A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének előzetes döntéshozatali indítványa alapján a közjegyző által kiállított tanúsítvány és az ahhoz mellékletként fűzött jegyzőkönyv közokiratnak való megfelelősége tárgyában meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Pfv.20.585/2022/4. számú határozata a következő kötelező értelmezéssel alkalmazható: A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 23/C. §-a alapján a felmondás közléséről 2015. július 1-e és 2023. szeptember 30-a között kiállított ténytanúsítvány és a felmondás szó szerinti szövegét tartalmazó hozzáfűzött melléklet akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a melléklet az okirat része, azaz a ténytanúsítványból a melléklet egyértelműen beazonosítható, illetve ha kitűnik belőle a tartalmi összefüggés, vagyis konkrét utalás van a melléklettel való kapcsolatra vagy feltünteti a hozzáfűzött irat számát.
[1] A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Bszi. 33. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított jogkörében a jogegység biztosítása érdekében előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő.
[2] Az előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztésének oka, hogy a Kúria végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban meghozott Pfv.20.585/2022/4. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett ítéletével (a továbbiakban: referenciahatározat) összefüggésben széttartó ítélkezési gyakorlat alakult ki: a bíróságok eltérően foglalnak állást a végrehajtási záradék szabályszerűségének megítélésében, amennyiben a közjegyző a felmondás közléséről kiállított kézbesítési tanúsítvány mellékleteként fűzi az okirathoz a felmondásról szóló nyilatkozatot szó szerint tartalmazó jegyzőkönyvet.
[3] A Kúria a referenciahatározatban kimondta, hogy a közjegyzői okirat akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a felmondást és a felmondás közlését is közokirat tanúsítja.
[4] Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperesekkel kötött kölcsönszerződést a szerződésszerű visszafizetési kötelezettség teljesítésének elmaradása miatt közjegyzői okiratba foglaltan, azonnali hatállyal felmondta. A felmondást tartalmazó közokiratot a közjegyző postai úton küldte meg a felpereseknek, a kézbesítésről a közjegyző helyettese tanúsítványt készített, amelyhez – jelen jegyzőkönyv megjelöléssel – hozzáfűzte a felmondást tartalmazó közjegyzői okirat (jegyzőkönyv) hiteles példányát.
[5] A felperesek keresetükben egyebek mellett arra is hivatkoztak, hogy nem állnak fenn a közvetlen végrehajtás elrendelésének a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (1) és (2) bekezdésében előírt törvényi feltételei.
[6] A Kúria a felperesek keresetét elutasító jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet helybenhagyva a végrehajtást megszüntette. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közvetlen végrehajtás elrendeléséhez – a közjegyzői okirat záradékkal való ellátásához – két közokirat szükséges, egyrészről az ügyleti okirat, másrészről a tartozás esedékessé válását igazoló ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány), amely jegyzőkönyvi vagy záradéki formában az esedékessé válásra vonatkozó jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja.
[7] A végrehajtást kérőnek a végrehajtási záradék kiállításának előfeltételeként közokirattal kell tanúsítania azt is, hogy a feltétel bekövetkezett, a követelés felmondás következtében esedékessé vált. A Vht. 23/C. §-a alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 3/2020. PJE határozat (a továbbiakban: PJE) értelmében a felmondásnak két formája lehet. Az egyik esetben az arra jogosult teljes bizonyító erejű magánokiratban maga mondja fel a szerződést és maga is kézbesíti a felmondást a másik félnek, majd a közjegyző – a közjegyzőkről szóló 1991. XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 136. § (1) bekezdés g) pontjának megfelelően kiállított – közjegyzői tanúsítvánnyal igazolja, hogy a záradékolni kívánt okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette. A felmondás másik formája, amikor az arra jogosult a közjegyzőnek ad megbízást arra, hogy foglalja okiratba (jegyzőkönyvbe) a felmondást, egyben azzal is megbízza a közjegyzőt, hogy a felmondást közölje a másik féllel. Ez utóbbi esetben a jogosult a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontjának megfelelően kiállított tanúsítvánnyal igazolja, hogy a záradékolni kívánt okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette.
[8] A konkrét ügyben az alperes az utóbbi megoldást választotta. A közjegyző a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontjának megfelelő tanúsítványt a 142. § (2) bekezdés szerinti eljárása eredményeként állíthatta ki.
[9] A Kúria referenciahatározata úgy foglalt állást, hogy nem felel meg a Kjtv. 142. § (2) bekezdésében foglalt kógens előírásnak az a megoldás, ha a közjegyző a kölcsönszerződés felmondásának közléséről kiállított tanúsítványba nem foglalja bele a felmondás szó szerinti szövegét, hanem ehelyett a felmondásról szóló nyilatkozat megtételéről felvett, annak egyébként szó szerinti szövegét tartalmazó jegyzőkönyvet hozzáfűzi. A Kjtv. 142. § (2) bekezdésének a felmondáskor, 2015 októberében hatályos szövege szerint a közjegyző a kérelmet előterjesztő félnek adott tanúsítványban „feltünteti (egyebek mellett) a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét”. A szabályozás kógens, az attól való eltérés nem megengedett.
[10] A törvény megsértésével kiállított tanúsítvány a Kjtv. 147/A. §-ára tekintettel nem tekinthető közokiratnak, ezért annak alapján a kötelezettség közvetlen végrehajtása nem rendelhető el, a már elrendelt végrehajtás esetén (így az adott ügyben) a végrehajtás megszüntetésének, illetőleg a végrehajtási záradék törlésének van helye.
[11] A Kúria ítélete a BHGY-ban való közzététele folytán eredményezett precedens hatása miatt az adott jogkérdésben az ügyekben eljáró bíróságok számára kötelező erejű értelmezést ad.
[12] A teljesség igénye nélkül beszerzett, az adott tárgykört érintő jogerős – és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) hatályos rendelkezése szerint felülvizsgálattal nem támadható – határozatok azt mutatják, hogy az elsőfokú bíróság módjára eljáró közjegyzők és a közjegyzői végzés elleni fellebbezéseket elbíráló másodfokú bíróságok a Kúria közzétett határozatát eltérően értelmezik. A vizsgált határozatok tartalma alapján a joggyakorlat három iránya azonosítható.
[13] 1. 2023 nyaráig többségben volt a Kúria közzétett határozatában kifejtett elvek szerinti gyakorlat (pl. Nyíregyházi Törvényszék, Balassagyarmati Törvényszék gyakorlata, a Kecskeméti Törvényszék 2.Pkf.20.370/2023/3. számú végzése, Fővárosi Törvényszék különböző tanácsai által hozott 44.Pkf.633.179/2023/3. számú, 43.Pkf.633.813/2023/4. számú és 57.Pkf.630.896/2023/5. számú végzések).
[14] 2. A Kúria közzétett eseti döntésétől eltérő álláspont érvényesült a Kecskeméti Törvényszék 6.Pkf.21.003/2023/2. számú és 6.Pkf.20.479/2023/2. számú végzéseiben, a Fővárosi Törvényszék 42.Pkf.632.921/2023/3. számú és 47.Pkf.632.747/2023/3. számú végzéseiben.
[15] 3. A további jogértelmezés szerint a Kúria ítélete a Kjtv.-nek a 147/A. § beiktatásával az egyes igazságügyi tárgyi, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2015. évi LXXI. törvény 19. §-ával történt módosítására figyelemmel csak a 2015. július 1-je (a módosítás hatályba lépése) után kiállított közjegyzői okiratokra irányadó. Ez az értelmezés tükröződik a Kecskeméti Törvényszék 1.Pkf.20.608/2023/3. számú, a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pkf.221/2023/4. számú, 1.Pkf.306/2023/4. számú és a Szegedi Törvényszék 5.Pkf.20.263/2023/3. számú, 5.Pkf.20.392/2023/3. számú végzéseiben.
[16] További jogértelmezési jogbizonytalanságot keletkeztethetnek a Kjtv. 142. § (2) bekezdését módosító és a 182. § (19) bekezdését beiktató, az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2023. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Ittv.) 15. és 17. §-ának 2023. október 1-jétől hatályos rendelkezései. Az Ittv. 17. §-a értelmében a Kjtv. 142. § (2) bekezdésének módosított szövegét csak a 2023. október 1-je után indult, a 142. § szerinti nyilatkozat vagy értesítés közlésének tanúsítása iránti eljárásokra kell alkalmazni. Az Ittv. 15. és 17. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a módosítás indoka a normaszöveg pontosítása és a joggyakorlat egységesítése volt. A módosítás, így a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövege jegyzőkönyvbe foglalásának kötelezettsége a jövőre szól, ebből következik, hogy a Kjtv. 2023. szeptember 30-ig hatályos szövege a felmondás közléséről szóló ténytanúsítvány közokirati jellegét nem érinti, a közjegyző ahhoz hozzáfűzheti a felmondást. Erre a következtetésre különösen az indokolás utolsó mondatában beszúrt szövegrész – „figyelemmel a Kjtv. 118. §-ára is” – ad alapot.
[17] Ebből következően megkerülhetetlen az állásfoglalás abban a járulékos kérdésben, hogy megalapozott-e az a jogértelmezés, amely a ténytanúsítványhoz fűzött, a felmondást tartalmazó jegyzőkönyvet a Kjtv. 118. § második mondata szerinti okirathoz fűzendő mellékletként kezeli [vö. a Kjtv. 132. § (2) bekezdés, 138. § (2) bekezdés, 145. § (4) bekezdés, 146/A. § (2) bekezdés, 154. § (4) bekezdés, 161/A. § (1) bekezdés, 161/B. § (1) bekezdés és 165. § (3) bekezdés].
[18] A bemutatott ellentétes jogértelmezésre és a felmerülő kérdésekre figyelemmel jogegységi határozatot igénylő, elvi jelentőségű jogkérdések merülnek fel.
[19] 1. A felmondásról szóló nyilatkozat megtételéről felvett, szó szerinti szöveget tartalmazó jegyzőkönyv a felmondás közléséről kiállított tanúsítványhoz való hozzáfűzés esetén ellátható-e végrehajtási záradékkal.
[20] 2. A Kúria referenciahatározatából levont jogi következtés 2015. július 1-jét követően készült közjegyzői okirat közokirati jellegére vonatkoztatható csak, az azt megelőző időszakban nem precedens erejű.
[21] A legfőbb ügyész állásfoglalása szerint a közjegyzői okirat 2023. október 1. napja előtt végrehajtási záradékkal ellátható volt akkor is, ha a közjegyző a kölcsönszerződés felmondásának közléséről kiállított tanúsítványhoz hozzáfűzte a felmondásról szóló nyilatkozat megtételéről felvett, annak szó szerinti szövegét tartalmazó jegyzőkönyvet, feltéve, hogy az a tanúsítvány szövegéből egyértelműen és kizárólagosan beazonosíthatóan a közjegyzői okirat része.
[22] A Kjtv. 118. §-ában előírt alakszerűség megtartása mellett a melléklettel ellátott tanúsítvány közokiratnak minősül, ez pedig nem ellentétes a precedenssel sem. A referenciahatározatban a közjegyző által kiállított tanúsítvány azt rögzítette, hogy „jelen jegyzőkönyv” kerül kézbesítésre az adósok részére, azonban a tanúsítvány nem tartalmazta sem a jegyzőkönyv ügyszámát, sem pedig annak szövegét, ezért nem volt azonosítható. Amennyiben viszont a közjegyző által kiállított okiratok a követelménynek megfelelnek, úgy ettől a precedenstől eltérő tényállás mellett az összefűzés nem ellentétes a Kjtv. 142. § (2) bekezdés kógens előírásával.
[23] A Jogegységi Panasz Tanács az indítványban meghatározott elvi jogkérdés eldöntéséhez áttekintette a közjegyzői okirat közokiratiságáról és végrehajtási záradékolásáról rendelkező jogi szabályozást.
[24] 1. A szerződés felmondását és annak jogkövetkezményeit a polgári jog szabályozza. A felmondás a szerződést megszünteti [Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:213. § (1) bekezdés, Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 321. § (1) bekezdés]. A szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal pedig kötelesek egymással elszámolni [Ptk. 6:212. § (2) bekezdés, régi Ptk. 319. § (2) bekezdés].
[25] A felmondással lejárttá tett tartozás végrehajtási záradék kiállításával történő közvetlen végrehajtásának elrendelését a Vht. 23/C. §-a alaki és tartalmi előírásokhoz köti. Az (1) bekezdés a záradékoltatni kívánt okirat kötelező tartalmi elemeit határozza meg, míg a (2) bekezdés az alaki előírás tekintetében specializál: a kötelezettség feltételének vagy időpontnak a bekövetkezését közokiratnak kell tanúsítania.
[26] A Vht. 23/C. §-a alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 3/2020. PJE határozat 3. pontja alapján a végrehajtást kérő a végrehajtási záradék Vht. 23/C. §-a szerinti kiállítás során a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) vagy g) pontjának megfelelően kiállított közjegyzői ténytanúsítvánnyal is igazolhatja, hogy a záradékoltatni kívánt okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette.
[27] A végrehajtási záradék kibocsátásának alapjául szolgáló közjegyzői okirat a Kjtv. 142. §-a vagy a Kjtv. 144. §-a alapján készülhet. A közjegyző a Kjtv. 144. §-a szerinti eljárásban egy tanúsítványt készít, ezzel szemben a Kjtv. 142. § szerinti eljárásban két tanúsítvány kiállítására kerül sor.
[28] A Kjtv. 142. § (2) bekezdésében előírt eljárás két részből áll. A közjegyző először a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontja szerinti közjegyzői tanúsítvánnyal igazolja, hogy a jogosult a záradékoltatni kívánt okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette: a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vagy értesítés szövegét a nyilatkozat tevő előtt felolvassa és vele aláíratja. Az így készült jegyzőkönyvi tanúsítvány (a továbbiakban: jegyzőkönyv) a Pp. 323. § (2) bekezdés c) pontja alapján közokirati bizonyító erővel bír, azaz azt bizonyítja, hogy a hitelező a benne foglalt nyilatkozatot megtette.
[29] Az eljárás azzal fejeződik be, hogy a közjegyző az okiratot postai vagy elektronikus küldeményként feladja és a nyilatkozat vagy értesítés közléséről a kérelmet előterjesztő félnek tanúsítványt ad, amelyben feltünteti a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, illetve székhelyét, a feladás évét, hónapját, napját, a kérelmet előterjesztő fél kívánságára óráját is. A kézbesítési tanúsítvány a Pp. 323. § (3) bekezdés b) pontja szerint közokirati bizonyító erejű.
[30] A referenciahatározat meghozatala előtt általános volt az a gyakorlat, hogy a közjegyző a kézbesítési tanúsítványba nem foglalta bele a felmondást tartalmazó jegyzőkönyv szó szerinti szövegét, hanem a jegyzőkönyvet mellékletként az okirathoz fűzte.
[31] A referenciahatározatban foglalt jogértelmezés a Kjtv. 142. § (2) bekezdése szerinti eljárásra vonatkozik. Az adott esetben a jogosult a közjegyzőnek arra adott megbízást, hogy foglalja jegyzőkönyvbe a felmondást, majd azt közölje a másik féllel. A referenciahatározat állást foglalt abban, hogy a Kjtv. 142. § (2) bekezdése kógens előírás, a tanúsítványban kell feltüntetni – egyebek mellett – az értesítés vagy nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglalt szó szerinti szövegét, ennek hiányában a kézbesítési tanúsítvány nem minősül közokiratnak, tehát a végrehajtási záradék kiállítása alapjául nem szolgálhat.
[32] A Jogegységi Panasz Tanácsnak elsődlegesen abban az elvi jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kézbesítési tanúsítványhoz a felmondást szó szerint tartalmazó jegyzőkönyv mellékletként való hozzáfűzése a Kjtv. 142. § (2) bekezdésében előírt, a Kjtv. 118. §-ára utalással a Kjtv. 111. § (2) bekezdése szerinti közokirati jelleget érinti-e. A 650/2021/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló 2015. évi LXXI. törvény 19. §-a ugyanis 2015. július 1 napjával a Kjtv.-be foglalta a 147/A. §-t, amely szerint nem tekinthető közokiratnak az a tanúsítvány, amelyet a közjegyző a Kjtv. 136–147. §-okban foglaltak megsértésével vagy – a 2021. évi CXXII. törvény 8. §-ával beiktatva – elmulasztásával készített.
[33] A közjegyzők tevékenysége az igazságszolgáltatás része, ebből kifolyólag a tevékenységüket garanciális jellegű szabályok alkotják [944/B/1994 AB határozat], amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a közjegyzők az intézmény törvényben rögzített céljait meg tudják valósítani [108/B/1992. AB határozat]. Mindezek érdekében „kapják” az államtól a közhitelességet [27/1999. (IX. 15.) AB határozat], tevékenységük jogszolgáltató tevékenység {13/2008. (II. 21.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság – egy, a közjegyzőket érintő ügyben – a fenti megállapításokat a 13/2013. (VI. 3.) AB határozat [32] pontjára utalással megerősítette [3244/2014. (X. 3.) AB határozat [27]–[29] pont}.
[34] A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre, jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul. A közjegyző akkor is közhatalmi tevékenységet gyakorol, amikor a fél kérésére közokiratot készít. (1/2014. PJE határozattal fenntartott 3/2004. PJE határozat indokolás VIII. pont) A közjegyzők közhitelességgel való felruházása [Kjtv. 1. § (1) bekezdés] azt jelenti, hogy tevékenységüket garanciális jellegű szabályozási keretek között gyakorolják, ugyanis csak ebben az esetben felel meg a tevékenységük a törvény által rájuk ruházott közhitelességnek és a társadalmi bizalomnak.
[35] Közokirat az olyan okirat, amelyet a bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki [Pp. 323. § (1) bekezdés, régi Pp. 195. § (1) bekezdés]. Közjegyzői okiratnak minősül az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat [Kjtv. 111. § (1) bekezdés]. Ténytanúsító okiratot lehet kiállítani a) nyilatkozat (értesítés) közléséről; b) egyéb jogi jelentőségű tényekről [Kjtv. 136. § (1) bekezdés].
[36] Az elvi jogkérdés alapja a Kjtv. 118. §-a és a Kjtv. 142. § (2) bekezdése egymáshoz való viszonya: a közjegyzői okiratokra vonatkozó általános alaki előírást specifikálja-e a Kjtv. 142. § (2) bekezdése, azaz a jegyzőkönyv kézbesítési tanúsítványban (egy okiratban) való feltüntetésének kógens előírása. Az elvi kérdés más összefüggésben úgy közelíthető meg, hogy a felmondást tartalmazó közokiratnak a kézbesítési ténytanúsítványhoz fűzése helyettesíti-e a jogszabályhelyben előírt feltüntetést, megfelel-e a törvényi előírásnak.
[37] A tanúsítvány jogintézménye az 1874. évi XXXV. törvénycikk-kel honosult meg a magyar jogban és szorosan kapcsolódott a közjegyző által kiállított okiratok közokiratiságához. A tények tanúsítása speciális okiratban történt, a közjegyző ezekről ténytanúsítványt készített (98–101. §). Ha a közlés valamilyen jogkövetkezményt vont maga után, a közjegyző azt szóban adta elő a félnek, és a megkeresőnek tanúsítványt adott, amelyben az értesítvény szó szerinti tartalma, a felek nevei, polgári állása és lakóhelye, a közlés helye, éve, hónapja, napja, s ha a megkereső fél kívánná azon óra is, amelyben a közlés megtörtént (99. §). A megkeresés eredménytelensége esetén a bíróságon keresztül a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok szerint kézbesítette. A másik elkészített ténytanúsítvány a közlemény tartalmát és elküldését tanúsította. Erre akkor volt lehetőség, ha nem fűződött hozzá joghatás. A tanúsítványok csak akkor minősültek közokiratnak, ha megfeleltek a törvény taxatíve felsorolt (68. §) kritériumainak (105. §).
[38] Az állami közjegyzők eljárásáról és ügyviteléről szóló 1640/1952. évi IM utasítás a tanúsítványokra speciális szabályt nem tartalmazott, de változatlanul előírta a nyilatkozat szövegének szó szerinti belefoglalását (41. §). A közokirati minőség feltételei lényegében megegyeztek a törvénycikk-kel, taxatív felsorolást tartalmaztak (41. §). Hasonlóan rendelkezett az 50/1954. IM utasítás 55. §-a is, bár a nyilatkozat közlését a közjegyző a posta közbenjárásával végezte, de a nyilatkozat szövegét a tanúsítványnak szó szerint tartalmaznia kellett. Módosult viszont a közokirati jelleg megítélése: az abszolút érvénytelenségi ok (közjegyző vagy hozzátartozója érdekeltsége) mellett más ok csak akkor vonta maga után a közokirati jelleg elvesztését, ha emiatt az okirat a létrejöttének vagy tartalmának döntő körülményei tekintetében aggályossá vált (38. §).
[39] Az 1/1984. (II. 29.) IM rendelet a közokirati jelleget lényegében általánosan definiálta [8. § (1) bekezdés], a közokiratiság hiányára a contrario lehetett következtetni.
[40] A hatályos szabályozás az 1874. évi törvénycikkre nyúlik vissza: ismét taxatíve sorolja fel az érvénytelenségi okokat, a 2015. július 1. napjával hatályos 147/A. § pedig kimondja, hogy nem tekinthető közokiratnak az a tanúsítvány, amelyet a közjegyző a Kjtv. 136–147. §-aiban foglaltak megsértésével vagy – a 2021. évi CXXII. törvény 8. §-ával beiktatva – elmulasztásával készít. Az 1991. november 1-től 2023. szeptember 30. napjáig hatályos Kjtv. 142. § (2) bekezdésének szövegezése szerint a közjegyző a kérelmet előterjesztő félnek adott tanúsítványban „feltünteti” egyebek mellett a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét. Az Ittv. 15. §-a 2023. október 1. napjával módosította a Kjtv. 142. § (2) bekezdését és egyértelműen deklarálta, hogy a jognyilatkozat közléséről szóló (kézbesítési) tanúsítványt jegyzőkönyvi formában kell kiállítani és bele kell foglalni a felmondásról szóló jegyzőkönyv szó szerinti szövegét.
[41] Megállapítható, hogy az elmúlt 150 évben a tanúsítványok közokirati kritériumai tekintetében a jogfejlődés a szigorú szabályozástól a megengedőbb, majd ismét a szigorú szabályozás felé irányult. A tartalmi követelmény a nyelvtanilag egyértelmű megfogalmazástól: „belefoglalás” a „feltüntetésre”, majd újra a „belefoglalás” kötelezettségére változott.
[42] A közjegyző által a Kjtv. IX. fejezetében előírt alakszerűségek megtartásával elkészített okirat, ennek kiadmánya és hiteles másolata közokirat [Kjtv. 111. § (2) bekezdés].
[43] A Kjtv. 118. § második mondata a közjegyzői okirat mellékleteinek csatolását szabályozza: az okirat részét képező mellékletet az okirathoz zsinórral kell hozzáfűzni és a közjegyző bélyegzőjével meg kell erősíteni. A jogszabályhely a melléklet hozzáfűzésének kötelező formaiságára ad rendelkezést, nem definiálja a melléklet fogalmát és nem rendelkezik az alapirat és a melléklet egymáshoz való viszonyáról.
[44] A Kjtv. a csatolás kifejezést négy esetben tartalmazza: a mellékletnél [Kjtv. 118. §]; a személyazonosság ellenőrzésénél [Kjtv. 122. § (7) bekezdés]; a másik fél válaszánál [Kjtv. 142. § (3) bekezdés]; az értéktárgy átvételénél [Kjtv. 162. § (1) bekezdés].
[45] A hozzáfűzésnek két alapesete van. A közjegyző az okiratot elkészíti és ehhez valamilyen dokumentumot fűz [Kjtv.132. § (2) bekezdés, Kjtv. 161/B. § (2) bekezdés]. A második esetkör, amikor a közjegyző elkészíti az okiratot és azt fűzi hozzá egy másik eljárásból származó okirathoz [pl. Kjtv. 145. § (1) bekezdés]. A tanúsítványok közötti más eljárásban a törvény külön szabályozza, ha hozzáfűzésnek van helye [Kjtv. 146/A. §].
[46] A Magyarország Alaptörvényének 28. cikkében foglalt értelmezési alapelv szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[47] A Kjtv. 118. §-a és a Kjtv. 2023. szeptember 30. napjáig hatályos 142. § (2) bekezdése egymáshoz való viszonya értelmezésénél az Alaptörvény fenti rendelkezéséből kell kiindulni.
[48] A Kjtv. 142. § (2) bekezdése megfogalmazásával, a felmondás szó szerinti szövegének kézbesítési tanúsítványban való „feltüntettetésével” a jogalkotó célja az volt, hogy a címzettel közölt nyilatkozat tartalma egyértelműen beazonosítható legyen, azaz annak garantálása, hogy az adóssal közölt nyilatkozat megegyezik azzal a felmondással, amelyet a hitelező képviselője a közjegyző előtt jegyzőkönyvbe mondott, mivel a felmondás hatályosulása, a követelés lejárta és a végrehajtás elrendelése szempontjából ennek van jogi jelentősége.
[49] A Kjtv. 142. § (2) bekezdése nyelvtanilag értelmezhető úgy, hogy az „amelyben feltünteti” fordulat a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat szövegének az eljárás során kiállított kézbesítési tanúsítványban való megjelenítésére utal.
[50] A Kjtv. 118. §-a rögzíti, hogy a melléklet az okirat része. Az okirat része megfogalmazás azt a jelentést hordozza, hogy a két iratnak egységet kell alkotnia, tartalmi összefüggésben kell állnia. A csatolás célja, hogy olyan iratot fűznek az okirathoz, amely nélkül az önmagában nem értelmezhető: annak tartalmát kiegészíti, alátámasztja, illetve maga a tanúsítvány a mellékletre vonatkozik. Ebből viszont az következik, hogy kizárólag tartalmi kapcsolat esetében képezhet az okirat és a melléklet egységet, válhat a melléklet az okirat részévé és alkothatnak együttesen egy közokiratot.
[51] A melléklet hozzáfűzése esetén az okirat tehát akkor felel meg a Kjtv. 118. §-a alapján a Kjtv. 111. § (2) bekezdésében definiált közokiratnak, ha a kézbesítési ténytanúsítvány tartalmazza egyrészt a kötelező tartalmi elemeket (a felek neve, lakóhelye, tartózkodási helye, székhelye, a feladás pontos dátuma), másrészt a Kjtv. 118. §-a előírásának való megfelelése mellett a melléklettel való tartalmi összefüggés egyértelműen kitűnik.
[52] A tanúsítványban „feltüntetés” követelményének megfelel az is, ha a közjegyzői okirathoz hozzáfűzött, így annak (tehát a tanúsítványnak is) a részét képező, beazonosítható és tartalmi kapcsolatban levő melléklet foglalja magában a nyilatkozat szó szerinti szövegét.
[53] A referenciahatározat azon a tényálláson alapult, hogy a kézbesítési ténytanúsítványból nem volt beazonosítható a melléklet tartalma, a két irat közötti bármilyen összefüggés.
[54] A fenti jogértelmezés nem ellentétes a referenciahatározattal: amennyiben a kézbesítési tanúsítvány tartalmazza a hozzáfűzött jegyzőkönyv ügyszámát vagy abból más módon kiderül a melléklet tartalmával való összefüggés, a referenciahatározat eltérő tényálláson alapuló elvi tartalma nem irányadó. A referenciahatározat tehát az adott tényállás alapján megfelelt a Kjtv. 118. §-ának: a melléklet a ténytanúsítvány tartalmi hiányossága miatt nem vált az okirat részévé, ilyen módon nem felelt meg a Kjtv. 142. § (2) bekezdésének, ennek jogkövetkezményeként a Vht. 23/C. §-ában foglalt előírásnak.
[55] A kifejtett következtetés vonható le az Ittv. 15. §-hoz fűzött miniszteri indokolásban foglaltakból is, miszerint a közokiratiság megítélésénél figyelemmel kell lenni a Kjtv. 118. §-ára, és amennyiben az abban foglalt kritériumnak megfelel, nem érinti a hatálybalépés előtt kiállított tanúsítványok érvényességét, illetve az azok alapján elrendelt és lefolytatott bírósági végrehajtási eljárásokat, azok szabályszerűségét.
[56] A Jogegységi Panasz Tanács a fentiek alapján úgy döntött, hogy a Kjtv. 118. §-a szerinti „okirat része” megfogalmazást a Kjtv. 111. § (2) bekezdésével és a Kjtv. 142. § (2) bekezdésével együttesen úgy kell értelmezni: a kézbesítési ténytanúsítvány okiratából a melléklettel való tartalmi összefüggésnek, a melléklet beazonosíthatóságának ki kell tűnnie, mert csak ebben az esetben válik az okirat részévé, felel meg a Kjtv. 118. §-a szerinti, a Kjtv. 111. § (2) bekezdésében rögzített közokirat fogalmának.
[57] A Kjtv. 147/A. §-a, amelyet a 650/2012. EU Tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárási, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló 2015. évi LXXI. törvény 19. § (3) bekezdése iktatott be a Kjtv.-be előírja, hogy nem tekinthető közokiratnak az a tanúsítvány, amelyet a közjegyző a 136–147. §-ában foglaltak megsértésével vagy elmulasztásával készített. A jogbiztonság alkotmányos alapelvét figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a Kjtv. 147/A. §-a hatálybalépését megelőzően a Kjtv. 136–147. §-ában foglaltak megsértésével vagy elmulasztásával készített közjegyzői tanúsítványokra nem áll a közokiratiság hiánya. Ezek a tanúsítványok csak abban az esetben nem minősülnek közokiratnak, ha a Kjtv. 12. §-ában, valamint a 120–129. §-aiban foglaltak megsértése vagy elmulasztása állapítható meg. A Kjtv. 147/A. §-a ugyanis visszaható hatállyal hátrányos jogkövetkezményt nem állapíthat meg [a jogalkotásról szóló 2010. CXXX. törvény 2. § (2) bekezdés]. A visszaható hatály tilalma kizárólag jogalkalmazással, a jogszabály eleve adott tartalmának feltárásával kapcsolatban nem értelmezhető [34/2014. (XI. 14.) AB határozat].
[58] A Jogegységi Panasz Tanács a fentiek alapján úgy döntött, hogy a 2015. július 1. napja előtt a Kjtv. 142. (2) bekezdése szerinti eljárásban keletkezett közjegyzői ténytanúsítványok esetén a mellékletként való puszta hozzáfűzés a közokirati jelleget nem érinti.
[59] Mindezekre figyelemmel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, a 25. §-a, a 32. § (1) bekezdés a) pontja, a 34. §-a, továbbá a 40. § (1) és (2) bekezdése alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[60] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
Budapest, 2024. április 8.
Dr. Varga Zs. András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s. k. előadó bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k. bíró,
Dr. Farkas Katalin s. k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s. k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s. k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s. k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. bíró,
Dr. Márton Gizella s. k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s. k. bíró,
Dr. Orosz Árpád s. k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s. k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s. k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s. k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s. k. bíró,
Dr. Stark Marianna s. k. bíró,
Dr. Szabó Klára s. k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s. k. bíró,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k. bíró
