AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016. június 8-i (EU) 2016/1011 RENDELETE

a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról ^* 

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére ^* ,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ^* ,

rendes jogalkotási eljárás keretében ^* ,

mivel:

(1) Számos pénzügyi eszköz és pénzügyi ügylet árazása függ a referenciamutatók pontosságától és integritásától. Az olyan irányadó kamatlábak, mint a LIBOR és az EURIBOR komoly manipulálásával kapcsolatos esetek, továbbá az energia- és olaj- és devizapiaci referenciamutatók manipulálásával kapcsolatos állítások rámutatnak, hogy a referenciamutatók összeférhetetlenséggel lehetnek érintettek. A mérlegelésen alapuló, illetve a gyenge irányítási rendszerek növelik a referenciamutatók manipuláció általi sebezhetőségét. A referenciamutatóként felhasznált indexek pontosságát és integritását érintő hibák vagy az azokkal kapcsolatos kételyek alááshatják a piaci bizalmat, veszteséget okozhatnak a fogyasztóknak és a befektetőknek, egyúttal torzíthatják a reálgazdasági folyamatokat. Szükséges tehát biztosítani a referenciamutatók és a referenciamutatók meghatározása folyamatának pontosságát, megalapozottságát és integritását.

(2) A 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a jegyzett pénzügyi eszköz árazásához felhasznált referenciamutatók megbízhatóságára vonatkozóan. A 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a kibocsátók által felhasznált referenciamutatókra vonatkozóan. A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  tartalmaz bizonyos rendelkezéseket az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoknak (a továbbiakban: ÁÉKBV) minősülő befektetési alapok által felhasznált referenciamutatókra vonatkozóan. Az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  tartalmaz bizonyos rendelkezéseket, amelyek megtiltják a nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatban felhasznált referenciamutatók manipulálását. Ugyanakkor ezek a jogalkotási aktusok csak bizonyos referenciamutatók egyes szempontjaival foglalkoznak, és egyrészt nem kezelik a referenciamutatók előállítási folyamatának valamennyi sebezhető pontját, másrészt pedig nem fedik le a pénzügyi ágazat által felhasznált valamennyi pénzügyi referenciamutatót.

(3) A referenciamutatók nélkülözhetetlenek a határokon átnyúló ügyletekhez, ezáltal a pénzügyi eszközök és szolgáltatások széles köre tekintetében elősegítik a belső piac hatékony működését. A pénzügyi ügyletekben - különösen jelzáloghiteleknél - referencia-kamatlábként alkalmazott, valamely tagállamban előállított számos referenciamutatót más tagállamok hitelintézetei és fogyasztói használnak fel. Emellett ezek a hitelintézetek e pénzügyi ügyletekre gyakran a határokon átnyúló bankközi piacon kötnek fedezeti ügyletet, vagy ott szerzik be hozzájuk a forrásokat. Nemzeti szinten csak néhány tagállam fogadott el referenciamutatókra vonatkozó szabályokat, ám az általuk kialakított jogi keretek máris eltéréseket mutatnak olyan szempontok kapcsán, mint például a hatály. Emellett, mivel az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (a továbbiakban: IOSCO) által 2013. július 17-én elfogadott, pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elvek (a továbbiakban: pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elvek), a 2012. október 5-én elfogadott olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó elvek (a továbbiakban együtt: IOSCO-elvek) bizonyos rugalmasságot tesznek lehetővé pontos hatályuk és végrehajtásuk vonatkozásában, a tagállamok valószínűleg ezen elveket eltérő módon alkalmazó szabályokat fogadnának el nemzeti szinten.

(4) Ezek az eltérő megközelítések a belső piac széttöredezéséhez vezetnek, mivel a referenciamutató-kezelők és -felhasználók más-más tagállamban más-más szabályoknak lesznek kitéve. Így előfordulhatna, hogy az egyik tagállamban előállított referenciamutató más tagállamokban nem használható fel. A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben felhasznált referenciamutatók pontosságát és integritását biztosítani hivatott, harmonizált keret hiánya miatt, vagy a befektetési alapok teljesítményének mérése érdekében, az Unióban valószínűsíthető, hogy a tagállamok jogszabályainak eltérései akadályozzák majd a referenciamutató-előállítás belső piacának zavartalan működését.

(5) Az uniós fogyasztóvédelmi szabályok nem foglalkoznak a pénzügyi ügyletekben hivatkozott referenciamutatókkal kapcsolatos megfelelő információk kérdésével. A referenciamutatók felhasználásával kapcsolatban az egyes tagállamokban felmerülő fogyasztói panaszok és peres eljárások eredményeként valószínűsíthető, hogy a tagállamok a fogyasztóvédelem jogos céljától vezérelve egymástól eltérő nemzeti szintű intézkedéseket fogadnának el, ami a fogyasztóvédelem eltérő szintjeihez kapcsolt különböző versenyfeltételek okán a belső piac szétaprózódásához vezethet.

(6) Következésképpen a belső piac - különösen a pénzügyi piacok - megfelelő működésének biztosítása és működési feltételeinek javítása, valamint a fogyasztók és befektetők magas szintű védelmének biztosítása érdekében helyénvaló a referenciamutatók uniós szintű szabályozási keretének meghatározása.

(7) Helyénvaló és szükséges, hogy az említett keretek rendelet formáját öltsék, hogy a referenciamutatók előállításában, a referenciamutatókkal kapcsolatos adatszolgáltatásban és a referenciamutatók felhasználásában érintett személyekre közvetlen kötelezettségeket megállapító rendelkezéseket az Unió egész területén egységesen alkalmazzák. Mivel a referenciamutatók előállítására vonatkozó jogi keretek szükségképpen kiterjednek az ilyen referenciamutató-előállítás vonatkozásait érintő, pontos követelményeket meghatározó intézkedésekre, a választott megközelítés akár csekély eltérései is jelentős akadályát jelenthetik a referenciamutatók határokon átnyúló felhasználásának. Ennélfogva a közvetlenül alkalmazandó rendelet alkalmazása csökkenti annak lehetőségét, hogy a tagállamok egymástól eltérő intézkedéseket hozzanak nemzeti szinten, ezáltal pedig egységes megközelítést és nagyobb jogbiztonságot garantál, és megelőzi a referenciamutatók határon átnyúló előállításával kapcsolatos jelentős akadályozó tényezők felmerülését.

(8) E rendelet hatályának olyan tágnak kell lennie, hogy lehetővé tegye megelőző jellegű szabályozási keret létrehozását. A referenciamutatók előállítása során mód nyílik mérlegelésre, és szükségképpen jelen vannak bizonyos típusú összeférhetetlenségek, következésképpen lehetőség nyílik és késztetés mutatkozik a referenciamutatók manipulálására. Az ilyen kockázati tényezők minden referenciamutató tekintetében közösek, és azokat megfelelő irányítási és ellenőrzési követelmények alá kell vonni. A kockázat mértéke azonban eltérő, ezért az adott körülményeknek megfelelő, differenciált megközelítésre van szükség. Mivel a referenciamutatók sebezhetősége és fontossága időben változó, ha a szabályozás csak a jelenleg fontos vagy sebezhető indexekre korlátozódna, akkor figyelmen kívül hagyná a referenciamutatókkal kapcsolatos jövőbeli kockázatokat. A jelenleg szűk körben felhasznált referenciamutatók a jövőben szélesebb körben elterjedhetnek, amelynek eredményeként esetükben akár csekély mértékű manipuláció is jelentős hatással járhat.

(9) E rendelet hatálya szempontjából azt kell döntő tényezőnek tekinteni, hogy a kimeneti érték meghatározza-e a pénzügyi eszköz vagy a pénzügyi ügylet értékét, vagy méri-e a befektetési alap teljesítményét. Tehát a rendelet hatálya nem függhet a bemeneti adatok jellegétől. Következésképpen a rendelet hatályának ki kell terjednie a gazdasági jellegű adatokból (például részvényárfolyamokból és az egyéb nem gazdasági jellegű számadatokból) vagy értékekből (például időjárási paraméterekből) számított referenciamutatókra egyaránt. Az e rendelet által megállapított szabályozási keretnek el kell ismernie a létező referenciamutatók nagy számát és ezeknek a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra gyakorolt eltérő hatásait is. E rendeletnek arányos választ kell nyújtania azokra a kockázatokra is, amelyeket különböző referenciamutatók hordoznak magukban. E rendelet hatályának ezért olyan referenciamutatóra kell kiterjednie, amelyet szabályozott kereskedési helyszínen jegyzett vagy ott forgalmazott pénzügyi eszköz árazásához használnak fel.

(10) Jelentős számú fogyasztó részese olyan pénzügyi ügyleteknek, különösen jelzáloggal biztosított fogyasztói hitelmegállapodásoknak, amelyek referenciájaként ugyanilyen kockázatoknak kitett referenciamutatók szolgálnak. Ebből kifolyólag e rendelet hatályának ki kell terjednie a 2008/48/EK ^*  és a 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvekben ^*  meghatározott hitelmegállapodásokra.

(11) Számos olyan befektetési index kapcsán merülnek fel súlyos összeférhetetlenségek, amelyeket valamely alap, például egy ÁÉKBV-alap teljesítményének mérésére használnak fel. Ezen referenciamutatók egy részét közzéteszik, más részét - díjmentesen vagy díjfizetés ellenében - elérhetővé teszik a nyilvánosság vagy a nyilvánosság egy része számára, és manipulációjuk kedvezőtlenül érintheti a befektetőket. Ebből kifolyólag e rendelet hatálya kiterjed a befektetési alapok teljesítményének mérésére felhasznált indexekre és referencia-kamatlábakra.

(12) Minden, a referenciamutatókhoz bemeneti adatot szolgáltató is gyakorolhat mérlegelést, és esetükben is felmerülhet összeférhetetlenség, továbbá annak a kockázata, hogy ők is manipuláció forrásai lehetnek. A referenciamutatókhoz történő adatszolgáltatás önkéntes tevékenység. Bármely olyan kezdeményezés, amely üzleti modelljük jelentős átalakítására kötelezi az adatszolgáltatókat, az általuk biztosított adatszolgáltatás beszüntetését eredményezheti. Mindamellett az olyan adatszolgáltatók számára, akik vagy amelyek már ma is szabályozás és felügyelet alá tartoznak, a megfelelő irányítási és ellenőrzési rendszerek kialakítására vonatkozó előírások várhatóan nem jelentenek majd tetemes költséget vagy aránytalanul nagy adminisztratív terhet. Ezért ez a rendelet kötelezettségeket állapít meg a felügyelt adatszolgáltatók számára. Amennyiben egy referenciamutatót már rendelkezésre álló adatok alapján határoznak meg, az ilyen adatok forrását nem kell adatszolgáltatónak tekinteni.

(13) A pénzügyi referenciamutatók felhasználása nem korlátozódik a pénzügyi eszközök és ügyletek kibocsátására és előállítására. A pénzügyi szektor a referenciamutatókat befektetési alapok teljesítményének mérésére is felhasználja a hozam nyomon követése vagy egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak meghatározása céljából. Egy adott referenciamutatót lehet közvetlenül felhasználni pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciamutatójaként vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére, illetve közvetetten, több referenciamutató kombinálásával. Utóbbi esetben a kombináción belül az egyes indexekhez rendelt súlyok pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet kifizetési értékének megállapítása vagy egy befektetési alap teljesítményének mérése céljából történő meghatározása és felülvizsgálata is felhasználást valósít meg, mivel ennek a tevékenységnek - szemben a referenciamutatók meghatározásával - a mérlegelés nem része. Egy adott referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök birtoklása nem minősül a referenciamutató felhasználásának.

(14) A központi bankok már megfelelnek az annak biztosítását szolgáló elveknek, standardoknak és eljárásoknak, hogy tevékenységüket feddhetetlen és független módon végezzék. Következésképp nem szükséges, hogy a központi bankok e rendelet hatálya alá tartozzanak. Amennyiben a központi bankok referenciamutatókat készítenek és különösen ha azokat ügyleti célokra szánják, az ő felelősségük, hogy meghatározzák a megfelelő belső eljárásokat e referenciamutatók pontosságának, feddhetetlenségének, megbízhatóságának és függetlenségének biztosítására, különös tekintettel a kezelés és a számítási módszertan átláthatóságára.

(15) Továbbá az olyan közhatalmi szervek sem tartoznak e rendelet hatálya alá, amelyek közpolitikai célokat szolgáló referenciamutatókat szolgáltatnak vagy ilyen mutatók szolgáltatását ellenőrzik, ideértve a foglalkoztatással, a gazdasági tevékenységgel és az inflációval kapcsolatos intézkedéseket is, így a nemzeti statisztikai hivatalok sem.

(16) A referenciamutató-kezelő az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely ellenőrzést gyakorol a referenciamutató előállítása felett és így különösen alkalmazza a referenciamutató meghatározásához szükséges rendelkezéseket, gyűjti és elemzi a bemeneti adatokat, megállapítja a referenciamutató értékét, és közzéteszi azt. A referenciamutató-kezelő egy vagy több említett feladatot kiszervezhet harmadik személyhez, beleértve a referenciamutató közzétételét vagy kiszámítását, illetve más, a referenciamutató előállításával kapcsolatos releváns szolgáltatást vagy tevékenységet. Amennyiben azonban valamely személy saját újságírói tevékenysége keretében csupán közzéteszi a referenciamutatót vagy hivatkozik arra, ám nem gyakorol ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett, úgy e személyre nem kell alkalmazni az e rendelet által a referenciamutató-kezelőkre előírt követelményeket.

(17) Az indexeket valamilyen képlet vagy más módszertan használatával az alapul szolgáló értékek alapján számítják ki. E képlet megalkotása, a szükséges számítás elvégzése és a bemeneti adatok meghatározása során lehetőség van a mérlegelésre, amely a manipuláció kockázatát hordozza magában. Következésképp e rendelet hatályának ki kell terjednie a mérlegeléssel, mint jellemzővel rendelkező összes referenciamutatóra.

(18) Azokban az esetekben azonban, amikor egyetlen ár vagy érték szolgál valamely pénzügyi eszköz referenciájaként - például amikor egy opció vagy határidős ügylet referenciaárát egyetlen értékpapír ára határozza meg - nincs számítás, nincsenek bemeneti adatok és nincs mérlegelés sem. Következésképp az egyetlen áron vagy egyetlen értéken alapuló referenciaárak e rendelet alkalmazásában nem tekintendők referenciamutatónak.

(19) A központi szerződő felek által előállított referenciaárak vagy elszámolási árak nem tekintendők referenciamutatónak, mivel ezeket elszámolás, biztosíték meghatározása vagy kockázatkezelés céljából, azaz nem valamely pénzügyi eszköz alapján fizetendő összeg vagy pénzügyi eszköz értékének meghatározása céljából használják fel.

(20) E rendelet alkalmazásában a hitelkamatlábak hitelezők általi megállapítása nem minősül referenciamutató-előállításnak. A hitelezők által megállapított hitelkamatlábakat vagy belső döntéssel határozzák meg vagy egy index (például az EURIBOR) alapján számolják ki. Az első esetben a hitelező nem tartozik e rendelet hatálya alá a saját ügyfeleivel kötött pénzügyi ügyletekkel kapcsolatos tevékenysége vonatkozásában, az utóbbi esetben pedig a hitelező csak a referenciamutató felhasználójának minősül.

(21) A referenciamutatók integritásának biztosítása érdekében a referenciamutató-kezelők számára megfelelő irányítási rendszerek működtetését kell előírni, amelyek révén ellenőrizhetik az összeférhetetlenségeket, és fenntarthatják a referenciamutatókba vetett bizalmat. A referenciamutató-kezelők nagy része - akár megfelelő irányítás esetén is - ki van téve összeférhetetlenségeknek, és adott esetben egyes kérdések mérlegelésére és eldöntésére kényszerülhet, ami az érdekelt felek különböző csoportjait érinti. Fontos tehát, hogy a referenciamutató-kezelők olyan, az integritás követelményét figyelembe vevő funkcióval rendelkezzenek az irányítási rendszerek végrehajtásának és hatékonyságának felügyeletére, amely hatékony felügyeletet biztosít.

(22) A referenciamutatók manipulálása vagy megbízhatatlansága kárt okozhat a befektetőknek és a fogyasztóknak. E rendeletnek ezért a referenciamutató-kezelők és az adatszolgáltatók tekintetében meg kell határoznia a nyilvántartások megőrzésére vonatkozó kötelezettségek keretét, valamint biztosítania kell a referenciamutatók céljával és módszertanával kapcsolatos átláthatóságot, elősegítve ezáltal az esetleges kárigények igazságosabb és hatékonyabb rendezését a nemzeti vagy az uniós jognak megfelelően.

(23) E rendelet végrehajtásának ellenőrzéséhez, illetve annak hatékony betartatásához utólagos elemzésre és tényadatokra van szükség. E rendeletnek ezért előírásokat kell meghatároznia a referenciamutató-kezelők megfelelő nyilvántartás vezetésére vonatkozóan, amely a referenciamutató egy kellően hosszú időszakra történő kiszámítására vonatkozik. A referenciamutató által mérni hivatott valóságelem és annak környezete idővel valószínűsíthetően változik. Ebből kifolyólag a referenciamutató előállítási folyamatát és módszertanát időről időre felül kell vizsgálni az esetleges hiányosságok és fejlesztési lehetőségek feltárása érdekében. A referenciamutatók előállításával kapcsolatos hiányosságok sok érdekelt felet érinthetnek, akik segíthetnek ezen hiányosságok feltárásában. E rendelet ennélfogva létrehoz a referenciamutató-kezelők számára egy panaszok kezelésére szolgáló mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy az érdekelt felek panaszt tehessenek a referenciamutató-kezelőnél, és amely biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő objektív módon megvizsgálja a panaszok megalapozottságát.

(24) A referenciamutatók előállítása gyakran fontos funkciók - például a referenciamutató kiszámítása, a bemeneti adatok összegyűjtése és a referenciamutató közlése - kiszervezésével jár. Az irányítási rendszerek hatékonyságának biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy a funkciók kiszervezése a referenciamutató-kezelőket ne mentesítse egyetlen kötelezettségük vagy felelősségük alól sem, továbbá, hogy a kiszervezés oly módon valósuljon meg, hogy az ne korlátozza a referenciamutató-kezelő képességét a kötelezettségeinek és felelősségeinek való megfelelésre, illetve az érintett illetékes hatóság képességét a referenciamutató-kezelők felett gyakorolt felügyelet tekintetében.

(25) A bemeneti adatok központi fogadója a referenciamutató-kezelő, amely konzisztens módon tudja vizsgálni a bemeneti adatok integritását és pontosságát. Szükséges tehát, hogy e rendelet megkövetelje, hogy a referenciamutató-kezelők, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a bemeneti adatok nem felelnek meg annak a piaci vagy gazdasági valóságnak, amelynek a mérésére az adott referenciamutató hivatott, bizonyos intézkedéseket tegyenek, ideértve a bemeneti adatok, az adatszolgáltató vagy a módszer megváltoztatására, illetve egyéb, a referenciamutató előállításának megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket. Továbbá a referenciamutató-kezelő - az általa megvalósított ellenőrzési rendszer részeként - intézkedéseket tesz, amennyiben lehetséges, a bemeneti adatnak a referenciamutató közzétételét megelőzően történő figyelemmel kísérésére és a közzétételét követő hitelesítésére, ideértve adott esetben az említett adatok történelmi mintákkal való összehasonlítását.

(26) A bemeneti adatok szolgáltatásával összefüggésben gyakorolható bárminemű mérlegelési jogkör lehetőséget teremt a referenciamutató manipulálására. Amennyiben a bemeneti adat ügyleti adat, kisebb a mérlegelési lehetőség, így korlátozottabb az adat manipulálásának kockázata. Ebből kifolyólag a referenciamutató-kezelőknek általános szabályként tényleges ügyletekre vonatkozó bemeneti adatokat kell használniuk, amennyiben azok rendelkezésre állnak, azokban az esetekben azonban, amikor a referenciamutató integritásának és pontosságának garantálásához az ügyleti adatok hiányosak vagy pontatlanok, más adatok is felhasználhatók.

(27) A referenciamutatónak az általa lekövetni hivatott gazdasági valóság mérése tekintetében értelmezett pontossága és megbízhatósága a használt módszertantól és a bemeneti adatoktól függ. Következésképp olyan átlátható módszertant kell alkalmazni, amely garantálja a referenciamutató megbízhatóságát és pontosságát. Ez az átláthatóság nem az adott referenciamutató meghatározásához alkalmazott képlet közzétételét jelenti, hanem olyan elemek nyilvánosságra hozatalát, amelyek elegendőek ahhoz, hogy az érintett felek megértsék hogyan állítják elő a referenciamutatót, és szándékolt felhasználásukkal kapcsolatban értékelni tudják azok reprezentativitását, relevanciáját és megfelelőségét.

(28) A referenciamutató pontosságának folyamatos fenntartása érdekében szükségessé válhat a módszertan megváltoztatása, de a módszertan változtatásai hatással vannak az érdekelt felekre és a referenciamutató felhasználóira. Szükség van tehát a referenciamutató módszertanának megváltoztatása esetén követendő - a konzultációs követelményeket is magukban foglaló - eljárások pontosítására annak érdekében, hogy a felhasználók és az érdekelt felek meg tudják tenni a szóban forgó változtatások miatt szükséges intézkedéseket, illetve jelezni tudják a referenciamutató-kezelő felé, ha kétségeik merülnek fel e változtatásokkal kapcsolatban.

(29) Adott esetben a referenciamutató-kezelő alkalmazottai is észlelhetik e rendelet megsértését, vagy azonosíthatnak olyan potenciális sebezhető pontokat, amelyek manipulációhoz vagy annak kísérletéhez vezethetnek. E rendelet ezért olyan keretet vezet be, amely révén az alkalmazottak bizalmas úton felhívhatják a referenciamutató-kezelők figyelmét a rendelet esetleges megsértésére.

(30) A referenciamutatók integritása és pontossága az adatszolgáltatók által közölt bemeneti adatok integritásától és pontosságától függ. Elengedhetetlen, hogy az adatszolgáltatók említett bemeneti adatokkal kapcsolatos kötelezettségei egyértelműen meg legyenek határozva, hogy az e kötelezettségeknek való megfelelésre támaszkodni lehessen, és hogy ezek a kötelezettségek összhangban legyenek a referenciamutató-kezelő által használt kontrollel-járásokkal és módszertannal. Ehhez a referenciamutató-kezelőnek magatartási kódexet kell kidolgoznia, amelyben rögzíti ezeket a követelményeket és az adatszolgáltatóknak a bemeneti adatok szolgáltatására vonatkozó felelősségét. A referenciamutató-kezelőnek meg kell győződnie arról, hogy az adatszolgáltatók betartják a magatartási kódexet. Amennyiben az adatszolgáltatók harmadik országban találhatók, a referenciamutató-kezelőnek amennyire lehetséges meg kell győződnie erről.

(31) Az adatszolgáltatók potenciálisan ki vannak téve összeférhetetlenségnek, a bemeneti adatok meghatározása kapcsán pedig mérlegelési jogkörük lehet. Ebből kifolyólag szükséges, hogy az adatszolgáltatók tekintetében irányítási rendszerek érvényesüljenek, annak érdekében, hogy biztosítva legyen az említett összeférhetetlenségek kezelése, és az, hogy pontos bemeneti adatokat szolgáltassanak, amelyek megfelelnek a referenciamutató-kezelő követelményeinek, és hitelesíthetők.

(32) Számos referenciamutatót kereskedési helyszínről, jóváhagyott közzétételi mechanizmusból, összesítettadat-szolgáltatóktól vagy jelentéstételi mechanizmusból, energiatőzsdéről vagy kibocsátásiegység-aukciókból származó bemeneti adatok alapján, képlet alkalmazásával határoznak meg. Bizonyos helyzetekben az adatgyűjtést kiszervezik egy olyan szolgáltatóhoz, amely az adatokat teljes egészében és közvetlenül az említett szervezetektől kapja. Ezekben az esetekben a hatályos szabályozás és felügyelet biztosítja a bemeneti adatok integritását és átláthatóságát, illetve az irányítási követelmények és a jogsértések bejelentésére szolgáló eljárások érvényesülését. Ezért ezek a referenciamutatók kevésbé vannak kitéve a manipuláció kockázatának, független ellenőrzés alá esnek, és emiatt a referenciamutató-kezelők mentesülnek az e rendelettel megállapított bizonyos kötelezettségek alól.

(33) A referenciamutatók különböző típusai és ágazatai más-más jellemzőkkel, sebezhető pontokkal és kockázatokkal rendelkeznek. E rendelet rendelkezéseit ezért tovább kell részletezni a referenciamutatók egyes ágazatainak és típusainak megfelelően. A referencia-kamatlábak olyan referenciamutatók, amelyek fontos szerepet játszanak a monetáris politika transzmissziójában, ezért e rendeletnek e referenciamutatókra külön rendelkezéseket kell bevezetnie.

(34) A fizikai árupiacok olyan egyedülálló jellemzőkkel rendelkeznek, amelyeket figyelembe kell venni. Az árupiaci referenciamutatók széles körben felhasználtak és ágazatspecifikus jellemzőkkel rendelkezhetnek, ezért e rendeletnek e referenciamutatókra külön rendelkezéseket kell bevezetnie. Bizonyos árupiaci referenciamutatók ki vannak zárva e rendelet hatálya alól, azonban tiszteletben kellene tartaniuk a nemzetközileg elfogadott releváns IOSCO-elveket. Az árupiaci referenciamutatók kritikussá válhatnak, mivel a rendszer nem korlátozódik azokra a referenciamutatókra, amelyek többségükben felügyelt szervezetekből álló adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapulnak. A II. mellékletben szereplő kritikus árupiaci referenciamutatók esetében nem alkalmazandók e rendelet kötelező hozzájárulásra és kollégiumokra vonatkozó rendelkezései.

(35) A kritikus referenciamutatók kudarca hatással lehet a piac integritására, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra, a reálgazdaságra, vagy a háztartások és a tagállami vállalkozások finanszírozására. A kritikus referenciamutatók kudarcának e potenciális destabilizáló hatásai egy vagy több tagállamot is érinthetnek. Ezért szükséges, hogy ez a rendelet szabályozza e kritikusnak tekintett referenciamutatók meghatározásának folyamatát, és további követelményeket is tartalmazzon az ilyen referenciamutatók integritásának és megalapozottságának garantálása érdekében.

(36) A kritikus referenciamutatókat kvantitatív kritérium alapján vagy kvantitatív és kvalitatív kritériumok kombinálásával lehet meghatározni. Emellett, amennyiben egy referenciamutató nem felel meg a megfelelő kvantitatív küszöbértéknek, azt mégis el lehet ismerni kritikus referenciamutatónak, ha nincs vagy nagyon kevés piaci alapú helyettesítője van, valamint léte és pontossága releváns a piac integritása, a pénzügyi stabilitás vagy a fogyasztók védelme szempontjából egy vagy több tagállamban, és ha valamennyi érintett illetékes hatóság egyetért abban, hogy azt kritikusnak kell elismerni. Az érintett illetékes hatóságok közötti nézeteltérés esetén a referenciamutatókezelő illetékes hatóságának döntését kell érvényesnek tekinteni a referenciamutató kritikussá minősítése vonatkozásában. Ilyen esetben az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ^*  létrehozott Európai Értékpapírpiaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) véleményt tehet közzé a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának értékeléséről. Egy illetékes hatóság továbbá kritikusnak minősíthet egy referenciamutatót bizonyos kvalitatív kritériumok alapján is, amennyiben a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltatók többsége is tagállamában található. Valamennyi kritikus referenciamutatónak szerepelnie kell egy, a Bizottság által kiadott végrehajtási jogi aktus révén létrehozott jegyzéken, melyet rendszeresen felül kell vizsgálni és frissíteni.

(37) Amennyiben egy referenciamutató-kezelő megszünteti egy kritikus referenciamutató kezelését, ez érvénytelenné tehet pénzügyi ügyleteket vagy pénzügyi eszközöket, veszteséget okozhat a fogyasztóknak és a befektetőknek, és hatással lehet a pénzügyi stabilitásra. Olyan jogkört kell tehát biztosítani az érintett illetékes hatóság részére, amely alapján egy kritikus referenciamutató esetében kötelező kezelést írhat elő a szóban forgó referenciamutató megőrzése érdekében. Amennyiben egy referenciamutató-kezelő ellen csődeljárás indul, az illetékes nemzeti hatóság értékelést készít az illetékes igazságügyi hatóság számára arról, hogy a kritikus referenciamutatót át lehet-e adni egy új referenciamutató-kezelőnek vagy meg lehet-e szüntetni.

(38) Az uniós versenyjog végrehajtásának és a tagállamok azon képességének sérelme nélkül, hogy intézkedéseket hozzanak e versenyjognak való megfelelés elősegítésére, a kritikus referenciamutatók - beleértve a kritikus árupiaci referenciamutatókat is - kezelőitől meg kell követelni az annak biztosításához szükséges megfelelő lépések megtételét, hogy a referenciamutatók engedélyéhez és az azokra vonatkozó információkhoz valamennyi felhasználó tisztességesen, észszerűen, átláthatóan és diszkriminációmentesen hozzáférjen.

(39) Azok az adatszolgáltatók, amelyek megszüntetik a kritikus referenciamutatókkal kapcsolatos adatszolgáltatást, alááshatják az ilyen referenciamutatók hitelességét, mivel ennek eredményeként sérülne az ilyen referenciamutatók arra vonatkozó képessége, hogy a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot mérjék. Szükséges tehát olyan jogkört biztosítani az érintett illetékes hatóság részére, amely alapján a felügyelt szervezetek részére kötelező adatszolgáltatást írhat elő a kritikus referenciamutatók esetében a szóban forgó referenciamutató hitelességének megőrzése érdekében. A bemeneti adatok kötelező szolgáltatásának nem célja, hogy a felügyelt szervezetekre ügyletkötésre vagy ügyletkötésre való kötelezettségvállalásra vonatkozó kötelezettséget rójon.

(40) Mivel számos típusú és méretű referenciamutató létezik, fontos e rendeletben az arányosság bevezetése, valamint annak elkerülése, hogy megszűnésükkel a tágabb pénzügyi rendszerre csekély fenyegetést jelentő referenciamutatók kezelőire túl nagy adminisztratív teher háruljon. Ezért a kritikus referenciamutatókra vonatkozó rendszer mellett két különböző rendszert kell bevezetni: egyet a jelentős referenciamutatókra és egyet a nem jelentős referenciamutatókra.

(41) A jelentős referenciamutatók kezelői dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e rendelet bizonyos korlátozott számú részletes követelményét. Az illetékes hatóságok azonban fenntarthatják arra vonatkozó jogukat, hogy megkövetelhetik e rendelkezések alkalmazását az e rendeletben foglalt kritériumok alapján. A jelentős referenciamutatók kezelőire vonatkozó, felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusok kellőképpen figyelembe veszik az arányosság elvét és az adminisztratív terhek lehetőség szerinti elkerülésének célját.

(42) A nem jelentős referenciamutatók kezelőire kevésbé részletes szabályozás vonatkozik, miáltal a kezelők dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e rendelet bizonyos követelményeit. Ebben az esetben az adott referenciamutató-kezelőnek egy közzétett és a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának benyújtott megfelelőségi nyilatkozatban indokolnia kell, hogy miért megfelelő így eljárnia. Az említett illetékes hatóság ellenőrzi a megfelelőségi nyilatkozatot és lehetővé kell tenni, hogy az e rendeletnek való megfelelés érdekében kiegészítő információt kérjen, vagy változtatásokat követeljen meg. Bár a nem jelentős referenciamutatók is ki lehetnek téve a manipuláció kockázatának, ezek könnyebben helyettesíthetők, ezért a felhasználók általi átláthatóságuknak kell a fő eszköznek lennie ahhoz, hogy a piaci szereplők tájékozott döntéseket tudjanak hozni az általuk felhasználásra megfelelőnek ítélt referenciamutatókról. Ezért a II. címben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a nem jelentős referenciamutatók kezelőire nem alkalmazandók.

(43) Ahhoz, hogy a referenciamutatók felhasználói megfelelően választhassanak a referenciamutatók közül és megértsék a referenciamutatók kockázatait, tudniuk kell, hogy az adott referenciamutató mit hivatott mérni és hogy azok mennyire fogékonyak a manipulációra. Ezért a referenciamutató-kezelőnek közzé kell tennie egy ilyen információkat tartalmazó referenciamutató-nyilatkozatot. Az egyforma alkalmazás biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a referenciamutató-nyilatkozatok észszerű hosszúságúak legyenek, de ugyanakkor a felhasználók számára könnyen hozzáférhető módon tartalmazzák a fontos információkat, az ESMA-nak pontosítania kell e nyilatkozatok tartalmát, megfelelően különbséget téve a különféle típusú, valamint sajátosságokkal bíró referenciamutatók és kezelőik között.

(44) E rendeletnek figyelembe kell vennie az IOSCO-elveket, amelyek a referenciamutatókra vonatkozó szabályozási követelmények globális standardjaként szolgálnak. Általános elvként a befektetők védelmének biztosítása érdekében a harmadik országok felügyeletének és szabályozásának egyenértékűnek kell lennie a referenciamutatókra vonatkozó uniós szabályozással. Ezért az Unióban felügyelt szervezetek felhasználhatják a harmadik országokból származó referenciamutatókat, amennyiben a Bizottság pozitív döntést hozott a harmadik ország rendszerének egyenértékűségéről. Ilyen esetben az illetékes hatóságok a harmadik országok felügyeleti hatóságaival együttműködési megállapodást kötnek. Az ESMA-nak össze kell hangolnia az ilyen együttműködési megállapodások kidolgozását és az illetékes hatóságok közötti, a harmadik országokból származó információk cseréjét. Azonban a harmadik országokból származó referenciamutatók uniós használatának váratlan megszűnése miatti káros hatások megelőzése érdekében e rendelet gondoskodik bizonyos más mechanizmusokról is (nevezetesen az elismerésről és a jóváhagyásról), amelyek alapján az Unióban található felügyelt szervezetek használhatnak harmadik országokból származó referenciamutatókat.

(45) E rendelet rögzíti a harmadik országokban található referenciamutató-kezelőknek a referencia-tagállam illetékes hatósága általi elismerésének folyamatát is. Az e rendeletben meghatározott követelményeknek eleget tevő referenciamutató-kezelőknek meg kell adni az elismerést. Elismerve az ISOCO-elvek globális referenciamutató-készítési standardként betöltött szerepét, a referencia-tagállam illetékes hatóságának az alapján kell megadnia az elismerést a referenciamutató-kezelőknek, hogy azok alkalmazzák-e az IOSCO-elveket. Ennek érdekében az illetékes hatóság értékeli, hogy az adott referenciamutató-kezelő miként alkalmazza az IOSCO-elveket, és eldönti, hogy az adott referenciamutató-kezelő általi alkalmazás egyenértékű-e az e rendeletben meghatározott különféle követelményeknek való megfeleléssel, figyelembe véve az elismerési rendszer sajátosságait az egyenértékűségi rendszerrel összevetve.

(46) E rendelet egy olyan jóváhagyási rendszert vezet be, amely bizonyos feltételekkel lehetővé teszi az Unióban található referenciamutató-kezelők vagy felügyelt szervezetek számára, hogy az Unióban való felhasználásuk érdekében harmadik országokban szolgáltatott referenciamutatókat hagyjanak jóvá. Ennek érdekében az illetékes hatóság figyelembe veszi, hogy a jóváhagyandó referenciamutató készítésekor az IOSCO-elveknek való megfelelés egyenértékű-e az e rendeletnek való megfeleléssel, figyelembe véve a jóváhagyási rendszer sajátosságait az egyenértékűségi rendszerrel összevetve. Az a referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet, amely egy harmadik országban szolgáltatott referenciamutatót hagyott jóvá, teljes körűen felelős az ilyen jóváhagyott referenciamutatókért, és azért, hogy azok megfeleljenek az e rendeletben említett, vonatkozó követelményeknek.

(47) Minden referenciamutató-kezelő gyakorolhat mérlegelést, és mindegyikük esetében felmerülhet összeférhetetlenség, valamint a nem megfelelő irányítási és ellenőrzési rendszerek létezéséből eredő kockázat. Mivel a referenciamutatók meghatározási folyamata a referenciamutató-kezelők ellenőrzése alatt áll, utóbbiak kötelező engedélyeztetése vagy nyilvántartásba vétele és felügyelete a leghatékonyabb módja a referenciamutatók integritása biztosításának.

(48) Bizonyos referenciamutató-kezelőket azon tagállam illetékes hatóságának kell engedélyeznie és felügyelnie, amelyben a referenciamutató-kezelő található. A nem kritikus referenciamutatókat szolgáltató, már felügyelet alatt álló szervezeteket az illetékes hatóság nyilvántartásba veszi és felügyelet alá helyezi az e rendeletben foglaltaknak megfelelően. A kizárólag nem kritikus referenciamutatónak számító indexeket előállító szervezeteket a releváns illetékes hatóság szintén nyilvántartásba veszi. Az engedélyezésnek és a nyilvántartásba vételnek két külön eljárásnak kell lennie, mivel az engedélyezés a referenciamutató-kezelő kérelmének alaposabb vizsgálatát igényli. Egy referenciamutató-kezelő engedélyezése vagy nyilvántartásba vétele nem érinti az adott szervezet releváns illetékes hatóság általi felügyeletét. Továbbá létre kell hozni egy átmeneti rendszert, amely szerint a nem kritikus és egy vagy több tagállamban nem széles körűen felhasznált referenciamutatókat szolgáltató személyeket nyilvántartásba lehet venni, megkönnyítve ezzel e rendelet kezdeti alkalmazását. Az ESMA uniós szintű nyilvántartást vezet, amely információt tartalmaz az engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelőkre, a referenciamutatókra és az adott referenciamutatókat pozitív döntés alapján egyenértékűségi vagy elismerési rendszer alapján előállító referenciamutató-kezelőkre, a harmadik országból származó referenciamutatót jóváhagyott uniós referenciamutató-kezelőkre vagy felügyelt szervezetekre, valamint az ilyen jóváhagyott referenciamutatóra és azok harmadik országban található referenciamutató-kezelőjére vonatkozóan.

(49) Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy az index szolgáltatójának esetleg nincs tudomása arról, hogy az adott index valamilyen pénzügyi eszköz, pénzügyi ügylet vagy befektetési alap referenciájaként szolgál. Ez különösen abban az esetben lehetséges, amikor a felhasználó és a referenciamutató-kezelő különböző tagállamban található. Következésképp fokozni kell az átláthatóságot arra vonatkozóan, hogy melyik egyedi referenciamutatót használják. Ez az átláthatóság megvalósítható a tájékoztatók vagy az uniós jogban előírt kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok tartalmának javításával, és az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben ^*  előírt értesítések tartalmának javításával.

(50) Hatékony felügyelet a tagállamok illetékes hatóságai részére biztosított hatékony eszközök, hatáskörök és erőforrások révén biztosítható. E rendeletnek ezért rendelkeznie kell mindenekelőtt a nemzeti joggal összhangban a tagállami illetékes hatóságok részére minimumkövetelményként biztosítandó felügyeleti és vizsgálati hatáskörökről. Az e rendelet szerinti hatásköreik gyakorlása során az illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak tárgyilagosan és pártatlanul, döntéshozatali önállóságukat fenntartva kell eljárnia.

(51) E rendelet megsértésének észlelése érdekében szükséges, hogy az illetékes hatóságok - a nemzeti jognak megfelelően - rendelkezzenek a jogi személyek telephelyeire való belépés lehetőségével iratok lefoglalása céljából. A szóban forgó telephelyekre való belépésre akkor van szükség, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy a vizsgálat tárgyával összefüggő dokumentumok és adatok találhatók, amelyek fontosak lehetnek e rendelet megsértésének bizonyításához. Az említett telephelyekre való belépés szükséges továbbá, ha a korábban tájékoztatásra felszólított személy a felszólításnak nem tett eleget vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a felszólításnak a felszólított személy nem tenne eleget, vagy a felszólításban megjelölt dokumentumokat vagy információt eltávolítaná, módosítaná vagy megsemmisítené. Amennyiben a telephelyre való belépéshez - a nemzeti jognak megfelelően - az érintett tagállam igazságügyi hatóságának előzetes engedélye szükséges, a telephelyre való bejutásra az igazságügyi hatóság előzetes engedélyének beszerzését követően kerülhet sor.

(52) A felügyelt szervezetektől származó telefonbeszélgetés-felvételek és adatforgalmi nyilvántartások létfontosságú és időnként egyedüli bizonyítékot képezhetnek e rendelet és különösen az irányítási és kontrollkövetelmények megsértésének észlelése és bizonyítása szempontjából. Ezek a nyilvántartások és felvételek elősegítik a beviteli adatok szolgáltatásáért és az ezek jóváhagyásáért felelős személy kilétének, valamint annak megállapítását, hogy megtörtént-e az alkalmazottak szervezeti elkülönítése. Ebből kifolyólag lehetővé kell tenni, hogy amennyiben fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy az ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő e felvételek vagy nyilvántartások fontosak lehetnek e rendelet megsértésének bizonyításához, az illetékes hatóságok előírják a felügyelt szervezetek által megőrzött, meglévő telefonbeszélgetés-felvételek, elektronikus kommunikációs és adatforgalmi nyilvántartások átadását.

(53) E rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokat és elveket, különös tekintettel a magán- és a családi élet tiszteletben tartására vonatkozó jogra, a személyes adatok védelmére, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a vállalkozás szabadságára, a tulajdonhoz való jogra, a fogyasztók védelmére, a hatékony jogorvoslathoz való jogra, valamint a védelemhez való jogra. Ennek megfelelően e rendeletet e jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni.

(54) Az érintett személyek védelemhez való jogát teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Ennek érdekében az eljárások alá vont személyek részére biztosítani kell az illetékes hatóság határozatának alapját képező megállapításokhoz való hozzáférést és a meghallgatáshoz való jogot.

(55) A referenciamutatókkal kapcsolatos átláthatóságra a pénzügyi piacok stabilitása és a befektetők védelme miatt van szükség. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ^*  rögzített szabályoknak. Az ESMA általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ^*  rögzített szabályoknak.

(56) Figyelembe véve a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményt, és az e közleményhez kapcsolódóan később elfogadott uniós jogi aktusokat, a tagállamoknak egy közös megközelítés és az elrettentő hatás biztosítása érdekében szabályokat kell hozniuk az e rendeletben foglalt rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókról és egyéb közigazgatási intézkedésekről, ideértve a pénzügyi szankciókat is, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Ezeknek a közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(57) Az egyes esetekben alkalmazott közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket adott esetben olyan tényezők figyelembevételével kell meghatározni, mint az esetlegesen megállapított pénzügyi haszon visszafizetése, a jogsértés súlyossága és időtartama, a súlyosbító és enyhítő körülmények, a közigazgatási pénzügyi szankció elrettentő hatásának szükségessége, és - adott esetben - a szankció mértéke csökkenthető az illetékes hatósággal való együttműködés fejében. A rendkívüli esetben kiszabandó közigazgatási jellegű pénzügyi szankció aktuális mértéke elérheti az e rendelet szerinti maximális szintet vagy a nemzeti jogszabályokban előírt, ennél magasabb szintet a rendkívül súlyos jogsértések esetében, ugyanakkor a maximális szintnél jóval alacsonyabb mértékű közigazgatási pénzügyi szankció alkalmazható a kisebb súlyú jogsértések vagy elszámolás esetében. Az illetékes hatóság részére biztosítani kell, hogy a referenciamutató-kezelők vagy az adatszolgáltatók tekintetében élhessen a vezetői funkciók gyakorlásától való ideiglenes eltiltás lehetőségével.

(58) E rendelet nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy szigorúbb közigazgatási szankciókról rendelkezzenek, és nem sérti a tagállamok jogában foglalt, büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseket.

(59) Habár a tagállamok szabadon állapíthatnak meg ugyanarra a jogsértésre nézve közigazgatási és büntetőjogi szankciókra vonatkozó szabályokat is, nem írható elő a számukra, hogy közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat állapítsanak meg e rendelet olyan megsértése tekintetében, amely a tagállami büntetőjog hatálya alá tartozik. A nemzeti jogszabályokkal összhangban, a tagállamok nem kötelesek mind közigazgatási, mind büntetőjogi szankciókat előírni egyazon jogsértésre vonatkozóan, mindazonáltal lehetőséget kell biztosítani számukra ennek megtételére, ha a nemzeti jogszabályok ezt számukra lehetővé teszik. Ha azonban a tagállamok e rendelet megsértésének esetére közigazgatási szankciók helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, az nem csökkentheti, illetve egyéb módon sem befolyásolhatja az illetékes hatóságok arra vonatkozó képességét, hogy e rendelet alkalmazásában kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak vagy velük kellő időben információcserét folytassanak, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatósághoz utalták.

(60) Meg kell erősíteni az illetékes hatóságok közötti információcserére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a támogatási és együttműködési kötelezettséget, amellyel egymásnak tartoznak. A határokon átnyúló tevékenység fokozódása következtében az illetékes hatóságoknak e rendelet hatékony betartatásának biztosítása érdekében egymás rendelkezésére kell bocsátaniuk a hatásköreik gyakorlásához szükséges megfelelő információkat, azokban a helyzetekben is, amikor a vélt vagy tényleges jogsértések két vagy több tagállam hatóságait is érinthetik. Az információcsere során szigorú szakmai titoktartásra van szükség az ilyen információ zavartalan továbbítása és bizonyos jogok védelmének biztosítása érdekében.

(61) Biztosítandó azt, hogy az illetékes hatóságok által közigazgatási szankciókat kiszabó vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket megállapító határozatok visszatartó erővel bírjanak a tágan értelmezett nyilvánosságra nézve, azokat közzé kell tenni. A közigazgatási szankciókat kiszabó vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket megállapító határozatok közzététele az illetékes hatóságok számára fontos eszköz, hogy tájékoztassák a piaci szereplőket arról, hogy milyen típusú magatartás tekintendő e rendelet megsértésének, és ösztönözzék a piaci szereplők széles körét a helyes magatartás követésére. Amennyiben ez a közzététel aránytalan károkat okoz az érintettek számára vagy veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóság a közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket anonim módon vagy késleltetve teszi közzé. Emellett az illetékes hatóságok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy adott esetben ne tegyék közzé a közigazgatási szankciókat kiszabó vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket megállapító határozatokat, amennyiben úgy vélik, hogy az anonim vagy késleltetett közzététel révén nem biztosítható az, hogy a pénzügyi piacok stabilitása ne legyen veszélyeztetve. Az illetékes hatóságoknak nem kell továbbá közzétenniük az olyan kisebb jelentőségű közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket, amelyek közzététele aránytalan lenne.

(62) A kritikus referenciamutatók több tagállam adatszolgáltatóit, referenciamutató-kezelőit és felhasználóit érinthetik. Így előállításuk megszüntetése vagy bármely olyan esemény, amely jelentősen alááshatja integritásukat több tagállamban következményekkel járhat, ami azt jelenti, hogy annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a referenciamutató-kezelő található, egymaga nem lesz képes hatékonyan és eredményesen kezelni a kritikus referenciamutató jelentette kockázatokat. Ilyen esetben az illetékes hatóságok közötti felügyeleti információk hatékony megosztása, valamint tevékenységeik és felügyeleti intézkedéseik összehangolása érdekében kollégiumokat kell létrehozni, amelyekbe az illetékes hatóságok és az ESMA tartoznak bele. A kollégiumok tevékenységének hozzá kell járulnia az e rendelet szerinti szabályok harmonizált alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájához. A referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának írásbeli rendelkezéseket kell megállapítania az információcserére, a döntéshozatali folyamatra - ideértve a szavazási eljárások szabályait is -, a kötelező adatszolgáltatási intézkedések céljából folyatott együttműködésre és azokra az esetekre vonatkozóan, amelyekben az illetékes hatóságoknak kötelező konzultálniuk egymással. Az ESMA által végzett, jogi kötőerővel bíró közvetítés a koordináció, a felügyeleti egységesség és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája tekintetében kulcsfontosságú.

(63) A referenciamutatók szolgálhatnak hosszú távú pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciájaként. Egyes esetekben előfordulhat, hogy ilyen referenciamutatók előállítása nem lesz megengedett e rendelet hatálybalépését követően, mivel e referenciamutatók olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem alakíthatók át e rendelet követelményeinek megfelelően. Ugyanakkor e referenciamutatók további előállításának megtiltása, a mutatóra hivatkozó pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek megszűnéséhez vagy ellehetetlenüléséhez vezethet, és ezáltal kárt okozhat a befektetőknek. Ezért egy átmeneti időszakra lehetővé kell tenni e referenciamutatók további előállítását.

(64) Azokban az esetekben, amikor e rendelet az 1227/2011/EU rendelet hatálya alá tartozó felügyelt szervezeteket vagy piacokat érint vagy érinthet, az ESMA-nak célszerű konzultálnia az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével (ACER), az ügynökség energiapiaci szakértelmének igénybevétele és a kettős szabályozás csökkentése érdekében.

(65) E rendelet technikai elemeinek további pontosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a fogalommeghatározások technikai részleteinek megállapítására vonatkozóan; a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök névleges összegének, a származtatott eszközök névértékének és a befektetési alapok nettó eszközértékének kiszámítására vonatkozóan annak megállapítása érdekében, hogy az említett referenciamutató kritikusnak minősítendő-e; a kritikus és jelentős referenciamutatók meghatározásához használt küszöbérték meghatározásához használt számítási módszer felülvizsgálatára vonatkozóan; a harmadik országban előállított referenciamutató vagy referenciamutató-család jóváhagyása objektív okainak megállapítására vonatkozóan; olyan elemekre vonatkozóan, amelyek alapján értékelik, hogy egy meglévő referenciamutató megszüntetése vagy megváltoztatása észszerűen vis maior helyzetet eredményezne-e, meghiúsítaná-e vagy más módon sértené-e annak a pénzügyi ügyletnek vagy pénzügyi eszköznek a feltételeit, vagy bármely befektetési alap kezelési szabályzatát, amelyhez a referenciamutató referenciaként szolgál; valamint az egyes referenciamutató-kezelők engedélyezése helyetti nyilvántartásba vételre előirányzott 24 hónapos időszak meghosszabbítására vonatkozóan. E jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a piaci vagy a műszaki fejlődést és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját, különösen az IOSCO munkáját. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy ezek a konzultációk az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásba ^*  foglalt elveknek megfelelően történjenek. Különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(66) A technikai standardoknak biztosítaniuk kell a referenciamutatóként felhasznált indexek előállításával és a hozzájuk való adatszolgáltatással szemben támasztott követelmények következetes harmonizációját, valamint a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az ESMA-t, mint magas szintű szakértelemmel rendelkező szervet, megbízni olyan - a Bizottsághoz benyújtandó - szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket. A Bizottság az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban elfogadja az ESMA által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket a felügyeleti funkció eljárásaira és jellemzőire; arra, hogy hogyan biztosítható a bemeneti adatok megfelelősége és igazolhatósága, továbbá az adatszolgáltató belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásaira; a referenciamutató-kezelő által benyújtandó, a referenciamutatóhoz kapcsolódó adatokra és módszertanra vonatkozó információkra; a magatartási kódex elemeire; a rendszerekre és kontrollintézkedésekre vonatkozó követelményekre; azokra a feltételekre, amelyeket az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a további követelmények alkalmazásáról való döntése során; a referenciamutató-nyilatkozat tartalmára és azokra az esetekre, amelyekben ezen nyilatkozatot frissíteni kell; az illetékes hatóságok és az ESMA közötti együttműködési megállapodások minimális tartalmára; a harmadik országbeli referenciamutató-kezelő elismerési kérelmének formájára és tartalmára és a kérelemmel benyújtandó információk megjelenítésére; valamint az engedélyezési vagy nyilvántartásba vételi kérelemmel benyújtandó információra vonatkozóan.

(67) E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az Unión belüli közhatalmi szervek jegyzékének megállapítására és e jegyzék felülvizsgálatára, a kritikus referenciamutatók jegyzékének megállapítására és e jegyzék felülvizsgálatára, valamint a harmadik országok referenciamutató-kezelőire vonatkozó jogi keretrendszer egyenértékűségének meghatározására teljes vagy részleges egyenértékűség céljából. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ^*  megfelelően kell gyakorolni.

(68) Fel kell továbbá hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban az ESMA által kidolgozott, az illetékes hatóságok és az ESMA közötti információcsere eljárásait és formáit, valamint a megfelelőségi nyilatkozat sablonját megállapító végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el.

(69) Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a referenciamutatók okozta sérülékenységet kezelni hivatott egységes és hatékony rendszer megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintve, hogy a referenciamutatókkal kapcsolatos problémák átfogó hatása teljes körűen csak uniós kontextusban érzékelhető, az Unió szintjén azonban e rendelet terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(70) Tekintettel a referenciamutatókban való bizalom helyreállításának valamint a tisztességes és átlátható pénzügyi piacok előmozdításának azonnali szükségességére, e rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(71) A fogyasztók olyan pénzügyi ügyleteket, különösen jelzáloghitel- és fogyasztásihitel-szerződéseket köthetnek, amelyek valamilyen referenciamutatóra hivatkoznak, az egyenlőtlen alkupozíciókból és a szabványfeltételek alkalmazásából kifolyólag azonban korlátozott választási lehetőségük lehet az alkalmazott referenciamutató tekintetében. Ezért biztosítani kell, hogy a hitelezők és a hitelközvetítők legalább megfelelően tájékoztassák a fogyasztókat. A 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelveket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(72) Az 596/2014/EU rendelet előírja, hogy a vezetői feladatokat ellátó személyek és a velük szoros kapcsolatban álló személyek értesítik a kibocsátót és az illetékes hatóságot a saját javukra bonyolított, a kibocsátójuk részvényeihez vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeihez kapcsolódó pénzügyi eszközökre vonatkozóan kötött minden ügyletről. Ugyanakkor számos olyan pénzügyi eszköz létezik, amely egy adott kibocsátó részvényeihez vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeihez kapcsolódik. Ilyen pénzügyi eszközök lehetnek kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei, strukturált termékek vagy származtatott eszközt magukban foglaló pénzügyi eszközök, amelyek egy kibocsátó részvényei vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközei teljesítményének való kitettséget eredményeznek. E pénzügyi eszközökre vonatkozóan kötött, a minimális küszöbérték feletti minden ügyletről értesíteni kell a kibocsátót és az illetékes hatóságot. Kivételt képeznek azok az esetek, amelyekben a kapcsolódó pénzügyi eszköz a kibocsátó részvényeinek vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeinek 20%-os vagy ennél alacsonyabb kitettséget eredményez, vagy a vezetői feladatokat ellátó személy vagy a vele szoros kapcsolatban lévő személy nem ismeri, vagy nem ismerhetné a kapcsolódó pénzügyi eszköz befektetési összetételét. Ezért az 596/2014/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

E rendelet közös keretet vezet be az Unióban a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként, vagy a befektetési alapok teljesítményének mérésére felhasznált indexek pontosságának és integritásának biztosítása érdekében. E rendelet ezáltal hozzájárul a belső piac megfelelő működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét is biztosítja.

2. cikk

Tárgy

(1) E rendelet a referenciamutatók előállítására, a referenciamutatókhoz szolgáltatott bemeneti adatok szolgáltatására, és a referenciamutatók felhasználására kell alkalmazni az Unióban.

(2) E rendelet nem alkalmazandó:

a) a központi bankokra;

b) olyan közhatalmi szervre amely közpolitikai célokat szolgáló referenciamutatókat állít elő, ilyen mutatókhoz adatot szolgáltat, vagy ilyen mutatók előállítását ellenőrzi, ideértve a foglalkoztatásra, a gazdasági tevékenységre és az inflációra vonatkozó mutatókat is;

c) olyan központi szerződő félre, amely kockázatkezelés és elszámolás céljára felhasznált referenciaárakat vagy elszámolási árakat állít elő;

d) a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt pénzügyi eszközök egyetlen értéken alapuló referenciaárának előállítására;

e) a sajtóra, egyéb médiumokra és újságírókra, amennyiben az újságírói tevékenységük során csupán közzétesznek egy referenciamutatót vagy hivatkoznak rá, ám nincs befolyásuk az adott referenciamutató előállítására;

f) olyan természetes vagy jogi személyre, aki vagy amely kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége keretében nyújt vagy ígér hitelt, csak amennyiben az említett személy közzéteszi vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a saját maga által, belső döntések alapján meghatározott, változó vagy fix hitelkamatlábat, amely kizárólag az említett személy vagy az ugyanezen csoporton belüli vállalkozás által saját ügyfeleivel kötött pénzügyi ügyletekre alkalmazandó;

g) arra az árupiaci referenciamutatóra, amely többségükben nem felügyelt adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, és amelyre vonatkozóan az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

i. a referenciamutatóra olyan pénzügyi eszközök hivatkoznak, amelyeknek csupán egyetlen, a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínre való bevezetését kérelmezték, vagy amellyel csupán egyetlen ilyen kereskedési helyszínen kereskednek;

ii. a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök teljes névleges értéke nem haladja meg a 100 millió EUR-t;

h) indexszolgáltatóra az olyan általa megállapított index tekintetében, amellyel kapcsolatban az adott indexszolgáltató nem tudta és észszerűen nem is tudhatta, hogy azt a 3. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott célokra használják fel;

i) ^*  arra az azonnali referencia-árfolyamra, amelyet a Bizottság a 18a. cikk (1) bekezdésével összhangban jelölt ki.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

1. „index”: olyan szám:

a) amelyet közzétesznek vagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesznek;

b) amelyet rendszeres időközönként:

i. részben vagy egészben valamilyen képlet vagy bármely más számítási módszer alkalmazásával vagy értékeléssel határoznak meg; és

ii. egy vagy több alapul szolgáló eszköz értéke vagy árak, például becsült árak, tényleges vagy becsült kamatlábak, jegyzési ajánlatok és jegyzések vagy más értékek vagy felmérések alapján határoznak meg;

2. „indexszolgáltató”: az index előállítása felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy;

3. „referenciamutató”: olyan index, amely referenciaként szolgál valamely pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg vagy a pénzügyi eszköz értékének meghatározásához, vagy amelyet befektetési alap teljesítményének mérésére használnak, az index megtérülésének nyomon követése vagy egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak kiszámítása céljából;

4. „referenciamutató-család”: az ugyanazon referenciamutató-kezelő által, ugyanolyan jellegű bemeneti adatokból előállított referenciamutatók csoportja, amely azonos vagy hasonló piaci vagy gazdasági valóság tekintetében nyújt konkrét mérőszámot;

5. „referenciamutató előállítása”:

a) a referenciamutató meghatározásához szükséges rendszerek igazgatása;

b) a referenciamutató meghatározásához szükséges bemeneti adatok gyűjtése, elemzése vagy feldolgozása; és

c) a referenciamutató értékének meghatározása képlet vagy más számítási módszer alkalmazása vagy az erre a célra szolgáltatott bemeneti adatok értékelése által;

6. „referenciamutató-kezelő”: a referenciamutató előállítása felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy;

7. „referenciamutató felhasználása”:

a) valamely indexet vagy indexkombináció referenciaként használó pénzügyi eszköz kibocsátása;

b) pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg valamely index vagy indexkombináció referenciaként történő használatával való meghatározása;

c) szerződő félként való részvétel olyan pénzügyi ügyletben, amely valamely indexet vagy indexkombinációt referenciaként használja;

d) a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének j) pontjában meghatározott hitelkamatláb előállítása valamely index vagy indexkombináció alapján számított felárként vagy haszonkulcsként, amelyet kizárólag olyan pénzügyi ügyletek referenciájaként használnak, amelyekben a hitelező szerződő fél;

e) befektetési alap teljesítményének valamely index vagy indexkombináció révén történő mérése az index vagy indexkombináció megtérülésének nyomon követése, egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak kiszámítása céljából;

8. „bemenetiadat-szolgáltatás”: a referenciamutató meghatározásához szükséges és e célból közölt olyan bemeneti adatok szolgáltatása, amelyek a referenciamutató-kezelő számára vagy a referenciamutató-kezelőnek történő továbbítás céljából másik személy számára nem könnyen hozzáférhetők;

9. „adatszolgáltató”: bemeneti adatokat szolgáltató természetes vagy jogi személy;

10. „felügyelt adatszolgáltató”: az Unióban található referenciamutató-kezelő részére bemeneti adatokat szolgáltató felügyelt szervezet;

11. „adatközlő személy”: az adatszolgáltató által bemeneti adatok szolgáltatása céljából alkalmazott természetes személy;

12. „értékelő”: az árupiaci referenciamutató-kezelő alkalmazottja vagy bármely más olyan természetes személy, aki szolgáltatásait a referenciamutató-kezelő rendelkezésére bocsátotta vagy a referenciamutató-kezelő ellenőrzése alatt végzi, és aki felelős valamely olyan módszertan alkalmazásáért vagy a bemeneti adatok és egyéb információk olyan megítéléséért, amelynek célja egy adott áru árára vonatkozó végleges értékelés megadása;

13. „szakértői megítélés”: a mérlegelési jogkör alkalmazása a referenciamutató-kezelő vagy az adatszolgáltató által a referenciamutató meghatározásakor felhasznált adatok tekintetében, aminek része az értékek korábbi vagy kapcsolódó ügyletekből való extrapolálása, az értékek olyan tényezőkre történő korrekciója, amelyek befolyásolhatják az adatminőséget, ilyenek a piaci események vagy a vevő, illetve az eladó hitelminősítésének romlása, és kötelező érvényű vételi vagy eladási ajánlatoknak az adott megkötött ügyletnél nagyobb súlyozása;

14. „bemeneti adat”: egy vagy több alapul szolgáló eszköz értékére vagy árakra, ideértve a becsült árakat, jegyzési ajánlatokat és jegyzéseket is, vagy más értékekre vonatkozó adat, amelyet a referenciamutató-kezelő felhasznál a referenciamutató meghatározása céljából;

15. „ügyleti adat”: megfigyelhető árak, ráták, indexek vagy nem kapcsolt felek közötti, aktív piacon a kereslet-kínálat erőviszonyai által meghatározott versenyfeltételek szerint lebonyolított ügyletek értékére vonatkozó adatok;

16. „pénzügyi eszköz”: a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszköz, amelyre vonatkozóan kérelmezték valamely, a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínre való bevezetést, vagy amellyel valamely, a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínen kereskednek, vagy amellyel az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 20. pontjában meghatározott rendszeres internalizáló útján kereskednek;

17. „felügyelt szervezet”:

a) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

b) a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

c) a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító;

d) a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

e) a 2009/65/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott ÁÉKBV, vagy adott esetben az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott ÁÉKBV-t kezelő alapkezelő társaság;

f) a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK);

g) a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  6. cikkének a) pontjában meghatározott foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény;

h) a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének c) pontjában meghatározott hitelmegállapodások tekintetében az említett irányelv 3. cikkének b) pontjában meghatározott hitelező;

i) a 2014/17/EU irányelv 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodások tekintetében az említett irányelv 4. cikkének 10. pontjában meghatározott, hitelintézetnek nem minősülő hitelező;

j) a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott piacműködtető;

k) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

l) a 648/2012/EU rendelet 2. cikke 2. pontjában meghatározott kereskedési adattár;

m) a referenciamutató-kezelő;

18. „pénzügyi ügylet”:

a) a 2008/48/EU irányelv 3. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

b) a 2014/17/EU irányelv 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

19. „befektetési alap”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA vagy a 2009/65/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott ÁÉKBV;

20. „vezető testület”: valamely referenciamutató-kezelőnek vagy más felügyelt szervezetnek a nemzeti joggal összhangban kinevezett testülete vagy testületei, amely(ek) jogosult(ak) a referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet stratégiájának, célkitűzéseinek és általános irányvonalának meghatározására, és amely(ek) felügyeli(k) és ellenőrzi(k) a vezetői döntéshozatalt, és amely(ek)nek olyan személyek is tagjai, akik a referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet üzleti tevékenységét ténylegesen irányítják;

21. „fogyasztó”: olyan természetes személy, aki az e rendelet hatálya alá tartozó pénzügyi ügyletek keretében kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal cselekszik;

22. „referencia-kamatláb”: referenciamutató, amelyet az e bekezdés 1. pontja b) alpontjának ii. alpontja alkalmazásában olyan kamatláb alapján határoznak meg, amelyen a bankok egymástól vagy bankokon kívüli szereplőktől kölcsönt vesznek fel, vagy kölcsönt nyújtanak a pénzpiacon;

22a. ^*  „azonnali referencia-árfolyam”: olyan referenciamutató, amely egy másik pénznem vagy valutakosár egy adott pénznemben kifejezett, a teljesítésnek a lehető legkorábbi értéknapon érvényes árát tükrözi;

23. „árupiaci referenciamutató”: referenciamutató, amelynek az e bekezdés 1. pontja b) alpontjának iii. alpontja alkalmazásában az alapul szolgáló eszköz az 1287/2006/EK bizottsági rendelet ^*  2. cikke 1. pontjának értelmében vett áru, kivéve a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának (11) pontjában említett kibocsátási egységeket;

23a. ^*  „uniós éghajlatváltozási referenciamutató”: olyan referenciamutató, amely uniós éghajlatváltozási referenciamutatóként van megjelölve, és megfelel a következő követelményeknek:

a) az e bekezdés 1. pontja b) alpontjának ii. alpontja és a 19b. cikk alkalmazásában, az alapjául szolgáló eszközöket úgy választják ki, súlyozzák vagy zárják ki, hogy az így kapott referenciamutató-portfólió dekarbonizációs pályát kövessen; és

b) a 19a. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelően állítják össze;

23b. ^*  „a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutató”: olyan referenciamutató, amely a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatóként van megjelölve, és megfelel a következő követelményeknek:

a) az e bekezdés 1. pontja b) alpontjának ii. alpontja és a 19c. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazásában, az alapjául szolgáló eszközöket úgy választják ki, súlyozzák vagy zárják ki, hogy az így kapott referenciamutató-portfólió szén-dioxid-kibocsátása összhangban legyen az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött és az Unió által 2016. október 5-én jóváhagyott párizsi megállapodás ^*  (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) célkitűzéseivel;

b) a 19a. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelően állítják össze; és

c) az alapjául szolgáló eszközökhöz kapcsolódó tevékenységek nem lehetnek jelentős mértékben károsak más környezeti, társadalmi és irányítási célokra nézve;

23c. ^*  „dekarbonizációs pálya”: mérhető, tudományos alapú és időhöz kötött pálya a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek az 1., 2. és 3. körbe tartozó szén-dioxid-kibocsátások III. melléklet 1. pontjának e) alpontjában említettek szerinti csökkentése révén történő megfelelés érdekében;

24. „szabályozott adatokon alapuló referenciamutató”: referenciamutató, melyet a következőktől származó képlet alkalmazásával határoznak meg:

a) teljes mértékben a következők által szolgáltatott bemeneti adat: ^* 

i. ^*  a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszín, vagy harmadik ország olyan kereskedési helyszíne, amellyel kapcsolatban a Bizottság végrehajtási határozatot fogadott el, amelynek értelmében az említett ország jogi és felügyeleti keretrendszerét egyenértékű joghatással bírónak tekinti a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  28. cikke (4) bekezdésének vagy a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 25. cikke (4) bekezdésének értelmében, vagy egy szabályozott piac, amely a 648/2012/EU rendelet 2a. cikkének értelmében egyenértékűnek minősül, de minden esetben csak a pénzügyi eszközökre vonatkozó ügyleti adatokra hivatkozással;

ii. a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 52. pontjában meghatározott jóváhagyott közzétételi mechanizmus vagy a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 53. pontjában meghatározott összesítettadat-szolgáltató a kereskedés utáni kötelező adatszolgáltatási követelményekkel összhangban, de csak az olyan pénzügyi eszközök ügyleti adataival kapcsolatban, amelyekkel az adott kereskedési helyszínen kereskednek;

iii. a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 54. pontjában meghatározott jóváhagyott jelentési mechanizmus, de csak a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközök olyan ügyleti adatainak vonatkozásában, amelyeket a kötelező kereskedés utáni átláthatósági követelményekkel összhangban nyilvánosságra kell hozni;

iv. a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  37. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett villamosenergia-tőzsde;

v. a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  41. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett földgáztőzsde;

vi. az 1031/2010/EK bizottsági rendelet ^*  26. vagy 30. cikkében említett aukciós platform;

vii. ^*  szolgáltató, akihez a referenciamutató-kezelő az adatgyűjtést kiszervezte a 10. cikkel összhangban, kivéve a 10. cikk (3) bekezdésének f) pontját, amennyiben a szolgáltató az adatokat teljes mértékben az e pont i-vi. alpontjában említett szervezettől kapja;

b) befektetési alapok nettó eszközértéke;

25. „kritikus referenciamutató”: a 20. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek valamelyikét teljesítő és az említett cikk értelmében a Bizottság által létrehozott jegyzékben szereplő, szabályozott adatokon alapuló referenciamutatótól eltérő referenciamutató;

26. „jelentős referenciamutató”: a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő referenciamutató;

27. „nem jelentős referenciamutató”: a 20. cikk (1) bekezdésben és a 24. cikk (1) bekezdésben meghatározott feltételeket nem teljesítő referenciamutató;

28. „található”: jogi személyek vonatkozásában az az ország, amelyben annak székhelye vagy egyéb hivatalos címe van, természetes személyek vonatkozásában pedig az az ország, amelyben az illető személy adóigazgatási szempontból honos;

29. „közhatalmi szerv”:

a) kormány vagy egyéb közigazgatás, beleértve azokat a szerveket is, amelyek feladata az államadósság kezelése vagy az ebben való részvétel;

b) olyan szervezet vagy személy, amely nemzeti jog alapján közigazgatási feladatokat lát el, vagy közfeladatot vagy közfunkciót lát el, vagy az a) pont hatálya alá tartozó szervezet ellenőrzése alatt közszolgáltatást nyújt, ideértve a foglalkoztatással, a gazdasági tevékenységgel és az inflációval kapcsolatos mutatókat.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdésében meghatározott fogalmak technikai elemeinek és különösen annak további pontosítására, hogy egy index meghatározása céljából mi minősül a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételnek.

Megfelelő esetben a Bizottság figyelembe veszi a piaci vagy műszaki fejlődést és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (1) bekezdésének 29. pontjában foglalt fogalommeghatározásnak megfelelő uniós közhatalmi szervek jegyzékének létrehozása és felülvizsgálata érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 50. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Megfelelő esetben a Bizottság figyelembe veszi a piaci vagy műszaki fejlődést és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját.

II. CÍM

A REFERENCIAMUTATÓK INTEGRITÁSA ÉS MEGBÍZHATÓSÁGA

1. FEJEZET

A referenciamutató-kezelők által gyakorolt irányítás és kontroll

4. cikk

Irányítási és összeférhetetlenségi követelmények

(1) A referenciamutató-kezelő stabil irányítási rendszerrel rendelkezik, amelynek részét képezi a referenciamutatók előállításában részt vevő személyek jól meghatározott, átlátható és konzisztens feladat- és felelősségi köreire épülő, egyértelmű szervezeti struktúra.

A referenciamutató-kezelő megteszi a megfelelő lépéseket a közötte - ideértve vezetőit, alkalmazottait és bármely egyéb hozzá közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzés révén kapcsolódó személyt - és az adatszolgáltatói, vagy felhasználói közötti összeférhetetlenség azonosítása, megelőzése és kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy amikor a referenciamutató meghatározásának folyamatában megítélésre vagy mérlegelésre van szükség, azt függetlenül és elfogulatlanul gyakorolják.

(2) A referenciamutató előállítását a referenciamutató-kezelő üzleti tevékenységének minden olyan részétől operatívan el kell választani, amely tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenséget okozhat.

(3) Amennyiben nem megfelelően kezelhető összeférhetetlenség merül fel a referenciamutató-kezelőnél annak tulajdonosi struktúrája, a referenciamutató-kezelő tulajdonosa vagy a referenciamutató-kezelőt ellenőrző szervezet, illetve a referenciamutató-kezelő által tulajdonolt vagy ellenőrzött szervezet vagy a referenciamutató-kezelő leányvállalata ellenőrző érdekeltsége vagy más tevékenysége miatt, az érintett illetékes hatóság kérheti a referenciamutató-kezelőt, hogy olyan független felügyeleti funkciót hozzon létre, amelynek része az érdekeltek - beleértve a felhasználókat és az adatszolgáltatókat - kiegyensúlyozott képviselete.

(4) Amennyiben az ilyen összeférhetetlenség nem kezelhető megfelelően, az illetékes hatóság kérheti a referenciamutató-kezelőtől az összeférhetetlenséget okozó minden tevékenység vagy viszony megszüntetését, vagy a referenciamutató előállításának megszüntetését.

(5) A referenciamutató-kezelő minden meglévő vagy lehetséges összeférhetetlenséget nyilvánosságra hoz, vagy közzétesz a referenciamutató felhasználói és az érintett illetékes hatóság, valamint adott esetben az adatszolgáltatók számára. Ezek közé tartozik a referenciamutató-kezelő feletti tulajdonosi vagy ellenőrzési jogokból származó összeférhetetlenség is.

(6) A referenciamutató-meghatározás integritásának és függetlenségének védelme érdekében a referenciamutató-kezelő megfelelő elveket és eljárásokat, illetve hathatós szervezeti megoldásokat alakít ki és alkalmaz az összeférhetetlenségek felismerése, felfedése, megelőzése, kezelése és enyhítése céljából. Ezeket az elveket és eljárásokat rendszeresen felül kell vizsgálni és frissíteni kell. Az elveknek és eljárásoknak figyelembe kell venniük és kezelniük kell az összeférhetetlenséget, a referenciamutató meghatározása folyamatának részét képező mérlegelés mértékét és a referenciamutató jelentette kockázatot, valamint:

a) biztosítaniuk kell a referenciamutató-kezelő számára szolgáltatott vagy az általa előállított információk bizalmas kezelését, az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott egyéb jogi aktusok által előírt nyilvánosságra hozatali és átláthatósági kötelezettségekre is figyelemmel; és

b) kifejezetten enyhíteniük kell a referenciamutató-kezelő feletti tulajdonosi vagy ellenőrzési jogok vagy a referenciamutató-kezelő társaságcsoportjában meglévő egyéb részesedés, illetve a referenciamutató meghatározása kapcsán a referenciamutató-kezelőre hatást vagy ellenőrzést gyakorolni képes más személyek okozta összeférhetetlenséget.

(7) A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy az alkalmazottai és bármely egyéb természetes személy, akinek a szolgáltatásai a referenciamutató-kezelő rendelkezésére állnak, vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol, és akik közvetlenül részt vesznek a referenciamutató előállításában:

a) rendelkezzenek a feladatuk elvégzéséhez szükséges készségekkel, tudással és tapasztalattal, és hatékony irányítás és felügyelet alatt álljanak;

b) ne álljanak illetéktelen befolyás alatt vagy nem összeférhetetlenek, javadalmazásuk és teljesítményük értékelése ne okozzon összeférhetetlenséget, és semmilyen más módon ne érintse a referenciamutató meghatározása folyamatának integritását;

c) érdekeik és üzleti kapcsolataik ne ütközzenek az adott referenciamutató-kezelő tevékenységeivel;

d) tilos legyen számukra személyes alapon vagy piaci szereplők megbízásából vételi vagy eladási ajánlatokban, illetve kereskedési ügyletekben való részvétel révén közreműködni valamely referenciamutató meghatározásában, kivéve abban az esetben, ha e közreműködés a referenciamutató módszertanának részeként kifejezetten szükséges, és a benne foglalt konkrét szabályok szerint történik; és

e) vonatkozzanak rájuk az összeférhetetlenség kockázatát felvető tevékenységet folytató más alkalmazottakkal vagy harmadik felekkel való információcserét vagy a referenciamutatóra hatást gyakorló információk cseréjét szabályozó hatékony eljárások.

(8) A referenciamutató-kezelő konkrét belső kontrolleljárásokat alakít ki a referenciamutató meghatározását végző alkalmazott vagy személy integritásának és megbízhatóságának szavatolása céljából. Ezek közé tartozik legalább a referenciamutató terjesztését megelőző vezetői belső jóváhagyás.

(9) ^*  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az annak biztosítását szolgáló követelmények meghatározása céljából, hogy az (1) bekezdésben említett irányítási rendszer kellően stabil legyen.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. október 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse e rendeletet az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelő elfogadása révén.

5. cikk

Felügyeleti funkciókkal kapcsolatos követelmények

(1) A referenciamutató-kezelő olyan állandó és hathatós felügyeleti funkciót hoz létre és működtet, amely a referenciamutató előállításának valamennyi eleme felett felügyeletet biztosít.

(2) A referenciamutató-kezelő megalapozott eljárásokat alakít ki és tart fenn felügyeleti funkciója tekintetében, amelyeket az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsát.

(3) A felügyeleti funkció működésének feddhetetlennek kell lennie, és annak részét képezik a következő, a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató összetettségéhez, elterjedtségéhez és sebezhetőségéhez igazított feladatok:

a) a referenciamutató meghatározásának és módszertanának legalább évenkénti felülvizsgálata;

b) a referenciamutató módszertanát érintő változások felügyelete, és a referenciamutató-kezelő felhatalmazása az e változásokkal kapcsolatos konzultációk lebonyolítására;

c) a referenciamutató-kezelő ellenőrzési rendszerének, a referenciamutató kezelésének és működtetésének, és - amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul - a 15. cikkben említett magatartási kódexnek a felügyelete;

d) a referenciamutató megszüntetésére vonatkozó eljárások, ideértve a megszüntetéssel kapcsolatos konzultációk felülvizsgálata és jóváhagyása;

e) a referenciamutató előállításában részt vevő harmadik felek, köztük a referenciamutató kiszámításában és terjesztésében részt vevő harmadik felek felügyelete;

f) a belső és külső ellenőrzések és felülvizsgálatok értékelése, valamint az ezek által előírt korrekciós intézkedések végrehajtásának nyomon követése;

g) amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul, a bemeneti adatok és az adatszolgáltatók, valamint a referenciamutató-kezelő által a bemenetiadat-szolgáltatás vitatása vagy hitelesítése terén kifejtett tevékenység nyomon követése;

h) amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul, a 15. cikkben említett magatartási kódex megsértésével kapcsolatosan hatékony intézkedések foganatosítása; és

i) az érintett illetékes hatóság tájékoztatása - ha a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul - az adatszolgáltatók vagy a referenciamutató-kezelők bármely, a felügyeleti rendszer által észlelt kötelességszegéséről és az esetleges rendellenes vagy gyanús bemeneti adatokról.

(4) A felügyeleti funkciót külön bizottság vagy más megfelelő irányítási rendszer látja el.

(5) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti funkció eljárásainak és jellemzőinek pontosítására, ideértve összetételét és a szervezeti struktúrában elfoglalt helyét, ezzel biztosítva a gyakorlat integritását és az összeférhetetlenség elkerülését. Az ESMA összeállítja a (4) bekezdésben rögzített, megfelelő irányítási rendszerek nem kimerítő jegyzékét.

Az EMSA megkülönbözteti a referenciamutatók és ágazatok e rendelet által meghatározott különböző típusait, és figyelembe veszi a referenciamutató-kezelők tulajdonosi és ellenőrzési rendszereinek különbségeit, a referenciamutató előállításának jellegét, mértékét és összetettségét, valamint a referenciamutató kockázatát és hatását a referenciamutatók irányítási követelményeivel kapcsolatos felügyeleti gyakorlatok nemzetközi konvergenciájára is tekintettel. Ugyanakkor az ESMA szabályozástechnikai standardtervezetei nem vonatkoznak és nem alkalmazandók a nem jelentős referenciamutatók kezelői esetében.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(6) Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat adhat ki a nem jelentős referenciamutatók kezelői számára az e cikk (5) bekezdésében említett elemek pontosítása céljából.

6. cikk

Az ellenőrzési rendszerre vonatkozó követelmények

(1) A referenciamutató-kezelő rendelkezik a referenciamutatóinak e rendelettel összhangban történő előállítását, közzétételét vagy elérhetővé tételét szavatoló ellenőrzési rendszerrel.

(2) Az ellenőrzési rendszer arányos az azonosított összeférhetetlenségek mértékével, a referenciamutató előállítása során gyakorolt mérlegelés mértékével és a bemeneti adatok jellegével.

(3) Az ellenőrzési rendszer magában foglalja:

a) a működési kockázatok kezelését;

b) a megfelelő és hatékony üzletmenet-folytonossági és katasztrófa elhárítási terveket;

c) a referenciamutató előállítási folyamatának zavara esetére bevezetendő vészhelyzeti intézkedéseket.

(4) A referenciamutató-kezelő intézkedéseket tesz:

a) annak biztosítása érdekében, hogy az adatszolgáltatók betartsák a 15. cikkben említett magatartási kódex előírásait és a bemeneti adatokra vonatkozó standardokat;

b) a bemeneti adatok nyomon követése érdekében, beleértve - ha ez megvalósítható - a bemeneti adatoknak a referenciamutató közzététele előtti nyomon követését és a bemeneti adatoknak a referenciamutató közzétételét követően az esetleges hibák és rendellenességek azonosítása céljából történő hitelesítését.

(5) Biztosítani kell az ellenőrzési rendszer megfelelő módon történő dokumentálását, felülvizsgálatát és naprakésszé tételét, valamint azt kérésre hozzáférhetővé kell tenni a felhasználók és az érintett illetékes hatóság számára.

(6) ^*  A kritikus referenciamutatók tekintetében a referenciamutató-kezelőnek megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokkal, belső kontrollmechanizmusokkal, hatékony kockázatértékelési eljárásokkal, valamint az IKT-rendszerek kezelésére vonatkozó hatékony kontroll- és biztonsági szabályozással kell rendelkeznie az (EU) 2022/2554 európai parlamenti és tanácsi rendelettel ^*  összhangban.

7. cikk

Az elszámoltathatósági keretre vonatkozó követelmények

(1) A referenciamutató-kezelő a nyilvántartások vezetését, az ellenőrzést és a felülvizsgálatot, valamint a panaszkezelési eljárást magában foglaló, az e rendelet követelményeinek való megfelelés tekintetében bizonyítékokkal szolgáló elszámoltathatósági kerettel rendelkezik.

(2) A referenciamutató-kezelő belső testületet nevez ki, amely rendelkezik a szükséges képességekkel annak felülvizsgálatára, hogy a referenciamutató-kezelő betartja-e a referenciamutató módszertanát és az e rendeletben meghatározott előírásokat, és erről jelentést tesz.

(3) Kritikus referenciamutatók esetében a referenciamutató-kezelő független külső ellenőrt jelöl ki, amely legalább évenként felülvizsgálja, hogy a referenciamutató-kezelő betartja-e a referenciamutató módszertanát és az e rendeletben meghatározott előírásokat, és erről jelentést tesz.

(4) Az érintett illetékes hatóság kérésére a referenciamutató-kezelő átadja az illetékes hatóságnak a (2) bekezdésben előírt felülvizsgálatok és jelentések részleteit. Az érintett illetékes hatóság vagy bármely referenciamutató-felhasználó kérésére a referenciamutató-kezelő közzéteszi a (3) bekezdésben előírt ellenőrzés részleteit.

8. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1) A referenciamutató-kezelő nyilvántartást vezet a következőkről:

a) valamennyi bemeneti adat és az ilyen adatok felhasználása;

b) a referenciamutató meghatározásához használt módszertan;

c) a referenciamutató-kezelő, és adott esetben az értékelők által a referenciamutató meghatározása során végzett megítélés vagy mérlegelés, ideértve az adott megítélés vagy mérlegelés indokolását;

d) egyes bemeneti adatok - és különösen a referenciamutató módszertani követelményeinek megfelelő bemeneti adatok - esetleges figyelmen kívül hagyása, és az adatok figyelmen kívül hagyásának indokolása;

e) a standard eljárások és módszertanok egyéb változásai és az azoktól való eltérések, beleértve a piaci stressz vagy zavar időszakában eszközölt változtatásokat és eltéréseket is;

f) az adatközlő személyek, valamint a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató meghatározása céljából foglalkoztatott természetes személyek személyazonossága;

g) a panaszokkal kapcsolatos dokumentumok, köztük a panaszos által benyújtott dokumentumok; és

h) a referenciamutató-kezelő alkalmazottai és az adatszolgáltatók vagy adatközlő személyek között folytatott, a referenciamutatóval kapcsolatos telefonbeszélgetések vagy elektronikus kommunikáció.

(2) A referenciamutató-kezelő az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásokat legalább öt évig megőrzi olyan formában, amely lehetővé teszi a referenciamutató meghatározásának reprodukálását és maradéktalan megértését, valamint a bemeneti adatok, a számítások, a megítélések és a mérlegelések ellenőrzését vagy értékelését. Az (1) bekezdés h) pontjával összhangban rögzített telefonbeszélgetések és elektronikus kommunikáció felvételeit kérésre a beszélgetésekben és a kommunikációban érintett személyek rendelkezésére kell bocsátani, és három évig meg kell őrizni.

9. cikk

Panaszkezelési mechanizmus

(1) A referenciamutató-kezelő - többek között a referenciamutató-kezelő referenciamutató- meghatározási folyamatával kapcsolatos - panaszok befogadására, kivizsgálására és nyilvántartására vonatkozó eljárásokat tesz közzé és alkalmaz.

(2) A panaszkezelési mechanizmus biztosítja, hogy:

a) a referenciamutató-kezelő panaszkezelési szabályokat bocsát rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik, hogy panaszokat nyújtsanak be egy adott referenciamutató-meghatározásnak a piaci értékekhez viszonyított reprezentativitásával, a referenciamutató-meghatározás javasolt módosításaival, a módszertannak egy konkrét referenciaérték-meghatározásra vonatkozó alkalmazásával és a referenciamutató-meghatározási folyamata kapcsán hozott egyéb döntésekkel kapcsolatban;

b) a panaszokat kellő időn belül és méltányos módon kivizsgálják, valamint a vizsgálat eredményét a panaszossal észszerű időn belül közöljék, kivéve, ha ez a közlés ellentétes a közrend céljaival vagy az 596/2014/EU rendelettel; és

c) a panaszokat a panasz által érintett munkavállalóktól független személyek vizsgálják ki.

10. cikk

Kiszervezés

(1) A referenciamutató-kezelők a referenciamutató előállításával kapcsolatos feladatokat nem szervezhetik ki oly módon, hogy az súlyosan veszélyeztesse a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató előállítása felett gyakorolt ellenőrzést vagy az érintett illetékes hatóság képességét a referenciamutató feletti felügyelet gyakorlására.

(2) Amennyiben a referenciamutató-kezelő a referenciamutató előállításával kapcsolatos feladatot vagy bármely releváns szolgáltatást vagy tevékenységet valamely szolgáltatónak kiszervez, a referenciamutató-kezelő továbbra is teljes mértékben felelős marad az e rendelet referenciamutató-kezelőkre vonatkozó kötelezettségeinek teljesítéséért.

(3) Feladatok kiszervezése esetében a referenciamutató-kezelő biztosítja a következő feltételek teljesülését:

a) a szolgáltató megfelelő képességgel, kapacitással és a törvényben előírt engedéllyel rendelkezik a kiszervezett funkciók, szolgáltatások vagy tevékenységek megbízható és szakmai szintű elvégzéséhez;

b) a referenciamutató-kezelő az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátja a referenciamutató meghatározásának folyamatában részt vevő szolgáltató azonosító adatait és feladatait;

c) a referenciamutató-kezelő megfelelő intézkedéseket tesz, amennyiben úgy tűnik, hogy a szolgáltató nem képes eredményesen és az alkalmazandó jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelően ellátni a rábízott feladatokat;

d) a referenciamutató-kezelő gondoskodik a kiszervezett feladatok eredményes felügyeletéhez szükséges szakértelem biztosításáról és a kiszervezés kockázatainak kezeléséről;

e) a szolgáltató tájékoztatja a referenciamutató-kezelőt minden olyan fejleményről, amely jelentős mértékben befolyásolhatja a kiszervezett feladatok jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelő ellátására való képességét;

f) a szolgáltató a kiszervezett tevékenységek tekintetében együttműködik az érintett illetékes hatósággal, és biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő és az érintett illetékes hatóság ténylegesen hozzáférhessen a kiszervezett tevékenységeivel kapcsolatos adatokhoz és beléphessen a szolgáltató telephelyére, továbbá hogy az érintett illetékes hatóság gyakorolhassa e hozzáférési jogait;

g) a referenciamutató-kezelő szükség esetén megszüntetheti a kiszervezést;

h) a referenciamutató megteszi az észszerű lépéseket - így például vészhelyzeti tervet készít - a szolgáltató referenciamutató meghatározásának folyamatában való részvételéhez társuló indokolatlan működési kockázat elkerülése érdekében.

2. FEJEZET

Bemeneti adatok, módszertan és a jogsértések bejelentése

11. cikk

Bemeneti adatok

(1) A bemeneti adatok tekintetében a referenciamutatók előállítására vonatkozóan a következő követelmények érvényesülnek:

a) elegendő és pontos bemeneti adatnak kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy az adatok pontosan és megbízhatóan tükrözzék a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági valóságot.

A bemeneti adatoknak - adott esetben, és ha rendelkezésre állnak - ügyleti adatoknak kell lenniük. Amennyiben az ügyleti adatok nem elegendők - vagy nem megfelelőek - ahhoz, hogy pontos és megbízható képet adjanak a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági valóságról, nem ügyleti adatok, többek között becsült árak, jegyzési ajánlatok és jegyzések vagy más értékek is felhasználhatók;

b) az a) pontban hivatkozott bemeneti adatnak ellenőrizhetőnek kell lennie;

c) az a) pontnak és a módszertannak való megfelelés biztosítása érdekében a referenciamutató-kezelő egyértelmű útmutatást dolgoz ki és tesz közzé a bemeneti adatok típusa, a bemeneti adatok különböző típusainak felhasználásához rendelt prioritások és a szakértői megítélés gyakorlása tekintetében;

d) amennyiben a referenciamutató az adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatok felhasználásán alapul, a referenciamutató-kezelő a bemeneti adatokat lehetőség szerint az adatszolgáltatók megbízható és reprezentatív paneljétől vagy mintájától szerzi be, biztosítva ezáltal, hogy az adatokból nyert referenciamutató megbízható és reprezentatív a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági valóság tekintetében;

e) a referenciamutató-kezelő nem használ fel olyan adatszolgáltatótól származó bemeneti adatokat, aki vagy amely észlelése szerint nem tartja magát a 15. cikkben említett magatartási kódexhez, és ebben az esetben nyilvánosan hozzáférhető reprezentatív adatokat szerez be.

(2) A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy a bemeneti adatok tekintetében megvalósuló kontrollintézkedései magukban foglalják a következőket:

a) a referenciamutató-kezelő számára bemeneti adatokat szolgáltatók körének meghatározására vonatkozó kritériumok kialakítása és az adatszolgáltatók kiválasztására szolgáló eljárás létrehozása;

b) az adatszolgáltató által biztosított bemeneti adatok értékelésére és az adatszolgáltató általi további bemeneti adatok szolgáltatásának megtiltására vagy, adott esetben, meg nem felelés esetén az adatszolgáltatóval szemben alkalmazandó egyéb szankciók alkalmazására irányuló eljárás; és

c) a bemeneti adatok integritásának és pontosságának biztosítása érdekében azok hitelesítésére, egyebek mellett más mutatókkal vagy adatokkal való összehasonlítására irányuló eljárás kialakítása.

(3) Amennyiben a referenciamutató bemeneti adatait front office egység szolgáltatja (ilyen egységnek minősülnek az adatszolgáltatók vagy kapcsolt vállalkozásaik mindazon osztályai, részlegei, csoportjai vagy munkavállalói, akik árazási, kereskedési, értékesítési, marketing-, reklám-, üzletszerzési, strukturálási vagy ügynöki tevékenységet végeznek), a referenciamutató-kezelő:

a) olyan adatokat szerez be más forrásból amelyek ezeket a bemeneti adatokat megerősíti; és

b) biztosítja, hogy az adatszolgáltatók megfelelő belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásokkal rendelkezzenek.

(4) Ha a referenciamutató-kezelő arra a megállapításra jut, hogy a bemeneti adatok nem a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági valóságot reprezentálják, akkor ez a referenciamutató-kezelő - észszerű határidőn belül - vagy annak érdekében változtatja meg a bemeneti adatokat, az adatszolgáltatókat vagy a módszertant, hogy a bemeneti adatok az említett piaci és gazdasági valóságot reprezentálják, vagy beszünteti az adott referenciamutató előállítását.

(5) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak további pontosítása céljából, hogy hogyan biztosítható a bemeneti adatok az (1) bekezdés a) és b) pontjában előírt megfelelősége és igazolhatósága, továbbá az adatszolgáltató belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásainak, amellyel a (3) bekezdés b) pontjának megfelelően a referenciamutató-kezelőnek rendelkeznie kell további pontosítása céljából, a bemeneti adatok integritásának és pontosságának biztosítása érdekében. Ugyanakkor az ESMA ezen szabályozástechnikai standardtervezetei nem vonatkoznak és nem alkalmazhatóak a nem jelentős referenciamutatókat kezelő referenciamutató-kezelők esetében.

Az ESMA figyelembe veszi a referenciamutatók és ágazatok e rendeletben meghatározott különféle típusait, a bemeneti adatok jellegét, a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot és az arányosság elvét, a referenciamutatók manipuláció általi sebezhetőségét, valamint a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi szintű konvergenciáját.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(6) Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat adhat ki a nem jelentős referenciamutatókat kezelők számára az e cikk (5) bekezdésében említett elemek pontosítása céljából.

12. cikk

Módszertan

(1) A referenciamutató-kezelő a referenciamutató meghatározásához olyan módszertant alkalmaz, amely:

a) megalapozott és megbízható;

b) amelynek egyértelmű szabályai meghatározzák, hogy a referenciamutató megállapítása kapcsán a mérlegelési jogkör hogyan és mikor gyakorolható;

c) szigorú, következetes és hitelesíthető, ideértve adott esetben a rendelkezésre álló ügyleti adatokra végzett utótesztelés lehetőségét;

d) rugalmas, és biztosítja, hogy a referenciamutató a lehető legtágabb körülmények között is - integritásának veszélyeztetése nélkül - kiszámítható legyen;

e) nyomon követhető és ellenőrizhető.

(2) A referenciamutató módszertanának kidolgozása során a referenciamutató-kezelő:

a) figyelembe veszi egyebek mellett a piac méretét és szokásos likviditását, a kereskedés átláthatóságát és a piaci szereplők pozícióit, a piaci koncentrációt, a piac dinamikáját, valamint azt, hogy a minták mennyire reprezentatívak a referenciamutató által mérni hivatott gazdasági valóság tekintetében;

b) meghatározza, mi minősül az adott referenciamutató alkalmazásában aktív piacnak; és

c) megállapítja az előnyben részesített bemeneti adatok különböző típusait.

(3) A referenciamutató-kezelő egyértelmű szabályokat tesz közzé arra vonatkozóan, hogy a bemeneti adatok mennyisége vagy minősége mikor csökken a referenciamutató pontos és megbízható meghatározásához szükséges mérték alá, és hogy ilyen körülmények fennállása esetén kiszámítja-e a referenciamutatót, és ha igen, milyen módon.

(4) ^*  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az annak biztosítását szolgáló feltételek meghatározása céljából, hogy az (1) bekezdésben említett módszertan megfeleljen ugyanezen bekezdés a)-e) pontjának.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. október 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse e rendeletet az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelő elfogadása révén.

13. cikk

A módszertan átláthatósága

(1) ^*  A referenciamutató-kezelő a referenciamutató kidolgozása, működtetése és igazgatása során átlátható módon jár el. E célból a referenciamutató-kezelő közzéteszi vagy elérhetővé teszi:

a) az egyes előállított és közzétett referenciamutatókra, vagy adott esetben az egyes előállított és közzétett referenciamutató-családokra általa alkalmazott módszertan alapvető elemeit;

b) az adott módszertan belső felülvizsgálatára és jóváhagyására, valamint e felülvizsgálat gyakoriságára vonatkozó részletes információkat;

c) a referenciamutató-kezelő módszertanának javasolt lényeges módosításai esetében követendő eljárást és a javasolt módosítások indokolását, ezen belül azt, hogy mi minősül lényeges módosításnak, és azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetében a referenciamutató-kezelő értesíti a felhasználókat az említett módosításokról;

d) ^*  annak magyarázatát, hogy az a) pontban meghatározott módszertan fő elemei hogyan jelenítik meg az egyes referenciamutatók vagy referenciamutató-családok esetében - kivéve a referencia-kamatlábakat és a referencia-árfolyamokat - a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket.

A referenciamutató-kezelőknek 2020. április 30-ig meg kell felelniük az első albekezdés d) pontjában meghatározott követelménynek.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett eljárás:

a) egyértelmű határidőkhöz kötött előzetes értesítésről rendelkezik, amely lehetőséget nyújt a javasolt lényeges módosítások hatásának elemzésére és az azzal kapcsolatos észrevételek megtételére; és

b) biztosítja, hogy a konzultációkat követően az e bekezdés a) pontjában említett észrevételek és a referenciamutatókezelő azokra adott válaszai - kivéve, ha az észrevételt tevő azok bizalmas kezelését kérte - hozzáférhetőek legyenek.

(2a) ^*  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet e cikk (1) bekezdése első albekezdésének d) pontjában említett magyarázat minimálisan szükséges tartalmának és az alkalmazandó standard formátumnak a meghatározása révén történő kiegészítése érdekében.

(3) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az olyan információk további pontosítása céljából, amelyeket a referenciamutató-kezelőknek az (1) és (2) bekezdésben előírt követelményeknek megfelelően közölniük kell különbséget téve a referenciamutatók és ágazatok e rendeletben meghatározott különböző típusai között. Az ESMA figyelembe veszi annak szükségességét, hogy a módszertan olyan elemeit nyilvánosságra kell hozni, amelyek elég részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a felhasználók számára annak megértését, hogy hogyan állítják elő a referenciamutatót, és hogy értékelni tudják annak reprezentativitását, az egyes felhasználók számára jelentett relevanciáját, valamint azt, hogy azt hivatkozási alapként lehet-e használni a pénzügyi eszközök és ügyletek esetében, figyelembe veszi továbbá az arányosság elvét. Ugyanakkor az ESMA szabályozástechnikai standardtervezetei nem vonatkoznak és nem alkalmazhatóak a nem jelentős referenciamutatókat kezelő referenciamutató-kezelők esetében.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4) Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat adhat ki a nem jelentős referenciamutatókat kezelők számára az e cikk (3) bekezdésében említett elemek további pontosítása céljából.

14. cikk

A jogsértések bejelentése

(1) A referenciamutató az 596/2014/EU rendelet értelmében vett manipulációjával vagy manipulációjának kísérletével járó bármely tevékenység feltárása és az illetékes hatóságoknak történő bejelentése céljából a referenciamutató-kezelő megfelelő rendszereket és hatékony kontrollintézkedéseket léptet életbe a bemeneti adatok integritásának biztosítása érdekében.

(2) A referenciamutató-kezelő ellenőrzi a bemeneti adatokat és az adatszolgáltatókat annak érdekében, hogy a referenciamutató az 596/2014/EU rendelet értelmében vett manipulációjával vagy manipulációjának kísérletével járó bármely tevékenység - ideértve az erre irányuló összejátszást is - a referenciamutató-kezelő általi gyanúja esetén értesíteni tudja az illetékes hatóságot, és közölni tudjon minden releváns információt.

A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága az 596/2014/EU rendelet értelmében adott esetben továbbítja ezeket az információkat az érintett hatósághoz.

(3) A referenciamutató-kezelő eljárásokat működtet, amelyek alapján vezetői, alkalmazottai és bármely egyéb természetes személy, akinek a szolgáltatásai a rendelkezésére állnak vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol, belső úton jelentést tud tenni e rendelet megsértéséről.

(4) ^*  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett rendszerek és kontrollintézkedések jellemzőinek meghatározása céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. október 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse e rendeletet az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelő elfogadása révén.

3. FEJEZET

Magatartási kódex és adatszolgáltatói követelmények

15. cikk

Magatartási kódex

(1) Amennyiben valamely referenciamutató az adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul, a referenciamutató-kezelője minden referenciamutatóra vonatkozóan magatartási kódexet fogad el, amely egyértelműen meghatározza az adatszolgáltatóknak a bemeneti adatok szolgáltatásával összefüggő kötelezettségeit, és biztosítja, hogy ez a magatartási kódex megfeleljen az e rendeletben előírt rendelkezéseknek. A referenciamutató-kezelő rendszeresen, de legalább évente egyszer, illetve változások esetén meggyőződik róla, hogy az adatszolgáltatók betartják-e a magatartási kódexet.

(2) A magatartási kódexnek legalább a következő elemeket tartalmaznia kell:

a) a szolgáltatandó bemeneti adatok egyértelmű leírását és az annak biztosításához szükséges követelményeket, hogy a bemeneti adatokat a 11. és 14. cikknek megfelelően szolgáltassák;

b) az olyan személyek azonosítását, akik vagy amelyek a referenciamutató-kezelő részére bemeneti adatot szolgáltathatnak, valamint az adatszolgáltató és más adatközlők személyazonosságának ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat, továbbá az adatszolgáltató nevében történő bemenetiadat-szolgáltatásra jogosult személyek felhatalmazására vonatkozó eljárásokat;

c) azokat a szabályokat, amelyek biztosítják, hogy az adatszolgáltatók minden releváns bemeneti adatot közölnek; és

d) az adatszolgáltatók által kialakítandó rendszereket és kontrolleljárásokat, ezen belül:

i. a bemeneti adatok szolgáltatására vonatkozó eljárásokat, ezen belül pedig annak az adatszolgáltató általi közlésére vonatkozó követelményeket, hogy a bemeneti adatok ügyleti adatok-e, és megfelelnek-e a referenciamutató-kezelő által előírt követelményeknek;

ii. a bemenetiadat-szolgáltatás során alkalmazott mérlegelésre vonatkozó szabályokat;

iii. a bemeneti adatoknak az adatszolgáltatást megelőző hitelesítésére vonatkozó követelményeket;

iv. a nyilvántartásra vonatkozó szabályokat;

v. a gyanús bemeneti adatok bejelentésére vonatkozó követelményeket;

vi. az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozó követelményeket.

(3) A referenciamutató-kezelő dönthet úgy, hogy egyetlen közös magatartási kódexet alakít ki az általa előállított egyes referenciamutató-családok tekintetében.

(4) Amennyiben az érintett illetékes hatóság a 41. cikkben említett saját hatáskörében eljárva olyan elemeket talál a magatartási kódexben, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, tájékoztatja erről az adott referenciamutató-kezelőt. A referenciamutató-kezelő az említett tájékoztatást követő 30 napon belül úgy módosítja a magatartási kódexet, hogy az megfeleljen e rendeletnek.

(5) Valamely kritikus referenciamutatónak a 20. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe való felvételéről szóló határozat hatálybalépésétől számított 15 munkanapon belül az adott kritikus referenciamutatót kezelő referenciamutatókezelő megküldi az érintett illetékes hatóság részére a magatartási kódexet. Az érintett illetékes hatóság 30 napon belül ellenőrzi, hogy a magatartási kódex tartalma megfelel-e e rendelet előírásainak. Amennyiben az érintett illetékes hatóság talál olyan elemeket, amelyek nem felelnek meg e rendelet előírásainak e cikk (4) bekezdése alkalmazandó.

(6) Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki a magatartási kódex (2) bekezdésben említett elemeinek a referenciamutatók különböző típusait illető további pontosítására, valamint a referenciamutatók és a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele céljából.

Az ESMA figyelembe veszi a referenciamutatók és az adatszolgáltatók - mindenekelőtt a bemeneti adatok és a módszertanok tekintetében - különböző jellemzőit, a bemeneti adatok manipulációjának kockázatát és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciáját.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

16. cikk

A felügyelt adatszolgáltatókra vonatkozó irányítási és kontrollkövetelmények

(1) A felügyelt adatszolgáltatóra a következő irányítási és kontrollkövetelmények alkalmazandók:

a) a felügyelt adatszolgáltató biztosítja, hogy a bemeneti adatok szolgáltatására semmilyen fennálló vagy potenciális összeférhetetlenség nem hat, és amennyiben a mérlegelési jogkör gyakorlására van szükség, azt függetlenül és tisztességesen, a releváns információk alapján, a 15. cikkben említett magatartási kódexszel összhangban gyakorolják;

b) a felügyelt adatszolgáltató rendelkezik a bemeneti adatok integritását, pontosságát és megbízhatóságát biztosító ellenőrzési rendszerrel, amely biztosítja, hogy a bemeneti adatokat e rendelet rendelkezéseivel és a 15. cikkben említett magatartási kódexszel összhangban szolgáltassák.

(2) A felügyelt adatszolgáltató hatékony rendszereket és ellenőrzést működtet a referenciamutató-kezelő számára történő bemenetiadat-szolgáltatás integritásának és megbízhatóságának biztosítása céljából. Ide tartoznak a következők:

a) a bemeneti adatokat a referenciamutató-kezelővel közlő személyek kilétére vonatkozó ellenőrzés, ezen belül adott esetben az adatközlő természetes személy felettese által történő jóváhagyás;

b) az adatközlő személyek megfelelő, legalább az e rendeletet és az 596/2014/EU rendeletet lefedő képzése;

c) az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozó intézkedések, ideértve adott esetben az alkalmazottak szervezeti elkülönítését és a javadalmazási politika által létrehozott, a referenciamutatók manipulálására ösztönző hatások kiküszöbölésére irányuló megfontolásokat;

d) a bemenetiadat-szolgáltatással kapcsolatos kommunikáció, az adatszolgáltató által az adatszolgáltatáshoz felhasznált összes információ, valamint az összes fennálló vagy lehetséges összeférhetetlenség - ideértve többek között, de nem kizárólag az adatszolgáltató kitettségét a referenciamutatót használó pénzügyi eszközöknek - megfelelő időtartamon keresztül történő nyilvántartása;

e) a belső és a külső ellenőrzések nyilvántartása.

(3) Amennyiben a bemeneti adatok szakértői megítélésen alapulnak, a felügyelt adatszolgáltató a (2) bekezdésben említett rendszerek és kontrolleljárások mellett kialakítja a megítélési vagy mérlegelési jogkör gyakorlását szabályozó elveket, és megőrzi a megítélés vagy mérlegelés indokolására vonatkozó dokumentumokat. Arányos esetben a felügyelt adatszolgáltatók figyelembe veszik a referenciamutató és a bemeneti adatok jellegét.

(4) A felügyelt adatszolgáltató teljes mértékben együttműködik a referenciamutató-kezelővel és az érintett illetékes hatósággal a referenciamutató előállításának ellenőrzése és felügyelete tekintetében, és rendelkezésre bocsátja a (2) és (3) bekezdéssel összhangban megőrzött információkat és vezetett nyilvántartásokat.

(5) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott, irányításra, rendszerekre, kontrollintézkedésekre és szabályokra vonatkozó követelményeknek a referenciamutatók különböző típusait illető további pontosítására.

Az ESMA ennek során figyelembe veszi a referenciamutatók és a felügyelt adatszolgáltatók - mindenekelőtt a szolgáltatott bemeneti adatok és az alkalmazott módszertanok tekintetében megnyilvánuló - eltérő sajátosságait, a bemeneti adatok manipulációjának kockázatát, a felügyelt adatszolgáltatók által végzett tevékenységek jellegét, valamint a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciájának fényében a referenciamutatók és a pénzügyi piacok terén tapasztalható fejleményeket. Ugyanakkor az ESMA szabályozástechnikai standardtervezetei nem vonatkoznak és nem alkalmazhatóak a nem jelentős referenciamutatókat szolgáltató felügyelt adatszolgáltatók esetében.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(6) Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat adhat ki a nem jelentős referenciamutatókat szolgáltató felügyelt adatszolgáltatók számára az e cikk (5) bekezdésében említett elemek pontosítása céljából.

III. CÍM

A REFERENCIAMUTATÓK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAIRA ÉS KATEGÓRIÁIRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. FEJEZET

Szabályozott adatokon alapuló referenciamutatók

17. cikk

Szabályozott adatokon alapuló referenciamutatók

(1) A 11. cikk (1) bekezdésének d) és e) pontja, a 11. cikk (2) és (3) bekezdése, a 14. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a 15. és a 16. cikk nem alkalmazandó a szabályozott adatokon alapuló referenciamutatók szolgáltatására és az azokhoz való hozzájárulásra. A 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazandó a szabályozott adatokon alapuló, teljes mértékben és közvetlenül a 3. cikk (1) bekezdése 24. pontjában meghatározottak szerint szolgáltatott bemeneti adatokra hivatkozással előállított referenciamutatókra.

(2) A referenciamutató összes futamideje vagy lejárata alapján számított 500 milliárd EUR összértéket meg nem haladó pénzügyi eszközökre, pénzügyi ügyletekre vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére több referenciamutató kombinálásában közvetlenül vagy közvetve használt szabályozott adatokon alapuló referenciamutatók esetében - adott esetben - a 24. és a 25. vagy a 26. cikk rendelkezései a szabályozott adatokon alapuló referenciamutatók szolgáltatására és az azokhoz való hozzájárulásra is alkalmazandók.

2. FEJEZET

Referencia-kamatlábak és azonnali referencia-árfolyamok ^* 

18. cikk

Referencia-kamatlábak

A II. címben meghatározott követelményeken túlmenően vagy azok helyett az I. mellékletben meghatározott különös követelmények alkalmazandók a referencia-kamatlábak szolgáltatására és az azokhoz való hozzájárulása.

A 24., a 25. és a 26. cikk nem alkalmazandó a referencia-kamatlábak szolgáltatására és az azokhoz való hozzájárulása.

18a. cikk ^* 

Azonnali referencia-árfolyamok

(1) A Bizottság az Unión kívül található referenciamutató-kezelő által kezelt azonnali referencia-árfolyamot jelölhet ki, amennyiben mindkét következő kritérium teljesül:

a) az azonnali referencia-árfolyam egy harmadik országbeli, szabadon nem átváltható pénznem azonnali átváltási árfolyamára hivatkozik; és

b) az azonnali referencia-árfolyamot gyakran, módszeresen és rendszeresen használják fel a kedvezőtlen devizaárfolyam-mozgások fedezésére.

(2) A Bizottság 2022. december 31-ig nyilvános konzultációt folytat azon azonnali referencia-árfolyamok azonosítása érdekében, amelyek teljesítik az (1) bekezdésben megállapított kritériumokat.

(3) A Bizottság 2023. június 15-ig a 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, hogy létrehozza azon azonnali referencia-árfolyamok jegyzékét, amelyek teljesítik az e cikk (1) bekezdésében megállapított kritériumokat. A Bizottság adott esetben frissíti ezt a jegyzéket.

3. FEJEZET

Árupiaci referenciamutatók

19. cikk

Árupiaci referenciamutatók

(1) A II. címben meghatározott követelmények helyett, a 10. cikk kivételével, az árupiaci referenciamutatók előállítására és az azokhoz való hozzájárulásra a II. mellékletben megállapított különös követelmények alkalmazandók, kivéve, ha a szóban forgó referenciamutató szabályozott adatokon alapuló referenciamutató vagy többségükben felügyelt adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul.

A 24., a 25. és a 26. cikk nem alkalmazandó az árupiaci referenciamutatók előállítására és az azokhoz való hozzájárulásra.

(2) Amennyiben az árupiaci referenciamutató kritikus referenciamutató, és az alapul szolgáló eszköz arany, ezüst vagy platina, a II. melléklet helyett a II. címben foglalt követelmények alkalmazandók.

3a. FEJEZET ^* 

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók

19a. cikk

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók

(1) A III. mellékletben megállapított követelmények alkalmazandók az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók előállítására, illetve az azokhoz való adatszolgáltatásra a II., III. és IV. címben foglalt követelmények mellett.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók alábbiakat meghatározó minimumkövetelményeinek megállapítása révén történő kiegészítése érdekében:

a) az alapul szolgáló eszközök kiválasztásának kritériumai, adott esetben az eszközök kizárására vonatkozó bármely kritériumot is beleértve;

b) a referenciamutató alapjául szolgáló eszközök súlyozásának kritériumai és módszere;

c) az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók dekarbonizációs pályájának meghatározása.

(3) Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatót vagy a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatót előállító referenciamutató-kezelőknek 2020. április 30-ig meg kell felelniük e rendeletnek.

19b. cikk

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók követelményei

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók kezelőinek 2022. december 31-ig ki kell választaniuk, súlyozniuk kell vagy ki kell zárniuk a dekarbonizációs pályát követő társaságok által kibocsátott, alapul szolgáló eszközöket a következő követelményekkel összhangban:

i. a társaságok mérhető és egy adott időszak alatt elérendő célkitűzéseket hoznak nyilvánosságra a szén-dioxidkibocsátás csökkentése tekintetében;

ii. a társaságok az egyes operatív leányvállalatok szintjéig lebontott információkat tesznek közzé a szén-dioxidkibocsátás csökkentésével kapcsolatban;

iii. a társaságok éves tájékoztatást adnak az e célok megvalósítása terén elért eredményekről;

iv. az alapul szolgáló eszközökkel kapcsolatos tevékenységek nem lehetnek jelentős mértékben károsak más környezeti, társadalmi és irányítási célokra nézve.

19c. cikk

Kizárások a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókból

(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el e rendeletnek azon ágazatok Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók tekintetében való azonosítása révén történő kiegészítése érdekében, amelyeket ki kell zárni, mert nem rendelkeznek a Párizsi Megállapodás célkitűzésével összhangban álló, mérhető és meghatározott határidejű kibocsátáscsökkentési célokkal. A Bizottságnak az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktust 2021. január 1-ig kell elfogadnia és azt háromévente naprakésszé kell tennie.

(2) A Bizottság az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozása során figyelembe veszi a fenntartható finanszírozással foglalkozó technikai szakértői csoport munkáját.

19d. cikk

Törekvés az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók előállítására

Az egy vagy több alapul szolgáló eszköz értéke vagy az árak alapján jelentősként meghatározott referenciamutatókat előállító, Unióban található kezelőknek 2022. január 1-jéig törekedniük kell arra, hogy előállítsanak egy vagy több uniós éghajlatváltozási referenciamutatót.

4. FEJEZET

Kritikus referenciamutatók

20. cikk

Kritikus referenciamutatók

(1) A Bizottság az 50. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében végrehajtási jogi aktusokat fogad el az Unióban található referenciamutató-kezelők által előállított kritikus referenciamutatók jegyzékének legalább kétévente történő összeállítása és felülvizsgálata céljából, feltéve, hogy az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül:

a) a referenciamutatót adott esetben az összes futamidő vagy lejárat alapján számított legalább 500 milliárd EUR összértékű pénzügyi eszközökre, pénzügyi ügyletekre vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére több referenciamutató kombinálásában közvetlenül vagy közvetve használják;

b) a referenciamutató olyan adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, amelyek többségükben valamely tagállam területén találhatók, és amely referenciamutatót az e cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésében meghatározott eljárás alapján az adott tagállamban kritikusnak minősítenek;

c) a referenciamutató teljesíti az alábbi feltételek mindegyikét:

i. a referenciamutatót adott esetben az összes futamidő vagy lejárat alapján számított legalább 400 milliárd EUR összértékű, de az a) pontban meghatározott értéket meg nem haladó pénzügyi eszközökre, pénzügyi ügyletekre vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére több referenciamutató kombinálásában közvetlenül vagy közvetve használják;

ii. a referenciamutató nem, vagy csak nagyon kevés megfelelő piacvezérelt helyettesítővel rendelkezik;

iii. amennyiben a referenciamutató előállítását beszüntetnék, vagy azt olyan bemeneti adatok alapján állítanák elő, amelyek már nem teljes mértékben tükrözik a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, illetve amelyek nem megbízható bemeneti adatokon alapulnak, az egy vagy több tagállamban jelentős mértékben és kedvezőtlenül befolyásolná a piacok integritását, a pénzügyi stabilitást, a fogyasztókat, a reálgazdaságot vagy a háztartások és a vállalkozások finanszírozását.

Amennyiben a referenciamutató megfelel c) pont ii. és iii. alpontjában meghatározott feltételeknek, de nem felel meg a c) pont i. alpontjában meghatározott feltételnek, az érintett tagállamok illetékes hatóságai a referenciamutató-kezelő letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságaival együtt megállapodhatnak abban, hogy a referenciamutatót ezen albekezdés értelmében kritikusnak kell tekinteni. A referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság mindenestre konzultál az érintett tagállamok illetékes hatóságaival. Az illetékes hatóságok közötti egyet nem értés esetén a referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság hozza meg a döntést, hogy a referenciamutatót ezen albekezdés értelmében kritikusnak kell-e tekinteni, figyelembe véve a véleménykülönbség okait is. Az illetékes hatóságok, illetve véleménykülönbség esetén a referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság eljuttatja értékelését a Bizottsághoz. Az értékelés kézhezvételét követően a Bizottság e bekezdésnek megfelelően végrehajtási jogi aktust fogad el. Ezen túlmenően, véleménykülönbség esetén a referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság eljuttatja értékelését az ESMA-hoz, amely véleményt adhat ki.

(1a) ^*  Amennyiben az ESMA úgy véli, hogy egy referenciamutató az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott valamennyi feltételt teljesíti, az említett referenciamutató kritikusnak való elismerése iránti, dokumentumokkal alátámasztott kérelmet nyújt be a Bizottságnak.

A Bizottság az említett dokumentumokkal alátámasztott kérelem kézhezvételét követően az (1) bekezdéssel összhangban egy végrehajtási jogi aktust fogad el.

Az ESMA legalább kétévente felülvizsgálja a referenciamutató kritikus jellegére vonatkozó értékelését, valamint értesíti arról a Bizottságot és benyújtja az értékelést a Bizottságnak.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés b) pontjában említett tagállam illetékes hatósága úgy véli, hogy a felügyelete alatt működő referenciamutató-kezelő olyan referenciamutatót állít elő, amelyet kritikusnak kell tekinteni, értesíti az ESMA-t és dokumentumokkal alátámasztott értékelést nyújt be az ESMA-nak.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában az illetékes hatóság értékeli, hogy a referenciamutató megszűntetése, vagy olyan bemeneti adatok alapján, illetve olyan adatszolgáltatók által történő szolgáltatása, amelyek már nem tükrözik a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, saját tagállamában kedvezőtlen hatással járna-e a piacok integritására, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra, a reálgazdaságra, vagy a háztartások és a vállalkozások finanszírozására. Az illetékes hatóság az értékeléskor figyelembe veszi az alábbiakat:

a) az olyan pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek értékét, amelyek a referenciamutatót referenciaként használják, és az olyan befektetési alapok értékét, amelyek teljesítménye méréséhez a referenciamutatót referenciaként használják a tagállamon belül, valamint ezek jelentőségét a tagállamban forgalomban lévő pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek, és befektetési alapok összértékéhez viszonyítva;

b) az olyan pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek értékét, amelyek a referenciamutatót referenciaként használják, és az olyan befektetési alapok értékét, amelyek teljesítményének méréséhez a referenciamutatót referenciaként használják a tagállamon belül, valamint ezek jelentőségét a tagállam bruttó nemzeti termékéhez viszonyítva;

c) minden más olyan mutatót, amellyel tárgyilagos alapon értékelhető a referenciamutató megszűnésének vagy megbízhatatlanságának a piaci integritásra, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra, a reálgazdaságára, vagy a háztartások és a vállalkozások finanszírozására a tagállamban gyakorolt lehetséges hatása.

Az illetékes hatóság legalább kétévente felülvizsgálja a referenciamutató kritikus jellegére vonatkozó értékelését, értesíti arról az ESMA-t és benyújtja az új értékelést az ESMA-nak.

(4) A (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított hat héten belül az ESMA véleményt ad ki arról, hogy az illetékes nemzeti hatóság értékelése eleget tesz-e a (3) bekezdés követelményeinek, és az illetékes hatóság értékelésével együtt eljuttatja ezt a véleményét a Bizottsághoz.

(5) A Bizottság a (4) bekezdésben említett vélemény kézhezvételét követően az (1) bekezdéssel összhangban végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

a) annak meghatározása, hogy a származtatott eszközöktől eltérő pénzügyi eszközök névértékét, a származtatott eszközök névleges értékét és a befektetési alapok nettó eszközértékét - egyebek mellett a több referenciamutató kombinálásában a referenciamutatóra való közvetett hivatkozáskor - az e cikk (1) bekezdésében és a 24. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett küszöbértékekhez való viszonyítás céljából hogyan állapítják meg;

b) az e cikk (1) bekezdésében említett küszöbértékek meghatározására használt számítási módszer felülvizsgálata a piaci, ár- és szabályozási fejlemények tükrében, valamint az olyan referenciamutatók besorolása helytállóságának felülvizsgálata, amelyek esetében az őket referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek és befektetési alapok összértéke közelíti az említett küszöbértéket; e felülvizsgálatot 2018. január 1-től legalább kétévenként végre kell hajtani;

c) annak pontosítása, hogy az e cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában említett kritériumokat hogyan kell alkalmazni, figyelembe véve minden olyan adatot, amely segít tárgyilagos alapon mérni, hogy a referenciamutató megszűnése vagy megbízhatatlansága egy vagy több tagállamban milyen lehetséges hatást fejtene ki a piacok integritására, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra, a reálgazdaságra, vagy a háztartások és a vállalkozások finanszírozására.

Adott esetben a Bizottság figyelembe veszi a piaci vagy műszaki fejleményeket.

21. cikk

A kritikus referenciamutatók kötelező kezelése

(1) Amennyiben valamely kritikus referenciamutató referenciamutató-kezelője meg kívánja szüntetni kritikus referenciamutatójának előállítását, úgy:

a) azonnal értesíti illetékes hatóságát; és

b) az értesítést követően négy héten belül értékelést nyújt be arra vonatkozóan, hogy hogyan:

i. adja át a referenciamutatót egy új referenciamutató-kezelőnek; vagy

ii. szünteti be a referenciamutató előállítását, figyelembe véve a 28. cikk (1) bekezdésében megállapított eljárást.

A referenciamutató-kezelő az első albekezdés b) pontjában említett időszak alatt nem szüntetheti be a referenciamutató előállítását.

(2) ^*  A referenciamutató-kezelő által készített, az (1) bekezdésben említett értékelés beérkezését követően az illetékes hatóság:

a) tájékoztatja az ESMA-t, és a 46. cikk szerint létrehozott kollégiumot;

b) az említett értékelés beérkezését követő négy héten belül elkészíti saját értékelését arra vonatkozóan, hogy hogyan adja át a referenciamutatót egy új referenciamutató-kezelőnek, vagy hogyan kell megszüntetni annak előállítását, figyelembe véve a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított eljárást.

A referenciamutató-kezelő az első albekezdés b) pontjában említett időszak alatt az ESMA vagy adott esetben az illetékes hatóság írásos hozzájárulása nélkül nem szüntetheti be a referenciamutató előállítását.

(3) ^*  A (2) bekezdés b) pontjában említett értékelés elkészítését követően az illetékes hatóságnak jogában áll előírni a referenciamutató-kezelő számára, hogy mindaddig folytassa a referenciamutató előállítását, ameddig:

a) a referenciamutató előállítását az új referenciamutató-kezelőnek átadja;

b) a referenciamutató megszüntetése szabályszerűen megtörténik; vagy

c) a referenciamutató már nem kritikus jellegű.

Az első albekezdés alkalmazásában az az időszak, amelynek tekintetében az illetékes hatóság kötelezheti a referenciamutató-kezelőt, hogy folytassa a referenciamutató közzétételét, nem haladhatja meg a 12 hónapot.

Ezen időszak végéig az illetékes hatóság felülvizsgálja arra vonatkozó döntését, hogy kötelezi a referenciamutatókezelőt a referenciamutató közzétételére. Az illetékes hatóság szükség esetén ezt az időszakot egy megfelelő, 12 hónapot nem meghaladó időszakkal meghosszabbíthatja. A kötelező referenciamutató-kezelés maximális időtartama nem haladhatja meg az öt évet.

(4) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, abban az esetben, ha a kritikus referenciamutató referenciamutató-kezelőjét fizetésképtelenség miatt csődeljárás alá vonják, az illetékes hatóság értékeli, hogy a kritikus referenciamutatót hogyan lehetne új referenciamutató-kezelőnek átadni, vagy hogy hogyan lehetne a referenciamutató előállítását szabályszerűen megszüntetni, figyelembe véve a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított eljárást.

(5) ^*  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés b) pontjában említett értékelés alapjául szolgáló kritériumok meghatározása céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. október 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse ezt arendeletet az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

22. cikk

A kritikus referenciamutatókat előállító referenciamutató-kezelők piaci erejének ellentételezése

Az uniós versenyjog alkalmazásának sérelme nélkül, kritikus referenciamutató előállításakor a referenciamutató-kezelő megfelelő lépéseket tesz annak biztosítására, hogy a referenciamutatóhoz és a vonatkozó információkhoz való hozzáférést méltányos, észszerű, átlátható és megkülönböztetéstől mentes alapon biztosítsa az összes felhasználó számára.

23. cikk

A kritikus referenciamutatóhoz való kötelező adatszolgáltatás

(1) Ezt a cikket azokra a kritikus referenciamutatókra kell alkalmazni, amelyek olyan adatszolgáltatóktól származnak, amelyek többségükben felügyelt szervezetek.

(2) Az egy vagy több kritikus referenciamutató referenciamutató-kezelője kétévente értékelést nyújt be illetékes hatóságának az általa előállított minden egyes kritikus referenciamutató mögöttes piaci vagy gazdasági valóság mérésére vonatkozó képességéről.

(3) ^*  Amennyiben egy kritikus referenciamutató felügyelt adatszolgáltatója be kívánja szüntetni az adatszolgáltatást, erről indokolatlan késedelem nélkül írásban értesíti a referenciamutató-kezelőt. A referenciamutató-kezelő ezt követően indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az illetékes hatóságát.

A kritikus referenciamutató kezelője tekintetében illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az említett felügyelt adatszolgáltató tekintetében illetékes hatóságot, és adott esetben az ESMA-t. A referenciamutató-kezelő a lehető leghamarabb, de legkésőbb a felügyelt adatszolgáltató általi értesítést követő 14 nappal értékelést nyújt be illetékes hatóságához arról, hogy ez milyen következményekkel jár a kritikus referenciamutatónak a mögöttes piaci vagy gazdasági valóság mérésére vonatkozó képességére nézve.

(4) ^*  Az e cikk (2) és (3) bekezdésében említett értékelés kézhezvételét követően a referenciamutató-kezelő tekintetében illetékes hatóság adott esetben azonnal tájékoztatja az ESMA-t vagy a 46. cikk szerint létrehozott kollégiumot, és az említett értékelés alapján elvégzi saját értékelését arra vonatkozóan, hogy a referenciamutató mennyiben képes mérni a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, figyelembe véve a referenciamutató-kezelőnek a referenciamutató beszüntetésére vonatkozó, a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított eljárását.

(5) Attól a dátumtól kezdődően, hogy a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságát értesítették az adatszolgáltató azon szándékáról, hogy megszünteti a bemeneti adatok szolgáltatását mindaddig, amíg a (4) bekezdésben említett értékelés elkészül, az illetékes hatóságnak jogában áll arra kötelezni a kilépési szándékukat a (3) bekezdésnek megfelelően bejelentő adatszolgáltatókat, hogy - legfeljebb négy hétig - folytassák a bemeneti adatok szolgáltatását, anélkül, hogy a felügyelt szervezeteket kereskedésre vagy annak vállalására köteleznék.

(6) ^*  Abban az esetben, ha az illetékes hatóság az (5) bekezdésben megjelölt időszak leteltével és a (4) bekezdésben említett, saját maga által végzett értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy valamely kritikus referenciamutató reprezentativitása veszélybe került, jogosult arra, hogy:

a) az e cikk (7) bekezdésével összhangban kiválasztott felügyelt szervezetek - ideértve az adott kritikus referenciamutatóhoz addig adatot még nem szolgáltató szervezeteket is - számára előírja, hogy a referenciamutató-kezelő módszerével, a 15. cikkben említett magatartási kódexszel és más szabályokkal összhangban bemeneti adatokat szolgáltassanak a referenciamutató-kezelő részére. Ez az előírás a szükséges időszakon át marad érvényben, azonban ez az időszak nem haladhatja meg az adatszolgáltatást előíró kezdeti döntés (5) bekezdés szerinti meghozatalától számított 12 hónapot, vagy olyan szervezetek tekintetében, amelyek még nem adatszolgáltatók, az attól az időponttól számítottat, amikor e pont alapján meghozzák a kötelező adatszolgáltatást elrendelő határozatot;

b) a kötelező adatszolgáltatási időszakot megfelelő ideig, de maximum 12 hónapig kiterjessze az e bekezdés a) pontja alapján meghozott bármely intézkedés (9) bekezdés szerinti felülvizsgálatát követően;

c) meghatározza a bemeneti adatok szolgáltatásának formáját és határidejét, anélkül hogy ez a felügyelt szervezetek számára a kereskedés vagy a kereskedés vállalásának kötelezettségével járna;

d) előírja a referenciamutató-kezelő számára, hogy módosítsa a módszertant, a 15. cikkben említett magatartási kódexet, vagy a kritikus referenciamutatóra vonatkozó más szabályt.

Az első albekezdés a) és b) pontja szerinti adatszolgáltatási kötelezettség maximális időtartama nem haladhatja meg az öt évet.

(7) A (6) bekezdés alkalmazásában, a bemeneti adat szolgáltatására kötelezett felügyelt szervezeteket a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága választja ki a felügyelt szervezetek illetékes hatóságaival szoros együttműködésben, a felügyelt szervezetnek azon a piacon való tényleges és potenciális részesedésének mérete alapján, amelynek mérésére a referenciamutató hivatott.

(8) A (6) bekezdés a), b) vagy c) pontja szerinti intézkedések útján adatszolgáltatásra kötelezett felügyelt szervezet illetékes hatósága közreműködik az intézkedések végrehajtásában a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságával.

(9) A (6) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett időszak lejártával a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága felülvizsgálja a (6) bekezdés alapján elfogadott intézkedéseket. Az intézkedések bármelyikét visszavonja, amennyiben úgy véli, hogy:

a) az adatszolgáltatók valószínűleg az intézkedés visszavonása esetén is legalább egy évig folytatni fogják a bemeneti adatok szolgáltatását, amelyet legalább a következők támasztják alá:

i. az adatszolgáltatóknak a referenciamutató-kezelőhöz és az illetékes hatósághoz intézett arra vonatkozó írásbeli kötelezettségvállalása, hogy a kritikus referenciamutató bemeneti adatainak szolgáltatását az intézkedés visszavonása esetén is legalább egy évig folytatja;

ii. a referenciamutató-kezelőnek az illetékes hatósághoz intézett írásbeli jelentése, amely bizonyítékokkal támasztja alá a referenciamutató-kezelőnek azt az értékelését, hogy a kritikus referenciamutató működőképessége a kötelező adatszolgáltatás visszavonását követően is biztosítható;

b) a referenciamutató továbbra is előállítható, miután a bemeneti adatok szolgáltatására kötelezett adatszolgáltatók beszüntették az adatszolgáltatást;

c) rendelkezésre áll elfogadható helyettesítő referenciamutató, amelyre a kritikus referenciamutató felhasználói minimális költségek mellett átválthatnak, és ezt alátámasztja legalább a referenciamutató-kezelő írásbeli jelentése, amely részletezi a helyettesítő referenciamutatóra való átváltás módját, a felhasználók átváltásra való képességét és az átváltás felhasználói költségeit; vagy

d) nincsenek megfelelő alternatív adatszolgáltatók, és a vonatkozó felügyelt szervezetek általi adatszolgáltatás beszüntetése olyan mértékben meggyengítené a referenciamutatót, hogy szükségessé válna a referenciamutató megszüntetése.

(10) ^*  Amennyiben egy kritikus referenciamutató előállítását meg kell szüntetni, a felügyelt adatszolgáltatóknak az illetékes hatóság által meghatározott, de a (6) bekezdés második albekezdésében megállapított legfeljebb ötéves időszakot meg nem haladó ideig folytatniuk kell az ezen referenciamutatóra vonatkozó bemeneti adatok szolgáltatását.

(11) Amennyiben az adatszolgáltatók bármelyike megsérti a (6) bekezdésben meghatározott követelményeket, a referenciamutató-kezelő erről az észszerűen lehetséges legrövidebb időn belül értesíti az érintett illetékes hatóságot.

(12) Amennyiben a referenciamutatót a 20. cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésében megállapított eljárás szerint kritikusnak minősítik, a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a bemeneti adatok szolgáltatását e cikk (5) bekezdésével és (6) bekezdésének a), b) és c) pontjával összhangban csak a tagállamában található felügyelt adatszolgáltatók számára jogosult előírni.

4A. FEJEZET ^* 

A referenciamutató jogszabályban előírt helyettesítése ^* 

23a. cikk ^* 

A referenciamutató jogszabályban előírt helyettesítésének hatálya

E fejezetet a következőkre kell alkalmazni:

a) bármely olyan szerződés vagy a 2014/65/EU irányelvben meghatározott bármely olyan pénzügyi eszköz, amely valamely referenciamutatóra hivatkozik, és az egyik tagállam jogának a hatálya alá tartozik; és

b) bármely olyan szerződés - amelynek szerződő felei valamennyien az Unióban letelepedettek -, amely egy referenciamutatóra hivatkozik, és amelyre egy harmadik ország joga vonatkozik, és amelyben az említett jog nem rendelkezik valamely referenciamutató szabályszerű felszámolásáról.

23b. cikk ^* 

A referenciamutató uniós jog által történő helyettesítése

(1) E cikket a következőkre kell alkalmazni:

a) a 20. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontja értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktus által kritikusnak kijelölt referenciamutatók;

b) a bemeneti adatok szolgáltatásán alapuló referenciamutatók, ha azok megszűnése vagy felszámolása jelentősen megzavarná a pénzügyi piacok működését az Unióban; és

c) harmadik országbeli referenciamutatók, ha azok megszűnése vagy felszámolása jelentősen megzavarná a pénzügyi piacok működését az Unióban, vagy rendszerszintű kockázatot jelentene a pénzügyi rendszerre az Unióban.

(2) A Bizottság kijelölheti egy referenciamutató egy vagy több helyettesítőjét, feltéve, hogy a következő események bármelyike bekövetkezett:

a) az említett referenciamutató kezelője tekintetében az illetékes hatóság nyilvános közleményt adott ki, vagy tájékoztatást tett közzé, amelyben bejelentették, hogy az említett referenciamutató többé nem tükrözi a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot; a 20. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontja értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktus által kritikusnak kijelölt referenciamutató esetében az illetékes hatóság csak akkor tesz ilyen bejelentést, amennyiben a 23. cikkben foglalt hatáskörök gyakorlását követően a referenciamutató továbbra sem tükrözi a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot;

b) az említett referenciamutató kezelője vagy az említett referenciamutató-kezelő nevében eljáró személy nyilvános közleményt adott ki, vagy tájékoztatást tett közzé, vagy ilyen nyilvános közleményt adtak ki, vagy tájékoztatást tettek közzé, amelyben bejelentették, hogy az említett referenciamutató-kezelő meg fogja kezdeni az említett referenciamutató szabályszerű felszámolását, vagy véglegesen vagy határozatlan időre meg fogja szüntetni az említett referenciamutató előállítását, illetve bizonyos lejáratok vagy bizonyos pénznemek biztosítását, amelyekre az említett referenciamutatót számítják, feltéve, hogy a közlemény kiadásának vagy a tájékoztatás közzétételének időpontjában nincs olyan jogutód referenciamutató-kezelő, amely folytatni fogja az említett referenciamutató előállítását;

c) az említett referenciamutató kezelőjének illetékes hatósága vagy az ilyen referenciamutató-kezelő felett fizetésképtelenségi vagy szanálási jogkört gyakorló bármely szervezet nyilvános közleményt adott ki, vagy tájékoztatást tett közzé, amelyben bejelentették, hogy a referenciamutató-kezelő meg fogja kezdeni az említett referenciamutató szabályszerű felszámolását, vagy véglegesen vagy határozatlan időre meg fogja szüntetni az említett referenciamutató előállítását, vagy bizonyos lejáratok vagy bizonyos pénznemek biztosítását, amelyekre az említett referenciamutatót számítják, feltéve, hogy a közlemény kiadásának vagy a tájékoztatás közzétételének időpontjában nincs olyan jogutód referenciamutató-kezelő, amely folytatni fogja az említett referenciamutató előállítását; vagy

d) az említett referenciamutató kezelőjének illetékes hatósága visszavonja vagy felfüggeszti a 35. cikkel összhangban az engedélyt vagy a 32. cikk (8) bekezdésével összhangban az elismerést, vagy előírja a 33. cikk (6) bekezdésével összhangban a jóváhagyás megszüntetését, feltéve, hogy a visszavonásnak vagy a felfüggesztésnek vagy a jóváhagyás megszüntetésének időpontjában nincs olyan jogutód referenciamutató-kezelő, amely folytatni fogja az említett referenciamutató előállítását, és annak kezelője el fogja kezdeni az említett referenciamutató szabályszerű felszámolását, vagy véglegesen vagy határozatlan időre meg fogja szüntetni az említett referenciamutató előállítását, illetve bizonyos lejáratok vagy bizonyos pénznemek biztosítását, amelyekre az említett referenciamutatót számítják.

(3) E cikk (2) bekezdésének alkalmazásában valamely referenciamutató helyettesítője a 23a. cikkben említett szerződésekben és pénzügyi eszközökben az említett referenciamutatóra való valamennyi hivatkozás helyébe lép, amennyiben az említett szerződések és pénzügyi eszközök nem tartalmaznak:

a) biztonsági rendelkezést; vagy

b) alkalmas biztonsági rendelkezéseket.

(4) A (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában egy biztonsági rendelkezés akkor minősül alkalmatlannak, ha:

a) nem rendelkezik a megszűnő referenciamutató végleges helyettesítéséről; vagy

b) alkalmazásához harmadik felek hozzájárulása szükséges, amelyet azok megtagadtak; vagy

c) valamely olyan referenciamutató helyettesítéséről rendelkezik, amely többé nem tükrözi - vagy attól jelentősen eltér - azon mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, amelyet a megszűnő referenciamutató mérni hivatott, és alkalmazása kedvezőtlen hatást gyakorolhat a pénzügyi stabilitásra.

(5) Valamely referenciamutatónak egy szerződéses biztonsági rátaként elfogadott helyettesítője többé nem tükrözi - vagy attól jelentősen eltér - azon mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, amelyet a megszűnő referenciamutató mérni hivatott, és kedvezőtlen hatást gyakorolhat a pénzügyi stabilitásra, amennyiben:

a) ezt a releváns nemzeti hatóság megállapította egy olyan konkrét típusú szerződéses megállapodás horizontális értékelése alapján, amelyet legalább egy érdekelt fél indokolt kérelmét követően a releváns érdekelt felekkel folytatott konzultáció után teljesítettek;

b) az a) ponttal összhangban elvégzett értékelést követően a szerződés vagy a pénzügyi eszköz egyik szerződő fele legkésőbb a referenciamutató megszűnése előtt három hónappal kifogást emelt a szerződésben megállapított biztonsági rendelkezéssel szemben; és

c) a b) pont szerinti kifogásemelést követően a szerződés vagy a pénzügyi eszköz szerződő felei legkésőbb az említett referenciamutató megszűnése előtt egy munkanappal nem állapodtak meg a referenciamutató alternatív helyettesítőjéről.

(6) A (4) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a releváns nemzeti hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot és az ESMA-t az (5) bekezdés a) pontjában említett értékeléséről. Ha az értékelés egynél több tagállam szervezeteit érintheti, az értékelést mindezen tagállamok releváns nemzeti hatóságai közösen végzik el.

(7) A tagállamok kijelölnek egy olyan releváns hatóságot, amely helyzeténél fogva el tudja végezni az (5) bekezdés a) pontjában említett értékelést. A tagállamok 2021. augusztus 14-ig tájékoztatják a Bizottságot és az ESMA-t a releváns hatóságok kijelöléséről.

(8) Az e cikk (2) bekezdésében említett események bármelyikének bekövetkezte esetén a Bizottság az 50. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében végrehajtási jogi aktusokat fogad el egy referenciamutató egy vagy több helyettesítőjének kijelölése céljából.

(9) A (8) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus tartalmazza a következőket:

a) egy referenciamutató helyettesítőjének(inek) megnevezése;

b) a különbözet (spread) kiigazítása, beleértve az ilyen különbözetkiigazítás meghatározására szolgáló módszert, amelyet a megszűnő referenciamutató helyettesítőjére kell alkalmazni a helyettesítés időpontjában minden egyes futamidőre, hogy beszámítsák az áttérés vagy a felszámolandó referenciamutatóból eredő változás által a helyettesítőjére gyakorolt hatásokat;

c) a megfeleléshez szükséges alapvető változtatások, amelyek egy referenciamutató helyettesítőjéhez kapcsolódnak, és annak felhasználásához vagy alkalmazásához észszerűen szükségesek; és

d) az az időpont, amelytől kezdve a referenciamutató helyettesítője vagy helyettesítői alkalmazandó(k).

(10) A (8) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a referenciamutató helyettesítőjére, a vonatkozó megfelelési változtatásokra és a különbözetkiigazításra vonatkozó, rendelkezésre álló ajánlásokat, amelyeket a releváns felszámolandó referenciamutató valutaövezetéért felelős központi bank, illetve az állami hatóságok vagy a központi bank égisze alatt működő, alternatív referencia-kamatlábbal foglalkozó munkacsoport tett. A végrehajtási jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság nyilvános konzultációt folytat, és figyelembe veszi más releváns érdekelt felek - köztük a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága és az ESMA - ajánlásait is.

(11) E cikk (5) bekezdésének c) pontja ellenére egy referenciamutatónak a Bizottság által e cikk (2) bekezdésével összhangban kijelölt helyettesítője nem alkalmazandó, ha a 23a. cikkben említett szerződés vagy pénzügyi eszköz valamennyi szerződő fele vagy szerződő feleinek előírt többsége megállapodott abban, hogy egy referenciamutató esetében eltérő helyettesítőt alkalmaznak, akár az e cikk (8) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus alkalmazásának kezdőnapja előtt, akár az után.

23c. cikk ^* 

Referenciamutató nemzeti jog által történő helyettesítése

(1) Azon tagállam nemzeti illetékes hatósága, amelyben az adatszolgáltatók többsége található, valamely referenciamutató helyébe egy vagy több helyettesítőt jelölhet ki a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említettek szerint, feltéve, hogy a következő események bármelyike bekövetkezett:

a) az említett referenciamutató kezelője tekintetében az illetékes hatóság nyilvános közleményt adott ki, vagy tájékoztatást tett közzé, amelyben bejelentették, hogy az említett referenciamutató többé nem tükrözi a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot; az illetékes hatóság csak akkor tesz ilyen bejelentést, ha a 23. cikkben foglalt hatáskörök gyakorlását követően a referenciamutató továbbra sem tükrözi a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot;

b) az említett referenciamutató kezelője vagy ezen referenciamutató-kezelő nevében eljáró személy nyilvános közleményt adott ki, vagy tájékoztatást tett közzé, vagy ilyen nyilvános közleményt adtak ki, vagy ilyen tájékoztatást tettek, amelyben bejelentették, hogy az említett referenciamutató-kezelő meg fogja kezdeni az említett referenciamutató szabályszerű felszámolását, vagy véglegesen vagy határozatlan időre meg fogja szüntetni az említett referenciamutató előállítását, illetve bizonyos lejáratok vagy bizonyos pénznemek biztosítását, amelyekre az említett referenciamutatót számítják, feltéve, hogy a közlemény kiadásának vagy a tájékoztatás közzétételének időpontjában nincs olyan jogutód referenciamutató-kezelő, amely folytatni fogja az említett referenciamutató előállítását;

c) az említett referenciamutató kezelőjének illetékes hatósága vagy az említett referenciamutató kezelője felett fizetésképtelenségi vagy szanálási jogkört gyakorló bármely szervezet nyilvános közleményt adott ki vagy tájékoztatást tett közzé, amelyben az áll, hogy az említett referenciamutató-kezelő meg fogja kezdeni az említett referenciamutató szabályszerű felszámolását, vagy véglegesen vagy határozatlan időre meg fogja szüntetni az említett referenciamutató előállítását, illetve bizonyos lejáratok vagy bizonyos pénznemek biztosítását, amelyekre az említett referenciamutatót számítják, feltéve, hogy a közlemény kiadásának vagy a tájékoztatás közzétételének időpontjában nincs olyan jogutód referenciamutató-kezelő, amely folytatni fogja az említett referenciamutató előállítását; vagy

d) az említett referenciamutató kezelőjének illetékes hatósága visszavonja vagy felfüggeszti a 35. cikkel összhangban az engedélyt feltéve, hogy a visszavonás vagy a felfüggesztés időpontjában nincs olyan jogutód kezelő, amely folytatni fogja az említett referenciamutató előállítását, és annak kezelője el fogja kezdeni az említett referenciamutató szabályszerű felszámolását, véglegesen vagy határozatlan időre meg fogja szüntetni az említett referenciamutató előállítását, illetve bizonyos lejáratok vagy bizonyos pénznemek biztosítását, amelyekre az említett referenciamutatót számítják.

(2) Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdéssel összhangban kijelöli egy referenciamutató egy vagy több helyettesítőjét, az említett tagállam illetékes hatósága azonnal értesíti erről a Bizottságot és az ESMA-t.

(3) Valamely referenciamutató helyettesítője a 23a. cikkben említett szerződésekben és pénzügyi eszközökben az említett referenciamutatóra való valamennyi hivatkozás helyébe lép, amennyiben mindkét következő feltétel teljesül:

a) az említett szerződések vagy pénzügyi eszközök a megszűnő referenciamutatóra azon a napon hivatkoznak, amelyen a referenciamutató helyettesítőjét kijelölő nemzeti jogszabály alkalmazandóvá válik; és

b) az említett szerződések vagy pénzügyi eszközök nem tartalmaznak biztonsági rendelkezést, vagy olyan biztonsági rendelkezést tartalmaznak, amely nem rendelkezik a megszűnő referenciamutató végleges helyettesítéséről.

(4) Egy referenciamutatónak az e cikk (1) bekezdésével összhangban egy illetékes hatóság által kijelölt helyettesítője nem alkalmazandó, ha a 23a. cikkben említett szerződés vagy pénzügyi eszköz valamennyi szerződő fele vagy szerződő feleinek előírt többsége megállapodott abban, hogy egy referenciamutató esetében eltérő helyettesítőt alkalmaznak akár a nemzeti jogszabály releváns rendelkezése alkalmazásának kezdőnapja előtt, akár az után.

5. FEJEZET

Jelentős referenciamutatók

24. cikk

Jelentős referenciamutatók

(1) A 20. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek valamelyikét nem teljesítő referenciamutató akkor jelentős, ha:

a) adott esetben az összes futamidő vagy lejárat alapján számított legalább 50 milliárd EUR átlagos összértékű pénzügyi eszközökre, pénzügyi ügyletekre vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére több referenciamutató kombinálásában, adott esetben, hat hónapos időtartamon keresztül közvetlenül vagy közvetve használják; vagy

b) nem, vagy csak nagyon kevés megfelelő piacvezérelt helyettesítővel rendelkezik, és amennyiben a referenciamutató előállítását megszüntetnék, vagy azt olyan bemeneti adatok alapján állítanák elő, amelyek már nem teljes mértékben tükrözik a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, illetve amelyek nem megbízható bemeneti adatokon alapulnak, az egy vagy több tagállamban jelentős mértékben és kedvezőtlenül befolyásolná a piacok integritását, a pénzügyi stabilitást, a fogyasztókat, a reálgazdaságot vagy a háztartások vagy a vállalkozások finanszírozását.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdése a) pontjában említett küszöbérték meghatározására alkalmazott számítási módszer piaci, ár, és szabályozási fejlemények tükrében történő felülvizsgálata céljából, valamint az olyan referenciamutatók besorolása helytállóságának felülvizsgálata érdekében, amelyek esetében az őket referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek illetve befektetési alapok összértéke közelíti az említett küszöbértéket. E felülvizsgálatot 2018. január 1-től legalább kétévenként végre kell hajtani.

(3) A referenciamutató-kezelő haladéktalanul értesíti illetékes hatóságát azt követően, hogy tudomására jut, hogy jelentős referenciamutatója az (1) bekezdés a) pontjában rögzített küszöbérték alá süllyed.

25. cikk

A jelentős referenciamutatókra vonatkozó egyedi előírások alóli mentességek

(1) A referenciamutató-kezelő dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a 4. cikk (2) bekezdését, a 4. cikk (7) bekezdésének c), d) és e) pontját, a 11. cikk (3) bekezdésének b) pontját vagy a 15. cikk (2) bekezdését jelentős referenciamutatóival kapcsolatban, amennyiben úgy ítéli meg, hogy tekintettel a referenciamutatók jellegére vagy hatására vagy a referenciamutató-kezelő méretére, ezen rendelkezések közül egy vagy több alkalmazása aránytalan lenne.

(2) Amennyiben a referenciamutató-kezelő úgy dönt, hogy az (1) bekezdésben említett rendelkezések közül egyet vagy többet nem alkalmaz, úgy haladéktalanul értesíti az illetékes nemzeti hatóságot, és megad számára minden olyan lényes információt, amely alátámasztja a referenciamutató-kezelő arra vonatkozó értékelését, hogy tekintettel a referenciamutatók jellegére vagy hatására vagy a referenciamutató-kezelő méretére, az említett rendelkezések közül egy vagy több alkalmazása aránytalan lenne.

(3) Az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy a jelentős referenciamutató referenciamutató-kezelőjének mégis alkalmaznia kell az 4. cikk (2) bekezdésében, a 4. cikk (7) bekezdésének c), d) és e) pontjában, a 11. cikk (3) bekezdésének b) pontjában és a 15. cikk (2) bekezdésében rögzített egy vagy több követelményt, amennyiben úgy ítéli meg, hogy alkalmazásuk helyénvaló lenne tekintettel a referenciamutatók jellegére vagy hatására vagy a referenciamutató-kezelő méretére. Az értékelés során az illetékes hatóság a referenciamutató-kezelő által nyújtott tájékoztatás alapján az alábbi kritériumokat veszi figyelembe:

a) a referenciamutató manipuláció általi sebezhetősége;

b) a bemeneti adatok jellege;

c) az összeférhetetlenségek szintje;

d) a referenciamutató-kezelő mérlegelési jogköre;

e) a referenciamutató piacokra gyakorolt hatása;

f) a referenciamutató előállításának jellege, léptéke és összetettsége;

g) a referenciamutató jelentősége a pénzügyi stabilitás szempontjából;

h) a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek vagy befektetési alapok értéke; i) a referenciamutató-kezelő mérete, szervezeti formája vagy szerkezete.

(4) A referenciamutató-kezelő (2) bekezdés szerinti értesítésének kézhezvételét követő 30 napon belül az illetékes hatóság értesíti az adott referenciamutató-kezelőt a (3) bekezdés szerinti további követelmény alkalmazásáról szóló határozatáról. Ha az illetékes hatóság értesítésére az engedélyezési vagy a nyilvántartásba vételi eljárás során kerül sor, a 34. cikkben meghatározott határidők alkalmazandók.

(5) Az illetékes hatóság felülvizsgálati hatásköreinek a 41. cikkel összhangban történő gyakorlása során rendszeresen felülvizsgálja, hogy az e cikk (3) bekezdése szerinti értékelése érvényes-e még.

(6) Ha az illetékes hatóság észszerű indokok alapján úgy ítéli meg, hogy az e cikk (2) bekezdésének értelmében hozzá benyújtott információk nem teljesek vagy kiegészítő információra van szükség, az e cikk (4) bekezdésében említett 30 napos határidőt csak attól az időponttól kezdődően lehet számítani, amikor a referenciamutató-kezelő az említett kiegészítő információkat benyújtja, kivéve, ha e cikk (4) bekezdése szerint a 34. cikkben szereplő határidőket kell alkalmazni.

(7) Amennyiben a jelentős referenciamutatók kezelője nem felel meg a 4. cikk (2) bekezdésében, a 4. cikk (7) bekezdésének c), d) és e) pontjában, a 11. cikk (3) bekezdésének b) pontjában és a 15. cikk (2) bekezdésében meghatározott egy vagy több előírásnak, úgy közzétesz és fenntart egy megfelelőségi nyilatkozatot, amely egyértelműen indokolja, hogy az adott referenciamutató-kezelő esetében miért helyénvaló a fenti rendelkezések be nem tartása.

(8) Az ESMA kidolgozza a (7) bekezdésben említett megfelelőségi nyilatkozat sablonjának elkészítését szolgáló végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

Az ESMA az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(9) Az ESMA a (3) bekezdésben említett kritériumok további pontosítására szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

6. FEJEZET

Nem jelentős referenciamutatók

26. cikk

Nem jelentős referenciamutatók

(1) A nem jelentős referenciamutató referenciamutató-kezelője dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a 4. cikk (2) bekezdését, a 4. cikk (7) bekezdésének c), d) és e) pontját, a 4. cikk (8) bekezdését, az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdését, a 6. cikk (1), (3) és (5) bekezdését, a 7. cikk (2) bekezdését, a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontját, a 11. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontját, a 11. cikk (3) bekezdését, a 13. cikk (2) bekezdését, a 14. cikk (2) bekezdését, a 15. cikk (2) bekezdését, a 16. cikk (2) és (3) bekezdését a nem jelentős referenciamutatóival kapcsolatban.

(2) A referenciamutató-kezelő haladéktalanul értesíti illetékes hatóságát amikor a referenciamutató-kezelő nem jelentős referenciamutatója meghaladja a 24. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett küszöbértéket. Ebben az esetben három hónapon belül meg kell felelnie a jelentős referenciamutatókra alkalmazandó előírásoknak.

(3) Amennyiben a nem jelentős referenciamutató-kezelője úgy határoz, hogy az (1) bekezdésben említett előírások közül egyet vagy többet nem alkalmaz, akkor egy megfelelőségi nyilatkozatot tesz közzé és tart fenn, amely egyértelműen indokolja, hogy az adott referenciamutató-kezelő esetében miért helyénvaló a fenti rendelkezések be nem tartása. A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága rendelkezésére bocsátja a megfelelőségi nyilatkozatot.

(4) A megfelelő illetékes hatóság felülvizsgálja az e cikk (3) bekezdésében foglalt megfelelőségi nyilatkozatot. Az illetékes hatóság a referenciamutató-kezelőtől a nem jelentős referenciamutatóra vonatkozó további információkat is kérhet a 41. cikkel összhangban, valamint annak érdekében, hogy biztosítsa az e rendeletnek való megfelelőséget,változ-tatásokat írhat elő.

(5) Az ESMA a (3) bekezdésben említett megfelelőségi nyilatkozat sablonjának elkészítését szolgáló végrehajtástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az ESMA az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) ^*  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek mellett az illetékes hatóságok változtatásokat írhatnak elő a megfelelőségi nyilatkozat tekintetében a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. október 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse ezt a rendeletet az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

IV. CÍM

ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

27. cikk

Referenciamutató-nyilatkozat

(1) A referenciamutató-kezelő a 36. cikkben említett nyilvántartásba való felvételtől számított két héten belül méltányos és egyszerű elérhetőséget biztosító módon referenciamutató-nyilatkozatot tesz közzé minden egyes olyan referenciamutatóhoz vagy adott esetben minden egyes olyan referenciamutató-családhoz, amely a 29. cikkben foglaltaknak megfelelően alkalmazható az Unióban.

Amennyiben az első albekezdésben említett referenciamutató-kezelő a 29. cikkben foglaltaknak megfelelően az Unióban alkalmazható új referenciamutató vagy referenciamutató-család szolgáltatásába kezd, a referenciamutató-kezelő két héten belül méltányos és egyszerű elérhetőséget biztosító módon minden egyes új referenciamutatóhoz vagy adott esetben referenciamutató-családhoz közzétesz egy referenciamutató-nyilatkozatot.

Abban az esetben, ha az e cikk szerint nyújtandó információkban változások következnek be, de legalább kétévente a referenciamutató-kezelő felülvizsgálja és szükség esetén frissíti az egyes referenciamutatókra vagy referenciamutatócsaládokra vonatkozó referenciamutató-nyilatkozatot.

A nyilatkozat:

a) világosan és egyértelműen meghatározza a referenciamutató által mért piacot vagy gazdasági valóságot, továbbá az olyan körülményeket, amelyek mellett e mérés megbízhatatlanná válhat;

b) technikai leírásokat tartalmaz, amelyek világosan és egyértelműen meghatározzák a referenciamutatóval kapcsolatos számítás azon elemeit, amelyekre vonatkozóan mérlegelési jogkör gyakorolható, a mérlegelési jogkör gyakorlásának kritériumait és a jogkör gyakorlójának helyzetét, továbbá azt, hogy az ilyen mérlegelési jogkört a későbbiekben hogyan lehet értékelni;

c) felhívja a figyelmet arra, hogy egyes tényezők miatt - ideértve a referenciamutató-kezelő ellenőrzése alá nem tartozó egyes tényezőket is - szükségessé válhat a referenciamutató módosítása vagy megszüntetése; és

d) tanácsot ad a felhasználók számára arra vonatkozóan, hogy a referenciamutató megváltoztatása vagy megszüntetése kihathat a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi ügyletekre és pénzügyi eszközökre vagy a befektetési alap teljesítményének mérésére.

(2) A referenciamutató-nyilatkozat legalább az alábbiakat tartalmazza:

a) a referenciamutatóval kapcsolatos főbb fogalmak meghatározását;

b) a referenciamutató kiszámításához használt módszertan indoklását és a módszertan felülvizsgálatát és jóváhagyását célzó eljárásokat;

c) a referenciamutató meghatározása során alkalmazott kritériumokat és eljárásokat, ideértve a bemeneti adatok leírását, a bemeneti adatok különböző típusaihoz rendelt prioritásokat, a referenciamutató meghatározásához szükséges minimális adatokat, az alkalmazott extrapolációs modelleket vagy módszereket és a referenciamutatóként használt index összetevőinek újrasúlyozására szolgáló eljárásokat;

d) a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltatók megítélési vagy mérlegelési jogkörének gyakorlását szabályozó, az ilyen megítélés vagy mérlegelés következetességét biztosító kontrolleljárásokat és szabályokat;

e) a referenciamutató meghatározására stresszhelyzetben vagy olyan helyzetben szolgáló eljárásokat, amikor az ügyletiadat-források elégtelenek, pontatlanok vagy megbízhatatlanok, továbbá ezen időszakokban a referenciamutatóra vonatkozó korlátozásokat;

f) a hibás bemeneti adatok kezelésére vagy a referenciamutató hibás meghatározására szolgáló eljárásokat, utóbbiak közé sorolva azokat a helyzeteket is, amikor a referenciamutató újbóli meghatározására van szükség; és

g) a referenciamutató lehetséges korlátainak azonosítását, beleértve annak nem likvid vagy széttöredezett piacokon való működését és a bemeneti adatok lehetséges koncentrációját.

(2a) ^*  2020. április 30-ig a (2) bekezdésben említett minden egyes követelmény tekintetében a referenciamutatónyilatkozatban meg kell magyarázni, hogy az egyes előállított és közzétett referenciamutatók vagy referenciamutatócsalád esetében hogyan jelennek meg a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők. A környezeti, társadalmi és irányítási célokat megvalósítani nem kívánó referenciamutatók vagy referenciamutató-családok esetében a referenciamutató-kezelőknek elegendő a referenciamutató-nyilatkozatban egyértelműen kijelenteniük, hogy nem kívánnak ilyen célokat megvalósítani.

Amennyiben az adott referenciamutató-kezelő portfóliójában nem áll rendelkezésre uniós éghajlatváltozási referenciamutató vagy a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutató, vagy az adott referenciamutatókezelő nem rendelkezik környezeti, társadalmi és irányítási célokat megvalósítani kívánó vagy környezeti, társadalmi és irányítási célokat figyelembe vevő referenciamutatókkal, ezt fel kell tüntetni az említett kezelő által előállított valamennyi referenciamutató referenciamutató-nyilatkozatában. Jelentős tőke- és kötvény-referenciamutatók, valamint az uniós klímaváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók esetében a referenciamutató-kezelők az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  9. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a pénzügyi termékekre vonatkozó közzétételi szabályoknak megfelelően referenciamutatónyilatkozatukban részletes információkat tesznek közzé arról, hogy biztosított-e, és ha igen, milyen mértékben biztosított a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vagy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérésére vonatkozó céloknak való általános megfelelés.

2021. december 31-ig a referenciamutató-kezelőknek minden referenciamutató vagy adott esetben referenciamutatócsalád tekintetében - a referencia-kamatlábak és a referencia-árfolyamok kivételével - magyarázatot kell beilleszteniük referenciamutató-nyilatkozatukba arra vonatkozóan, hogy módszertanuk hogyan illeszkedik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célokhoz vagy hogyan éri el a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit.

(2b) ^*  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek az e cikk (2a) bekezdése szerint nyújtandó referenciamutató-nyilatkozatban feltüntetendő információk további meghatározása, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkre való hivatkozáskor használandó standard formátum meghatározása révén történő kiegészítése érdekében, hogy lehetővé tegye a piaci szereplők számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, valamint biztosítsa az említett bekezdésnek való megfelelés technikai megvalósíthatóságát.

(3) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a referenciamutató-nyilatkozat tartalma és az olyan esetek további pontosítása tekintetében, amelyekben a nyilatkozatot frissíteni kell.

Az ESMA különbséget tesz a referenciamutatók és ágazatok e rendeletben meghatározott különféle típusai között, és figyelembe veszi az arányosság elvét.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

28. cikk

A referenciamutató módosításai és megszüntetése

(1) A referenciamutató-kezelő a 27. cikkben említett referenciamutató-nyilatkozattal együtt közzéteszi azt az eljárást, amely a 29. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az Unióban alkalmazható referenciamutató módosítása vagy megszüntetése esetén általa hozott intézkedésekre vonatkozik. Az eljárás adott esetben referenciamutató-családokra vonatkozóan is elkészíthető, és azt minden lényeges változáskor frissíteni kell és közzé kell tenni.

(2) ^*  A referenciamutatót felhasználó, az (1) bekezdésben említett referenciamutató-kezelőtől eltérő felügyelt szervezetek megalapozott, írásba foglalt terveket készítenek és tartanak fenn azon intézkedésekről, amelyeket valamely referenciamutató lényeges változása vagy előállításának megszűnése esetén tennének meg. Amennyiben megvalósítható és célszerű, az ilyen tervekben ki kell jelölni a többé nem előállítandó referenciamutatók helyett referenciaként felhasználható egy vagy több alternatív referenciamutatót, feltüntetve az ilyen alternatív referenciamutatók alkalmasságának indokait. A felügyelt szervezetek - kérésre és indokolatlan késedelem nélkül - benyújtják e terveket és bármely frissítést a releváns illetékes hatóságnak, és azokat megjelenítik az ügyfelekkel való szerződéses kapcsolataikban is.

28a. cikk ^* 

Az információk hozzáférhetősége az egységes európai hozzáférési ponton

(1) 2028. január 10-től, amikor e rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében, 11. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, 12. cikkének (3) bekezdésében, 13. cikkének (1) bekezdésében, 25. cikkének (7) bekezdésében, 26. cikkének (3) bekezdésében, 27. cikkének (1) bekezdésében és 28. cikkének (1) bekezdésében említett információkat hoznak nyilvánosságra, a referenciamutató-kezelő az említett információkat egyidejűleg benyújtja az e cikk (3) bekezdésében említett releváns gyűjtőszervezetnek, az információknak az (EU) 2023/2859 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  alapján létrehozott egységes európai hozzáférési ponton való hozzáférhetővé tétele céljából.

Az említett információknak meg kell felelniük a következő követelményeknek:

a) azok az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban, vagy - amennyiben az uniós jog azt írja elő - az említett rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott, géppel olvasható formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon referenciamutató-kezelő valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. jogi személyek esetében a referenciamutató-kezelőnek az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. jogi személyek esetében a referenciamutató-kezelőnek az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének d) pontja alapján meghatározott mérete kategóriánként;

iv. az információknak az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt típusa;

v. annak megjelölése, hogy az információk tartalmaznak-e személyes adatokat.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának ii. alpontja alkalmazásával összefüggésben a jogi személynek minősülő referenciamutató-kezelőknek jogalany-azonosítót kell beszerezniük.

(3) Az e cikk (1) bekezdésében említett információknak az egységes európai hozzáférési ponton való hozzáférhetővé tétele céljából az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetként az illetékes hatóság jár el.

(4) 2028. január 10-től az e rendelet 45. cikkének (1) bekezdésében említett információkat az egységes európai hozzáférési ponton hozzáférhetővé kell tenni. E célból az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetként az illetékes hatóság jár el.

Az említett információknak meg kell felelniük a következő követelményeknek:

a) azok az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon referenciamutató-kezelő valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. amennyiben rendelkezésre áll, a referenciamutató-kezelőnek az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. az információknak az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt típusa;

iv. annak megjelölése, hogy az információk tartalmaznak-e személyes adatokat.

(5) 2028. január 10-től az e rendelet 36. cikkében említett információkat az egységes európai hozzáférési ponton hozzáférhetővé kell tenni. E célból az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetként az ESMA jár el.

Az említett információknak meg kell felelniük a következő követelményeknek:

a) azok az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon referenciamutató-kezelő valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. amennyiben rendelkezésre áll, a referenciamutató-kezelőnek az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. az információknak az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt típusa;

iv. valamint annak megjelölése, hogy az információk tartalmaznak-e személyes adatokat.

(6) Az (1) bekezdéssel összhangban benyújtott információk hatékony gyűjtésének és kezelésének biztosítása céljából az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következőket részletesen meghatározandó:

a) az információkat kísérő bármely más metaadat;

b) az adatok strukturálása az információkban;

c) mely információk esetében megkövetelt a géppel olvasható formátum, és az ilyen esetekben mely géppel olvasható formátumot kell használni.

A c) pont alkalmazásával összefüggésben az ESMA értékeli a különböző, géppel olvasható formátumok előnyeit és hátrányait, és megfelelő üzemteszteket hajt végre.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottságnak.

Az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban a Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardok elfogadására.

(7) Szükség esetén az ESMA iránymutatásokat fogad el azt biztosítandó, hogy a (6) bekezdés első albekezdésének a) pontjával összhangban benyújtott metaadatok helyesek legyenek.

V. CÍM

A REFERENCIAMUTATÓK FELHASZNÁLÁSA AZ UNIÓBAN

29. cikk

A referenciamutató felhasználása

(1) Az Unióban valamely felügyelt szervezet abban az esetben használhat fel egy referenciamutatót vagy több referenciamutató kombinációját, ha a referenciamutatót a 36. cikkben említett nyilvántartásban szereplő, az Unióban található referenciamutató-kezelő állítja elő, vagy ha a referenciamutató szerepel a 36. cikkben említett nyilvántartásban.

(1a) ^*  A felügyelt szervezet felhasználhatja egy referenciamutatónak a 23b. vagy a 23c. cikkel összhangban kijelölt helyettesítőjét is.

(2) Amennyiben a 2003/71/EK irányelv vagy a 2009/65/EK irányelv alapján közzéteendő tájékoztató tárgya olyan átruházható értékpapírok vagy más befektetési termékek, amelyek valamely referenciamutatóra hivatkoznak, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra bevezetést kérő személy biztosítja, hogy a tájékoztatóban egyértelműen és jól láthatóan szerepeljenek az arra vonatkozó információk, hogy a referenciamutatót olyan referenciamutató-kezelő állítja-e elő, amelyet az e rendelet 36. cikkében említett nyilvántartásba felvettek.

30. cikk

Egyenértékűség

(1) Annak érdekében, hogy egy harmadik országban található referenciamutató-kezelő által előállított referenciamutató a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban felhasználható legyen az Unióban, a referenciamutatónak, a referenciamutató kombinációjának és a referenciamutató-kezelőnek a 36. cikkben említett nyilvántartásban szerepelnie kell. A nyilvántartásba vételhez következő feltételeknek kell teljesülniük:

a) a Bizottság az e cikk (2) vagy (3) bekezdésével összhangban egyenértékűségi határozatot fogadott el;

b) a referenciamutató-kezelőt az adott harmadik országban engedélyezték vagy nyilvántartásba vették, és az adott harmadik országban felügyelet alá tartozik;

c) a referenciamutató-kezelő értesítette az ESMA-t jóváhagyásáról, amely alapján meglévő vagy jövőbeli referenciamutatóját az Unióban található felügyelt szervezetek felhasználhatják, feltüntetve az Unióban való felhasználásra általuk jóváhagyott referenciamutatók jegyzékét és a felügyeletéért a harmadik országban felelős illetékes hatóságot; és

d) hatályban vannak az e cikk (4) bekezdésében említett együttműködési megállapodások.

(2) ^*  A Bizottság végrehajtási határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata biztosítja, hogy:

a) az adott harmadik országban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, figyelembe véve különösen a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata által az IOSCO pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elveinek, vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelést; és

b) a jogilag kötelező érvényű követelményekre az adott harmadik országban folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás vonatkozik.

A Bizottság az első albekezdésben említett végrehajtási határozat alkalmazását függővé teheti a végrehajtási határozatban meghatározott bármely, egyenértékű felügyeleti és szabályozási standardok biztosítását célzó feltétel adott harmadik ország általi folyamatos jellegű, hatékony teljesítésétől, valamint az ESMA-nak az 1095/2010/EU rendelet 33. cikkében említett nyomonkövetési feladatok hatékony ellátására való képességétől.

Ezeket a végrehajtási határozatokat az 50. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2a) ^*  A Bizottság a 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában említett feltételek meghatározása céljából.

(3) ^*  Ehelyett a Bizottság végrehajtási határozatot fogadhat el arról, hogy:

a) az adott harmadik országban a konkrét referenciamutató-kezelőkre vagy konkrét referenciamutatókra vagy referenciamutató-családokra vonatkozó, jogilag kötelező érvényű követelmények egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, figyelembe véve különösen a harmadik ország jogi keretrendszerét és felügyeleti gyakorlata által az IOSC pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elveinek vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelést; és

b) a konkrét referenciamutató-kezelők vagy a konkrét referenciamutatók vagy a referenciamutató-családok az adott harmadik országban folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek.

A Bizottság az első albekezdésben említett végrehajtási határozat alkalmazását függővé teheti a végrehajtási határozatban meghatározott bármely, egyenértékű felügyeleti és szabályozási standardok biztosítását célzó feltétel adott harmadik ország általi folyamatos jellegű, hatékony teljesítésétől, valamint az ESMA-nak az 1095/2010/EU rendelet 33. cikkében említett nyomonkövetési feladatok hatékony ellátására való képességétől.

Ezeket a végrehajtási határozatokat az 50. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3a) ^*  A Bizottság a 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el az e cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában említett feltételek meghatározása céljából.

(4) Az ESMA együttműködési megállapodásokat hoz létre olyan harmadik országok érintett illetékes hatóságaival, amelyek jogi keretrendszerét és felügyeleti gyakorlatait az e cikk (2) vagy (3) bekezdésének megfelelően egyenértékűnek ismerték el. Az ESMA ezen megállapodások létrehozása során figyelembe veszi, hogy az adott harmadik ország szerepel-e az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  9. cikke alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban azon országok és területek jegyzékén, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére. Az együttműködési megállapodásokban meghatározzák legalább a következőket: ^* 

a) az ESMA és az érintett harmadik ország illetékes hatóságai közötti információcsere mechanizmusát, ideértve az ESMA által kért hozzáférést a harmadik országokban engedélyezett referenciamutató-kezelőkre vonatkozó valamennyi releváns információhoz;

b) az ESMA azonnali értesítésére vonatkozó mechanizmust arra az esetre, ha egy harmadik ország illetékes hatósága úgy véli, hogy valamely általa felügyelt referenciamutató-kezelő a harmadik országban az engedélyezési feltételeket megsérti vagy más nemzeti jogszabályt megsért;

c) a felügyeleti tevékenységek - ideértve a helyszíni ellenőrzéseket is - összehangolásával kapcsolatos eljárásokat.

(5) A (4) bekezdésben említett együttműködési megállapodások minimális tartalmának meghatározása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek révén biztosítható, hogy az illetékes hatóságok és az ESMA képesek legyenek az e rendelet szerinti valamennyi felügyeleti hatáskörüket gyakorolni.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

31. cikk

Harmadik országban található referenciamutató-kezelő nyilvántartásba vételének visszavonása

(1) Az ESMA a 36. cikkben említett nyilvántartásból való törléssel visszavonja a harmadik országban található referenciamutató-kezelő nyilvántartásba vételét amennyiben - dokumentált bizonyítékok alapján - megalapozott indokok birtokában úgy véli, hogy:

a) a referenciamutató-kezelő által követett magatartás egyértelműen hátrányosan érinti az általa előállított referenciamutatók felhasználóinak érdekét vagy a piacok rendezett működését; vagy

b) a referenciamutató-kezelő súlyosan megsértette az olyan nemzeti jogszabályokat vagy a harmadik országban rá vonatkozó egyéb rendelkezéseket, amelyek alapján a Bizottság elfogadta a 30. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti végrehajtási határozatot.

(2) Az ESMA kizárólag akkor hoz a (1) bekezdés szerinti határozatot, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a) az ESMA az ügyet a harmadik ország illetékes hatósága elé terjesztette, és az nem tette meg a megfelelő, a befektetők és az uniós piacok rendezett működésének védelméhez szükséges intézkedéseket, vagy nem tudta bizonyítani, hogy az érintett referenciamutató-kezelő megfelel a harmadik országban rá alkalmazandó előírásoknak;

b) az ESMA legalább 30 nappal a visszavonás előtt tájékoztatta a harmadik ország illetékes hatóságát a referenciamutató-kezelő nyilvántartásba vételének visszavonására irányuló szándékáról.

(3) Az ESMA haladéktalanul tájékoztatja a többi illetékes hatóságot a (1) bekezdés alapján hozott intézkedésekről, határozatait pedig a honlapján közzéteszi.

32. cikk

Harmadik országban található referenciamutató-kezelő elismerése

(1) ^*  A 30. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozat elfogadásáig a harmadik országban található referenciamutató-kezelő által előállított referenciamutatót az uniós felügyelt szervezetek akkor használhatják, ha az adott referenciamutató-kezelő beszerzi az ESMA-tól e cikk szerint az előzetes elismerést.

(2) ^*  A harmadik országban található referenciamutató-kezelőnek, amely az e cikk (1) bekezdésében említett előzetes elismerést meg kívánja szerezni, meg kell felelnie az ebben a rendeletben megállapított összes követelménynek, a 11. cikk (4) bekezdése, a 16., a 20., a 21. és a 23. cikk kivételével. A referenciamutató-kezelő teljesítheti e fenti előírást úgy, hogy alkalmazza a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elveket vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveket, feltéve, hogy az ilyen alkalmazás egyenértékű az e rendeletben rögzített követelményekkel, kivéve a 11. cikk (4) bekezdését, a 16., a 20., a 21. és a 23. cikket.

Annak meghatározásához, hogy az első albekezdésben említett feltétel teljesül-e, valamint a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elveknek vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelőség értékeléséhez az ESMA figyelembe veheti valamely független külső ellenőr értékelését vagy a referenciamutató-kezelő azon harmadik országbeli illetékes hatóságának tanúsítását, ahol a referenciamutató-kezelő található.

Amennyiben és amilyen mértékben a referenciamutató-kezelő bizonyítani tudja, hogy az általa előállított referenciamutató szabályozott adatokon alapul, vagy olyan árupiaci referenciamutató, amely nem alapul többségükben felügyelt szervezetekből álló adatszolgáltatók adatszolgáltatásán, a referenciamutató-kezelő nem kötelezhető azoknak az előírásoknak tiszteletben tartására, amelyek nem alkalmazandók a szabályozott adatokon alapuló referenciamutatók és az árupiaci referenciamutatók előállítására a 17. cikkben és a 19. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint.

(3) ^*  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban található referenciamutató-kezelőknek jogi képviselővel kell rendelkezniük. A jogi képviselő az Unióban található olyan természetes személy vagy jogi személy, akit vagy amelyet az adott referenciamutató-kezelő egyértelműen kijelölt arra, hogy a referenciamutató-kezelő e rendeletből eredő kötelezettségei tekintetében az adott referenciamutató-kezelő nevében eljárjon. A jogi képviselő a referenciamutató-kezelő e rendelet szerint végzett referenciamutató előállítására vonatkozó ellenőrzést lát el a referenciamutató-kezelővel együtt, és e tekintetben beszámolási kötelezettséggel tartozik az ESMA felé.

(4) ^* 

(5) ^*  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban található referenciamutató-kezelőknek az elismerést az ESMA-nál kell kérelmezniük. A kérelmező referenciamutató-kezelő minden szükséges információt az ESMA rendelkezésére bocsát, amely ahhoz szükséges, hogy utóbbi meggyőződjön róla, hogy az elismerés időpontjában minden szükséges megállapodást megkötött ahhoz, hogy a (2) bekezdésben említett követelményeknek megfeleljen, és rendelkezésre bocsátja az Unióban történő használatra szánt összes aktuális és tervezett referenciamutató jegyzékét, valamint adott esetben megjelöli azt az illetékes hatóságot, amely a harmadik országban ellátja a felügyeletét.

Az ESMA az e bekezdés első albekezdésében említett kérelem kézhezvételétől számított 90 munkanapon belül ellenőrzi, hogy a (2) és a (3) bekezdésben említett feltételek teljesülnek-e.

Ha az ESMA megítélése szerint a (2) és a (3) bekezdésben megállapított feltételek nem teljesülnek, akkor az elismerés iránti kérelmet elutasítja az elutasítás indokainak meghatározása mellett. Továbbá, az elismerés a következő kiegészítő feltételek teljesülésének hiányában nem adható meg:

a) amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő felügyelet alatt áll, megfelelő együttműködési megállapodás van érvényben az ESMA és az olyan harmadik ország illetékes hatósága között, amelyben a referenciamutató-kezelő található, a 30. cikk (5) bekezdése alapján elfogadott szabályozástechnikai standardoknak megfelelően, annak biztosítása érdekében, hogy hatékony információcsere álljon rendelkezésre, amely lehetővé teszi az adott harmadik ország illetékes hatósága számára, hogy e rendelettel összhangban végezze feladatait;

b) az ESMA e rendelet szerinti felügyeleti jogkörének hatékony gyakorlását nem akadályozzák sem az olyan harmadik ország jogszabályai, rendeletei vagy közigazgatási rendelkezései, amelyben a referenciamutató-kezelő található, sem pedig adott esetben a harmadik ország illetékes hatósága felügyeleti és vizsgálati hatásköreinek korlátai.

(6) ^* 

(7) ^* 

(8) ^*  Az ESMA felfüggeszti vagy adott esetben visszavonja az (5) bekezdés szerint megadott elismerést, ha dokumentált bizonyítékok alapján megalapozott indokok birtokában úgy ítéli meg, hogy a referenciamutató-kezelő:

a) által tanúsított magatartás egyértelműen hátrányosan érinti az általa előállított referenciamutatók felhasználóinak érdekeit vagy a piacok rendes működését;

b) súlyosan megsértette az e rendeletben meghatározott követelményeket;

c) hamis állításokkal vagy más szabálytalan eszközzel szerezte meg az elismerést.

(9) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki az (5) bekezdésben foglalt kérelem formájának és tartalmának és különösen a (6) bekezdésben előírt információk ismertetésének meghatározása céljából.

Amint az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket kidolgozta, benyújtja azokat a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban elfogadja.

33. cikk

A harmadik országban előállított referenciamutatók jóváhagyása

(1) Az Unióban található, és a 34. cikkel összhangban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutatókezelő, vagy az Unióban található bármely más, a harmadik országbeli referenciamutató-kezelő ellenőrzési és elszámoltathatósági keretén belül világos és jól meghatározott, a referenciamutató előállításának hatékony ellenőrzését lehetővé tevő feladatot ellátó felügyelt szervezet kérelmezheti az illetékes hatóságtól, hogy hagyja jóvá a valamely harmadik országban előállított referenciamutató vagy referenciamutató-család Unióban való felhasználását, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) a jóváhagyást kérő referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet meggyőződött arról és képes folyamatosan bizonyítani az illetékes hatóságának, hogy a jóváhagyandó referenciamutató vagy referenciamutató-család előállítása olyan követelményeknek felel meg kötelező jelleggel vagy önkéntes alapon, amelyek legalább olyan szigorúak, mint az e rendeletben meghatározott követelmények;

b) a jóváhagyást kérő referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy hatékonyan nyomon kövesse a referenciamutató előállításával kapcsolatban valamely harmadik országban végzett tevékenységeket, és kezelje a kapcsolódó kockázatokat;

c) objektív indoka van annak, hogy a referenciamutatót vagy a referenciamutató-családot valamely harmadik országban állítják elő, majd az adott referenciamutatót vagy a referenciamutató-családot felhasználásuk céljából az Unióban hagyják jóvá.

Az a) pont alkalmazásában annak vizsgálatakor, hogy a jóváhagyandó referenciamutató vagy referenciamutató-család előállítása megfelel-e olyan követelményeknek, amelyek legalább olyan szigorúak, mint az e rendeletben meghatározott követelmények, az illetékes nemzeti hatóság figyelembe veheti, hogy a referenciamutató vagy referenciamutató-család előállításának a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elveknek vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelősége egyenértékű-e az e rendeletben rögzített követelményeknek való megfelelőséggel.

(2) Az (1) bekezdésben említett jóváhagyás iránti kérelmet benyújtó referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet minden szükséges információt megad ahhoz, hogy az illetékes hatóság meggyőződhessen arról, hogy a kérelem időpontjában az említett bekezdésben említett összes feltétel teljesül.

(3) Az érintett illetékes hatóság az (1) bekezdésekben említett jóváhagyás iránti kérelem kézhezvételétől számított 90 munkanapon belül jóváhagyás céljából megvizsgálja a kérelmet, és határozatot fogad el annak engedélyezéséről vagy elutasításáról. Az illetékes hatóság a jóváhagyott referenciamutatót vagy referenciamutató-családot bejelenti az ESMA-nak.

(4) A jóváhagyott referenciamutatót vagy referenciamutató-családot a jóváhagyást kérő referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet által előállított referenciamutatónak vagy referenciamutató-családnak kell tekinteni. A jóváhagyást kérő referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet nem használhatja fel a jóváhagyást azzal a szándékkal, hogy kikerülje az e rendeletben előírt követelményeket.

(5) Az a referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet, aki vagy amely jóváhagyott egy harmadik országban előállított referenciamutatót vagy referenciamutató-családot, továbbra is maradéktalanul felelősséget visel az ilyen referenciamutatóért vagy referenciamutató-családért, valamint az e rendeletből fakadó kötelezettségeknek való megfelelésért.

(6) Ha a jóváhagyást kérő referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet illetékes hatósága megalapozottan úgy ítéli meg, hogy az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek, joga van arra, hogy a referenciamutató-kezelőt vagy más felügyelt szervezetet a jóváhagyás megszüntetésére kötelezze, és erről az ESMA-t értesíti. A jóváhagyás megszüntetése esetén a 28. cikket kell alkalmazni.

(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az olyan feltételek meghatározása tekintetében, amelyek alapján az érintett illetékes hatóság értékelheti, hogy objektív ok indokolja-e referenciamutató vagy referenciamutató-család előállítását harmadik országban, valamint annak jóváhagyását az Unióban való felhasználásuk céljából. A Bizottság tekintetbe vesz olyan vonatkozásokat, mint például a referenciamutató által mérendő mögöttes piaci vagy gazdasági valóság, a referenciamutató-előállítás szükséges közelsége egyrészt e piaci vagy gazdasági valósághoz, másrészt az adatszolgáltatókhoz, a bemeneti adatok különböző időzónáktól függő tényleges rendelkezésre állása, valamint a referenciamutató előállításához szükséges speciális szakértelem.

VI. CÍM

A REFERENCIAMUTATÓ-KEZELŐK ENGEDÉLYEZÉSE, NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELE ÉS FELÜGYELETE

1. FEJEZET

Engedélyezés és nyilvántartásba vétel

34. cikk

Referenciamutató-kezelő engedélyezése és nyilvántartásba vétele

(1) Az Unióban található természetes vagy jogi személynek, aki vagy amely referenciamutató-kezelőként kíván eljárni, a 40. cikk szerint kijelölt azon tagállam illetékes hatósághoz kell kérelemmel fordulnia, hogy beszerezze az alábbiakat, ahol az adott személy található:

a) engedély, ha olyan indexeket állít elő vagy kíván előállítani, amelyeket e rendelet értelmében használnak fel vagy szándékoznak felhasználni;

b) nyilvántartásba vétel olyan - referenciamutató-kezelőtől eltérő - felügyelt szervezet esetében, amely az e rendelet értelmében felhasznált vagy felhasználandó indexeket állít elő vagy kíván előállítani, azzal a feltétellel, hogy a referenciamutató előállításának tevékenységét nem akadályozza a felügyelt szervezetre érvényes ágazati szabályozás, és az előállított indexek egyike sem minősülne kritikus referenciamutatónak; vagy

c) nyilvántartásba vétel, ha olyan indexeket állít elő vagy kíván előállítani, amelyek nem jelentős referenciamutatóknak minősülnének.

(1a) ^*  Ha az (1) bekezdésben említett személy által előállított egy vagy több index a 20. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említettek szerinti kritikus referenciamutatónak minősülne, a kérelmet az ESMA-hoz kell benyújtani.

(2) Az engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelő mindenkor eleget tesz az e rendeletben megállapított feltételeknek, és értesíti az illetékes hatóságot ezek minden lényeges változásáról.

(3) Az (1) bekezdésben említett kérelmet az adott kezelő által előállított index pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek referenciájaként vagy befektetési alap teljesítményének mérésére való felhasználására vonatkozó megállapodás létrejöttétől számított 30 napon belül kell benyújtani.

(4) A kérelmező referenciamutató-kezelő minden olyan információt benyújt az illetékes hatóságnak, amely alapján az meggyőződhet arról, hogy az engedélyezésig vagy a nyilvántartásba vételig megtette az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

(5) Az érintett illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követő 15 munkanapon belül megvizsgálja, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be, és ennek megfelelően értesíti a kérelmezőt. Amennyiben a kérelem hiányos, a kérelmező benyújtja az érintett illetékes hatóság által kért kiegészítő információkat. Az e bekezdésben említett határidőt attól a naptól kezdődően kell számítani, amelyen a kérelmező az ilyen kiegészítő információkat benyújtotta.

(6) Az érintett illetékes hatóság:

a) megvizsgálja az engedély iránti kérelmet, és a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított négy hónapon belül határozatot hoz annak elfogadásáról vagy elutasításáról;

b) megvizsgálja a nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet és a nyilvántartásba vételre irányuló kérelem kézhezvételétől számított 45 napon belül határozatot hoz a kérelmező nyilvántartásba vételéről vagy annak elutasításáról.

Az illetékes hatóság a kérelem vagy a nyilvántartásba vétel elfogadásáról vagy elutasításáról szóló, az első albekezdésben említett határozathozatalt követő öt munkanapon belül értesíti a kérelmezőt a határozatról. Amennyiben az illetékes hatóság megtagadja a kérelmező engedélyezését vagy nyilvántartásba vételét, határozatát megindokolja.

(7) Az illetékes hatóság valamely referenciamutató-kezelő elfogadására vagy nyilvántartásba vételére vonatkozó határozatáról az említett határozat elfogadását követő öt munkanapon belül értesíti az ESMA-t.

(8) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az engedélyezésre irányuló kérelemben és a nyilvántartásra irányuló kérelemben megadandó információk további pontosítása érdekében, továbbá tekintettel van arra, hogy az engedélyezés és a nyilvántartásba vétel eltérő eljárások szerint történik, éspedig az engedélyezés a referenciamutatókezelő kérelmének behatóbb vizsgálatát teszi szükségessé, valamint figyelembe veszi az arányosság elvét, az (1) bekezdés b) pontja szerint nyilvántartásba vételt kérő felügyelt szervezetek jellegét, illetve a kérelmezők és illetékes hatóságok költségeit is.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

35. cikk

Az engedély vagy a nyilvántartásba vétel visszavonása vagy felfüggesztése

(1) Az illetékes hatóság visszavonhatja vagy felfüggesztheti a referenciamutató-kezelő engedélyét vagy nyilvántartásba vételét, ha a referenciamutató-kezelő:

a) kifejezetten lemond az engedélyről vagy a nyilvántartásba vételről, vagy az elmúlt 12 hónapban nem állított elő referenciamutatót;

b) hamis állításokkal vagy más szabálytalan eszközzel szerezte meg az engedélyt vagy a nyilvántartásba vételt, illetve ily módon hagyott jóvá valamely referenciamutatót;

c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére vagy nyilvántartásba vételére sor került; vagy

d) súlyosan vagy ismételten megsértette e rendelet rendelkezéseit.

(2) Az illetékes hatóság az adott határozat elfogadását követő öt munkanapon belül értesíti az ESMA-t a döntéséről.

Az ESMA haladéktalanul frissíti a 36. cikk szerinti nyilvántartást.

(3) A referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének felfüggesztéséről szóló döntés meghozatalát követően, és amennyiben a referenciamutató megszűnése vis maior eseményt okozna, illetve meghiúsítaná vagy bármely más módon sértené a referenciamutatót referenciaként használó valamely pénzügyi ügyletnek vagy pénzügyi eszköznek vagy bármely befektetési alap kezelési szabályzatának az 51. cikk (6) bekezdésének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott feltételeit, azon tagállam érintett illetékes hatósága, ahol a referenciamutató-kezelő található, a felfüggesztő döntés visszavonásáig engedélyezheti a referenciamutató előállítását. Ebben az időszakban az ilyen referenciamutató felügyelt szervezetek általi használata csak olyan pénzügyi szerződések, pénzügyi eszközök és befektetési alapok esetében engedélyezett, amelyek már referenciaként használják a referenciamutatót.

(4) A referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének visszavonását követően a 28. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.

36. cikk

Referenciamutató-kezelők és referenciamutatók nyilvántartása

(1) Az ESMA a következő adatokat tartalmazó közhiteles nyilvántartást hoz létre és vezet:

a) a 34. cikk alapján engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők és a felügyeletükért felelős illetékes hatóságok; ^* 

b) az olyan referenciamutató-kezelők, amelyek megfelelnek a 30. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, a 30. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett referenciakezelőket felsoroló jegyzék, valamint a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóságok; ^* 

c) az olyan referenciamutató-kezelők, amelyeket a 32. cikkel összhangban elismertek, a 32. cikk (7) bekezdésében említett referencia-kezelőket felsoroló jegyzék, valamint, adott esetben, a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóságok; ^* 

d) a 33. cikkben megállapított eljárással összhangban jóváhagyott referenciamutatók, azok referenciamutató-kezelőinek és az azokat jóváhagyó referenciamutató-kezelőknek, vagy felügyelt szervezeteknek a személyazonossága.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni az ESMA honlapján, és szükség esetén haladéktalanul frissíteni kell.

2. FEJEZET

Felügyeleti együttműködés

37. cikk

A feladatok átruházása az illetékes hatóságok között

(1) Az 1095/2010/EU rendelet 28. cikkével összhangban az illetékes hatóság átruházhatja az e rendelet szerinti feladatait valamely másik tagállam illetékes hatóságára, annak előzetes hozzájárulásával.

Az illetékes hatóságok a javasolt feladatátruházásról a feladatátruházás hatálybalépését 60 nappal megelőzően értesítik az ESMA-t.

(2) Az illetékes hatóság az e rendelet szerinti feladatainak egy részét az ESMA egyetértésével átruházhatja az ESMA-ra.

(3) A javasolt feladatátruházásról az ESMA hét napon belül értesíti a tagállamokat. Az ESMA az értesítéstől számított öt munkanapon belül közzéteszi az elfogadott feladatátruházás részleteit.

38. cikk

Más tagállamokból származó információk nyilvánosságra hozatala

Másik illetékes hatóságtól származó információt az illetékes hatóság csak akkor hozhat nyilvánosságra, ha:

a) ehhez beszerezte a másik illetékes hatóság írásos beleegyezését, és az információt kizárólag olyan célból hozza nyilvánosságra, amelyhez az adott illetékes hatóság beleegyezését adta; vagy

b) az információ nyilvánosságra hozatala jogi eljárások miatt szükséges.

39. cikk

Együttműködés helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok esetén

(1) Az érintett illetékes hatóság másik illetékes hatóság segítségét kérheti helyszíni ellenőrzésekkel vagy vizsgálatokkal kapcsolatban. A kérelmet kézhez vevő illetékes hatóságnak a lehető legnagyobb mértékben és megfelelő módon együtt kell működnie.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kéréssel élő illetékes hatóság kéréséről tájékoztatja az ESMA-t. Határokon átnyúló hatású vizsgálat vagy ellenőrzés esetében az illetékes hatóságok felkérhetik az ESMA-t a helyszíni ellenőrzés vagy a vizsgálat koordinálására.

(3) Ha valamely illetékes hatóság egy másik illetékes hatóságtól helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kérést kap:

a) elvégezheti saját maga a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b) engedélyezheti az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c) ellenőröket vagy szakértőket jelölhet ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat támogatására vagy lefolytatására;

3. FEJEZET

Az illetékes hatóságok szerepe

40. cikk ^* 

Illetékes hatóságok

(1) E rendelet alkalmazásában az ESMA a következők illetékes hatósága:

a) a 20. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kritikus referenciamutatók kezelői;

b) a 32. cikkben említett kritikus referenciamutatók kezelői.

(2) Minden tagállam kijelöli az e rendelet szerinti kötelezettségek teljesítéséért felelős érintett illetékes hatóságot, és erről tájékoztatja a Bizottságot és az ESMA-t.

(3) Az a tagállam, amely több illetékes hatóságot jelöl ki a (2) bekezdéssel összhangban, egyértelműen meghatározza ezen illetékes hatóságok mindegyikének szerepét, és kijelöl egy hatóságot, amely felelős együttműködésük koordinálásáért és a Bizottsággal, az ESMA-val és más tagállamok illetékes hatóságaival folytatott információcseréért.

(4) Az ESMA közzéteszi honlapján a (2) és a (3) bekezdésnek megfelelően kijelölt illetékes hatóságok jegyzékét.

41. cikk

Az illetékes hatóságok hatáskörei

(1) E rendelet szerinti kötelezettségeik teljesítése érdekében a 40. cikk (2) bekezdésében említett illetékes hatóságok - a nemzeti joggal összhangban - legalább a következő felügyeleti és vizsgálati hatáskörökkel rendelkeznek: ^* 

a) hozzáférnek bármely dokumentumhoz és adathoz, függetlenül azok formájától, azokat bekérhetik, és azokról másolatot készíthetnek;

b) tájékoztatást kérhetnek vagy igényelhetnek a referenciamutató előállításában részt vevő és ahhoz adatot szolgáltató bármely személytől, ideértve a 10. cikk szerinti bármely olyan szolgáltatót, amelynek a referenciamutató előállításával kapcsolatos feladatot, szolgáltatást vagy tevékenységet szerveztek ki és e személyek munkahelyi elöljáróit is, továbbá szükség esetén információszerzés céljából beidézhetik és meghallgathatják e személyeket;

c) árupiaci referenciamutatók esetében adott esetben szabványos formátumú információkérést intézhetnek az adatszolgáltatókhoz a kapcsolódó azonnali piacokra vonatkozóan, és bekérhetik az ügyletekre vonatkozó kimutatásokat, valamint közvetlenül hozzáférhetnek a kereskedési rendszerekhez;

d) helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathatnak, a természetes személyek magánlakhelyei kivételével;

e) az 596/2014/EU rendelet sérelme nélkül, beléphetnek természetes és jogi személyek telephelyeire bármilyen formájú iratok és adatok lefoglalása céljából, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy vizsgálat céljával összefüggő dokumentumok és más adatok találhatók, amelyek e rendelet megsértésének bizonyítása szempontjából relevánsak lehetnek. Amennyiben a belépéshez - a nemzeti jog alapján - az érintett tagállam igazságügyi hatóságának előzetes engedélye szükséges, ez a hatáskör csak az előzetes engedély beszerzését követően gyakorolható;

f) bekérhetik a felügyelt szervezetek birtokában lévő telefonbeszélgetés-felvételeket, elektronikus üzenetváltásokat vagy egyéb adatforgalmi nyilvántartásokat;

g) indítványozhatják vagyontárgyak zárolását vagy lefoglalását vagy mindkettőt;

h) előírhatják az illetékes hatóság által e rendelettel ellentétesnek vélt bármely tevékenység ideiglenes beszüntetését;

i) ideiglenesen megtilthatják szakmai tevékenység gyakorlását;

j) megtehetnek bármely szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvánosság helyes tájékoztatást kapjon a referenciamutató előállításáról, amelynek részét képezheti az is, hogy az adott referenciamutató-kezelőt vagy a referenciamutató közzétételét vagy terjesztését végző személyt - vagy mindkettőt - a korábbi adatszolgáltatásokra vagy a referenciamutató korábbi értékeire vonatkozó korrekciós nyilatkozat közzétételére kötelezik.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett funkcióikat és hatásköreiket, valamint a 42. cikkben említett szankciók nemzeti jogi keretnek megfelelő kiszabására vonatkozó hatáskörüket a 40. cikk (2) bekezdésében említett illetékes hatóságok a következő módokon láthatják el: ^* 

a) közvetlenül;

b) más hatóságokkal vagy piaci vállalkozásokkal együttműködve;

c) felelősségüket megtartva, hatáskörüket más hatóságokra vagy piaci vállalkozásokra átruházva;

d) az illetékes igazságügyi szerv megkeresése útján.

Az említett hatáskörök gyakorlásához az illetékes hatóságnak megfelelő és hatékony biztosítékokkal kell rendelkeznie a védelemhez való jog és az alapvető jogok tekintetében.

(3) Megfelelő intézkedésekkel a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges valamennyi felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel.

(4) Valamely referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet részéről az (1) bekezdéssel összhangban az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátott információ nem minősül az információátadás - bármilyen szerződéses, jogszabályi, szabályozási, vagy igazgatási rendelkezésben meghatározott - bármely korlátozása megsértésének.

42. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések

(1) ^*  Az illetékes hatóságok számára a 41. cikk alapján biztosított felügyeleti hatáskörök és a tagállamok büntetőjogi szankciók megállapítására és kiszabására vonatkozó jogának sérelme nélkül, a tagállamok a nemzeti joggal összhangban gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek azokkal a hatáskörökkel, amelyek alapján megfelelő közigazgatási szankciókat szabhatnak ki és egyéb közigazgatási intézkedéseket hozhatnak legalább a következő jogsértések esetében:

a) a 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 19a., 19b., 19c., 21., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29. vagy a 34. cikk bármilyen megsértése, amennyiben azok alkalmazandók; és

b) a 41. cikk szerinti vizsgálatban vagy ellenőrzésben való bármilyen együttműködés vagy kérés teljesítésének elmulasztása.

Ezeknek a közigazgatási szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2) A tagállamok a nemzeti jognak megfelelően biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett jogsértés esetén az illetékes hatóságok rendelkezzenek legalább az alábbi közigazgatási szankciók kiszabásához és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalához szükséges hatáskörrel:

a) végzés, amely előírja a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon annak megismétlésétől;

b) a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség visszaszolgáltatása, ha az meghatározható;

c) a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelőt vagy felügyelt szervezetet és a jogsértés jellegét megjelölő nyilvános figyelmeztetés;

d) a referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének visszavonása vagy felfüggesztése;

e) a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy referenciamutató-kezelőnél vagy felügyelt adatszolgáltatónál vezetői funkciók gyakorlásától történő ideiglenes eltiltása;

f) a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legalább háromszorosát elérő maximális közigazgatási pénzbírság kiszabása, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható;

g) természetes személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

i. a 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. cikk, a 11. cikk (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontja, a 11. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 12., 13.,14., 15., 16., 21., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., és a 34. cikk megsértése esetén 500 000 EUR, vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, amelyeknek a hivatalos pénzneme nem az euro; vagy

ii. a 11. cikk (1) bekezdése d) pontjának vagy a 11. cikk (4) bekezdésének megsértése esetén 100 000 EUR, vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, amelyeknek a hivatalos pénzneme nem az euro;

h) jogi személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

i. a 4., 5., 6., 7., 8., 9. és a 10. cikk, a 11. cikk (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontja, a 11. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 12., 13., 14., 15., 16., 21., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29. és a 34. cikk megsértése esetén 1 000 000 EUR vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, amelyeknek a hivatalos pénzneme nem az euro, vagy a jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti teljes éves árbevételének 10%-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb; vagy

ii. a 11. cikk (1) bekezdésének d) pontja vagy a 11. cikk (4) bekezdése megsértése esetén 250 000 EUR vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, amelyeknek a hivatalos pénzneme nem az euro, vagy a jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti teljes éves árbevételének 2%-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

A h) pont i. és ii. pontjának alkalmazásában amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ^*  összhangban összevont (konszolidált) éves pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves árbevétel a rendelkezésre álló legutolsó, a végső anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott összevont (konszolidált) éves beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy bankok esetében a 86/635/EK tanácsi irányelv ^*  szerinti, biztosítótársaságok esetében a 91/674/EK tanácsi irányelv ^*  szerinti, annak megfelelő típusú bevétel, vagy amennyiben a személy egy személyegyesítő társaság, tagjai összesített árbevételének 10%-a;

(3) Legkésőbb 2018. január 1-ig a tagállamok értesítik a Bizottságot és az ESMA-t az (1) és (2) bekezdésben említett szabályokról.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg az említett bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciókkal kapcsolatos szabályokat. Ebben az esetben a tagállamok az e bekezdés első albekezdésében említett értesítéssel együtt közlik a Bizottsággal és az ESMA-val a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket.

A tagállamok az említett szabályok későbbi módosításairól haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az ESMA-t.

(4) A tagállamok az illetékes hatóságokat a nemzeti joggal összhangban az (1) bekezdésben említetteken túl további szankcionálási hatáskörökkel is felruházhatják, és a (2) bekezdésben meghatározottakat meghaladó mértékű szankciókat is előírhatnak.

43. cikk

A felügyeleti és szankcionálási hatáskörök gyakorlása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések típusának és mértékének meghatározásakor az általuk a 40. cikk (2) bekezdésével összhangban kijelölt illetékes hatóságok az összes releváns körülmény figyelembevételével járjanak el, adott esetben ideértve a következőket: ^* 

a) a jogsértés súlyossága és időtartama;

b) a referenciamutató kritikus jellege a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra nézve;

c) a felelős személy felelősségének mértéke;

d) a felelős személy pénzügyi ereje, különösen a felelős jogi személy teljes éves árbevételében, vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében kifejezve;

e) a felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség szintje, amennyiben ez meghatározható;

f) a felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatása szükségességének sérelme nélkül;

g) az érintett személy korábbi jogsértései;

h) a jogsértést követően valamely felelős személy által a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(2) A közigazgatási szankciók kiszabására és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalára irányuló hatásköreik 42. cikk szerinti gyakorlása során az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek egymással annak biztosítása érdekében, hogy a felügyeleti és a vizsgálati hatáskörök, illetve a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések az e rendeletnek megfelelő kívánt eredménnyel járjanak. Az esetleges párhuzamosságok és átfedések elkerülése érdekében a felügyeleti és vizsgálati hatásköröknek, valamint a közigazgatási szankcióknak, ideértve a közigazgatási pénzbírságokat, és egyéb közigazgatási intézkedéseknek a határokon átnyúló ügyekben történő alkalmazása során az illetékes hatóságok koordinálják tevékenységüket.

44. cikk ^* 

Együttműködési kötelezettség

(1) Azoknak a tagállamoknak, amelyek úgy döntöttek, hogy a 42. cikkben említett rendelkezések megszegése esetére büntetőjogi szankciókat állapítanak meg, biztosítaniuk kell, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre abból a célból, hogy a 40. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban kijelölt illetékes hatóságok rendelkezzenek az ahhoz szükséges jogkörökkel, hogy a joghatóságukon belül kapcsolatba lépjenek az igazságügyi hatóságokkal, és az e rendelet esetleges megsértése miatt indított bűnügyi nyomozásokhoz vagy büntetőeljárásokhoz kapcsolódó konkrét információkat szerezzenek be. Az említett illetékes hatóságok továbbítják az említett információkat más illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak.

(2) A 40. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban kijelölt illetékes hatóságok segítséget nyújtanak más illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak. Ez magában foglalja különösen az információcserét és az együttműködést a vizsgálatok vagy a felügyeleti tevékenységek során. Az illetékes hatóságok a pénzbírságok behajtásának megkönnyítése érdekében is együttműködhetnek más illetékes hatóságokkal.

45. cikk

A határozatok közzététele

(1) A (2) bekezdés alkalmazásában az illetékes hatóságok hivatalos honlapjukon közzéteszik az e rendeletben foglaltak megsértéséért kiszabott közigazgatási szankcióról vagy meghozott egyéb közigazgatási intézkedésről szóló határozatot közvetlenül azt követően, hogy a határozat által érintett személyt értesítették a határozatról. E közzétételnek tartalmaznia kell legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a határozat által érintett személyek személyazonosságára vonatkozó információkat

Az első albekezdés nem alkalmazandó a vizsgálati jellegű intézkedést előíró határozatokra.

(2) Amennyiben az illetékes hatóság eseti értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy egy jogi személy kilétének vagy természetes személy személyes adatainak a közzététele - az említett adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelés alapján - aránytalan lenne, vagy ha e közzététel veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását vagy egy már folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóság:

a) elhalasztja a határozat közzétételét mindaddig, amíg az elhalasztás okai megszűnnek;

b) a nemzeti joggal összhangban név megjelölése nélkül közzéteszi a határozatot, feltéve, hogy e név megjelölése nélküli közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét;

c) nem teszi közzé a határozatot, amennyiben az illetékes hatóság úgy véli, hogy az a) vagy b) ponttal összhangban történő közzététel nem elegendő annak biztosításához, hogy:

i. a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe; vagy

ii. a kisebb jelentőségűnek tartott intézkedésekről szóló határozatok közzététele arányos legyen.

Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy valamely határozatot a név megjelölése nélkül teszi közzé az első albekezdés b) pontjában említettek szerint, az érintett adatok közzétételét észszerű ideig elhalaszthatja, amennyiben az említett időszak során a név nélküli közzététel indokai előreláthatólag megszűnnek.

(3) Amennyiben a határozattal szemben a nemzeti igazságügyi, közigazgatási vagy más hatóságnál jogorvoslattal éltek, az illetékes hatóság haladéktalanul közzéteszi ezt az információt a hivatalos honlapján, valamint a jogorvoslat eredményére vonatkozó további információkat is. A szankciót kiszabó vagy intézkedést megállapító korábbi határozatot semmissé nyilvánító határozatokat ugyancsak közzé kell tenni.

(4) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az e cikkel összhangban közzétett határozatok a közzétételt követően legalább öt évig hozzáférhetőek maradjanak a hivatalos honlapjukon. A közzétett személyes adatok csak annyi ideig maradhatnak fenn az illetékes hatóság hivatalos honlapján, ameddig ez az alkalmazandó adatvédelmi szabályokkal összhangban szükséges.

(5) ^*  A tagállamok évente összesített tájékoztatást küldenek az ESMA-nak a 42. cikkel összhangban kiszabott összes közigazgatási szankcióról és meghozott egyéb közigazgatási intézkedésről. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a vizsgálati jellegű intézkedésekre. Az ESMA az említett információkat éves jelentésben teszi közzé a 48f. cikk alapján saját maga által kiszabott összes közigazgatási szankcióra és meghozott egyéb közigazgatási intézkedésre vonatkozó összesített információkkal együtt.

Amennyiben a tagállamok a 42. cikkel összhangban úgy döntenek, hogy büntetőjogi szankciókat állapítanak meg az adott cikkben említett rendelkezések megsértése esetére, illetékes hatóságaik évente az ESMA rendelkezésére bocsátják az összes bűnügyi nyomozással és kiszabott büntetőjogi szankcióval kapcsolatos, anonim és összesített adatot. Az ESMA éves jelentésben teszi közzé a kiszabott büntetőjogi szankciókra vonatkozó adatokat.

46. cikk

Kollégiumok

(1) ^*  A 20. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett referenciamutatónak a kritikus referenciamutatók jegyzékébe történő felvételétől számított 30 munkanapon belül - kivéve az olyan referenciamutatókat, amelyek esetében az adatszolgáltatók többsége nem felügyelt szervezet - a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága létrehoz egy kollégiumot és ellátja a kollégium vezetését.

(2) ^*  A kollégium tagjai a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának képviselői, az ESMA, kivéve, ha az ESMA a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága, és a felügyelt adatszolgáltatók illetékes hatóságai.

(3) Más tagállamok illetékes hatóságai akkor jogosultak arra, hogy a kollégium tagjai legyenek, ha az adott kritikus referenciamutató előállításának megszüntetése súlyosan hátrányos következményekkel járna az adott tagállamok piaci integritására, pénzügyi stabilitására, fogyasztóira, reálgazdaságára vagy háztartásainak vagy vállalkozásainak finanszírozására.

Ha egy illetékes hatóság a kollégium tagjává kíván válni, kérelemmel fordul a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságához, kérelmében bemutatva az e bekezdés első albekezdésében említett követelmények teljesülését igazoló bizonyítékokat. A referenciamutató-kezelő érintett illetékes hatósága megvizsgálja a kérelmet, és annak kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül értesíti a kérelmet benyújtó hatóságot arról, hogy az említett követelmények megítélése szerint teljesülnek-e. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az említett követelmények nem teljesülnek, a kérelmet benyújtó hatóság a (9) bekezdéssel összhangban az ESMA-hoz utalhatja az ügyet.

(4) Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban hozzájárul az e cikkben említett kollégium hatékony, eredményes és következetes működésének ösztönzéséhez és nyomon követéséhez. E célból az ESMA a megfelelő módon részt vesz a kollégiumban, és e célból illetékes hatóságnak minősül.

Ha az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkének (6) bekezdésével összhangban kritikus referenciamutató tekintetében jár el, akkor megfelelő információcserét és együttműködést kell biztosítania a kollégium többi tagjával.

(5) A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága vezeti a kollégium üléseit, koordinálja a kollégium tevékenységeit, és biztosítja a kollégium tagjai közötti hatékony információcserét.

Ha a referenciamutató-kezelő egynél több kritikus referenciamutatót állít elő, akkor e referenciamutató-kezelő illetékes hatósága egyetlen kollégiumot is létrehozhat az e referenciamutató-kezelő által előállított összes referenciamutató tekintetében.

(6) A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a kollégium keretében írásbeli rendelkezéseket állapít meg az alábbiakra vonatkozóan:

a) az illetékes hatóságok között kicserélendő információk;

b) az illetékes hatóságok közötti döntéshozatali folyamat és az egyes határozatok meghozatalának határideje;

c) esetek, amikor az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell egymással;

d) a 23. cikk (7) és (8) bekezdése szerint folytatandó együttműködés.

(7) A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága kellően figyelembe veszi az ESMA-nak az írásbeli rendelkezésekre vonatkozóan a (6) bekezdésnek megfelelően, a végleges szöveg elfogadását megelőzően adott minden tanácsát. Az írásbeli rendelkezéseket olyan egységes dokumentumba foglalják, amely tartalmazza az ESMA tanácsától való bármilyen jelentős eltérés teljes körű indoklását is. A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága továbbítja az írásbeli rendelkezéseket a kollégium tagjainak és az ESMA-nak.

(8) A 23. cikk (6), (7) és (9) bekezdésében, valamint a 34., a 35. és a 42. cikkben említett intézkedések meghozatala előtt a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága konzultál a kollégium tagjaival. A kollégium tagjai a hatáskörükön belül minden észszerű lépést megtesznek annak érdekében, hogy az e cikk (6) bekezdésében említett írásbeli rendelkezésekben meghatározott határidőn belül megállapodás szülessen.

A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága bármely ilyen intézkedésre vonatkozó határozata során figyelembe veszi az érintett tagállamokra gyakorolt hatást, különös tekintettel az azok pénzügyi rendszereinek stabilitására gyakorolt lehetséges hatásra.

Valamely referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének a 35. cikkel összhangban történő visszavonására vonatkozó határozatra tekintettel, és amennyiben a referenciamutató megszűnése vis maior eseményt okozna, meghiúsítaná vagy bármely más módon sértené - a Bizottság által az 51. cikk (6) bekezdése szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus értelmében - az adott referenciamutatót az Unióban referenciaként használó valamely pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz vagy befektetési alap kezelési szabályzatának feltételeit, az illetékes hatóságok a kollégium keretében mérlegelik, hogy szükség van-e az e bekezdésben említett hatások mérséklését célzó intézkedések elfogadására, ideértve:

a) a referenciamutatóra vonatkozó, 15. cikkben említett magatartási kódex, módszertan vagy más szabályok módosítását;

b) átmeneti időszak bevezetését, amelynek során a 28. cikk (2) bekezdésében előirányzott eljárások alkalmazandók.

(9) Amennyiben a kollégium tagjai között nem születik megállapodás, az illetékes hatóságok az ESMA-hoz fordulhatnak a következő helyzetek bármelyikében:

a) ha valamely illetékes hatóság nem közölt valamely lényeges információt;

b) ha a (3) bekezdés szerinti kérelmet követően a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága arról értesítette a kérelmet benyújtó hatóságot, hogy az említett bekezdésben meghatározott követelmények nem teljesülnek, vagy ha a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága nem reagált e kérelemre észszerű időn belül;

c) ha az illetékes hatóságok nem tudtak megegyezni a (6) bekezdésben meghatározott ügyben;

d) ha nézeteltérés áll fenn a 34., a 35. és a 42. cikkel összhangban meghozandó intézkedések tekintetében;

e) ha nézeteltérés áll fenn a 23. cikk (6) bekezdésével összhangban meghozandó intézkedések tekintetében;

f) ha nézeteltérés áll fenn az e cikk (8) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban meghozandó intézkedések tekintetében.

(10) A (9) bekezdés a), b), c), d) és f) pontjában említett helyzetekben, amennyiben az ügy nem rendeződött 30 nappal az ESMA elé utalását követően, a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának végleges döntést kell hoznia, és döntését írásban részletesen meg kell indokolnia az említett bekezdésben említett illetékes hatóságok és az ESMA részére.

A 34. cikk (6) bekezdésének a) pontjában említett időszak az ESMA-hoz történő benyújtás napjától mindaddig felfüggesztendő, amíg e bekezdés első albekezdésével összhangban nem hoznak határozatot.

Amennyiben az ESMA úgy véli, hogy a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága az e cikk (8) bekezdésében említett olyan intézkedést hozott, amely esetleg nem felel meg az uniós jognak, az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban jár el.

(11) Az e cikk (9) bekezdésének e) pontjában említett helyzetekben, és az EUMSZ 258. cikkének sérelme nélkül, az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által rá ruházott hatásköröknek megfelelően léphet fel.

A referenciamutató-kezelő illetékes hatóságát a 23. cikk (6) bekezdése értelmében megillető hatáskör mindaddig gyakorolható, amíg az ESMA közzé nem teszi határozatát.

47. cikk

Együttműködés az ESMA-val

(1) ^*  E rendelet alkalmazásában a 40. cikk (2) bekezdésében említett illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendelettel összhangban együttműködnek az ESMA-val.

(2) ^*  A 40. cikk (2) bekezdésében említett illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban indokolatlan késedelem nélkül az ESMA rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

(3) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a (2) bekezdés szerinti információcsere eljárásait és formáit.

Az ESMA az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2017. április 1-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

48. cikk

Szakmai titoktartás

(1) A szakmai titoktartás (2) bekezdésben meghatározott feltételeit az e rendelet alapján megkapott, kicserélt vagy továbbított minden bizalmas információra alkalmazni kell.

(2) Szakmai titoktartási kötelezettség alkalmazandó minden olyan személyre, aki az illetékes hatóságnak vagy olyan hatóságnak vagy piaci vállalkozásnak vagy természetes vagy jogi személynek dolgozik vagy dolgozott, akire vagy amelyre az illetékes hatóság a hatásköreit átruházta, beleértve az illetékes hatóság által megbízott ellenőröket és szakértőket is.

(3) A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk - uniós vagy nemzeti jogszabályban megállapított ellenkező rendelkezés hiányában - semmilyen más személlyel vagy hatósággal nem közölhetők.

(4) Az e rendelet alapján az illetékes hatóságok között folytatott bármilyen, üzleti vagy működési feltételekkel, illetve más gazdasági vagy személyes jellegű ügyekkel kapcsolatos információcsere bizalmas adatközlésnek minősül és a szakmai titoktartás követelményeinek hatálya alá tartozik, kivéve, ha az illetékes hatóság az információközléssel egyidejűleg megállapítja, hogy a szóban forgó információ nyilvánosságra hozható, vagy ha e nyilvánosságra hozatalt bírósági eljárás teszi szükségessé.

4. FEJEZET ^* 

Az ESMA hatáskörei ^* 

1. szakasz ^* 

Hatáskörök és eljárások ^* 

48a. cikk ^* 

A hatáskörök ESMA általi gyakorlása ^* 

A 48b-48d. cikk által az ESMA-ra, az ESMA valamely tisztviselőjére vagy az ESMA által felhatalmazott valamely más személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok közlésének az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

48b. cikk ^* 

Információkérés ^* 

(1) Az ESMA egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti a következő személyektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak ellátását számára lehetővé tevő minden szükséges információt:

a) a 40. cikk (1) bekezdésében említett referenciamutatók előállításában részt vevő személyek;

b) olyan harmadik felek, akiknek vagy amelyeknek az a) pontban említett személyek a 10. cikkel összhangban funkciókat vagy tevékenységeket szerveztek ki;

c) olyan személyek, akik más módon, szorosan és nagymértékben kapcsolódnak vagy kötődnek az a) pontban említett személyekhez.

Az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkének megfelelően és az ESMA kérésére az illetékes hatóságok ezt az információkérést továbbítják az e rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kritikus referenciamutatók adatszolgáltatóinak és a kapott információt indokolatlan késedelem nélkül megosztják az ESMA-val.

(2) Az (1) bekezdésben említett egyszerű információkérés:

a) a kérés jogalapjaként e cikkre hivatkozik;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) tartalmaz egy nyilatkozatot arról, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet valótlan vagy félrevezető;

f) feltünteti a 48f. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ valótlan vagy félrevezető.

(3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő információkérés esetén az ESMA:

a) a kérés jogalapjaként e cikkre hivatkozik;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) feltünteti a 48g. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f) feltünteti a 48f. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságot, ha a kérdésre adott válasz valótlan vagy félrevezető;

g) feltünteti, hogy az e rendelet 48k. cikkével, valamint az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikkével összhangban a határozat ellen fellebbezni lehet az ESMA fellebbviteli tanácsa előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával (a továbbiakban: a Bíróság).

(4) A kért információkat az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a jog vagy a létesítő okiratuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek jogosultak az ügyfeleik nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, valótlan vagy félrevezető.

(5) Az ESMA indokolatlan késedelem nélkül megküldi az egyszerű kérés vagy a határozata másolatát az (1) bekezdésben említett személyek tagállama illetékes hatóságának.

48c. cikk ^* 

Általános vizsgálatok ^* 

(1) Az ESMA a 48b. cikk (1) bekezdésében említett személyekre irányuló minden olyan vizsgálatot elvégezhet, amely az e rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges. E célból az ESMA tisztviselői és az ESMA által felhatalmazott más személyek jogosultak a következőkre:

a) a feladatainak végrehajtása szempontjából releváns nyilvántartások, adatok, eljárások és egyéb anyagok megvizsgálása, függetlenül attól az adathordozótól, amelyen azokat tárolják;

b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy beszerzése;

c) az említett személyek bármelyikének vagy képviselőjének vagy személyzetének berendelése, és szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;

d) bármely olyan egyéb, természetes vagy jogi személy kikérdezése, aki vagy amely ezt vállalja, valamely vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából;

e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az ESMA tisztviselői és az ESMA által felhatalmazott más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját meghatározó írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazásban fel kell tüntetni a 48g. cikkben előírt, abban az esetben kiszabandó kényszerítő bírságot, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat hiányosan nyújtják be, vagy ha a 48b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem vagy hiányosan válaszolnak, valamint a 48f. cikkben előírt, abban az esetben kiszabandó pénzbírságot, ha az említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően vagy félrevezető módon válaszolnak.

(3) A 48b. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az ESMA határozata alapján megindított vizsgálatoknak. A határozatban meg kell határozni a vizsgálat tárgyát és célját, a 48g. cikkben előírt kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet szerint igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, valamint a határozat Bírósággal történő felülvizsgáltathatóságának jogát.

(4) Az ESMA az (1) bekezdésben említett vizsgálat előtt kellő időben tájékoztatja a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek kilétéről azon tagállam illetékes hatóságát, amelynek a területén a vizsgálatra sor kerül. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői az ESMA kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői kérésre jelen lehetnek a vizsgálaton.

(5) Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez az alkalmazandó nemzeti jog szerint valamely nemzeti igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezni kell. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(6) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérésének engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi a következőket:

a) a (3) bekezdésben említett határozat hiteles-e;

b) bármelyik megteendő intézkedés arányos-e, és nem önkényes vagy túlzott-e.

A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, valamint azon személy érintettségének a jellegére vonatkozóan, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataira vonatkozó információkat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag a Bíróság vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendelet 61. cikkében meghatározott eljárás szerint.

48d. cikk ^* 

Helyszíni ellenőrzések ^* 

(1) Az ESMA az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 48b. cikk (1) bekezdésében említett személyek üzlethelyiségeiben.

(2) Az ESMA tisztviselői és az ESMA által helyszíni ellenőrzés elvégzésére felhatalmazott más személyek az ESMA vizsgálati határozatával érintett személyek bármely üzlethelyiségébe beléphetnek, és rendelkeznek a 48c. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelyiséget, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.

(3) Az ESMA a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek a területén az ellenőrzésre sor kerül. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő lebonyolítása és eredményessége ezt megköveteli, az ESMA - az érintett illetékes hatóság tájékoztatása után - előzetes értesítés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést. Az e cikk szerinti ellenőrzéseket el kell végezni, feltéve, hogy az érintett hatóság megerősítette, hogy nem emel kifogást azokkal szemben.

(4) Az ESMA tisztviselői és az ESMA által helyszíni ellenőrzés elvégzésére felhatalmazott más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját meghatározó írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amelyben fel kell tüntetni a 48g. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságokat, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek.

(5) A 48b. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat az ESMA határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. E határozatban meg kell határozni az ellenőrzés tárgyát és célját, az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint meg kell jelölni a 48g. cikkben előírt kényszerítő bírságot, az 1095/2010/EU rendelet szerint igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, valamint a határozat Bírósággal történő felülvizsgáltathatóságának jogát.

(6) Azon tagállam illetékes hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt személyek, amelynek területén a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az ESMA kérésére aktívan segítik az ESMA tisztviselőit és az ESMA által felhatalmazott más személyeket. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.

(7) Az ESMA arra is felkérheti az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében az e cikkben és a 48c. cikk (1) bekezdésében előírt egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket. Az illetékes hatóságok e célból az ESMA-éval azonos - az e cikkben és a 48c. cikk (1) bekezdésében meghatározott - hatáskörrel rendelkeznek.

(8) Amennyiben az ESMA tisztviselői és az ESMA által felhatalmazott más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk alapján elrendelt vizsgálatot, úgy az érintett tagállam illetékes hatósága - adott esetben a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező végrehajtó hatóság közreműködésével - megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.

(9) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz az alkalmazandó nemzeti jog szerint valamely nemzeti igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezni kell. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(10) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzés vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi a következőket:

a) az ESMA által elfogadott, az (5) bekezdésben említett határozat hiteles-e;

b) bármelyik megteendő intézkedés arányos-e, és nem önkényes vagy túlzott-e.

A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, valamint azon személy érintettségének a jellegére vonatkozóan, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataira vonatkozó információkat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag a Bíróság vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendelet 61. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően.

2. szakasz ^* 

Közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések ^* 

48e. cikk ^* 

Az ESMA felügyeleti intézkedései ^* 

(1) Amennyiben a 48i. cikk (5) bekezdésével összhangban az ESMA megállapítja, hogy egy személy elkövette a 48f. cikk (2) bekezdésében felsorolt valamely jogsértést, a következő egy vagy több intézkedést hozza:

a) a személyt a jogsértés megszüntetésére kötelező határozatot fogad el;

b) a 48f. cikk alapján pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el;

c) hirdetményt ad ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések meghozatalakor az ESMA figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyosságát, tekintettel a következő kritériumokra:

a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;

b) a jogsértés okozott-e vagy elősegített-e pénzügyi bűncselekményt, illetve tulajdonítható-e egyéb módon pénzügyi bűncselekmény a jogsértésnek;

c) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el;

d) a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

e) a jogsértésért felelős személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó vagyonában kifejezett pénzügyi ereje;

f) a jogsértés lakossági befektetők érdekeire gyakorolt hatása;

g) a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, vagy harmadik feleknek a jogsértésből származó vesztesége, amennyiben ezek meghatározhatók;

h) a jogsértésért felelős személy ESMA-val való együttműködésének mértéke, amely nem érinti az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség vissza-, illetve megtérítésének kötelezettségét;

i) a jogsértésért felelős személy által elkövetett korábbi jogsértések;

j) a jogsértésért felelős személy által a jogsértés után, a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(3) Az ESMA indokolatlan késedelem nélkül értesíti a jogsértésért felelős személyt az (1) bekezdés alapján tett intézkedésekről, és közli azokat a tagállamok illetékes hatóságaival és a Bizottsággal. Az intézkedés megtételének időpontjától számított 10 munkanapon belül közzéteszi azt a honlapján.

Az első albekezdésben említett közzététel tartalmazza a következőket:

a) a jogsértésért felelős személy azon jogának megerősítése, hogy jogorvoslattal élhet a határozat ellen;

b) adott esetben a jogorvoslati kérelem benyújtásának megerősítése és annak közlése, hogy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya;

c) annak közlése, hogy az ESMA fellebbviteli tanácsa az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.

48f. cikk ^* 

Pénzbírságok ^* 

(1) Amennyiben a 48i. cikk (5) bekezdésével összhangban az ESMA megállapítja, hogy valamely személy - szándékosan vagy gondatlanságból - elkövetett a 42. cikk (1) bekezdése a) pontjában felsorolt egy vagy több jogsértést, e cikk (2) bekezdésének megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el.

A jogsértés akkor minősül szándékosan elkövetettnek, ha az ESMA olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy egy személy a jogsértés elkövetésének szándékával járt el.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság maximális összege:

a) jogi személy esetében 1 000 000 EUR vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő érték azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, vagy a jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti teljes éves árbevételének 10%-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb;

b) természetes személy esetében 500 000 EUR, vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő érték azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro.

Az első albekezdés ellenére a 11. cikk (1) bekezdése d) pontjának vagy a 11. cikk (4) bekezdésének megsértése miatt kiszabott pénzbírság maximális összege jogi személyek esetében 250 000 EUR vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő érték azokban a tagállamokban, amelyek hivatalos pénzneme nem az euro, vagy az adott jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti teljes éves árbevételének 2%-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb, természetes személyek esetében pedig 100 000 EUR, vagy a nemzeti pénznemben 2016. június 30-án ennek megfelelő érték azokban a tagállamokban, amelyek hivatalos pénzneme nem az euro.

Az a) pont alkalmazásában amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelvvel összhangban összevont (konszolidált) éves pénzügyi beszámolót kell készítenie, a releváns teljes éves árbevétel a rendelkezésre álló legutolsó, a végső anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott összevont (konszolidált) éves beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy a vonatkozó uniós számviteli jogszabályok szerinti, annak megfelelő típusú bevétel.

(3) A pénzbírság (1) bekezdés szerinti összegének meghatározása során az ESMA figyelembe veszi a 48e. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokat.

(4) A (3) bekezdés ellenére, ha a jogi személy közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén, akkor a pénzbírság minimális összege ez az előny.

(5) Amennyiben valamely személy által elkövetett cselekmény vagy mulasztás a 42. cikk (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt jogsértések közül többnek is minősül, csak az ezen jogsértések valamelyikére vonatkozó, az e cikk (2) bekezdésével összhangban kiszámított magasabb pénzbírság alkalmazandó.

48g. cikk ^* 

Kényszerítő bírságok ^* 

(1) Az ESMA határozatban kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy:

a) kötelezzen valamely személyt a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 48e. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott határozattal;

b) kötelezze a 48b. cikk (1) bekezdésében említett személyeket:

i. a 48b. cikk szerinti határozatban kért információk teljes körű szolgáltatására;

ii. arra, hogy vessék alá magukat vizsgálatnak és különösen, hogy teljeskörűen adják át az előírt nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve egészítsék ki és helyesbítsék a 48c. cikk szerinti határozattal megindított vizsgálat keretében benyújtott egyéb információkat;

iii. arra, hogy vessék alá magukat a 48d. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot a késedelem minden egyes napja után ki kell szabni.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az előző üzleti év átlagos napi árbevételének 3%-a, illetve természetes személyek esetében az előző naptári évben szerzett átlagos napi jövedelem 2%-a. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.

(4) A kényszerítő bírság az ESMA határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki. Ezen időszak végét követően az ESMA felülvizsgálja az intézkedést.

48h. cikk ^* 

A pénzbírságok és a kényszerítő bírságok közzététele, jellege, behajtása és elhelyezése ^* 

(1) Az ESMA nyilvánosságra hoz minden, a 48f. és a 48g. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek. E közzététel az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  értelmében nem tartalmazhat személyes adatokat.

(2) A 48f. és a 48g. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek.

(3) Amennyiben az ESMA úgy határoz, hogy nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és az érintett tagállam illetékes hatóságait.

(4) A 48f. és a 48g. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok behajthatóak.

A behajtásra annak a tagállamnak vagy harmadik országnak a hatályos eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelyben arra sor kerül.

(5) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.

3. szakasz ^* 

Eljárások és felülvizsgálat ^* 

48i. cikk ^* 

A felügyeleti intézkedések meghozatalának és a pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai ^* 

(1) Amennyiben az ESMA az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 42. cikk (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt egy vagy több jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor az ESMA az ESMA-n belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt tisztviselő nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten azon referenciamutatók felügyeletében, amelyekhez a jogsértés kapcsolódik, és feladatait az ESMA felügyeleti tanácsától függetlenül látja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatvezető kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, figyelembe veszi a vizsgálat által érintett személyek észrevételeit, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az ESMA felügyeleti tanácsának.

(3) A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 48b. cikkel összhangban információt kérni, valamint a 48c. és a 48d. cikkel összhangban vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni.

(4) A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az ESMA a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(5) A vizsgálatvezető vizsgálata befejezésekor, és mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az ESMA felügyeleti tanácsának, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek.

(6) A vizsgálat által érintett személyek védelemhez való jogát az e cikk alapján lefolytatott vizsgálatok során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

(7) A megállapításait tartalmazó ügyirat ESMA felügyeleti tanácsának történő benyújtásakor a vizsgálatvezető tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(8) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint, amennyiben ezt az érintett személyek kérik, e személyeknek a 48j. cikk szerinti meghallgatását követően az ESMA határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e a 42. cikk (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 48e. cikkel összhangban felügyeleti intézkedést hoz, valamint a 48f. cikkel összhangban pénzbírságot szab ki.

(9) A vizsgálatvezető nem vesz részt az ESMA felügyeleti tanácsának megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele az ESMA felügyeleti tanácsának döntéshozatali folyamatába.

(10) A Bizottság 2021. október 1-jéig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 49. cikknek megfelelően a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabásával kapcsolatos jogkör gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok meghatározása érdekében, beleértve a védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti rendelkezéseket, valamint a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok beszedésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabása és behajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozó rendelkezéseket is.

(11) Az ESMA az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett az ESMA nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

48j. cikk ^* 

A vizsgálat által érintett személyek meghallgatása ^* 

(1) A 48f., a 48g. és a 48e. cikk szerinti határozat meghozatala előtt az ESMA meghallgatási lehetőséget biztosít az eljárás alá vont személyek számára megállapításai tekintetében. Az ESMA csak olyan megállapításokra alapozhatja határozatait, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a pénzügyi rendszer jelentős és várhatóan hamarosan bekövetkező kárának megelőzése érdekében a 48e. cikk szerinti sürgős intézkedésre van szükség. Ilyen esetekben az ESMA ideiglenes határozatot fogadhat el, és a határozathozatal után a lehető leghamarabb biztosítja a meghallgatási lehetőséget az érintett személyek számára.

(2) Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát a vizsgálat során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. E személyeknek jogukban áll betekinteni az ESMA ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és az ESMA belső előkészítő dokumentumaira.

48k. cikk ^* 

A Bíróság általi felülvizsgálat ^* 

A Bíróság korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az ESMA pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. A Bíróság eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.

4. szakasz ^* 

Díjak és feladatátruházás ^* 

48l. cikk ^* 

Felügyeleti díjak ^* 

(1) Az ESMA az e cikk (3) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban díjakat számít fel a 40. cikk (1) bekezdésében említett referenciamutató-kezelőknek. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az ESMA referenciamutató-kezelők felügyeletéhez, valamint az ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse az illetékes hatóságok részére az e rendelet alapján folytatott tevékenység során - különösen a feladatok 48m. cikkel összhangban történő átruházása következtében - az illetékes hatóságoknál esetlegesen felmerült költségeket.

(2) A valamely referenciamutató-kezelőnek felszámított egyedi díj összege fedezi az ESMA-nál a felügyelettel kapcsolatos tevékenységei során felmerült összes adminisztratív költséget, és arányos a referenciamutató-kezelő árbevételével.

(3) A Bizottság e rendelet kiegészítése érdekében a 49. cikknek megfelelően 2021. október 1-jéig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a díjtípusok, a díjköteles ügyek, a díjak összege és megfizetésük módja meghatározása érdekében.

48m. cikk ^* 

A feladatok ESMA általi átruházása az illetékes hatóságokra ^* 

(1) Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke alapján általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban konkrét felügyeleti feladatokat ruházhat át egy tagállam illetékes hatóságára. E felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 48b. cikk szerinti információkérések és a 48c. és 48d. cikk szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatására vonatkozó hatáskör.

Az első albekezdésben foglaltaktól eltérve a kritikus referenciamutatók engedélyezése nem ruházható át.

(2) Az ESMA a feladatok (1) bekezdéssel összhangban történő átruházását megelőzően konzultál az érintett illetékes hatósággal a következőkről:

a) az átruházandó feladatok köre;

b) a feladatok elvégzésének ütemezése; valamint

c) a szükséges információknak az ESMA részéről, illetve az ESMA részére történő átadása.

(3) A 48l. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban az ESMA megtéríti az illetékes hatóságok részére az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket.

(4) Az ESMA megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdés szerinti átruházást. Az átruházás bármikor visszavonható.

(5) A feladatok átruházása nem érinti az ESMA felelősségét, és nem korlátozza az ESMA-t az átruházott feladat elvégzésében és ellenőrzésében.

48n. cikk ^* 

Az ESMA-val kapcsolatos átmeneti intézkedések ^* 

(1) 2022. január 1-jén megszűnik a 40. cikk (1) bekezdésében említett referenciamutató-kezelőkre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel kapcsolatos minden olyan hatáskör és feladat, amelyet a 40. cikk (2) bekezdésében említett illetékes hatóságokra ruháztak. E hatásköröket és feladatokat az ESMA ugyanebben az időpontban átveszi.

(2) A 40. cikk (1) bekezdés szerinti referenciamutató-kezelőkhöz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel - többek között a folyamatban lévő vizsgálatokkal és végrehajtási intézkedésekkel - kapcsolatos iratokat és munkadokumentumokat vagy azok hitelesített másolatait az ESMA az e cikk (1) bekezdésében említett időpontban átveszi.

Azokat a 20. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kritikus referenciamutatók kezelői által benyújtott, engedély iránti kérelmeket, valamint azokat a 32. cikk szerinti elismerés iránti kérelmeket azonban, amelyeket az illetékes hatóságok 2021. október 1-je előtt kézhez vettek, nem továbbítják az ESMA-nak, és az engedélyezésről vagy elismerésről szóló határozatot a megfelelő illetékes hatóság hozza meg.

(3) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a meglévő nyilvántartások és munkaanyagok vagy azok hitelesített másolatai minél előbb, de legkésőbb 2022. január 1-jéig átkerüljenek az ESMA-hoz. Az említett illetékes hatóságok emellett minden szükséges segítséget és tanácsot megadnak az ESMA-nak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a 40. cikk (1) bekezdésében említett referenciamutató-kezelőkhöz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékony és eredményes átadását és ESMA általi megkezdését.

(4) Az ESMA az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok jogutódjaként jár el minden olyan közigazgatási vagy bírósági eljárásban, amely az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos, az említett illetékes hatóságok által végzett felügyeleti és végrehajtási tevékenységek gyakorlásából ered.

(5) Az e cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóság által a 20. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kritikus referenciamutatók kezelőinek megadott bármely engedély és 32. cikk szerinti elismerés érvényben marad a hatáskörök ESMA-ra való átruházása után is.

VII. CÍM

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

49. cikk ^* 

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottság a 3. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (2a) bekezdésében, a 19a. cikk (2) bekezdésében, a 19c. cikk (1) bekezdésében, a 20. cikk (6) bekezdésében, a 24. cikk (2) bekezdésében, a 27. cikk (2b) bekezdésében, a 33. cikk (7) bekezdésében, az 51. cikk (6) bekezdésében és az 54. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása öt éves időtartamra szól 2019. december 10-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb 2024. március 11-ig jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(2a) ^*  A Bizottságnak a 30. cikk (2a) bekezdésében, a 30. cikk (3a) bekezdésében, a 48i. cikk (10) bekezdésében és a 481. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2019. december 30-tól kezdődő hatállyal.

(2b) ^*  A Bizottságnak a 18a. cikk (3) bekezdésében és az 54. cikk (7) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 2021. február 13-tól határozatlan időre szól.

(3) ^*  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (2a) bekezdésében, a 19a. cikk (2) bekezdésében, a 19c. cikk (1) bekezdésében, a 20. cikk (6) bekezdésében, a 24. cikk (2) bekezdésében, a 27. cikk (2b) bekezdésében, a 30. cikk (2a) bekezdésében, a 30. cikk (3a) bekezdésében, a 33. cikk (7) bekezdésében, a 48i. cikk (10) bekezdésében, a 481. cikk (3) bekezdésében, az 51. cikk (6) bekezdésében és az 54. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(3a) ^*  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 18a. cikk (3) bekezdésében és az 54. cikk (7) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) ^*  A 3. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk (2a) bekezdése, a 19a. cikk (2) bekezdése, a 19c. cikk (1) bekezdése, a 20. cikk (6) bekezdése, a 24. cikk (2) bekezdése, a 27. cikk (2b) bekezdése, a 30. cikk (2a) bekezdése, a 30. cikk (3a) bekezdése, a 33. cikk (7) bekezdése, a 48i. cikk (10) bekezdése, a 48l. cikk (3) bekezdése, az 51. cikk (6) bekezdése vagy az 54. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

(6a) ^*  A 18a. cikk (3) bekezdése és az 54. cikk (7) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

50. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját az európai értékpapír-bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel annak 8. cikke rendelkezéseire.

VIII. CÍM

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

51. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) A 2016. június 30-án referenciamutatót előállító indexszolgáltatók 2020. január 1-ig kérelmezik a 34. cikk szerinti engedélyezésüket vagy nyilvántartásba vételüket.

(2) 2020. január 1-ig azon tagállam illetékes hatósága, ahol a 34. cikk szerint engedélyezésért folyamodó indexszolgáltató található, hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy az adott indexszolgáltatót referenciamutató-kezelőként vegye nyilvántartásba, még akkor is, ha nem felügyelt szervezetről van szó, az alábbi feltételekkel:

a) az indexszolgáltató nem állít elő kritikus referenciamutatót;

b) az illetékes hatóság észszerű alapon tudatában van annak, hogy az indexszolgáltató által előállított index vagy indexek nem széles körben használtak e rendelet értelmében, sem abban a tagállamban ahol az indexszolgáltató található, sem más tagállamokban.

Az illetékes hatóság értesíti az ESMA-t az első albekezdéssel összhangban elfogadott döntéséről.

Az illetékes hatóság megőrzi az első albekezdéssel összhangban hozott döntése alapjául szolgáló indokokra vonatkozó bizonyítékokat, olyan formában, hogy teljes mértékben érthető legyen az illetékes hatóság azon értékelése, hogy az indexszolgáltató által előállított index vagy indexek nem széles körben felhasználtak, ideértve a piaci adatokat, az ítéleteket vagy egyéb információkat, köztük az indexszolgáltatótól kapott információkat is.

(3) Az indexszolgáltató a meglévő referenciamutatót továbbra is előállíthatja, amelyet a felügyelt szervek 2020. január 1-ig felhasználhatnak vagy, ha az indexszolgáltató az (1) bekezdéssel összhangban engedélykérelmet vagy nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújt be, kivéve, ha és addig amíg az említett engedélyezés vagy nyilvántartásba vétel elutasításra kerül.

(4) Amennyiben egy meglévő referenciamutató nem felel meg e rendelet követelményeinek, de a referenciamutatónak az e rendelet követelményeinek való megfelelőségét biztosító megszüntetése vagy megváltoztatása vis maior esetet eredményezne, meghiúsítaná vagy más módon sértené annak a pénzügyi ügyletnek vagy pénzügyi eszköznek vagy befektetési alap kezelési szabályzatának feltételeit, amelyhez a referenciamutató referenciaként szolgál, a referenciamutató további felhasználását annak a tagállamnak az érintett illetékes hatósága engedélyezi, amelyben az indexszolgáltató található. 2020. január 1-jét követően ilyen, meglévő referenciamutató nem kezdhet el referenciaértékként szolgálni egyetlen pénzügyi eszköz, pénzügyi ügylet vagy befektetési alap teljesítménye mérésének vonatkozásában sem.

(4a) ^*  Az indexszolgáltató 2021. december 31-ig továbbra is előállíthatja az olyan, meglévő referenciamutatót, amelyet a Bizottság a 20. cikkel összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus révén kritikus referenciamutatónak ismert el, vagy ha az indexszolgáltató az (1) bekezdéssel összhangban engedélykérelmet nyújt be, kivéve, ha és addig, amíg az említett engedélyezés elutasításra kerül.

(4b) ^*  Amennyiben a Bizottság egy meglévő referenciamutatót a 20. cikkel összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus révén kritikus referenciamutatónak ismert el, az említett referenciamutató 2021. december 31-ig felhasználható meglévő vagy új pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek vonatkozásában, vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére, vagy ha az indexszolgáltató az (1) bekezdéssel összhangban engedélykérelmet nyújt be, kivéve, ha és addig, amíg az említett engedélyezés elutasításra kerül.

(5) ^*  Azon esetektől eltekintve, ha a Bizottság a 30. cikk (2) vagy (3) bekezdésében említett egyenértékűségi határozatot fogadott el, egy referenciamutató-kezelőt a 32. cikk szerint elismertek, vagy egy referenciamutatót a 33. cikk szerint jóváhagytak, a felügyelt szervezetek egy harmadik országbeli referenciamutatót csak olyan pénzügyi eszközök, pénzügyi szerződések és egy befektetési alap teljesítményének mérései vonatkozásában használhatják fel, amelyek 2023. december 31. előtt már hivatkoznak az említett referenciamutatóra, vagy amelyek ilyen referenciamutatóra vonatkozó hivatkozással egészülnek ki.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az átmeneti időszak alatt a tevékenységüket az Unióból egy harmadik országba áthelyező referenciamutató-kezelők által előállított referenciamutatókra. Az illetékes hatóság a 35. cikkel összhangban értesíti az ESMA-t. Az ESMA összeállítja azon harmadik országbeli referenciamutatók jegyzékét, amelyekre az első albekezdés nem alkalmazandó.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az olyan feltételek meghatározása tekintetében, amelyek alapján az érintett illetékes hatóság értékelheti, hogy egy meglévő referenciamutatónak e rendelet követelményeinek való megfelelőséget biztosító megszüntetése vagy megváltoztatása észszerűen várhatóan vis maior esetet eredményezne, meghiúsítaná vagy más módon sértené annak a pénzügyi ügyletnek, pénzügyi eszköznek vagy befektetési alap kezelési szabályzatának feltételeit, amelyhez a referenciamutató referenciaként szolgál.

52. cikk

A tájékoztatók és a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok frissítésének határideje

A 29. cikk (2) bekezdése nem érinti a 2018. január 1. előtt a 2003/71/EK irányelv alapján jóváhagyott, meglévő tájékoztatókat. A 2018. január 1. előtt a 2009/65/EK irányelv alapján jóváhagyott tájékoztatók esetében a mögöttes dokumentumokat az első adandó alkalommal, de legkésőbb az említett időponttól számított 12 hónapon belül frissíteni kell.

53. cikk ^* 

ESMA felülvizsgálatok

(1) Az ESMA törekszik a közös európai felügyeleti kultúra és egységes felügyeleti gyakorlatok kialakítására, valamint arra, hogy biztosítsa az illetékes hatóságok 33. cikk alkalmazásával kapcsolatos következetes megközelítését. E célból a 33. cikkel összhangban engedélyezett jóváhagyásokat az ESMA kétévente felülvizsgálja.

Az ESMA véleményt bocsát ki minden olyan illetékes hatóság számára, amely harmadik országból származó referenciamutatót hagyott jóvá, amelyben értékeli, hogy az adott illetékes hatóság hogyan alkalmazza a 33. cikk követelményeit, valamint az e rendelet szerinti bármely felhatalmazáson alapuló jogi aktusban és szabályozástechnikai vagy végrehajtás-technikai standardokban meghatározott követelményeket.

(2) Az ESMA bármely, az 51. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével és a 25. cikk (2) bekezdésével összhangban hozott döntés, valamint a 24. cikk (1) bekezdésének végrehajtására tett intézkedések tekintetében jogosult arra, hogy az illetékes hatóság számára dokumentált bizonyítékok benyújtását írja elő.

54. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság 2020. január 1-ig felülvizsgálja e rendeletet, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak erről és különösen:

a) a kritikus referenciamutatókra, a kötelező referenciamutató-kezelésre és a kötelező adatszolgáltatásra vonatkozó, a 20.,a 21. és a 23. cikkben meghatározott rendelkezések működéséről és eredményességéről, valamint a kritikus referenciamutató 3. cikk (1) bekezdésének 25. pontjában foglalt fogalommeghatározásáról;

b) a referenciamutató-kezelők VI. cím alatt megállapított engedélyezési, nyilvántartásba vételi és felügyeleti rendszere és a 46. cikkben meghatározott kollégiumok eredményességéről, valamint egyes referenciamutatók uniós testület által történő felügyeletének megfelelőségéről;

c) a 19. cikk (2) bekezdésének működéséről és hatékonyságáról, különösen alkalmazásának köréről.

(2) A Bizottság felülvizsgálja a referenciamutatókra vonatkozó nemzetközi elvek és harmadik országok referenciamutatók előállításával kapcsolatos jogi kereteinek és jogalkalmazási gyakorlatainak alakulását, és 2018. január 1. után ötévente beszámol erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ez a jelentés különösen azt értékeli, hogy szükséges-e e rendelet módosítása, és adott esetben jogalkotási javaslat kíséri.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az 51. cikk (2) bekezdésében említett 42 hónapos időszak 24 hónappal való meghosszabbítására, amennyiben az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában hivatkozott jelentés bizonyítékkal szolgál arra, hogy az 51. cikk (2) bekezdése szerinti átmeneti nyilvántartásba vételi rendszer nem káros a közös európai felügyeleti kultúrára és az illetékes hatóságok következetes felügyeleti gyakorlataira és megközelítéseire nézve.

(4) ^*  A Bizottság 2022. december 31-ig felülvizsgálja az uniós éghajlatváltozási referenciamutatókra és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókra vonatkozó minimumkövetelményeket annak biztosítása érdekében, hogy az alapul szolgáló eszközök kiválasztása összhangban álljon az uniós szintű keretben meghatározott környezeti szempontból fenntartható befektetésekkel.

(5) ^*  A Bizottság még 2022. december 31-ét megelőzően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet hatásáról és egy „környezeti, társadalmi és irányítási referenciamutató” megvalósíthatóságáról, figyelembe véve a fenntarthatósági mutatók és az azok mérésére használt módszerek fejlődő jellegét. A jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatot kell csatolni.

(6) ^*  A Bizottság 2023. június 15-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet hatályáról, különösen a harmadik országbeli referenciamutatóknak a felügyelt szervezetek általi további felhasználására tekintettel, és a jelenlegi keret potenciális hiányosságairól. Az említett jelentés különösen azt értékeli, hogy szükség van-e ezen rendelet módosítására annak érdekében, hogy annak hatályát a referenciamutatók bizonyos típusainak előállítására vagy az Unióban széles körben felhasznált referenciamutatók előállítására korlátozza, és az említett jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatot is csatolni kell.

(7) ^*  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően 2023. június 15-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az 51. cikk (5) bekezdésében említett átmeneti időszak legkésőbb 2025. december 31-ig történő meghosszabbítása érdekében, ha az e cikk (6) bekezdésében említett jelentés bizonyítja, hogy ellenkező esetben egyes harmadik országbeli referenciamutatóknak a felügyelt szervezetek általi, az Unióban történő folytatólagos felhasználása jelentős akadályokba ütközne, vagy fenyegetést jelentene a pénzügyi stabilitásra.

55. cikk

Értesítés a hivatkozott referenciamutatókról és azok kezelőiről

Amikor egy referenciamutatóra az 596/2014/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi eszközben hivatkoznak, az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti értesítéseknek magukban kell foglalniuk a hivatkozott referenciamutató nevét és kezelőjét.

56. cikk

Az 596/2014/EU rendelet módosításai

Az 596/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:

1. A 19. cikk a következőképpen módosul:

a) a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az (1) bekezdésben említett értesítési kötelezettség nem alkalmazandó az adott bekezdésben hivatkozott kibocsátó részvényeihez vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaihoz kapcsolódó pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletekre, amennyiben az ügylet időpontjában az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a) a pénzügyi eszköz befektetési jegy vagy részvény egy olyan kollektív befektetési vállalkozásban, amelyben a kibocsátó részvényeinek vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjainak való kitettség nem haladja meg a kollektív befektetési vállalat eszközeinek 20%-át;

b) a pénzügyi eszköz olyan eszközportfóliónak való kitettséget eredményez, amelyben a kibocsátó részvényeinek vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjainak való kitettség nem haladja meg a portfólió eszközeinek 20%-át;

c) a pénzügyi eszköz befektetési jegy vagy részvény egy kollektív befektetési vállalkozásban, vagy eszközportfóliónak való kitettséget eredményez, és a vezetői feladatokat ellátó személy vagy a vele szoros kapcsolatban lévő személy nem ismeri, vagy nem ismerhetné a kollektív befektetési vállalat vagy eszközportfólió befektetési összetételét vagy kitettségét a kibocsátó részvényeivel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaival kapcsolatban, továbbá az említett személynek nincs oka rá, hogy azt feltételezze, hogy a kibocsátó részvényei vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjai meghaladják az a)vagy b) pont szerinti küszöbértéket.

Amennyiben információ áll rendelkezésre a kollektív befektetési vállalkozás befektetési összetételéről vagy az eszközportfóliónak való kitettségről, a vezetői feladatokat ellátó személy vagy a vele szoros kapcsolatban lévő személy minden észszerű erőfeszítést megtesz az információ felhasználása érdekében.”;

b) a (7) bekezdés a második albekezdést követően a következő albekezdéssel egészül ki:

„A b) pont alkalmazásában az olyan ügyletek esetében, amelyeket olyan kollektív befektetési vállalkozás vezetői hajtanak végre valamely kibocsátó részvényeivel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaival vagy az ezekhez kapcsolódó származtatott eszközökkel vagy egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan, amelyben a vezetői feladatokat ellátó személy vagy a vele szoros kapcsolatban álló személy befektetéssel rendelkezik, nincsen szükség értesítésre, amennyiben a kollektív befektetési vállalkozás vezetője teljes mérlegelési szabadságot élvez, ami kizárja, hogy a portfólió összetételével kapcsolatosan bármilyen közvetlen vagy közvetett utasítást vagy javaslatot kapjon a kollektív befektetési vállalkozás befektetőitől.”.

2. A 35. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) és (3) bekezdésben az „és a 19. cikk (13) és (14) bekezdése” kifejezés helyébe az „a 19. cikk (13) és (14) bekezdése és a 38. cikk” kifejezés lép;

b) az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A 6. cikk (5) vagy (6) bekezdése, a 12. cikk (5) bekezdése, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése, a 17. cikk (3) bekezdése, a 19. cikk (13) vagy (14) bekezdése vagy a 38. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról történt értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejáratát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal meghosszabbodik.”.

3. A 38. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„2019. július 3-ig a Bizottság az ESMA-val való konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 19. cikk (1a) bekezdésének a) és b) pontjában a vezetők ügyleteivel kapcsolatban megállapított küszöbértékek szintjéről, amennyiben a kibocsátó részvényei vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjai egy kollektív befektetési vállalkozás részét képezik vagy egy eszközportfóliónak való kitettséget eredményeznek, annak értékelése céljából, hogy a szóban forgó szint megfelelő, vagy kiigazítandó.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 19. cikk (1a) bekezdése a) és b) pontjában megállapított küszöbértékek kiigazítására vonatkozóan, amennyiben az említett jelentésben megállapítja, hogy e küszöbértékeket ki kell igazítani.”.

57. cikk

A 2008/48/EK irányelv módosítása

A 2008/48/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. Az 5. cikk (1) bekezdése a második albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben a hitelmegállapodás egy az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  3. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott referenciamutatóra hivatkozik, a hitelezőnek, vagy adott esetben a hitelközvetítőnek, külön dokumentumban kell közölnie a fogyasztóval a referenciamutató és annak kezelőjének nevét és a fogyasztóra vonatkozó esetleges következményeket, és ez a dokumentum mellékelhető az „Általános európai fogyasztói hiteltájékoztató” című formanyomtatványhoz.”

2. A 27. cikk (1) bekezdése a második albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok 2018. július 1-ig elfogadják, közzéteszik és közlik a Bizottsággal azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek az 5. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének való megfeleléshez. Az említett rendelkezések 2018. július 1-től alkalmazandók.”.

58. cikk

A 2014/17/EU irányelv módosítása

A 2014/17/EU irányelv a következőképpen módosul:

1. A 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdése a következő ponttal egészül ki:

„ea) olyan szerződések esetén, amelyek egy, az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet ^*  3. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott referenciamutatóra hivatkoznak, a referenciamutatók és azok kezelőinek neveit és a fogyasztóra vonatkozó esetleges következményeket;”

2. A 42. cikk (2) bekezdése az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok 2018. július 1-ig elfogadják és közzéteszik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek az 13. cikk (1) bekezdése második albekezdése ea) pontjának való megfeleléshez és közlik azokat a Bizottsággal. Az említett rendelkezések 2018. július 1-től alkalmazandók.”;

3. A 43. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A 13. cikk (1) bekezdése második albekezdésének ea) pontja nem alkalmazandó a 2018. július 1. előtt megkötött hitelmegállapodásokra.”.

59. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

E rendeletet 2018. január 1-től kell alkalmazni.

Az e cikk második albekezdéstől eltérve, a 3. cikk (2) bekezdése, a 5. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (5) bekezdése, a 13. cikk (3) bekezdése, a 15. cikk (6) bekezdése, a 16. cikk (5) bekezdése, a 20. cikk (kivéve a (6) bekezdés b) pontja), a 21. és a 23. cikk, a 25. cikk (8) bekezdése, a 25. cikk (9) bekezdése, a 26. cikk (5) bekezdése, a 27. cikk (3) bekezdése, a 30. cikk (5) bekezdése, a 32. cikk (9) bekezdése, a 33. cikk (7) bekezdése, a 34. cikk (8) bekezdése, a 46. cikk, a 47. cikk (3) bekezdése és az 51. cikk (6) bekezdése 2016. június 30-tól alkalmazandó.

E cikk második bekezdésétől eltérve az 56. cikket 2016. július 3-tól kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2016. június 8-án.

az Európai Parlament részéről	a Tanács részéről
az elnök	az elnök
M. SCHULZ	A.G. KOENDERS

I. MELLÉKLET

REFERENCIA-KAMATLÁBAK

Pontos és elegendő adat

1. A 11. cikk (1) bekezdése a) és c) pontjának alkalmazásában a bemeneti adat felhasználásának prioritása általában az alábbi:

a) az adatszolgáltató mögöttes piacon lebonyolított ügyletei, amelyeket a referenciamutató mérni kíván, vagy, ha ez nem elegendő, a kapcsolódó piacokon lebonyolított ügyletei, úgymint:

- fedezetlen bankközi betéti piac,

- egyéb fedezetlen betéti piacok, köztük letétijegy- és kereskedelmiértékpapír-piac, és

- egyéb piacok, úgymint overnight index swap, repo, határidős deviza, határidős tőzsdei kamatláb és kamatlábopció, feltéve, hogy ezek az ügyletek megfelelnek a magatartási kódex bemeneti adatokra vonatkozó előírásainak;

b) az a) pontban felsorolt piacokon harmadik felek által végrehajtott ügyletek adatszolgáltató általi megfigyeléseiből származó adatok;

c) jegyzések;

d) indikatív jegyzések vagy szakértői megítélések.

2. A 11. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 11. cikk (4) bekezdése alkalmazásában a bemeneti adatok kiigazíthatók.

E tekintetben a bemeneti adatok kiigazíthatók a következő kritériumok alkalmazása révén:

a) az ügyleteknek a bemenetiadat-szolgáltatás időpontjához való közelsége és az ügylet, illetve a bemenetiadatszolgáltatás időpontja közötti piaci események hatása;

b) az ügyleti adatokból történő interpolálás és extrapolálás;

c) az adatszolgáltatók és egyéb piaci szereplők hitelképességében bekövetkezett változásokat tükröző kiigazítások.

Felügyeleti funkció

3. Az 5. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti követelményeket helyettesítve a következő követelmények alkalmazandók:

a) az adott referencia-kamatláb referenciamutató-kezelője független felügyelő bizottságot működtet. Az e bizottságban való tagságra vonatkozó információkat, az esetleges összeférhetetlenségi nyilatkozatokat és a tagválasztási vagy tagjelölési folyamat leírását közzé kell tenni;

b) a felügyelő bizottság legalább négyhavonta ülés tart, és minden ilyen ülésről jegyzőkönyvet vezet;

c) a felügyelő bizottság feddhetetlen módon működik és az 5. cikk (3) bekezdésében előírt valamennyi feladatkört ellátja.

Ellenőrzés

4. Az adott referencia-kamatláb referenciamutató-kezelője független külső ellenőrt jelöl ki, amely felülvizsgálja, hogy a referenciamutató-kezelő betartja-e a referenciamutató módszertanát és ezt a rendeletet, és erről jelentést tesz. A referenciamutató-kezelőt első alkalommal a magatartási kódex bevezetését követően hat hónappal, majd kétévente külső ellenőrzés keretében kell megvizsgálni.

Amennyiben a felügyelő bizottság elégedetlen az adott referencia-kamatláb adatszolgáltatója magatartásának bármely vonatkozásával, elrendelheti az adatszolgáltatók külső ellenőrzését.

Adatszolgáltatói rendszerek és kontroll

5. A referencia-kamatlábak adatszolgáltatóira a 16. cikkben meghatározott követelményeken túlmenően az alábbi követelmények vonatkoznak. A 16. cikk (5) bekezdése nem alkalmazandó.

6. Minden adatszolgáltató adatközlő személye és ezen adatszolgáltató közvetlen felettese írásban nyilatkozik arról, hogy a magatartási kódexet elolvasta, és azt betartja.

7. Az adatszolgáltatói rendszerek és kontrollintézkedések magukban foglalják a következőket:

a) az egyes vállalkozásokon belül a feladatkörök leírása, ideértve a belső beszámolási utakat és az elszámoltathatósági viszonyokat, beleértve az adatközlő személyek és a vezetők elhelyezkedését, valamint az érintett személyek és helyetteseik megnevezését;

b) a bemenetiadat-szolgáltatás jóváhagyására vonatkozó belső eljárások;

c) az adatszolgáltatási folyamaton kívül álló felek manipulációs kísérletei vagy a tényleges manipuláció vagy a manipulációs kísérlet bejelentésének elmulasztása esetén indítandó fegyelmi eljárások;

d) az összeférhetetlenségek kezelésére irányuló, a bemeneti adatok szolgáltatásáért felelős személyek illetéktelen külső befolyásolásának megakadályozására hivatott hatékony eljárások és kommunikációs kontrollintézkedések mind az adatszolgáltatókon belüli, mind az adatszolgáltatók és harmadik felek közötti kapcsolatok vonatkozásában. Az adatközlő személyeknek a kamatderivatíva-üzletkötőktől fizikailag elkülönített helyen kell dolgozniuk;

e) az összeférhetetlenség kockázatát hordozó tevékenységekben részt vevő személyek közötti információcsere megelőzésére vagy ellenőrzésére hivatott hatékony eljárások, amennyiben az információcsere hatással lehet a referenciamutatóhoz kapcsolódóan benyújtott adatokra;

f) az adatszolgáltatók közötti, valamint az adatszolgáltató és a referenciamutató-kezelő közötti összejátszás elkerülésére vonatkozó szabályok;

g) a bemenetiadat-szolgáltatásban részt vevő személyek által követett munkamódszer illetéktelen befolyásolásának megelőzésére vagy korlátozására irányuló intézkedések;

h) a bemenetiadat-szolgáltatásban részt vevő alkalmazottak javadalmazása és az egyéb tevékenységeket végző személyek javadalmazása vagy az ilyen személyek által termelt bevételek közötti minden közvetlen kapcsolat megszüntetése, amennyiben ezen tevékenységek az összeférhetetlenség kockázatát hordozzák;

i) a bemenetiadat-szolgáltatást követő fordított ügyletek azonosítására irányuló kontrollintézkedések.

8. Az adott referencia-kamatláb adatszolgáltatója részletes nyilvántartást vezet a következőkről:

a) a bemenetiadat-szolgáltatás lényeges szempontjai;

b) a bemeneti adatok meghatározását szabályozó folyamat és a bemeneti adatok jóváhagyása;

c) az adatközlő személyek neve és feladatköre;

d) az adatközlő személyek és más személyek, köztük belső és külső kereskedők és üzletkötők között a bemeneti adatok meghatározása vagy szolgáltatása tárgyában folytatott bármely kommunikáció;

e) az adatközlő személyek referenciamutató-kezelővel vagy a referenciamutató kiszámítását végző ügynökséggel folytatott interakciói;

f) a bemeneti adatokkal kapcsolatos érdeklődések és ezek eredményei;

g) a kamatcsere ügyleteket nyilvántartó kereskedési könyvre és bármely egyéb, a bemeneti adatokkal összefüggésben megállapított referencia-kamatláb tekintetében jelentős kitettséggel rendelkező, származtatott eszközöket nyilvántartó kereskedési könyvre vonatkozó érzékenységi jelentések.

9. Az információkat olyan hordozón kell tárolni, amely biztosítja az azokhoz való későbbi hozzáférést és a dokumentált ellenőrzési nyomvonalat.

10. Az adott referencia-kamatláb adatszolgáltatójának belső ellenőrzést végző egysége rendszeresen beszámol a vezetésnek a feltárt szabálytalanságokról, köztük a fordított ügyletekről.

11. A bemeneti adatokat és a bemenetiadat-szolgáltatásra vonatkozó eljárásokat az adatszolgáltatónak rendszeresen felül kell vizsgálnia.

12. Az adott referencia-kamatláb adatszolgáltatója által benyújtott bemeneti adatokat, valamint azt, hogy az adatszolgáltató megfelel-e a magatartási kódex szabályainak és e rendelet rendelkezéseinek külső ellenőrzés keretében kell megvizsgálni első alkalommal a magatartási kódex bevezetését követően hat hónappal, ezt követően pedig kétévente.

II. MELLÉKLET

ÁRUPIACI REFERENCIAMUTATÓK

Módszertan

1. Az árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője formalizálja, dokumentálja és közzéteszi a valamely referenciamutató kiszámítása tekintetében általa használt módszertant. Ez a módszertan minimálisan a következőket tartalmazza és írja le:

a) a referenciamutató kialakítása során alkalmazott szempontokat és eljárásokat, ideértve a bemeneti adatok, köztük a mennyiség, a megkötött és közzétett ügyletek, a vételi és eladási árajánlatok és bármely egyéb, az értékelés során vagy az értékelési időszakban tekintetbe vett piaci információ referenciamutató-kezelő általi felhasználásának módját, az alkalmazott referenciaegység használatának indoklását, a bemeneti adatok referenciamutató-kezelő által történő összegyűjtésének módját, az értékelők mérlegelési jogkörét szabályozó iránymutatásokat és az értékelés során figyelembe vett feltételezéseket, modelleket vagy a begyűjtött adatok alapján végzett extrapolációkat vagy bármely hasonló információt;

b) az értékelők egységes mérlegelési gyakorlatát biztosítani hivatott eljárásokat és gyakorlati módszereket;

c) a referenciamutató kiszámítása során alkalmazott egyes szempontok egymáshoz viszonyított fontosságát, különös tekintettel a felhasznált bemenetiadat-típusokra és a mérlegelést a referenciamutató-számítás minőségének és integritásának biztosítása érdekében szabályozó kritériumtípusokra;

d) a referenciamutató egy konkrét értékének kiszámításához minimálisan szükséges ügyleti adatok mennyiségét meghatározó kritériumokat. E küszöbérték esetleges hiányát indokolni kell, és meg kell határozni az ügyleti adatok hiányában követendő eljárásokat;

e) az olyan értékelési időszakokban követendő szempontokat, amelyek esetében a benyújtott adatok nem felelnek meg a módszertanban javasolt ügyletiadat-küszöbértéknek vagy a referenciamutató-kezelő minőségi normáinak, ideértve az alternatív értékelési módszereket, köztük az elméleti becslési modellek esetleges használatát. E szempontok kifejtik azokat az eljárásokat, amelyet akkor kell alkalmazni, ha nem léteznek ügyleti adatok;

f) a bemeneti adatok időben történő benyújtására és az adatközlés módjára (elektronikus úton, telefonon keresztül, egyéb) vonatkozó kritériumokat;

g) az olyan értékelési időszakokban követendő szempontokat és eljárásokat, amelyek esetében egy vagy több adatszolgáltató a referenciamutató összes bemeneti adatának jelentős arányát képviselő piaci adatot nyújt be. A referenciamutató-kezelő az említett szempontok és eljárások körében meghatározza, hogy az egyes referenciamutatók vonatkozásában mi minősül jelentős aránynak;

h) az egyes ügyleti adatok referenciamutató-számításból való kizárását meghatározó kritériumokat.

2. Az árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője közzéteszi vagy elérhetővé teszi az egyes előállított és közzétett árupiaci referenciamutatókra, vagy adott esetben az előállított és közzétett referenciamutató-családokra a referenciamutató-kezelő által alkalmazott módszertan alapvető elemeit.

3. Az árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője a (2) bekezdésben említett módszertan mellett az alábbiak mindegyikét is leírja és közzéteszi:

a) az adott módszertan és ezen belül az esetleges árkiigazítási technikák elfogadásának indokolását, valamint annak igazolását, miért tekinthető a bemeneti adatok gyűjtésére szolgáló időszak a fizikai piaci árak megbízható mutatójának;

b) az adott módszertan belső felülvizsgálatára és jóváhagyására vonatkozó eljárást, továbbá e felülvizsgálat gyakoriságát;

c) az adott módszertan külső felülvizsgálatára vonatkozó eljárást, köztük azok az eljárásokat, amelyek a referenciamutató-számítást érintő fontos változásokról a felhasználókkal folytatott konzultációkon keresztül a módszertan piaci szereplők által történő elfogadását szolgálják.

A módszertan módosítása

4. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője elfogadja és a felhasználók számára közzéteszi a módszertant érintő jelentős módosítások elfogadására vonatkozó eljárásokat és e módosítások indoklását. Ezen eljárásoknak összhangban kell lenniük azzal az alapvető céllal, hogy a referenciamutató-kezelőnek biztosítania kell a referenciamutató-számítások folyamatos integritását, és bármilyen általa végrehajtott módosításnak az érintett piac megfelelő működését kell szolgálnia. Ezek az eljárások biztosítják:

a) a felhasználók egyértelműen meghatározott időpontokhoz kötött, előzetes értesítését, amely lehetővé teszi számukra a javasolt módosítások elemzését és észrevételezését, figyelembe véve a referenciamutató-kezelő általános körülményekre vonatkozó értékelését is;

b) a konzultációs időszakot követően az észrevételeknek és a referenciamutató-kezelő azokra adott válaszainak minden piaci felhasználó számára történő hozzáférhetővé tételét az olyan esetek kivételével, amikor az észrevételező kérte az észrevétel bizalmas kezelését.

5. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője rendszeresen megvizsgálja az általa alkalmazott módszertant annak biztosítása céljából, hogy a módszertan megbízhatóan tükrözze az értékelés tárgyát képező fizikai piacot, és eljárást működtet az érintett felhasználók véleményének figyelembevételére.

A referenciamutató-számítások minősége és integritása

6. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője:

a) megállapítja azokat a kritériumokat, amelyek meghatározzák, mely fizikai termék képezi az adott módszertan tárgyát;

b) amennyiben ezt az általa alkalmazott módszertan lehetővé teszi, a bemeneti adatokat a következő rangsor szerint részesíti előnyben:

i. lezárt és bejelentett ügyletek;

ii. eladási és vételi ajánlatok;

iii. egyéb információk.

Amennyiben nem részesíti előnyben a lezárt és bejelentett ügyletekből származó adatokat, ennek okát a 7.b) pontnak megfelelően közli;

c) megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a referenciamutató-számítás során valós bemeneti adatok kerüljenek felhasználásra, azaz olyan bemeneti adatok, amelyek mögött az ilyen bemeneti adatokat benyújtó felek ténylegesen megkötött ügylete vagy ügyletkötésre irányuló tényleges szándéka áll, és a megkötött ügyletek szokásos piaci feltételekkel köttettek, valamint kiemelt figyelmet fordít a vállalkozáscsoportok tagjai közötti ügyletekre;

d) eljárásokat alakít ki és működtet a rendellenes vagy gyanús ügyleti adatok azonosítására, és nyilvántartást vezet az ügyleti adatok referenciamutató-számításból való kizárásáról szóló döntésekről;

e) ösztönzi az adatszolgáltatókat arra, hogy az adott referenciamutató számítási kritériumainak megfelelő minden bemeneti adatot nyújtsanak be. A referenciamutató-kezelők lehetőségeik szerint és az észszerűség határain belül törekednek arra, hogy a benyújtott bemeneti adatok reprezentatívak legyenek az adatszolgáltatók által ténylegesen megkötött ügyletek szempontjából; és

f) megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy az adatszolgáltatók megfeleljenek a bemeneti adatok minőségére és integritására vonatkozó, alkalmazandó referenciamutató-kezelői normáknak.

7. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője minden egyes számítás esetében az észszerűség határain belül és a referenciamutató megfelelő közzétételét nem akadályozva leírja és közzéteszi:

a) egy a referenciamutató számításának a referenciamutató-előfizető vagy az illetékes hatóság által történő megértését elegendő mértékben elősegítő tömör magyarázatot, amely kiterjed legalább a felmért fizikai piac méretére és likviditására (a benyújtott ügyletek számára és volumenére), a volumen- és áradatok szélső és átlagos értékeire, és a számításba bevont egyes bemenetiadat-típusok hozzávetőleges százalékos arányára; a magyarázatban az „ügyleti alapú”, „árkülönbözet (spread) alapú”, „interpolált/extrapolált” vagy hasonló kifejezések révén utalni kell az alkalmazott árazási módszertanra; és

b) egy a számítás során alkalmazott mérlegelés mértékére és alapjára vonatkozó tömör magyarázatot, ezen belül megfelelő esetben a vonatkozó módszertan követelményeinek egyébként megfelelő adatok kizárásának, az ajánlatiár-különbözetre (spread), interpolációra vagy extrapolációra alapozott árazás használatának, valamint a vételi vagy eladási ajánlatok megkötött ügyletekkel szembeni előnyben részesítésének mértékére és alapjára vonatkozó magyarázatot.

Az adatszolgáltatási folyamat integritása

8. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője:

a) meghatározza a referenciamutató-kezelő számára bemeneti adatok benyújtására jogosultakra vonatkozó kritériumokat;

b) minőségbiztosítási eljárásokat működtet az adatszolgáltatók és az adatszolgáltató részére bármely bemeneti adatokat szolgáltató kilétének, valamint ezen szolgáltató az adatszolgáltató nevében történő bemenetiadat-szolgáltatásra való felhatalmazásának ellenőrzésére;

c) meghatározza az adatszolgáltató olyan alkalmazottaira vonatkozó kritériumokat, akik az adatszolgáltató nevében a referenciamutató-kezelő számára bemeneti adatokat szolgáltathatnak; ösztönzi az adatszolgáltatókat arra, hogy back-office egységektől származó ügyleti adatokat nyújtsanak be, és a közvetlenül az üzletkötőktől származó ügyleti adatokat más forrásokból származó adatokkal erősítsék meg; és

d) belső kontrolleljárásokat és írásbeli eljárásokat működtet a referenciamutató-számítás az adatszolgáltató, annak alkalmazottja vagy harmadik fél valamely kereskedési pozíciója érdekében történő befolyásolása vagy a referenciamutató-kezelő szabályainak vagy iránymutatásainak az értékelő általi megsértésének előidézésére tett kísérlet céljából az adatszolgáltatók és az értékelők között folytatott kommunikáció, továbbá az ismétlődően rendellenes vagy gyanús ügyleti adatokat benyújtó adatszolgáltatók azonosítására. Ezeknek az eljárásoknak a lehetséges mértékben ki kell terjedniük arra, hogy a referenciamutató-kezelő kiterjesztheti a vizsgálatot az adatszolgáltató vállalkozásra is. A benyújtott információk hitelesítésére szolgáló kontrolleljárásoknak magukban kell foglalniuk a piaci mutatók keresztellenőrzését is.

Értékelők

9. Az értékelő szerepével kapcsolatban az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője:

a) belső szabályokat és iránymutatásokat fogad el az értékelők kiválasztására, ezen belül minimálisan szükséges képesítésükre, tapasztalatukra és jártasságukra, valamint a hozzáértésük időszakos felülvizsgálatára vonatkozó eljárásra vonatkozóan;

b) mechanizmusokat vezet be annak biztosítására, hogy a számításokat következetesen és rendszeresen el lehessen végezni;

c) értékelői tekintetében folyamatossági és utódlási tervet tart fenn a számítások következetességének és azok megfelelő szintű szakértelemmel rendelkező alkalmazottak által történő elvégzésének biztosítása érdekében; és

d) belső kontrolleljárásokat határoz meg a számítások integritásának és megbízhatóságának biztosítása érdekében. E belső kontrolleljárások a módszertan megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében megkövetelik legalább az értékelők folyamatos felügyeletét és a felettes általi belső jóváhagyásra szolgáló eljárásokat írnak elő az árak piac számára történő elterjesztése céljából való kiadása előtt.

Ellenőrzési nyomvonal

10. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője szabályokat fogad el és eljárásokat működtet az adott helyzetben releváns információk dokumentálása érdekében. Ezen információk közé tartoznak a következők:

a) minden bemeneti adat;

b) az egyes referenciaértékek kiszámítása során az értékelők által alkalmazott mérlegelés;

c) egyes, az alkalmazott számítási módszertan követelményeinek egyébként megfelelő ügyletek esetleges kizárása a számításokból, és ennek oka;

d) az egyes értékelők és az a), b) vagy c) pontban említett információkat benyújtó vagy egyéb módon létrehozó más személyek neve.

11. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelő szabályokat fogad el és eljárásokat működtet annak biztosítása céljából, hogy az érintett információkat számításainak dokumentálása céljából legalább öt éven keresztül ellenőrzési nyomvonal biztosítása végett megőrizze.

Összeférhetetlenség

12. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője a számítások integritásának és függetlenségének védelme érdekében megfelelő elveket és eljárásokat alakít ki az összeférhetetlenségek felismerése, felfedése, kezelése vagy enyhítése, valamint elkerülése céljából. Ezeket az elveket és eljárásokat rendszeresen felülvizsgálja és frissíti, valamint:

a) biztosítja, hogy a referenciamutatóval kapcsolatos számításokat ne befolyásolhassa a referenciamutató-kezelő vagy kapcsolt vállalkozásai, alkalmazottai, ügyfelei és bármely egyéb piaci szereplő vagy személy közötti kereskedelmi vagy személyes üzleti kapcsolatok vagy érdekek megléte vagy lehetősége;

b) biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő alkalmazottainak személyes érdekei és üzleti kapcsolatai, ide sorolva a külső foglalkoztatást, az utazásokat és a referenciamutató-kezelő ügyfelei vagy más árupiaci szereplők által biztosított szórakoztatás, ajándékok és vendéglátás elfogadását, ne ütközzenek a referenciamutató-kezelő által ellátandó feladatokkal;

c) az azonosított összeférhetetlenségek tekintetében felügyeleti, javadalmazási, rendszer-hozzáférési és információáramlási módszerek révén biztosítja az egyes referenciamutató-kezelői feladatkörök megfelelő elkülönítését;

d) védelmezi a referenciamutató-kezelő számára szolgáltatott vagy az általa előállított információk bizalmas mivoltát, a referenciamutató-kezelő nyilvánosságra hozatali kötelezettségeire is figyelemmel;

e) megtiltja, hogy a referenciamutató-kezelő vezető beosztású munkatársai, értékelői és egyéb alkalmazottai személyes alapon vagy piaci szereplők megbízásából vételi vagy eladási ajánlatokban, illetve kereskedési ügyletekben való részvétel révén hozzájáruljanak valamely referenciamutató értékének kiszámításához; és

f) hatékonyan kezel bármely olyan azonosított összeférhetetlenséget, amely a referenciamutató-kezelő referenciamutató előállítására irányuló tevékenysége (ideértve minden olyan alkalmazottat, aki a referenciamutató kiszámításával kapcsolatos feladatokat lát el, vagy bármely más módon részt vesz e feladatokban) és bármely más üzleti tevékenysége között állhat fenn.

13. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője biztosítja, hogy egyéb üzleti tevékenységei tekintetében rendelkezik azokkal a megfelelő eljárásokkal és mechanizmusokkal, amelyek célja a referenciamutató-számítás integritását csorbító összeférhetetlenség előfordulásának minimalizálása.

14. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője biztosítja, hogy a vezetők, értékelők és egyéb alkalmazottak, valamint a vezetők és a referenciamutató-kezelő felső vezetése vagy igazgatótanácsa között elkülönült beszámolási útvonalak létezzenek, amelyek biztosítják, hogy:

a) a referenciamutató-kezelő megfelelően hajtja végre e rendelet követelményeit; és

b) a felelősségi körök világosan meghatározottak, és nincsenek egymással konfliktusban, vagy nem keltik az összeférhetetlenség benyomását.

15. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője késedelem nélkül tájékoztatja felhasználóit a referenciamutató-kezelő tulajdonosi szerkezetéből adódó, tudomására jutott esetleges összeférhetetlenségekről.

Panaszok

16. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője a számítási eljárásával kapcsolatos panaszok befogadására, kivizsgálására és nyilvántartására vonatkozó eljárásokat megállapító panaszkezelési szabályzatot tesz közzé és alkalmaz. A panaszkezelési mechanizmus biztosítja, hogy:

a) a referenciamutató előfizetői panaszokat nyújthatnak be egy adott referenciamutató-számításnak a piaci értékekhez viszonyított reprezentativitásával, a referenciamutató-számítás javasolt módosításaival, a módszertannak egy konkrét referenciaérték-számításra vonatkozó alkalmazásával és a referenciamutató-számítási folyamat kapcsán hozott egyéb szerkesztői döntésekkel kapcsolatban;

b) a panaszkezelés időtartamára vonatkozó előírások létét;

c) a referenciamutató-kezelővel és alkalmazottaival szemben tett hivatalos panaszokat a referenciamutató-kezelő időben és méltányos módon vizsgálja ki;

d) a panaszokat a panasz által érintett alkalmazottaktól független személyek vizsgálják ki;

e) a referenciamutató-kezelő arra törekszik, hogy mielőbb lezárja a vizsgálatot;

f) a referenciamutató-kezelő a vizsgálat eredményéről írásban, észszerű időtartamon belül értesíti a panaszost és a többi érintett felet;

g) a panaszos az eredeti panasz benyújtásától számított hat hónapon belül a referenciamutató-kezelő által kinevezett független harmadik félhez fordulhat, amennyiben az érintett referenciamutató-kezelő szerinte nem kezelte megfelelően a panaszt vagy a panaszos kifogásolja a referenciamutató-kezelő vonatkozó döntését; és

h) a referenciamutató-kezelő a panasszal kapcsolatos minden dokumentumot, ideértve a panaszos által benyújtott dokumentumokat és a referenciamutató-kezelő saját dokumentumait, legalább öt éven keresztül megőriz.

17. A napi ármeghatározásokkal kapcsolatos vitákat, amelyek nem hivatalos panaszok, az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője oldja meg megfelelő szokásos eljárásai alapján. Amennyiben a panasz árváltozást eredményez, e változás árra gyakorolt részleteit késedelem nélkül közölni kell a piaci szereplőkkel.

Külső ellenőrzés

18. Az adott árupiaci referenciamutató referenciamutató-kezelője független, külső ellenőrt jelöl ki, aki rendelkezik a szükséges tapasztalattal és képességgel annak felülvizsgálatára, hogy a referenciamutató-kezelő betartja-e a megjelölt módszertani kritériumokat és az e rendeletben meghatározott előírásokat, és erről jelentést tesz. Az ellenőrzésekre évente kerül sor, és azokat az egyes ellenőrzések befejezése után három hónappal közzéteszik, adott esetben további, időközi ellenőrzéseket hajtanak végre.

III. MELLÉKLET ^* 

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatókra vonatkozó módszertan

(1) Az uniós éghajlatváltozási referenciamutató kezelője formalizálja, dokumentálja és nyilvánosságra hozza a referenciamutató kiszámítására használt módszertanokat, az (EU) 2016/943 ^*  európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) titkosságának és védelmének biztosítása mellett, és megadja a következő információkat:

a) a referenciamutató fő összetevőinek listája;

b) valamennyi kritérium és módszer, beleértve a referenciamutató módszertanában használt kiválasztási és súlyozó tényezőket, mérőszámokat és helyettesítőket;

c) az olyan eszközök vagy társaságok kizárására alkalmazott kritériumok, amelyekhez olyan szintű szénlábnyom vagy fosszilis tüzelőanyag-tartalékok kapcsolódnak, amelyek miatt nem vehetők figyelembe a referenciamutató részeként;

d) a dekarbonizációs pálya meghatározására szolgáló kritériumok;

e) az alábbiak dekarbonizációs pályájának meghatározásához használt adatok típusa és forrása:

i. az „1. körbe tartozó” kibocsátások, nevezetesen az alapul szolgáló eszközöket kibocsátó társaság által ellenőrzött forrásokból származó kibocsátások;

ii. a „2. körbe tartozó” kibocsátások, nevezetesen a vásárolt villamos energia, gőz vagy a termelési láncnak az alapul szolgáló eszközöket kibocsátó társaság előtti fázisában előállított egyéb energiaforrások fogyasztásából származó kibocsátások;

iii. a „3. körbe tartozó” kibocsátások, nevezetesen valamennyi, az i) és ii) alpontba nem tartozó közvetett kibocsátás, amely a jelentést benyújtó társaság értékláncában előfordul, beleértve a termelési láncban feljebb és lejjebb bekövetkező kibocsátásokat is, különösen az éghajlatváltozásra és annak mérséklésére jelentős hatást gyakorló ágazatok esetében;

iv. az adatok használják-e a termék és szervezet környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszereket, amelyeket a 2013/179/EU bizottsági ajánlás 2. pontjának a) és b) alpontja határoz meg, vagy olyan globális standardokat, mint például a Pénzügyi Stabilitási Tanács éghajlattal kapcsolatos pénzügyi tájékoztatással foglalkozó munkacsoportjának globális standardjai;

f) az indexportfólió teljes szén-dioxid-kibocsátása;

Amennyiben egy uniós éghajlatváltozási referenciamutató létrehozásához fölérendelt indexet használnak, az uniós éghajlatváltozási referenciamutató és a fölérendelt index közötti indexkövetési hibát közzé kell tenni.

Amennyiben egy uniós éghajlatváltozási referenciamutató létrehozásához fölérendelt indexet használnak, az uniós éghajlatváltozási referenciamutató részét képező értékpapírok piaci értéke és a fölérendelt indexben szereplő értékpapírok piaci értéke közötti arányt közzé kell tenni.

A Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatóra vonatkozó módszertan

(2) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontján túlmenően a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók kezelője megadja azt a képletet vagy számítást, amelyet annak meghatározására használnak fel, hogy a kibocsátások összhangban állnak-e a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel, az (EU) 2016/943 irányelvben meghatározott nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) titkosságának és védelmének biztosítása mellett.

A módszertan megváltoztatása

(3) Az uniós éghajlatváltozási és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók kezelői elfogadják a módszertanuk megváltoztatására szolgáló eljárásokat. Az uniós éghajlatváltozási és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók kezelői ezeket az eljárásokat nyilvánosságra hozzák, valamint nyilvánosságra hozzák a módszertanuk javasolt változtatásait és e változtatások indokait. Ezeknek az eljárásoknak összhangban kell lenniük azzal az elsőrendű célkitűzéssel, hogy a referenciamutató számításai összhangban legyenek a 3. cikk (1) bekezdésének 23a. és 23b pontjával. Ezek az eljárások:

a) előírják a referenciamutatók felhasználóinak egyértelműen meghatározott időpontokhoz kötött, előzetes értesítését, amely lehetővé teszi számukra a javasolt változtatások elemzését és észrevételezését, figyelembe véve a referenciamutató-kezelő általános körülményekre vonatkozó értékelését is;

b) lehetővé teszik a referenciamutatók felhasználói számára, hogy észrevételeket fűzzenek ezekhez a változtatásokhoz, a kezelők számára pedig azt, hogy válaszoljanak ezekre az észrevételekre, és azokat egy adott konzultációs időszakot követően valamennyi piaci felhasználó számára elérhetővé tegyék, kivéve, ha az észrevételező fél bizalmas adatkezelést kért.

(4) Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók kezelői rendszeresen, legalább évente megvizsgálják módszertanaikat annak biztosítása érdekében, hogy referenciamutatóik megbízhatóan tükrözzék a megfogalmazott célkitűzéseket, valamint eljárással kell rendelkezniük arra, hogy figyelembe vegyék az összes releváns felhasználó véleményét.

---