A jogszabály mai napon ( 2024.07.03. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

12/2024. (VI. 28.) HM rendelet

a honvédek és a honvédelmi szervezetek kártérítési felelősségéről, valamint egyes meg nem térülő károk leírásának és törlésének szabályairól

A honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet 30. § (1) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 112. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. Általános rendelkezések

1. § (1) E rendelet alkalmazásában

1. igényérvényesítő: a hivatásos és szerződéses állomány tagja, a tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos, a korábban ilyen szolgálatot vagy korábban hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítő személy és mindezek közeli hozzátartozója, élettársa,

2. központi pénzügyi szervezet: a központi pénzügyi és számviteli, ingatlanfenntartási és -üzemeltetési, logisztikai, valamint központosított igazgatási feladatokat ellátó honvédelmi szervezet.

2. § E rendelet szabályait kell alkalmazni a honvédelemért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által az állam nevében alapított, a miniszter fenntartói irányítása alá tartozó, honvédelmi szervezetnek nem minősülő többcélú szakképző intézménynél bekövetkező károkozásra is.

2. A honvéd kártérítési felelőssége

3. § (1) A honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hjkr.) 27. § (1) bekezdése szerinti kárfelelősség esetén az ott meghatározott feltételek fennállását, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a honvédelmi szervezetnek kell bizonyítania.

(2) A honvédelmi szervezetet ért kárnak minősül a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2021. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 3. § 14. pontja szerinti honvédelmi szervezetet, valamint a miniszter által az állam nevében alapított többcélú szakképző intézményt ért vagyoni hátrány, különösen

a) az anyagi-technikai eszközök, létesítmények, azok berendezéseinek rendeltetésellenes használatából eredő megrongálódásával, megsemmisítésével, megsemmisülésével, hiányával, vagy a javításával, pótlásával okozott költség és kiadás,

b) az anyagi-technikai eszközök jogtalan felhasználásával, vagy igénybevételével okozott kár,

c) pénzeszközök jogtalan felhasználásával, utalványozásával, igénybevételével, gazdálkodási szabályok megsértésével okozott többletkiadás,

d) a honvédelmi szervezet vagyoni értékű joga érvényesítésének elmulasztása, vagy egyéb elmaradt vagyoni előny, vagy

e) a honvédelmi szervezetre ellenszolgáltatás nélkül háruló olyan vagyoni kötelezettség, amely abból keletkezett, hogy a honvédelmi szervezetnek a honvéd vétkes magatartása miatt többletköltséget kellett fizetnie.

(3) A honvédelmi szervezet vagyonának minősül

a) a honvédelmi szervezet kezelésébe, illetve gazdálkodási körébe tartozó ingó és ingatlan vagyontárgy, továbbá pénzeszköz,

b) jogszabály, hatósági intézkedés vagy szerződés alapján a honvédelmi szervezet ideiglenes kezelésébe került idegen vagyontárgy és pénzeszköz,

c) a honvédelmi szervezetet megillető vagyoni értékű jog és követelés,

d) a gazdálkodó szervezeteknek vagy civil szervezeteknek átadott azon vagyontárgy és pénzeszköz, amelyet e szervezetek a honvédelmi szervezettel szembeni visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel kezelnek.

(4) A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény alapján a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség alól mentes gépjárművek körének és nyilvántartásának szabályairól, az e gépjárművek által okozott károk megtérítését és rendezését végző szervek kijelöléséről, működéséről, valamint a mentesített gépjárművek igazolóeszközzel történő ellátásáról szóló miniszteri rendelet szerint mentesített gépjárművel harmadik személynek, valamint a mentesített gépjárműben okozott kár esetén a honvéd kártérítési felelősségének megállapítása során a Hvt. 52. §-a rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

4. § (1) A kártérítés mértéke a károkozó 2 havi alapilletményét, vezetői beosztásban lévő károkozó esetén 4 havi alapilletményét nem haladhatja meg.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a károkozó 4 havi, vezetői beosztásban levő károkozó 6 havi alapilletménye erejéig felel, ha a kárt

a) a honvédelmi szervezet gazdálkodására, személyügyi tevékenységére, az illetmény-besorolásra, az anyagi-technikai eszközök kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével,

b) az ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével, vagy

c) hatósági jogkör gyakorlása során a jogszabályok megsértésével

okozta.

(3) A (2) bekezdés szerint felel a parancsot vagy az utasítást adó azért a kárért, amely a Hvt. 79. § (2) bekezdésével összefüggésben keletkezett.

(4) Az (1)–(3) bekezdéstől eltérően szándékos károkozás esetén a károkozó – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott kivétellel – a teljes kárt köteles megtéríteni.

(5) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelyet a honvédelmi szervezet vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a honvédelmi szervezet kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

(6) A honvédelmi szervezet vétkes magatartásának kell tekinteni különösen, ha a kár a honvédnek előzetes figyelemfelhívása ellenére a Hvt. 79. § (2) bekezdése szerinti parancs vagy utasítás végrehajtásából keletkezett.

5. § (1) A honvéd vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(2) Mentesül a honvéd a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a honvédelmi szervezet a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.

(3) A honvédet az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján aláírásával igazoltan vette át. A dolognak az állomány több tagja részére megőrzés céljából történő átadásánál a jegyzéket vagy elismervényt valamennyi átvevőnek alá kell írnia. A honvéd meghatalmazhatja az átvevőt, hogy a dolgot helyette és nevében átvegye.

(4) A pénztárost, a pénzkezelőt vagy az értékkezelőt a (3) bekezdés szerinti jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.

(5) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár bekövetkeztét és mértékét a honvédelmi szervezetnek kell bizonyítania.

(6) Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a honvéd mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

6. § (1) Ha a kárt több honvéd együttesen okozta, a kárért

a) vétkességük arányában,

b) ha a kártérítési felelősség az a) pont szerint nem állapítható meg, közrehatásuk arányában,

c) ha a kártérítési felelősség az a) és a b) pont szerint nem állapítható meg, egyenlő arányban

felelnek.

(2) Ha a kárt több honvéd szándékosan okozta, a felelősségük egyetemleges.

(3) Több személy együttes károkozása esetén az állományilletékes parancsnoki jogkört a közös elöljáró parancsnok, ennek hiányában a Honvéd Vezérkar főnöke (a továbbiakban: HVKF) gyakorolja.

7. § (1) A leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban, vásárolt készletben, eszközben (a továbbiakban: leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Azon leltári készlet körét, amelyek után természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint a csökkenés és a veszteség alsó és felső határát az állományilletékes parancsnok határozza meg. Egy leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, és a kezeléssel járó veszteség változó mértékben is megállapítható.

(2) A honvéd vétkességére való tekintet nélkül felel a leltárhiányért, ha

a) munkaköri feladata a leltári készlet kezelése,

b) munkaköri leírása tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét, valamint a leltári készletnek azt a körét, amelyért felelősséggel tartozik,

c) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént, és

d) a leltárhiányt leltározási szabályzatban meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapítják meg.

(3) Leltárfelelősségi megállapodás köthető azzal a honvéddel, akinek nem munkaköri feladata a leltári készlet kezelése. A leltárfelelősségi megállapodást kötött honvéd vétkességére való tekintet nélkül felel a leltárhiányért, ha

a) a leltárfelelősségi megállapodás tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét, valamint a leltári készletnek azt a körét, amelyért felelősséggel tartozik, és

b) fennállnak a (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti körülmények.

(4) A honvéd a teljes leltárhiányért felel, ha a leltári készletet állandóan egyedül kezeli. E körülményt munkaköri leírásban és a leltárfelelősségi megállapodásban rögzíteni kell.

(5) A (4) bekezdés hiányában a szolgálati beosztásba helyezésről szóló okmány, illetve leltárfelelősségi megállapodás alapján leltári készletet kezelők a leltárhiányért alapilletményük arányában felelnek.

8. § (1) A károkozó köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a honvédelmi szervezet azt alapos okból nem várja el, köteles a honvédelmi szervezet vagyoni kárát és sérelemdíját megtéríteni.

(2) Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a honvédelmi szervezet vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a honvédelmi szervezetet ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

(3) A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.

3. A kár megállapítása

9. § (1) A kártérítési felelősséget az állományilletékes parancsnok kártérítési eljárásban vagy egyszerűsített eljárásban kötelezvénnyel állapítja meg.

(2) Az állományilletékes parancsnok a kár felfedezéséről való tudomásszerzést követően haladéktalanul intézkedik a kár összegének és a károkozó személyének, továbbá a kötelezettségszegést alátámasztó vagy kizáró körülményeknek a megállapítására.

(3) A Hvt. 52. §-ában nevesített gépjárművel vagy gépjárműben okozott kár esetén, ha a kárfelvételi jegyzőkönyv adatai alapján a honvéd kártérítésre kötelezésére jogszabályban foglalt kizáró okok alapján nincs lehetőség, az 54. §-ban foglaltaknak megfelelően kell eljárni. Ebben az esetben az állományilletékes parancsnok a kártérítési eljárás megindítását mellőzheti.

(4) A kártérítési eljárás a kártérítési eljárást elrendelő határozattal indul meg. A határozatot az állományilletékes parancsnok adja ki. A határozatban meg kell jelölni a kártérítési eljárás alapjául szolgáló tényeket, vizsgálót kell kijelölni, és rögzíteni kell minden egyéb lényeges körülményt.

(5) A kártérítési eljárás során a tényállás megállapítására vizsgálóként arra alkalmas és elfogulatlan személyt kell kijelölni.

(6) A kártérítési eljárás lefolytatására legalább háromtagú bizottságot kell kijelölni, ha

a) a keletkezett kár összege az 500 000 Ft-ot meghaladja,

b) a kárt többen együttesen okozták,

c) a kár leltárhiánnyal kapcsolatos, vagy

d) a tényállás különösen bonyolult.

(7) A bizottság egyik tagja a jogi és igazgatási szolgálat jogi végzettséggel rendelkező tagja.

(8) A bizottság kijelölése mellőzhető, ha

a) a károkozó a felelősségét előzetesen elismerte, vagy

b) a (6) bekezdés b) és c) pontja szerinti károkozás esetén a kár károkozók által is elismert pontos összege megállapítható és a károkozók egymás közötti kárfelelősségének mértéke meghatározható.

4. A kár összegének megállapítása

10. § (1) A kár összegének megállapításához szakértőt lehet igénybe venni. Szakértőt kell bevonni, ha a kár összege nem állapítható meg vagy annak mértékét a honvéd vitatja.

(2) Szakértőként a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértő, vagy szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaság, szakértői intézmény, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szerv, intézmény, szervezet, ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személy vagy intézmény vonható be.

(3) A szakértő költségét az a honvédelmi szervezet előlegezi meg, amelynél a kártérítési eljárás folyamatban van.

(4) A honvédet kell kötelezni a szakértői díj megtérítésére, ha

a) a szakértő bevonására azért került sor, mert a honvéd a kár mértékét vitatta és a szakértői vélemény azt állapította meg, hogy a kár mértékét a honvédelmi szervezet helyesen állapította meg, és

b) a honvéd kártérítési felelőssége utóbb megállapításra került.

(5) Haditechnikában okozott kár esetén az illetékes szakszolgálat véleményét is ki kell kérni, kivéve, ha a kár összegét szakértő állapította meg.

11. § (1) A kár összegének meghatározásánál

a) a megrongált leltári készlet vagy más dolog kijavítására fordított kiadást, és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét,

b) ha a leltári készlet vagy más dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, vagy, ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat

kell – az avulásra is tekintettel – figyelembe venni.

(2) A kár összegét a biztosítási szerződés alapján megtérülő összeggel, továbbá a megrongált leltári készlet vagy más dolog kijavításakor létrejött értéknövekmény értékével csökkenteni kell.

5. Az általános kártérítési eljárás

12. § (1) A honvéd a kártérítési eljárásban személyesen vagy ügyvédje útján jár el. Az eljárás során az ügyvédet ügyvédjelölt törvényben foglaltak szerint helyettesítheti.

(2) Ügyvédet az eljárás elrendelésétől kezdve a honvéd hatalmazhat meg.

(3) Az ügyvéd munkadíját és költségeit a honvéd viseli.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően a kirendelt védő óradíjának és költségtérítésének megfelelő, az igazságügyért felelős miniszter által rendeletben meghatározott módon számított összeg erejéig meg kell téríteni a honvéd részére a jogi képviselettel kapcsolatos indokoltan felmerült, számlával igazolt költségeit, ha a kártérítési felelősségének megállapítására nem kerül sor.

(5) Az ügyvéd meghatalmazás alapján, az ügyvédi meghatalmazásra vonatkozó szabályok szerint járhat el. A meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az első kapcsolatfelvétel alkalmával az iratokhoz csatolni.

(6) A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni.

(7) A meghatalmazás a teljes kártérítési eljárásra vagy egyes eljárási cselekményekre szólhat.

(8) A teljes kártérítési eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és eljárási cselekményre.

(9) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.

(10) A meghatalmazásnak visszavonás vagy a honvéd halála folytán való megszűnése az állományilletékes parancsnoknak, a vizsgálónak vagy a bizottságnak tett bejelentéstől hatályos. A meghatalmazás visszavonásának bejelentése írásban vagy szóban történhet. A szóban történő bejelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(11) A honvéd és ügyvédje jogosult betekinteni a kártérítési eljárás során keletkezett iratokba, azokról az iratkezelési és adatvédelmi szabályok betartása mellett másolat kiadását kérheti, továbbá az üggyel kapcsolatban észrevételt, megjegyzést tehet.

13. § (1) A kártérítési eljárásban a honvédet meg kell hallgatni, és lehetővé kell tenni, hogy védekezését részletesen előadja. A lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha a személyes meghallgatásra nincs lehetőség, akkor lehetővé kell tenni számára, hogy védekezését a (2) bekezdésben meghatározott módon, részletesen előadhassa.

(2) Ha a honvéd személyes meghallgatására nincs lehetőség, az (1) bekezdés szerinti meghallgatás személyes vélemény-kifejtést lehetővé tevő kommunikációs eszköz igénybevételével, illetve írásban tett nyilatkozat továbbításával is lefolytatható. Az ily módon történt meghallgatáson elhangzottakról feljegyzést kell készíteni, amelyet, illetve az írásban tett nyilatkozatot a jegyzőkönyvhöz vagy az összefoglaló jelentéshez kell csatolni.

(3) A kártérítési eljárásban a tényállás pontos megállapítása érdekében tanúbizonyítás, szemle vagy bizonyítási kísérlet is lefolytatható. A lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.

14. § (1) A kártérítési eljárás során kárfelvételi jegyzőkönyvet kell készíteni, melyben rögzíteni kell

a) a vizsgálatra kijelölt személynek vagy a bizottság tagjainak nevét, rendfokozatát, beosztását, a bizottságban betöltött szerepét,

b) a honvéd személyi adatait, rendfokozatát, beosztását és lakóhelyét,

c) a kár keletkezésének idejét és körülményeit,

d) a kár összegét, megállapításának módját,

e) a bizonyítékokat, így különösen a tanúvallomást, a szakértői nyilatkozatot, a szemléről készült jegyzőkönyvet, a fegyelmi, szabálysértési vagy a büntetőeljárás során hozott határozatot, a szakmai kivizsgálásról készített jelentést,

f) a honvéd kártérítési felelőssége mértékének alapjául szolgáló alapilletményét, amelyre a kárügy elbírálásának időpontjában volt jogosult,

g) azokat a tényeket, amelyek a felelősség elbírálásához, illetve a kártérítés mérsékléséről vagy mellőzéséről való döntéshez szükségesek, így különösen a vagyoni viszonyokat, a családi és szociális, illetve az egyéb méltányolható körülményeket,

h) a honvéd személyes meghallgatása során előadott lényeges, így különösen a kárfelelősségre, valamint a kártérítés mértékének elismerésére vagy vitatására vonatkozó körülményeket tartalmazó nyilatkozatát,

i) a vizsgálat összegzett eredményét, illetve a vizsgálatot végző személy vagy bizottság indokolt véleményét arról, hogy a kárért kit és milyen mértékben tart felelősnek, valamint

j) a szakértő költségét és annak viselésére vonatkozó javaslatot.

(2) A jegyzőkönyvhöz, illetve az összefoglaló jelentéshez mellékletként csatolni kell az azokban foglalt megállapításokat alátámasztó iratokat, nyilatkozatokat.

15. § (1) A vizsgálat befejezése után a jegyzőkönyvet, illetve az összefoglaló jelentést – az ügy összes iratával együtt – haladéktalanul, döntés végett az állományilletékes parancsnok elé kell terjeszteni.

(2) Több honvéd károkozása esetén közös állományilletékes parancsnok hiányában a vizsgálatot a HVKF által a kártérítési eljárás lefolytatására kijelölt személy vagy bizottság folytatja le, és az összefoglaló jelentést a kárügy összes irataival együtt döntésre haladéktalanul a HVKF elé terjeszti.

(3) Ha a vizsgálat során lényeges körülmény nem tisztázódott, az állományilletékes parancsnok – a (2) bekezdésben meghatározott esetben a HVKF – haladéktalanul intézkedik a bizonyítás kiegészítése iránt.

(4) Ha az összefoglaló jelentés alapján a kártérítési felelősség elbírálható, az állományilletékes parancsnok – a (2) bekezdésben foglalt esetben a HVKF – határozatban dönt.

16. § Az eljárást határozattal meg kell szüntetni, ha

a) a honvéd meghal,

b) a honvéd magatartása nem jogellenes, vagy a jogellenesség nem bizonyítható,

c) a kártérítési eljárás tárgyát képező hiányként vagy kárként megjelölt anyag az eljárás folyamán megkerül, vagy más módon megtérül,

d) a honvéd kártérítési felelőssége elévült, vagy

e) a kárt műveleti területen adott műveleti körülmények okozták, vagy a kár – mérlegelést lehetővé nem tevő – műveleti szükség következménye.

17. § (1) A kártérítési eljárás elrendelését követő 60 napon belül az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről indokolt határozattal dönt.

(2) Ha a honvéddel szemben a kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás indult, a kártérítési eljárást a büntetőeljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni, és a határozathozatalra megállapított 60 napos határidő a büntetőeljárás jogerős befejezéséről rendelkező határozatnak a kártérítési eljárás elrendelésére jogosult tudomására jutását követő napon kezdődik.

(3) A honvéd tartós távolléte, illetve egészségügyi szabadsága esetén, valamint a kár összegének megállapításához igénybe vett szakértő eljárásának időtartamára, továbbá ha az ügy elbírálása más hatóság, bíróság eljárásának eredményétől, vagy a honvédelemért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter), a HVKF, vagy más állományilletékes parancsnok hatáskörébe tartozó előzetes kérdés elbírálásától függ, a kártérítési eljárás felfüggeszthető. A felfüggesztés időtartama nem számít bele a határozathozatalra megállapított 60 napos határidőbe.

18. § (1) A határozat fejrészből, rendelkező részből és indokolásból áll. A határozaton fel kell tüntetni a határozathozatal helyét, idejét, a kiadmányozó nevét, beosztását és aláírását. A fejrészben fel kell tüntetni a honvédelmi szervezet megnevezését, a határozat nyilvántartási számát és példányszámát.

(2) A rendelkező rész tartalmazza

a) a honvédelmi szervezet megnevezését,

b) a honvéd személyi adatait, rendfokozatát, beosztását,

c) a kártérítési felelősség fennállásának vagy annak hiányának megállapítását,

d) a kártérítésre kötelezés vagy mellőzés megállapítását, vagy az eljárás megszüntetését,

e) kártérítésre kötelezés esetén a kiszabott kártérítés, valamint az ez után fizetendő kamat összegét számmal és betűvel kiírva, pénznemét, valamint megfizetésének időpontjára, a havonta fizetendő részletekre vagy a levonás elhalasztására vonatkozó rendelkezést,

f) az esetleges szakértői díj megfizetésére vonatkozó rendelkezést, mértékét és viselésének arányát,

g) a kár természetben történő megtérítésére kötelezés esetén annak részletes feltételeit és értékét,

h) esetlegesen a kártérítés mérséklésére vonatkozó döntést, és

i) a jogorvoslat lehetőségéről, határidejéről és módjáról történő kioktatást, valamint

j) az ellentételezésre jogosult honvédelmi szervezet megnevezését, bankszámlaszámát.

(3) Az indokolás tartalmazza különösen

a) a megállapított tényállás világos és pontos ismertetését, a kár kiszámításának módját, a bizonyítékok megjelölését,

b) a kárfelelősség megállapításának alapjául szolgáló tényeket és körülményeket,

c) a honvédnek az ügyben tett nyilatkozatai lényegét és annak értékelését,

d) a kártérítés mérséklésére vonatkozó döntés alapjául szolgáló méltányolható körülményeket, és

e) az alkalmazott jogszabályokra vonatkozó hivatkozást.

19. § (1) A határozatot a szükséges számú példányban kell elkészíteni, amelyből egy példányt a honvédnek kell kézbesíteni, egy példányt az ügy irataihoz kell csatolni, egy-egy további példányt a határozat jogerőre emelkedése után előjegyzésre, illetve végrehajtásra az ellátó pénzügyi és számviteli szervezetnek, valamint logisztikai szervezetnek kell átadni. Ügyvéd eljárása esetén a határozat egy példányát az ügyvéd részére is kézbesíteni kell. Ebben az esetben a határozatot az ügyvéd részére történő kézbesítéssel kell kézbesítettnek tekinteni.

(2) A határozat átvételének tényét és idejét a honvéd aláírásával igazolja. Ha a kézbesítés postai úton történik, az átvétel igazolására a tértivevény szolgál.

6. Az egyszerűsített eljárás sajátos szabályai

20. § (1) Kártérítési eljárás megindítása nélkül, egyszerűsített eljárásnak van helye akkor, ha a honvéd a kár okozását, a kártérítés jogalapját és mértékét elismeri, és a kár nem haladja meg két havi alapilletményét.

(2) A kötelezvény kártérítési felelősséget jogerősen megállapító határozatnak minősül.

(3) Egyszerűsített eljárásban a 12–19. § nem alkalmazható.

(4) Egyszerűsített eljárás esetén a honvédnek a kár okozását, a kár bekövetkezésének körülményeit tartalmazó, a kártérítés jogalapját és mértékét elismerő nyilatkozatát és a honvéd megtérítési kötelezettségét kötelezvényben kell rögzíteni.

(5) A kötelezvény a (4) bekezdésben foglaltakon túl tartalmazza

a) a honvédelmi szervezet megnevezését,

b) a honvéd személyi adatait, lakcímét,

c) a kár és a kártérítés összegét,

d) a kártérítés és a késedelmi kamat megfizetésének esedékességét; részletekben történő megfizetés esetén az egyes részletek megfizetésének esedékességét és összegét,

e) a honvéd esetleges hozzájárulását, hogy a kártérítést a szervezet az illetményből vonja le,

f) a honvéd hozzájárulását, hogy a szolgálati viszony megszűnése esetén, vagy az esedékes részlet megfizetésének elmaradása esetén a fennmaradó kártérítés összegét a pénzügyi szolgálat a honvéd járandóságaiból – a levonásra vonatkozó egyéb jogszabályok betartásával – egy összegben levonja,

g) a keltezést, és

h) a honvéd aláírását.

7. Jogorvoslat benyújtására vonatkozó szabályok a honvéd kártérítési felelősségével kapcsolatban

21. § A fellebbezést a határozatot hozó parancsnok elöljárója bírálja el. A HVKF határozata elleni fellebbezést a miniszter bírálja el.

22. § A kártérítési eljárásban hozott határozat elleni fellebbezést az ügy irataival együtt a fellebbezésre nyitva álló határidő lejártát követő 8 napon belül fel kell terjeszteni a határozatot hozó állományilletékes parancsnok elöljáró parancsnokához, kivéve, ha a határozatot hozó parancsnok a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti a megtámadott határozatot.

23. § A másodfokú határozatot – az ügy iratainak visszaküldése mellett – meg kell küldeni az elsőfokon eljárt szervezetnek –, aki köteles a határozat egy példányát tértivevénnyel az állomány jogorvoslattal élő tagjának kézbesíteni, egy példányát az ellátó pénzügyi és számviteli szervezetnek átadni, továbbá a határozat egy példányát az ügy irataihoz csatolni.

8. Utólagos mérséklés, végrehajtás elhalasztása, részletfizetés engedélyezése

24. § (1) Az állományilletékes parancsnok a kiszabott kártérítést – kérelemre – utólag mérsékelheti, ha a honvéd anyagi helyzetében, családi és szociális körülményeiben a jogerős határozat meghozatalát követően olyan változás állt be, amelyre tekintettel a kártérítést a saját vagy a vele szemben tartásra jogosultak megélhetésének veszélyeztetése nélkül még részletekben sem képes megfizetni.

(2) A HVKF által kiszabott kártérítés utólagos mérsékléséről HVKF dönt.

(3) A kiszabott kártérítés utólagos mérséklésére egyszer kerülhet sor, és az utólagos mérséklés a kiszabott kártérítés 50 százalékát nem haladhatja meg.

25. § (1) Az állományilletékes parancsnok a honvéd méltánylást érdemlő személyi körülményeire, így különösen vagyoni helyzetére, kereseti, jövedelmi, családi és szociális viszonyaira tekintettel a jogerősen kiszabott kártérítés levonását vagy végrehajtását elhalaszthatja, illetve részletfizetést engedélyezhet.

(2) A végrehajtás elhalasztására akkor kerülhet sor, ha a honvéd számára az (1) bekezdésben foglalt körülményekre tekintettel még a kártérítés részletekben való megfizetése is aránytalanul súlyos terhet jelentene.

(3) A halasztás, illetve a részletfizetés időtartamát – a (4) és (5) bekezdésre tekintettel – úgy kell meghatározni, hogy az megfeleljen a méltányolható körülményeknek, de ne veszélyeztesse a kártérítés megfizetését.

(4) A halasztás időtartama legfeljebb 1 év lehet.

(5) A részletekben történő fizetés esetén a kártérítést úgy kell megállapítani, hogy

a) annak egy havi részlete ne haladja meg a honvéd egy havi illetményének a külön jogszabályok szerint levonással teljesítendő adó, társadalombiztosítási járulék, továbbá egyéb járulék levonása után fennmaradó részének 25 százalékát,

b) a havi részlet mértéke a 10 000 Ft/hó összegnél alacsonyabb, a futamidő 60 hónapnál hosszabb nem lehet,

c) a részletfizetés teljes futamidejére a törvényes késedelmi kamatot kell számítani, és

d) ki kell kötni, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén a teljes hátralék egy összegben válik esedékessé.

(6) A halasztásról, illetve a részletfizetésről az állományilletékes parancsnok dönt a (2)–(5) bekezdésben foglaltak alapján.

9. A leltárhiányért fennálló felelősségre vonatkozó különös szabályok

26. § A 7. § (3) bekezdése szerinti leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni.

27. § (1) A leltári készlet kezelőjének (a továbbiakban: raktáros) és helyettesének személyében történt változás vagy a felelősségi szabályok megváltozása esetén a raktárt leltározással kell átadni, illetve átvenni.

(2) Leltározásnál a raktárosnak, illetve akadályoztatása esetén az írásban általa felhatalmazott képviselőjének a jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a raktáros a képviseletéről nem gondoskodott, akkor az állományilletékes parancsnok e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles kijelölni.

(3) A raktáros a leltározással kapcsolatban a leltárfelvétel során és azt követően is észrevételt tehet.

(4) A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárhiány megállapítását követő 60 napos jogvesztő határidő alatt kell érvényesíteni. Ha a kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás indult, e határidő 30 nap, és az az eljárás jogerős befejezéséről rendelkező határozat közlését követő napon kezdődik.

28. § (1) A leltárhiányért való felelősség feltételeinek fennállását a leltárhiány megállapítását követően, de a kártérítési eljárás megindítása előtt, vizsgálatban tisztázni kell.

(2) Ha a leltárfelelősség feltételei fennállnak, a vizsgálat lezárását követően a leltárfelelősség megállapítása céljából a honvéddel szemben a kártérítési eljárást el kell rendelni.

(3) Ha a vizsgálat eredménye szerint a leltárfelelősséget megállapítani nem lehet, a leltárfelelősségen kívüli kártérítési felelősség megállapításának lehet helye.

(4) Ha a leltárhiányért fennálló felelősségre vonásra irányuló eljárásban a kártérítésre kötelező határozatot utólag hatályon kívül helyezik, de a vizsgáló vagy bizottság eljárása során feltárt bizonyítékok alapján a leltárhiányért fennálló felelősségen kívüli kártérítési felelősség megállapításának lehet helye, a hatályon kívül helyezés jogerőssé válását megállapító irat kézhezvételétől számított 30 napon belül meg kell indítani az e felelősség szerinti kártérítési eljárást.

10. Külföldi szolgálat alatt okozott károk elbírálására vonatkozó különös szabályok

29. § Mentesül a külföldi szolgálatra vezényelt honvéd a kártérítési felelősség alól, ha a kárt a műveleti területen történt szolgálatteljesítés során adott műveleti körülmények okozták, vagy a kár – mérlegelést lehetővé nem tevő – műveleti szükség következménye.

30. § (1) A honvéd ellen külföldi szolgálata során okozott kár miatti kártérítési eljárás során a honvéd külföldi szolgálatteljesítési helyén szolgálatot teljesítő vizsgálót vagy bizottságot kell kijelölni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az állományilletékes parancsnok a külföldi szolgálatot teljesítő honvéd külföldi szolgálatteljesítési helyén kívül szolgálatot teljesítő vizsgálót vagy bizottságot is kijelölhet, ha a külföldi szolgálatot teljesítő honvéd külföldi szolgálatteljesítési helyén nem tud a 9. § (5)–(8) bekezdésének megfelelő vizsgálót vagy bizottságot kijelölni.

(3) A kártérítési eljárás lefolytatása érdekében az eljárás alá vont honvéd – az okozott kár mértékére és a szolgálat érdekeire is figyelemmel, indokolt esetben – hazarendelhető.

31. § (1) A kártérítési eljárás megindítását, illetve továbbfolytatását nem akadályozza, ha a honvéd külföldi szolgálatra történő vezénylése megszűnt. A honvéd külföldi szolgálata idején állományilletékes parancsnoka a szükséges vizsgálatok lefolytatása érdekében megkeresi a honvéd külföldi szolgálatra történő vezénylésének megszűnését követő állományilletékes parancsnokát.

(2) Ha a károkozó honvéd külföldi szolgálatra történő vezénylése a kártérítési eljárás megindítását megelőzően megszűnt, az elöljáró parancsnok az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően rendelkezhet.

(3) A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (a továbbiakban: KNBSZ) tagja által külföldi szolgálatra történt vezénylés során elkövetett, nemzetbiztonsági tevékenységgel össze nem függő kártérítési ügy esetén – a KNBSZ főigazgatójának egyidejű értesítése mellett – a KNBSZ tagjának külföldi szolgálata idején állományilletékes parancsnoka jár el.

32. § (1) A kártérítési eljárás elrendelését követő 60 napon belül az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről indokolt határozattal dönt. Indokolt esetben e határidőt az állományilletékes parancsnok a vizsgáló vagy bizottság javaslatára egy alkalommal – legfeljebb 60 nappal – meghosszabbíthatja.

(2) Az eljárási cselekményekről szóló értesítést az eljárás alá vont honvédnek, a tanúnak, a sértettnek, a szakértőnek elektronikus úton, postai úton, távbeszélőn, vagy telefaxon kell kézbesíteni. A vizsgáló vagy a bizottság a címzett személyes megjelenése alkalmával szóban is közölheti az értesítés tartalmát. Feljegyzésben kell rögzíteni a nem postai úton történő kézbesítés tényét.

(3) Ha a vizsgálat során olyan tanú, sértett, szakértő meghallgatása szükséges, aki nem tartózkodik a külföldi szolgálatteljesítés helyén, úgy a vizsgáló vagy a bizottság az érintett szervezet vezetőjét az eljárási cselekmény lefolytatása érdekében postai úton, távbeszélőn, telefaxon vagy elektronikus úton megkeresi. A megkeresésben meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a kártérítési eljárás lefolytatása szempontjából szükség van.

(4) Nemzetközi szervezet felkérésére vagy szervezésében végrehajtott külföldi szolgálat ellátása során a nemzetközi szervezet vagyonában történő károkozás miatt indult kártérítési eljárásban a nemzetközi szervezet által készített jelentést a kártérítési tényállás tisztázásakor bizonyítékként kell értékelni.

(5) Az állományilletékes parancsnok a kártérítési felelősség megállapításakor nincs kötve a nemzetközi szerv (4) bekezdés szerinti jelentésben rögzített felelősségre vagy annak hiányára vonatkozó megállapításához.

(6) A 30. § (2) bekezdése szerinti esetben a vizsgáló vagy a bizottság a vizsgálat befejezését követően a vizsgálat során keletkezett iratokat telefaxon vagy elektronikus úton is megküldheti az állományilletékes parancsnok részére.

(7) Az eljárás alá vont honvéd részére a kártérítési eljárás során hozott határozatot a lehető legrövidebb időn belül oly módon kell kézbesíteni, hogy – szolgálati feladat ellátására, illetve egyéb okból történő távollétére tekintettel – módja legyen a határozat személyes átvételére.

(8) A honvéd fellebbezését a 31. § (1) bekezdésében foglalt esetben a külföldi szolgálatra történő vezénylésének megszűnését követő állományilletékes parancsnokához nyújtja be, aki azt a fellebbezés kézhezvételétől számított 8 napon belül továbbítja a honvéd külföldi szolgálata idején állományilletékes parancsnok hazai elöljáró parancsnokának (a továbbiakban: fellebbezést elbíráló elöljáró parancsnok). A fellebbezést elbíráló elöljáró parancsnok intézkedik az ügy iratainak beszerzésére.

(9) A fellebbezést elbíráló elöljáró parancsnok a 23. § szerint jár el azzal, hogy mellőzi az ügy iratainak visszaküldését.

33. § A műveleti területen történő szolgálatteljesítés során okozott kár miatti kártérítési eljárás lefolytatása során a vizsgáló vagy a bizottság a 29. § szerinti mentesülési ok fennállását hivatalból vizsgálja. A 29. § szerinti mentesülési ok fennálltát a 16. § e) pontja szerinti eljárást megszüntető oknak kell tekinteni.

11. A honvédelmi szervezet kártérítési felelőssége

34. § (1) A honvédelmi szervezet vétkességre tekintet nélkül felel a honvéd által a szolgálati helyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. Az állományilletékes parancsnok előírhatja a szolgálati helyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a szolgálatteljesítéshez nem szükséges dolgok csak az állományilletékes parancsnok engedélyével vihetők be a honvédelmi szervezethez. E szabályok megsértése esetén a honvédelmi szervezetek a bekövetkezett kárért csak szándékos károkozása esetén felel.

(2) A honvédelmi szervezet vétkességre tekintet nélkül felel a kárért,

a) ha az olyan betegség következménye, amely a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett (a továbbiakban: szolgálati betegség), vagy a szolgálat sajátosságaival összefüggésben súlyosbodott, vagy

b) ha az olyan baleset következménye, amely a szolgálat teljesítésével összefüggésben következett be.

(3) Szolgálati betegségnek minősülnek különösen az 1. mellékletben felsorolt betegségek.

35. § A honvédelmi szervezet kizárólag vétkessége esetén felel a kárért, ha az

a) a 34. § (2) bekezdésén kívüli egyéb megbetegedés folytán keletkezett,

b) az igazgatási, a személyügyi, a szervezési és a belső szabályozási tevékenység következménye, vagy

c) a honvéd nem kötelezően elrendelt sporttevékenységéből származik.

36. § (1) Mentesül a honvédelmi szervezet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy

b) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

(2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a honvéd vétkes magatartása idézett elő, vagy amely abból származott, hogy a honvéd a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

37. § (1) A honvédelmi szervezetnek a honvéddel szembeni, szolgálati viszonnyal összefüggő kártérítési felelősségének megállapítása során a honvédnek kell bizonyítania a kár bekövetkezését, mértékét, továbbá azt, hogy az a szolgálati viszonnyal összefüggésben keletkezett.

(2) A szolgálati viszony körébe tartoznak különösen a honvédelmi szervezet feladatainak ellátásával összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgásából és működéséből eredő okok. Ha a honvéd a tevékenységét rendeltetésszerűen a szolgálatteljesítési helyen kívül is ellátja, az e körben történt károsodásának okát ellenőrzési körön belül esőnek kell tekinteni.

38. § (1) A honvédelmi szervezet kártérítési felelőssége fennállása esetén köteles megtéríteni a honvéd

a) elmaradt jövedelmét,

b) vagyonában beállott értékcsökkenését,

c) a kárral, és ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának megállapításánál figyelembe kell venni

a) a szolgálati viszony körében az elmaradt illetményt és azon rendszeres juttatások pénzbeli értékét, amelyekre a honvéd a szolgálati viszony alapján az illetményén felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette,

b) a szolgálati viszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet,

c) azt a jövőbeni változást, amelynek bekövetkezésével számolni lehet.

(3) Ha a károsodás következtében elmaradt jövedelem összege a (2) bekezdés a) pontja alapján nem határozható meg, az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni.

(4) Elmaradt jövedelemként a Hjkr. szerinti illetményt és a (2) bekezdés a) pontja szerinti rendszeres juttatásokat legfeljebb olyan időtartamra kell megtéríteni, amely időtartamra a károsult szolgálati viszonyt létesített.

(5) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor irányadó fogyasztói ár alapján kell meghatározni. A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni. Ha a károsult dolog jellege lehetővé teszi, a honvédelmi szervezet a kárt természetben téríti meg.

(6) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a honvéd a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárított el.

(7) Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak szolgálatteljesítés esetén járnak, így különösen az élelmezés, a munka- és védőruha-ellátás, továbbá a költségtérítés címén járó összeget.

39. § (1) A honvédelmi szervezet köteles megfizetni a honvédnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti nevesített személyiségi jogának megsértésével felmerült sérelemdíját.

(2) A Ptk. szerint nevesített személyiségi jog megsértése esetén a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra jogosult személy és a sérelemdíj fizetésére köteles honvédelmi szervezet meghatározására, valamint a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

(3) A személyiségi jog megsértését, annak mértékét és szolgálati viszonnyal való összefüggését annak kell bizonyítani, akit jogsérelem ért.

(4) A sérelemdíj mértékét az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben kell meghatározni.

40. § (1) A honvédelmi szervezettel szembeni kárigény és sérelemdíj érvényesítésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása során a honvéden túl károsultnak minősül a honvédet ért kár miatt kárigényt érvényesítő közeli hozzátartozó vagy élettárs is.

(2) A honvédelmi szervezet köteles megtéríteni a honvéd közeli hozzátartozójának vagy élettársának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit. A honvédelmi szervezet köteles megfizetni a honvéd közeli hozzátartozójának vagy élettársának a személyiségi jogainak megsértésével összefüggésben felmerült sérelemdíját is.

(3) Ha a károkozással összefüggésben a honvéd meghalt, eltartott hozzátartozója a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja, figyelembe véve a tényleges, és az elvárhatóan elérhető jövedelmét is.

41. § (1) Ha a honvédelmi szervezet a kártérítési felelősségét nem vitatja, a kárigény előterjesztésére jogosult kérelmére a kártérítési eljárás során megállapításra kerülő kártérítés, illetve sérelemdíj terhére előleget állapíthat meg.

(2) A honvédelmi szervezet az előleg megállapítására irányuló kérelemről indokolt határozatban dönt. Az előleg iránti kérelem tárgyában hozott határozattal szemben önálló fellebbezésnek nincs helye, az az érdemi határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem keretében támadható.

42. § (1) A kártérítés összegének kiszámításánál a kár összegéből le kell vonni

a) a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott, valamint a honvédelmi egészségkárosodási ellátást, és

b) azt a pénzösszeget,

ba) amelyet a károsult a munkaereje hasznosításával megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,

bb) amelyhez a károsult a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,

bc) amelyhez a károsult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá,

bd) amelyhez a károsult a honvédelmi szervezet által, a javára megkötött biztosítás révén jut, és

be) amelyhez a károsult kártérítési és sérelemdíj előlegként már hozzájutott.

(2) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult közeli hozzátartozója vagy élettársa tartását, vagy tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

(3) Ha a kárnak vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a honvédelmi szervezet olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.

(4) Az elmaradt jövedelem kiszámításánál a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulékot le kell vonni.

(5) A megállapított sérelemdíj összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyhez a sérelemdíjra jogosult a honvédelmi szervezet által, a javára megkötött biztosítás révén jut.

(6) A honvédelmi szervezet az állomány kártérítésre jogosult tagjától, vagy annak közeli hozzátartozójától vagy élettársától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.

43. § (1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni

a) az illetmény és a betegség idejére járó illetmény,

b) az illetmény és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint

c) az illetmény és a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rokkantsági ellátás vagy a rehabilitációs ellátás

különbözetének megtérítése iránti igényt.

(2) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

(3) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel

a) a betegség idejére járó illetmény első fizetésének napjától,

b) attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás első ízben vezetett jövedelem-kiesésben megmutatkozó károsodásra,

c) a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rokkantsági ellátás vagy a rehabilitációs ellátás folyósításának időpontjától kezdődik.

(4) Járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, és a honvédelmi szervezet a kárigény elbírálására vonatkozó kötelezettségét elmulasztotta. 3 évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.

12. A honvédelmi szervezet felelősségének megállapítása

44. § (1) Az állományilletékes parancsnok a károkozásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a károsultat felhívni kárigényének előterjesztésére. Az állományilletékes parancsnok a kárigény bejelentésétől számított 15 napon belül írásban tájékoztatást nyújt a károsultnak az eljáró honvédelmi szervezetről és az eljárás módjáról. Az elsőfokú kártérítési eljárás során a kártérítési igényt a beérkezésétől számított 60 napon belül indokolt határozattal kell elbírálni.

(2) A kárigény előterjesztésére irányuló felhívás és tájékoztatás személyes átvételét aláírással kell igazolni, ha ez nem lehetséges, tértivevényes ajánlott küldeményként kell közölni. Ha a tértivevény a károsult által a személyügyi szervnek bejelentett lakcíméről „ismeretlen”, „elköltözött”, „nem fogadta” vagy „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, a felhívást és tájékoztatást tartalmazó küldeményt átvettnek kell tekinteni.

(3) Az állomány hősi halottá nyilvánított tagjának elhalálozásával kapcsolatos kártérítési eljárás az együtt élő házastárs vagy élettárs, továbbá eltartott gyermek vonatkozásában sérelemdíj-előleg megállapításával és a kárigény előterjesztésére történő felhívással, hivatalból indul.

(4) Ha a kárigény jogalapja nem vitatott, az állomány a „Magyar Honvédség halottjává” vagy „Katonai szolgálat halottjává” nyilvánított tagjának elhalálozásával kapcsolatos kártérítési eljárás a miniszter ez irányú döntése esetén az együtt élő házastárs vagy élettárs, továbbá eltartott gyermek vonatkozásában sérelemdíj-előleg megállapításával és a kárigény előterjesztésére történő felhívással, hivatalból indul.

(5) Ha a kártérítési eljárás hivatalból indul, az (1) bekezdés szerinti elbírálási határidő az összegszerűen meghatározott kárigénynek az eljáró szervhez történő beérkezését követő napon indul.

(6) Ha a kártérítési eljárás hivatalból indul, a (3) vagy (4) bekezdés alapján sérelemdíj-előleget állapítottak meg és a kárigény előterjesztésére a honvéd halálának bekövetkezésétől számított 3 éven belül nem kerül sor, az eljáró honvédelmi szervezet a sérelemdíj-előleg összegével megegyező összegű sérelemdíj megállapításáról rendelkező határozatot hoz.

45. § A kártérítés meghatározásánál figyelembe vett körülmények lényeges megváltozása esetén a károsult a kártérítési eljárást elsőfokon lefolytató honvédelmi szervezetnél, az elsőfokon eljárt honvédelmi szervezet pedig a bíróságnál kérheti a járadék mértékének és a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását vagy a járadékfizetési kötelezettség megszüntetését.

46. § A hadkötelezettség alapján teljesített szolgálattal összefüggő balesetekkel, a hadkötelezettség alapján teljesített szolgálattal összefüggésben kialakult, vagy súlyosbodott betegségekkel kapcsolatos kárigények elbírálása során e rendeletben meghatározott elévülési, kártérítési anyagi és eljárási, valamint fellebbezési szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

13. A kárigény elbírálása

47. § (1) A kárigény elbírálására elsőfokon az állományilletékes parancsnok rendelkezik hatáskörrel, ha a kárigény egyszerű ténybeli és jogi megítélésű, továbbá összege az 500 000 Ft-ot nem haladja meg.

(2) Ha a kárigény nem egyszerű ténybeli és jogi megítélésű vagy összege az 500 000 Ft-ot meghaladja, elsőfokon a központi pénzügyi szervezet jár el.

(3) A kárigény akkor nem tekinthető egyszerű ténybeli és jogi megítélésűnek, ha

a) a kár haláleset, baleset, szolgálati betegség, egyéb egészségkárosodás következménye,

b) a kárigény jogalapja vitatható, ellenőrzési körön kívül eső elháríthatatlan ok, vagy a károsult elháríthatatlan magatartásának szerepe vizsgálandó,

c) a honvédelmi szervezet vétkessége vizsgálandó,

d) kármegosztásnak lehet helye,

e) személyiségi jogsértéssel kapcsolatos, szolgálati viszony körében, vagy szolgálati viszonyon kívül elmaradt jövedelem kártérítésként való megfizetésére vagy kártérítési járadék folyósítására irányul,

f) a kár összege vagy a kártérítés mértéke vitatott, vagy

g) korábban már elbírált káreseményből eredő újabb igénnyel kapcsolatos.

48. § (1) Az igényérvényesítő az eljárásban személyesen, törvényes képviselője vagy gondnoka, illetve ügyvédje útján jár el. Az eljárás során a helyettesítésre a 11. § (1) bekezdését kell alkalmazni.

(2) Ügyvédet az igényérvényesítő, törvényes képviselője vagy gondnoka, az ügyvédi meghatalmazásra vonatkozó általános szabályok szerint hatalmazhat meg.

(3) A törvényes képviselő, a gondnok és az ügyvéd (a továbbiakban együtt: az igényérvényesítő képviselője) képviseleti jogosultságát köteles igazolni.

49. § Az elsőfokú kártérítési eljárás során a kártérítési igényt a beérkezésétől számított 60 napon belül kell elbírálni.

50. § (1) A kártérítési eljárás során az igény elbírálására jogosult szerv köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni.

(2) Ha a bizonyítási eljárásban valamely tény vagy körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, a 10. § (2) bekezdése szerinti szakértőt kell bevonni.

(3) Az igényérvényesítő, illetve az igényérvényesítő képviselője írásban szakértő bevonását indítványozhatja. Ha az igényérvényesítő, illetve az igényérvényesítő képviselője szakértő bevonására irányuló indítványát a kárigény elbírálására jogosult szerv elutasítja, erről az igényérvényesítőt, illetve az igényérvényesítő képviselőjét az indítvány kézhezvételétől számított 15 napon belül írásban értesíti. Az indítvány elutasításának indokait az érdemi határozat indokolásának tartalmaznia kell.

(4) A kárigény elbírálására jogosult szerv hivatalból rendelkezhet szakértő bevonásáról.

(5) Az eljáró szervezet a szakértő bevonását megelőzően tájékoztatja az igényérvényesítőt, illetve az igényérvényesítő képviselőjét a szakértő bevonásáról, és arról, hogy a szakértőhöz 15 napos határidőn belül kérdéseket intézhet.

(6) Az igény elbírálásának határideje a szakvélemény elkészítésének időtartamával meghosszabbodik.

(7) Az igényérvényesítő, illetve az igényérvényesítő képviselője jogosult az iratokba betekinteni, a szakértői véleményre vagy más bizonyítékra 15 napon belül észrevételt tenni.

(8) Ha az igényérvényesítő, illetve az igényérvényesítő képviselője a kártérítési igényét vagy annak bizonyítékait hiányosan terjesztette elő, és ennek pótlására – megfelelő határidő kitűzésével – felszólították, vagy az igényérvényesítő, illetve az igényérvényesítő képviselője észrevételei megtételére, illetve kérdés felvetésére megfelelő határidőt kapott, az igény elbírálásának határideje a póthatáridő tartamával meghosszabbodik. Ha az igényérvényesítő, illetve az igényérvényesítő képviselője az előírt határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a kért adatot nem közli, a kárigény elbírálására jogosult szerv a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.

(9) Ha a kárigény érdemi elbírálása olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a kárigény elbírálására jogosult szerv az eljárást felfüggeszti. Ha a más szerv előtti eljárás megindítására az igény érvényesítője jogosult, erre megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni, ha a felhívásnak nem tesz eleget, a kárigény elbírálására jogosult szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt.

(10) A felfüggesztés tartama az ügyintézési határidőbe nem számít be.

51. § (1) Kártérítési vagy sérelemdíj előleg – a 44. § (3) és (4) bekezdésében szabályozott eseten kívül – abban az esetben állapítható meg, ha

a) a tényállás tisztázása során a kárigény jogalapja bizonyított vagy a központi pénzügyi szervezet részéről nem vitatott, és

b) az eset összes körülményei, így különösen a kár, illetve személyiségi jogi sérelem becsült mértéke és a kérelmező anyagi helyzete indokolttá teszi.

(2) Az előleg összegét a káresemény körülményeire, valamint a kár, illetve személyiségi jogi sérelem becsült mértékére figyelemmel kell megállapítani.

(3) Az (1) bekezdés szerinti előleg tárgyában hozott határozatra az e rendelet szerinti kártérítési határozatra és az azzal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

52. § (1) A kártérítési határozat rendelkező részből és indokolásból áll.

(2) A rendelkező résznek a kártérítési igény kérdésében hozott érdemi döntést – a megállapított kártérítés összegét, vagy a kérelem elutasítását – és a jogorvoslat lehetőségére vonatkozó tájékoztatást kell tartalmaznia.

(3) Az indokolásnak a tényállást, a bizonyítékok értékelését, az eljárás fontosabb mozzanatait, a döntés jogi indokolását, a megállapított kártérítési összegek jogcímenkénti tételes felsorolását, valamint az alkalmazott jogszabályokra való hivatkozást kell tartalmaznia.

(4) A határozatot az igényérvényesítővel – illetve, ha van, akkor az igényérvényesítő képviselőjével – tértivevényes ajánlott küldeményként kell közölni. A központi pénzügyi szervezetének eljárása esetén a határozat egy példányát az igényérvényesítő állományilletékes parancsnoka, illetve ennek hiányában a miniszter által vezetett minisztérium (a továbbiakban: HM) központi irattára kapja.

14. Jogorvoslat benyújtására vonatkozó eljárási szabályok a honvédelmi szervezet kárfelelősségével kapcsolatban

53. § (1) Az elsőfokú kártérítési határozat elleni fellebbezést két példányban kell előterjeszteni.

(2) A másodfokú eljárást a HM jogi képviselet ellátásáért felelős szerve folytatja le.

(3) Az igényérvényesítő a fellebbezésben olyan új tényekre, körülményekre nem hivatkozhat, amelyeket az elsőfokú eljárás idején már ismert, de azokra nem hivatkozott.

(4) Az 50. § (4), (9), (10) bekezdése a másodfokú eljárásra is irányadó. Ha a másodfokú eljárásban a tényállás megállapítása érdekében további adatgyűjtés indokolt és a tényállás tisztázása a másodfokú eljárás keretében is lehetséges, az adat beszerzésére a másodfokon eljáró szerv intézkedhet. Az igény elbírálásának határideje az adatbeszerzés idejével, de legfeljebb 30 nappal meghosszabbodik.

(5) A másodfokú kártérítési határozatot a miniszter adja ki és írja alá.

(6) A másodfokú kártérítési határozatot a HM jogi képviselet ellátásáért felelős szerve a kárigény elbírálására jogosult szerv részére 3 eredeti példányban megküldi. A határozatot a kárigény elbírálására jogosult szerv tértivevényes ajánlott küldeményként az igényérvényesítőnek megküldi.

(7) A másodfokú határozattal megállapított kártérítést annak kézbesítésétől számított 30 napon belül ki kell fizetni, a keresetindításra tekintet nélkül. A kifizetés teljesítése iránt – a KNBSZ főigazgatója által kibocsátott határozat kivételével – a központi pénzügyi szervezet intézkedik.

(8) A kereset benyújtásával perré alakult eljárásban alperesként a HM-et kell megjelölni.

15. A kár leírása

54. § (1) A meg nem térülő kár leírására irányuló kérelmet haladéktalanul elő kell terjeszteni az 57–62. § szerinti jogkört gyakorló személynél (a továbbiakban: leírási jogkört gyakorló), aki a jogszabályi feltételek fennállása esetén a kár leírása iránt soron kívül intézkedik.

(2) A leírási kérelemnek tartalmaznia kell a teljes kár és a meg nem térülő kár pontos mértékét. A kérelemhez mellékelni kell a kárügy iratait is, így különösen a kárfelvételi jegyzőkönyvet, az abban foglalt megállapításokat alátámasztó dokumentumokat, valamint – ha kártérítési eljárás indult – a kártérítési határozatot.

55. § (1) Ha a kárügyben a vonatkozó szabályok rendelkezéseit és elveit helyesen alkalmazták, akkor a leírási jogkör 57–62. § szerinti gyakorlója a meg nem térülő kárt leírja és a leírási tanúsítványt kiadja.

(2) A leírási jogkör 57–62. § szerinti gyakorlója megtagadja a leírást, és a leírást kérő parancsnokot, vezetőt újabb vizsgálat elrendelésére hívja fel, ha az alapul szolgáló kárügy lényeges körülményeit nem tisztázták, vagy a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit, illetve elveit megsértették. Az újabb vizsgálatot 30 napon belül be kell fejezni. Ezt a határidőt a leírási jogkör gyakorlója egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja.

(3) A nem pénzeszközökben keletkezett károkra vonatkozó leírási tanúsítvány tartalmazza:

a) a leírást kérő honvédelmi szervezet megnevezését, a leírásra vonatkozó felterjesztés keltét, nyilvántartási számát,

b) a veszendőbe ment anyag

ba) megnevezését,

bb) egységét,

bc) értékcsoportját,

bd) mennyiségét,

be) egységárát,

bf) összegét,

c) a veszendőbe ment anyag értékét összesen,

d) a kártérítésként előjegyzett összeget,

e) a levonásba nem hozható anyag értékét,

f) a leírásra vonatkozó nyilatkozatot,

g) a veszendőbe ment anyag elvesztésének, értékcsökkenésének, megrongálódásának, használhatatlanná válásának igazolására vonatkozó iratok megjelölését,

h) keltezést,

i) a leírási jogkör gyakorlója aláírását és pecsétjét.

(4) A pénzeszközökben keletkezett károkra vonatkozó leírási tanúsítvány tartalmazza:

a) a leírást kérő honvédelmi szervezet megnevezését, a leírásra vonatkozó felterjesztés keltét, nyilvántartási számát,

b) a pénzeszközben okozott kár megnevezését,

c) az okozott kár összegét,

d) a kiszabott kártérítés összegét,

e) a leírással engedélyezett összeget,

f) a leírásra vonatkozó engedélyt,

g) keltezést,

h) a leírási jogkör gyakorlója aláírását és pecsétjét.

56. § (1) A leírási tanúsítványt két példányban kell kiállítani. Az első példányt a leírást kérő parancsnoknak, vezetőnek kell megküldeni.

(2) A leírási tanúsítványokat tartalmazó tömb szigorú számadási és nyilvántartási kötelezettség alá tartozó okmány.

16. A kárleírási jogkörök vagyonban, illetve pénzeszközben keletkezett károk esetén

57. § A HM-ben és a miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezeteknél a leírási jogkört a következő személyek gyakorolják:

a) HM kezelésébe, illetve gazdálkodási jogkörébe tartozó vagyonban keletkezett kárból, káresetenként – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – 1 000 000 Ft értékhatárig a HM gazdálkodási ügyekért felelős helyettes államtitkára,

b) a miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezetek vezetője a kezelésébe tartozó testületi vagyonban keletkezett kárból, káresetenként – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – 1 000 000 Ft értékhatárig,

c) a b) pontban meghatározott leírási jogkört meghaladó kár esetén – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – a HM közigazgatási államtitkára (a továbbiakban: HM KÁT).

58. § (1) A miniszter által az állam nevében alapított, a miniszter fenntartói irányítása alá tartozó, honvédelmi szervezetnek nem minősülő többcélú szakképző intézmény igazgatója a kezelésébe, illetve gazdálkodási körébe tartozó testületi vagyonban keletkezett kárból – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével –, káresetenként 500 000 Ft-ig gyakorolja a leírási jogkört.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott leírási összeget meghaladó kár esetén – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – a HM KÁT gyakorolja a leírási jogkört.

59. § (1) A KNBSZ főigazgatója a kezelésébe, illetve gazdálkodási körébe tartozó testületi vagyonban keletkezett kár esetén a kárleírási jogkört – a pénzeszközökben keletkezett károk esetében is – káresetenként 10 000 000 Ft összeghatárig gyakorolja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg feletti kárleírás a miniszter hatáskörébe tartozik.

60. § (1) A Hvt. 3. § 15. pontja szerinti szervezetnél (a továbbiakban: honvédségi szervezet) a kezelésbe, illetve gazdálkodási körbe tartozó testületi vagyonban keletkezett kárból – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – a kárleírási jogkört káresetenként a parancsnokok a következők szerint gyakorolják:

a) az önálló egységparancsnok 2 500 000 Ft értékhatárig,

b) a más magasabb szintű parancsnokság parancsnoka 5 000 000 Ft értékhatárig,

c) a HVKF 10 000 000 Ft értékhatárig.

(2) A 10 000 000 Ft-nál nagyobb összegű kár esetén a leírási tanúsítványt a HM KÁT adja ki.

61. § A pénzeszközökben keletkezett károk esetében – az 59. § (1) bekezdése kivételével – a kárleírási jogkört a következő személyek gyakorolják:

a) 10 000 000 Ft értékhatárig a központi pénzügyi szervezetének vezetője,

b) 10 000 000 Ft értékhatár felett a HM KÁT.

17. A hiány és a tartozás nyilvántartása

62. § (1) A honvédelmi szervezetnél keletkezett károkat és hiányokat a vonatkozó nyilvántartásokból kiadásba kell helyezni, és egyidejűleg be kell írni a károkról vezetett nyilvántartó könyvbe (a továbbiakban: hiánynyilvántartó könyv). A hiánynyilvántartó könyvet a honvédelmi szervezet szakanyag szerint illetékes fegyvernemi és szolgálati ág főnökei kötelesek vezetni.

(2) A hiánynyilvántartó könyvnek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyekből hitelt érdemlően megállapítható, hogy a kár milyen leltári készlet kezelőjénél, milyen anyagban, leltári készletben vagy más dologban, milyen módon keletkezett, milyen összeget képvisel és hogyan rendeződött.

63. § (1) Nyilvántartást kell vezetni a rendelet hatálya alá tartozó honvédelmi szervezetekkel szemben fennálló tartozásokról is (a továbbiakban: tartozások könyve). A tartozások könyvének vezetése a pénzügyi és számviteli szolgálat feladata.

(2) A tartozások könyvének azokat az adatokat kell tartalmaznia, amelyekből a kötelezett személy vagy szervezet azonossága, a tartozás jogcíme és folyamatos alakulása pontosan megállapítható. A tartozások könyvében elkülönítve kell vezetni azokat a károkat is, amelyek közvetlenül pénzben jelentkeznek.

18. A kártérítés törlése

64. § (1) A kiszabott és behajthatatlan kártérítési összeg törléséről szóló határozat meghozatalára – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – annak a honvédelmi szervezetnek a parancsnoka, vezetője jogosult, amelyik azt nyilvántartja.

(2) A kártérítést csak akkor lehet behajthatatlannak minősíteni, ha okirattal bizonyítható, hogy

a) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pontjában foglaltak fennállnak, vagy

b) az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 97. § (3) bekezdése alapján a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított értékhatárt el nem érő kis összegű követelésnek minősül.

(3) A behajthatatlannak minősített 100 000 Ft-ot meghaladó kártérítési összeget a HM és a miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezeteknél a HM KÁT, a honvédségi szervezetnél a HVKF törölheti.

(4) A behajthatatlannak minősített, a KNBSZ-nél nyilvántartott kártérítés összegét a KNBSZ főigazgatója összeghatártól függetlenül törölheti.

19. Záró rendelkezések

65. § Ez a rendelet 2024. július 1-jén lép hatályba.

66. § Az e rendelet hatálybalépése előtt megkezdett kártérítési ügyekre a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény és a kártérítési felelősségről, valamint egyes meg nem térülő károk leírásának és törlésének szabályairól szóló 10/2013. (VIII. 12.) HM rendelet I. és II. fejezetének 2024. június 30-án hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

67. § * 

1. melléklet a 12/2024. (VI. 28.) HM rendelethez

Szolgálati betegségek

A B
1 A szolgálati betegség megnevezése A szolgálati tevékenység
2 Ólom és vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely ólomnak és vegyületeinek keletkezésére és felhasználására irányul
3 Kadmium és vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely kadmiumnak és vegyületeinek keletkezésére és felhasználására irányul
4 Foszfor és vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely foszfornak vagy vegyületeinek keletkezésére, kivonására és felhasználására irányul
5 Higany, valamint foncsorai és vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely higanynak, valamint foncsorainak és vegyületeinek kinyerésére, keletkezésére és felhasználására irányul
6 Arzén és vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely arzénnek vagy vegyületeinek keletkezésére és felhasználására irányul
7 Mangán és vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely mangán keletkezésére és felhasználására irányul
8 Berillium és vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely berillium keletkezésére és felhasználására irányul
9 Benzol vagy homológjai által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely benzol vagy homológjai keletkezésére, kivonására és felhasználására irányul
10 Benzol és homológjainak nitro- és amino-származékai által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely benzol és homológjainak nitro- vagy amino-származékai keletkezésére, kivonására és felhasználására irányul
11 Metil-alkohol által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely metil-alkohol keletkezésére és felhasználására irányul
12 Zsírsorozat halogén-vegyületei által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely zsírsorozat halogén-vegyületei keletkezésére, kivonására és felhasználására irányul
13 Nitroglicerin, nitroglikol, etilénglikol és dinitrát által okozott megbetegedések Minden olyan szolgálati tevékenység, amely nitroglicerin, nitroglikol, etilénglikol, dinitrát keletkezésére és felhasználására irányul
14 Szénkéneg által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely szénkéneg keletkezésére és felhasználására irányul
15 Kénhidrogén által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely kénhidrogén keletkezésére és felhasználására irányul
16 Szén-monoxid által okozott mérgezés Minden olyan helyen kifejtett szolgálati tevékenység, ahol a levegő CO szennyezettsége előfordulhat
17 Mindazok a károsodások, amelyeket ionizáló sugárzások (pl. rádium és radioaktív anyagok, röntgensugarak) okozhatnak Minden olyan szolgálati tevékenység, amely rádium és egyéb radioaktív anyagok vagy ionizáló sugárzás hatásával jár
18 Bőr egyszerű rákos megbetegedései Minden olyan szolgálati tevékenység, amely kátrány, szurok, bitumen, ásványolajok, paraffin vagy vegyületei illetőleg az említett anyagokból származó készítmények vagy üledékek kezelésével vagy felhasználásával jár
19 Húgyutak rákos vagy egyéb daganatos nyálkahártya megbetegedései, amelyek aromás aminok hatására keletkeznek Minden olyan szolgálati tevékenység, amely aromás aminok felhasználásával jár
20 Sűrített levegős szerszámok vagy hasonló hatású gépek és munkaeszközök okozta rázkódás következtében fellépő megbetegedések Minden olyan szolgálati tevékenység, amelynek sűrített levegős szerszámokkal történik, továbbá minden olyan szolgálati tevékenység, amely vibrációs ártalmat okoz
21 Dekompressziós megbetegedés következtében fellépő idült állapotok (keszonbetegség, a központi idegrendszer, a halló- és egyensúlyszerv, a váll- és csípőízület idült elváltozásai) Sűrített levegőben végrehajtott szolgálati tevékenység, búvármunka, magassági repülés
22 Fluor és vegyületei hatására a csontok, ízületek és szalagok megbetegedése (fluorózis) Minden olyan szolgálati tevékenység, amely fluor keletkezésével és felhasználásával, valamint nátrium-alumíniumfluorid (kriolit) felhasználásával jár
23 Szilikózis tüdőgümőkórral vagy anélkül Minden olyan szolgálati tevékenység, amely szabad kovasavtartalmú por belélegzésével jár
24 Alumíniumpor hatására a mélyebb légutak és a tüdő megbetegedése Minden olyan szolgálati tevékenység, amely alumínium keletkezésére és felhasználására irányul
25 Azbesztózis tüdőrákkal vagy anélkül Minden olyan szolgálati tevékenység, amely az azbeszt felhasználására irányul
26 Légutak foglalkozás okozta káros megbetegedései Minden olyan szolgálati tevékenység, amely alkálikromátok keletkezésére és krómfestékké való felhasználására irányul
27 Rövidhullámú hősugárzás hatására keletkezett szürke hályog Minden olyan szolgálati tevékenység, amely rövidhullámú hősugárzás keletkezésével jár (pl. üveg-, fémolvasztás)
28 Zoonózisok. Állattól emberre közvetlenül vagy közvetve átvitt megbetegedések, továbbá a tetanuszbacilus által okozott merevgörcs, a tarlósömör, más néven gombás szőrtüszőgyulladás, ha szolgálat ellátásával kapcsolatban keletkezik Szolgálati tevékenységként végzett állatgondozási feladat, valamint állati tetemekkel és hulladékokkal való foglalkozás, illetve olyan szolgálati tevékenység, ahol az esetlegesen fertőzött állattal a szolgálatteljesítő érintkezik
29 Műtrágya és növényvédő szerek által okozott mérgezés és károsodás Minden olyan szolgálati tevékenység, amely műtrágya vagy növényvédő szer tárolására, kiszerelésére, csomagolására és felhasználására irányul
30 Dioxán (dietilén-oxid) által okozott mérgezés Minden olyan szolgálati tevékenység, amely során a dioxánt oldószerként alkalmazzák vagy amely során dioxánt is felhasználnak
31 Zaj okozta halláskárosodás Minden olyan szolgálati helyen végzett tevékenység, ahol a zajszint a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendeletben meghatározott zajszintet meghaladja, és az ott szolgálatot teljesítő öt éven át zajártalomnak volt kitéve
32 Fertőző betegségek által okozott idült egészségkárosodás Minden olyan szolgálati tevékenység, amely heveny fertőző betegek egészségügyi ellátására, kiszolgálására irányul
33 Talkózis Minden olyan szolgálati tevékenység, amely talkum (magnézium-szilikát) keletkezésére és felhasználására irányul
34 Térdízületi meniscus Minden olyan szolgálati tevékenység, amelynek során a munkát térdelő, guggoló testhelyzetben kell végezni, továbbá ilyen tevékenységgel járó munkakörben legalább három évet dolgoztak, vagy ha a meniscus szövettani vizsgálata a jellegzetes degeneratív elváltozást kimutatta
35 Mérgező harcanyagok által okozott (idült) megbetegedések Minden olyan szolgálati tevékenység, amely mérgező harcanyagok kísérleti célú előállítására, tárolására, oktató jellegű felhasználására és a mentesítésre irányul
36 Vírushepatitis által okozott akut és idült megbetegedés Minden olyan szolgálati tevékenység, amelynek során a katona-egészségügyi szolgálathoz beosztott személy:
– beteggel, váladékaival, vizsgálati anyagával érintkezésbe lép;
– az orvosi beavatkozás, ápolás folyamán használt műszert, eszközt, textíliát, berendezési tárgyat összegyűjti, tisztítja, karbantartja;
– tetemmel vagy annak részeivel boncolás, továbbá szövettani feldolgozás folyamán érintkezésbe kerül;
– hepatitis esetén járványügyi vizsgálatot vagy fertőtlenítést végez
37 Diffúz, progrediáló fibrózissal járó keményfémpneumokoniózis Minden olyan szolgálati tevékenység, amely keményfémporok keletkezésével jár