A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria Közigazgatási Kollégiumának vezetője által a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A kétoldalú jogsegélyegyezmények tárgyi hatályát az anyagi jog alapján kell vizsgálni.
2. A belső jog a közigazgatási jogvitára részben a polgári ügyekre vonatkozó eljárási szabályokat rendeli alkalmazni, ez önmagában nem jelenti a kétoldalú jogsegélyegyezmények alkalmazhatóságát közigazgatási ügyekben.
3. A 2018. évi LXXXVII. törvénnyel kihirdetett, a Magyarország és a Vietnámi Szocialista Köztársaság között a polgári ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás perköltség-biztosíték alóli mentességet előíró 18. Cikke nem alkalmazható közigazgatási ügyekre.
4. A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kpkf.III.39.173/2022/2. számú határozata a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozható.
[1] A Kúria Közigazgatási Kollégiumának vezetője (a továbbiakban: Indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő, mivel a Kúria a Kpkf.III.39.173/2022/2. és a Kpkf.II.39.122/2022/2. számú határozataiban a jogkérdést eltérően értelmezte.
[2] A jogegységi eljárásban annak az elvi jelentőségű jogkérdésnek az eldöntése szükséges, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 595. (1) bekezdés a) pontjában említett nemzetközi megállapodásokat kell-e alkalmazni a közigazgatási perekben, annak ellenére, hogy a megállapodások nem említik a közigazgatási pereket a hatályuk alá tartozó ügyek között.
[3] A Kúria Kpkf.III.39.173/2022/2. és Kpkf.II.39.122/2022/2. számú határozatainak releváns tényállási elemei az eltérő nemzetközi viszonylat ellenére azonosak, azonban a tanácsok a felmerült azonos jogkérdésben egymástól eltérő döntést hoztak.
[4] A kúriai döntések felperesei az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, valamint nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban lakhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkeztek, ezért a perköltség-biztosíték letétele alól csak kétoldalú jogsegély-megállapodás rendelkezései szerint mentesülhettek. Az eljáró tanácsok eltérő álláspontra helyezkedtek a jogsegély-megállapodások közigazgatás perekben történő alkalmazásával kapcsolatban, bár a két érintett megállapodás hatálya a polgári és kereskedelmi ügyekre terjedt ki, a közigazgatási ügyeket külön egyik sem nevesítette.
[5] A Kúria Kpkf.III.39.173/2022/2. számú végzése alapjául szolgáló tényállás értelmében, az elsőfokú bíróság szerint a 2018. évi LXXXVII. törvénnyel kihirdetett, a Magyarország és a Vietnámi Szocialista Köztársaság között a polgári ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás (a továbbiakban: magyar–vietnámi jogsegélyszerződés) kizárólag a polgári perekben biztosít perköltség-biztosíték alóli mentességet, a közigazgatási perekre nem terjed ki. Mivel a felperes nem helyezte letétbe a perköltség-biztosítékot, ezért az elsőfokú bíróság a pert a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 81. § (1) bekezdés h) pontja alapján megszüntette. A fellebbezés folytán eljárt Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a közigazgatási perre irányadó-e a jogsegélyről szóló megállapodás vagy sem. A Kúria abból indult ki, hogy a perköltség-biztosíték alóli mentesülés eljárásjogi kérdés. A Kp. 35. § (1) bekezdése a költségekre a Pp. szabályait rendeli alkalmazni. Éppen ezért a Pp. 595. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes mentesül a perköltség-biztosíték letétele alól, ha az érintett megállapodás a mentességet biztosítja, függetlenül attól, hogy a megállapodás hatálya a polgári ügyekre vonatkozik.
[6] A Kúria Kpkf.II.39.122/2022/2. számú végzése alapjául szolgáló tényállás értelmében, az elsőfokú bíróság a felperest perköltség-biztosíték fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a magyar–török polgári és kereskedelmi jogsegélyről létrejött megállapodás hatálya (kihirdette: a Magyar Népköztársaság és a Török Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyről szólóan létrejött, Ankarában, 1988. évi június 6. napján aláírt szerződés kihirdetéséről szóló 1992. LVII. törvény) a közigazgatási peres eljárásokra nem terjed ki, ezért a felperes a biztosíték adása alól nem mentesült. Mivel a felperes biztosítékot határidőben nem adott, az eljárást megszüntette. A fellebbezés folytán eljárt Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A Kúria Kpkf.II.39.122/2022/2. számú végzése szerint a perköltség-biztosíték alóli mentesülés anyagi jogi kérdés. Amennyiben a jogsegély-megállapodás hatálya csak polgári, illetve kereskedelmi ügyekre terjed ki, akkor a felperes a közigazgatási perekben nem mentesülhet a perköltség-biztosíték letétele alól, függetlenül a Pp. 595. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kivételszabályoktól.
Az alkalmazandó jogszabályok:
[7] 1987. évi 12. törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről:
1. Cikk [Az egyezmény hatálya]
Ezt az egyezményt az államok közötti szerződésekre kell alkalmazni.
2. Cikk [A kifejezések használata] Az egyezmény alkalmazásában:
a) a „szerződés” államok között írásban kötött és a nemzetközi jog által szabályozott megállapodást jelent, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen, kettő vagy több, egymással kapcsolatos okmányba foglalták-e azt és függetlenül a megállapodás sajátos rendeltetésétől;
f) a „szerződő állam” azt az államot jelenti, amelyik elismerte, hogy a szerződés reá nézve kötelező hatállyal bír, függetlenül attól, hogy a szerződés hatályba lépett-e vagy sem;
g) a „részes fél” olyan államot jelent, amely elismerte, hogy a szerződés reá nézve kötelező hatállyal bír és amelynek viszonylatában a szerződés hatályban van;
26. Cikk [Pacta sunt servanda]
Minden hatályos szerződés kötelezi a részes feleket és a szerződést jóhiszeműen kell végrehajtaniuk.
31. Cikk [Az értelmezés általános szabályai]
1. A szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni.
2. A szerződés értelmezése céljából a szerződésnek a bevezető részt és a mellékleteit is magában foglaló szövegén túl a szövegösszefüggésbe tartozónak kell tekinteni:
b) bármely, a szerződéssel összefüggő olyan megállapodást, amely valamennyi részes fél között a szerződés megkötésével kapcsolatban jött létre;
c) bármely okmányt, amelyet egy vagy több részes fél készített a szerződés megkötésével kapcsolatban és amelyet a többi részes fél a szerződésre vonatkozó okmánynak ismer el.
3. A szövegösszefüggés mellett figyelembe kell venni:
a) a részes felek között a szerződés értelmezésére vagy rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan létrejött bármely utólagos megállapodást;
b) a szerződés alkalmazása során utólag kialakult olyan gyakorlatot, amely a szerződés értelmezését illetően a részes felek megegyezését jelenti;
c) a nemzetközi jognak a részes felek viszonyában alkalmazható bármely idevonatkozó szabályát.
4. Valamely kifejezésnek különleges értelmet kell adni, ha megállapítható, hogy a részes feleknek ez volt a szándékuk.
32. Cikk [Az értelmezés kiegészítő eszközei]
Igénybe lehet venni az értelmezés kiegészítő eszközeit – ideértve a szerződést előkészítő munkálatokat és megkötésének körülményeit is – annak érdekében, hogy a 31. Cikk alkalmazása folytán kapott értelem megerősítést nyerjen, vagy hogy az értelem megállapítható legyen abban az esetben, ha a 31. Cikk szerinti értelmezés:
a) félreérthető vagy homályos értelemhez, vagy
b) olyan eredményre vezetett, amely nyilvánvalóan képtelen vagy ésszerűtlen.
33. Cikk [Két vagy több nyelven hitelesített szerződés értelmezése]
1. Ha a szerződést két vagy több nyelven hitelesítették, mindegyik nyelvű szöveg egyaránt hiteles, feltéve, hogy a szerződés másképpen nem rendelkezik, vagy a felek nem állapodnak meg abban, hogy eltérés esetén egy meghatározott szöveg lesz az irányadó.
2. A szerződés szövegének olyan nyelven készült változata, amely nyelven a szöveget nem hitelesítették, csak akkor tekintendő hiteles szövegnek, ha a szerződés így rendelkezik, vagy a felek így állapodtak meg.
4. A szerződés kifejezéseit mindegyik hiteles szövegben azonos értelműnek kell vélelmezni.
5. Ha a hiteles szöveg összehasonlítása során olyan értelemkülönbségek derülnek ki, amelyek a 31. és 32. Cikk alkalmazásával nem küszöbölhetők ki, akkor azt az értelmet kell – a szerződés tárgyát és célját figyelembe véve – elfogadni, amely a szövegek közti ellentéteket a legjobban összeegyezteti, kivéve, ha az 1. bekezdésnek megfelelően egy meghatározott szöveget kell irányadónak venni.
[8] Kp.
6. § [A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása]
A közigazgatási perben, vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartás szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten előírja. A polgári perrendtartás szabályait e törvénnyel összhangban kell alkalmazni.
35. § [Költségek]
(1) A költségekre a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) az érdekelt által támogatott fél pernyertessége esetén a pervesztes fél köteles megfizetni az érdekelt perköltségét,
b) az érdekelt által támogatott fél pervesztessége esetén az érdekelt a pernyertes fél perköltségének azt a részét köteles megfizetni, amely az ő perbeli részvétele folytán merült fel.
81. § [Megszüntetés]
(1) A bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha
h) a bíróság az alperes kérelmére a külföldi felperest a perrel felmerülő költségek fedezése végett biztosítékadásra kötelezte, de a felperes a kitűzött, illetve meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig biztosítékot nem adott.
[9] Pp. 595. § [Perköltség-biztosíték]
(1) Az a felperes, akinek lakóhelye, székhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, valamint nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban van, az alperes kérelmére, az alperes perköltsége fedezése céljából biztosítékot köteles adni, kivéve, ha a) a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként rendelkezik, (...).
[10] A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés kihirdetéséről szóló 2018. évi LXXXVII. törvény
1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között a polgári ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.
3. § A Megállapodás hiteles angol és magyar nyelvű szövege a következő:
Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság (a továbbiakban külön-külön: Szerződő Fél, együttesen: Szerződő Felek), a szuverenitás és az egyenlőség iránti kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyök alapján, attól az óhajtól vezérelve, hogy országaik között az igazságügyi együttműködést előmozdítsák, az alábbiakban állapodtak meg:
1. Cikk – Hatály
1. A Szerződő Felek polgári ügyekben kölcsönösen jogsegélyt nyújtanak egymásnak e Megállapodás rendelkezéseinek megfelelően a következő tárgykörökben:
a) bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése;
b) bizonyításfelvétel és bizonyítékok továbbítása;
c) tanúk és szakértők idézése;
d) határozatok és választott bírósági ítéletek elismerése és végrehajtása a Megállapodás Negyedik Részében foglaltak szerint
e) polgári ügyekhez és a kölcsönös polgári jogsegélyhez kapcsolódó jogi információk és iratok cseréje;
f) anyakönyvi okiratok rendelkezésre bocsátása és megküldése;
g) kölcsönös jogsegély iránti egyéb kérelmek.
2. E Megállapodás alkalmazásában a „polgári” kifejezés magába foglalja a polgári, a házasságra vonatkozó és családjogi, üzleti, kereskedelmi és munkajogi ügyeket.
3. Eltérő rendelkezés hiányában e Megállapodás alkalmazásában az „illetékes hatóságok” kifejezés mindazon bíróságokat és más hatóságokat jelenti, amelyek az érintett Szerződő Fél joga szerint polgári ügyekben hatáskörrel rendelkeznek.
18. Cikk – Perköltség-biztosíték alóli mentesség
Az egyik Szerződő Fél állampolgára, aki a Szerződő Felek egyikének területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, a másik Szerződő Fél területén nem kötelezhető perköltség-biztosíték vagy bármely más biztosíték letételére azért, mert külföldi, vagy, mert nincs lakóhelye, tartózkodási helye annak a Szerződő Félnek a területén, amelynek hatósága előtt fellép.
32. Cikk – Megerősítés és hatálybalépés
Készült Budapesten, 2018. szeptember 10-én két eredeti példányban magyar, vietnami és angol nyelven. Mindhárom nyelvi változat egyaránt hiteles. Ellentmondás vagy eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó.
5. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2–4. § és a 7. § a Megállapodás 32. Cikk 1. bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3) A Megállapodás, illetve a 2. § és a 3. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.
[11] A legfőbb ügyész álláspontja szerint a polgári peres eljárásokra kiterjedő magyar–vietnámi jogsegélyszerződés a közigazgatási perekre is vonatkozik, álláspontját főként szabályozás-történeti előzményekkel támasztotta alá.
[12] A Kúria végzésében megkereste az igazságügyért felelős minisztert és tájékoztatást kért arról, hogy a magyar–vietnámi jogsegélyszerződés előkészítése során felmerült-e, illetve a felek álláspontja alapján lehet-e következtetni arra, hogy az Egyezmény hatálya, különösen a perköltség-biztosíték alóli mentesség a polgári pereken túl kiterjed a közigazgatási perekre is.
[13] Az Igazságügyi Miniszter a következőkről tájékoztatta a Kúriát. Kétoldalú polgári jogsegélyszerződéseink hatálya a polgári, kereskedelmi és családjogi ügyekre terjed ki, bár ezen ügyek fogalmát nem határozzák meg. Az ügy típusának meghatározásakor az anyagi jogból kell kiindulni. Azt kell vizsgálni, hogy az ügy polgári vagy közigazgatási jellegű. A közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó peres ügyek nem tartoznak a jogsegélyszerződések hatálya alá. A jogsegélyszerződés létrehozására irányuló tárgyalások során vietnámi javaslatra felmerült a hatály közigazgatási ügyekre történő kiterjesztése, amitől a magyar delegáció elzárkózott, amelynek hatására a vietnámi delegáció eltekintett attól az igényétől, hogy a polgári ügyek fogalmának meghatározásában utaljanak a közigazgatási ügyekre.
[14] A perköltség-biztosíték letétele alóli mentességet biztosító rendelkezések nem önmagukban állnak. A mentesség a másik állambeli végrehajtás biztosításával együtt alkot zárt rendszert. A magyar delegáció a kétoldalú tárgyalások során a végrehajthatóság fokozottabb biztosíthatóságát tartotta szem előtt.
[15] A Jogegységi Panasz Tanács határozatának meghozatalkor az alábbiakat vette alapul:
[16] A két kúriai döntés releváns tényállási elemei azonosak, a felmerült azonos jogkérdést eltérően ítélték meg. A kúriai döntések felperesei az Európai Unió tagállamaiban, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, valamint nemzetközi szerződés alapján velük egytekintet alá eső államban lakhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkeztek, ezért a perköltség-biztosíték letétele alól csak a kétoldalú jogsegély-megállapodás rendelkezései szerint mentesülhettek. Az eljáró tanácsok eltérő álláspontra helyezkedtek a jogsegély-megállapodások közigazgatási perekben történő alkalmazásával kapcsolatban, bár mindkét érintett megállapodás hatálya a polgári és kereskedelmi ügyekre terjedt ki, a közigazgatási ügyeket külön egyik sem nevesítette.
[17] A Kúria Kpkf.III.39.173/2022/2. számú végzése abból indult ki, hogy a perköltség-biztosíték alól mentesülés eljárásjogi kérdés. A Kp. 35. § (1) bekezdése a költségekre a Pp. szabályait rendeli alkalmazni. Éppen ezért a Pp. 595. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes mentesül a perköltség-biztosíték letétele alól, ha az érintett megállapodás a mentességet biztosítja, függetlenül attól, hogy a megállapodás hatálya a polgári ügyekre vonatkozik.
[18] Ezzel szemben a Kpkf.II.39.122/2022/2. számú végzés szerint a perköltség-biztosíték alóli mentesülés anyagi jogi kérdés. Amennyiben a jogsegélyszerződés hatálya csak polgári, illetve kereskedelmi ügyekre terjed ki, akkor a felperes a közigazgatási perekben nem mentesülhet a perköltség-biztosíték letétele alól, függetlenül a Pp. 595. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kivételszabálytól.
[19] A Kúria döntései közötti különbség oka abban rejlik, hogy eltérően ítélték meg, vajon vizsgálható-e a jogintézmény anyagi jogi hátterét biztosító nemzetközi szerződés tartalma, vagy azt a Pp. alkalmazása miatt a polgári ügyekkel egyezően kell elfogadni.
[20] A jogegységi eljárásban tehát annak az elvi jelentőségű jogkérdésnek az eldöntése szükséges, hogy a Pp. 595. § (1) bekezdés a) pontjában említett nemzetközi megállapodásokat kell-e alkalmazni a közigazgatási perekben, annak ellenére, hogy a megállapodások nem említik e pereket a hatályuk alá tartozó ügyek között. A kérdés megválaszolása során bizonytalanságra adhat alapot az a körülmény, hogy a Kp. hatályba lépése előtt a közigazgatási perek szabályait is a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény tartalmazta, és e magyar–vietnámi jogsegélyszerződés előkészítése vélhetően e törvény hatálya idején folyt.
[21] A Pp. 595. § (1) bekezdés a) pontja alapján az a felperes, akinek lakóhelye, székhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, valamint nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban van, akkor mentesül a perköltségbiztosíték letétele alól, amennyiben a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás ekként rendelkezik.
[22] Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdése értelmében Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé. A magyar állam által kötött nemzetközi szerződések a belső jogszabályban való kihirdetésüket követően válnak a magyar jogrendszer részévé. A nemzetközi szerződés kihirdetésének a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény alapján kell megtörténnie. Ennek 10. § (1) bekezdése tartalmazza a kihirdető jogszabály tartalmi kellékeit. A (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a kihirdető jogszabálynak a szerződés kihirdetéséről rendelkező és annak szövegét tartalmazó rendelkezései hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy az azonos legyen a szerződés Magyarország tekintetében történő hatálybalépésének időpontjával. A (4) bekezdés értelmében, ha a szerződés hatálybalépésének naptári napja a szerződés kihirdetésekor nem ismert, a kihirdető jogszabály a (3) bekezdés szerinti rendelkezések tekintetében a szerződés hatálybalépésének feltételeire utal azzal, hogy a szerződés hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. Amennyiben nem kerül sor a nemzetközi szerződés kihirdetésére, azt a magyar jog részeként, érvényes és hatályos jogszabályként nem lehet alkalmazni. [Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdés, 54/2004. (XII. 13.) AB határozat, 7/2005. (III. 31.) AB határozat, 3383/2018. (XII. 14.) AB határozat, 10/2022. (VI. 2.) AB határozat, Kfv.II.37.141/2015/6.]
[23] A szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1987. évi 12. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 1969. évi Bécsi Egyezmény) 1. Cikke szerint az egyezményt az államok közötti szerződésekre kell alkalmazni. A 2. Cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében „szerződés” az államok között írásban kötött és a nemzetközi jog által szabályozott megállapodást jelenti, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen, kettő vagy több, egymással kapcsolatos okmányba foglalták-e azt és függetlenül a megállapodás sajátos rendeltetésétől.
[24] A nemzetközi szerződések értelmezése során a jogalkalmazó feladata alapvetően az, hogy feltárja a szerződés szövegének a felek szerződéskötéskori szándékának megfelelő tartalmát. Ezt a folyamatot rendszerezik a szerződésértelmezés 1969. évi Bécsi Egyezmény 31–33. Cikkeiben foglalt szabályai. A 31. Cikk a szerződés értelmezésének általános szabályaira, a 32. Cikk az értelmezés kiegészítő eszközeire vonatkozik, míg a 33. Cikk arra az esetre tartalmaz előírást, amikor a szerződést két vagy több nyelven hitelesítették.
[25] A 31. Cikk (1) bekezdése értelmében a szerződés szövegét jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni. Az (1) bekezdésben foglalt szempontok együttes alkalmazása mellett állapítható meg az értelmezendő kifejezés szokásos tartalma, ilyen értelemben az egyes szempontok között sorrendiséget az 1969. évi Bécsi Egyezmény nem állított fel.
[26] A kifejezés szövegösszefüggései magába foglalják a szerződés egészének vizsgálatát, ideértve a preambulumot és a mellékleteket, továbbá a (2) bekezdés a)–b) pontjai szerinti, a szerződés megkötésével kapcsolatban valamennyi részes fél között létrejött megállapodást, illetve az egy vagy több részes fél által készített és a többi részes fél által elismert okmányt.
[27] A szerződésértelmezés általános szabályai között kell figyelembe venni a részes felek között a szerződés értelmezésére vagy rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan létrejött bármely utólagos megállapodást, továbbá a szerződés alkalmazása során utólag kialakult olyan gyakorlatot, amely az értelmezést illetően a részes felek megegyezését jelenti a 31. Cikk (3) bekezdés a)–b) pontjai alapján. Itt tehát nem a szerződés megkötésével kapcsolatos dokumentumok segítik az értelmezést, hanem az a megállapodás, illetve gyakorlat, amely utólag, a szerződés alkalmazásával összefüggésben jött létre. A 31. Cikk (3) bekezdés c) pontja lehetővé teszi, hogy a jogalkalmazó figyelembe vegye a nemzetközi jognak a részes felek viszonylatában alkalmazható bármely idevonatkozó szabályát. Ide különösen a nemzetközi jog azon forrásai tartoznak, amelyek az értelmezni kívánt szerződés tárgyával kapcsolatosak és a szerződés részes feleire nézve kötelezőek.
[28] A 31. Cikk (4) bekezdése az (1) bekezdés alól fogalmaz meg egy kivételszabályt. Eszerint a szavak szokásos értelme helyett valamely kifejezésnek különleges értelmet kell adni, ha megállapítható, hogy a részes feleknek ez volt a szándékuk.
[29] A szerződés értelmezésének kiegészítő eszközeit az 1969. évi egyezmény 32. Cikke tartalmazza, ideértve a szerződést előkészítő munkálatokat és a megkötésének körülményeit. A kiegészítő eszközök szerződésértelmezés folyamatában betöltött szerepe az általános szabályban foglalt elemekhez képest másodlagos. A 31. Cikk alapján először el kell végezni a szöveg értelmezését, hogy az így kapott eredménnyel összefüggésben a kiegészítő eszközöket alkalmazni lehessen. Mindebből az is következik, hogy a szerződés értelmezését kizárólag az előkészítő munkálatokra és a megkötésének körülményeire alapítani nem lehet. A 32. Cikk diszpozitív megfogalmazása okán az értelmezés kiegészítő eszközeinek igénybevétele a jogalkalmazó számára csupán lehetőség, de nem kötelezettség.
[30] A szerződést előkészítő munkálatokat és megkötésének körülményeit egyrészt figyelembe lehet venni annak érdekében, hogy a 31. Cikk alkalmazása folytán kapott értelmezés megerősítést nyerjen. Másrészt, hogy a kifejezés értelme megállapítható legyen abban az esetben, ha az általános szabályok szerinti értelmezés a) félreérthető vagy homályos értelemhez vagy b) olyan eredményre vezetett, amely nyilvánvalóan képtelen vagy észszerűtlen.
[31] Az 1969. évi Bécsi Egyezmény 33. Cikke arra az esetre határozza meg az értelmezés további szabályait, ha egy szerződést több nyelven hitelesítettek és a felek nem állapodtak meg abban, hogy eltérés esetén egy meghatározott szöveg lesz az irányadó. A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés többnyelvűség okán további értelmezést nem igényel. A jogsegélyszerződés 32. Cikke alapján a szerződés szövege magyar, vietnámi és angol nyelven egyaránt hiteles. Ellentmondás vagy eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó. Az angol nyelvű magyar–vietnámi jogsegélyszerződés 1. Cikk (2) bekezdése a következőképpen fogalmaz: The term „civil” (a „polgári” kifejezés) in this Agreement shall include civil, marriage, and family, business, commercial and labour matters.
[32] A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés szövegét tartalmazó kihirdető törvényre a magyar jogrend részeként irányadó az Alaptörvény 28. Cikkében foglalt értelmezési szabály. Eszerint a bíróságok a jogszabály szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[33] A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés hatályba lépésének napját a külpolitikáért felelős miniszter a 19/2019. (II. 27.) KKM közleményében állapította meg, ami 2019. március 6. napja. Ezzel hatályát vesztette a Magyar Népköztársaság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság között a polgári, a családjogi és a bűnügyi jogsegély tárgyában Hanoiban 1985. évi január hó 18. napján aláírt szerződés (a továbbiakban: korábbi jogsegélyszerződés). A 2018. évi LXXXVII. törvényhez fűzött jogalkotói indokolás szerint a módosítás szükségességét az indokolta, hogy a korábbi jogsegélyszerződés évtizedekkel ezelőtt, más politikai, gazdasági, társadalmi és jogi környezetben keletkezett, így számos rendelkezése elavulttá vált, illetve több ponton az uniós joggal sem nem voltak összeegyeztethetőek.
[34] A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés a két állam között a polgári ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegélyről szól, amelynek célja, hogy a Szerződő Felek közötti igazságügyi együttműködést előmozdítsa. Az 1. Cikk (1) bekezdés a)–g) pontjai meghatározzák azokat a tárgyköröket, amelyekben polgári ügyekben a Szerződő Felek kölcsönösen jogsegélyt nyújtanak egymásnak (pl. bizonyításfelvétel, polgári ügyekhez és a kölcsönös polgári jogsegélyhez kapcsolódó jogi információk cseréje). Az 1. Cikk (2) bekezdése előírja, hogy az egyezmény alkalmazásában a „polgári” kifejezés magába foglalja a polgári, a házasságra vonatkozó és családjogi, üzleti, kereskedelmi és munkajogi ügyeket.
[35] A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés öt részből áll. Az „Általános rendelkezések” című rész az egyezmény hatályára, kapcsolattartásra, nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az „Eljárási jogsegély” című rész a kézbesítési és a bizonyítás-felvételi jogsegély és a jogsegély egyéb formáinak szabályait tartalmazza. Az „Eljárásjogi rendelkezések” című rész a perköltségbiztosítékra és a költségkedvezményekre irányadó rendelkezéseket állapítja meg. Végül a „Határozatok elismerése és végrehajtása” című rész a polgári ügyekben hozott határozatok, illetve választottbírósági határozatok elismerését és végrehajtását szabályozza, amelyet az „Átmeneti és zárórendelkezések” című rész követ.
[36] A „polgári” kifejezés az egyezmény több rendelkezésében szerepel. Az „Általános rendelkezések” között a 2. Cikk előírja, hogy az egyik Szerződő Fél állampolgárai személyi és vagyoni jogaik tekintetében ugyanolyan jogvédelemben részesülnek és ugyanolyan feltételekkel fordulhatnak a polgári ügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságokhoz vagy más hatóságokhoz, mint a másik Szerződő Fél állampolgárai polgári ügyekben. A 9. Cikk akként rendelkezik, hogy a Szerződő Felek jogsegélyt díjmentesen nyújtanak egymás számára, kivéve d) az iratok kézbesítésének a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-én Hágában kelt Egyezmény (a továbbiakban: Hágai Kézbesítési Egyezmény) 12. Cikke szerinti költségeit. A „Határozatok elismerése és végrehajtása” című részben a 21. Cikk úgy fogalmaz, hogy „határozat” alatt a valamely Szerződő Fél hatósága által polgári ügyben hozott, jogerős ítéletet vagy más határozatot kell érteni, függetlenül a határozat elnevezésétől. E fogalom-meghatározás magába foglalja különösen a büntető- és közigazgatási ügyekben előterjesztett polgári jogi igények tekintetében hozott határozatokat, valamint a személyállapoti, házassági, családjogi, öröklési vagy kereskedelmi ügyekben hozott bíróságon kívüli határozatokat.
[37] A 31. Cikk (2) bekezdés a)–b) pontjai szerinti, a szövegösszefüggések körében vizsgálandó a szerződés megkötésével kapcsolatban létrejött bármely, a szerződéssel összefüggő további megállapodás vagy okmány, a jelen eljárásban nem ismert. Szintén nem állnak rendelkezésre a 31. Cikk (3) bekezdése szerinti, a szerződő felek között a szerződés értelmezésére vagy rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó bármely utólagos megállapodás, vagy a szerződés alkalmazása során kialakult utólagos gyakorlat sem.
[38] A 31. Cikk (3) bekezdés c) pontja alapján figyelembe kell venni a nemzetközi jognak a részes felek viszonyában alkalmazható bármely idevonatkozó szabályát. Ezen elsősorban a nemzetközi jog azon forrásait kell érteni, amelyek az értelmezni kívánt szerződés tárgyával kapcsolatosak és a szerződés részes feleire nézve kötelezőek.
[39] A Hágai Kézbesítési Egyezmény (kihirdette: a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről és a nemzetközi kézbesítést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi XXXVI. törvény) Magyarország vonatkozásában 2005. április 1. napjától, míg Vietnám esetében 2016. október 1. napjától hatályos. A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés szövege is utal a Hágai Kézbesítési Egyezményre 12. Cikkére. Az egyezmény célja, hogy a bírósági és bíróságon kívüli iratok megfelelő időn belüli kézbesítésén keresztül az aláíró államok fejlesszék, egyszerűbbé tegyék a kölcsönös jogsegélyt. Hatálya a polgári és kereskedelmi ügyekre terjed ki, amelyek jelentését az egyezmény közelebbről nem határozza meg.
[40] A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében, a részes államok képviselőivel működik a Különleges Bizottság („Special Commission”), amely 2014 májusában ajánlást fogadott el a Hágai Kézbesítési Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban. Az ajánlás szerint a „polgári és kereskedelmi” ügyek fogalmát autonóm módon, rugalmasan, az ügy anyagi jogi jellegére figyelemmel kell értelmezni (40–41. bekezdések). A 2009 februárjában elfogadott ajánlás szerint az autonóm értelmezés nem a részes államok belső jogában alkalmazott fogalommeghatározást veszi alapul, hanem az ügy jogalapjának jellegét. Az ajánlás felhívta a figyelmet arra, hogy az egyezmény konkrét ügyeket kifejezetten nem zár ki a tárgyi hatálya alól (14. bekezdés).
[41] A „polgári” kifejezés szövegösszefüggésében szokásos értelme, figyelembe véve a magyar–vietnámi jogsegélyszerződés tárgyát és célját, valamint a Szerződő Felek viszonyában kötelező Hágai Kézbesítési Egyezményt, nem foglalja magába a közigazgatási ügyeket az értelmezés általános szabályai alapján. A jogsegélyszerződés rendelkezései azt hivatottak biztosítani, hogy az egyik Szerződő Fél állampolgára (jogi személye) a másik Szerződő Fél területén személyi és vagyoni jogaik tekintetében ugyanolyan jogvédelemben részesüljön, illetve ugyanolyan feltételekkel fordulhasson polgári ügyben hatáskörrel rendelkező bírósághoz vagy más hatósághoz, mint a másik Szerződő Félnek az állampolgára (jogi személye). Továbbá a jogsegélyszerződést kell alkalmazni azokra a polgári jogi igények tekintetében hozott határozatokra, amelyeket közigazgatási vagy büntető ügyekben terjesztettek elő. Tehát a jogsegélyszerződés szövege az igény anyagi jogi jellegéből és nem az alapul fekvő eljárás szabályaiból indul ki, amikor a saját alkalmazhatóságáról rendelkezik.
[42] A szerződés értelmezése során a jogalkalmazók gyakran élnek a jogösszehasonlítás módszerével, ezért érdemes áttekinteni az alábbi forrásokat is.
[43] A Vietnám vonatkozásában hatályos nemzetközi szerződések, illetve uniós jogforrások nem tartoznak a 31. Cikk (3) bekezdés c) pontjában meghatározott nemzetközi jogi szabályok közé. Habár kötelezően figyelembe veendő megállapításokat nem tartalmaznak, de segíthetnek a „polgári” kifejezés szokásos tartalmának megállapításában. Az uniós jogforrások áttekintése azért is indokolt, mert a jogsegélymegállapodás módosítására részint azért volt szükség, hogy annak szövege az uniós joggal összhangba kerüljön.
[44] Általánosságban elmondható, hogy a Magyarország által kötött kétoldalú jogsegélymegállapodások tárgyi hatálya a polgári ügyekre, illetve a bűnügyekre terjed ki. A polgári ügyek kifejezés magában foglalja a polgári, kereskedelmi, üzleti, házasságra vonatkozó, család és munkajogi ügyeket. Létezik olyan jogsegélyszerződés is, ami a jogsegélynyújtást kiterjeszti az államigazgatási eljárásokra is (a Magyar Népköztársaság és Francia Köztársaság közötti a polgári és a családjogi jogsegélyről, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a bűnügyi jogsegélyről szóló szerződés – kihirdette: 1982. évi 3. tvr.). Egyes jogsegélyszerződések a polgári ügy fogalmát egyáltalán nem határozzák meg.
[45] A polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködést szabályozó uniós jogforrások általában azt határozzák meg, hogy mely ügyek nem minősülnek polgári, illetve kereskedelmi ügyeknek.
[46] A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács átdolgozott 1215/2012/EU rendeletének 1. Cikke kifejezetten kimondja, hogy a rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre.
[47] A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (a továbbiakban: Kézbesítési Rendelet) úgy fogalmaz az 1. Cikkben, hogy a rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, illetve a közhatalom gyakorlásával összefüggő cselekményekért és mulasztásokért (acta iure imperii) fennálló állami felelősségre.
[48] Amint az alábbi határozatokból is kitűnik az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a „polgári és kereskedelmi” ügy fogalmát jellemzően autonóm módon értelmezi.
[49] A Kézbesítési Rendelet értelmezésével kapcsolatos C–226/13., C–245/13., C–247/13. és C–578/13. számú egyesített ügyekben az EUB felidézte a „polgári és kereskedelmi” ügy fogalmát értelmező gyakorlatát. A polgári és kereskedelmi ügyek fogalmát önálló fogalomnak kell tekinteni. Az értelmezés során a peres felek közötti jogviszony jellegéből vagy a jogvita tárgyára jellemző tényezőkből kell kiindulni. A polgári és kereskedelmi ügyek nem foglalják magukba azokat a jogvitákat, amelyek hatóságot magánszeméllyel állítanak szembe, „amennyiben a hatóság közhatalom gyakorlásával összefüggésben cselekszik.” Ezenkívül annak megállapítása céljából, hogy valamely jogvita egy magánjogi alanyt közhatalmat gyakorló hatósággal állít-e szembe, az EUB szerint vizsgálni kell „a benyújtott kereset alapját és megindításának módjait.” (50–53. pontok).
[50] Az 1969. évi Bécsi Egyezmény 32. Cikke alapján igénybe lehet venni az értelmezés kiegészítő eszközeit, ideértve a szerződést előkészítő munkálatokat, a jogsegélyszerződés tárgyalása során képviselt álláspontot, a tárgyalási folyamatban felmerült kérdéseket és a megkötésének körülményeit is, annak érdekében, hogy a 31. Cikk folytán kapott értelem megerősítést nyerjen.
[51] Az Igazságügyi Miniszter tájékoztatása szerint a magyar fél a jogsegélyszerződés tárgyalása során következetesen érvényesíti azt a felfogását, hogy minden esetben a jogviszonyt szabályozó anyagi jogból kell kiindulni annak meghatározása során, hogy a jogsegélyszerződés hatálya milyen ügyekre terjed ki. A jogsegélyszerződés hatálya alá tartozó ügytípusok azonosításánál nem az az irányadó, hogy közigazgatási hatóság vagy bíróság jár-e el, hanem az ügy tárgyát képező jogviszony. Több példa van ugyanis arra, hogy egyazon ügytípus esetében polgári bíróság és közigazgatási hatóság egyaránt eljárhat (például a szülő és gyermek kapcsolattartása tárgyában való döntés).
[52] A magyar–vietnámi jogsegélyszerződéssel összefüggésben a tárgyalási folyamat jegyzőkönyvei egyértelműen eldöntik azt a kérdést, hogy a szerződő államok a jogsegélyegyezmény hatályát nem kívánták kiterjeszteni a közigazgatási ügyekre. Önmagában az a körülmény, hogy az egyik részes állam – Magyarország – belső joga a jogsegélyegyezmény hatálya alá tartozó polgári ügyekre vonatkozó eljárásjogi szabály (a Pp.) alkalmazhatóságát más ügytípusra – a közigazgatási perekre – is kiterjesztette, nem járhat azzal a hatással, hogy a közigazgatási ügyeket a jogsegélyegyezmény hatálya alá vonja.
[53] A magyar–vietnámi jogsegélyszerződés előírja, hogy az alkalmazásával, értelmezésével és végrehajtásával összefüggésben felmerült vitás kérdéseket a Szerződő Felek Központi Hatóságukon keresztül folytatott tárgyalások útján rendezik, illetve, hogy a Szerződő Felek háromévenként felülvizsgálják és értékelik a szerződés végrehajtását. A jogsegélyszerződés szövege egyébként a részes felek közötti megállapodással módosítható. A Szerződő Felek közös megállapodása hiányában azonban a bíróságok a jogsegélyegyezmény tárgyi hatályát nem értelmezhetik kiterjesztő módon akként, hogy a Magyarország területén lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező másik Szerződő Fél állampolgára a közigazgatási ügyekben mentesül a perköltségbiztosíték letétele alól. Különösen az tenné aggályossá az ilyen kiterjesztő értelmezést, hogy a perköltségbiztosíték letétele alóli mentesség bírói úton történő kibővítése nem jár együtt annak megfontolásával, hogy közigazgatási ügyekben biztosított-e a másik Szerződő Fél területén lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező magyar állampolgár mentessége, illetve a perköltség későbbi végrehajthatósága.
[54] A kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, a 25. §, valamint a 40. § (1)–(2) bekezdései alapján a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése] érdekében a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[55] A jogegységi határozatot a Bszi. 42. § (1) bekezdése szerint a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzé kell tenni. A jogegységi határozat a bíróságokra, a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Ettől az időponttól a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kpkf.III.39.173/2022/2. számú határozata és bármely más hasonló jogértelmezést tartalmazó határozat kötelező erejűként nem hivatkozható.
Budapest, 2023. november 6.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Darák Péter s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró,
Dr. Bartal Géza s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke
az aláírásban akadályozott
Dr. Kovács Zsuzsanna bíró helyett,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
