1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Választottbírósági Egyezmény), az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Első Csatlakozási Egyezmény) és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Első Aláírási Jegyzőkönyv), a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezmény módosításáról szóló Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Módosító Jegyzőkönyv), valamint a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló Egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Második Csatlakozási Egyezmény) és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Második Aláírási Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés a Választottbírósági Egyezményt, az Első Csatlakozási Egyezményt, az Első Aláírási Jegyzőkönyvet, a Módosító Jegyzőkönyvet, a Második Csatlakozási Egyezményt és a Második Aláírási Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.
3. § A Választottbírósági Egyezmény hiteles szövege a következő:
„Egyezmény
a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről *
Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés Magas Szerződő Felei,
azzal az óhajjal, hogy érvényre juttassák a Szerződés 220. cikkét, amelynek értelmében vállalták, hogy tárgyalásokat folytatnak egymással annak érdekében, hogy állampolgáraik javára biztosítsák a kettős adóztatás megszüntetését,
figyelembe véve a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatban a kettős adóztatás megszüntetésének fontosságát,
úgy határoztak, hogy megkötik ezt az egyezményt, és e célból meghatalmazottjaikként kijelölték:
Őfelsége a belgák királya:
Philippe de Schoutheete de Tervarent
rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet;
Őfelsége Dánia királynője:
Niels Helveg Petersen
gazdasági minisztert;
A Németországi Szövetségi Köztársaság elnöke:
Theo Waigel
szövetségi pénzügyminisztert;
Jürgen Trumpf
rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet;
A Görög Köztársaság elnöke:
Ioannis Palaiokrassas
pénzügyminisztert;
Őfelsége Spanyolország királya:
Carlos Solchaga Catalán
gazdasági és pénzügyminisztert;
A Francia Köztársaság elnöke:
Jean Vidal
rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet;
Írország elnöke:
Albert Reynolds
pénzügyminisztert;
Az Olasz Köztársaság elnöke:
Stefano De Luca
pénzügyminisztériumi államtitkárt;
Ő Királyi Fensége a luxemburgi nagyherceg:
Jean-Claude Juncker
költségvetési, pénz- és munkaügyi minisztert;
Őfelsége Hollandia királynője:
P.C. Nieman
rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet;
A Portugál Köztársaság elnöke:
Miguel Beleza
pénzügyminisztert;
Őfelsége Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának királynője:
David H.A. Hannay KCMG
rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet;
akik a Tanácson belül ülésezve, és kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat,
a következőkben állapodtak meg:
I. Fejezet
AZ EGYEZMÉNY ALKALMAZÁSI KÖRE
1. cikk
(1) Ezt az egyezményt kell alkalmazni, amennyiben egy szerződő állam vállalkozásának nyeresége által tartalmazott, adóztatási célokra figyelembe veendő nyereséget egy másik szerződő állam vállalkozásának a nyeresége szintén tartalmazza, vagy valószínűleg tartalmazni fogja azon az alapon, hogy akár közvetlenül, akár az érintett állam megfelelő jogszabályait alkalmazva, nem tartották be a 4. cikkben foglalt elveket.
(2) Ezen egyezmény alkalmazásában egy szerződő állam vállalkozásának egy másik szerződő államban található állandó telephelyét azon államnak a vállalkozásának kell tekinteni, amelyikben az található.
(3) Az (1) bekezdést abban az esetben is alkalmazni kell, amennyiben az érintett vállalkozások bármelyike nem nyereséges, hanem veszteséges.
2. cikk
(1) Ezt az egyezményt a jövedelemadókra kell alkalmazni.
(2) Az ezen egyezmény hatálya alá tartozó meglévő adók a következők:
a) Belgiumban:
– Impőt des personnes physiques/Personenbelasting,
– Impőt des sociétés/Vennootschapsbelasting,
– Impőt des personnes morales/Rechtspersonenbelasting,
– Impőt des non-résidents/Belasgin der niet-verblijfhouders,
– taxe communale et la taxe d’agglomération additionnelles à l’impőt des personnes physiques/aanvullende gemeentebelasting en agglomeratiebelasting op de personenbelasting;
b) Dániában:
– selskabsskat,
– indkomstskat til staten,
– kommunale indkomstskat,
– amtskommunal indkomstskat,
– særlig indkomstskat,
– kirkeskat,
– udbytteskat,
– renteskat,
– royaltyskat,
– frigørelsesafgift;
c) Németországban:
– Einkommensteuer,
– Körperschaftsteuer,
– Gewerbesteuer, amennyiben ez az adó üzleti nyereségen alapul;
d) Görögországban:
– Φóρoς εισοδήματoς φυσικών προσώπων,
– Φóρoς εισοδήματoς νομικών προσώπων,
– εισφορά υπέρ των επιχειρήσεων ύδρευσης και αποχέτευσης
e) Spanyolországban:
– impuesto sobre la renta de las personas fisicas,
– impuesto sobre sociedades;
f) Franciaországban:
– impőt sur le revenu,
– impőt sur le sociétés;
g) Írországban:
– Income tax,
– Corporation tax;
h) Olaszországban:
– Imposta sul reddito delle persone fisiche,
– Imposta sul reddito delle persone giuridiche,
– Imposta locale sui redditi;
i) Luxemburgban:
– impőt sur le revenu des personnes physiques,
– impőt sur le revenu des collectivités,
– impőt commercial, amennyiben ez az adó üzleti nyereségen alapul;
j) Hollandiában:
– inkomstenbelasting,
– vennootschapsbelasting;
k) Portugáliában:
– imposto sobre o rendimento das pessoas singulares,
– imposto sobre o rendimento das pessoas colectivas,
– derrama para os municípios sobre o imposto sobre o rendimento das pessoas colectivas;
l) az Egyesült Királyságban:
– Income tax,
– Corporation tax;
(3) Az egyezményt alkalmazni kell bármely azonos vagy hasonló adóra is, amelyet az egyezmény aláírásának időpontja után, a már létező adók mellett vagy azok helyett vetettek ki. A szerződő államok illetékes hatóságai tájékoztatják egymást a vonatkozó nemzeti törvények bármilyen módosításáról.
II. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. szakasz
Fogalommeghatározások
3. cikk
(1) Ennek az egyezménynek az alkalmazásában: az „illetékes hatóság”:
– Belgiumban:
De Minister van Financien vagy meghatalmazott képviselője,
Le Ministre des Finances vagy meghatalmazott képviselője,
– Dániában:
Skatteministeren vagy meghatalmazott képviselője,
– Németországban:
Der Bundesminister der Finanzen vagy meghatalmazott képviselője,
– Görögországban:
Ο Υπουργός των Οικονομικών
vagy meghatalmazott képviselője,
– Spanyolországban:
El Ministro de Economía y Hacienda vagy meghatalmazott képviselője,
– Franciaországban:
Le Ministre chargé du budget vagy meghatalmazott képviselője,
– Írországban:
The Revenue Commissioners vagy meghatalmazott képviselője,
– Olaszországban:
Il Ministro delle Finanze vagy meghatalmazott képviselője,
– Luxemburgban:
Le Ministre des Finances vagy meghatalmazott képviselője,
– Hollandiában:
De Minister van Financien vagy meghatalmazott képviselője,
– Portugáliában:
O Ministro das Finanças vagy meghatalmazott képviselője,
– az Egyesült Királyságban:
The Commissioners of Inland Revenue vagy meghatalmazott képviselője.
(2) Az egyezményben nem meghatározott kifejezések ugyanazon jelentéssel bírnak, kivéve ha a szövegösszefüggés azt másként kívánja, mint amellyel az érintett államok közötti, kettős adóztatásról szóló egyezményben rendelkeznek.
II. szakasz
A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazítására és az állandó telephelyeknek tulajdonított nyereségre alkalmazandó alapelvek
4. cikk
Az egyezmény alkalmazásakor a következő alapelveket kell betartani:
1. Amennyiben:
a) egy szerződő állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve részt vesz egy másik szerződő állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy részesedik annak tőkéjében;
vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az egyik szerződő állam vállalkozásának és egy másik szerződő állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy részesednek azok tőkéjében;
és mindkét esetben olyan feltételekben állapodnak meg vagy olyan feltételeket szabnak meg a két vállalkozás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok tekintetében, amelyek különböznek két független vállalkozás közötti kapcsolatra vonatkozó feltételektől, akkor bármely nyereség, amely e feltételek meg nem léte esetén az egyik vállalkozásnál keletkezett volna, de a fenti feltételek miatt mégsem keletkezett, e vállalkozásnak a nyereségébe beszámítható, és ennek megfelelően adóztatható.
2. Amennyiben egy szerződő állam vállalkozása egy másik szerződő államban üzleti tevékenységet folytat egy ott található állandó telephelyen keresztül, akkor az állandó telephelynek kell azt a nyereséget tulajdonítani, amely várhatóan akkor keletkezne, ha olyan önálló és független vállalkozásként működne, amely ugyanolyan vagy hasonló feltételek mellett ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet folytat, teljes mértékben függetlenül szerződve azzal a vállalkozással, amely az állandó telephellyel rendelkezik.
5. cikk
Amennyiben egy szerződő államnak szándékában áll a 4. cikkben foglalt alapelvekkel összhangban kiigazítani egy vállalkozás nyereségét, kellő időben tájékoztatnia kell a vállalkozást a tervezett intézkedésről, és lehetőséget kell nyújtania számára, hogy tájékoztassa a másik vállalkozást, lehetővé téve így, hogy a másik vállalkozás értesítse a másik szerződő államot.
Ugyanakkor az ilyen tájékoztatást nyújtó szerződő állam nem akadályozható meg abban, hogy a tervezett kiigazítást elvégezze.
Ha az ilyen tájékoztatást követően a két vállalkozás és a másik szerződő állam hozzájárul a kiigazításhoz, a 6. és 7. cikket nem kell alkalmazni.
III. szakasz
Kölcsönös egyeztetési és választottbírósági eljárás
6. cikk
(1) Amennyiben egy vállalkozás úgy véli, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó valamely esetben a 4. cikkben foglalt alapelveket nem tartották be, ügyében azon szerződő állam illetékes hatóságához fordulhat, amelyben a vállalkozása vagy az állandó telephelye található, tekintet nélkül az érintett szerződő állam hazai joga által biztosított jogorvoslatra. Az ügyben a hatósághoz az azon intézkedésről szóló első értesítésétől számított három éven belül kell fordulni, amely az 1. cikk értelmében a kettős adóztatást eredményezte, vagy valószínűleg eredményezi.
A vállalkozásnak ezzel egyidejűleg értesítenie kell az illetékes hatóságot, amennyiben más szerződő állam is érintett lehet az ügyben. Az illetékes hatóság ekkor késedelem nélkül értesíti ezen szerződő államok illetékes hatóságait.
(2) Amennyiben a panasz megalapozottnak tűnik, és ha az illetékes hatóság nem képes kielégítő megoldást találni, akkor törekszik arra, hogy az ügyet bármely másik érintett szerződő állam illetékes hatóságával kölcsönös egyeztetés útján, a 4. cikkben meghatározott alapelvek alapján megoldja a kettős adóztatás megszüntetése céljából. A kölcsönös megállapodást, tekintet nélkül az érintett szerződő államok hazai jogában előírt elévülési időre, végre kell hajtani.
7. cikk
(1) Amennyiben az érintett illetékes hatóságok nem jutnak a 6. cikkben említett kettős adóztatás megszüntetését eredményező megállapodásra attól a naptól számított két éven belül, hogy az ügyet a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban első alkalommal benyújtották az illetékes hatóságok valamelyikéhez, tanácsadó bizottságot kell felállítani azzal a megbízatással, hogy alkosson véleményt a kérdéses kettős adóztatás megszüntetéséről.
A vállalkozások élhetnek az érintett szerződő államok hazai joga alapján rendelkezésükre álló jogorvoslattal; ugyanakkor amennyiben bírósághoz fordultak, az első albekezdésben említett kétéves határidőt a jogerős határozat kihirdetésének napjától kell számítani.
(2) Az ügy tanácsadó bizottsághoz történő benyújtása nem akadályozhatja meg a szerződő államot abban, hogy ugyanarra az ügyre vonatkozóan bírósági vagy közigazgatási eljárást kezdeményezzen vagy folytasson.
(3) Amennyiben egy szerződő állam hazai joga nem teszi lehetővé ezen állam illetékes hatóságai számára a bíróságaik határozatától való eltérést, akkor az (1) bekezdés nem alkalmazandó, kivéve ha az abban az államban lévő kapcsolt vállalkozás a rendelkezésére álló fellebbezési határidővel nem élt, vagy a vállalkozás fellebbezését a határozathozatal előtt visszavonta. Ez a rendelkezés nem befolyásolhatja a fellebbezést, amennyiben a 6. cikkben említettektől eltérő ügyekre vonatkozik.
(4) Az illetékes hatóságok kölcsönös egyeztetéssel és az érintett kapcsolt vállalkozások egyetértésével lemondhatnak az (1) bekezdésben említett határidőről.
(5) Amennyiben az (1)–(4) bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, az egyes kapcsolt vállalkozások 6. cikkben meghatározott jogai változatlanok maradnak.
8. cikk
(1) Egy szerződő állam illetékes hatósága nem köteles arra, hogy kölcsönös egyeztetési eljárást kezdeményezzen, vagy felállítsa a 7. cikkben említett tanácsadó bizottságot, amennyiben a bírósági vagy közigazgatási eljárás során meghozott jogerős határozat értelmében a 4. cikk szerinti nyereségkiigazítás alapjául szolgáló tevékenységek okán az érintett vállalkozások valamelyike súlyos büntetéssel sújtandó.
(2) Amennyiben a 6. és 7. cikkben említett eljárással egyidejűleg bírósági vagy közigazgatási eljárás folyik annak megállapítása céljából, hogy a 4. cikk értelmében vett nyereségkiigazítás alapjául szolgáló tevékenységek okán az érintett vállalkozások súlyos büntetéssel sújtandók-e, az illetékes hatóságok a bírósági vagy közigazgatási eljárás lezárásáig a 6. és 7. cikkben említett eljárást felfüggeszthetik.
9. cikk
(1) A 7. cikk (1) bekezdésében említett tanácsadó bizottság az elnökén kívül a következő tagokból áll:
– az érintett illetékes hatóságok két-két képviselője; ez a szám az illetékes hatóságok közötti megállapodással egy-egy főre csökkenthető,
– páros számú, a (4) bekezdésben említett személyek listájáról kölcsönös egyeztetéssel, vagy megegyezés hiányában az érintett illetékes hatóságok által végzett sorsolás útján kinevezendő, elismert szaktudással rendelkező, független személy.
(2) Az elismert szaktudással rendelkező, független személyek kinevezésekor mindegyikük mellé helyettest kell kinevezni a független személyek kinevezési szabályaival összhangban, arra az esetre, ha a független személyek akadályoztatva lennének kötelességük teljesítésében.
(3) Sorsolás esetén az egyes illetékes hatóságok kifogást emelhetnek bármelyik elismert szaktudással rendelkező, független személy ellen, az érintett illetékes hatóságok által előre közösen meghatározott bármely körülmény fennállása esetén, vagy az alábbi helyzetekben:
– amennyiben az adott személy valamelyik érintett adóhatóság munkavállalója vagy annak nevében tevékenykedik,
– amennyiben az adott személy jelentős részesedéssel rendelkezik vagy rendelkezett az egyik vagy mindegyik kapcsolt vállalkozásban; azoknak alkalmazottja vagy tanácsadója, vagy korábban az volt,
– amennyiben az adott személy az eldöntendő ügy vagy ügyek rendezésével kapcsolatosan nem nyújt elegendő garanciát az elfogulatlanságára.
(4) Az elismert szaktudással rendelkező, független személyek listája tartalmazza a szerződő államok által kijelölt valamennyi független személyt. Ebből a célból a szerződő államok öt-öt személyt jelölnek ki, és erről tájékoztatják az Európai Közösségek Tanácsának főtitkárát.
Ezeknek a személyeknek a szerződő állam állampolgárainak és azon a területen kell lakóhellyel rendelkezniük, ahol ezt az egyezményt alkalmazni kell. Szakképzettnek és függetlennek kell lenniük.
A szerződő államok módosíthatják az első albekezdésben említett listát; erről késedelem nélkül tájékoztatják az Európai Közösségek Tanácsának főtitkárát.
(5) A képviselők és az (1) bekezdéssel összhangban kinevezett, elismert szaktudással rendelkező, független személyek elnököt választanak a (4) bekezdésben említett listán feltüntetett, elismert szaktudással rendelkező, független személyek közül, az egyes érintett illetékes hatóságok azon jogának sérelme nélkül, hogy a (3) bekezdésben említett helyzetek valamelyikének fennállta esetén kifogást emeljenek az így kiválasztott, elismert szaktudással rendelkező személy kinevezése ellen.
Az elnöknek meg kell felelnie az országában a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósnak kell lennie.
(6) A tanácsadó bizottság tagjaira titoktartási kötelezettség vonatkozik az eljárások során általuk megismert összes ügyben. A szerződő államok meghozzák a megfelelő rendelkezéseket a titoktartási kötelezettségek bármilyen megsértésének szankcionálására. A meghozott intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják az Európai Közösségek Bizottságát. Az Európai Közösségek Bizottsága tájékoztatja a többi szerződő államot.
(7) A szerződő államok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tanácsadó bizottság, amennyiben üggyel fordulnak hozzá, haladéktalanul összeüljön.
10. cikk
(1) A 7. cikkben említett eljárás alkalmazásában az érintett kapcsolt vállalkozások bármely olyan információt, bizonyítékot vagy okiratot a tanácsadó bizottság rendelkezésére bocsáthatnak, amelyről valószínűnek tűnik, hogy a bizottság azokat felhasználhatja határozata meghozatalában. Az érintett szerződő államok vállalkozásai és illetékes hatóságai teljesítik a tanácsadó bizottságnak az információk, bizonyítékok vagy okiratok rendelkezésére bocsátására vonatkozó kérését. Ugyanakkor egyik szerződő állam illetékes hatósága sem kötelezhető a következőkre:
a) hazai jogával vagy szokásos közigazgatási gyakorlatával ellentétes közigazgatási intézkedések végrehajtása;
b) olyan információk szolgáltatása, amely hazai joga alapján vagy szokásos közigazgatási gyakorlatában nem szerezhető meg;
vagy
c) bármilyen üzleti, ipari vagy szakmai titkot, illetve kereskedelmi eljárást felfedő információ nyújtása, valamint a közrendbe (ordre public) ütköző információszolgáltatás.
(2) A kapcsolt vállalkozások kérelemre megjelenhetnek vagy képviseltethetik magukat a tanácsadó bizottság előtt. Amennyiben a tanácsadó bizottság azt megkívánja, bármelyik kapcsolt vállalkozásnak meg kell jelennie, vagy képviseltetnie kell magát előtte.
11. cikk
(1) A 7. cikkben említett tanácsadó bizottság az ügy hozzá történő benyújtásának időpontjától számított legkésőbb hat hónapon belül véleményt alkot.
A tanácsadó bizottságnak a 4. cikkre kell alapoznia a véleményét.
(2) A tanácsadó bizottság tagjainak egyszerű többségével fogadja el véleményét. Az érintett illetékes hatóságok további eljárási szabályokban egyezhetnek meg.
(3) A tanácsadó bizottság eljárásának a kapcsolt vállalkozásnál felmerülő költségeken kívüli költségeit az érintett szerződő államok egyenlő mértékben állják.
12. cikk
(1) A 7. cikkben említett eljárásban félként érintett illetékes hatóságok a 4. cikk alapján közös hozzájárulással olyan határozatot hoznak, amely a tanácsadó bizottság véleményhozatalának időpontját követő hat hónapon belül megszünteti a kettős adóztatást.
Az illetékes hatóságok hozhatnak a tanácsadó bizottság véleményétől eltérő határozatot is. Amennyiben nem jutnak megegyezésre, kötelesek ezzel a véleménnyel összhangban eljárni.
(2) Az illetékes hatóságok megállapodhatnak abban, hogy – az érintett vállalkozások hozzájárulásával – nyilvánosságra hozzák az (1) bekezdésben említett határozatot.
13. cikk
A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekből származó nyereségek adóztatásáról a szerződő államok által hozott határozat jogerőre emelkedése nem akadályozza a 6. és 7. cikkben megállapított eljárások alkalmazását.
14. cikk
Ennek az egyezménynek az alkalmazásában a nyereségek kettős adóztatása megszűntnek tekintendő, amennyiben:
a) a nyereségeket csak egy államban vették számításba az adóköteles nyereség kiszámításánál;
vagy
b) az egyik államban ezekre a nyereségekre kivetendő adót a másik államban kivetendő adó összegével csökkentették.
III. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
15. cikk
Ebben az egyezményben semmi nem érinti az olyan, kettős adóztatás megszüntetésére vonatkozó, szélesebb körű kötelezettségek teljesítését a kapcsolt vállalkozások nyereségének kiigazítása esetében, amelyek akár más egyezményeken – amelyeknek a szerződő államok részesei vagy részesei lesznek –, akár a szerződő államok hazai jogán alapulnak.
16. cikk
(1) Ennek az egyezménynek a területi hatálya azonos az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 227. cikkének (1) bekezdésében meghatározottal, e cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül.
(2) Ezt az egyezményt nem kell alkalmazni a következőkre:
– az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés IV. mellékletében említett francia területekre,
– a Feröer-szigetekre és Grönlandra.
17. cikk
Ezt az egyezményt a szerződő államok megerősítik. A megerősítő okiratot az Európai Közösségek Tanácsa főtitkárának hivatalában helyezik letétbe.
18. cikk
Ez az egyezmény az utolsó aláíró állam megerősítő okiratának letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba. Az egyezményt a 6. cikk (1) bekezdésében említett azon eljárásokra kell alkalmazni, amelyeket a hatálybalépése után indítottak.
19. cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára tájékoztatja a szerződő államokat a következőkről:
a) az egyes megerősítő okiratok letétbe helyezése;
b) az egyezmény hatálybalépésének időpontja;
c) a szerződő államok által a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban kijelölt, elismert szaktudással rendelkező, független személyek listája és annak bármely módosítása.
20. cikk
Ezt az egyezményt öt év időtartamra kötötték. Ennek az időszaknak a lejárta előtt hat hónappal a szerződő államok ülést tartanak, hogy határozzanak az egyezmény meghosszabbításáról és a tárgyhoz tartozó egyéb intézkedésekről.
21. cikk
Az egyes szerződő államok bármikor kérhetik ennek az egyezménynek a felülvizsgálatát. Ebben az esetben az Európai Közösségek Tanácsának elnöke konferenciát hív össze az egyezmény felülvizsgálata céljából.
22. cikk
Ezt az egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál és spanyol nyelven készült, és amelynek valamennyi tíz szövege egyaránt hiteles, az Európai Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe.
A főtitkár valamennyi aláíró állam kormánya részére eljuttat egy hitelesített másolatot.
ZÁRÓOKMÁNY
A Magas Szerződő Felek meghatalmazottjai, akik a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény aláírása céljából az ezerkilencszázkilencvenedik év július havának huszonharmadik napján Brüsszelben üléseztek,
a nevezett egyezmény aláírásának alkalmából:
a) elfogadták a záróokmányhoz csatolt következő közös nyilatkozatokat:
– Nyilatkozat a 4. cikk (1) bekezdéséről,
– Nyilatkozat a 9. cikk (6) bekezdéséről,
– Nyilatkozat a 13. cikkről;
b) tudomásul vették a záróokmányhoz csatolt következő egyoldalú nyilatkozatokat:
– Franciaország és az Egyesült Királyság nyilatkozata a 7. cikkről,
– A szerződő államok egyéni nyilatkozatai a 8. cikkről,
– A Németországi Szövetségi Köztársaság nyilatkozata a 16. cikkről.
EGYÜTTES NYILATKOZATOK
Nyilatkozat a 4. cikk (1) bekezdéséről
A 4. cikk (1) bekezdésének rendelkezései egyaránt vonatkoznak arra az esetre, amikor két jogilag egymástól független vállalkozás között közvetlenül valósul meg az ügylet, illetve arra az esetre is, amikor egy vállalkozás és egy másik vállalkozás harmadik országban lévő állandó telephelye között valósul meg az ügylet.
Nyilatkozat a 9. cikk (6) bekezdéséről
A tagállamok teljes mértékben szabadon járnak el a titoktartási kötelezettségek bármilyen megsértésének szankcionálására általuk bevezetett megfelelő rendelkezések jellege és alkalmazási köre tekintetében.
Nyilatkozat a 13. cikkről
Amennyiben egy vagy több érintett szerződő államban az adózásra vonatkozó, a 6. és 7. cikkben említett eljárásra okot adó határozatokat a 6. cikkben említett eljárás befejezése vagy a 12. cikkben említett határozat meghozatala után módosították, és amennyiben az 1. cikk értelmében ez kettős adóztatást eredményez, akkor azon eljárás vagy határozat végeredményének az alkalmazását figyelembe véve a 6. és 7. cikket kell alkalmazni.
EGYOLDALÚ NYILATKOZATOK
Nyilatkozat a 7. cikkről
Franciaország és az Egyesült Királyság kijelentik, hogy alkalmazzák a 7. cikk (3) bekezdését.
A Szerződő Államok egyéni nyilatkozatai a 8. cikkről
Belgium
„Súlyos büntetés”: büntetőjogi vagy közigazgatási szankció az alábbi esetekben:
– akár az adókijátszás céljából elkövetett jogsértés,
– akár a jövedelemadó-törvény rendelkezéseinek, akár az azok végrehajtásáról szóló határozatoknak a csalárd vagy károkozási szándékkal történő megsértése.
Dánia
„Súlyos büntetés”: a büntetőjog vagy külön jogszabályok rendelkezéseinek szándékos megsértéséért kirótt szankció a közigazgatási eszközökkel nem szabályozható esetekben.
Az adótörvény rendelkezései megsértésének esetei – általános szabályként – közigazgatási eszközökkel szabályozhatók, amennyiben úgy vélik, hogy a jogsértés bírságnál súlyosabb szankciót nem von maga után.
Németország
Az adótörvények „súlyos büntetéssel” büntetendő megsértése: az adótörvények rendelkezéseinek szabadságvesztéssel, büntetőjogi vagy közigazgatási bírsággal büntetendő bármilyen megsértése.
Görögország
Az adózást szabályozó görög törvények alapján egy vállalkozás „súlyos büntetéssel” sújtható:
1. a bevallás benyújtásának elmulasztása esetén, vagy a valóságnak nem megfelelő bevallást nyújt be a fennálló rendelkezések alapján visszatartandó és az állam számára fizetendő adók, díjak vagy hozzájárulások vonatkozásában, vagy a hozzáadottérték-adó, a forgalmi adó vagy a luxuscikkekre kivetett különleges adó tekintetében, és amennyiben a fenti adók, díjak és hozzájárulások összege, amelyet be kellett volna vallani és az állam számára meg kellett volna fizetni, kereskedelmi vagy egyéb tevékenységek eredményeként meghaladja a hatszázezer (600 000) drachma összeget hat hónapos időszak alatt, vagy az egymillió (1 000 000) drachma összeget az egy naptári éves időszak alatt;
2. a jövedelemadó-bevallás benyújtásának elmulasztása esetén, és amennyiben a jövedelemre vonatkozó be nem vallott adó több mint háromszázezer (300 000) drachma;
3. az adózásra vonatkozó adatokról szóló törvényben előírt adatok szolgáltatásának elmulasztása esetén;
4. amennyiben az előző 3. pont alatt említett adatok nem felelnek meg a valóságnak mennyiség, egységár vagy az érték tekintetében, és amennyiben a pontatlanság a teljes összeg vagy az áruk, a nyújtott szolgáltatások vagy általában a kereskedelem teljes értékének a tíz százalékát (10%) meghaladó eltérést eredményez;
5. az adózásra vonatkozó adatokról szóló törvény által megkívánt pontos könyvvezetés és nyilvántartás elmulasztása esetén, és amennyiben a pontatlanságot a rendszeres ellenőrzés során veszik észre, amelynek megállapításait az eltérésről szóló közigazgatási határozat megerősítette, illetve amennyiben a fellebbezési határidő lejárt, vagy a közigazgatási bíróság által hozott jogerős határozat eredményeként, feltéve hogy az ellenőrzött időszak alatt a különbség a bruttó és a bevallott jövedelem között nagyobb húsz százaléknál (20%) és egyik esetben sem kevesebb egymillió (1 000 000) drachmánál;
6. az adózásra vonatkozó adatokról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseiben szabályozott könyvvezetési és nyilvántartási kötelezettségek megsértése esetén;
7. hamis vagy fiktív – vagy saját maga által hamisított – számlák rendelkezésre bocsátása az áruértékesítésért vagy a szolgáltatás nyújtásáért, vagy bármely más, a fenti 3. pontban említett adózási adat meghamisítása.
Az adózási okmányok hamisnak minősülnek, amennyiben bármilyen módon, az illetékes adóhatóság vonatkozó könyveiben bejegyzett megfelelő hitelesítés nélkül vannak perforálva vagy lepecsételve, és amennyiben az ilyen bejegyzést létrehozó mulasztás annak tudatában történt, hogy az ilyen hitelesítés szükséges az adózási okmányokon. Az adózási okmányok akkor is hamisnak minősülnek, ha az eredeti példány vagy a másolat tartalma, illetve adatai eltérnek annak az okmánynak az ellenőrző szelvényén található bejegyzésektől.
Az adózási okmány fiktívnek minősül, amennyiben részben vagy egészben nem létező ügyletekhez, átutaláshoz, vagy bármi más, részben vagy egészben nem létező okból adták ki, vagy olyan ügylethez, amelyet az adózási okmányban feltüntetett személlyel nem azonos személy hajtott végre;
8. szándékos magatartás esetén, amennyiben az elkövető bármely módon együttműködik a hamis adózási okmányok létrehozásában, vagy tudatában van annak, hogy az okmányok hamisak vagy fiktívek, és bármely módon közreműködik azok kibocsátásában, vagy elfogadja a hamis, fiktív vagy hamisított adózási okmányokat az adózásra vonatkozó anyagok eltitkolásának szándékával.
Spanyolország
„Súlyos büntetés”: súlyos adójogi jogsértésekért kiszabott közigazgatási szankciók, valamint adóhatóságokkal szemben elkövetett bűncselekményekért kiszabott büntetőjogi szankciók.
Franciaország
A „súlyos büntetések” büntetőjogi és adóügyi szankciókat foglalnak magukban, úgymint az adóbevallás – felszólítás átvétele utáni – késedelmes elkészítéséért, a rosszhiszeműségért, a csalárd gyakorlatért, az adóellenőrzésnek való ellenszegülésért, a titkos kifizetésért vagy elosztásért, illetve a jogokkal való visszaélésért kiszabott szankciókat.
Írország
A „súlyos büntetés” fogalma tartalmazza a következő cselekményekért kiszabandó szankciókat:
a) adóbevallás elmulasztása;
b) csalárdan vagy hanyagul elkészített téves bevallás;
c) a megfelelő nyilvántartás vezetésének elmulasztása;
d) az okmányok és nyilvántartások rendelkezésre bocsátásának elmulasztása az ellenőrzéskor;
e) törvényes hatalmát gyakorló személy akadályozása;
f) az adófizetési kötelezettség bejelentésének elmulasztása;
g) hamis nyilatkozat készítése juttatásban való részesülés céljából.
Az ezen szankciókat szabályozó jogszabályok 1990. július 3-án a következők:
– az 1967. évi Income Tax Act XXXV. része,
– az 1968. évi Finance Act 6. szakasza,
– az 1976. évi Corporation Tax Act XIV. része,
– az 1983. évi Finance Act 94. szakasza.
A Büntető törvénykönyvet helyettesítő, módosító vagy korszerűsítő bármilyen jövőbeli rendelkezést szintén figyelembe kell venni.
Olaszország
„Súlyos büntetés”: azon jogellenes magatartások esetére meghatározott szankciók, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében adóügyi jogsértést képeznek.
Luxemburg
Luxemburg „súlyos büntetésnek” tekinti mindazt, amit a többi szerződő állam a 8. cikk alkalmazásában büntetésként határoz meg.
Hollandia
„Súlyos büntetés”: bíró által bármely olyan, szándékosan elkövetett cselekményért kiszabott szankció, amelyet az adózásról szóló általános törvény 68. cikke említ.
Portugália
A „súlyos büntetés” kifejezés büntetőjogi szankciókat, valamint további adóügyi szankciókat tartalmaz, amelyek a csalás szándékával elkövetett, illetve az 1 000 000 (egymillió) escudót meghaladó értékű bírsággal sújtandó jogsértésekre alkalmazandók.
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyság úgy értelmezi a „súlyos büntetés” kifejezést, mint amely büntetőjogi és közigazgatási szankciókat tartalmaz az adózás tekintetében csalárdan, illetve hanyagul kiállított hibás számlák, visszaigénylések vagy bevallások vonatkozásában.
A Németországi Szövetségi Köztársaság nyilatkozata a 16. cikkről
A Németországi Szövetségi Köztársaság kormánya fenntartja a jogot arra, hogy megerősítő okirata letétbe helyezésekor kijelentse, hogy az egyezményt Berlin területére is alkalmazni kell.”
4. § (1) Az Első Csatlakozási Egyezmény hiteles szövege a következő:
„Egyezmény
az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról *
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés Magas Szerződő Felei,
figyelembe véve, hogy az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság az Unióhoz való csatlakozásukkal vállalták a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírásra megnyitott egyezményhez való csatlakozást,
úgy határoztak, hogy aláírják ezt az egyezményt, és e célból meghatalmazottjaikként kijelölték:
Őfelsége a belgák királya:
Philippe de Schoutheete de Tervarent
nagykövetet,
Belgium állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Őfelsége Dánia királynője:
Poul Skytte Christofferson
nagykövetet,
Dánia állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
A Németországi Szövetségi Köztársaság elnöke:
Jochen Grünhage-t,
a Németországi Szövetségi Köztársaság helyettes állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
A Görög Köztársaság elnöke:
Pavlos Apostolides
nagykövetet,
a Görög Köztársaság állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Őfelsége Spanyolország királya:
Francisco Javier Elorza Cavengt
nagykövetet,
Spanyolország állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
A Francia Köztársaság elnöke:
Pierre de Boissieu
nagykövetet,
a Francia Köztársaság állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Írország elnöke:
Denis O’Leary
nagykövetet,
Írország állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Az Olasz Köztársaság elnöke:
Luigi Guidobono Cavalchini Garofoli,
nagykövetet,
az Olasz Köztársaság állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Ő Királyi Fensége a luxemburgi nagyherceg:
Jean-Jacques Kasel
nagykövetet,
Luxemburg állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Őfelsége Hollandia királynője:
Bernard R. Bot
nagykövetet,
Hollandia állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke:
Manfred Scheich
nagykövetet,
az Osztrák Köztársaság állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
A Portugál Köztársaság elnöke:
José Gregório Faria Quiteres
nagykövetet,
a Portugál Köztársaság állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
A Finn Köztársaság elnöke:
Antti Satuli
nagykövetet,
a Finn Köztársaság állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
A Svéd Királyság Kormánya:
Frank Belfrage
nagykövetet,
Svédország állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
Őfelsége Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának királynője:
J. S. WALL C. M. G., L. V. O
nagykövetet,
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának állandó képviselőjét az Európai Unió mellett;
akik az Európai Unió tagállamainak Állandó Képviselők Bizottságán belül ülésezve és kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat,
a következőkben állapodtak meg:
1. cikk
Az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozik a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírásra megnyitott egyezményhez.
2. cikk
A társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény a következőképpen módosul:
1. A 2. cikk (2) bekezdésében:
a) a k) albekezdés l) albekezdésre változik;
b) a j) albekezdést követően a szöveg a következő k) albekezdéssel egészül ki:
„k) Ausztriában:
– Einkommensteuer,
– Körperschaftsteuer;”;
c) az l) albekezdés o) albekezdésre változik;
d) az l) albekezdést követően a szöveg a következő új m) és n) albekezdésekkel egészül ki:
„m) Finnországban:
– valtion tuloverot/de statliga inkomstskatterna,
– yhteisöjen tulovero/inkomstskatten för samfund,
– kunnallisvero/kommunalskatten,
– kirkollisvero/kyrkoskatten,
– korkotulon lähdevero/källskatten å ränteinkomst,
– rajoitetusti verovelvollisen lähdevero/källskatten för begränsat skattskyldig;
n) Svédországban:
– statliga inkomstskatten,
– kupongskatten,
– kommunala inkomstskatten,
– lagen om expansionsmedel;”.
2. A 3. cikk (1) bekezdése a következőkkel egészül ki:
„– Ausztriában:
Der Bundesminister für Finanzen vagy meghatalmazott képviselője,
– Finnországban:
Valtiovarainministeriö vagy meghatalmazott képviselője,
Finansministeriet vagy meghatalmazott képviselője,
– Svédországban:
Finansministern vagy meghatalmazott képviselője.”
3. cikk
Az Európai Unió Tanácsának főtitkára megküldi a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény hitelesített másolatát az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság kormányának angol, dán, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál és spanyol nyelven.
A társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény finn és svéd nyelvű változatát ezen egyezmény I. és II. melléklete tartalmazza. A finn és svéd nyelvű szövegek ugyanolyan feltételek szerint hitelesek, mint a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény más nyelvű szövegei.
4. cikk
Ezt az egyezményt a szerződő államoknak meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat az Európai Unió Tanácsa főtitkáránál kell letétbe helyezni.
5. cikk
Ez az egyezmény – ahogyan az azt megerősítő államok között – az utolsó megerősítő okiratnak az Osztrák Köztársaság vagy a Finn Köztársaság vagy a Svéd Királyság és egy, a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményt megerősítő állam általi letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
Ez az egyezmény minden, az egyezményt később megerősítő szerződő állam vonatkozásában a megerősítő okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
6. cikk
Az Európai Unió Tanácsának főtitkára tájékoztatja a szerződő államokat a következőkről:
a) az egyes megerősítő okiratok letétbe helyezése;
b) ezen egyezmény hatálybalépése.
7. cikk
Ezt az egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, és amelynek valamennyi 12 szövege egyaránt hiteles, az Európai Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában kell letétbe helyezni. A főtitkár mindegyik szerződő állam kormánya részére eljuttat egy hitelesített másolatot.
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak aláírták ezt az egyezményt.”
(2) Az Első Aláírási Jegyzőkönyv hiteles szövege a következő:
„Aláírási Jegyzőkönyv
Egyezmény az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez történő csatlakozásáról *
A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága 1995. december 21-én Brüsszelben aláírta az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez történő csatlakozásáról szóló egyezményt.
Ez alkalomból tudomásul vették a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény 8. cikkére vonatkozó alábbi egyoldalú nyilatkozatokat:
Az Osztrák Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetéssel” sújtható jogsértés magában foglal minden szándékosan vagy hanyagságból elkövetett adó- és vámkijátszást, amelyet az adóügyi bűncselekményekre vonatkozó jogszabályok büntetnek.
A Finn Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetések” fogalom magában foglalja a büntetőjogi szankciókat és azokat a közigazgatási szankciókat, amelyeket az adójogszabályok megszegése esetén vezetnek be.
A Svéd Királyság nyilatkozata:
Az adójogszabályok „súlyos büntetéssel” sújtandó megszegése az adójogszabályok rendelkezéseinek szabadságelvonással, büntetőjogi vagy közigazgatási bírsággal büntethető bármely megsértése.
Ezt a jegyzőkönyvet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.”
5. § A Módosító Jegyzőkönyv hiteles szövege a következő:
„Jegyzőkönyv
a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezmény módosításáról *
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés Magas Szerződő Felei,
azzal az óhajjal, hogy érvényre juttassák az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 293. cikkét, amelynek értelmében vállalták, hogy tárgyalásokat folytatnak egymással annak érdekében, hogy állampolgáraik javára biztosítsák a kettős adóztatás megszüntetését,
tekintettel a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-i egyezményre (a továbbiakban: „választottbírósági egyezmény”),
tekintettel az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 1995. december 21-i egyezményre,
mivel a választottbírósági egyezmény 1995. január 1-jén – annak 18. cikke szerint – hatályba lépett; mivel 1999. december 31-én hatályát veszti, kivéve ha meghosszabbítják,
úgy határoztak, hogy megkötik ezt a választottbírósági egyezményt módosító jegyzőkönyvet, és e célból meghatalmazottjaikként kijelölték:
A Belga Királyság:
Jean-Jacques Viseur
pénzügyminisztert;
A Dán Királyság:
Marianne Jelvedová
gazdasági és a skandináv együttműködésért felelős minisztert;
A Németországi Szövetségi Köztársaság:
Hans Eichel
szövetségi pénzügyminisztert;
A Görög Köztársaság:
Yannos Papantoniou
gazdasági minisztert;
A Spanyol Királyság:
Cristóbal Ricardo Montoro Moreno
gazdasági minisztériumi államtitkárt;
A Francia Köztársaság:
Dominique Strauss-Kahn
gazdasági, pénzügy- és ipari minisztert;
Írország:
Charlie McCreevy
pénzügyminisztert;
Az Olasz Köztársaság:
Vincenzo Visco
pénzügyminisztert;
A Luxemburgi Nagyhercegség:
Jean-Claude Juncker
miniszterelnököt, Ministre d’Etat-t, pénzügyminisztert, munkaügyi és foglalkoztatási minisztert;
A Holland Királyság:
Wilhelmus Adrianus Franciscus Gabriël (Willem) Vermeend
pénzügyminisztériumi államtitkárt;
Az Osztrák Köztársaság:
Rudolf Edlinger
szövetségi pénzügyminisztert;
A Portugál Köztársaság:
António Luciano Pacheco De Sousa Franco
pénzügyminisztert;
A Finn Köztársaság:
Sauli Niinistö
miniszterelnök-helyettest és pénzügyminisztert;
A Svéd Királyság:
Bosse Ringholm
pénzügyminisztert;
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága:
Stephen WALL, K.C.M.G., L.V.O.
nagykövetet,
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unió melletti állandó képviselőjét;
akik a Tanácsban ülésezve, valamint kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat,
a következőkben állapodtak meg:
1. cikk
A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-i egyezmény a következőképpen módosul:
A 20. cikk szövege a következő:
„20. cikk
Ezt az egyezményt öt év időtartamra kötötték. Ezt adott időpontokban további ötéves időtartamokra meghosszabbítják, kivéve ha valamely szerződő állam írásban tájékoztatja az Európai Unió Tanácsának főtitkárát erre vonatkozó kifogásáról legalább hat hónappal bármely ötéves időtartam lejárta előtt.”
2. cikk
(1) Ezt a jegyzőkönyvet az aláíró államoknak meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk vagy jóvá kell hagyniuk. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európai Unió Tanácsa főtitkáránál kell letétbe helyezni.
(2) Az Európai Unió Tanácsának főtitkára tájékoztatja a szerződő államokat a következőkről:
a) az egyes megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratok letétbe helyezése;
b) a jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontja.
3. cikk
(1) Ez az egyezmény az utolsó aláíró állam megerősítő okiratának letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(2) Ez a jegyzőkönyv 2000. január 1-jétől lép hatályba.
(3) A 2000. január 1-jén kezdődő és a jegyzőkönyv hatálybalépésének napjáig tartó időtartamot figyelmen kívül kell hagyni annak megállapításakor, hogy egy ügyet a választottbírósági egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül nyújtottak-e be.
4. cikk
Ezt a jegyzőkönyvet, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, és amelynek valamennyi tizenkét szövege egyaránt hiteles, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe. A főtitkár mindegyik aláíró állam kormánya részére eljuttat egy hitelesített másolatot.
Az 1999. május 25-én a Tanács keretében ülésező tagállamok kormányai képviselői konferenciájának
Záróokmánya
A tagállamok kormányainak képviselői, 1999. május 25-én a Tanács keretében ülésezve, emlékeztetve az 1998. május 19-i, a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény („választottbírósági egyezmény”) meghosszabbítására vonatkozó következtetésekre, amelyekben megállapodtak abban, hogy a választottbírósági egyezményt lejártától számítva további ötéves időtartamra meg kell hosszabbítani, és ezen időtartam leteltével, egyidejűleg automatikusan további ötéves időtartamokra meg kell hosszabbítani, amennyiben egyetlen szerződő állam sem emel kifogást;
megállapodtak a választottbírósági egyezmény további, 2000. január 1-jétől történő ötéves időtartamra való meghosszabbításának szükségességéről;
aláírták a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-i egyezményt módosító jegyzőkönyvet.”
6. § (1) A Második Csatlakozási Egyezmény hiteles szövege a következő:
„Egyezmény
a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról *
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés Magas Szerződő Felei,
figyelembe véve, hogy a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság az Unió tagjaivá válva vállalta a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt egyezményhez („választottbírósági egyezmény”), valamint annak az 1999. május 25-én Brüsszelben aláírt jegyzőkönyvéhez való csatlakozást,
úgy határoztak, hogy megkötik ezt az egyezményt, és e célból meghatalmazottjaikként kijelölték:
Őfelsége a belgák királya,
A Cseh Köztársaság elnöke,
Őfelsége Dánia királynője,
A Német Szövetségi Köztársaság elnöke,
Az Észt Köztársaság elnöke,
A Görög Köztársaság elnöke,
Őfelsége Spanyolország királya,
A Francia Köztársaság elnöke,
Írország elnöke,
Az Olasz Köztársaság elnöke,
A Ciprusi Köztársaság elnöke,
A Lett Köztársaság minisztertanácsa,
A Litván Köztársaság elnöke,
Ő Királyi Fensége a luxemburgi nagyherceg,
A Magyar Köztársaság elnöke,
Málta elnöke,
Őfelsége Hollandia királynője,
Az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke,
A Lengyel Köztársaság elnöke,
A Portugál Köztársaság elnöke,
A Szlovén Köztársaság elnöke,
A Szlovák Köztársaság elnöke,
A Finn Köztársaság elnöke,
A Svéd Királyság Kormánya,
Őfelsége Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának királynője,
akik az Európai Unió tagállamai állandó képviselőinek bizottsága keretében ülésezve és kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat,
a következőkben állapodtak meg:
1. cikk
A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozik a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt egyezményhez, annak minden, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 1995. december 21-én Brüsszelben aláírt egyezmény által tett kiigazításával és módosításával együtt; valamint a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény 1999. május 25-én Brüsszelben aláírt jegyzőkönyvéhez.
2. cikk
A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény a következőképpen módosul:
1. A 2. cikk (2) bekezdésében:
a) az a) albekezdést követően a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:
„b) a Cseh Köztársaságban:
– daň z příjmů fyzických osob,
– daň z příjmů právnických osob”;
b) a b) albekezdés c) albekezdésre változik, és helyébe a következő szöveg lép:
„c) Dániában:
– indkomstskaten til staten,
– den kommunale indkomstskat,
– den amtskommunale indkomstskat”;
c) a c) albekezdés d) albekezdésre változik;
d) a d) albekezdést követően a szöveg a következő új albekezdéssel egészül ki:
„e) az Észt Köztársaságban:
– tulumaks”;
e) a d) albekezdés f) albekezdésre változik;
f) az e) albekezdés g) albekezdésre változik, és helyébe a következő szöveg lép:
„g) Spanyolországban:
– Impuesto sobre la Renta de las Personas Físicas,
– Impuesto sobre Sociedades,
– Impuesto sobre la Renta de no Residentes”;
g) az f) albekezdés h) albekezdésre változik;
h) a g) albekezdés i) albekezdésre változik;
i) a h) albekezdés j) albekezdésre változik, és helyébe a következő szöveg lép:
„j) Olaszországban:
– imposta sul reddito delle persone fisiche,
– imposta sul reddito delle società,
– imposta regionale sulle attività produttive”;
j) a j) albekezdést követően a szöveg a következő új albekezdésekkel egészül ki:
„k) a Ciprusi Köztársaságban:
– Φóρoς Eισοδήματς,
– ’Eκτακτη Εισφoρά για την ’Αμυνα της Δημοκρατίας;
l) a Lett Köztársaságban:
– uzņēmumu ienākuma nodoklis,
– iedzīvotāju ienākuma nodoklis;
m) a Litván Köztársaságban:
– Gyventoju pajamu mokestis,
– Pelno mokestis”;
k) az i) albekezdés n) albekezdésre változik;
l) az n) albekezdést követően a szöveg a következő új albekezdésekkel egészül ki:
„o) a Magyar Köztársaságban:
– személyi jövedelemadó,
– társasági adó,
– osztalékadó;
p) a Máltai Köztársaságban:
– taxxa fuq 1 – income”;
m) a j) albekezdés q) albekezdésre változik;
n) a k) albekezdés r) albekezdésre változik;
o) az r) albekezdést követően a szöveg a következő új albekezdéssel egészül ki:
„s) a Lengyel Köztársaságban:
– podatek dochodowy od osób fizycznych,
– podatek dochodowy od osób prawnych”;
p) az 1) albekezdés t) albekezdésre változik;
q) a t) albekezdést követően a szöveg a következő új albekezdésekkel egészül ki:
„u) a Szlovén Köztársaságban:
– dohodnina,
– davek od dobička pravnih oseb;
v) a Szlovák Köztársaságban:
– daň z príjmov právnických osőb,
– daň z príjmov fyzických osőb”;
r) az m) albekezdés w) albekezdésre változik;
s) az n) albekezdés x) albekezdésre változik, és helyébe a következő szöveg lép:
„x) Svédországban:
– statlig inkomstskatt,
– kupongskatt,
– kommunal inkomstskatt”;
t) az o) albekezdés y) albekezdésre változik.
2. A 3. cikk (1) bekezdése a következő francia bekezdésekkel egészül ki:
„– a Cseh Köztársaságban:
– Ministr financí vagy meghatalmazott képviselője,
– az Észt Köztársaságban:
– Rahandusminister vagy meghatalmazott képviselője,
– a Ciprusi Köztársaságban:
– Yπουργός Оικονομικών
vagy meghatalmazott képviselője,
– a Lett Köztársaságban:
– Valsts ieņēmumu dienests,
– a Litván Köztársaságban:
– Finansu ministras vagy meghatalmazott képviselője,
– a Magyar Köztársaságban:
– a pénzügyminiszter vagy meghatalmazott képviselője,
– a Máltai Köztársaságban:
– il-Ministru responsabbli ghall-Finanzi vagy meghatalmazott képviselője,
– a Lengyel Köztársaságban:
– Minister Finansów vagy meghatalmazott képviselője,
– a Szlovén Köztársaságban:
– Ministrstvo za finance vagy meghatalmazott képviselője,
– a Szlovák Köztársaságban:
– Minister financií vagy meghatalmazott képviselője”.
3. A 3. cikk (1) bekezdésének következő francia bekezdése:
„– Olaszországban:
il Ministro delle Finanze vagy meghatalmazott képviselője”
helyébe a következő szövegrész lép:
„– Olaszországban:
Il Capo del Dipartimento per le Politiche Fiscali vagy meghatalmazott képviselője”.
3. cikk
Az Európai Unió Tanácsának főtitkára megküldi a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar. Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormánya részére a következő dokumentumok hitelesített másolatát:
– a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény,
– az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló egyezmény,
és
– a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményt módosító jegyzőkönyv,
angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven.
A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló egyezmény és a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményt módosító jegyzőkönyv szövegének cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén nyelvű változatát ezen egyezmény I–IX. melléklete tartalmazza. A cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén nyelvű szövegek ugyanolyan feltételek mellett hitelesek, mint a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény más nyelvű szövegei.
4. cikk
Ezt az egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk vagy jóvá kell hagyniuk. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európai Unió Tanácsa főtitkáránál helyezik letétbe.
5. cikk
Ez az egyezmény az egyezményt megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó aláíró államok között az utolsó megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat ezen államok általi letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
6. cikk
Az Európai Unió Tanácsának főtitkára értesíti az aláíró államokat:
a) az egyes megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratok letétbe helyezéséről;
b) az egyezmény azon államok közötti hatálybalépéséről, amelyek az egyezményt megerősítették, elfogadták vagy jóváhagyták.
7. cikk
Ezt az egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek valamennyi huszonegy szövege egyaránt hiteles, az Európai Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában kell letétbe helyezni. A főtitkár minden aláíró állam kormánya részére eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.
Kelt Brüsszelben, a kettőezer-negyedik év december hó nyolcadik napján.
(aláírások)”
(2) A Második Aláírási Jegyzőkönyv hiteles szövege a következő:
„Aláírási Jegyzőkönyv
a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez történő csatlakozásáról szóló egyezményhez *
A Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának meghatalmazottai 2004. december 8-án Brüsszelben aláírták a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez történő csatlakozásáról szóló egyezményt.
Ez alkalomból tudomásul vették a következő egyoldalú nyilatkozatokat:
I. A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény 7. cikkére vonatkozó nyilatkozatok:
Belgium, a Cseh Köztársaság, Lettország, Magyarország, Lengyelország, Portugália, Szlovákia és Szlovénia nyilatkozata a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény 7. cikkéről
Belgium, a Cseh Köztársaság, Lettország, Magyarország, Lengyelország, Portugália, Szlovákia és Szlovénia kijelenti, hogy alkalmazni fogja a 7. cikk (3) bekezdését.
II. A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény 8. cikkére vonatkozó egyoldalú nyilatkozatok:
1. A Ciprusi Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés” az alábbi cselekményekre vonatkozó szankciókat foglalja magában:
a) csalárd módon vagy szándékosan a jövedelemre, illetőleg az adócsökkentési vagy adólevonási kérelemre vonatkozó valótlan nyilatkozat, bevallás, irat vagy bejelentés készítése vagy benyújtása;
b) csalárd módon vagy szándékosan valótlan elszámolások benyújtása;
c) az adóbevallás benyújtásának megtagadása, elmulasztása vagy hanyag teljesítése;
d) a megfelelő nyilvántartások megőrzésének, illetőleg az iratok és nyilvántartások ellenőrzés céljából való hozzáférhetővé tételének megtagadása, elmulasztása vagy hanyag teljesítése;
e) valamely személy segítése, támogatása, tanácsokkal való ellátása vagy rábírása arra, hogy lényeges részletet illetően valótlan bevallást, nyilatkozatot, kérelmet, elszámolásokat vagy iratokat készítsen, szolgáltasson vagy nyújtson be, illetőleg lényegesen valótlan számviteli nyilvántartást vezessen vagy készítsen.
A fenti szankciókra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket az adók kivetéséről és behajtásáról szóló törvények tartalmazzák.
2. A Cseh Köztársaság nyilatkozata:
Az adótörvények „súlyos büntetéssel” sújtandó megsértése az adójogszabályok rendelkezéseinek szabadságvesztéssel, büntetőjogi vagy közigazgatási bírsággal büntetendő bármely megsértése. Az adójogi jogsértés:
a) a kivetett adók, társadalombiztosítási járulékok, betegbiztosítási járulékok és az állami foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos járulékok megfizetésének elmulasztása;
b) az adófizetés vagy hasonló megfizetések kijátszása;
c) a bevallási kötelezettség elmulasztása.
3. Az Észt Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés” fogalmát az adócsalásért az észt nemzeti jog (Büntető törvénykönyv) szerint kiszabható büntetőjogi szankcióként kell értelmezni.
4. A Görög Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés”-nek a Görög Köztársaság által 1990-ben előírt fogalommeghatározása helyébe a következő lép:
A „súlyos büntetések” magukban foglalják a súlyos adójogi jogsértésekre kirótt közigazgatási szankciókat, valamint a könyvvezetésről és nyilvántartásról, valamint a jövedelemadóról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az adójogszabályok tekintetében elkövetett bűncselekményekre alkalmazandó büntetőjogi szankciókat is, továbbá azokat a különös rendelkezéseket, amelyek az adójogban közigazgatási és büntető szankciókat határoznak meg.
5. A Magyar Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés” az adóüggyel kapcsolatos bűncselekményekre kiszabható büntetőjogi, illetve az 50 millió HUF értéket meghaladó adóhiány után megállapított adóügyi szankció.
6. A Lett Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetések” a súlyos adóügyi jogsértésekre kirótt közigazgatási, valamint büntetőjogi szankciók.
7. A Litván Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetések” a büntetőjogi és közigazgatási szankciók, úgymint a rosszhiszeműség és az adóellenőrzésnek való ellenszegülés esetén alkalmazandó szankciók.
8. A Máltai Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés” az a büntetőjogi vagy közigazgatási szankció, amelyet olyan személyre szabnak ki, aki adókijátszás céljából szándékosan, illetve másnak adókijátszás érdekében segítséget nyújtva:
a) a jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában vagy annak alapján tett, elkészített vagy benyújtott bevallásban, illetőleg bármely más iratban vagy nyilatkozatban elmulasztja azon jövedelmek feltüntetését, amelyeknek azokban meg kellene jelenniük;
vagy
b) a jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában vagy annak alapján készített vagy benyújtott bármely bevallásban vagy más iratban vagy nyilatkozatban valótlan nyilatkozatot tesz vagy valótlan adatot tüntet fel;
vagy
c) a jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban feltett kérdésre vagy tájékoztatás iránti kérelemre szóban vagy írásban valótlan választ ad;
vagy
d) valótlan számviteli vagy egyéb nyilvántartásokat vezet vagy tart, illetve azok vezetését vagy tartását engedélyezi, illetőleg számviteli vagy egyéb nyilvántartásokat hamisít vagy azok hamisítását engedélyezi;
vagy
e) csaláshoz, színleléshez vagy azok előkészítéséhez folyamodik, illetőleg a csaláshoz, színleléshez vagy azok előkészítéséhez való folyamodást engedélyezi.
9. A Holland Királyság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés”-nek a Holland Királyság által 1990-ben előírt fogalommeghatározása helyébe a következő lép:
A „súlyos szankció” a bíróság által az általános adótörvény 68. cikk (2) bekezdésében, illetőleg a 69. cikke (1) vagy (2) bekezdésében felsorolt, szándékosan elkövetett bűncselekményekre alkalmazott szankció.
10. A Portugál Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés”-nek a Portugál Köztársaság által 1990-ben előírt fogalommeghatározása helyébe a következő lép:
A „súlyos büntetések” a jogszabály által súlyosnak minősített vagy csalás szándékával elkövetett adójogi jogsértésekre kirótt büntetőjogi és közigazgatási szankciók.
11. A Lengyel Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés” az adójogi rendelkezéseket felróható módon megsértő adóalany ellen kiszabott pénzbírság, szabadságvesztés, illetve a két szankció együttes kiszabása, továbbá szabadságmegfosztással járó büntetés.
12. A Szlovén Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés” az adózási jogszabályok bármely megsértéséért kirótt szankció.
13. A Szlovák Köztársaság nyilatkozata:
A „súlyos büntetés” az adókötelezettségek elmulasztása miatt kiszabott „pénzbírság”, amely a módosított, 1992/511. sz. Z. z. adóigazgatásról szóló törvénnyel, a vonatkozó adójogszabályokkal és a számviteli törvénnyel összhangban alkalmazott díj; „büntetés”: a büntetőtörvénykönyvvel összhangban a fenti törvények megsértésével összefüggésben elkövetett bűncselekményekre kiszabott szankció.
Kelt Brüsszelben, a kettőezer-negyedik év december hó nyolcadik napján.
(aláírások)”
7. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) E törvény 3–6. §-a a Második Csatlakozási Egyezmény 5. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba. *
(3) * E törvény 3–6. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően haladéktalanul, a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozatával állapítja meg. *
(4) * E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
