkezésre álló, valamint a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltatóktól átvett adatok elemzése alapján a fizetési művelet vonatkozásában visszaélési kockázati információk elérhetőségét biztosítja a fizetési művelet lebonyolításában részt vevő azon pénzforgalmi szolgáltatók részére, amelyek a pénzügyi vállalkozás által működtetett fizetési rendszer tagjai;”
(2) A Hpt. 6. § (1) bekezdés 108a. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok vonatkozásában)
„108a. teljes bizonyító erejű magánokirat: az e törvény hatálya alá tartozó pénzügyi intézmény és az ügyfele között létrejött szerződés, és az e törvény hatálya alá tartozó magánokirati formában tett jognyilatkozat – ide értve a 7. § (3) bekezdés l) pontja szerinti tevékenység keretében tett jognyilatkozatot is – akkor is teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, ha az megfelel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 325. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak azzal az eltéréssel, hogy ha a tanú a pénzügyi intézmény munkavállalója, akkor a lakóhelye vagy tartózkodási helye helyett együttesen a munkáltatója címét (székhelyét, telephelyét, fióktelepét), valamint a munkavállaló azonosítása érdekében az érintett pénzügyi intézmény elektronikus rendszereiben a munkavállalóra vonatkozó, egyedileg generált és nyilvántartott azonosítóját szükséges feltüntetnie a magánokiraton;”
(3) A Hpt. 6. § (5) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
(Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának)
„f) a tőkévé konvertálható kölcsönnek a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerinti korlátozott körű, egy naptári évben legfeljebb tizenöt alkalommal történő nyújtása, amennyiben a nyújtott kölcsönök összesített állománya természetes személy esetében legfeljebb ötszázmillió forint, jogi személy esetében legfeljebb kettőmilliárd forint.”
117. § A Hpt. 50. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Felügyelet a pénzügyi intézményre vonatkozó végelszámolást elrendelő határozatát haladéktalanul megküldi a cégbíróságnak. A cégbíróság a végelszámolást elrendelő határozat kézhezvételét követően soron kívül jár el, és rendeli el annak Cégközlönyben való közzétételét.”
118. § A Hpt. 89. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A globálisan rendszerszinten jelentős hitelintézeteket a makroprudenciális feladatkörében eljáró MNB a (2) bekezdés alkalmazásával legalább öt alkategóriába sorolja. Az alkategóriák közötti határértékek egyértelműen meghatározottak. A legalacsonyabb alkategóriába a rendszerszinten legkevésbé jelentős hitelintézetet kell sorolni azzal, hogy alkategóriánként azonos mértékben növekedik a rendszerszintű jelentőség mértéke. A makroprudenciális feladatkörében eljáró MNB évente felülvizsgálja a hitelintézetek alkategóriákba való besorolását. E bekezdés alkalmazásában a rendszerszinten jelentőség alatt a globálisan rendszerszinten jelentős hitelintézet működési zavarai által a globális pénzpiacra kifejtett várható hatás értendő.”
119. § A Hpt. 126. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) bekezdéstől eltérően nem szükséges a Felügyelet engedélye, ha a befolyásoló részesedést szerző vagy a meghatározott határértéket átlépő személy a pénzügyi intézménnyel egy csoportba tartozik, és a befolyásoló részesedés megszerzésére vagy a határérték növekedésére a csoporton belül egyesülés, szétválás vagy átalakulás következtében kerül sor.”
120. § A Hpt. 129. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Felügyelet a kérelemhez csatolandó valamennyi dokumentum – azaz a teljes kérelem – benyújtását követő átvételi igazolás (a továbbiakban: teljességi igazolás) kiállításától számított hatvan munkanapon belül megvizsgálja a befolyásszerzési szándékot abból a szempontból, hogy annak megvalósulását követően az e törvényben foglaltak teljesítése biztosítható-e.”
121. § A Hpt. 159. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Nem jelenti az üzleti titok sérelmét a fizetési rendszerben részt vevő hitelintézet által a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszerébe történő, valamint a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszeréből a fizetési rendszerben részt vevő hitelintézet, valamint a nyomozó hatóság részére, a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából történő, jogszabályban előírt adattovábbítás.”
122. § A Hpt. 71. alcíme a következő 164/C. §-sal egészül ki:
„164/C. § Nem jelenti a banktitok sérelmét a fizetési rendszerben részt vevő hitelintézet által a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszerébe történő, valamint a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás központi visszaélésszűrő rendszeréből a fizetési rendszerben részt vevő hitelintézet, valamint a nyomozó hatóság részére, a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából történő, jogszabályban előírt adattovábbítás.”
123. § A Hpt. 165. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás a központi visszaélésszűrő rendszerben nyilvántartott, a fizetési műveletekkel és az azokra vonatkozó visszaélési kockázati információkkal kapcsolatos üzleti titkot, valamint a személyes adatnak minősülő banktitkot, fizetési titkot a fizetési műveletnek a központi visszaélésszűrő rendszerre vonatkozó üzletszabályzat szerinti átvételétől számított egy évig kezeli a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából. Ha ezen időtartam alatt a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás egy adott fizetési művelettel kapcsolatban visszaélési kockázati információ alapján a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvénynek megfelelően a pénzforgalmi szolgáltatótól csalás gyanújáról értesül, az érintett fizetési művelettel és az arra vonatkozó visszaélési kockázati információkkal kapcsolatos üzleti titkot, valamint a személyes adatnak minősülő banktitkot, fizetési titkot a fizetési műveletnek a központi visszaélésszűrő rendszerre vonatkozó üzletszabályzat szerinti átvételétől számított három évig kezeli a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából.”
124. § A Hpt. 169. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A pénzügyi intézmény számára a Felügyelet – határozott időre – az általa meghatározott tartalommal és rendszerességgel történő olyan rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő, amelyet)
„b) a szolvencia (ideértve a tőkeáttételt is),”
(rendszeres figyelemmel kíséréséhez, ellenőrzési feladatainak ellátása érdekében szükségesnek tart.)
125. § A Hpt. 173. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A Felügyelet többoldalú eljárás keretében hozott határozata figyelembe veszi az eljárásban részt vevő EGT-állam illetékes felügyeleti hatóságának a tőkemegfelelés belső értékelési eljárása és a felügyeleti felülvizsgálata és értékelése, valamint a tőke ajánlás alapján elvégzett, a leányvállalatokra vonatkozó kockázatértékeléseket.”
126. § (1) A Hpt. 185. § (2) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki:
(Az előírások megsértése vagy hiányosság megállapítása esetén – ha azok a pénzügyi intézmény prudens működését jelentősen vagy súlyosan veszélyezteti – a Felügyelet a következő intézkedéseket alkalmazhatja:)
„a) előírhatja
aa) a szavatoló tőke követelmények tekintetében egyedi értékvesztés képzési vagy céltartalék képzési eljárások alkalmazását, vagy egyes eszközök kezelésének módját,
ab) a pénzügyi intézmény szolgáltatásaiban és rendszereiben rejlő kockázat csökkentését, ideértve a kiszervezett tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat is;”
(2) A Hpt. 185. § (2) bekezdés c) pont ca) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az előírások megsértése vagy hiányosság megállapítása esetén – ha azok a pénzügyi intézmény prudens működését jelentősen vagy súlyosan veszélyezteti – a Felügyelet a következő intézkedéseket alkalmazhatja:
megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti)
„ca) a részvényeseknek, a tagoknak vagy az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosainak járó osztalék-, nyereség- vagy kamatfizetést, amennyiben ez nem minősül a pénzügyi intézmény általi nemteljesítésnek,”
(3) A Hpt. 185. § (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
(Az előírások megsértése vagy hiányosság megállapítása esetén – ha azok a pénzügyi intézmény prudens működését jelentősen vagy súlyosan veszélyezteti – a Felügyelet a következő intézkedéseket alkalmazhatja:)
„f) egyedi likviditási követelményt írhat elő, ideértve a források és az eszközök lejárati eltérésének korlátozását is.”
127. § A Hpt. 197. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a Felügyelet a 185. § (2) bekezdés c) pont cf) alpontja, a 189. § (1) bekezdés e) pontja és az 55. § (2) bekezdése szerinti intézkedését, valamint a 48. § (1) bekezdés szerinti határozatát a Tvt. alapján fizetést korlátozó eljárásnak minősíti, akkor az erről való döntés közlését követő hatállyal jogosult az eljárás alá vont, a fizetési rendszerhez közvetlenül csatlakozó résztvevő esetében a javára benyújtott fizetési megbízásnak a fizetési rendszer általi elszámolását, teljesítését átmenetileg vagy véglegesen megtiltani. A Felügyelet ezen döntéséről haladéktalanul értesíti a fizetési rendszer rendszerüzemeltetőjét.”
128. § A Hpt. 215. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A hitelintézet kártalanítás esetén a betétekre vonatkozó adatok átadásával egyidejűleg köteles a beszámítási igényét az OBA-val közölni. Ha a beszámításra sor kerül, akkor az OBA az ügyfél szabad rendelkezése alatt álló betétkövetelés összegéből a hitelintézetet megillető összeg levonása után fennmaradó összeget fizeti ki a betétes részére. Az OBA a hitelintézetet megillető összeggel szemben jogosult a Cstv. alapján beszámítási jogát gyakorolni.”
129. § A Hpt. 234. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az éves befizetés összegét a hitelintézet az OBA igazgatótanácsa által elfogadott Díjfizetési Szabályzatában meghatározott ütemezés szerint köteles befizetni az OBA pénzforgalmi számlájára.”
130. § A Hpt. a következő 122/A. alcímmel egészül ki:
„122/A. Központi visszaélésszűrő rendszer
284. § (1) A pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter határozatában központi visszaélésszűrő rendszer üzemeltetésére jelöli ki a legalább három éve azonnali átutalási megbízások elszámolását és teljesítését végző fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozást.
(2) Az (1) bekezdés szerint kijelölt fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás az általa üzemeltetett központi visszaélésszűrő rendszer útján a fizetési rendszer működtetése tevékenység keretében rendelkezésre álló, valamint a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltatóktól jogszabály alapján átvett adatok elemzése alapján előállítja a fizetési művelettel kapcsolatos visszaélési kockázati információkat.
(3) A fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás az általa üzemeltetett központi visszaélésszűrő rendszer útján azon, a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltatók részére teszi elérhetővé a visszaélési kockázati információkat, amelyek az adott fizetési művelet teljesítésében mint a fizető fél, illetve a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója vettek részt.
(4) A fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás az általa üzemeltetett központi visszaélésszűrő rendszerben dolgozza fel és kezeli a fizetési rendszerben részt vevő pénzforgalmi szolgáltatók, illetve a nyomozó hatóság által törvény szerint átadott, a fizetési művelet kapcsán nyújtott visszaélési kockázati információhoz kapcsolódó csalás gyanújára vagy csalásra vonatkozó adatokat.
(5) A fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás a központi visszaélésszűrő rendszerben nyilvántartott adatokat kizárólag a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélési kockázatok meghatározása, valamint az ezen fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének és megelőzésének támogatása céljából kezeli, továbbá megtesz minden olyan szabályozási, technikai és szervezeti intézkedést, amely az adatok fizikai és logikai védelmének biztosítása érdekében szükséges.
(6) A fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás – ha a fizetési műveletekkel kapcsolatban a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározottak szerint csalás gyanújáról értesül – a központi visszaélésszűrő rendszerben nyilvántartott fizetési műveletekről és az azokra vonatkozó visszaélési kockázati információkról tájékoztatja a nyomozó hatóságot, a vele kötött megállapodás alapján, a fizetési műveletekkel kapcsolatos visszaélések felderítésének támogatása érdekében.”
131. § A Hpt. 3. melléklete a 3. melléklet szerint módosul.
132. § A Hpt.
a) 52. § (3) bekezdésében a „Cstv. 46. § (7) bekezdése” szövegrész helyébe a „Cstv. 46. § (7) és (7a) bekezdése”,
b) 126. § (5) bekezdésében az „(1)–(4)” szövegrész helyébe az „(1)–(3)”,
c) 197. § (2) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés”
szöveg lép.
133. § Hatályát veszti a Hpt. 275. § (5) bekezdése.
134. § A kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Kbftv.) 67. § (9a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9a) A kockázati tőkealap és a magántőkealap pénzkölcsönt nyújthat azzal, hogy a pénzkölcsön időtartama nem haladhatja meg a kockázati tőkealap, illetve a magántőkealap futamidejéből a kölcsönnyújtás időpontjában hátralévő teljes időtartamot.”
135. § (1) A Kbftv. 117. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A magyarországi székhelyű ÁÉKBV minden olyan EGT-államban, ahol befektetési jegyeit forgalmazni kívánja, rendelkezésre bocsátja az alábbi feladatok ellátására szolgáló lehetőségeket:)
„d) a XX. Fejezetben előírt információk és dokumentumok a befektetők rendelkezésére bocsátása a XX. Fejezetben meghatározott módon – az adott EGT-állam bármelyik hivatalos nyelvén vagy az adott EGT-állam felügyeleti hatóságai által előírt nyelven – betekintés és másolat megszerzése céljából;”
(2) A Kbftv. 117. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ÁÉKBV biztosítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feladatok ellátására szolgáló lehetőségek elektronikusan is rendelkezésre álljanak:]
„b) maga az ÁÉKBV, vagy egy olyan harmadik fél, amelyre az elvégzendő feladatokat szabályozó rendelkezés és felügyelet vonatkozik, vagy mindkettőjük révén;”
136. § (1) A Kbftv. 118/A. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az ÁÉKBV biztosítja az ÁÉKBV megmaradt befektetői, valamint a Felügyelet számára a XX. Fejezetben előírt információkat az ott meghatározott módon. Az információk továbbítása bármely elektronikus vagy egyéb távközlési eszköz használatával engedélyezett, amennyiben az információk és a kommunikációs eszközök a befektetők számára a befektető lakóhelye vagy székhelye szerinti EGT-állam bármelyik hivatalos nyelvén vagy az adott EGT-állam felügyeleti hatóságai által előírt nyelven rendelkezésre állnak.”
(2) A Kbftv. 118/A. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A Felügyelet továbbítja a (4) bekezdés szerinti értesítésben meghatározott EGT-állam felügyeleti hatóságának a XX. Fejezetben meghatározott dokumentumokban és információkban bekövetkezett bármely változást, a befektető lakóhelye vagy székhelye szerinti EGT-állam bármelyik hivatalos nyelvén vagy az adott EGT-állam felügyeleti hatóságai által előírt nyelven.”
137. § A Kbftv. 120/A. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ABAK biztosítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feladatok ellátására szolgáló lehetőségek elektronikusan is rendelkezésre álljanak:]
„b) maga az ABAK, vagy egy olyan harmadik fél, amelyre az elvégzendő feladatokat szabályozó rendelkezés és felügyelet vonatkozik, vagy mindkettőjük révén,”
138. § A pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló 2014. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Szantv.) 132. § (5) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Az igazgatótanács feladata:)
„g) elfogadja az Alap szabályzatait,”
139. § A Szantv. 138. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) Azon időpontot követően, hogy az Alap rendelkezésére álló pénzügyi eszközei első alkalommal elérték a Magyarországon engedélyezett hitelintézeteknél elhelyezett biztosított betétek kártalanítási kötelezettség alá tartozó betétrészeinek 1%-át (e bekezdés alkalmazásában a továbbiakban: célszint), az éves díjfizetési kötelezettséget úgy kell megállapítani, hogy az Alap rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek a célszint kevesebb mint kétharmadára csökkenése esetén az Alap rendelkezésre álló pénzügyi eszközei hat éven belül ismét elérjék a célszintet.”
140. § A Szantv. 148. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 138. § (1) bekezdésben foglalt díjakat úgy kell megállapítani, hogy az Alap rendelkezésre álló pénzügyi eszközei legkésőbb 2028. december 31. napjáig – és ezen időszakra egyenletesen elosztva – elérjék a Magyarországon engedélyezett hitelintézeteknél elhelyezett biztosított betétek kártalanítási kötelezettség alá tartozó betétrészeinek legalább 1%-át.”
141. § A Szantv. 133. § (4a) bekezdésében az „a tagjai által fizetett díjak” szövegrész helyébe az „az Alap rendelkezésére álló pénzügyi eszközök” szöveg lép.
142. § Hatályát veszti a Szantv. 139. §-a.
143. § A biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) 258. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A részesedésszerzés vagy ellenőrző befolyás létrejötte engedélyezése iránti, (2) bekezdés szerinti kérelemhez a (3) bekezdés a), d), g) és i)–k) pontja szerinti feltételek igazolását kell mellékelni akkor, ha a nem természetes személy kérelmező a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval egy csoportba tartozik.”
144. § A Bit. 260. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A Felügyelet a kérelem, illetve az ahhoz csatolandó dokumentumok átvételét minden esetben legkésőbb két munkanapon belül írásban igazolja a kérelmező személy felé. A Felügyelet az igazolásban tájékoztatja a kérelmezőt az ügyintézési határidőről.
(2) A hiánytalan kérelem és az ahhoz csatolandó valamennyi dokumentum benyújtását követően kibocsátott igazolás (a továbbiakban: teljességi igazolás) kiállításának napjától számított legfeljebb hatvan munkanap áll a Felügyelet rendelkezésére a kérelemmel összefüggő és rendelkezésre álló okiratok és információk értékelésére (a továbbiakban: ügyintézési határidő), és a 258. § (1) bekezdésében előírt engedély megadására. A Felügyelet a teljességi igazolásban tájékoztatja a kérelmezőt az ügyintézési határidő lejártának időpontjáról.”
145. § A Bit. 369. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Biztosításközvetítői tevékenységet csak olyan természetes személy kezdhet, illetve végezhet – beleértve a biztosításközvetítői tevékenységet végző gazdálkodó szervezet, vagy e szervezettel megbízási jogviszonyban álló, biztosításközvetítői tevékenységet végző szervezet keretein belül végzett tevékenységet is –, aki)
„a) felsőfokú végzettséggel vagy közgazdasági területen szerzett középfokú végzettséggel, illetve szakképzettséggel vagy felsőoktatásban szerezhető felsőfokú szakképzésen, illetve felsőoktatási szakképzésen szerzett gazdaságtudományi szakképesítéssel, illetve szakképzettséggel vagy biztosításközvetítő (függő és független) szakképesítéssel vagy a pénzügyi szolgáltatás közvetítői, a biztosításközvetítői és a tőkepiaci üzletkötői hatósági képzéssel és hatósági vizsgával összefüggő feladatokról szóló miniszteri rendeletben meghatározott hatósági vizsgával rendelkezik,”
146. § A Bit.
a) 4. § (1) bekezdés 79. pont c) alpontjában a „kettőt túllép:” szövegrész helyébe a „kettőt túllép – konszolidálásba bevont szerződő esetén az összevont (konszolidált) éves beszámolóra vonatkozóan –:” szöveg,
b) 260. § (3) bekezdésében a „negyvenöt” szövegrész helyébe az „ötven” szöveg
lép.
147. § (1) Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Ehat.) 1. § 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„2. egyéni fellépés: olyan energiahatékonysági beruházás, energiahatékonyságot javító intézkedés vagy ezek kombinációja, amely ellenőrizhető és mérhető vagy megbecsülhető energiahatékonysági javulást eredményez, és arra egy szakpolitikai intézkedés szerinti lényeges hozzájárulás nyomán került sor;”
(2) Az Ehat. 1. §-a a következő 24c. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„24c. lényeges hozzájárulás: az alternatív szakpolitikai intézkedés végrehajtása, valamint az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése érdekében kifejtett olyan hatás, amely nélkül a végső felhasználó nem döntött volna az egyéni fellépés megvalósítása mellett;”
148. § Az Ehat. 14. §-a a következő (1a)–(1d) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A végrehajtó hatóság az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti adatszolgáltatás során a következő személyes adatokat is átadja:
a) ingatlanon megvalósuló alternatív szakpolitikai intézkedés esetén az ingatlan címe, helyrajzi száma,
b) ingóságon megvalósuló alternatív szakpolitikai intézkedés esetén az ingóság gyári száma, gépjármű esetén alvázszáma, és
c) az alternatív szakpolitikai intézkedéssel érintett végső felhasználó neve, lakcíme.
(1b) A végrehajtó hatóság az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti adatszolgáltatással érintett adatokat az adatszolgáltatással egyidejűleg megküldi az energiapolitikáért felelős miniszter részére is. Az átadott adatokat az energiapolitikáért felelős miniszter és a Hivatal az elért energiamegtakarítás megállapítása és hitelesítése céljából az adott kötelezettségi időszak lejártát követő ötödik év végéig kezeli.
(1c) Ha az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti adatszolgáltatás az egyéni fellépések megvalósulása szerinti tárgyévet követő május 31-ig nem valósul meg, a Hivatal erről tájékoztatja az energiapolitikáért felelős minisztert.
(1d) Energiamegtakarítás elérését célzó támogatási, tanácsadási program esetén a program kiírója a program kidolgozása során figyelembe veszi a Hivatal által – az energiahatékonysági tájékoztató honlapon – közzétett módszertani útmutatót.”
149. § (1) Az Ehat. 15. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A Vet. és a Get. szerinti villamos energia és földgáz kereskedelmi és egyetemes szolgáltatói engedélyes, saját jogon eljáró felhasználó részére szerződés keretében földgázt szállíttató fél, valamint közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítő gazdálkodó szervezet, egyesület (a továbbiakban együtt: kötelezett fél)
a) a 2021. évben az általa 2019-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,05%-ának,
b) a 2022. évben az általa 2020-ban végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,1%-ának,
c) a 2023. évben az általa 2021-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,3%-ának,
d) a 2024–2027. években az egyes éveket megelőző második évben általa végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, szállított, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,5%-ának,
e) a 2028. évben az általa 2026-ban végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, szállított, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,35%-ának,
f) a 2029. évben az általa 2027-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, szállított, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,15%-ának,
g) a 2030. évben az általa 2028-ban végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, szállított, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,05%-ának
megfelelő mértékű éves energiamegtakarítást köteles elérni a végső felhasználók körében (a továbbiakban: energiamegtakarítási kötelezettség).
(2) Az energiamegtakarítási kötelezettség számítása során a kötelezettség alá vont energiamennyiségbe a számítás alapjául szolgáló évben a kötelezett fél által értékesített, szállított villamos energia, földgáz, és közlekedési célú üzemanyag számít bele.”
(2) Az Ehat. 15. §-a a következő (2a) és (2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Az adott évi energiamegtakarítási kötelezettség az adott kötelezettségi időszakon belül bármely korábbi évben megvalósult egyéni fellépésből származó, energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésére korábban el nem számolt hitelesített energiamegtakarítással is teljesíthető, függetlenül a megtakarítás hitelesített élettartamától.
(2b) A saját jogon eljáró felhasználó részére szerződés keretében földgázt szállíttató fél és a közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítő egyesület először a 2024. évben köteles energiamegtakarítási kötelezettséget teljesíteni.”
(3) Az Ehat. 15. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A kötelezett fél az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítését a 13. § (1) bekezdés b)–g) pontja szerinti olyan alternatív szakpolitikai intézkedésekkel is kombinálhatja, amelyekhez a kötelezett fél – vagy hitelesített energiamegtakarítás átruházása esetén bármely személy – részéről lényeges hozzájárulás történt. Ha a kötelezett fél az elért energiamegtakarítást ilyen alternatív szakpolitikai intézkedések igénybevételével éri el, az elért energiamegtakarításból a kötelezett félnek és a végső felhasználónak nyújtott vissza nem térítendő állami támogatás és adókedvezmény részaránya – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – az alternatív szakpolitikai intézkedés keretében, az egyéni fellépés további elszámolható költségének részaránya pedig kötelezetti energiamegtakarításként számolható el. Oktatási, képzési, tanácsadási és szemléletformálási programok kötelezetti igénybevétele esetén a kötelezetti elszámolhatóság részarányát az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet állapítja meg.
(4) Lakóépületek energiahatékonyságát javító egyéni fellépés megvalósítása során a kötelezett félnek és a végső felhasználónak nyújtott vissza nem térítendő állami támogatás, adókedvezmény vagy ezek együttes igénybevétele esetén a kötelezett az energiamegtakarítás 70%-át akkor is elszámolhatja kötelezetti energiamegtakarításként, ha a (3) bekezdés alapján ennél kevesebbre lenne jogosult.”
(4) Az Ehat. 15. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Az alternatív szakpolitikai intézkedés végrehajtó hatósága az adott alternatív szakpolitikai intézkedés igénybevételére vonatkozó feltételek meghatározásával egyező formában meghatározhatja, hogy az adott alternatív szakpolitikai intézkedés mely feltételek fennállása esetén vehető igénybe energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésére.”
(5) Az Ehat. 15. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nem számolható el az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítéseként olyan egyéni fellépésből származó energiamegtakarítás, amely 2020. január 16. előtt megkezdődött.”
150. § (1) Az Ehat. 15/A. § (1)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az egyéni fellépésekből származó energiamegtakarítást a Hivatal elnökének e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározott jegyzék (a továbbiakban: jegyzék) alapján, vagy energetikai auditor, energetikai auditáló szervezet által kiállított energetikai audit alapján, az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet szerinti átváltási tényezők, valamint számítási módszerek és elvek alkalmazásával kell megállapítani. Az energiamegtakarítás megállapítása céljából készített energetikai audit kiegészítő kötelező tartalmi elemeit a Hivatal elnöke az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.
(2) A jegyzék tartalmazza az egyszerűsített mérnöki módszertan alapján, becsléssel megállapítható energiamegtakarítást eredményező egyéni fellépést, valamint az így elért energiamegtakarítás kiszámításának módszereit és elveit. A jegyzéket a Hivatal évente felülvizsgálja.
(3) A jegyzék tervezetét a Hivatal megküldi az energiapolitikáért felelős miniszter részére. Az energiapolitikáért felelős miniszter a tervezetre a kézhezvételtől számított 60 napon belül írásbeli észrevételt tehet. Az észrevételt a Hivatal mérlegeli, és ha azzal nem ért egyet, erről tájékoztatja az energiapolitikáért felelős minisztert.
(4) Az egyéni fellépésekből származó, energiamegtakarítási kötelezettségként elszámolni vagy más kötelezettek számára átruházni kívánt energiamegtakarítást a Hivatal által névjegyzékbe vett – kötelezett félnek vagy kötelezett féllel egy vállalkozáscsoportba tartozó szervezetnek nem minősülő – energetikai auditáló szervezet (a továbbiakban: hitelesítő szervezet) hitelesíti. A hitelesítő szervezet nem válhat a saját maga, vagy vele egy vállalkozáscsoportba tartozó hitelesítő szervezet által hitelesített energiamegtakarítás első jogosultjává, kivéve, ha a Hivatal ellenőrzése eredményeként az energiamegtakarítás pótlására kötelezi. Hitelesítés nélküli energiamegtakarítás a Hivatalhoz nem jelenthető be és a Hivatal részéről nem számolható el energiamegtakarítási kötelezettség teljesítéseként.
(5) A hitelesítő szervezet hitelesítésével igazolja, hogy az (1) bekezdés szerinti energiamegtakarítás megállapítása során megfelelően vették figyelembe az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet szerinti átváltási tényezőket, számítási módszereket és elveket, továbbá a lényeges hozzájárulás meglétét, valamint az energiamegtakarítás addicionális mértékét a tárgyévre és az azt követő évekre egyaránt.”
(2) Az Ehat. 15/A. §-a a következő (7)–(9) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Lényeges hozzájárulást a kötelezett fél, vagy bármely személy kifejthet.
(8) A hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásába bevezetett adatokról és a 15/D. § (1) bekezdése szerinti adatokról a hitelesítő szervezet igazolást állít ki az első jogosult számára.
(9) A hitelesítő szervezet és az első jogosult a hitelesített energiamegtakarítás Hivatal általi ellenőrizhetősége érdekében gondoskodik az energiamegtakarítás létrejötte, hitelesítése, a hitelesített energiamegtakarítást átruházás útján megszerző személy pedig az energiamegtakarítás megszerzése során birtokába került dokumentációnak az adott kötelezettségi időszakot követő 5 évig történő megőrzéséről.”
151. § Az Ehat. 15/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15/B. § (1) A kötelezett felek úgy dönthetnek, hogy együttesen tesznek eleget a 15. § (1) bekezdése szerinti energiamegtakarítási kötelezettségüknek, amely esetben az energiamegtakarítási kötelezettségüket össze kell számítani. Ebben az esetben a kötelezett felek az energiamegtakarítási és valamennyi kapcsolódó kötelezettségük teljesítéséért – ideértve az adatszolgáltatási és bírságfizetési kötelezettségeket – egyetemlegesen felelnek.
(2) A kötelezett fél az energiamegtakarítási kötelezettségét akár saját tevékenységi körében, akár tevékenységi körén kívül eső más szektorban kifejtett lényeges hozzájárulása eredményeként létrejött, valamint más személyek által megvalósított hitelesített energiamegtakarítással is teljesítheti.
(3) A hitelesített energiamegtakarítás korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog, amely kizárólag a kötelezett fél részére ruházható át. A nem hitelesített energiamegtakarítás átruházása, a 15/D. § (9) bekezdése szerinti eset kivételével az energiamegtakarítás nem kötelezett félnek minősülő vevő részére történő átruházása, valamint a Hivatal által energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésére elszámolt energiamegtakarítás átruházása semmis. A hitelesített energiamegtakarítás felosztható és többször továbbruházható.
(4) Az energiamegtakarítás első jogosultját az egyéni fellépéssel érintett végső felhasználó és a lényeges hozzájárulást kifejtő személy közötti írásbeli megállapodásban kell megjelölni. E megállapodást az egyéni fellépés megkezdése előtt kell megkötni, a megállapodás tartalmazza a lényeges hozzájárulás módját és mértékét, valamint rögzíti azt a tényt, hogy a hozzájárulás lényeges hatással volt a végső felhasználó egyéni fellépése érdekében hozott döntésére. E megállapodás hiányában az energiamegtakarítás nem hitelesíthető. Több első jogosult esetén a megállapodásban az egyéni fellépésből származó energiamegtakarítás jogosultak közötti felosztását egyértelműen fel kell tüntetni.
(5) Egy egyéni fellépésből származó energiamegtakarításra csak egy, a (4) bekezdés szerinti megállapodás köthető. Több lényeges hozzájárulást kifejtő személy esetén – az alternatív szakpolitikai intézkedés végrehajtó hatóságát ide nem értve – többoldalú megállapodás megkötése szükséges.
(6) Nem kötelező a (4) bekezdés szerinti megállapodás megkötése szemléletformálási intézkedés esetén, valamint, ha a kötelezett saját eszközein, vagy saját tevékenységét érintően hajt végre egyéni fellépést és kizárólag maga válik az egyéni fellépésből származó energiamegtakarítás első jogosultjává.
(7) A hitelesített energiamegtakarítás kétoldalú megállapodás keretében vagy szervezett piacon ruházható át. A hitelesített energiamegtakarítás szervezett piacon történő átruházásának részletszabályait az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet határozza meg, mely tartalmazza a szervezett piacot működtető szervezet kijelölését is.
(8) A hitelesített energiamegtakarítások szervezett piacát működtető szervezet e tevékenységével kapcsolatos felügyeletét és ellenőrzését a Hivatal látja el. A szervezett piacot működtető szervezet a Hivatal elnökének e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározott határidőben és adattartalommal a Hivatal számára adatot szolgáltat. Ha a szervezett piacot működtető szervezet nem tesz eleget e törvényben, vagy az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben foglaltaknak, a megfelelés igazolásáig a Hivatal felfüggeszti a szervezett piacot működtető szervezet hozzáférését a hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásához.”
152. § (1) Az Ehat. 15/C. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 15/C. § a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A Hivatal az egyes kötelezett felek vonatkozásában két tizedesjegy pontossággal, a kerekítés szabályainak alkalmazásával, határozatban állapítja meg a tárgyévben esedékes energiamegtakarítás mértékét a tárgyévet megelőző év november 30. napjáig. Ha a szükséges adatok ezen időpontig nem állnak rendelkezésre, a Hivatal a rendelkezésére álló adatok alapján hozza meg a határozatot.
(1a) A kötelezett fél a jövedéki kiskereskedő kivételével, valamint a közlekedési célú üzemanyag értékesítésére jogosult adóraktári engedélyes és jövedéki engedélyes a Hivatal elnökének e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározott módon, adattartalommal és határidőben a Hivatal számára megküldi az energiamegtakarítási kötelezettsége megállapításához szükséges adatokat.
(1b) Az (1a) bekezdés szerinti adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését a Hivatal ellenőrzi. Az adatszolgáltatási kötelezettség nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a Hivatal a Vet. vagy a Get. hatálya alá tartozó kötelezett féllel szemben a Vet. vagy a Get. szerinti jogkövetkezményeket alkalmazza, a közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítő kötelezett féllel, valamint az adóraktári engedélyessel és a jövedéki engedélyes kereskedővel szemben tízmillió forintig terjedő bírságot szab ki azzal, hogy az alkalmazott jogkövetkezmény nem mentesíti a kötelezett felet az energiamegtakarítási kötelezettsége alól.”
(2) Az Ehat. 15/C. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A Nemzeti Adó- és Vámhivatal minden év január 31-ig a Hivatal rendelkezésére bocsátja a megelőző évben engedélyessé váló, valamint értékesítési tevékenységet megkezdő közlekedési célú üzemanyagot értékesítők névsorát és a megelőző évre vonatkozó értékesítési adatait.”
(3) Az Ehat. 15/C. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A Hivatal nem állapítja meg határozatban a tárgyévben esedékes energiamegtakarítás kötelezettre vonatkozó mértékét, ha – a jogutódlás esetét ide nem értve – a kötelezett fél
a) a tárgyévet megelőző második évben nem teljes évre vonatkozóan rendelkezett értékesítési, szállítási jogosultsággal, vagy
b) a tárgyévet megelőző két év egyikében sem rendelkezett vagy a tárgyévet megelőző évben nem teljes évre vonatkozóan rendelkezett értékesítési, szállítási jogosultsággal.”
153. § (1) Az Ehat. 15/D. §-a a következő (1a)–(1c) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A kötelezett fél (1) bekezdés szerinti bejelentése a hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásában az adott energiamegtakarítás jogosultjaként való feltüntetésével történik meg. A bejelentéshez szükséges adatokat a hitelesítő szervezet vezeti fel a Hivatal online felületén az energiamegtakarításnak a hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásába való felvezetésével egyidejűleg.
(1b) A kötelezett fél az (1) bekezdés szerinti bejelentése során a következő személyes adatokat is átadja a Hivatal részére:
a) ingatlanon megvalósuló egyéni fellépés esetén az ingatlan címe, helyrajzi száma,
b) ingóságon megvalósuló egyéni fellépés esetén az ingóság gyári száma, gépjármű esetén alvázszáma, és
c) az egyéni fellépéssel érintett végső felhasználó neve, lakcíme.
(1c) Az (1b) bekezdés szerinti adatokat a Hivatal az elért energiamegtakarítás számbavétele és hitelesítése céljából az adott kötelezettségi időszak lejártát követő ötödik év végéig kezeli.”
(2) Az Ehat. 15/D. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kötelezett fél a tárgyévet követő március 31-ig nyilatkozik arról, hogy a számára az adott évre előírt kötelezettség teljesítésén felüli energiamegtakarításból mennyit kíván a korábbi évekre visszamenőlegesen elszámolni. A korábbi évekre el nem számolt, adott évre előírt kötelezettség teljesítésén felüli energiamegtakarítást a Hivatal a következő évek energiamegtakarítási kötelezettsége teljesítéseként veszi figyelembe. Az adott évre előírt kötelezettség teljesítésén felüli, a korábbi évekre el nem számolt energiamegtakarítást a Hivatal másfélszeres szorzóval veszi figyelembe a következő évek megtakarítási kötelezettsége teljesítéseként, feltéve, hogy az energiamegtakarítás hitelesített élettartama legalább három év. A másfélszeres szorzóval egyszer már beszámított energiamegtakarítás ismételten nem másfélszerezhető. A 2025. évi és az azt követő évekre meghatározott kötelezettség teljesítésére a másfélszeres szorzóval történő elszámolás akkor alkalmazható, ha az érintett energiamegtakarítás hitelesített élettartama legalább öt év.”
(3) Az Ehat. 15/D. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 15/D. § a következő (7a)–(7c) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A tárgyévben hitelesített energiamegtakarítások reprezentatív módon kiválasztott, statisztikailag jelentős részének megfelelőségét a Hivatal ellenőrzi, függetlenül attól, hogy azt kötelezett fél az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítéseként az (1) bekezdés alapján elszámolásra bejelentette-e. A statisztikailag jelentős hányadot a Hivatal éves ellenőrzési tervben határozza meg.
(7a) Ha a Hivatal az ellenőrzés során megállapítja, hogy az energiamegtakarítás, vagy annak egy része nem megfelelően került megállapításra – ideértve, ha több energiamegtakarítást kellett volna megállapítani –, a hitelesítő szervezetet a nem megfelelően megállapított energiamegtakarítással, vagy – ha több energiamegtakarítást kellett volna megállapítani – a megállapítható energiamegtakarítás és a nem megfelelően megállapított energiamegtakarítás különbözetével egyező mértékű energiamegtakarításnak a végső felhasználók körében történő 90 napon belüli teljesítésére kötelezi, amely kötelezettség hitelesítő szervezet választása szerint a Hivatal elnökének e törvény végrehajtására kiadott rendeletében megállapított mértékű megváltási díj (a továbbiakban: megváltási díj) megfizetésével is teljesíthető. A Hivatal az energiamegtakarítás teljesítésére kötelező határozatában a teljesítésre nyitva álló határidő elmulasztása esetére a hitelesítő szervezetet minden nem teljesített 1 GJ energiamegtakarítás után 70 000 Ft mértékű bírság fizetésére kötelezi. A jogkövetkezmény meghatározására irányuló, illetve bírságot kiszabó eljárásban figyelmeztetés közigazgatási szankció nem alkalmazható. Ha a Hivatal az ellenőrzése során megállapítja, hogy az energiamegtakarítás, vagy annak egy része nem megfelelően került megállapításra, az nem befolyásolja az energiamegtakarítás teljes mértékű elszámolhatóságát.
(7b) Ha a Hivatal az ellenőrzése során megállapítja, hogy az adott egyéni fellépés kapcsán a hitelesített energiamegtakarításnál több energiamegtakarítást kellett volna megállapítani, a többlet jogosultjaként a Hivatal az energiamegtakarítás első jogosultját tünteti fel a hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásában. Több első jogosult esetén a különbözet a hitelesítés időpontja szerinti jogosulti arány szerint kerül szétosztásra az első jogosultak közt.
(7c) A (7a) bekezdés szerinti megváltási díjat az energiahatékonysági járulék megfizetésére szolgáló számlára kell megfizetni. Az energiapolitikáért felelős miniszter a jóváírást követően haladéktalanul tájékoztatja a Hivatalt a befizető személyéről, a megfizetett összegről és a jóváírás dátumáról. A megváltási díjból származó bevételeket az energiahatékonysági járulékkal egyező módon és célra kell felhasználni.”
(4) Az Ehat. 15/D. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 15/D. § a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha a Hivatal a hitelesítő szervezettel szemben két éven belül a (7a) bekezdés alapján négy alkalommal jogkövetkezményt alkalmaz, a Hivatal a jogkövetkezményt alkalmazó negyedik határozatában két évre eltiltja a hitelesítő szervezetet a hitelesítés végzésétől. Erről a hitelesítő szervezetet a (7a) bekezdés szerinti jogkövetkezmény első három alkalmazásakor tájékoztatni kell. A tiltás hatálya alatt az energetikai auditáló szervezet energetikai auditoraként bejegyzett személlyel későbbiekben bejegyzésre kerülő energetikai auditáló szervezet sem végezhet hitelesítést.
(9) A Hivatal (7a) bekezdés szerinti, energiamegtakarítás teljesítésére kötelező határozatában foglalt mértékig a hitelesítő szervezet hitelesített energiamegtakarítást vásárolhat. A (7a) bekezdés szerinti határozat alapján teljesítendő energiamegtakarítás bejelentésének módját a Hivatal elnöke az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg. A (7a) bekezdés szerinti határozatban foglaltak teljesítése céljából bejelentett hitelesített energiamegtakarítás forgalomképtelen és kizárólag a (7a) bekezdés szerinti határozatban foglalt kötelezettség teljesítésére használható fel.”
154. § Az Ehat. 15/E. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a kötelezett fél az adott évre számára előírt energiamegtakarítási kötelezettséget hitelesített energiamegtakarítás bejelentésével nem teljesítette, az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése helyett – részben vagy egészben – energiahatékonysági járulék megfizetését választhatja. Az energiahatékonysági járulék mértéke 50 000 Ft / minden nem teljesített 1 GJ/év energiamegtakarításra. Az energiahatékonysági járulékot a kötelezett fél a tárgyévet követő május 31-ig fizeti meg az energiapolitikáért felelős miniszter e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározott számlaszámra. Az energiahatékonysági járulékfizetés teljesítésének határidejét követően az energiapolitikáért felelős miniszter haladéktalanul tájékoztatja a Hivatalt a befizető kötelezett felek személyéről, a megfizetett összegről és a jóváírás dátumáról.”
155. § (1) Az Ehat. 15/F. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Hivatal ellenőrzi a 15. § (1) bekezdése szerinti energiamegtakarítási és a 15/E. § (1) bekezdése szerinti járulékfizetési kötelezettség teljesítését. A kötelezettség nemteljesítése esetén a Hivatal minden nem teljesített 1 GJ/év energiamegtakarítás után 70 000 forint bírságot szab ki. A bírságot kiszabó eljárásban figyelmeztetés közigazgatási szankció nem alkalmazható. A 15/C. § (1) bekezdése szerinti adatszolgáltatás elmulasztása esetén a Hivatal a rendelkezésére álló adatok alapján határozza meg a nem teljesített kötelezettség mértékét. A bírságot az adott tárgyévi teljesítéssel kapcsolatban a Hivatal akkor szabja ki, amikor a tárgyévet követő évek energiamegtakarításaiból történő tárgyévi beszámításra már nincs lehetőség, vagy a kötelezett fél elmulasztotta a 15/D. § (5) bekezdése szerinti nyilatkozatételi határidőt.”
(2) Az Ehat. 15/F. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerből mint szakpolitikai intézkedésből eredő halmozott energiamegtakarítás célértékeit éves szinten a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben állapítja meg. Ha a Hivatal által elszámolt halmozott energiamegtakarítás elmarad a Kormány rendeletében meghatározott célértéktől, a Hivatal erről is tájékoztatja az energiapolitikáért felelős minisztert a 13. § (5) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége során.”
156. § Az Ehat. 44. § g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„g) az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerben a hitelesített energiamegtakarítás szervezett piacon történő átruházásának, továbbá az energiahatékonysági intézkedések és az energetikai felújítások finanszírozásának részletszabályait, valamint a hitelesített energiamegtakarítások szervezett piacát működtető szervezet kijelölését,”
(rendeletben állapítsa meg.)
157. § Az Ehat. 46. §-a a következő j) és k) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Hivatal elnöke, hogy)
„j) a szervezett piacot működtető szervezet adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítésének rendjét és adattartalmát,
k) a nem megfelelően megállapított energiamegtakarítás esetén teljesítendő energiamegtakarítás helyett választható megváltási díj mértékét”
(rendeletben állapítsa meg.)
158. § Az Ehat.
a) 13. § (7) bekezdés a) pontjában az „addicionalitás meghatározásának” szövegrész helyébe az „addicionalitás és a hozzájárulás lényegessége meghatározásának” szöveg,
b) 15/C. § (3) bekezdésében az „értékesített energiamennyiségeket” szövegrész helyébe az „értékesített és szállított energiamennyiségeket” szöveg,
c) 15/C. § (4) bekezdésében az „értékesített energiamennyiségeket” szövegrész helyébe az „értékesített és szállított energiamennyiségeket” szöveg,
d) 15/C. § (7) bekezdés a) pontjában az „értékesített, kötelezettség” szövegrész helyébe az „értékesített és szállított, kötelezettség” szöveg,
e) 35. § (2) bekezdésében az „(1)” szövegrészek helyébe az „(1b)” szöveg,
f) 43. § (2) bekezdésében a „részeként” szövegrész helyébe az „alkalmával” szöveg
lép.
159. § Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (a továbbiakban: Új Inytv.) 36. alcíme a következő szöveggel lép hatályba:
„36. Az engedményezés átvezetése
67. § Követelés engedményezése esetén az engedményezett követelést biztosító jogok és tények engedményesre történő átszállása ingatlan-nyilvántartási bejegyzése során bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak kell tekinteni az engedményező egyoldalú nyilatkozatát, ha az – az érdekeltek megállapodása, valamint az engedményes nyilvánvalóan azonosítható aláírása kivételével – rendelkezik mindazon alaki és tartalmi kellékekkel, amelyeket e törvény a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokra vonatkozóan előír.
67/A. § Alzálogjog alapításának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése esetén bejegyzés alapjául szolgáló okirat az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultjának egyoldalú nyilatkozata, továbbá a bejegyzési engedélynek minősülő, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 27/E. § (9) bekezdése szerinti jogerős bizonyítvány, ha az az érdekeltek megállapodása kivételével rendelkezik mindazon alaki és tartalmi kellékekkel, amelyeket e törvény a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokra vonatkozóan előír.
67/B. § (1) Ha az alzálogjogosult az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultjának helyébe lép, az alzálogjogosultnak a helyébe lépés tényét, az ingatlan helyrajzi számát, az érintett jogok, tények megjelölését, valamint a jelzálog jogosultjának hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó okirattal kell kérnie az ingatlanügyi hatóságtól az érintett jogok módosítását.
(2) Az ingatlanügyi hatóság a kérelem alapján az elzálogosított követelést biztosító zálogjog bejegyzését módosítva az alzálogjog jogosultját tünteti fel jogosultként, a tárgyi alzálogjog bejegyzését pedig törli az ingatlan-nyilvántartásból.”
160. § Nem lép hatályba az Új Inytv.
a) 96. § (3) bekezdése,
b) 97. § (2) bekezdése.
161. § A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról és egyéb jogharmonizációs célú törvénymódosításról szóló 2021. évi CXXIV. törvény 4. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A társaság a Ptk. 3:40. §-ában foglaltakon túl nem határozhat el, illetve nem folytathat le határokon átnyúló műveletet, ha a társaság)
„e) a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló 2014. évi XXXVII. törvény, vagy a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről, továbbá az 1095/2010/EU, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2015/2365 rendelet, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2020. december 16-i (EU) 2021/23 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok hatálya alatt áll.”
162. § A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról és egyéb jogharmonizációs célú törvénymódosításról szóló 2021. évi CXXIV. törvény 51. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ez a törvény a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről, továbbá az 1095/2010/EU, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2015/2365 rendelet, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2020. december 16-i (EU) 2021/23 európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.”
163. § Nem lép hatályba a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 2022. évi L. törvény 43. § (6) bekezdése.
164. § (1) Ez a törvény – a (2)–(9) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
(2) Az 5. alcím és a 79. § a) pontja 2023. július 2-án lép hatályba.
(3) Az 1. alcím, a 152. § (1) bekezdése, a 153. § (3) és (4) bekezdése, a 154. §, valamint a 155. § (1) bekezdése az e törvény kihirdetését követő harmincegyedik napon lép hatályba.
(4) A 3. alcím, a 7. alcím, a 10. alcím, a 11. alcím, a 9–11. §, a 13–17. §, a 22. §, a 39–40. §, a 42. §, a 44. §, a 76. §, a 87. §, a 89. § (2) bekezdése, a 91. § (2) bekezdése, a 112. §, a 116. § (3) bekezdése, a 119–120. §, a 127–129. §, a 132. § b) és c) pontja, a 134. §, a 143–144. § és a 146. § b) pontja 2023. szeptember 1-jén lép hatályba.
(5) A 46–50. §, az 52–62. §, a 64–68. §, a 71. § a)–g) és i) pontja, a 72. § a), b), d) és e) pontja 2023. december 23-án lép hatályba.
(6) A 9. alcím, a 20. alcím, a 30–34. §, a 37. §, a 41. §, a 73. §, a 85. §, a 105–107. §, a 109. §, a 116. § (2) bekezdése és az 1. melléklet 2024. január 1-jén lép hatályba.
(7) A 23. alcím, a 30. alcím, a 32. alcím és a 45. § 2024. február 1-jén lép hatályba.
(8) A 63. § és a 72. § c) pontja 2024. április 23-án lép hatályba.
(9) A 75. §, a 77–78. §, a 113. §, a 114. §, a 116. § (1) bekezdése, a 121–123. §, a 130. § és a 2. melléklet 2025. július 1-jén lép hatályba.
165. § (1) A Ptk. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit – a (2)–(4) bekezdésben foglalt kivétellel – az e törvény hatálybalépését követően kötött szerződésekből eredő jogokra és kötelezettségekre kell alkalmazni.
(2) A Ptk. e törvénnyel megállapított 5:99. § (4) bekezdését az üzletrészt terhelő zálogjogon alapított alzálogjogra 2024. január 1. napjától kell alkalmazni.
(3) A Ptk. e törvénnyel megállapított 5:100. § (7) bekezdését, 5:142. § (2) bekezdését, 6:3. § a) pontját, valamint 6:57. § (3) és (4) bekezdését az e törvény hatálybalépését megelőzően kötött szerződésekből eredő követeléseket e törvény hatálybalépése után kielégítő, illetve teljesítő harmadik személyek esetében is alkalmazni kell.
(4) A Ptk. e törvénnyel megállapított alzálogjoggal kapcsolatos rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését megelőzően – az akkor hatályos szabályok szerint – nyilvántartásba vétel nélkül alapított alzálogjogra is alkalmazni kell, ha az ilyen alzálogjogot a tárgyául szolgáló követelést biztosító jelzálogjogot tartalmazó nyilvántartásba bejegyezték.
166. § (1) A 80–82. § az Alaptörvény 38. cikk (1) és (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.
(2) A 20. alcím az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.
167. § (1) Ez a törvény
a) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
b) a biztosítási értékesítésről (átdolgozás) szóló, 2016. január 20-i (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
c) a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelvnek a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazása tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1160 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
d) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009/103/EK irányelv módosításáról szóló, 2021. november 24-i (EU) 2021/2118 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
(2) Ez a törvény a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről, továbbá az 1095/2010/EU, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2015/2365 rendelet, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2020. december 16-i (EU) 2021/23 európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
1. A Ctv. 2. melléklet II. pont 1. alpont e) pont ea) és eb) alpontja helyébe a következő alpont lép:
[Ha a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem tartalmára tekintettel kötelező, az egyes cégformák bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges további okiratok:
korlátolt felelősségű társaság esetén:
az üzletrész elzálogosításához kapcsolódóan]
„ea) a zálogjog bejegyzése esetén a zálogszerződés egy példánya vagy annak – legalább a szerződő felek nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét), a zálog tárgyának meghatározását, a zálogjog kikötését, a követelés összegét, amelynek biztosítására a zálogjog szolgál, kikötése esetén az elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat, a szerződés megkötésének helyét és időpontját, valamint a felek aláírását tartalmazó – kivonata, továbbá a zálogjogosult által benyújtott bejegyzési kérelem esetén a tag (zálogkötelezett) teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt – szükség szerint az elidegenítési és terhelési tilalomra, illetve az elidegenítési tilalomra is kiterjedő – bejegyzési engedélye,
eb) a tag (zálogkötelezett) által benyújtott törlési kérelem esetén a zálogjogosult teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt– szükség szerint az elidegenítési és terhelési tilalomra, illetve az elidegenítési tilalomra is kiterjedő – törlési engedélye,”
2. A Ctv. 2. melléklet II. pont 1. alpont e) pontja a következő ed) alponttal egészül ki:
[Ha a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem tartalmára tekintettel kötelező, az egyes cégformák bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges további okiratok
korlátolt felelősségű társaság esetén:
az üzletrész elzálogosításához kapcsolódóan]
„ed) alzálogjog bejegyzése esetén a zálogkötelezett bejegyzési engedélye, vagy az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 27/E. § (9) bekezdése szerinti jogerős bizonyítvány;”
„2. melléklet a 2009. évi LXXXV. törvényhez
A pénzforgalmi szolgáltató által az 55/D. § (1) bekezdése alapján a fizetési rendszert működtető pénzügyi vállalkozás részére átadandó adatok köre:
1. a fizetési művelethez kapcsolódó, a fizetési rendszerben használt tranzakciós üzenet típusa és azonosítója, vagy ha ez nem ismert, akkor egy ezzel egyenértékű, egyedi azonosítást lehetővé tevő azonosító;
2. információ arról, hogy a fizetési megbízás fizetési kérelemre válaszul került-e kezdeményezésre, ha igen, akkor a fizetési kérelmet küldő neve;
3. információ arról, hogy a fizetési megbízás megadása során alkalmazásra került-e a Magyar Nemzeti Bank elnökének a pénzforgalom lebonyolításáról szóló rendeletében meghatározott egységes adatbeviteli megoldás, és ha igen, akkor az egységes adatbeviteli megoldás kibocsátás típusa és a hozzá kapcsolódó azonosítók;
4. a fizetési művelet típusa;
5. a fizetési művelet összege;
6. amennyiben a fizetési megbízás fizetési kérelemre válaszul került kezdeményezésre, akkor a fizetési kérelem összege;
7. információ arról, hogy a fizetési művelet összege (csoportos átutalás esetében főösszeg) a fizető fél fizetési számlája egyenlegének 0–40, 41–60, 61–80, 81–100 százaléka közötti vagy 100 százaléka feletti tartományba esik;
8. a fizetési művelet pénzneme;
9. a fizetési művelet átvételi időpontja, ideértve a fizetési művelet lebonyolításához használt informatikai rendszerekben generált időbélyegzőket is;
10. a fizetési művelet lebonyolításában részt vevő pénzforgalmi szolgáltatók neve és azonosító kódja;
11. a fizető fél és a kedvezményezett neve, valamint a fizetési számláiknak a pénzforgalmi jelzőszáma, illetve a Magyar Nemzeti Bank elnökének a pénzforgalom lebonyolításáról szóló rendeletében meghatározott másodlagos számlaazonosítója;
12. a fizető fél fizetési számlája megnyitásának időpontja;
13. a fizetési megbízással együtt megadott közlemény;
14. a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz azonosítója;
15. a készpénz-helyettesítő fizetési eszközhöz hozzáférést biztosító többfunkciós eszköz, illetve szoftver pénzforgalmi szolgáltató számára elérhető lokációs adata, valamint hálózati azonosítója;
16. a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz futtatási környezetének nyelvi beállításokra vonatkozó paraméterei;
17. azon tény, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz igénybevétele esetén történt-e a 2. § 4a. pontjában meghatározott erős ügyfél-hitelesítés;
18. a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz igénybevétele esetén erős ügyfél-hitelesítés során alkalmazott elemek fajtája;
19. ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz igénybevétele esetén nem történt erős ügyfél-hitelesítés, akkor az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az erős ügyfél-hitelesítésre, valamint a közös és biztonságos nyílt kommunikációs standardokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2017. november 27-i (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet III. fejezetében meghatározott, az erős ügyfél-hitelesítés alóli kivétel fajtája.”
1. A Hpt. 3. melléklet 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában a közvetett tulajdon számításának szabályai:)
„1. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a közvetett tulajdonnal rendelkezőnek a köztes vállalkozásban fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak a vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb (multiplikációs kritérium szerinti számítási mód). Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni (többségi tulajdon szerinti számítási mód).”