A Kormány a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 45. § (7) bekezdés n) pontjában, továbbá a 79–83. § tekintetében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (7) bekezdés 26. pontjában, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 24. § (5) bekezdésében, valamint 45. § (7) bekezdés a), o) és r) pontjában kapott felhatalmazás alapján az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:
1. § E rendelet hatálya kiterjed
a) a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények műszaki tervezésére, rendeltetésszerű és biztonságos kialakítására, használatára, fenntartására és üzemeltetésére,
b) a vízgazdálkodási és vízrajzi észlelési célokat szolgáló technológiai berendezések műszaki tervezésére, kivitelezésére és üzemeltetésére, és
c) a vízgazdálkodási tárgyú, valamint vízilétesítmények megvalósítását magukban foglaló beruházások döntési eljárására.
2. § E rendelet alkalmazásában:
1. ártéri öblözet: a folyó mentett árterének természetes vagy mesterséges elhatárolásokkal elkülönülő része, amelyet a folyó adott pontján kialakuló nagyvizek – védművek nélkül vagy azok védképességének megszűnte esetén – elönthetnek,
2. *
3. árvízvédelmi fal: földtöltés építésére elegendő hely hiányában az árvízvédelmi földtöltés helyettesítésére, vagy annak magasítására alkalmazott vasbeton, beton, tégla építmény,
4. árvízvédelmi mű: az elsőrendű, másodrendű, harmadrendű árvízvédelmi vízilétesítmény, valamint annak műtárgya, tartozéka, járulékos létesítménye, amely a védvonal védőképességét, rendeltetésszerű használatát biztosítja, illetve szolgálja,
5. belvízcsatorna: belvizek elvezetésére szolgáló, meghatározott vízszállító képességű ásott meder, egykori természetes vízfolyás esetleg földmunkával kibővített medre,
6. belvízöblözet: lehatárolt vízgyűjtő terület, amelyről a belvizet általában egy ponton, egyetlen főcsatorna segítségével, gravitációsan vagy szivattyúzással vezetik le,
7. * egyedi szennyvíztisztítás: olyan egyedi szennyvíztisztító létesítmények alkalmazása, amelyek legalább 1, legfeljebb 50 lakosegyenérték szennyvízterhelésnek megfelelő települési szennyvíz tisztítását, végső elhelyezését, illetve átmeneti gyűjtését, tárolását szolgálják,
8. * egyedi szennyvíztisztító berendezés: olyan vízilétesítmény, amely a települési szennyvizek nem közműves, biológiai tisztítását energiabevitel segítségével végzi,
9. * egyedi zárt szennyvíztároló: olyan egy vagy több, zártan és vízzáróan kialakított tartályból, illetve medencéből álló közműpótló műtárgy, amely a szennyvizek időszakos ártalommentes gyűjtésére és tárolására szolgál,
10. egyesített rendszerű szennyvízhálózat: a szennyvizet és csapadékvizet azonos rendszerben összegyűjtő és a szennyvíztisztító telepre vezető szennyvízhálózat,
10a. * egyszerűsített öntözési vízhasználat: 100 ha alatti öntözendő terület esetében olyan öntözési célú vízhasználat, amely során a vízkivétel és a vízellátás ideiglenes szivattyúállással – telepített vízelosztó-hálózat nélkül – felszíni vízből biztosított a rendelkezésre állásig,
11. felszín alatti víz energetikai célú kitermelése: felszín alatti vízkészlet vízilétesítménnyel történő igénybevétele fűtés, hűtés vagy elektromos energia hasznosítás céljából, annak hőmérsékletétől függetlenül,
12. felszíni víz vezető-csatorna: egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízilétesítmény,
13. harmadrendű árvízvédelmi mű: a nyárigát és a hullámtéri terelőgát,
14. havaria: természeti csapás vagy emberi tevékenység miatt előálló vészhelyzet,
15. holtág: a folyónak kis- és közepes vizek esetén, a folyóval nem vagy csak az egyik végén összefüggő, áramlás nélküli mellékága,
16. karsztvíz: a karsztosodott kőzetek (mészkő, dolomit) pórusaiban, hasadékaiban, üregeiben elhelyezkedő felszín alatti víz,
16a. * kivitelező: az a természetes személy, jogi személy, jogi személy önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egysége, amely
a) a vízilétesítmény létesítését, átépítését, átalakítását, felújítását, korszerűsítését, karbantartását, javítását, szerelését, megszüntetését vagy
b) a vízimunka megvalósítását
nem saját tulajdonú ingatlanon végzi,
17. közös érdekű árvízvédelmi mű: árvízvédelmi műnek a szomszédos országokkal, a vízgazdálkodási feladatok rendezésére kötött kétoldalú nemzetközi szerződésben szelvényszámmal rögzített szakasza,
17a. * különleges közüzemi ivóvízellátás: a közműves ivóvíz közkifolyóról vagy más közműves vízvételi helyről történő biztosítása, ideértve azt a vízellátást is, amikor a közműves ivóvíz a természetes személy lakóhelyétől 150 méternél nagyobb távolságban lévő közkifolyóról vagy más közműves vízvételi helyről biztosított,
18. magaspart: az észlelt legnagyobb vízszintnél, vagy a mértékadó árvízszintnél az előírt biztonsággal magasabb, az árteret természetes módon határoló, a védvonal részét képező partalakulat,
19. magas talajvízállású terület: az a terület, ahol a talajvíz felszíntől számított legmagasabb szintje 1,5 méter felett van,
20. * másodrendű árvízvédelmi mű: az árvízvédelmi lokalizációs vonal, az elsőrendű árvízvédelmi mű mögött fekvő körtöltés,
21. mederelfajulás: folyó, vízfolyás mederalakító munkája következtében kialakult káros mederáthelyeződés,
22. * mikroöntözés: a párolgási veszteségek lehető legkisebb szinten való tartása érdekében alkalmazott olyan víztakarékos öntözés, amelynek során a vízadagoló elemek 2,5 bar-nál kisebb nyomáson, vízadagoló elemenként legfeljebb 500 l/h egyenletes vízadagokban juttatják ki a vizet közvetlenül a növényre, a talaj vagy termesztő közeg felszínére, a talajba vagy termesztő közegbe, vagy fagyvédelem vagy párásítás céljából a növény közvetlen légterébe,
22a. * nem közműves ivóvízellátás: a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó ivóvízellátás, ideértve azt a vízellátást is, amikor
a) a nem közműves ivóvízellátás keretében
aa) saját célú ivóvízműből biztosított az ivóvíz, vagy
ab) ismeretlen módon biztosított az ivóvíz,
23. nyersvízvezeték: az ivóvízellátás céljára kitermelt, az elosztóhálózatba táplálást megelőzően kezelést igénylő vizet szállító vezeték,
24. * öntözés: a természetes csapadék mesterséges pótlása érdekében, a vízügyi hatóság által engedélyezett mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló területen történő vagy a jogszabály alapján öntözhető gyepterület fenntartását biztosító vízhasználat,
25. pangó víz: áramlás hiányában vízminőség romlásnak fokozottan kitett víztest,
26. partvédelem: a rézsűk rongálódását, a part elhabolását megakadályozó műszaki beavatkozások, partvédelmi művek összessége,
27. partvédő mű: folyókon, csatornákon, tavakon a vízsodrás, hullámverés, a jég partokat és mederoldalt rongáló hatását megakadályozó vízilétesítmény,
28. rétegvíz: üledékes-törmelékes képződményekben a talajvíz alatt elhelyezkedő felszín alatti víz,
28a. * saját célú ivóvízmű: víztermelő létesítmény, a hozzá tartozó gépészet és a csatlakozó-, házi ivóvízhálózat, illetve a víztisztítási feladatokat ellátó vízilétesítmény vagy víztisztító berendezés, amely a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény szerint nem minősül víziközműnek, és amely lehet
a) magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű: házi ivóvízigényt kiszolgáló vízilétesítmény, amely egy háztartás ingatlanon belüli legfeljebb 500 m3/év ivóvízigényét fedezi,
b) közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű: közösségi ivóvízigényt kiszolgáló vízilétesítmény, ideértve a vizet kereskedelmi, szolgáltatási, közszolgáltatási célból biztosító, vagy a helyi közösség ivóvízigényét kiszolgáló vízilétesítményeket, illetve egyéb ivóvízigényt kiszolgáló vízilétesítményeket, ideértve a munkavégzéshez kapcsolódó tevékenységet végző létesítményeket, amelyek egyedi ellátást valósítanak meg egy vagy több ingatlanon,
29. szennyvíz-befogadó: a felszíni víz, annak medre és a talaj,
30. szennyvizek ártalommentes elhelyezése: a szennyvizek – jogszabálynak megfelelő mértékű tisztítást követő – bevezetése a természeti környezetbe,
30a. * szennyvíziszap-kezelés: fizikai, biológiai, kémiai, hőkezeléses vagy egyéb olyan megfelelő eljárás – beleértve a biogáz-előállítást, komposztálást is – vagy eljárások sora, melynek célja a szennyvíziszap hasznosíthatóságának, ártalmatlanításának a biztosítása, valamint fertőzőképességének a megszüntetése, hogy minősége a hatósági előírásoknak megfeleljen,
31. talajvíz: laza törmelékes, üledékes felszínközeli képződmények telített zónájában az első vízzáró vagy félig áteresztő réteg mélységéig, legfeljebb a vízgyűjtő gazdálkodási tervben meghatározott sekély porózus, vagy sekély hegyvidéki víztest alsó határáig elhelyezkedő felszín alatti víz,
32. termálvízmű: a termálvíz felszínre hozatalát, kezelését és a hasznosítás helyére történő eljuttatását szolgáló vízilétesítmények összessége,
33. természetközeli szennyvíztisztítás: olyan biológiai szennyvíztisztítási eljárás, amely során a szennyezőanyagok lebomlását a hordozó talajhoz, homokhoz, kavicshoz, növények gyökerének felületéhez kapcsolódó mikroorganizmusok végzik aerob vagy anaerob módon, valamint a tavas szennyvíztisztítási megoldások,
34. * tisztítómezővel ellátott oldómedencés létesítmény: olyan oldómedencéből és tisztítómezőből álló vízilétesítmény, amely a települési szennyvizek nem közműves elvezetésére és elhelyezésére szolgál, és amely a szennyezőanyagok lebontását energiabevitel nélkül végzi,
35. tó: természetes tó, mesterséges tó, tározó, holtág,
36. vápa: mesterségesen kialakított, vízvezetési célú, vonalas jellegű terepmélyedés,
37. vízadó: olyan felszín alatti kőzetréteg, kőzetrétegek vagy más földtani képződmény, amelynek porozitása vagy áteresztő képessége lehetővé teszi a felszín alatti víz jelentős áramlását vagy jelentős mennyiségű felszín alatti víz kitermelését,
38. víziállás: a víziközlekedésről szóló törvény alapján kikötő, illetve úszómű kivételével a meder talajába beépített vagy a meder talajára támaszkodó tartókra, cölöpökre, talpakra rögzített műtárgy, amelynek részét képezheti a bejáró is, és amely a vízterületnek nem vízgazdálkodási célú használatát teszi lehetővé,
39. vízmosáskötő mű: a vízmosás katlanát a lejtőre merőlegesen elzáró, terméskőből, esetleg fából, rőzséből épített gát, amelynek célja, hogy a benne lerakódó hordalék megakadályozza a vízmosás medrének további mélyülését és növekedését,
40. vízvédelmi terület: a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendeletben meghatározott védőterület, védősáv, valamint a nagyvízi meder.
3. § (1) A vízgazdálkodási tevékenység műszaki megoldásának kialakításánál, a vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezésnél figyelembe kell venni:
a) * az országos, regionális és helyi vízgazdálkodási, az országos, kiemelt térségi és vármegyei környezetvédelmi, területrendezési, területfejlesztési, gazdaságfejlesztési terveket, koncepciókat és programokat, továbbá a településrendezési tervet, illetve – amennyiben rendelkezésre állnak – a védett természeti területek kezelési terveit, Natura 2000 területek fenntartási terveit, a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiát,
b) a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket és az ezekhez kapcsolódó intézkedési programokat,
c) a határvizeken végzett vízimunkák és megvalósítandó vízilétesítmények esetében a határvizekre vonatkozó nemzetközi egyezményekben és az azok végrehajtására hozott határozatokban foglalt előírásokat, és
d) * a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségeket.
(2) A tervezés során – amennyiben rendelkezésre állnak – mért és ellenőrzött adatokat kell felhasználni.
(3) A tervezés során meg kell vizsgálni a meglévő és az engedélyezett vízrendszerhez való csatlakozás feltételeit.
(4) A vízimunkák, vízilétesítmények tervezése során a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott elérhető legjobb technikát és leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni.
4. § (1) A vízilétesítmények, vízhasználatok tervezése során előnyben kell részesíteni a többcélú alkalmazási, hasznosítási megoldásokat.
(2) Többcélú vízilétesítmény esetén az e rendeletben foglalt rendelkezéseket – a létesítmény valamennyi funkciójára tekintettel – együttesen kell alkalmazni.
(3) A vízilétesítményeket, illetve vízimunkákat úgy kell tervezni, telepíteni, kialakítani és üzemeltetni, hogy
a) hatásuk – figyelembe véve a kedvezőtlen hatások mérséklésére vagy kivédésére tett intézkedéseket is – ne érintse károsan a vizek állapotát, más engedélyezett vízilétesítmények működését, azok elhelyezésére kijelölt vagy igénybe vett térrészt, azok hatásterületét, védőövezetét, illetve védőidomát, a vízrajzi észlelő tevékenységet,
b) azok hatása ne sértse a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás, különösképpen az ivóvíz minőségű vízkészletekkel való rendeltetésszerű gazdálkodás követelményeit,
c) az általuk bevezetett vizek, illetve anyagok ne veszélyeztessék más vízkivételek, vízhasználatok érdekeit, megfeleljenek a vizek védelméről szóló jogszabályok előírásainak,
d) az általuk bevezetett vizek ne veszélyeztessék a befogadó vízelvezető képességét,
e) hatásuk ne érintse aránytalanul károsan a természeti környezetet, az élőhelyeket, más környezethasználatokat, a természetes vízháztartást, figyelembe véve az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló kormányrendeletben meghatározott hatásbecslést, valamint
f) a természetes környezetnek az üzemeltetés során beálló változása esetén a vízilétesítmény feladatának ellátása biztosítható legyen.
(4) Felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítményt a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelettel összhangban úgy kell tervezni, kialakítani, üzemeltetni és megszüntetni, hogy a felszín alatti víz szennyeződése ne következzen be, figyelembe véve a felszín alatti környezetben már meglévő szennyezéseket is.
(5) Ha a vízimunka, illetve vízilétesítmény által a befogadóba vezetett víz veszélyezteti a befogadó vízelvezető képességét, akkor a többlet-vízhozam elvezetése feltételeinek megteremtéséről az abban érdekelt köteles gondoskodni.
(6) Vízrendezésnél törekedni kell arra, hogy csak a helyben, illetve a területen vissza nem tartható, ott nem hasznosítható többletvizek kerüljenek elvezetésre.
(7) Vízvédelmi területen vízilétesítményt létesíteni, illetve vízimunkát folytatni a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről és a nagyvízi medrek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról szóló kormányrendelet figyelembevételével lehet.
4/A. § * (1) * A kivitelező a kivitelezést kizárólag akkor kezdheti meg, ha a végleges vízjogi engedélyt részére átadták.
(2) * A kivitelező a kivitelezést a végleges vízjogi engedélyben foglaltak szerint köteles elvégezni.
5. § (1) A vízjogi engedélyes a vízimunka elvégezése, a vízilétesítmény, illetve az építmény megvalósítása során a víziúton történő áthaladást köteles biztosítani.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti munkálatok akadályozzák a folyón, illetve vízfolyáson az ökológiai átjárhatóságot, akkor az engedélyes – megfelelő műszaki megoldás megvalósításával – köteles gondoskodni a hosszirányú ökológiai átjárhatóság feltételeinek biztosításáról, kivéve, ha morfológiai viszonyok nem teszik lehetővé.
6. § A vízimunkák befejezése után vagy vízilétesítmények megszüntetése esetén az érintett területet, beleértve az anyagnyerő helyeket is, rendezni, rekultiválni kell.
7. § Ha jogszabály vízilétesítmény üzemeltetésére vonatkozóan üzemeltetési szabályzat készítését írja elő, annak a jogszabályban meghatározottak mellett tartalmaznia kell:
a) az üzemeltetésért felelős személyre, az üzemrendre (az üzemvitelt és a munkarendet is beleértve),
b) a technológiai folyamatokra,
c) a karbantartásra,
d) az időszakos és rendszeres ellenőrzésekre és vizsgálatokra (monitoring),
e) az üzemi és üzemviteli adatok rögzítésére és szolgáltatására,
f) a haváriahelyzetek kezelésére,
g) a vízilétesítmények záró-, védő- és biztosítóberendezéseinek kezelésére,
h) * a közcélú vízilétesítmények esetén a közcélnak megfelelő üzemrendre és szükség esetén a közérdek mértékén felüli üzemelési igényekre, az érdekeltek körére, a költségviselőkre, az üzemeltetés biztonsági követelményei miatt szükséges intézkedésekre, valamint
i) érintettség esetén a vízbázisvédelmi intézkedésekre,
j) * kiemelt jelentőségű vízilétesítmények esetében a megfigyelési rendszer működési szabályzatára
vonatkozó előírásokat.
8. § Ha közcélú vízilétesítmény közérdekű célú üzemeltetésén kívüli üzemeltetés lehetőségét az üzemeltetési szabályzat lehetővé teszi, akkor abban meg kell határozni az ahhoz tartozó üzemrendet, az érdekeltek körét és a költségviselőket.
9. § * A vízilétesítmények üzemeltetése, illetve a vizekbe történő beavatkozás hatásának megfigyelése érdekében mérő- és megfigyelőrendszer
a) kiépítéséről, illetve a megfigyeléshez szükséges eszközök telepítéséről a vízilétesítmény tulajdonosa,
b) működtetéséről, illetve működésre alkalmas állapotban tartásáról az üzemeltető
köteles gondoskodni, ha azt a vízbázis és a kiemelt jelentőségű vízilétesítmény biztonsága indokolttá teszi, vagy a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló kormányrendelet, illetve a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelet előírja.
10. § (1) A vízigény kielégítésének tervezése során figyelembe kell venni
a) a víz mennyisége és minősége iránti igényt,
b) az érintett terület vízviszonyait,
c) a vízjogi engedéllyel lekötött vízkészletet,
d) a mederben hagyandó vízmennyiséget, valamint
e) a vízhiánytűrés mértékét.
(2) A kizárólag energetikai kitermelési célú vízilétesítményeket úgy kell tervezni, telepíteni, kialakítani és üzemeltetni, hogy hatásuk ne érintse károsan a források és a karsztforrások hozamát és hőmérsékletét.
(3) * A kizárólag energetikai célra kitermelt felszín alatti vizet a hasznosítást követően lehetőség szerint ugyanazon vízadóba lehet visszatáplálni. A visszatáplálással engedélyezett vízhasznosítást a hasznosításból kikerülő termálvíznek a visszatáplálástól eltérő ártalommentes elvezetésével, elhelyezésével is folytatni lehet.
(4) A vízveszteség, amely az energetikai célra kitermelt felszín alatti víz hitelesített vízmérővel mért, kivett és a visszatáplált mennyiségének különbözete, nem haladhatja meg a kutak karbantartásához feltétlenül szükséges – vízjogi üzemeltetési engedélyben meghatározott – technológiai vízmennyiséget, figyelemmel a vízmérők mérési hibájára is.
(5) A használt víz, illetve a szennyvíz elhelyezésének tervezése során a vizek védelméről szóló jogszabályokban meghatározott rendelkezések figyelembevételével kell meghatározni
a) a használt víz, illetve a szennyvíz várható mennyiségét, minőségét,
b) a befogadó terhelhetőségét,
c) a befogadóba történő bevezetés módját,
d) a szennyvíztisztítás módját, valamint
e) műszaki-gazdasági számítások alapján a legkisebb környezeti terheléssel járó megoldásokat.
11. § (1) * A termálvíz gyógyászati, egyéb egészségügyi, továbbá ivóvíz, ásványvíz, fürdővíz, használati melegvíz, hőellátási, villamosenergia-előállítási és intenzív medencés haltenyésztési célra hasznosítható.
(2) * A termálvíz-hasznosítás tervezésénél a többcélú, ismételt és víztakarékos felhasználásra és a termálvíz hőtartalmának minél nagyobb mértékű kinyerésére kell törekedni. Vizsgálni kell az esetleges kísérő gázok hasznosításának lehetőségét is.
(3) * Termálvízmű telepítésekor a hasznosításból kikerülő termálvizek ártalommentes elvezetéséről, elhelyezéséről gondoskodni kell. Ennek során állandó jellegű tavas vizes élőhelyek, többcélú víztározók létesíthetőek és a tavas természetközeli szennyvíztisztítási módszer alkalmazható.
(4) A termálvízkút telepítése során a felszíni befogadó kiválasztásánál a környezetvédelmi szempontok mellett a vízkészlet-utánpótlási viszonyokat is figyelembe kell venni.
(5) A használati melegvíz ellátás céljából kitermelt termálvizet házi vízelosztó rendszerbe csak akkor lehet vezetni, ha az az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben meghatározott minőségi követelményeknek megfelel.
(6) Ha a termálvíz minősített ásvány- vagy gyógyvíz, akkor a szükséges vízkezelés technológiáját egyedi vizsgálatok alapján kell meghatározni. A gyógyvizet csak olyan technológiával lehet kezelni, amely a víz gyógyászatilag jelentős tényezőit károsan nem befolyásolja.
12. § (1) Vízkészlet-gazdálkodási szempontokra figyelemmel és műszaki-gazdasági mérlegeléssel kell meghatározni, hogy a közműves vízellátást egyedi vízművel, illetve térségi rendszerrel indokolt megvalósítani, illetve átalakítani.
(2) A vízellátó rendszer kialakítását az üzembiztonságra, valamint az előírásoknak megfelelő ivóvízminőségre figyelemmel kell biztosítani.
(3) A vízellátás biztonságát a vízbeszerzéstől a fogyasztóig kell vizsgálni és arról gondoskodni a lehető legkisebb kockázat érdekében.
13. § (1) * A vízellátó rendszer műszaki tervezése és területigényének meghatározása során a vízellátásnak a településrendezési tervben meghatározott hosszú távú igényeit figyelembe kell venni, tekintettel a szakaszos megvalósítás lehetőségre is.
(2) A vízbeszerző és vízkezelő létesítményeket úgy kell kialakítani, hogy azok meghibásodás vagy vízszennyezés esetén a vízellátásból egyenként kikapcsolhatók legyenek. Az üzemeltetés során a vízmintavételi lehetőséget a vízügyi hatóság által meghatározott helyeken biztosítani kell.
(3) A tűzoltáshoz szükséges vizet rendelkezésre állása esetén ipari vízmű, illetve a felszín alatti vízkészletek megóvása érdekében elsősorban egyéb lehetőségek, különösen felszíni víz figyelembevételével kell biztosítani.
14. § (1) A vízkezelési eljárást a víz fizikai, kémiai, bakteriológiai, toxikológiai, radiológiai és biológiai tulajdonságainak, az esetleges változásoknak és a felhasználás céljának megfelelően kell megválasztani.
(2) A vízellátó rendszer energiaellátásának biztonságát a vízellátási mű jellemzőinek figyelembevételével annak egészére és részegységeire egyaránt meg kell teremteni.
15. § (1) A különböző eredetű és minőségű ivóvizek keveredését lehetőség szerint arra megfelelően kialakított műtárgyakban kell biztosítani. Vezetékben különböző eredetű vizek keveredését kerülni kell.
(2) A nyersvízvezetékre lakossági fogyasztói rákötést tilos kialakítani.
(3) A vízellátó rendszerben a víztermeléstől a fogyasztási pontig a víz tartózkodási ideje nem veszélyeztetheti a szolgáltatás biztonságát és az ivóvízminőség követelményeinek teljesítését.
16. § A település közműves vízellátásának létesítése során a napi csúcsfogyasztás legalább 30%-ának megfelelő tárolóteret kell biztosítani.
16/A. § * (1) A saját célú ivóvízmű mint vízilétesítmény engedélyezésére – a csatlakozó- és házi ivóvízhálózatok kivételével – a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló kormányrendelet szerinti hatósági engedély szükséges. Az engedély iránti kérelemhez a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló miniszteri rendelet szerinti mellékletet kell csatolni.
(2) Ivóvízkezelésre kizárólag az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben erre a célra engedélyezett technológia, anyag és eszköz alkalmazható.
(3) A saját célú ivóvízmű üzemeltetése
a) a saját célú ivóvízmű fenntartását,
b) a saját célú ivóvízmű védelmét és
c) az ivóvízminőség vizsgálatát
foglalja magában.
(4) * A saját célú ivóvízmű (3) bekezdés b) pontja szerinti védelmét úgy kell megvalósítani, hogy
a) magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű esetén a vízkivételi hely körüli 10 méter sugarú terület a saját ingatlanon belül legyen, amely területen az ingatlan tulajdonosának vagy az üzemeltetőnek meg kell akadályozni a szennyezőanyagok saját célú ivóvízműbe és a környező földtani közegbe történő bocsátását, valamint
b) közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű esetén az megfeleljen az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben meghatározott módon elkészített ivóvízbiztonsági tervben foglaltaknak.
(5) * A (3) bekezdésben foglalt tevékenységet az engedélyező hatóság ellenőrzi.
(6) * Magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű esetében az ellenőrzés során az engedélyező hatóság megkeresheti a víz felhasználási feltételeinek meghatározásához a fővárosi és vármegyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatalát (a továbbiakban: járási hivatal).
(7) * Közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű esetén a népegészségügyi ellenőrzésre az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendelet irányadó.
(8) * A közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű tulajdonosa az ivóvízmű üzemeltetését írásbeli szerződésben átengedheti, ha az üzemeltető részéről a személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak.
16/B. § * (1) A saját célú ivóvízműből a közvetlen emberi fogyasztásra kerülő víz minőségének meg kell felelnie az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben meghatározott, az ivóvíz minőségének értékelésére szolgáló parametrikus értékeknek és határértékeknek.
(2) A magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű üzemeltetője a kitermelt ivóvíz minőségét háromévente legalább egy alkalommal ellenőrzi vagy ellenőrizteti legalább az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben meghatározott, a magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízművek esetén vizsgálandó vízminőségi paraméterek tekintetében. A járási hivatal a helyben fennálló kockázatok figyelembevételével további vizsgálatot írhat elő, amelyet a 16/A. § (5) bekezdése szerinti ellenőrzés után tizenkét hónapon belül kell elvégezni.
(3) A magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű üzemeltetője köteles a vizsgálati eredményeket a járási hivatal részére a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül továbbítani. A vizsgálati eredményeket a járási hivatal tizenöt napon belül kiértékeli, és dönt a szükséges intézkedések megtételéről, majd döntéséről értesíti az engedélyező hatóságot és a települési önkormányzatot.
(4) A közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű üzemeltetője a kitermelt ivóvíz minőségét az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint ellenőrzi vagy ellenőrizteti.
(5) Ha az üzemeltető által a magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízműben végzett vizsgálati eredmények alapján a járási hivatal az ivóvíz minőségi követelményeinek való megfelelést nem tudja megállapítani, a megfelelő minőségű ivóvíz biztosításához szükséges eljárást kezdeményez az engedélyező hatóságnál. A járási hivatal az eljárás kezdeményezésével egy időben csatolja a megfelelő ivóvíz biztosításával összefüggő szakmai javaslatát indokolással ellátva.
(6) Ha az engedélyező hatóság vagy a közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízműje által közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízműben végzett vizsgálati eredmények alapján a járási hivatal az ivóvíz minőségi követelményeinek való megfelelést nem tudja megállapítani, a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása érdekében az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendelet szerint jár el.
(7) Ha az ivóvíz minőségi követelmények az (5) bekezdés szerint nem teljesülnek, az engedélyező hatóság mérlegeli az emberi egészség védelme érdekében szükséges intézkedéseket.
(8) Magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű esetén az intézkedéseknek legalább az ivóvízellátás közegészségügyi kockázatairól és azok csökkentési lehetőségeiről szóló tájékoztatásra, a közüzemi ivóvízhálózatra való csatlakozás kötelezettségről szóló értesítésre, valamint a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítására kell kiterjednie.
(9) Közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű esetén az engedélyező hatóság legfeljebb száznyolcvan nap teljesítési határidővel kötelezi a saját célú ivóvízmű üzemeltetőjét a biztonságos ivóvízellátáshoz szükséges intézkedések megtételére.
(10) A saját célú ivóvízmű üzemeltetője részére a vízügyi hatóság, a járási hivatal, valamint a működési terület szerinti vízügyi igazgatóság a szakmai tanácsadás lehetőségét biztosítja.
(11) A közösségi ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű üzemeltetője köteles a közcélú ivóvízművek, valamint a közcélú szennyvízelvezető és -tisztító művek üzemeltetése során a vízügyi és vízvédelmi szakmai követelményekről, vizsgálatok köréről, valamint adatszolgáltatás tartalmáról szóló miniszteri rendeletben foglalt előírásokat – a karbantartás és a létfontosságú rendszerelem védelmével kapcsolatos feladatok ellátása, az e-közmű rendszerből rendelkezésre álló közművek egységes hálózati térképeihez történő hozzáférés biztosítása, valamint a vízkivételi műnél az ellenőrző vizsgálatokra vonatkozó szabályok kivételével – teljesíteni.
16/C. § * (1) Ha az ingatlant határoló közterületen az ivóvíz-törzshálózat műszakilag elérhető és rendelkezésre áll a szükséges ivóvízmennyiség, akkor
a) jelen rendelkezés hatálybalépésétől számítva új saját célú ivóvízmű nem telepíthető;
b) a jelen rendelkezés hatálybalépését megelőzően telepített, hatósági engedéllyel rendelkező saját célú ivóvízmű engedélye érvényességi idejének lejártát követően a vízhasználó köteles a víziközmű-szolgáltatást igénybe venni.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetében, ha az ivóvízmű más célra nem kerül továbbhasznosításra, az engedély érvényességi idejének lejártától számított 2 éven belül gondoskodni kell – ide nem értve a csatlakozó házi- és ivóvízhálózat – szakszerű eltömedékeléséről, bontásáról.
16/D. § * (1) A településen az érintett fogyasztók nem közműves és különleges közüzemi ivóvízellátását a települési önkormányzat a (4) bekezdésben foglalt közegészségügyi követelmények teljesítésével biztosítja.
(2) Nem közműves és különleges közüzemi ivóvízellátásra saját célú ivóvízművet, ennek hiányában a közüzemi ivóvízhálózathoz kapcsolható közvetlen vételezési lehetőséget, elsősorban közkifolyót, nyilvános helyeken kültéri, illetve beltéri ivóvízvételi lehetőségeket kell alkalmazni.
(3) A közegészségügyi követelmények teljesítéséhez szükséges különleges közüzemi ivóvízellátás közkifolyókról vagy más vízvételi helyről történő biztosítása akkor fogadható el, ha az a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 58. § (11) bekezdésében foglalt mennyiségben és távolságon belül rendelkezésre áll.
(4) A települési önkormányzat a közigazgatási területén tájékoztatja a nem közműves és különleges közüzemi ivóvízellátástól eltérő ivóvízellátással érintett fogyasztót, hogy az önkormányzat biztosítja a (3) bekezdésben foglalt mennyiséget, amely ellátásért az önkormányzat szolgáltatási díjat érvényesíthet. E rendeletnek megfelelő, nem közműves ivóvízellátásként saját célú ivóvízmű üzemeltetőjével szemben szolgáltatási díj nem érvényesíthető.
(5) A létfenntartási és a közegészségügyi vízigények teljesítését a járási hivatal ellenőrzi, és szükség szerint intézkedik a települési önkormányzatnál.
(6) A települési önkormányzat a nem közműves és különleges közüzemi ivóvízellátás módját (különösen közösségi és magán ivóvízellátást biztosító saját célú ivóvízmű, közkifolyó, lajtos kocsi, ballon, zacskós víz, palackozott víz, nyilvános helyeken kültéri, illetve beltéri ivóvízvételi lehetőség biztosítása, egyéb ivóvízvételi lehetőség), az ellátott személyek számát, az ellátás gyakoriságát, a mozgásukban korlátozottak egyedi ivóvízellátásának módját és gyakoriságát bejelenti a járási hivatalnak az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint.
(7) A települési önkormányzat nem közműves ivóvízellátási kötelezettségét teljesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó számára a saját célú ivóvízműből biztosított
a) ivóvíz a 16/B. § (1) bekezdésében előírt ivóvíz-minőségi követelménynek megfelel, illetve a víz fogyasztásához a járási hivatal hozzájárult; vagy
b) víz vagy ismeretlen egyéb vízellátásból származó víz minősége nem felel meg az ivóvíz minőségi követelményeinek, de annak a szociális vízigény biztosítására és egyéb háztartási célra való felhasználásához a járási hivatal hozzájárult, és a települési önkormányzat legalább 3 liter/fő/nap mennyiségben biztosít ivóvizet ivóvíz-fogyasztásra és ételkészítésre.
17. § (1) Az ipari üzem vízszükségletét az üzemi vízgazdálkodás rendszerének és a vízzel való takarékos gazdálkodásnak a figyelembevételével kell meghatározni.
(2) Az ipari tevékenységet folytatók frissvíz-igényét a víztakarékos üzemi vízgazdálkodási rendszer alapján, valamint a szociális vízigény és a tűzoltáshoz szükséges víz figyelembevételével kell meghatározni.
18. § (1) * A szennyvízelvezetési, -tisztítási és -elhelyezési rendszert a távlati szennyvízmennyiségnek a településrendezési tervben meghatározott változásának figyelembevételével kell méretezni, tekintettel a szakaszos megvalósítás lehetőségére is.
(2) A szennyvízelvezetési, -tisztítási és -elhelyezési rendszert a helyi adottságok, valamint a műszaki és gazdaságossági feltételek mérlegelése alapján kell meghatározni, figyelemmel a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló kormányrendeletben foglaltakra is. A befogadó kiválasztásánál a területi adottságokat, távolságokat, a felszíni és felszín alatti vízkészletek érzékenységét, terhelhetőségüket figyelembe kell venni.
(3) Egyesített rendszerű, települési szennyvíz és csapadékvíz elvezetésére egyaránt alkalmas szennyvízhálózat csak indokolt esetben, műszaki, gazdasági és környezetvédelmi szempontok vizsgálatát követően létesíthető. A vizsgálatnak ki kell terjednie a csatornahálózatra, a szennyvíztisztító telep felülvizsgálatára és a befogadó vizsgálatára is.
(4) A szennyvízhálózat létesítésével, bővítésével egyidejűleg gondoskodni kell az összegyűjtött települési szennyvizek megfelelő tisztításáról, elvezetéséről, illetve ártalommentes elhelyezéséről is.
(5) * Az egyedi zárt szennyvíztároló üzemeltetése során gondoskodni kell a szennyvíz ártalmatlanításáról.
19. § (1) A keletkező szennyvizeket – beleértve a tisztításra kerülő egyesített szenny- és csapadékvizeket is – a szennyvíztisztító telepen a szennyvíz-befogadó terhelhetőségének megfelelő mértékben kell megtisztítani.
(2) A települési szennyvíz tisztítása mértékének meghatározásánál a tisztított szennyvíz elhelyezésének, a szennyvíziszap kezelésének és elhelyezésének lehetőségeire is figyelemmel kell lenni.
(3) A szennyvíz mennyiségének nagyságától függően törekedni kell a természetközeli szennyvíztisztítási megoldások alkalmazására.
(4) A szennyvíztisztító telep létesítésével egyidejűleg a felszíni vizek védelméről szóló kormányrendelet figyelembevételével gondoskodni kell a tisztított szennyvíz elhelyezéséről és a keletkezett szennyvíziszap kezeléséről, elhelyezéséről, valamint meg kell vizsgálni a tisztított szennyvíz hasznosításának lehetőségét és törekedni kell a szennyvíziszap mezőgazdasági, energetikai, illetve alternatív hasznosítására.
(5) * Szennyvíztisztító telep fejlesztése esetén az agglomerációban és annak közelében a gazdaságos beszállítási távolságra levő településeken keletkező települési folyékony hulladék fogadását és tisztítását a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvízszállítási közszolgáltatási tevékenység végzésének feltételeiről szóló kormányrendeletben előírt mód figyelembevételével biztosítani kell.
20. § (1) A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően a települési környezetvédelmi program részeként dolgozza ki az önkormányzat a települési szennyvízkezelési programot.
(2) * A települési szennyvízkezelési programot a következő tartalommal kell elkészíteni:
a) helyzetértékelés:
aa) a felszíni és a felszín alatti vizek, valamint a földtani közeg állapota a jogszabály szerinti határértékek figyelembevételével,
ab) * az egyes településrészeken alkalmazott szennyvízelvezetési, -tisztítási és egyéb szennyvíztisztítási középtávú igények, megoldások, továbbá azok környezeti, természeti és társadalmi hatásai,
ac) a felszín alatti vizek szempontjából fokozottan érzékeny területek vagy a magas talajvízállású területnek minősülő településrészek, azok lehatárolása,
ad) a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken levő települések besorolásáról szóló miniszteri rendelet szerinti fokozottan érzékeny területen lévő településen, vagy a magas talajvízállású területen lévő településen a települési szennyvízkezelési programmal érintett tervezési területnek az érzékenységi kategóriába történő besorolása;
b) célkitűzések:
ba) * a települési szennyvízkezelési programot úgy kell készíteni, hogy az összhangban legyen a regionális vízgazdálkodási, valamint a környezetvédelmi és vízvédelmi követelményekkel, a településrendezési tervvel,
bb) * az egyes településrészek szennyvízelvezetési és -tisztítási megoldására vonatkozóan, megkülönböztetve a szennyvízelvezető művel ellátott és a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló kormányrendeletnek megfelelő lehatárolás alapján ellátni tervezett településrészeket [a települési szennyvízelvezetési agglomeráció(ka)t], valamint az egyedi szennyvíztisztításra lehatárolt területeket, megadva az alkalmazni kívánt vízilétesítmények, építmények fajtáit, megjelölve azokat a településrészeket is, ahol egyedi szennyvíztisztítás nem alkalmazható,
bc) a szennyvízelvezető művel összegyűjtött szennyvizek tisztítótelepének, a tisztított szennyvizek befogadójának fő környezetvédelmi jellemzőire, valamint a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló kormányrendeletben és a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott kibocsátási határértékekre, valamint azok teljesítésének feltételeire vonatkozóan,
bd) a települési szennyvízelvezetési agglomerációhoz nem tartozó területek szennyvizeinek ártalmatlanítására vonatkozóan, jogszabályban meghatározott követelményeknek való megfelelés tekintetében,
be) * az egyedi szennyvíztisztító létesítményekre vagy az egyéb tervezett szennyvíz-ártalmatlanítási megoldásokra vonatkozó helyi környezetvédelmi, természetvédelmi követelményekre, valamint a fő műszaki adatokra és szabályokra vonatkozóan;
c) a célkitűzések eléréséhez alkalmazható megoldási változatok vizsgálata, értékelése, valamint a választott megoldás indokolása, a várható környezetvédelmi, természetvédelmi, társadalmi és gazdasági hatásokkal együtt;
d) a célkitűzések megvalósítását szolgáló feladatok;
e) programszerű telepítés esetén a feladatok ütemezését és a feladatok megvalósítását szolgáló finanszírozási stratégia.
(3) Az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló kormányrendelet alapján le kell folytatni a települési szennyvízkezelési program környezeti vizsgálatát.
(4) A települési szennyvízkezelési program környezeti értékelésének elkészítése során figyelemmel kell lenni
a) a földtani közegen, földtani közegben történő elhelyezés esetében a talajvíz terep alatti szintjének, minőségének, illetve a változások tendenciájának vizsgálatára,
b) a szikkasztási próbák eredményeire,
c) az egyedi szennyvízelhelyezés módjának alkalmazhatósági vizsgálatára, ha a település közigazgatási területén a felszín alatti vizek minősége szempontjából fokozottan érzékeny vagy magas talajvízállású terület fordul elő,
d) a célkitűzések teljesülésének ellenőrzési rendszerére, a felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi állapotváltozásainak nyomon követésére alkalmas települési monitoring hálózat meghatározására, és
e) a felszíni vizek minőségének várható alakulására.
(5) A vízügyi hatóság a vízjogi engedélyezési eljárás során egy adott lehatárolt terület tekintetében a magas talajvízállású területi minősítéstől eltérhet, ha azt az abban érdekelt által végzett, vagy végeztetett részletes vizsgálat alátámasztja.
(6) A települési szennyvízkezelési programot felül kell vizsgálni
a) ha a településen a szennyvíz-kibocsátás által okozott szennyezőanyag-kibocsátás 20%-kal növekedett, vagy
b) ha a vízjogi engedély hivatalból történő módosítása feltételei fennállnak.
21. § (1) Ipari üzem telepítése, korszerűsítése során meg kell vizsgálni műszaki és gazdaságossági szempontból, valamint a szennyvízben várható szennyezőanyagok fajtáinak függvényében, hogy a vizek védelméről szóló jogszabályoknak megfelelő, önálló tisztítótelep megvalósítása vagy a közműre való csatlakozás indokolt.
(2) Ipari üzem közműre való csatlakozása esetén meg kell vizsgálni a szennyvíztisztító telepnek a rendelkezésre álló szabad kapacitását.
(3) Az ipari szennyvizek közcsatornába vezetési feltételeit a közcsatornát üzemeltető szolgáltató és az ipari üzem közötti szerződésben kell meghatározni.
22. § Ha az ipari üzemi szennyvíz, valamint a települési szennyvíz egymásra hatása kedvező, együttes kezelést lehet alkalmazni. Az egymásra hatás vizsgálatakor a települési szennyvíz veszélyes anyagokra gyakorolt hígító hatását nem lehet figyelembe venni.
23. § (1) Meg kell vizsgálni a szennyvíztisztító telepekről kibocsátott tisztított szennyvíz helyben történő hasznosításának lehetőségét.
(2) Egyesített rendszerű szennyvízhálózat esetén a szennyvíz-befogadó adottságai alapján esetenként kell meghatározni, hogy a szennyvíztisztító telep kapacitását meghaladó mennyiségű, csapadékvízzel felhígult települési szennyvíz milyen feltételekkel vezethető be a szennyvíz-befogadóba. Az egyesített rendszerrel összegyűjtött települési szenny- és csapadékvizet a szennyvíztisztító telep megkerülésével csak a befogadó terhelhetőségének megfelelő hígulás elérése után szabad abba záporkiömlőn keresztül bevezetni, és el kell kerülni, hogy az a környezetben bűzhatást vagy egyéb más káros hatást okozzon.
24. § (1) * Az egyedi szennyvíztisztításra lehatárolt területek közé tartoznak
a) az agglomerációba a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról, valamint a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló kormányrendelet szerint nem tartozó települések, illetve településrészek, lakott területek,
b) az agglomerációba tartozó települések azon részei, ahol közműves szennyvízelvezető művek létesítése a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló kormányrendelet szerint nem indokolt.
(2) * Az egyedi szennyvíztisztításra lehatárolt területeken a szennyvíz keletkezésével érintett ingatlan tulajdonosa köteles gondoskodni a szennyvíz egyedi tisztításáról és ártalommentes elhelyezéséről olyan módon, hogy a szennyvíz elhelyezése ellenőrizhetően nem eredményezheti a felszíni és a felszín alatti vizek minőségi és mennyiségi állapotának romlását.
(3) * Ha az ingatlant határoló közterületen a szennyvízelvezető mű műszakilag elérhető és rendelkezésre áll a megfelelő szennyvíztisztító-telepi kapacitás, akkor
a) jelen rendelkezés hatálybalépésétől számítva új szennyvízkezelő berendezés nem telepíthető;
b) a jelen rendelkezés hatálybalépését megelőzően telepített hatósági engedéllyel rendelkező egyedi szennyvízkezelő berendezés engedélye érvényességi idejének lejártát követően a mű üzemeltetője köteles a víziközmű-szolgáltatást igénybe venni.
25. § (1) * A talaj adottságainak, a felszín alatti víz mélységének és a települési szennyvíz mennyiségének figyelembevételével méretezett, tisztítómezővel ellátott oldómedencés létesítmény és az egyedi szennyvíztisztító berendezés (a továbbiakban együttesen: egyedi szennyvíztisztító létesítmény) a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló kormányrendeletnek, valamint e §-ban és a 26. §-ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően létesíthető.
(2) * Egyedi szennyvíztisztító létesítményt bármely területen történő programszerű telepítés, illetve a felszín alatti vizek minősége szempontjából fokozottan érzékeny vagy magas talajvízállású területeken történő egyedi telepítés esetén akkor lehet létesíteni, ha a települési önkormányzat által elfogadott és a vízügyi hatóság által jóváhagyott települési szennyvíztisztítási program ezt lehetővé teszi.
(3) * Egyedi szennyvíztisztító berendezést a felszín alatti vizek védelme szempontjából fokozottan érzékeny területek közül csak azokon a helyeken lehet létesíteni, ahol
a) a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet a tisztított szennyvíz szikkasztását nem tiltja, és
b) karsztos területek esetén továbbá akkor, ha a karsztvíztest jó kémiai állapotban van és
ba) a felszínen vagy 10 méteren belül nem találhatóak mészkő vagy dolomit képződmények, vagy
bb) mész- és dolomitmárga képződmények előfordulása esetén ezekre a területekre vonatkozóan a települési szennyvízkezelési program készítése során végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy az elszivárogtatásra kerülő tisztított szennyvíz nem éri el a karsztvizet.
26. § (1) * Tisztítómezővel ellátott oldómedencés létesítmény és földtani közegbe történő bevezetés esetén egyedi szennyvíztisztító berendezés csak a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendeletben meghatározott egyedi vizsgálatot követően létesíthető akkor, ha
a) a kibocsátása meghaladja az 500 m3 /év mennyiséget, vagy
b) a szennyvíz szikkasztása vonatkozásában a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet előírja.
(2) * Egyedi szennyvíztisztító létesítményt akkor lehet létesíteni, ha
a) az megfelel a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról szóló miniszteri rendeletben meghatározott előírásoknak, és
b) programszerű telepítés esetében az engedélyezési eljárás során a kérelmező mellékeli a felelős szolgáltató üzemeltetésre vonatkozó nyilatkozatát.
(3) * Egyedi szennyvíztisztító létesítményt úgy kell létesíteni, hogy *
a) * az egyedi szennyvíztisztító berendezés esetén az elfolyó tisztított szennyvízből,
b) a tisztítómezővel ellátott oldómedencés létesítmény esetén a tisztító-szűrőmező után elfolyó tisztított szennyvízből történő mintavétel műszakilag megoldható legyen.
(4) * Egyedi szennyvíztisztító létesítmény létesítése során a vízügyi hatóság előírja
a) egyedi telepítés esetében – amennyiben a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelet alapján szükséges – a kockázat, a beruházás és az üzemeltetés gazdaságosságának szem előtt tartásával a feltételek teljesülésének ellenőrzését szolgáló monitorozást,
b) programszerű telepítés esetében a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény és a vizek védelméről szóló jogszabályok alapján az azoknak megfelelő monitoring rendszer kiépítését és üzemeltetését.
(5) * Az új egyedi szennyvíztisztító létesítmények megvalósításával gondoskodni kell a korábban épített szakszerűtlen egyedi szennyvíztisztító létesítmények felszámolásáról.
27. § (1) Egyedi szennyvíztisztító létesítmény üzemeltetése során a tulajdonosnak gondoskodnia kell *
a) * az egyedi szennyvíztisztító létesítmény üzemeltetés feltételeinek biztosításáról,
b) * az egyedi szennyvíztisztító létesítmény működésének rendszeres, szemrevételezéssel történő napi ellenőrzéséről,
c) * az egyedi szennyvíztisztító létesítmény megközelíthetőségéről,
d) a szükséges karbantartási munkák elvégeztetéséről,
e) * a keletkező hulladéknak a hulladékról szóló törvénynek megfelelő módon történő elhelyeztetéséről, ártalmatlaníttatásáról, és
f) a vízügyi hatóság részére történő adatszolgáltatásról a (2) bekezdés b) pontja és a 28. § (1) bekezdés alapján.
(2) * Egyedi szennyvíztisztító létesítmény üzemeltetése során a tulajdonosnak gondoskodnia kell
a) egyedi telepítésnél a meghibásodás, bűzképződés, tartós habképződés elhárításáról, valamint az üzemnapló rendszeres vezetéséről és a vízügyi hatóságnak történő bemutatásáról,
b) programszerű telepítésnél a meghibásodás, bűzképződés, tartós habképződés esetén a felelős szolgáltató értesítéséről, valamint az üzemnapló rendszeres vezetéséről és a vízügyi hatóságnak, valamint a felelős szolgáltatónak történő bemutatásáról.
(3) * Az egyedi szennyvíztisztító létesítmény tulajdonosa kötelességeit átruházhatja.
(4) * A tisztítómezővel ellátott oldómedencés létesítmény és az egyedi zárt szennyvíztároló tulajdonosának gondoskodnia kell a keletkező hulladék a hulladékról szóló törvénynek megfelelő módon történő elhelyeztetését és ártalmatlaníttatását igazoló, tárgyévre és előző évre vonatkozó dokumentumok, számlák őrzéséről.
28. § (1) * Az egyedi szennyvíztisztító létesítmények működtetéséért felelős szolgáltatónak gondoskodnia kell
a) a működés során, annak üzemnaplóban történő dokumentálásával
aa) a rendszeres helyszíni szemléről,
ab) a szükséges karbantartási munkák elvégzéséről,
ac) az elfolyó tisztított szennyvízből történő mintavételek és analitikai vizsgálatok (1a) bekezdés szerinti gyakorisággal történő elvégzéséről, és a vízügyi hatóság részére történő megküldéséről,
ad) kifogásolhatóan működő létesítmény esetén a hiba kijavításáról és az ismételt mintavételről,
ae) tartósan kifogásolt működés esetén a vízügyi hatóság értesítéséről,
af) * a települési önkormányzat jegyzője részére történő adatszolgáltatásról az (1b) bekezdés alapján;
b) a 26. § (4) bekezdésben meghatározott monitoring vizsgálatok elvégzéséről és nyilvántartásáról;
c) a vízügyi hatósággal történő kapcsolattartásról, jogszabályban és az üzemeltetési engedélyben meghatározott adatok térítésmentes szolgáltatásáról;
d) a szervizszolgáltatásról, rendelkezésre állásról; továbbá
e) a lakossági tájékoztatásról és kapcsolattartásról.
(1a) * Egyedi telepítésnél, ha a kibocsátás meghaladja az 500 m3/év mennyiséget, évente mintavételt és analitikai vizsgálatot kell végezni. Programszerű telepítés esetén évente legalább az egyedi szennyvíztisztító létesítmények 20%-ánál a mintavételt és az analitikai vizsgálatot el kell végezni úgy, hogy valamennyi létesítmény legalább 5 évente bekerüljön a mintavételi és analitikai vizsgálati ütemezésbe.
(1b) * Egyedi szennyvíztisztító berendezések egyedi telepítése esetében, ha a kibocsátás nem haladja meg az 500 m3/év mennyiséget, a tulajdonos köteles a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról szóló miniszteri rendeletben az egyedi szennyvízkezelő létesítmény által kibocsátott tisztított szennyvízre meghatározott határértékek tekintetében mintavételt és analitikai vizsgálatot végezni a létesítési engedélyezési eljárás alkalmával, majd ezt követően háromévente. A települési önkormányzat jegyzője a helyben fennálló kockázatok figyelembevételével további mintavételt és analitikai vizsgálatokat írhat elő. Az egyedi szennyvíztisztító berendezés tulajdonosa köteles a mintavétel és az analitikai vizsgálat eredményeit a települési önkormányzat jegyzője részére a kézhezvételtől számított 15 napon belül átadni. A vizsgálati eredmények alapján a települési önkormányzat jegyzője dönt a további szükséges intézkedések megtételéről.
(2) Felelős szolgáltató az lehet, aki
a) képes hiánytalanul ellátni az (1) bekezdésben meghatározott alapfeladatokat, és
b) rendelkezik szennyvíztechnológus, vagy azzal egyenértékű, illetve magasabb szakirányú végzettséggel.
(3) Jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet akkor végezhet az (1) bekezdés szerinti tevékenységet, ha tagja vagy vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy rendelkezik a (2) bekezdésben meghatározott képzettséggel, és ez a tag, személy részt vesz a tevékenység ellátásában.
(4) A felelős szolgáltató a vízgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott közüzemi szerződés alapján szolgáltat.
28/A. § * (1) A használt termálvíz átmeneti tározása során törekedni kell a természetközeli szennyvíztisztítási megoldások alkalmazására.
(2) Ha a termálvíz-hasznosító létesítményből kibocsátott használt termálvíz egyes összetevőiben túllépi a vízügyi hatóság által megállapított valamely kibocsátási határértéket, a szennyezés csökkentésére vagy megszüntetésére tavas tisztítás vezethető be. Tavas tisztítás esetében a hasznosító létesítményből kibocsátott használt termálvizet az erre a célra létesített állandó jellegű tározóban átmenetileg tározni kell.
(3) Ha a használt termálvíz, valamint a tisztított települési-, ipari szennyvizek, az összegyűjtött belvizek és más használt vizek egymásra hatása kedvező, az átmeneti tározás során az együttes kezelés lehetőségét biztosítani kell. A tározó létesítése során törekedni kell a többcélú hasznosításra.
(4) Az elvezetés során meg kell vizsgálni a tisztított szennyvizek és használt vizek helyben történő hasznosításának lehetőségét.
(5) Ha a tározókból a tisztított víz bevezetése a hatásterületen lévő befogadó vízfolyásrendszer hasznosítását veszélyezteti, a tisztított vizet a vízügyi hatóság által meghatározott időszakban és módon lehet bevezetni a vízfolyásba.
29. § Az árvízvédelmi műre vonatkozó biztonsági követelményeket az árvízvédelmi mű 2. § 4., 13. és 20. pontjában meghatározott fajtájának megfelelően kell meghatározni a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról szóló miniszteri rendelet előírásai alapján.
30. § Az ártéri öblözet árvízvédelmi műveit, valamint a közös érdekű, illetve a határvízi árvízvédelmi műveket úgy kell kialakítani, hogy azok egyenlő biztonságúak legyenek. Ettől akkor lehet eltérni, ha az árvízvédelmi művek a műszaki-biztonsági előírásoknak megfelelnek és műszaki-gazdasági számítások alapján végzett kockázatelemzés lehetővé teszi.
31. § (1) Az árvízvédelmi művet – a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról szóló miniszteri rendelet szerinti – egyedi vizsgálat és méretezés alapján
a) a veszélyeztetett területen levő védett értékekkel,
b) a nemzetközi vízügyi megállapodásokkal,
c) a nagyvízi mederkezelési tervvel, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervvel és az általános szabályozási tervvel,
d) a fenntartás és védekezés lehetőségeivel, valamint igényeivel,
e) a meglevő árvízvédelmi létesítményekkel,
f) a vízgazdálkodás többi ágazatába tartozó létesítményekkel, elsősorban a folyó-szabályozással, a sík-, hegy- és dombvidéki vízrendezéssel való összhangban, valamint
g) a műszaki-gazdasági számítások és az elvégzett kockázatelemzés eredményei alapján
kell létesíteni, illetve fejleszteni a hidrológiai, hidrogeológiai, topográfiai és talajmechanikai viszonyoknak megfelelően, tekintettel a víz, a jég és a hordalék akadálytalan levonulására.
(2) Az árvízvédelmi mű és az altalaj alakváltozását, az árvízvédelmi műbe épített műtárgyak mozgását a figyelőpontokon – az építkezés kezdetétől – rendszeresen mérni kell.
(3) A holtmeder és élő meder közé tilos árvízvédelmi töltést telepíteni, ha a töltés állékonysága műszaki beavatkozásokkal nem biztosítható.
(4) A részleges és a szakaszos kiépítésű árvízvédelmi művet úgy kell telepíteni, hogy illeszkedjen a később kiépítendő árvízvédelmi mű nyomvonalába.
32. § Az árvízvédelmi vonalak magasparti szakaszain a védekezés lehetőségét biztosítani kell.
33. § (1) Az árvízvédelmi mű létesítésekor mérlegelni kell, hogy az úttal vagy vasúti töltéssel a vízügyi-műszaki igények sérelme nélkül gazdaságosan egyesíthető-e.
(2) A víz- és jéglevonulás szempontjából kedvezőtlen helyekről – műszaki-gazdasági szempontok mérlegelése alapján – az árvízvédelmi művet át kell helyezni.
(3) * Árvízvédelmi műnek és altalajának a vízoldali és a mentett oldali védősávok határvonala között történő megbontásához az árvízvédelmi mű kezelőjének hozzájárulása és az általa jóváhagyott ideiglenes árvízvédelmi terv szükséges, amely alapján az árvízvédelmi mű kezelője az ideiglenes árvízvédelmi mű felépítését, állagának megóvását és a fővédvonal védképességének helyreállítása után az ideiglenes árvízvédelmi mű elbontását ellenőrzi.
34. § Az árvízvédelmi művel védett folyókba betorkolló vízfolyás és csatorna torkolati szakaszán – ha azok árvízi hozamai a zsilipes elzárást nem teszik lehetővé – a befogadó visszaduzzasztásának határáig a töltéseket a befogadó töltésével azonos biztonságúra kell kialakítani. A visszaduzzasztás határát a betorkolló vízfolyáson és a befogadón egyidejűleg előforduló vízhozamok együttes hatásának mérlegelésével kell meghatározni.
35. § A folyó hullámterében árvízvédelmi művet, vagy más terelő hatású művet csak úgy és akkor szabad létesíteni, ha a mértékadó árvízszintben okozott duzzasztás az elsőrendű árvízvédelmi mű meglevő magassági biztonságát nem csökkenti, illetve ha a beavatkozó a magassági biztonságot egyéb módon fenntartja, és ezt az engedélyezési eljárás során műszakilag megfelelő módon igazolja.
36. § Az árvízvédekezés során a nyárigátakon szükségessé váló vízbeeresztést az előrejelzés figyelembevételével legkésőbb a vízjogi engedélyben meghatározott legmagasabb árvízszint elérésekor, az élet védelme és a vagyoni értékek lehetőség szerinti megóvása mellett kell végrehajtani.
37. § (1) Az árvízvédelmi vonalat rézsűs, megfelelően méretezett földtöltésként kell kialakítani.
(2) Árvízvédelmi fal, illetve mobil árvízvédelmi rendszer csak a földtöltés kialakításához elegendő hely hiányában, vagy településrendezési indokból létesíthető. Ebben az esetben a mentett oldalon gépjármű-közlekedés céljára alkalmas utat kell biztosítani.
(3) * Árvízvédelmi töltések esetén, amennyiben a védképesség számításokkal igazolt, a vízügyi hatóság a vízjogi létesítési engedélyezési eljárásban az Országos Vízügyi Főigazgatóság véleménye alapján eltérhet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról szóló miniszteri rendeletben meghatározott koronaszélességtől és rézsűhajlástól.
38. § (1) A töltéskoronán, illetve lokalizációs vonalon vezetett közúton, illetve vasúton a töltés védelme érdekében a töltés kezelője az út létesítőjénél, illetve fenntartójánál súlykorlátozás elrendelését kezdeményezheti. Az út létesítője, fenntartója köteles a súlykorlátozást bevezetni.
(2) A nem közúti közlekedés célját szolgáló töltéseken létesített koronaburkolatnak a töltés kezelője által a töltés fenntartása szempontjából meghatározott feltételeknek, valamint a védekezés és a vízgazdálkodás üzemi igényeinek meg kell felelnie.
(3) * A közúti közlekedés céljait nem szolgáló árvízvédelmi töltésen csak a kerékpárforgalom, illetve a fenntartással, árvízvédekezéssel és természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos közlekedés folyhat. Ezt meghaladó, a (2) bekezdésben, valamint a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló kormányrendeletben meghatározott szempontoknak megfelelő közlekedés csak az árvízvédelmi töltés kezelőjének egyedi hozzájárulásával történhet.
39. § * A folyókon és a nagytavakon csak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe és intézkedési programjaiba illeszkedő létesítmények építhetők olyan sorrendben, hogy az általuk befolyásolt szakasz egységes rendezését biztosítsák. A szabályozott szakaszt a természetes állapotban hagyandó szakaszhoz úgy kell csatlakoztatni, hogy az az utóbbit kedvezőtlenül ne befolyásolja.
40. § (1) Folyó- és tószabályozásnál a vízgazdálkodási és vízhasználati célokon túlmenően, ökológiai, halélettani és egészségügyi szempontokat is figyelembe kell venni.
(2) A medersüllyedés káros ökológiai és más hatásainak ellensúlyozása vagy megakadályozása érdekében törekedni kell a kapcsolódó vízterek optimális vízszintjének biztosítására, kapcsolatára.
41. § (1) A partvédő és a szabályozási műveken a vízlefolyást károsan befolyásoló növényzetet el kell távolítani.
(2) A természetes módon vagy mederszabályozási mű hatására keletkezett zátonyon, feliszapolódáson nőtt növényzetet a hidraulikai és a természetvédelmi szempontok figyelembevételével úgy kell kezelni, hogy az a jég és a nagyvizek levonulását ne akadályozza.
(3) A rendeltetésével ellentétes hatást kiváltó szabályozási művet el kell távolítani.
42. § (1) A part állandósítására szolgáló végleges partvédő műveket a meder kezelőjének hozzájárulásával, a Balaton esetében a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvény rendelkezései szerint készült partvonal-szabályozási, vízpart-rehabilitációs tanulmánytervbe és vízpart-rehabilitációs tervbe illeszkedően, az ideiglenes partvédő műveket pedig a meder kezelőjének az előírásai szerint kell kialakítani.
(2) A megrongálódott partvédő művek helyreállítása során vizsgálni kell a természetközeli megoldások alkalmazásának lehetőségét.
43. § (1) A középvízi és kisvízi szabályozás körében a folyó hordalék-szállítási egyensúlyát, valamint a jég folyamatos levonulását biztosító és víziúttá nyilvánított folyón a hajózás igényeit kielégítő mederméreteket mederszabályozással kell kialakítani.
(2) A nagyvízi szabályozás műveinek elhelyezése során és a nagyvízi meder rendezésekor elsősorban a nagyvíz, hordalék és a jég akadálytalan levonulását kell biztosítani.
44. § (1) A mederátvágással kiiktatott mederszakaszt az új meder kialakításával összhangban, a nagyvízi mederkezelési tervnek megfelelően az erdővédelmi és természetvédelmi igények figyelembevételével kell kezelni. Az ökológiai célú vízpótlást – amennyiben a vízjárás lehetővé teszi – a természetes vízjárás dinamikáját követve kell biztosítani. Meg kell vizsgálni a főág és a mellékág ökológiai kapcsolatának kialakítását is.
(2) A település belterületén levő kiiktatott mederszakaszban, illetve a holtágban pangó víz keletkezését meg kell akadályozni.
45. § A folyó vízszintszabályozását az aránytalanul káros ökológiai hatások kizárásával kell megvalósítani. Meg kell vizsgálni többcélú megoldások, művek alkalmazásának és a vízerő-hasznosítás lehetőségét is.
46. § (1) * A folyókon a vízszintemelést, illetve vízszintszabályozást az árvízvédelmi, jég- és hordalék levezetési, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi, ökológiai és hajózási szempontok, valamint a településrendezési tervben foglaltak figyelembevételével kell megvalósítani. Az átjárhatóságról a beavatkozónak kell gondoskodnia, amíg a folyón az elzárás az átjárhatóságot akadályozza.
(2) A természetes állapotában is hajózható folyó vízhasznosítási célból történő vízszintszabályozása során a vízlépcsők számát, helyét és a duzzasztási szinteket úgy kell megállapítani, hogy a hajóút mérete ne csökkenjen.
(3) A vízszintszabályozással érintett folyószakaszon a műszakilag megfelelő part- és medervédelemről a beavatkozónak kell gondoskodni.
47. § (1) A természetes vízi úton a hajóutat költségtakarékos módon, a lehető legkisebb hidromorfológiai állapotromlással járó folyószabályozási beavatkozással kell állandósítani és fenntartani.
(2) Ha a hajózásra nem alkalmas folyó hajózhatóvá tétele folyószabályozási módszerekkel nem lehetséges, a hajóút a folyó a lehető legkisebb hidromorfológiai állapotromlással járó lépcsőzésével, vízszintszabályozásával biztosítható.
(3) A természetes víziúthálózat hajózó- és hajózható csatornák létesítésével bővíthető.
(4) A mesterséges vízi utakat a domborzati viszonyok figyelembevételével kell kialakítani.
48. § (1) A hajóút és műtárgyainak méreteit a vízi utanként külön megállapított hajózási kisvízszintre, szabályozási vízszintre, valamint a hajózási nagyvízszintre vonatkoztatva kell megadni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vízszinteket a meder kezelőjének 10 évente felül kell vizsgálni és közzé kell tenni.
49. § (1) A vízfolyások, csatornák medrének, valamint műtárgyainak kiépítési mértékét
a) belterületen és a kiemelt jelentőségű létesítmények környezetében 1–3%-os
b) külterületen a veszélyeztetett értékek, valamint az elöntéssel veszélyeztetett terület a területhasználat, illetve az érintettek igényének figyelembevételével legfeljebb 10%-os
előfordulási valószínűségű vízhozam levezetésére kell méretezni.
(2) Meder méretezésénél figyelembe kell venni a vízgyűjtőn, az állandó tározókban, illetve ideiglenesen a belvízöblözetben visszatartott vízmennyiséget.
(3) A vízrendezési műveket úgy kell karbantartani, hogy védőképességük ne csökkenjen a vízjogi engedélyben meghatározott mérték alá és állapotukat rendszeresen ellenőrizni kell.
(4) Meglévő, árvízvédelmi művel védett vagy depóniával rendelkező vízfolyás, illetve csatorna esetén a töltés külső oldalán a felszíni lefolyásból összegyűlő vizek elvezetéséről a terület tulajdonosának, újonnan létesülő töltés vagy depónia esetében a vízjogi engedélyesnek kell gondoskodnia.
(5) A belvízcsatornába, csapadékvíz-csatornába, csapadékvíz-elvezető árokba tisztítatlan települési szennyvizet vagy szervestrágyát tartalmazó vizet tilos bevezetni.
50. § (1) Vízépítési műtárgyakat a mederre előírt, de legalább a 3%-os előfordulási valószínűségű vízhozamra kell méretezni.
(2) A vízmosáskötő művet az 1%-os előfordulási valószínűségű árvízi vízhozam vezetésére kell méretezni.
51. § (1) Nagyvizek levezetésével kapcsolatos beavatkozások tervezése során törekedni kell árvízcsúcs-csökkentő tározók létesítésére és az időszakosan vízjárta területek vízvisszatartásba történő bekapcsolására.
(2) Vízfolyások kiépítettségének meghatározásánál tavak, tározók árvízcsúcs-csökkentő hatását csak akkor szabad figyelembe venni, ha a folyamatos működtetés biztosított, illetve megszüntetés esetén a pótló beavatkozásokat a vízjogi engedély meghatározza.
52. § (1) A felszíni víz vezető-csatornahálózat és a művek kiépítésének alapjául szolgáló mértékadó belvízhozamot a belvízöblözetek területének területhasználatai és az érintettek igényeinek figyelembevételével kell meghatározni.
(2) A csatornahálózat elemeit úgy kell méretezni, kiépíteni és fenntartani, hogy a mértékadó vízhozamot kiöntés és károkozás nélkül vezessék el, kivéve az időszakos vízvisszatartásra kijelölt területeket.
(3) * A csatornahálózatot úgy kell tervezni, hogy a mértékadó belvízhozamot gravitációsan vezesse el. Amennyiben a gravitációs elvezetés nem biztosítható, akkor az adott csatornán megfelelő elzáró műtárgy és szükség szerinti szivattyúzási lehetőség kiépítéséről gondoskodni kell.
(4) * A műtárgy megépítése, karbantartása és üzemeltetése a mellékcsatorna kezelőjének feladata.
(5) Az időszakos vízvisszatartásra kijelölt területeken gondoskodni kell az indokolatlanul kiépített csatornahálózat-elemek teljes vagy részleges megszüntetéséről az abban érdekelt költségére.
53. § (1) A vízgyűjtőn, illetve a részvízgyűjtőn a hasznosítás szempontjából felesleges csapadék és talajvíz befogadó víztestbe való vezetéséről a területhasználó köteles gondoskodni.
(2) A területhasználó szükség esetén köteles gondoskodni a többlet vízhozam visszatartásáról.
54. § Ha a felszíni víz gravitációs levonulása a megengedett vízszint mellett a vízjogi engedélyben előírt idő alatt nem érhető el, akkor a kármentesítést, illetve a károk csökkentését a területhasználatnak megfelelően vízkormányzással, vízvisszatartással, szivattyús átemeléssel kell biztosítani.
55. § Belvíztározót ott lehet létesíteni, ahol a domborzati viszonyok a víz visszatartására alkalmasak, valamint ahol a létesítés műszakilag és gazdaságilag indokolt, továbbá az ökológiai feltételek teljesíthetők.
56. § (1) A műtárgyak helyét úgy kell kijelölni, hogy a belvízvédelmi követelmények és az árvízi biztonság kielégítésén kívül az áramlási viszonyok kedvezően alakuljanak, az alapozás, a megközelítés, valamint villamos üzem esetén a távvezetékhez való csatlakozás megfelelő legyen.
(2) A belvízrendszerekben a vizek tervszerű visszatartása, szabályozott lefolyása és kormányzása céljából zsilipeket, tiltókat kell létesíteni. A tervszerű vízvisszatartást a vízjogi üzemeltetési engedélyben rögzíteni kell.
(3) * Csatorna közérdek mértékét meghaladó célra csak az alapfunkció sérelme nélkül vehető igénybe.
57. § (1) * A csatornákat érintő munkák tervezője köteles egyeztetni a csatorna kezelőjével, aki megadja az érintett csatornaszelvényre vonatkozó adatokat, továbbá a tervezésre, kivitelezésre, valamint az üzemeltetésre vonatkozó feltételeit.
(2) * A csatornákat érintő munkák megkezdése előtt a kivitelező köteles a munkakezdést bejelenteni a csatorna tulajdonosának, illetve kezelőjének. A csatornákat érintő munkákat a kivitelező a csatorna kezelőjének ellenőrzése mellett köteles elvégezni.
58. § (1) A belterületi vízelvezetés rendszerét a település jellege és beépítettsége alapján kell meghatározni.
(2) Belterületbe vonást megelőzően el kell készíteni a terület vízrendezésének műszaki megoldását tartalmazó tervet.
(3) Csapadékvíz elvezetése csak a 18. § (3) bekezdésében meghatározott esetben történhet egyesített rendszerű csatornázással.
(4) * A belterületi vízelvezető hálózatot, illetve annak részelemeit a településrendezési tervvel összhangban lévő vízrendezési terv és a vízkár-elhárítási terv figyelembevételével kell kialakítani.
(5) A belterületi vízrendezést csak a külterületi kapcsolódásokkal összhangban lehet elvégezni.
59. § (1) * Vízhasznosítási célú főmű létesítésénél a településrendezési tervben meghatározott hosszú távú igény vehető alapul, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségét.
(2) Vízfolyásba öntözővizet vagy halastavat tápláló, illetve az innen elfolyó csurgalék- és használtvizeket a vízfolyás kezelőjének, valamint üzemeltetőjének hozzájárulásával lehet bevezetni.
(3) Az öntözőcsatorna medréből történő elszivárgást – ha azt a talajviszonyok indokolják – műszaki és gazdasági szempontok alapján szigeteléssel vagy övárok építésével kell meggátolni.
60. § (1) * Az öntözési célú vízhasználat engedélyezhető
a) a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról szóló miniszteri rendeletben foglalt feltételekkel,
b) a (2)–(6) bekezdésben foglalt feltételekkel,
c) az egyszerűsített öntözési vízhasználat kivételével legalább ötéves időszakra igazolható öntözővíz-kereslet esetén,
d) ha azt jogszabály nem tiltja, vagy az a védett természeti területen és a Natura 2000 területen a védelemre kijelölés céljával nem ellentétes,
e) ha az öntözendő terület vízrendezése a szükséges mértékben megtörtént vagy az öntözés bevezetésével egyidejűleg megtörténik,
f) ha nem sérülnek a vizekre vonatkozó környezeti célkitűzések és a vizek védelméről szóló jogszabályokban meghatározott követelmények, valamint
g) ha felszíni víz igénybevétele esetén hidrológiai vizsgálat megállapította, hogy megfelelő minőségű szabad vagy szabaddá tehető vízkészlet áll rendelkezésre.
(1a) *
(1b) * Az egyszerűsített öntözési vízhasználat esetében a naponta kivett vízmennyiséget öntözési gépüzem naplóban kell rögzíteni.
(2) * Karsztvíz csak mikroöntözés céljából vehető igénybe. Rétegvíz mikroöntözés céljából, és – a 60/A. és 60/B. §-ban meghatározott feltételekkel – mikroöntözéstől eltérő öntözés céljából is igénybe vehető.
(3) * Felszín alatti víz öntözési célú igénybevétele csak felszíni vízbeszerzési lehetőség hiányában engedélyezhető. Hiánynak minősül, ha a vízigény felszíni vízből történő kielégítése aránytalanul nagy költséggel járna a felszín alatti vízbeszerzéssel összehasonlítva. A hiány meglétét a vízügyi hatóság a vízügyi igazgatóság véleményének kikérését követően állapítja meg.
(4) A (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapított felszíni víz hiánya esetén az öntözési vízigényt lehetőség szerint talajvízből kell kielégíteni. A térség közüzemi ivóvízellátására igénybe vett vízadó rétegeket csak más vízadó réteg hiányában szabad igénybe venni és csak olyan mértékig, hogy annak ne legyen kedvezőtlen hatása az ivóvízellátásra.
(5) Ivóvízbázis környezetében csak olyan öntözés engedélyezhető, ami nem eredményezi az ivóvízbázis biztonságának csökkenését sem mennyiségi, sem minőségi szempontból.
(6) Ha a vízkivételnek a felszín alatti vízviszonyokban várhatóan mérhető hatása jelentkezik az öntözött területen kívül, monitoringról kell gondoskodni.
(7) * Az engedélyesnek az öntözésre igénybevett vízmennyiség mérését – a 60/B. § (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – 2014. január 1-jétől összegző vízmérővel kell biztosítania.
(8) * Az öntözővíz átmeneti tározót úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy az öntözés és a felszíni vízbeszerzés kapacitásbeli különbségét kiegyenlítse, valamint ár- és belvíz tározására is alkalmas legyen. Az öntözési célon kívül vízpótlás az öntözővíz átmeneti tározóba nem engedélyezhető.
60/A. § * Rétegvízből történő öntözésre szolgáló termelőkútra – mikroöntözés kivételével – vízjogi létesítési vagy fennmaradási engedély nem adható.
60/B. § * (1) Rétegvízből történő, mikroöntözéstől eltérő öntözést az folytathat, aki 2010. május 14. napja előtt indult eljárásban kiadott, 2012. december 21. napján hatályos, mikroöntözéstől eltérő vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkezik. A 2012. december 21. napján hatályos vízjogi üzemeltetési engedélyben lekötött vízmennyiség nem növelhető.
(2) Rétegvízből történő, mikroöntözéstől eltérő öntözés esetén az engedélyesnek a kitermelt vízmennyiség mérését 2013. április 15-től összegző vízmérővel kell biztosítania.
(3) 2013. január 1. napjától kezdődően háromévente a vízügyi hatóság a vízjogi engedélyt módosítja, ha a 60. § (6) bekezdése alapján az üzemeltetési engedélyben előírt, vagy önkéntes módon, az öntözött területen kívül az engedélyes által létesített, digitális vízállás-regisztrálóval felszerelt, monitoring kút három éven keresztül – az öntözési idényben legalább napi, öntözési idényen kívül legalább heti gyakorisággal – mért vízszint idősorának lineáris trendje csökkenő tendenciát mutat.
(4) A vízjogi engedélyt a vízügyi hatóság háromévente akkor is módosítja, ha nem állnak rendelkezésre a (3) bekezdésben foglalt adatok, de 2013. január 1. napjától kezdődően az öntözési célú vízkivétel utánpótlódási területére eső, – ahhoz legközelebb elhelyezkedő és a vízkivételhez tartozó, a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerinti víztest mennyiségi monitoring hálózatának részét képező – három kút mindegyikében a mért vízszint idősor lineáris trendje csökkenő tendenciát mutat.
(5) A (3) és (4) bekezdésben foglalt engedélymódosítás esetében a lekötött vízmennyiség a ténylegesen kitermelt éves átlagos vízmennyiség átlagának 75%-ában kerül megállapításra.
(6) A vízjogi engedélyes a kitermelt vízmennyiségre vonatkozó és a (3) bekezdésben előírt adatokat az előző évre vonatkozóan, havi részletezéssel minden év január 31. napjáig a vízügyi hatóságnak átadja.
(7) * A vízszint idősorokat – beleértve az engedélyes által mért adatokat is – a vízügyi igazgatóság értékeli, és ez alapján a vízszint-változásról szakvéleményt készít. A vízügyi igazgatóság az értékelést és a szakvéleményt minden harmadik évet követő év március 1. napjáig a vízügyi hatóság részére megküldi.
(8) 2015. december 22. napját követően figyelembe kell venni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben foglaltakat. Amennyiben a tervben a lehatárolt, felszín alatti víztől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémát a mikroöntözéstől eltérő öntözési célú vízkivétel miatt éri károsodás, a vízhasználatot az (5) bekezdésben előírtak szerint kell módosítani abban az esetben is, ha a (3) és (4) bekezdésben előírtak nem állnak fenn.
61. § * (1) A tisztított szennyvizet mezőgazdasági terület talajára kijuttatni, vagy visszanyert vízzel öntözni a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló kormányrendelettel összhangban lehet.
(2) Az öntözött területen a tisztított szennyvíz vagy a visszanyert víz szétosztására szolgáló hálózatot és az öntözött területet úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy az öntözőtelepen pangó víz ne keletkezzen.
(3) Az engedélyes megakadályozza, hogy az öntözőtelepről tisztított szennyvíz vagy visszanyert víz szomszédos területre, védett természeti területre, Natura 2000 területre, vízbázisok belső vagy külső védőövezetére, a talajvízbe vagy a befogadóba jusson.
62. § (1) Halastavat, horgásztavat, látványtavat és jóléti tavat (a továbbiakban együtt: mesterséges tavat), valamint tározót ott lehet létesíteni, ahol
a) az előírt minőségű víz a kívánt időpontban és a szükséges mennyiségben rendelkezésre áll,
b) a természetvédelmi szempontból fontos élőhelyeket nem károsítja, és
c) a víz későbbi hasznosítása érdekében az egyébként káros mennyiségű vizek visszatartása biztosítható.
(2) Az (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott előírásoktól el lehet térni, amennyiben a tó létesítése a vizek mennyiségi és minőségi viszonyait károsan nem befolyásolja.
63. § (1) * A tavak feltöltésére, illetve táplálására csak olyan felszíni vizet szabad felhasználni, amely minőség, hőmérséklet, lebegőanyag-, vegyianyag-tartalom, valamint mikrobiológiai szennyezettség szempontjából a hasznosítási célnak megfelel. A vízellátást a vízszétosztó rendszerből, illetve a vízszétosztásra igénybe vett belvízcsatorna szakaszokból szabad tervezni.
(2) A szennyvízzel, települési folyékony hulladékkal történő tápanyagképzés, takarmányozás tilos.
64. § (1) Ivóvízellátást szolgáló felszíni tározót és a vízlépcsőrendszerek létesítése során kialakított tározót úgy kell kialakítani és a tározóteret rendezni, hogy a víz minőségi romlása megakadályozható legyen. Ivóvízellátást szolgáló tározó esetén a vízkivételi műtárgynak több szintben kell biztosítania a vízkivételt.
(2) *
65. § A tározó üzemeltetési szabályzata – a 7. §-ban meghatározottakon túl – tartalmazza
a) a tározóra, a vele kapcsolatos létesítményekre és a vízgyűjtő területre vonatkozó jellemző adatokat, továbbá
b) a katasztrófa megelőzéséhez, illetve elhárításához szükséges megfigyelésekre,
c) a hidrológiai megfigyelésekre,
d) az árvízvédekezésre,
e) a vízszintszabályozásra, és
f) a vízbázisok, távlati vízbázisok és az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények érintettsége esetén védőterületre vonatkozó részletes előírásokat, valamint
g) a tározót tápláló és a tározóból kivett vízmennyiségek, valamint a szivárgás jellemzőinek mérését és nyilvántartását.
66. § (1) A víziállás helyét úgy kell kijelölni, hogy két szomszédos víziállás között a helyi viszonyoknak és a használat jellegének megfelelő térköz maradjon.
(2) A víziállások az állami, önkormányzati tulajdonban lévő vizek medrében vagy a közcélú vízilétesítmények vízterületén csak a meder kezelőjének, annak hiányában tulajdonosának hozzájárulásával létesíthetőek.
(3) Víziállás csak a kezelői hozzájárulásban meghatározott időtartamra létesíthető.
(4) Nem telepíthető víziállás
a) hajóútban,
b) nagyhajózásra alkalmas folyószakaszokon, kivéve a csatornázott folyószakaszokat,
c) természetes vízjárású folyók, vízfolyások és csatornák 1,5 métert meghaladó vízszint-ingadozással jellemezhető mederszakaszain,
d) a zárt nádasok belsejében,
e) azokon a partszakaszokon, amelyeken terület- és településrendezési, vízügyi, környezet-, természet- vagy tájvédelmi érdekeket sért vagy veszélyeztet,
f) olyan part-, illetve mederszakaszon, ahol a mederben elhelyezett vagy medret keresztező nyomvonalas létesítmények biztonságát veszélyeztetné,
g) horgonyzási tilalom alá eső területen belül,
h) ivóvíztározókban, valamint a víztározók zárógátjai és műtárgyai közelében,
i) a vízszétosztó rendszer létesítményein, valamint
j) ha a keletkező hulladék ártalommentes elhelyezése nem biztosított.
(5) A vízügyi hatóság a kezelő megkeresésére a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló kormányrendelet alapján a kezelői hozzájárulás nélkül vagy e rendeletnek nem megfelelő módon létesített víziállások eltávolítására kötelezi az azt létesítőt.
67. § (1) A víziállást a mértékadó igénybevétel, a szél, a hullámzás, a jégnyomás, a hasznosítás jellege és módja, valamint a helyi környezeti adottságok figyelembevételével kell megtervezni, méretezni és kivitelezni. A víziállás nem akadályozhatja a meder fenntartását, az ár- és a belvíz elleni védekezést, valamint a hajózást.
(2) A víziállást és tartozékait a jég kártételeitől védett helyen szabad létesíteni és olyan anyagból, olyan szerkezettel és méretekkel, oly módon kell kialakítani, hogy az minden vízállásnál és kedvezőtlen időjárási viszonyok között is biztonságosan legyen használható, a víz levonulását ne akadályozza, és ne veszélyeztesse a vizek állapotát.
68. § A víziállás alapterületét a tervezett használattal arányos méretben kell meghatározni, törekedve a vízterület minél kisebb igénybevételére. Horgászati célú víziállás bejáró nélkül számított alapterülete nem haladhatja meg a 20 m2 -t.
69. § (1) A víziállásokhoz a parti bejárót úgy kell kialakítani, hogy az a természetes part állékonyságát vagy a partvédőmű állagát ne veszélyeztesse, és a parti nádas állományát ne károsítsa.
(2) A víziállás megközelítésére föld-, beton- vagy kőbejáró nem építhető, illetve nem létesíthető olyan bejáró, amely a víz áramlását akadályozza.
(3) Zárt, a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól szóló kormányrendelet alapján I–III. osztályúnak minősített nádasban víziállás nem létesíthető.
70. § (1) Egész évben a vízben hagyható, állandó jellegű víziállást csak állóvizekben, felszíni víz vezető-csatornákban szabad létesíteni.
(2) Ideiglenes víziállás csak április 1. napja és október 31. napja közötti időszakban tartható a mederben. Ezt követően 15 napon belül minden tartozékával együtt el kell távolítani. Amennyiben a vízből eltávolított víziállás elhelyezésére a parton kerül sor, oly módon kell elhelyezni, hogy a nagyvizek és a jég levonulását ne akadályozza, és a víz el ne sodorhassa.
71. § (1) Felépítményes víziállás nem létesíthető a Balatonon, a Velencei-tavon és a Ráckevei (Soroksári)-Dunában, kivéve tudományos vagy szakszolgálati célokat szolgáló eszközök és berendezések elhelyezésére vagy ilyen jellegű munkák végzésére létesített víziállást. Felépítményes víziállásnak minősül a zárt terű, fedett vagy oldalfalakkal ellátott – épületnek nem minősülő – felépítményt hordozó víziállás.
(2) Felépítmény nélküli víziálláson tartósan csak korlát és ülőpad létesíthető.
72. § (1) A Balatonon víziállás
a) a déli parton a partéltől számított legfeljebb 150 m távolságon belül, 1,5 m-t meg nem haladó vízmélységben, a nádas partszakaszok előtt a nádszegély szélétől számított legfeljebb 10 m távolságon belül;
b) az északi parton 2 m-t meg nem haladó vízmélységben, a nádas partszakaszok előtt a nádszegély szélétől számított 2–4 méteren belül, illetve a hajózási hatóság hozzájárulásával a nádszegély szélétől számított 8 m-en belül telepíthető.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vízmélységet a siófoki vízmércén mért 100 cm-es értékre kell vonatkoztatni.
73. § (1) Vizet, vízi utat, vízilétesítményt és tartozékaikat más nyomvonalas jellegű létesítménnyel megközelíteni úgy szabad, hogy állagukat, biztonságukat, valamint használatukat, karbantartásukat és üzemeltetésüket a megközelítő létesítmény ne veszélyeztesse, illetve ne akadályozza.
(2) A kikötő medencék nyomvonalas jellegű építménnyel való keresztezés és megközelítés szempontjából üzemi területnek tekintendők.
(3) A keresztezést mederszabályozási és más vízgazdálkodási szempontok figyelembevételével kell kialakítani, és hidraulikai, valamint állékonysági szempontból kell méretezni.
(4) Víz és vízilétesítmény más nyomvonalas létesítménnyel való keresztezésének helyét, illetve a párhuzamosan vezetett létesítmény megközelítő szakaszát meg kell jelölni, ha az egyéb módon nem látható.
(5) Víz és vízilétesítmény más nyomvonalas létesítménnyel való keresztezéséhez szükséges a víz medrének és a vízilétesítmény kezelőjének, annak hiányában tulajdonosának hozzájárulása.
(6) A megadott távolságok a kereszteződő létesítmények egymáshoz legközelebbi szerkezeti részei között értendők.
(7) * A műemléki védelem alatt álló építmények, létesítmények kivételével, a vizek és vízilétesítmények keresztezésére vonatkozó, az 1. mellékletben foglalt követelményeket
a) a térszín alatti keresztezésnél a nyomvonalas létesítmények átépítése,
b) * a térszín feletti keresztezésnél a nyomvonalas létesítmények műtárgyainak átépítése során is érvényesíteni kell.
73/A. § * A vizet, vízi utat, vízilétesítményt és tartozékaikat érintő munkák megkezdése előtt a kivitelező köteles a munkakezdést bejelenteni azok kezelőjének, annak hiányában tulajdonosának. A vizet, vízi utat, vízilétesítményt és tartozékaikat érintő munkákat a kivitelező a kezelő, annak hiányában a tulajdonos ellenőrzése mellett köteles elvégezni.
74. § (1) Állóvíz és parti sávja felett vezetéket tilos elhelyezni.
(2) Tilos tavak medre alatt vezetéket fektetni.
75. § A vizeknek és vízilétesítményeknek más, nyomvonalas létesítménnyel történő keresztezésére és megközelítésére vonatkozó részletes szabályokat az 1. melléklet tartalmazza.
76. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.
(2) *
(3) 2015. december 22. napján hatályukat vesztik a karsztvízből történő, mikroöntözéstől eltérő öntözésre vonatkozó, határozott időtartamú vízjogi üzemeltetési engedélyek.
77/A. § *
78. § (1) E rendeletet – figyelemmel a (2)–(5) bekezdésben foglaltakra – a hatálybalépést követően indult eljárásokban kell alkalmazni, kivéve
a) azt a vízjogi létesítési engedélyezési eljárást, amely tárgyában vízimunka, vízilétesítmény vagy vízhasználat elvi engedélyét a vízügyi hatóság e rendelet hatálybalépése előtt már kiadta, és
b) azt a vízjogi üzemeltetési engedélyezési eljárást, amely tárgyában vízimunka, vízilétesítmény vagy vízhasználat létesítési engedélyét a vízügyi hatóság e rendelet hatálybalépése előtt már kiadta.
(2) E rendeletet a 2012. december 22. napját követően indult vízjogi üzemeltetési engedélyek meghosszabbítása iránti eljárásokban a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel kell alkalmazni.
(3) A szennyvíztisztító telepek e rendelet hatálybalépése előtt kiadott üzemeltetési engedélyének meghosszabbítása vagy módosítása iránt indult eljárásban nem alkalmazandó a 19. § (5) bekezdés.
(4) * A vízügyi hatóság kérelemre a visszatáplálásra vonatkozó vízjogi létesítési engedély hatályát meghosszabbítja, ha a vízjogi engedélyes e rendeletnek az egyes vízügyi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 156/2012. (VII. 13.) Korm. rendelettel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépésekor a visszatáplálásra vízjogi létesítési engedéllyel rendelkezik.
(4a) *
(5)–(6) *
79. § * E rendeletnek a nagyvízi medrek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról szóló 21/2006. (I. 31.) Korm. rendelet és a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szóló 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról szóló 209/2011. (X. 12.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: rendeletmódosítás) megállapított rendelkezéseit a rendeletmódosítás hatálybalépésekor folyamatban lévő hatósági eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a kérelem visszavonása esetén a folyamatban lévő eljárásokat meg kell szüntetni.
80. § * E rendeletnek az egyes vízgazdálkodási és vízvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 100/2016. (V. 13.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Mód. Kr. 1.) megállapított 2. § 9., 28a. és 30a. pontját, 16/A–16/C. §-át, valamint 18. § (5) bekezdését a Mód. Kr. 1. hatálybalépésekor folyamatban lévő első fokon még el nem bírált ügyekben és a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a 16/B. § (2) bekezdésében foglalt ellenőrzést első alkalommal 2019. június 30-ig kell elvégezni.
81. § * E rendeletnek az egyes kormányrendeleteknek a vízkészletek hasznosításának egyszerűsítéséhez kapcsolódó, valamint más vízgazdálkodási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 518/2017. (XII. 29.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Mód. Kr. 2.) megállapított
a) 2. § 22. és 24. pontját, valamint 80. §-át a Mód. Kr. 2. hatálybalépésekor első fokon még el nem bírált ügyekben és a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell,
b) 4/A. § (1) és (2) bekezdését a Mód. Kr. 2. hatálybalépését követően indult ügyekben és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
82. § * E rendeletnek a vízgazdálkodási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 288/2018. (XII. 21.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Mód. Kr. 3.) megállapított 7. § h) pontját a Mód. Kr. 3. hatálybalépését követően indult ügyekben és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
83. § * E rendeletnek a vízgazdálkodási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 286/2019. (XII. 4.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Mód. Kr. 4.) megállapított 28. § (1) bekezdés a) pont af) alpontjában és 28. § (1b) bekezdésében foglaltakat első alkalommal a Mód. Kr. 4. hatálybalépésének időpontjától számított egy éven belül kell teljesíteni.
84. § * E rendeletnek az egyes ivóvízhasználattal összefüggő kormányrendeletek módosításáról szóló 6/2023. (I. 12.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Mód.Kr.5.) megállapított 2. § 17a. pontját, 2. § 22a. pontját, 2. § 28a. pontját, 16/A. § (4)–(8) bekezdését, 16/B. §-át, valamint 6b. alcímét a Mód.Kr.5. hatálybalépését követően megismételt eljárásokban is alkalmazni kell.
85. § * E rendeletnek a Mód.Kr.5. által megállapított rendelkezései az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 2020. december 16-i (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálják.
1. Általános előírások
1.1. Biztonsági előírások
1.1.1. A vízilétesítményeket úgy kell kialakítani, hogy könnyen és biztonságosan kezelhetők legyenek.
1.1.2. A híd és áteresz kialakításánál figyelembe kell venni a területileg illetékes vízkárelhárításért felelős szervezetnek a tiltózási, elzárási lehetőség biztosítására vonatkozó előírását.
1.1.3. A bújtatót a belvíz visszatartására is alkalmassá kell tenni.
1.1.4. Ha a felszíni víz vezető-csatorna állandó vízborítású, a műtárgynál halrács elhelyezési lehetőségét is biztosítani kell.
1.1.5. Természetes, illetve mesterséges vízi létesítmények keresztezésénél a medret a mederelfajulástól védeni kell.
1.1.6. * Árvízvédelmi töltést keresztező műtárgy csőszerű részének vízzáróságát nyomáspróbával kell ellenőrizni. Több tagból álló vasbeton cső nyomáspróbáját a konszolidáció lezajlása, de legalább hat hónap eltelte után meg kell ismételni. Az árvízvédelmi töltést keresztező csőszerű műtárgyakat árvízkor is biztonságosan kezelhető azonos biztonságot szolgáltató kettős elzáró szerkezettel kell ellátni.
1.2. Keresztezés a térszín felett
1.2.1. * A vezeték jellegű keresztező létesítmény tartószerkezetét a parti sávon, illetve az árvízvédelmi töltés és magasvezetésű csatorna vagy duzzasztott vízszintű vízfolyás töltésének lábvonalától – a töltésfejlesztés mértékét is figyelembe véve – 10 m-es sávon belül tilos elhelyezni.
1.2.2. Árvízvédelmi vonal felett keresztezés a vízilétesítmény kezelője előírásainak betartásával vezethető.
1.2.3. Árvízvédelmi töltés testében a keresztező vezetéket tilos átsajtolással vagy öblítéssel elhelyezni.
1.2.4. Árvízvédelmi töltésbe helyezett nyomócsövet szigetelés és visszatakarás előtt, a keresztezés teljes hosszában próbanyomásnak kell alávetni a csővezetékre vonatkozó előírás szerint.
1.2.5. * Térszín felett a hullámteret keresztező létesítményt a mértékadó árvízszint, illetve az eddig előfordult legnagyobb vízállás közül a magasabb felett kell átvezetni úgy, hogy sem a vezeték, sem tartószerkezete a jég vagy árvíz levonulását, a vízi közlekedést ne zavarják, mederelfajulást ne okozzanak, ne akadályozzák az árvízvédekezést és a mederszabályozási tevékenységet.
1.2.6. * Vízfolyást, öntöző-, táp- és belvízcsatornát légvezetékkel úgy lehet keresztezni, hogy a sokévi középvízszintnél, illetve az üzemvízszintnél a mederben úszó, a parti sávon, illetve a magasvezetésű csatorna töltéskoronáján, vagy a töltés menti, legfeljebb 6 m széles sávon dolgozó és legfeljebb 7 m magas munkagép akadálytalanul dolgozhasson.
1.2.7. Árvízvédelmi töltést térszín felett keresztező létesítményt a mértékadó árvízszint, illetve az eddig előfordult legnagyobb vízállás közül a magasabb érték fellett kell átvezetni.
1.3. Keresztezés a térszín, illetve mederfenék alatt
1.3.1. Folyók, illetve árvízvédelmi művek irányított ferdefúrással kialakítandó keresztezését minden esetben egyedi tervek alapján a folyó, illetve az árvízvédelmi mű kezelőjének hozzájárulásával az alábbi szempontok figyelembevétele mellett lehet megvalósítani:
1.3.1.1. *
1.3.1.2. A kivitelezés teljes időszakát felölelő – az összes építési fázisra méretezett – árvízvédelmi tervet kell készíteni.
1.3.1.3. A kivitelezési munkákat az érintett művek mentén elrendelt árvízvédelmi készültség időszakában, vagy veszélyhelyzetben megkezdeni tilos.
1.3.1.4. Az engedélyezési tervnek a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló jogszabályban foglalt mellékletek mellett tartalmaznia kell:
1.3.1.4.1. a töltés és a csőkivezetési hely közötti talajrétegződés adatait, a talajrétegek osztályozó jellemzőit is tartalmazó fúrásszelvények alapján. Olyan talajmechanikai feltárást kell készíteni, amelynek mélysége nagyobb, mint a csőátvezetés alsó síkjának másfélszeres mélysége, legalább:
1.3.1.4.1.1. a vízoldali töltéslábnál,
1.3.1.4.1.2. a mentett oldali töltéslábnál és
1.3.1.4.1.3. a mentett oldali előtér szélén;
1.3.1.4.2. *
1.3.1.5. A keresztezést úgy kell kialakítani, hogy
1.3.1.5.1. a cső felső síkja legalább 3,0 m-rel legyen a mentett oldali védősáv külső szélének szintje alatt,
1.3.1.5.2. a cső fogadó aknája vagy terepszintre való kivezetése a mentett oldalon a 3 m-nél magasabb töltés esetében legalább a töltés lábától mért 30 méternél távolabb, ennél kisebb töltés esetében legalább 20 méternél távolabb legyen,
1.3.1.5.3. az indító, illetve fogadó aknák és a mentett oldali töltésláb között a vezetékek környezetét – fellazulás esetén – injektálni kell.
1.3.1.6. A nem megfelelő fúrást – ha már a behúzott cső is bent van – vízzáró anyaggal kell kitölteni a töltés alatt és mind a víz- mind a mentett oldalon további 20–20 fm hosszúságban. Behúzott cső nélküli kifúrt, de felhagyott lyuknál elfogadott műszaki módszerrel kell a biztonságot helyreállítani.
1.3.1.7. A csővezetéket a teljes irányított fúrással érintett szakaszon az üzemi nyomás kétszeresének megfelelő biztonsággal kell kialakítani.
1.3.2. Hajózható folyót és hajózható csatornát keresztezni a mederfenék alatt – figyelembe véve a folyamatban lévő és tervezett folyószabályzási, mederrendezési és bővítési munkákat – a mederkezelő által meghatározott szinten és módon szabad. Az átvezetett létesítményt legalább 2,5 m mély árokba kell fektetni. Ezen előírástól műszakilag vagy gazdaságilag indokolt esetben a meder kezelőjének hozzájárulásával el lehet térni, azonban a vezeték felett legalább 1,5 m vastag takarást biztosítani kell. A medret keresztező vezeték felső síkját – a hajóútban és annak két oldalán 10–10 m-es sávban – az adott folyószakaszra érvényes hajózási kisvízszinthez képest nemzetközi víziút esetében legalább 4,5 m, egyéb esetben legalább 4,0 m mélységben kell elhelyezni.
1.3.3. hol az átvezetett létesítményt takaró réteg vastagsága kevesebb, mint 2,5 méter, ott az átvezetett létesítmény védelmére horgonytilalmi táblát kell elhelyezni, a hajózási hatóság előírásai szerint.
1.3.4. * Az 1.3.2. pontban foglaltak szerint átvezetett létesítmény védelmét a mederkezelő előírásai szerint kell biztosítani.
1.3.5. A vízfolyást keresztezni a mederfenék alatt – figyelembe véve a folyamatban lévő és tervezett folyószabályozási, mederrendezési és -bővítési munkákat – a mederfenék szintjétől 1,5 m-nél mélyebben, burkolt, rendezett mederfenék esetén 1,0 m-nél mélyebben lehet. Az előírt távolságokat a rézsűben is tartani kell.
1.3.6. A meder alatti átvezetés helyén a medret a mederelfajulástól védeni kell.
1.3.7. A meder alá helyezett vezetéket a felúszás, illetve az elsodródás ellen biztosítani kell.
1.4. egközelítés
1.4.1. Vizek és mélyvezetésű felszíni víz vezető-csatorna partjával párhuzamos vezeték a parti sávon kívül kell haladjon.
1.4.2. Magasvezetésű felszíni víz vezető-csatorna, duzzasztott vízszintű vízfolyás töltésének lábvonalától – a töltésfejlesztés mértékét és a talaj rétegződését is figyelembe véve – 10 m-es sávon belül, illetve a töltés és a szivárgó-csatorna között párhuzamosan vezeték nem fektethető.
1.4.3. * Árvízvédelmi töltés lábvonalától, a töltésfejlesztés mértékét is figyelembe véve számított tízméteres védősávon belül az üzemeltető üzemelési, védelmi céljainak szolgálatától eltérő rendeltetésű vezetéket elhelyezni tilos. Ha a mobil árvízvédelmi falak tízméteres védősávján belül húzódó vezeték nem helyezhető át, azt a védekezés időszakára, a fokozat elrendelése előtt üzemen kívül kell helyezni.
1.4.4. * Árvízvédelmi töltést öntöző-, táp- és belvízcsatornával, az üzemeltető üzemelési céljainak szolgálatától eltérő rendeltetésű vízellátási, csapadék- és szennyvíz-elvezető nyomóvezetékkel vagy gravitációs vezetékkel és csatornával a töltéslábtól számítva, a töltésfejlesztés mértékét is figyelembe véve, tíz méteren belül tilos megközelíteni.
2. Víz és vízilétesítmény keresztezése vasúttal, közúttal és saját használatú úttal
2.1. Folyó keresztezése
2.1.1. A folyón a híd elhelyezését úgy kell megválasztani, és azt úgy kell kialakítani, hogy a víz, az uszadék, a hordalék és a jég levonulását, valamint a vízi közlekedést ne akadályozza, a meder állandóságát kedvezőtlenül ne befolyásolja. A híd szerkezeti részein esetlegesen fennakadó és összegyülekező uszadék eltávolítása mindenkor a híd kezelőjének vagy üzemeltetőjének feladata. A hidat úgy kell elhelyezni, hogy a folyó általános szabályozási tervébe illeszkedjen, ezt szabályozási és partbiztosítási művekkel kell biztosítani.
2.1.2. A hidat olyan helyre kell tervezni, ahol a kisvízi, középvízi és nagyvízi sodorvonal helyzete a tervezett hídszelvény környezetében lényegesen nem tér el egymástól, valamint úgy kell kialakítani, hogy a tengelye lehetőleg merőleges legyen a sodorvonalra.
2.1.3. A hídfők függőleges síkját és a pilléreket úgy kell kialakítani, hogy a középvízi sodorvonallal párhuzamosak legyenek. A hídpillérek sem a kisvízi, sem a középvízi, sem a nagyvízi sodorvonalba nem kerülhetnek.
2.1.4. A folyón a hidat úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a hídfők és pillérek elhelyezése folytán káros duzzasztás vagy sebességnövekedés és ezek következtében káros kimélyülés vagy partrongálás ne állhasson elő. A megengedhető határsebesség megállapításánál meg kell vizsgálni a híd körüli meder talaját.
2.1.5. A hídnyílások méreteit és a szerkezetük alsó élét úgy kell meghatározni, hogy a híd a mértékadó vízhozam mellett ne okozzon olyan duzzasztást, és ne idézze elő a vízsebesség olyan növekedését, ami a meder elfajulását okozhatja. Olyan folyószakaszok áthidalásánál, amelyeknél a kétoldali hullámtér együttes szélessége eléri vagy meghaladja a középvízi meder szélességét, minden esetben külön hidraulikai vizsgálatot kell végezni.
2.1.6. Ha vízügyi, ökológiai és gazdasági szempontok lehetővé teszik, a méretezésre mértékadó vízhozam a főmeder, valamint hullámtér mellékágai vagy holtágai között megosztva vezethető.
2.2. Hajózható folyó és csatorna keresztezése
2.2.1. Hajózható folyón és csatornán a hajóúti hídnyílásban a külön jogszabályban meghatározott hajóúti űrszelvényméreteket biztosítani kell, hogy a víziúton közlekedő mértékadó hajók és hajókötelékek a hajózási kisvízszintnél (HKV) és hajózási nagyvízszintnél (HNV) is biztonságosan áthajózhassanak.
2.2.2. Kerülni kell a híd elhelyezését folyókanyarulatban, vagy ha ez elkerülhetetlen, a hídtól számított vízfolyás szerinti felső és alsó folyószakaszon a mértékadó hajókötelékek fordulásához, megállásához szükséges szélességű és hosszúságú hajóút szakaszt kell biztosítani.
2.2.3. Új hidat meglévő hídtól, át nem látható kanyartól, gázlótól, hajószűkülettől, a hajóút kimeneti szakaszától, kikötőbejárattól és hajózható mellékágak bejáratától a hajók fordulásához, megállásához szükséges távolságra kell elhelyezni. Ha ez nem teljesíthető, akkor a hídnyílás szélességének növelésével kell a kétirányú hajózást biztosítani.
2.2.4. Hidat tilos létesíteni ott, ahol a folyón a híd feletti szakaszon, a víziúton közlekedő mértékadó hajókötelék kétszeres hosszának, vagy a híd alatti szakaszon egyszeri hosszának megfelelő távolságon belül horgonytilalmi mező van. Ha ez nem teljesíthető, akkor a megadott határokon belül a horgonyzást lehetővé kell tenni.
2.2.5. Hajóhidat, illetve pontonhidat nehezen belátható folyószakaszra nem szabad telepíteni, vagy ha ez elkerülhetetlen, a hajóforgalom irányításához a hídtól kellő távolságra jelzőállomást kell felállítani. Nemzetközi jelentőségű és regionális víziúton csak különösen indokolt esetben és ideiglenesen telepíthető hajóhíd.
2.2.6. A hajóhíd sodorvonalba eső részén, illetve hajóútközépen a hajóút biztosítása céljából, a hajóútra előírt szélességben mozgatható hídtagot kell beiktatni.
2.2.7. A híd nyílásainak méreteit úgy kell meghatározni, hogy a megállapított szabad nyílásszélességek a haladási irányra merőlegesen biztosítva legyenek. A sodorvonal feletti fő hídnyílásokon kívül a többi nyílás szélességét – mind a középvízi meder felett, mind a hullámtérben – a helyi adottságok figyelembevételével kell megállapítani.
2.2.8. A hajózási űrszelvény magasságot a hajóúti hídnyílásokban a külön jogszabályban meghatározott űrszelvényméretek szerint kell biztosítani. A híd valamennyi – víziút fő medrébe épített – nyílásának méreteit közzé kell tenni. Ezt a szabályt kell alkalmazni az üzemi területet részben vagy egészében keresztező híd esetében is.
2.2.9.1. * A hídszerkezet alsó élének legalacsonyabb magasságát úgy kell meghatározni, hogy az magasabban legyen, mint
2.2.9.1.1. az adott szelvényre meghatározott mértékadó árvízszint magassági biztonsággal növelt értéke (előírt magasság) vagy
2.2.9.1.2. a jeges legnagyobb vízszint (LNV) és a jogszabályban előírt magassági biztonság összegzett értéke, ha a jeges árvízszint a mértékadó.
2.2.9.2. A hídszerkezet alsó élének magasságát úgy kell megállapítani, hogy az mind a hajózási űrszelvényre vonatkozó előírásoknak, mind pedig a mértékadó árvízszint felett betartandó biztonságnak megfeleljen.
2.2.10.1. A hídon el kell helyezni a vízi közlekedés rendjéről szóló jogszabályban előírt hajózási jelzéseket. A hídon a közvilágításra szolgáló fényforrásokat úgy kell elhelyezni, hogy azok elsősorban a hidat világítsák meg és elkerülhető legyen a hajóvezetők elvakítása.
2.2.10.2. A hajózható hídnyílás melletti pilléreken, a pilléreknek hajóút tengelyével párhuzamos vonalában radarjeleket visszaverő berendezést kell elhelyezni.
2.2.10.3. A nagyhajózásra használt víziúton, vízlépcsők építése esetében a hidak szabad nyílásmagasságának jelzéséhez szükséges berendezések elhelyezésének lehetőségét biztosítani kell, vízlépcsői építése esetében annak hatásterületén minden hídnál, szabadfolyású folyón hidanként vagy hídcsoportonként a legkedvezőtlenebb magasságú híd adataival.
2.3. Nem hajózható folyó keresztezése
2.3.1. Nem hajózható folyón átvezetett híd esetében a fő nyílást a sodorvonal felett kell elhelyezni.
2.3.2. * A hídszerkezet alsó élének magasságát úgy kell meghatározni, hogy annak legalacsonyabb pontja is a mértékadó árvízszintnél legalább a folyók mértékadó árvízszintjeiről szóló jogszabályban meghatározott magassági biztonsággal magasabban legyen. Ha a jeges árvízszint a mértékadó, a hídszerkezet alsó élének magasságát a jeges legnagyobb vízszint (LNV) és a jogszabályban előírt magassági biztonság összegzett értéke határozza meg.
2.3.3. * A mederbe pillér akkor építhető, ha az általa – mértékadó árvízi helyzetben – okozott hatások elfogadhatósága hidraulikai kisminta kísérlettel igazolt. A pillér parti sávban történő elhelyezése esetén a mederoldal védelmét a meder kezelőjének előírásai szerint kell megoldani.
2.4. * Egyéb vízfolyás keresztezés
2.4.1. A vízfolyás mértékadó vízmennyiségének átvezetését megfelelő nyílásmérettel és a mederszelvény kellő kialakításával kell biztosítani. Ha a talajadottság miatt burkolat szükséges, vagy a csatlakozó mederszakaszon is van burkolat, vagy a híd a talaj szempontjából meg nem engedhető sebességnövekedést okoz, ennek hossz- és magassági méreteit is meg kell tervezni.
2.4.2. Vízfolyást keresztező vasút, közút és saját használatú út hídját, átereszét
2.4.2.1. belterületen 1%-os,
2.4.2.2. külterületen, a műszaki-gazdaságossági szempontok mérlegelésével 1–3%-os valószínűségű árvízi vízhozam károkozás nélküli vezetésére kell méretezni.
2.4.3. Ha a vízügyi, ökológiai és gazdaságossági szempontok lehetővé teszik, a méretezésre mértékadó vízhozam a főmeder, valamint az ártér mellékágai, vagy holtágai között megosztva vezethető át.
2.4.4. A híd nyílásméretét, a pillérek alakját és elosztását úgy kell megállapítani, hogy a vízáramlás sebessége a műtárgy nélküli lefolyás sebességét 10%-nál nagyobb mértékben, a műtárgy által okozott duzzasztás pedig a mértékadó vízhozamhoz tartozó vízszint felett belterületen, fontos létesítmények térségében, illetve nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű területen levő műtárgyaknál a 10 cm-t, mezőgazdasági és egyéb területen a 12 cm-t ne haladja meg.
2.4.5. * A hídpillért csak úgy lehet elhelyezni, hogy ne okozzon 4,0 cm-nél nagyobb visszaduzzasztást vagy mederkimosódást. A meder védelmét a meder kezelőjének előírásai szerint kell megoldani.
2.4.6. * A híd szerkezeti alsó élmagasságát úgy kell kialakítani, hogy az minden esetben a híd környezetében jellemző partél vagy depónia szintjének biztonsági magassággal növelt szintje fölött legyen. Amennyiben a Q1%-os valószínűségű árvízszint biztonsági magassággal növelt értéke alapján számított szerkezeti alsó élmagasság a jelenlegi partélek vagy depóniák szintje alapján számított értéktől magasabb értékre adódik, akkor a hídszerkezet alsó élét a magasabb szinthez kell igazítani. Az előírt biztonsági magasság a 120 m3/s-ot meghaladó Q1%-os valószínűségű árvízi vízhozamú vízfolyásokon legalább 1,0 m, a 80–120 m3/s között vízhozamnál 0,7 m, a 80 m3/s-nél kisebb vízhozamoknál pedig 0,5 m. Vasúti híd esetén az előírt biztonsági magasság betartása a mederszelvénynek a híd környezetében történő bővítésével is megoldható.
2.4.7. * A folyók mértékadó árvízszintjeiről szóló miniszteri rendelet hatálya alá nem tartozó vízfolyásoknál az íves alsó vonalú hídszerkezet legalsó pontját úgy kell kialakítani, hogy az legalább 0,3 m-rel a mértékadó vízszint, illetve a híd környezetében jellemző partél, depónia szintje felett legyen. A falazathoz érintőlegesen csatlakozó boltozatoknál az érintési pont a mértékadó vízszint, illetve a híd környezetében jellemző partél, depónia szintjének megfelelő magasságáig süllyeszthető.
2.5. Belvízcsatorna keresztezés
2.5.1.1. Belvízcsatornát keresztező vasút, közút és saját használatú út műtárgyát legalább a csatornaszakaszra engedélyezett, illetve a belvízcsatorna kezelője által megadott vízhozamra kell méretezni a tisztíthatóság (karbantarthatóság) figyelembevételével.
2.5.1.2. * A műtárgyat olyan nyílásmérettel kell tervezni, hogy alkalmas legyen a mértékadó vízhozam átvezetésére és lehetővé tegye a karbantartási munkák elvégzését. A 3 m3/s vízszállító-képességet meghaladó belvízcsatornák esetén minimum 1,6 m átmérőjű csőátereszt vagy minimum 1,4 m széles, 1,6 m magas méretű műtárgyat kell tervezni. Ha a talajadottság miatt burkolat szükséges, vagy a csatlakozó mederszakaszon is van burkolat, vagy a híd meg nem engedhető sebességnövekedést okoz, a burkolat hossz- és magassági méreteit is meg kell tervezni.
2.5.1.3. A duzzasztás megengedett felső határa 4 cm.
2.5.2.1. * Az áthidaló szerkezetet úgy kell kialakítani, hogy gerebbel megakadályozható legyen az uszadék műtárgyba jutása vagy a szerkezet alsó éle a keresztezési szakaszon a mértékadó vízszint felett minimum 1,0 m-rel magasabban legyen.
2.5.2.2. * Íves alsó vonalú hídszerkezet legalsó pontját úgy kell kialakítani, hogy legalább 0,5 m-rel a mértékadó vízszint felett legyen.
2.5.3. A belvízcsatorna kezelőjének előírása alapján biztosítani kell, hogy a fenntartásnál alkalmazandó úszó fenntartógép akadálymentesen közlekedhessen.
2.6. Öntöző- és tápcsatorna keresztezés
2.6.1. Öntöző- és tápcsatornát keresztező vasút, közút és sajáthasználatú út műtárgyát a csatornaszakasz engedélyezett vízszállító képességével egyező, a kezelő által megadott vízhozamra kell méretezni a tisztíthatóság (karbantarthatóság) figyelembevételével.
2.6.2. A hidat vagy átereszt úgy kell kialakítani, hogy a vizet lehetőleg duzzasztás és vízszintesés nélkül átvezesse. A megengedhető duzzasztás, illetve vízszintesés mértékét egyedileg kell megállapítani.
2.6.3. Az áthidaló szerkezet alsó élét úgy kell kialakítani, hogy a keresztezett szakaszra jellemző partél felett 0,5 m-rel magasabb legyen, minden esetben figyelembe véve a fejlesztést is.
2.6.4. A híd és áteresz kialakításánál figyelembe kell venni a vízfolyáskezelőnek a szükséges tiltózásra, illetve elzárásra kiterjedő előírását.
2.6.5. Ha az öntöző- vagy tápcsatorna állandó vízborítású, a műtárgynál halrács elhelyezésének lehetőségét is biztosítani kell.
2.6.6. A csatorna kezelőjének előírása alapján biztosítani kell, hogy a fenntartásnál alkalmazandó úszó fenntartógép akadálymentesen közlekedhessen.
2.7. Árvízvédelmi vonal keresztezése
2.7.1. Az árvízvédelmi vonalnak közúttal, illetve saját használatú úttal való, az előírt koronaszint alatt történő keresztezésénél biztosítani kell a védvonal teljes értékű, az árvízvédelmi biztonságot kielégítő elzárási lehetőségét. Elsőrendű árvízvédelmi vonal és árvízvédelmi szükségtározó töltése az előírt koronaszint alatt nem keresztezhető közúttal, illetve saját használatú úttal.
2.7.2. Árvízvédelmi töltés kiépített fel- és lejáróit és a hozzávezető utakat megszüntetni, illetve kapacitásukat csökkenteni a vízügyi hatóság és a fővédvonal kezelője esetenkénti előírásának betartásával szabad.
2.7.3. Másod- és harmadrendű árvízvédelmi töltésen vezetett útnál biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az átereszek, a hidak és egyéb nyílások a vízfelőli oldalon legalább kétsoros betétpallóval vagy betétgerendával elzárhatók legyenek.
2.7.4. Biztosítani kell, hogy a védekezésnél és fenntartásnál alkalmazott gépjárművek a védvonalon az útépítés után is akadálymentesen átmehessenek.
2.8. Hullámtéri átvezetés
2.8.1. ullámtéren vasút, illetve a térszínből kiemelkedő út csak az árvíz és a jég zavartalan levonulásának biztosítása mellett helyezhető el.
2.9. Víz és vízilétesítmény megközelítés
2.9.1. Vizek partjával párhuzamosan vasutat, közutat – a kikötők területét kivéve – a partmenti fenntartási sávon, illetve kisajátítási határon kívül kell vezetni.
2.9.2. Magasvezetésű csatorna vagy duzzasztott vízszintű vízfolyás töltésének lábvonalától – a töltésfejlesztés mértékét és a talaj rétegződését is figyelembe véve – 10 m-es védősávon belül, illetve a töltés és a szivárgó csatorna között vasutat, közutat tilos vezetni.
2.9.3. * Árvízvédelmi töltés lábvonalától, a töltésfejlesztés mértékét is figyelembe véve számított 10 méteres védősávon belül vasutat tilos elhelyezni. Az árvízvédelmi töltés melletti közút elhelyezése a töltés fenntartójának előírásai szerint történhet.
2.9.4. * Árvízvédelmi töltés lábvonalától, a töltésfejlesztés mértékét is figyelembe véve számított 10 méteres védősávon belül közutat úgy lehet elhelyezni, hogy az útpálya töltés felőli oldalát drénszivárgóval kell vízteleníteni és az útburkolat alatti talajt drénezni kell.
3. Víz és vízilétesítmény keresztezése és megközelítése függőpályával és szállítószalaggal
3.1. Keresztezés a térszín felett
3.1.1. A függőpálya és magasvezetésű szállítószalag tartószerkezetét a vasúti és közúti áthidalásokra vonatkozó előírás szerint kell kialakítani. A medret meg kell védeni a víz áramlását zavaró mértékű, és a víz minőségét rontó anyag bejutásától.
3.1.2. Állóvíz és parti sávja, valamint árvízvédelmi vonal felett függőpálya és szállítószalag a vízügyi hatóság és a vízilétesítmény kezelője esetenkénti előírásainak betartásával vezethető.
3.2. Keresztezés a térszín alatt
3.2.1. Állóvízen és árvízvédelmi vonalon a térszín alatt szállítószalag nem vezethető át.
3.2.2. A terepszint alatt elhelyezett vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyomóvezeték és gravitációs zárt vezeték keresztezését a vízilétesítmény kezelőjének hozzájárulásával lehet kialakítani.
3.3. Megközelítés
3.3.1. Vizek partjával párhuzamosan függőpályát és szállítószalagot úgy kell kialakítani, hogy a partmenti sávon, illetve fenntartási sávon kívül haladjon.
3.3.2. Magasvezetésű csatorna vagy duzzasztott vízszintű vízfolyás töltésének lábvonalától – a töltésfejlesztés mértékét és a talaj rétegződését is figyelembe véve – 10 m-es sávon belül történő, illetve a töltés és szivárgócsatorna között párhuzamosan vezetett függőpálya vagy szállítószalag elhelyezését el kell kerülni.
4. Víz és vízilétesítmény keresztezése és megközelítése távközlési vezetékkel
4.1. Keresztezés a térszín felett
4.1.1.1. Hajózható folyót és hajózható csatornát légvezetékkel úgy szabad keresztezni, hogy a légvezeték a legnagyobb hajózási vízszintnél a rendeletben megadott magasságot elérje a legkedvezőtlenebb helyzetében is.
4.1.1.2. Az átfeszítés megjelölésére jelzőtáblát a vízfolyás szerint az átfeszítés alatt 300, felette 500 m-re kell elhelyezni. A táblát fényvisszaverő anyaggal kell bevonni. A hajózási hatóság előírásai szerint egyes átfeszítés jelzőtábláit meg kell világítani.
4.1.1.3. Nemzetközi jelentőségű és regionális víziútakat keresztező keresztező légvezetéken radarjeleket visszaverő berendezést kell elhelyezni.
4.1.2. Állóvíz és parti sávja felett légvezetéket a vízfelület kezelőjének hozzájárulásával szabad elhelyezni.
4.1.3. Árvízvédelmi töltést a töltés koronája felett 8 m-es magasság és a légvezetékre előírt biztonsági távolság együttes számbavételével szabad keresztezni.
4.1.4. A terepszint alatt vezetett vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyomóvezetéktől a tartóoszlopokat olyan távolságra kell elhelyezni, hogy az oszlop alapsíkjától 45° szög alatt húzott egyenes a vezeték nyitott munkaárkát ne metssze.
4.1.5. Vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyíltcsatornát keresztezni a vízilétesítmény kezelőjének hozzájárulásával lehet.
4.2. Keresztezés a térszín alatt
4.2.1. Árvízvédelmi töltést csak a mértékadó árvízszint, illetve az eddig előfordult legnagyobb vízállás közül a magasabb felett szabad kábellel keresztezni.
4.2.2. Hullámtéren kábelt a térszín alatt, a kábelre előírt takarás betartásával szabad fektetni, vagy a mértékadó árvízszint, illetve az eddig előfordult legnagyobb vízállás közül a magasabb felett a légvezetékekre vonatkozó előírás betartásával szabad vezetni.
4.2.3. A hullámtéren való átvezetést, ha egyéb módon nem jelzett, meg kell jelölni.
4.2.4.1. A terepszint alatt elhelyezett vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyomóvezeték és gravitációs zárt vezeték kábellel, a kábelre vonatkozó biztonsági távolság betartásával keresztezhető.
4.2.4.2. Ivóvízminőségű vizet szállító vezeték esetén a betartandó távolság legalább 0,6 m. A vezetéket úgy kell kialakítani, hogy azon a keresztezés helyétől 2–2 m távolságon belül csőkötés ne legyen.
4.3. Megközelítés
4.3.1. Vizek és mélyvezetésű csatornák partjával párhuzamosan távközlési vezetéket úgy kell kialakítani, hogy a part menti sávon, illetve fenntartási sávon kívül haladjon.
4.3.2. Magasvezetésű csatorna, duzzasztott vízszint vízfolyás töltésének lábvonalától – a töltésfejlesztés mértékét és a talajrétegződését is figyelembe véve – 10 m-es sávon belül, illetve a töltés és a szivárgócsatorna között párhuzamosan távközlési vezeték nem haladhat.
4.3.3. Árvízvédelmi töltések testében, vagy a töltés lábvonalától, a töltésfejlesztés mértékét is figyelembe véve számított 10 m-es védősávon belül a töltéssel párhuzamosan kábelt fektetni, vagy e sáv felett légvezetéket vezetni tilos.
4.3.4. Vízügyi célú távközlési kábelt a töltéstestben, a töltéssel párhuzamosan, a mértékadó árvízszint felett, a töltéskorona alatt lehet elhelyezni, olyan közel a mentett oldali koronaélhez, amennyire azt a fektetési technológia lehetővé teszi.
4.3.5. A vezeték nyomvonalát jelölni kell.
5. Víz és vízilétesítmény keresztezése és megközelítése földgáz-, kőolaj- és kőolajtermék szállító (elosztó- és csatlakozó) vezetékkel
5.1. Általános előírás
5.1.1. Hajózható vízfolyások keresztezését földgáz-, kőolaj- és kőolajtermék szállító (elosztó- és csatlakozó) vezetékkel (a továbbiakban: szállítóvezetékekkel) csak irányított vízszintes (át)fúrással szabad kivitelezni.
5.1.2. A földgáz-, kőolaj- és kőolajtermék-szállító vezetékek tartozékát képező kábelekre a távközlési vezetékekre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.
5.2. Keresztezés a térszín felett
5.2.1. Hajózható folyókat és hajózható csatornákat szállítóvezetékkel térszín felett keresztezni tilos.
5.2.2. Nem hajózható vízfolyásokat keresztezni szállítóvezetékkel a távközlési vezetékre, illetve tartószerkezetre vonatkozó előírások betartásával lehet.
5.3. Keresztezés a térszín alatt
5.3.1. Hajózható folyó, hajózható csatorna és vízfolyás medrét keresztező, a víz élővilágára vagy a hajókra veszélyt jelentő anyagot szállító csővezetéket úgy kell elhelyezni, hogy szivárgás, csősérülés szempontjából a csővezeték ellenőrizhető és meghibásodás esetén a jelentősebb károkozás kizárható legyen.
5.3.2. Árvízvédelmi töltést keresztező szállítóvezetékbe a vízfolyás mindkét oldali töltésének mentett oldali védősávján kívül árvíz idején is biztonságosan kezelhető elzáró szerkezetet kell beépíteni.
5.3.3. A hullámtér alatt átvezetett, az elsőrendű árvízvédelmi töltést is keresztező nyomócsővezetéket a töltés mentett oldali védősávján kívül elhelyezett, árvíz idején is kezelhető elzáró szerkezettel kell megépíteni.
5.3.4. A szállítóvezetéket árvízvédelmi töltésen a töltéskorona alatt, de a mértékadó árvízszint felett úgy kell átvezetni, hogy a csővezeték a töltés hasznos keresztmetszetét ne csökkentse, rendeltetésszerű használatát ne veszélyeztesse, és a vezeték szükséges, legalább 1 m-es földtakarása biztosítva legyen.
5.3.5. Árvízvédelmi töltés építésénél az előírt mértékű tömörítést el kell végezni. A tömörítés mértékét mérni kell, és arról mérési jegyzőkönyvet kell kiállítani.
5.3.6. A szállítóvezetéket a felúszástól, elsodródástól és a horgonyzás káros hatásaitól védeni kell.
5.3.7. Vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyomóvezetéket és zárt gravitációs vezetéket a vízilétesítmény kezelőjének hozzájárulásával szabad keresztezni. A meder alatt átvezetett csövet úgy kell kialakítani, hogy a mederfenék alatt – figyelembe véve a folyamatban levő és tervezett mederbővítési munkákat is – legalább 1,0 m-rel mélyebben haladjon. Ez a távolság mederburkolattal ellátott keresztezés esetén a meder kezelőjének eseti előírása szerint kisebb is lehet.
5.4. Megközelítés
5.4.1. Ivóvizet szállító vezeték mellett a függőleges érintő síkoktól véve vízszintes 2–2 m-es sávon belül, a vezeték felett a terepszintig, a vezeték alatt a vezetéktől mérve 1 m mélységig más vezeték nem vezethető. Egyéb vizet szállító vezeték esetén a vízügyi hatóság és a vízilétesítmény kezelője esetenkénti előírását kell betartani.
6. Víz és vízilétesítmény keresztezése és megközelítése erősáramú kábellel és légvezetékkel
6.1. Általános előírás
6.1.1. A 4. pontban meghatározott, távközlési vezetékre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.
6.1.2. Árvízvédelmi töltés felett vezetett légvezeték feszültségmentesítését – a töltés kezelője kérésének megfelelően – biztosítani kell.
6.1.3. Légvezetéket nyíltvízi kikötők, rakodók, veszélyes anyagot szállító hajók részére kijelölt veszteglőhelyek felett átvezetni tilos.
6.1.4. A 750 kV vagy annál nagyobb feszültségű légvezeték hajózható folyó vagy hajózható csatorna feletti átvezetésénél a hajózási hatóság esetenkénti előírásait is be kell tartani.
7. Víz és vízilétesítmény keresztezése és megközelítése távhőellátási vezetékkel
7.1. Általános előírás
7.1.1. A keresztezésnél és megközelítésnél a gázszállító vezetékre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.
7.1.2. Az előírt nyomáspróbát az üzemi nyomás 1,5-szeres értékének 0,1 MPa-lal növelt nyomással kell végrehajtani.
8. Víz keresztezése és megközelítése vízilétesítménnyel
8.1. Vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyomócső
8.1.1. * A szennyvízelvezető vezeték és a vízkivételi vezeték mederben levő végét úgy kell kialakítani, hogy az a legkisebb vízszint alatt legyen.
8.1.2.1. A keresztező vezetéken műtárgyat, tolózárat vagy egyéb szerelvényt a parti sávon, illetve a fenntartási sávon elhelyezni tilos. Nyomócsövet a terepszint felett átvezetni a csővezetékre és tartószerkezetére, illetve a hidakra vonatkozó előírások figyelembevételével lehet.
8.1.2.2. Vizek partjával párhuzamosan nyomócsővezetéket úgy kell kialakítani, hogy a parti sávon, illetve a fenntartási sávon kívül haladjon.
8.1.3. Vízfolyást a térszín felett nyomócsővel keresztezni a hidakra vonatkozó előírások betartásával lehet.
8.2. Gravitációs csatorna és zárt vezeték
8.2.1. Vízfolyáson gravitációs csatorna átvezetését bujtatóval, csatornahíddal, csőhíddal úgy kell kialakítani, hogy a vizek egymással ne keveredhessenek, kivéve azt az esetet, amikor vízátvezetés, illetve leürítés céljára külön berendezés létesül.
8.2.2. A keresztezésnél biztosítani kell, hogy belterületen 1%-os, külterületen a gazdaságossági szempontok mérlegelésével meghatározott 1–3%-os valószínűségű árvízi vízhozamot átvezető nedvesített keresztszelvény a jelenlegi és a vízfolyásrendezés utáni állapotban egyaránt szabadon maradjon. 10%-ot meg nem haladó szelvénycsökkenést akkor lehet megvalósítani, ha az káros sebességnövekedést nem okoz.
8.2.3. A bújtató meder alatt átvezetett csövét úgy kell kialakítani, hogy a mederfenék alatt – figyelembe véve a folyamatban levő és tervezett mederrendezési munkákat – legalább 1,0 m-rel mélyebben haladjon.
8.2.4. Csatornahíd és csőhíd alsó élének kialakításánál a hidakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.
8.2.5.1. Hullámtéren öntöző-, táp- és belvízcsatornát, valamint csapadékvíz-elvezető nyílt csatornát átvezetni a folyó és a töltés kezelőjének esetenkénti előírásai szerint szabad.
8.2.5.2. Hullámtéren vízellátási és szennyvízelvezető gravitációs nyíltcsatornát átvezetni tilos. Vízzáró vezeték a terepszint alatt átvezethető.
9. Vízilétesítmény keresztezése és megközelítése vízilétesítménnyel
9.1. Öntöző-, táp- és belvízcsatorna
9.1.1.1. A csatornák egymással való keresztezését úgy kell kialakítani, hogy a vizek egymással ne keveredhessenek, kivéve azt az esetet, amikor vízátvezetés, illetve leürítés céljára külön berendezés létesül.
9.1.1.2. Belvízcsatornát keresztező műtárgyat úgy kell kialakítani, hogy a mértékadó belvízhozam átvezetésénél, legfeljebb 4 cm-es duzzasztást okozzon.
9.1.1.3. Öntöző és tápcsatornáknál a megengedhető duzzasztás mértékét esetenként vizsgálni kell.
9.1.2. A meder alatt átvezetett csövet úgy kell kialakítani, hogy a mederfenék alatt – figyelembe véve a folyamatban levő és tervezett mederbővítési munkákat is – legalább 1,0 m-rel mélyebben haladjon. Ez a távolság mederburkolattal ellátott keresztezés esetén a meder kezelőjének eseti előírása szerint kisebb is lehet.
9.1.3. A csatornát áthidaló szerkezet alsó élét úgy kell kialakítani, hogy belvízcsatornán, valamint öntöző- és tápcsatornán a keresztezett szakaszra jellemző partél, illetve töltéskorona felett 0,5 m-rel magasabban legyen, minden esetben figyelembe véve a fejlesztést is.
9.1.4. A keresztezésnél esetenként vizsgálni kell és megoldani mindkét csatornán a fenntartógép mozgásának biztosítását.
9.1.5. Az öntöző-, táp- és belvízcsatornák egymás mellett a fenntartási igényeket, valamint – a szivárgási szempontból is vizsgált – állékonysági feltételeket kielégítő távolságban vezethetők.
9.1.6. Vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyomóvezetékkel és gravitációs zárt vezetékkel a térszín alatt való keresztezésnél és megközelítésénél a 8. pont előírásai értelemszerűen alkalmazandók.
9.2. Árvízvédelmi vonal
9.2.1. Az árvízvédelmi töltést és falat keresztező-, öntöző-, táp- és belvízcsatornák vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető vezetékek műtárgyának alakját, illetve hosszát a szivárgási viszonyok, és töltésfejlesztés szelvényméreteinek figyelembevételével kell meghatározni.
9.2.2. Elsőrendű árvízvédelmi töltésbe épített, víz átvezetésére alkalmas műtárgyon a töltés víz- és mentett oldalán elzárószerkezetet kell beépíteni. Amennyiben a víz árvízvédelmi tározóba történő kivezetésének célja az árhullám magasságának csökkentése és a tározó korona szintje megegyezik a fővédvonal korona szintjével, vagy a tározó túltöltés elleni védelme más módon megoldott, úgy egy főelzárással, illetve kétoldali ideiglenes elzárással kell a vízkivezető műtárgyat kialakítani. Másod- és harmadrendű árvízvédelmi töltés esetén biztosítani kell, hogy az átereszek, hidak, egyéb nyílások a víz felőli oldalon, legalább kétsoros betétpallóval vagy betétgerendával elzárhatók legyenek.
9.2.3. Az árvízvédelmi műbe épített csőzsilip legkisebb belső szelvény mérete 0,8 m lehet.
9.2.4.1. * Elsőrendű árvízvédelmi töltésbe épített gravitációs csőzsilipet mindkét végén kettős elzárószerkezettel kell ellátni. A második elzárás betétpallókkal is megoldható. A kettős elzárást és a csövet a mértékadó árvízszint előírt magassági biztonsággal növelt magasságát alapul véve kell méretezni.
9.2.4.2. *
9.2.4.3. A hullámtéri oldalon az elzárásokat úgy kell kialakítani, hogy a legnagyobb árvíznél is biztonságosan kezelhetők legyenek.
9.2.5. Elsőrendű árvízvédelmi töltésbe épített szivattyútelep nyomócsövéül is szolgáló csőzsilipet mindkét végén, árvíz idején is biztonságosan működtethető, a mértékadó árvízszint előírt magassági biztonsággal növelt magasságát alapul véve méretezett, kettős elzárással kell megépíteni. A második elzárás betétpallókkal is megoldható.
9.2.6. Elsőrendű árvízvédelmi töltésbe épített táblás zsilip és árvízkapu üzemi elzárásán kívül, a mindkét oldali ideiglenes elzárást is a mértékadó árvízszint előírt magassági biztonsággal növelt magassági alapulvételével kell méretezni. Mindhárom elzárás kezelését a legmagasabb árvízszintnél is biztosítani kell.
9.2.7.1. Árvízi meder alatti, az árvízvédelmi töltést is keresztező bújtatót mindkét végén a mértékadó árvíz, illetve az eddig előfordult legnagyobb vízállás közül a magasabb ellen védő kettős elzárószerkezettel kell ellátni.
9.2.7.2. A második elzárás betétpallókkal is megoldható. Biztosítani kell a vízzárás teljességét és vizsgálhatóságát. A meder alatti rész felső szintjét a meglevő, illetve a fejlesztés során tervezett mederfenék alatt legalább 1 m mélyen kell kialakítani.
9.2.7.3. A bújtató környezetében mederbiztosítást kell létesíteni.
9.2.8.1. Szivattyútelep nyomócsövét lehetőleg, szivornyát minden esetben a mértékadó árvízszint, illetve az eddig előfordult legnagyobb vízállás közül a magasabb felett kell az árvízvédelmi töltésen átvezetni és a töltés mindkét oldalán, árvízkor is biztonságosan kezelhető elzárószerkezettel kell ellátni.
9.2.8.2. Szivattyútelep nyomócsöve esetében a mentett oldali elzárás a szivattyútelepen levő tolózárral vagy más működtethető szerkezettel is megoldható.
9.2.8.3. Szivattyútelep mélyvezetésű acél nyomócsövét vasbeton védőköpennyel kell körülvenni.
9.2.8.4. Szivattyútelep árvízvédelmi töltésbe helyezett nyomócsövét szigetelés és visszatakarás előtt, a keresztezés teljes hosszában, az üzemi nyomás 1,5-szeres értékének 0,1 MPa-lal növelt, nyomással próbanyomásnak kell alávetni.
9.2.9. Szivattyútelep alépítménye árvízvédelmi töltést a mentett oldalon, a töltés fejlesztési szelvényének alapulvételével meghatározott lábvonalánál jobban nem közelíthet meg. A mélyvezetésű nyomócső vagy az erre használt csőzsilip hullámtér felőli elzáróaknája a hullámtéri rézsű – a fejlesztési szelvény alapulvételével meghatározott – folyó felőli, legfeljebb fele részben építhető.
9.2.10. A szivattyútelephez csatlakozó csatornát a szivárgási viszonyoktól függő burkolattal kell ellátni.
9.2.11. A hullámtér alatt átvezetett, az elsőrendű árvízvédelmi töltést is keresztező nyomóvezetéket, a töltés mentett oldali védősávján kívül elhelyezett, árvíz idején is kezelhető elzárószerkezettel kell megépíteni.
9.2.12. Árvízvédelmi töltésbe helyezett nyomócsövet a próbanyomásnyál az üzemi nyomás 1,5-szeres értékének 0,1 MPa-lal növelt értékével kell ellenőrizni.
9.2.13.1. A szivornya aknáját a hullámtéren az árvízvédelmi töltés védősávján belül is el lehet helyezni, a mentett oldalon az árvízvédelmi töltés védősávján kívül kell elhelyezni.
9.2.13.2. A szivornyához csatlakozó csatornát a szivárgási viszonyoktól függő burkolattal kell ellátni.
9.3. Vízellátási, csapadékvíz- és szennyvízelvezető nyomóvezeték és gravitációs vezeték
9.3.1. A nyomóvezetékek egymással való keresztezésénél legfelül az ivóvizet szállító vezetéket, legalul a szennyvizet szállító vezetéket kell vezetni. Ivóvizet szállító nyomóvezeték alatt csővédelem nélkül 1,0 m-es védőtávolságot kell betartani.
9.3.2. Ha a csatornavezeték magasabban fekszik, mint a nyomóvezeték, akkor a gravitációs csapadékvíz- és szennyvízelvezető csővezeték és ivóvizet szállító nyomóvezeték kereszteződésénél a csatornavezetéket a keresztezési ponttól számított 2–2 m hosszúságú vízzáró védőcsőben kell elhelyezni, és állékonyságát biztosítani kell.
9.3.3. Ha a csővezeték mélyebben fekszik, mint a nyomóvezeték és
9.3.3.1. a két vezeték vízszintes érintősíkok között mért függőleges távolsága 0,5 m-nél kisebb, a nyomóvezetéket úgy kell megépíteni, hogy a kereszteződési pont mindkét irányban mért 2–2 m, összesen tehát 4 m hosszúságon belül a nyomóvezetéken csőkötés ne legyen, a csővezetéket pedig a keresztezési ponttól mindkét irányban még 1–1 m, összesen tehát 2 m hosszban csővédelemmel, legalább 10 cm vastag betonköpennyel kell ellátni,
9.3.3.2. a két vezeték vízszintes érintősíkok között mért függőleges távolsága 0,5–1 m között van, a csővezetéket kell a keresztezési ponttól mindkét irányban 1–1 m, összesen 2 m hosszban, legalább 10 cm vastag betonburkolattal kell ellátni.
9.3.4. A nyomóvezeték és gravitációs csővezeték egymást – az ivóvizet szállító vezetékre előírt védőtávolság betartásával – esetenként meghatározott távolságra közelíthetik meg.
9.3.5. Ivóvizet vagy ivóvíz minőségű vizet szállító nyomóvezeték és egyéb vezeték között – függőleges érintősíkok között mérve – a következő vízszintes távolságokat kell tartani:
9.3.5.1. ha az ivóvizet szállító nyomóvezeték halad mélyebben, akkor 1,0 m,
9.3.5.2. ha az ivóvizet szállító nyomóvezeték magasabban halad, de a talajvízben vagy közvetlen közelében, a maximális talajvízszint felett 0,4 m-en belül helyezkedik el, akkor 1,0 m-t, és ha két vezeték távolsága 2,0 m-nél kisebb a csővezeték állékonyságát biztosítani kell,
9.3.5.3. ha az ivóvizet szállító nyomóvezeték száraz talajban magasabban, a maximális talajvízszint felett 0,4 m-en kívül halad, 0,5 m-t.
9.3.6. Száraz talajban vezetett ivóvizet szállító nyomóvezeték esetén, ha az előírt távolságok betartása valamilyen ok miatt nem lehetséges, a távolság csökkenthető, de az egyéb vezetéket az érintett szakaszon védőcsőben kell vezetni.
