A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria P.VI. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján az engedményezett követelés érvényesítésével kapcsolatban az engedményesre átszálló jogok tárgyában meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 328. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdése, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:193. § (1) bekezdése, (2) bekezdése, a 2023. június 23. napjáig és a 2023. június 24. napjától hatályos (3) bekezdése szerinti engedményezés eredményeképpen nem szállnak át az engedményesre a rá átruházott követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok.
[1] A Kúria előtt Gfv.30.423/2022. számon folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva, a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 329. § (1) bekezdésének értelmezése körében el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) Gfv.30.087/2021/7. és Gfv.30.183/2021/4. számú közzétett határozataitól (a továbbiakban: referencia határozatok).
[2] Az indítványozó tanács a következő pontosított kérdésben kérte a Jogegységi Panasz Tanács állásfoglalását: az engedményezés folytán a régi Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján átszállnak-e az engedményesre a rá átruházott követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége esetén a követelés adóssal szembeni érvényesíthetőségéhez szükséges, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok is?
[3] Az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügy tényállása szerint az I. rendű alperes a II. rendű alperes jogelődjével gépjárművásárlás finanszírozása céljából 2006. november 29-én 3.609.000 forint kölcsönösszeg folyósítására svájci frank (CHF) alapú kölcsönszerződést (a továbbiakban: szerződés) kötött. Az I. rendű alperes vállalta, hogy a felvett kölcsönösszeget a II. rendű alperes jogelődjének 120 havi, változó összegű törlesztőrészlet formájában teljesíti a szerződés mellékletét képező fizetési ütemezésnek megfelelően. A szerződés 7. pontja szerint az I. rendű alperes tudomásul vette, hogy a törlesztőrészletek összege, a hitelügyleti kamatláb és az induló THM a hitelezői Általános Szerződési Feltételekben (ÁSZF) meghatározott módon változhat, amit a szerződéses okirat aláírásával az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatásként tudomásul vett. A 10. pontban írt nyilatkozat szerint az I. rendű alperes az aláírásával egyidejűleg átvette az ÁSZF és az Üzletszabályzat (ÜSZ) egy-egy példányát, és kijelentette, hogy a hitel esetleges árfolyamkockázatáról való tájékoztatást megértette, tudomásul vette. A szerződő felek a szerződés biztosítékaként vételi jogot alapítottak a II. rendű alperes jogelődje javára. A II. rendű alperes jogelődje a kölcsön összegét az I. rendű alperes által megvásárolt gépjármű vételárának részeként az eladónak folyósította. Az I. rendű alperes a II. rendű alperes jogelődjével 2010. február 12-én a szerződést havi fix konstrukcióra módosította. A II. rendű alperes jogelődjét 2012. december 31. napján átalakulás folytán törölték. Jogutódja beolvadás folytán a II. rendű alperes lett, aki 2015. április 30-án a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény szerinti elszámolást elvégezte, ezt az I. rendű alperes 2015. április 27-én átvette, a szerződés forintosítása 2015. december 2-án megtörtént. Az I. rendű alperes ezt követően a törlesztő részleteket nem teljesítette. A II. rendű alperes ezért a szerződést 2016. május 9-én azonnali hatállyal felmondta, majd 2016. december 8-án az I. rendű alperessel szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte. Az engedményezésről az I. rendű alperest értesítették.
[4] A felperes a 2018. július 10-én benyújtott keresetében 2.215.033 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes érvénytelenségi kifogására tekintettel ítéletével a keresetet elutasította a kölcsönszerződés árfolyamkockázatot fogyasztóra telepítő rendelkezésének tisztességtelensége miatt. A fellebbezés folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék a 2019. május 29-én kelt 1.Pf.20.454/2019/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[5] Az előzetes döntéshozatali indítvány alapjául szolgáló perben a felperes (engedményes) 2020. június 3-án az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítása iránt terjesztett elő keresetet. Elsődlegesen úgy kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását, hogy kirovó pénznemmé a forint váljon, az ügyleti kamat az irányadó forintkamat szerződéskori értékének kamatfelárral növelt mértékével legyen egyenlő azzal, hogy az induló éves ügyleti kamatláb mértéke 15,59%. Kérte az I. rendű alperes 2.215.033 forint és ennek 2016. december 9. napjától a régi Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamata megfizetésére kötelezését. A II. rendű alperest az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelme teljesítésének tűrésére kérte kötelezni. Másodlagos kereseti kérelmében a szerződés érvényessé nyilvánítását úgy kérte, hogy a bíróság az árfolyamot maximálja 20%-ban, ekként a módosított árfolyam maximuma 191,17 forint/CHF legyen, és az I. rendű alperes kötelezését kérte 1.259.530 forint tőke, valamint ezen összeg után 2016. december 9. napjától a régi Ptk. 301. §-a szerinti mértékű késedelmi kamat megfizetésére.
[6] Az I. rendű alperes ellenkérelme érdemben a kereset elutasítását célozta, elsősorban arra hivatkozással, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga, nem terjeszthet elő jogalakítási keresetet, nem küszöbölheti ki más személyek között létrejött szerződés érvénytelenségi okát. Vitatta a kereset összegszerűségét is.
[7] A II. rendű alperes a perből való elbocsátását kérte arra tekintettel, hogy a követelést a felperesre engedményezte, így perben állása nem kötelező, a felperest mint engedményest minden olyan jogosultság megillet, ami a jogelődöt megillette.
[8] Az elsőfokú bíróság – megismételt eljárásban hozott – ítéletével a II. rendű alperes jogelődje és az I. rendű alperes között létrejött kölcsönszerződést érvényessé nyilvánította akként, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot
191,17 forint/CHF összegben maximálta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.259.530 forintot és ennek 2016. december 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát. A II. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[9] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a késedelmi kamat tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Kúria Gfv.30.183/2021/4. számú döntése csak a Kúriára nézve kötelező erejű, a törvényszék az abban foglaltaktól álláspontjának részletes indokolása mellett eltérhet. Okfejtése szerint az adós a régi Ptk. 329. § (3) bekezdése alapján az engedményessel szemben mindazon kifogásait felhozhatta, amelyekre az engedményezővel szemben is hivatkozhatott volna, amennyiben azok jogalapja az engedményezésről való értesítés időpontjában már megvolt. Az engedményesnek az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása iránt előterjesztett kereseti kérelme nem alakító jog, hanem egyszerű – a jogalkotó által semmilyen jogszabályi rendelkezéssel nem korlátozott – jogkövetkezménye annak, hogy az I. rendű alperes élt a régi Ptk. 329. § (1) bekezdése szerinti, törvény által biztosított jogosítványával. A felperes az engedményezéssel a II. rendű alperestől a régi Ptk. 328. § (1) bekezdése alapján az I. rendű alperessel szemben fennálló követelést megszerezte, ezáltal a követelés érvényesítéséhez jogi érdekeltsége fűződik. A másodfokú bíróság utalt a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozására készített előadásvázlat egyes pontjaira. Rámutatott, hogy a felperes és a II. rendű alperes is hivatkozott a Kúria Gfv.30.183/2021/4. számú ítéletének meghozatalát követően, 2022. április 4. napján kötött jogátruházási szerződésre, a másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a felperes már az engedményezési szerződés folytán rendelkezett jogosultsággal arra, hogy a bíróságtól kérje az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását, így szükségtelennek találta és mellőzte a jogátruházási szerződés tartalmának vizsgálatát.
[10] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes felülvizsgálati, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozatként a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályi rendelkezésként – egyebek mellett – a régi Ptk. 328. § (3) bekezdését, 239. §-át jelölte meg, a joggyakorlattól való eltérés körében a BH 2021.200., BH 2022.76., BH 2018.16., BH 2001.335., BH 2021.16., BH 2019.19., BH 2020.335. számon közzétett eseti döntéseket, valamint a 4/2021. PJE és a 7/2021. PJE határozatokat jelölte meg. A 7/2021. PJE megsértésével összefüggésben kifejtette, hogy a jogerős ítélet kizárta a – II. rendű alperes és a felperes között a per tartama alatt létrejött – jogátruházási szerződés vizsgálatát, és kimondta, hogy a felperes ettől függetlenül is jogosult volt az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kérni a bíróságtól. A Kúria Gfv.30.183/2021/4. számú ítéletére utalva vitatta, hogy a felperesnek engedményesként van perbeli legitimációja jogalakítási kereset előterjesztésére. A jogerős ítéletet egyéb, a jogegységi eljárás kezdeményezését megalapozó jogkérdést meghaladóan is támadta.
[11] Az indítványozó tanács 3. sorszámú végzésével a felülvizsgálatot a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (3) bekezdése alapján engedélyezte.
[12] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogkérdésben eltér a Kúria közzétett határozatától, de az eltérés indokolt volt, ezért jogegységi eljárás indítványozását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte akként: a bíróság a szerződést a régi Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján nyilvánítsa érvényessé az árfolyam 20%-ban történő maximálásával, megállapítva, hogy a módosított árfolyam maximuma 197,17 forint/CHF, és az I. rendű alperest kötelezze 1.259.530 forint, ennek 2016. december 9. napjától a régi Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti törvényes késedelmi kamata megfizetésére. A II. rendű alperest az I. rendű alperessel szembeni kereset teljesítésének tűrésére kérte kötelezni.
[13] Az indítványozó tanács álláspontja szerint elvi jelentőségű jogkérdésként merül fel, hogy az adós eredményes érvénytelenségi kifogása esetén az engedményező helyébe lépő engedményest megilletik-e azok a régi Ptk.-ban külön nem nevesített jogok is, amelyek a rá engedményezéssel átruházott követelés érvényesítéséhez szükségesek. Kifejtette: a Kúria Gfv.30.087/2021/7. számú ítéletének [18]–[19] bekezdései szerint az engedményezés legfontosabb joghatása a régi Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján a meghatározott követelés jogosulti pozíciójában bekövetkező alanyváltozás: az engedményes az eredeti jogosult, az engedményező helyébe lép. A régi Ptk. 329. § (3) bekezdése szerint a kötelezett helyzete az engedményezést követően tartalmilag nem változik: az engedményessel szemben is felhozhatja az engedményezővel szembeni kifogásait, és beszámíthatja az engedményezővel szembeni követeléseit. A régi Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján a megszerzett követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is átszállnak az engedményesre, elősegítve ezzel a megszerzett követelés eredményes érvényesítését. A régi Ptk. ezen túlmenően nem rendelkezik arról, hogy egyéb jogok átszállnak-e az engedményezéssel. A Kúria Gfv.30.183/2021/4. és Gfv.30.087/2021/7. számú határozatának szövegszerűen azonos tartalmú jogi indokolása szerint különbséget kell tenni a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok között. Az előbbiek átszállnak a követelés átruházásával együtt, az utóbbiak viszont a régi Ptk. hivatkozott rendelkezései alapján nem, csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülhetnek az engedményeshez.
[14] Rámutatott, hogy a bíróságok gyakorlata nem egységes a felvetett jogkérdésben, amit alátámaszt, hogy erre tekintettel korábban a Szegedi Ítélőtábla és a Pécsi Ítélőtábla elnöke is kezdeményezett jogegységi eljárást, ami érdemi döntéshozatal nélkül fejeződött be.
[15] A Kúria indítványozó tanácsa a felmerült jogkérdésben az alábbi indokokra tekintettel kíván eltérni a precedenshatározatoktól.
[16] A régi Ptk. 329. § (1) bekezdése szerint az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A törvénynek ez a rendelkezése azt jelenti, hogy az engedményes azt a követelést érvényesítheti és olyan jogalapon, amely és amilyen jogalapon a követelés az engedményezőt az engedményezés időpontjában megillette. Az engedményes az engedményezéssel arra szerez jogot, hogy a rá engedményezett követelés teljesítését követelje a kötelezettől. Vita esetén a perben azt kell bizonyítania, hogy az érvényesített követelés megillette az engedményezőt (az tehát valós követelést ruházott rá), és az átruházás folytán annak adóssal szembeni érvényesítésére ő vált jogosulttá [régi Ptk. 328. § (4) bekezdés]. Hangsúlyozta: ha az átruházott követelést keletkeztető szerződés érvénytelennek bizonyul, az nem eredményezheti az adós követeléstől való teljes szabadulását, csak azt, hogy annak teljesítésére nem szerződéses jogcímen, hanem a szerződés érvénytelenségéből fakadó valamely más jogcímen (az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítéseként vagy alaptalan gazdagodásként) köteles. Ha viszont a bíróság érvényessé nyilvánítja a szerződést, a követelés jogcíme sem változik, legfeljebb annak mértéke. Az indítványozó tanács kiemelte, hogy a kötelezett érvénytelenségi kifogása – ha eredményesnek bizonyul – a követelés érvényesítését csak a szerződés teljesítése jogcímén gátolja. Az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyoneltolódás azonban az érintett felek között rendezést igényel, ami restituciós, elszámolási, meg-, illetve visszatérítési igényeket keletkeztethet. A felperesként fellépő engedményes a rá ruházott követelést érvényesíti, amelynek ténybeli alapja nem, csak a jogalapja tér el az általa vélt jogcímtől. A pontosított indítvány szerint az engedmény a jogirodalom és a bírói gyakorlat szerint is absztrakt, tehát jogcímétől független juttatás. Absztrakt jellegének két vetülete: egyrészről az engedményezés kötelezettel szembeni absztrakt volta, aminek lényege, hogy az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége csak az engedményezési szerződés alanyainak (engedményező és engedményes) jogviszonyára hat ki, ám nem befolyásolja az adós fizetési kötelezettségét (EBH 2003.868.), aki erre nem is hivatkozhat az engedményessel szemben. Ez a kérdés a megválaszolandó jogkérdés szempontjából nem merül fel. Lényeges viszont az indítványozó tanács álláspontja szerint az engedményezés absztraktsága abban a másik vetületében, amely az érvényesen engedményezett követelésnek az alapjául szolgáló alanyi jog érvényességétől vagy érvénytelenségétől való függetlenségét jelenti (Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez, szerkesztette: Gellért György; Kúria Pfv.21.281/2016/6., megjelent: BH 2017.52.) aminek következtében az engedményezett követelés vélt jogcímének nincs jelentősége, az engedményezés ténye az engedményezés jogi természete szerint nem zárja ki a követelés eltérő jogalapon való érvényesíthetőségét. Amennyiben ez szükségessé teszi az érvénytelenség valamely jogkövetkezményének alkalmazására irányuló kérelem előterjesztését, az nem eredményez tárgyi keresethalmazatot, ahhoz a bíróság nincs is kötve. Az indítványozó tanács kiemelte: a Kúria referencia határozatai a szerződés egészéhez kapcsolódó és a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogok közötti különbségtételen alapulnak, amely felosztás szerint a szerződés létrejötte és érvényessége a szerződés egészét, annak minden rendelkezését érinti, nem pedig az abból fakadó követeléshez kapcsolódó jog. Ezért arra az engedményesre, aki nem a szerződési pozíciót foglalja el, csak a követelést szerzi meg, ez a jog nem származik át. Az indítványozó tanács szerint sem vitás, hogy különbséget kell tenni a szerződés egészéhez kapcsolódó és a követeléshez kapcsolódó jogok között. A szerződés egészéhez kapcsolódó jog például az elállás, a felmondás vagy a szerződés megtámadása. Ezekre a jogcselekményekre az engedményes nem szerez jogot. Ezek csak jogátruházó szerződéssel, vagy – a régi Ptk. alkalmazásában – ennek megfelelő szerződéskomplexum alapján szállnak át harmadik személyre. Az engedményes csak a követelést, avagy annak meghatározott részét szerzi meg. Az indítvány tárgyává tett jogkérdés megítélésében mutatkozó szemléletbeli különbség az, hogy az érvénytelenség elismerése, vitathatatlansága esetén az engedményes jogosultságot szerez-e az engedményezett követelés által behatárolt mértékben az általa megszerzett követelés érvényesítéséhez elengedhetetlen érvénytelenségi jogkövetkezmények alkalmazása iránti igény előterjesztésére, azaz a követelés érvényesíthetőségének ez a szükséges feltétele a követeléshez kapcsolódik-e vagy sem.
[17] Kiemelte: a régi Ptk. 328. § (4) bekezdése alapján az engedményezésről való értesítést követően a kötelezett csak az új jogosultnak, az engedményesnek teljesíthet joghatályosan. Az átruházott követelés érvényesítése kapcsán az engedményes jogi helyzete minden tekintetben azonos a követelés eredeti jogosultjának helyzetével: az adóssal szemben sem jobb, sem rosszabb helyzetbe nem kerülhet annál, mint amilyenben az engedményező volt, és hasonlóképpen: a kötelezett helyzete sem válhat az engedményezés folytán sem előnyösebbé, sem hátrányosabbá. Engedményezés hiányában a kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása esetén a hitelező jogosult lett volna a követelést az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása keretében érvényesíteni. Az indítvány tárgyává tett kérdés nemleges megválaszolása esetén azonban ennek a status quonak a felborulása, a jogosulti helyzet előnytelenebbé, a kötelezetti helyzet előnyösebbé válása következik be. A kötelezett ugyanis változatlanul jogosult érvénytelenségi kifogással élni, de immár annak kockázata nélkül, vagy jóval kisebb kockázatával, hogy az érvénytelenségből fakadó jogi helyzet őt terhelő következményeit viselnie kellene, míg a jogosult elesik a követelés érvényesíthetőségétől pusztán jogutódi helyzete folytán, engedményesi jogállása miatt.
[18] Ebben a megközelítésben – mutatott rá az indítványozó tanács – a szerződés érvénytelenségének és a követelés engedményezésének kedvező együtt állása folytán a kötelezett gyakorlatilag az érvénytelen szerződés alapján, tehát jogalap nélkül megszerzett vagyontömeg ellenszolgáltatás nélküli megtartására kapna komoly esélyt. Az engedményezést követően az engedményezőnek már nem fűződik érdeke az engedményezési szerződés felbontásához, majd a kötelezettel szembeni pereskedéshez, annak végrehajtatásához, végül az így beszedett követelés korábbi engedményesre való újbóli átruházásához. Különösen akkor nem, ha a követelését kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át, vagy felelősségét egyébként kizárta. Akkor sem fordulhatna vele szemben az engedményes megtérítési igénnyel, ha az engedményezésre nem ilyen megszorítások mellett került volna sor, hiszen a régi Ptk. 330. §-ának (1) bekezdése alapján az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel. Márpedig, ha az engedményes semmiféle követelést nem tud érvényesíteni a kötelezettel szemben, főadósi kötelezettség hiányában kezesi mellékkötelezettség sem érvényesíthető. Legfeljebb a régi Ptk. 330. § (2) bekezdése folytán, az adásvétel szabályainak alkalmazhatósága körében az engedményezési szerződés eredményes megtámadásával szerezheti vissza az engedményezőtől az engedményezett követelés megszerzéséért teljesített ellenértéket. Ezt követően az engedményező újfent megkísérelheti a követelés érvényesítését, immár nem a szerződés teljesítése, hanem az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek alkalmazása körében. Feltéve, hogy az ő személye vonatkozásában időközben nem évült el a követelés, és feltéve, hogy még nem szűnt meg a jogalanyisága. Ez utóbbi esetben a kötelezett teljesen megnyugodhat a követelés érvényesíthetetlensége felől.
[19] Az indítványozó tanács szerint a feltett jogkérdés nemleges megválaszolása esetén az engedményezési szerződés fennállása mellett az engedményező – mint a szerződéses pozíció teljes körű jogosultja – sem indíthat pert az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségéből fakadó jogkövetkezmények alkalmazása iránt, hiszen ezt nem kérhetné a maga számára, csak az engedményes javára, minthogy ő vált a követelés jogosultjává. A magyar polgári perjog viszont nem ismeri el a perbizományt. Ha viszont így van, kérdés, hogy mi lett azzal a joggal, ami az engedményezőt az engedményezettel szemben az engedményezés előtt megillette a vele kötött szerződés érvénytelensége esetén. Az engedményezés után nála nem maradt, mert a perbizomány kizártsága folytán ő nem érvényesítheti az engedményes javára. Nem érvényesítheti az engedményes sem, mert – úgymond – ez a jog nem szállt át rá az engedményezéssel. Ebben a szemléletben az indítványozó tanács álláspontja szerint az engedményezés potencionálisan magában hordozza a szerződés szemben álló pozíciói egyensúlya megbomlásának a lehetőségét, ami viszont nyilvánvalóan sem célja, sem eredménye nem lehet az engedményezésnek. Ezzel a jogi paradoxonnal, valamint a jogok és kötelezettségek egyensúlyának felborulásával csak akkor nem szembesül a jogalkalmazó, ha a régi Ptk. 329. §-a (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből, hogy az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép, természetes módon levezethetőnek találja, hogy az átruházott követeléssel együtt megkapja mindazt az anyagi és eljárási jogi eszközt is, ami a követelés érvényesítéséhez nélkülözhetetlen.
[20] Mindezekre tekintettel az indítványozó tanács azt kérte a Jogegységi Panasz Tanácstól, hogy jogegységi határozatában a feltett jogkérdést a következőképpen döntse el:
„Az engedményezés folytán a régi Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján átszállnak az engedményesre a rá átruházott követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége esetén a követelés adóssal szembeni érvényesíthetőségéhez szükséges, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok is.”
[21] Az indítványozó tanács az előtte folyamatban lévő felülvizsgálati eljárást a jogegységi eljárás befejezéséig a Bszi. 32. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati tárgyaláson hozott 8/II. sorszámú végzésével felfüggesztette.
[22] Az I. rendű alperes nyilatkozatában elsődlegesen az előzetes döntéshozatali indítvány visszautasítását kérte. E körben arra hivatkozott, hogy a jelen jogegységi eljárásban felvetett jogkérdésről a Kúria a Jpe.I.60.015/2021/15. számú és a Jpe.IV.60.034/2022/5. számú jogegységi hatályú határozataiban már döntött, ezért kizárt jogegységi eljárás lefolytatása. Utóbbi kapcsán arra utalt, hogy a Szegedi Ítélőtábla és a Pécsi Ítélőtábla elnökei által kezdeményezett előzetes döntéshozatali indítványt a Kúria 2022. június 27. napján már visszautasította, a feltett jogkérdés a jelen és az említett eljárásban szinte szó szerint egyező. Szerinte az indítványozó tanács előzetes döntéshozatali indítványával valójában az általa meghozandó ítélet – érdemi döntés – meghozatalát várja a Jogegységi Panasz Tanácstól, illetve az indítvány egyben jogszabály-alkotási kérelem is, ami valójában a régi Ptk. 329. § módosítására irányul, amelyre a Jogegységi Panasz Tanácsnak nincs hatásköre.
[23] Másodlagosan – nyilatkozata tartalma szerint – azt az értelmezést tartotta helyesnek, miszerint a követelés adóssal szembeni érvényesíthetőségéhez szükséges, a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok nem szállnak át az engedményesre, mert álláspontja szerint az ezzel ellentétes értelmezés sérti a szerződéses szabadság elvét, a felek igényérvényesítési jogosultságában aránytalanságot eredményez, a kötelezett hátránya indokolatlan egyensúlytalanságot okoz. Álláspontja szerint a felvetett jogkérdésre esetlegesen adandó igenlő válasz esetén további bonyodalmat okoz a felek perbeli pozíciója, miután a Pp. a személyi keresethalmazatot kizárja. Így már önmagában az a tény, hogy a szerződést kötő mindkét fél alperesként áll perben aggályos, és sérti a Pp. 173. § (3) bekezdésében foglaltakat. Továbbá a fogyasztó azon joga is sérülne, hogy viszontkeresettel az esetleges túlfizetést, vagy a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését követelje, ugyanis igénye – érvénytelen szerződés esetén – a felperessel szemben nem állhat fenn, neki nem teljesített, a szerződésszegő magatartást vélhetően nem ő, hanem jogelődje követte el. Igenlő válasz esetén a jogbiztonság teljes mértékben megrendül.
[24] Az I. rendű alperes további érvelése a referencia határozatok indokolásával egyező volt. Kiemelte azt is, az indítványozó tanács álláspontja a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésébe, és 7. cikk (1) bekezdésébe ütközik, mert megkerüli az ún. visszatartó hatást. Hangsúlyozta: a fogyasztó jogvédelmét kell előnyben részesíteni. Utalt az Európai Unió Bírósága C-705-21., C/520-21. ítéleteinek egyes pontjaira.
[25] Az indítványozó tanácsnak a perbizomány hiányával kapcsolatos eljárásjogi utalásával kapcsolatban kifejtette: a perbeli szerződés érvénytelenségi okát kizárólag a hitelező tudja kiküszöbölni, e vonatkozásban csak őt illeti meg a perindítás joga, a szerződés érvénytelenségének általa történt kiküszöbölését követően a követelést megvásárló felperes tarthat igényt a még fennmaradt követelésre. Ehhez eljárásjogi értelemben az engedményező és az engedményes együttes perindítása szükséges, amelyre a Pp. lehetőséget biztosít.
[26] A II. rendű alperes nyilatkozatában az indítványozó tanáccsal egyező jogi álláspontra helyezkedett. Részletesen kifejtett indokainak lényege – amelyek döntően egy egyetemi tanár által egy konkrét perben az engedményes megbízásából, annak kereshetőségi joga és perbeli legitimációja tárgyában készített „szakvéleményen” alapultak – az alábbi volt.
[27] Abból indult ki, hogy a követelés jogosulti pozíciójába az engedményezés alapján belépő engedményes helyzete – az engedményezett követelés, annak érvényesítése kapcsán – minden tekintetben azonos kell legyen a kötelem eredeti jogosultjának helyzetével, azaz az engedményesre az eredeti kötelezett teljes jogosultsága száll át, és ebben a tekintetben a régi Ptk. a II. világháború előtti magyar magánjogot követte. Az engedményezés joghatását illetően idézett a korábbi magyar magánjogi szerzők (Zlinszky Imre, Kolosváry Bálint, Almási Antal, Villányi László, Eörsi Gyula) műveiből, amelyekből arra vont következtetést, hogy „a magyar jog hagyományos, és polgári törvénykönyveink által is megerősített álláspontja szerint” az engedményes az engedményezéssel megszerzett követelés tekintetében az adóssal szemben sem jobb, sem rosszabb helyzetbe nem kerülhet annál, mint amilyen helyzetben az engedményező az átruházott követelés eredeti jogosultjaként volt.
[28] Hangsúlyozta: ez a kötelezett oldaláról nézve is igaz kell legyen; az ő helyzete sem válhat előnyösebbé azáltal, hogy a vele szemben fennálló követelést engedményezték. E körben utalt az 1998/7. és a 2002/1. választottbírósági határozatokra, amelyek lényege szerint ez „...[a] jogérvényesítés módjára is vonatkozik. Ha az engedményezett követelés tekintetében érvényes választottbírósági kikötés van, úgy az engedményes követelése is választottbíróság előtt érvényesítendő.”.
[29] Mindezek alapján azt tartotta megállapíthatónak, hogy a régi Ptk. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban. Ptk.) hatálya alatt létrejött engedményezési szerződések alapján az engedményes által megszerzett jogosulti pozícióhoz mindazon jogok kapcsolódnak, amelyek a követelés létezése, összegszerűsége és bírósági úton való érvényesíthetősége kapcsán az engedményezőt megillették.
[30] Érvelése értelmében ha a bíróság, akár a kötelezett és az engedményes, akár a kötelezett és az engedményező között indult perben a szerződés érvénytelenségét megállapítja, és a szerződés érvénytelensége következményeinek az alkalmazásáról dönt, az engedményes – abból kiindulva, hogy „a teljes jogosulti pozíciót szerzi meg a kötelemben” – az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során sem kerülhet más helyzetbe, mint amelybe az engedményező kerül(ne), így az érvénytelenséggel szemben éppúgy védekezhet, mint az engedményező. Ilyen értelemben szerinte nem azonosítható olyan, a követeléshez, illetőleg annak érvényesítéséhez kapcsolódó jog, amely az engedményezéssel nem száll át. Lényegesnek tartotta, hogy az engedményezés során átszálló jogok kapcsán különbséget kell tenni az érvénytelenség megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása között.
[31] Azzal kapcsolatban, hogy a követelés érvényesítésével összefüggésben az engedményest megilletheti-e a szerződés megtámadásának, illetőleg a szerződés semmisségére való hivatkozásnak a joga, a II. rendű alperes az ehhez fűződő jogi érdek fennálltának jelentőségére mutatott rá. A jogi érdek fogalmát tételes jogi előírások nem határozzák meg, annak tartalmát a joggyakorlat alakította ki: jogi érdek fennállta akkor állapítható meg, ha az ügyben hozott döntés a kezdeményező fél élet- és jogviszonyaira kihat, jogokat vagy kötelezettségeket keletkeztethet számára, vagy valamely kötelezettség alól szabadul, illetőleg jogvédelmet nyerhet; a jogi érdek szempontjából a döntő kérdés az, hogy az eljárás tárgyát képező határozat a fél jogát vagy törvényes érdekét érintheti-e; azaz jogszabályra hivatkozással bemutatható érdekeltséget jelent (BH 2019.169., EBH 2011.2237.). A régi Ptk. alkalmazásában semmisségre bárki hivatkozhat, a szerződés megtámadására pedig az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik [régi Ptk. 234. § (1), 235. § (2)]. A Ptk. a semmisségre való hivatkozást és a megtámadás jogát is a jogi érdekhez köti [Ptk. 6:88. § (2), 6:89. § (2)]. Ezek a jogok tehát nem csak a szerződő felet illetik meg, így a perrendtartási szabályok alapján kellene megvizsgálni, hogy ilyen kereseti (viszontkereseti) kérelem előterjesztésére az engedményes perbeli legitimációval rendelkezik-e, az engedményezés polgári anyagi jogi szabályai azonban ennek a lehetőségét nem zárják ki. Az engedményes jogi érdeke abban áll, hogy az engedményezési szerződéssel az engedményező a kötelezettel szemben a szerződésből eredő követelését rá ruházta át, annak kizárólagos jogosultja, ebből következően a kötelezett az engedményezésre tekintettel kizárólag az ő részére teljesíthet, az engedményező felé a teljesítési kötelezettsége már nem áll fenn. Az engedményes jogi érdekét tehát magának az engedményezésnek a ténye teremti meg, az, hogy a kötelezett neki tartozik.
[32] Hangsúlyozta: a szerződés érvénytelenségének a jogkövetkezményei (helyesen: az azok levonására irányuló kérelem előterjesztése) nem minősülhet alakító jognak, mert azok vagy az alakító jog gyakorlásának (a szerződés megtámadásának) vagy pedig a hivatalból megállapított érvénytelenségnek (semmisség) a törvényben meghatározott következményei. Az érvénytelenség következményeinek az alkalmazására erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelem alapján kerülhet sor, azonban a fél ezzel nem a jogviszonyt alakítja, hanem az érvénytelenség jogi tényéből fakadó jogot gyakorol. Így az érvénytelenségi ok orvoslása, amennyiben azt a bíróság alkalmazza az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonása körében, nem lehet a felet megillető alakító jog, mert nem a fél döntésétől függ, hanem a bíróság döntésén alapszik. Ehhez képest a felet megillető alakító jognak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása körében a Ptk.-nak az a megoldása minősülhet, amely lehetővé teszi, hogy az érvénytelenséget a felek maguk orvosolják (Ptk. 6:111. §).
[33] Utalt arra is, hogy a régi Ptk. azon szabályát, miszerint a szerződés semmisségére bárki, határidő nélkül hivatkozhat, a bírói gyakorlat [a Legfelsőbb Bíróság 2/2010 (VI. 28.) PK véleménye (a továbbiakban: PK vélemény)] a Pp. keresetindításra vonatkozó szabályai alapján annyiban pontosította, hogy a semmisség megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására keresetet az terjeszthet elő, akinek ehhez jogi érdeke fűződik. A Legfelsőbb Bíróság e PK véleményben sem zárta ki, hogy a szerződő feleken kívüli harmadik személyek (amelynek adott esetben az engedményes is minősülhet) a semmisség megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazására keresetet (viszontkeresetet) terjesszenek elő. A PK vélemény 10.a) pontja szerint a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy is indíthat a szerződés semmissége iránt pert, azzal, hogy ilyen esetben a fél perbeli legitimációja akkor állapítható meg, ha védendő jogi érdekének fennállását igazolja, míg a 10.b) pont értelmében harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolja, megalapozza. Ezt a Ptk. azzal tartotta fenn, hogy törvény eltérő rendelkezésének hiányában a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít [Ptk. 6:88. § (3)].
[34] A II. rendű alperes álláspontja szerint az engedményes jogi érdeke, egyben kereshetőségi joga abban áll, hogy a kötelezett tartozik az engedményesnek. Polgári bíróság előtt ennél erősebb jogi érdek megléte elképzelhetetlen, hiszen a kötelezett önkéntes teljesítése hiányában az engedményesnek nem is marad más lehetősége, mint a bírósághoz fordulás. Ellenkező jogi értelmezés azt eredményezné, hogy sem az engedményes, sem az engedményező nem lenne jogosult érvényesíteni a követelést abban az esetben, amennyiben a kötelezett érvénytelenségi kifogással védekezik. Ez a jogértelmezés abban állna, hogy a kötelezett szabadulna a kötelemből az engedményezésre tekintettel, ami nyilvánvalóan ellentétben áll a Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályaival, a kötelmi jog alapelveivel, illetve a jogalkotó szándékával is. A jogi érdek értelemszerűen megalapozza azt is, hogy a perbeli fél az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérje.
[35] További érvelése értelmében a régi Ptk. szerint (hasonlóan az az előtti magánjoghoz) az engedmény absztrakt, jogcímétől független juttatás volt, továbbá a 330. § (2) bekezdésében rögzítette, hogy egyebekben az ellenérték fejében való engedményre az adásvétel, az ingyenes engedményre az ajándékozás szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 6:193. § (2) bekezdése értelmében a követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés jogcíme adásvétel, ajándékozás, valamint faktoring lehet. Az adásvétellel összefüggésben a Ptk. is kimondja, hogy a dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad [Ptk. 6:215. § (3) bekezdés]. Ellenérték fejében történő engedményezés esetén az engedményes jogszerzésére tehát az engedményezés speciálisnak tekinthető szabályain túl az adásvétel szabályait kell alkalmazni: az engedményes éppúgy jogosult az adott követeléssel rendelkezni, mint az adott dologgal az adásvételi szerződéssel annak tulajdonjogát megszerző vevő, az engedményezett követelés a vonatkozó jogszabályi előírások alapján (például a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény rendelkezései szerint a hatálya alá tartozó gazdálkodók esetén) az engedményes vagyonába is kerül. Amennyiben tehát az engedményes és a kötelezett között az engedményezéssel létrejövő jogviszonyt egyértelműen érintően a kötelezett mindazon szerződésre vonatkozóan érvénytelenségi kifogást érvényesít, amelyen az engedményes követelése alapul, éppúgy fennáll a jogi érdeke az érvénytelenség jogkövetkezményeinek érvényesítésével kapcsolatban, mint például az adott dologra, zálogtárgyra vonatkozó szerződés tekintetében a dolog, zálogtárgy tulajdonosának.
[36] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában kiindulási alapként rögzítette: az engedményezés valamely jogosultság más személyre való átruházása, azaz rendelkező jogügylet az engedményező és az engedményes között. Kiemelte, hogy az engedmény tárgya nem maga a jogviszony, hanem az abból eredő meghatározott követelés (Legfelsőbb Bíróság Pf.20.014/1992., megjelent: BH 1993.95.). A jogügylet eredményeként alanyváltozás következik be a kötelem hitelezői (jogosulti) oldalán: az engedményes a kötelezettel szembeni követelést vagy annak meghatározott részét megszerezve e vonatkozásban az engedményező helyébe lép, és e kivétellel a kötelem az alanycsere ellenére változatlan formában fennmarad az adós és a hitelező között. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy – eltérően az indítványozó tanács álláspontjától – az engedményes jogi helyzete nem minden tekintetben azonos a követelés eredeti jogosultjának helyzetével, mert az alapszerződésből fakadó valamennyi jog, az engedményezett követeléshez tapadó jogok kivételével, változatlanul az engedményezőt illetik meg. Az engedményezés különös jogutódlás, mert az engedményes csak a követelés érvényesítése körében szerzi meg ugyanazt a jogot, mint amely az engedményezőt megillette.
[37] Rámutatott, hogy bár a bírói gyakorlat az engedményezést absztrakt, jogcímtől független jogügyletnek tekinti (BH 2005.220.)], ám ezzel szemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez írt Nagykommentár (szerkesztette: Vékás Lajos/Gárdos Péter, a továbbiakban: Nagykommentár) leszögezi, hogy ez a jogirodalomban és a joggyakorlatban egyaránt elterjedt állítás nem helytálló. Tény, hogy az ügylet három pólusú rendszeréből adódóan a kötelezett nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa, ki minősül a követelés tényleges jogosultjának, ezért a jogrendszernek kell meghatároznia, hogy a kötelezett mikor, kinek köteles teljesíteni. Ez azonban az adósvédelem elvének történő megfelelés követelménye és nem a követelésátruházás absztraktsága kérdéskörébe tartozik.
[38] Nem tartotta helytállónak az indítványozó tanács által az engedményezés absztrakt jellegéből levont azon következtetést, miszerint az engedményezett követelés vélt jogcímének nincs jelentősége, ennek következtében az engedményezés nem zárja ki a követelés eltérő jogalapon való érvényesíthetőségét. Az alapszerződés változatlansága ugyanis nem teszi lehetővé azt, hogy kizárólag a követelés érvényesítésére jogot szerző engedményes a változatlanul az alapjogviszony adósának minősülő kötelezettel szemben az alapszerződéstől függetlenül érvényesítse a követelését.
[39] Hangsúlyozta, a követelés engedményezésével annak biztosítékai, így a zálogjog és a kezesség is átszáll a törvény erejénél fogva. Az indítványozó tanács álláspontjával szemben azonban a törvényi rendelkezés nem értelmezhető kiterjesztően az „is” kifejezés használata miatt: csak az engedményezett követeléshez közvetlenül tartozó alakító jogok, valamint a régi Ptk.-ban kifejezetten nevesített jogok szállnak át az engedményezéssel, mert csak ezek követik a követelést. A szerződés egészéhez kötődő alakító jogok, amelyek nem a szerződésből fakadó egyes kötelmeket, hanem a teljes jogviszonyt alakítják, az engedményezéssel nem szállnak át. Mivel az érvénytelenség kiküszöbölése az alapjogviszony egészét érintő alakító jog, ezért kizárt annak engedményezéssel történő átszállása. Az alapjogviszonyban részt nem vevő harmadik fél, az engedményes, arra vonatkozó jogosultság nélkül az alapszerződést mindkét félre kiterjedően nem alakíthatja. Ezt az álláspontot erősíti a Nagykommentár Ptk. 6:193. §-ához fűzött magyarázatának 6.e) pontja is, amely szerint a régi Ptk.-val megegyezően „a Ptk. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a jogosulti pozícióhoz fűződő egyes jogok, így pl. a megtámadás, az elállás, a felmondás vagy a választás joga átszáll-e az engedményesre, [...] az alakító jogok rendszerint nem szállnak át az engedményezéssel az engedményesre. A nem önálló alakító jogok, bár rendkívül heterogének, lényegében további két csoportra oszthatóak: a szerződéshez, vagy a szerződésből fakadó valamely követeléshez tapadó alakítójogokra. A követeléshez tapadó alakító jogok közé tartozik többek között a póthatáridő tűzése, a jogosultat megillető választási jog. E jogok – lévén, hogy a követeléshez tapadnak – követik a követelést, és az engedményezéssel átszállnak az ú jogosultra. A szerződéshez kötődő alakító jogok nem pusztán a szerződésből fakadó egyes kötelmeket alakítják, hanem a teljes jogviszonyt. Ilyennek minősül mindenekelőtt a szerződés megtámadásának joga, az elállás vagy a felmondás. A szerződéshez tapadó jogok ezért az engedményezéssel nem szállnak át.” Rámutatott: e körben következetes a régi Ptk. alapján hozott döntéseiben a bírói gyakorlat is: a szerződéshez kötődő alakító jogok, amelyek nem pusztán a szerződésből fakadó egyes kötelmeket alakítják, hanem a teljes jogviszonyt, az engedményezéssel nem szállnak át. Ebből következően az engedményest a szerződés érvényessé nyilvánítására irányuló alakító jog nem illeti meg. Az érvénytelenségre az adós az engedményessel szemben is hivatkozhat, mert ezt a régi Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, azonban az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását csak az engedményező kérheti. Az engedményezés ugyanis nem jelent a szerződéses pozícióban teljes alanycserét. Az engedményes nem alanya az engedményező és a kötelezett között létrejött szerződésnek, ezért a szerződésből fakadó jogokat – a követeléshez tartozó jogokon kívül – nem érvényesíthet.
[40] A legfőbb ügyész szerint a szerződéses egyensúly felek közötti megbomlása az indítványozó tanács által vázolt módon nem értelmezhető. A szerződéses egyensúly az alapszerződésben a jogosult (hitelező) és a kötelezett (adós) között, míg a másik szerződés, az engedményezés egyensúlya az engedményes és az engedményező (az engedményezett követelés vonatkozásában az alapszerződés jogosultja) között áll fenn. Az engedményes és a kötelezett közötti jogviszony az engedményezett kötelem követelésére és annak teljesítési kötelezettségére terjed ki. Az engedményes a jogviszony természetéből fakadóan az alapszerződésbe nem lép be, mindkét szerződés változatlanul kétpólusú marad. Ennek megfelelően az engedményes követel, a kötelezett pedig részére köteles teljesíteni, míg az egyéb kötelezettségek az alapjogviszony alapján az engedményezővel szemben terhelik. Az alapszerződés érvénytelensége esetén a szerződéses egyensúly nem az engedményes és a kötelezett között, hanem az engedményezési szerződés alanyai, illetve az alapszerződés alanyai között bomlik meg. Emiatt rendelkezik e körben a régi Ptk. akként, hogy az engedményezési szerződés megbomlott egyensúlyát az engedményes és az engedményező viszonyában kell helyreállítani. Amennyiben nem hajtható be a követelés a kötelezetten, úgy a teljesített ellenérték erejéig az engedményező köteles helyt állni, kivéve, ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át, vagy az engedményezésről kötött szerződésben a felelősségét kizárta. Ez utóbbi esetekben azonban az engedményes (a követeléskezelő) alacsony áron vásárolta meg a követelést, amely az engedményes gazdasági kockázatviselése körébe esik.
[41] Mindezekre tekintettel álláspontja szerint az engedményezés eredményeként a régi Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján nem szállnak át az engedményesre az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok. Ezért a referencia határozatoktól való eltérés nem indokolt.
[42] A Kúria öttagú tanácsban hozott Gfv.30.087/2021/7. számú (BH 2022.158. számon megjelent) referencia ítéletének indokolása – amellyel a Gfv.30.183/2021/4. számú határozat indokolása szövegazonosan egyezik – az alábbi:
„Az rPtk. 1. § (1) bekezdése szerinti tárgyi és személyi hatályából, és a 2. § (1) bekezdésében alapelvként megfogalmazott, a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogainak, továbbá törvényes érdekei védelmének elvéből nem következik, hogy az engedményes az engedményezéssel rá át nem szállt jogok tekintetében is jogvédelemre tarthatna igényt a megjelölt jogszabályi rendelkezések alapján. ... A perbeli esetben az rPtk. engedményezésre vonatkozó szabályai alapján ítélhető meg, hogy az engedményes az engedményezéssel milyen terjedelemben szerez jogosultságokat, mert csak ezek tekintetében lehet őt a hivatkozott alapelvi rendelkezés alapján a közvetlen igényérvényesítési jogosultsággal rendelkező alanyi jogosultnak tekinteni.
Az rPtk. 328. §-a alapján az engedményezési szerződéssel a kötelem jogosultja, az engedményező átruházza az adott kötelem kötelezettjével szembeni valamely követelését (vagy annak egy részét) az új jogosultra, az engedményesre. Az engedményezés következtében tehát az eredeti jogosultság (vagy annak egy része) tekintetében következik be alanyváltozás. A kötelem egyéb elemei tekintetében az engedményezés nem jár változással: az engedményezés után is az engedményező és a kötelezett maradnak az eredeti kötelem alanyai.
Az engedményezés legfontosabb joghatása az rPtk. 329. § (1) bekezdése alapján a meghatározott követelés jogosulti pozíciójában bekövetkező alanyváltozás: az engedményes az eredeti jogosult, az engedményező helyébe lép. Az rPtk. 329. § (3) bekezdése szerint a kötelezett helyzete az engedményezést követőn tartalmilag nem változik: az engedményessel szemben is felhozhatja az engedményezővel szembeni kifogásait, és beszámíthatja az engedményezővel szembeni követeléseit.
Az rPtk. 329. § (1) bekezdése alapján a megszerzett követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is átszállnak az engedményesre, elősegítve ezzel a megszerzett követelés eredményes érvényesítését. Az rPtk. ezen túlmenően nem rendelkezik arról, hogy egyéb jogok átszállnak-e az engedményezéssel. A Kúria egyetért az eljárt bíróságok egybehangzó álláspontjával, hogy az engedményezés kapcsán különbséget kell tenni a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok között. Az előbbiek átszállnak a követelés átruházásával együtt, az utóbbiak viszont az rPtk. hivatkozott rendelkezései alapján nem, csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülnének az engedményeshez.
A felperes az eredeti kölcsönszerződésben nem volt szerződő fél, az engedményezés joghatásaként e szerződés vonatkozásában sem vált általános jogutóddá, és a felperes perlési jogosultságát a szerződéshez kapcsolódó jogok tekintetében az engedményezési szerződés sem alapozza meg. A szerződés létrejötte, érvényessége a szerződés egészét, annak minden rendelkezését érinti. A szerződés alanyait, a szerződő felek egymás közötti jogviszonyát érinti az, ha a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításuk ellenére a szerződéssel elérni kívánt cél – formai, tartalmai, akarati hiba miatt – mégsem valósul meg. Ezért az így kialakult helyzet jogkövetkezményeit is kizárólag a szerződést kötő felek jogosultak rendezni. Az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jog szükségszerűen a szerződés egészéhez és nem az abból eredő követeléshez kapcsolódó jog, ezért az – az engedményezési szerződés erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában –, az rPtk. alapján nem száll át az engedményesre.
A Kúria álláspontja szerint a felperest kívülálló harmadik személyként sem illeti meg az érvénytelen kölcsönszerződés jogkövetkezményeinek levonása tekintetében keresetindítási jog az alábbiak szerint.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az rPtk. 234. § (1) bekezdésének a – 2/2010. (VI. 28.) PK. vélemény 10. pontja szerinti jogértelmezésre is figyelemmel – történő megsértésére. A Kúria rögzíti, hogy a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény az engedményest nem nevesíti a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személyként. A PK vélemény 10a. és 10b. pontjaiban általánosságban a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy jogi érdekének fogalmát, tartalmát értelmezi. Az ezekhez a pontokhoz tartozó indokolás szerint a perbeli legitimáció vizsgálata során nem elegendő a felperes érdekeltségének a bizonyítása, a felperes részéről „védendő jogi érdeknek” kell fennállnia az ügyben.
Az engedményesnek az engedményezés alapján a követelés érvényesítésére keletkezik joga, azonban, ha a követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelennek bizonyul, önmagában az engedményezés nem alapítja meg az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásához fűződő jogi érdeket.
A bírói gyakorlat által kialakított elveknek megfelelően a szerződés érvénytelenségének megállapításához fűződő jogi érdek nem is engedményezhető (BH2001. 335.), azaz ezen az alapon sem vezethető le a felperes igényérvényesítési jogosultsága. A fenti PK véleményben hivatkozott jogértelmezés továbbá azt támasztja alá, hogy a szerződő feleken kívüli, harmadik személy – védendő jogi érdeke fennállása esetén is csak – a szerződő felek relációjában kérheti az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását.
A fentiek alapján az engedményes – mint az engedményező és a kötelezett között létrejött szerződésen kívülálló, harmadik személy – az rPtk. 234. § (1) bekezdése alapján sem jogosult arra, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását közvetlenül a kötelezettel szemben kérje.”
[43] A Jogegységi Panasz Tanács mindenekelőtt leszögezi, hogy az indítványozó tanács által megfogalmazott jogkérdés tárgyában a Kúria még nem hozott jogegységi (hatályú) határozatot.
[44] Az I. rendű alperes által hivatkozott Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatában a Kúria az ún. devizahiteles perekben felmerült árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelősége megítélésénél lényeges szempontokat vizsgálta, és a 2/2014. PJE határozat 1. pontja alkalmazásához adott kötelező értelmezést, nem érintette azonban a jelen előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát képező elvi jelentőségű jogkérdést.
[45] A Jpe.IV.60.034/2022. számú jogegységi eljárásban a Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének előzetes döntéshozatali indítványa érintette az engedményes jogállásával kapcsolatos, a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban felvetett jogkérdést. A Jogegységi Panasz Tanács azonban az említett eljárásában hozott 5. sorszámú végzésével az előzetes döntéshozatali indítványt visszautasította (azaz érdemi határozatot nem hozott). Kifejtett indokai szerint – amint arra végzése [11] bekezdésében rámutatott – a Bszi. alapján jogegységi eljárás kezdeményezése és lefolytatása a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében nem lehetséges, a kezdeményezés lényegében egy ilyen típusú eljárás megindítására irányult. A Bszi. 32. § (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy jövőben hozandó döntéseket érintően (a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében) jogegységi eljárást nem lehet indítani, az csak már meghozott határozatokkal összefüggésben kezdeményezhető. Végzése [12] bekezdésében a Jogegységi Panasz Tanács arra is kitért, hogy az indítványban megfogalmazott jogkérdést érintő, hivatkozott kúriai döntések nem jelentik akadályát annak, hogy a jövőben, konkrét ügy kapcsán felmerülő jogkérdésekben, felülvizsgálati eljárás megindulását követően az egységes joggyakorlat kialakítását a Kúria a megfelelő eljárásban elvégezze.
[46] Ehhez képest a Jpe.IV.60.034/2022. számú jogegységi eljárásban érdemben nem vizsgált jogkérdés a jelen jogegységi eljárás alapját képező, a Kúria indítványozó tanácsa előtti Gfv.30.423/2022. számú, azaz immár konkrét felülvizsgálati ügyben merült fel. Erre tekintettel az indítványozó tanács előzetes döntéshozatali indítványa alapján már nincs akadálya a jogegységi eljárás lefolytatásának a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
[47] A jelen jogegységi eljárásban alkalmazott vizsgálati metódust és a vizsgálatba bevont jogszabályok körét illetően a Jogegységi Panasz Tanács az alábbiakat rögzíti.
[48] Az indítványozó tanács a vizsgálat tárgyát képező jogkérdést – az érintett felülvizsgálati eljárásban alkalmazandó anyagi jogi kódexre tekintettel – a régi Ptk. 329. § (1) bekezdéséhez kapcsolódva fogalmazta meg, egy ún. deviza alapú kölcsönszerződéssel összefüggésben. A vizsgált jogkérdés tipikusan és nagy számban deviza alapú, fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos első-, másodfokú vagy felülvizsgálati eljárásokban merül fel engedményes felperesek által fogyasztónak minősülő alperesekkel szemben érvényesített követelésekkel összefüggésben. Megválaszolása azonban a követelésvásárlási (faktoring) piac szereplői számára is kiemelt jelentőségű a faktor által tipikusan ellenszolgáltatásért megszerzett követeléshez való tényleges hozzájutás szempontjából. A megfogalmazott jogkérdés továbbá egy alapvető és széles körben alkalmazott kötelmi jogi jogintézményt és nem fogyasztói (fogyasztóvédelmi) jogokat érint. A követelések engedményezése tényével bekövetkező alanycserével érintett jogosulti pozícióhoz kapcsolódó (tapadó) további jogok azonosításának kérdése ezért egyrészről nem „devizaper-specifikus”, másrészről nem fogyasztói jogi kérdés. Lényeges továbbá, hogy egy adott tényállásból, annak keretein belül nem feltétlenül vonható megalapozott következtetés egy alapvető jogintézményre nézve. Minderre tekintettel a felvetett jogkérdés megválaszolása a polgári anyagi jog dogmatikai rendszeréből kiindulva, általános jelleggel szükséges.
[49] A megfogalmazott anyagi jogi kérdés a perekben számos eljárásjogi kérdést is felvet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.), és különösen a szigorúbb perrendtartást megtestesítő Pp. alkalmazása körében (például: a keresethalmazattal, a keresetváltoztatás szükségességével, illetve megengedhetőségével kapcsolatban). Ezek megválaszolásának szükségessége – és ehhez képest alapja – azonban az anyagi jogi kérdésre adandó megoldás.
[50] Nem mellőzhető annak figyelembevétele, hogy az engedményezésnek a vizsgált jogkérdés szempontjából releváns anyagi jogi szabályai – a régi Ptk. 328–330. §-ai, illetve a Ptk. 6:193. és 6:197. §-ai normatartalmának összevetéséből megállapíthatóan – a jogintézmény dogmatikai tartalmát (magját), a követelés-átruházásban megnyilvánuló lényegét és joghatását tekintve alapvetően azonosak. A két polgári anyagi jogi kódex által szabályozott engedményezés jogi természetében a Ptk. 6:193. §-át érintően bekövetkezett, alább jelzett módosítást, illetve kiegészítést követően sincs olyan eltérés, ami a felmerült anyagi jogi kérdésre eltérő választ indokolna.
[51] A Ptk. 6:193. §-át az előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztését követően hatályba lépett rendelkezéseivel részben módosította, részben kiegészítette a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 96. §-a. Az új szabályok a Mód. tv. hatályba léptető rendelkezései értelmében 2023. június 24. napján léptek hatályba azzal, hogy a Ptk. 6:193. §-át módosító rendelkezéseket kizárólag a Mód. tv. hatálybalépését követően kötött szerződésekből eredő jogokra és kötelezettségekre kell alkalmazni [Mód. tv. 165. § (1) bekezdés].
[52] Erre a módosításra is tekintettel összességében három normaszöveg figyelembevétele szükséges a vizsgálat során, ezért indokolt azok rögzítése.
[53] A régi Ptk. vizsgált jogkérdés szempontjából releváns szabályai:
„328. § (1) A jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés).
329. § (1) Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.”
[54] A Ptk. vizsgált jogkérdés szempontjából releváns rendelkezései:
„6:193. § [Engedményezés]
(1) A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át.
(2) A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése (amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép).”
Továbbá 2023. június 23-ig:
„(3) Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.”
2023. június 24. napjától:
„(3) Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követelés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is. Az engedményes követelheti a zálogtárgy birtokának átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását.”
[55] Az engedményezéshez közvetlenül kapcsolódó jogszabályi háttérként rögzítendő, hogy a régi Ptk. az engedményezés szabályain kívül a XXVII. fejezetében kizárólag a tartozásátvállalás (régi Ptk. 332.–333. §) szabályait tartalmazta. Ehhez képest a Ptk. Hatodik Könyv (Kötelmi jog) Első Rész (A kötelmek közös szabályai) XII. címben a jogalkotó az engedményezés (XXVIII. fejezet, 6:193–6:201. §), a jogátruházás (XXIX. fejezet, 6:202. §), a tartozásátvállalás (XXX fejezet, 6:203–6:207. §) és a szerződésátruházás (XXXI. fejezet, 6:208–6:211. §) szabályait is kodifikálta.
[56] A régi és a hatályos Ptk. normatartalmára széleskörű bírósági gyakorlat épült, amelynek figyelembevétele az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési szabályra és a jogbiztonság követelményére tekintettel nem mellőzhető.
[57] Összegezve: az indítványozó tanács által a régi Ptk. 329. § (1) bekezdésére utalással megfogalmazott jogkérdés a társadalom széles körét érintő, a gazdasági életben és a polgári/gazdasági perekben kiemelkedő, önmagán túlmutató komplex vizsgálatot igénylő kérdés. Indokolt és célszerű ezért annak mindkét Ptk. tekintetében történő együttes vizsgálata – figyelemmel a Ptk. 6:193. §-ának a Mód. tv. általi módosítására és kiegészítésére, valamint azok indokaira is –, elősegítve ezzel a bármelyik anyagi jogi kódex hatálya alatt megkötött alapszerződésekből eredő követelések engedményezéséhez kapcsolódó kérdések egyidejű megválaszolását a jogbiztonság, a kiszámítható jogalkalmazás követelményének szem előtt tartása mellett.
[58] A vizsgált jogszabályi rendelkezések tartalmi azonossága esetén a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa ezzel egyező gyakorlatot folytatott a 2/2022. Polgári jogegységi határozat (2/2022. PJE) meghozatala során {[42] bekezdés}.
[59] Erre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács jelen jogegységi eljárása nem szűkült le a régi Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján történt engedményezés joghatásának a vizsgálatára.
[60] Az indítványozó tanács értelmezési javaslatára és a II. rendű alperes jogirodalmi hivatkozásaira figyelemmel a Jogegységi Panasz Tanács áttekintette a vonatkozó korábbi magyar magánjogi műveket, amelyek megjelenítését határozata indokolásában szükségesnek tartotta:
– Zlinszky Imre: „A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire” (Franklin-Társulat, Budapest, 1894.),
– Kolosváry Bálint: „A magyar magánjog tankönyve” (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1911., II. kötet),
– Magyarország Magánjogi Törvénykönyve (a Magyar Királyi Igazságügyminiszter által 1928. március 1-jén az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat, Mtj.) Harmadik Részében (Kötelmi jog) a Negyedik Cím (Követelések és tartozások átszállása) körében az Első fejezetben (Követelés átruházása, engedmény) az engedményre vonatkozó 1218.–1233. §-ai,
– a Szladits Károly vezetésével a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Magánjogi Szemináriuma által összeállított „A magánjogi birói gyakorlat 1901–1927 – A Magyar Felsőbíróságok Elvi Döntéseinek Gyűjteménye” (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1928.) című műben „A kötelem alanya” cím alatt, annak III. fejezetében, az „Engedmény” jogintézményével kapcsolatos a „Jogügyleti engedmény” alcím alatti döntvények,
– Almási Antal: „A kötelmi jog kézikönyve” (TÉBE Kiadóvállalata, Budapest, 1929., Második Kiadás, I. Kötet),
– Villányi László: „A magyar magánjog rövid tankönyve” (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1941.), „Magyar magánjog” (főszerk.: Szladits Károly, Budapest, 1941. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, III. kötet, Kötelmi jog általános része),
– „A Polgári Törvénykönyv magyarázata” [szerk.: Eörsi Gyula és Gellért György, Közgazdasági és Jogi Kiadó Budapest, 1981, 2. kötet („ún. fekete kommentár”)],
– Eörsi Gyula „Kötelmi jog Általános rész, jegyzet” (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.).
[61] Összegezve megállapítható, hogy azt a kérdést, miszerint az engedményesre a követeléssel együtt átszállnak-e az érvényesítéséhez szükséges, illetve a teljesítését elősegítő jogok is, az elmúlt mintegy száz évben a magyar jogirodalom és joggyakorlat egységesen igenlően válaszolta meg, függetlenül az engedményezésre vonatkozó aktuális törvényi szabályozás szövegezésétől. Régi magyar magánjogunk ugyanakkor nem ismerte el automatikusan azoknak a jogoknak a követeléssel az engedményesre történő átszállását, amelyek érintik a követelést, de túl is mutatnak azon, mert érvényesítésük nemcsak az adott követelésre, hanem a jogviszony egészére kihatással van. E körben a szerződés létezését (hatályát) és érvényességét érintő jogok jöhetnek szóba, tehát az elállás, a felmondás joga, a megtámadási jog, az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyoneltolódás rendezésének követelése, ideértve az érvénytelenség jogkövetkezményei iránti igény érvényesítésének joga. E felfogást követik – megkülönböztetve a szerződéshez tapadó és emiatt a szerződés alanyánál maradó jogok körét a követeléshez kapcsolódó és így az engedményezéssel az engedményesre átszálló jogok körétől – azok a referencia határozatok is, amelyektől az indítványozó tanács eltérni kíván.
[62] A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja az indítványban megfogalmazott elvi jelentőségű jogkérdéssel kapcsolatban a következő.
[63] Egyik Ptk. normaszöveg sem ad taxatív felsorolást a követeléshez kapcsolódóan az engedményest megillető további jogokról. A régi Ptk. 329. § (1) bekezdése kizárólag a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogokat, a Ptk. 2023. június 23-ig hatályos 6:193. § (3) bekezdése ezeken felül a kamatkövetelést nevesíti az engedményesre átszálló jogokként. A régi Ptk. 329. § (1) bekezdése és a Ptk. 2023. június 23-ig hatályos 6:193. § (3) bekezdése sem tartalmaz azonban további, a követeléshez kapcsolódóan az engedményest megillető jogokat, míg a Ptk. 6:193. § 2023. június 24-i hatállyal kiegészített (3) bekezdése ezeken felül „a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok” átszállásáról is rendelkezik, azonban utóbbiakat a jogalkotó nem nevesítette. Tételes jogszabályi rendelkezés hiányában jogszabály-értelmezés útján adható válasz a felvetett jogkérdésre.
[64] A megválaszolandó anyagi jogi kérdés kiindulópontja az engedményezés jogintézményének – a régi magyar magánjogtól kezdve a hatályos Ptk.-ig változatlan – lényege (dogmatikai magja), miszerint: a jogosult (engedményező) engedményezéssel a kötelezettel szembeni követelését vagy annak egy részét másra (engedményes) ruházhatja át.
[65] Ehhez két mozzanat szükséges: egyrészről az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím (a követelés átruházására irányuló kötelezettségvállalás vagy kötelező ügylet), ami arra keletkeztet jogosultságot az engedményes részére, hogy a követelés átruházását (magát az engedményezést) követelje az engedményezőtől, másrészről maga az engedményezés, ami a követelés átruházása (rendelkező ügylet), aminek joghatása a követelés tekintetében a jogosulti pozícióban bekövetkező alanyváltozás. E kétlépcsős szerződési folyamat gyakran egyidejűleg, egyetlen jogi aktussal realizálódik.
[66] Az engedményezés – ugyancsak változatlan és nem vitás – joghatása (jogi következménye), hogy az engedményes az átruházott követelés (követelésrész) tekintetében az engedményező jogutódja lesz. Ezáltal az alapjogviszony jogosulti pozíciójában az átruházott követelés tekintetében (és csak abban) következik be egyedi jogutódlás (singuralis successio), amely nem a követelés alapját képező szerződésben, hanem csak a szerződésből származó követelésben jelent jogalany-változást, azaz kizárólag az átruházott követelés tekintetében – és nem a teljes szerződéses jogosulti pozícióra nézve – válik az engedményes az engedményező jogutódjává. Maga az alapjogviszony az engedményező (eredeti jogosult) és a kötelezett között változatlanul fennmarad.
[67] Az engedményezés fent írt lényegét és joghatását a bírói gyakorlat is következetesen képviseli, csupán a legutóbbi időszak lényegesebb határozataival szemléltetve: Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.211/2010/10. (megjelent: EBH 2010.2234.); Kúria Pfv.20.021/2019/9. (megjelent: BH 2021.16.); Kúria Pfv.20.760/2019/4. (megjelent: BH 2021.40); Kúria Gfv.30.495/2021/6. (megjelent: BH 2022.211.).
[68] Az engedményezés tehát két jogviszonyt és három jogalanyt feltételez: az engedményező (eredeti jogosult) és a kötelezett közötti alapjogviszonyt, valamint az engedményező (eredeti jogosult) és az engedményes (az átruházott követelés új jogosultja) közötti engedményezést (mint szerződéses jogviszonyt). A fentiekből következően az engedményezés által a kötelem egészében – a megmaradó alapjogviszony és az engedményezett követelés összességében – két jogosult és egy kötelezett között, két külön síkon (relációban) vizsgálhatók az eredeti jogviszony (alapjogviszony), illetve az engedményezés alanyait illető jogok és kötelezettségek.
[69] Az engedményezés a követelés átruházása. A követelés maga is jog; egy alanyi jog, ami alapján a kötelem jogosultja a kötelezettől a szolgáltatás teljesítését jogosult követelni [hasonlóan: Gárdos Péter: „Az engedményezés” (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2009.) 27. oldal]. Másképpen fogalmazva: az alapjogviszony (szerződés vagy más kötelemfakasztó tényállás) alapján az eredeti jogosultat a kötelezettel szemben megillető (tőle elvárt) teljesítés követelése iránti jogot, egyúttal a teljesítés elfogadásának jogát jelenti. Az engedményezés folytán, annak joghatásaként alapvetően e jog tekintetében áll be az alanycsere a jogosulti pozícióban, e jog érvényesítésének lehetősége kerül át az engedményezőtől az engedményeshez.
[70] Ez azt is jelenti, hogy a követelés mint jog az alapjogviszony eredeti jogosultját megillető jogok (jogosultságok) összességének (a teljes jogosulti joghalmaznak) csupán egy része. Az alapjogviszonyból eredően ugyanis – annak konkrét jellegétől, jogi természetétől függően – a feleket, így a jogosultat is, számos további jog is megilleti [például adásvételi szerződés esetén az annak fogalmi (törvényi tényállási) elemeiként meghatározott tulajdonjog átruházása, a vételár fizetése, a dolog átvétele iránti jogok mellett tájékoztatási, kellékszavatossági, jogszavatossági, a tulajdonjog bejegyzése iránti jog stb. vagy például vállalkozási (kivitelezési) szerződés esetén az eredmény megvalósítása, annak átvétele, a vállalkozói díj megfizetése iránti jogokon túl utasítási, ellenőrzési szavatossági jogok, adott esetben különböző kötbér iránti jogok, elállás/felmondás joga, a teljesítésigazoláshoz való jog, a szolgáltatás átadásához-átvételéhez való jog, törvényes zálogjog stb.]. Nem vitás, hogy az eredeti jogosultat (engedményezőt) az alapjogviszonyból megillető egész joghalmazból az engedményest csak egy részjoghalmaz (a követeléshez kapcsolódó jogok) illetik meg. Indokolt és megalapozott ezért – az indítványozó tanács álláspontja szerint is – különbséget tenni a szerződés egészéhez (pontosabban: a szerződés eredeti teljes jogosulti pozíciójához), illetve a követeléshez kapcsolódó (ahhoz tapadó) jogok között.
[71] Nem helytálló jogi szemléleten alapul az előzetes döntéshozatali indítványban kiindulási tételként megfogalmazott az az állítás, miszerint az átruházott követelés kapcsán az engedményes jogi helyzete minden tekintetben azonos a követelés eredeti jogosultjának helyzetével; mert abból következően, hogy az engedményezésről szóló értesítést követően a kötelezett csak az engedményesnek teljesíthet joghatályosan, utóbbi sem jobb, sem rosszabb helyzetbe nem kerülhet annál, mint amilyenben az engedményező volt; illetve hasonlóképpen: a kötelezett helyzete sem válhat az engedményezés folytán sem előnyösebbé, sem hátrányosabbá. Az érvelés szerint ez a jogosulti „status quo” felborulásához vezetne. Ez a megközelítés azonban egyrészről az engedményes oldalán a jogosulti joghalmaz (jogösszesség) egészére vonatkozó jogutódlást tételez, ami az engedményezés lényegéből nem vezethető le, másrészről nem veszi figyelembe, hogy a jogosulti oldalon a jogösszesség nem változik, csupán (jogok uniójaként) megoszlik az immár két jogosult között. Ebből eredően kifejezetten nincs „hátrányosabb helyzetben” az engedményes a kötelezettel szemben az eredeti jogosulthoz képest, csak a kötelezettel az engedményezés folytán létrejött jogviszony az ő részére szűkebb körű, származtatott jogokat biztosít. Más oldalról megközelítve: az a hivatkozás, miszerint „az engedményezés alapján az engedményes nem kerülhet rosszabb (vagy jobb) helyzetbe, mint amelyben az engedményező eredetileg volt” kizárólag a követelés alapjául szolgáló érvényesített anyagi jog/jogviszony azonos volta esetén fogadható el, azaz akkor, ha az engedményes az átruházott követelés alapját képező jogviszonyból származó anyagi jogot érvényesíti a kötelezettel szemben. Amint azonban – tipikusan a kötelezett eredményes anyagi jogi kifogása következtében – immár érvénytelen szerződés alapján kíván az engedményes igényt érvényesíteni, az ő követelése már nem azonos jogviszonyon nyugszik, már nem érvényes szerződésből eredő anyagi jog érvényesítését célozza. A szerződés érvénytelenségéhez kapcsolódó igények érvényesítése tehát már nem az eredeti jogosultat az érvényes szerződéses jogviszony alapján megillető, általa az engedményesre átruházott követelés érvényesítését jelenti, és nem pusztán jogcímükben, hanem a felek közötti jogviszony jogi természetében sem azonosak.
[72] Az indítványozó tanács további, pontosított érvelése értelmében az engedmény absztrakt (azaz jogcímétől független) juttatás absztraktságának abban a vetületében, amely az érvényesen engedményezett követelésnek az alapjául szolgáló alanyi jog érvényességétől vagy érvénytelenségétől való függetlenségét jelenti. Az engedményezés jogi természete szerint nem zárja ki a követelés eltérő jogalapon való érvényesíthetőségét az engedményes által sem. E körben hivatkozott a Kúria Pfv.21.281/2016/6. számú precedenshatározatára (megjelent: BH 2017.52.). A felhívott határozatában azonban a Kúria éppen az indítványozó tanács okfejtésével ellentétes anyagi jogi álláspontot foglalt el annak rögzítésével, hogy az adott ügyben elsődlegesen érvényesített („vételárrész” iránti), és a másodlagos (kártérítés iránti) keresetek azonos jogviszonyon (egyezően érvényes szerződésen) alapultak, csupán jogcímükben tértek el. Ennek a kérdésnek pedig a fentebb írtak fényében kiemelt jelentősége van. Erre figyelemmel a hivatkozott referencia határozat a megválaszolandó jogkérdés tekintetében nem ellentétes tartalmú az indítvány által eltéréssel érintett határozatokhoz képest.
[73] Az engedményesre átszálló jogok kérdéskörét illetően a Jogegységi Panasz Tanács rámutat, hogy az újabb jogirodalmi megközelítés szerint a követeléshez kapcsolódó átszálló jogok az alábbiak szerint értelmezhetőek.
[74] A régi Ptk. szerint az engedményezéssel átruházott követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogokon, valamint a Ptk. 2023. június 23-ig hatályos 6:193. § (3) bekezdése szerint ezeken felüli kamatkövetelésen túl az engedményesre átszálló, a követeléshez kapcsolódó jogokat a bírói gyakorlat és a jogirodalom is jogi természetük, illetve a követeléshez való funkcionális kapcsolódásuk felől értelmezve igyekezett meghatározni [részletesen: Gárdos Péter: Az engedményezéssel átszálló jogok – átszállás és átruházhatóság a magyar jogban (Polgári Jog 2022/5–6.)].
[75] A követeléshez kapcsolódó jogok – alapvetően a felek szerződési szabadsága miatt, amelyből eredően szabadon hozhatnak létre jogokat is – nem listázhatók tételesen, azok jogi természetük szerint csoportosíthatók:
a) Járulékos biztosítékok: e körbe tartoznak a régi és a hatályos Ptk. tételes rendelkezése szerint is az engedményezéssel átruházott követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok. Ezek átszállása szükségszerű, mert nem képzelhető el, hogy ezek jogosultja a biztosított követelés jogosultjától különböző személy legyen. A nem járulékos biztosítékok (például: garancia, váltó, fiduciárius biztosítékok) azonban nem szállnak át, ezek átruházásáról érvényesen az engedményező és az engedményes sem állapodhat meg, mert azok átszállása a biztosíték kötelezettjének, azaz harmadik személynek a helyzetét érintené.
b) Kamatkövetelés: a régi Ptk.-val szemben – amely erre nem tartalmazott rendelkezést, és amelynek kérdését a lejárt, valamint a jövőben esedékes kamatrészek szempontjából a bírósági gyakorlat is folyamatosan, esetről esetre ítélte meg – a Ptk. 6:193. § (3) bekezdése (alapvetően célszerűségi szempontból) kifejezetten deklarálja a kamatkövetelés átszállását.
c) További átszálló jogok: abból kiindulva, hogy követelés általában nem létezik önmagában, hanem ahhoz feltételek, jogok, kötelezettségek kapcsolódnak (így például az engedményes vonatkozásában is beálló jogkövetkezmények) a német jog megközelítését követve a követeléshez kapcsolódó önálló és nem önálló alakító jogokat, valamint az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogokat különbözteti meg. Az önálló alakító jogok (például elővásárlási, visszavásárlási jog) átszállása a gyakorlatban jellemzően nem merül fel. A nem önálló alakító jogok körébe vonhatók azok a járulékos jellegű jogok, amelyek mérséklik a követelés jövőbeni teljesítésével kapcsolatos kockázatokat, segítik annak érvényesítését, vagy kezelik a már bekövetkezett mulasztás következményeit. Ezek a jogok a követeléshez kapcsolódnak (tapadnak). Így – a járulékosság analógiájára – a követelés mindenkori jogosultját illetik, osztják annak a követelésnek a jogi sorsát, amelynek a járulékai, ezáltal tekintetükben is az engedményes lép az engedményező helyébe jogosultként.
Ide tartoznak például:
– a teljesítés követelésének joga,
– a követelés nem (vagy nem szerződésszerű) teljesítéséből fakadó vagyoni jogok: kártérítés, kötbér,
– a többletszolgáltatás visszautasításának joga,
– a kellékszavatossági jogok (az elállás kivételével), és a hibás teljesítésből eredő kár megtérítése iránti jog,
– a póthatáridő tűzésének joga,
– az esedékessé tétel és az esedékesség előrehozásának joga,
– a jogosultat megillető választási jog gyakorlásának joga,
– a (követeléssel összefüggő) tájékoztatáshoz való jog,
– részletvétel esetén a részletfizetési kedvezmény megvonásának joga.
[76] Az előzőektől alapvetően eltérő kérdés azonban, hogy átszállnak-e az engedményezéssel azok a jogok, amelyek az alapjogviszony eredeti jogosultja (engedményező) és a kötelezett közötti jogviszonyhoz, és nem magához az átruházott követeléshez kapcsolódnak. E körben tipikusan az elállás, a felmondás és a megtámadás joga merül fel, amelyek kétségtelenül olyan egyoldalú jognyilatkozatokban megtestesülő alakító jogok, amelyek az alapjogviszony egészének jogi sorsát (létezését, érvényességét) alapvetően és mindkét félre nézve meghatározzák. Ezek a jogirodalom szerint nem szállnak át az engedményesre.
[77] A jelen jogegységi eljárás tárgyát képező jogkérdés szempontjából azonban nem önmagában az alakító jog kérdésének van jelentősége. Ezt megelőző kérdés annak vizsgálata, hogy az engedményes a már érvénytelenné nyilvánított szerződés érvénytelenségi jogkövetkezménye(i) alkalmazása iránti jog érvényesítésekor az engedményezéssel rá átruházott követelés (azaz a kötelezetti teljesítés elfogadása iránti joga) alapjául szolgáló alanyi jogot érvényesít-e.
[78] Az indítványban ezzel összefüggésben képviselt álláspont szerint a követelést keletkeztető (alap)szerződés érvénytelensége esetén – pusztán ebből az okból – a kötelezett nem szabadul a vele szembeni követeléstől, a kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása a követelés teljesítését csak a szerződés teljesítése címén gátolja, azonban az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyoneltolódás rendezést igényel. Ez az alapjogviszony eredeti jogosultja (engedményező) és a kötelezett relációjában helytálló megállapítás, mert az eredeti jogosult megkötés nélkül érvényesítheti többféle alanyi jogból származó igényét is, jogcímhez kötöttség nélkül. Lényeges azonban, hogy a kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása esetén – amely az ellenkérelem joghatásaként az ő szerződéses teljesítése iránti jogosulti jogon nyugvó igény elutasítására vezet – az eredeti jogosult nem az (alap)szerződés alapján elvárt követelése teljesítését igényelheti, hanem az érvénytelenség régi Ptk.-ban, illetve Ptk.-ban meghatározott jogkövetkezményei iránti igényét. Az e körben „keresettel érvényesített jog” [vagyis az az alanyi jog, amelynek érvényesítését anyagi jogi jogszabály biztosítja, Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pont] azonban már értelemszerűen nem az eredeti követelést az (alap)szerződésből eredően megalapozó alanyi joga lesz, mert annak érvényesítése – éppen az érvénytelenség folytán – kizárt. Nem azonos jogviszonyból származó, így nem azonos alanyi jogon nyugvó követelések nem azonosak. A kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása esetén tehát maga az eredeti jogosult sem ugyanazon az alanyi jogon nyugvó követelést érvényesíthet a kötelezettel szemben. Ehhez képest az engedményes oldalán – aki kizárólag az engedményezett követelés érvényesítésének jogát szerezte meg az engedményezés folytán – fel sem merülhet olyan (az érvénytelenség jogkövetkezménye iránti alanyi jogon nyugvó) követelés érvényesítése, aminek alapjául szolgáló alanyi jog merőben eltér az engedményezett követelés alapjául szolgáló alanyi jogtól.
[79] A jogcímmel szemben a jogviszony jelentőségét támasztja alá a Ptk. 6:194. § (1) és (2) bekezdésének [Az engedményezhető követelések] normatartalma is. Az (1) bekezdés értelmében a követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad. Ehhez képest a jogcímnek ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése szerint a követelés azonosítása terén van alapvető jelentősége.
[80] Azzal az állásponttal kapcsolatban, miszerint „az érvénytelenség következményeinek alkalmazására erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelem alapján kerülhet sor, azonban a fél ezzel nem a jogviszonyt alakítja, hanem az érvénytelenség jogi tényéből fakadó jogot gyakorol” a Jogegységi Panasz Tanács rámutat a felek jogalakító hatalmasságának jelentőségére. Az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazása körében – a hatályossá nyilvánítás kérdését elemezve – elfogadott álláspont szerint különbséget kell tenni a hatályossá nyilvánítás iránti igény (jogalakítási kereset) és a hatályossá nyilvánítás folytán felmerülő igény (marasztalási kereset) között. Az előbbi kapcsán az érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánító bírói aktus konstitutív hatályú, a felek közötti jogviszonyt a bíróság jogalakító aktusa hozza létre [Vékás Lajos: Az érvénytelen szerződés bírói hatályossá nyilvánítása, in: Magyar jog, 1963/10. 502. oldal]. Ezzel kapcsolatban a Magyar Magánjog (szerk:. Szladits Károly, Budapest, Grill 1938. I. kötet 229. oldal) nyomán arra vonható következtetés, hogy e tétel helyességének elfogadása esetén – és nincs ok azt kétségbe vonni –, ebből az is következik, hogy az alkalmazandó jogkövetkezmény (hatályossá nyilvánítás mint jogalakítás) folytán maga az igény is egyoldalú hatalmasságnak minősül [Kiss Gábor: Az érvénytelen szerződésből eredő igények és az időmúlás, in: Magyar jog 2014/9. 515–517. oldal]. A felvetett jogkérdés szempontjából tehát az engedményes által az érvénytelenség jogkövetkezményei iránti jog gyakorlása – bár eredendően a kötelezett érvénytelenség megállapítására irányuló kérelmén (anyagi jogi kifogásán) alapuló bírói jogalakításhoz, az érvényes szerződés érvénytelenné konstituálásához kapcsolódik –, maga is a fél hatalmassága megnyilvánulásának tekinthető. A bíróság általi jogalakítás (az érvénytelenné nyilvánítás) pedig nem vitásan a szerződés egészét érintő joghatást eredményez. Az engedményes ezt követő, a már megállapított érvénytelenség valamely jogkövetkezményének alkalmazása iránti igénye – a fentebb írtakra tekintettel – az ő egyoldalú hatalmassága, aminek folytán tovább alakítja az immár érvénytelen szerződéses jogviszonyt, nyilvánvalóan szintén a szerződéses jogok és kötelezettségek összességére, azaz a szerződés egészére, és nem csak az eredeti (érvényes) szerződéses jogviszony alapján a jogosultat megillető követelésre (amely ebben a fázisban már nem értelmezhető) hat ki. Ez, a jogviszonyt tovább alakító joggyakorlás nem fogható fel pusztán a követeléshez kapcsolódó joggyakorlásként.
[81] Abból az aspektusból megközelítve a fenti hatalmasság kérdését, hogy az az engedményesre vonatkoztatható-e, nem mellőzhető az érvénytelenség megállapítása iránti igény előterjesztésére vonatkozó anyagi jogi jogosultság létének vizsgálata sem. Amint azt már a régi Ptk. hatálya alatti ügyekre számtalan eseti döntésben és a 2/2010. (VI. 28.) PK véleményben is rögzítette a Legfelsőbb Bíróság, a szerződő feleken kívüli harmadik személy a jogi érdeke fennállása esetén kérheti az érvénytelenség megállapítását. A jogalkotó ezt a tételt a Ptk. 6:88. § (3) bekezdésébe már beépítette, azzal, hogy a 6:108. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása csak a felek valamelyikének kérelmére történhet, és a 6:108. § (3) bekezdése szerint a bíróság nincs kötve a fél kérelméhez (azaz e körben nem érvényesül a keresethez kötöttség elve), az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet egy megkötéssel: nem alkalmazhat olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
[82] Az engedményes (önmagában az engedményezésre tekintettel) nyilvánvalóan nem tartozik ebbe a személyi körbe, hiszen helyzete a más személyek közötti szerződés érvénytelenségével nem lesz jobb, nem kerül kedvezőbb helyzetbe, sőt elveszíti az érvényes szerződésből eredő, az engedményezéssel rá átruházott követelés érvényesíthetőségének a jogát. Nincs tehát jogi érdeke már a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti igény előterjesztésére sem. Ha pedig az érvénytelenség megállapítását nem kérheti, az ahhoz szorosan kapcsolódó, az érvénytelenség megállapításából következő (arra ráépülő) nem önálló alakító jogot sem gyakorolhatja.
[83] Kiemelendő: a felvetett jogkérdésre adandó válasznak általános érvénnyel, valamennyi szerződéstípusra alkalmazandónak kell lennie, és a keresethez kötöttség hiánya miatt a jogi következtetéseknek is mindhárom érvénytelenségi jogkövetkezményre igaznak kell lenniük. E ponton az indítvány csak részben, és kizárólag az érvényessé nyilvánítás mint jogkövetkezmény alkalmazása esetén helytálló, és e körben is csak akkor, ha fennállnak annak további törvényi feltételei, az ellen nem tiltakozik mindkét fél, és a bíróság ezt a jogkövetkezményt választja. Ebből kiindulva áttekintve az egyes jogkövetkezményi eseteket:
a) Az eredeti állapot helyreállítása iránti igény esetén a felek között nincs szerződéses jogviszony, a követelés nem szerződésen alapuló követelés, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elszámolni. Más a jogviszony, ebből eredően az érvényesített igény (jogalap), illetve gyakran az összegszerűség is.
b) Hatályossá nyilvánítás iránti igény esetén a hatályossá nyilvánítás konstitutív hatályú bírói döntést jelent. A jogviszonyt a hatályossá nyilvánítással a bíróság jogi aktusa hozza létre, ami nem változtat a szerződés érvénytelenségén, következésképpen az eredeti, érvényes szerződésen (jogviszonyon) alapuló követeléshez képest más a jogviszony, a követelés (és gyakran az összegszerűség is).
c) Érvényessé nyilvánítás iránti igény ugyancsak konstitutív hatályú bírói döntést igényel. A fennálló nem szerződéses jogviszonyt az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével, ezáltal az érvénytelenség megszüntetésével a bíróság alakítja át szerződéses jogviszonnyá. Ezáltal a jogviszony az eredeti szerződéses jogviszonyhoz képest módosított tartalmú, az abból eredő követelések összegszerűsége is eltérhet. Az érvényessé nyilvánítás tehát nem az eredeti „követelés teljesítését segíti elő”, és nem a „követelés érvényesítéséhez kapcsolódik”, hanem magát a szerződéses követelést teremti meg az érvénytelenségi ok megszüntetésével. Kiemelendő: az engedményezéssel megszerzett szerződéses követelés létezése/fennállása mindenképpen szükséges annak teljesítése elősegítéséhez, illetve annak érvényesítéséhez.
[84] Az engedményes általi igényérvényesítés továbbá – ha a követeléshez, és nem a szerződés egészéhez kapcsolódó jogként fognánk fel az érvénytelenség jogkövetkezményei iránti jogot – feloldhatatlan anomáliákhoz, a követelés mibenlétének értelmezési nehézségéhez vezet, amennyiben az engedményes által érvényesített jogkövetkezményi igényhez képest a bíróság más jogkövetkezményt alkalmaz.
[85] Ugyancsak kezelhetetlen helyzetet eredményezhet a több engedményes részére történő engedményezés esete (követelésrészek engedményezése), ha az egyes engedményesek saját követelésrészeik tekintetében különböző jogkövetkezményi igényt érvényesítenek.
[86] Konklúzióként az vonható le, hogy a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye(i) csak egységesen kezelhető(k), emiatt a jogkövetkezményi igény csak a szerződés egészéhez kapcsolódó jogként fogható fel, amint azt az indítvánnyal támadott referencia határozatok rögzítik.
[87] Amiatt, hogy a kötelezett az engedményessel szemben is érvényesítheti az engedményezővel szembeni kifogásait, illetve beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek, szintén nem állapítható meg az indítvány szerinti jogosulti „status quo” sérelme. Abból csak az következik – de az sem feltétlenül –, hogy a kötelezett jogi helyzete az engedményezés folytán nem válhat terhesebbé (hátrányosabbá) az engedményezést megelőző státuszához képest. Ez szintén magának az engedményezésnek a lényegéből következik: a fentebb kifejtettek értelmében ugyanis az engedményezés eredményeként kizárólag a jogosulti pozícióban, és annak keretében is csak a követelés (a teljesítés elfogadásához való jog) tekintetében áll be jogutódlás, a kötelezett jogi helyzete alapvetően (az alapjogviszonyból eredő jogait és kötelezettségeit tekintve) változatlan marad. Ebből azonban nem vezethető le, hogy a jogosulti oldalon (ahol a jogosult személyéhez tapadó jogok immár megosztva két jogalanyt illetnek meg) a követelés új jogosultja a jogosulti jogösszességgel rendelkező eredeti jogosulttal azonos jogi pozíciót foglalna el. Változatlan jogi helyzet ebből a szempontból a két jogosultat megillető jogösszességben értelmezhető. Ebből az is következik, nem jelenthető ki kategorikusan, hogy az engedményes nem lehet hátrányosabb helyzetben a kötelezettel szemben az eredeti jogosulthoz képest.
[88] Az engedményezéssel kialakuló kettős jogviszonyra, és a jogosulti oldal engedményezést követő kettős alanyiságára tekintettel az indítványban foglaltak szerint a szerződéses egyensúly felek közötti megbomlása sem értelmezhető. A két szerződéses viszonyban (alapjogviszony, illetve engedményezés) érintett három jogalany jogainak és kötelezettségeinek összessége változatlan marad. Attól, hogy az engedményes nem érvényesítheti az eredeti jogosultat megillető valamely további – az indítvánnyal érintett körben az érvénytelenség jogkövetkezményei levonására irányuló – jogot, maga ez a jog csupán a kötelem jogosulti oldalán jelentkező belső átstrukturálódás folytán nem „vész el”, az az eredeti jogosult által érvényesíthető.
[89] A Jogegységi Panasz Tanács rámutat: a II. rendű alperes által hivatkozott választottbírósági határozatok – tartalmuk szerint is – a jogérvényesítés felek által kikötött módjára (fórumrendszerére), azaz eljárásjogi rendelkezésre (alávetésre), nem anyagi jogra vonatkoznak, ezért a megválaszolandó jogkérdés tekintetében jelentőséggel nem bírnak.
[90] Téves továbbá a Ptk.-nak – az adásvételi szerződés általános szabályai között elhelyezett – 6:215. § (3) bekezdésére utalással az engedményezésre vonatkoztatott analógián alapuló levezetés is. A hivatkozott jogszabályhely értelmében a dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad. Az engedményezés szerkezetére tekintettel az átruházásra vonatkozó kötelezettséget az első mozzanatot képező szerződés vagy más jogcím (a kötelező ügylet) hordozza, az engedményezés viszont a követelésnek a második mozzanatban megjelenő átruházása (rendelkező ügylet).
[91] A Jogegységi Panasz Tanács nem ért egyet az indítványban kifejtett azzal az érveléssel, miszerint „a kötelezett az érvénytelen szerződés alapján, tehát jogalap nélkül megszerzett vagyontömeg ellenszolgáltatás nélküli megtartására kapna komoly esélyt”, mert az engedményezőnek „már nem fűződik érdeke” a visszengedményezéshez, a kötelezettel szembeni pereskedéshez és a további jogügyletekhez.
[92] Az indítványban ezzel összefüggésben kifejtett, a Ptk. 330. § (1)–(2) bekezdéseit érintő hivatkozás az érvénytelenségi kérdéskörön kívüli szempont, ezért a felvetett jogkérdés szempontjából nem releváns.
[93] A kérdés érdemét tekintve lényeges, hogy az engedményező érdeke az engedményezett követelés teljesítéséért („behajthatóságáért”) nem szűnik meg önmagában az engedményezés megtörténtével. Az engedményes – ha érvénytelen szerződésből eredő követelést engedményeztek rá – az engedményezési szerződés alapján érvényesítheti vele szembeni jogait, hiszen az engedményezés is szerződés, annak megszegése (hibás teljesítése) az engedményező számára is jogkövetkezményekkel jár. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a jogalkotó a követelésvásárlások körében, a faktoring szerződésnél (Ptk. 6:405. §) az engedményező (a faktoringnál: adós) szerződéses kötelezettségévé tette a faktortól (a faktoringnál: engedményes) kapott összeg visszafizetését és kamat fizetését (a faktornak pedig a követelés visszaengedményezését) akkor, ha az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít. Az engedményező érdeke különösen fennáll akkor, ha ellenérték fejében vagy teljesítésként engedményezte a követelést. Minderre tekintettel az engedményező „megszűnt jogi érdeke” nem helytálló hivatkozási alap a vizsgált jogkérdés szempontjából.
[94] Másrészről: az engedményezés mint szerződés megkötése maga is az engedményező és az engedményes szerződési szabadsága és üzleti kockázata körébe tartozó döntésen alapul, olyan gazdasági/célszerűségi szempontokon (pénzügyi megfontolások, perelkerülés, költségminimalizálás stb.), amelyek nem írhatják fölül az engedményezés dogmatikai alapját, és megkülönböztetését más jogintézményektől, különösen a jogátruházástól (és a szerződésátruházástól).
[95] Éppen a szerződéses szabadság elve biztosítja, hogy a Ptk.-ban már kodifikált jogátruházás (6:202. §) útján az engedményező az engedményezéssel egyidejűleg átruházza az őt megillető, az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogokat. A Ptk. 6:202. § jogátruházási szabálya alkalmazásával egyenértékű jogi megoldásra a régi Ptk. hatálya alatti szerződések esetén – így az előzetes döntéshozatali eljárás alapját képező ügyben is – jogszerű lehetőség van. Amint arra a Kúria Gfv.30.213/2023/4. számú határozatában már rámutatott: nincs jogi akadálya annak, hogy a régi Ptk. hatálya alatt létrejött kölcsönszerződés érvénytelensége esetére a felek (az eredeti jogosult és kötelezett) olyan jogátruházó szerződést kössenek, amely kiterjed az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jogra is. A Jogegységi Panasz Tanács hozzáfűzi: a felek attól sincsenek elzárva, hogy az eredetileg engedményezést tartalmazó megállapodásukat – bármelyik Ptk. hatálya alatti (alap)szerződésük esetén – az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jogra vonatkozó jogátruházással egészítsék ki. Megjegyzendő: nincs akadálya továbbá a teljes jogosulti szerződéses pozícióban beálló jogutódlást eredményező szerződésátruházásban (Ptk. 6:208. §) való megállapodásnak sem. Ezt a régi Ptk. hatálya alatti szerződések esetén egyrészről speciális jogszabályi rendelkezések tették lehetővé, másrészről – ugyancsak a szerződéses szabadság elvéből levezetve – a bírói gyakorlat fogadta el megfelelő szerződéskomplexum útján {7/2021. PJE [9]–[10]}.
[96] Annak eldöntése, hogy a felek az őket a polgári anyagi jog által megillető fenti lehetőségek közül melyiket választják, kizárólag az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint {3192/2012. (VII. 26.) AB határozat, indokolás [18], megerősítve: 22/2018. (XI. 20.) AB határozat, indokolás [34]}, az őket megillető, és az Alaptörvény M) cikke alapján védelmet élvező szerződési szabadságuk, valamint üzleti kockázatvállalásuk körébe tartozó kérdés, amelynek jogkövetkezményeit is nekik kell viselniük.
[97] Az engedményezés – jogátruházás – szerződésátruházás jogintézményeinek beláthatatlan következményekkel járó, ezért a jogállamiság elvén keresztül érvényesülő jogbiztonság Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált követelménye ellen ható „összemosása” nélkül a Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint nem lehetséges a régi Ptk. és a Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályainak olyan kiterjesztő értelmezése, miszerint a követelés átszállásával az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogok is átszállnak az engedményesre. Ez a jogosulti oldalon fennálló – fentebb kifejtett – kétalanyú pozícióra tekintettel az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési szabály alapján sem következtethető.
[98] A kifejtett álláspont helytálló voltára vonható következtetés a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésének a Mód. tv. 96. § (1) bekezdése általi módosítása, és az ahhoz fűzött előterjesztői indokolás értelmezése alapján is.
[99] Elöljáróban rögzíteni szükséges, hogy a Mód. tv. nem érintette az engedményezés lényegét, továbbá a jogátruházás és a szerződésátruházás szabályait sem, így azok jogintézményi elkülönítését sem.
[100] A módosítás folytán a Ptk. 6:193. § (3) bekezdés első mondata a 2023. június 24. napjától kötött szerződésekből eredő jogok és kötelezettségek tekintetében [Mód. tv. 165. § (1) bekezdés] úgy rendelkezik: „Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követelés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is.”. Az engedményes szempontjából – a megválaszolandó jogkérdésre tekintettel – ezek közül az „annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok” átszállásának kérdése releváns, ezért ennek értelmezését kellett a Jogegységi Panasz Tanácsnak elvégeznie.
[101] Az Alaptörvény hetedik módosításával 2019. január 1-jei hatállyal kiegészített 28. cikke szerinti teleologikus jogértelmezés kiindulási alapja elsősorban a jogalkotó által meghatározott cél figyelembevétele. E körben elsődleges értelmezési segédlet a jogszabályok preambuluma, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló előterjesztői javaslat indokolása, amelyek autentikus forrásai a jogalkotói cél feltárásának. Az értelmezés tárgya – minden értelmezési metódus szempontjából – a normaszöveg.
[102] A Mód. tv.-nek preambuluma nincs, így az előterjesztői indokolás vizsgálható.
[103] A Mód. tv. általános indokolása az átszálló jogok kapcsán: „Az engedményezéssel összefüggésben, a joggyakorlatban és a jogirodalomban egyaránt kérdésként merült fel, hogy az engedményezéssel a követelésen kívül a követeléshez kapcsolódó milyen jogok, esetleg kötelezettségek szállnak vagy szállhatnak át az engedményesre. A módosító javaslat ezért meghatározza a követeléshez kapcsolódóan átszálló jogok körét, kiszámíthatóbbá és egyértelműbbé téve ezáltal a követelésvásárlási piac szereplőinek jogi helyzetét.” A részletes indokolás a Mód. tv. 96. §-hoz: „A módosítás nemcsak pontosítja a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésének hatályos normaszövegét, hanem – a kialakult bírói gyakorlattal összhangban – ki is egészíti azt. A javaslat kifejezetten figyelemmel volt a Kúria – eljáró bíróságokkal egyetértő – azon megállapítására, amely szerint „az engedményezés kapcsán különbséget kell tenni a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok között. Az előbbiek átszállnak a követelés átruházásával együtt, az utóbbiak viszont a régi Ptk. hivatkozott rendelkezései alapján nem, csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülnének az engedményeshez” [BH 2022.158.]. Ennek megfelelően a módosítás külön is kimondja a követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jogok átszállását és a normaszöveg szintjén rögzíti azt is, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő, valamint az annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok. A javaslat ezzel azt a jogpolitikai szándékot is kifejezésre juttatja, amely szerint az engedményezett követelés érvényesítése során az új jogosult (az engedményes) nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben az engedményező volt. A követelés teljesítését elősegítő, valamint az annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, továbbá a követelés biztosítékainak átszállása egyúttal azt is jelenti, hogy az engedményesre az ezen jogokhoz (pl. zálogjoghoz) szorosan kapcsolódó, azok részét képező kötelezettségek is átszállnak. A szerződéses biztosítékok átszállása tehát az érintett jog által biztosított jogosulti pozícióhoz tapadó kötelezettségek átszállását is eredményezi. Mindez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a felek azoknak az alapjogviszonyhoz kapcsolódó egyéb jogoknak az átruházásában is megállapodjanak, amelyek az engedményezéssel automatikusan nem szállnak át az engedményesre, de amelyek egyébként átruházhatóak.”
[104] Az előterjesztői indokolás tehát arra utal, hogy a jogalkotó a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésének módosítása mellett annak lényeges tartalmi kiegészítését is szükségesnek ítélte. Ehhez képest a normaszöveg tartalma, annak az indokolással történő összevetése alapján az alábbiak rögzíthetők.
[105] A Mód. tv. normaszövege egyrészt nem definiálja „a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok” terminus technicust, másrészt e körben nem nevesít konkrét jogokat, még példaként sem. Így abból nem állapítható meg, melyek azok „a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok”, amelyek automatikus átszállásáról rendelkezik [hasonlóan: Gárdos Péter: „Gondolatok az engedményezés megújult szabályairól” (In: Gazdaság és jog, 2023/9–10.) című cikkében]. Ezáltal a jogalkotó nyitva hagyja az automatikusan átszálló jogok azonosítását, azt a jogalkalmazóra bízza, de normaszöveg szintjén érdemi támpontot nem ad.
[106] A Ptk. – és más hatályos jogszabály – sem tartalmazza a Mód. tv. által beépített „a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok” kifejezéseket, azok meghatározását, illetve az e körben értelmezhető konkrét jogokat, így rendszertani értelmezés nem lehetséges.
[107] A Mód. tv. általános indokolása szerint „[a] módosító javaslat ezért meghatározza a követeléshez kapcsolódóan átszálló jogok körét”, ilyen meghatározást azonban a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésének első mondata nem tartalmaz.
[108] A részletes indokolás a normaszöveget ismétlő, átfogalmazó jellegű, a módosítás valódi céljának feltárását segítő konkrét indokokat nem, illetve csak utalás formájában tartalmaz, inkább jogalkotói célokat és motivációkat rögzítve, úgy mint: „a módosítás nem csak pontosít, hanem kiegészít”, amihez képest azonban magába a normaszövegbe a jogalkotó nem építette be az indokolásban a Kúria BH 2022.158. számon megjelent döntésében megfogalmazott elvi tartalmat (a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok közötti különbségtételt) mint kiegészítést; amit pedig e körben az indokolás a normaszövegbe beépítettként állít („a követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jogok átszállását”), az a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésének első mondatában de facto nincs benne; azaz a normaszöveg és a részletes indokolás inkoherens.
[109] A részletes indokolás szerint továbbá „[a] javaslat kifejezésre juttatja azt a jogpolitikai szándékot is, miszerint az engedményezett követelés érvényesítése során az új jogosult (az engedményes) nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben az engedményező volt”, amihez képest éppen az nem állapítható meg a normaszövegből, hogy a „követelés érvényesítése” terén konkrétan milyen jogok és miként erősítik az engedményest, és hozzák az engedményezővel „nem hátrányosabb” helyzetbe.
[110] Ugyancsak a részletes indokolás továbbá – amint azt Gárdos Péter is észrevételezi a fenti cikkében – látszólag háromféle jogról (a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogokról, a követelés teljesítését elősegítő jogokról, a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogokról) szól, a normaszöveg azonban csak az utóbbi kettőt nevesíti.
[111] A módosítás – pontosabban csak annak indokolása – további olyan, kizárólag a jogirodalomban alkalmazott fogalmat („a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogok”) vezet be, aminek a tartalma egyetlen jogszabályban sem definiált, és az e fogalmi körbe tartozó konkrét jogokat az indokolás sem azonosítja.
[112] Ennek következtében a jogalkotó két új fogalmat úgy kíván megfeleltetni egymásnak („a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogok”, illetve „a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok”), hogy azok egyike sem definiált bármely jogszabályban vagy annak indokolásában, továbbá az azok körébe vonható konkrét jogok (legalább példálózó) nevesítése által sem azonosíthatók.
[113] A Ptk. 6:193. § (3) bekezdése Mód. tv. általi „pontosítása és kiegészítése” konkrét jogalkotói céljának felismerését nehezíti az is, hogy bár a Mód. tv. végső előterjesztői indokolása arra utal, hogy a követeléshez kapcsolódó „nem önálló alakító jogok” átszállását kívánta törvényben kimondani, ugyanakkor a követeléshez kapcsolódó jogok átszállását a BH 2022.158. számú döntés is elismeri, így ebből az okból nem volt szükség a Ptk. kiegészítésére annak érdekében, hogy a követelés érvényesítése során „az engedményes ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben az engedményező volt”. Az indokolás ezzel szemben az alapjogviszonyhoz kapcsolódó egyéb jogokra utal (melyek külön szerződéssel szállhatnak át), amiből az következne, hogy a módosított rendelkezés a Kúria által az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jognak tekintett – és álláspontja szerint át nem szálló – jogok átszállásáról kívánt rendelkezni. Ugyanakkor – a fentebb írtak szerint – nem derül ki a Mód. tv. indokolásából, hogy a „követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jog” alatt mely jogokat értett a törvényalkotó, az indokolás pedig még példálózva sem említ egy ilyen jogot sem. A módosított törvényi rendelkezés értelmezéséhez tehát a törvény indokolása nem ad egyértelmű iránymutatást. [Hasonlóan: Kovács Ildikó: „Az engedményezett követelés érvényesítésével kapcsolatos problémák a gyakorlatban” című tanulmánya zárszavában (Jogtár, Vita, fórum rovat 15. oldal].
[114] Mindezek alapján a normaszöveg és annak általános, valamint részletes indokolása is válasz nélkül hagyja, hogy konkrétan milyen dogmatikai alapon, milyen szempontok, ismérvek alapján határozhatók meg a normaszövegbe beépített „a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogok”, továbbá a kizárólag a Mód. tv. indokolásában említett „követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jog” kategóriába konkrétan mely jogok tartoznak; valamint miért, illetve miként feleltethetők meg – ha megfeleltethetők egyáltalán – egymással a „követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jog” és a „követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jog” sehol sem definiált kategóriái; ezekhez képest „az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körébe tartozó jogok” mi alapján lennének egyértelműen besorolhatók „a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogok” körébe?
[115] Rá kell mutatni, hogy a „követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jog” mint a jogalkotó szerint a Ptk. 6:193. § (3) bekezdés normaszövege kiegészítéseként megfogalmazott, így „beiktatott”-nak tekintett (azaz új) rendelkezés – még ha abba bele is kellene érteni „az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körébe tartozó jogokat” – nem jelentené-e annak egyértelmű elismerését, hogy a régi Ptk. és 2023. június 23-ig a Ptk. ezeket nem tekintette a követeléssel együtt az engedményesre átszálló jogoknak? Kiegészítést (beiktatást) ugyanis az a jogi norma igényel, amely eredetileg nem tartalmazza az adott rendelkezést, azaz e tekintetben az adott jogszabály normahiányát kell kezelnie a jogalkotónak. Ám még ebben az esetben is csak az a következtetés volna levonható, hogy a 2023. június 24. napjától kötött szerződések esetén lehetne irányadó a fenti értelmezés, tekintettel a Mód. tv. 165. §-a szerinti hatálybaléptető rendelkezésre.
[116] Mindezekre tekintettel a „jogpolitikai cél” indokolásbéli puszta megjelenítésének nincs a normaszöveghez adekvát módon kapcsolható funkciója.
[117] Összegezve: a Mód. tv. normaszövegének és indokolásának elemzése alapján, az alkalmazott terminus technicusok magánjogi definíciói és egymáshoz való tartalmi kapcsolódásuk egyértelmű meghatározásának hiánya miatt, az indokolás hiányosságaira, és a „jogpolitikai cél” indokolásban történt puszta megjelenítésére tekintettel az Alaptörvény 28. cikke szerinti teleológiai értelmezés útján, továbbá egyik hagyományos (nyelvtani, rendszertani, történeti, logikai) interpretációs módszerrel sem állapítható meg egyértelműen a valódi jogalkotói cél.
[118] Ebből következően arra sem vonható megalapozott, okszerű következtetés, hogy egyrészt a Mód. tv. általi módosítással az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazására irányuló jog a Ptk. módosított 6:193. § (3) bekezdése alkalmazási körében, a 2023. június 24. napjától kötött szerződések esetén átszállna, másrészt a régi Ptk. 329. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 6:193. § Mód. tv. általi módosítását megelőzően, 2023. június 23-ig hatályos (3) bekezdése alapján átszállt volna az engedményesre a követeléssel együtt, annak érvényesítése érdekében.
[119] A kifejtettek alapján a Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelménynek kizárólag az az értelmezés felel meg, amely szerint a Ptk. 6:193. § (3) bekezdését a beiktatott kiegészítést követően is a módosítás indokolásában kifejezetten megjelölt kúriai referencia határozat elvi tartalmának megfelelően kell értelmezni.
[120] A fentiekre figyelemmel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, a 25. §-a, a 32. § (1) bekezdés b) pontja, a 34. §-a, továbbá a 40. § (1) és (2) bekezdése alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[121] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
Budapest, 2024. július 1.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
[122] A határozattal nem értek egyet a következő okokból.
[123] A módosított indítványban megfogalmazott kérdésre a határozattal adott válasz két lényeges alapvetésen nyugszik: 1) az átruházható követelés meghatározott alanyi jog érvényesíthetőségét jelenti, a szerződésérvénytelenség valamely jogkövetkezményének levonása iránti jog pedig nem azonos a szerződésen alapuló joggal; 2) alakító jog engedményezéssel nem száll át, csak külön jogátruházó ügylettel {[76–78] és [95] bekezdések}. Ezek a predikátumok azonban nem valódi jogértelmezési alapjai az indítványba foglalt jogkérdés megválaszolásának.
[124] A Kúria Pfv.21.281/2016/6. számú, közzétett ítéletének elvi tartalma szerint az azonos jogviszonyra alapított, engedményezett követelés érvényesítése során nem érvényesül a jogcímhez kötöttség (megjelent: BH 2017.52. számon). Ebben az ügyben az engedményesként fellépő felperes meghiúsult adásvételi szerződés alapján kifizetett vételárelőleg visszafizetésére irányuló jogra alapított követelést szerzett meg jogelődjétől (jogelődje a szerződés elállás folytán való megszűnésére alapította a vételár alperestől való visszakövetelésére vonatkozó jogát, a Kúria megállapítása szerint az adásvételi szerződés lehetetlenülés miatt szűnt meg). A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a felperes az alperessel szembeni követelését már szerződésszegéssel okozott kár címén érvényesítette. Az alperes a kereshetőségi jog hiányával védekezett, utalva arra, hogy a felperes az engedményezési szerződéssel kártérítési követelést nem szerzett {[7] bekezdés második szakasza}. Az első- és a másodfokú bíróság e védekezést alaposnak találva utasította el a keresetet. „A Kúria álláspontja szerint a felperes kereshetőségi jogának megítélése körében az eljáró bíróságok megállapításai nem felelnek meg a jogszabályoknak. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alappal utal arra, hogy a Ptk. 328. §-a a követelés engedményezése során nem állapít meg jogcímhez kötöttséget. A felperes 94.500.000 forint összegű követelést szerzett meg engedményezéssel, a jogelődje és az alperes közötti jogviszonyból származó ezen követelést a jogviszony azonossága miatt nemcsak vételár visszafizetése jogcímén, hanem más, pl. kártérítés jogcímén is érvényesíthette, tehát kereshetőségi joga – szemben az eljáró bíróságok jogi álláspontjával – a Kúria szerint az ügyben fennáll.” {[14] bekezdés második szakasza} (A Kúria végül elévülés miatt utasította el a keresetet.)
[125] A jogegységi határozat indokolása ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy az adott ügyben elsődlegesen érvényesített („vételárrész” iránti), és a másodlagos (kártérítés iránti) keresetek azonos jogviszonyon (egyezően érvényes szerződésen) alapultak, csupán jogcímükben tértek el, ezért ez a referencia határozat a megválaszolandó jogkérdés tekintetében jogegységi határozat indokolásának megalapozottságát erősíti {[72]}. Ez az álláspont meghatározó jelentőséget tulajdonít az engedményezett követelés engedményező által megjelölt, az engedményes tudomására hozott jogalapjának (ha nem is szükségképpen a követelés jogcíme, de legalább a követelést keletkeztető jogviszony megnevezésének). Véleményem szerint azonban az engedményezett követelés érvényesíthetősége szempontjából nem a jogalap engedményező általi megjelölésének, hanem a létének van jelentősége. Annak, hogy a követelésnek legyen valós jogalapja.
[126] Az engedményező és az engedményes akarata, szándéka szempontjából nem annak van meghatározó, elsődleges jelentősége, hogy az engedményezett követelés vételárkövetelés, kölcsönkövetelés vagy bérleti díjkövetelés-e, hanem annak, hogy az engedményezőnek van-e valamilyen helyettesíthető dologra (jellemzően pénzfizetésre) vonatkozó követelése az adóssal szemben, az adósnak ténylegesen van-e az engedményezett követelés összegét elérő tartozása az engedményezővel szemben. Az engedményező passzív vagyont ruház az engedményesre, aki lehetőséget kap ezáltal azt saját aktív vagyonává tenni. Az engedményezési szerződést kötő felek számára a miből mennyi kérdések lényegesek, nem pedig a miért kérdése. A felek ügyleti szándéka szempontjából az engedményező tévedhet abban, hogy milyen jogcímen áll fenn az adóssal szembeni követelése, de nem tévedhet abban, hogy az engedményezés összegének megfelelő követelése ténylegesen fennáll.
[127] Az én olvasatomban a hivatkozott kúriai határozat elvi tartalmában a jogviszony azonosságára tett utalásnak nem az a jelentősége, hogy a követelés érvényesítése során az engedményes által megjelölt jogcím olyan jogviszonyból fakadjon, amelyet az engedményezés során az engedményező és az engedményes a követelés jogalapjaként kölcsönösen elfogadtak, hanem az, hogy ez a jogcím megfeleltethető legyen annak a jogviszonynak, amelyből az engedményezett követelés ered. („A felperes 94.500.000 forint összegű követelést szerzett meg engedményezéssel, a jogelődje és az alperes közötti jogviszonyból származó ezen követelést a jogviszony azonossága miatt nemcsak vételár visszafizetése jogcímén, hanem más, pl. kártérítés jogcímén is érvényesíthette...”) Véleményem szerint ez a megközelítés felel meg az engedményezés szerepének a vagyoni javak forgalmának rendszerében.
[128] A határozat indokolása is kitér arra, hogy a Ptk. 6:194. § (1) bekezdése értelmében a követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad. A jogviszony létének van tehát jelentősége, nem annak, hogy mit gondoltak a jogviszony mibenlétéről az engedményezési szerződést kötő felek. A (2) bekezdés alapján a követelést bármilyen módon meg lehet jelölni, amely azt azonosíthatóvá teszi. Az engedményezés érvényességének nem feltétele még a követelés alapjául szolgáló jogviszony megnevezése sem. A lényeges az, hogy legyen valamilyen jogviszony, amely az átruházott követelés jogalapjaként azonosítható. És ha az engedményes a követelés érvényesítésekor tévelyeg is a keresetének jogcímei között, az igényérvényesítés eredményességének csupán az a feltétele, hogy annak jogcíme abból a jogviszonyból fakadjon, amely az engedményezéskor az átruházott követelés alapján ténylegesen fennállt az engedményező és az adós között. Mindez nem volt másképp az 1959-es (régi) Ptk. hatálya alatt sem.
[129] Az 1959-es Ptk. 329. § (1) bekezdése és a Ptk. 6:193. §-a szerint az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A törvénynek ez a rendelkezése azt jelenti, hogy az engedményes azt a követelést érvényesítheti és olyan jogalapon, amely és amilyen jogalapon a követelés az engedményezőt az engedményezés időpontjában megillette. Az engedményes az engedményezéssel arra szerez jogot, hogy a reá engedményezett követelés teljesítését követelje a kötelezettől. Vita esetén a perben azt kell bizonyítania, hogy az érvényesített követelés megillette az engedményezőt (az tehát valós követelést ruházott rá), és az átruházás folytán annak adóssal szembeni érvényesítésére ő vált jogosulttá [régi Ptk. 328. § (4) bekezdés, Ptk. 6:198. § (1) bekezdés]. Ha az átruházott követelést keletkeztető szerződés érvénytelennek bizonyul, az nem eredményezheti az adós követeléstől való teljes szabadulását, csak azt, hogy annak teljesítésére nem szerződéses jogcímen, hanem a szerződés érvénytelenségéből fakadó valamely más jogcímen (az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítéseként vagy alaptalan gazdagodásként) köteles teljesíteni. (Ha viszont a bíróság érvényessé nyilvánítja a szerződést, a követelés jogcíme sem változik, legfeljebb a mértéke.)
[130] A kötelezett érvénytelenségi kifogása – ha eredményesnek bizonyul – a követelés érvényesítését csak a szerződés teljesítése jogcímén gátolja. Az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyoneltolódás azonban az érintett felek között rendezést igényel, ami restitúciós, elszámolási, meg-, illetve visszatérítési igényeket keletkeztethet. A felperesként fellépő engedményes a reá ruházott követelést érvényesíti, amelynek ténybeli alapja nem, csak a jogalapja tér el az általa vélt jogcímtől. Minthogy pedig az engedmény jogcímétől független juttatás (Kúria Pfv.21.281/2016/6. – BH 2017.52.), az engedményezett követelés vélt jogcímének nincs jelentősége, az engedményezés ténye az engedményezés jogi természete szerint nem zárja ki a követelés eltérő jogalapon való érvényesíthetőségét. Amennyiben ez szükségessé teszi az érvénytelenség valamely jogkövetkezményének alkalmazására irányuló kérelem előterjesztését, az nem eredményez tárgyi keresethalmazatot, ahhoz a bíróság nincs is kötve.
[131] Az indítványban megfogalmazott kérdés megválaszolása szempontjából annak az állításnak sincs jelentősége, hogy alakító jogok nem szállnak át az engedményezéssel az engedményesre. A követelés érvényesíthetősége ugyanis akkor sem feltételezi át nem szálló alakító jog gyakorlását, ha az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés utóbb érvénytelennek bizonyul.
[132] Az igényérvényesítéssel az engedményes nem gyakorol alakító jogot. Amint Kovács Ildikó a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője rámutatott: jogalakító döntést a bíróság a Pp. 172. § (4) bekezdése szerinti jogalakítási kereset alapján hoz, amellyel a felek között fennálló jogviszonyt a jövőre nézve módosítja, és amelynek következtében a felek szerződésből eredő jogai és kötelezettségei megváltoznak A bírói jogalakítás feltétele egy jogalakításra irányuló kereset előterjesztése. Az engedményes keresete viszont nem jogalakításra irányul, hanem marasztalásra [Ptk. 172. § (1) bekezdés]. A kereset nem vegyes (ez értelmezhetetlen is perjogilag). Az érvénytelenség valamely jogkövetkezményének levonására irányuló igény nem áll tárgyi keresethalmazatban a pénzfizetésre kötelezés iránti igénnyel, hanem feltétele annak. Az engedményes által célzott igényérvényesítés kizárólag a pénzfizetésre kötelezés. Ezért a jogegységi határozat indokolásában jogalakításnak minősített hatályossá vagy érvényessé nyilvánítással {[83] bekezdés} szemben leszögezte, hogy „az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás [...] csupán a követelés megfizetésére irányuló marasztalási kereset jogalapja körébe tartozik”. (Kovács Ildikó: Az engedményezett követelés érvényesítésével kapcsolatos problémák a gyakorlatban, In: Bírósági Döntések Tára, 2023/11–12. szám). Az engedményes nem az engedményező és az adós között fennálló jogviszony generális rendezésére törekszik. Ő csak a rá engedményezett követelést kívánja érvényesíteni, minden ezen túlmutató jogalakítás kívül esik az érdekkörén. A keresete alaposságának elbírálásakor azt kell vizsgálni, hogy a keresetének általa megjelölt jogalapja fennáll-e vagy sem.
[133] A jogegységi határozat indokolása a [98–118] bekezdésekben hivatkozik a Ptk. 6:193. §-ának a 2023. évi XXXIX. törvénnyel történt módosítására, javaslata indokolására, és fejti ki abból levont jogi következtetéseit. A Ptk. 6:193. §-ának módosítására irányuló javaslat indokolása arra mutat rá, hogy a Ptk.-nak az 1959-es Ptk.-val azonos rendelkezése „egyfelől nem kellően pontos, másfelől nem ad kielégítő választ arra a gyakorlatban sokszor felmerülő kérdésre, hogy a követeléshez közvetlenül kapcsolódó más jogok, illetve kötelezettségek is átszállhatnak-e az engedményezéssel az új jogosultra” (a módosító javaslat 96. §-ához fűzött indokolás második bekezdése). Vagyis a módosítás rendeltetése nem az engedményezés jogintézményének megváltoztatása volt, hanem a törvényi szabályozásának világosabbá, egyértelműbbé tétele.
[134] Az indokolás szerint „a módosítás külön is kimondja a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogok átszállását, és a normaszöveg szintjén rögzíti azt is, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő, valamint az annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok” (indokolás hetedik bekezdése). Amint Gárdos Péter rámutatott, „az indokolásból úgy tűnik, mintha a módosítás háromféle jog: (i) a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogok, (ii) a követelés teljesítését elősegítő jogok és (iii) a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogok átszállását biztosítaná”, holott „a normaszöveg csupán kétféle jogról rendelkezik: a követelés teljesítését elősegítő és érvényesítéséhez kapcsolódó jogokról. Az indokolással szemben tehát megállapíthatjuk, hogy a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogok nem szállnak át az engedményesre, kivéve, ha az adott jog a követelés teljesítését elősegítő vagy érvényesítéséhez kapcsolódó jognak minősül.” (Gárdos Péter: Gondolatok az engedményezés megújult szabályairól, In: Gazdaság és jog, 2023/9–10., 5. old.)
[135] Ha az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás iránti igényt alakító jognak tekintenénk is abban az értelemben, ahogy az Kiss Gábornak a jogegységi határozat indokolása [80] bekezdésében idézett cikkében áll, akkor sem tekinthetjük önálló alakító jognak, csak olyannak, ami a megtámadás vagy semmisségre hivatkozás folytán megállapítható érvénytelenségből következik, és nem önálló abban az értelemben sem, hogy nem tárgya az igényérvényesítésnek, hanem csupán anyagi jogi eszköze. Magát az önálló alakító jogot, az érvénytelenség megállapítására irányuló igényt az adós gyakorolja. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló igényt az engedményes a követelés érvényesíthetősége érdekében, annak előfeltételeként terjeszti csak elő. Igényérvényesítésének célja nem jogalakítás, hanem az engedményezéskor jogcímében nem zártan meghatározott követelés érvényesítéséhez kapcsolódik. Önállónak semmiképpen nem tekinthető, és a követelés érvényesítéséhez szükséges. Ez így volt a Ptk. hivatkozott módosítását megelőzően is, hiszen a módosító javaslat indokolása szerint a jogalkotói cél nem a jogi helyzet megváltoztatása, csak egyértelműsítése volt.
[136] A régi Ptk. 328. § (4) bekezdése és a Ptk. 6:198. § (1) bekezdése alapján az engedményezésről való értesítést (a teljesítési utasítást) követően a kötelezett csak az új jogosultnak, az engedményesnek teljesíthet joghatályosan. A Ptk. 6:193. § (2) bekezdésének második mondata értelmében az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép. Az átruházott követelés érvényesítése kapcsán az engedményes jogi helyzete minden tekintetben azonos a követelés eredeti jogosultjának helyzetével: az adóssal szemben se jobb, se rosszabb helyzetbe nem kerülhet annál, mint amilyenben az engedményező volt, és hasonlóképpen: a kötelezett helyzete sem válhat az engedményezés folytán sem előnyösebbé, sem hátrányosabbá. Engedményezés hiányában a kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása esetén a hitelező jogosult lett volna a követelést az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása keretében érvényesíteni. Az indítvány tárgyává tett kérdés nemleges megválaszolása esetén azonban ennek a status quo-nak a felborulása, a jogosulti helyzet előnytelenebbé, a kötelezetti helyzet előnyősebbé válása következik be. A kötelezett ugyanis változatlanul jogosult érvénytelenségi kifogással élni, de immár annak kockázata nélkül, vagy jóval kisebb kockázatával, hogy az érvénytelenségből fakadó jogi helyzet őt terhelő következményeit viselnie kellene, míg a jogosult elesik a követelés érvényesíthetőségétől pusztán jogutódi helyzete folytán, engedményesi jogállása miatt.
[137] Ebben a megközelítésben a szerződés érvénytelenségének és a követelés engedményezésének kedvező együttállása folytán a kötelezett gyakorlatilag az érvénytelen szerződés alapján, tehát jogalap nélkül megszerzett vagyontömeg ellenszolgáltatás nélküli megtartására kap lehetőséget. Az engedményezést követően az engedményezőnek már nem fűződik érdeke az engedményezési szerződés felbontásához, majd a kötelezettel szembeni pereskedéshez, annak végrehajtatásához, végül az így beszedett követelés korábbi engedményesre való újbóli átruházásához, különösen akkor nem, ha a követelését kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át, vagy a felelősségét egyébként kizárta. De akkor sem fordulhatna vele szemben az engedményes megtérítési igénnyel, ha az engedményezésre nem ilyen megszorítások mellett került volna sor, hiszen a régi Ptk. 330. § (1) bekezdése alapján az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel. (Hasonló rendelkezést a Ptk. nem tartalmaz, mert az engedményező engedményessel szembeni felelősségét az engedményezés mögötti jogcím által meghatározottnak tekinti.) Márpedig, ha az engedményes semmiféle követelést nem tud érvényesíteni a kötelezettel szemben, főadósi kötelezettség hiányában kezesi mellékkötelezettség sem érvényesíthető. Legfeljebb a régi Ptk. 330. § (2) bekezdése folytán, az adásvétel szabályainak alkalmazhatósága körében az engedményezési szerződés eredményes megtámadásával szerezheti vissza az engedményezőtől az engedményezett követelés megszerzéséért teljesített ellenértéket. Ezt követően az engedményező újfent megkísérelheti a követelés érvényesítését, immár nem szerződés teljesítése, hanem az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek alkalmazása körében. Feltéve, hogy az ő személye vonatkozásában időközben nem évült el a követelés. És feltéve, hogy még nem szűnt meg a jogalanyisága. Ez utóbbi esetekben a kötelezett teljesen megnyugodhat a követelés érvényesíthetetlensége felől.
[138] Ezekkel a felvetésekkel szemben a jogegységi határozat indokolása az engedményezési szerződés hibás teljesítéséből eredő igény érvényesítését ajánlja az engedményesnek az engedményezővel szemben {[93] bekezdés}. Ez azonban nem fogja a követelés adóstól való behajtását eredményezni. Az engedményezőnek vissza kell fizetnie az engedményes számára az átruházott követelésért tőle kapott ellenértéket, de az adósa továbbra sincs kötelezve tartozása teljesítésére.
[139] A feltett jogkérdés nemleges megválaszolása esetén az engedményezési szerződés fennállása mellett az engedményező, mint a szerződéses pozíció teljeskörű jogosultja sem indíthat pert az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségéből fakadó jogkövetkezmények alkalmazása iránt, hiszen ezt nem kérhetné a maga számára, csak az engedményes javára, minthogy ő vált a követelés jogosultjává. A magyar polgári perjog ellenben nem ismeri el a perbizományt. Ha viszont így van, kérdés, hogy mi lett azzal a joggal, ami az engedményezőt az engedményezettel szemben az engedményezés előtt megillette a vele kötött szerződés érvénytelensége esetén. Hova lett? Az engedményezés után nála nem maradt, mert a perbizomány kizártsága folytán ő nem érvényesítheti az engedményes javára. De nem érvényesítheti az engedményes sem, mert – úgymond – ez a jog nem szállt át rá az engedményezéssel. Ebben a szemléletben az engedményezés potencionálisan magában hordozza a szerződés szembenálló pozíciói egyensúlyának megbomlása lehetőségét. Ami viszont nyilvánvalóan sem célja, sem eredménye nem lehet az engedményezésnek.
[140] Ezt a problémafelvetést azáltal tekinti látszólagosnak a jogegységi határozat indokolása, hogy a szerződésen alapuló követelés engedményezését követően a jogosult személyéhez tapadó jogok immár megosztva két jogalanyt illetnek meg, a változatlan jogi helyzet ebből a szempontból a két jogosultat megillető jogösszességben értelmezhető; attól, hogy az engedményes nem érvényesítheti az eredeti jogosultat megillető valamely további – az indítvánnyal érintett körben az érvénytelenség jogkövetkezményei levonására irányuló – jogot, maga ez a jog csupán a kötelem jogosulti oldalán jelentkező belső átstrukturálódás folytán nem „vész el”, az az eredeti jogosult által érvényesíthető {[87]–[88] bekezdések}. Továbbá a szerződéses szabadság elve biztosítja, hogy a Ptk.-ban már kodifikált jogátruházás (6:202. §) útján az engedményező az engedményezéssel egyidejűleg átruházza az őt megillető, az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogokat, és nincs jogi akadálya annak sem, hogy a régi Ptk. hatálya alatt létrejött kölcsönszerződés érvénytelensége esetére a felek (az eredeti jogosult és kötelezett) olyan jogátruházó szerződést kössenek, amely kiterjed az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jogra is. A felek attól sincsenek elzárva, hogy az eredetileg engedményezést tartalmazó megállapodásukat – bármelyik Ptk. hatálya alatti (alap)szerződésük esetén – az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jogra vonatkozó jogátruházással egészítsék ki. Nincs akadálya továbbá a teljes jogosulti szerződéses pozícióban beálló jogutódlást eredményező szerződésátruházásban (Ptk. 6:208. §) való megállapodásnak sem {[95] bekezdés}.
[141] Ezek a megoldási javaslatok számomra nem tűnnek célravezetőnek:
a) Az engedményező felvállalhatja maga az engedményes helyett a követelés érvényesítését, majd annak az engedményes rendelkezésére bocsátását eredményes igényérvényesítés esetén. Mivel azonban mindkét Ptk. alapján az engedményezéssel az engedményes az átruházott követelés jogosulti pozíciójában az engedményező helyébe lép, és az engedményező az engedményezésről való értesítését (teljesítési utasítását) követően csak neki teljesíthet, az adós az engedményező igényérvényesítésével szemben hivatkozhat (hivatkozni is fog) magára az engedményezésre, mint kereshetőségi jogot kizáró, az igényt alaptalanná tevő körülményre. Az engedményező igényérvényesítése ilyen védekezéssel szemben csak akkor lehet eredményes, ha az engedményezési szerződés alapján a követelés átruházása érvényesen nem történt meg (például azért, mert az átruházott alanyi jog nem létezése folytán lehetetlen szolgáltatásra irányult). Ebben az esetben a bíróságnak vizsgálnia kellene az engedményezési szerződés érvényességét. A régi Ptk. alkalmazása során kialakult és a Ptk. alkalmazása során is követhető, töretlen bírói gyakorlat szerint viszont az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a közöttük fennálló jogviszonyban kell levonni; az érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja (EBH 2003. 868.). Vagyis sem az engedményes és az az adós, sem az engedményező és az adós közötti perben nem vizsgálható az engedményezési szerződés érvényessége (kizárólag az engedményező és az engedményes közötti perben), és az engedményezési szerződés létére tekintettel az engedményező igényérvényesítése eredménytelen lesz, az adós ilyen úton sem kötelezhető tartozása megfizetésére. Csak akkor érvényesítheti az engedményező a követelést, ha az engedményezési szerződést felbontják, vagy a követelést visszaengedményezik. De ez nem áll érdekében az engedményezőnek, hiszen akkor vissza kell adnia a pénzt, amit az engedményezés ellenértékeként kapott, vagy ellenszolgáltatást kell nyújtania az engedményes szolgáltatásáért, aminek ellenértékeként az adósával szembeni követelését kínálta fel.
b) Az engedményező és az engedményes kiegészíthetik az engedményezési szerződést az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jognak a Ptk. 6:202. §-án alapuló átruházásával, ami felhatalmazást ad az engedményesnek a megfelelő jogalakítás iránti igényérvényesítésre. A Ptk. 6:202. § (1) bekezdése alapján a jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik. Ehhez a jogszabályi rendelkezéshez jelenleg két precedensképes határozat fűződik: a Kúria Pfv.20.159/2021/4. és Gfv.30.230/2017/4. számú határozatai. Az előbbi a tárgya szerint nem függ össze a jogegységi határozattal eldöntött kérdéssel, az utóbbi viszont igen. Eszerint a perindítási jog érvényesen nem ruházható át; a polgári per indítására – a törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a vitában érdekelt fél jogosult. Az ügy tényállása szerint a perben nem állt személy társasági üzletrészeket vásárolt, azonban ezt a cégjogi változást a cégbíróság nem jegyezte be a cégnyilvántartásba. Az üzletrészek vásárlója a változásbejegyzés elmaradásának okát az eladók együttműködésének hiányában jelölte meg, amivel – állítása szerint – százmilliós nagyságrendű kárt okoztak neki. Ezt a kártérítési igényét a felperesre engedményezte azzal, hogy átruházta rá az üzletrész-adásvételi szerződésekből eredő valamennyi jogosultságát is. A Kúria állásfoglalása szerint a Ptk. 6:202. § (1) bekezdése valóban lehetővé teszi, hogy a jogosult a jogát másra átruházza, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja, vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik, azt ugyanakkor, hogy ki jogosult polgári pert indítani, a[z 1952. évi III. törvény, az ún. régi] Pp. 3. § (1) bekezdése szabályozza. (A perindítási jognak az anyagi jogi érdekeltséghez kötését a Pp. felesleges megkötésként elhagyta, ami nem jelent érdemi szabályozásbeli változást.) Mindkét Pp. értelmében a kereset eredményessége feltételezi az anyagi jogi érdekeltséget. A precedensképes döntés szerint viszont a jogszabályok arra nem biztosítanak lehetőséget, „hogy valaki jogátruházás folytán legyen jogosult kereset előterjesztésére, a polgári perben felperesi pozíció betöltésére” {[24] bekezdés}.
c) A határozat indokolása szerint nincs akadálya a teljes jogosulti szerződéses pozícióban beálló jogutódlást eredményező szerződésátruházásban (Ptk. 6:208. §) való megállapodásnak sem. A Ptk. 6:208. § (1) bekezdése alapján a szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról. Először: ennek a megállapodásnak részese kell legyen a szerződésben maradó fél, azaz az adós is, aki teljes mértékben ellenérdekelt lesz egy ilyen megállapodás megkötésében. Másodszor: ennek a megállapodásnak csakis érvényes szerződés lehet a tárgya. Érvénytelen szerződést nem lehet átruházni. A (2) bekezdés alapján a szerződésátruházás folytán a szerződésből eredő jogok szállnak át. Érvénytelen szerződésből nem fakadnak jogok, amik átruházhatók lennének. A Ptk. 6:208. §-a nem alkalmas az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló igény átruházására, mert az nem szerződésből fakad. Harmadszor: még ha alkalmas lenne is, akkor sem adna megoldást azokra a – jogegységi határozat indokolásában tematizált – esetekre, amikor az engedményező a követelésének csak egy részét engedményezi, vagy a követelését több engedményesre engedményezi {[85] bekezdés}. A Ptk. 6:208. § (1) bekezdése csak a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek összességében történő átruházását teszi lehetővé. Ha az engedményező ezt a részkövetelésének (egyik) engedményesére átruházza, sem ő a nála maradt követelésrész tekintetében, sem a többi engedményes a rájuk átruházott követelésrész tekintetében nem szerezhet jogot a követelésnek a szerződés érvénytelenségének valamely jogkövetkezménye alapján történő érvényesítésére. Ez megint az adós előnyszerzéséhez vezetne. Valóban ez volna az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő jogértelmezés?
[142] Mindezeken túl ez a gondolatmenet egyáltalán nincs tekintettel arra az esetre, amikor az engedményező az engedményezési szerződés megkötése után jogutód nélkül megszűnt. Az engedményezés alapjaként megjelölt jogalapban való tévedés korrekciójára ilyen esetben már semmilyen jogi lehetőség nem mutatkozik. Ennek a ténynek valóban az volna a jogalkotó által kívánt hatása, hogy a kötelezett a ténylegesen fennálló tartozásától szabaduljon pusztán az engedményezési szerződésben nem kötelezően megjelölendő jogalapban való tévedés folytán?
[143] Ezekkel a jogi paradoxonokkal, a jogok és kötelezettségek egyensúlyának felborulásával csak akkor nem szembesül a jogalkalmazó, ha a régi Ptk. 329. §-a (1) bekezdésének és a Ptk. 6:193. § (2) bekezdésének második mondatának abból a rendelkezéséből, hogy az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép, természetes módon levezethetőnek találja, hogy az átruházott követeléssel együtt megkapja mindazt az anyagi és eljárási jogi eszközt is, ami a követelés érvényesítéséhez nélkülözhetetlen.
[144] „Az engedményes anyagi és eljárásjogi helyzetének megítélése nem csupán perjogi kérdés, nem pusztán a már megkötött ügyletekből eredő követelések érvényesítésére hat ki, hanem lényeges hatással van a gazdasági folyamatokra is. Ha ugyanis az engedményesek számára a jog nem biztosítja a valós, az alapügylet érvénytelenségétől függetlenül fennálló követelés érvényesítésének lehetőségét, akkor megrendül a bizalom e jogügyletekben, a követelések átruházása (értékesítése) megnehezül...” (Kovács Ildikó: I. m.) Kizárható, hogy ez lenne a jogpolitikai kívánalom. Az engedményezés a lényege a faktoring ügyleteknek is, amelyekre cégek, üzletágak épülnek, nemzetgazdasági szinten is jelentős volumenű a faktorálással kihelyezett pénzmennyiség. A jogegységi határozattal kötelezővé tett jogértelmezés nem segíti elő a gazdaság optimális működését.
Budapest, 2024. július 6.
Dr. Döme Attila s.k. bíró
[145] A többségi határozattól eltérő állásponthoz csatlakozom a következő okok miatt.
[146] A jogegységi határozat – az indítványtól eltérően – a régi Ptk. mellett a Ptk. két időállapotában hatályos rendelkezéseit is azonos tartalommal értelmezni, annak ellenére, hogy a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 96. § (1) bekezdése módosította a Ptk. 6:193. § (3) bekezdését. A módosított rendelkezés értelmében „Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok.”
[147] A régi Ptk. és a Ptk. 2023. június 23-ig hatályos rendelkezése alapján – a jogegységi határozatban kifejtett érvelés alapján – el tudtam volna fogadni azt a jogértelmezést, hogy az engedményezésre vonatkozó szabályok nem értelmezhetőek oly mértékben kiterjesztően, hogy a követelés átszállásával az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogok automatikusan átszállnak az engedményesre, a Ptk. módosításának ugyanis ennek megváltoztatása a célja {az indokolás [115] pontja utal is erre}.
[148] Álláspontom szerint a Ptk. módosítását követően is fenntartott jogértelmezés nem helytálló.
[149] A Módtv. általános indokolása szerint a Ptk. módosításának célja – többek között – a kötelmek teljesítését érintő olyan rendelkezések felülvizsgálata, amelyek „a gazdasági viszonyainkat és gazdaságunk versenyképességét közvetlenül vagy közvetett módon befolyásolják. Ezek közül is különösen azokban mutatkozott szükségesnek a módosítás, illetve a szabályozás kiegészítése, amelyekben a bírósági jogalkalmazás sem volt képes megfelelő, megnyugtató és a felmerült kérdéseket kielégítő megoldást nyújtani, mivel a vonatkozó szabályozás hiányában erre vagy egyáltalán nem volt, vagy a hatályos szabályozás alapján csak contra legem lett volna lehetősége.” „...[A]z engedményezéssel összefüggésben, a joggyakorlatban és a jogirodalomban egyaránt kérdésként merült fel, hogy az engedményezéssel a követelésen kívül a követeléshez kapcsolódó milyen jogok, esetleg kötelezettségek szállnak vagy szállhatnak át az engedményesre. A módosító javaslat ezért meghatározza a követeléshez kapcsolódóan átszálló jogok körét, kiszámíthatóbbá és egyértelműbbé téve ezáltal a követelésvásárlási piac szereplőinek jogi helyzetét.”
[150] A jogegységi határozat indokolása {[103]–[108]} is idéz a Módtv. indokolásából, azonban mivel a normaszöveg nem határozza meg a „követeléshez kapcsolódóan átszálló jogokat” a Jogegységi Panasz Tanács megítélése szerint a normaszöveg és az indokolás inkoherens, kizárólag a jogirodalomban alkalmazott fogalmat vezet be {[111]}, 2023. június 24-től az engedményes tekintetében a vizsgált jogkérdésben nincs érdemi változás.
[151] Ezzel a jogértelmezéssel szemben egyetértek Döme Attilának a többségi véleménytől eltérő álláspontjával. A Módtv.-el a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésébe beiktatott új rendelkezés – az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogok – magában foglalja azt is, hogy az engedményesre átszáll a reá átruházott követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége esetén a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jognyilatkozatok megtételéhez – így az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez – fűződő jog is.
[152] Nem értek egyet azzal az érveléssel, hogy a normaszöveg és az indokolás e vonatkozásban inkoherens. Nemcsak a jogirodalomban, hanem az alsóbb fokú bíróságok ítéleteiben is megjelent a követeléshez kapcsolódó alakító jog fogalma {Kúria Gfv.30.087/2021/7. [8]–[9], [19], Gfv.30.213/2023/4. [17], [19], Gfv.30.183/2021/4. [6], [8]–[9]}. A Kúria határozataiban ugyan nem használja ezt a fogalmat, azt azonban kimondta, hogy az engedményezés kapcsán különbséget kell tenni a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok között, ebből vezetve le azt, hogy „Az előbbiek átszállnak a követelés átruházásával együtt, az utóbbiak viszont a régi Ptk. hivatkozott rendelkezései alapján nem, csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülnének az engedményeshez”.
[153] A Módtv. 96. §-ához fűzött indokolása szerint – utalva a Kúria Gfv.30.087/2021/7. számú határozatára (megjelent: BH 2022.158.) – „Ennek megfelelően a módosítás külön is kimondja a követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jogok átszállását és a normaszöveg szintjén rögzíti azt is, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő, valamint az annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok. A javaslat ezzel azt a jogpolitikai szándékot is kifejezésre juttatja, amely szerint az engedményezett követelés érvényesítése során az új jogosult (az engedményes) nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben az engedményező volt.”
[154] Álláspontom szerint a Módtv. indokolása alapján a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésében „a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jog”-nak az a jogértelmezés felel meg, hogy az engedményesre átszállnak az alapjogviszony érvénytelensége esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok is. A kötelezett nemteljesítése esetén az engedményes követelését kizárólag ilyen módon tudja érvényesíteni. Annak ugyanis, hogy a normaszöveg nem határozza meg a „nem önálló alakító jogok” fogalmát, a vizsgált jogértelmezési kérdés szempontjából nincs jelentősége.
Budapest, 2024. július 7.
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró
