AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének b) és e) pontjára, valamint 292. cikkének első és második mondatára,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1) A Bizottság 2020. március 16-án közleményt * fogadott el, amelyben a harmadik országokból az EU+ térségbe * irányuló, nem alapvetően szükséges utazások egy hónapra szóló ideiglenes korlátozását ajánlotta. Az Európai Unió állam-, illetve kormányfői 2020. március 17-én megállapodtak a nem alapvetően szükséges utazások ideiglenes korlátozásának bevezetéséről. A négy schengeni társult állam szintén bevezette ezt a korlátozást.
(2) Az Európai Unió állam-, illetve kormányfői 2020. március 26-án megállapodtak abban, a Covid-19 világjárvány miatt összehangolt, ideiglenes korlátozást vezetnek be az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra.
(3) A Bizottság 2020. április 8-án * , illetve 2020. május 8-án * két újabb közleményt fogadott el, és mindkettőben azt javasolta, hogy a nem alapvetően szükséges utazások korlátozását további egy-egy hónappal hosszabbítsák meg. Valamennyi schengeni tagállam és a négy schengeni társult állam is (a továbbiakban: a tagállamok) a hosszabbítás mellett döntött, mely a legutóbbi alkalommal 2020. június 15-ig szólt.
(4) Az Európai Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke 2020. április 15-én ismertette a Covid19-járvány megfékezésére irányuló intézkedések fokozatos megszüntetését célzó közös európai ütemtervet * . Az ütemterv kétlépcsős megközelítést ír elő, amelynek keretében a belső határok ellenőrzését koordinált módon kell megszüntetni. Ezt követően fokozatosan enyhítenék a külső határokon bevezetett ideiglenes korlátozásokat, és a nem uniós lakos személyek számára ismét engedélyezetté válna az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazás. A külső határokon bevezetett utazási korlátozások feloldására a belső határellenőrzések tagállamok általi megszüntetését követően vagy azzal párhuzamosan kell sort keríteni.
(5) A tagállamokkal folytatott konzultációk megerősítették, hogy szükség van a külső határokon jelenleg alkalmazott korlátozásoknak egy további rövid időszakkal való meghosszabbítására, és hogy a korlátozások fokozatos feloldása során fontos koordinált megközelítést alkalmazni.
(6) A Bizottság 2020. június 11-én közleményt * fogadott el, amelyben egyrészt azt javasolta, hogy az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazások korlátozását 2020. június 30-ig hosszabbítsák meg, másrészt pedig ismertette az ilyen utazások korlátozásának 2020. július 1-től történő fokozatos megszüntetésére vonatkozó megközelítését. Minden tagállam bevezette a június 30-ig tartó újabb hosszabbítást.
(7) A tagállamok azóta tárgyalásokat folytattak az alkalmazandó kritériumokról és módszerekről.
(8) Ez az ajánlás nem érinti a tagállamok azon felelősségét, hogy továbbra is alkalmazniuk kell a Schengeni határellenőrzési kódex * 6. cikkét, amely meghatározza a harmadik országbeli állampolgárok beutazásának feltételeit. Ennélfogva továbbra is a tagállamok felelőssége annak eseti alapon történő megítélése, hogy egy harmadik országbeli állampolgár népegészségügyi szempontból veszélyt jelent-e. Ennek keretében a tagállamoknak gondoskodniuk kell a határőrizeti hatóságok és a fuvarozási szolgáltatók közötti szoros együttműködésről.
(9) A határellenőrzés nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely a belső határain megszüntette a határellenőrzést. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell a külső határokon hozott intézkedések koordinációját, hogy szavatolják a schengeni térség megfelelő működését. E célból a tagállamoknak összehangolt módon kell megkezdeniük az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó ideiglenes korlátozás feloldását. Ezt az intézkedést első lépésként az ezen ajánlás I. mellékletében felsorolt harmadik országok lakosai tekintetében kell alkalmazni. Az említett országok jegyzékét rendszeresen frissíteni kell.
(10) Az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozás esetleges feloldására vonatkozó döntések meghozatala során figyelembe kell venni az EU-n belüli járványügyi helyzetet, azaz a Covid19-eseteknek az előző 14 napi, 100 000 főre jutó átlagos számát.
(11) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2005. május 23-i ötvennyolcadik közgyűlése által elfogadott Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (2005) (a továbbiakban: Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok) megerősítették a WHO részes államai - köztük az összes uniós tagállam - közötti koordinációt a nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetekre való felkészültség és az azokra való reagálás terén. A Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok nyomonkövetési kerete meghatározza azokat a fő népegészségügyi kapacitásokat, amelyeket a WHO részes államainak fenn kell tartaniuk. Az országok által ezen a kereten belül rendszeres időközönként jelentett adatok összesítésével megállapítható egy általános összpontszám, amely az összesített reagálási képesség fokmérője.
(12) Az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazások korlátozásának feloldására vonatkozó döntések eredményessége annak a függvénye, hogy a tagállamok az összes külső határon, koordinált módon végrehajtják-e azokat. A tagállamok nem határozhatnak egyoldalúan az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozás feloldásáról egy adott harmadik ország vonatkozásában azelőtt, hogy a többi tagállam koordinált módon úgy határozna, hogy feloldja az adott országra vonatkozó utazási korlátozásokat. A tagállamok ugyanakkor - teljes átláthatóság biztosítása mellett - csak fokozatosan oldhatják fel az I. mellékletben felsorolt országokra vonatkozó utazási korlátozásokat.
(13) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az ajánlásnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ezen ajánlás a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az ezen ajánlásról szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt végrehajtja-e.
(14) Ez az ajánlás a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal * összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek az ajánlásnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(15) Izland és Norvégia tekintetében ez az ajánlás az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat * 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.
(16) Svájc tekintetében ez az ajánlás az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak * a 2008/146/EK tanácsi határozat * 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.
(17) Liechtenstein tekintetében ez az ajánlás az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak * a 2011/350/EU határozat * 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.
(18) Ezen ajánlásnak a (13)-(17) preambulumbekezdésben kifejtett jogállása nem érinti annak szükségességét, hogy a schengeni térség megfelelő működése érdekében az összes tagállam koordinált módon döntsön az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozás feloldásáról,
ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:
1. A tagállamoknak 2020. július 1-jétől kezdődően, koordinált módon fokozatosan fel kell oldaniuk az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozásokat az I. mellékletben felsorolt harmadik országok lakosai tekintetében.
Azon harmadik országok meghatározására, amelyek tekintetében meg kell szüntetni a nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó, jelenleg fennálló korlátozásokat, az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó ideiglenes korlátozás alkalmazásának harmadik értékeléséről szóló, 2020. június 11-i bizottsági közleményben * meghatározott módszerek és kritériumok alkalmazandók. E kritériumok a járványügyi helyzettel és a járvány megfékezésére irányuló intézkedésekkel - többek között a közösségi távolságtartással -, valamint gazdasági és társadalmi megfontolásokkal kapcsolatosak, és kumulatív módon alkalmazandók.
2. A járványügyi helyzetet illetően az I. mellékletben felsorolt harmadik országoknak különösen a következő kritériumokat kell teljesíteniük:
- az új Covid19-esetek száma a megelőző 14 napban 100 000 lakosonként a 2020. június 15-i uniós átlag körüli vagy az alatti értéket ér el,
- ugyanezen időszakban az új esetek számának alakulása az előző 14 napos időszakhoz képest stabil vagy csökkenő tendenciát mutat, valamint
- további kritérium a Covid19-re való általános reagálás, figyelembe véve az olyan szempontokkal kapcsolatban rendelkezésre álló információkat, mint a tesztelés, megfigyelés, kontaktkövetés, megfékezés, kezelés és jelentéstétel, valamint a rendelkezésre álló információk és adatforrások megbízhatósága, továbbá, amennyiben szükséges, a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok szerinti valamennyi dimenzióra vonatkozó összesített átlagos pontszám. Az Unió küldöttségei által a 2020. június 11-i közlemény mellékletében foglalt ellenőrzőlista alapján továbbított információkat szintén figyelembe kell venni.
3. Annak eldöntésekor, hogy az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó ideiglenes korlátozás alkalmazandó-e egy harmadik országbeli állampolgárra, az olyan harmadik országban lévő lakóhelyet (és nem az állampolgárságot) kell meghatározó tényezőnek tekinteni, amely ország tekintetében feloldották a nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozásokat.
4. Az I. mellékletben említett harmadik országok jegyzékét a Tanácsnak kéthetente felül kell vizsgálnia, illetve adott esetben naprakésszé kell tennie a Bizottsággal és az érintett uniós ügynökségekkel és szolgálatokkal való szoros konzultációt követően, a (2) bekezdésben említett módszereken, kritériumokon és információkon nyugvó általános értékelés alapján.
Egy adott, az I. mellékletben felsorolt harmadik ország tekintetében az utazási korlátozások részben vagy egészben feloldhatók vagy újra bevezethetők, a fentebb meghatározott feltételek némelyikében bekövetkező változásoktól, és ezek következtében a járványügyi helyzet értékelésének változásától függően. Azokban az esetekben, amikor egy harmadik országban hirtelen romlik a helyzet, gyors döntéshozatali eljárást kell alkalmazni.
5. Amennyiben egy harmadik ország tekintetében továbbra is érvényben vannak az ideiglenes utazási korlátozások, a következő kategóriákba tartozó személyeket mentesíteni kell az utazási korlátozások alól, függetlenül az utazásuk céljától:
a) az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése szerinti uniós polgárok, valamint azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről az adott harmadik ország közötti megállapodások értelmében a szabad mozgáshoz való, az uniós polgárokéval egyenértékű jogot élveznek, továbbá mindezen személyek családtagjai * ;
b) azon harmadik országbeli állampolgárok, akik a huzamos tartózkodásról szóló irányelv * értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, valamint azon személyek, akik más uniós irányelvekből vagy nemzeti jogszabályokból eredően tartózkodási joggal, vagy pedig hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal rendelkeznek, továbbá mindezen személyek családtagjai.
A tagállamok azonban megfelelő intézkedéseket hozhatnak, például megkövetelhetik az említett személyektől, hogy önkéntes karanténba vonuljanak vagy hasonló intézkedéseknek vessék alá magukat egy olyan harmadik országból való visszatérést követően, amelynek vonatkozásában fenntartják az ideiglenes utazási korlátozásokat, feltéve, hogy a saját állampolgáraik számára is ugyanezeket a követelményeket írják elő.
Ezenfelül az alapvetően szükséges utazást engedélyezni kell a valamilyen alapvető feladatot ellátó vagy alapvető szükséglettel rendelkező utazóknak a II. mellékletben * említett konkrét kategóriái számára. A tagállamok további óvintézkedéseket vezethetnek be ezen utazókra vonatkozóan, különösen abban az esetben, ha az utazásuk kiindulópontja nagy kockázatú térségben található.
Az alapvető feladatot ellátó vagy alapvető szükséglettel rendelkező utazóknak a II. mellékletben említett konkrét kategóriáit tartalmazó jegyzéket a Tanács - a Bizottsággal való szoros konzultációt követően - felülvizsgálhatja társadalmi és gazdasági megfontolások, valamint a járványügyi helyzet alakulásának a fentebb említett módszereken, kritériumokon és információkon alapuló általános értékelése függvényében.
6. Az I. mellékletben felsorolt harmadik országok tekintetében az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazások ideiglenes korlátozásának feloldásához - rendszeresen és eseti alapon is - figyelembe kell venni a kölcsönösség szempontját.
7. Az egyes tagállamok nem határozhatnak úgy, hogy feloldják az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozást egy adott harmadik ország vonatkozásában azelőtt, hogy a korlátozás feloldásáról ezen ajánlás alapján koordinált döntés születne.
8. Ezen ajánlás alkalmazásában Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék lakosai uniós lakosoknak tekintendők.
9. Ezt az ajánlást minden tagállamnak minden külső határon alkalmaznia kell.
Kelt Brüsszelben, 2020. június 30-án.
a Tanács részéről
az elnök
A. METELKO-ZGOMBIĆ
I. MELLÉKLET
Azon harmadik országok, amelyek lakosait nem érintheti az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó, a külső határokon alkalmazott ideiglenes korlátozás
1. ALGÉRIA
2. AUSZTRÁLIA
3. KANADA
4. GRÚZIA
5. JAPÁN
6. MONTENEGRÓ
7. MAROKKÓ
8. ÚJ-ZÉLAND
9. RUANDA
10. SZERBIA
11. DÉL-KOREA
12. THAIFÖLD
13. TUNÉZIA
14. URUGUAY
15. KÍNA *
II. MELLÉKLET
Az alapvető feladatot ellátó vagy alapvető szükséglettel rendelkező utazók konkrét kategóriái:
i. Egészségügyi szakemberek, egészségügyi kutatók, idősgondozással foglalkozó szakemberek;
ii. Határ menti ingázó munkavállalók;
iii. Mezőgazdasági idénymunkások;
iv. Szállító személyzet;
v. Diplomaták, nemzetközi szervezetek személyzete és nemzetközi szervezetek által meghívott olyan személyek, akiknek a fizikai jelenléte szükséges e szervezetek megfelelő működéséhez, katonai személyzet, a humanitárius segítségnyújtásban dolgozók, valamint a polgári védelmi személyzet feladataik ellátása során;
vi. Tranzitutasok;
vii. Kényszerítő családi okokból utazó utasok;
viii. Tengerészek;
ix. Nemzetközi védelemre szoruló személyek vagy más humanitárius okból védelemre szoruló személyek;
x. Tanulmányok folytatása céljából utazó harmadik országbeli állampolgárok;
xi. Magas szintű képzettséggel rendelkező, harmadik országbeli munkavállalók, ha foglalkoztatásuk gazdasági szempontból szükséges, és a munkát nem lehet elhalasztani vagy külföldön elvégezni.
