A jogszabály mai napon ( 2022.05.29. ) hatályos állapota.

 

Polgári Jog 2019/9-10. - Tanulmány

Fenyőházi András *  - Rajkai Bence: *  A pótmunka és néhány kapcsolódó jogintézmény dogmatikai és joggyakorlati elemzése

Jelen tanulmány elsődlegesen azt vizsgálja, hogy a felek szerződéses szabadságát mennyiben korlátozzák a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), valamint az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) számú kormányrendelet (a továbbiakban: Épkiv.) pótmunkával kapcsolatos rendelkezései. A pótmunka fogalmának elemzése során a gyakorlatban is sűrűn felmerülő problémákra keresünk választ. Felülírhatják-e a felek a Ptk.-ban és az Épkiv.-ben található pótmunka fogalmat; ha igen, az milyen következményekkel járhat? Kizárható-e szerződésben a pótmunka, illetve a pótmunkadíj követelésének a lehetősége? Milyen módon védekezhetnek eredményesen a szerződéses felek a pótmunka felmerüléséből eredő kockázatokkal szemben?

Hivatkozott jogszabályhelyek: 1959-es Ptk. 201. § (1) bekezdés, 217. § (2) bekezdés, 361. §, 403. § (4) bekezdés, 486. § (2)-(3) bekezdés; Ptk. 5:579. §, 6:1. § (3) bekezdés, 6:2. §, 6:4. § (2) bekezdés, 6:6. § (1)-(2) bekezdés, 6:59. §, 6:61. §, 6:63. § (3) bekezdés, 6:94. § (1)-(2) bekezdés, 6:96. §, 6:125. §, 6:191. § (1)-(4) bekezdés, 6:244-6:245. §, 6:583. §; Épkiv. 3. § (1) bekezdés, 2. § f) pont, 3. § (9) bekezdés, 3. § (4) bekezdés

Címkék: pótmunka, többletmunka, vállalkozói díj, vállalkozási szerződés, építési kivitelezési szerződés, szerződéses szabadság, diszpozivitás, szerződésmódosítás, többletszolgáltatás, megbízás nélküli ügyvitel, jogalap nélküli gazdagodás

[1] Tanulmányunkban a problémakör rövid összefoglalása után (1. pont) a pótmunka fogalom funkciójának és megfogalmazásának elemzése alapján a következő megállapításokra jutunk (2. pont): a Ptk.-ában a pótmunka a megrendelő egyoldalú szerződésmódosítása alapján elvégzendő munkákat jelenti (2.1 alpont). A pótmunka fogalom funkciója pedig nem az, hogy a vállalkozónak többletdíjat biztosítson, hiszen az a szerződést meghaladó munkavégzésből adódóan jár, hanem az a célja, hogy egyoldalú szerződésmódosítási jogot adjon a megrendelőnek (2.2 alpont). Mindemellett szem előtt kell tartani, hogy a megrendelőnek a szerződésben, illetőleg az Épkiv.-ben meghatározott pótmunka fogalomtól és elszámolási szabályoktól függetlenül mindenképpen meg kell térítenie az általa átvett, műszaki tartalmon felül elvégzett munkák ellenértékét (2.3 pont).

[2] A 2. pontban elvégzett elemzés alapján a Ptk. a pótmunka jogszabályi, illetőleg szerződéses szabályozásával kapcsolatban az alábbi következtetéseket vonjuk le (3. alpont): a pótmunka szabályozásának diszpozitivitása feljogosítja a feleket arra, hogy egyező akarattal eltérően szabályozzák a pótmunka tartalmát és a pótmegrendelés (azaz az egyoldalú szerződésmódosítás) formáját, azt azonban nem teszi lehetővé a számukra, hogy kizárják a műszaki tartalmon felüli munkavégzésért járó többletdíjat (3.1 alpont). Az sem zárja ki a műszaki tartalmon felüli munkák megrendelésének a lehetőségét, illetve az azokért járó többletdíjat, ha a felek formálisan előre úgy nyilatkoznak, hogy előre kizárják a szerződésmódosítás lehetőségét (3.2 alpont). A fentieknek megfelelően a megrendelő és a vállalkozó a pótmunka kizárásával nem, hanem a műszaki tartalom pontos meghatározásával, valamint a kivitelezés során történő intenzív együttműködéssel kerülhetik el a nem kívánt költségeket (3.3 alpont).

[3] Végül bemutatjuk (4. pont), hogy az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom ugyan eltér a Ptk. meghatározásától (4.1 alpont), azonban nem írja felül a Ptk.-t, és semmiképpen nem zárja ki a felek szerződéses szabadságát a következő okokból kifolyólag: az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom egy, a rendelet keretein belül érvényesülő, önállótlan, fogalommeghatározó norma, és mint ilyen, önálló normativitással nem rendelkezik (4.2 alpont). Az Épkiv. rendelet általában imperatív jellegű (tehát kógens) hatósági szabályokat tartalmaz, de a szerződéses jogviszony tartalmával kapcsolatos rendelkezései a szerződéses szabadság elve alapján diszpozitívnak minősülnek, így azoktól szerződésben el lehet térni. Az Épkiv-ben található pótmunka fogalom semmiképp nem érinti a vállalkozó szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkákért való díjigényét.

1. A probléma rövid összefoglalása

[4] A pótmunka és a többletmunka fogalma, elszámolása az építési, kivitelezési szerződésekkel kapcsolatos jogviták egyik leggyakrabban visszatérő kérdése. Noha ezzel kapcsolatban pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, bátran kijelenthető, hogy a kivitelezéssel kapcsolatos perek közül számos valamilyen pót-/többletmunka elszámolási vitájából ered. Ezt támasztja alá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakértőinek a tapasztalata is. A szakértők különböző előadásaikon és ismeretterjesztő anyagaikban visszatérően hivatkoznak arra, hogy a gyakorlatukban előforduló jogviták többsége valamilyen módon pótmunkákkal kapcsolatos.

[5] A pótmunkából eredő jogviták nagy száma részben azzal magyarázható, hogy összetett projektek esetében nehéz előre pontosan meghatározni a szerződéses mű (eredmény) létrehozása érdekében szükséges munkákat és azok költségét. Ugyanakkor a jogértelmezési bizonytalanság tovább rontja a helyzetet. A felek nemcsak a jövőbeli kockázatokat nem tudják teljeskörűen felmérni, hanem - világos szabályozás hiányában - azt sem láthatják előre, hogy az előre nem tervezett munkával kapcsolatos költségeket melyiküknek kell viselnie. Ha ez utóbbi probléma megoldódna, akkor a pótmunkákkal kapcsolatos jogviták száma és az abból eredő rendkívüli terhek nagy része is elkerülhető lenne.

[6] A felek számára általában nem világos, miként védekezhetnek előre a pótmunkából eredő kockázatokkal szemben. Nagyobb projektek esetében általánosan bevett gyakorlat, hogy a felek megkísérlik kizárni a pótmunkát és az azért járó többletdíjat, vagy éppen részletesen szabályozott, formális eljárásrend betartásától teszik függővé annak elszámolását. A szerződés ilyenformán történő gondos megszövegezése ellenére ugyanakkor a kivitelezés során a felek a praktikus, gyors és informális megoldásokat tartják szem előtt. A legtöbbször - a szerződésben meghatározott szabályoktól függetlenül - nincsen mód és idő az egyes pótmunkavégzési kötelezettségekkel járó formális igénybejelentések, egyeztetések lefolytatására és dokumentálására. A részletes, szigorú szerződéses szabályozás és a ténylegesen követett eljárás közötti gyakori disszonancia tovább növeli a pótmunkákkal kapcsolatos kockázatok súlyát. A vállalkozó számára ez jelentősen megnehezíti a bizonyítást, így végső soron az igényérvényesítést. A megrendelő számára pedig mindez azért jelent problémát, mert - a pótmunka szerződésben történt esetleges kizárásától függetlenül - a vállalkozó, ha bizonyítani tudja a műszaki tartalmon felül történt munkavégzés tényét, sikerrel érvényesítheti igényét a bíróság előtt.

[7] A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy a Ptk. és az Épkiv. pótmunka fogalmai eltérnek egymástól. A gyakorlatban nem egyértelmű, hogy az Épkiv. felülírhatja-e a Ptk. szabályát, és a felek eltérhetnek-e az Épkiv. fogalommeghatározásától. A szakértők között pedig elterjedt az a vitatható értelmezés, hogy csak az Épkiv. alapján pótmunkának minősülő munkák számolhatóak el pótmunkaként.

2. A pótmunka fogalom funkciója és megfogalmazása a Ptk.-ban

2.1 A Ptk. értelmében a pótmunka a megrendelő egyoldalú szerződésmódosítása alapján elvégzendő munkákat jelenti

[8] A vállalkozási szerződések esetében a vállalkozó és a megrendelő érdekhelyzete szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy tételes elszámolást vagy átalánydíjat kötnek ki. A vállalkozói díj jellege azért bír különös fontossággal, mert az dönti el, hogy melyik félnek kell viselnie a munkamennyiség változásából eredő kockázatokat. Tételes meghatározású vállalkozói díj esetén az elvégzett munka és a felhasznált anyagmennyiségnek megfelelő vállalkozói díjat kell fizetnie a megrendelőnek. Ez azt jelenti, hogy az eredetileg meghatározott vállalkozói díjnál figyelembe nem vett, megnövekedett munkamennyiséget a megrendelőnek meg kell térítenie. Ugyanakkor ha a vállalkozó a tervezettnél kevesebb munkát végez, illetőleg kevesebb anyagot használ fel, akkor a megrendelőnek csak a kisebb mennyiséget kell megfizetnie.

[9] Ezzel szemben átalánydíj esetén a vállalkozót terheli az a kockázat, hogy előre felmérje, milyen munkák elvégzésére lesz szükség a szerződéses mű rendeltetésszerű használatot biztosító kivitelezéséhez. E munkák után akkor sem jár neki többlet vállalkozói díj, ha azokat az eredeti díj meghatározásánál nem vette figyelembe (többletmunkák kockázata). Ugyanakkor ha az eredetileg számoltnál kisebb költségekkel jár a kivitelezés, a nyereség nála marad, a megrendelőnek ugyanis ebben az esetben is az eredeti vállalkozói díjat kell megfizetnie. * 

[10] Tételes vállalkozói díj esetén tehát a vállalkozó szerződésmódosítás nélkül érvényesítheti a tényleges munkavégzésnek megfelelő munkadíjat, *  míg átalánydíjazás esetén a vállalkozói díj csak abban az esetben emelkedhet, ha a megrendelő utólag az eredeti szerződéses munkákon túl további munkát (pótmunkát) rendel meg a vállalkozótól. Tekintettel arra, hogy jelen cikk tárgya a pótmunkák elemzése, a továbbiakban az átalánydíjas szerződésekkel foglalkozunk. * 

[11] A pótmunka fogalmát a régi Ptk. hatálya alatt a bírósági gyakorlat dolgozta ki. Ezt a fogalmat és annak kifejlődését plasztikusan írja le a BH2004. 249. eseti döntés. „A többletmunka fogalmát a Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése körülírja, eszerint a tervben szereplő, de a terv költségvetési részéből hiányzó munka, valamint a műszaki szükségességből felmerülő munkák minősülnek többletmunkának. A pótmunka fogalmát hatályos jogszabályi rendelkezések nem határozzák meg, azonban a kialakult bírói gyakorlat a lényegét egységesen ragadja meg: a pótmunka a megrendelő által a szerződés megkötése után pótlólag elrendelt (megrendelt) munkákat, az új megrendelői igényeket jelenti. Gyakorlatilag tehát a pótmunkák olyan utóbb megrendelt munkák, amelyek szerződésmódosítást eredményeznek a vállalkozói díj tekintetében is.” * 

[12] Ennek megfelelően foglalt állást a BH2014. 303. eseti döntés is, miszerint: „A pótmunkák körébe pedig az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló, vagyis nem az eredeti szerződésben meghatározott, hanem attól részben eltérő munkaeredmény megvalósítását biztosító munkálatok tartoznak. A pótmunka megrendelése tehát a szerződésmódosítás sajátos esetét jelenti.”

[13] Az EBH2000. 201. eseti döntés a következőképpen határozta meg ezeket a fogalmakat: „Pótmunka az utólag megrendelt, a tervmódosítás folytán felmerült, illetőleg a műszaki szükségességből elvégzett munka, a többletmunka pedig a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munka.” * 

[14] A pótmunka fogalom visszatérő értelmezése alapján a bírói gyakorlat tehát végül egységesen úgy foglalt állást, hogy a pótmunka a megrendelő utasítása, azaz kvázi egyoldalú szerződésmódosítási joga alapján megrendelt munka, amit a vállalkozó köteles elvégezni, de azért további díj illeti meg. A szerződéses műszaki tartalom módosulásával automatikusan módosul a vállalkozói díj mértéke. Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozónak - mint a szerződés eredeti részét képező munkát - nemcsak a kifejezetten megnevezett, hanem mindazon munkákat kiviteleznie kell, amelyek a mű rendeltetésszerű használata érdekében szükségesek. *  E munkák az eredeti szerződéses kötelezettségek részét jelentik, s mint ilyenek, pótmunkának nem minősülhetnek.

[15] Többletmunkának pedig azokat az eredeti szerződéses munkák közé tartozó munkákat tekintette a gyakorlat, amelyeket a vállalkozó elmulasztott figyelembe venni a költségvetés elkészítésekor.

[16] A Szegedi Ítélőtábla PK. 1/2006. (XI. 30.) ajánlása óta *  a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) hatálya alatt a gyakorlat a pótmunka és a többletmunka mellett harmadik kategóriaként megkülönböztette a műszaki szükségszerűségből felmerült munkákat is. E körbe azokat a szerződéses mű kivitelezése érdekében szükséges munkákat sorolta, amelyeknek a felmerülését a vállalkozó objektív okokból nem látta előre. *  A vonatkozó költségeket a gyakorlat főszabályként - tekintettel arra, hogy az eredeti szerződéses kötelezettségek teljesítése érdekében szükségesek - a vállalkozóra terhelte. Eszerint a megrendelőnek a költségeket kivételesen csak akkor kell megtérítenie, ha a munka felmerülésének a kockázatával a kivitelező az eset körülményeire, a munka természetére, nagyságrendjére és költségvonzatára figyelemmel a díj meghatározásakor kellő gondosság mellett sem számolhatott. *  A fentieknek megfelelően a műszaki szükségszerűségből felmerülő munkák - a pótmunkákkal szemben - a mű rendeltetésszerű kivitelezése érdekében szükségesek, azaz az eredeti szerződéses kötelezettségek közé tartoznak, a vonatkozó költségek megtérítésére azonban a vállalkozó kivételesen indokolt esetben számot tarthat, mivel azokat kellő gondosság mellett sem láthatta előre.

[17] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:244. § (2) bekezdése lényegében a korábbi gyakorlatnak megfelelően határozta meg a pótmunka fogalmat. *  az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munkákat határozza meg így. *  A pótmegrendelésnek a vállalkozó köteles eleget tenni, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé. A pótmegrendelés a szerződés egyoldalú, megrendelő általi módosítását jelenti. Tekintettel arra, hogy a pótmunka fogalmából adódóan az eredeti szerződéses tartalmon felülálló igénynek minősül, így annak ellenértékét a szerződésben meghatározott vállalkozói díj természetesen nem fedezi. Ennek megfelelően a vállalkozói díj a pótmunka ellenértékével növekszik a Ptk. 6:245. § (1) bekezdése értelmében.

[18] Az így kialakult pótmunka fogalom többletmunkával szembeni megkülönböztető eleme a szerződéses műszaki tartalmon felüli munkavégzés és (ezzel összhangban) a vállalkozói díj módosulása. A többletmunka ugyanis - a korábbi szabályozásnak megfelelően - olyan munkát jelent a Ptk. 6:244. § (1) bekezdése alapján, ami eredetileg is a szerződés részét képezte, azt azonban a vállalkozó elmulasztotta figyelembe venni a költségvetésben. Ennek megfelelően, a többletmunka elvégzésére adott utasítás a szerződés teljesítésére való felszólításnak minősül, míg a pótmunkavégzésre adott utasítás a szerződés módosulását eredményezi.

[19] A Ptk. a műszaki szükségességből felmerülő munkákat a többletmunka kategóriája alá sorolta be. Ezzel ugyan megszűnt formálisan - a pót- és többletmunka mellett - önálló harmadik kategória lenni, a vonatkozó szabályozás azonban lényegében változatlan maradt. A műszaki szükségességből felmerülő munkák az eredeti szerződéses kötelezettségek részét jelentik, így azokat a vállalkozó többletdíjazás nélkül köteles elvégezni, de a megrendelő a vonatkozó, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható költségeket (tehát a díjat nem) köteles megtéríteni.

[20] A fentieknek megfelelően a többletmunka a szerződés műszaki tartalma teljesítésének körébe, míg a pótmunka a szerződésmódosítás körébe mint nagyobb halmazba tartozó kérdés. A többletmunka jellegadó ismérve - a szerződéses munkán mint főfogalmon belül - az, hogy noha az is a vállalkozási szerződés műszaki tartalmát képezi, a vállalkozói díj meghatározásánál azt nem vették figyelembe. A pótmunka jellegadó ismérve pedig - az az eredeti szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkákon mint főfogalmon belül -, hogy esetében a szerződés nem a felek megállapodása, hanem a megrendelő egyoldalú utasítása alapján módosul.

[21] Az előbbiek alapján látható, hogy a pótmunka és a többletmunka fogalmak megkülönböztető jegye és funkciója nem az egymással való szembeállításukból (a két fogalom egymás ellentétének sem tekinthető) adódik.

[22] A többletmunkának két fogalmi eleme van: (i) költségvetésben nem vették figyelembe (differentia specifica), de (ii) az eredeti szerződéses munka részét képezi (genus proximum), ezért nem jár érte átalánydíj esetén külön vállalkozói díj. *  Ennek megfelelően a többletmunka ellentéte (contra i) a vállalkozói díj meghatározásakor figyelembe vett munka (differentia specifica ellentéte), valamint (contra ii) az eredeti szerződéses műszaki tartalomba nem tartozó munka (genus proximum ellentéte). * 

[23] A pótmunka két fogalmi eleme: (i) a megrendelő pótmegrendelése (differentia specifica), amely alapján (ii) a szerződéses műszaki tartalmon felüli munkavégzés történik (genus proximum), ezért a pótmunkáért minden esetben külön díjazás jár. Ebből adódóan a pótmunka ellentéte (contra i) az utólagos megállapodás (azaz nem egyoldalú utasítás) alapján a műszaki tartalom részévé vált munka (differentia specifica ellentéte), valamint (contra ii) az eredetileg a szerződéses műszaki tartalomba tartozó munka *  (genus proximum ellentéte).

2.2 A pótmunka fogalom funkciója az, hogy egyoldalú szerződésmódosítási jogot adjon a megrendelőnek

[24] A pótmunka és a többletmunka megkülönböztetésének a célja a jogalkalmazásban annak meghatározása, hogy az adott munkáért jár-e külön vállalkozói díj vagy sem, ugyanis átalánydíjas szerződések esetén a vállalkozó csak a pótmunkák díját követelheti, a többletmunkákét nem. *  Ennek megfelelően a pótmunka fogalma a gyakorlatban összeforrott az átalánydíjat meghaladó díjazás kérdésével. A fenti elemzésből azonban látszik, hogy a pótmunka funkciója és jellegzetessége nem az, hogy többlet vállalkozói díjat biztosítson a vállalkozónak. Azaz a pótmunka fogalomra nem azért van szükség, hogy a vállalkozót külön díj illethesse meg a műszaki tartalmon felülálló munkavégzéséért. A szerződéses műszaki tartalmat meghaladó munkavégzésért ugyanis önmagából adódóan is külön díj illeti meg a vállalkozót. Az eredeti szerződés körébe nem tartozó kötelezettség ellenértékét értelemszerűen nem foglalja magában a szerződésben meghatározott vállalkozói átalánydíj.

[25] A pótmunka fogalom jellegadó sajátossága és funkciója az, hogy egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosítson a megrendelő számára olyan munkák tekintetében, amelyekre a vállalkozó eredménykötelezettsége eredetileg nem terjedt ki, de nem teszik aránytalanul terhesebbé a vállalkozó munkavégzését. A pótmunkával kapcsolatos rendelkezések hiányában ugyanis a megrendelőnek nem lenne lehetősége utólag egyoldalú módon bővíteni a műszaki tartalmat.

[26] A Ptk. 6:2. §-a értelmében kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból. Kötelezettségvállalás kétféleképpen tehető: szerződéssel és egyoldalú jognyilatkozattal. *  Egy másik félre kötelezettséget terhelni - az önrendelkezési jogának megfelelően - a magánjog körében pedig kizárólag szerződéssel lehet.

[27] Súlyosan sértené az önrendelkezés alapjogát, *  ha egy jogalany önálló döntése alapján egy másik jogalanyra annak beleegyezése hiányában kötelezettséget róhatna. Továbbá sértené a felek önrendelkezési jogát, ha a felek nem dönthetnének szabadon a szerződés megkötése, a szerződő fél és a szerződés tartalmának és módosításának a tárgyában. Tekintettel a felek önrendelkezési jogára, a Ptk. 6:59. §-ában rögzítette a szerződéses szabadság elvét, továbbá kizárta a 6:191. § (4) bekezdésében az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. Ez utóbbi értelmében a szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a szerződésben kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.

[28] Főszabály szerint tehát nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy az egyik fél a másik félre annak beleegyezése hiányában valamilyen kötelezettséget rójon, így például valamilyen dolgot vagy tevékenységet követeljen tőle.

[29] A vállalkozási, különösen kivitelezési szerződések esetében azonban gyakran előforduló helyzet, hogy a szerződéses mű egy összetett, sokrétű és bonyolult tevékenységgel létrehozható dolog, amely a szerződéskötés pillanatában nehezen meghatározható. Így jelentős kockázata van annak, hogy a szerződésben meghatározott, illetőleg a vállalkozó által kivitelezett mű nem egyezik a megrendelő eredeti vagy éppen a kivitelezés alatt módosuló elképzeléseivel, igényeivel. *  Annak érdekében, hogy még a teljesítés, így a kivitelezés alatt kezelni lehessen a helyzetet, és ne kelljen ehhez másik vállalkozót igénybe venni, a jogalkotó biztosítja azt a lehetőséget a megrendelő számára, hogy az eredetileg nem megrendelt munkát utólag, egyoldalú utasítással megrendelhesse, ha annak elvégzése nem teszi a vállalkozó feladatát aránytalanul terhesebbé (pótmegrendelés). A pótmegrendelésnek a vállalkozó köteles eleget tenni, azaz ebben a körben a jogalkotó a fenti indok miatt lényegében (diszpozitív, tehát a szerződésben felülírható módon) kizárta a vállalkozó szerződéses szabadságát. A vállalkozónak ugyanis a beleegyezése nélkül keletkezik további szerződéses kötelezettsége (kivétel a szerződésszabadság alól), illetőleg módosul a szerződése (kivétel az egyoldalú szerződésmódosítás szabálya alól). A Ptk. pótmunkával kapcsolatos rendelkezései tehát a Ptk. 6:191. § (4) bekezdésének megfelelő jogszabályi felhatalmazást jelentenek az egyoldalú szerződésmódosításra.

[30] Az azonban, hogy a szerződéses műszaki tartalomnak megfelelően az ellenérték is módosul, magának a szerződésmódosításnak, nem speciálisan a pótmegrendeléssel történő szerződésmódosításnak a jellegzetessége. Ha a Ptk.-ban nem lennének a pótmunkával kapcsolatban speciális szabályok, a pótmunka ellenértéke a vállalkozót akkor is megilletné, mint ahogy az a régi Ptk. hatálya alatt is megillette. *  A hatályos polgári jogi szabályok alapján a pótmunka fogalom hiányában egyéb jogcímen is maradéktalanul rendezni lehetne azokat a helyzeteket, amikor a vállalkozó az eredeti szerződéses műszaki tartalmon felül munkát végez.

[31] Ha a felek közös, megegyezéssel bővítik a műszaki tartalmat {azaz módosítják a szerződést [Ptk. 6:191. § (1) bekezdés]}, azért kifejezett rendelkezés hiányában is jár ellenérték. A szerződésmódosításra ugyanis a szerződésmegkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. [Ptk. 6:191. § (3) bekezdés]. Ennek megfelelően a feleknek nem kell külön kifejezetten rendelkezniük az ellenértékről a Ptk. 6:61. §-ában foglalt visszterhességi vélelemre tekintettel, valamint a Ptk. 6:63. § (3) bekezdésben foglalt diszpozitív (hézagpótló) szabálynak köszönhetően. *  Ha a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középár lesz az ellenérték. Ezt a hézagpótló szabályt az 1959-es Ptk. még nem tartalmazta, de a bírósági gyakorlat annak hatálya alatt is elismerte a szerződéses ellenérték utólagos megállapításának a lehetőségét. *  A BDT2009. 1980. eseti döntés értelmében például „[a] szállítási szerződés megkötésekor a feleknek a vételárban mint lényeges kellékben is meg kell állapodniuk, ármegállapodás hiányában a szállítási szerződés nem jön létre. Az ár, illetőleg a díj akkor tekinthető meghatározottnak, ha a szerződés megjelöli az ár összegét, vagy ezt az összeget a szerződés, illetve hatósági ár megállapítása esetén a hatósági ár alapján a teljesítéskor ki lehet számítani.”

2.3 A megrendelőnek a pótmunka fogalomtól függetlenül meg kell térítenie az általa átvett, műszaki tartalmon felül elvégzett munkák ellenértékét

[32] A fentiekben bemutattuk, hogy a vállalkozót a műszaki tartalmon felül elvégzett munkáért - a pótmunka fogalomtól függetlenül - külön díj illeti meg. Ha a felek módosítják a vállalkozási szerződés műszaki tartalmát, kifejezett rendelkezés hiányában is megemelkedik a vállalkozói díj. Ennek megfelelően a vállalkozót természetesen nemcsak a megrendelő egyoldalú szerződésmódosítása (pótmegrendelése) esetén, hanem a közös megállapodással történő szerződésmódosítás esetén is többletvállalkozói díj illeti meg. Abban az esetben, ha megállapítható, hogy a vállalkozó és a megrendelő utólag további munkák elvégzésében állapodtak meg, akkor a vállalkozót a megállapodás - adott esetben ráutaló magatartással meghatározott - tartalma szerint illeti meg többlet vállalkozói díj.

[33] Tekintettel arra, hogy a kivitelezés során bevett gyakorlat, hogy a felek informálisan egyeztetnek a pótmunkákról, szinte lehetetlen azt utólag megállapítani, hogy az adott munka elvégzésére a megrendelő egyoldalú utasítása vagy a felek közös megállapodása alapján került sor. Ennek a distinkciónak lényegében nincs is jelentősége az után, hogy a vállalkozó magára nézve kötelezőnek tekinti az adott munkát, és mint ilyet kivitelezi. Ebben az esetben ugyanis mindenképpen egy új szerződéses kötelezettségről beszélünk, aminek az ellenértékét nem foglalja magában az eredetileg meghatározott vállalkozói díj.

[34] A Ptk. 6:4. § (2) bekezdésének megfelelően a felek szerződést köthetnek, illetve módosíthatnak írásban, szóban és ráutaló magatartással egyaránt. E szabály alól kivételt jelent a Ptk. 6:6. § (1) bekezdés értelmében, ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, mert ekkor csak a meghatározott alakban lesz érvényes a jognyilatkozat. Így például ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták. Az Épkiv. 3. § (1) bekezdés a kivitelezési szerződésekre kötelező írásbeliséget ír elő. Ez a formakényszer a Ptk. 6:6. § (2) bekezdés értelmében nyilvánvalóan kiterjed a szerződésmódosítására is.

[35] A fentiek alapján első látásra úgy tűnhet, hogy az építési kivitelezési szerződések esetében nincsen mód a műszaki tartalom szóban vagy ráutaló magatartással történő módosítására. A gyakorlatban azonban a szóban és ráutaló magatartással történő módosítás a kivitelezési szerződések esetében is túlnyomórészt érvényessé válik a Ptk. 6:94. § (1) és (2) bekezdéseiben szereplő érvénytelenséget orvosló szabályoknak köszönhetően. E szabályok értelmében ugyanis az alaki okból semmis szerződés a teljesítés elfogadásával (a teljesített rész erejéig), az alakiság megsértésével történt szerződésmódosítás pedig a felek akaratának megfelelő tényleges állapot létrejöttével érvényessé válik. Ez azt jelenti, hogy a kivitelezési jellegű pótmunkák szóbeli vagy éppen ráutaló magatartással történő megrendelésük, az átadás-átvétel után érvényessé válnak, ellenértékük pedig külön szerződéses díjként követelhető.

[36] Ezt támasztja alá a régi Ptk. hatálya mellett kifejlődött - a hatályos Ptk. mellett is irányadó - bírósági gyakorlat is. A XXXII. számú Polgári Elvi Döntés egyértelműen úgy foglal állást, hogy a felek ráutaló magatartással is megállapodhatnak a pótmunkák elvégzésében. Ennek megfelelően adott esetben az eset körülményeiből kell megállapítani azt, hogy a felek a szerződésüket módosították, kiterjesztették-e. A döntés értelmében „[a]z eredeti szerződés módosítására utaló körülményként értékelhető például az, ha a megrendelő tudomást szerez arról, hogy a vállalkozó az eredeti megállapodás kereteit meghaladó munkát végez, s ez ellen nem tiltakozik, vagy ha az eredeti szerződéstől eltérő utasításai tették szükségessé az eredetileg számba nem vett szolgáltatások nyújtását”.

[37] A BH2014. 303. döntés a XXXII. számú Polgári Elvi Döntés idézett érve alapján jutott arra a következtetésre, hogy a szerződés módosítását lehet megállapítani azon körülményből is, hogy ha a megrendelő átveszi az adott munkákat. E döntés továbbá egyértelműen kifejtette, hogy a megrendelő a pótmunkák ellenértékének a megfizetése alól arra hivatkozással sem mentesülhet, hogy a vállalkozási szerződésben az ilyen típusú munkálatok megrendelésének érvényességét írásbeli alakhoz kötötték. Az 1959-es Ptk. 217. § (2) bekezdésének második mondata értelmében ugyanis a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződésmódosítás akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték. * 

[38] A fentiek alapján látható, hogy a pótmegrendelés és a megállapodással történő szerződésmódosítás közötti határ a gyakorlatban elhalványodik. Ha az eset körülményeiből megállapítható, hogy a felek között létrejött akarategység az adott munka tekintetében, például egyértelmű, hogy a vállalkozó a megrendelő igénye alapján végez munkát a szerződéses műszaki tartalmon felül, a vállalkozónak meg kell térítenie a többletdíjat. Nem mentesülhet a vállalkozói díj fizetése alól azon formális érvelés alapján, miszerint az adott munka nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben foglalt pótmunka fogalomnak.

[39] Mindemellett megjegyezzük, hogy ha a műszaki tartalmat meghaladó munkák tárgyában valamiért nem állapítható meg az, hogy akár szóban, akár ráutaló magatartással létrejött a felek között megállapodás, vagy az alaki érvénytelenség utólag nem orvosolódott, az sem eredményezheti azt, hogy a megrendelőnek nem kell megtérítenie az átvett munkák ellenértékét. A Ptk. 6:125. §-a értelmében ha a kötelezett a szerződésben előírtnál nagyobb mennyiség szolgáltatását ajánlja fel, a többletszolgáltatást a jogosult visszautasíthatja, de ha a jogosult elfogadja a többletszolgáltatást, köteles megfizetni a többletszolgáltatással arányosan növelt ellenértéket.

[40] Abban az esetben pedig, ha a Ptk. 6:125. §-a alapján sem lehetne követelni a szerződéses műszaki tartalmon felülálló, átvett munkák ellenértékét, például azért, mert az nem mennyiségi növekedést (hanem például minőségi eltérést) *  jelentett, akkor a megbízás nélküli ügyvitel szabályai az irányadóak a régi Ptk. mellett kifejlődött, a hatályos Ptk. mellett is irányadó bírósági gyakorlat értelmében. A XXXII. számú Polgári Elvi Döntés értelmében: „[h]a bíróság a fent említett vizsgálódások eredményeként azt állapítja meg, hogy a vállalkozó olyan szolgáltatást is nyújtott, amelyre az eredeti vagy esetleg módosított szerződés - a valóságos tartalma szerint - nem terjedt ki, ilyenkor a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazásával lehet a szolgáltatás díja iránt támasztott igény tekintetében dönteni. [...] A bíróságnak tehát adott esetben azt kell vizsgálnia, vajon a szolgáltatás az eset összes körülményeire tekintettel helyénvaló volt-e, vagyis megfelelt-e a megrendelő érdekének és feltehető akaratának. Ha igen, a vállalkozó jogszerű igényt tarthat e szolgáltatás megfelelő ellenértékére; ha nem, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést {[1959-es] Ptk. 486. § (2), illetőleg (3) bek.}.” Ezt támasztja alá a BH1977. 503. eseti döntés is, amelynek értelmében „ha a jogszabály előírja a pótmunka végzéskor a szerződés módosítását”, „[...] a szerződésmódosítás hiánya [...] [akkor sem] foszthatja meg az alperest attól, hogy tényleges költségeit ne érvényesíthesse, mert jogalap nélkül a felperes akkor sem gazdagodhatnék {[1959-es] Ptk. 361. §}, ha a szerződés módosítását megtagadná, illetőleg megtagadta volna. [...] A vállalkozó szerződésmódosítás hiányában jogalap nélküli gazdagodás alapján követelheti a pótmunka ellenértékét.” * , * 

[41] Mindezek alapján megállapítható, hogy ha a vállalkozó a szerződéses műszaki tartalom felett munkát végez, és az ellen a megrendelő nem tiltakozik, azt átveszi, akkor a munkák ellenértékét a Ptk.-ban, illetőleg adott esetben a szerződésben meghatározott pótmunka fogalomtól függetlenül meg kell térítenie.

3. A pótmunka fogalmat a felek felülírhatják a szerződésükben

3.1 A pótmunka szabályozásának diszpozitivitása sem teszi lehetővé a felek számára, hogy kizárják a műszaki tartalmon felüli munkavégzésért járó többletdíjat

[42] A Ptk. 6:59. § (2) bekezdése értelmében a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályai diszpozitívak, azaz a felek egyező akarattal eltérhetnek azoktól. E szabályok esetében tehát a kógencia kivételként érvényesül ott, ahol a törvény tiltja az eltérést. *  Nem tekinthetőek diszpozitív szabálynak ugyanakkor a definíciós, valamint a jogintézmények fogalmi és joghatásbeli lényegét meghatározó szabályok. *  A Ptk. pótmunkákkal kapcsolatos szabályozása nem tekinthető formális okokból (azért, mert a jogok és kötelezettségek elosztása jogtechnikailag a pótmunka fogalom megalkotásával történik) definíciós szabálynak, az ugyanis tartalmilag egyértelműen a felek jogaival kapcsolatos, és ezáltal diszpozitív szabálynak minősül. Ráadásul a pótmunka megrendelése, azaz a szerződéses tartalom változása, valamint a vállalkozói díj elszámolása a felek számára a kockázatok elosztása szempontjából az egyik legfontosabb üzleti kérdés, így a vonatkozó szabályok meghatározása a szerződéses szabadságukba kell hogy tartozzon, ami további érv amellett, hogy azokat diszpozitív szabálynak tekintsük. *  Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a pótmunka fogalom funkciója pontosan a pótmegrendelés és elszámolás (és az azokkal kapcsolatos kockázatok) szabályozása. Az, ha a felek a pótmegrendelést, illetőleg az elszámolást nem kifejezetten azok szabályozásával, hanem a pótmunka fogalom meghatározásával rendezik, csupán szövegezés technikai különbséget jelent (a pótmunka fogalom lényegében e szabályozás tömörítése). *  A pótmunka és többletmunka szabályozásának esetleges korlátja lehet, hogy e fogalmakat nem lehet teljes egészében kifordítani a Ptk.-ban meghatározott jelentésükből, így a többletmunkát nem lehet pótmunkának és a többletmunkát pótmunkának nevezni.

[43] A pótmunka tartalmát (lehetőségét, elrendelésének formáját, eljárását stb.) a felek a szerződésükben szabályozhatják. Kérdés azonban az, hogy ha a felek saját pótmunka fogalmat alkotnak, akkor az valójában milyen következményekkel jár.

[44] Tekintettel arra, hogy a pótmunka fogalom funkciója az, hogy a pótmegrendelés körében egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosítson a megrendelő számára, ha egy szerződéses rendelkezés a Ptk. szerinti pótmunka lehetőségét kizárja, akkor a megrendelő műszaki tartalom vonatkozásában fennálló egyoldalú szerződésmódosítási jogát zárja ki. Az egyoldalú szerződésmódosítási jog kizárása azonban nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a felek szerződésükben előre kizárják annak a lehetőségét, hogy a jövőben a műszaki tartalmon felüli munkavégzésről (azaz a szerződésmódosításáról) állapodjanak meg. Mivel a gyakorlatban az egyoldalúan, illetőleg a megállapodással történő szerződésmódosítás közötti határ elhalványodik, a pótmunka szabályozásával nem érhető el a vállalkozói díj kordában tartása. Ha a vállalkozó a megrendelő utólagosan közölt igénye alapján végez munkát a szerződéses műszaki tartalmon felül, a szerződés megállapodással történő módosítása és ebből következően a vállalkozói díj megemelkedése is megállapítható (vö. részletesen 2.3 pont).

[45] A pótmunka fogalom eltérő szabályozása vagy kizárása azért sem érintheti a vállalkozói díjat, mert - ahogy azt a fentiekben bemutattuk - a vállalkozót a szerződéses műszaki tartalmat meghaladó munkáért önmagából adódóan is többletdíj illeti meg: a szerződés módosításával további ellenértékre válik jogosulttá. Abban az esetben, ha a szerződés módosulását alaki szabály érvénytelenné teszi, és az érvénytelenséget a teljesítés átvétele utólag nem orvosolja, akkor a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint jogalap nélküli gazdagodásként kell elszámolni a pótlólagos munkavégzéssel.

[46] Természetesen az is megtörténhet, hogy a felek nem magának a pótmunka fogalomnak a meghatározásával, hanem a műszaki tartalom bővítésének, külön vállalkozói díj elszámolásának a kizárásával kísérlik meg kezelni a pótmunkával kapcsolatos kockázatokat. Ez a nagy építési beruházásoknál, főképp azoknál, amelyeknél az állam van megrendelői pozícióban, szintén gyakori megoldás. Ilyenkor a vállalkozási szerződésben a pótmunka fogalom - Ptk.-t felülíró - definiálása mellett a felek gyakran külön rendelkeznek a vállalkozói díj teljes körűségéről, a pótmunka (gyakran „változtatás”) elrendelésének formájáról, a vállalkozói díj módosításának a lehetőségéről, annak kizárásáról vagy korlátozásáról (például tartalékkeret meghatározásának a formájában). Ezeknek a rendelkezéseknek az a céljuk, hogy kizárják vagy legalábbis korlátozzák az addicionális munkavégzést, és az azért járó külön vállalkozói díjat. Kérdés, hogy ezek a rendelkezések elérhetik-e a céljukat. Azt, hogy végső soron ki lehet-e zárni vagy lehet-e korlátozni a műszaki tartalmon felüli munkavégzést és annak az ellenértékét, az dönti el, hogy a polgári jog szabályai szerint van-e a feleknek lehetőségük arra, hogy a jövőre nézve kizárják a szerződés módosításának a lehetőségét.

3.2 Az sem zárja ki a műszaki tartalmon felüli munkák elszámolását, ha a felek úgy nyilatkoznak, hogy kizárják a szerződésmódosítás lehetőségét

[47] Kérdés tehát, hogy hogyan oldható fel az az ellentmondás, ha a felek korábban korlátozták egy meghatározott tárgykörben a szerződéses szabadságukat, majd később egy annak ellentmondó, azt módosító nyilatkozatot tesznek.

[48] A dilemma lényegében ahhoz hasonló, amivel Odüsszeusz találkozott a szirének éneke kapcsán. Semmiképp nem akart engedni a szirének csábításának, ezért előre korlátozta saját döntési szabadságát, és kikötötte, hogy ha a jövőben ennek ellentmondó nyilatkozatot tenne, akkor is a korábbi nyilatkozatát vegyék figyelembe. „Isteni Szírének hangjától int legelőször / óvakodásra az istennő, s viruló mezejüktől. Én egyedül halljam csak a dalt, de kemény kötelékkel / kössetek engem a bárkához, moccanni se tudjak; / árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék. / És ha könyörgök hozzátok, ha parancsot adok, hogy/ oldjatok el - csak kössetek akkor még szorosabbra.” * 

[49] A leleményes Odüsszeusz szirén-klauzulája bevált, bár a sikerben talán az is közrejátszott, hogy a szirének énekétől védendő társai fülét viasszal betapasztotta, így azok a korábbi szóbeli rendelkezésének ellentmondó parancsát csupán ráutaló magatartásként érzékelhették: „Így szóltak, gyönyörű szép hangon zengve, s a szívem / vágyott hallani: kértem a társakat, oldjanak el már, / intve szemöldökkel, de azok nekidőlve eveztek./ És föl is állt nyomban Perimédész Eurülokhosszal, / és még több kötelékkel fűzött mégszorosabbra.” * 

[50] A polgári jog szabályai szerint ilyen szirén-klauzulát nem lehet érvényesen tenni. Nincsen arra lehetőség, hogy a felek a jövőre nézve kizárják a szerződésmódosítás lehetőségét, illetőleg azt, hogy a jövőben a korábbitól eltérő szerződést kössenek.

[51] Az időben később (megfelelő alakisággal) tett nyilatkozat akkor is felülírja a korábbit, ha a felek a szerződésükben eredetileg úgy rendelkeznek, hogy az adott rendelkezés nem felülírható. Hiába sejtik előre a szerződéses felek azt, hogy a jogviszony fennállása alatt a műszaki tartalom bővítésének, módosításának a „szirénhangjai” óhatatlanul meg fognak jelenni, azok ellen nem védekezhetnek azzal, hogy előre kizárják későbbi döntési szabadságukat, ahogy azt Odüsszeusz tette. Ennek megfelelően azok - az építőiipari beruházások esetében egyébként tipikus - szerződéses kikötések sem zárják ki a szerződésmódosítás lehetőségét, amelyek a vállalkozói díj teljeskörűségének rögzítésével, a vállalkozói díj emelésének a kizárásával igyekeznek gátat szabni a műszaki tartalom bővülésének. Ezek a rendelkezések is kizárólag a vállalkozó, megrendelő jóváhagyása, megrendelése nélkül végzett, műszaki tartalmat módosító munkákért járó külön vállalkozói díj követelését zárják ki, azt is lényegében csak akkor, ha a megrendelő nem veszi át az adott munkákat. Ezzel szemben azt nem zárhatja ki a megrendelő, hogy a jövőben a vállalkozótól pótmunkát fog megrendelni, amiért a vállalkozónak többletdíj jár.

[52] Amellett, hogy a szerződésmódosítás lehetősége nem zárható ki, arra sincsen lehetőség, hogy a vállalkozó előre lemondjon a pótmunkákért járó vállalkozói díjról. A pótmunkák jellege, száma és ellenértéke a vállalkozó által nem előrelátható, azokra kizárólag a megrendelőnek van befolyása. Ha a vállalkozó érvényesen lemondhatna a jövőbeli pótmunkadíjakról, az azt jelentené, hogy a vállalkozó egy előre meg nem határozható, ráadásul kizárólag a megrendelő akaratától függő mennyiségű és jellegű ingyen munka elvégzésére vállal kötelezettséget. Az ilyen határozatlan körű, meghatározhatatlan teherrel járó joglemondó nyilatkozat, illetőleg kötelezettségvállalás nem tehető érvényesen, az a Ptk. 6:96. §-a értelmében a jóerkölcsbe ütközés okán semmis lenne. Ezt támasztja alá a BDT2007. 1585. eseti döntés is, amely a következő indokolás alapján állapította meg az alapul szolgáló esetben vizsgált szerződés jóerköcsbe ütköző jellegét: „a [1959-es] Ptk. 201. § (1) bekezdésében foglalt visszterhesség követelménye ugyanis ide nem értve az ingyenes szerződéseket nemcsak jogszabályi előírás, hanem általános társadalmi elvárást is tükröz, így azt a követelményt, hogy a kikötött szolgáltatásért történjen ellenszolgáltatás.”

[53] Hasonlóképpen harmadik személy jóváhagyásához sem köthető a pótmunkadíj megfizetése. Az építési kivitelezési szerződésben szintén tipikusnak mondható megoldás, hogy a felek a pótmunka-elszámolás feltételéül a mérnök jóváhagyásától vagy éppen a fővállalkozói szerződés viszonylatában történő elszámolástól teszik függővé a pótmunkadíj megfizetését. Ez a megoldás azonban szintén nem zárhatja ki érvényesen a vállalkozó pótmunkadíj iránti követelését, tekintettel arra, hogy ez szintén egy, a vállalkozó által fel nem mérhető, általa nem befolyásolható, így be sem árazható kockázatot, illetőleg joglemondást jelentene. Ezt támasztja alá a BH2015. 302. eseti döntés is, miszerint „[n]yilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik az a szerződéses kikötés, amelyben az alvállalkozó díjának megfizetését szerződéses partnere a saját megrendelőjének teljesítésétől teszi függővé.”

3.3 A megrendelő és a vállalkozó a műszaki tartalom pontos meghatározásával és az egymással való együttműködéssel kerülhetik el a pótmunkával kapcsolatos kockázatokat

[54] Az Odüsszeusz által alkalmazott frappáns megoldás helyett a szerződéses felek a műszaki tartalom, így a kivitelezési idő meghosszabbodása, a vállalkozói díj emelkedése ellen csupán gondos eljárással védekezhetnek: azzal, ha átgondolt, gondosan összeállított műszaki tartalom alapján kötnek egymással szerződést, és megfelelő eljárási szabályokat határoznak meg a szerződésmódosításra.

[55] A műszaki tartalom összeállításakor a megrendelőnek pontosan fel kell mérnie az igényeit, mert igényei jövőbeli változásának kockázatát mindenképpen viselnie kell, azt nem háríthatja át a vállalkozóra. Ha a megrendelő általános körülírással határozza meg a műszaki tartalmat, azzal, hogy a jövőben fogja azt pontosítani, akkor jelentős pótmunkadíj-kockázatot vállal magára. Attól függetlenül ugyanis, hogy a megrendelő csak általánosságban határozta meg a műszaki tartalmat, nem jelenti azt, hogy az ne rögzült volna. Ebben az esetben a vállalkozónak a szakmai tapasztalata és a piaci szokásoknak megfelelően a rendeltetésszerű használatot szem előtt tartva kell eldöntenie, hogy mi tartozik a szerződéses kötelezettségei közé. Ebben a körben az adott munka kivitelezése előtt a megrendelő persze élhet pontosítással, de amennyiben ez az utólagos utasítás nagyobb költséggel járó munkavégzést ró a vállalkozóra, mint amire az az általános műszaki tartalom alapján számíthatott, akkor az utólagos utasítás pótmegrendelésnek, a munka pedig pótmunkának fog minősülni. A megrendelői kockázatok kapcsán figyelembe kell venni a BDT2017. 1619. eseti döntést, miszerint a vállalkozó kötelezettségének műszaki tartalmát a szerződés részét képező tervdokumentáció határozza meg; a műszaki terv egyben a megrendelő utasítását is jelenti. Ha utóbb tervmódosításra, a terv kiegészítésére kerül sor, amelynek következtében a vállalkozónak újabb munkarészeket is el kell végeznie, ez pótmegrendelésnek, elvégzésük pedig pótmunkának minősül.

[56] Másik oldalról, a műszaki tartalom pontos vizsgálata és beárazása a vállalkozónak is érdeke, tekintettel arra, hogy neki mindazokat a külön nem nevesített munkákat is el kell végeznie, amelyekkel szakmai tapasztalata alapján, illetve a rendeltetésszerű használhatóság biztosítása érdekében számolnia kellett. Ehhez kapcsolódóan a vállalkozónak terv megvizsgálási kötelezettsége van, és hangsúlyozottan érdeke a munkaterület gondos megvizsgálása is. * 

[57] A XXXII. számú Polgári Elvi Döntés plasztikusan határozza meg azt, hogy a szerződéses műszaki tartalom kivitelezése körében milyen munkákat kell kiviteleznie a vállalkozónak. „Általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek szükségesek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához, s hogy a vállalkozó mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a szerződés megkötésekor általában számításba is veszi.”

[58] Mindezt a BH2014. 303. a következőképpen vezeti le: „A pótmunkák díjazására vonatkozó elveket kell alkalmazni ugyanakkor ilyen esetben azoknak az utóbb, a kivitelezés során műszaki szükségességből felmerült, a szerződés eredeti céljának megvalósításához, a mű rendeltetésszerű használatához szükséges munkáknak a díjazása tekintetében is, amelyek elvégzése a szerződéskötéskor a vállalkozó kellő gondossága esetén sem volt előre látható.” * 

[59] Tovább csökkentheti a kockázatot, ha a felek a pótmegrendelés, illetőleg a műszaki tartalmon felüli munkáról való megállapodás megkötése előtt meghatározott eljárás (tipikusan változtatási eljárás) lefolytatását, illetve alakiság betartását írják elő. Ebben az esetben a megrendelőnek lehetősége van felmérni azt, hogy a pótlólagos munkavégzés mennyiben hosszabbítaná meg a kivitelezés idejét és emelné meg a vállalkozói díjat, ennek tudatában dönthet annak megrendeléséről. Másik oldalról, a vállalkozó számára is egyértelművé válik már a kivitelezés során, hogy a megrendelő mely munkákért hajlandó külön vállalkozói díjat fizetni, és az utólagos megrendelés ténye is egyértelműen bizonyítható. *  Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy abban az esetben, ha a felek nem tartják be a szerződésben kikötött alakiságot és eljárást, a teljesítés átvétele esetén a megrendelőnek akkor is ki kell egyenlítenie a munkák ellenértékét. Amennyiben a megrendelés ténye - akár ráutaló magatartással - megállapítható, akkor vállalkozói díjként, ha nem, akkor jogalap nélküli gazdagodásként kell megfizetni e munkák ellenértékét. A megrendelő tehát úgy kerülheti el a leghatékonyabban a pótmunka elszámolásból eredő kockázatokat, ha már a pótmunka végzésekor jelzi, hogy az adott munka elvégzését nem kívánja.

4. Az Épkiv pótmunka fogalma ellentmond a Ptk.-nak, de ettől függetlenül a vállalkozó külön vállalkozói díjra jogosult a szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkáért

4.1 A pótmunka fogalom funkciója és megfogalmazása az Épkiv.-ben

[60] A Ptk.-val szemben az Épkiv. 2. § f) pontja a következőképpen definiálja a pótmunkát: „a szerződés alapját képező dokumentációban nem szereplő, előre nem látható műszaki szükségességből külön megrendelt tétel.” Ahogy látható, az Épkiv. a Ptk. pótmunka fogalmához képest (utólag megrendelt, a szerződés eredeti műszaki tartalmán felülálló munka) további speciális elemet fűz: a szerződéskötéskor előre nem látható műszaki szükségszerűséget. *  Emellett az Épkiv. úgy rendelkezik a 3. § (9) bekezdésében, hogy „A kivitelező - az erre vonatkozó külön megállapodásban foglaltak szerint - a műszaki szükségesség, vagy a rendeltetésszerű és biztonságos használat miatt szükséges pótmunkát köteles elvégezni.”

[61] A Ptk. és az Épkiv. rendelet pótmunka fogalmai közötti különbség - a teljesség igénye nélkül - a következő főbb pontok alapján határozható meg:

a) A Ptk. és az Épkiv. nem tesz különbséget az átalánydíjas és tételes költségvetés között, ami megtévesztheti a jogalkalmazókat a többletmunka átalánydíjas szerződés esetén való elszámoltathatóságával kapcsolatban.

b) A Ptk. szerint minden utólag megrendelt munka pótmunka, az Épkiv. szerint azonban csak a műszaki szükségességből felmerülő munka pótmunka. Ezzel az Épkiv. lényegében a leggyakoribb (Ptk. szerinti) pótmunkaokot zárta ki a hatálya alól. A pótmunkák döntő többségét ugyanis nem műszaki szükségességből, hanem utólag felmerült igényből kifolyólag rendelik meg.

c) Az Épkiv. a többletmunkák fogalmát és elszámoltathatóságát a költségvetésben rögzített mennyiség növekedésére szűkíti. Ez azt jelenti, hogy az Épkiv. szerint új munkatételt nem, csak mennyiség növekedést lehet többletmunkaként elszámolni.

[62] A kérdés az, hogy az építési kivitelezési szerződés esetén érvényesülhet-e az Épkiv.-ben meghatározott, a Ptk.-ának ellentmondó pótmunka fogalom, és a felek eltérhetnek-e ettől a fogalomtól a szerződésükben.

[63] A Ptk. szerződéses szabályaitól a felek főszabály szerint a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése értelmében eltérhetnek, míg az Épkiv. az eltérés lehetőségét nem mondja ki, amiből első látásra az következne, hogy az Épkiv. által szabályozott körben a felek nem állapíthatnak meg saját pótmunka fogalmat a szerződésükben. Az ellentmondás feloldását tovább nehezíti, hogy a Ptk. a jogforrási hierarchiában feljebb van ugyan az Épkiv.-nél, amiért az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésének értelmében a Ptk. rendelkezéseit kellene alkalmazni. Az Épkiv. azonban az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 62. § f), i), o), r), u), v) és x) pontjába adott felhatalmazó rendelkezések, azaz törvényi felhatalmazás alapján született. Ahogy arra Sárközy Tamás felhívja a figyelmet, *  tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Ptk. úgy rendelkezik, hogy - a szerződéses joganyag esetében főszabályszerűen érvényesülő - diszpozivitás alól kivételt, tehát kógenciát kizárólag e törvény (a Ptk.) állapíthat meg. A jogforrási hiearchia értelmében azonban törvény nem tilthatja meg más törvénynek, hogy attól eltérő rendelkezést állapítson meg.

[64] Az ellentmondás feloldására sem a joggyakorlatban, sem a jogirodalomban nincsen egyértelmű megoldás. Barta Judit amellett érvel, hogy az Épkiv. mint alacsonyabb rendű jogszabálynak a rendelkezése nem lehet ellentétes a Ptk.-éval. *  Ezzel szemben Fuglinszky Ádám álláspontja az, hogy az Épkiv. mint speciális szabály lerontja a Ptk. általános szabályait. *  Amiben a jogirodalom, így a fent hivatkozott szerzők is egyetértenek, az az, hogy az Épkiv. és a Ptk. pót-, illetve többletmunka fogalmai ellentmondanak egymásnak. *  Jelen tanulmány ezt az ellentmondást a következők szerint látja feloldhatónak.

4.2 Az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom önálló normativitással nem rendelkezik

[65] Az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom az értelmező rendelkezések között található, amely a fogalommagyarázatokat mint „e rendelet alkalmazásában” irányadó definíciókat vezeti be. A jogalkotó tehát az egyes fogalmaknak külön normativitást nem adott, azok a jogszabályi szöveg értelmezését, illetőleg az alkalmazási körének a meghatározását hivatottak meghatározni.

[66] Megállapítható tehát, hogy az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom nem egy önálló jogi norma, önálló normativitással nem rendelkezik, hanem az Épkiv. pótmunkával kapcsolatos rendelkezéseihez kapcsolódik. Az önállótlan jogi normák körülményeket, sajátosságokat, helyzeteket írnak körül, amelyek más normák hipotéziseiként szolgálnak. *  A fogalommeghatározó normák tipikusan önállótlan jogi normák, más normaelemek tartalmát, alkalmazási körét határozzák meg. * 

[67] Az Épkiv. pótmunka fogalma, akár csak a jogszabály többi értelmező rendelkezésében található definíció, önmagában nem ró semmilyen kötelezettséget, illetőleg jogot a szerződéses felekre, hanem azt határozza meg, hogy a rendeletben található pótmunkával kapcsolatos rendelkezéseket mikor kell alkalmazni. *  Ez a fogalommeghatározás nem önálló norma, hanem a pótmunkával kapcsolatos rendelkezések hipotézise. Ez azt jelenti, hogy az Épkiv. pótmunkával kapcsolatos rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha adott esetben a fogalom-meghatározásnak megfelelő munka merült fel.

[68] A jogszabálytani elemzés alapján tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom már csak azért sem írhatja felül a Ptk.-ban található pótmunka fogalmat, mert az fogalommeghatározó, tehát önálló normativitással nem rendelkezik.

4.3 Az Épkiv. rendelet rendelkezései általában imperatív jellegű (ezért kógens) szabályok, *  de a szerződéses jogviszony tartalmával kapcsolatos rendelkezései diszpozitívnak minősülnek

[69] Tekintettel arra, hogy véleményünk szerint az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom egy önállótlan norma, az nem írja felül a Ptk. fogalmát, és természetesen a szerződésben is el lehet tőle térni. Mindemellett érdemes külön hangsúlyozni, hogy ha az Épkiv.-ben található fogalom normativitással rendelkezne, azt abban az esetben is diszpozitívnak kellene tekinteni, így attól a felek mindenképpen eltérhetnek.

[70] A Ptk. 6:1. § (3) bekezdése értelmében a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. A Ptk. 6:59. § (2) bekezdése értelmében a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.

[71] A Ptk. tehát a diszpozitivitást egyértelműen a szerződéses szabadság, azon belül is a tartalomszabadság érvényre juttatása érdekében alkalmazza. Ennek megfelelően a diszpozivitás elsősorban a jogalany általi jognyilatkozat-tételhez kapcsolódik, annak autonómiáját biztosítja addig a határig, amíg az más jogalany autonómiáját nem érinti. * 

[72] Az Alkotmánybíróság értelmezésében önálló alapjognak nem minősülő alkotmányos jognak tekinti a szerződéses szabadságot, *  amelyet kellő súlyú alkotmányos indokkal, az arányosság elvének megfelelően lehet korlátozni. *  „Abban a kérdésben, hogy a szerződési szabadságot korlátozó konkrét jogszabályok alkotmánysértők-e, a szabályozás tárgyával összefüggő jogforrási szintre és a szabályozás tartalmára figyelemmel esetenként lehet állást foglalni.” *  A 35/1994. (VI. 24.) AB határozat értelmében a szerződéses szabadság korlátozása akkor alkotmányellenes, „ha a korlátozásnak tárgyilagos mérlegelés alapján [...] [nincs] ésszerű indoka”.

[73] A 42/1996. (X. 9.) AB határozat a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 43. § (1) bekezdésének a vizsgálata alapján jutott arra a következtetésre, hogy a nyelvtani szövegezés szerint kógensnek minősülő rendelkezéseket diszpozitívnak kell tekinteni akkor, ha a kógens értelmezés a szerződési szabadság alkotmányos elvébe ütközik. „A kifogásolt törvényi rendelkezés akkor áll összhangban az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglaltakkal és a szerződési szabadság alkotmányos jogával, ha elsődlegesen a felek szabad megállapodására bízza a helyiségbérleti jogviszony felmondási feltételeinek, így a felmondási időnek is a meghatározását, vagyis ha a szabály diszpozitív.” Az Alkotmánybíróság, visszautalva korábbi gyakorlatára *  kiemelte, hogy „a szerződési szabadság a helyiségbérleti szerződések körében csak kellő súlyú alkotmányos indokok fennállása esetén korlátozható”, illetőleg hogy „a helyiségbérleti jogviszonyok a szabad vállalkozás körébe tartoznak (ABH 1993, 388.), így azokra a szerződési szabadság alkotmányos joga meghatározóan érvényesül”. Az Alkotmánybíróság a 33/2015. (XII. 3.) AB határozatában az Alaptörvény mellett is lényegében változatlan módon tartotta fenn korábbi érvelését.

[74] Megállapítható tehát, hogy az Épkiv. pótmunka fogalmától a szerződéses szabadság alkotmányos alapelvéből kifolyólag is eltérhetnek a felek. A szerződéses szabadság alkotmányos elvébe ütközne ugyanis, ha az Épkiv. pótmunka fogalmát kógensnek tekintenénk. Az építési kivitelezési szerződések esetében - a helyiségbérleti szerződésekhez hasonlóan - csak kellő súlyú alkotmányos indokok fennállása esetén lenne korlátozható a felek szerződési szabadsága. *  Ilyen indok hiányában a pótmunka fogalmat nem lehet kógensnek tekinteni. Ezt az értelmezést támasztja alá továbbá az is, hogy az Alaptörvény 28. cikkének értelmében a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, és az értelmezés során azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott rendelkezések a fenti indokok alapján akkor felelnek meg az Alaptörvénynek, ha diszpozitívnak minősülnek, azokat ilyen módon kell értelmezni.

[75] A diszpozivitást támasztja alá továbbá az Épkiv. 3. § (4) bekezdése is, amely kifejezetten rögzíti, hogy az Épkiv. - kivitelezési szerződés tartalmi elemeit megállapító - 3. § (2) bekezdésében nem szabályozott kérdésekben a Ptk. kivitelezési szerződésekre vonatkozó rendelkezései az irányadóak, azaz irányadó a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése is, amelynek értelmében a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályait diszpozitívak.

4.4 Az Épkiv.-ben található pótmunka fogalom semmiképp nem érinti a vállalkozó szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkákért való díjigényét

[76] Mindamellett, hogy az Épkiv. pótmunka fogalma önálló normativitással nem rendelkezik, és ha rendelkezne, azt akkor is diszpozitívnak kellene tekinteni, fontos leszögezni, hogy a műszaki tartalom felett elvégzett és átvett munkák elszámolhatóságát egyébként sem befolyásolhatná.

[77] Ahogy azt a 3.3 pontban bemutattuk, a szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkáért nem (csak) a pótmunka fogalomból eredően, hanem önmagából adódóan külön vállalkozói díj illeti meg a vállalkozót. Az, hogy a szerződéses műszaki tartalomnak megfelelően az ellenérték is módosul, magának a szerződésmódosításnak, nem speciálisan a pótmegrendeléssel történő szerződésmódosításnak a jellegzetessége. Ha a felek közös megegyezéssel módosítják a szerződést, az ellenérték szintén automatikusan, kifejezett megállapodás hiányában is módosul.

[78] Ennek megfelelően abban a nem várt esetben, ha a bíróságok úgy értelmeznék, hogy az Épkiv. pótmunka fogalma felülírhatja a Ptk. pótmunka fogalmát, az sem jelentené azt, hogy azon szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkákért, amelyek nem felelnek meg az Épkiv. pótmunka fogalmának, nem illeti meg külön vállalkozói díj a vállalkozót.

[79] Az Épkiv. pótmunka fogalmától függetlenül megilleti a vállalkozót külön vállalkozói díj a szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkáért. A pótmunka fogalom funkciója ugyanis az, hogy a pótmegrendelés körében egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosítson a megrendelő számára, ezért ha egy szerződéses vagy jogszabályi rendelkezés a Ptk. pótmunka fogalmát felülírja vagy kizárja, akkor a megrendelőnek a műszaki tartalom vonatkozásában fennálló egyoldalú szerződésmódosítási jogát írja felül vagy zárja ki, és nem a szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett munkáért járó díjhoz való jogot.

[80] Ha az adott - szerződéses műszaki tartalmon felül elvégzett - munka nem felel meg az Épkiv. fogalommeghatározásának, akkor azzal kapcsolatban nincsen egyoldalú szerződésmódosítási joga a megrendelőnek. Ugyanakkor a felek ettől függetlenül közösen megállapodhatnak - akár ráutaló magatartással is - a munkavégzésben. Tekintettel arra, hogy a gyakorlatban elhalványul a különbség a között, hogy az adott munka elvégzésére a megrendelő utasítása vagy megállapodás alapján került sor, lényegében nincsen kihatása a műszaki tartalmon felüli munkák elszámolására az eltérő fogalomhasználatnak. Abban az esetben pedig, ha a szerződésmódosítás a körülményekből sem megállapítható, a feleknek a többletszolgáltatás szabályai (Ptk. 6:125. §) szerint, vagy ha nem mennyiségi növekedésről van szó, akkor a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint (Ptk. 5:579. §, 6:583. §) kell egymással elszámolniuk.

(Megjelent: Polgári Jog, 2019/9-10. sz.)


  Vissza az oldal tetejére